Itthon Archives Page 333 of 868 › Független Hírügynökség

Bréking (fék)nyúz, 2019. január 10. – Tudósítás a másik valóságból

FüHü

-

2019-01-10

Bréking (fék)nyúz, 2019. január 10. – Tudósítás a másik valóságból

Az Origóból kiderül, hogy a magyarellenes szélsőbaloldali holland politikus, Sargentini megint Magyarországot támadja. Kósa Lajos szerint a Soros György által finanszírozott erők mindent bevetnek. Az ellenzék azt sem tudja, mi a rabszolga.

Judith Sargentini megint Magyarországot támadja

A magyarellenes szélsőbaloldali holland politikus, a Magyarországot elítélő Soros-Sargentini jelentés készítője, Judith Sargentini külön kérésére napirendre tűzik a magyarországi helyzet kérdését január végén az Európai Parlament (EP) brüsszeli plenáris ülésén – közölte döntését a képviselőtestület házbizottságaként működő, úgynevezett Elnökök Konferenciája.

A vitát – hivatalosan – a bevándorláspárti Zöldek EP-frakciója kezdeményezte a legfrissebb magyarországi fejleményekre, az ellenzéki tüntetésekre, a munka törvénykönyvének módosítására és a közigazgatási bíróságok létrehozására tekintettel. A vitára várhatóan január 30-án vagy 31-én fog sor kerülni.

A Magyarországot pellengére állító, válogatott hazugságoktól hemzsegő Soros-Sargentini jelentést összeállító, Judith Sargentini, a szélsőbaloldali Zöldek EP-képviselője közölte: a napirendre vételre azért volt szükség, mert nem úgy alakulnak a dolgok Magyarországon, ahogy azt ő szeretné. (Origo: A Soros-Sargentini vonal nem nyugszik: Magyarországról vitáznak az EP-ben)

Kósa Lajos szerint a Soros György által finanszírozott erők mindent bevetnek

Demeter Márta téved, amikor azt állítja, hogy őt nem lehet visszahívni a NATO parlamenti közgyűlési tagságából, hiszen az Országgyűlés elnökének joga van delegálni és visszahívni is képviselőt a közgyűlésből – jelentette ki Kósa Lajos. Emlékeztetett: az LMP-s politikus súlyosan megszegte az esküjét azzal, hogy nem nyilvános adatot hozott nyilvánosságra politikai szándékból.

A politikus beszélt a közelgő sztrájkról is. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a szakszervezetek rájöttek, hogy értelmetlen sztrájkolni, ezért szerveztek munkaszüneti napra országos demonstrációt. Az egész egy politikai kérdés, a munka törvénykönyvének módosítása egy olyan ügy, aminél összehordtak mindent, de az egészből semmi sem igaz. Magyarországon nincs rabszolgaság és senki nem akar ilyet csinálni – jelentette ki Kósa Lajos.

Elmondta, hogy ez a javaslat a munka világának fehérítését szolgálja, azt hogyha valaki pluszmunkát akar vállalni többletfizetésért, akkor azt meg tudja tenni, de erre ne lehessen senkit kényszeríteni. Az egész hátterében az áll, hogy kampány van, élet-halál harcot vív a balliberális migránspárti oldal és az európai konzervatív oldal. A Soros György által finanszírozott erők pedig mindent bevetnek, csak ürügy kell nekik – tette hozzá.

A Honvédelmi és rendészeti bizottság szerdai üléséről szólva elmondta: azzal, hogy az ellenzék kivonult az ülésről, mert nem vették napirendre témáikat, folytatták az elmúlt hetekben már megszokottá vált politikai színjátékot. (Echo TV, Magyar Idő: Kósa Lajos: A Soros György által finanszírozott erők mindent bevetnek)

Az ellenzék azt sem tudja, mi a rabszolga

A minden színvonal alatti ellenzéki tiltakozásokra, alapvetően nem kívántam reagálni. Ezt egy barátom is megerősítette, mondván, hogy ezeknek a minősíthetetlen akcióknak a szintjére nem szabad leereszkedni. Most azonban sikerült a folyamatos „rabszolgatörvényezéssel” annyira feldühíteni, hogy a jogi abszurdumokkal szemben kénytelen vagyok felszólalni. Először a folyamatosan hallott „rabszolgatörvény” elnevezésről. Vadai Ágnes büszkén hivatkozik jogi végzettségére, amely valószínűleg igen régi, mert római jogi ismeretei eltűntek, hasonlóan képviselőtársaihoz, mert senkinek nincs fogalma a „rabszolga” szó jelentéséről.

A rabszolga a római jogban nem „ember” volt, hanem „dolog” (tárgy), akivel a tulajdonosa bármit megtehetett, meg is ölhette, el is adhatta. A rabszolga gyereke – a dolog „gyümölcse” – szintén a rabszolgatartó tulajdona volt. Valószínűleg a tiltakozó politikusok és tüntetők általános műveltsége nem terjed addig, hogy ismernék a világhírű amerikai Gyökerek című könyvet – és az annak alapján készített filmet –, amelyben még a 19. században is az Egyesült Államokba hurcolt – nem emberként kezelt – rabszolgák tragikus sorsát mutatják be.

Tisztelt ellenzéki képviselők; valóban komolyan gondolják, hogy A munka törvénykönyvének módosítása ezt a jogi helyzetet hozza létre a munkavállalók számára? Nevetségessé tették magukat a tudatlanságukkal! (Magyar Hírlap: Az ellenzék túlkapásai és teljes jogi tudatlansága)

Az ellenzéki pártok szerint Orbán hazudozott a sajtótájékoztatón

FüHü

-

2019-01-10

0

Az ellenzéki pártok szerint Orbán hazudozott a sajtótájékoztatón

Az ellenzék szerint Orbán Viktor nem a magyar emberek valódi problémáival foglalkozott a sajtótájékoztatón, hanem hazudozott és kampányolt. A pártok közleményeit ismertetjük:

MSZP-Párbeszéd: Orbán végig hazudott

„Kár volt ma Orbánnak két órán keresztül zsibbasztania a nyilvánosságot” – mondta Szabó Tímea, szerinte ugyanis a kormányfő végig hazudott. Újhelyi István szerint Orbán Viktor megkezdte az európai parlamenti választási kampányát.

Jobbik: Orbán ismét Soros mögé bújt a nép elől

Orbán Viktor egész évben egyszer áll ki a sajtó ki nem tiltott része elé, ezért azt gondolja, hogy az egész éves hazudozást be kell pótolnia.

A demokrácia fontosságáról beszélt az, aki épp most darálta be a demokrácia utolsó bástyáját, a független igazságszolgáltatást. A migrációellenesség fontosságáról beszélt az, aki az Európai Parlament tiltakozása ellenére jogerősen elítélt macedón migránst bújtat, aki több tízezer bevándorlót szabadított hazánkra és Európára, nem keveset közülük jó pénzért. A kereszténység fontosságáról beszélt az, aki hazug módon letagadja a korrupciót, azokat a magyarokat pedig, akik tisztességesen, munkából akarnak megélni, gyűlölködve sorosbérencezi. Orbán Viktor a lopással, hazudozással, rabszolgatörvénnyel felbőszítette a magyarokat, most pedig bebújt mentora, Soros György és a migránsok háta mögé.

A kormányfő egyre gyávább. A nemzet egyre bátrabb. A Gruevszki-ügy után pedig már azt is tudjuk, miért utazhatott Orbán Brazíliába.

Jakab Péter, a Jobbik szóvivője

DK: Orbán szokásához híven gyáván megfutamodott a valódi kérdések elől

LMP: a miniszterelnök mellébeszélt

Az LMP társelnöke szerint Orbán Viktor miniszterelnök fontos, mindannyiunk jövőjét meghatározó politikai kérdésekről szólva mellébeszélt a sajtótájékoztatóján.

Keresztes László Lóránt, aki kuriózumnak nevezte, hogy a kormányfő válaszolt újságírói kérdésekre, mellébeszélésnek nevezte a többi közt a miniszterelnök azon kijelentését, miszerint Európa jövőjét a migrációt támogató és ellenző erők küzdelme határozza meg. Ahogy az európai politikai elit, úgy Orbán Viktor is megmaradt a súlyos kérdés tüneti kezelésénél, nem tárta fel a valódi okokat, és nem adott hatékony megoldást rá – értékelt az ellenzéki politikus.

Az ország szuverenitásának védelmével kapcsolatban Keresztes László Lóránt úgy fogalmazott: az akkor lehetne hatékony, ha az ország erős lenne, 2010 óta azonban minden szempontból gyengült az ország.

Vitatta, hogy az úgynevezett túlóratörvényre nem a munkaerőhiány miatt van szükség. Kijelentette: a kormány az olcsó bérekre és a kiszolgáltatott munkaerőre alapozva ösztönzi a befektetéseket, ez okozza a bérválságot és azt, hogy egyes ágazatok már az összeomlás szélén állnak.

Szólt a paksi bővítésről is, mondván: a Fidesz és a kormány az ország legdrágább beruházása kapcsán minden kérdésben hazudott. Az egyedüli alkalmas megvalósítónak mondott oroszok még az engedélyeket sem tudják megszerezni, és már a miniszterelnök is elismerte a csúszást – folytatta. (MTI)

Liberálisok: Nincs új a nap alatt, Orbán továbbra is a migránsokkal riogat

A Fidesz és Orbán Viktor ahelyett, hogy a magyar emberek valódi problémáival foglalkozna, a menekültek elleni gyűlöletkeltést folytatja. A következő uniós választás valódi tétje az lesz, hogy a magyar emberek meg tudják-e állítani a Fidesz szabadság és Európa-ellenes politikáját. A Fidesz illiberális politikája ugyanis százezrével üldözi el a magyarokat hazánkból. 1956 óta nem vándoroltak el annyian Magyarországról, mint a Fidesz kilenc éves kormányzása alatt. Orbán Viktornak nincs oka dicsekvésre a gazdasági teljesítményünkkel kapcsolatban sem: a régió legjobbjából a térség sereghajtójává váltunk. A Fidesz az oktatás szétverésével beszerelő üzemmé alakította az országot, ahol a munkavállalók szabadságát önkényesen korlátozza a hatalom. Orbán Viktor kétharmados felhatalmazásával visszaélve megszállta a gazdaságot és a jogállamot, korlátozta a sajtó és vallásszabadságot, és aljas támadást indított a civil szervezetek ellen. A magyar szabadság legnagyobb ellensége Orbán Viktor és a Fidesz. Az európai parlamenti választáson lehetőségünk nyílik rá, hogy feltartóztassuk, az önkormányzati választásokon pedig meghátrálásra kényszerítsük. Élni fogunk a lehetőséggel!

Magyar Liberális Párt

Hadházy Ákos független képviselő röviden elintézte a hazudozást

Facebook-oldalára a következő két mondatot tette ki, miután Orbán sajtótájékoztatója véget ért:

„1) Sok újságíró köszönheti az életét Zoboki Gábornak, aki Orbán új palotájának átépítését vezette. Ha nem lenne jó mérnök, rájuk omlott volna a plafon.
2) Ez után a mondat után a sajtótájékoztató egyetlen pillanata sem ér meg egyetlen sor elemzést, reakciót sem.”

Beszélgetés egy beszélgetésről – Déli Kávé Szele Tamással

Szele Tamás

-

2019-01-10

0

Beszélgetés egy beszélgetésről – Déli Kávé Szele Tamással

Ha már így kávézgatunk delente, térjünk vissza egy régebbi témánkhoz, mert új fejleményekre derült fény vele kapcsolatban. Igen, a Szabad Föld és a Vasárnapi Hírek, közvetve pedig a teljes nyomtatott ellenzéki sajtó sorsáról van szó: ugyanis Puch László, akit nyugodtan nevezhetünk felelősnek az ügyben, egy órás beszélgetést folytatott többek között erről is Rangos Katalinnal a Spinoza Színházban.

Én magam nem voltam ott, aminek oka van: nem kedvelem, ha hülyének néznek. Az ilyen beszélgetések ugyan mindig tanulságosak, mindig kiderül belőlük valami az igazsággal kapcsolatban (most is így történt), de soha nem őszinték. Tény, hogy minden interjú ilyen, de az is tény, hogy ezt a sajtóműfajt még akkor találták ki, amikor az emberek nem hazudtak szemrebbenés nélkül, sőt, néha bele is pirultak, ha igaztalant mondtak. Ezt az állapotot modern korunk túlhaladta – de lássuk, mit mondott Puch László, mire következtethetünk ebből és mik lehetnek a következményei?

A beszélgetés mottójának is felfoghatjuk azt, amit magáról állít:

„Én már nem emlékszem semmire. Ha mindenre emlékeznék, már régen messze lennék.”

Hát, hogy mondjam, ez a legkényelmesebb álláspont. Csak Puch esetében az is fontos, hogy mire nem emlékszik.

Például arra a jelenetre, amikor Orbán Viktor állítólag lerendelte volna Hatvanpusztára tárgyalni a Népszaváról, na, arra egyáltalán nem. A magyar sajtótörténetnek erre az ikonikus epizódjára a hatvanpusztai majorságban került volna sor, ahová egy Volkswagen Transporterrel szállították le az egykori MSZP-pénztárnokot egy bicskei parkolóból. Kicsit kémfilmbe illik a dolog, de tudjuk: a magyar miniszterelnöktől nem idegenek a színpadias gesztusok.

Nos, erre a találkozóra Puch László kicsit sem nem emlékszik, sőt, városi legendának minősíti. Egy normális világban hinnék is neki, de annyi lehetetlen, ám valós esettel szembesültem már az utóbbi években, hogy csak csóválom a fejem – főleg a történtek fényében.

Ugyanis miről van szó?

Arról, hogy a baloldali papíralapú napilap-piac az elmúlt nyolc évben szó szerint eltűnt. A Népszabadságot eladták majd szétmachinálták, álnok módon megszervezett megszüntetésére az éji homályban még mindannyian emlékszünk, így a piacvezető a Népszava lett (nem kis részben különben a Népszabadság volt munkatársai segítségével). Ezt a Puch vezette „XXI. századi média Kft.” adja ki, több más lappal egyetemben, ide tartozott az eladott Szabad Föld és a megszüntetett, vagyis a Népszavába beolvasztott Vasárnapi Hírek is. Persze, hogy piacvezető a Népszava, ha egyszer nincs már Népszabadság… de nincs már Vasárnapi Hírek sem, a Szabad Föld meg maga sem tudja, mi lesz a sorsa. A munkatársak csak várják a döntést, azóta is várják, hogy a Közép-Európai Sajtó És Média Alapítvány megkapta őket – Puch Lászlótól, aki eladta a legolvasottabb magyar hetilapot.

Miért tette?

Saját állítása szerint nem megzsarolták, hanem egy korrekt vételi ajánlatot tettek neki, amit ő elfogadott. A későbbiekben ehhez hozzátette, hogy „megvezették”, ugyanis nem tudott a készülő kormánypárti médiaholdingról, és még a szerződéseket is úgy írták alá, hogy a hetilap eladása egybeessen az alapítvány létrehozásával, ezzel besározva őt. Csak ezt bánja, a lapot egyébként is eladta volna.

„Megtehettem volna, hogy nemet mondok, de nem biztos hogy racionális döntés lett volna, mert lehet rosszabbul járok.”

Így viszont csak a munkatársak és főként az olvasók jártak rosszul.

Azt viszont cáfolta, hogy a kormány kérésére vette volna meg a Népszavát. De hozzátette:

„Ha a kormány ellenezte volna, akkor azt mondjuk, köszönöm, nem.”

Jó uram, hogy is van ez? A kormánynak semmi köze a maga üzleti ügyeihez, kivéve, mikor igen, mert ha nem tetszenek neki, ugyanis akkor visszalép?

Ez a lóláb kilógásának tipikus esete.

Sőt, ennél többet is jelent. Éspedig azt, hogy a Népszava – számos laptársának élete árán – ugyan most piacvezető a saját kategóriájában (meg mert ebben a sportágban más nem is indul), ámde csak addig, amíg a létalapját képező több, mint ötven százaléknyi kormányhirdetés fenntartja. Magyarul: Puch addig tartja életben a Népszavát, míg Orbán Viktornak tetszik.

Nehéz lehet így ellenzéki napilapot írni, csak annyit mondanék.

Aztán meg van ám ennek egy belpolitikai vonzata is. Puch neve ugyanis évtizedeken át annyira összeforrott az MSZP-vel, hogy a mostani beszélgetés magát a pártot is képes hitelteleníteni, ha azonnal el nem határolódnak volt pénztárosuktól, mert kicsit különösen néz ki, ahogy indirekte bár, de nyíltan bevallja a kollaborációt a NER-rel.

És beismerte azt is, hogy a 2006-os kampány során a párt jóval több pénzt költött – egy pénztáros ebben a kérdésben valóban illetékes – mint azt a törvény megengedte volna. Ezt egy mondattal indokolta:

„Ha nem költöttünk volna többet, akkor nem nyerünk, köszönöm szépen.”

Ennek a mondatnak bizony következményei lehetnek.

Amennyiben van egy csepp esze a szocialista párt vezetésének, azonnal el kell határolódjanak tőle, de kétlem, hogy sor kerül erre – bár már most is késő volna, a beszélgetés vége után öt perccel lett volna helye ennek a lépésnek. És tudták, mikor van vége: hiszen jelen volt Mesterházy Attila volt pártelnök és Szakács László jelenlegi MSZP-elnökhelyettes is a Spinozában. Ők tudják mit tesznek – én azt tudom, mit kellett volna tenniük.

De lehet, hogy nekik már mindegy.

Végezetül: hogyan értékeli saját szerepét Puch László?

„Komoly érdemem van abban, hogy a Népszava a mai napig működik!”

És más lapok nem működésében szintén komoly érdemei vannak.

Egyszer majd, egy nyugodtabb érában érdemes lenne felkutatni összes érdemeit, mindenestől, mert nincs kizárva: rejtett összefüggések tömegére bukkannánk, amelyek a magyar belpolitika alakulásában komoly szerepet játszottak a színfalak mögött. Ezeket most kutatni roppant egészségtelen időtöltés volna, de eljön még az a kor, mikor minden kiderül majd.

De félek, akkor már senki sem fog emlékezni Puch Lászlóra – csak a Népszabadság, a Népszava, a Szabad Föld és a Vasárnapi Hírek sárguló lapjai tanúsítják majd, hogy volt ellenzéki nyomtatott sajtó is egy időben Magyarországon.

Volt, de egy rejtélyes kataklizma elpusztította.

Hát, azt hiszem, a kávé elfogyott és Puch sem érdemel több szót részünkről.

Alternatíva? Ja, az nincs

FüHü

-

2019-01-10

0

Nevezzük bárhogyan is az illiberális populizmust (“autokratikus populizmust”) az szélsőséges (etno) nacionalizmushoz, és végső soron, diktatúrához vezet. Mégha az így létrejövő diktatúra szintén sajátos, mondjuk úgy formálisan demokratikus elemeket is megőrző, hibrid diktatúra is, ahogyan az Oroszországra, vagy Törökországra és egyre nagyobb mértékben Magyarországra jellemző. A nyugati típusú (liberális) demokrácia felől tekintve az a populista hullám, melynek orbáni változata az illiberális demokrácia, illetve illiberális állam, valójában – a demokrácia belső feszültségeit, erodálódásából származó hibáit kihasználó – demokrácia ellenes támadás.

Miközben a szakirodalom, jórészt, még mindig azzal van elfoglalva, hogy lehetőleg pontosan meghatározza a jelenséget, egyetértés mutatkozik abban, hogy az autoriter populizmus a diktatúrába vezető út egy stációja, és úgy tűnik ez az út egyirányú, illetve végső soron, zsákutca (lásd. Bozóki András összefoglalóját, 2018). Egy ilyen egyirányúpolitikai folyamat kontextusában a legfontosabb az lenne, hogy lássuk, merre halad az illiberalizmus? Mi a kifejlete azoknak a szélsőségesen populista rezsimeknek, melyek szerte, még a politikai nyugat világában is (AEÁ, Brazília, Lengyelország, Magyarország) megjelentek?

Magyarán van-e alternatívája, hogyan váltható le egy posztmodern, poszt-demokratikus, hibrid rendszer?

Egyáltalán, van-e még demokratikus és békés módja egy ilyen rendszer leváltásának, vagy csak a forradalmi (erőszakos) út adódik?

Némi optimizmusra ad okot, hogy a K-K-Európai tapasztalat szerint még a kemény diktatúrák is – többé-kevésbé békés úton – demokratikussá tehetők, átalakíthatók, viszont egyfelől csak a diktatúra élemedett és meggyengült formájában következett be a váltás; másrészt a demokráciát ért mai kihívások, olyan eszköztárral lépnek föl, mint az alternatív tényekre és posztigazságokra való hivatkozás, az agymosás és propaganda, a politikai kommunikáció perverz, viszont különösen fejlett technikáival operálnak; és olyan igencsak hatékony eszköz áll rendelkezésükre mint a világháló. Magyarán ma még nem látszik annak a módja, hogyha egy politikai hatalom betér a szélsőséges populizmus, vagy illiberalizmus utcájába, hogyan és mennyiben, milyen áron, képes még kitérni abból, mielőtt minden jelző nélküli autokráciává, diktatúrává válna.

Izgalmas kérdés kijelölni a mai román politikai mainstream, a PSD-ALDE és a Fidesz itteni fiókpártjainak segítségével vezetett hatalom helyét, a liberális demokráciától az illiberalizmus irányába megtett útját, azt, hogy hol tartunk most. Minden esetre két dolog látszik ami akadályozza a hatalmat a hibrid rezsim fele való, legalábbis, gyors és akadálymentes haladásban. Egyfelől az arányos választási rendszer, mely nem enged meghatározó – mondjuk kétharmados – többséget, a legtöbb esetben koalíciós kormányzáshoz vezet. Másrészt viszont a végrehajtó hatalom is megosztott a kormány és az államelnök között, egyfajta egyensúlyi helyzetet létrehozva, mely – a jelen esetben – a demokratikus fékek és ellensúlyok fönntartásának kedvez, az elnök kitartása következtében. Úgyhogy, ami elmondható, hogy Romániában a kormányon levő pártok minden erejükkel azon vannak (és nem vitás, hogy ehhez a Fidesz itteni fiókpártjai is csatlakoztak, sőt a magyar modell meghonosításán dolgoznak, ebben közvetítenek), hogy rálépjenek az autokratikus populizmus útjára, viszont az elnöki hivatal, az ellenzék, főként az új típusú párt(ok) és a civil társadalom, főként a globális civil társadalom itteni nyúlványai, egyelőre ellenállnak.

A fentiekben csak érzékeltetni szerettem volna, hogy milyen tágabb összefüggésbe érdemes és hasznos belehelyezni azt, ami a rommagyar politikai mezőny alakulását meghatározó folyamatnak az eredeti – kisebbség- és identitáspolitikai – stratégiától való eltérítését érinti.Ha kevés a tapasztalat, de még az elméleti tudás is ahhoz, hogy az autokrata és nacionalista populizmus demokráciára való hatását modellezni tudnánk, még bonyolultabb egy kisebbség esetében megítélni a „populizmus útját”, azt, hogy merre visz és megfordítható-e, illetve hogy mekkora áron lehetséges ez? És itt nemcsak a kisebbségi lét plusz tehertételének politikai vonatkozását, az örökös kisebbségben levést kell figyelembe venni, hanem azokat a demográfiai folyamatokat is, melyeket a populista rezsimek mindenfele provokáltak, az elvándorlást, esetünkben a nem is olyan lassú elfogyást.

De ne szaladjunk előre, és próbáljuk meg értelmezni azt, amit a Fidesz itteni fiókpártjának fő ereje – éppen kongresszusára készülve – üzen.

A szövetség főideológusa teszi világossá azt, hogy itt az orbáni illiberalizmushoz és populizmushoz való teljes és minden föltétel nélküli elköteleződés végpontjához közelít.

Olyannyira, hogy nemcsak a NER-kompatibilis politikai elitet fogják helyzetbe hozni, magyarán a klientúrát fogják támogatni minden területen, hanem a maguk részéről „népnek” is csak a fideszpártiakat fogják tekinteni.

Azt mondja Székely István ugyanis, hogy „Nekünk az az érdekünk, hogy valaki egyszerre tudjon RMDSZ-es és fideszes lenni…, ez a különböző választásokon is megnyilvánuljon”.

Nem érdemes elidőzni annál a manipulatív és alternatív tényeken épülő okfejtésnél, amiben a Fideszre leadott százezer szavazatot először a négyszázezer „RMDSZ-es” vokssal helyettesíti be, majd rávetíti a teljes rommagyarságra, illetve annak mintegy 95%-ra, mondván, hogy itt usque mindenki fideszes.

Az sem érdekes, hogy valamiféle ideológiai mázt igyekszik adni a teljes elfideszeződésnek, mégpedig a szélsőséges, kirekesztő és antiszemita, cigányellenes Csurka-i elképzelést idézve. Az fontos mondja, és a Jobbikra való utalással maszatol, hogy: ”amit Csurka István fogalmazott meg az etnikai nemzetállamépítés kapcsán, hogy a megrekedt nemzetépítést – amibe nem fér bele a magyarországi izraelita és roma, belefér viszont a határon túli magyar – állami eszközökkel folytatni kell”. Kimondja vagy sem, de a rommagyar illiberális populizmus végső célját az elborzasztó idézet jelöli ki, és ez a(z új) nacionalista szubkultúrához való csatlakozás, ami revizionizmuson kívül semmi máshoz nem vezethet.

Tanulságos és szintén az etnonacionalista populizmus irányába mutat az is, ahogyan az „alternatíva nélküliséget” próbálják minden lehetséges fórumon eladni azzal, hogy úgy kereteznek, mintha csak a Fidesz, illetve itteni fiókpártjainak, lennének politikai, illetve ideológiai nézetei és a jelenlegi ellenzéknek, sem itt sem Magyarországon, nem. A populizmus lényege ugyanis, hogy a „többség mellé csatlakozik le”, mindenféle elv, illetve ethosz nélkül. A már idézett interjúban az alternatíva nélküliséget a főideológus úgy vezeti le, hogy az általa is kormányzott formációnak muszáj a Fidesz mellé állnia, hiszen az ellenzék népszerűtlen, és „nem szereti a határon túliakat”.

Az viszont föl sem merül, hogy a ROMMAGYAR POLITIKAI MEZŐNY ÖNÁLLÓ POLITIZÁLÁSRA IS TÖREKEDHETNE”, saját állásponttal, politikai identitással, és igen AUTONÓMIÁVAL.

De a Fidesz itteni fiókpártjai ugyanazzal a gesztussal rendelődnek alá a PSD-ALDE vezette hatalomnak is, mint a Fidesznek, mondván, nincs alternatíva, hiszen az ellenzék sem szereti jobban a rommagyarokat, illetve a parlamenti többség a fontos, semmiféle elvek nem érdekesek, csak akkor, ha hatalmat hozhatnak. Ha elfogadnánk ezt a populista logikát, hogy ti. a parlamenti többség „mindent visz”, mindent legitimál, állandó és megváltoztathatatlan, akkor még a Nagy Nemzetgyűlésénél és a Ceausescu-rezsimnél tartanánk. `89-ben a Ceau többsége 99.9%-os volt és – valljuk be – ellenzék nem is létezett, illetve a tüntetők, sőt az életüket áldozók, sem tudták mi fog következni, akkor mellette kellett volna maradni? Ilyesmit sugall Kelemen Hunor, amikor azt mondja azért nem támogatják a bizalmatlansági indítványt, mert úgysem megy át a parlamenten. Mondja ezt abban a kontextusban, amikor a kormánypárt mért népszerűsége már húsz százalék alatti, vezérének pedig alig 5% (igaz, hogy az utóbbi mérésben a Fidesz fiókpártja is csak 3%-on áll, a szavazói szándék tekintetében).

Ott tartunk, hogy a Fidesz itteni fő fiókpártjának februárban következő kongresszusa csak megerősíteni fogja a Fideszhez és az illiberalizmushoz, az autoriter populizmushoz való VÉGLEGES LECSATLAKOZÁST, a rommagyar (új)nacionalista politikai szubkultúra-győzelmét, melyet annak szorgalmazói örömmel nyugtáznak.

A két kovászna megyei kiskirály, akik eddig is sokat tettek az elfideszeződésért, nyilatkozatban támogatják, Kelemen Hunor egyedüli jelölt, újraválasztását a Fidesz fiókpárt élére, mégpedig „nemzetpolitikai elkötelezettsége” okán. És napok óta folynak a „támogató levelek” (leánykori nevén a Ceauhoz idézett „scrisoare de adeziune”) a többi területi szervezet részéről is.

Hát így állunk az alternatíva-hiánnyal, és így menetelünk Illiberáliába, a versengő nacionalizmusok területére, ZSÁKUTCÁBAN, KISEBBSÉGIKÉNT, MAGUNK ELLEN. TISZTOGATÁSOK KÖVETKEZNEK, a nem NER-kompatibilis „elemek” zaklatása, a független sajtó teljes beszántása, stb., a forgatókönyvet Orbán már megírta.

Magyari Nándor László

Orbán Viktor hosszú idő után először sajtótájékoztatót tartott

FüHü

-

2019-01-10

0

Orbán Viktor hosszú idő után először sajtótájékoztatót tartott

A kormányfő sajtótájékoztatóján egyebek között kiderült, hogy szerinte a magyarok többsége illiberális, a rabszolgatörvényt nem vonják vissza és újra Matolcsyt jelöli jegybankelnöknek. Azt persze megválogatták, hogy ki kérdezhet, az ellenzéki sajtó egy részét nem engedték be Orbán Viktor mai sajtótájékoztatójára. A Klubrádió, az Azonnali, a Mérce és a Magyar Hang sem mehetett be a Kormányinfóra.

A kormányfő a legutóbbi kormányülésről beszámolva a már megszokott fideszes lózungokkal kezdte, dicsekedett a gazdaság teljesítményével, mint mondta, Magyarország jobban teljesít, majd a családok ügyében folytatott nemzeti konzultációval folytatta.

Varga Mihály beszámolóját ismertetve a tavalyi költségvetésről többek között azt emelte ki, hogy az államadósság 71 százalék, a hiány pedig 2 százalék. A gazdaság stabil, és szerinte ez várható idén is.

A családügyi nemzeti konzultációról visszaküldött adatokból szerinte az derült ki, hogy a magyaroknak fontos ez a kérdés.

Ezután áttért az európai parlamenti választásra, ami szerinte a migrációról szól. Azt mondta, jól láthatóan minden liberális migrációpárti. Orbán szerint sorsdöntő lesz ez a választás, mert nagy lehetőség az európai választóknak, hogy mindenhol elmondják a véleményüket a bevándorlásról. Magyarország nemet mond migrációra. Orbán szerint az a cél, hogy az EU minden intézményében kerüljenek többségbe a bevándorlás ellenes erők. Trócsányi László vezeti majd a Fidesz EP listáját, őt jelölik a Bizottságba is.

A bevezető után jöttek a kérdések

Az köztévé Guy Verhofstadt véleményéről kérdezte Orbánt, amely szerint a magyar miniszterelnök „se nem demokrata, se nem keresztény”. Orbán azt válaszolta, hogy „a liberális gondolkodás oda jutott, hogy a liberálisok ma a szabadság ellenségei,” mert nem csak azt akarják megmondani, hogy ki demokrata, hanem azt is, hogy ki nem.

A Reuters munkatársa Matolcsy György jegybankelnök újrajelöléséről kérdezte, Orbán erre azt válaszolta, hogy „semmiféle meglepetés nem várható”.

Az Origo arról kérdezte, hogy változtat-e a Fidesz stratégiáján az ellenzék összeállása. Orbán szerint ezzel az ellenzék a saját sírját ássa, és neki nem kötelessége ebben megállítani őket. Arról, hogy a magyar ellenzék együtt tüntetett Brüsszelben Judith Sargentinivel, azt mondta: ez az újabb bizonyítéka annak, hogy az EP-választás tétje a bevándorlás lesz. Semmi különöset nem lát abban, hogy a magyar bevándorláspárti politikai erők egy holland bevándorláspártival tüntetnek.

A Bloomberg a túlóratörvényről kérdezte, Orbán szerint ez semmilyen összefüggésben nincs a munkaerőhiánnyal. Még a kérdés előtt arról beszélt, hogy hosszú távon 4,5-5 millió között lesz a munkát vállaló emberek száma Magyarországon, ez a teljes foglalkoztatottsághoz közelít. Ennél viszont több emberrel nem lehet számolni, ezért ennyi emberből kell kihozni a gazdasági növekedést. Nem akarunk se bevándorlást, se vendégmunkásokat.

Nemcsak az ellenfél nemzetközi, hanem mi is azok akarunk lenni, válaszolta a PestiSrácok.hu kérdésére. Vagyis vannak a bevándorláspárti nemzetközi erők, akik mindenhol tüntetnek Budapesttől Rómáig, és vannak a bevándorlásellenesek, aki szintén össze akarnak fogni. Éppen ezért üdvözölte is az új olasz-lengyel tengelyt.

Sok magyart, köztük a tüntetőket sokkal jobban érdekli például a korrupció, az egészségügy, a közmédia állapota, mint a migráció, ezzel miért nem foglalkoznak, kérdezte az AFP. Orbán azt mondja, a migráció lesz a következő 15-20 év sorskérdése. „Minden jó, ami a migráció megállítását szolgálja, minden rossz, ami magunkra húzza a migrációt.”
A többi témára nem reagált.

Mit gondol a korrupció magyarországi szintjéről – kérdezte az MFOR munkatársa, mire Orbán Viktor azt állította, hogy a magyar korrupciós viszonyok nem rosszabbak mint Európában, sőt.

A 444 arról kérdezte, mi a szerepe abban, hogy mostanra milliárdos lett a veje, Tiborcz István, az apja, Orbán Győző, a szomszédja, Mészáros Lőrinc, a volt kollégiumi szobatársa, Simicska Lajos és a kötéltársa, Garancsi István is. Erre azt válaszolta, hogy üzleti ügyekkel nem foglalkozik, ehhez tartja magát.

Az Euronews Brexittel kapcsolatos kérdésére válaszolva azt mondta, vizsgálták a Brexit magyarokra gyakorolt hatását, és úgy találták, hogy annak semmilyen súlyos következménye nem lesz Magyarországra, vagy a kint élő magyarokra.

Orbán: Magyarországon illiberális többség van

Milyen illiberális fordulatokat terveznek még 2030-ig? – kérdezte az Index. Orbán szerint a magyarok három kérdésben is illiberálisak: a bevándorlás kérdésében, abban, hogy házasság egy férfi és egy nő között lehetséges és abban az ügyben, hogy a keresztény kultúrát meg kell védeni. Magyarországon illiberális többség van, mondta.

Az Index másik kérdése, az volt, hogy az egyik oldal sorosozik, a másik a O1G kifejezéssel él, vagyis a közbeszéd leromlott, és ő felelősnek tartja-e magát ezért? Orbán szerint viszont senki sem háríthatja át a felelősséget azért, amilyen szavakat használ.

A 888 kérdésére Orbán elmondja, hogy nyílt sisakos harc zajlik Soros György ellen, aki a migrációt óriási erőforrásokkal befolyásolja. Megérti, hogy Sorosnak nem tetszik mindent, amit a magyar kormány mond, de ez nyílt harc. Szóba hozta az antiszemitizmus kérdését is, szerinte Soros bírálatában semmi antiszemitizmus nincs.

A Népszava kérdésére, hogy miért nem ad interjút egyes lapoknak, Orbán azt válaszolta, hogy bárki elé kiáll, de annak nem látja értelmét, hogy bikaviadalt vívjon újságírókkal. Azzal nincs értelme szóba állni, akin látszik, hogy rosszindulatú.

Marad a rabszolgatörvény

Egyelőre nincs napirenden a túlóratörvény módosítása – válaszolta az RTL Klub kérdésére, miszerint elképzelhető-e, hogy a kritikák miatt változtatnak rajta. Orbán szerint Magyarországon mindenkinek, aki elvégezte a munkáját, a következő hónapban meg kell kapnia a bérét. A törvény szerinte ebben semmilyen változást nem hoz.

Az ATV is megkérdezte, hogy a társadalom 80 százalékának elutasítása, a tüntetések, a szakszervezetek tiltakozása nem késztetik-e arra, hogy mérlegelje a rabszolgatörvény módosítását. Orbán szerint azonban a munka törvénykönyve jó törvény, senkire semmilyen kényszert nem ró, és nincs miért a visszavonását mérlegelnie.

A német ZDF ismét a korrupcióról kérdezte, Orbán vejét is megemlítve. Azt akarta hallani, mit tesz annak érdekében, hogy az uniós fejlesztési pénzek ne a családja zsebében végezzék. Orbán szerint senki sem áll a törvény fölött, az EU-nak beható vizsgálatokra van joga. Majd megismételte: üzleti ügyekkel nem foglalkozik.

Az EchoTV megkérdezte, mit gondol Sargentini azon kijelentéséről, hogy sok európai miniszterelnök számára kellemetlen egy asztalhoz ülni Orbánnal. Orbán röviden csak annyit válaszolt, hogy „minden botnak két vége van”.

A Le Monde tudósítójának azt felelte, hogy személyesen jó a kapcsolata Macron francia elnökkel, a migrációról vallott különböző elképzeléseik miatt azonban harcolnia kell ellene.

A hvg.hu munkatársa idézte Orbán korábbi állítását, hogy addig nem érdemes korrupcióról beszélni, amíg nincsenek fideszesek a leggazdagabbak között, majd hangsúlyozta, hogy most már vannak. Orbán azt válaszolta, hogy ezeken a listákon csak kuncogni szokott. Szerinte két okból fizetnek emberek, hogy rákerüljenek a listákra, vagy ne kerüljenek rá a listákra. Ezután megismételte, hogy üzleti kérdéseket továbbra se kommentál és nem engedi sem magát, sem a kormányt beleprovokálni ilyenekbe.

A BBC is a rabszolgatörvényről kérdezte Orbánt. A tudósító szerint, ha a „puding próbája az evés”, de ez a puding a tüntetések tükrében kifejezetten keserűnek bizonyult, felmerül, leveszi-e az asztalról. Orbán csak annyit válaszolt angolul: „Taste it!” (Kóstolja meg!)

Ma viszont nincs jó kapcsolat a németekkel, mert a németek nem tartják tiszteletben, hogy Magyarország nem akar bevándorlóország lenni – válaszolta a Die Welt-nek. Nyomást gyakorolnak ránk, hogy engedjük be a migránsokat, de ezt ő elutasítja – mondta Orbán.

Az Inforádió kérdésére Orbán azt mondta, hogy nem híve a nagy arányú kormányátalakításoknak. Magyarország az egyetlen olyan ország az EU-ban, ahol soha nem voltak előrehozott parlamenti választások, a stabilitást nagy értéknek nevezte, és szerinte ez a jövőben még inkább így lesz.

A 24.hu azt kérdezte: nem kompromittálja-e a kormányfőt, hogy üzletemberek magánrepülőin utazgat, mintegy szívességet véve igénybe. „Szuverén embernek tartom magam” – mondta Orbán, majd hozzátette: nem lát olyan jó példákat, ahol megérte volna nyomást gyakorolni személyére, így tehát mindenki megnyugodhat, ő maga és a kormány is a magyar emberek érdekeiben hozza a döntéseket.

A CEU a politika áldozata lett? – kérdezte az AP tudósítója, aki ezt úgy fogalmazza meg, hogy a tevékenységének nagy részét helyezi át Bécsbe. Orbán erre rögtön lecsapott: akkor ezek szerint mégsem megy el teljesen, sőt, akkor igazából a CEU marad. Ő nem úgy ismeri Soros Györgyöt, mint aki elmenne.

A kormányinfó több mint két órán keresztül tartott, és ezúttal elhangzottak kritikus kérdések is. Orbán Viktor persze lerázta a környezetének gazdagodását firtató kérdéseket.

Sok hűhó semmiért: drágábban van meg a Golgota

Bak Mihály

-

2019-01-09

0

Sok hűhó semmiért: drágábban van meg a Golgota

A kormány megvette a Golgota festményt Pákh Imrétől. A többi évi elvesztett pereskedés után még többet is fizettek érte a vitatott árnál, 3 milliárd forintot.

Hárommilliárd forintért megvette Munkácsy Mihály Golgota című festményét – jelentette be Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szerdán Budapesten sajtótájékoztatón Kósa Lajos, Debrecen fideszes országgyűlési képviselője és Papp László, Debrecen polgármestere társaságában. A kép a debreceni Déri múzeumban lesz látható.

Gulyás Gergely közölte, a festményt 3 milliárd forintért vette meg a kormány Pákh Imrétől. Ez pontosan annyi, amennyit korábban az amerikai magyar üzletember kért, de dollárban kifejezve egymillióval több.

Mint ismeretes, a kormány évek óta szerette volna megvenni a trilógia harmadik darabját. 2015-ben

6 millió dollárt ajánlott érte, de Pákh 9 milliót kért.

Egy év múlva a kormány védetté nyilvánította a festményt, ami a tulajdonjog lényeges korlátozása lett volna. Ezért a bíróság tavaly májusban hatályon kívül helyezte a határozatot.

A Pákh által igényelt 9 millió dollár mostani árfolyamon 2,5 milliárd forint. A 3 milliárddal tehát 10,6 millió dollárhoz jut az üzletember. Legalább egymillióval többet, mint amennyit eredetileg kért.

Bréking (fék)nyúz, 2019. január 9. – Tudósítás a másik valóságból

FüHü

-

2019-01-09

0

Bréking (fék)nyúz, 2019. január 9. – Tudósítás a másik valóságból

A Fidesz elmagyarázta, hogy az EP-választáson egy ellenzéki Soros-lista és a Fidesz-KDNP nemzeti listája között kell választani. Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója pedig a tudomásunkra hozta, hogy helyes volt Nagy Imre szobrát elszállítani, a numerus clausus nem volt jogfosztás. Az ellenzéki képviselők olcsóbban ehetnek a parlamentben, mint Orbán a Karmelitában.

Soros György mozgatja kívülről a magyar ellenzéket

Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója szerint ha majd választaniuk kell a magyaroknak a májusi európai parlamenti (EP-) választáson, akkor lesz egy közös ellenzéki, „gyakorlatilag Soros-lista”, és lesz egy másik, a Fidesz-KDNP nemzeti listája.

Hidvéghi Balázs az M1 aktuális csatornán azt mondta: a kormánypártok számára Magyarország védelme, a magyar érdek képviselete lesz az első.

A politikus a Radikális Európai Demokraták (RED) „Stop Orbán” címmel tartott keddi, brüsszeli tüntetését kampányrendezvénynek nevezte és úgy fogalmazott: Soros György mozgatja kívülről a magyar ellenzéket; az esemény fő szónoka, Judith Sargentini holland zöldpárti EP-képviselő pedig szerinte az üzletember „egyik legmegbízhatóbb szövetségese”.

Úgy vélte: a magyar ellenzék „egy az egyben” beállt a bevándorláspárti táborba, megszavazott minden, a bevándorlást elősegítő döntést az EP-ben.

Hidvéghi Balázs úgy értékelt: a választás fő kérdése, hogy milyen mértékben akarják megőrizni Európát a nemzetek Európájának, vagy mennyire engedik át ezt egyfajta új világképnek, „multikulturális, migrációs iránynak”. Az az érdek, amelyet az ellenzék szolgál, szerintük ellentétes az ország érdekeivel – tette hozzá. (MTI: Hidvéghi: az EP-választáson lesz egy ellenzéki Soros-lista és a Fidesz-KDNP nemzeti listája)

Szakály Sándor: a numerus clausus nem volt jogfosztás

Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója a Magyar Hírlapnak nyilatkozott. „Gondoljunk bele: ott, ahol több mint két évtizedig Nagy Imre szobra volt, eredetileg azoknak az emlékműve állt, akiket Nagy Imre eszme- és elvtársai gyilkoltak meg a Magyarországi Tanácsköztársaság (1919 júniusának második felétől már Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság) százharminchárom napja alatt. Majd Nagy Imre eszme- és elvtársai azt az emlékművet lerombolták, hogy később annak a Nagy Imrének a mementóját tegyék a helyére, akit saját eszme- és elvtársai végeztek ki. Ezek mindenesetre nagyon furcsa, sajátosan perverz összefüggések.”

„Magyarország 1918. november 16-ától 1944. március 19-éig alapvetően szuverén állam volt. Ennek az időszaknak voltak értékei is, amiket nem kell kidobni. ”

A numerus clausus-szal kapcsolatban is „sok a félreértés. Az 1920-as törvény abban az értelemben korlátozta a felsőoktatásba bekerülők számát, hogy az megfeleljen minden magyarországi nemzetiség és népfaj lakossági arányának. Csakhogy a jogszabály nem is vonatkozott valamennyi egyetemre és karra, a szövegben konkrétan nem is szereplő zsidóságba pedig csak az izraelita hitűek, vagyis azok tartoztak bele, akik nem keresztelkedtek ki. Ezt lehet sérelmezni, ám attól ez még nem jogfosztás, hanem – meglátásom szerint – jogkorlátozás, és semmiképp nem helyes zsidótörvénynek nevezni.”(Magyar Hírlap: „Egyesek politikai vitát akarnak kavarni”)

Az ellenzéki képviselők olcsóbban ehetnek, mint Orbán a Karmelitában

Közleményt adott ki a Miniszterelnökség a Karmelitában működő menzáról. Ellenzéki oldalon megindult a hisztériakeltés a kolostor puritán és olcsó menüsora miatt, azonban az ellenzéki képviselők két dolgot is elfelejtettek: ez nem étterem, másfelől ők olcsóbban ehetnek az Országházban. Arról nem is beszélve, hogy a Bundestag menzáján átszámítva ezer, az Európai Parlamentben 1300 forintért tudnak enni a képviselők egy menüt – sőt, Brüsszelben a menü elég gazdagnak, bőségesnek mondható. Ahogy írtuk: a magyar Parlamentben a képviselők egyébként olcsóbban tudnak menüt enni, mint a Karmelitában. Vagyis a hőbörgő ellenzéki képviselők elfelejtik, hogy ott ők mennyiért esznek. (Origo: Hazudtak, lebukott az ellenzék: az Országházban ők olcsóbban ehetnek a menzán)

Vékony jégen táncol a sztrájkkezdeményezés

Bak Mihály

-

2019-01-09

0

Vékony jégen táncol a sztrájkkezdeményezés

Legalább egy stratégiai területnek kell élére állnia az esetleges sztrájkkezdeményezésnek, máskülönben kudarcra van ítélve a Policy Agenda szerint. Helyes, ha a szakszervezetek megmaradnak a „rabszolgatörvény” elutasítása mellett, mert ennek van nagy támogatottsága.

Egy esetleges kiterjedt sztrájkfelhívás sikere azon múlhat, hogy lesz-e olyan, a nemzetgazdaság szempontjából stratégiai jelentőségű terület, amely élére áll egy ilyen eseménynek – írja elemzésében a Policy Agenda.

A politikai elemző műhely szerint csak ebből nőhet ki egy több ágazatot érintő, köznyelvi értelemben általános sztrájk. Egyébként az esemény kudarc lesz, amely biztosan visszahullik a teljes szakszervezeti mozgalomra, még a most passzív szervezetekre is.

A PA szerint a „rabszolgatörvény” társadalmi elutasítottsága óriási (83 százalék) a dolgozói társadalomban, ezért

a szakszervezeteknek érdemes erre összpontosítaniuk,

az ezzel szembeni fellépés tehát áttöri a pártpolitikai határokat és szimpátiákat. Ezért helyesen teszik, ha továbbra se szélesítik ki követeléseiket általános kormányellenes törekvésre.

A PA emlékeztet arra, hogy 2016 elején az elakadt bértárgyalások miatt alakult ki olyan helyzet, amely nagy közlekedési társaságoknál és a szociális területen haladt kiterjedt sztrájk irányába. A kormány akkor egyedi bérmegállapodásokkal hatástalanította a veszélyt.

Az elemzők úgy látják, hogy bár a törvényi szabályozás nehezíti a közszolgáltatások terén a munkabeszüntetést, segíthet a helyzeten, ha a versenyszférából érkezne szolidaritásképpen segítség. Ez úgy kelthetné átfogó sztrájk érzetét, hogy közben a lakosság mindennapi élete minimálisan van akadályozva.

A túlmunkaszabály elutasítása mellett azonban kellenek konkrét munkahelyek, amelyek nem csak arról döntenek, hogy nem értenek egyet a törvénnyel, hanem arról is, hogy hajlandók a munkabeszüntetésre – írja a PA.

A három évvel ezelőttivel szemben

most nehezebb a kormány helyzete,

mert a törvény az állami közlekedési vállalatoknál és a magáncégeknél egyaránt alkalmazható. Ebben a helyzetben pedig különmegállapodások aligha köthetők.

Ebben a helyzetben a PA szerint az a kérdés, melyik nagyobb ágazati, vagy munkahelyi szakszervezet lesz az, amely vállalja, hogy egyértelmű sztrájk-hajlandóságát kifejezi. Attól kezdve tudnak a többiek ehhez csatlakozni, és alakulhat ki több ágazatot érintő – kommunikációs értelemben általánosnak nevezhető – sztrájk.

A kutatók

érthetőnek tartják a szakszervezetek óvatosságát,

mert szerintük a 100 főnél többet foglalkoztató vállalkozásoknál dolgozó 1,1 millió dolgozók körében van lehetőség erős érdekképviseletre. Nekik kéne megszervezniük magukat és hajlandóságot mutatni sztrájkra.

A szakszervezeteknek fontos betartaniuk a törvény előírásait, fenntartani a párbeszédet a kormánnyal. A kormányt ugyanis szintén köti az öt napon belül kijelölendő tárgyalófél kényszere – fejtegetik a PA-ban. De fenn is kell tartani az elégedetlenséget, a munkahelyeken is, erre alkalmas lehet a jövő szombatra meghirdetett országos demonstrációsorozat.

A PA szerint mára egyértelművé vált, hogy ha nincs a kormányzat részéről korrekció, akkor a sztrájk jogi és szervezési előkészítése következik. Ebben a tekintetben kényszerpályán vannak a szakszervezetek, azaz hatalmas presztízsveszteség nélkül nem vonulhatnak le a pályáról „csak úgy”.

Az Év Embere

Szele Tamás

-

2019-01-09

0

Hát, azért erre senki sem számított. Mármint arra, hogy a Figyelő szerint Szijjártó Péter a tavalyi Év Embere. Én magam sok különöset tudnék mondani erről az úrról, aki pillanatnyilag a magyar külügyminiszter hivatalát látja el, fogok is, de az még soha eszembe nem jutott, hogy az Év Emberének tekintsem.

Nem baj, azért van a Figyelő.

Legyünk rövidek, pontosak, vegyük a puszta hírt: Szijjártó Pétert választotta 2018-ban az év emberének a Figyelő szerkesztősége. A külgazdasági és külügyminiszter ellentmondást nem tűrő kiállásának köszönhetően jelentősen nőtt Magyarország külpolitikai mozgástere, a magyar modell a világ számára is érthetővé vált, ráadásul egyre többen csatlakoznak a magyar állásponthoz – áll az indoklásban. Hiába, ami szép, az szép, ami okos, az okos – ez speciel igen nagy szamárság, és ronda is.

De az indoklással elég később foglalkoznunk: előbb lássuk, mit is jelent maga az elnyert cím?

Nem sokat. A Figyelő négy éve osztja ezt a titulust, az értékéről annyit, hogy tavaly Matolcsy György részesült benne, ő „a 2010 és 2014 között megteremtett politikai és gazdasági stabilitás” miatt. Maga az ötlet viszont nem magyar, nagyon nem az: ugyanis amerikai. A Time magazin választja meg az Év Emberét, éspedig 1927 óta – lássuk, ők kiket érdemesítettek erre a rangra?

Elég sokféle figura volt már náluk az Év Embere, ugyanis a közhiedelemmel ellentétben a Time nem a kedvenceit „tünteti ki” ezzel a címmel, hanem azokat, akik a szerkesztőség szerint az adott évben a legnagyobb hatással voltak az emberiségre. Az első Charles Lindbergh volt, 1927-ben, utána sokan következtek, Gandhitól Wallis Simpsonig, 1938-tól 1941-ig egymást követte Hitler, Sztálin, Churchill és Roosevelt, őket 1956-ban a magyar szabadságharcos, aztán J. F. Kennedy, az Apollo-8 legénysége, Henry Kissinger, Teng Hsziao-ping, Khomeini, Lech Wałęsa, a személyi számítógép úgy általában, Gorbacsov, George H. W. Bush, Ted Turner, az olvasó általában (a címlapra egy tükröződő felületet raktak, hogy mindenki magát lássa), Obama, Zuckerberg, Merkel, Trump, tavaly a #metoo-kampány résztvevői.

Idén meg az áldozattá vált újságírók, pontosabban, az eredetit idézve: „Az Őrzők az Igazság Háborújában”.

Nem véletlenül szedtem össze a hosszú listát, aminek a végén ők szerepelnek. Láthatjuk, nem okvetlenül a legrokonszenvesebb figurák vannak rajta, ahogy nem is a leggonoszabbak – nem az számít, ki mennyire szereti őket. Vagy ha nem, hát miért nem: az számít ezen a listán, más névsoroktól eltérően, gyakoroltak-e hatást a világra, és ez azért mindegyikükről kétségtelenül elmondható.

Hát a Figyelő ezek szerint más szempontok alapján értékel. Ugyanis Szijjártó Péter valószínűleg kevesebb mérhető hatást gyakorolt a világ folyására, mint az én Spárga nevű kandúrmacskám, pedig Spárga sem nevezhető világpolitikai faktornak. Mivel érdemelte ki a külügyminiszter ezt?

Magyarország külpolitikai mozgástere nem sokat nőtt, az Unión kívül maximum arról lehet beszámolni, hogy Petike végighaknizta a harmadik világot és mindenhol aláírt néhány teljesen értelmetlen egyezményt, amiket soha, senki nem fog betartani. Bár… volt már példa ennek az ellenkezőjére is.

Szíjjártó mester utazik, szerte és szét a nagyvilágban, mindenhol aláírja a protokolláris államközi szerződéseket, melyeknek mindig van egészségügyi, vízügyi és kulturális cikkelye. Rendszerint arról, hogy a szerződött másik fél valamely, ezeket az ügyeket érintő projektjébe beszállunk – ez természetesen nem jelent semmit, a másik fél is tudja, hogy nem szállunk be, nincs is nekünk mivel, csak ígérgetünk a levegőbe, aláírják udvariasságból, aztán, mikor elment végre Szíjjártó, megszámolják az ezüstneműt, és ha kezet fogtak vele, az ujjaikat is.

Ha minden megvan, nem üzennek hadat.

Egyszer volt csak olyan eset, mikor szavunkon fogtak. Igen röhejes helyzetbe lavírozta saját magát a magyar diplomácia. Történt pedig, hogy a magyar kormány 20 millió eurós támogatást ajánlott fel a Fülöp-szigetek kormányának a Manila-öböl és a Laguna-tó megtisztítására. Ennek van némi szimbolikus jelentősége is, hiszen a Duterte-rezsim tömegmészárlásai után az áldozatok tetemeit ezekbe a vizekbe hajigálták (és hajigálják). Mi valami olyasmit gondolhattunk, hogy ez is ugyanolyan írott malaszt marad, mint azok a vízügyi szerződések, amiket korábban Indonéziával, Malajziával, Vietnammal vagy Mongóliával kötöttünk, különösebb tekintet nélkül a Valóságnak nevezett ténykörülményekre, és arra, hogy az illető államokban van-e egyáltalán víz, valamint ha van, akkor mennyi.

Hanem Duterte komolyan vette a szerződést, tehát egyszer csak, 2017 májusában megjelent Budapesten a mezőgazdasági államtitkára, bizonyos Emmanuel Pinol, és – kérte a pénzt. Azt, ami erre fel a Külügyben kitört, nehezen nevezhetnénk másnak, mint sikítozós körberohangálásnak, hajtépéssel egybekötve. Arra hivatkoztak, hogy szó sem volt támogatásról, főleg nem államiról – „a találkozón arról esett szó, hogy az Eximbank az 510 millió eurós országlimit terhére tudna finanszírozást nyújtani többek között a cikkben is szereplő projektekhez, amennyiben azok magyar vállalatok bevonásával valósulnak meg”. Az országlimit pedig nem hitelkeret, hanem kockázati besorolás, így az ügyön csak az Eximbank veszíthet, nem ér a nevünk, káposzta a fejünk!

A diplomáciai botrány valahogy elsimult, mindenki életben maradt, pedig Pinol államtitkár esetében erre nem kötöttem volna nagyobb összegű fogadást – de azért az eset minimum pikáns. És bőven akad párja, például a tavaly decemberben megkötött mexikói templomrekonstrukciós szerződés vagy a vietnami Can Thoban, a Mekong deltájában már másodszor meg nem épülő ötszáz ágyas onkológiai kórház esete.

Nyugalom, ezeket sem fogják soha kifizetni, ezek a példák csak azt mutatják, milyen is az a megerősödött magyar külpolitika, aminek megnőtt a mozgástere.

Unión belül meg még kevésbé növekedett a befolyásunk, sőt, maga a Figyelő is azt írja:

„2019 minden bizonnyal újabb külpolitikai csatározásokat hoz, az európai parlamenti választást követően pedig hazánknak és szövetségeseinek kiemelt szerepe lesz az átalakuló brüsszeli politikában, amelyhez elengedhetetlen az eddigi külpolitikai irányvonal folytatása.”

Már, ha átalakul a brüsszeli politika.

Mert ha nem alakul át, akkor meg nem kiemelt, hanem statiszta-szerepünk lesz, mint eddig is.

Egy eredményt látok, amivel más magyar külügyminiszter nem dicsekedhet el, lehet, ez tette Péterünket különlegessé: még októberben díszdoktori címet kapott a kazah Kazguu Egyetemen, a címet Talgat Narikbajev, az egyetem rektora adta át neki Asztanában.

Ez lehet a titok nyitja, semmi más.

Még egyetlen másik külügyminiszterünk sem volt kazah díszdoktor.

Ez a külpolitikai mozgásterünknek az a bizonyos növekedése.

Másra ugyanis nem lehet gondolni.

Kávé, hungarista módra – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás

-

2019-01-09

0

Kávé, hungarista módra – Déli kávé Szele Tamással

Hogy milyen is a hungarista kávé? Első sorban nem látott még cikóriát sem, nem, hogy kávébabot, hogyisne, majd azok az egzotikus, trópusi növények fogják élénkíteni a jó magyart… Jár bele viszont epe, cián, maszlag és beléndek, bőven, hogy kábuljon tőle a fej, szoruljon ökölbe a kéz. Hát ilyen kávét tesz elénk a Mi Hazánk elvileg friss mozgalma.

Hogy miért csak elvileg friss ez a mozgalom? Hiszen nem túl rég alapították, ugyebár. Az igaz, hogy maga a párt új, de a tagjai mind-mind régi, jól ismert ügyfelei a magyar belpolitikai sajtónak, és egyikük sem békés természetéről vagy vaslogikájáról híres. Tulajdonképpen ők azok, akik azt mondják: nem fértek bele a néppártosodó Jobbikba. Toroczkai vezeti őket, van nekik mindenük, de még ifjúsági szervezetük is.

Sőt: előbb volt meg a jelek szerint ez ifjúsági szervezet, mint maga a párt, ami világrekord, ha azt vesszük: olyan, mintha előbb kennénk a vajat, aztán raknánk alá a kenyeret! Ezt onnan tudjuk, hogy Walter Pál Péter, a Mi Hazánk Ifjainak Országos főszervezője interjút adott a Betyársereg honlapjának, ami még tavaly december tizedikén jelent meg. Abban nyilatkozza:

„A Mi Hazánk egyik alapítójaként, ahogy említetted az elejétől kezdve részt vettem a munkában, kommunikációs és média feladatokat látok el mai napig a pártban, ami a központi Facebook oldalunk és weboldalunk főszerkesztőségi posztját jelenti. Emellett a lehető legjobb nemzetközi kapcsolatot igyekszem kialakítani az európai országok patriótáival, hiszen nagyrészt közösek a céljaink.
Viszont ami számomra most prioritást élvez, a Mi Hazánk Ifjai közössége, amivel jelenleg a legtöbbet foglalkozom. Az ifjúsági szervezetet már hónapokkal ezelőtt, még a párt hivatalos bejegyzése előtt elkezdtük szervezni Szabó Ákos, Lantos János, Fiszter Zsuzsanna és Ábrahám Barnabás bajtársaimmal. Az idő elteltével többen is csatlakoztak hozzánk, amint volt rá lehetőségük.”

Hát, ők tudják: kicsit mintha siettek volna. De lám, lám: ismerős név köszön ránk a szervezők közül: Lantos Jánosé. Bizony, vele már volt találkozásunk, még a Pax Hungaricában játszott annak idején komoly szerepet…

De mi is az a Pax Hungarica?

Azok, kérem, a kortárs hungaristák voltak. Szálasi Ferenc ideológiáját vallották magukénak, 2008. január 26-án alakultak és tavaly nyárig léteztek – bár tény, hogy soha, sehol, semmilyen szerv nem jegyezte be őket. A magyar szélsőjobboldalon belül ideológiai vezető szerepre törtek, bár mondjuk pont ideológiára nem volt túl nagy igény arrafelé, de azért majd’ tíz éven keresztül terjesztették a nyilas eszméket. Mármost elég ismert volt Lantos ezek miatt, annyira, hogy a jó múltkorában az ATV egyik műsorában a Mi Hazánk elnökét szembesítették is a ténnyel: ilyen ember az egyik ifjúsági vezetőjük. Toroczkai azzal vágta ki magát, hogy nem ismerte Lantos korábbi nézeteit (nem a csodát…) és azóta az illető tényleg nem elnökségi tanácsos már – de az adásban bemutatták egy fényképét, amin a Pax Hungarica formaruhájában szónokolt. Ez a formaruha – minő meglepetés – roppantul hasonlít a nyilaskeresztes párt egyenruhájához.

Különben a Pax Hungarica volt az a magyar szélsőjobboldali szervezet, ami a legérdekesebb indokkal szűnt meg: az érdeklődés hiánya miatt! Mint vezetőjük, Domokos Endre János nyilatkozta annak idején: elfogyott a tagság.

„A tagok egy része radikálisabb mozgalomra készült, mint amit valójában kaptak, míg mások abban reménykedtek, hogy a hungarista mozgalom fogja felváltani a sokak szerint néppártosodás útjára lévő Jobbikot, de mindhiába.”

Ennyit a neonyilasokról, térjünk vissza a Mi Hazánk Ifjaihoz.

Ugyancsak az ATV mutatta be Walter Pál Péter egy, múlt csütörtökön készült fotóját, melyen a vezető baráti társaságban mosolyog, miközben az asztaltársaság több tagja náci karlendítéssel néz a kamerába. A képet szombaton nyilvánosságra hozó veszpresszo.hu portál szerint a felvétel csütörtökön készült a Mi Hazánk Ifjainak veszprémi találkozóján.

És hát az ifjúsági szervezet háza táján nem kell sokat kotorászni, hogy olyasmikre bukkanjunk, amik bőven kimerítik a szélsőjobboldaliság fogalmát. Ami bizony arra mutat, hogy az ifjúsági mozgalom is, a párt is pusztán megélhetési ernyőszervezete a máshonnét kikopott „nemzeti” radikálisoknak. Csupa régi név, ismerős gondolat, semmi új… de lássuk, mit akarnak most éppen? Hiszen tegnap sajtótájékoztatót is tartottak, egészen úgy, mint egy nagy, felnőtt párt!

„A Mi Hazánk Mozgalom nemzeti ellenzéki alternatívát kínál a Gyurcsány vezette balliberális tömb és magyar embereket a multiknak kiszolgáltató Orbán Fideszével szemben – jelentette ki a párt képviselői csoportjának vezetője kedden Budapesten, sajtótájékoztatón.

Dúró Dóra közölte:

akkor lehet új korszakot nyitni Magyarországon, ha mindkét tömbön túllép a közélet, ezt tűzi a zászlajára a Mi Hazánk Mozgalom.

Vagyis sem Gyurcsány Ferenccel, sem Orbán Viktorra nem akarnak együttműködni – tette hozzá.

Mint elmondta: ugyan a „rabszolgatörvényt” családellenes jogszabálynak tartják, ám elhatárolódnak a törvény ellen tiltakozó, a DK-tól a Jobbikig számos pártot felölelő egyesült balliberális tömbtől.

Ugyanis a Mi Hazánk arra törekszik, hogy egy Gyurcsány-mentes ellenzéket hozzon létre – hangsúlyozta.

Úgy vélekedett, hogy kormányzása idején a baloldal még inkább kiszolgálta a multinacionális cégek és a bankok érdekeit, vagyis részükről hiteltelen a munkavállalók érdekeit hangoztató tiltakozás.” – írja az MTI.

Mi ebben a nyilatkozatban az érdekes? Nem az, hogy nem tiltakoznak a rabszolgatörvény ellen, bár nem szeretik, de pusztán elhatárolódnak – ez csak annyit jelent, hogy ha sok nekünk a túlóra, ne bízzuk azt Dúróra.

Nem az, hogy elhatárolódnak a demokratikusnak nevezett ellenzéktől. Az mondhatni természetes.

Még az sem, hogy elhatárolódnak a kormánytól.

Az az érdekes benne, kitől nem határolódnak el?

A Jobbiktól.

Pedig elvben pont bennük csalódtak, pont rájuk kéne haragudjanak, mi több, a Jobbik részt is vett a tiltakozásokban, ha ez nem is okozott osztatlan örömöt minden résztvevőnek.

De nem, nem: a Jobbiktól nem határolódnak el.

Ki tudja, tán abban reménykednek, hogy a régi románc újjáéled, vagy, ami még valószínűbb: össze sem vesztek ők igazából. Ami viszont a mai Jobbik néppártosodásáról mondana el sokat.

Hát ilyen cég ez a Mi Hazánk. Kívülről a Betyársereg támogatja, belülről a hungaristák, annyira új, hogy minden vezetője régi, de legalább nem is mondanak semmi újat.

Kérem, le merném fogadni, hogy mindezek dacára fényesen meg fognak élni a pártból a következő választásokig.

Hát ilyen a hungarista kávé.

Keserű, maszlagos, tulajdonképpen semmire sem jó, de van, létezik és pénzbe kerül.

Itthon

Judith Sargentini megint Magyarországot támadja

Kósa Lajos szerint a Soros György által finanszírozott erők mindent bevetnek

Az ellenzék azt sem tudja, mi a rabszolga

MSZP-Párbeszéd: Orbán végig hazudott

Jobbik: Orbán ismét Soros mögé bújt a nép elől

DK: Orbán szokásához híven gyáván megfutamodott a valódi kérdések elől

LMP: a miniszterelnök mellébeszélt

Liberálisok: Nincs új a nap alatt, Orbán továbbra is a migránsokkal riogat

Hadházy Ákos független képviselő röviden elintézte a hazudozást

Ugyanis miről van szó?

Miért tette?

Végezetül: hogyan értékeli saját szerepét Puch László?

Magyarán van-e alternatívája, hogyan váltható le egy posztmodern, poszt-demokratikus, hibrid rendszer?

A szövetség főideológusa teszi világossá azt, hogy itt az orbáni illiberalizmushoz és populizmushoz való teljes és minden föltétel nélküli elköteleződés végpontjához közelít.

Azt mondja Székely István ugyanis, hogy „Nekünk az az érdekünk, hogy valaki egyszerre tudjon RMDSZ-es és fideszes lenni…, ez a különböző választásokon is megnyilvánuljon”.

Az viszont föl sem merül, hogy a ROMMAGYAR POLITIKAI MEZŐNY ÖNÁLLÓ POLITIZÁLÁSRA IS TÖREKEDHETNE”, saját állásponttal, politikai identitással, és igen AUTONÓMIÁVAL.

A bevezető után jöttek a kérdések

Orbán: Magyarországon illiberális többség van

Marad a rabszolgatörvény

6 millió dollárt ajánlott érte, de Pákh 9 milliót kért.

Soros György mozgatja kívülről a magyar ellenzéket

Szakály Sándor: a numerus clausus nem volt jogfosztás

Az ellenzéki képviselők olcsóbban ehetnek, mint Orbán a Karmelitában

Legalább egy stratégiai területnek kell élére állnia az esetleges sztrájkkezdeményezésnek, máskülönben kudarcra van ítélve a Policy Agenda szerint. Helyes, ha a szakszervezetek megmaradnak a „rabszolgatörvény” elutasítása mellett, mert ennek van nagy támogatottsága.

a szakszervezeteknek érdemes erre összpontosítaniuk,

most nehezebb a kormány helyzete,

érthetőnek tartják a szakszervezetek óvatosságát,

Nem baj, azért van a Figyelő.

De az indoklással elég később foglalkoznunk: előbb lássuk, mit is jelent maga az elnyert cím?

Idén meg az áldozattá vált újságírók, pontosabban, az eredetit idézve: „Az Őrzők az Igazság Háborújában”.

Ha minden megvan, nem üzennek hadat.

Unión belül meg még kevésbé növekedett a befolyásunk, sőt, maga a Figyelő is azt írja:

De mi is az a Pax Hungarica?

„A tagok egy része radikálisabb mozgalomra készült, mint amit valójában kaptak, míg mások abban reménykedtek, hogy a hungarista mozgalom fogja felváltani a sokak szerint néppártosodás útjára lévő Jobbikot, de mindhiába.”

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA