Itthon

A tegnapelőtti tüntetésekre azt mondhatjuk, lám, ilyen a demonstráció, ha spontán indul meg, a jogos felháborodás viszi utcára az embereket. No, de majd tegnap! Majd meglátjuk, milyen lesz, ha meg is szervezik! Ugyanolyan lett – úgy tűnik, a demonstráció sikere nem szervezettség kérdése. Persze, az is nagyon jó kérdés, mit neveznénk sikernek.

Nyilván egy azonnali kormányváltást, bár én azt mondanám, a politikai rendszert is rendbe kéne akkor már rakni, különben sokat nem nyernénk, maximum haramiákat cserélnénk rablókra, megváltozna a nevük, de a rendszer, a cég ugyanaz maradna. Akárhogyan is hívnánk: de épp ez az, ha megfigyeljük, a mostani tüntetések nem szimplán egyik, másik vagy az összes kormánytag hatalmi pozícióját nem helyeslik, hanem magát a rendszert, konkrétan annak két törvényét kifogásolják. És ez már jóval közelebb áll a gyökeres megoldáshoz, bár tiltakoztunk mi már törvények ellen, és azt sem vették figyelembe… emlékszünk még a kórusra: „Ne írd alá, János!”

Aláírta.

A válság már rendszerszintű

De mindenképpen, helyes, ha tudatosítjuk magunkban: a válság már rendszerszintű, és eszerint is keressük a megoldást. Azonban mielőtt elvesznénk az elméletben, lássuk, konkrétan mi történt tegnap?

Először is megszólalt a kormány, csak miheztartás végett. Pintér Sándor belügyminiszter nyilatkozatot juttatott el az MTI-nek:

„A demokráciát rendbontók zavarták meg, azok, akik arcukat elfedve összetévesztették a demokráciát a törvénytelenséggel, a szabad véleménynyilvánítás jogát az erőszakkal – szögezte le Pintér Sándor belügyminiszter csütörtökön, az előző napi budapesti demonstráción történteket értékelve.

A miniszter kiemelte: nem lehet a demokrácia része az a tüntetés, amelyen durván megsértik a törvényeket, és amelynek biztosítása során kilenc rendőr szenved sérülést.

A Belügyminisztérium az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta: Pintér Sándor operatív értekezleten értékelte az V. kerületi Kossuth téri be nem jelentett demonstráció tapasztalatait.

A miniszter rámutatott: a közelmúltban ilyen mértékű és intenzitású támadás nem ért magyar rendőrt.”

Mielőtt elmélázunk, mekkora demokráciaelméleti szakember lett a mi belügyminiszterünk, aki más kiemelkedő teljesítményekre is képes, például bárhol rendet tesz két hét alatt, jobban mondva, bocsánat, bárhol képtelen rendet tenni, akár két hét, akár sok év leforgása alatt, jusson eszünkbe, hogy Kövér László mindeközben puccskísérletről beszélt, Gulyás Gergely pedig a kormányinfón „kereszténygyűlöletet” vizionált, ami ellen Isten oltalmát kérte. Van egy olyan érzésem, hogy ezek az emberek már a hallucinogénekig jutottak a hangulatkarbantartás rögös útján.

A kormány el akarja húzni a válságot Karácsonyig

Időközben feltűnt a Szalay utca sarkán, egyelőre teherautókra halmozva mintegy 480 méternyi kordonelem, melyeket egyelőre még nem szereltek fel.

Ez viszont azt jelzi, hogy a kormány nem készül sem az egyik, sem a másik, sem mindkét törvény visszavonására, valószínűleg el akarják húzni a válságot Karácsonyig, hogy aztán a téli ünnepek megoldják helyettük a tömegoszlatást. És tény, hogy Szenteste senki sem fog tüntetni, tehát, ha akarunk valamit: addig kell elérni.

No, akkor lássuk viszont, mit tettek a tiltakozók?

Két szervezett, bejelentett demonstráció zajlott, szemben a tegnapelőtti egy, szervezetlennel. Az elsőt a Szabad Egyetem és Hallgatói Szakszervezet szervezte a Kossuth téren öt órától, a másikat a Momentum a Szabadság téren fél hattól. A Momentum tüntetői természetesen azonnal átmentek a Kossuth térre, és egyesültek a Szabad Egyetem demonstrálóival – szervezési kérdés lehetett a két közeli, de különböző helyszín megjelölése, hiszen ugyanarra a helyre ugyanabban az időben két demonstrációt bejelenteni nem lehet.

Az egyesülés előtt azért még beszédet mondott Tamás Gáspár Miklós, méghozzá érdekeset – idézzük:

„Az a tény, hogy diákok, értelmiségiek, szakszervezetek egyértelműen föllépnek az önkény ellen, ez új dolog Magyarországon. Új, és remélhetőleg nem fog rövid ideig tartani. Szeretjük a magyar népet, a részei vagyunk, és nem tudnak minket szembeállítani a megtévesztettekkel. Szolidaritást akarunk, békét és boldog életet, nem gyűlölünk senkit.”

A Jobbik megpróbálta ellopni a showt

Úgy legyen, de mi történt aztán? Aztán a tömeg elindult a Margit híd felé, ahol is a híd közepén, a szigeti lejárónál várta őket – a Jobbik. Azért, hogy csatlakozzon.

Erre mondják, hogy ügyes, mivel egészen addig a szervezők vezették a menetet, azonban, ahogy találkoztak a jobbikosokkal (akik minden mozdítható emberük kezébe zászlót adtak erre az alkalomra) már fordult a kocka: mivel a Jobbik csapata előrébb volt a szervezőknél – hiszen ők vártak, a menet érkezett – egyszerűen beálltak a tüntetés élére, mintegy vezetni azt, kisajátítva a rendezvényt. Szerencsére és egy éber sajtómunkás kolléga szemfülességének köszönhetően ez percek alatt megoldódott, hátraküldték őket, pedig kétségtelenül ötletesen próbálták meg ellopni a showt.

Két órás vonulás következett, a Margit híd, a Bem rakpart, a Lánchíd, a Deák tér, az Oktogon és a Nyugati érintésével, majd visszatértek a Kossuth térre, bár a kellemetlenségek már a Körúton, a Nyugati felé elkezdődtek. A tömegben egy tüntető, minden jel szerint Momentum-aktivista fel akart gyújtani valamit, ami miatt a rendőrség kiemelte a tömegből. A menet megállt, a demonstrálók – köztük a Momentum elnöke, Fekete-Győr András – az elengedését követelték, ami végül megtörtént, a menet pedig továbbindult.

A Momentum azt hiszi, a füstgránátok ártalmatlan eszközök?

Itt álljunk meg egy pillanatra. A Momentum már a Kossuth térre érkezését is lila füst közepette rendezte meg, valószínűleg azt hihették, hogy a füstgránátok ártalmatlan és teljesen elfogadott jelzőeszközök – ez hiba volt, ugyanis a rendőrség nem így gondolta. Ennek köszönhetően alakult ki a gránát-affér, ugyanis egyes tüntetők a Parlamenthez visszatérve elkezdték ilyen eszközökkel dobálni a rendőrsorfalat, annak ellenére, hogy a szervezők az elejétől kezdve többször is bemondták hangosbeszélőiken, hogy ez egy erőszakmentes tüntetés, senki ne érjen a rendőrökhöz.

Ekkor törhetett be az Országház egyik ablaka is, mely nagy anyagi kárral csak abból a szempontból jár, hogy az ablaktörésről szóló, a kormánysajtóban megjelenő írások honoráriumának összege valószínűleg ma délelőttre már elérte a legalább hárommillió forintot és monoton növekedést mutat.

Donáth Annát, a Momentum alelnökét is elvitték

Az igazi probléma akkor kezdődött, amikor Donáth Annát, a Momentum alelnökét is elvitték, miután meggyújtott és magasba emelt egy füstgránátot. Hozzá Kunhalmi Ágnes képviselő tudott átmenni a rendőrsorfalon, akkor úgy számolt be az állapotáról, hogy jól van, csak a szeme gyulladt a könnygáztól. Donáth Annát a X. kerületi rendőrkapitányságon állították elő. Fekete-Győr András az épület előtt jelentette be, hogy a letartóztatott politikushoz egyelőre az ügyvédjét sem engedik be. A Momentum elnöke elismerte a sajtónak, hogy ő volt az egyik, aki füstbombát dobott a rendőrökre. Azt mondta, nem bánja, mert a füstgránát nem ártalmas, és akkora düh van az emberekben, hogy vannak eszközök, amelyekkel élni kell.

Az indulat érthető, csak éppen a célpontja elhibázott: a rendőrök csak a dolgukat teszik, olyan dolog őket bántani a kormány aljassága miatt, mintha felidegesítene a szomszédom, és helyette a macskát rúgnám meg. Macska is rosszul jár, szomszéd is megússza, és én sem oldottam meg semmit (notandum bene: macskát nem rúgunk).

További atrocitások következtek

A rendőrség hét alkalommal vetett be könnygázt, éjfél körül a rendőri nyomás hatására néhány százan átvonultak az Alkotmány utcán az Emberi Erőforrások Minisztériumának épülete elé, a Kossuth téren csak néhány tucatnyian maradtak. Az Emmi-nél is felsorakoztak a rendőrök, néhányan lökdösődtek, amire válaszul könnygázt is fújtak. Nagyjából ötven ember ott maradt, de a többiek továbbindultak a Szalay utcán. Voltak, akik kukákat borogattak, egy rendőrautó hátsó ablakát betörték. Olyanok is voltak viszont, akik ott maradtak felállítani a feldöntött kukákat, összeszedni a kiborult szemetet.

Egy ennél nagyobb, ezerfős csoport a Nagykörútra ment, amelynek a felét lezárták és a Nyugati felé tartottak. A rendőrök a tüntetőket arra kérték, hogy menjenek fel a járdára, és aki nem volt hajlandó erre, azt előállították. Végül öt-hat fős csoportokra bontották a tömeget és mindenkit igazoltattak. Itt lehetünk figyelmesek egy nagyon érdekes jelenségre: mikor éjjel kettőkor szabadon engedték, akiket addig kiemeltek, a 24.hu információi szerint

„mindenkivel bemondatták a saját nevét a kamerába, különben nem engedték el őket. Arra nem tudtak válaszolni, hogy ezt milyen jogszabály szerint kell a tüntetőknek megtenniük, csak annyit, hogy utasítást kaptak. Arra sem tudtak válaszolni, mi történik, ha nem mondják be a nevüket.”

Ez arra utal, hogy vagy a térfigyelő kamerák rendszere, vagy a rendőrség nyilvántartási módszere még messze jár a tökéletestől.

Ez történt tegnap: és ma is tüntetés lesz öttől, ugyancsak a Kossuth téren.

Akkor összegezzünk

Tegnapelőtt láttuk, hogy néz ki egy tüntetés, ha nincs megszervezve.

Tegnap láttuk, hogy néz ki, ha meg van szervezve.

Ma meg meglátjuk, mit látunk meg.

Én speciel szeretnék végre egy olyan tüntetést látni, ami sikerül, eléri célját és visszavonják a hatására ezt a két átkozott törvényt.

Mert végső soron ez lenne a cél.