Kérem, ahogy így kávézgatunk, nem állom meg, hogy el ne mondjam a nap hírét: Zalában látták Jézus Krisztust, csak kicsit furán viselkedett, minek következtében nyomozás indult ellene és most kellemetlen helyzetben van. Tessék visszaülni, nem történt csoda, senki sem támadott fel, olyasmi nálunk nem szokott megesni: egyszerű csalásról van szó.
Ha van csoda a történetben az csak annyi, hogy az önjelölt próféta lebukott: ismervén a nagyközönség mérhetetlen hiszékenységét és igényét minden „spirituálisra”, minden természetfelettire, mindenre, ami misztikus úton-módon különösebb munka és gondolkodás nélkül oldaná meg a problémáit vagy azoknak legalább egy részét, az a meglepő, hogy nem űzi még most is vígan az ipart.
Mert ipar ez, persze: guruipar, próféta-üzlet, van, aki nagyban műveli, van, aki kicsiben, van akinek szektája is van hozzá, van, akinek csak hívei, akad, aki saját helyiséget bérel, a kisiparosok házhoz mennek, szóval, ha csak a vallási jellegű népbutítást nézem, és elhagyom az összes többi ezoterikus dolgot, akkor is ma Magyarország (de az egész világ is) a szélhámosok paradicsoma. Csak minálunk 231 kisegyházat sorol fel a Wikipédia, bár ennél jóval több kell legyen – ezek hivatalosan nem számítanak egyháznak, ám a híveiket minden hivatalos elismerés nélkül is remekül meg tudják kopasztani. Van közöttük valódi vallási közösség is szép számmal, akikre ferdén nézett a politika – de minden második közülük szélhámosság.
Onnét tudom én ezt ilyen jól, hogy valamikor az ántivilágban, nagy szegénységemben, munkanélküliségemben megtalált egyszer egy ilyen közösség. No, nem megváltani akartak, az az én esetemben reménytelen lett volna, ők is belátták, hanem azt akarták, hogy havi húszezer forintokért szerkesszem és írjam a lapjukat. Nem volt ez nagy pénz, de nagy munka sem – inkább volt gondom azzal, hogy mit ne írjak meg a jó püspök viselt dolgai közül, melyek bizony gyakrabban jártak a törvényesség határán túl, mint innen. Pedig nagyon szerette a sajtónyilvánosságot: egyszer elő is vett:
– Tamás, én minden héten benne akarok lenni a Népszabadságban, intézd el!
– Én ugyan ismerek pár embert onnét, de ezt csak egyetlen rovatnál tudnám garantálni.
– Melyik az? Különben mindegy is, intézd el!
– A bűnügyi, kérem, a bűnügyi… még mindig be akar kerülni?
Aztán elváltak útjaink, mivel rólam kiderült, hogy még meg sem vagyok keresztelve, sőt, nem is nagyon vágyok erre a megtiszteltetésre, de nem is ez volt velem a legnagyobb baj, hanem az, hogy nem voltam hajlandó én magam keresztelni, esketni de főleg temetni. Mármint papként. Azt mondtam, írni szerződtem, nem prédikálni, ők meg azt, hogy akkor le is út, fel is út. Hát így végződött az én egyházi karrierem.
No, de ez még egy viszonylag komolyan vehető kisegyház volt, a Biblia és az ingatlanspekuláció alapján álltak – össze sem lehet őket hasonlítani a zalai Krisztussal. Róla azt írja az Index:
„Jól menő vállalkozók, ügyvédek, művészek, értelmiségiek, modellek, celebek is hívei voltak Miklósnak, a Zalában élő spirituális gyógyítónak, aki a puritánságot hirdette, és többször utalt arra, hogy ő lehet Jézus reinkarnációja. Tanítványai milliós adományokkal segítették, aztán minden összeomlott. Megtudták, hogy Miklós megkörnyékezte a csoportba járó fiatal lányokat, több luxusautót, ingatlant, köztük egy ciprusi villát is használt. Csalás és kuruzslás miatt tettek feljelentést ellene, és még többen fontolgatnak hasonló lépést, hogy milliókat követeljenek vissza tőle. A zalaegerszegi rendőrség nyomoz, már több mint tíz embert hallgattak ki tanúként.”
Ez eddig az egyszerű, rég bevált Gyurcsók-recept – az említett távgyógyító alkalmazta mifelénk először sikerrel. Eleinte gyógyítgat a delikvens, aki nem nagyon beteg, tán még meg is gyógyul (magától), aztán közösséget épít, egyházat alapít, és ha nem csinál komoly szamárságokat, élete végéig vígan éli ájtatos és titokban kicsapongó életét. Amint látom, a zalai vállalkozó nem figyelhetett eléggé a titoktartásra. Meg Gyurcsók sámán volt, ő keresztény, ami nüanszbéli különbségnek tűnik ugyan, de komoly veszélyei vannak: aki sámánkodik, azt ugyan nem szeretik a hivatalos egyházak, de többnyire békén hagyják, aki viszont Jézus nevében szélhámoskodik, arra menten felfigyelnek és megpróbálnak a körmére nézni. De lássuk a történetet tovább.
„A mester körül az évek során egy legalább 400 fős kör alakult ki tanítványokból, hívekből, gyógyulást, tanácsadást remélő emberekből. Miklós Zalaegerszeg mellett egy szőlőhegyekkel körülvett domboldalon élt viszonylag szerény körülmények között – legalábbis ezt akkor még így tudták róla a hívek. Tanítványai ebben a Jánka-hegyi házban gyűltek össze Zalaegerszegen, mások a Nagykanizsához közeli Böhönyén vagy Budapesten találkoztak vele.
Miklósról az interneten az égvilágon semmi nem található. Mindig elítélően nyilatkozott az internetről és a közösségi médiáról, és tanítványait is óvta ettől. A zárt körbe általában hívei ajánlottak be baráti körükből újabb és újabb embereket, akik között ügyvédek, módos vállalkozók, értelmiségiek, művészek és ismert modellek is voltak.”
Ügyes, ügyes… ha gazdag és tekintélyes embereket is fülig belemártunk az ügyeinkbe, azok majd megvédenek, ha baj van, felhasználva befolyásukat, képességeiket – megvédenek, mikor magukat is meg kell védjék. Az internettől meg tényleg jobb távol tartani a csapatot, az állandó és nyílt kommunikációval jár, még a végén meglátja valami újságíró, hogy mi folyik a szőlőhegyen. De hát mi folyt?
„Az összejöveteleken akár 50-60 ember is részt vett. Ezek általában csoportos és egyéni gyógyítással kezdődtek. Akik vele szemben ültek, kézfejüket a combjukra helyezték tenyérrel felfelé, és a fejüket lehajtották. Miklós a két kezével varázsolt. (…) Mégsem keresztény közösségről volt szó, sőt Miklós az egyházat általában elítélte, tanításai inkább az univerzális szeretetről szóltak. Gyakran elhangzottak olyan utalások, hogy Jézus reinkarnációja akár ott is ülhetne velük szemben: „Mit szólnátok, ha kiderülne, hogy Jézus itt ül veletek farmernadrágban?” – kérdezte Miklós, aki történetesen farmerben volt. (…) Az alkalmak végén a résztvevők egyenként 8-8 ezer forintot fizettek készpénzben. A pénzt Miklósék házában konkrétan a mikrohullámú sütő elé tették le, máshol borítékokban gyűjtötték, amit a gyógyító mindig szerényen fogadott. Ha valaki 10 ezrest hozott, nagyvonalúan azt mondta: „Vedd vissza, kedves, a visszajárót nyugodtan.” Gyakran mondta, hogy neki a pénz nem számít, az csak valami mulandó emberi találmány.”
Akkor számoljunk. Nyolcezer fejenként, szóval van, akinek sok, van, akinek semmiség, épp jól van belőve az árfekvés. Hatvan ember egy turnusban, de látjuk, naponta több, legalább kettő is lement, az annyi mint kilencszázhatvanezer, de ha csak öttel vannak többen, egymillió. Az azért már tisztes napi kereset. Főleg, hogy nem adózott belőle (bár ennyiből már érdemes). De ha lerobbant az autója, nem szégyellt pénzt kérni másikra, harmadikra – a végén már két Audija és két BMW-je is volt, mert van annak, aki el nem issza. Ha gyűjtést rendezett valakinek a javára, az sem mindig ért teljes összegben a rászorulóhoz: ömlött hozzá a pénz.
Márpedig azt valamibe be kell fektetni, mert megpenészedik vagy elviszi az infláció. A mi zalai messiásunk ingatlanba fektette: persze, hogy nem a gyógyításokra használt Jánka-hegyi, szerény házban él, hanem egy Zalaegerszeg melletti faluban egy háromszintes, gyönyörűen felújított, térkövezett, zöldövezeti házban. Ez az ingatlan az ő nevén volt. Egyik hálás páciense Balatonmáriafürdőn vett egy nyaralót. A teljesen felújított, bútorozott, hőszigetelt, kétbeállós garázzsal rendelkező házban Miklós gyakran megfordult. A tanítványai akkor képedtek el igazán, amikor megtudták, hogy Miklós egyik páciense, egy külföldön élő gazdag özvegy Cipruson is vett egy kétszintes, négy hálószobás villát, teraszokkal, nagy füvesített kerttel és 15 méteres medencével. Ez a ház sem Miklós nevén volt, de nagyrészt ő és élettársa, illetve barátai jártak oda. Már küszöbön állt, hogy a gazdag özvegy átírassa Miklós nevére a ciprusi házat, de ez végül a csoporton belül kitört botrány miatt nem történt meg.
Mert a botrány kitört. Emberünk gyermekkoráról olyanokat mesélt a híveknek, hogy „édesapja a lillafüredi kastélyszálló igazgatója volt, és ő már gyermekkorában tündérekkel játszott a kastélykertben, már akkor különleges képességei voltak.” Hát a képességeiről ki-ki gondoljon, amit akar, de hogy a tündérkékkel felnőtt korában is szeretett játszani, ez a szokása megmaradt, az már bizonyos. Több fiatal lánytanítványával is viszonya volt, bár arra ügyelt, hogy egyikükhöz se nyúljon 18 éves koruk előtt. A hölgyek megfelelő beosztás szerint egymást váltották az egyik házban tartott randevúkon. Ami azt is jelenti, hogy nem csak Jézustól tanulhatott sokat a mi zalai prófétánk, de Mohamedtől is: a háremtartást mindenképpen.
Végül a sok szélhámosság csak a fejére omlott: egy család tavaly augusztusban beperelte, kuruzslás és csalás miatt. Persze, első sorban a saját pénzüket szerették volna tőle viszontlátni: őket ugyan kártalanította, de a lavina már elindult, és most megállíthatatlanul hömpölyög, sodor magával mindent.
Valódi bűne volt épp elég: a gazdasági bűncselekményektől és a szélhámosságtól eltekintve főként a kuruzslás. Ugyanis ha ő elkezdett kezelni valakit, azt már nem engedte más orvos elé: el is tiltotta gyógyszertől, terápiától, mindentől. Akadt, aki bele is halt. Ezt különben azzal indokolta, hogy minden orvos és egészségügyi alkalmazott a Holdról inkarnálódott, és az a negativitás asztráldimenziója, ahol olyan lelkek gyűlnek össze, akik előző életeikben gyilkosok és gonosztevők voltak, és egyetlen lehetőségük a felemelkedésre a szolgálat, amit szenvedésekkel teli élet jelent.
Asztráldimeziója, aszongya. Asztráldimenziója… És nem röhögték ki.
Most folyik a nyomozás, dagad a botrány, de csak azt kapja, amit megérdemel.
Kérem, aki ilyesmivel szélhámoskodik, annak illenék tudni, hogy nem egyházat, szektát, közösséget kell alapítani, mint a pitiáner kishalak.
Hanem pártot, mint a nagymenők!
Na, abban van a pénz.
És biztonságosabb is.
