Miután kikerült egy videó Varju László és a fegyveres biztonsági őrök összecsapásáról, az M1 csatorna híradójából megtudhattuk (29.38-tól), hogy nincs abban semmi új, az látszik, hogy a DK parlamenti képviselője támad a biztonsági őrökre. Az Origóból és a Magyar Hírlapból pedig megtudhatjuk, hogy teljes kudarc volt az ellenzéki tüntike.
Varju László támad
A DK-s politikus órákat töltött az épületben, közben folyamatosan provokálta az őröket. A képeken semmi más nem történik, mint amit eddig is mutattunk: Varju László támad, az őrök pedig próbálják végezni a munkájukat. Mivel többször is megpróbálta megzavarni az üzem működését és a televízió élő adását, az őrök feladata az volt, hogy kivigyék az épületből. Ehhez Varju Lászlónak lábra kellett volna állnia, erre azonban nem volt hajlandó, helyette dulakodni kezdett. Többször is próbálta elgáncsolni az őröket. (M1: Nem verték meg Varju Lászlót az MTVA székházában)
Bukás volt az ellenzék tüntikéje
Bár a mai tüntetésbe mindent beleadtak az ellenzéki pártok, és az őket támogató balliberális propagandamédia – hetek óta hirdették, megmozgatták minden megmaradt szimpatizánsukat –, mégsem sikerült sem nagy tömeget, sem forradalmi hangulatot teremteni a demonstráción.
Pedig a teljes ellenzék, a Jobbiktól Gyurcsány pártjáig mind felvonult és képviseltette magát. Az egészet pedig – ahogy leleplező írásainkból kiderült – a Soros Györgyhöz köthető szervezetek irányították. Az utcára vonulók között végig látszott a fásultság, egy részük már a beszédek közben elkezdett szivárogni, majd röviddel az esemény hivatalos végét követően már mindenki hazament. Ez egyértelműen az ellenzék óriási kudarca. Viszont egy dolog innentől kezdve teljesen nyilvánvalóvá vált: a sorosista ellenzék már minden álca és palástolás nélkül egy masszává olvadt, nem jelent sem Gyurcsány, sem a jobbikosok múltja visszatartó erőt.
Nyugodtan kijelenthető, hogy óriási bukás volt az ellenzék számára a tegnapi nap. (Origo: Mindenki a tüntikézők zagyva transzparensén nevet)
Még az ellenzék hívet sem nagyon érdekelte a tüntetés
Hiába szervezkedett a Soros-média, harsogták szimpatizánsaiknak a baloldali pártok, hogy ma aztán tényleg mindenki menjen tüntetni, mert különben a kormány oldalán állók azt fogják hinni, hogy lankadt a kitartás, nem sikerült túl nagy tömeget felvonultatni a Hősök terén, és a Parlamenthez érve sem duzzadt fel a tábor.
Kijelenthetjük, az ünnepek előtti hangulat megváltozott. A „nagy összefogás” forradalmat egyértelműen nem hoz, ha azt nem számítjuk annak, hogy LMP-s, DK-s, Jobbikos, Momentumos, kutyás egymás mellett sétált a szemerkélő esőben. Ott lobogott a kommunista emlékeket idéző sztrájkos zászló a Jobbikossal, a liberális a DK-ssal, persze voltak a Soros-egyetemre utaló CEU-s kitűzők és árpádsávos zászlókat is lehetett látni, de mondhatnánk, hogy még az ellenzéknek is inkább csak az apraja mint nagyja volt a helyszínen. (Magyar Hírlap: Kudarcba fulladt az sorosista seregszemle)
A magyar nem polgári társadalom, a nagyobb részét nem lehet modernizációs és/vagy elvont célokkal megnyerni a mai bűnözők leváltásának, ezért én nem tartom alkalmasnak az ellenzék mai öt pontját sem, ahogy mondani szokás, a Körúton és a nagyobb vidéki belvárosokon túli mozgósításra.
Amíg a modernizáció nem fordítódik le a többség nyelvére apró lépésekben (kvázi konzervatívan, az adott kontextusban érthetően), addig nem szervesülhet. Az öt pontot ihlető élményen – a „rabszolgatörvényen” – túl a többi pont (kevesebb rendőri túlórát; független bíróságokat; Európai Ügyészséget; független közmédiát) csak a vájt fülűeket hozhatja izgalomba, azok közül se mindet. Szerintem elhibázott a lista. A „rabszolgatörvény” szakszervezeti lefordíthatósága és akcióképessége is korlátozott. Ezek után csak a szenvedélyek maradnak, amelyek valameddig kitartanak, de mivel nincsenek (nem voltak) szépen, türelmesen felépítve, kevés az esély a tartós, országos fenntarthatóságukra. Szrgya Popovics egyelőre nem találná ideálisnak az ellenzék valóságértelmezését.
Én ezek helyett olyan pontokat javasolnék, amelyek sokkal köznapibbak és szerethetőbbek – a cél ugyanis a humánum visszahelyezése a napi élet középpontjába (vagy inkább odahelyezése, ahol Magyarországon sose volt). Ehhez az emberi kapcsolatok helyreállítása és erősítése érdekében emberi nyelven, emberi célokat kell kitűzni a rendszerváltás támogatói elé, miközben a vezető aktorok persze foglalkozzanak az alkotmányos, gazdasági és egyéb vonatkozásokkal. A populizmusból meg kell őrizni azt, ami a mikrovilágokban erősíti az autentikus élet reményét, és legalább annyira használni kell, amennyire a bonyolultabb, absztraktabb célokat meg tudja szelídíteni, sőt adott esetben értelmezni tudja.
Ilyen emberi pontok lehetnek (hevenyészve): a legutóbb Csehországban törvényre emelt intézkedés importja, hogy a nap végi, megsemmisítendő, de még ehető ételmaradékot minden élelmiszerláncnak (vagy tőlük egy közösségi szolgáltatónak) kötelessége elosztópontokra szállítani és meghatározott adagokban és/vagy összetételben ingyen a rászorulók rendelkezésére bocsátani. Vissza kell állítani a művelődési házak rendszerét, meg kell erősíteni a közkönyvtárakat. Átfogóan ingyenessé kell tenni az iskolai közétkeztetést és a tankönyvellátást. Minden községben ingyenes internetszolgáltatást kell biztosítani közintézményekben vagy e-pontokon. A köz- és szociális munkát ki kell terjeszteni a nyugdíjasok és egyedülállók közösségi programokba való bevonására vagy a velük való otthoni kapcsolattartásra. Több közparkot, játszóteret és csak gyalogosoknak fenntartott közterületet kell kialakítani, erősíteni kell és rendszerbe kell szervezni a közösségi közlekedést. A rendőrség állományának egy részét önkormányzati fennhatóság alá kell vonni. A közszolgáltatási és államigazgatási ügyfélpontok minőségét radikálisan javítani kell. A tanárok fizetését meg kell duplázni, a közoktatást modernizálni kell.
Nyilván lehet ezt még ragozni, csak a szemléletet akartam nyilvánvalóvá tenni. Az intézkedések költsége nem választható el az államigazgatási reformtól (korrupció visszaszorítása és hatékonyság), de ezzel minden probléma nélkül előteremthető. Folyt. köv.
Minden más fogalommal szemben, amit Ungváry Rudolftól és Magyar Bálinttól kezdve Filippov Gáborig alkalmas vagy kevésbé alkalmas módon az orbánista állam leírására használtunk, fontosabbnak és előrébb valónak gondolom a társadalmunkra vonatkozó gondolkodást. A társadalmi folyamatok megértése fontosabb, mint az államé, mert ma nem beszélhetnénk fasiszta mutációról, maffiaállamról vagy hibrid rezsimről, ha ezeket a társadalmi képességek (hiánya) nem támogatná/k. Ezeknek a (mai hazai) képességnek az összefoglaló jellemzésére alkalmasnak találom a posztfeudalizmus címszót, de még alkalmasabbnak a középkortudományból ismert familiarizmust, amelyeket itt szinonimaként használok és külön-külön vagy együtt kifejezik a társadalmi fejlődésünknek egyfelől a megkésettségét és a nyugati fejlődéstől való eltérülésének tartós, valójában már a török hódoltság előtt megkezdődött folyamatát, másfelől a korruptságát és anómikusságát (kb. rendezetlenségét, szabálytalanságát, amennyiben egy XV. századra is alkalmazható kifejezésnél [!], a posztfeudális familiarizmusnál, én legalábbis nem tudok precízebb leírását a mai helyzetnek), harmadrészt mutatják ezek a terminusok a patriarchális családi életviszonyok és erkölcs premodern, tartósan gyarmatosító hatását a szociális viszonyokban.
Az, hogy mennyire megkésett és anómikus a társadalmunk, jól mutatja, hogy a feudalizmusra jellemző klasszikus hűbéri rendszer, amely magánjogi kapcsolatokon – kb. szolgálat a földért alapon — piramisszerűen, szabályozottan épül fel, igazából sosem honosodott meg Magyarországon. Ehelyett az ún. familiáris rendszer volt jellemző, amelyben a földadományok döntően az uralkodótól érkeztek, az ennél alacsonyabb szintű kapcsolatokban a szolgálat fizetsége csak ritkán volt a föld, illetve, mint ismeretes, a szabad tulajdonos parasztság egészen a XIX. század közepéig ismeretlen volt. A társadalmi viszonyokra az udvar és földbirtokos-nemes (országos és vármegyei) elit – a natio – közjogilag is szabályozott viszonyán innen a személyes függés (kiszolgáltatottság) és az esetlegesség volt jellemző.
Ami most a Fidesz politikájában a család kapcsán megannyi pozitívumnak tűnik, az valójában több évszázados szemlélet, társadalmi algoritmus és a politikai közösség rendezetlenségének, inkompetenciájának egyik oka. A patriarchális családi szemlélet – amelyet az évszázadok fejlődésében alig fegyelmezett közjó, a polgári viszonyok és a demokrácia – valójában a modern kooperatív politikai közösség kialakulásának egyik gátja és a korrupció menlevele. Ám mivel ez a gát együtt épült fel a család közkeletű feladatain túl a hatalmi – védekező és a szolgáló – funkcióinak sok évszázadon keresztüli beidegződéséből, nagyon nehezen lehet lebontani, ami külön megnehezíti a politikai modernizáció dolgát. Innen érthető, hogy a család(ok) és a nemzet érdekei az utóbbi puszta reprodukcióján túl bizony konfliktusban állnak egymással.
Ezzel az elméletibb bevezetővel, amit a következő praktikus rész elé szánok, azt akartam érzékeltetni, hogy az első bekezdésben felsorolt megközelítések miért felületesek, amikor a társadalmi viszonyok mélyrétegei helyett a politikai rendszerre koncentrálnak, illetve nem reflektálnak elég tárgyszerűen a politikai rezsimet fenntartó, történetileg kialakult szociális és kulturális képességekre. Magyarán, Magyarország tényleges felemelkedése – kicsit pikírten fogalmazva – nem az utcai randalírozáson demonstrációkon fog megfordulni, sokkal kevésbé ezen, mint fog akár az Orbán-rendszer sorsa. Viszont kétségtelen, hogy a felemelkedéshez előbb meg kell dönteni a rendszert, mivel magától képtelen a produktív változásra.
A rendező szerint a mű 1944-ben játszódik, de nagyon is a máról szól. Többek között a mai Magyarországról, ahol a hatalom nem hajlandó a párbeszédre. Sztarenki Pál rendezésében mutatják be a budapesti Rózsavölgyi Szalonban Cyril Gely Diplomácia című darabját, a rendező és Alföldi Róbert főszereplésével. Vajon miként éri el a svéd diplomata, hogy a hitleri fasiszták ne robbantsák fel Párizst?
Mi az, ami indokolta, hogy a Rózsavölgyi színpadára állítsd ezt a darabot?
A darabot Zimányi Zsófia, a színpad vezetője találta, ő ajánlotta a figyelmembe, tehát az autentikus válasz nyilván tőle várható. De annyi biztos, hogy egy nagyon izgalmas és érdekes történetről van szó, egy rendkívül éles helyzetről. Egészen konkrétan arról, hogy 1944 augusztus 25-én Párizsban, amikor a szövetséges csapatok már csak pár kilométerre vannak a francia fővárostól, Párizs helytartója és kormányzója, Dietrich von Choltitz tábornok azt a parancsot kapja Hitlertől, hogy robbantsa fel Párizst. Ennek megfelelően alá is aknázzák a várost.
Valóságos történetről beszélünk?
Igen, valóságosról. Ez a tábornok korábban Szevasztopolt is lerombolta, és majd’ 30 ezer zsidót kivégeztetett, tehát rettenetesen értett a felperzselt föld taktikájához, ezért is emelték ki a tábornoki kar köréből, illetve ezért is bízta rá Hitler ezeket a szemét feladatokat. Ekkor, tehát néhány órával a robbantás előtt, a német főhadiszállás hoteljében jelent meg egy Raoul Nordling nevezetű svéd nagykövet, aki lebeszéli erről a tettéről. Nagyjából ennyi a történet. De ne felejtsük el: egy olyan világban élünk, ahol senki sem választhatja meg szabadon a tetteit, így aztán ellentmondásba keveredik a cselekmény rendje, az erkölcs rendjével.
Most máról beszélsz, vagy a darabról?
Máról meg a darabról.
Magyarországról beszélsz, vagy a világról?
FH
Magyarországról és a világról. Ezek a tendenciák ugyanis nem múltak el, és nem is fognak elmúlni. Emiatt észnél kell lenni, és bizony ezeket észre kell venni, meg kell fogalmazni. Csak azért, hogy szembesüljünk velük, egészséges szemlélettel tudjunk hozzáállni. A darabban – és a valóságban is –, arról van szó, hogy két szellemiség, két figura, és két világ ütközik egymással. Van egyrészt a katona, akit én magam játszom, és van mellette a civil – Alföldi Róbert alakítja -, ők ketten ütköznek. És noha a katona mögött ott a hadsereg, a teljes arzenál, meg az erő áll, a másik mellett csak a szó, de kiderül: a szó is tud fegyver lenni. Abban az esetben, ha hajlandóak vagyunk meghallani a másikat. Ha hajlandóak vagyunk a kommunikációra, ha hajlandóak vagyunk a párbeszédre. A párbeszéd rettenetesen fontos a mai világban. Minden helyzet alkalmas a párbeszédre, mégis egyre szűkebbek a lehetőségek erre, annak ellenére, hogy a párbeszéd elengedhetetlen.
Miért?
Mert anélkül megőrülünk, nélküle csak az árkok mentén tudunk létezni. Árkok mentén pedig nem lehet élni, mert akkor elpusztul a világ. Ezért is Diplomácia a címe a darabnak.
Az volt a tervem, amikor készültem a találkozónkra, hogy – megismerve a darabot – belehúzlak egy aktuálpolitikai beszélgetésbe, de nincs erre szükségem, mert magadtól mondod. Akkor, amikor sokan teszik szóvá Magyarországon a párbeszéd hiányát, a gesztustalanságot, állíthatjuk, hogy ez az üzenete az előadásnak?
Igen. De ez csak az egyik oldala, a másik, hogy mennyire fontos, mindenféle társadalmi formációban a civil kurázsi. Mert ha nincs például ez az ember, ez a Raoul Nordling úr, a svéd nagykövet – csak zárójelben: milyen érdekes a svéd karakterológia, hogy ők hajlandóak segíteni az elesetteken, a bajba jutottakon, gondoljunk csak Wallenbergre -, szóval, ha nincs ez a civil kurázsi, akkor lehet, hogy Párizs, 1944 augusztusában fölrobban. És annak milyen következményei lettek volna? Hogyan alakul például Németország és Franciaország kapcsolata a háború után, ha a földdel tették volna egyenlővé Párizst? Láthatjuk: elengedhetetlen adott esetben a civil kurázsi, amely másként, nagyobb rálátással, bölcsebben, okosabban – ha úgy tetszik intellektuálisabban – látja a világot. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy szóba tudjanak állni egymással. Itt, ebben az esetben, arról van szó, hogy egy katona, aki a saját szakmáján belül, nevezzük így, rettenetesen profi, de pechére értelmiségi is, szóba tud állni a svéd nagykövettel. Még szót is tudnak érteni; érvet érvekre halmozva meg tudják érteni a másikat. Ahhoz pedig, hogy valódi párbeszéd tudjon kialakulni, a feleknek valamit mindig fel kell tudni adni az álláspontjukból. Ez, természetesen, veszteséggel jár. De a másiknak is meg kell tudni tenni ezt, és ha ez a két veszteség összeadódik, nyereséggé konvertálódik át. De ehhez
az agyunkat kell átállítani egy olyan pályára, ahol valóban meg tudjuk, meg akarjuk érteni egymást. Lehetetlen, hogy Magyarországon tízmillió ember él, és mindenki egymásnak akar feszülni. Ez nem létezik.
Szerinted, egy ilyen darabnak, amelyet nem tudom hány ember fog megnézni…
Reméljük nagyon sokan…
Tehát egy ilyen darabnak lehet hatása a mai adminisztrációra?
Arra biztosan nem. Mi nem is az adminisztrációnak csináljuk ezeket az előadásokat, hanem annak a lakosságnak, akikre egyébként ez az adminisztráció hat. Ha ugyanis nem így lenne, nem is lenne szükség az ilyen előadásokra. Nekünk az a dolgunk – miután a hatalom ilyen erősen befolyásolja a tömegeket –, hogy a közönséget, a lakosságot, a partnereinket, embertársainkat, a szomszédunkat felvilágosítsuk arról, hogy az az út, amelyen megyünk káros, egészségtelen és önpusztító. A svéd nagykövet, aki meghívott bennünket egy ebédre, nagyon szép szavakkal méltatta a társulatot, és az is kiderült számunkra, mennyre másként képesek látni a világot. És ez a szemlélet fogja előre vinni a világot. Jankot írja valahol: a történelemnek megvan az értelme, és az az ár, amit a haladásért fizetünk, az a legrosszabb esetben tragikus. Vannak, akik azt mondják, a történelemnek nincs értelme, egy helyben áll, vagy kegyetlenül ciklikus. Mindenki maga eldöntheti, mit gondol erről. Én az utóbbira szavazok. Azt mondom: kegyetlenül ciklikus, és csak annyiban tud haladni előre, amennyiben hajlandóak vagyunk tanulni belőle; a saját hibánkból, a múlt hibáiból, hogy a jövőben ne kövessük el ugyanezeket a hibákat. Mindezt pedig a nagykövettel való találkozás, és az a szemlélet fogalmaztatta meg velem, amit ettől a diplomatától hallhattam.
Vajda Mihály filozófus azt mondta: végtelenül provinciális nép vagyunk, amit csak azért idézek ide, mert kíváncsi vagyok, hogy szerinted ebből a provincializmusból, apátiából ki lehet-e rángatni az embereket az ilyen felfogású darabokkal?
Csak ez a remény éltet minden értelmiségit, minden felelős magyar embert. Ha nem így lenne, akkor feltartott kézzel mennénk a szakadék széléhez. Ebben kell hinni, ebben kell bízni, különben értelmetlen az egész. Nem szabad feladni.
Alföldi Róbertet hívta partnernek. Honnan az ismeretség?
Már tizenhat éves kora óta ismerjük egymást. Azóta figyelem az ő pályafutását, elismerem és tiszteletre méltónak tartom, amit csinál. Főleg abban a husángzuhatagban, amit folyamatosan kap, és amit, egy cseppet sem érdemel meg. Érthetetlenné és furcsává vált a világ. Ruszt József mondta annak idején, hogy sokáig Godot-ra vártunk. Tessék tudomásul venni, Godot megérkezett. Másként fogalmazva: hogy lehet úgy dolgozni, hogy mindent annullálunk és értéktelenné teszünk magunk körül? Nem értem például azt, ami most Ady Endre körül zajlik. Egyszerűen érthetetlen, és egyáltalán, mi szükség van erre? Egyszerűen agyrém, hogy száz évvel Ady halála után ez történik. És ki jön majd utána? József Attila? Zűrzavaros minden, nincs egy normális koordináta rendszer, ami mellett tudnánk létezni. Érthetetlenné, tervezhetetlenné vált a világ. Nem olyan régen csináltam meg Zalaegerszegen a Caligula helytartója című darabot, ami nagyjából ugyanerről szól. Arról, hogy időszámításunk után 41-42-ben, Júdeában Caligula parancsba adja Petronius helytartónak, hogy vigyék be a császár szobrát a zsidók templomába, ami ugye képtelenség, mert nem lehet bevinni. Ott is a hatalom és egy civil párbeszéde a lényeg: megjelenik a zsidó főpap, a Barakiás és lebeszéli róla. És ő nagyon okos dolgokat mond. Azt például, hogy a hatalom végső határa az a pont, ameddig hajlandó vagy engedelmeskedni. Ne hajthatná végre, nem tehetne akármit. Vagyis
önmagában nincs hatalom, csak annak függvényében, amennyire kiszolgáljuk.
Kimossuk az agyunkat is, kontroll nélkül akarunk létezni. De ez zombivá teszi az emberi létezést.
Ha már lovat említettél, hadd idézzem a viccet: nem tudom eldönteni, hogy vak vagy, vagy bátor, amikor az általad színpadra álmodott darabot úgy interpretálod itt és most nekem, hogy abban benne van egy nagyon erős aktuálpolitikai rendszer-bírálat.
Nem gondolom sem bátorságnak, főleg nem vakságnak. Egyszerűen ez lenne a dolga minden felelősen gondolkodó értelmiségnek. A rendszer meg ne féljen, inkább próbáljon alkalmazkodni. Az mégsem működik, hogy mi féljünk, vagy mi alkalmazkodjunk a rendszerhez.
De ez a hatalom meg akarja határozni, hogy miről mit gondoljál, miként éljél…
Akkor az a hatalom előbb-utóbb meg fog szűnni. Erre van ítélve. Rosszul gondolkodik magáról a hatalom. Elkalibrálta saját hatáskörét. Ezzel csak kárt okoz mindenütt. Saját magának is.
Arról a kultúrharcról, ami itt elindult, mit gondolsz, mint egyszerű állampolgár?
Értelmezhetetlen. Értem a funkcióját, csak nem értem az értelmét. A funkciója nyilván az, hogy valamit pezsgésben tartsoni, hogy indulatokat gerjesszen. De az értelme micsoda? Valami furcsa idiotizmus ez.
Mennyiben más az általad rendezett darab, mint azok a filmek, amelyek ebből készültek?
Én csak egy változatot láttam, de ott, film lévén, eleve mások a megoldások. Ott két idősebb ember játszotta a főszerepet, és annak más az akusztikája, mint ha két ereje teljében lévő ember alakítja a szerepet. A film egy nyugodtabb, bölcselkedőbb, lassabb, érvelősebb előadás. A mienk parázsabb, kicsit agresszívebb. Itt a két szereplőnek nagyobb a veszíteni valója. Alföldi Robi 51 éves, én 56 vagyok, nekünk elméletileg még van jövőnk. És a mű középpontjában Párizs áll, de lehetne ez New York, vagy Varsó, vagy a világ bármely városa. Az előadás nem egy történelem óra, hiszen tudjuk, hogy Párizst nem robbantották fel, hanem annak bemutatása, hogy mi történik akkor, ha két ember – még ha ellenfelek, vagy ellenségek is -, hajlandó leülni és meghallgatni egymás.
József Attila írta: miért legyek én tisztességes, kiterítenek úgy is. Miért ne legyek tisztességes, kiterítenek úgy is. Hát erről van szó. Egyszer úgy is el kell számolnunk magunkkal, akkor miért ne azt az utat válasszuk, amely talán mégis csak közelebb áll – ha tetszik – valóban a kereszténydemokrata, és liberális demokrata világhoz.
Nem létezik, hogy belegyömöszöljük magunkat egy olyan húsdarálóba, aminek a végén csak egyforma alakzatok jönnek ki. Különbözőek vagyunk.
Egy ilyen kisszínpad, mint a Rózsavölgyi megköveteli, hogy másként rendezd meg a darabot, mint egy nagyszínpad esetében?
Itt kisebb gesztusok kellenek, fontos a zene használata. Itt nem nagy képekkel, erős ecsetvonásokkal kell operálni, itt nem lehet hazudni. Itt a harmadik szereplő a néző, együtt gondolkodunk vele. Itt nem a színészi eszközök, a trükkök dominálnak, hanem az a gondolatmenet, ami kijön az ember agyából.
Rendezőt rendezni nehezebb?
A Robira utalsz?
Igen.
Nem, legalább is nekem, most ebben a helyzetben nem. Jól tudunk együttműködni. Ha valami olyasmit csinálok, ami neki nem tetszik, egyszerűen kiröhög, ha ő csinál valami nekem nem tetszőt, akkor egy kicsit ravaszabb eszközökhöz folyamodok. Nagyon jól kiegészítjük egymást. Közösen alakítjuk a darabot. Izgalmas lesz, mindenképpen. Majdnem olyan, mint egy Colombo, ahol ugye tudjuk a végét, mégis feszültségben tart.
A Kossuth téri tüntetők egy kis része rövid időre lezárta a Margit-hidat, de rövidesen megjelentek a rohamrendőrök. A jelek szerint a tömeg feloszlik.
A Hősök teréről indult és a Kossuth téren zárult tüntetés résztvevőinek egy kisebb része este hat körül elindultak a Margit-hídhoz. Pár percre lezárták a Pestre vezető sávokat. Nem sokkal ezután azonban megjelentek a készenléti rendőrség tagjai, akik a járdához szorították a pár tucat tüntetőt és a sajtó képviselőit, majd igazoltatták őket.
Ezután verbális állóháború kezdődött a demonstrálók és a rendőrök között. A délutáni tüntetésen a szakszervezetek országos demonstrációt hirdettek január 19-ére.
Rögtön az elején le kell szögeznem: habár Árvai Csilla valós személy, nekem nem ismerősöm, nem állok vele semmiféle viszonyban, életemben nem is váltottunk szót, meglehet, nem is fogunk. Csak azért mutatom be az esetét, hogy tessenek látni, mire képes a közösségi média, ha valaki gonosz, aljas módon visszaél vele.
Már egy évvel ezelőtt is keringett a Messengeren egy hazug üzenet a hölgyről, pár napja újra életre kelt, valósággal feltámadott:
„Kérlek mondd meg minden kapcsolatodnak a messenger listádon, hogy ne fogadjanak el semmit Árvai Csilla-tól Ő egy hekker és a rendszere kapcsolódik a Facebook számládhoz. Ha egy kapcsolatod (ismerősöd) elfogadja, te is hekkelve leszel, így biztosítsd ki, hogy minden ismerősöd tudjon róla.”
Ha tényleg hacker volna, lekapnám előtte menten az összes kalapomat, de tán még a bajuszomat is, mert nem kis teljesítmény Facebookot hackelni. Csakhogy ilyen hackelés nem létezik. Amint nem létezik Facebook-számla sem (ez egy félrefordítás eredménye, angolul ugyanis a Facebook-fiók is „account” meg a bankszámla is). Kit miért visz rá a lélek, hogy ilyen műszaki szempontból is analfabéta szamárságokat terjesszen, meg nem tudnám mondani, de bizonyos, hogy rágalom. Ráadásul szamársággal rágalmazzák a hölgyet, olyasmivel, ami képtelenség.
Ezt én elmondtam egy ismerősnek, kettőnek, akik Messengerben továbbították nekem az álhírt, aztán eluntam: a többi száznak nem is válaszoltam. És terjed, mint a kolera, mert a kedves felhasználóknak annyi fogalmuk van a közösségi oldalak működéséről, mint amazonasi indián sámánnak a hadronütköztetésről, ismernek pár varázsszót: „hekker”, „vírus”, „féreg”, „megfigyelnek” és azt hiszik, más sem tud többet az egészről. Azt gondolja az emberek többsége, hogy a számítástechnika: mágia és hókuszpókusz. Nekik, akik nem értik kicsit sem, lehet az – de legalább büszkék ne volnának rá, ne támadnák meg, aki segíteni akar rajtuk, aki ki akarja igazítani a tévedéseiket. Azonban támadnak: az első érvük rögtön az, hogy „honnét tudom, miszerint a hölgy nem hekker?”
Tudom, mert ilyen hackelés nincs, de tudom máshonnét is. Onnét, hogy ugyanez a körlevél más változatban, még a Facebook megjelenése előtt is terjedt, akkor Fabrizio Brambillát váfolták – még e-mailben. Az senkinek nem jut eszébe, hogy ha valaki akkora hacker lenne, az első gyanús jelre összedob egy új személyazonosságot magának és azzal fog dolgozni utána?
Legvégül pedig onnét tudom, hogy az ügyben megszólalt maga Árvai Csilla is. Azt írja:
„Szépen kérlek titeket, ezt osszátok meg s ne engem bántsatok!
A hír, miszerint én hacker vagyok, nem valós.
Én csak egy egyszerű külföldön dolgozó magyar vagyok! Normális élettel, tisztességes munkahellyel, egy vőlegénnyel s egy kiscicával!
Vannak irigyeim, rosszakaróim valóban, akik ezt kitalálták, tudom is, hogy kik azok.
Innen nem tudok mit tenni többet, ennél a posztnál. Legyetek szívesek ezzel segíteni nekem, hogy megosztjátok, ez egy kamuhír! HOAX a jelentése.
Továbbá, ha esetleg haza is megyek, jogomban áll mindenkit a törvény elé vinni, aki ezeket osztotta rólam, ugyanis:
,,227. § (1) Aki a 226. §-ban meghatározottakon kívül mással szemben
a) a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben vagy
b) nagy nyilvánosság előtt
a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”
Köszönöm, Árvai Csilla”
Hát kérem, ez tényleg bizonyíték. Perdöntőnek is mondanám. A hölgy profilja él, egy teljesen normális személyiség teljesen normális aktivitását mutatja, nincs abban semmi különleges. Valaki, valamikor, valamiért megharagudott rá, és most kitartóan, hullámszerű kampányokban rágalmazza. Ráadásul névtelenül.
Az illető nem lehet teljesen amatőr számítástechnika terén, ugyanis tudja, hogy ha ezt Facebook-posztban tenné, azt lehetne jelenteni, ellenőriztetni, tiltatni, és perelni is érte – ez a Messengeren nem lehetséges, bár jogilag így is kimeríti a rémhírterjesztés és rágalmazás fogalmát, sérti a jó hírnévhez való jogot és a polgári jog szerint alaposan büntetendő. De Messenger-üzenetet tiltani nem lehet, csak a feladójával együtt. És hát mindenki naiv, de elvben jószándékú ismerősétől kapja, akivel azért minden kapcsolatot nem szeretne megszakítani… Az ismerős azzal védekezik, hogy ő csak jót akart, elhitte, amit egy másik jó embertől kapott, aki szintén jót akart, és ez így megy tovább, tízezer állomáson keresztül az első feladóig – aki azonban rosszat akart.
Lehet, hogy egy nagyon komoly nyomozás vissza tudná követni a rágalom útját, bár a magyar bűnüldöző szervek szerintem ebbe nem fektetnének időt és energiát: de tetszenek látni, mi lesz a sok jó szándék vége?
Itt mindenki jót akart, de rosszul, kivéve az eredeti rágalmazót, aki rosszat akart, de ügyesen.
Tessenek békén hagyni Árvai Csillát: ártatlan. Nem volt annak hacker még az atyafisága sem.
És tessenek belegondolni minden ilyen primitív, buta lánclevél továbbadása előtt: maguknak nincsenek ellenségei?
Dehogy nincsenek.
Képesek volnának bármit hazudni magukról?
Bizony képesek.
Ez bárkivel megeshet, kérem.
Úgy tessenek osztogatni.
Ne adjunk hitelt semminek, amit nem látunk bizonyítva: ne segítsünk ismeretlen rágalmazókat. Minket is utolérhet bármikor egy ilyen aljas támadás. És akkor a sok jó ember merő jószándékból minket fog rágalmazni.
Álljon meg az ország január 19-én – hirdette ki Kordás László, a MASZSZ elnöke. Erre szólított fel a Pedagógusok Szakszervezetének vezetője is a szombati tüntetésen a Kossuth téren. Öt napot adott a kormánynak a tárgyalás elkezdésére.
Álljon le az ország. Most már cselekedni kell. A fotelokból álljanak fel az emberek, hogy leálljon az ország – ezt sorolta Szűcs Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke szombat késő délután a Kossuth téri tüntetésen, ahol becslések szerint 10-15 ezren vonultak fel a Hősök terétől indulva.
Sok szempontból elegünk van. Több, mint száz ponton változott a Munka törvénykönyve a munkavállalók hátrányára 2010 óta, ez tarthatatlan – mondta Szűcs Tamás. Álljatok fel! – üzente a fotelokban ülőknek. Majd pedig: álljunk a sarkunkra.
Ennél tovább ment Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke, aki
„Jó estét, ellenállók”
szavakkal köszöntötte a tömeget.
Minden a mi érdekünkben történik, mi kértük – idézte a kormányzati propagandát a rabszolgatörvényről. Nem kértük, nem leszünk rabszolgák – válaszolta.
Orbán Viktornak öt napja van, hogy felállítsa tárgyalódelegációját a rabszolgatörvény ügyében. Ha nem, elkezdik az országos sztrájk előkészítését. Demonstrációk, útlezárások lesznek, és ezért a kormányt terheli a felelősség – sorolta Kordás.
Ezután arra szólította fel az embereket, hogy lépjenek be a szakszervezetekbe. Mozduljatok, és állítsuk meg az országot – hívott fel.
Kordás László közölte: január 19-én
országos demonstrációra hívnak mindenkit.
Álljon meg az ország ezen a napon.
Ha az Orbán-kormány meghátrál, hazamegyünk? – tette fel a kérdést Molnár Csaba (DK). Addig küzdünk, míg megdöntjük Orbán rendszerét – folytatta. Lázadnunk kell,
a lázadókat pedig nem köti Orbán illiberális alaptörvénye.
Nem az a fontos, ki voltál, hanem hogy ki leszel. Orbán eszeveszett rendszerének ellensége vagyunk. Amikor a nép visszaveszi a hatalmat, akkor az úr irgalmazzon a hatalmasoknak – üzente meg Molnár Csaba.
Az LMP-ből kivált független képviselő, Szél Bernadett röviden csak annyit mondott, hogy Európa nem lehet a populistáké. A szintén ex LMP-s Hadházy Ákos arról beszélt, hogy amikor sztrájkolni kell, nem kell dolgozni, amikor dolgozunk, nem kell sztrájkolni. Az öt pontos követelés megvalósítása nélkül nincs szabad választás, és győzni fogunk – mondta.
Jakab Péter a Jobbiktól arról beszélt, hogy Áder János azt üzente újévi beszédében, hogy maradjunk csendben. Csendben maradunk? – kérdezte a tömegtől (a válasz az volt, hogy nem). A hatalom nem akar velünk konzultálni, mi viszont konzultálni jöttünk – mondta. Milyen nemzeti egységet akar az, aki a többséget csőcseléknek nevezi – folytatta.„Konzultálni fogunk, ha akarják, ha nem”, mert
„Itt az alkalom a nemzeti ellenállás konzultációjára”.
Orbán közönséges lókupec, aki eladja az országot. Kupecek, ki a nemzet templomából – kiáltotta Jakab Péter.
Csárdi Antal, az LMP nevében kitűzte a célokat: visszavonni a rabszolgatörvényt, újragondolni sztrájktörvényt, amit az utcán fognak kikényszeríteni. Január 9-ére összehívja a szervezeteket a Munka törvénykönyve átfogó módosítására.
Bősz Anett, a Liberálisok parlamenti képviselője arról beszélt, hogy
megszületett az egymás iránti bizalom, amitől Orbán retteg.
Donáth Anna, a Momentum elnökségi tagja pedig leszögezte: a szavak ma már kevesek.
„Nem vagyunk rabszolgák, legyetek hangosak és dühösek, mert jogotok van hozzá”
– mondta.
Tóth Bertalan, az MSZP elnöke szerint ez még csak a bemelegítés a korrupt rendszer leváltása ellen. Innen nincs visszaút. Arra szólította fel az embereket, hogy legyen egység az európai parlamenti és az önkormányzati választáson.
Csoda, ami történik – mondta Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke. Szerinte a diktátorok trükkjét, az oszd meg és uralkodj, nem lehet többé alkalmazni. Mindenki fogja meg a mellette álló kezét és emelje fel, emelje fel Magyarországot – kérte a tömeget.
A tüntetés hivatalosan a Himnusz eléneklésével véget ért. Ezután a tömeg egy része elindult a Kossuth térről, kisebbsége maradt.
A rabszolgatörvény ellen tüntettek Szolnokon és Debrecenben is
A szolnoki Tiszai hajósok terén mintegy háromszázan vettek részt a tüntetésen, csatlakozva a budapesti demonstrációhoz.
A Momentum képviselője, Cseh Katalin elnökségi tag 2019-et az ellenállás évének nevezte. Ligeti József, a Szolnok Város Fejlődéséért Egyesület elnöke bírálta az önálló közigazgatási bíróság létrehozását.
A demonstrálok „Rabszolgák legyünk vagy szabadok” , „No 400 óra” feliratú transzparensekkel, olykor sípokkal, kereplővel tiltakoztak.
A debreceni városháza előtt mintegy 250-en tiltakoztak, további demonstrációkat helyeztek kilátásba és jelezték: csatlakoznak a január 19-ére meghirdetett országos tüntetéshez. A demonstráción az MSZP, a Jobbik, a Vasas Szakszervezeti Szövetség, az LMP, a Momentum és a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének egy-egy képviselője szólalt fel, követelve többek között a rabszolgatörvény visszavonását, illetve azt, hogy Kósa Lajos volt debreceni polgármester távozzon a közéletből.
„Debrecen – Szegedhez hasonlóan – saját vállalatainál ne engedje, hogy alkalmazzák a dolgozók számára hátrányos túlóratörvényt” – fogalmazott Pallás György, az MSZP hajdú-bihari alelnöke.
A tüntetésen elhangzott: megalakult Debrecenben az ellenzéki kerekasztal, amelynek célja, hogy az önkormányzati választáson egy közös polgármesterjelöltet, illetve közös képviselőjelölteket indítsanak az ellenzéki pártok. Ugyanezt megyei szinten is szeretnék megvalósítani – hangsúlyozták.
A kormányszóvivő ismét felhívta a figyelmet arra, hogy Soros György pénzéből szervezik a tüntetéseket, azért, hogy Magyarországból is bevándorlóországot csináljanak. A hivatásos forradalmárok ki akarják forgatni sarkaiból a budapesti belvárost. A PestiSrácok.hu pedig megírta, hogy az „ellenzéki sajtó”, vagyis Soros propagandistái hazaárulók, bíróság elé kell állítani mindet!
A kormányszóvivő szerint Soros György pénzéből szervezik a tüntetéseket
Soros György pénzéből szervezik a tüntetéseket, azért, hogy Magyarországból is bevándorlóországot csináljanak – közölte a kormányszóvivő szombaton.
Hollik István a kormány Facebook-oldalára feltöltött videóban hozzátette: ezért támadják egész Európában a bevándorlásellenes kormányokat.
Ellenzéki pártok, szakszervezetek és civil szervezetek délutánra kormányellenes demonstrációt hirdettek a fővárosba. Több vidéki városban is szerveztek tüntetéseket a napokban. (MTI: Kormányszóvivő: Soros György pénzeli a tüntetéseket)
A hivatásos forradalmárok ki akarják forgatni sarkaiból a budapesti belvárost
Ismét nekifeszülnek a hivatásos forradalmárok, hogy kiforgassák sarkaiból ha nem is a világot, de legalább a budapesti belvárost. A hazai ellenzék tiszteletre már egyáltalán nem méltó parlamenti képviselői letették a nagyesküt, hogy itt lázadás lesz mindenképpen, ha törik, ha szakad. A honatyák és honanyák performanszai olykor ugyan az angol abszurd humort idézik, mégsem nevetgélhetünk felhőtlenül, hiszen a magyar közélet egy részéről beszélünk, nem elhanyagolható nemzetközi összefüggésekkel.
A lázadásra felesküdött ellenzéki pártok képviselőinek Soros György álciviljei tartottak eligazítást az év végén a tüntetések lebonyolításáról. A káoszteremtés szakértői a múltban már többször, több országban bejáratott módszerekkel dolgoznak, hasonló stratégia mentén, sőt még a szimbolika is azonos.
Az internacionalisták a mai globalizált világban is otthon érzik magukat, csupán némileg korszerűsítették elődeik módszereit: régen a szovjet bolsevik forradalmat akarták exportálni, manapság a felforgatás receptjét kínálják mindenhol, mint valami gyorsétterem-hálózat a hamburgert. (Magyar Idők: Nemzetközivé lett)
Az „ellenzéki sajtó” hazaáruló, a propagandistáit bíróság elé kell állítani
Nem tekinthetjük sajtónak sem a Soros György globális spekuláns által tíz- és százmilliókkal kitömött, magát „függetlennek” hazudó szennymédiát, sem a propagandagépezet többi elemét. Ahogy a magyar érdekekkel ellentétes brüsszeli, berlini, párizsi, sorosista migránspropagandát terjesztő propagandista sem újságíró, sokkal inkább hazaáruló. E propagandistákat (az indexesektől az RTL Klub manipulátorain át a 444-esekig) egytől egyig el kell számoltatni, bíróság elé kell állítani!
A tisztességes média legnagyobb önbecsapása, amikor a propagandára „ellenzéki sajtó” címszóval hivatkozik. Az ugyanis, amit így neveznek, köszönőviszonyban nincs az újságírással, sőt, annak egyenesen az ellentéte. A sajtó ugyanis a legfontosabb feladatát csak akkor tudja ellátni, ha hiteles, és híreit a valóságra alapozza, nem a brüsszeli, berlini, párizsi erőközpontok ukázaira, Soros György és világméretű emberkereskedő maffiahálózatának elvárásaira.
A Soros-féle propagandagépezet célja: elfedni, pontosan ki és milyen célból fogalmaz meg migránspátyolgató üzenetet, sulykolja a multikulturalizmus felsőbbrendűségét. Hibás „ellenzéki sajtónak” nevezni Soros és Brüsszel propagandagépezetét, például az RTL Klubot, az Indexet, a 444-et, az Átlátszót, a Magyar Narancsot stb. (PestiSrácok.hu: Soros propagandistái hazaárulók, bíróság elé kell állítani mindet!)
A közmédia egyik operatőre vette fel a jelenetet. A videón látszik, hogy egyszerre öt biztonsági őr próbálja Varjut erőszakkal kivinni az épületből, miközben ő teljes erejéből ellenáll.
A közmédiában természetesen eddig is megvolt a teljes felvétel, de csak annyit hoztak belőle nyilvánosságra, hogy a képviselő egyedül fetreng. Most a teljes felvétel eljutott a 444 portálhoz, amely annak egy rövidre vágott, a lényeget összefoglaló változatát is közzé tette:
Ez pedig a teljes, 16 perces felvétel:
A fideszes média eddig azon gúnyolódott, hogy Varju – meg a többi ellenzéki képviselő – csak bohóckodott, színészkedett és ehhez azt az általuk megvágott felvételt is felhasználták, amelyen csak a földön fetrengés látszik. Pedig Varju komoly bordasérüléseket is szenvedett, így aznap este mentőautó vitte el a Kunigunda útjáról.
Hát ennyit arról, hogy a hatalom fegyveres biztonsági őröket vetett be ellenzéki képviselők ellen, akik csak a tüntetők követeléseinek ismertetését akarták elérni a közpénzből működő „királyi” tévében. No meg arról, hogyan is működik ma ez a hazugsággyár.
Kérem, visszajöttem szabadságról, újra kávézhatunk így délben: de ma hosszú kávét tessenek kérni, mert a témánk is hosszú lesz. És bonyolult is, konyakot ne rendeljenek, nem árt odafigyelni rá. Olyasmiről lesz szó, amiről véleménye tegnap óta mindenkinek van (egyeseknek már korábban is volt), de amiről csak kevesen tudják igazából, micsoda. A turanizmusról. A beszélgetés apropóját az adja, hogy tegnap érkezett a hír: nyolcszáz millió forintos költségvetéssel, Kásler Miklós javaslatára létrejött a Magyarságkutató Intézet.
Megalapították. Vezetője Horváth-Lugossy Gábor, aki jogász, nem orientalista, pedig hát mi is volna az új intézet feladata?
„Feladatai különösen a honfoglalás előtti magyar történelem, a magyarság őstörténetének interdiszciplináris kutatása, a honfoglalással, valamint a magyar középkorral kapcsolatos komplex kutatások, a kelet-európai térség egyes részeinek VIII–X. századi történeti-földrajzi tájrekonstrukciója, a magyarság történelméből származó hazai és külföldi, elbeszélő és írott levéltári forráskutatás, néprajzi és népzenei kutatások, oktatási és képzési tevékenység, részvétel a kulturális turizmus, vallás- és zarándoklatturizmus fejlesztésében, angol és magyar nyelvű folyóirat kiadása, archeogenetikai kutatások, a korai magyar történelem helyének vizsgálata a XXI. századi magyar önazonosságtudatban, továbbá a magyar nyelv belső szerkezetének, sajátosságainak, működésének, a magyar kultúra egészével való összefüggésének kutatása és annak eredményének alkalmazása a köznevelésben.” (MTI)
Hát, ez volna való régésznek, Kelet-kutatónak, sokféle embernek, épp csak jogi vonzata nincs, de akinek az Isten hivatalt adott, észt is ád majd hozzá, tartja a közmondás. Szóval, ez az intézet igazából a turanista elmélet fejlesztésével fog foglalkozni.
De mi az a turanizmus?
Nem, nem csak annyi, hogy a magyarság nem a finnektől, hanem a hunoktól származik, esetleg a sumeroktól vagy a Szíriuszról. Ez csak a vulgáris, politikai formája. Ez bizony valamikor komoly tudományos elmélet volt ám, olyan képviselőkkel, mint Vámbéry Ármin! A mostani maszlag szamárság, amit a két világháború közötti áltudományos-nacionalista körök hajdani szívós propagandamunkájának köszönhetően ismerünk ma is turanizmus néven. Köze nincs a valamikori, tudományosnak elismert elmélethez.
Különben a valódi turanizmus először is finn találmány. Ha hiszik, ha nem. Úttörője a finn nyelvész, Matthias Alexander Castrén, aki arra a következtetésre jutott, hogy a finnek Közép-Ázsiából származnak, és nem csupán egy apró, elszigetelt népet alkotnak, hanem egy nagyobb közösség részei, amelybe olyan népek tartoznak, mint a magyarok, a törökök, a mongolok stb. A turánizmus vagy pán-turanizmus innen terjedt el a finnek rokon nyelvű népeinél, így Magyarországon és Törökországban is. Élt 1813-tól 1852-ig – mármint Castrén.
De hát egy finn nem inkább a finnugor elmélet híve kéne legyen?
Dehogynem. Csakhogy a tudományos finnugor nyelveredeztetés sokáig nem állt ellentétben a turanizmussal. Igen ám, csakhogy akkor még a turanizmus is tudományos elmélet volt, olyan művelőkkel, mint Vámbéry Ármin! Lássuk, mit mondott Vámbéry a kérdésben.
„Természetesen következett tehát ebből az a reménységem, hogy Közép-Ázsiában az összehasonlító nyelvtudomány segítségével világosságot vető sugarat lelhetek, mely eloszlatja a homályt a magyar őstörténelem sötét tájairól.”
Hogyne reménykedett volna: előtte alig pár évtizeddel indult útnak hasonló céllal Körösi Csoma Sándor, aki őshazát, őstörténelmet ugyan nem talált, de megvetette a modern tibetológia alapjait, ha már arra járt. Mi a helyzet Vámbérynél a nyelv eredetével? Világosan megmondja:
„…a magyar nyelv eredetében ugor, de a nemzet későbbi érintkezése és történeti átalakulásánál fogva egyformán ugor és török jellemű…” (Magyar és török-tatár szóegyezések)
Tehát nem találja csak finnugornak vagy csak turáni-türknek, hanem mindkettőnek találja – amint azt ma is mondja a valódi tudomány.
De akkor honnét a szembenállás a két nézet hívei között?
Annak bizony a Bach-korszak az oka, mikor a politika megfertőzte a nyelvészetet is, a büszke magyar – főleg Kossuth menekülése után – a törököt testvérnek hívta, mivel pedig a mi népünk már akkor is fekete-fehéren gondolkodott, aki turanista volt, azt hazafinak nevezték, aki finnugrista volt, azt Habsburg-bérencnek, és ez máig így maradt bizonyos körökben. Mivel meg a politika már akkor is mocskos eszközökkel élt, sok hazugság, hamis idézet akkor szivárgott be a köztudatba, ilyen a „halzsíros rokonság” kifejezés például, aminek használatával Vámbéryt próbálták vádolni, finnugrista részről, és amit sosem mondott vagy írt le – de ugyanilyen a Habsburg történelemhamisítás legendája turanista részről. Egyszóval nem kímélték a hazugság eszközét már tudós eleink sem. A végén a valóban tudományos állásponton álló Vámbéry kiszállt a vitából, mondván:
„A küzdelem, melyet fanatikus ellenfeleim, sajnos, átvittek a személyeskedés terére is, eltartott jó sokáig, de ezúttal is bevált a régi diák közmondás: Philologi certant, tamen sub judice lis. (Vitatkoztak a nyelvészek, de a kérdés meg nem oldódott)”
A kérdés nem oldódott ugyan meg teljes bizonyossággal és nem is fog, de a tudomány álláspontja már akkor tisztázódott: a magyar nyelvnek nincsen csak finnugor vagy csak türk-turáni eredete, a kettő együtt lehetséges csak.
Politika lett egy nyelvi kérdésből
Aztán az első világháború előtt nem sokkal megalakult a Turáni Társaság, éspedig azzal a jelszóval, miszerint „Keletre magyar! Nemzeti, tudományos és gazdasági téren keletre!” Csak ezt már nem Vámbér Ármin mondta volt, hanem Teleki Pál, a későbbi miniszterelnök. (Politikusokat nem volna szabad orientalisztika közelébe engedni, az is biztos). Ebben a társaságban szabadultak el aztán az agyak is, az indulatok is, ebből vált ki a tudomány pártjára állókból a Körösi Csoma Társaság, a nacionalista politikát választókból a Turán Szövetség, pedig hát elvben ez egy nyelvtani kérdés kéne legyen, csak politika lett belőle. Hanem az is érdekes, ki volt a Turáni Társaság első fővédnöke: bizony Habsburg József Ferenc főherceg.
Ejnye már: akkor most finnugristák a Habsburgok vagy turanisták?
Száz szónak is egy a vége, a turanizmus politikai szárnya a maga valóságtól teljesen elrugaszkodott elméleteivel igen sok és hasznos szolgálatot tett a magyar szélsőjobboldalnak, valóságos háttér-ideológiaként működhetett volna – ha összefüggő lenne, de sosem volt az, ahány ősmagyarkodó turanista, annyi nézet, elmélet, a jobbfélék sámánkodnak is, a legalaposabbak szerintem megtalálták a sámángombát. Vámbéry bottal zavarná el őket a nyelvtudománynak még a környékéről is.
Bizony, kóklerség ez a politikai turanizmus, vagy inkább káslerség, hogy fogalmazzunk aktuálisan: egy százötven évvel ezelőtti tudományos vitát nyergel meg, ultranacionalista célokból, olyan vitát, amit a valódi tudomány már rég eldöntött. Éspedig úgy, ahogy fentebb áll: egyik félnek sincs maradéktalanul igaza. Csak hát a tények senkit sem érdekelnek, Magyarország olyan, mint Tyutcsev Oroszországa, ugyanis a mélabús, XIX. századi orosz költő annak idején így sóhajtott fel:
„Oroszországot, ész, nem érted;
méter, sing sose méri fel:
külön úton jár ott az élet –
Oroszországban hinni kell!”
Hát itt minálunk is hisznek az emberek, hittel, rendületlenül, most éppen a kizárólagos finnugor vagy kizárólagos turáni rokonságban – bár még a „rokonság” szónak sincs sok értelme ez ügyben, mert a nép eredetének kutatásához egzakt módon meg kéne határoznunk, mi is az, hogy „nép”, ki tartozik bele, a nyelv eredetét meg mára szinte lehetetlen volna pontosan kimutatni – arra jutunk, hogy sok eredete van.
Viszont ennek az intézetnek érdemes kutatni az eredetét, ugyanis kormányzati. Mi több!
Kultúrharc, politika, pénzosztás – csak éppen semmi tudomány
„Horváth-Lugossy a Magyar Idők kultúrharcos cikksorozatáról elhíresült Szakács Árpád közeli barátja és üzleti partnere: Horváth-Lugossy annak a társasházkezelő cégnek a tulajdonosa, ahol korábban Szakács is dolgozott, a tulajdoni lap szerint pedig Szakács könyvkiadó cége, a Kárpátia Studió Horváth-Lugossy lakásában működik. Ez azt jelenti, hogy a Magyarságkutató újdonsült vezetőjének a lakásából adják ki többek között a trianonos összeesküvés-elméletekben és áltudományos alternatív történelemben utazó Raffay Ernő könyveit.” (Index)
Hát, ennek a kiderítéséhez nem kellett Ázsiába utazni, mint egy Stein Aurélnak vagy Ligeti Lajosnak. Az meglep, hogy az intézmény vezetője korábban társasházakat is kezelt, ezek szerint nekem magamnak több közöm van Ázsiához, mint neki – és az is érdekes, hogy ilyen intézet már volt ám. A László Gyula Intézetet nem egészen egy éve hozták létre, hasonló célokkal, tényleges szakmai tevékenységéről azóta sem tudni semmit, de szintén az MTA-val szemben kívántak vele egy ellenbázist csinálni. Ezt most besorolták a Magyarságkutató Intézet alá, integrálták beléje, ami arra utal, hogy csökkent Lezsák Sándor befolyása Kásleréhez képest: ugyanis a László Gyula Intézet az ő hatáskörébe tartozott. Egy feladatukról tudunk: az Árpád-ház programról, amelyhez a kormány március 19-én forrást is rendelt: nem is keveset, 1,2 milliárd forintot, igaz, öt évre elosztva. Akkor ez most megy az új boltba…
Ami mondjuk nem is baj, egyforma humbug mindkettő.
Kérem, mint a fentiekből is kiviláglik: a tudománynak semmi, azaz semmi köze nincs és nem is lehet a politikához, mert menten vagy fegyver, vagy propaganda lesz belőle, ha a kettő összeér – bár az is igaz, hogy amit a Magyarságkutató Intézetben fognak mívelni, az minden lesz, csak tudomány nem.
De legalább nem lesz olcsó.
Hát, körülbelül itt tartunk, a kávé is elfogyott – találkozunk holnap!
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
