Kezdőlap Itthon Oldal 291

Itthon

Orbán és Milánó – Déli kávé Szele Tamással

Pincér, egy duplát kérek, mustárral! Miért néz így, csak az Orbánnak szabad őrültségeket művelni, nekem nem? Jó, mindegy, hozza tormával, úgy is meg fog felelni… Hanem, kérem, a mi miniszterelnökünk most már valami egészen bonyolultnak tűnő pávatáncot lejt az európai bálterem parkettjén, persze, ha kicsit belegondolunk a dolgokba, érthetővé válik, mit is művel.

Érthetővé ugyan válik, csak rokonszenves nem lesz senkinek. Lássuk hát a tegnapi híreket: először azt tudtuk meg, miszerint az olasz Liga (Salvini pártja) a jövő hétfőn Milánóban mutatja be a májusi európai parlamenti (EP-) választásokra felálló „Európai Népek és Nemzetek Szövetségét”, valamint az EU átalakításának tervét. Salvini a Fideszre is számít a frakcióban, legalábbis tegnap reggel még számított, de az olasz lapok szerint akár húsz párt is csatlakozhat az összefogáshoz, így a Fideszen kívül Le Penék, a német AfD, az osztrák Szabadságpárt, a holland Geert Wilders pártja, továbbá a szintén szélsőjobbos svéd demokraták. Az alapító találkozón mindenképpen részt vesz az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), sőt, lehet, hogy a szabadságpárti alkancellár, Heinz-Christian Strache is tiszteletét teszi majd (illetve, a Die Presse értesülései szerint mégsem ő megy). Az alakuló ülés mottója:

„Meg kell teremteni a józan ész Európáját!”

Meg kéne, de nem ezekkel a populistákkal. Különben az európai szövetségesek részvételével szervezett kampányrendezvényt Matteo Salvini eredetileg a római Circus Maximus mezején akarta megtartani, de a helyszín végül átkerült Milánóba. Nagy kár, ennek a bohóckodásnak ugyanis inkább lett volna helye a cirkuszban, de ha már így alakult, Milánó is meg fog felelni az elsőbálozás helyszínének.

Ez lenne Orbán világa

Egyszóval, azt gondolnánk, alakul az a populista szörny-szövetség, az a „tengely”, amire Orbán Viktor is számít, és amely átalakíthatja az Európai Uniót az általuk vágyott Nemzetek Európájává, melyben a tagállamok nagyobb szuverenitást, az egyének pedig jóval kevesebb szabadságot élvezhetnek majd. Igen, erre számít Orbán, ez lenne az ő világa, és ennek sokszor jelét is adta, mikor a „választások után átalakuló Európai Parlamentről” beszélt, amiben „esetleg már meggondolják a hetes cikkely alkalmazását Magyar- és Lengyelország ellen”.

Azt is gondolná az ember, hogy ha így teljesülni látszik a leghőbb vágya, a magyar miniszterelnök már most ünneplőbe vágja magát, még a bajuszát is kipödri, az se baj, ha nincs neki, és lóhalálában vágtat a szívének kedves frakció alakulására, legszebb ünneplőjét viselvén, árvalányhajat tűzve kalapja mellé.

Hát bizony aki ezt gondolja, rosszul gondolja.

Orbán Viktor nem utazik Milánóba

Orbán Viktor információink szerint egyáltalán nem vesz részt ezen az alakuló megmozduláson. A Népszavának két egymástól független fideszes forrás is azt mondta, Orbán Viktor nem utazik Milánóba, nem fogadja el a meghívást.

„Ez egyébként a Fidesz jelenlegi helyzetében logikusnak látszik: a Fidesz ugyan kritikus helyzetben van az Európai Néppárton belül, tagságát felfüggesztették (magyar olvasatban ez „önkéntesen” történt), mind Orbán Viktor, mind Manfred Weber a Néppárt frakcióvezetője azt mondta, az EP-választások után dől el, hogy szakítanak-e. Információink szerint ugyanakkor a Fideszben még úgy látják: amíg a Néppárt fő politikai erejével, a német Kereszténydemokrata Unióval (CDU) működő kapcsolatot lehet fenntartani, addig nem érdemes kiprovokálni a szakítást. Márpedig – mint egy Fideszes forrásunk fogalmazott – a pártban abban bíznak, az új CDU-elnökkel, Annegret Kramp-Karranbeuerrel határozottan konzervatív irányba fordul Angela Merkel időszakához képest a német kormánypárt, így a jövőben javulhat a viszony a Fidesz és a CDU között.” (Népszava)

Hm. Tehát Orbán ezek szerint mégis néppárti túlélésre játszana, fogait csikorgatva ugyan, de pártjának sorsát mégis a Bölcsek Tanácsának kezeibe helyezvén? Inkább elviseli a büntetést, a vitákat, hatalmas egójának megannyi sérülését? Nagy dolog kell legyen az, amiért ezt ő vállalja, sejtem is, hogy micsoda: az uniós költségvetésre gyakorolt nagyobb befolyás lappanghat a háttérben. Egy új frakcióból – ha csak az nem arat földcsuszamlás-szerű győzelmet – sokkal kevesebb beleszólása volna a gazdasági ügyekbe, mint a Néppártból. Még akkor is, ha fel van függesztve, míg a néppárti frakció tagja marad a Fidesz, számolnak vele és gondoskodnak is róla.

Az más kérdés, hogy amennyiben a magyar miniszterelnök így – vagyis józanul és diplomatikusan – döntött, egyéni sérelmeit félretéve, akkor ez volt élete első tiszta fejjel hozott döntése. Nem jellemző rá a higgadt gondolkodás. Vagy nagyon komoly szüksége van minden fillérre – ezt el tudnám hinni, hiszen a magyar kleptokrácia sokba kerül – vagy nem is igazán a pénz motiválja.

Ha nem ő lehet a király, minek menjen?

Azt már többször megállapítottuk, hogy Orbán Viktornak semmiféle elvei nincsenek. Hihet Salvini vagy Marine le Pen a menekültellenességben, a bevándorlás tiltásában, a szélsőjobboldalban, hihetnek ők akármiben (különben ők valóban hisznek is ezekben a marhaságokban), Orbán abban hisz, ami neki megéri. Volt ő már liberális, konzervatív, polgár, paraszt, ha a helyzet úgy kívánná, lenne ő talán még értelmiségi is, bár ahhoz van a legkevesebb adottsága. Tehát ők nem az elvek vitték volna Milánóba, ha ment volna, ő ott király akart lenni. Ha Salvini frakcióvezetőnek, elnöknek hívta volna, már most is ott lenne – de nem kínáltak neki semmiféle tisztséget, csak a részvételt ajánlották fel az alapításban.

Hogy is mondta Caesar?

„Inkább vagyok első Uticában, mint Rómában a második.”

Mondjuk lefogadom, hogy Uticában mondta ezt a nagy római, de minket az érdekel, hogy Orbán most rá hallgat: inkább első Budapesten, mint Milánóban a második. Neki a születő populista frakció sem az elvek vagy az ideológia miatt kellett volna: hanem azért, hogy végre lehessen európai szintű faktor, a puszták Ducéja, ha nem vezérnek hívják, akkor nem is kell a tisztesség.

Azt nem tételezném fel, hogy eltöprengett a frakció erején is – ő alapvetően az akarat diadalában hisz, abban, hogy ha elég kitartóan ostromol egy célt, a végén mindenképpen eléri (más kérdés, hogy a végére érdemes lesz-é egyáltalán foglalkozni az illető céllal). Hát, nekem viszont mégis dolgom a tények tisztelete, ugyanis nem miniszterelnök vagyok, hanem újságíró, lássuk csak, mit tudnak ezek az új fiúk?

Első sorban is: nem olyan nagyon újak. Igaz, hogy legalább húsz párt részt vehet ebben a populista internacionáléban, de a húszból alig néhány látható szabad szemmel is. Marine Le Pen pártja Franciaországból, a német Alternatíva Németországnak (AfD), az osztrák Szabadságpárt, a holland Geert Wilders pártja, továbbá a szintén szélsőjobbos svéd demokraták.

Nézem, nézem a listát és nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy de hiszen ezt én már láttam valahol

Ez tulajdonképpen a most is létező Nemzet és Szabadság Európája frakció, azzal a különbséggel, hogy abban benne van még a lengyel Új Jobboldali Kongresszus és a Magyar Nacionalista és Konzervatív Párt is (erről a formációról most hallok először, de a létező populista frakció honlapján szerepeltetik tagként…) Tehát akkor nagy személyi változások nincsenek. Annyi biztos, hogy a mostani frakcióban nem vesz majd részt a lengyel Jog és Igazságosság Pártja, ők ugyanis nem ülnek le Marine le Pennel egy helyre, ezt előre közölték – pedig ők húsz képviselői hellyel számolhatnak.

És hány mandátumot szerezhet meg az Európai Népek és Nemzetek Szövetsége?

Az Európai Parlament március végi mandátumbecslése alapján Salvini Pártja, a Liga minden bizonnyal a legerősebb eleme lesz ennek a szövetségnek, jelenleg 27 képviselőjük lehetne. Marine Le Penék 21 helyet kapnának, a német AfD 10-et, az osztrák FPÖ 5-öt, a svéd és a holland populisták pedig 3-3-at. Más államokból még összejöhet 10-20 mandátum (Belgiumból, Dániából, Finnországból), de nem valószínű, hogy 90 fölé emelkedne a frakciójuk létszáma – a Fidesz nélkül. Viszont már ezzel is a 3-4. legnagyobb csoportosulást adhatnák az új parlamentben. Azonban miheztartás végett jelezném, hogy az Európai Parlamentnek még a britek nélkül is 705 tagja van, a becslések szerint az Európai Néppártnak 188, a szociáldemokratáknak 142 képviselőjük lehetne, míg a liberális ALDE-t 72 képviselőre jósolták, tehát ez a kilencven fő semmi hatással nem bírna a dolgok menetére.

Harmadikok vagy negyedikek lehetnének talán, de a Néppárt mindenképpen jobban teljesít majd náluk: Orbán meg nem akar harmadik lenni, negyedik sem, ő csak az első helyet fogadja el. Akár Rómában, akár Uticában, akár Milánóban.

Így aztán Orbán mégsem hagyja el a járt utat a járatlanért – csak akkor hagyná, ha kapna hozzá vezéri buzogányt is.

No, de nem kap, az Salvininél marad.

Így aztán a hatalmas hegyvajúdásnak megint egérszülés lett a vége, ezért viselkedik Orbán Viktor látszólag ellentmondásosan – pedig hát nem ellentmondásos az ő viselkedése, ha jobban belegondolunk.

Csak elvtelen és opportunista.

Azt meg megszoktuk.

Tényleg válságtól tartanak vagy rátennék kezüket a pénzre?

Mintha valóban nagyobb visszaesésre számítanának a kormányzati körökben. Most az MNB írta át az ingatlanalapok szabályait, jelentősen kitolva a kifizetések határidejét. De lehet, hogy ezzel is pénzt akarnak átirányítani az állampapírokba.

Átlagember számára érdektelen tartalmú közleményben tudatta tegnap a Magyar Nemzeti Bank (MNB), hogy új ajánlást bocsátott ki a befektetési alapkezelők számára. Eszerint a május közepétől kibocsátott új ingatlanalapok, illetve a meglévő ingatlanalapok új sorozatainak befektetési jegyeit legalább 180 naptári nap után lehet visszaváltani. A módosítás a már az ügyfeleknél lévő befektetési jegyeket nem érinti.

„Sérülékenységtől” védenek?

Ez azt jelenti, hogy ha valaki – jellemzően magánszemély – úgy dönt, hogy kiveszi pénzének egy részét vagy egészét, akkor az alapkezelő május közepétől (az újonnan kibocsátott) befektetési jegyek árát a jelenlegi 1-5 nap helyett már csak legkevesebb hat hónap elteltével fizetheti ki.

Az MNB indoklásul „a (kis)befektetők és az alapkezelési piac biztonsága, illetve sérülékenysége csökkentése érdekében” várja el a módosítás elvégzését az alapoktól. (Emellett azt is elvárja, hogy az alapkezelők állapítsanak meg forgalmazási maximumot a már meglévő, rövidebb visszaváltási idejű érintett sorozataik befektetési jegyeinél, s ha az ajánlás céljai érdekében indokolt, azt fokozatosan csökkentsék is. Azt azonban nem fejti ki, hogy ez darabszámra vagy befektetési értékre vonatkozik-e, mindenesetre ez is szűkítést eredményez ebben a befektetési formában.)

A kulcsszavak a piac biztonsága és sérülékenysége. Pedig

jelenleg semmi olyan közvetlen veszélyről nem tudunk,

ami komolyan veszélyeztetné ezeknek a befektetéseknek biztonságát. Mintha csak 2006-2007-ben lennénk, amikor a tőkepiaci felügyeletet ellátó állami szerv megsejtette volna (nem tette), mi lesz 2008. őszén. Amikor is a kifejlődő pánikban az emberek sorra „likvidálták” mozdítható befektetéseiket, részben veszteségeiket mentendő, részben mert megugrottak a banki betéti kamatok (is). Ennek következtében egy csomó ember átvitte szabad pénzét hozzájuk. Miközben az ingatlanalapok mögött lévő beruházások értéke szinte egy csapásra lezuhant.

Mert valóban, itt olyan konstrukcióról van szó, amelyben az alapok által összegyűjtött pénz ingatlanberuházásokba kerül, amelyek megtérülési ideje hosszú. Ezzel szemben

az átlagember jellemzően rövidebb időre helyezi el pénzét

– oda, ahol jobb kamatot (hozamot) remél.

Amíg tehát normális cserélődés zajlik a pénz betételében és kivételében, addig nem okoz problémát, hogy az alapokban elhelyezett tőke és a mögöttes ingatlanügyletek kifutási ideje között nagy az eltérés.

Ha azonban megugrik az alapokból a pénzkivétel, az ezek megroggyanását okozza – ahogyan történt 2008-ban. Amikor a hazai – akkor még önálló – pénzügyi felügyelet egyik napról a másikra megemelte az ingatlan befektetési jegyek minimális forgalmazási idejét és a kifizetés legrövidebb határidejét, aminek következtében nagyjából négy hónapra nőtt a hozzáférés időtartama a (megcsappant értékű) befektetésekhez.

Négy hónap, nem pedig fél év, mint ami május közepétől lesz. Viharmentes időben.

Vajon tényleg gazdasági lejtmenetre és ennek nyomán pánikra számítanak az MNB-ben (és a kormányban)? Vagy valami más húzódik meg a háttérben?

Kiszárítják a konkurrens pénzpiacokat?

Nem kevés pénzről beszélünk. A Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetsége legutóbbi hírlevele szerint tavaly év végén tagjaik 6.162 milliárd forintot kezeltek befektetési alapokban. Az ingatlanalapok vagyona messze kimagaslik ebből az 1.545 milliárdnyi vagyonnal. És ennek kétharmada lakossági pénz.

Az MNB és a kormány célja az, hogy miután 20 százalékra esett az államadósságon belül a deviza aránya, a továbbiakban a forintban meglévő állományt is szeretnék minél nagyobb arányban hazai (lehetőleg lakossági) kezekbe terelni. Ez legalább sokezer-milliárdnyi állampapír magánszemélyekhez terelését kívánja.

Logikusnak tűnik tehát, hogy

a magasabb kamatozású lakossági állampapírokat nem csak a bankokat elkerülő párnaciha-pénz ellenében adják el, hanem a különféle befektetésektől is csábítsanak át klienseket.

Ennek kézenfekvő módja lehet, hogy a magasabb hozam mellett adminisztratív intézkedésekkel rontják a pénzpiaci megtakarítások versenyképességét. Például azzal, hogy az ingatlanalapokban radikálisan megnyújtják a befektetési jegyek visszaváltási idejét. Ez sok embert arra késztet, hogy a már egy év alatt is szépen hozó állampapírba tegye pénzét.

Ami persze azzal a következménnyel járhat, hogy ezeknek az alapoknak megcsappan a tőkéje, romlik a teljesítménye és jövedelmezősége. A kiszáradás miatt néhány esetleg meg is szűnhet, beolvadhat nagyobb cégbe. És ha emiatt elindul(na) tőkekivonás, az MNB-ben mondhatják azt, hogy lám, milyen előrelátók voltunk a kifizetési idő megnyújtásakor.

Azt zárójelben azért érdemes megjegyezni, hogy ha valóra válik a kormány-MNB-terv, akkor ennek messzemenő következményei lehetnek. Azon túl, hogy a pénzpiacba való beavatkozás, a mesterségesen „megnyomott” állampapír-hozam komolyabb zavarokat okozhat a pénzügyi szolgáltatóknál, jelentősen megnöveli az államadósságot, illetve a költségvetés kamatkiadásait.

LMP Zugló: sem a Jobbikkal, sem Puzsérral

0

A zuglói LMP – az országos pártszervezettel ellentétben – helyben kizárja az együttműködést a Jobbikkal és Puzsér Róberttel. Vida Attila, a párt zuglói szervezetének elnöke azt mondta az Azonnalinak, hogy még nem döntötték el, kit szeretnének polgármester-jelöltnek.

Vida Attila hangsúlyozta: ők csak és kizárólag „a zuglói politikai realitások ismeretében” döntöttek arról, hogy a Jobbikkal nem fognak együttműködni. Úgy vélik, a Jobbik megmaradt szavazótábora és a többi párt szavazótábora alapvetően nem kompatibilis egymással. Puzsér Róbert egyesületével pedig azért nem működnek együtt, mert „nem észlelhető a létezésük Zuglóban”.

Az LMP helyi vezetője szerint a többi ellenzéki párttal való együttműködésről várhatóan két héten belül döntenek.

A zuglói LMP döntése ellentmond az LMP politikájának, hiszen a párt Puzsér Róbertet támogatja főpolgármester-jelöltnek, és azon fáradoznak, hogy egy új pólust hozzon létre a Jobbikkal közösen.

A Civilzugló Egyesületet vezető Várnai László közben közölte, hogy indulni akar a kerületi polgármesteri tisztségért és bejelentkezett az LMP és a Momentum támogatásáért, de még egyik párt sem döntötte el, kit szeretne polgármester-jelöltnek.

Lendvai Ildikó: Arról jutott eszembe… – 7.

Arról jutott eszembe, hogy az alkalmazottját kazánba zárással büntető és elégetéssel fenyegető Pócs János azzal hárította az újságírókat: „Böjtben nem nyilatkozom”. Igaz, akkor is böjt volt már, amikor még vidoran közölte a hőstettét megörökítő videóról: „Ez egy nagyon jó felvétel, egy vidám, ironikus felvétel”, de akkor még egyrészt nem fogta fel, mekkora botrány lesz az ügyből, másrészt lelkileg még nem élte bele magát eléggé a böjtbe. De mostanra, úgy látszik, sikerült neki, hála istennek.

Én ugyan eddig úgy tudtam, hogy a böjti tilalom az ételre vonatkozik, és nem a nyilatkozatra, de merek én vitatkozni egy fideszessel, akinek pártja közismerten a kereszténydemokrácia szinte egyetlen igazi megtestesítője Európában. A többiek a Néppártban mind elfajzottak, meg is lesz ennek a böjtje, illetve nem lesz, hanem van. Mármint böjt. Azért nem nyilatkozik Pócs. Eddig világos, remélem.

Szerencsére párttársai nem tartják a böjtöt ilyen szigorúan, (ejnye, ejnye), ezért ők nyilatkoztak, jobban mondva kínosan magyarázkodtak: „Nem szerencsés.” „Elég kínos.” „De mi lenne, ha egymást mindig lemondásra szólítanánk fel!” Én ugyan ezt a megpróbáltatást is jól viselném, de a kormánypártok nem így fogták fel a dolgot. A frakcióvezető végképp megfeledkezett a böjtről (na, kap is majd érte a hitbuzgó Pócstól!), és viszonylag hosszan mentegetőzött amiatt, hogy a videó „durva félreértésekre adhat okot”. Nem értem pontosan, mit lehet ezen félreérteni, persze lehet, hogy Pócs csak emberbaráti szeretetből zárta be azt a szerencsétlent a kazánba, és dobott be égő papírt mellé, mert azt hitte, fázik. Cigányokról is csak azért ordibált, mert éppen egy tervezett felvilágosító előadását gyakorolta a romák emberi jogairól. De hát félreértették, ilyen ez a csúnya világ. Persze ez a magyarázat csak akkor állja meg a helyét, ha akkor nem volt böjt. Böjtben ilyesmiről se lehet szó.

Hitéleti kérdésekben képviselő úr magatartása egyébként is mérvadó. Egy korábbi kampányban a karácsonyi szentmise végén – miután a miséző pappal bemondatta, hogy ajándékozás lesz – világító Szűz Máriával ellátott kulcstartót osztogatott a híveknek. A névjegyét csak azért tette rá, nehogy a naivabb választópolgárok azt higgyék: nem rá, hanem Szűz Máriára kell majd szavazni. Már ha világít. De ez nyilván rendben volt, szenteste lévén már majdnem befejeződött az ádventi böjt.

Amikor pedig vidám baráti társaságban egy „Ő VOLT A SOROS” feliratú leölt disznóval fotóztatta magát, messze volt még hamvazó szerda, tehát szó sem lehetett böjtről. Így mindjárt más. Azt sajnos nem tudom, a felesége böjtben vagy böjtön kívül nyert-e trafikot a mutyik idején, de mindegy is, mert a böjtben csak lakmározni és nyilatkozni nem lehet, azt nem mondta senki, hogy gazdagodni sem.

Tulajdonképpen már megszokhattuk, hogy az ünnepek közeledtével nagyjainkat bunkóság politikai kérdésekkel nyaggatni, ilyenkor hitükben mélyen megbántva sértődötten utasítják el a kérdezőket. Csak eddig nem magyarázták el, hogy ennek a böjt oka. Amikor a Nemzeti Bank elnökétől a kínos lakásügyeit tudakolták, csak azt ismételgette üdvözült arccal: „Békés ádventet! Boldog karácsonyt!” Hát persze, hiszen ádvent első vasárnapjától karácsonyig szintén böjt van. Sajnos a házszabály nem kellően érzékeny az ilyesmi iránt, különben böjt idején egyáltalán nem lehetne azonnali kérdéseket feltenni és interpellálni. A miniszterelnök így is irányt mutatott, amikor egy ellenzéki kérdésre mindösszesen egy „Boldog karácsonyt!” felkiáltással válaszolt, nagyon helyesen. Akár ki is átkoztathatta volna a böjtjében őt megzavaró képviselőt.

Jobb, ha mindenki számon tartja a böjti időszakokat. Van ugye húsvét előtt, negyven napig. Aztán karácsony előtt, egy bő hónapig. És vannak a vigília böjtök, minden nagyobb ünnep előtt. De ha pl. a kormány mormon hitre térne, ott minden hónap elején is böjtölnek. Kár, hogy a muszlim vallásnak hódolni most nem tűnhet számukra politikailag célszerűnek, pedig akkor ott volna az egész Ramadán, újabb egy hónapig meg lehetne úszni a nyilatkozatokat. Viszont semmi sem akadályozhatná meg őket, ha esetleg az Athosz hegyi szerzetesek szokása szerint minden hétfőn, szerdán és pénteken böjtölnének! Akkor ugye szó sem lehet kellemetlen kérdésekről. Már csak a keddet és csütörtököt kellene a parlamentben megúszni, de legfeljebb Kövér nem hívna össze ülést ezekre a napokra. Jobb, mint a titkosítások, azokat a bíróság felülbírálhatja, de ki merne információkért háborgatni egy magába mélyedő, böjtölő hívőt!

Egyébként lehet, hogy Pócs nem csak a szokásos böjtöt tartja, hanem valami komolyabb dologra készül. Emlékeztetnék, hogy Mózes negyven napi böjt után kapta meg a Tízparancsolatot. Lehet, hogy a politikai böjtöt tartók egy új Tízparancsolatban reménykednek. Igaz, ami igaz, a régiben vannak elavult pontok. Például a „Ne lopj!” fölött kifejezetten eljárt az idő.

A jó kormányzás tapintatos titkai

Féltve őrzött titkai mindenkinek lehetnek, ezért a kívülálló kutakodása egy jól nevelt társadalomban illetlennek minősül. És azt is tudjuk, hogy nemcsak az egyéneknek, hanem egy kormányzatnak is lehetnek titkai, amelyeket főként a nemzetbiztonsági szempontok szoktak indokolni.

De azt végképp nem értem, hogy egy repülőgép utas-listájának nyilvánosságra hozatala milyen nemzetbiztonsági érdeket sérthet, tekintve, hogy az utasok között egy gyermek is helyet kapott, akinek titoktartása több, mint kétséges. Ismerve a gyerekszáj mindent kimondó őszinteségét erősen vitatható, hogy a titok továbbra is titok marad. De ha valami nem értünk, azt mindenképp be kell látnunk, hogy a halandó állampolgárnak nem is kell mindent értenie.

A fóti Gyermekváros jövője viszont még a kormányzattal szemben tapintatos és kellően mértékletes érdeklődésű állampolgárt is foglalkoztatja. De ez is titkos, s mivel ennek aligha lehet nemzetbiztonsági oka, ezért feltételezhetően az üzleti titok kategóriájába tartozhat. Az viszont elég nagy baj – mondhatnám: skandalum -, ha a Fóton élő gyermekek sorsa üzleti megfontolások szerint alakul. Ilyen jellegű transzakciónak csak a kárvallottjai lehetnek. Ámde ebben sem lehetünk biztosak, meg kell elégednünk azzal a jámbor bölcsességgel, hogy a jövő nem ismert eseményeket tartogat a mi számunkra is, miért lenne ez másként a Gyermekváros lakóinak jövőjét illetően. Bizalommal rá kell hagyatkoznunk a közismerten keresztény-nemzeti elkötelezettségű kormányzatunkra, amely akkor is, ott is gondoskodik rólunk, amikor és ahol mi nem vagyunk kellően informáltak, s így aztán igazi meglepetésként érhet a hatalom jótéteménye.

Ezért nem tudhatjuk – és ennek okát még én is értem! -, hogy hová rejtették előlünk az utóbbi két-három évben hozzánk érkező, mintegy hatvan-hetvenezer migránst. És ennek összefüggésében az is értető, hogy a magyar származású venezuelaiak érkezéséről is csak az ellenzék felelőtlen kutakodása nyomán tudhatunk. Mert minek fölöslegesen izgatni a magyar állampolgárt, aki egy szabadságharc hősének képzeli magát, sőt, a CÖF keresztes lovagjának, aki nemcsak a hazáját védelmezi, hanem a kereszténységet is a titkokhoz hívatlanul odatolakodó ellenzékkel és az országba betolakodni szándékozó idegenekkel szemben?

Az is természetes, hogy a titkok avatott ismerőjének, a kormányzatnak van lehetősége megmondani, hogy ki a magyar, ki a magyar származású, ki a kedvelt és ki az elutasítandó, a veszélyes migráns. (Az mindenképp veszélyes, aki nem tud letelepedési kötvényt venni!) És persze azt is az állampolgár és a kormány kölcsönös tapintata alapján kell értelmeznünk, hogy a közkedvelt szövetségesek közül ki lett áruló. Ezért kerül azonos platformra – egyéni tetszésüktől és merőben különböző szerepvállalásuktól függetlenül – Simicska, Pálinkás és Navracsics, hogy csak a legismertebbeket említsük.

S ha valaki valamit még mindig nem ért, annak majd a kormányzati propaganda korifeusai meg fogják magyarázni! Hiszen ezek a kétségtelenül széles látókörű emberek még azt is szemrebbenés nélkül be tudják bizonyítani, hogyha egy szervezetbe tartozunk és ez a szervezet felfüggeszti a tagsági jogainkat, az győzelem. Miért? Mert lehetett volna rosszabb is. Innen nézve a pofon már nem is pofon, hanem simogatás, sőt, ha jobban meggondoljuk, inkább biztató vállon veregetés. Mit lehet ezen nem érteni? Ha valaki mégsem, az magára vessen!

Másrészt: ki gondolhatja komolyan, hogy az állampolgárnak mindent meg kell tudnia és mindent meg kell értenie? Ha ilyen illúziókba ringatnánk magunkat, ideje kijózanodni. El kell olvasni az „Igenis, miniszter úr” című könyvet (Egy kabinetminiszter naplója), amely a tévelygőket útbaigazítja. Kiváltképp azokat az anyagi természetű visszaélések felkutatására szakosodott ellenzéki képviselőket, akik a korrupció eltitkolásával vádolják a kormányzatot. Idézzük:

„ – Azt akarja ezzel mondani – kérdeztem -, hogy a kormány politikája az, hogy hunyjunk szemet a korrupció fölött? – Szó sincs róla, miniszter úr! Még elgondolni is szörnyűség. Ez soha nem lehetne a kormány politikája! Legfeljebb a kormány gyakorlata.”

Az említett könyvben ennél egyetemesebb útmutatását is érdemes idézni:

„Bernard megkérdezte, mi a bajunk a nyílt kormányzással. Nem hittem a fülemnek. Arnold azt hitte, viccel… Arnold rendkívül világosan fejtette ki, hogy a nyílt kormányzás, fogalmi ellentmondás. Vagy nyitottak vagyunk – vagy kormányzunk. Bernard szerint egy demokratikus ország állampolgárainak joguk van tudni a dolgokról. Elmagyaráztuk neki, hogy valójában ahhoz van joguk, hogy ne tudjanak róluk. A tudás nem más, mint cinkosság és bűnrészesség. A tudatlanság bizonyos fokig méltóságot ad. (…) Arnold igen helyesen hozzáfűzte, hogy ha az emberek nem tudják, mit csinálsz, akkor azt sem tudják, mit csinálsz rosszul.”

Ebből az idézetből az is kiviláglik, amit a politikai elemzők sem értenek, hogy a kormányzatnak miért is van a tudatlanság méltóságát büszkén viselő, széles körű, rendíthetetlen hűségű és nyugodt lelkiismeretű szavazóbázisa…

Bréking (fék)nyúz, 2019. április 3. – Tudósítás a másik valóságból

0

A Fidesz közölte velünk, hogy a pécsi bevándorláspárti ellenzék végérvényesen leírta magát. Az MTI-től azt is megtudhattuk, hogy a kémügyben Gyurcsány emberei – bár a bíróság jogerősen felmentette őket – valójában az orosz titkosszolgálattal működtek együtt. Schmidt Mária elmagyarázta, hogy Orbán legádázabb ellenségei is kénytelenek belátni, politikája és gazdaságpolitikája sikeres volt. Ma az MTI híreiből válogattunk.

A pécsi bevándorláspárti ellenzék végérvényesen leírta magát

A pécsi ellenzéket pusztán a hatalom megszerzése vezérli, amikor az egység hamis látszatát keltik és ezzel becsapják a pécsieket – közölte a Fidesz városi szervezetének elnöksége, miután a helyi ellenzéki pártok közös indulásról állapodtak meg.

A pécsi bevándorláspárti ellenzék végérvényesen leírta magát, hátat fordított a választóknak, hiszen a pécsieket megtévesztve, szemfényvesztő, hazug politikával csapja be az embereket.

A Gyurcsány-párt képviselői, az azonos akolból származó posztkommunisták, az elmúlt két évtizedben nyíltan antiszemita hangulatban politizáló jobbikosok, a baloldalt az elmúlt években következetesen szemen köpő LMP és a már embrionális állapotban is botrányt botrányra halmozó Momentum célja nem más, mint a zavarkeltés, a káosz előidézése
– közölte a helyi Fidesz. (MTI: Pécsi Fidesz: az ellenzéket pusztán a hatalom megszerzése vezérli)

Gyurcsány emberei az orosz titkosszolgálattal működtek együtt

Befejeződött az úgynevezett kémügy iratainak minősítését áttekintő felülvizsgálat, amelynek eredményeként a minősítés megszűnt, az iratokból a Legfőbb Ügyészség (LÜ) kivonatot tett közzé. Ebből kiderül, hogyan működtek együtt Gyurcsány emberei az orosz titkosszolgálattal.

A kémügyben a Gyurcsány-kormány idején titokminiszteri pozíciót betöltő Szilvásy Györgyöt és a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) két akkori főigazgatóját, Galambos Lajost és Laborc Sándort, továbbá egy civil személyt a bíróság a nyilvánosság kizárásával lefolytatott tárgyalássorozatot követően korábban már jogerősen felmentette.

Az LÜ közleményében felidézte, a Budapesti Katonai Ügyészség 2011. december 5-én kémkedés és bűnpártolás bűntette miatt emelt vádat négy férfival szemben, mert szerinte közreműködtek abban, hogy az Orosz Föderáció Biztonsági Szolgálatának megbízottjai információszerző tevékenységet végezzenek Magyarországon.

A Polgári Nemzetbiztonsági Szolgálatokat irányító miniszter és az NBH főigazgatója a parlamentben megbeszélést tartott az Orosz Föderáció Biztonsági Szolgálatának helyettes vezetőjével. Ennek során szóba került, hogy az NBH-ból információk szivárognak ki, ezért az orosz szervezet képviselője felajánlotta, hogy általa irányított szakemberek poligráfiás vizsgálattal segítenek a kiszivárogtató felkutatásában.

A titokminiszter – tudva azt, hogy ez információszerző tevékenységet jelent – élt a felajánlással, és arra utasította az NBH főigazgatóját, hogy működjön együtt az Orosz Föderáció megbízottjaival. (MTI: Kémügy – Legfőbb Ügyészség: befejeződött az iratok minősítésének felülvizsgálata)

Schmidt Mária: Orbán politikája és gazdaságpolitikája sikeres volt

Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint a mai liberalizmus legfőbb jellemzője az, hogy a gazdaságot a politika fölé helyezi, ezért születtek a 2008-as pénzügyi, hitelezési válságra adott nyugati válaszok a liberális rendet irányító menedzseri, közgazdasági, pénzügyi és piaci szakértők elképzelései és érdekei mentén.

A történész a Ki nyeri a XXI. századot? – Egy évtizeddel a gazdasági válság után címmel, a XXI. Század Intézet szervezésében tartott szerdai budapesti konferencián arról beszélt: ez a liberális terápia nem vette figyelembe a válság politikai és társadalmi következményeit, célja pedig csak a válság előtti status quo visszaállítása, a pénzügyi, gazdasági szakértői elit hatalmának, befolyásának és gazdasági erejének átmentése volt. A főigazgató szerint azóta azonban kiderült, hogy a liberális rend megbukott politikailag, társadalmilag és gazdaságilag is. Úgy vélte, Orbán Viktor miniszterelnök vezetésével Magyarország más utat választott azzal, hogy a gazdasági és pénzügyi válságra politikai választ adott, ezzel pedig “kiverte a biztosítékot” Washingtonban, Berlinben és Brüsszelben.

Azt mondta, Orbán Viktor a válságkezelést nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdésnek tekintette és a csődöt okozó élcsapat cseréjében volt érdekelt, valamint abban, hogy a válság terheit ne kizárólag a munkából élőkre terheljék, ahogy az a fejlett országokban történt, hanem a válságot okozó piaci szereplőkre is. Schmidt Mária szerint tíz évvel a válság kitörése után Orbán legádázabb ellenségei is kénytelenek belátni, hogy politikája és gazdaságpolitikája sikeres volt. (MTI: Schmidt Mária: a mai liberalizmus a gazdaságot a politika fölé helyezi)

Tüntetés miatt börtönbe zárhatnak ellenzéki politikusokat?

Nem csak Észak-Koreában, hanem itt nálunk is. A jelek szerint újabb fontos lépést tehet a hatalom az illiberális diktatúra kiépítésében. Az ügyészség most a Momentum elnökét fenyegeti egytől öt évig terjedő börtönbüntetéssel.

Fekete-Győr Andrást hivatalos személy elleni erőszakkal vádolják és már ki is hallgatták, amiért állítólag füstbombát dobott tavaly december 13-án a Kossuth Lajos téren, a Parlament főlépcsőjénél az épület védelmére felsorakozott rendőrökre egy tüntetésen.

Ezzel a hatóság szerint akadályozta a rendőri intézkedést, mivel a füst a sorfalban lévő rendőrök látását és légzését zavarta. Fekete-Győr András a gyanúsítás ellen panasszal élt, vallomást nem tett.

A Központi Nyomozó Főügyészség közleménye szerint a gyanúsításban megjelölt bűncselekmény büntetési tétele egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés.

Fekete-Győr András januárban azt nyilatkozta:

„az a politikai rendszer, ami nem hajlandó tárgyalni, ami csak az erő nyelvén ért, az ne lepődjön meg, ha az emberek visszatámadnak. A felelősség azokat terheli, akik a rendőrsorfal mögé bújva belekényszerítik az embereket abba, hogy csak elzavarni lehessen őket. A felelősség tehát Orbán Viktort és kormányát terheli az utcai ellenállás minden pillanatáért.”

Azt is hangsúlyozta, hogy a tüntetésen egy veszélytelen, játékboltban kapható füstképzőt dobott el, miután a rendőrök felszólítás nélkül lőtték a könnygázt fiatalok és idősek arcába.

„Természetesen semmilyen olyan eszközt nem használtam, ami sérülést tudna okozni. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem akartam senkinek sem ártani, a rendőrökért is tüntettem. Politikai véleményt nyilvánítottam ki, sok ezer emberrel közösen.”

Fekete-Győr András ma a Facebook-oldalán ezt írta:

„….a decemberi rabszolgatörvény elleni tüntetésen valóban a rendőrsorfal mögé dobtam egy játékboltban kapható, ártalmatlan füstszórót, ami szerintük néhány rendőrt akadályozhatott a tisztán látásban. Sérülés természetesen nem történt. Emiatt hivatalos személy elleni erőszakkal gyanúsítanak, amit egytől öt évig terjedő börtönbüntetéssel büntethetnek.

Az Ügyészség akkor azonban félrenéz, amikor az EU-s pénzeket ellopják, 50 milliós Mercedeseket, vadászházakat, milliárdos luxusjachtokat vesznek belőle.”

Szóval most Fekete-Győr András a soros, pár napja meg Gulyás Mártont zárták egy hétvégére fogdába. Őt is bűncselekménnyel vádolják, mert tüntetni mert a Városliget lerombolása ellen.

Az ezek szerint teljesen rendben van, ha a hatóság könnygázzal és vízágyúval oszlat tüntetőket, ha az MTVA-székház biztonsági őrei parlamenti képviselőket vernek és dobnak ki, a tüntetők viszont már azért is büntethetők, ha lelépnek a járdáról.

Az Igori-program – Déli kávé Szele Tamással

Hölgyeim és uraim, azt leszögezhetjük így, a kávé mellett, hogy a magyar diplomácia igen sokat tanult Rejtő Jenőtől. Most például kitalálták Igorit, úgy is, mint virágzó üzletágat, egyelőre még három testőr és Potrien kerestetik, de különben stimmel a dolog. A Magyar Közlönyben ugyanis megjelent kedvenc kormányunk Afrika-stratégiája.

Hogy mink van nekünk?

Afrika-stratégiánk van. De ha rendesen szedjük a porokat, az orvosok szerint kezelhető. Csak kerülni kell a hirtelen felindulást és a komolyabb erőfeszítéseket. De remélhetőleg nem fog elhatalmasodni.

Arról lenne szó, miszerint „a migráció megállításának érdekében” a kormány a lehető legszorosabbra fűzi kapcsolatait az afrikai kontinensen, azon belül is a szubszaharai térségben. A Magyar Közlönyben kedd este megjelent kormányhatározat pedig részletesen le is írja, pontosan hogyan képzelik az afrikai gazdaság fejlesztését – mindezt abba a köntösbe bújtatva, hogy minél kevesebben induljanak útnak Európa felé. Akkor lássuk, hogy is fog ez kinézni (a hvg.hu nyomán).

A stratégia mindenekelőtt felhívja a külgazdasági és külügyminisztert, hogy tekintse át az eddigi szerződéseket, majd vizsgálja meg, milyen adminisztratív és technikai akadályokba ütköznek a kontinensen a szubszaharai régióba exportáló vagy beruházó hazai vállalkozások és ezekről egyeztessen is az egyes kormányokkal. Az Afrikába irányuló magyar export jogszabályi környezetét és hatósági gyakorlatát pedig vizsgálják meg, és ahol szükséges, ott egyszerűsítsék.

Tehát, jegyezzük meg: a szubszaharai régió a fontos

El kell hárítanunk részint az adminisztratív akadályokat, ami talán nem lehetetlen megfelelő pénzösszegek birtokában, részint azonban a technikaiakat is, melyeket röviden úgy tudnánk összefoglalni, hogy Afrika piszok messze van. Előbb változtatunk meg ezer jogszabályi környezetet, minthogy egy centivel is közelebb jöjjön.

„A kormány nemzetközi fejlesztésekben is gondolkozik, a külügyminisztériumnak ezentúl minden évben ki kell dolgoznia egy koncepciót a lehetséges projektekre, ezek közül a legfontosabbak a vízgazdálkodás, az infrastruktúra-fejlesztés, a biztonság, a kiberbiztonság, a mezőgazdaság, az egészségügy és az orvostechnológia ágazatai. A kabinet segélyhitel-programokat is indítana, méghozzá az Eximbank segítségével, ennek lehetőségeire május végéig kell előterjesztést készíteni.”

Ez  jó üzlet egyeseknek

Nem győzöm eleget hangsúlyozni: ezek a „fejlesztések” nagyon jó üzletet jelentenek a magyar kivitelezőknek, azonban rendszerint a pénz el sem hagyja Budapest közigazgatási határait. Mármint, maximum virtuálisan hagyja el, és csak addig, míg vissza nem utalják a kilencven százalékát. És lám: megint első helyen áll a világhírű magyar vízgazdálkodás, ez egyetlen nemzetközi szerződésünkből sem maradhat ki. Az mondjuk igen érdekes volt, mikor Mongóliával kötöttünk vízgazdálkodási egyezményt, ugyanis a derék mongolok a világ legsivatagosabb országban élnek, és a víz az állam területének jelentős részén komoly kincs. További fájó pont, hogy nem jött létre annak idején a Polisario Front vezetésével a független Nyugat-Szahara, ugyanis velük lehetne csak igazán vízgazdálkodásilag szerződni.

Fontos szerepet kapna a Stipendium Hungaricum program is. Ennek lényege, hogy külföldi egyetemisták ingyen tanulhatnak az általuk kiválasztott magyarországi intézményben alap- és mesterképzésen, e mellé havi 40 460 forint ösztöndíjat, kollégiumi férőhelyet kapnak. Ez éhenhalni is kevés, tavaly egyes afrikai (ghánai) diákok nehezményezték is volt, mondván: ennyit akár ne is adjanak. Ne tessenek szemtelenségről beszélni, az a szemtelenség, hogy ezt ösztöndíjnak nevezik. Az afrikai diák nem ismeri a forint vásárlóértékét, idejön tanulni, megkapja ezt az alamizsnát, munkát nem nagyon vállalhat, mert ki alkalmazná, de – hazamenni sem tud, mert a legolcsóbb repülőjegy is a sokszorosa ennek. Persze, hogy csapdában érzi magát. Abban is van.

„A kutatást és az oktatást érinti, hogy támogatnák az Afrika-tanulmányokkal foglalkozó magyarországi kutatóműhelyeket és felsőoktatási képzéseket. Kérdés persze, hogy ez csak a régiekre vonatkozik, vagy a kormány újakat is létrehozna.

Az érintett országokba

    • termékmintákat juttatnának ki
    • és magyar mintafarmokat alakítanának ki
    • valamint két helyszínen akcelerátor központot hoznának létre, hogy legalább 2-3 vállalkozás piacra juthasson.

Ami a diplomáciát illeti, bővítenék a térségbeli diplomatahálózatot, különösen egy elefántcsontparti külgazdasági attasé álláshely létrehozását tartják fontosnak. A Dél-afrikai Köztársasággal pedig átfogó, közös kormányközi együttműködési bizottságot hoznának létre.

Készülhetnek az afrikai missziókra a magyar katonák is, ezeket ugyanis lehetőség szerint bővítenék a jövőben, így segítve a migráció elleni harcot. Szintén a honvédelmi minisztériumra vár a feladat, hogy vizsgálja meg, milyen katonai, védelempolitikai, határvédelmi ismereteket adhatnának át az afrikai partnereknek, sőt tisztképzési programot is indítanának.

Ahhoz pedig, hogy mindezt koordinálják, a jövő évtől kezdve Budapesten kétévente megrendeznék a Budapest Afrika Fórumot. Ennek a költségeit a külgazdasági és külügyminiszternek kell kidolgoznia. Emellett ráadásként a civil és a közszféra illetékes képviselőinek meghívásával létrehoznának egy magyar-szubszaharai afrikai kapcsolatokkal foglakozó tanácsadó csoportot is.”

Elképzelem a magyar mintafarmot mondjuk Namíbiában vagy Dél-Afrikában

Ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel mélyen néz a kútba, benne vizet kémlel… kémlel, de nem talál, az ugyanis a Kalahári-sivatag. Kémlelheti napestig. A katonai vállalkozások terén eléggé világos, hogy a térségben már jelen lévő erők mellett mi labdába sem rúghatunk, és nem csak az afrikai államok saját nemzeti hadseregeire gondolok, hanem a szép számmal arrafelé csapázó orosz és kínai erőkre is, melyek hivatalosan ugyan nincsenek ott, csak valahogy azért mégis arra járnak állandó jelleggel az utóbbi időben.

Egyszóval: irány a mesés Afrika, kérem.

Ebből akkora sikkasztás lesz, hogy ahhoz képest a Rejtő által megénekelt Igori polgári hangulatú teadélután az angolkisasszonyoknál, uborkás szendviccsel. A program minden pontjáról valósággal ordít, hogy csak a látszat kedvéért fogalmazták, csak jogi és gazdasági kiskaput biztosít a források elsikkasztására – de Rejtőtől tudjuk azt is, hogy Igoriban a legfontosabb a látszat, ennek kedvéért a Török Szultán többször bántalmazza is barátait.

Igen, ezt az Afrika-stratrégiát nyugodtan nevezhetjük Igori-programnak: csak annyi a különbség, hogy a regényben a Kongó-vasút egy részét lopták el mindösszesen, nem pedig több országra való fejlesztési keretet.

Azt ne is tessék képzelni, hogy az Afrikába induló – vagy el sem induló – összegeket magyar forrásból fedeznénk. Ugyan már. Mi csak javasoljuk ezt a tetszetős programot, az Unió majd elfogadja, átutalja nekünk a pénzügyi alapokat, mi meg majd zsebre vágjuk, szokás szerint. Ebben már nagy gyakorlatunk van.

De én akkor is kérném szépen, hogy az Afrika-stratégia központja Igori legyen. Stílszerű volna, ráadásul Kongó igen gazdag tantálban és kobaltban, aminek komoly piaca van és még komolyabb lesz a közeljövőben, ugyanis elengedhetetlenül szükséges a mikroelektronikai iparban.

És Igoriban legyen állomás. A hangosbemondó pedig ismételje Rejtő örökbecsű szavait:

„Vigyázat… Vigyázat… Az algíri expressz négy óra negyvenkor beáll… Negyedik vágányon. Vonat indul: öt óra húszkor… Igori-Sidi-bel-Abbés-Stockholm-Tokió… Első vágány… Halló! Halló! Figyelem… Hét óra ötkor csatlakozás a rizspálinkához egy üveg ginewer…”

Csak az itallal vigyázzunk: senki se rúgjon bele részegen az erőd falába, mert még a fejére esik a lőrés.

Nem tudom, ki találta ki ezt a programot, kinek köszönhetjük, de rettenetes gyanú kelt bennem.

Pittman volt az, a sejk.

Jutogpa a Várban, vagy ami belefér – Déli kávé Szele Tamással

Hogy ebbe a kávéba mi fér bele, azt könnyű megmondani: két cukor és egy kis tejszín. Hogy Bayer Zsoltba mi férne bele, azzal meg nem is érdemes foglalkozni, arról nem is szólva, mennyire nem volna ildomos: de hogy őszerinte mi fér be és mi nem a megengedhető dolgok közé, azon elmerenghetünk a kávégőzben.

Most jönne az adekvát kérdés, miszerint „miért foglalkozunk egyáltalán ezzel a figurával”? Erre az az adekvát válasz, hogy azért, mert van, cselekszik és a tettei érzékeny barométerként jelzik a kormány szándékait. (Hogy került az előző mondatba az „éter”?) Márpedig amíg ez a kormány vezeti Magyarországot, addig figyelemmel kell kísérnünk, mit tesz és mire készül. Könnyebb és főként kellemesebb volna ignorálni őket, csak mintha nem lennénk abban a helyzetben, hogy megtehessük.

No, de nézzük, mit jelez ez a mi érzékeny barométerünk, ez a finom légsúlymérő? Ez már nem is jelez a tegnapi vezércikkében, hanem egyenesen követel. Azt követeli, hogy a Fidesz rögvest és menten lépjen ki az Európai Néppártból, mert különben… mert különben szembekerül tulajdon alapelveivel. Igen, ez egy érdekes gondolat. Az ugyanis a helyzet, hogy az alapelvekkel való szembefordulás épp a Fidesznek okozza a legkevesebb gondot: bármely más politikai formáció, ideértve akár még a KDNP-t is, válságba kerülhetne emiatt, csak a Fidesznek nem okozhat problémát az ilyesmi. Története folyamán ugyanis pont ez fordult elő a legtöbbször, mondhatni monoton ismétlődés szemtanúi lehettünk. Láttuk, ahogy a valamikor liberális párt szembefordul a liberalizmussal, láttuk esküt tenni a pártelnököt, hogy ő a kisgazdákkal sosem lép koalícióra, aztán láttuk koalícióra lépni velük, láttuk Orbán Viktort orosz veszedelemről szónokolni és tányért nyalni Putyin asztalánál, láttuk, amint a muzulmán kultúrát dicséri és láttuk uszítani is ugyanezen kultúra ellen – szóval nem értem, miért jelentene elvi problémát még egy vagy akár negyvenkét pálfordulás?

Az alapelveket valószínűleg elrejtették egy barlangban, amit a „Tárulj, Szezám!” varázsige nyit, és negyven rabló vigyáz rájuk, hogy elő ne kerüljenek. De mit állít a magyar nyelv szépszavú mestere? Mármint túl azon, hogy idegbetegnek és becstelennek nevezi Szabó Timeát, mert ez nála csak stíluselem, része a könnyed, finom, franciás prózájának.

Gulyás Márton szerint a hatóságok szívatni akarták az elfogatóparancs időzítésével

0

Gulyás Márton azt írta a Facebookon, nem véletlen, hogy péntek délutánra időzítették a körözés kiadását ellene.

Az aktivista azt is vitatja, hogy a körözés indokolt volt. A körözést azért adták ki, mert nem jelent meg egy tárgyaláson, de ő úgy emlékszik, az azt megelőző tárgyaláson közölte a bírónővel, hogy nem fog személyesen elmenni a következő tárgyalásra, hanem az ügyvédje fogja képviselni. Ez valamiért kimaradt a jegyzőkönyvből.

Gulyás Márton vádlott, az ügyészség szerint “csoportosan elkövetett garázdaság” a bűne, mert a Liget szétbarmolása ellen szervezett tiltakozó akción néhány négyzetméter zsákvásznat leszakítottak. Ez pedig az ügyészség szerint büntetőjogi kategória.

Azt írta a körözés kiadásáról:

„Ha a bíróság arról akart volna meggyőződni, hogy nem akarok meglógni, akkor

a) felhívhatott telefonon és berendelhetett volna
b) rendőrökkel kiszállhatott volna értem
c) a május 10-ére kiírt következő tárgyalási nap előtt 48 órával elrendelhette volna a tárgyalási őrizetbe vételemet.

Ezekkel a lehetőségekkel nem élt, hanem tudatosan péntek délutánra időzítve kiadta az elfogatóparancsot ellenem. Ezzel 2 választás elé állított:

a) nem adom fel magam személyesen a rendőrségen, hanem hétfőig bujkálok, amivel megalapozom a gyanút magammal szemben (hogy nem vagyok kooperatív) és ezzel okot adok az előzetes fogvatartásom elrendelésére a tárgyalási napig (május 10-ig)

b) együttműködöm, bejelentkezem a rendőrségen, és mivel hétvége következik, a Rendőrség őrizetbe vesz péntek-szombat-vasárnapra. Ez utóbbi mellett döntöttem, és emiatt töltöttem végül 3 egész éjszakát a Gyorskocsiban.

…Az én ügyem nyilvánvalóan politikai, és kimutatható benne, hogy bőven a törvényesség keretei között maradva milyen széleskörben vannak eszközei a hatalomnak ahhoz, hogy piszlicsáré ügyek mentén vegzálja a számára ellenséges polgártársakat. ”

 

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK