A Origóból mindenki megtudhatja, hogy továbbra is baloldali fölény van a tömegtájékoztatásban, a balliberális médiahálózat pedig uszítja a tüntetőket. Az kiderült, hogy a ballibsi sajtó által felhergelt ellenzékiek gyűltek össze egy kis tüntizésre a Várban. Mindezt persze hiába teszik, hiszen nem segít az erőszak az ellenzéken.
Baloldali fölény van a tömegtájékoztatásban, uszítanak
Az elmúlt napok ellenzéki tüntetései alatt a balliberális médiahálózat megmutatta, hogy semmi más nem érdekli, csak az ócska uszítás. Az Indextől kezdve Soros blogján át a Mércéig mindenki totálisan kivetkőzött magából: konkrétan hergelték, uszították az embereket a kormány ellen, a függetlenség látszatára egy másodpercig sem figyeltek.
A rendszerváltást követően nemcsak a kommunista politikai és gazdasági elit, hanem a velük szoros összefüggésben lévő médiaelit is átmentette a hatalmát. Aztán hosszú idő után eljött a sajtószabadság időszaka. A nemzeti média felvette a versenyt a posztkommunista médiaelittel, és novemberben sosem látott erőt mutatott fel azzal, hogy egy alapítványba tömörült. A felzárkózás ellenére azonban továbbra is baloldali fölény van a tömegtájékoztatásban. (Origo: Ez már nem egyszerűen hazug propaganda, hanem nyílt hergelés volt)
A felhergelt ellenzékiek a Várban gyűltek össze egy kis tüntizésre
Az ellenzéki média és a politikusok által felhergelt ellenzékiek ezúttal a Sándor-palota előtt tüntettek, miután Áder János aláírta a munka törvénykönyvének módosítását.
A törvény elleni tiltakozáshullám leginkább annak köszönhető, hogy a balliberális média, az Index-HVG-444-tengely átvette az ellenzéki pártok elnevezését – „rabszolgatörvény” – és hazugságokat terjesztett a módosítással kapcsolatban. Aki csak ezeket a médiumokat olvassa, annak gyakorlatilag fogalma sincs a törvénymódosítás valódi tartalmáról, csupán elferdített, propagandisztikus képet kaphatott. Ennek kirívó példája, hogy a Heti Válasz egykori munkatársa, a jobboldallal szembeforduló Stumpf András egy német lapnak azt nyilatkozta, hogy a munkavállalók „négy év után” kapják meg a pénzt a túlórák után – ezzel ő is bekapcsolódott a nemzetközi szintre emelt a dezinformációs kampányba. (888: Ezúttal a Várban gyűlt össze az ellenzék egy kis tüntizésre)
Nem segít az erőszak az ellenzéken
Több olyan pártnak is csökkent a népszerűsége az áprilisi választáshoz viszonyítva, amelyek részt vesznek az év végi, helyenként erőszakba torkolló túlóratörvény-ellenes tiltakozásokban – derül ki a Nézőpont Intézetnek a Magyar Idők számára készített reprezentatív felméréséből.
Az elemzés szerint míg a Fidesz–KDNP a biztos szavazók között – áprilishoz képest – 7 százalékponttal növelni tudta a támogatottságát, s így jelenleg a legvalószínűbb listás eredménye 54 százalék, a Jobbik rendkívül nagy mértékű népszerűség-csökkenést könyvelhetett el.
Mint írják, az utcai politizálást hirdető pártok népszerűsége összességében hét százalékponttal csökkent a választások óta, s azzal, hogy a radikalizmus felé fordultak, csupán a társadalom egy szűk rétegének támogatottságát tudták megszerezni. (Magyar Idők: Erősödött a Fidesz, nem segít az erőszak az ellenzéken)
Hát, kérem, ma kicsit rendet teszünk a fejekben, így kávézás alatt, mert az egy dolog, hogy belefér egy kis rendetlenség, de kezd akkora lenni a káosz, hogy olyant tényleg csak mi vagyunk képesek csinálni. De mi is csak akkor, ha okos emberek segítenek nekünk, mert magától sokkal enyhébb a felfordulás is.
Hiába, ügyetlenkedni lehet, de a rendes felforduláshoz szakember kell.
Ugyebár, itt van ez a Tibi atya, aki különben nem egy személy, hanem egy platform, egy brand, egy cég, amivel nincs is semmi baj: régen a Commodore Világ híres levelezési rovatát is több ember vezette CoVboy néven, mégis jó volt. Ráadásul ennek a Tibi atyának igazából még humora is van, néha ugyan nem tetszik nekem, néha meg nagyon, de hát nem vagyok én egy Sanzonbizottság, hogy hozzám igazodjon a Hold, mikor reszket a tó vizén. Sok sikert neki, nincs vele nagy baj, gyarapodjék.
Illetve, hát megosztott a minap egy írást, igaz, becsületesen be is vallja, hogy átvette – no, avval vitatkoznék, nem Tibi atyával. Sőt, teszem is. Az írás a Konzekutív blogon jelent meg, Kohán Mátyás tollából.
No, hát én ővele nem értek egyet, de legalább nagyon nem
Maga az alapállás hibás. Azt mondja az úr:
„Nem szeretek annyira magyar belpolról írni. Mocsaras, parasztvakítós, szekértáboros egy hely a mi kis politikai beltenyészetünk, ahol sivár érzelmi életű, rém tájékozatlan emberek képesek egyenest nagypapi konyhaasztaláról kölcsönzött érvekkel szíven dögleszteni egymást a legjobb esetben is mérsékelten fontos ügyek miatt.”
Idáig akár magam is mondhattam volna. Én sem szeretek erről írni, csak kell. Hanem miként folytatja?
„A magyar közélet hisztis. Csak az elmúlt pár évben volt Szabadság téri szobor-hisztink, kitiltási hisztink, jegybanki alapítvány-hisztink, tankönyvhisztink, hajléktalanhisztink, Stop Soros-hisztink, ütődött, ám gazdag csengeri néni rejtelmes viszonya Kósa Lajossal-hisztink, Bayer Zsolt lovagkeresztje-hisztink, magánrepülő-hisztink, ciprusi katonai repülő-hisztink, Simicska egy lánglelkű demokrata-hisztink, illetve örökzöld gyermekéhezés- valamint Mészáros Lőrinc-hisztijeink. Mutasson nekem valaki olyan párkapcsolatot, ami egységnyi idő alatt ennyi hisztitől nem hullik apró, véres szilánkokra…”
Hát, álljunk meg egy polgári szóra
Egyrészt én nem a magyar kormánnyal vagyok párkapcsolatban, lépjen velük frigyre vagy randizzon a szebeni hóhér, szóval olyan nagyon sem nekem, sem másnak nem fontos a kormánnyal fenntartott harmonikus viszony. Megengedem, hogy lehetnek ilyen emberek is, nem is ítélem el őket, ki-ki szeresse azt, aki néki tetszik, csak nekem ne legyen muszáj. Míg az adómat megfizetem, én a kormánytól csak annyit várok el, hogy hagyjon békén és ne műveljen a nevemben disznóságokat.
Az ám, de művel.
Ugyebár, ez nekem és másoknak nem tetszik, ezt nevezi a szerző hisztikének. Hát, mondjuk ilyen alapon a franciáknak volt egy Bastille-hisztijük, az amerikaiaknak egy bostoni teahisztijük, az oroszoknak egy Téli Palota-hisztijük… hiszti ez mind, ha annak hívom. Azt én sem mondom, hogy ezek a mi tiltakozásaink mind egy szálig valamiféle hőskölteménybe volnának valók, de azért ezt a modort úgy hívjuk: fölényeskedés. Ha valakinek nem tetszik egy, avagy más dolog, amit a kormány művel, jól teszi, ha tiltakozik ellene. Mármost, szerzőnk szerint ha nem robbantja fel a Halálcsillagot, akkor az csak hiszti, ha felrobbantja, akkor más a helyzet, de nem lehet meghalni minden nap háromszor, a harc mezején.
Velünk volna tele a Kerepesi temető.
Mondjuk abban egyetértek viszont szerzőnkkel, hogy a magyar közbeszéd valóban túl nagy fontosságot tulajdonít a pártos hozzáállásnak. Ismerek magam is személyesen sok politikust, mind jó ember, rendes ember, de a macskámat sem bíznám rájuk, nem hogy nevükkel az ajkamon rohanjak a barikádokra. Van, amit jól mondanak, van, amit rosszul, de egyik sem Mick Jagger, hogy éjjel-nappal őt hallgassuk.
No, de miután helyretette a kis hisztis fejünket, lássuk, mit mond tovább az úr.
Megállapítja, jó hosszan, hogy a kormánynak nincs igaza sem CEU-ügyben, sem pedig a túlóra-törvény ügyében. Hát, ezt egy mondatban is lehetett volna. Ilyenkor gyanús, hogy a szerző megszokta: flekkre fizetik. De tesz pár érdekes megállapítást:
„Magyarországon nincs baloldal. Se kormányon, se ellenzékben, sehogy nincs.”
Fantasztikus, sikerült beletenni a mákos tekercsbe az önindukciót. Világszám. Persze, hogy nincs, ha a baloldalt marxi vagy bakunyini alapon vesszük. Úgy a világon sehol nincs. Hát, hogy lehetne? Soha nem is volt, kivéve Kronstadtban, rövid ideig, de a Vörös Hadsereg hamar véget vetett ennek az állapotnak. Persze kiváló eszköz ideális eszméket összehasonlítani valós állapotokkal, de azt hittem, ennek a módszernek már százötven éve véget vetett a német filozófia.
Rosszul hittem.
Szerzőnk azt ajánlja, olvassunk. Szerinte
„…ne amerikai ponyvaregényeket meg zombirománcokat olvass csapnivaló magyar fordításban, hanem a témába vágó alapdokumentumokat, mint pl. az épp tárgyalt törvénymódosítás, az európai munkajogi keretszabályzat, külföldi munkajogi törvények, Mankiw tíz közgazdaságtani alapelve, Marx Tőkéje, Piketty Tőke a huszonegyedik századbanja, esetleg az Agenda 2010.”
Ezek mind jó könyvek, én azért hozzájuk csapnám Jonathan Swift dublini érsektől Gulliver utazásait és a Shakespeare-összest is. De folytatja:
„Állapítsd meg, hogy nem te vagy az Isten!”
Mózes, Lévi nemzetségéből már megtette.
„Ne fogadd el alternatívának azt, amit a képedbe tolnak! Ne legyél egysíkú zombi, ne védd meg a szekértáborod évtizedes hibáit!”
Ez viszont szentigaz. Sok politikust láttam már életemben, de egyik sem járt a vízen. Sőt, nem is bírt jóllakatni tömegeket pár hallal és öt kenyérrel, tehát empirikus úton elmondható: egyikük sem Messiás. Még az X. vagy az Y. sem. Épp ezért, ha tévednek, nem is szabad elfogadni tőlük, nem szabad beállni mögéjük.
Szerzőnk különben tárgyilagosan, pontosan elemzi kormány és „ellenzék” összes érvét, csak egy dologról feledkezik meg: hogy egyfelől egységes ellenzék, mint olyan nem létezik, másfelől, hogy itt és most a józan ész áll szemben a kormány által ránk lőcsölt törvényekkel, nem mindenféle pártok. Értem én, mit mond ő: azt, hogy legyen önálló véleményünk, de megosztanék egy felfedezést a nagyközönséggel, miszerint sok embert ismerek, és mindegyiknek van.
Kinek megalapozott, kinek elhamarkodott, de önálló véleményből elláthatnánk akár a kínai piacot is, ott az amúgy is hiánycikk.
De végül is mi a rezümé, ahogy Sznobéknál mondják a tanulságot?
Semmi.
Ezen, egyébként kiváló írásból megtanulhattuk, hogy hülyék vagyunk és mindenki más is hülye. A túlóra-törvény fontos és nem fontos, a CEU fontos és nem fontos, valamint a szarka farka tarkabarka.
Az fel sem merül, hogy a mostani tiltakozások igazából már messze nem egyik vagy másik törvényről szólnak, hanem az egész, ránk lőcsölt hülye rendszer nem tetszik sokaknak.
De az rendszerkritika volna, és olyankor jön az, hogy mondj egy jobbat.
Mondok.
Kapitalizmus, piaci alapon és parlamenti demokrácia.
Ja, hogy az van?
Akkor tessék mondani, miért nem csináljuk meg?
Itt a baj, jó uram.
Ez az, ami nem hiszti.
Különben: az írás jó lenne, és a szerző kicsit sem bolond, nem is rosszindulatú.
Csak épp nem mond semmit, de ennek érdekében leszólja az olvasót a sárga földig.
Használjuk a fejünket, amondó lennék: a józan paraszti ész a legjobb iránytű.
Ez bizony nem lenne már hisztérikus sikongatás. Itt aztán már üvölteni is kellene, először éppen annak a kormányoldalnak, amely szégyenlősen erre már nem akar egy árva kanyit sem pazarolni. Inkább másra költ az illiberális államépítés során, olyasmikre, amiket fontosabbnak tart, mint a környezetszennyezés elleni, küzdelem. Tudjuk mindnyájan, hogy hova ment és megy el inkább rengeteg pénz!
Elrendelte a szmog riadó tájékoztatási fokozatát Budapesten a főpolgármester, miután a szálló por légszennyezettség szintje az ünnepek előtt hat mérőponton meghaladta a tájékoztatási küszöbértéket. De nem csak a fővárosról van szó. A levegő higiénés index alapján Kecskemét, Putnok, Sajószentpéter, Tököl levegőminősége is egészségtelen, Miskolcon pedig veszélyes – közölte a Nemzeti Népegészségügyi Központ.
Még tizenhárom helyen kifogásolt a levegő. Ezek: Dorog, Dunaújváros, Eger, Esztergom, Kazincbarcika, Nyíregyháza, Százhalombatta, Szeged, Székesfehérvár, Szolnok, Szombathely, Vác, Várpalota. De nem csak a magas szállópor-tartalom miatt romlott a levegő minősége az országban. A Chicagói Egyetem szakemberei szerint a szennyezett levegőből az emberi szervezetbe kerülő apró részecskék ártalmasabbak, mint a dohányzás, amely 1,6 évvel rövidítheti meg a várható élettartamot, és veszélyesebbek az olyan közegészségügyi fenyegetéseknél, mint a HIV-fertőzés és az AIDS, valamint a háború.
Vajon ez mennyivel rövidíti meg az életünket?
Vajon szeretett szülőföldünkön a jelenlegi társadalmi helyzet hány esztendővel rövidíti meg életünket, már azokét a milliókét, akik nem haszonélvezői a mostani hatalomnak. Például a nyugdíjasok többsége. 3500 forinttal, több mint havi 133 ezer forintra nő az átlagnyugdíj januártól a kormány szerint. Egy hete 2,7%-os emelést hirdettek ki a Közlönyben, pedig ennél a jegybank is magasabb inflációval számol. A Nyugdíjasok Országos Képviselete már a válság miatt felfüggesztett korrekciós szabályok visszaállítását kéri a miniszterelnöktől, hogy a növekvő munkabérekhez is igazítsák a nyugdíjakat.
Jövőre is drágulnak a feldolgozatlan élelmiszerek a Magyar Nemzeti Bank legfrissebb infláció jelentése szerint. Az idei 6,8 százalék után jövőre 8,9 százalék lehet ebben a termékkörben az infláció. Mindez azért lényeges, mert az idősek fogyasztásában az élelmiszer nagyobb súllyal szerepel, mint a társadalom egészében. A nyugdíjasok fogyasztói kosarában a gyógyszerek mellett ezek a kiadások a legszámottevőbbek.
Valami van még a levegőben
Valami van a levegőben a szálló poron és az infláción kívül is még, ami károsan hat egészségünkre, legalábbis a többséget illetően! Az pedig nem más, mint a Fidesz-KDNP kormányszövetség legutóbbi intézkedései által gerjesztett helyzet. A CEU, a média centralizáció, a rabszolgatörvény, a közigazgatási bíróság felállítása nem csak az Európa Tanácsnál, de idehaza is kiverték a biztosítékot.
A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma a Magyar Szakszervezeti Szövetséggel, és az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörüléssel közösen sztrájkelőkészítő bizottságot hozott létre. Útlezárások, munkabeszüntetések várhatók és további tüntetések is. A híradások szerint tegnap a demonstráció a Magyar Kétfarkú Kutya Párt „Összkarácsonyi Békemenetével” kezdődött a Kossuth téren, a beszédek után elindult a tömeg a Kossuth tér környékén.
Civilek, ellenzéki pártok és szakszervezetek szervezésében vonultak a tüntetők a parlamenttől a Sándor-palotáig, hogy tiltakozzanak, amiért a köztársasági elnök szerdán aláírta a közigazgatási bíróságok létrehozásáról szóló törvényt, csütörtökön pedig a túlóratörvényről szólót is, és elrendelte annak kihirdetését. Több ezer ember vonul fel a Várba.
Donáth Anna, a Momentum alelnöke a HVG tudósítójának azt mondta, ez a tüntetés egy utolsó nagy jelzés karácsony előtt, hogy „ez nem egy hisztis csürhe, hanem egy hangos és dühös tömeg, amelyik meg fogja mutatni magát.” A politikus szerint a tiltakozások jövőre is folytatódnak.
Decemberben Brüsszelből 354 milliárd forint támogatás érkezett, ami az addigi éves 574 milliárdhoz képest jelentős összeg. Az államháztartás hiánya ezzel jelentősen csökkenhet a megelőlegezett kifizetések részbeni kiegyenlítésével.
A kormány változatlanul szórja ki az uniós támogatásokra megítélt kifizetéseket, aminek következtében rendre a tervezett éves hiányt jelentősen meghaladó a deficit. November végéig az államháztartás központi alrendszerének hiánya 1842,4 milliárd forint volt, ami az éves előirányzat 135,4 százaléka – derül ki a Pénzügyminisztérium tájékoztatójából.
Az államháztartás hiányát mutatja nyolc évre visszamenően az ábra. Ebből látszik, hogy a jelentős a túlköltekezés az év vége felé tavaly és idén is az uniós támogatások megelőlegezése miatt.
Forrás: PM
Decemberben sokat javulhat a helyzet. A PM közleménye szerint novemberben jelentős, 102,2 milliárd forint uniós pénz érkezett, már 574,6 milliárd forintra emelkedtek a Brüsszeltől hazánknak megtérített összegek. Ezzel párhuzamosan a költségvetés addig 1737,4 milliárd forintot fizetett ki a kedvezményezettek részére. Vagyis majdnem 1200 milliárd az előleg.
December elejére 6,5 milliárd euróra emelkedett a 2014-2020-as ciklusban kifizetett összeg. Mára azonban ez 7,6 milliárdra nőtt az Európai Bizottság napi frissítésű kimutatása szerint. Ez a teljes 25 milliárd eurós keretnek éppen 30 százaléka.
A hazai önrésszel együtt 29,6 milliárdos keretének 101 százalékát már lekötötte a kormány.
Vagyis amíg az év első 11 hónapjában 574 milliárd forint érkezett, addig decemberben eddig 354 milliárd. Ez arra vall, hogy a háttérben talán sikerült megegyezni, de legalábbis lealkudni a magyar közbeszerzésekben talált temérdek visszaélés „árában”. A nyáron de facto felfüggesztett kifizetések tehát a jelek szerint ismét elkezdtek érkezni.
No, a mai kávénk mellé beszélgessünk a válságról kicsit, mert érdekes téma, ha nem is szép. Van nekünk abból mindenféle. Van például alkotmányos – mivel a mostani tiltakozások tárgyát képező törvények alkotmányos jogok sértésére adnak lehetőséget, elvben pénzügyi nincs, de érdekes jeleket tapasztalunk, kormányválság sincs, de igény, az lenne rá – szóval, aktuális téma a válság.
Még világpolitikai válság is van, csak kevesen vették észre: miután Trump Fetullah Gülen kiadatását fontolgatja, és kivonja az amerikai csapatokat Szíriából teljesen, Afganisztánból a felüket, Putyin elnök moszkvai sajtótájékoztatóján külön felhívta a figyelmet az atomháború veszélyeire, melyek számottevőek. Hogy egy ilyent jelenleg maximum ő robbanthatna ki, ő van abban a helyzetben? Erről nem beszélt, ő csak annyit mondott, hogy a világbéke törékeny és óva inti Amerikát.
Értse a világ, ahogy akarja.
De térjünk vissza Magyarországra. Igen, Áder János tegnap aláírta a rabszolgatörvényt, meglehetős politikai naivitás volt azt várni, hogy nem fogja: eddig is mindent aláírt, ezentúl is mindent alá fog írni. Pedig most ha mást nem, formai kifogást mindenképpen emelhetett volna, ugyanis a törvény elfogadásának, megszavazásának körülményei mindennek nevezhetőek, csak szabályosnak nem, mindenki összevissza nyomogatott minden gombot, ami a keze ügyébe esett, kártyás azonosítás nélkül, szóval ha épp ügyelnénk a törvényességre, minimum meg kellett volna ismételni a szavazást, nyugodt körülmények között. No, de nem ügyelünk, és ennek mi sem biztosabb jele, mint a tegnapi aláírás, mely után Ádernek sikerült még cinikusan boldog Karácsonyt is kívánni.
Az ajándékról már gondoskodott.
És hát indulnak a perek, kicsit rosszmájúan meg is jegyeztem volt ismerőseimnek, hogy ha hinnék az összeesküvés-elméletekben, azt kéne gondoljam: a tüntetéseket, tiltakozásokat a Budapesti Ügyvédi Kamara szervezte, mert egyedül nekik van belőlük anyagi hasznuk. Sajnos nem ez a helyzet (ha ők szervezik, legalább valamennyivel sikeresebbek lennének, és mindenképpen sokkal tovább tartanának), de az tény, hogy perek sokasága indult a „decemberi események” kapcsán. Eddig az MTVA épületénél történtek négy pert fialtak, vagyis négy feljelentést, ebből három a Központi Nyomozó Főügyészségre érkezett, a negyedik a rendőrségre, de ebben is a főügyészség lehet az illetékes. Ezek közül a legérdekesebb a magyar feljelentőkirály, Tényi István beadványa, amiben közveszéllyel való fenyegetésnek tekinti, hogy megnyomta az egyik képviselő a tűzjelzőt: tetszik tudni, a hetes buszon naponta sok ilyen közveszéllyel való fenyegetés van, ugyanis az utasok nagy része összekeveri a vész- és a leszállásjelzőt.
Az Országház is milliós károkat panaszol, ami arra utal, hogy erősen romolhatott a forint – persze, hogy esik némi kár egy-egy akkora nyomakodásban, ne adja az Isten, be-betörik egy-két ablak is, ez azért karbantartási kérdés, különben is, a történet arra emlékeztet, mikor – állítólag – Szergej Mihajlovics Eisenstein egyszer a Téli Palota ostromát forgatta, az épület portása nagyon elégedetlen volt azzal, micsoda rendetlenség marad a stáb után:
– Hallja, Eisenstein elvtárs, én itt voltam akkor is, de nem volt ilyen kupleráj, mint amit maguk csinálnak!
– Hogyhogy, portás elvtárs?
– Akkor csak két ablak tört be, maguk már a negyediket törik evvel a forgatással!
Meg hát ne feledjük az Országház bizonyos szempontból különlegesnek mondható státusát, amit a nyócker bölcsei úgy fogalmaznának meg, hogy „aki rosszlánynak állt, a sarokra, ne panaszkodjék, ha b*szogatják”. Ezzel együtt csodás összegek, különös kárigények szállnak a szélben, a hivatalos verzió és az Országgyűlés sajtófőnöke, Szilágyi Zoltán szerint:
„Az eddigi felmérések alapján az Országház főbejáratánál két ólom-, továbbá több üvegablakot betörtek; a főlépcsőt több helyen festékekkel lefújták, a bronz oroszlánok és mellettük lévő kandeláberek szintén festéktől, tojásoktól szennyeződtek. A főlépcső előtti széles kordonláncok egyikét a főbejárat díszrácsozatának dobták, más részét elvitték. A Parlament falán számtalan helyen tojás- és festék szennyeződés, égésnyom keletkezett – sorolta a sajtófőnök.
Az összesítésből az Országgyűlés sajtófőnöke kiemelte, hogy az Országház előtti nemrégiben felújított tér egészén festék-, tojás- és graffiti-nyomok maradtak. A Kossuth-szoborcsoportot festékkel öntötték le és több helyen darabokat törtek le belőle, sőt a nemzet lobogójának árbócát is lefestették. A parkosított részek növényzetét is megrongálták, a padok egy részét festékkel fújták le, a helyükről kiszaggatott és részben összetört padokat rakásba halmozták fel. A karácsonyfát körülvevő szánkókerítést részben lebontották, 22 szánkót pótolni kellett, a díszkivilágítást pedig megszaggatták.” (MTI)
Hát, ugye, minden annyiba kerül, amennyire beárazzuk, tartja a kreatív magyar könyvelő. De mennyibe kerül az az MTVA, amelyben napokig kellett kutatni ahhoz, hogy sikerüljön nem találni egy ügyeletes szerkesztőt sem? Mindenki fejből mondja a választ: évi nyolcvan milliárdba.
Nem. Többe: szeptemberig 1,3 milliárd forintos veszteséget halmozott fel az MTVA, ennek jelentős része július és szeptember között keletkezett, ugyanis június végéig még csak 130 millió forintos mínusznál tartott a közmédia. Pedig hát az idei költségvetés 80,7 milliárd volt, ezt sikerült túllépni. Így már érthető is, hogy jövőre megjutalmazzák őket, és 92,7 milliárd lesz a büdzséjük: az idén rájuk bízott összeggel is a jó gazda gondosságával bántak, nincs abban semmi csodálatos, hogy ezt honorálni kell.
De legalább biztonságban leszünk. Kicsit sincsenek bajban az állam pénzügyei, november végén az államháztartás hiánya potom 1842,4 milliárd forint volt, ami 135 százaléka az egész évre engedélyezett deficitnek. Ezzel megdőlt a novemberi rekord: eddig a 2006-os 1739,8 milliárd forint volt a legtöbb.
Okos kormány mit tesz ilyenkor?
Okos kormány vásárol, éspedig harckocsit, mert igaz, ami igaz, avval csehül állunk, és mert az szó szerint drágább, mint a súlya aranyban. Mi több, jó nehéz is. Ennek okából szerzünk be negyvennégy darab Leopard 2 A7+ harckocsit, és huszonnégy önjáró löveget, ez utóbbiak Panzerhaubitze 2000-es típusúak. Hogy ne az újat rongálják kiképzés közben, beszerzünk melléjük tizenkét Leopard 2 A4-est is, tanuljanak azon vezetni a mi páncéloskatonáink. Hogy mennyibe fog kerülni ez a kis vásárfia, hozzácsapva még az Airbus által szállított SAMOC légvédelmi rakétarendszert is, afelől nincs biztos tudomásunk, de olcsó kell legyen, a mi kormányunk takarékos és megfog minden fillért.
El sem ereszti többet, ha megfogta!
Takarékos bizony, erre utal az is, hogy drágállja a Budapest-Belgrád vasútvonalat, újra szeretné tárgyalni a szerződést róla a kínai féllel: ugyanis a Soroksár és Kelebia között vasútvonal fejlesztésének költsége 2018 májusában 578 milliárd forint volt, a versenyeztetés utáni legjobb ajánlat 693 milliárd forint. Ezt a többletköltséget a kormány nem vállalja, ezért új beszerzési eljárást rendelt el. Jövőre nem is kezdődhetnek el a munkálatok, csak 2020-ban, ha egyáltalán megkezdődnek valaha is – a beruházáshoz nyújtandó kínai hitelről még folynak a tárgyalások.
Hát, kérem, így állunk válsággal, ami nincs. Nincs alkotmányos válság, mert Áder aláírta a törvényt, nincs külpolitikai válság, mert nem figyelünk rá oda, nincs gazdasági válság, mert a kormány azt mondta.
És mindenki veszettül tömi a zsebét, mint az őrült, ki feltépte a tárcát, mert jön 2020, és leáll az uniós kohéziós támogatási alapok folyósítása.
Jó a túlmunka-törvény, de a puding próbája most jön – mondta az állami rádióban Orbán Viktor. Szerinte a tüntetések mögött nemzetközi szervezetek vannak. És persze Soros.
Szokásos péntek reggeli beszélgetésében az állami rádióban a riporter mindjárt kemény kérdéssel indított, hogy a szakszervezetek a munkavállalók kihasználásától félnek a túlmunka-szabályok kapcsán. Orbán szerint a probléma az, hogy az emberek nem dolgozhatnak többet és nem kereshetnek többet.
Magyarországon munkaerőhiány van, a cégek lasszóval fogják a dolgozókat.
A kormány csak a buta szabályokat akarta megszüntetni, de túlórára senkit se lehet kényszeríteni – mondta Orbán, hozzátéve: aki mást állít, az hazudik. (A szakszervezetek szerint a kisebb települések kevés vagy egyetlen munkáltatóinál ez egyáltalán nem így van.)
A munkások szempontjából Orbán jónak tartja a rabszolgatörvényt, de a puding próbája az evés.
Szó esett a múlt szerdai botrányos parlamenti jelenetekről is. Mindenkinek vannak kellemetlen ismerősei, de neki is tűrnie kellett, noha elfoglalták a székét. Többször is elmondta, hogy mindenki maradjon nyugodt, a választók se idegeskedjenek.
A tüntetésekről, a rongálásokról feltett riporteri kérdésre Orbán azt mondta, hogy a rabszolgatörvény szerinte ürügy, ilyen
„hisztérikus sikongatás”
volt akkor is, amikor „hazaküldték az IMF-et”, amikor létrehozták a közmunkát. Az ellenzék pedig szemfényvesztő.
Nem maradhattak ki a háttérben meghúzódók. Ezek pedig nemzetközi szervezetek. A legagresszívebb tüntetőket pedig nem más, mint Soros György fizeti. De nem kell aggódni, ő arra kérte a belügyminisztert, hogy a rendőrök határozottak, de türelmesek legyenek, és így is tettek. Megismételte a kormánysajtó fordulatát, hogy az ellenzéki képviselők „betörtek” az MTVA-ba. (Holott a képviselői igazolványt felmutatva beengedték őket.)
A tavaszi EP-választás kapcsán azt mondta Orbán, hogy nem szeretnének továbbra is ellenszélben dolgozni, mert Brüsszel azon van, hogy a kormány sikertelen legyen. Ezért aki az ellenzékre szavaz, az a Brüsszel érdekeit képviselőkre szavaz.
November vége óta úgy foglalható össze az ellenzék és a kormány viszonya, hogy előbbi kommunikációs levegővételhez jutott, így kitört tehetetlenségéből, mert a klasszikus eszközöket (fórum, politikai beszéd, parlamenti műfajok stb.) részben valódi cselekvésre váltotta fel. Úgy tűnik azonban, hogy ennek megtartása egyre nagyobb kihívások elé állítja az ellenzéket.
Miközben valójában (közjogilag) semmi nem történt, társadalomlélektanilag mégis. Az ellenzék végre kitört a tanult tehetetlenség szindrómából, de pillanatokon belül visszacsöppenhet oda. Mi több, az ellenzéki pártok magukkal ránthatják bázisaikat is a tehetetlenségbe (passzivitásba). Most óriási az ellenzék felelőssége. Nem ülhetnek be oda, ahol a képükbe röhögtek, majd egy közfeladatot ellátó intézményben megverték őket. Nem ülhetnek be a parlamentbe ezek után, mert bázisaikra, a csalódott fideszesekre és párt nélküliekre tehetetlenséget nyomnak, plusz magukról a tehetetlen fabábú képet küldik a tömeg felé.
A megtapasztalt tehetetlenség
A megtapasztalt tehetetlenség (köznyelven: tanult tehetetlenség) alapja az, hogy az egyén azért adja fel a küzdelmet, mert bármit is tesz, rossz helyzete nem változik, így felhagy a próbálkozással. Ezért: ha az emberek azt érzik, hogy felesleges volt az utcára menniük, sokszor, sok órán át, és esetleg „bevásároltak” mellé szabálysértésit vagy bűncselekmény gyanúját, akkor az baromira az ellenzék ellen fog hatni. S mint mindig, Orbán nyugodtan szotyizik kanapéján a meccset nézve, aztán álmában röhög is kicsit.
A tehetetlenségi állapot építménye az önfeladáson alapul, ami beletörődéshez vezet, és végre, amikor az ellenzék ellenzékként viselkedett, nem eshetnek vissza egykedvű passzivitásba, mert másokból is ezt váltják ki. Másként: éppen ők lesznek azok, akik elnyomják azt az erőt, amely megjelent Budapest, számos vidéki és európai város utcáján. Tény, hogy az ellenzék kiszolgáltatott, és – nyolc év után – most először megpróbáltak Tordai Bence katalizátor akciójával felülkerekedni. De! Az ellenzéknek tudnia kell, hogy nem elég a kamerában kiszolgáltatottnak mutatkozni (ahogy ez az MTVA-ban volt), mert ha nincs folytatás, az ellenzéki kis- és mikropártok bázisain lévő – valóban kiszolgáltatott – egyének önfeladása májusban történelmi lenyomatot fog hagyni.
Az önfenyegetettség látszata a Fidesz módszere
Kétségtelenül súlyos támadások értek magyar állampolgárokat az MTVA székházában intézkedő közszolgák (FBŐ-k) és maszek cég (CIVIL) alkalmazottai által. Ez tragédia. De tragédia két további „mellékhatás” is. Az egyik, hogy a dráma túldramatizálására alkalmazta az ellenzék azt, hogy ez országgyűlési képviselőkkel történt meg. Pedig ez nem lényeges. Magyarország Magyar Köztársaság területén EMBERREL nem fordulhat elő, hogy bármilyen hivatalos személy ellene erőszakot alkalmaz, miközben nem követett el semmit. A másik – és hosszú távon ez a lényegesebb –, hogy az ellenzéki aktorok önfenyegetettséget mutattak. A teljes Fidesz-propaganda lényege (immáron Σ13. éve!), hogy önmagára vonatkoztatott fenyegetést szimulál, amelyet tökéletes építményben projektál egyre tágabb körre. Kétségtelen tény, hogy országgyűlési képviselőket magyar állampolgárokat súlyosan inzultáltak, akiket pedig nem, azok lelkileg készültek ki a látottaktól, vagyis inkább a fel nem foghatótól. Azaz: miközben az ellenzéket valóban fenyegették, a Fidesz pedig az önfenyegetettségre teljes propagandát épít fel, nem mutathatja az ellenzék mégsem az önfenyegetettség képét.
Egyébként, ha megfigyeljük, a propaganda alkalmazottai tökéletesen alkalmazták az önfenyegetettség motívumát akkor is, amikor ők bántalmaztak másokat. Hogy is? Kezdték Sorossal, mint a nemzettestet súlyosan fenyegető ördöggel, folytatták a keresztényüldözéssel, bár arra nem tértek ki, hogy az eretnek vagy Koppány ki lenne pontosan, de egy kis gyurcsányozásba megint beakadt a tű. A kormányzati agit-prop legmélyebb pontja, hogy a földön fekvő Varjú és Hadházy nemzetbiztonsági kockázat, közveszélyes munkakerülő, garázda veszélyt jelentett a magántulajdonban lévő, közpénzből fenntartott, dúcidegrendszert se mutató MTVA-alkalmazottakra.
Kitörési kísérlet november 28. óta
A tanult/megtapasztalt tehetetlenségből a hazaigyekvő levezető elnök miatt tudott kitörni az ellenzék Tordai Bence, és húzta magával ellenzéki társait. Lezsák Sándor nem jogi vagy politikai, hanem kommunikációs hibát vétett, amikor azért keverte le az ellenzéki képviselők hangát, mert – mint saját maga mondta – nem akart a Parlamentben éjszakázni.
Ezt követték a szerdai események, ahol Tordai médiatörténtet írt, és akarva/akaratlanul cselekvésbe tolta ellenzéki társait. Innentől a történet ismerős, hiszen a felháborodottság végigsöpört az országon és a világon is. Már azt is tudjuk Hollik hogyishívjáktól, hogy nincs itt semmi látnivaló, csupán néhány celebaktivista kergetőzik az utcákon.
Celebaktivisták, paradoxon-kommunikáció
A celebaktivisták szó-leleményig tehát nem történt semmi különös, az ellenzék erősítette magát kommunikációs szinten és cselekedett is valamennyit, valamint megjelent a valódi felháborodottság is az utcákon az állampolgárok részéről.
A Fidesz kommunikációja ugyan megtörni látszott napokig, mondanivalójuk kimerült Sorosban, a kereszténység szentségét bántalmazókban, és – kiben másban – Gyurcsányban, majd elővették jól bevált paradoxon-kommunikációjukat. A Fidesz tökéletesen kelti az igazság mondásának látszatát, nyilvánvaló hazugságokkal. (Btw. legmeghatározóbb kommunikációs elemüket, az önfenyegetettség látszatának keltését is paradoxonokkal teszik igaznak tűnőnek.) Hazugsággyártásuk mechanizmusa két egymással ellentmondó állítás egyszerre történő állítása. Formállogikailag ugyanis csak hamis lehet az olyan állítás, aminek egyidejűleg az ellenkezőjét is állítjuk. Egy szemléletes példa:
EZ AZ ÁLLÍTÁS IGAZ. AZ ELŐZŐ ÁLLÍTÁS HAMIS VOLT.
A nagyobbik kormánypárt 13. éve szórakozik ezzel, és sikerrel. Még egyszerűbben: a Fidesz – paradox módon – paradoxonokkal állít igaznak tűnőt. Néhány példa:
A jövő elkezdődött – Ezzel a hamis állítással még választást is nyertek, noha, ami elkezdődött, az ugyan tud a jövőben is lenni, de a múlt a jövőben nem fog tudni kezdődni, főleg nem tudott volt elkezdődni (mert a létige vagy volt vagy fog), ráadásul az ige is múlt idejű jelet visel.
Bankárkormány – Az első Orbán-kormány bukása utáni kormányra alkalmazták ezt a kifejezést, amit aligha kell „paradoxonológiailag” magyarázni.
Fülkeforradalom – Ezzel egy másik választást nyertek. Az egy kifejezésen belüli ellentmondást ismét aligha kell magyarázni.
Szabadságharc (a 2010-es győzelemre alkalmazva) – Vagy törvényes keretek közt törvényesen jutottak hatalomra, vagy harccal. A kettő együtt nem lehet igaz.
Terrorelhárítási Központ – A terror ebben az összetételben nyilván a szándékos, nyílt, félelem kiváltására alkalmas cselekményt jelenti. Az elhárítás – röviden – titkos és defenzív. Még a katonai gyakorlótér is poligon, azaz sokszög, pedig kevésbé fedett vagy defenzív az elhárító műveleteknél. Mindezekkel teljesen paradox, hogy a különböző műveleti területeken, titkosan és defenzíven véghezvittek, egy központban, kizárólag központilag történnének.
A sor hosszan, könyvnyi méretben sorolható lenne, de amit most látni kell, hogy:
Vannak CELEBAKTIVISTÁK.
A szóösszetétel önálló fogalmai totálisan kizárják egymást. A celeb ismert, az aktivista önmagáért a célért küzdő, többnyire személyét a cél érdekében háttérbe szorító egyén. Az agit-prop mit csinált ezzel a fogalommal? Felemelte és így megfélemlítette a civileket azzal, hogy ti is üldözendő Sorosok/Gyurcsányok vagytok, illetve lenyomta a kisebb súlyúakat, Tordait, Kunhalmit stb. aktivista szintre. Tette ezt az után, hogy az MTVA-ban megruházott, lelki terrorba hajtott állampolgárok, akik képviselői mivoltukban voltak ott, valóban aktivista módjára viselkedtek. Az agit-prop tehát figyel, és nem hülyék, sőt: kőkemény pszichológiai és szemiotikai arzenáljuk van. Szemben azzal, hogy az ellenzék – abban is – megállította politikai óráját, hogy a világon mindenhol, minden földrészen (Ausztráliától Dél-Amerikáig), és így Európában is megbukott politikai marketing eszközét alkalmazza.
Mi az ellenzék felelőssége?
Az ellenzéknek most elsősorban ÖNBIZALMAT kell adnia azoknak, akik BIZALMAT adtak nekik április 8-án. Látni kell: idén úgy szerzett milliós szavazatokat az ellenzék, hogy az emberek többsége nagyot nyelt és esetleg hányt is, amikor bement a fülkébe forradalmat csinálni szavazni. Nem lehet ezzel a bizalommal visszaélni, de ennél többről is szó van.
Egész pontosan arról, hogy hősök akkor is azok az emberek lesznek, akik egzisztenciájukat kockáztatva az utcára mennek, bevállalva – mentelmi jog híján – az eljárásokat, pofonokat, gumibotot, paprika spray-t.
Mert ez nem úgy van ám, hogy itt egy pofon, ott egy rúgás, jön egy mentő, vagy éppen nem jön az intézkedési kötelezettségét mulasztó rendőr, és máris kész a terep a Lakitelek-reloadedhoz! Arról pedig, hogy egyelőre erről van szó a hivatalos ellenzék részéről, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az MTVA-ban lévőknek a rendőrség mulasztási kötelezettsége után, legalább három (fejből csak hirtelen ennyi jut eszembe) jogi lehetősége lett volna ennek felülírására állampolgárként. Minimum kettő olyan jut még hirtelen eszembe, amit képviselői jogállásuknál fogva tehettek volna még meg.
Értem, hogy kell a show, de nem elég.
Nem elég levegőért kapkodó fuldoklónak mutatkozni olyan társadalomban, ahol valóban fuldoklunk. Nem tucatnyian, hanem 10 millióan.
Sebestyén Eszter
Felhasznált források:
Halmai-Sebestyén: Megvédünk az önállóságtól, Élet és irodalom, 2015. szeptember 25. Jámbor András: Nem azért éjszakáztatok az MTVA-ban, hogy utána ellenzéki kerekasztalt játsszatok, Mérce, 2018. december 18. Seligman-Maier: Failure to escape traumatic shok, 1967.
A munkavállalók jogai szerinte nem csorbultak, a túlórák szabályozása rendben van, ezért Áder János kihirdeti a „rabszolgatörvényt”, ami miatt országos sztrájk se kizárt. Az elfogadás módját nem vizsgálta Áder.
Áder János aláírta a Munka törvénykönyvének módosítását. Közleményében hosszasan ír arról, miért nincs probléma az időközben országos tiltakozó megmozdulásokat kiváltó „rabszolgatörvénnyel”.
Áder szerint a módosítás nem ütközik az alaptörvény rendelkezéseibe, így jogszerű keretek között, alkotmányosan nem kifogásolható. Azt is megállapította, hogy számos országban – például Egyesült Királyság, Dánia, Írország, Csehország – a túlóra mértéke a magyarországival megegyező vagy azt meghaladó mértékű.
Érdemes azért megemlíteni, hogy Németországban tavaly 2007 óta a legmagasabbra emelkedett az alkalmazottak által ledolgozott túlórák száma:
egy német munkavállalóra átlagosan 27 óra túlmunka jutott évente – a magyar 400 helyett.
Harmadjára arra jutott, hogy a Munka törvénykönyvének a munkavállalókat védő rendelkezései nem csorbultak.
Sőt, az eddiginél több túlórát csak a munkavállaló előzetes írásbeli hozzájárulását követően lehet végezni – írja közleményében Áder. Szerinte a munkaadó nem büntetheti a munkavállalót azért, ha az nem vállalja a túlmunkát.
Továbbá kollektív szerződések csak a munkavállaló javára térhetnek el az új szabályoktól, a túlmunkáért járó díjazást ezután is változatlan feltételekkel fizethetik ki a munkaadók. A szakszervezeteknek pedig nem szűkült azon lehetősége, hogy a munkavállalóknak a kollektív szerződések révén még nagyobb védelmet biztosítsanak.
„A Munka törvénykönyvének módosítása az aggodalmak ellenére sem lehet akadálya annak, hogy a munkavállalók karácsonya áldott, a két ünnep közötti időszak békés, az új esztendő pedig nyugodt legyen”
– írja Áder.
Áder Magyarország minden polgárának szeretetteljes karácsonyt, a család és a barátok körében örömteli perceket és boldog új évet kíván.
A nagy vihart kavart módosítással évente 250-ről 400 órára nőhet a túlóra a munkáltatók számára, 12 hónapos átlagban heti 48 órára emelik a maximális, rendes munkaidőt. S ami igen súlyos, az az, hogy a túlórák elszámolása egy helyett három év alatt történhetne meg (vajon hány alkalmazott fogja kockás füzetben vezetni a túlmunka idejét?). Továbbá mód nyílna arra is, hogy a beosztás folyamatos módosításával pótlék nélkül lehetne túlórát elrendelni, vagyis nagy a veszélye annak, hogy a jövedelem csökkenni fog.
A 400 órás plafon azzal járna, hogy
lényegében visszahozzák a hat munkanapos hetet.
Ráadásul ha egy cég bevezeti a három éves elszámolást, a dolgozó azt kockáztatja, hogy ha eközben felmond, elesik az addigi túlórák ellenértékétől. Az előzetes „önkéntes” hozzájárulás pedig főként kistelepüléseken, ahol kevés vagy egyetlen munkáltató van lényegében formális. Aki nem paríroz, az könnyen utcára kerülhet.
A munkahelyek többségében pedig nincs se szakszervezet, se kollektív szerződés.
Áder közleménye nem tartalmazza a törvénymódosítás elfogadásának módját. A múlt szerdai ülésnapon az ellenzék által obstruált szavazás során képviselői kártya nélkül nyomtak gombot a kormánypártok politikusai. Ez felveti a törvény közjogi alkotmányellenességét.
A „rabszolgatörvény” hátteréről már írtunk. Eszerint a főleg német multinacionális cégek – akár informálisan előterjesztett – kívánsága volt a szorító munkaerőhiány közepette a rendelkezésre álló dolgozók intenzívebb foglalkoztatása a romló versenyképességű magyar gazdaságban.
A 888 olvasói végre megtudhatták: ugyanaz az ezerfős csürhe tüntetett most is, akik nyáron elfoglalták az Oktogont és bulivá változtatták a köztereket. Persze most már szelídülni látszik a kormánybuktatásra spekuláló forradalmárok lendülete. Az is kiderült, hogy nem csak Soros szervezi a zsebforradalmat, hanem Gyurcsány is.
Egy kis csürhe úgy döntött, hogy bármit megtehet
Ötszáz belvárosi fiatal megpróbálta elhitetni magáról, hogy ők a többség, és két napig a Facebook-csoportjaikban is elhitették, hogy forradalmat robbantottak ki – így foglaltuk össze az elmúlt napok eseményeit az Echo TV Sajtóklub 2.0 című műsorában.
Többek között elmondtuk, hogy egy kis csürhe úgy döntött, hogy bármit megtehet: rendőröket dobálhatnak, közintézményeket foglalhatnak el, a politikusok pedig adták alájuk a lovat. Emellett az ellenzéki médiumok – forradalmi hangulatot gerjesztetve – folyamatosan azt hazudták a saját olvasóiknak, hogy itt tényleg forradalom van. Szerintünk ugyanaz az ezerfős tömeg tüntetett most is, akik nyáron elfoglalták az Oktogont és bulivá változtatták a köztereket. (888: A kölyöksajtóklubban megjelent Soros György szelleme)
Hazamentek a legények, a legutóbbi hőbörgésén már csak pár tucatnyian vettek részt
Egy nappal azután, hogy a hívatlan Hadházy lódoktort és a belé csimpaszkodó Szél Bernadett segédszínészt kihajították a köztelevízió épületéből, szelídülni látszik a kormánybuktatásra spekuláló forradalmárok lendülete. A „Minden Nap Tüntetünk! – Menjünk Ki A Kossuth Térre Kedden Is!” nevezetű Facebook-tömörülés másnapi hőbörgésén például már csak pár tucatnyian vettek részt.
A kukagyújtogatás ezúttal elmaradt, szánkót sem lopott senki, ráadásul mindösszesen két felszólaló akadt, de azok sem mondtak semmi épületeset. A szerda ennél is szolidabbra sikerült, ekkorra már csak a szilaj Tordai Bence őrizte egyedül a forradalom lángját, aki ápolóit kijátszva újra a tévészékház bejáratából tudósította híveit.
Az áprilisban laposra vert vesztesek „Mi vagyunk a többség” szlogenje már születésekor magán viselte a kezelésre szoruló demokraták Lipót-tüneteit. Legutóbb szeptemberben derülhettünk egy jót, amikor a DK kígyóbűvölője kijelentette: pártja addig marad az utcán, míg le nem mond a kormány. Mit mondjak, hamar hazamentek… (Magyar Idők: Hazamentek a legények)
Persze nem csak Soros szervezi a zsebforradalmat, hanem Gyurcsány is
Az elmúlt napok történései is azt bizonyítják, hogy a magyar emberek helyes döntést hoztak, amikor nem a mostani ellenzékre bízták az ország sorsát – véli Menczer Tamás, a külgazdasági és külügyminisztérium államtitkára, aki azután nyilatkozott a Hír TV-nek, hogy a New York-i ENSZ-közgyűlés megszavazta a globális migrációs csomagot.
„Azt látjuk, hogy amióta elvesztették a választásokat, durcásak a parlamentben, agresszívek az utcán” – mondta az államtitkár. Hozzátette, hogy az ellenzéket továbbra is a zsebforradalmárként viselkedő egykori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc vezeti. „Gyurcsány és tanítványai szép egységbe tömörültek” – jegyezte meg. (HírTv: „Gyurcsány zsebforradalmárként vezeti tanítványait” – véli az államtikár)
Csak az elmúlt hónapokban példátlan, a hivatalos stratégiával ellentétes komoly támadófegyverek vételéről döntött a kormány. Nehézpáncélos, önjáró üteg, kétféle harci helikopter. Csak ezek ára elérheti a 320 milliárdot, ami elviheti a fejlesztésre szánt pénz javát. Úgy fest, mindez a német és a francia politika jóindulatának megvásárlása.
Valóságos támadóarzenált vásárol a kormány a következő években az elmúlt napok, illetve fél év bejelentései alapján:
44 darab német Leopard 2 harckocsit
24 darab német PzH 2000 önjáró löveget
16 darab Airbus H225M közepes kategóriájú harci helikoptert
20 darab Airbus H145M könnyű harci helikoptert.
A forgószárnyasok beszerzése kapcsán állapodtak meg hétfőn a német-francia Airbus Helicoptersszel arról, hogy 2021-re helikopterekhez szükséges alkatrészeket gyártó üzem létesül Magyarországon. A kormány vissza nem térítendő támogatást ad ehhez is, mint minden nagy volumenű ipari beruházáshoz. A páncélosok és lövegek szerződését szerdán írták alá a gyártó Krauss-Maffei Wegmann ágazati vezetőivel.
Röviden a fegyverekről. A Leopard 2 igazi szörnyeteg: 62 tonnás nehézpáncélos, high tech kompozit páncélzattal, ami 50-60 centis hagyományos acéllal egyenértékű. Digitális tűzvezető rendszer, lézeres célkereső, lövegstabilizátor, géppuska és infravörös éjjellátó készülék a főbb felszerelések. Lövege 120 milliméteres.
Leopard 2 A7. Forrás: Wikipedia
Mint minden ehhez hasonló jószágnak, nincsenek listaárak, sőt, nyilvános összegek sincsenek hivatalosan, a magyar kormány pedig szokásának megfelelően titkolózik. Az ár nagyban függ a mennyiségtől és a hozzá kapcsolt szolgáltatásoktól.
A Leopard 2-nek jelenleg a 2A7 jelű változatát gyártják. Az interneten fellelt üzletkötések alapján az ár darabonként 7,5-9 millió dollárra rúg. Ez mostani árfolyamon 93-112 milliárd forint a 44 darab esetében.
PzH 2000. Forrás: Wikimedia
A PzH 2000 önjáró löveg (tarack) a hagyományos és az aszimmetrikus hadviselésben egyaránt alkalmazható. Lövege 155 milliméteres, súlya 55 tonna. Magas fokon automatizált, ami a tűzgyorsaságot is javítja. Lőtávolsága mintegy 30 kilométer. Fellelt ár nagyjából 6 millió dollár, a 24 darab átszámítva 41 milliárd forint.
Airbus H225M. Forrás: Wikimedia
A H225M, a Super Pumaként is ismert közepes kategóriájú, többcélú helikopter, kisebb egységek szállítására, ejtőernyős bevetésre is alkalmas. Ennél a beszerzésnél ismeretes, hogy 2023-tól kerülnek hadrendbe.
Két éve egy 30 darabos üzlet értéke 1,1 milliárd dollár volt, hasonló kondíciók esetén a magyar vásárlás a 16 darabra nagyjából 163 milliárd forint lenne. Hasonló összeg jött ki a három évvel ezelőtti lengyel beszerzéskor, de ott ezen felül 40 százaléknyi képzési és logisztikai felár is társult.
Airbus H145M a HForce fegyverzettel
A H145M könnyű helikopterről talált pár éves vételárak 13 millió euró körüliek, ami a 20 darabnál 84 milliárd forintot tesznek ki. De a gyártó júniusi bejelentése tartalmazza azt is, hogy a felszerelés része a vadonatúj, tavaly óta szállított HForce moduláris fegyverrendszer, amely lehetővé teszi a különböző irányított és nem irányított fegyverzet alkalmazását. A rendszer tartalmaz levegő-levegő, levegő-föld, illetve lézervezérlésű irányított rakétákat, 20mm-es gépágyút, 12,7mm-es géppuskát, valamint 68 és 70mm-es nem irányított rakétákat egyaránt. Ez nyilván jelentősen megdobja az árat.
Jelenleg a Global Fire Power összegzése szerint egyébként 32 páncélosa (T-72) van a Magyar Honvédségnek, önjáró lövege viszont már nincs. Itt tehát jelentős erősödés következik be. Helikopterekből 15 van, régi szovjet korszakúak. Mindegyik esetében kérdéses azonban a ténylegesen rendelkezésre álló, működőképes mennyiség.
Óriási összegekről van szó, bőven a 320 milliárdot is meghaladhatja a vásárlás ebben a két eszközcsoportban. Igaz, azt nem tudjuk (az egyik helikopter kivételével), mennyi időn belül tervezik a megérkezést és kifizetést.
Annyival vagyunk beljebb, hogy az idei és a 2019-es költségvetésben összesen közel 100 milliárd forintot különítettek el katonai repülőgép beszerzésre, ez azonban valószínűleg az eddigi Airbus „csapatszállítók”, netán a Dassault Falcon „futárgépek” árát fedezi.
A Honvédelmi Minisztérium teljes idei költségvetése 427 milliárd forint, amiből 42 százalék megy bérekre, 36 százalék dologi kiadásokra, fejlesztésre mindössze 16 százalék (kevesebb, mint 70 milliárd). Jövőre 513 milliárdra nő a tárca kerete. Ha megvalósul a terv, a 20 százalékos fejlesztési hányad, az is éppen csak meghaladná a 100 milliárdot.
Ebből kellene fedezni az összes beszerzést, korszerűsítést.
Mindezekhez képest aprópénz, de ennyire kifeszített büdzsé mellett mégis tétel a kézifegyverek gyártására indított program. Ennek keretében tíz éves időtartamban 200 ezer gyalogsági kézi lőfegyvert Pisztoly, géppisztoly, gépkarabély) fog gyártani a HM Arzenál Zrt. a Ceská Zbrojovka Export nevű cég licensze alapján. Ez 200 munkahelyet teremt. A megállapodás értékét 100 millió euróban (32-33 milliárd forintban) jelölték meg akkor. (Ezeket az összes fegyveres testület meg fogja kapni, valószínű, hogy a kiadásokat is megosztják a többi minisztérium – belügy, pénzügy – között.)
Erősen kétséges, hogy a kormány fogja tudni tartani a HM költségvetésének ekkora növelését. Különösen úgy, hogy
a bejelentett tervek-ígéretek folyamatos illetményemelést és sok ezres létszámbővítést tartalmaznak.
Minden (nem kormányzati) elemzés a gazdaság bővülésének számottevő lassulását várja a következő években, s egy sor területen (egészségügy, oktatás, szociális ágazat) egyre szorítóbb a pénzhiány.
Békeidőben, amikor nem látszik ellenség, rendre a katonai kiadásokon spórolnak a kormányok. Ezzel szemben a magyar éppen fordítva tesz, most vág bele olyan fejlesztésekbe, amelyek jó eséllyel ezen a két területen fogja elvinni szinte az összes ilyen célú pénzt.
Van-e tehát bármi látható oka annak, hogy az Orbán-kormány feladja a hosszú ideje követett gyakorlatot, amely arra épül, hogy a környéken nincs olyan ellenség, amely miatt szükséges lenne komoly szárazföldi erőket (páncélosok, tüzérség) fenntartani. S amelyek erős támadópotenciáljuk miatt aggodalmat válthatnak ki a szomszédos országokban.
A megelőző másfél-két évtizedben a pénzszűke miatt is a kormányok a közeli veszély hiánya és a NATO védőernyője miatt a földrajzilag távoli válságok megoldásában vett részt kicsi, speciálisan kiképzett és könnyű felszereltségű alakulatokkal, egyidejűleg általában legfeljebb ezer fővel.
Ha ebben a célban nem akarnak változást, csak a közreműködés módjában, az komoly kihívás elé állítja a HM-et: 55-60 tonnás monstrumok szállítása ezer kilométerekre nem könnyű, és igen sokba kerül. A bevetés költségeiről nem is beszélve.
Ezeket a kérdéseket a Nemzeti Biztonsági Stratégia (NBS) válaszolja meg. Ennek legfrissebb, hatályos változatát 2012-ben, tehát a fideszes érában fogadták el (szakítva azzal a gyakorlattal, hogy a parlament szavazza meg, ezt kormányhatározat tartalmazza). Két éve ugyan felvetődött a felülvizsgálat de aztán folytatást nem találni.
Nos, a NBS mindjárt az elején leszögezi, hogy egy Magyarország, illetve szövetségesei ellen irányuló,
hagyományos fegyverekkel végrehajtott támadás veszélye jelenleg elenyésző mértékű.
A stratégia gondolati nyomvonala az eddigi gyakorlatot követi, nyoma sincs olyan veszélyforrásnak, amely az eszközökbeli változást, a nagyarányú felfegyverkezést indokolná.
Az NBS leszögezi, hogy Magyarország biztonságpolitikájának alapvető keretét a NATO- és EU-tagság adja. Az Észak-atlanti Szerződés 5. cikke, a kollektív védelem Magyarország biztonságának sarokköve – olvasható. S Magyarország továbbra is aktív szerepet kíván vállalni a NATO és az EU válságkezelő tevékenységében, műveleteiben és misszióiban, valamint a hozzájuk szükséges képességek nemzeti és kollektív keretek között folytatott fejlesztésében.
A NBS végigveszi azokat a kríziseket, veszélyeket, amelyek minden ilyen stratégiaalkotás sarokpontja.
Regionális konfliktusok. Az instabil régiók, az államok közötti és államokon belüli konfliktusok, a gyenge vagy működésképtelen államok, valamint a világban zajló erőteljes fegyverkezés potenciális veszélyt jelentenek Magyarország és szövetségesei biztonságára. Az érintett térségekben tapasztalható instabilitás, a szegénység és a demokrácia-deficit, valamint a konfliktusok jellemzően etnikai és vallási háttere táptalajt jelentenek az országokon belüli erőszakhoz, fegyveres konfliktusokhoz, vagy az olyan, határokon átívelő fenyegetésekhez is, mint a szélsőségesség, a terrorizmus, vagy a fegyver-, kábítószer- és emberkereskedelem.
Ezek tehát a nem hagyományos (fél-)katonai fenyegetések, távol térségünktől.
Aztán következnek azok, amelyek az elmúlt 30 év minden stratégiai munkákban visszaköszönnek: tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedése, terrorizmus, természeti és ipari katasztrófák, a nyersanyag- és természeti erőforrások kimerülése, a fogyó egészséges ivóvíz miatti élelmezési gondok, szervezett bűnözés, kábítószer-kereskedelem, migráció.
Megismerhetjük az elmúlt évtizedben felerősödött problémákat is: pénzügyi biztonság, a pénzügyi stabilitás kérdése a világgazdasági válság hatására, kiberbiztonság, a globális éghajlat- és környezetváltozás, a szélsőségesebbé váló időjárás hatásai. Magyarország számára pedig még az energiabiztonság.
Amikor aztán a végrehajtás eszközeit taglalja a NBS, a kifejezetten a honvédségre vonatkozóan is
csak az eddig megszokott általánosságokkal találkozhatunk.
Úgy, mint a Magyar Honvédség Magyarország szuverenitása szavatolásának alapvető intézménye, nemzetközi szerepvállalásait tekintve a külpolitika megvalósításának egyik meghatározó eszköze. A MH alapvető feladata, hogy az Alaptörvénnyel összhangban garantálja hazánk biztonságát, valamint hozzájáruljon szövetségeseink kollektív védelméhez.
A honvédségnek hazai és nemzetközi feladatai végrehajtása érdekében egyaránt rendelkeznie kell olyan korszerűen felszerelt és kiképzett erőkkel, továbbá rugalmas, hatékonyan alkalmazható, telepíthető és fenntartható képességekkel, amelyek lehetővé teszik az ország területének és szuverenitásának megvédését, továbbá a NATO keretei között folytatott kollektív védelemhez, valamint a nemzetközi béketámogató, stabilizációs vagy humanitárius műveletekhez történő hozzájárulást.
És így tovább.
Ezt a stratégiát eddig nem mondta fel a kormány, a most elindult erőteljes fegyverkezés ezzel nagyobb részben ellentétes.
Egyedül a helikopterek fogják erősíteni az expedíciós hadviselést,
még elviselhető keretek közt tartva a költségeket.
Mire hát akkor az, amit látunk. Az egyik magyarázat a magyar jobboldal évszázados álmának feléledése, a térségi szupremácia és kishatalmi törekvés. Ez eddig két világháborúba vitte be az országot.
Kétségtelen tény, hogy a közelünkben zajlik egy folyamatos háborús konfliktus. A 2014-ben történt ukrán forradalom, majd ennek nyomán a Krím egy részének Oroszország általi elcsatolásával végződő népszavazás.
A magyar kormány mégse látta szükségét módosítani környezetünk biztonsági megítélésén.
Noha felkelők és idegen csapatok léptek fel támadóan a törvényes hatalommal szemben, lőttek le személyszállító repülőgépet.
Talán nem véletlen, az elmúlt hónapokban nemzetközi bonyodalmakhoz vezető feszültség támadt Ukrajnával az oktatás nyelvhasználatának problémáját erősen túldimenzionálva. Most ehhez megérkezhetnek az új tankok is.
Az is feltűnő, hogy a kormány egyre-másra jelenti be a korábbit jelentősen meghaladó támogatásokat új nyugati (elsősorban német) ipari beruházásokhoz, most pedig itt a két katonai bevásárlás szintén német (és francia) érdekeltségektől. Éppen akkor, amikor a magyar kormány nemzetközi megítélése eddigi mélypontján van, a továbbiak az unióban és az Európai Néppártban nagyrészt a német, illetve a francia kormány döntésétől függ.
FRISS! Időközben a HM újabb szerződést kötött az Airbus védelmi és űripari üzletágával légvédelmi rakétavezetési rendszert (SAMOC – Surface-to-Air Missile Operations Center) telepítésére a magyar légierő számára. A létesítmény lehetővé teszi a földi telepítésű légvédelem (GBAD – Ground Based Air Defence) valós adatokon alapuló koordinációját az ország egész területén. Az árról most sincs adat.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
