Kezdőlap Itthon Oldal 309

Itthon

A CEU a világ élvonalában

0

A CEU a világ 41. legjobbja a politikatudomány és nemzetközi kapcsolatok tárgyakból, négy tudományterületen az első 100 között van a QS rangsorában.

A CEU képzései a világ 100 legjobb programja között szerepelnek a Quacquarelli Symonds (QS) ma nyilvánosságra hozott, képzési területekre lebontott rangsorában.

A CEU 41. helyezést ért el a politikatudomány és nemzetközi kapcsolatok, és 44. helyezést a filozófia, valamint a szociálpolitika és közigazgatás területén. Történelemből az első száz, szociológiából az első 150, míg közgazdaságtan és ökonometria tárgyakból, valamint jogtudományból az első 200 legjobb egyetem között szerepel. Az egyetem összesen hét tárgyból lett Magyarország legjobbja.

A tágabban értelmezett tudományterületeket tekintve a CEU akadémiai megítélése tavaly óta 6 százalékkal nőtt 78.2-re a bölcsészettudományok, és 4,8 százalékkal 71.7-re a társadalomtudományok terén.

„A CEU világszerte elismert kiválóságát ismét megerősíti a QS rangsorban elért teljesítményünk” – mondta Michael Ignatieff, a CEU elnök-rektora. „Elkötelezettek vagyunk a CEU-n végzett kutatások és tanítás kiemelkedő színvonala mellett.”

Tudományterület 2018-as globális helyezés 2019-es globális helyezés Magyarországi helyezés
Szociálpolitika és közigazgatás 51-100 44 1
Politikatudomány és nemzetközi kapcsolatok 51-100 41 1
Történelemtudomány 51-100 51-100 1
Filozófia 51-100 44 1
Szociológia 51-100 101-150 1
Jogtudomány 151-200 151-200 1
Közgazdaságtan és ökonometria 151-200 151-200 1
Üzleti tanulmányok és menedzsment Nem rangsorolt 351-400 2

A Quacquarelli Symonds (QS) képzési területekre lebontott globális rangsora olyan egyetemeket vizsgál, amelyek egyetemi alapképzést és/vagy posztgraduális képzést nyújtanak, megfelelnek a megszabott tudományos és munkáltatói elvárásoknak, és a publikációik száma tudományterületenként eléri a meghatározott minimumot. A QS 1222 intézményt rangsorol 48 tudományterület alapján világszerte, olyan kizárólag posztgraduális képzést nyújtó egyetemeket is beleértve, mint a CEU, a European University Institute, a Royal College of Art, az INSEAD (Institut Européen d’Administration des Affaires) és a London School of Hygiene and Tropical Medicine.

Szobakajak, avagy zsebpályázatok „sokmilliárdért”

Arról sokat lehetne vitatkozni, miképpen kereshet az ember egy kis pénzt ma, Magyarországon, és lássuk be: nem egyszerű a feladat, én például munkával kísérletezem nagykorúságom elérése óta, nem túlzott sikerrel, egy kis pénz azért többnyire összejön (vagy nem), de annál több ezzel a módszerrel nem. Aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni.

De ha úgy tesszük fel a kérdést, hogyan kell sok pénzt keresni, akkor máris ezer út kínálkozik. Persze, nem nekünk, és nem munkával keresik a még időben jól elhelyezkedettek a sok pénzt, de az elvitathatatlan tőlük, hogy próbálnak ötletesek lenni. Hatalmas éceszek nem röpködnek a levegőben, de látszik az igyekezet, és hát beágyazottságuknak köszönhetően így is leesik az a potom évi négy-ötszáz milliócska az Uniótól, nem nagy vagyon, de el bírnak belőle nyomorogni. Most épp a G7 számol be arról, hogyan nyúlják le szabadidősport címén az uniós támogatásokat.

Volt ugyanis egy 2017-ben meghirdetett, kifejezetten szabadidősportokat – tehát nem élsportot – támogató uniós kezdeményezés, amiből Magyarországra olyan tízmilliárd forint jutott, ebből pályázhattak támogatásra szabadidősport-szervezetek. Értem én a jó szándékot és méltányolom is, a grundfoci szellemét akarták feléleszteni – de lássuk, mi lett belőle? Tekintsük a nyertesek egy részét!

„Az EFOP-1.8.6-17 program nyertesei és vissza nem térítendő támogatás összege

Magyar Szabadidősport Szövetség 750 000 000
Utak és Esélyek Alapítvány 450 000 000
Harmadik Évezred Innovációs Alapítvány 449 999 997
Magyar Ergométer Szövetség 444 384 386

Forrás: palyazat.gov.hu”

Volna itt több szerencsés is, sokkal több, de mi egyelőre az első helyezettekkel foglalkozunk. Hát először is, az „Utak és Esélyek” valamint a „Harmadik Évezred” ugyanannak a családnak az érdekeltsége, vannak ilyen agilis, törekvő nemzetségek, amelyekben buzog a honfiúi tenni akarás, a haza üdvéért való szorgos munka áll minden előtt. Az más, hogy ez elég jövedelmező is: mondhatni, mellékes.

Vagy nem.

Na jó, de mit tesznek ezért a kis támogatásért? Hát, például sétálnak. Nem vicc: a G7 tudomása szerint:

„…az egyik településen egy rövid erdei séta szervezésében vett részt az alapítvány, amely nagyjából egy óráig tartott, és mintegy százan mentek el rá. Az alapítvány nem is vett részt a tényleges szervezésben, azt egy helyi intézményre bízta, cserébe fejenként ezer forintot fizetett a sétán résztvevők után.

Minimális energiabefektetéssel, még a szervezést is kiszervezve tehát 100 ezer forintjába került az alapítványnak egy ilyen séta, miközben fejenként közel 20 ezer forintot keresett rajta. A 450 milliós program fejében ugyanis 21 750 embernek kell részt vennie az alapítvány programjain három év alatt. Egy emberre lebontva tehát 20 700 forint jár egy részvétel után.” (G7)

Frappáns, kérem, frappáns. Ügyes. Még ügyesebb volt a barcsi biciklitúra. Ott az történt, hogy Barcs és a környékbeli települések bevonásával biciklis napot tartottak, amely során a résztvevők a szomszédos vagy akár távolabbi településekre biciklizhettek át, ismerkedhettek egymással és zsíroskenyerezhettek. Mármost elképzelhető, mert nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét, hogy a biciklizők egyike sem járt még szülőhelye közigazgatási határain túl, nem is ismer olyan embert, aki a szomszéd településekről származna vagy ott élne, nos, ezekre valóban a felfedezés erejével hathatott az akció, de fájdalom, kételkednem kell abban, hogy sokan lettek volna ezek a világtól elszigetelődött bennszülöttek. Különben az egész napos rendezvényen nagyjából 60-70 ember vehetett részt. Utánuk is járt a húszezer forint támogatás. Hát hiába, sok kicsi sokra megy, feszegette már ezt a fél magyar sajtó, nyílt titok az ügy, csak nem történik semmi, mert miért is történne?

Más utakon jár azonban a Magyar Ergométer Szövetség, ezt már valóban nevezhetjük innovatívnak. Mert kérem, mit nem művel a magyar tömegsportoló? Focizni még focizik, futni is, fut, ha van hol, hát úszni is eljár, kerékpározni is szokott – de a legritkább esetben kajakozik. Ugyanis ahhoz nem csak víz kell, hanem kajak is, márpedig az nem olcsó. Főleg nem az a szobakajak, márpedig az ám az igazi. No, ebből indult ki a szövetség, melynek elnöke Horváth Gábor kétszeres olimpiai bajnok exkajakozó, aki a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnökségi tagja és az épülő gellérthegyi siklóban is érdekelt. Az egyik elnökségi tag az Orbán Viktor fogorvosaként ismertté vált Bátorfi Béla, aki a Magyar Triatlon Szövetség elnöke is egyben. A szövetséget tavaly még Bényi Szabolcs vezette, aki a Heves Megyei Közgyűlés fideszes alelnöke.

„A Magyar Ergométer Szövetség 444 millió forintot nyert el a cikkben bemutatott uniós pályázaton. A tervük az, hogy nagyobb városi rendezvényekhez csatlakozva mutassák be az ergométereket, illetve 270 település bevonásával egy közösségi versenyt szervezzenek, amely során egy adott településen négy hónapig lehet ergózni a faluházban, a művelődési házban vagy az iskolában elhelyezett gépeken.”

Tehát kaptak 444 milliót, ebből vettek pár ergométert vagyis szobakajakot, azokat szállítják rendezvényről rendezvényre, illetve ha lesz elég pályázó, négy hónapra ki is adják, versenyezni. Hát, nem akarnám Márkus László szellemét ide idézni, de megkérdezhetném, mi került ezeken a szobakajakokon majdnem félmilliárdba? Ugyanis a prospektus szerint az áruk harmincötezer és háromszázötvenezer között mozog. Ha mindet szobakajakra költötték, az esetben sokszor nagyobb a flottájuk, mint a Legyőzhetetlen Armada.

Sőt, nekem volna még egy ötletem. Nem elég a szobakajak, össze kéne dobjunk egy alapítványt, ami ugyanezt műveli, szobabiciklivel! Akkor még az úton sem kell nyűglődni, lefotózunk pár embert a nyeregben, és kész, teljesítettük a vállalásunkat, miénk a pénz!

Sőt, javasolnám a kétszer száz méteres távolbanézés, valamint a konyak-kenu és a sör-virsli tömegsportként kezelését is, ezekben nagyon sokan részt vennének. Erre a célra fogok alapítványt létrehozni, első évben beérem a szerény kétszázötven milliós támogatással is.

„Ne mi nyerjük a legtöbbet”.

Ahogy egy klasszikus mondta.

Az MTA ellenáll a kormánynak

A Magyar Tudományos Akadémia nem akarja elengedni a kutatóintézeteket és többséget igényel irányító testületében. Az MTA elnöksége megerősítette: csak akkor pályáznak a kutatási támogatásokra, ha megkapják törvényes pénzüket.

A kutatóhálózat maradjon az akadémiánál – ez a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnökségének legfontosabb döntése keddi ülésén.

Ezzel ellentmondanak annak a kormányzati szándéknak, amelyet Palkovics László innovációs és technológiai miniszter képvisel a köztestület jövőjéről, hogy az intézményhálózatot leválasztanák az MTA-ról. Ezen felül létrehozni terveznek egy olyan irányító testületet, amelyben fele-fele arányban lenne képviselve a kormány és az MTA. Az akadémia erről is másképpen gondolkodik, szerintük ugyanis jelentős többsége legyen a tudományos közösségnek.

Az elnökség megerősítette két hete hozott döntését, amelyben írásban kéri az ITM-nek a kutatóhálózat átalakításával kapcsolatos szempontjait. Azóta kiszivárgott értesülések láttak napvilágot arról, hogy az ITM

szétszedné a kutatóhálózatot,

ennek egy részét alapítványokba olvasztaná, másokat valószínűleg megszüntetnének vagy bevinnének olyan intézményekbe, amelyeket az elmúlt időben hoztak létre például a közszolgálati egyetemen vagy önállóan (Veritas, vagy Magyarságkutató  Intézet).

Az MTA elnöksége tárgyalási alapnak tekinti Palkovics munkaanyagát a kormány és az MTA megállapodására az akadémiai kutatóintézet-hálózat irányítási struktúrájának átalakítására vonatkozóan. Az MTA

írásban várja a minisztertől az MTA kutatóintézet-hálózat átalakítására vonatkozó álláspontjának kifejtését,

annak szakmai, jogi- és gazdasági indokolását.

Az elnökség hangsúlyozza tehát néhány szempont érvényesítését a kutatóintézet-hálózat tudományos függetlenségének és szakmai minőségének további biztosítása érdekében:

  • a kutatóintézet-hálózat az MTA égisze alatt marad,
  • a kutatóintézet-hálózatot irányító testület(ek)ben a tudományos közösség jelentős többséggel rendelkezik,
  • a szakmai minőség további biztosítása érdekében meghatározott időközönként történjen nemzetközi szakértők bevonásával végzett átvilágítás.

Az MTA azt is igényli, a Palkovics-féle munkaanyagban foglaltak szerint az MTA költségvetési fejezetben önálló jogi személyként jöjjön létre a kutatóhálózatot összefogó szervezet.

Az elnökség megerősítette legutóbbi ülésének döntéseit. Két hete arról hozott határozatot, hogy a a kutatóközpontok főigazgatói és az önálló jogállású intézetek igazgatói először az MTA elnökségéhez terjesszék fel az ITM által meghirdetett kutatási pályázatokra való jelentkezésüket.

Az MTA elnöke pedig csak akkor továbbíthatja ezeket a pályázatokat, ha Palkovicstól előzetesen írásbeli visszaigazolást kap arról, hogy a törvény szerinti 2019. évi központi költségvetési támogatást az intézetek megkapják.

Jelenleg az ITM

nem folyósítja az alapműködéshez szükséges pénzt se,

ez 20 milliárd forint. Ezekre az összegekre is pályázatokon kellene jelentkezniük az MTA intézeteinek, úgy, hogy a pályázati összegeket megnyitnák az egyetemi intézmények előtt is. Ezek azonban az alapfinanszírozást megkapják a kormánytól.

A kormány álláspontja (részleteiben nem kifejtve) az, hogy az MTA intézetei nem elég hatékonyak, túl sok az alapkutatás, kevés az alkalmazott kutatás, kevés a találmányokban kifejeződő eredmény.

A kutatók általánosnak tekinthető véleménye ezzel szemben az hogy alapvető szerkezeti problémák vannak a hazai k+f-ben. A cégek, elsősorban a kkv-k kutatási intenzitása nagyon alacsony. Ezért az MTA hálózatának szétcincálása semmit se segítene ezen, az MTA-tól egyébként se lehet elvárni a közvetlen gazdasági hatékonyságot.

 

Bréking (fék)nyúz, 2019. február 26. – Tudósítás a másik valóságból

0

Kovács Zoltán elmagyarázta, hogy az európai bürokraták büntetik azokat az országokat, amelyek nem értenek velük egyet a migráció kérdésében. Stefka István leleplezi a bírókat: a rendszerváltás után továbbra is a régi nómenklatúra elvtársai irányították a bíróságokat. A kormánypárti lapokból megtudhatjuk, hogy egy magyargyűlölő stylistot szerződtetett Márki-Zay.

Az európai bürokraták bevándorláspárti álláspontot képviselnek

A nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár szerint az európai bürokraták – akárhogy tagadják – bevándorláspárti álláspontot képviselnek, és ha a tagállamok jelentős része nem is ért velük egyet, mindent megtesznek, hogy álláspontjuk érvényesüljön.

Kovács Zoltán a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában azt mondta, meg is büntetik azokat az országokat, amelyek nem értenek velük egyet. Például megvonják a fejlesztési támogatásokat és 270 ezer eurós büntetést szabnak ki rájuk – tette hozzá.

Közölte, az Európai Bizottság és egyes képviselőinek reakciója arról árulkodik, hogy Magyarország a tájékoztatási kampányban olyan témákat érintett, amelyek valósak.

Szerinte nem igaz, hogy az Európai Bizottság csak a tagállamokkal hoz döntést, ugyanis nem minden döntéshez van szüksége az Európai Tanács jóváhagyására és az egyes tagállamok egyetértésére. A bizottság ezeket a kiskapukat kihasználja, és befolyásolja a migráció alakulását – fogalmazott az államtitkár.

Kovács Zoltán kitért arra is: az európai bürokraták a migránskártyákra eddig több mint 110 millió eurót fordítottak, idén januárban pedig hatvanezer embernek utaltak pénzt. (MTI: Kovács Zoltán: az európai bürokraták bevándorláspárti álláspontot képviselnek)

Stefka István leleplezi a bírókat

A rendszerváltás utáni huszonkilencedik évben van egy testület, amit alig legyintett meg a változás szele.
Ez a testület a magyar bíróság, amelynek egy része továbbra is magában hordozza az egykori pártállam legrosszabb jellemzőit. Mindenkinél mindent jobban tud, tévedhetetlen, tekintélyelvű, nem lehet kritizálni, pártatlannak mondja magát, de nem az, nem lehet felülbírálni, a bíróság függetlenségének álarca mögött valójában meghatározó vezetői balliberálisok, részt vesznek a Soros-féle érzékenyítő továbbképzéseken és jelentős erőt képeznek a nép többsége által megválasztott, nemzeti gondolkodású kormánnyal szemben. (PestiSrácok: Átpolitizált bírók)

Magyargyűlölő stylist dolgozik Márki-Zaynak

Egy igazi ce­le­bet, az RTL-es Celeb va­gyok, ments ki innen bot­rány­hő­sét szer­ződ­tette a hód­me­ző­vá­sár­he­lyi pol­gár­mes­ter. A pro­vo­ka­tőr di­záj­ner, aki sze­rint a ma­gyar nép úgy, ahogy van, buta, azon­nal több­féle nyak­ken­dőt, öt­ven­féle dísz­zseb­ken­dőt ter­ve­zett a pu­ri­tán­sá­gá­ról el­hí­re­sült Márki-Zay­nak. Az uno­ka­test­vére még zok­nit is ka­pott!

Herczeg Zoltánt, unalmas és kekeckedő karakterét már a legelső adásban villámgyorsan kiszavazták a nézők. Nem győzött siránkozni emiatt, maradt volna még a dzsungelben.

Egy interjúban például kijelentette, hogy a magyar nép úgy, ahogy van, buta. Ilyeneket mondott: „A nép nem akar nevelődni, jó neki bután. A nép borzalmasan korlátolt.” (Ripost, 888: Márki-Zayt népszerűsíti a magyargyűlölő stylist)

Dobrev Klára bemutatta három legfontosabb programpontját

0

Dobrev Klára, a DK EP-listavezetője mai sajtótájékoztatóján egyebek között arról beszélt, hogy a Demokratikus Koalíció az Európai Egyesült Államok elkötelezett híve. Szerinte nem kétség, hogy Európa egységes lesz, csak az a kérdés, hogy mi magyarok benne leszünk-e.

Ezért tartja hazafias kötelezettségének is, hogy most az EP választáson is küzdjenek Orbán rendszerével, amely azzal fenyeget, hogy ennek az egységes Európának a perifériájára fogunk szorulni, ami minden magyarnak egy tragédia lenne.

Számára a program talán legfontosabb pontja a szociális Európa. Három konkrétumot is megemlített, ami ennek fontos része:

  • be kell vezetni az európai családi pótlékot,
  • az európai minimálbért,
  • az európai minimál nyugdíjat
  • és ennek finanszírozására be kell vezetni az európai szintű multiadót.

Beszéde végén hangsúlyozta, hogy egyebek között ezért fog küzdeni az Európai Parlamentben.

Greenpeace aktivisták másztak a gellérthegyi Szabadság szoborra

0

Greenpeace-aktivisták hatalmas „Tiszta levegőt!”–feliratot függesztettek ki a budapesti Szabadság-szoborra.

Békés és látványos akciójukkal azt üzenik: tarthatatlan, hogy évente mintegy 13 000 magyar hal meg a légszennyezés miatt, mégsem intézkedik hatékonyan sem a kormány, sem a városvezetés. A budapestiek pedig ezt egyértelműen elvárnák: a fővárosiak a légszennyezettséget tartják a legfontosabb környezetvédelmi problémának Budapesten – derül ki a Greenpeace Magyarország megbízásából készült budapesti reprezentatív közvélemény-kutatásból. A tisztább levegő érdekében a megkérdezettek kétharmada kitiltaná a régi dízeljárműveket Budapestről.

greenpeace.hu

A Greenpeace Magyarország ezért a www.greenpeace.hu/levego oldalon petíciót indított és követeli a városvezetőktől: fokozatosan tiltsák ki Budapestről a dízel- és más szennyező járműveket és támogassák a fenntartható közlekedési módok mihamarabbi elterjedését.

Schmidt Mária extázisa – Déli kávé Szele Tamással

Hát kérem, vajmi ritka eset, hogy az ember kávétól essen extázisba, úgyhogy ezt nyugodtan szürcsölgethetjük. Meg merném kockáztatni, hogy Schmidt Mária tegnapi, felzaklatottnak nevezhető lelkiállapotát sem más okozta, csak a túláradó érzelmek, melyek kicsiny, ám kizárólag Orbán Viktorért dobogó szívéből fakadtak, elöntvén a Terror Házát pincétől padlásig.

Szerencsére nem kellett hívni a tűzoltókat a szivattyúval, túlélte mindenki.

Egyszóval az történt, hogy tegnap volt a Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapja, aminek a jogosultságát máig akad, aki vitatja, mások ellenkező nézeten vannak, én ebbe a vitába nem mennék itt és most bele: maradjunk a tényeknél. Ezt az emléknapot, mint még annyi mást, a mostani kormányzatnak köszönhetjük, tehát nem igazán szokta még meg pusztáink dolgos népe, még nem ölt ünneplőt a reggelén, nem erősíti lelkét féldeci pálinkával a pitymallatban, nem megy a templomba gyászmisére, meg hát elvileg erről csakis a középfokú tanintézményekben kéne megemlékezni, de ott kötelező módon. Majd meglátjuk, hogyan szokjuk meg, már, ha megszokjuk, mert van egy csomó jeles nap, ami csak a naptárban kiemelt, lehet, ez is ilyen marad.

A Terror Háza ugyan nem középfokú tanintézmény, sőt, tanintézménynek sem igen mondanám, meg kissé egyoldalúan láttatja az eseményeket, ámde tegnap mégis tartottak benne egy megemlékezést, „rendhagyó történelemórával” egybekötve, mert hát ez is kiváló alkalom kifejezni az alázat és rajongás érzelmeit a kormány és főleg annak feje iránt – nem is véletlen, hogy nem volt túl népes a rendezvény. Ezen mondott csodás beszédet Schmidt Mária, csodásat, de legalábbis meglepőt. A beszéd kikerült a saját blogjára is, mellyel örök hálára kötelezett, ugyanis nincs az a pénz, amiért én odamentem volna, felveszem, itthon lehallgatom, sok óra munkával leírom és utána még kezeltetem is az epémet, melyet ez a munka bizonnyal megviselt volna. De így megvan, az utolsó betűig.

Ha eksztatikus, felfokozott lelkiállapotról beszélek, azt csakis a szerző védelmében teszem

Az ugyanis elképzelhetetlen, hogy valaki nyugodt, kiegyensúlyozott állapotában megírja ezt a beszédet és utána még el is mondja többek jelenlétében. Ahhoz valami különleges, felzaklató élmény kell, mondjuk eszébe jutott a szerzőnek a kormányfő, esetleg rápillantott a képére is, melyet ízléses arany keretben mindig magánál hord, elöntötte az érzelmek vihara – és hát ez lett belőle. De lássuk a medvét, lássuk, miről beszélek!

„A kommunizmus hazugsága alig hetven év alatt világszerte százmilliónyi áldozatot követelt, miközben magasztos célokkal, nemes jövőképpel próbálta elhazudni és leplezni valódi természetét.”

Ne menjünk bele a véralgebrába. Annak a rendszernek, amely különben kicsit sem volt kommunista, maximum időnként vagy annak, vagy szocialistának hívta magát, tényleg voltak áldozatai, de a mennyiséget eleven ember nem képes eldönteni – és hát attól is függ, mit nevezünk kommunistának, mert ha Pol Pot az, ő jelentős tételért felelős, a kínai Kulturális Forradalom is, a Gulág-rendszer is, bár ezeket minden vezette, csak nem egy marxista eszmeiség. De idáig még érthető a beszéd, másképp nem is nagyon lehetne elkezdeni.

„A politikai ellenfeleket előbb karanténba zárta, aztán felszámolta politikai képviseletüket, vagyis pártjaikat, mert (…) hazugsága kizárólagosságot követelt magának! Az emberi közösség tagjait „hívőkre” és alsóbbrendű „hitetlenekre” osztotta. A választópolgárokat ostobának és átnevelendőnek tekintette.”

Bátor kormánykritika, szó szerint így van – ja, a kommunizmusra tetszett mondani? Ejnye, majdnem félreértettem…

„Épp harminc éve omlott össze a kommunista hazugságok kártyavára. Nem magától. Mi romboltuk le. Az áldozatok milliói mellett nekünk hőseink, mártírjaink is vannak!”

Nono. Nono. Összedőlt, mert kifutott minden pénzéből, de hogy pont Schmidt Mária és társai rombolták volna le? Inkább a világméretű folyamatok, ők annyiban vettek részt ezekben, amennyire a kisegér segít az elefántnak a hídon a dübörgésben.

„Annál elkeserítőbb, kedves Barátaim, hogy most az Európai Unió és a világ mindenkori kommunistái csuklóztatni akarnak bennünket, az egykori szocialista országok viharedzett polgárait! Azzal vádolnak bennünket, hogy nem vagyunk elég demokratikusak (nekik), nem értjük a szabadság lényegét, hogy kirekesztők, homofóbok vagyunk, és persze rasszisták, hogy nem tiszteljük a sokszínűséget, az európai értékeket.”

Helyben vagyunk, kérem, indul az uniózás

De előtte kis történelmi lecke, lányoknak és fiúknak egyaránt, ha valaki esetleg nem emlékezne a rendszerváltás eseményeire, valamint bőséges talpnyalás.

„Igen, és az a beszéd, amelyet egy huszonöt éves fiatalember tartott ott! Még a bátrak közül is sokan behúzták a nyakukat. Ruszkik haza! Szabad választások! Az ’56-os magyar forradalom és szabadságharc szelleme tért vissza! Ezúttal pedig győzött is.”

Hát kérem, önöknek peche van. Ugyanis ott voltam, sőt, aljasul jól emlékszem az eseményekre. A szovjet csapatok kivonása a beszéd elhangzásának pillanatában már tartott, és a szabad választások megtartása is eldöntött tény volt: a huszonöt éves Orbán Viktor evidenciákat követelt Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén, olyasmiket, amiket már megkaptunk, és ezzel legalább nem kockáztatott túl sokat. Ráadásul a szervezők kérése ellenére emelte be a szovjet csapatok ügyét a beszédbe, előzőleg megígérte, mint mindenki más is, hogy erről nem fog beszélni. Aztán mégis beszélt.

„Tudom, hogy ezt követően nálunk nem volt sem történelmi igazságtétel, sem jóvátétel, amit én a kezdetektől hibának tartottam, de azt, hogy ennek mekkora lesz az ára, arra csak most kezdünk rádöbbenni. Azt az árat fizetjük ugyanis, hogy a kommunisták teret kaptak a demokratikussá vált hazai közéletben.”

Nénémasszony, eszemadta: és tessék mondani, hogyan ne kaphattak volna?

Mondjuk, aki párttag volt, azt örökre eltiltják a nyilvánosságtól? Sok embert kellett volna szilenciumra ítélni, annyit mondhatok, közöttük például Kövér Lászlót is. Aki köztudottan Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézete ifjúságkutató csoportjának segédmunkatársa volt. Márpedig ez párttagság nélkül lehetetlen lett volna. Különben mostanság nem lennék a bőrében, mert 1987 és 1988 között pedig Soros-ösztöndíjasként a közép-európai társadalmi mozgalmak kutatásával foglalkozott, úgyhogy kétfelől is foltos a múltja… de tényleg, ki a kommunista, ki mennyire kommunista, ha már erről van szó? Vagy azt majd megmondja maga? Nem egy egzakt meghatározási módszer.

„Képviselőink az európai politikában olyan nyugati politikusokkal kényszerülnek egy asztalhoz ülni, akik nem egyszerűen tagadják a kommunizmus bűneit, hanem a kommunizmushoz kísértetiesen hasonlító eszmerendszerrel és módszerekkel igyekeznek egyneműsíteni Európa polgárait.”

Hölgyem, magának vagy a térképe rossz, vagy az iránytűje tört el. Kelet nem Nyugaton van, jó emberek, gyűjtsünk már össze egy kis pénzt ennek a szegény, eltévedt igazgatónőnek, mert ez jéghegyek között hajózik és pálmafákat keres, sosem fog hazatalálni…

„Ma van a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja. Ez az emléknap olyan, mint egy gyilkos vírus elleni oltóanyag. Magunkat és az utánunk következő nemzedékeket tesszük általa immunissá a totális diktatúrák mérge ellen. Ebben az oltóanyagban százezrek szenvedése állt össze ellenanyaggá. Ezért nem kaphat el bennünket újra a kommunista ragály. Üzenem hát innen Budapestről, van elég adagunk, hogy egész Európát kigyógyítsuk!”

Azt meghiszem. Szép is lenne, valahol ezzel is kísérletezik a módszereiben bizony bolsevik orbáni eszmerendszer: baloldal-ellenes lózungokkal, üres frázisokkal, hazugságokkal és kimérákkal akarná maga alá gyűrni, igazgatni akár egész Európát is. Persze az nem fog menni, de az Unió megtorpedózása talán sikerülhet, ha összefognak a hasonszőrű populistákkal széles e kontinensen: itt is láthatjuk, mi a tétje az uniós választási kampánynak, mi forog kockán. Európa sorsa.

Hogy ne sok kicsi, szuverén Orbán pöffeszkedjen minden tagállam élén.

Nagy lelki hevületében lemondott a Figyelőről is

Hát rendben, ez a beszéd lement, olyan volt, amilyen, másféle nem is nagyon lehetett volna, de Schmidt Máriának nem volt elég ennyi tegnapra. Hazament, és nagy lelki hevületében lemondott a Figyelőről is a KESMA javára – illetve, annak szerkesztését nyújtotta át a médiaholdingnak, selyempárnán, ezüst tálcán, hófehér, habos ruhácskában, térdet-fejet hajtván. Ugyanis tegnapig a lapot mégis a szerkesztőbizottság irányította – rosszul az igaz, de valami látszat-autonómiájuk mégiscsak volt. Hát most már nincs. Íme az idevágó nyilatkozat.

„A mai nappal a Figyelő szerkesztőbizottsága lemond és átadja a lap irányítását az új tulajdonosnak. Köszönjük, hogy munkatársaink segítségével ilyen színvonalas és korszerű lapot tudtunk létrehozni. Öröm és megtiszteltetés volt a közös munka. Köszönjük olvasóink támogatását, biztatását, kitartását. Minden erőnkkel igyekeztünk azt megszolgálni.

A Figyelő jövőjéről az új tulajdonos fog határozni. A mi munkánk itt befejeződött. Jó mulatság, férfimunka volt!”

Hát, azért olyan nagyon jó mulatságnak nem nevezném az elmúlt évet: például, amikor listázták Soros György állítólagos hazai kiszolgálóit, vagy – fél évvel megelőzve az intézmény elleni frontális kormányzati támadást – a Magyar Tudományos Akadémia kutatóit vették célkeresztbe „liberalizmusuk” miatt.

Férfimunkának sem nevezném, de most már minden függetlenségüket elvesztették, nem, mintha eddig sok lett volna.

Aztán Schmidt Mária jó étvággyal megvacsorázhatott – feltételezem, hogy ezt tette – lefeküdt ágyacskájába és elaludt, mint aki jól végezte dolgát.

Végül is: ez a dolga.

És ha ez, akkor jól végezte.

Polt Péter futása

0

Tordai Bence készített gerillainterjút tegnap a legfőbb ügyésszel a parlament folyosóján: extra kérdés Polt Péterhez.

„Miután a fideszes legfőbb ügyész megfutott Jávor Benedek kérdései elől az EP-ben, és nem válaszolt érdemben azonnali kérdéseimre az ülésteremben, a folyosón, két testőrön keresztül folytattam a faggatózást: tovább védi-e Polt Orbán Viktor vejét az Elios-botrányban, vagy hajlandók-e végre nyilvánosságra hozni az OLAF-jelentést?
Avagy: miért hagyják büntetlenül 13 ezer millió forint adófizetői pénz bűnszervezetben elkövetett ellopását? Az Orbán-családhoz tartozó fideszbűnözőknek mindent lehet?”

https://www.facebook.com/TordaiBencePM/videos/394471681353425/?t=0

Amiről nem lehet beszélni: sok a gyanús titkosított történet

“Amit egyáltalán meg lehet mondani, azt meg lehet mondani világosan; amiről pedig nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.” (Ludwig Wittgenstein: Logikai-filozófiai értekezés)

Persze, hogy nem én mondtam mindezt, hanem Ludwig Wittgenstein, osztrák filozófus, ő művelte a nyelv-filozófiai tudományt, én meg csak oktathatnám azt jó esetben képzettségem szerint. Írásaimban éppen ezért megkísérlem nevükön nevezni a dolgokat. Amiket én mondok, az csak most következik majd. Hogy például lehet kapcsolat vagy sem bizonyos személyek között, és kell-e titkosítani azokat. Ha valamiről nem lehet beszélni, akkor titkosítani kell!

Orbán szerint nálunk akkora szólásszabadság van, hogy nem csak mondani lehet bármit, de tüntetni is szabad, sőt még sátrat verni is a parlamentnél, és ennek még örült is a kormányfő, hogy lám-lám. Annak már nem biztos, hogy örülni fog, amiket most fogok mondani, nem Molnár F. Árpád módjára, se nem az Apostoli Magyar Királyság Kormányzójaként, de még csak nem is amolyan közéleti blogger lúzerként, aki össze vissza mondja a magáét, csak úgy bele a vakvilágba.

Én azt állítom, hogy sok minden azért lett titkosítva hosszú időre, sok minden azért lett minősített adat, hogy az egyszerű állampolgár ne tudja meg nyilvánosan azt, ami miatt azonnal utcára vonulna, soha nem látott létszámban, legkevesebb másfél millióan és rögvest el is zavarná a fészkes fenébe a mostani titkosítást titkosításra halmozó hatalmat!

Aki pedig mindezt cáfolni szeretné, az hozza nyilvánosságra ezeket az évtizedekre titkosított ügyeket és bizonyítsa, hogy nincs igazam! Lássuk csak, fontossági és időrendi sorrend nélkül, kizárólag tájékozódási pontokként, egy-két titkosítási történetet kiválogatva, okulásul, no meg mihez tartás végett.

Sok a gyanús titkosított történet

Mi a francnak kellett titkosítani azt a kormányülési jegyzőkönyvet például, ahol nem másról volt szó, mint a svéd vadászgépek megvételéről, a titkosítást 2011-ben újabb tíz évre meghosszabbították, de a svéd ügyészség álláspontját mégsem ismerjük! Játszásiból aztán az FTC-stadion avatásán is ezek a Gripenek röpködtek a pálya felett, a hadügyminiszter hadgyakorlatnak minősítette a revüt, és adatait 30 évre titkosította. A rézfánfütyülőjét, ezt aztán meg miért? Kérdés, hogy 2021, vagy 2044 lesz-e a feloldás ideje.

Az olajügyet 85 évre titkosították, és ennek teljes feloldása eddig egyetlen belügyminiszternek sem jutott eszébe. Vajon mi lehet az oka ennek a generációkon túl ívelő titkolózásnak? Csak nem az együttműködő nevek? De hát ki kíváncsi azokra, akik segítették a bűnüldözők munkáját? Senki! Inkább azok a nevek kellenének, akik törvénysértő módon, politikai, vagy szakmai helyzetükkel visszaélve együttműködtek a bűnözőkkel szándékosan, vagy akár gondatlanul! Milyen államérdek fűződhet ahhoz, hogy ne ismerjük meg őket? Semmilyen, csak magánérdek! Mekkora piszokság! Igaz, 2007 őszén egyes dokumentumokat nyilvánosságra hoztak. De ezek az iratok érdektelenek voltak, vagy minden személyre, helyszínre és konkrétumra vonatkozó adatot kitakartak, amin aztán az Index is jót viccelődött, bár az is előfordult, hogy egyeseket elfelejtettek kiradírozni. Megjegyzem például, hogy az ide tartozó ügyben, az Energolosok egy részét a bíróság végül felmentette, a többiek meg enyhe ítéletet kaptak.

Még a kecskeméti színház igazgatói posztjára pályázók nevét is titkosították

Azt is dumcsizzák a romkocsmákban, hogy a kormány a mi adóforintjainkból megvett egy pozsonyi ingatlant, de hogy miért és mennyiért vették, ki és mennyiért fogja átépíteni, kitől és mennyiért vásárolják majd a berendezését, azt titkosították. No, már miért? Csak nem kellemetlen lenne, még esetleg büntetőjogilag is egyeseknek, ha kiderülne, hogy kik, miért és mennyiért, no meg legfőképpen minek! De, hogy könnyebb műfajt is idehozzunk példaként, az már tényleg csíphette a szemét sokaknak, hogy már 1998-ban az első jobboldali populista kormány idején még azt is titkosították, hogy ki pályázott a fideszes kecskeméti színház igazgatói posztjára. Ezek így játszották a kétharmados fölényt! Eredetileg 2087. december 31-ig volt titkos annak a 2008-as nemzetbiztonsági bizottsági ülésnek a jegyzőkönyve (pdf) is, amelyen Szilvásy György még titokminiszterként számolt be a hackerügyről.

Pihentetőül, tudja meg mindenki, hogy a D-209-es pedig nem ügynök volt, csak kémelhárító. Ha meg valaki Paksos ügyeket emlegetne és közben csernobilos történetekre asszociálna, annak ajánlom figyelmébe, hogy máig vannak a csernobili katasztrófával összefüggő magyar iratok, amelyek államtitoknak minősülnek. Paks témakörben egyébként 30 évig nem ismerhetjük meg a részleteket.

A mostani kormány túltesz minden előzőn a sumákolásban

Befejezésül csak annyit, hogy a fő populizátor vajon mi célból írta elő nemzetbiztonsági okokra hivatkozva kormányrendeletben, hogy az elektronikus útdíj-tendert a nyilvánosság kizárásával kell lefolytatni. Gondolom nem terrorveszély miatt, inkább azért, hogy sose tudjuk meg azoknak a csókosoknak a neveit, akik majd megépíthetik mindezt.

Az Orbán-kormány a letelepedési kötvényprogramon keresztül éveken át hagyott egy kiskaput a gazdag külföldi befektetők számára. Bár a magyar hatóságok titkolják, hogy kik szereztek így tartózkodási és letelepedési dokumentumokat, a Direkt36, a 444 és a Novaja Gazeta nevű orosz lap közös nyomozása kiderítette, hogy befolyásos oroszok – többek közt politikusok és állami cégvezetők – is kaptak magyar papírokat – adta hírül az Index.

Nem is folytatom! Ez a mostani kormány túltesz minden előzőn a sumákolásban, az ellenőrizhetetlen vagyongyarapodásban, a szegények még jobban történő megnyomorításában, a terhelő bizonyítékok eltüntetésében, abban, hogy a nyilvánosság elöl elzár mindent, amit csak lehetséges, ami bűnösségét tényszerűen bizonyíthatja!

Persze vannak azért kivételezettek is, akik bármikor betekinthetnek az államtitkokba is, pedig munkavégzésük és munkahelyük nem feltétlenül indokolná ezt. Az derült ki a belügyminiszter Fodor Gábornak adott írásbeli válaszából is, hogy 2013. október vége előtt kapott a Századvég Alapítvány néhány munkatársa személyi biztonsági tanúsítványt. Azóta többen is kaptak, így jelenleg összesen 21 századvéges ismerheti meg az állam titkait. a Szépen vagyunk nem mondom! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok, hajrá illiberálisok!

Az Európai Bizottság megcáfolta Orbán propagandáját

0

„Tények az uniós migrációs politikáról” címmel írt választ az Európai Bizottság magyarországi képviselete az Orbán-kormány gyűlöletkampányára.

„Az Európai Bizottságnak nincsenek „titkos tervei” a migráció fokozására, és amúgy sem születhet semmilyen uniós döntés a tagállamok és az Európai Parlament nélkül. Vagyis a magyar kormány tagjai és a magyarok által választott EP-képviselők is szavazhatnak a Tanácsban, illetve az Európai Parlamentben – ahogy ez minden egyéb esetben is történik” – írják a bevezetőben, hozzátéve, hogy „az EU-ban a tagállamokkal együtt, közösen sikerült visszaszorítanunk az illegális migrációt a 2015-ös menekültválság előtti szint alá”.

Ezután pontról pontra írnak a múlt héten, a magyar kormány által indított tájékoztatási kampányában szereplő állításokról.

Nem lesz humanitárius vízum

Így a humanitárius vízumról azt írják, hogy az Európai Bizottság nem szándékozik javaslatot tenni az úgynevezett humanitárius vízumok bevezetéséről, annak ellenére, hogy az Európai Parlament elfogadott egy határozatot, ami erre kérte.

Nem vesznek el határvédelmi jogköröket a tagállamoktól

A határvédelmi jogok kérdésében azt a tavaly szeptemberi bizottsági javaslatot idézik, ami az Európai Határ- és Parti Őrség további megerősítéséről szólt, „mivel Európában mindenki számára egyértelmű: az EU külső határainak védelme alapvető fontosságú közös biztonságunk érdekében”. Hangsúlyozzák, hogy a 10 ezer fős, új, közös határvédelmi alakulat, melynek létrehozását javasolták, minden akciója során azon ország irányítása és felügyelete alatt működne, amelyben éppen szolgál, azaz nem venne el jogköröket a tagállamoktól, csak támogatná őket.

Nincs azonosítás nélküli bankkártya

A bevándorlóknak adott bankkártyákról leírják, hogy a program egyedül Görögországban létezik, a regisztrált menedékkérők számára legfeljebb fél éven át adnak támogatást előre meghatározott összeggel feltöltött, készpénzkártyák formájában, melyeket csak görög földön lehet használni. Hozzáteszik, hogy a kártyatulajdonos személyazonosságát és jogosultságát havonta ellenőrzik, és bármilyen visszaélés esetén letiltják a kártyát.

Nincs kötelező kvóta

A kötelező kvótákról azt írják, hogy az érvényes uniós menedékjogi szabályok nem tartalmaznak ilyen követelményt az EU-ba érkező menekültek elosztására. Hozzáteszik, a Bizottság úgy gondolja, hogy minden tagállamtól elvárható, hogy szolidáris legyen a többiekkel, de ez a szolidaritás sokféle formában elképzelhető. Mint írják, már a Bizottság eredeti, 2016-os javaslatában is volt egy olyan lehetőség, amely szerint a tagállamok pénzügyi hozzájárulással is kiválthatnák a menedékkérők átvételét. Kiemelték, hogy a végső jogszabályról döntő Tanácsban már több tagállam jelezte, hogy számára elfogadhatatlan lenne egy kötelező áthelyezési rendszer.

A tájékoztató kitér a Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége, a büntető jellegű uniós költségvetés és az EU-n kívülről való kötelező áttelepítések kérdésére is. (Euronews)

A tájékoztató itt olvasható >>>

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK