Most épp Zambiából, de jött már ilyen kávé nekünk máshonnan is. Szóval, ma nem leszünk magasröptűek, néha nem is árt, ha gyakorlati, földhözragadt dolgokkal foglalkozunk. Hasznos tudnivalókat osztunk meg: most például azt, hogy ha nincs valami rokonsága, ismerőse, érdekeltsége vagy kobaltbányája az embernek Zambiában, akkor ne vegye fel a telefont, már amennyiben onnan érkezik egy hívás.
Előre szólnék, hogy ez most nem pletyka, ellenőriztem az információt, nem afféle Messengeren terjedő mendemonda, mint az, hogy „X. vagy Y. hacker és ha válaszolsz egy üzenetére, megeszi a vargabélest a hűtőből”. Ez sajnos valódi figyelmeztetés, riasztás, nem gyakorlat: vannak esetek, amikben jó pár ezer forintunk bánhatja, ha ugyan nem több, amennyiben válaszolunk az egyszer felcsendülő egzotikus hívásokra.
Fontos, hogy csak egyszer csengenek. Ennek is oka van, mint a világon mindennek: de lássuk, hogy néz ki a trükk a gyakorlatban? Úgy, hogy felcseng a telefon – egyszer! – és elnémul. A kijelzőn látjuk, hogy távoli a hívás, különös, hosszú szám keresett, vajon mit akarhat? Esetleg kiderült, hogy mi vagyunk a katapurtálai maharadzsa régóta keresett örökösei, netán valaki a nevünkre íratta a Viktória-tavat? A legtöbben visszahívják, és csodálkozva tapasztalják, hogy nincs válasz. A válasz rossz esetben jövő hónap elején érkezik, a telefonszámlával, és annál terjedelmesebb, minél többször hívtuk vissza a – most már elárulom – emelt díjas számot. Jó esetben a szolgáltatót éri anyagi kár, de nem kicsi.
Mármint, nekünk, előfizetőknek jó ez az eset.
Pillanatnyilag Zambiából, a Maldív-szigetekről és Szomáliából hívogatják a magyar előfizetőket ezek a trükkös kis csalók, de régebben Csádból és Burundiból is szokásban volt – nem kell mondanom, a mai világban maguk a csibészek nem muszáj ezekben az országban tartózkodjanak, hogy legyen ottani telefonszámuk, pillanatok alatt lehet ilyen számokat venni pár kattintással a neten. A szélhámosok azért kedvelik az afrikai országokat, mert ott alapvetően magasak a percdíjak, de azért Nigériának vannak is bizonyos hagyományai a netes csalások terén – az egyik elterjedt átverést például az egész világon „nigériai 419-esnek hívják”
Ennek a csörgetős trükknek a neve pedig one ring scam, japánul wangiri.
Az Index régebben megfejtette, hogy lehet ezzel pénzt keresni, az ő magyarázatukat fogom itt kivonatolni.
Tehát: a csalók megszerzik a számot, ami ha lehet, emelt díjas. Ez egyszerű feladat. Aztán – persze, számítógéppel – végighívják mondjuk a budapesti telefonkönyvet. Ennyi embernek legalább a fele vissza is hívja őket. Mondjuk, legyen ez egymillió hívás. „Ha valaki visszahívja a számot, felépül egy nemzetközi vonal. Ami akkor is pénzbe kerül, ha nem emelt díjas számról van szó. Mivel a nemzetközi elszámolás percalapú, ha csak egy másodpercre visszahívott valaki egy ilyen számot, már egész percért fizet. A szolgáltatók (GSM) alapmegállapodása szerint elszámolnak egymással, az elszámolás alapja a két oldalon mért forgalom. Ha az megegyezik, akkor fizetnek.” – írta az Index, és így is van.
A magyarországi előfizető elindítja a hívását a messziségbe, ami a 6. zónában van, egy hívás oda átlag 500 forintba is kerülhet – mivel mindenkinek pénzbe kerül a továbbítása. Ezt a pénzt a magyar szolgáltató fizeti ki a hívást továbbító első nemzetközi szolgáltatónak. De nincs közvetlen kapcsolat, több ország több szolgáltatóján keresztül futnak a hívások, és mindegyik hozzáteszi a maga szerény vagy szerénytelen díját az eddigi összeghez. A céltartomány „tulajdonosa”, aki a helyi szolgáltatást végzi, még hozzátesz egy közepes összeget, és a végén kicseng a visszahívás.
Az ám, csakhogy a csalók – de hívhatjuk őket „vállalkozóknak” is – olyan szerződést kötöttek a helyi szolgáltatóval, hogy a bejövő nemzetközi hívások fennmaradó összegéből részesedést kapnak.
Na, de Magyarországról nem lehet külföldi emelt díjas számot hívni!
Lehet is, nem is: ha ilyent hívunk, az tőlünk egyszerű hívásként próbál kimenni, az emelt díj a nemzetközi továbbító szolgáltatóknál derül majd ki. A nemzetközi szolgáltató ekkor elkezdi visszafelé kiszámlázni a drágább díjat, ami végül mégis lecsapódik a magyar szolgáltatónál. Az előfizetőjére nyilván nem terhelheti rá, ezért neki kell állnia. Ha pedig valaki kifizeti a pénzt, akkor az végül elér az eredetileg hívást indítóhoz is.
Az egy dolog, hogy a mi számlánkra ez jó esetben nem kerül rá (habár… a szolgáltató mindenképpen ki kell vizsgálja a méregdrága hívást, és amennyiben kicsit is felelősnek mondható az ügyfél, megeshet, hogy neki is kell fizetnie bizonyos összeget), de általában elmondható, hogy méltányosságból állják az ilyen csaló hívások költségeit az előfizetők helyett.
De mi van, ha nem Magyarországon ér el minket a trópusi átok?
Mi van, ha épp külföldön vagyunk és roaminggal használjuk a telefonunkat?
Ugyanis a korlátozás, miszerint külföldi emelt díjas szám nem hívható, csak Magyarország területén érvényes.
Ha ilyen esetben hívjuk vissza a csalókat, akkor nagyon sokat fogunk fizetni, ugyanis a magyar szolgáltatónk ki kell fizesse a teljes rárótt összeget a roamingszolgáltatónak, és aztán mi kell megtérítsük – hiszen külföldön nem tud megvédeni minket a saját butaságunktól.
És persze, ha nem emelt díjas a szám, akkor alapvetően a szolgáltatónk kell fizessen. Persze a csibészek ezt még külön trükkökkel is súlyosbítják: például befut a hívás a számukra, azt felveszi az automata, és csengőhangot játszik be nekünk, végtelenítve, hogy azt higgyük percekig: ez még cseng. Holott ez már beszélgetés, kérem, és aszerint ketyeg a számla…
Tehát, mi a teendő ismeretlen, távoli, egzotikus szám esetén?
Ne vegyük fel a hívást, ha nincs rá jó okunk. Ha valaki nagyon akar velünk beszélni, úgyis küld egy SMS-t.
Főleg akkor ne vegyük fel, ha csak egyet csengetett, aztán elhallgatott. Az biztos jel.
Ha felvettük, még nincs nagy baj: hívás fogadásáért Magyarországon már régóta nem kell fizetni. Azonban ekkor az történik, hogy rákerülünk a csalók úgynevezett „zöldlistájára”, amin az általuk hívott élő számok vannak, és sok ilyen hívásunk lehet a közeljövőben. De baj még ekkor sincs.
Ha visszahívtuk őket, és nem veszik fel, az már nem jó a szolgáltatónknak, és lehet, hogy mi is számíthatunk ennek következtében egy kis vizsgálatra, de akkor még nagy bajban nem vagyunk.
Ha visszahívtuk őket, és szorgosan hallgatjuk az üres csengést vagy a kapcsolási zenét, esetleg egy diszpécser értelmetlen fecsegését, akkor annyival nagyobb a baj, amennyivel több költséget okozunk a szolgáltatónknak, de még ez sem a világ vége.
A legrosszabb, amit tehetünk, ha külföldről hívunk vissza, roamingon keresztül egy ilyen afrikai vagy más számot (vannak ilyenek még az Egyesült Államokból is), és ez alatt a hívás alatt megyünk bele egy várakozásba. Akkor tényleg nagyon sokat fogunk fizetni.
Érdemes amiatt aggódnunk?
Aggódni nem érdemes, csak jó tudni: ugyanis Magyarország mobilszolgáltatói nem ostobák, figyelik a forgalmat, és az ilyen tömeges hívásokat indító számokat folyamatosan tiltják a hálózatukból: ez egy verseny a jó és a rossz fiúk között, a rosszak állandóan új számokról támadnak, a jók állandóan figyelnek és ki-kilövik ezeket. Hosszú távon a jók győznek, csak elég kellemetlen ez az állandó harckészültség.
De azért, tessék nekem elhinni, a legokosabb még mindig az, ha fel sem vesszük ezeket a hívásokat.
Már persze, ha nincs kobaltbányánk Zambiában.
Akkor más a helyzet.
