Kezdőlap Itthon Oldal 332

Itthon

Késik

Késik a nyugdíj, késik a fizetés, késik a túlórapénz, késik a kórházfelújítás, késik az építkezés, késik az átadás, késik a felelősségre vonás, késik a közös jelölt, késik a vonat, késik a busz, késik az általános sztrájk, késik a sajtószabadság, késik a demokrácia, késik a jogállam, késik a bukás, késik a vég.

​Nem késik a korrupció, nem késik a panama, nem késik a médiabirodalom, nem késik a szoborelszállítás, nem késik a ’44-es állapot, nem késik a karmelita kolostor, nem késik az elnöki aláírás, nem késik az orbáni álinterjú, nem késik a stadionépítés, nem késik a hazugsággyár, nem késik a brazíliai látogatás, nem késik a magánrepülőzés, nem késik az orosz-török-türk barátság, nem késik az illiberális demokrácia, nem késik a bukás, nem késik a vég.

Kamuvédelmi program – Déli Kávé Szele Tamással

Ahogy így kávézgatunk delente, óhatatlanul vissza-vissza kell térnünk néhány régebbi témánkhoz, hiszen ezek általában fontosak, lényegesek és hát nem ritkán fejleményeket is tapasztalhatunk – mint például most is, az álhírlapok ügyében. Kérem tisztelettel, nem kevesebbet fedeztem fel, mint azt, hogy az álhírek világában megjelent a jog!

Álhír és jog? Tűz és víz? Görbe egyenes, fából vaskarika? Az álhír természete szerint hazugság, és a jognak nem csak a betűjét de a szellemét is sérti akár a kitalálása, akár a terjesztése, van is ellene törvény, csak szinte soha nem alkalmazzák. Nem alkalmazzák, mert a rendőrség mostani eszközeivel szinte lehetetlen hatékony nyomozást végezni online ügyekben, és azért sem alkalmazzák, mert – ha kimondatlanul is – érzek némi kormányzati tűrést az álhírlapokkal kapcsolatban, meglátásom az, hogy ezeket azért hagyják működni, hogy egyszer majd, kellő pillanatban elővehessék őket egy nagy kirakatperben, bizonyítékként, vagy egy politikai lépés – mondjuk a sajtótörvény megváltoztatása – igazolásához.

De lássuk, miről beszélek

Évek óta harcolok szinte reménytelenül az álhírek ellen, néha elérek egy-egy kisebb sikert, például ősszel, amikor a Mindenegyben című álhírlap koholt gyilkossággal izzította az indulatokat, sikerült elérnem, hogy levegyék az inkriminált „cikküket” – igaz, ehhez az olvasók felháborodása is kellett. Meg az, hogy előbb bebizonyítsam nekik: nem történt semmiféle gyilkosság. A magyar ember nem szereti, ha hülyének nézik (és más emberek sem kedvelik ezt a magatartást).

Tegnap épp a nyugdíjbotrány kapcsán tallóztam az álhírlapok között – arra voltam kíváncsi, mit hoznak ki egy valós problémából, meg kell mondanom, közepesen hazudoztak, nem valók nekik a tények – midőn egy érdekes menüpontra lettem figyelmes a Nép Hangja című borzalom hasábjain. A kiadványról annyit érdemes tudni, hogy a legrosszabbak közé tartozik, nem tisztel sem Istent, sem embert, sem igazságot, sem tényeket, akkor is hazudik, amikor kérdez.

A menüpont címe: „Felhasználási feltételek”

Nofene. Ilyenetek is van? Lássuk csak.

Ez bizony egy jogi nyilatkozat. Mit mond?

„A anephangja.com weboldal, (a továbbiakban Oldal) látogatása, igénybevétele és bármilyen adatszolgáltatás önkéntes, használatával mindenki elfogadja az alábbi feltételeket és tudnivalókat, melyek időnként változhatnak a működtetés, a jogszabályi környezet, vagy más egyéb körülmények miatt. Az itt leírt feltételek ismeretét természetesnek vesszük, ezért az elolvasás elmulasztása nem jelentheti semmiféle hivatkozás alapját.”

Hát, ez magasan kezdi, bár van, hogy én is odaírom a jegyzetem elejére, miszerint kommentelés előtt tessék elolvasni, nem csak a címből és a bevezetőből áll…

„A anephangja.com oldalon széleskörű információs és ismeretanyag található, amik lehetnek cikkek, internetes és más jellegű hivatkozások, eszközök, képek, multimédiás anyagok és reklámok. Felhívjuk a figyelmet, hogy az Oldalon található tartalmak, nem helyettesíthetik a szakszerű ismereteket, sem pedig az orvosi ellátást vagy tanácsokat. Személyes problémáival, valamint az egészségével vagy más egyebekkel kapcsolatos kérdésekben mindig szakemberrel vagy orvosával konzultáljon!”

Az helyes is, mert épp ők szokták hetente felfedezni a rák abszolút ellenszerét, hol parlagfű-tea, hol fokhagymás citromlé formájában. Miért nem tetszenek egyszerűen azt írni: „Hazudunk orvosi dolgokban, mint a vízfolyás, csak szeressük a sok pénzt, azért csináljuk, de ne tessenek ránk hallgatni!”

„Az olvasó felelőssége az is, hogy megfelelő módon értelmezze azokat az információkat és tartalmakat, amelyek a anephangja.com oldalon rendelkezésre állnak, éppen ezért azt javasoljuk, hogy mielőtt bárki az itt olvasottakat hasznosítani, alkalmazni vagy elsajátítani szeretné, ehhez mindig vegye igénybe szakember, vagy más, felkészült, az olvasott témához kapcsolódó képzettséggel illetve tapasztalattal rendelkező személy segítségét.”

Tehát hazudnak másban is, illetve mindenben, és az olvasó felelőssége, ha ezt nekik elhiszi. Akad még ember, akinek ezek után van kedve elolvasni a becses sajtóterméket? De most jön a legszebb.

„A anephangja.com oldalon olvasható tartalmak és információk számos helyről származhatnak, így akár az olvasóktól vagy más felhasználóktól is. Mindezek következtében az itt található és olvasható tartalmakért, illetve a megjelenő adatokért, képi-, hang-, vagy egyéb anyagokért, mint ahogy bármilyen más – akár tőlünk, akár másoktól származó – internetes oldalainkon megjelenő tartalomnak, információnak vagy bármi másnak a felhasználásából eredő esetleges károkért és hátrányokért semmiféle felelősséget nem vállalunk!”

Tehát bármit is írnak, semmiért, azaz, ismétlem, semmiért nem vállalnak felelősséget!

Na, kicsiny gyermekeim, ez az, ami nem így megy. Ezt hívjuk visszaélésnek. Idevágtok az olvasónak egy jó bonyolult jogi szöveget értelmezés nélkül, amiben őrá hárítotok minden felelősséget, ti meg hazudoztok utána gátlástalanul. Maga a nyilatkozat hossza és nyelvezete is garantálja, hogy csak kevesek fogják elolvasni, megérteni csak az olyan csodabogarak, mint én, magyarra lefordítani pedig csak én fogom.

A hosszú és jogilag egyébként kifogástalan szöveget két mondatban lehet összefoglalni:

„Mi hazudunk, amit csak akarunk, és ezzel pénzt keresünk. Te vagy a hibás, ha elhiszed egy szavunkat is!”

Csakhogy, kicsiny kolerabaktériumocskáim, a jog nem egészen úgy működik, hogy egy nyilatkozat mentesít a felelősség alól. Hiszen ha valaki kitűzne magára egy jelvényt azzal a felirattal, miszerint „Pszichopata sorozatgyilkos vagyok, meg foglak ölni és a holttestedet feldarabolom majd!” attól még nem lenne szabad gyilkolnia, pedig ő a maga módján figyelmeztette a nagyközönséget. Csak éppen a figyelmeztetés vagy elhatárolódás, a felelősség áldozatra hárítása jogilag egy fikarcnyit sem mentesít a törvénysértő cselekmény következményei alól. Amit teszel, azért felelős vagy, ha szóltál előtte, hogy te rossz vagy, ha nem.

Márpedig sajtóban hazudni nem szabad

Akkor sem szabad, ha jogi nyilatkozatban rögzíti az ember, hogy minden felelősség azé, aki hisz neki.

Különben maga a nyilatkozat is érdekes.

Én ugyanis ezt alaposan elolvastam, és az egyik elütésből – mert hanyag munkát végeztek – rájöttem, hogy még ezt is loptátok! Eredetileg a NetÚjság című, szintén álhírlapból származik, egy helyen benne felejtettétek az eredeti lapcímet.

Azért szép kis haramiák, útonállók vagytok, még a kardotokat, pajzsotokat is lopjátok, ti, sajtó szégyenei, tolvajok söpredéke. Lopnátok legalább ügyesebben, de arra sem vagytok valók.

Ne gondoljátok, hogy örökké fogtok büntetlenül hazudozni mindenféle génmanipulált szörnyekről, Szolnokon született angyalkákról, gyilkosságokról, öngyilkosságokról, ismert emberek soha meg nem írt nyílt leveleiről. Vége lesz ám a jó világotoknak. Most is csak azért tehetitek, amit tesztek, mert kelleni fogtok még egyszer a kormánynak, elraktak titeket a sifonérba, míg elő nem vesznek, addig rohadhattok kedvetekre, de mikor kelleni fogtok, azon a napon végetek is.

És valószínű, hogy a magyar sajtó végleges sárba tiprásához és megsemmisítéséhez fogtok kelleni, a kötelező sajtókamarai tagság bevezetéséhez.

Amire nem tudjuk, mikor kerül sor, előbb-e vagy utóbb, de valamikor mindenképpen meg fognak vele próbálkozni.

Úgyhogy nincs értelme ennek a jogi nyilatkozatnak, ennek a kamuvédelmi programnak sem.

Nyugalom: még egy darabig enélkül is garázdálkodhattok. Ne jogászkodjatok, rosszul áll a tehénen a gatya.

Bocsánat, kissé elragadtattam magamat, de évek óta harcolok az álhírlapok ellen… ígérem, a legközelebbi kávéhoz kellemesebb témát hozok – ha tehetem.

Sir Lancelot és a nők

Kérem, az tagadhatatlan, hogy a magyar nemzet mindig is lovagiasságáról volt híres, annak idején Mária Terézia sem kellett csalódjon bennünk, mikor a pozsonyi országgyűlésen a segítségünket kérte, karján a kisded Második Józseffel, meg is kapta életünket és vérünket – bár zabot, na, azt nem kapott. Mit is mondott?

„Ügyeinket minden felől veszély fenyegeti. Veszélyben ezen ország koronája., veszélyben saját személyünk és kedves gyermekeink. És elhagyatva mindenektől, a magyaroknak annyi történeti emlékek által híresztelt fegyvereihez, ősi vitézségéhöz és hűségéhöz folyamodunk, hűségökre bízzuk magunkat és gyermekeinket, erősen bízva, hogy e veszélyekben tanácsukat és segélyöket tőlünk meg nem vonandják.”

A tekintetes Karok és Rendek meg természetesen közfelkiáltottak: „Vitam et sanguinem pro rege nostro!” („Életünket és vérünket királyunkért!” – ne feledjük, Mária Terézia a pragmatica sanctio szerint királynak számított, és fiúsítva volt). Hiába, no, lovagias nép vagyunk. A legújabb kutatások azt is pedzegetik, hogy Sir Lancelot neve az Artúr-legendakörben Szent Lászlóéból ferdülhetett Lancelottá: tudja a csoda, tény, hogy a Szent László előtt élt Geoffrey of Monmouth még nem ír a saját Grál-legendájában semmiféle Lancelotról, ő először a későbbi Chrétien de Troyes-nél fordul elő, aztán végső, kulcsfontosságú szerepét Sir Thomas Mallorynál nyeri el, de azóta nincs is Camelot nélküle. És hát László királyunk is lovagias volt a hölgyekkel, gondoljunk csak a leányrabló kun vitéz esetére, habár ott az elrabolt hölgy is besegített neki.

No, de a lovagiasság elvitathatatlan tőlünk. Nem is csoda, hogy még manapság is, világszerte hozzánk fordulnak a bajba kerülő szüzek és kevésbé szüzek, mint Lancelot lovagias népéhez. De leginkább akkor, ha úgy gondolják: meggyűlt a bajuk a szaracénokkal. És megéri nekik a magyar kormányhoz folyamodni.

Leginkább anyagilag éri meg

Kérem, fordult már hozzánk grófnő is, Natalie Contessa af Sandebergnek nevezte magát, aki azt állította: elköltözött Svédországból Magyarországra, ugyanis Skandinávia lakhatatlanná vált a menekültek miatt. Olyan rossz már ott a közbiztonság. Csak különös grófnő volt, mint kiderült – de a választási kampány alatt tele volt vele a kormánysajtó.

Nem született ő sem Natalienak, sem Contessának de még af Sandbergnek sem. Menekültként érkezett Svédországba, édesanyjával, Nagy A. néven. Édesanyja még a hetvenes évek végén hagyta el Magyarországot, sokáig egy olasz menekülttáborban élt, ott született a későbbi kontessz is, az édesapja egy orosz emigráns volt. Később jutottak mostani nevükhöz, házasság révén.

Nos, vannak kanyargós életutak, az enyém sem piskóta, ez eddig még csak kuriózum. Az viszont már érinti a grófnő szavahihetőségét, hogy az Index kiderítette: Svédországban elítélték volt, éspedig hétrendbeli rágalmazásért, közbizalom elleni bűncselekményért és zaklatásért. Sőt, azt is bebizonyították róla, hogy amikor Stockholmban megtámadták volna a metrón saját állítása szerint, ő épp Båstadban élt. Mi több, még az sem igaz, hogy 2018-ban „menekült” volna Magyarországra: már 2016-ban itt élt, a Budai Vár egyik legdrágább épületében bérelt magának hosszabb távra lakást, de ott összeveszett a tulajdonossal. Van az úgy, kérem.

Azonban az Index tényfeltárásnak az lett a következménye, hogy a nemes „grófnő” feljelentést tett Dezső András kolléga ellen, akit a szintén nagyon lovagias magyar bíróság el is ítélt, tárgyalás nélkül, védelem nélkül, pusztán a vád alapján – rendben, nem tömlöcre, de jogállamban akkor sincs ilyen.

Viszont most megint kampány van, megint bajban lévő szűz sikolt a magyar kormány segítségéért

A tegnapi Magyar Idők írja:

„A magyar miniszterelnökhöz fordult segítségért Silvana Heissenberg. A művésznő a Magyar Idők és a köztévé segítségét kérte, hogy felhívása eljusson Orbán Viktorhoz.

Mélyen tisztelt Orbán Viktor miniszterelnök úr!

Nagyon szerencsésnek érzem magam, amiért azt mondhatom: még van Európában olyan államférfi, mint ön. Engedje meg, hogy kifejezzem a külpolitikája iránti elismerésemet. Világosan és érthetően beszél arról, milyen veszélyei vannak a nyugat-európai menekültpolitikának, és nem engedi, hogy mindezen veszélyek Magyarországot is elérjék.
Nem árulja el a saját hazáját és népét, mint ahogyan ez Németországban megtörténik. Több éven át voltam sikeres színésznő és modell Németországban; egészen addig, amíg nyilvánosan bírálni mertem a német kormány menekültpolitikáját.

Attól a pillanattól a német televíziós csatornák mellőztek és megrágalmaztak; szélsőjobboldalinak bélyegeztek csak azért, mert ki mertem mondani a véleményemet, és felhívtam a figyelmet a 2015-től tartó tömeges bevándorlás, illetve invázió veszélyeire.

Soha semmilyen pártnak nem voltam tagja. Németországban az illegális bevándorlás következtében 2015 végétől robbanásszerűen megnőtt a bűnözés, ezt a rendőrségi adatok is mutatják. Németország-szerte a migránsok naponta követnek el erőszakos cselekményeket, rablásokat, betöréseket, szociális csalásokat, súlyos testi sértéseket, nemi erőszakot, gyilkosságokat, terrormerényleteket – ezek nagy részét azonban a sajtó elhallgatja.

A német nők félelemben élnek, sötétedés után nem mernek kimenni az utcára. A szülők féltik a gyermekeiket. A nagyobb rendezvényeket, a karácsonyi vásárokat betonoszlopokkal védik, és géppisztolyos rendőrök járőröznek.

A mi kormányunk, vagyis a német kormány semmit sem tesz annak érdekében, hogy megvédje a lakosságot. Épp ellenkezőleg, mindent elkövet annak érdekében, hogy az országot a kultúránktól idegen emberekkel elárassza. Ez nem más, mint haza- és nemzetárulás.

Megfogalmaztam egy kritikus hangú levelet Angela Merkelnek, az írás egész Európában ismertté vált. Könyvet is írtam tapasztalataimról és a németországi állapotokról, kiadót azonban nem találtam. Az utolsó reményem Magyarország! Kedves miniszterelnök úr! Nyugat-Európának, mindenekelőtt a hazámnak, Németországnak szüksége van az ön segítségére, hogy megakadályozzuk a végső pusztulást.

A Marokkóban aláírt migrációs paktum lehetővé teszi, hogy bárki szabadon bejöhessen Németországba, csak Afrikából 300 millióan akarnak Európába jönni. Mindent megtennék annak érdekében, hogy segíthessem az ön munkáját.

Az európai parlamenti választásokkal még van esélyünk arra, hogy minden jobbra forduljon – ennek érdekében szívesen lennék részese az ön kampányának.

Szívélyes üdvözlettel:
Silvana Heissenberg”

Hát, Orbán lovag, nincs mese: páncélba, nyeregbe, szüzek sikoltanak nagy bajukban!

Érdekesek ezek a szüzek, ugyanis mindig kampány idején kerülnek bajba, máskor még az unikornisok is az ölükbe hajtják a fejüket, de ha Magyarországon választási kampány van, rögtön ellenük fordul a Balsors. Itt már mást nem lehet tenni, jó lovag, bele kell bújni a bojlerbe, felhúzni a kályhacsövet a karunkra, tölcsért a fejünkre, előreszegezni a partvist és indulni a bajvívásra.

Fel, legendás győzelmekre, hogy legyen majd mit megénekeljenek a strébergi mesternyalnokok!

Kicsit nem értem, miféle segítséget kér a hölgy: úgy gondolja, Orbán lovag verje ki a szaracénokat mind egy szálig Európából? Vagy úgy, hogy részt venne az uniós kampányában, méltányos összegért? Mert ha ez utóbbi a helyzet, azt szerződésnek, munkaajánlatnak hívják, nem lovagi segítségnek. Akkor castingelni kell, nem bajt vívni.

Mert arra gondolni sem merek, hogy ezeket a bajban lévő szüzeket amúgy toborozzák, a kampányhoz.

Csak arra hívnám fel a figyelmet ezzel szemben, hogy szegény Lancelotnak légyen magyar vagy nem magyar, sosem volt szerencséje a nőkkel. Sem Elaine-nel, a Vízbenfőtt Szűzzel, aki Galahadot szülte neki (holott Sir Lancelot neve is az volt, hogy „a szűzies”), sem Guinevrával.

Szóval, a lovagiasságnak is megvannak a maga veszélyei.

De azért nem kétlem, hogy majd nagyon, de nagyon komolyan vesszük majd a szüzeket és a bajaikat.

Nem lesz olcsó.

Elutalták a nyugdíjakat

Elküldték az összes nyugdíjutalást a bankokhoz – derül ki a Giro Zrt. esti közleményéből. Információnk szerint jókora túlórára kényszerültek az elszámolórendszer alkalmazottai.

Bürokrata bikkfanyelven megfogalmazott közleményben tudatta a bankközi elszámolórendszert üzemeltető Giro Zrt. este, hogy a Magyar Államkincstár (MÁK) által indított összes nyugdíjutalást elszámolták és a bankoknak elküldték.

A Giro igyekezett megismételni, hogy a klíringrendszer egész nap hibamentesen működött.

A MÁK változatlanul nem adott magyarázatot arra,

hogy mi volt az oka a nyugdíjbotránynak.

Ahogyan a MÁK-ot felügyelő Pénzügyminisztérium

egyetlen illetékese se állt ki mindeddig felelőst megnevezve és elnézést kérve.

Nem hivatalos információnk szerint a szokásos üzemzárás nélkül a MÁK kérésére a Giro este háromnegyed hétig volt nyitva, addig, amíg valamennyi utalás át nem ment a pénzintézetekhez.

Az internetes fórumokat pásztázva az derült ki, hogy nagyon sokan számoltak be arról, megkapták az értesítést az utalás megérkezéséről, de szintén rengetegen nem. Ezzel a pénzzel azonban csak azok tudnak mit kezdeni a hétvégén, akiknek van módjuk ATM-ben felvenni. Akiknek bankkártya nélküli számlájuk van, csak hétfőn férnek hozzá juttatásukhoz.

A történtekről korábban írtunk itt, itt arról, hogy a postai kézbesítés késni fog, itt pedig arról, hogy zárásig nem mentek el az utalások.

Nyugdíj-botrány: pénz nélkül maradnak az idősek – FRISSÍTVE

Százezrek, akár milliók maradhatnak nyugdíj nélkül a hétvégére, bár egyes hírek szerint helyenként érkezett pénz. A kormány feltűnően hallgat, noha másfél hónapja büszkélkedtek az idő előtti kifizetéssel.

A késő délutáni információk szerint tömegével maradtak esedékes nyugdíjellátás nélkül idős emberek. Ahogyan megírtuk, reggelre nem érkezett meg az ellátás a Magyar Államkincstártól, amely azt közölte, hogy „nincs fennakadás a kifizetésben, a jóváírás a bankoknál technikai okok miatt napközben történik meg”. A bankközi utalásokat lebonyolító Giro Zrt. pedig azt tette közzé, hogy a bankközi klíring rendszer hibamentesen működik, a beküldött tranzakciók feldolgozásában nem volt és jelenleg sincs fennakadás”. A történetről itt számoltunk be.

Az már tehát dél körül kiderült, hogy

a két állami intézmény egymásra keni a felelősséget.

Bár napközben a Portfolió úgy értesült, hogy, hogy „banális” ok áll a háttérben, rossz értéknapon utalták a pénzt, arra eddig nincs magyarázat, hogyan nem érkeztek meg nagy számban az utalások a számlákra, bár a MÁK délelőtt azt ígérte. Noha volt hír arról, hogy néhányan megkapták az értesítést erről, késő délutánig nincs nyoma annak, hogy a négy órás átfutási időben megkapták volna jussukat a számlás idősek. Ezt támasztja alá a napi.hu írása is.

Elküldtük kérdéseinket a MÁK-nak arról, hogy elküldték-e az utalást, kiderítették-e, ki a felelős a botrányért, és hogy fizetnek-e kártérítést azoknak, akik például késedelembe esnek a közüzemi számlák befizetésével a hiányzó fedezet miatt. Mindeddig nem kaptunk választ.

Feltűnő a kormány mély hallgatása az ügyben.

Pedig december 3-án, amikor az ünnepekre tekintettel előrehozták a havi javadalmazás kifizetését, Novák Katalin államtitkár büszkén állt elő azzal, hogy „a biztonságérzetet akarják növelni azzal, hogy az ünnepekre tekintettel az esedékesnél korábban juttatják pénzhez az érintetteket” és

„a kormány mindent megtesz, hogy a nyugdíjasok is biztonságban érezhessék magukat”.

Most senki se állt elő magyarázattal. Annak megindoklásával se, hogy a számlára utalás sikertelensége hogyan függ össze azzal, hogy a nyugdíjak postai kézbesítése miért késik két napot, ahogyan az a MÁK nap közben megváltoztatott közleményéből kiderült.

Ezzel nyugdíjasok százezrei, inkább milliói maradnak pénzük nélkül a hétvégén. Erre a rendszerváltás óta nem volt példa.

FRISSÍTÉS

Az Erste Bank zárás után közölte, hogy „Tájékoztatjuk ügyfeleinket, hogy a január 11-én esedékes nyugdíjak nem érkeztek meg bankunkhoz a Magyar Államkincstártól, ezért azok jóváírása még nem történt meg az ügyfélszámlákon. Amint az összegek beérkeznek, a jóváírást haladéktalanul elvégezzük. Megértésüket köszönjük!”

Bréking (fék)nyúz, 2019. január 11. – Tudósítás a másik valóságból

0

A Magyar Időktől megtudhatjuk: mára kiderült, hogy valótlanságokat állítottak a rabszolgatörvényező szakszervezetek, senkit nem érint a négyszáz túlóra. A 888-tól azt is megtudhatjuk, hogy az SZDSZ a Jobbikban született újjá. Egy szakértő szerint pedig az ellenzéket jelenleg kidolgozatlanság, fogalmatlanság jellemzi.

Okafogyottá váltak a túlóratörvény-ellenes, kormánybuktatási szándékú megmozdulások

Az elvi lehetősége sincs már meg a négyszáz óra túlóra ledolgoztatására azzal a munkavállalóval, akivel az év első napjaiban nem írattak alá erre vonatkozó szerződést. Okafogyottá váltak a túlóratörvény-ellenes, ezzel párhuzamosan kormánybuktatási szándékú megmozdulások.

A Liga Szakszervezetek felmérése szerint nem környékezték meg eddig a munkáltatók a dolgozókat, és a többi érdekképviselettől sem érkeztek erre vonatkozó visszajelzések. A kollektív szerződések munkaidőkeretre vonatkozó módosítására sem kaptak jelzést a képviseletek. Ezzel okafogyottá vált bármilyen, „rabszolgatörvény”-ellenes megmozdulás, így a balos szakszervezetek már kifarolnának az ellenzék mögül. (Magyar Idők: Senkit nem érint a négyszáz túlóra)

Az SZDSZ a Jobbikban született újjá

Ha egyetlen mondatban kellene meghatároznunk az SZDSZ és a Jobbik közös, lényegi mivoltát, az nagyjából így szólna: a pénzért és a hatalomért bármit.

Sokaknak talán fejtörést okoz, hogy eldöntsék, melyik ellenzéki pártot is tekintsék az SZDSZ méltó utódjának. Az elmúlt egynéhány évben számtalan politikai formáció versengett ezért a – nem éppen dicső – címért, ám a Jobbik egyik vezető politikusának hála, pont került az ügy végére.

Ha elvonatkoztatunk a 2006-os rendőri brutalitásoktól […], úgy még a legsötétebb Medgyessy-, Gyurcsány-, Bajnai-időszak is a demokrácia aranykora volt ahhoz képest, ami most van” – nyilatkozta a liberális Magyar Narancsnak az a Mirkóczki Ádám, aki korábbi elmondása szerint a 2006-os események hatására lépett be a Jobbikba, de ma már bánja, hogy elmaradt velük a nagyobb összefogás.

A Gyurcsány-ellenes pártból Gyurcsány-szövetséges lett. (888: A Jobbikban újjászülető SZDSZ-ről)

Az ellenzéket jelenleg kidolgozatlanság, fogalmatlanság jellemzi

Az igazi politikai verseny nem a kormánypártok és az ellenzék, hanem az ellenzéki pártok között van – mondta a Médianéző igazgatója reggel az M1 aktuális csatornán.

Boros Bánk Levente szerint a verseny arról szól, hogy melyik ellenzéki párt állhat majd „valamikor a jövőben” a kormánypártokkal szemben tényleges politikai kihívóként.

Az elemző úgy látja, az ellenzéki pártokban magabiztosság alakult ki, miután „megkapták a 15 perc hírnevüket” az MTVA-székházban, de azon túl, hogy néhány ezer embert sikerült utcára vinniük, semmiben nem tudtak megállapodni.

Az ellenzéki oldalt jelenleg „kidolgozatlanság, fogalmatlanság” jellemzi – jegyezte meg Boros Bánk Levente. (MTI: Elemző: az igazi verseny az ellenzéki pártok között van)

Mégis késik a nyugdíjak postai kifizetése

Stikában két nappal kitolta a nyugdíjak postázásának dátumát az államkincstár. Délelőtt még azt mondták, hogy hétfőn indul a kifizetés, most már 16-i kézbesítést írnak.

Egyelőre nincs felelőse a nyugdíjak bankszámlára küldésének elmaradásáért. Délelőtt a folyósító Magyar Államkincstár és a számlák közti utalást technikailag megoldó Giro Zrt. is azt közölte: nincs semmi fennakadás. Bankok pedig azt tudatták, hogy nem érkezett meg a pénz hozzájuk, ezért nem tudják jóváírni a járandóságot a számlákon. Az előzmény itt olvasható.

A MÁK napközbeni utalást ígért, erről egyelőre nincs információ. Mivel jelenleg a négy órás jóváírási szabály van hatályban, az már szinte biztos, hogy sok százezer idős ember nem, vagy alig fog tudni vásárolni ma a pénzzel.

Eddig úgy tűnt, hogy az anomália a postai kézbesítést nem érinti. Délelőtt a MÁK azt közölte: a postai kifizetések 2019. január 14-én indulnak el. Most azonban már az olvasható honlapján, hogy a MÁK január 14-én indítja a kifizetést, így a posta –  az eddig is megszokott rend szerint –

már január 16-án el is kezdi a nyugdíjak kézbesítését.

Amint új információ lesz, cikkünket frissítjük. Még délelőtt arról is érkezett információ, hogy magánszemélyek közti utalások se érkeztek meg. Erről az egyik nagy kereskedelmi bank fiókjában arról tájékoztatták munkatársunkat, hogy addig ilyen hibaüzenetet nem kaptak a Girótól, csak a nyugdíjakkal kapcsolatos fennakadásról.

Mai kérdés – Ön szerint Orbán Viktornak volt egyedül fontos a tegnapi Kormányinfón való szereplés?

0

Ön szerint Orbán Viktornak volt egyedül fontos a tegnapi Kormányinfón való szereplés?

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint Orbán Viktornak volt egyedül fontos a tegnapi Kormányinfón való szereplés?

(Orbánnak) fontos dolgok – Déli Kávé Szele Tamással

Így kávé mellett beszéljünk most kicsit a fontos dolgokról. Csak hát mi a fontos? Ha a kollégáimat kérdezném, sokan a miniszterelnök tegnapi sajtótájékoztatóját találnák a legfontosabbnak, ha a szomszédomat, ő azt, hogy késnek a nyugdíjak egyelőre megfejthetetlen okokból, ha a pincért, szerinte a vendéglátóipari áremelések mindennél lényegesebbek.

És így tovább. Minden fontos, kérem – ne essünk abba a hibába, hogy ami minket nem érint személyesen, azt lényegtelennek tekintjük. Habár azon erősen mélázok, mi a fityfene volt fontos azon a tegnapi két órás sajtótájékoztatón?

Túl azon, persze, hogy minden volt, csak épp sajtótájékoztató nem. Kezdjük azon, hogy vagy hat médiumot be sem engedtek, a helyhiányra hivatkozva, ezek: a Magyar Hang, az Azonnali, a Klubrádió, a Mérce, a Direkt36 és az Alfahír. Az utóbbiért (szerintem) nem kár, de a másik öt épp nem agresszív vagy botrányos hangneméről, viselkedéséről nevezetes… persze, a szervezők azt mondták, „helyhiány miatt” nem mehetnek be. Valószínűleg az sem érti, miért pont ez a hat sajtótermék került feketelistára, aki oda tette őket, de ez egy ilyen rendszer, kérem.

Azután viszont nem tudtunk meg semmi újat. A miniszterelnök az alákérdezéseket értékelte, a valódi kérdésekre leginkább nem is válaszolt: mellébeszélt, körmondatokban halandzsázott mindenféle vízióiról, amiknek több helye volna egy harmadosztályú horrorfilmben, mint a közéletben, megtudhattuk, hogy nem foglalkozik üzleti ügyekkel (ezekben a pillanatokban riasztó hangok hallatszottak a födém irányából, de erős az épület, kibírta ezt is), két kultúra harcol Európában vagy Európáért (miért nem mindjárt hat?) és a sajtó a mi kis minielnökünk ellensége.

Ez utóbbit ékesebben magyarázta el a szokottnál, és ennek következtében a Napnál is világosabb, hogy álomvilágban, sőt, rémálomvilágban él. Persze, értem, honnét fakadnak a téveszméi, meg is fogom magyarázni, de előbb lássuk, mit mondott?

Azt, hogy „baloldali, liberális médiatöbbség van”. (Micsoda? Most sepertek egybe 476 kormánypárti orgánumot!) „Ahogy felkelek, tudom, hogy a mai napon is ellenszélben fogok dolgozni. Rögzíteni kell azt is, hogy többen vannak ellenem önök közül, mint velem.” (De a legtöbben a vízilovakkal vagyunk) „A médiaalapítvány azért lett nemzetstratégiai érdek, mert nonprofit. Ha a balliberális oldal ugyanezt az utat kívánja járni, ugyanezt a döntést fogom hozni.” Módszertani-műfajelméleti útmutatás: „az interjúnak nem az az értelme, hogy bikaviadalt vívjak egy újságíróval.” (Kérem, tényleg nem élvezet, mikor mindenféle kellemetlen kérdéseket tesznek fel… esetleg tiltsuk be a kérdezést?) De a legszebbet szó szerint idézném:

„Az AP újságírója szembesítette Orbánt azzal, hogy Orbán szerint médiaellenszélben kell dolgoznia, és a reggeli sajtószemlékben nagyon sok kormánykritikus hang van, és szerinte többségben vannak az ilyen hangok. Erre az újságíró azt mondta, „ez lehet, hogy azért van, mert azok a kormánykritikus médiumok, akik függetlennek mondják magukat, mind a saját szempontjukból adják le a híreket. Azok meg, amik a kormányt támogatják, egyre összehangoltabban ugyanazt mondják, hiába vannak 476-an. Ha megnézzük a megyei lapokat, mindenhol ugyanaz az önnel készült interjú jelenik meg, mindenki ugyanazt a kormányt támogató mondatokat mondja.”

Ez utóbbi megyei lapos résznél Orbán a mellette álló Kovács Zoltán államtitkár felé fordulva azt mondta mosolyogva: Még szép!” (Index)

Na, akkor most jön a magyarázat

Miniszterelnökünk reggel felébred, kávéért nyúl, mint mindannyian és mellé előveszi a sajtószemlét. Abban pedig egyenként szerepelnek a független lapok kormánykritikus írásai, külön-külön, hiszen ezek nem központi utasítás alapján készülnek, ahány, annyiféle, nem is mindig ugyanarról szólnak. Ebből van tizen-huszon-valahány. Az elég soknak néz ki egy sajtószemlében, még kivonatolva is. Hogy ezek maximum tíz lapban jelennek meg összesen? Nem érdekes, soknak tűnnek. Ellenben ha a kormánymédia lapjait nézzük, azokban mind ugyanaz a híranyag szerepel, gyakran szó szerint is, tehát nem lehet többször berakni ugyanazt a szemlébe, nincs hogy – így aztán hiába áll a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány 476 tagból, ők csak ugyanannyi cikket termelnek, mintha egy lap volnának, maximum kettő. Hát ezért hiszi a minielnök, hogy balliberális médiatúlsúly van, és fogja is hinni, míg ki nem irtja a független sajtó írmagját is. Aztán meg majd azért nyavalyog, hogy nincs sajtó.

De mondott ő mást is, szebbet, ami különös aktualitást kapott mára, és fontosabb, mint a médiaügyi képzelgései.

„Én már elég sokat dolgoztam, sosem hagytam, hogy az elvégzett munkát ne fizessék ki.” – és ezzel arra utalt, hogy mindenki képes kikövetelni a járandóságának megfizetését. Sőt, jogában is áll.

Hogy mit dolgozott? Hát egész életében vagy képviselő volt, vagy kormányfő, emellett pártelnök, maximum ösztöndíjas, márpedig ezek nem produktív munkakörök, amikben mérni lehet a teljesítményt, sőt: ezek fix bérezésű állások, amelyek esetében bérvitának helye se nagyon lehet. No, micsoda még ilyen?

A nyugdíjak

És ezzel át is eveztünk a tegnapból a mába. Azt épelméjű ember nem vonhatja kétségbe, hogy a nyugdíj sok-sok év munkája után megérdemelten jár. Ma reggel azonban azt kellett tapasztalják a magyar nyugdíjasok, hogy nem érkezett meg a számlájukra a jog szerint járó összeg. Egyelőre zajlik a botrány, de már kezd körvonalazódni, mi történt: a tudomány mai állása szerint az, hogy új informatikai rendszerre álltak át az Államkincstárnál, ezért nem érkezhettek meg időben a nyugdíjak. Utoljára 40 napja kapták meg a pénzüket az idősek (a karácsony miatt előrehozták az utalást), és mintegy egymillió időst érinthet az elmaradt utalás.

Mármost a nyugdíj nem egészen olyasmi, mint egy munkabér, sokkal kényesebb helyzetben lévő embereknek jár. Aki nem tud határidős számlát, részletet, törlesztést fizetni, aki nem tudja kiváltani a gyógyszerét vagy akinek emiatt nem jut ételre, tüzelőre, az nincs abban a helyzetben, mint egy átlagos munkavállaló, aki ilyen esetben megpróbál megélni a tartalékaiból vagy kölcsön kér. A nyugdíjasoknak miből lennének tartalékai? És miért kérjenek kölcsön, ha járna nekik a pénz?

Az OTP egyelőre kiadott egy roppant szűkszavú tájékoztatót:

„Tájékoztatás
A nyugdíjak utalásáról

Az OTP Bank tájékoztatja ügyfeleit, hogy a 2019. január 11-én esedékes nyugdíjak átutalása várhatóan csak 2019. január 14-én hétfőn történik majd meg. A nyugdíjak utalása a bank rendszerétől független ok miatt csúszik.
Megértésüket köszönjük.”

Sejthető is, mi ez a „független ok” – 2017 novemberétől a járandóságokat az Országos Nyugdíj Főigazgatóság (ONYF) helyett már a Magyar Államkincstár (MÁK) fizeti ki. Az ám, csakhogy a MÁK-nál tavaly decemberben informatikai fejlesztés zajlott. És hát így sikerült. Valószínűleg ennek köszönhető a mostani csúszás, amit azonban a MÁK egészen más módon magyaráz ma délelőtti közleményében:

„Nincs fennakadás a nyugdíjak kifizetésénél! A Magyar Államkincstár felhívja a figyelmet, hogy nincs fennakadás a nyugdíjak kifizetésében. A bankszámlákra érkező nyugdíjak jóváírása technikai okok miatt napközbeni jóváírással történik meg. A bankszámlára érkező nyugdíjakat tehát az érintettek a mai nap folyamán megkapják. A postai kifizetések 2019. január 14-én indulnak el.”

Kérem, informatikai hiba vagy technikai hiba, ha nagyon szigorúan vesszük, lehetnek épp szinonimák, azonban az Államkincstár hatalmasat alakított valóságelhárítás terén – azt ugyan nem mondták, hogy egymillió ember hazudik, és már náluk is van a pénz, de azt állítani, hogy még ma megkapják, mikor az OTP csak hétfőn képes kifizetni, minimum egy Don Quijote bátorságára vall, aki hősiesen száll szembe a tényekkel és a szélmalmok is mind emberevő óriások.

De ahhoz is kellhetett némi bátorság, hogy egy nappal azután, hogy a miniszterelnök arra buzdít: mindenki álljon ki öntudatosan a pénzéért, ezt a hibát engedjék becsúszni. Mert ha tekintetbe veszem a lappangó összeg mértékét, ennek még a két napi kamata is akkora összeg, amennyiért érdemes stiklizni.

Hát, kérem, vagy megjön ma a pénz – ez esetben sem tiszta a helyzet, de legalább csak minimális lesz a csúszás, bár még így is okozhat károkat – vagy megjön hétfőn, mely esetben szigorú és nyilvános vizsgálat következne minden kultúrállamban.

Nálunk nem.

Vagy nem jön meg hétfőn sem, és akkor nincs más megoldás: hallgatni kell Orbán Viktorra.

Kiállni azért a pénzért.

Nem hagyni, hogy a járandóságot ne fizessék ki.

Ő mondta, kérem, hogy ez a teendő.

Ez most akkora tévedés volt, amit sokáig nem fog elfelejteni.

Ugyanis ezek a fontos dolgok.

Nem érkeztek meg a nyugdíjak – Frissítve!

Mindeddig nem érkeztek meg a számlákra a ma esedékes nyugdíjak, erről számoltak be érintettek tömegesen. Az esedékesség napján hajnalban szoktak értesítést küldeni a bankok.

Egyelőre nem világos, mi történt, az tudható, hogy nyugdíjasok tömegével számolnak be arról, hogy ma hajnalban nem kapták meg az értesítést bankjuktól arról, hogy megérkezett számlájukra az ellátás.

Idén 2,7 százalékkal emelkednek a nyugdíjak, a bankszámlákra január 11-én érkezik a megemelt nyugdíj, a posta pedig január 16-án kezdi meg a kézbesítést – mondta egy hete Rétvári Bence.

Az esedékesség napján kora reggel szokott a számlán landolni a pénz. A szabály egyébként pontosa úgy szól, hogy a folyósítás napja minden hónap 12-e. Ha azonban ez hétvégére esik, a megelőző pénteken megy a pénz.

Különösen kellemetlen ez azért is, mert decemberben előbb utalták az ellátást a karácsony miatt, ezért azóta sokaknak nyilván elfogyott a pénzük.

Az átszervezések sorában most már nem a Nyugdíjfolyósító Főigazgatóság, hanem a Magyar Államkincstár utalja az ellátásokat.

A bankok közölték: nem miattuk késik a pénz, ami csak hétfőn várható

Az OTP jelezte: „a 2019. január 11-én esedékes nyugdíjak átutalása várhatóan csak 2019. január 14-én, hétfőn történik majd meg. A nyugdíjak utalása a bank rendszerétől független ok miatt csúszik.”

A CIB Bank honlapján az áll: a mára várt nyugdíjak nem érkeztek meg a Magyar Államkincstártól.

Az Államkincstár szerint ma mégis megérkezik a nyugdíj

A bankszámlákra érkező nyugdíjakat a nap folyamán megkapják az érintettek – közölte a Magyar Államkincstár az MTI-vel.

Nincs fennakadás a kifizetésben, a jóváírás a bankoknál technikai okok miatt napközben történik meg – tették hozzá.

A postai kifizetések 2019. január 14-én indulnak.

A Giro Zrt. arról tájékoztatott, hogy az államkincstárral együttműködve intézkednek a januárban esedékes nyugdíjkifizetések jogszabály szerinti – azaz pénteken történő – kifizetéséről.

A Giro Zrt. által üzemeltetett, a nyugdíjak elszámolását is végző bankközi klíring rendszer hibamentesen működik, a beküldött tranzakciók feldolgozásában nem volt és jelenleg sincs fennakadás – tették hozzá.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK