Itthon

Feketén kérem a kávét, pincér, nem vagyok túl derűs. Úgy tűnik, vége annak a kevés, online sajtószabadságnak is, ami eddig ellappangott a különböző politikai rendszerek rései között: a jelek szerint Mark Zuckerberg feladta a kísérleteket az internet szabályozására, és a nemzeti kormányok kezébe teszi le a világháló cenzúrázásának a jogát.

Tessék?

Legalábbis a kormánymédia így értelmezi a Facebook-alapító szombaton, a Washington Postban megjelent nyílt levelét. A 888 szalagcímben ünnepel: „Zuckerberg levélben kéri a világ vezetőit, hogy cenzúrázzák az internetet”. A magyar kormánypolitikusoknak – sőt, tegyük hozzá nyugodtan, minden kormányon lévő politikusnak világszerte – szombat óta nedves álmaik vannak és az örök hatalom, a társadalom teljes ellenőrzése lebeg a szemük előtt.

Kérem, amit félre lehet érteni, félre is fogják, főleg, hogy ennyi szándék és igény mutatkozik rá: nem kétlem, hogy ez a Zuckerberg-féle nyílt levél rengeteg konfliktus forrása lesz még.

Csakhogy Márkus mester nem azt írta, amit félreérteni méltóztatik. De először is tisztázzuk a fogalmakat.

Először is, az online platformok, így a Facebook viszonylagos cenzúramentessége egyáltalán nem valami idealista, emberbaráti okból létezik. Ennek kőkemény üzleti okai vannak: minél több megszólalást korlátozunk, annál kisebb a forgalmunk. Azonban a riasztó, agresszív, szélsőséges megszólalások teljes érintett csoportokat tarthatnak távol a közösségi oldalaktól, így azok sem engedélyezhetőek. Szóval ne tessenek mindenféle elveket számon kérni, itt pénzről van szó: meg kell találni azt az egyensúlyt, ami már biztosítja a maximális forgalmat, de még vállalható és nem riaszt el tömegeket.

A forgalom-optimalizálás terelte a világsajtó legnagyobb részét is az online felületekre, főleg a Facebookra: észszerűnek tűnt az ilyen irányú terjeszkedés mindkét fél számára, és a világ jelentős részén amúgy is olyan kellemetlen politikai viszonyok uralkodnak, hogy a nyomtatott ellenzéki vagy független sajtó megjelenése enyhén szólva is lehetetlen volna.

Igen ám, de a nagy forgalom magával hozta a Facebook által nem várt problémákat is: elsősorban a politikai radikalizmus és a manipulációt szolgáló álhírek előretörését. Sőt: álhírekkel már két komoly döntést is sikerült befolyásolni, a Brexitet és az amerikai elnökválasztásokat. Zuckerberg ennek a felelősségét nem kedveli: azonban az alapvető gond az, hogy hírek elemzését, minősítését semmiféle algoritmus nem képes elvégezni, így aztán vagy hatalmas létszámú moderátor-csapatot kellene alkalmazni, vagy teljesen száműzni minden hírt a közösségi oldalról. Mindkettőre történt kísérlet, egyik módszer sem vált be.

Nos, nagyjából vázoltuk a hátteret, most lássuk magát a hírt, – és kérem, figyeljünk minden szóra.

„Az internet törvényi szabályozására és ellenőrzésére kérte a kormányokat Mark Zuckerberg, a Facebook közösségi oldal alapítója és vezetője a The Washington Post szombati számában megjelent nyílt levelében.

A 35 éves Zuckerberg szerint a kártékony tartalmak ellenőrzése és kiszűrése túlságosan is nagy felelősséggel járó feladat ahhoz, hogy ezt egyedül a Facebook végezze el.

Zuckerberg, aki jelenleg a Facebook 28,2 százalékának tulajdonosa, nemcsak a kártékony tartalmakat kívánná törvényi úton ellenőrizni. Emellett további három területen tartja fontosnak, hogy a különböző kormányok törvényi szabályozást vezessenek be: a választások biztonságossága és tisztességessége, a magánélet sérthetetlensége és az adathordozhatóság terén.

„A törvényhozók gyakran mondogatják nekem, hogy túlságosan nagy a hatalmunk a szólásszabadság befolyásolásában, és ebben egyet is értek velük” – fogalmazott a nyílt levélben. Hozzáfűzte, hogy a vállalat létrehozott egy önálló testületet, amelynél a felhasználók előterjeszthetik panaszaikat és vitathatják a közösségi portál vezetőinek és működtetőinek egy-egy tartalom törlésére vonatkozó döntéseit.

A milliárdos vállalkozó megfogalmazott egy sor olyan szabályt is, amelyet szerinte valamennyi tech cégnek be kellene tartania, mert ha ezeket valamennyi internetes portálon tiszteletben tartják, akkor jóval könnyebbé válik az egyébként rendkívül gyorsan terjedő káros tartalmak kiszűrése.

Zuckerberg szerint az új szabályokat valamennyi közösségi oldalnak el kell fogadnia, a szabályok betartását pedig külső testületre, vagy szervezetre kell bízni. Javasolta, hogy valamennyi nagy tech vállalat háromhavonta hozzon nyilvánosságra úgynevezett átláthatósági jelentést, csatolva hozzá pénzügyi jelentést is. Az erőteljesebb törvények szerinte világszerte védelmet nyújtanának a választások tisztaságának biztosításához, már csak azért is, mert a portálok által betartott szabályok lehetővé tennék a politikai szereplők azonosítását is.

Zuckerberg olyan törvényeket sürgetett, amelyek nemcsak politikusokra és választásokra lennének érvényesek, hanem „megosztó témákra” is. A törvényeket szerinte nem csupán választási és kampányidőszakokban kell alkalmazni, hanem ezeken kívül is, a politikai kampányok idején pedig új és széles körben érvényes szabályok szerint kell ellenőrizni a közösségi média adatainak felhasználását.

A Facebook-vezető hangsúlyozta: „közös globális keretekre” van szükség, világszerte azonos – és nem egyes országokban lényegileg eltérő – törvényeket kell hozni.”

Már hallom a politikusok kéjes nyögéseit: a választások biztonságossága és tisztességessége, a magánélet sérthetetlensége és az adathordozhatóság… Igen, körülbelül ez az a három dolog, amit soha, semmilyen körülmények között nem lenne szabad rájuk bízni, most pedig mégis a kezükbe kerülhet.

Dehogy kerülhet, tessék megnyugodni. Azt maguk csak hiszik, mert nem tudnak olvasni, megakadtak az első jól hangzó mondatnál és most élvezik az ötletet. Másról van itt szó, kérem, nem a Facebook „nemzeti” alapú feldarabolásáról és annak a „nemzeti” kormányok kezébe adásáról, persze ingyen, mert úgy még jobban tetszenének szeretni. Volt erre javaslat, hogyne, körbe is röhögték annak idején.

Tessék picit odafigyelni: Zuckerberg nem a Facebookról beszél, hanem az egész internetről! És a kontrollt nem a nemzeti kormányok kezébe kívánja átadni – nem evett meszet – hanem egy önálló és független külső cégre bízná, erős kontrollal és elszámolási kötelezettséggel.

De akkor minek fordul a „nemzeti” kormányokhoz?

Azért, mert ez a felügyeleti cég csak akkor működhetne hatékonyan, ha a törvényi hátterét az egész világon biztosítanák. Ehhez pedig nem mindenféle, lokálisan eltérő törvényi háttérre van szükség, hanem egy globálisan elfogadott, az egész világon érvényes jogi keretrendszerre.

Zuckerberg nem átadni kívánja a közösségi oldalt a politikusoknak, hanem közreműködésre szólítja fel őket – ha még egyáltalán akarják, hogy legyenek közösségi felületek és általában véve internet. Csak ezt politikuskáink szándékosan félreértik, mert félre akarják érteni.

Kicsit olyan lenne ez a világméretű törvényi keretrendszer, mint a vasúti nyomtáv. Az sem mindenhol egyforma, de a világ legnagyobb részén mégis az, és így biztosítható a zökkenőmentes kereskedelem, személyforgalom. Mikor az első német vasútvonalat építették Nürnberg és Fürth között, ez még nem volt ennyire nyilvánvaló a helyi méltóságok számára, így nagy vita alakult ki azon, milyen keskeny illetve széles legyen a vágány. Érvelt, kiabált a sok nagyúr, míg meg nem szólalt az angol gépész (mert a mozdonyt Stephensontól rendelték volt).

– Uraim, én skót vagyok, engem nem érdekel a német nemzeti büszkeség sem így, sem úgy. Azonban jelezném: akár keskenyebb lesz a nyomtáv a mozdonyénál, akár szélesebb, azon vonat nem fog járni.

És lőn, a vita eldőlt.

Hát így állnak most a politikusaink is Zuckerberggel: nem hozhatnak nemzetállamonként eltérő törvényeket, akárhogyan is szeretnék, tehát ha működő internetet akarnak, és kell akarjanak, mert anélkül halottak ők is, el kell fogadják, amit majd diktál.

És ezek a bolondok azt hiszik, ajándékot kaptak…

Nem ajándék az, urak.

Ultimátum!