Kezdőlap Itthon Oldal 295

Itthon

Slomó, a szakértő

FüHü
-
0
Slomó, a szakértő

Lehet, hogy többek számára ismert a vicc, amely szerint Kohn Moszkvában elhatározza, hogy egy élete, egy halála, egyszer személyesen/facebook fölkeresi „a mi nagy Yehudi Menuhinunkat!” Mindenről lemond, egész életében teszi félre a pénzt, csak azért, hogy „a mi nagy Yehudi Menuhinunkat” meglátogathassa Brooklynban. Végül összejön a pénz, beadja az útlevélkérelmét, a KGB hatszázszor lenyomozza, ötezerszer elbeszélgetnek vele, miért akar kimenni az USA-ba, de ő csak azt hajtogatja, hogy semmi másért, csak azért, hogy „a mi nagy Yehudi Menuhinunkat” meglátogathassa. Végül aztán felül a repülőre, megérkezik New Yorkba, beül egy taxiba, s „a mi nagy Yehudi Menuhinunk” lakására viteti magát. Becsönget, s „a mi nagy Yehudi Menuhinunk” nyit ajtót. Kérdően rátekint Kohnra, amire Kohn elragadtatottan azt mondja, hogy én csak azért jöttem Moszkvából, hogy „a mi nagy Yehudi Menuhinunkat” láthassam. Menuhin meghatódik, előveszi a csekkfüzetét, s azt mondja: Kérem, árulja el, mibe került ez magának, s én azonnal visszatérítem az összeget. Nem, nem – mondja Kohn, szó sem lehet róla, én csak azért jöttem, hogy „a mi nagy Yehudi Menuhinunkat” láthassam. Erre Menuhin bevezeti a szalonba, rámutat egy kényelmes fotelre, és azt mondja: Kérem, foglaljon itt helyet, én most előveszem a Stradivarimat, s egyedül csak Önnek fogok hegedülni. Amire Kohn összecsapja a kezét, s boldogan felkiált: Nahát, és a mi nagy Yehudi Menuhinunk még hegedülni is tud!

Ez csak azért jutott eszembe, mert egy barátom elküldött egy március 26-án esedékes programot, amelynek címe: Mit köszönhetünk a keresztény kultúrának? A program szervezője a Századvég: maga G. Fodor Gábor nyitja meg a rendezvényt, rögtön utána fellép a nagy kereszténység-szakértő, Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter, ám a rendezvény fénypontja minden bizonnyal az a kerekasztal-beszélgetés lesz, ahol két jeles kereszténység-kutató szakember, Juhász Hajnalka miniszteri biztos és ifj. Lomnici Zoltán, a Századvég Alapítvány elnökhelyettese, a Civil Összefogás Fórum fő aktivistája társaságában fellép az ugyancsak neves kereszténység-szakértőként ismert és tisztelt Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija.

Persze meglehet, Köves Slomó tévedésből lesz itt, ugyanis ő arra a kerekasztal-beszélgetésre ígérkezett el, amelynek témája, hogy mit köszönhet a kereszténység a zsidóságnak, de az is meglehet, hogy Köves Slomó a fene nagy kapkodásban összekeverte a történeti kronológiát. Mert eddig úgy tudtam, hogy a kereszténység köszönhet sokat a zsidóságnak, például magát Isten kinyilatkoztatott szavát, a Tanach egészét (amely aztán az Ószövetség nevet kapta a keresztségben), a morális parancsolatokat, a történelmi látásmódot és így tovább, de most kiderül, hogy éppen fordítva: a zsidóság köszönhet sokat a kereszténységnek. És ez így is van: kétezer év antijudaizmusát, rendszeresen ismétlődő, kiterjedt pogromokat, vérvádat, az ostyagyalázás és a kútmérgezés vádját, nagyüzemi kényszerkereszteléseket, gettókat és a szent inkvizíciót, avagy a nagypénteki folklorisztikus zsidóveréseket.

Mindenesetre én meg Kohnnal együtt kiáltok fel boldogan: Nahát, és a mi nagy Köves Slomónk még a kereszténységhez is ért!

Egy nap, amely megrengette a Fideszt

FüHü
-
0
Egy nap, amely megrengette a Fideszt

„Orbán elveszítette az alkalmat, hogy az EPP ellenére, sőt az EPP rovására építse ki a maga európai pozícióit a szélsőjobboldalon. Soha nem remélt médiafelületet, figyelmet és esélyes politikai muníciót adott volna ez neki, melynek java része csak a választási kampányban mobilizálható, május 26-a után azonban már nem.” – Kezdi Diplomáciai jegyzetét Ara-Kovács Attila.

Amikor Orbán Viktor március 20-án leült az Európai Néppárt (EPP) vezetőivel megtanácskozni a „hova továbbot”, a zárt ajtó előtt toporgó Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Szijjártó Péter külügyminiszter és Rogán Antal, a Kabinetirodát vezető miniszter a körülöttük forgolódó szimpatizánsoknak és érdeklődőknek azt mondta: Orbán most nyújtja át az EPP-nek a Fidesz kilépési nyilatkozatát. Amikor kiderült, hogy erről szó sincs, hisz a Fideszt „csak” felfüggesztették, a beszámolók szerint ők voltak a leginkább meglepődve, s azonnal latolgatni kezdték: hogy miként lehet ezt majd otthon eladni, hisz a Fidesz-támogatók kemény magja – nem kis részben a hivatalos sajtó uszító és gyalázkodó cikkei miatt – már egy ideje követeli az EPP elhagyását.

Ezek a tények. Kevéssé ismertek azok az események, amelyek ama bizonyos zárt ajtó mögött történtek, de az elmúlt napokban mégis elkezdtek szivárogni bizonyos információk. Igaz, ezek igazságtartalmát még a jövőnek igazolnia kell, de az nyilvánvaló: az EPP igyekszik elejét venni annak, hogy a médiában – Magyarországon, de főként Európában – kizárólag Orbán narratívja érvényesüljön.

A sajtóelemzések megegyezni látszanak abban, hogy a „csak” felfüggesztés egyik félnek sem igazán jó, különösen hosszú távon fenntarthatatlan, épp ezért a május 26-i választások után „végleges” megoldást kell találni. Ám e téren az EPP sokkal jobban járt, mint a magyar kormány – időt ugyanis nem Orbánék nyertek, hanem a néppárt vezetése.

Már nem először írom le: ha a Fideszt most kizárják a pártcsaládból, minden energiájával az EPP ellen fordult volna a választási kampányban, s kiélezte volna az EPP-n belüli konfliktusokat is. Bár Manfred Weber frakcióvezető pozícióját – enyhén szólva – nem erősítette a felfüggesztés kialkudása, de többet veszített volna a szaporodó konfliktusokkal, ha a Fidesztől most megszabadul. A pártcsaládon belül a többség érti – és épp ezért értékeli – ezt, nem úgy a többi parlamenti formációban ülő képviselő, akik számára májusig Webernek kell nyújtania valamit jövendő szavazataikért cserébe.

Annál is inkább, mert a sebtében megalakított „bölcsek tanácsába”, mely a Fidesz sorsát eldöntő majdani EPP-határozathoz jelentést készít, bekerült az a Wolfgang Schüssel, akit osztrák kancellársága idején komoly EU-s szankciók sújtottak amiatt, hogy koalícióra lépett a néhai Jörg Haider szélsőjobboldali pártjával. Vele akkor hosszú ideig egyetlen európai politikus volt hajlandó szóba állni, s az nem volt más, mint Orbán. Igaz, felfogható ez a szereposztás úgy is, hogy ha majdan mégis maradna a Fidesz a pártcsaládba, annak felelősségét Weber Schüsselre tolhassa.

De inkább az a verzió fog érvényesülni, hogy a Fidesz és az EPP útjai májust követően szétválnak, ráadásul tekintet nélkül arra, hogy a magyar párt hány mandátumot szerez. Nyugati elemzők ugyan nem zárják ki annak lehetőségét, hogy az EPP mindenáron magához kötne egy erőteljes Fideszt, de ez a feltételezés nem számol azzal, hogy Orbán nem mondott le arról, hogy az EPP-ből szélsőjobboldali megapártot csináljon, s ez olyan jövendő konfliktusokat fog generálni, melyektől csak a Fidesz kizárásával lehet majd szabadulni.

Az EPP-vel szemben viszont a Fidesz most óriásit veszített. A témával foglalkozó valamennyi cikk felemlíti, hogy a felfüggesztés miatt Orbán már nem foglalhat helyet Európa vezetői között a rendezvényeken, és erősen romlottak tárgyalási pozíciói a költségvetési vitában, amely a májusi választás után indul majd be teljes sebességgel, és amelynek a tétje az lesz: olyan országok, amelyek oly mértékben nem tartják be az uniós játékszabályokat, mint Magyarország, támogatásban se részesüljenek. Ám arról a kommentárok elfeledkeztek értekezni, hogy Orbán elveszítette az alkalmat, hogy az EPP ellenére, sőt az EPP rovására építse ki a maga európai pozícióit a szélsőjobboldalon. Soha nem remélt médiafelületet, figyelmet és esélyes politikai muníciót adott volna ez neki, melynek java része csak a választási kampányban mobilizálható, május 26-a után azonban már nem.

Lézersugár, magyar égen – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás
-
1
Lézersugár, magyar égen – Déli kávé Szele Tamással

Lehet, hogy sokan nem értik majd, miért találom komoly fenyegetésnek ezt a kis hírt. Az is lehet, hogy számosan az elkövetővel szimpatizálnak majd – nekem akkor is kötelességem riadót fújni. Mert valóban kritikussá kezd válni a helyzet. De azért előtte kérek egy duplát, három cukorral.

Szóval a hír valahol a bűnügyek és a színes hírek határán helyezhető el, a 444 adta közzé, emígyen szól:

„Lézerrel vakították el a békéscsabai repülőtérről felszálló tanulópilótát, számolt be az RTL Klub Híradójának szombat esti adása. A beszámoló szerint az éjszakai iskolakörre indultak oktatójával, már 300 méter magasan, mikor elvakították. Az életveszélyes szituációban az oktatónak kellett közbelépni: átvette az irányítást, és azonnal visszafordultak. A két pilóta annyira pontosan meg tudta mondani, hogy honnan világítottak a gép felé, hogy a rendőrök nem sokkal később meg is találták az elkövetőt. Az RTL szerint a tanyája mellett bóklászott mikor igazoltatták, még a lézer is a zsebében volt.”

Csúnya dolog, légi közlekedés biztonságának veszélyeztetése első megközelítésben, foglalkozik is vele a Btk. 233. paragrafusa, miszerint:

„233. § (1) Aki a vasúti, a légi vagy a vízi közlekedés szabályainak megszegésével más vagy mások életét vagy testi épségét veszélyezteti, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés

a) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést,
b) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,
c) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,
d) öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz.”

Itt sikerült elkerülni a nagyobb bajt, úgyhogy három év néz ki az elkövetőnek – jó, tudom, egyelőre gyanúsított, de tekintve a tettenérést, lesz ez még vádlott és elítélt is, pillanatokon belül, mondhatni fénysebességgel. Az ügy – jogilag – tiszta és világos,

de miért tette, amit tett?

Az átlagos hírfogyasztó valószínűleg odáig eljut, hogy az ilyenek dobálták régen kövekkel a vonatok ablakait (büntetőjogi szempontból azonos a cselekmény, valóban), de ez egy modern kor, most már sokkal fejlettebbek vagyunk, most már lézeres mutatópálcával vakítják el a pilótákat. Mondjuk, ha maradandó látáskárosodást is okozott a fickó, megállhat az öt év is.

Az álhírek kutatója, a tapasztalt mocsári hajós azonban, József Attilával szólva, „szétnéz merengve, és okos fejével biccent, nem remél” – ez bizony chemtrail-gerillának néz ki. Terjed ez a veszélyes népbutítás, mint a kolera, mindenhol megterem, akár a bolondgomba. Csak remélem, hogy van, aki számára még újdonságot mondok. A chemtrail-elmélet szerint ugyanis  a repülőgépek titokban mérgező vegyi anyagokat permeteznek, melyek megmérgezik és butítják a lakosságot. Az időjárás-befolyásolást és a pszichológiai manipulációt is célként említik az elmélet hívei.

Mely repülőgépek? Bármely és mindenfajta repülőgépek, épp ezért harcolni kell a légi közlekedés minden formája ellen.

Sült bolondság, nem is érdemes szót fecsérelni a cáfolatára, ezek az emberek hisznek, mert hinni akarnak, mert ez megadja nekik az összetartozás érzését, a csoporttudatot és némi felsőbbrendűség érzetét is – hiszen ők átlátnak a szitán. Hogy a szitán túl kimérákat látnak, az másodlagos. Mostanában minden korábbinál virulensebben terjed ez az elmebaj, keveredik némi ál-környezetvédő ideológiával, laposföld-elmélettel, oltásellenességgel, és minden egyébbel, ami veszélyes szamárság: nézetem szerint a manapság divatos konteókoktél ártalmasabb az emberi elmére, mint a heroin, pedig az sem akármilyen szinten forgatja ki magából a fogyasztóját.

Ráadásul a magyar kormány is mintha adná alájuk a lovat, hiszen a minap is közölték: korlátozni kívánják Magyarország légterében az éjszakai forgalmat.

De a repülést manapság és Magyarországon a legváltozatosabb indokok alapján illik utálni

Volt már vitám „méregzöld” környezetvédővel, aki mindenestől be akarta tiltani, ökológiai okok miatt (távolról sem annyira szennyező, főleg a modern hajtóművek miatt, mint azt terjesztik), mikor megkérdeztem, mivel menne Londonba, azt válaszolta, hogy nem menne, ami roppant decens érv, és bizonnyal elnyeri a kormány tetszését is, csak ez véletlenül a huszonegyedik század, mint naptári adataim mutatják. Lehet ugyan leállítani a külkereskedelmet és a személyforgalmat, volt már önellátó Magyarország, csak sajnos utoljára Mátyás király idejében, így saját forrásokból maximum az akkori szintet tudnánk hozni. Vagy azt sem, tekintve, hogy a só- és aranybányák már nincsenek határainkon belül – bár, ha nincs külkereskedelem, minek az arany? Hagyjuk is, aki vissza akar térni a boldog középkorba, tegye felőlem, barátunkkal nem folytattam a vitát, nem az nekem a bajom, hogy mit gondol – az a bajom, hogy azt akarja, én is gondoljam.

Nem fogom.

Személyszállító gépeket akarnak elpusztítani

Az viszont napi gyakorlat, hogy a chemtrail elkötelezett hívei már teljesen nyilvánosan szövögetik a terveket az utasszállító gépek megsemmisítésére. A közösségi oldalakon. Igen, személyszállító gépeket akarnak elpusztítani, mondjuk Stinger rakétájuk még nincs, de lézeres mutatópálcáik vannak – ezekkel bizony el lehet vakítani úgy egy-egy pilótát, hogy landolás közben ízzé-porrá törjön a gép és a roncsok is kigyulladjanak. Mármost az egy dolog, hogy a zavaros fejű csőcselék mit hisz és mit nem hisz el a cinikus prófétáinak, azonban a tömeggyilkosság már sokkal konkrétabb valami.

Hogy a kormány mi okból matat a légi közlekedéssel, azt tudjuk: Mészáros Lőrinc próbája megszerezni a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér tulajdonlását, de a kis húzásaikkal őrülteket biztatnak fel, bennük keltik azt az érzést, hogy támogatják őket. És különben van az a pénz, amennyiért támogatnák is – nem hinnének a chemtrailben, de ha megérné nekik, támogatnák az eszmét.

Akár a chemtrail-ellenes mozgalmat is.

Hát, ilyen madárkát fogtak a rendőrök Békéscsaba mellett.

Remélem, legalább három évet fog ülni az ágon.

Orbán már megint brüsszelezik

FüHü
-
0
Orbán már megint brüsszelezik

Orbán Viktor most a Kossuth rádió Vasárnapi újság című rádióműsorában bírálta a brüsszeli politikusokat. Szerinte meg kell mutatni a brüsszelieknek, hogy Magyarországon az történik, amit a magyar emberek akarnak.

A kormányfő arra kérte a magyar embereket, hogy ha szeretik a hazájukat, ha ki akarnak állni a hazájuk érdeke mellett, vegyenek részt a május 26-i európai parlamenti választáson. „Mutassuk meg Brüsszelnek, álljunk ki Magyarország mellett” – mondta Orbán Viktor.

„Meg kell mutatni a brüsszelieknek, hogy Magyarországon az történik, amit a magyar emberek akarnak, és nem Brüsszelben fogják mindenfajta, éppen balra húzó és tolódó pártok meg Soros György-féle „ilyen civil szervezetek” irodáiban eldönteni, mi történik Magyarországon és Európában” – jelentette ki Orbán Viktor.

Hangsúlyozta továbbá: „mi nem vagyunk hajlandóak azt csinálni, amit Brüsszel diktál, ha az a magyaroknak nem jó”.

Kifejtette: Brüsszel 2010-ben megszorításokat követelt, amire a magyar kormány válaszképpen hazaküldte az IMF-et és adót csökkentett. Aztán azt akarták – folytatta -, hogy „a bankok a devizahiteleket százszorosan bevasalhassák az embereken”, ám a kormány ehelyett elszámoltatta a bankokat. Brüsszel magas rezsit is akart, Magyarország ehelyett rezsicsökkentést vezetett be – tette hozzá.

„Aztán azt mondták, engedjük be a migránsokat, mi meg kerítést építettünk. Aztán most azt mondták, hogy fogadjuk vissza a migránsokat, mi meg nem vagyunk hajlandóak elfogadni a kötelező betelepítési kvótát” – mondta Orbán Viktor.

Szerinte Merkel is bevándorláspárti

Arra a felvetésre, hogy Angela Merkel német kancellár szerint nem lehet, hogy egyes tagállamok nem fogadnak be migránsokat, a kormányfő úgy reagált: a bevándorláspárti országok és azok vezetői nem adták fel azt az elképzelésüket, hogy Közép-Európát is átalakítják. Szerinte azonban az erkölcsi előny Közép-Európánál van, mert a Nyugattal szemben a közép-európaiak nem akarják ráerőltetni a nyugatiakra a saját életükről szóló elképzelésüket.

„Rázhatja az öklét akárki (…), Magyarország nem fog engedni abból az alapvető jogából, amiből ezer éve nem engedünk”, vagyis továbbra is a magyarok fogják eldönteni, mi történjen az életüket meghatározó fontos kérdésekben – hangsúlyozta.

Szavai szerint a brüsszeli bürokrata elit egy buborékban él

Elveszítette a kapcsolatát a valósággal, azonban „nekünk itt két lábbal kell állnunk a földön, a nemzeti érdekekből kell kiindulni”. A brüsszeli bürokraták „nem mondhatják meg nekünk, hogy mit csináljunk, mi mondjuk meg nekik, hogy mit kell tenniük” – fogalmazott.

A néppárti felfüggesztéssel szerinte időt nyertek

A Fidesz európai néppárti (EPP) tagsága ügyében a pártelnök-miniszterelnök úgy fogalmazott: „időt nyertünk”, és onnan nézve, hogy 13 párt kezdeményezte a Fidesz eltávolítását az EPP-ből, a végkifejlet elfogadható. „Majd az európai választások után eldöntjük a Fideszben, mi jó Magyarországnak, a néppárton belül kell-e folytatnunk, vagy valamifajta új pártszövetségben van inkább a helyünk” – mondta. Hozzátette: a szóban forgó 13 párt kivétel nélkül bevándorláspárti, a migrációt nem megállítani, hanem törvényesíteni akarják.

Megismételte: a Fideszt nem lehet sem kizárni, sem felfüggeszteni, a Fidesz negyedik kormányzati ciklusát tölti, és az elmúlt három EP-választáson a legsikeresebb európai párt volt. Így, ha a vita odáig jutott volna, hogy nem találnak megoldást, akkor a Fidesz kilépett volna, ezért is volt ott a néppárti vita alatt a kezében a hivatalos kilépési nyilatkozat – fejtette ki.

A néppárt bevándorláspárti szárnya összejátszik a baloldallal

A Fideszt támadók egy bevándorláspárti platformhoz tartoznak, amely pártokon keresztülhúzódó, „belóg a lába az EPP-be is” – fogalmazott Orbán Viktor, aki szerint ennek az a következménye, hogy az egész EPP folyamatosan balra tolódik.

Jelezte: a bevándorláspárti szárny nem csinál titkot abból, hogy egy bevándorláspárti nagykoalíciót akar az EP-választás után. Sőt, a színfalak mögött ez a csoport „lényegében lepacsizta a dolgot”, és a zöldekkel, a liberálisokkal és a szocialistákkal egy bevándorláspárti nagykoalíciót akarnak. Azt is tudják, hogy a Fidesz sosem támogatna egy ilyet – mondta, hozzáfűzve: idehaza sem kötnek semmilyen koalíciót a volt miniszterelnök pártjával, a DK-val, és nem akarnak ilyen helyzetbe kerülni az európai színtéren sem.

A kormányfő szerint az EPP már nem az az erős párt, mint ami Helmut Kohl idején volt, hanem „szerencsétlen sorsúvá vált”, elveszítette a szuverenitását, és baloldalról diktálnak neki, sőt együttműködni akar a baloldallal, amiből az fakad, hogy eltűri a kettős mércét, különösen ha közép-európai országokkal szemben alkalmazzák. Az EPP-nek vissza kell nyernie a szuverenitását, nem lehet egy ilyen „félbaloldali, sodródó párt” – mondta, hozzátéve: amikor az EP-választás után a Fidesz dönt arról, hogy a néppártban folytatja-e, akkor az egyik döntő szempont éppen az lesz, hogy folytatódik-e a kettős mérce alkalmazása, bevándorlásellenes lesz-e az EPP, kiáll-e a keresztény értékek védelme mellett, vagy tolódik továbbra is balra. Utóbbi esetben a Fidesznek valami új dolgot kell csinálnia – jelentette ki.

Közölte: „semmilyen pártfegyelem érdekében nem adom fel azokat a fontos dolgokat, amelyeket a magyar emberek eldöntöttek”, így a keresztény kultúra védelmét és a migráció megállítását.

Orbán Viktor megjegyezte, hogy egyébként a fontos dolgok nem a pártmegbeszéléseken, hanem a miniszterelnökök tanácsában dőlnek el, ezért „az érdekérvényesítő befolyásunkra ennek nincs semmilyen hatása”.

Orbán beszólt Macronnak és Timmermansnak is

Azzal kapcsolatban, hogy Emmanuel Macron francia elnök szerint a „törzsi logika” érvényesült a Fidesz-tagság ügyében az EPP-ben, a miniszterelnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a francia elnök egy másik pártszövetséghez tartozik, ezért felvetődik a kérdés, hogy „aztán már Önnek mi köze van ehhez”, inkább „söprögessen a saját portája előtt”.

A kormányfő arra is kitért a rádióinterjúban, hogy elvesztette felsőházi többségét a kormánykoalíció a hollandiai tartományi választásokon, amiről azt mondta: az európai szocialisták csúcsjelöltjének, a „Timmermans nevű, buborékban élő embernek” a pártja „akkorát bukott, mint az ólajtó”, elveszítette az emberek bizalmát.

Eközben azonban Frans Timmermans Budapestre és más európai fővárosokba jár, hogy „kioktasson bennünket demokráciából, miközben otthon az emberek éppen útilaput kötöttek a pártja talpára” – mondta.

Orbán Viktor szerint, ha az EU folytatja azt, hogy „politikai elfekvőnek használja” a fontos uniós döntési pozíciókat, és a saját hazájában megbukott embereket küldenek Brüsszelbe, azzal nem növelik az emberek bizalmát az EU iránt, hanem radikálisan csökkentik. „Ilyen Timmermans-típusú embereknek, akiket otthon elzavarnak a választópolgáraik, azoknak nem szabad pozíciót adni Brüsszelben, mert ezzel az egész EU-s együttműködést gyengítjük le” – fogalmazott.

Orbán: lelepleztük, mire készül Brüsszel

Az EP-választásig hátralévő két hónapról Orbán Viktor azt mondta: „kicsit dühösek ránk Brüsszelben” az uniós migrációs tervekről szóló kormányzati tájékoztató kampány miatt, mert „lelepleztük, mire készül Brüsszel”. De muszáj emlékeztetni az embereket arra, hogy néhány hete például az EP-ben, a magyar baloldali képviselők szavazatával is, elfogadták, hogy a következő hétéves költségvetési ciklusban emeljék háromszorosára a migrációs alap büdzséjét – fejtette ki.

Ezért a feladat most az – közölte a miniszterelnök -, hogy folyamatosan tájékoztassák az embereket, mire készül Brüsszel, „nem szabad meghátrálni, megijedni”.

Orbán Viktor azt várja, hogy az EP-választás után „egy új Európa felépítésében aktív magyar részvétellel jöjjenek szebb idők”. (FH/MTI)

Mai kérdés – Ön szerint a Fidesz döntse el mi jó Magyarországnak?

FüHü
-
1
Mai kérdés – Ön szerint a Fidesz döntse el mi jó Magyarországnak?

„Majd az európai választások után eldöntjük itt a Fideszben, hogy mi jó Magyarországnak, a Néppárton belül kell-e folytatnunk, vagy valamiféle új pártszövetségben van a helyünk.” – mondta Orbán Viktor a Kossuth rádió Vasárnapi újságnak adott interjújában.

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint a Fidesz döntse el mi jó Magyarországnak?
Vote

Borbás Marcsi ritka erénye

Rátesi Margit
-
3
Borbás Marcsi ritka erénye

Talán sokan meglepődnek most – szeretem Borbás Marcsi műsorát. Már akkor is bírtam, amikor a jelen rezsim első próbálkozásakor – a kilencvenes évek végén – megjelent a tévében.

Kicsit régi magamat láttam benne. Ahogy lelkesen mászott barlangba, meg ámult el valami apróságon – így vizslathattam 45 éve egy 30 méteres készülő csarnok tetején a futómacskát (a híddaru hajtóműve), és ámultam el a kétméteres csúcstávolságot befogni képes esztergagépen, ami ráadásul tizedmilliméteres pontossággal volt képes megtartani a központi tengelyvonalat.

Kicsit – na jó, nagyon – irigylem azért, hogy sikerült neki kitalálni, megtartani immár százon felüli szériában futó Gasztroangyal című műsorát. Ebben főképp azt, hogy úgy bejárja az országot, ahogy nagyon kevesen – emberekkel beszélget, nemcsak nyilatkozókkal. Köztudott róla, hogy híve a mostani kormányzó erőnek -, de ez nem jön át olyan erőszakos bunkósággal, mint más műsorokban. Sőt néha – tán szándékai ellenére – éles kontrasztba kerül a hivatalos vonallal: például amikor a magyar-csángó-székely-sváb lakosságú kis faluban az immár egy asztal körül ülők emlékeznek ki-be telepítgetésük idejére, a kétszer-háromszor a semmiből való újrakezdésre. A legélesebb volt a Beloiannisz faluban történt forgatás. Abból bárki megtudhatta: a magyarok, négy évvel a háború vége után, amikor még itthon is hiány volt mindenből, romban állt a fél ország, több tízezer görögnek adtak menedéket, akik a hazájukban dúló polgárháborúból menekültek.

Egyet nem szabad: a Gasztroangyal határon túli adásait megnézni

Az amúgy is elérzékenyülésre hajlamos Marcsi ugyanis képes minden szem puliszka vagy sztrapacska nyakába borulni, könnyekig meghatva annak magyarságától. Amitől egyébként szegény helyiek is zavartan toporognak.

Viszont érdekes reminiszcenciákat ébreszt néhány adás. Pilisvörösváron a helyi svábok körében járt Marcsi, a svábkonyha jellegzetességeit bemutatva. Mintha a gyerekkorom – legalábbis Anyu konyhája idéződött volna föl egy pillanatra. Holott tudtommal nem vagyunk svábok. Pontosabban: a dédszüleimig visszamenőleg biztosan nem. Nem vagyunk Eszterházyak, (sőt Esterházyak sem), így nem őrzik őseim nevét fóliánsok. Bár a családi legenda szerint kering valahol egy Rátessy névre kiállított kutyabőr – de hát ilyesmije mindenkinek lehet Magyarországon. Anyai nagyszüleim vezetékneve – Biró és Berta – sem utal sváb eredetre. Mégis: amikor az őszhajú asszony mesélni kezdte, hogy régebben nem volt ennyiféle étel, húst sem ettek mindennap – már mondtam is magamban szikrányival előbb, mint a mesélő: szerda és péntek volt a hústalan nap… És „pünktlikt” úgy tojásleves vagy bableves járt a tésztás ételhez.

A nudli – nudel – bemutatásakor került sor erre. A világ a gnochit ismeri – mindkettő kifőzött krumplistészta. Bár szerintem a nudli sokkal finomabb, puhább, a gnochiban több a liszt. És amíg a gnochi egy jól megtermett csipetkére hajaz, a nudlit kisujjnyi hengerekké formálják. Gyerekkoromban sokat nevettünk, amikor Anyu elárulta e finomság Zalában használatos nevét: angyalbögyörőnek hívták. (A bögyörő a kisfiúk – angyalfiúk esetében nem használatos – szerszámát jelenti a népnyelvben.)

Borbás Marcsi (ő maga hívja magát így – nem a legszebb beceneve a Máriának) egy Madaras nevű faluban nőtt föl, – erre gyakran hivatkozik. 1998 és 2002 között gyakran szerepelt a nyilvánosságban is a mai magyarországi kormányfő csapatában, férje pedig az a Rákay Philipe, aki kétmilliós tömeget delirált a Kossuth térre. Philipe – akinek a valódi neve egyébként Kálmán, ma a tévé, vagy az MTVA egyik vezetője. Azért jellemző a büszke magyarra – legalább Fülöpnek hívatná magát, ha a Kálmánt annyira cikinek érzi. Úgy tudni, a frigy is széthullott – de ez az ő személyes ügyük. De nyilván a tévé egyik vezetőjeként van befolyása arra, hogy a Gasztroangyal repülhessen.

Tőlem ugyan repülhetne tovább

Lenne ötletem is, merrefelé – például vidéki városokba, netán a fővárosba is – felderíteni, mi, hogyan változott a magyar gasztronómiában, ahogy szomszédként találkozott az alföldi, meg a palóc, a nyírségi tirpák, meg a baranyai tüke. Szép kis szociológiai panno lenne. Bár erre Borbás Marcsi valószínűleg képzett segítség nélkül nem lenne képes – ahogy én sem, hiszen nem ismerem e tudomány eszközeit. De szerintem arra képes lenne, hogy az adódó következtetéseket emberi nyelven továbbítsa.

Igaz, ehhez meg kellene szabadulnia attól, hogy régen „minden jobb volt”, meg az igazi csakis a rokka szőtte ruha, meg a zsíros mangalica lehet. Meg kéne bocsátania a városiaknak, hogy traktort, szivattyút, villanybojlert, fürdőkádat, virágos tányért, meg hasonló hiábavalóságokat gyártanak, és nem a saját kertjükben szedik a pálinkának valót. Hoppá: azt a számítógép vezérelte lepárló berendezést valószínűleg nem a pajtában szerelte össze Pista bácsi az apjától, meg az öregapjától rámaradt ősi magyar kaszákból, amin a saját kertjében álló saját fájáról szedett saját gyümölcsből főzeti a saját pálinkáját. Szóval, bonyolult dolog ez…

És, ha már gasztronómia. Két kis trükköt ismertetnék. Az egyik Anyukámé, aki a palacsintatésztába csak egy tojást tett, és nem tejjel, hanem felerészben tejjel és szódavízzel keverte. Ezzel elérte, hogy a palacsinta hidegen sem merevedett meg, sőt felmelegítve is olyan lett, mint a friss. Ráadásul átlátszóan vékony tésztákat lehet így sütni.

A másik saját „innováció”

Ehhez tudni kell, hogy bár Budapesten születtem, és élek – sőt, nem is szeretnék elköltözni ebből a városból -, mindig vonzott a föld, hacsak egy cserépnyi is. Amikor 1974-ben vettünk egy darab földet egy szőlőhegyen (a Balaton felvidéken – gyönyörű, hely. De se út, se víz, se semmi.) lelkesen nekiálltam ásni, gazt irtani, ültetni – nem törődve azzal, hogy a köves, agyagos föld nem való kerti növényeknek. Víz sincs – autóval hordtam kannában a vizet a locsoláshoz. A 2×3-as bódé tetejéről nem jött le annyi esővíz, hogy elég legyen. Egyik évben mindezek ellenére rengeteg petrezselyem nőtt ki. A petrezselyem hisztis növény – Anyu úgy mondta: előbb lemegy a pokolba, hogy megkérdezze az ördögöt, kinőjön-e. Mindegy, itt van, egyelni kell. Egy ölnyi friss növényt kellett kihúzgálnom – és a szívem szakadt meg, hogy télen meg majd adhatok tíz kókadt szálért ötven forintot.

Gondoltam egy nagyot: alaposan megmostam, és a gyökérfarkincájával együtt ledaráltam egy kis kézi zöldségaprítón. Az aprítékot beletömtem a jégkockatartókba – nem volt elég, így korábbi bonbontartókat is bevetettem, majd óvatosan felöntöttem vízzel és lefagyasztottam. Amikor megfagyott, kiütöttem a kockákat a tartóból, és egyesével fóliába csomagoltam. Így jobban elfért a mélyhűtőben, és felhasználása is egyszerűbb lett. Csak kivettem egy kockát, beledobtam a levesbe – és elöntötte a konyhát a friss petrezselyem illata – amit nem tud visszahozni a szárítmány sem, de még a télen hajtatott sápatag csokor sem.

Borbás Marcsira meg a Gasztroangyalra visszatérve: jól tudom, hogy az indirekt befolyásolás sokkal hatásosabb, mint az arcba tolt manipuláció – sőt, ez utóbbi kontraproduktív is lehet. De van egy nagy különbség más, hasonló néven ismert személyekhez képest: nincs – legalábbis a műsorában – izzó gyűlölet, de még csak lenézés, káröröm se. Valószínűleg nem ő fogja megírni a huszadik századi magyarországi liberalizmus és keresztényszocialista eszmerendszer összehasonlító elemzését mondjuk idősebb Vázsonyi Vilmos és Pehm József műveinek tükrében. De ért az emberek nyelvén – sőt képes gügyögés (kivéve, ha határon túli, vagy kutya akad az útjába – egy határon túli kutya végképp megindítja) és lenézés nélkül beszélgetni is.

Ez pedig mindkét oldalon ritka erény.

Migrációs konferencia – Orbán: most kell cselekedni!

FüHü
-
0
Migrációs konferencia – Orbán: most kell cselekedni!

Azonnali cselekvésre szólított fel a migráció, a határvédelem és az európai egység ügyében Orbán Viktor miniszterelnök a Mathias Corvinus Collegium (MCC) budapesti migrációs konferenciáján, a Várkert Bazárban.

A migráció, a határvédelem, az európai egység ügyében most kell cselekedni, mert ha az európai politika nem hoz azonnali döntéseket, akkor olyan folyamatok indulnak meg, amelyeket később lehetetlen lesz megállítani. „Most kell döntéseket hozni, mert egyébként 20, 30, 40 év múlva olyan következményekkel néznek szembe az utódaink, talán még mi magunk is, amit bánni fogunk” – jelentette ki Orbán Viktor.

  • ENSZ-adatok szerint 13 év alatt félmilliárd emberrel fog emelkedni Afrika lakossága, kis híján annyival, mint amennyi az Európai Unió lakosainak mostani száma.
  • Az afrikai és az európai élet színvonala közötti különbség nőni fog. Így az Afrika felőli migrációs nyomás bizonyosan erősebb lesz.
  • Afrikát nem öt év múlva, hanem most kell elkezdeni fejleszteni, hogy „a segítséget vigyük oda, és ne a baj jöjjön onnan ide”.
  • Az EU jelenlegi vezetői, mostani struktúrái képtelenek a migráció ügyét megoldani. Ezért az Európai Bizottságtól el kell venni a migráció és a határvédelem jogát, és létre kell hozni a schengeni övezet belügyminisztereiből álló testületet, amely választ ad a migráció kérdésére.
  • Nyugat-Európában ma a legfontosabb kérdés az őslakosoktól civilizációs értelemben különböző néptömegekkel való együttélés menedzselése, addig Közép-Európában nincsenek ilyen tömegek, és „minden erőfeszítésünk arra irányul, hogy ne is legyenek”.
  • Az európai politika nyugati és keleti fele elmegy egymás mellett, de ebben a küzdelemben a magyarok erkölcsi fölényben érzik magukat, mert a nyugatiakkal ellentétben a magyarok nem akarják ráerőltetni a saját megközelítésüket a Nyugatra.
  • Természetellenes, hogy Magyarország ma vezető szerepet játszik a migrációs vitában, hiszen sem az ország, sem a hadsereg mérete, sem az egy főre jutó GDP nagyságrendje nem indokolja ezt.
  • A hadsereg: bár minőségi, de méreteit tekintve nem fenyegető jellegű, „ha a törökökkel beszélgetünk, akkor azt szokta mondani, hogy annyi katonánk van, mint nekik hétvégén szökésben”.
  • „Sem Magyarország, sem a politikai vezetői – ideértve engem is – nem akarnak semmilyen vezető szerepet játszani Európában”, van elég munka Magyarországon, de nincs mit tenni, mert a magyarok nem akarják még egyszer átélni, hogy egyik napról a másikra 400 ezer, zömében katonakorú férfi átmasírozzon az országon. Ezért épült kerítés, és ezért fordult szembe a kormány az európai mainstreammel.”
  • Európában 30-40 év alatt felépült az a koncepció, amely szerint a társadalmakat, különösen a közös európai világot, intézményeknek kell vezetniük, nem személyeknek.
  • Az európai politikai koncepcióban az intézmény jó dolog, az erős politikus pedig rossz, és minden erős vezető, aki vállalkozik a lehetetlennek tűnő dolgok megoldására, negatív megítélést kap, „a teljes európai soft power megtámadja”.
  • Európai nyugati felén e „soft power”, vagyis a politika körüli világ – például agytrösztök, NGO-k, egyetemek és a média – 85 százalékban baloldali, liberális, és képes összehangoltan cselekedni.
  • Ezért ha egy nyugat-európai azt gondolja, amit egy magyar, és úgy mondja el, mint egy magyar, azt másnap reggel „ez a 85 százalék” kicsi darabokra tépi szét
  • Közép-Európában inkább 50-50 százalék az arány, sőt talán egy kissé inkább keresztény-konzervatív irányba mozdul el.
  • A magyar kormánynak igaza van, olyan rossz nyugat-európai reputációja országnak és miniszterelnöknek, mint Magyarországnak és neki, talán még sohasem volt.

„Végesek az energiáink, nekünk kell egy nagy ország, amely végre Nyugat-Európából ugyanazt mondja, amit mi” – hangsúlyozta Orbán Viktor.

FH/MTI

Mária történelme – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás
-
0
Mária történelme – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, mától kezdve minden másképpen volt, tartja a pesti, kávéházi szólás, és valóban ez a helyzet. Schmidt Mária újabb támadást intéz a magyar történelem és annak oktatása ellen, csak most már komoly anyagi háttere is van hozzá – meglehet, esztendőre már nem is lesz história, csak az ő verzióit lesz szabad ismerni mindenről. Pincér, duplát, keserűen!

A hét bel- és külpolitikai viharai közepette valószínűleg keveseknek tűnt fel az Átlátszó pár nappal ezelőtti írása, mely fényt derít arra, hogy:

„Egymilliárd forintot fordít az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékévhez kapcsolódóan pedagógus-továbbképzésre az ahhoz tartozó szolgáltatások nyújtásával együtt az ismét kormánybiztossá kinevezett, Terror Háza Múzeum főigazgató, Schmidt Mária vezette Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány (KKETTK).

Az uniós közbeszerzési értesítő legfrissebb számában megjelent tájékoztató szerint a munkát a Prekog Alfa Szolgáltató és Tanácsadó Kft. nyerte el. Az egyedüli pályázóként nyertessé vált cégnek 5 ezer fő számára kell az akkreditált továbbképzések előkészítését, megszervezését és lebonyolítását elvégeznie.

Emellett a vállalkozás feladata „filmkészítés: négy (4) mintaóra filmen történő elkészítése, valamint egy (1) db, a program egészét bemutató werkfilm elkészítése és a továbbképzéshez kapcsolódó képzési helyszín, szállás és étkezés, valamint technikai és oktatási kellékek és kiegészítő szolgáltatások biztosítása.”

A képzés egy fő esetében 112 ezer forint, amihez hozzájön a képzési helyszín és szállás biztosítása fejenként 33 ezer forintért, valamint az étkezés, ami 30 ezer forint/fő.”

A közalapítvány a nettó egymilliárd forintos keretösszegű szerződést még 2018. szeptember 24-én kötötte meg a felnőttképzésre szakosodott Prekog Alfával.

Mondjuk az a kormány részéről érthető, hogy ezt a feladatot a terrorházmesternőre bízta

Elvégre történésznek mondja magát, és ne feledjük, micsoda érdemei voltak Dózsa László (1942- ) valamint Pruck Pál körül, tehát van köze 1956-hoz is, ha nem is a legdicsőbb – de attól kell tartanunk, ez nem egy alkalmi továbbképzés-sorozat, hanem a magyar történelemoktatás átprofilírozásának kezdete.

Történt ugyanis, hogy az említett hölgy még tavaly november huszadikán írt egy bejegyzést az általa szerkesztett „Látószög” nevű blogra. Híresen jól fizető hely az arra kiválasztottaknak, százezres honoráriumokról regéltek a rossz nyelvek írásonként, mikor indult. De még az átalányban kötött szerződések is szépek az NTVA blogcsaládjánál: Lánczi Tamás (Századvég) például havi bruttó 380 ezer forintot kap, mint blogggazda, ezen felül pedig a posztokért – nem pontosított összegű – egyedi díjazásban részesül. Prőhle Gergely helyettes államtitkár és Szita Károly polgármester egyaránt bruttó 250 ezer forintot kap fixen azért, mert összefogja saját blogját, de mindketten plusz pénzt vehetnek fel, ha posztokat is írnak. A sor végén Bunford Gerda politológus hallgató áll, neki havi bruttó 70 ezer a díjazása. A Látószög blog főnöke, a Terror Háza igazgatója, Schmidt Mária viszont díjazás nélkül vállalta a pozíciót.

No, de mit írt Schmidt Mária akkor, díjazás nélkül?

„A történelem oktatásának elsődleges célja szerintem öntudatos és büszke magyar polgárok nevelése. Múltunk megismertetése és értő elemzése révén minden tanuló erőt meríthet nemzetünk nagyjai, hősei és példaképei tetteiből, melyeknek eredményeként több mint ezer éve megmaradtunk és megőriztük nemzetünket itt a Kárpát-medencében. A diákokat jogos önbizalommal kell felvérteznünk, és azzal a tudattal, hogy nem kell senkivel szemben kisebbségi érzést táplálniuk, mindenkivel szemmagasságból beszélhetnek.”

Mylady. A magyar polgár már most is büszke és öntudatos, a kelleténél is inkább, de mondjuk nincs is nép, amelynek tagjai ab ovo, származásukból kifolyólag többek lennének más népek tagjainál, ez hülyeség. Lehet, hogy Johnnynak, mivel amerikai, olyan alkotmánya van, ami messze a legjobb a világon, és ez a történelméből fakad, ugyanis az Alapító Atyák messze koruk legbölcsebb emberei voltak – de hát mi gátol minket abban, hogy nekünk is legyen ilyenünk? Butábbak, gyávábbak nem vagyunk mint a jenkik – akkor mi is? Ja: maga meg a magához hasonlók. És hát ilyenek régen is voltak, most is vannak, lesznek is tán. Ha van okunk kisebbségi érzésre más népekkel szemben, az in saecula saeculorum a magyar uralkodó réteg és a politikai vezetőink. De menjünk tovább.

„1. Szakítani kell azzal az időrendiségre alapozott történelemtanítással, ami az őskortól indulva vezet el minket a huszadik századig.”

Valójában már szakítottunk is, ugyanis a mindennapi gyakorlat azt mutatja, hogy fejlődésünk iránya a huszonegyedik századtól tart az őskor felé, legalábbis az utóbbi kilenc évben. De komolyan mondom, édes néném, magának vannak ötletei. Tanítsuk mondjuk a történelmet először a közepétől napjainkig, aztán az elejétől a közepéig, én is amondó vagyok, a végén meg fordítsuk meg. Nehogy véletlenül legyen benne valami logika: előbb fedezzék fel az emberek Amerikát, utána a hajózást.

„2. Szakítani kell azzal a szemlélettel, ami a nyugat-európai, francia, brit történelemre súlyoz, azt érzékeltetve, hogy az általuk bejárt úthoz képest mi késésben, sőt eltérésben vagyunk.”

Tényleg idegesítő lehet,

hölgyem, hogy ezek a nációk mindenféle fontos dologgal foglalkoztak az évszázadok hosszú során át, miközben a mi eleink csak pipáltak és kivetették az úrbért, bár bizony ez sem teljesen igaz: de hát mit csináljunk, nem lehet utólag átrakni a Bastille ostromát a Vérmezőre vagy a trafalgari csatát a Hortobágyra. Szóval, ha nem lehet, inkább ne is tanítsuk. Azt kicsit nehéz lesz megmagyarázni Pistikének, honnan jött mihozzánk a reneszánsz, a reformáció, a polgárosodás vagy a gőzmozdony, de nem is kell: adta a Magyarok Istene. És kész.

„5. Általános iskolában kizárólag magyar történelmet tanítanék, egyetemes történelmet pedig csak annyiban, akkor és azt, ami a magyar történelem szempontjából releváns. A magyarság érdekeinek érvényesítését, érdekképviseletét használva mérceként.”

Ez az, kérem, így és nem másként. Mert hogy magyarázom meg Pistikének, hogy mondjuk Bethlen Gábor 1626. március 1-jén feleségül vette György Vilmos brandenburgi választófejedelem húgát, Brandenburgi Katalint, és 1626-ban belépett a protestáns hatalmak westminsteri szövetségébe? Pistike első kérdése az lesz, hogy mi az a protestáns? Tudod, Pistike, az egy felekezet, tudod, Luther, Kálvin, Zwingli… ja, nem tudod, ugyanis azt majd csak középiskolában tanítják. Vagy mit mondok neki Mátyás király reneszánsz udvaráról? Janus Pannoniusról, Galeottoról? Hogy a reneszánszot is majd később mondom el? Mit mondok Baross Gáborról, a vasminiszterről? Hogy ő találta fel a gőzmozdonyt, mert Stephensonról még nem tanult Pistike?

Nagyon szép lesz, érdekelne, miféle magyar történelmet lehet tanítani a világ többi részétől függetlenül, de szerintem semmifélét. Vegyük csak az augsburgi vereséget: a vesztes magyarok elemista tananyag, a győztes németek csak a középiskolában kerülnek elő. Ha csak úgy nem módosítjuk az esetet, hogy Lech mezején a markolábokkal huzakodtak eleink, ugyanis a markoláb feltétlenül magyar. Amint a fűzfán fütyülő rézangyal is.

„Először tehát a célokat és az alapelveket kellene tisztán látnunk. Minden további lépés ebből, ez után következik.”

A népmesék szintjére száműzné a história tudományát

Bizony ám. Csak éppen a vázolt alapelveket követve nem történelmet kapunk, hanem valamiféle rémálmot, minden logika és időrendiség nélkül. Az efféle történelemoktatás végképp a népmesék szintjére száműzné a história tudományát, tele volna különösebben meg nem indokolt csatákkal és hadjáratokkal, melyeket dicsőségesen elveszítünk, vagy ha kell, utólag megnyerünk, a fene sem értené, mi miért történt, az események okai harmadlagosak (sem) lennének – tulajdonképpen eltűnne minden okság, minden összefüggés, a dolgok történnek és kész.

És ha átdolgoznák köcsögdudára, valamint nádi hegedűre, táncos formában elő is lehetne adni az egészet, regölés útján.

Igen: Schmidt Mária feltalálta a regölést, mint történelemtudományi módszert. Semmi szükség a valódi történelem ismeretére.

1956. amúgy is „megosztó” téma, már nem egy, nem két, hanem huszonkét értelmezése is van az akkor történteknek, kis túlzással minden magyar kormány azzal kezdi a regnálását, hogy kidolgoz egy 1956-koncepciót, és azt teszi félig-meddig hivatalossá – épp ebben a témakörben volna a legnagyobb szükség a politikamentes, tárgyilagos, tudományos felfogásra, kutatói hozzáállásra.

Ez válik lehetetlenné Schmidt Mária továbbképzéseinek köszönhetően – és miért csak 1956-ról lehet tartani ilyen fejtágítót?

Lehet azt bármiről.

Figyelmezzenek szavamra: fogunk mi még győzni Mohácsnál.

Az időrendiség teljes mellőzésével a történelemtudományból.

Már indulnak a továbbképzések!

Miért sikertelen nemzet a magyar? Van-e kiút?

Béndek Péter
-
0
Miért sikertelen nemzet a magyar? Van-e kiút?

Évente 60-70 ezer kilométert autózom Magyarországon keresztbe-kasul; nem hiszem, hogy sokan lennének közöttünk, akik az utak, az árokpartok és épületek állapotától a boltokon, a benzinkutakon, a gyárakon és a szállodákon át a legkülönbözőbb rendű és rangú emberekig több közvetlen információval rendelkeznének az országról, mint én. Nagyon nem vagyok fideszes, de nagyon nem vagyok egy balos pártnak se a híve. Jól ismerem a Nyugatot és Közép-Kelet Európát, ahol korábban többet, de ma is még néhány hetet eltöltök évente munka kapcsán, emberekkel és gépekkel. Közben szegről-végről szakmám a történelem és a filozófia. A véleményem kiegyensúlyozott – és patrióta.

Esünk szét.

Megint miért? Mindig miért?

A magyar nemzet sikertelensége legkésőbb a klasszicizmusunk és a felvilágosodás óta – kétszázötven éve – a patrióta magyar értelmiség legfontosabb témája. Sokan sokféle magyarázatot találtak már a kérdésre, többen bele is őrültek, rengetegen itt hagyták az országot, legalább ennyien az életüket adták érte vagy az áldozatává váltak. A nemzetről való folyamatos önáltatás és hazudozás közepette a nemzetről való igazság kergetése Berzsenyitől Széchenyin át Esterházyig a színvonal ismérve is. Alul a zagy, felül – a fájdalmas élveboncolásban – a keserű igazság.

Az igazságkeresés hitelét kétségtelenül rombolta a XX. században az igazságot nélkülöző agresszió az öröklött tehetetlenség ellen a bolsevikok oldaláról, amelyet sajnos a mai progresszivista szemlélet részben tovább éltet. De az utóbbiak elutasítása csak a zagy szemében indokolja a nemzeti romantikát és kritikátlanságot; csak a zagy véli úgy, hogy a hazaszeretet ismérve a nemzeti dicsőség magasztalása egy nemzet füstölgő romjain. Márpedig a romok romok, a füst füst, a mélyben munkáló ismeretlen erőkkel való szembenézés változatlan. [*]

Nem akarok és nem tudok organikus magyarázatot adni itt mindenre, erre részben itt van a blogom eddigi csaknem 1400 bejegyzése és itt van megannyi írás jó néhány színvonalas magyar értelmiségi tollából. Inkább sorolom a romlás hátterének darabjait, amiről jóval kevesebb vita van a populáris nyilvánosságban (a mozifilmeken, a TV-ben, a szépirodalomban, az iskolákban, vitaklubokban stb.), mint a magyar gőggel lenézett Amerikában a saját – még mindig – feldolgozásra váró nemzeti traumáikról.

Ismeretlen témák…

Ilyen – a nagy nyilvánosságban hajmeresztően ismeretlennek számító, feldolgozatlan, de mitikus, torz formájukban a kultúránkat meghatározó – darabok a magyar etnicizmus, a nemzeti gőg és a nemzeti sérelmek dinamikája, a nemzeti nagyság tévképzetei, a magyar nemzeti szocializmus, a nemzet és a modernizáció konfliktusai, a polgárosodás és a hazafiság elkülönbözése és ellentétbe kerülése, Trianon és Auschwitz összefüggései, az egykori nemzetiségeink látószöge, kommunizmus és zsidóság, a magyar történeti mitológia, az elmaradt polgárosodás ismérvei, a kapitalizmus és a jólét viszonya, a liberális demokrácia, a szabadság és az államiasság konfliktusai, az az adófizetés és a polgári erkölcs stb., stb. Ezek jórészt ismeretlen témák a magyar nyilvánosság említett és nem említett fórumain, ezekről és más alapvető kérdésekről semmiféle alapos vita nincs, ami előre vihetné a közös dolgainkat, a zagy széndioxidot és ként dob fel, életünk tavai haldoklanak, mert nem bírják már tovább a beléjük folyó mérget és a vízforgás hiányát.

Akinek van szeme, látja: ami jó történik, az nagy nagy többségben magántőkéből jön létre; a közszolgáltatásaink ezzel szemben gyorsulva romlanak, az állam nevében bűnözők élősködnek a nemzet testén aljas módon legitimálva a tolvajlást Európa kétségkívül rosszul menedzselt problémáival és a zagynak nincs tudása a jelenségek szétszálazásához. Mivel a lényegi kérdések feldolgozatlanok, a kormány és ellenzéke egyformán rombolja a nyilvánosságot, amit egy hatalmas pöcegödörnek látnak, amelyet – azt gondolják – folyamatosan megtölteni hivatottak az ürülékükkel, az előbbi jórészt számításból, az utóbbi jórészt tudatlanságból dolgozik a nép további romlásán, miközben a magyarok fogynak a határainkon belül, a több évszázados áthúzódó problémáinkra nincs szem és fül, azt hisszük, meg lehet úszni a velük való szembenézést, ha még egyszer nemzetet akarunk látni a füstölgő romok helyén. Nem lehet. Hányszor kell még bebizonyítania a sorsnak, hogy zagyon nem lehet várat építeni?

A címben feltett második kérdésre, hogy mi a megoldás: nem tudom.

Van-e kiút? Nem látok. Annak a zagynak kellene – a puszta számaránya miatt – a kiút felé vennie az irányt, amely a minőségénél fogva képtelen erre. Addig pedig, amíg ez a csoda be nem következik, az erkölcstelenség marad. A rombolás marad.

[*] Az egyik utolsó érv a nemzeti kritikátlanságtól, hogy „már az is csoda, hogy megmaradtunk”, ez is a nagyszerűségünket bizonyítja. Kérem, ugyan miért? Objektíven nézve Magyarország (a Magyar Királyság) a XIV. században élte a fénykorát és máig tartóan folyamatosan veszítette el a befolyását, a legnagyobb időre a függetlenségét, a gazdasági és katonai erejét, a kulturális befolyását, majd a területe nagy részét (amikor nem mellesleg nyugati politikai döntés volt az is, hogy a románok és a cseh-szlovákok nem foglalhatták és számolhatták fel egészen), ma pedig roppant bölcsen a Nyugat ellen harcol, ahova mindig is igyekezett.

Eközben államok alig tűntek el Európában, inkább létrejöttek, nem kevés éppen a mi nemzetiségeinkből vagy azokkal egyesülve, ami éppen nem a kivételes erőnket bizonyítja, hanem a relatív erőtlenségünket. A konzisztens erőtlenségünket. Ezt nemzeti nagyságnak hazudni az okok keresése helyett: cinikus, aljas és nemzetellenes. Mindenkor mindenhova ellenséget vizionálni, majd önsajnálatba és önsorsrontásba menekülni hatékony politika helyett felveti a nemzeti értelem teljes megbomlásának gyanúját..

Papíron szeretjük a demokráciát?

Bak Mihály
-
0
Papíron szeretjük a demokráciát?

A demokratikus jogok mellett a legfontosabb az anyagi stabilitás a magyar társadalomban, sokan az előbbit részben fel is áldoznák a jólét érdekében – derül ki egy friss kutatásból. Erős a szabadságjogok iránti vágy, de láthatóan hat az idegenellenes kampány, amely ráerősít a hagyománytisztelet érzésére.

Hat európai országban végeztek kutatást, Magyarországon a Political Capital (PC) arról, hogy milyen beállítódások jellemzik a különféle társadalmakat, hogyan viszonyulnak a nyílt és demokratikus értékekhez. Vagyis mennyire demokratikusak ezek a társadalmak.

A PC ismerteti a hazai felmérés eredményének zanzáját magyarul, illetve angolul a teljes jelentést (és a többi országét), amelynek már címe is beszédes: Elkötelezettség a jogok iránt, de vágyakozás a stabilitásra.

Anyagi biztonság vs demokratikus jogok

Végigolvasva a kérdésekre adott válaszokat, nem egyértelmű a kép arról, mennyire (anti-)demokratikus a magyar társadalom gondolkodása. A kívülálló él a gyanúval, hogy bizonyos válaszok kiválasztásakor netán működött a megfelelési kényszer. Néhány válaszcsoport közti ellentmondás erősíti ezt az érzést.

A magyar kutatók megállapítják, hogy a magyar társadalomban erős vágy él a politikai, a gazdasági és a szociális stabilitás iránt, fontos továbbá a kulturális homogenitás is.

A legfőbb érték, amely a politikai és demokratikus jogok mellett a válaszokban megjelenik – írják -, az a jövedelmi stabilitás iránti elsöprő vágy. A válaszadók

egyharmada választana inkább jövedelmi stabilitást bizonyos politikai vagy demokratikus jogok helyett.

Szintén egyharmad azok aránya, akik egyformán fontosnak tartják a kettőt, és azoké is, akik szerint fontosabbak a politikai jogok a jövedelmi kiszámíthatóságnál.

Ezek az arányok elgondolkodtatók annak tükrében, hogy „egy jó társadalom érdekében” alapvetőnek ítélt követelmények közül a véleményszabadság elsöprő többséget élvez (73 százalék abszolút, 21 százalék szerint inkább alapvető).

A PC megállapítja, hogy a magyarok elkötelezettek a politikai, a vallási és a kisebbségi jogok védelme iránt, erősen hisznek a többségi elvben, a migráció szigorú kontrolljában, valamint a nemzeti értékek és normák tiszteletében.

A kapott válaszok szerint például

bő 90 százalék szerint a kormány álláspontja a társadalom többségének véleményét képviselje,

és hasonló arány vallja azt, hogy a kormánykritikus csoportok és magánszemélyek párbeszédet folytathassanak a kormánnyal.

Ennél sokkal kisebb azonban annak igénye, hogy minden politikai álláspont képviselve legyen a parlamentben. Az egyértelmű támogatók aránya 47 százalék, az inkább igenlőké 37. Ehhez nagyon hasonló az elkötelezettség a kisebbségek jogainak védelmében: abszolút követelménynek 42 százalék tartja ezt, 40 százalék gyenge támogató.

Sajtószabadság vs kormánykritika

A szabadságjogokkal kapcsolatos ellentmondásra utal az, hogy miközben – mint láttuk – a véleményszabadságnak szinte nincs ellenzője, a média jogát a kormány kritizálására már csak 58 százalék tartja alapvetőnek, 28 százalék inkább igenli. Sőt, enyhe többség szerint a kormánynak biztosítania kell, hogy a média pozitív képet fessen Magyarországról, csak 49 százalék tagadja ezt.

A válaszok alapján azt is vizsgálták, hogy a nyílt és demokratikus értékek vajon elcserélhetők-e más, stabilitásra törekvő, zárt gondolkodásra utaló értékekre, mint például a gazdasági biztonság vagy a kulturális hagyományok védelme.

Demokratikus jogok, de…

Kiderült, hogy a többség nem cserélné el a politikai képviselettel kapcsolatos jogokat vagy a véleményszabadságot. Ez alól kivételt képeznek a kisebbségek védelmével és a vallásszabadsággal kapcsolatos értékek, amelyeket többféle lehetőség reményében is elcserélnének.

Ilyen lehet például a kulturális hagyományok és normák védelme, a többségi érdekek érvényesülésének biztosítása, annak garantálása, hogy az állampolgárok ne érezzék magukat idegennek saját országukban, vagy az az ambíció, hogy Magyarországon mindenki azonos kulturális értékekben osztozzon.

Ezek tükrözik azt, hogy a magyar társadalomban

erős gyökerei vannak a hagyománytiszteletnek.

Jelentős, 80 százalékos többséget élvez az az álláspont, hogy mindenki Magyarország értékei és normái szerint éljen.

Mérgez az idegenellenesség

Alighanem erre erősít rá az évek óta zajló idegenellenes kormányzati kampány. Háromnegyedet meghaladó azok hányada, akik szerint bevándorlóból olyan kevés jöjjön, amennyire ez csak lehetséges. A nemrég Magyarországra érkezettek egyenlő bánásmódban részesítésében pedig teljes a szakadás a társadalomban: 22 százalék szerint egyértelmű igen, 43 inkább az, 23, illetve 13 százalék a gyenge és a teljesen elutasító.

A PC összegzése szerint még azok is megosztottak az „idegenekkel” kapcsolatos véleményükben, akiknek erős érzelmi kötődésük van a nemzethez: egyik oldalon vannak azok, akiknek patriotizmusa elválaszthatatlanul összekapcsolódik az idegenellenességgel (őket „zárt patriótáknak” nevezik), a másik oldalon pedig azok, akik elutasítják az idegenellenességet („nyílt patrióták”). E két, egyaránt 20-20 százalékot kitevő csoport gyökeresen másként vélekedik a migrációról, illetve a nyílt és demokratikus értékekről.

A magyar válaszadók közül

sokan nem rezonálnak a kormány által alkalmazott etnikai alapú érvelésre.

Más területen is alátámasztják az idegenellenes hadjárat sikerét a válaszok. Abban nincs vita, hogy mindenki szabadon gyakorolhassa vallását (85 százalék igen), de a nem keresztények látható vallásgyakorlásáról már nagyon eltérően vélekednek a magyarok. A többség meglehetősen elutasító. Egyötödük szerint egyértelműen, 30 százalékuk szerint inkább csak otthon és a vallásuk gyakorlására szolgáló helyeken tehessék ezt.

Továbbiak

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség