Komoly dilemmával kerül szembe az ember, ha a bulinegyed legutóbbi botrányáról szeretne írni – van is benne bűn meg nincs is, de hogy nem a vétkesek kapják a büntetést, hanem az ártatlanok, az is bizonyos. Hogy ha a törvény betűjét nézzük, akkor bizony büntethető a járda graffitizése, de ha a törvény szellemét, akkor esetünkben tán még jutalmazni is kéne.
Jutalmazni bizony, mert a bűnmegelőzést szolgálja. Arról van szó, hogy a pesti bulinegyedben bizony akad kábítószer, nem is kevés, nem is egyfajta. Európai főváros vagyunk, kérem, ez elkerülhetetlen: és még akkor járunk viszonylag jól, ha a dílerek nem a pokoli bioherbált vagy a dizájnerdrogokat terítik a klienseiknek, ami dühöngő őrültet is csinálhat a fogyasztóból, ha valamit rosszul adagolnak, hanem valódi, hagyományos kábítószereket, abba csak a kliens pusztul bele előbb vagy utóbb.
No, de mi van, ha sem nem ezt árulják, sem nem azt, hanem mondjuk sütőport?
Akkor a kedves vevő megjárta és mehet panaszra Sztálinhoz, mert a kábítószernek még a vásárlása is büntetendő, tehát saját magát is feljelentené az, aki panaszt tenne a rendőrségen egy csaló terjesztőre. Márpedig nem kis pénzekbe kerülnek ezek a szerek: egy adag kokain már öt évvel ezelőtt is húszezer forintokba került, legalábbis a Nagymező utcában és a 24.hu információi szerint, mert én sem akkor, sem később, sem korábban nem foglalkoztam ezzel a kemikáliával, így tapasztalatból nem is ismerhetem az árakat. És ha nem kokaint, hanem sütőport adnak el ennyiért, akkor elég magas az üzlet haszonkulcsa, ráadásul kicsi a lebukás esélye – a vevő is kerüli a feltűnést, az eladó is, mindenki sietne a tranzakcióval, mi több, a dörzsöltebb csibészek egy kis lidokaint is kevernek a sütőporba, így ha valaki belekóstol, ugyanúgy lezsibbasztja az ínyt, mint a valódi kokain.
És bizony ez az üzletág a bulinegyedben virul mostanság a leginkább
Hemzsegnek a turisták, a zsebük sem üres, az angol legénybúcsúk többségét nálunk tartják, hiszen más országokhoz képest mifelénk hihetetlenül olcsó az alkohol (csak a mi keresetünkhöz képest nem kerül olyan potom pénzbe), és hát aki otthon, valahol Nyugat-Európában vagy Amerikában, Kelet-Ázsiában, bárhol drogokat is használ az ünnepléshez vagy csak a mindennapi élethez, az egy itteni út kedvéért nem fog leszokni.
Át is verik a nálunk forgó idegeneket, napi rendszerességgel.
A dílerek úgy szólítják le őket, hogy:
„Hello! Hey, Sir! Want something? Cocaine, weed?”
és a kokain sütőpor, a marihuána majoranna náluk. (Ha magyarul válaszolunk nekik, elfordulnak tőlünk). A becsapottak rendőrt nem hívnak – annyi eszük még van – de a helyi kocsmárosoknak elpanaszolják a bajukat, meg leginkább elmaradnak a környékről is. Ez viszont a teljesen legálisan működő, adózó kocsmárosnak rossz.
Ezt unták meg páran a bulinegyedben, többek között a Szimpla két alkalmazottja, Molnár Bence, a hely kommunikációs vezetője, és a bulinegyed éjszakai életének rendbetételéről szóló Night Embassy of Budapest projekt vezetője, Német G. Dániel. Megunták és tettek is ellene: a két férfi krétaalapú festékszóróval a bulinegyed több részén is olyan angol nyelvű üzeneteket fújt fel, amelyek arra hívják fel a figyelmet, hogy a környéket ellepték a kamudrog-árusítók.
Szóltak pedig ezek az üzenetek emígyen:
„All drugs are fake here”.
Nem is először jelzik ők ezt a járdákon
Magam is láttam már ilyen feliratokat, ha arra akadt dolgom – nézetem szerint, mivel krétaalapú, tehát lemosható festékkel van dolgunk, nagyon még büntetni se kéne az ilyesmit, ráadásul meglehetősen közhasznú a tevékenység. Aki kábítószerfogyasztó, megtudja belőle, hogy arrafelé ne vásároljon, aki meg nem az, azt tudja meg, hogy errefelé drogüzlet is folyik, legyen óvatos.
Ehhez képest a térfigyelő kamerák képei alapján kiszálltak előbb a közterület-felügyelők, majd a rendőrség, és a két „tetten ért” elkövetővel előbb másfél órán keresztül tisztázták a helyzetet, aztán biztos, ami biztos, letartóztatták őket. Hét órát töltöttek magánzárkában. A graffitizés miatt komoly pénzbírság néz ki nekik – és azt már a tapasztalat mondatja velem, hogy a magyar bíróságok egészen különösen kezelik ezt a cselekményt.
Én magam ezért még nem álltam bíróság előtt, de mivel a Szabadság téri tüntetéssorozatot végigtudósítottam, tanúsíthatom, hogy ott még az építkezési ponyvára festés miatt is büntetni akartak, sőt, nagy per lett belőle, sok vádlottal, akiket végül azért mentettek fel, mert az akkori bírói gyakorlat szerint a falfestéshez fal kell, ott pedig ponyváról volt szó – habár nem mindenkit mentettek fel, két ügy is elhúzódott, más bíróhoz került, őket bizony megbüntették ötvenezer forint körüli összegre. Az okozott kár mértékét azonban négyezer forintban állapították meg.
Pár évvel később, vagyis tavaly Gulyás Mártont a Sándor-palotához vágott vízfesték-alapú anyagot tartalmazó palack elhajításáért háromszáz óra közmunkára büntették, nála a becsült kár huszonháromezer forint volt, a cselekedete garázdaságnak minősült, mivel kihívóan közösségellenes, erőszakos volt és alkalmas volt a köznyugalom megzavarására is a bíró szerint. Mondjuk az első eső lemosta volna, de az kormányépületeknél nem játszik – egy másik esetben az Állami Számvevőszék képes volt azt állítani, hogy a narancssárga festékkel az épületükre került felirat hatmillió forint kárt okozott. Hát hígul a forint, hígul, de nem ennyire…
Az ügy különben is aggályos
Ugyanis ha az áldílereket valahogy mégis előállítja a rendőr, lévén, hogy nincs náluk tiltott anyag, legkésőbb tizenkét óra után el kell őket engedni és a rendőrök arcába nevetve kezdhetik elölről az üzletet. Ellenben azokat, akik a csalásra felhívják a figyelmet, komoly összegre büntetik. Az „okozott kár” értékét ötszázezer forintra becsülik, ha arányosan gondolkodunk, és tekintetbe vesszük, hogy a négyezer forintos kárért a Szabadság téren ötvenezres bírság járt, itt a félmilliósért járhat több, mint öt-hatmillió is.
Ritka eset, hogy a rendőrség drogdílerek, ráadásul csaló dílerek malmára hajtsa a vizet, nekik segítsen, de most megtörtént, méghozzá jogszerűnek tűnő alapon: ugyanis utcán sütőport vagy majorannát árulni nem tilos (bár szigorúan véve szabálysértés, ha nincs az árusnak területfoglalási engedélye, de az lenne csak a cifra, ha a dílerek megpróbálnák kiváltani… a még cifrább meg az, ha meg is kapnák). Azonban graffitizni mindenképpen tilos, van is rá törvény, a Btk. 371. paragrafusa vonatkozik rá, ugyanis rongálásnak minősül. Vagy, mint Gulyás Márton esetében láthattuk, garázdaságnak.
Tehát előáll az az abszurd helyzet, hogy a törvény és a jog szellemében a rendőrség csaló szélhámosok érdekeit kell megvédje egyszerű, adófizető állampolgárokkal szemben, akik társadalmilag veszélyesnek találják a csalók tevékenységét.
Furcsa egy világ ez, én mondom.
Csak nekem van egy olyan érzésem, hogy valami nincs rendben?
