Kezdőlap Itthon Oldal 289

Itthon

Az EPP súlyától hajlik az a derék

„A Müncheni Műszaki Egyetem részvétele a magyar felsőoktatásban a CEU-val való együttműködés keretében semmilyen akadályba nem ütközik” – válaszolta a 444 híre szerint Szél Bernadett független országgyűlési képviselőnek Orbán Balázs, a Miniszterelnökség államtitkára.

„A Kormány Bajorország részvételét olyan bizalomerősítő lépésnek tekinti, amelynek nyomán kész megvizsgálni az Egyesült Államokban, Németországban és Magyarországon egyaránt elismert diplomák kiadásának lehetőségét,” – tette hozzá. A CEU amerikai diplomát adó képzéseit vitte Bécsbe, miután bizonytalanná vált, hogy ezt a tevékenységét tovább folytathatja-e Budapesten.

Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti választási listavezetője még budapesti látogatásán közölte: a müncheni egyetem és a BMW beszállhatnak a CEU fenntartásába. Ha európai fenntartói is lesznek az egyetemnek, akkor már EU-s oktatási intézménynek számít, így a kormány nem találhat ki olyan szabályt, amelynek alapján  távoznia kellene Magyarországról.

Nekik még nem szóltak

A CEU Budapesten maradása ugyan nap mint nap szóba kerül, egyelőre azonban semmiféle olyan garancia nem született a kormány részéről, ami a felsőoktatási intézmény budapesti jövőjét biztosítaná – mondta a Klubrádiónak Michael Ignatieff, a CEU rektora.

Az Európai Néppárt három bölcse – akik azt vizsgálják, a Fidesz ténykedése összeegyeztethető-e a néppárti tagságával – már felvette a kapcsolatot a CEU-val. A CEU vezetői el fogják mondani nekik, hogy az amerikai diplomát is adó egyetem Magyarországon akar maradni, amennyiben erre megkapják a jogi garanciákat. Michael Ignatieff hozzátette, azt is részletezni fogja a néppárti bölcseknek, mit értenek a legalitás garanciáin.

ENSZ-különmegbízott: módosítani kell a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt

0

A közigazgatási bíróságokról szóló törvény felülvizsgálatát kérte a kormánytól az ENSZ-nek a bíróságok függetlenségével foglalkozó különmegbízottja. A törvény ugyanis túl nagy hatalmat ad túl kevesek kezébe, és aláássa a bíróságok függetlenségét.

Túl nagy hatalma lesz az igazságügyi miniszternek, ami sérti az új közigazgatási bíróságok függetlenségét – írta a magyar kormánynak Diego García-Sayán, az ENSZ-nek a bírók és jogászok függetlenségével foglalkozó különmegbízottja.

Az ENSZ oldalán elérhető közlemény emlékeztet arra, hogy az új bíróságok a gyülekezési jogról, rendőri visszaélésekről és gazdasági ügyekről is dönteni fognak. Valószínűleg ide tartoznak majd a választási ügyek is.

A különmegbízott már tavaly a magyar kormányhoz fordult a közigazgatási bíróságokkal kapcsolatban. Megkeresésére ugyan 60 napon belül kellett volna válaszolnia a magyar kormánynak, ám eddig nem érkezett válasz. A különmegbízottnak így a kormány magyarázata hiányában kellett állást foglalnia. Diego García-Sayán többek között azt írta ma publikált levelében, hogy

az új közigazgatási bírósági rendszer az igazságügyi miniszter befolyása alá kerül, ami aláássa a bírói függetlenségnek és a hatalmi ágak elválasztásának elvét.

A különmegbízott idézi a Velencei Bizottság márciusi véleményét, amiben a neves alkotmányjogászokból álló európai testület azt állapította meg, hogy a jövőre felálló új bíróságok működtetése során „nagyon széleskörű hatalom” összpontosul nagyon kevesek kezében, és „nincsenek hatékony fékek és ellensúlyok, amelyek ellensúlyoznák ezeket a hatásköröket”. Az új bírósági rendszerben a bírók kiválasztásával, vezetők kinevezésével és a bíróságok működtetésével kapcsolatos jogok döntő többsége az igazságügyi miniszter és a Közigazgatási Felsőbíróság elnöke kezében lesz. A különmegbízott azt kéri a magyar kormánytól, hogy nyilvános, tisztességes és átlátható eljárásban vizsgálják felül a törvényt, és ennek során a bíróságokkal, civil szervezetekkel, valamint a parlamenti ellenzékkel is egyeztessenek. A levél felszólítja a magyar kormányt, hogy a Velencei Bizottság ajánlásait figyelembe véve biztosítsa az új bíróságok függetlenségét, pártatlanságát és hatékonyságát.

A Magyar Helsinki Bizottság közigazgatási bíróságokról szóló korábbi elemzései az erről szóló gyűjtőoldalon érhetőek el.

Frissítve!!! Puzsér egyelőre kiszáll, Karácsony: lesz előválasztás

0

A Puzsér Róberttel kidolgozott megállapodás alapján lesz előválasztás – közölte Karácsony Gergely. Előtte a tévés úgy döntött: kiszáll a főpolgármester-jelölti előválasztás tárgyalásaiból a csonka ellenzéki kerületi egyezség miatt.

„Budapesti előválasztás lesz” – közölte Karácsony Gergely. Méghozzá olyan feltételek mellett, amikről Puzsér Róberttel korábban megállapodtunk – tette hozzá az egyik ellenzéki főpolgármester-jelölt.

Puzsér: felrúgták a megállapodást

Ennek előzményeként Puzsér Róbert kampánycsapata azt közölte, hogy egyelőre nem vesznek részt azokon a tárgyalásokon, amelyeken az ellenzéki főpolgármester-jelöltségről kiírandó előválasztás menetéről van szó.

A tévés döntésének indoka az, hogy szombaton az MSZP-Párbeszéd-DK-Momentum négypárti megállapodása a kerületi polgármester-jelöltek személyéről a Jobbik nélkül történt. (Az LMP kapott ajánlatot, de végül nem egyeztek meg.) Ezt Puzsérék a tavalyi megállapodás felrúgásának tartják. Azét, amelyet a budapesti MSZP-elnökkel, Molnár Zsolttal írtak alá arról, hogy „olyan megállapodásra van szükség egy összellenzéki főpolgármester-jelölt vezetésével, amely minden kerületben elsöpri a Fidesz uralmát”.

Karácsony viszont most azt is közölte, hogy neki nincsenek feltételei,

„aki jön, az jön, aki nem, az nem”.

A kerületi indulásokról pedig csak azokkal a pártokkal tudnak további egyeztetéseket folytatni, amelyek elfogadják, hogy az előválasztás győztesét, a budapestiek jelöltjét támogatják a főpolgármester-választáson – tette hozzá az MSZP támogatását élvező Párbeszéd-társelnök.

Puzsér már vasárnap reagált a szombati négypárti bejelentésre, a Momentumra kihegyezve.

Eszerint a Momentum, amely az elmúlt harminc évet jött leváltani, amelynek elnöksége szóba sem állt vele, mondván, hogy az EP-választásig az „még nem időszerű”, akik hónapokon át tagadták, hogy a szocialistákkal üzletelnek, a fővárosban összebútoroztak az elmúlt harminc évvel. A párt a NOlimpia mögül a budapesti olimpiát megszavazó Karácsony Gergely mögé tántorgott – két évbe sem telt, és az egyetlen ügyüket is elárulták.

Puzsér Róbert a Hír TV-nek azt mondta: mindenképpen elindul a főpolgármesterségért

Ehhez képest a baloldali pártokat vádolta azzal, hogy megosztják az ellenzéket és kiszolgálják a Fideszt.

„Nem akarnak osztozni az ellenzéken és nem akarják leváltani a Fideszt. A Fidesz maradjon hatalmon, az MSZP és a DK meg ellenzékben. Ők az ellenzéki pole-pozícióért hajtanak, ezért szalámizzák le a centrumot” – fogalmazott.

A Momentum – szerinte – ugyanazért csatlakozott a régi ellenzéki pártokhoz, amiért 1994-ben az SZDSZ vagy 2013-ban az Együtt és a Párbeszéd: „a júdáspénzért, a pozíciókért, a polgármesteri helyekért, a felügyelőbizottsági helyekért”.

Az előválasztás Puzsér Róbert szerint csak akkor jöhet létre júniusban, ha Karácsony Gergely kiad egy nyilatkozatot arról, hogy összellenzéki együttműködés lesz nem csak a fővárosban, hanem a kerületekben is – a Jobbikkal és az LMP-vel együtt.

Ha létrejönne az összellenzéki együttműködés minden kerületben, akkor nyitott lenne az előválasztásra. Hangsúlyozta, hogy nem lehet kihagyni a Jobbikot.

Karikatúraháború – Déli kávé Szele Tamással

Mégpedig Szlovéniával. Mégpedig Magyarország háborúzott, igaz, csak papíron, ami türelmes, de azért alaposan kiállította magáról a magyar diplomácia a szegénységi bizonyítványt – a szlovén sajtó pedig bebizonyította, hogy szabad, mit több, humoránál is van. Humoránál is marad, amit viszont a KESMA médiumairól nem tudunk elmondani.

No, de ehhez a történethez kell egy kávé, duplát kérek, két cukorral. Lássuk csak, hogyan is volt ez a kesernyésen mulatságos eset. Úgy történt, hogy a szlovén Mladina címlapján két hete érdekes karikatúra jelent meg: Orbán Viktor lengette a karját rajta, mint egy Ezeréves Adolf, körülötte a hozzá bújó szlovén politikusokkal. Rajta a felirat: „Evropo damo, Orbána ne damo”. Azaz: „Európát adjuk, Orbánt nem adjuk!” Ez különben a régi isztriai partizánjelszó parafrazálása, mely szerint „Életünket adjuk, de Isztriát nem adjuk”. Mindennek a hátterében magyar zászló lobog.

Hát, van a dologban valami. Ugyanis a magyar kormány rengeteg valódi – tehát nem pusztán sikkasztási célú – befektetést eszközölt Szlovéniában, és nyakló nélkül támogatja a Janez Janša vezette Demokrata Pártot (SDS) és a hozzá közel álló sajtótermékeket. Nyakló nélkül, de nem teljesen törvényesen: ez nem azonos a határon túli magyar szervezetek támogatásával, az legális, de Janša pártja nem nemzetiségi, hanem politikai szervezet, így tulajdonképpen Szlovénia belügyeiben kotorászunk, viszont legalább könyékig. Ezzel együtt sem néz ki túl nagy siker magukat demokratának hazudó szlovén populistáknak, de ez már hadd legyen az ő bajuk.

Nos, erre a címlapra – mely azért nem oktalan, hanem kifejezetten okos gúnyolódás volt! – igencsak felhorgadt Budapest ljubljanai nagykövete, Szilágyiné Bátorfi Edit. Tán a buzgalom vitte rá, tán az, hogy „mentse az arcát” – de olvasói levelet írt a Mladinának, melyben közölte, hogy a karikatúra „minden határt átlépett, felháborító és sajnálatos”.

Ezt talán nem kellett volna: magam előtt látom a jelenetet, ahogy a szerkesztő megvonja a vállát, leül egy sörre a karikaturistával, megbeszélik, amit kell – és a Mladina másnap új címlappal jelent meg, melyen ugyanazok voltak láthatóak, ugyanabban a testhelyzetben, csak éppen nem magyar, hanem szivárványszínű lobogó alatt. És Orbánnak margaréta volt a hajában. Így aztán már nem lehet azt mondani, hogy ez a magyar nemzeti jelkép megsértése (engem is zavar, mikor Orbán és nemzeti lobogónk egy képre kerül, igaz, ami igaz), így már a kép a férfibarátság eszményítéséről szól.

Egy-null Szlovénia javára.

No, mondhatta Szilágyiné Bátorfi Edit nagykövet, ha ők úgy, hát mi is úgy, megpödörte a lokniját, ha már bajsza nincs, és írt egy tiltakozó hivatalos jegyzéket a szlovén külügynek, miszerint lesznek szívesek azonnal megfegyelmezni a Mladinát, mert különben dér és dúr. Hozzátenném, hogy a nemzetközi diplomáciában az ilyen, sajtószabadság korlátozásáról szóló jegyzék ritka, mint a fehér holló, hamarjában csak egy eset jut eszembe: az 1930-as években talán a New York Times közölt egy nem túl hízelgő karikatúrát Hirohito császárról, minek következtében a japán követség követelni kezdte Roosevelt elnöktől, hogy adják ki nekik a rajzolót, hadd büntethessék meg japán törvények szerint. Ez egyértelműen lefejezést jelentett volna. Roosevelt nem szerette a konfliktust ugyan, de szerette a sajtószabadságot és a demokráciát, így tehát azt válaszolta a bonsai-diplomatáknak:

„Az amerikai elnök nagy úr, sokat megtehet, Két dologra nincs befolyása: arra, milyen idő lesz holnap, és arra, mi jelenik meg a sajtóban.”

A japánok és a magyarok között az a különbség, hogy a japánok értettek a szóból és nem erőltették tovább a dolgokat, mi meg – lefogadom nagyobb összegben – még sokáig fogunk hisztériázni ezen az ügyön. Ugyanis a szlovén külügy dicséretes gyorsasággal válaszolt, éspedig azt, miszerint a szlovén állam nem avatkozik be a szerkesztőségi politikába és
tiszteletben tartja a sajtószabadságot.

Kettő-null Szlovéniának.

A Mladina mai vezércikkében Grega Repovz főszerkesztő is elmondja a véleményét:

„Maga a jegyzék is mutatja, hogy kivel van dolga Európának. Egy olyan állam, amely merészeli azt követelni egy másik állam kormányától, hogy lépjen fel újságírók ellen, biztonsági fenyegetést jelent az egész régiónak.”

Három-null Szovénia javára.

De ha mindez nem volna elég, a Mladinában megjelent a karikaturista olyannyira követelt bocsánatkérő levele is. Elnézést kért, de úgy ám, hogy azt se a ljubljanai magyar jkövetség, se a budapesti kormány nem teszi az ablakba. Itt közöljük, változatás nélkül a magyar fordítását (forrás: Index).

„Hálás vagyok a magyar nagykövetnek, és arra kérem, fogadja el őszinte bocsánatkérésemet, amiért a miniszterelnökét a Mladina lapjain szemtelenül és teljesen valószerűtlenül ábrázoltam. Abszolút jogosan háborodott fel rajta.

Az ön által küldött levél után mélyen magamba néztem, és felismertem, hogy hibáztam. Tudom, hogy ami történt, nem lehet semmissé tenni, de hadd hozzak fel néhány érvet védekezésképp, hiszen én is csak a körülmények ártatlan áldozata vagyok. Hadd mutassak rá a történet igazi bűnöseire.

Első helyen áll természetesen az a kommunista oktatási rendszer, ami agymosást végzett rajtam, és megtörte a nemzet- és vallástudatomat. Bűnösök még a lap főnökei és szerkesztői, akiket jobban kéne figyelni és időben megállítani, hiszen tudják, hogy én milyen felelőtlen és naiv vagyok politikai kérdésekben, meg hát mindenről elhiszem, hogy az úgy van, ahogy. És végül, de nem utolsósorban, bűnös a mi elnéző igazságszolgáltatásunk, ami nem bünteti az ennyire kirívó társadalmi szabálytalanságokat.

Hölgyem, én arra kérem önt, ne essen kétségbe miattunk, inkább folytassa segítő munkáját azzal, hogy jó tanácsokkal és jó szándékú kritikával lát el minket, hogy mi magunk is elérhessük azt a példaértékű objektivitást és egyhangúságot, amit önök a magyar médiában már létrehoztak, és hogy újra elhozhassuk azt a rendet, nemzeti erkölcsösséget és keresztényi szeretetet a drótkerítések iránt, ahogyan azt az önök szelíd és jogosan szeretett vezetője, Orbán Viktor parancsolta.”

Hát kérem, ezt sem nekem mondták. Külön szép a keresztényi szeretet a drótkerítések iránt, ez magyar határon (és irodalmon) belülről úgy néz ki, hogy az ország állandó jelzője lett négy év alatt a „drótoktól ölelt”, Radnóti idejében még lángok ölelték, most már más a helyzet.

Eddig négy-nullra vezet Szlovénia.

Csak nem nagyon más…

Ha van egy csepp esze a magyar diplomáciának, zsebrevágja ezt a Monty Python-szintű bocsánatkérést és sürgősen elkezd úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, az is csak halkan, de ismerem őket, és tudom, hogy nincs nekik ennyi eszük.

Folytatni fogják a hőbörgést, követelőzést, ami azért is kellemetlen, mert a sajtószabadság megnyirbálásának követelésével egy sorba állítják magukat a második világháborús Japán Császársággal, valamint a dán sajtó elnémítását követelő és a Charlie Hebdo szerkesztőségében gyilkoló vallási fanatikusokkal.

Bálványimádók ők, még abban sem vagyok biztos, hogy ez a botrány Orbán tudtával tört ki, meglehet, hogy csak a nagyköveti túlbuzgalom és a hűség mindenáron való bizonyítása juttatta idáig a dolgokat. Hiszen gyalázat érte az Ikont, ezért a nagy duzzadás.

Ugye, Palivec vendéglőst is bevitték a Pakrácba, mert a legyek leszarták a Ferenc Jóska-képet.

Csak jelezném, hogy helyes volna gyűjtést indítani a ljubljanai követségünk személyzete számára, ha elég pénz összegyűlne, vegyünk nekik egy térképet, amin be van jelölve, hogy Ljubljana nem Prága, és egy naptárat, ami megmutatja, hogy 2019-et írunk, nem 1914-et.

Valamint egy Ki kicsodát, ami világosan megmutatja nekik, hogy Orbán Viktor nem Ferenc József, Isten kedvező kegyelméből Ausztria császára, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Galícia, Ladoméria, Ráma, Szerbia, Kunország és Bulgária apostoli, valamint Illíria, Jeruzsálem stb. királya; Ausztria főhercege, Toscana és Krakkó nagyhercege, Lotaringia, Salzburg, Stájerország, Karintia, Krajna és Bukovina hercege; Erdély nagyfejedelme; Morvaország őrgrófja, Felső- és Alsó-Szilézia, Modena, Parma, Piacenza, Guastalla, Auschwitz és Zator, Teschen, Friaul, Ragusa és Zára stb. hercege; Habsburg, Tirol, Kyburg, Görz és Gradiska hercegesített grófja; Trient és Brixen fejedelme; Felső- és Alsó-Lausitz és Isztria őrgrófja; Hohenembs, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg stb. grófja; Trieszt, Cattaro és a Vend határvidék ura.

Legfeljebb nagyon szeretne az lenni.

De nem is lesz.

Európai tényező meg főleg nem.

Egyelőre négy-null Szlovénia és a Mladina javára.

Egyelőre.

Lesz ez több.

Nem ellened, érted

0

Mit olvasok a facebookon a DK ferencvárosi  emberének bejegyzései között?

Iván Győrfi DK

7 órája

Ha nem akarsz migránst az országban, akkor szavazz az ellenzékre, még egyet sem engedett be, Orbán viszont 47300 – at…… + ?

Mennyivel különb megnyilvánulás ez a Fidesz aljas idegengyűlölő megnyilvánulásainál? Ezt a hangot  eltűrik? A DK rájátszik a migránsellenes hangulatra? Nem hinném, de akkor miért nem lép fel, hogy a bejegyzés szerzője legalább ne tüntesse fel hovatartozását, ha már a bejegyzés eltűntetését nem követelheti meg. Persze ahogy a kommenteket olvasva a helyeslők tábora sem csekély…

„Ne féljetek! Ebédre visszajövök!”

1

„Ne féljetek! Ebédre visszajövök!”- mondta a zsidó diáklányoknak a skót tanárnő, akit  meggyilkoltak Auschwitzban.

1944 áprilisában tartóztatták le a skót Jane Haininget zsidók rejtegetése miatt Budapesten. Auschwitzba vitték, ahol 47 éves korában meghalt. A brit kormány Holocaust érdemrenddel tüntette ki 2010-ben. A Life of Love and Courage címmel új könyv jelent meg a skót tanárnőről, aki zsidó gyerekeket mentett Budapesten a holokauszt idején. Mary Miller, a könyv szerzője elmondja hősnőjéről, hogy teljesen átlagos ember volt, aki azonban a rendkívüli körülmények között példás bátorságot tanúsított és ezért az életével fizetett. Pedig dönthetett volna másképp is: 1939-ben munkaadói hazahívták Budapestről, ahol 1932 óta tanított a skót missziós iskolában. Ahol a diáklányok nagyrésze zsidó volt. A végzetteket hozzásegítette ahhoz, hogy állást találjanak Nagy Britanniában. Ez akkoriban életmentő akciónak számított. „Ha a lányoknak szükségük volt rám a jó időkben, akkor a rossz időkben méginkább így van ez!” Ezt válaszolta brit munkaadóinak és maradt Budapesten, ahol 1944 márciusáig viszonylag biztonságban érezhette magát. A németek bejövetele után minden megváltozott. A zsidók rejtegetése súlyos bűncselekménynek minősült. Ezért letartóztatták a skót missziós iskola tanárnőjét, aki így búcsúzott a rettegő diáklányoktól: ” ne féljetek! Ebédre már visszajövök!” Soha nem tért vissza! Két hónap múlva meghalt Auschwitzban, ahol a nácik több mint egymillió embert öltek meg.

Előválasztás: felfüggesztve

Puzsér Róbert felfüggeszti a tárgyalásokat az előválasztásról  Karácsony Gergellyel, miután az MSZP–DK–Párbeszéd–Momentum az LMP és a Jobbik nélkül állapodott meg a kerületi polgármesterjelöltekről, értesült az Index. Ha Karácsony nem vonja vissza a négy párt tegnap bejelentett összefogását, nem lesz előválasztás.

Az MSZP–DK–Párbeszéd–Momentum szombaton jelentette be a polgármesterjelöltjeit. A Jobbik, az LMP, no és persze Puzsér Róbert  felháborodva reagáltak. Így sejteni lehetett, hogy az ellenzéki pártok és szereplők között elmérgesedik a viszony. A dologra nem is kellett sokat várni.
Az Index úgy értesült, hogy Puzsér Róbert stábja vasárnap este jelezte Karácsony Gergelyéknek, hogy felfüggeszti a tárgyalásokat vele. Ezzel pedig gyakorlatilag kiszáll az előválasztásból.

Karácsony és Puzsér egy sajtónyilvános interjú keretében beszéltek megállapodásukról, miszerint az EP-választás után egy előválasztáson mérkőznek meg egymással. A vesztes hajlandó visszalépni a győztes javára, hogy egyetlen ellenzéki álljon ki Tarlós István ellen.

Úgy nézett ki, hogy Karácsony az MSZP, a DK, a Párbeszéd és a Szolidaritás jelöltje, míg Puzsért az LMP és a Jobbik támogatja. A Momentum nem állított saját jelöltet, hanem csak beáll az előválasztáson győztes személy mögé.

A szombati bejelentés a polgármesterjelöltekről felrúgta ezt a hallgatólagos status quo-t. Azt ugyan hangoztatták, hogy várják és nyitottak az LMP részvételéről tovább egyeztetni, de a Jobbikkal való összefogásról szó sem esett.

Az Index úgy tudja, hogy az LMP a következő ajánlatot kapta az MSZP–Párbeszédtől március végén: négy kerületben (IV., VIII., IX., XXIII.) a párt indíthat polgármesterjelöltet, a fővárosi kompenzációs listán befutó helyet kap, az egyéni választókerületekben pedig 35-re növelheti a mandátumai számát.

Az ajánlatot nem fogadta el az LMP, sérelmesnek tartják, hogy a DK több kerületben jelölhetne, mint az LMP. Szerintük a Jobbik a külső kerületekben biztosan erősebb jónéhány szereplőnél.

Nem csak a szombati bejelentés visszavonását követelik, hanem a Jobbik bevonását is a további egyeztetésbe.

Puzsér követeli, hogy őt is vonják be a további egyeztetésbe, ahogyan Karácsony is részt vett azokon.

Így nem kívánnak addig tárgyalni Karácsonnyal, ameddig a teljes ellenzéket be nem vonják a megállapodásba. A korrekt megállapodáshoz minden pártnak részt kell venni a koordinációban. – mondja Puzsér.

Keressük Karácsony Gergelyt, aki eddig nem reagált az LMP és a Jobbik éles hangú reakciójára.

Te Tóni, miket nem mondtál már megint!

Európa számára továbbra is a bevándorlás a legfontosabb kérdés, kezelését azonban a nemzetállamokra kell bízni, mivel a brüsszeli vezetés nem hajlandó megfékezni a folyamatot – mondta a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában.

Te Tóni, a bevándorlás azon pártok legfontosabb kérdése, melyeknek a hazai problémákra nincsen megoldó képlete. Arra keresnek a bevándorlás kapcsán olcsó árokásó paneleket, melyekkel saját táborukat egyben tudják tartani, olyan súlyt helyezni a bevándorlás problémájára, amely elfedi a valóság elől a tisztánlátást.

Rogán Antal a Századvég nemzetközi felméréseire hivatkozva kijelentette, hogy az illegális bevándorlás elleni uniós fellépéssel nem csupán a magyarok, hanem a kontinensen élők többsége is elégedetlen.

Te Tóni, évi néhány milliárdért bármilyen eredményt kimutató felméréssel szolgálna bárki.

A Juncker-Timmermanns féle Európai Bizottság alatt – tette hozzá – az egyik legjelentősebb tagország elhagyta a közösséget, több mint 2 millió bevándorló pedig beáramlott. Sikertelen integrációjuk biztonsági válsághoz és a terrorveszély fokozódásához vezetett, a határokon ráadásul újabb tömegek várakoznak a bejutásra – hangsúlyozta Rogán Antal.

Te Tóni, valóban a bevándorló munkások voltak elsősorban az indokai annak, hogy a Farage féle gazembereknek sikerült megásni Britannia temetőjét, csak hogy azok akiket a UKIP kifogásolt azok kelet- és középeurópai uniós tagországokból  érkező bevándorlók voltak! Megértem, hogy a te alternatív valóságodat ilyen apróságok nem zavarják!

A veszély tehát nem múlt el, sőt állandósulni fog, ha a májusi EP-választás után továbbra is a bevándorláspárti baloldal akarata érvényesül az unió vezetésében. A szociáldemokrata, liberális és zöld pártok alapvető jognak gondolják a bevándorlást, vezetőik ismeretlenek tömegeit léptetnék be Európába, migránskártyákat és migránsvízumokat adva nekik – mondta.

Te Tóni, el kellene döntenetek, hogy magát a bevándorlást ellenzitek vagy csupán az illegális bevándorlók ellen lépnétek fel erőteljesebben? Ha az első variáció érdekes, akkor bizony gyorsan küldjétek haza azokat, akik „jópénzért” (erről Te sokat tudnál mesélni mennyire „jópénzért”), kaptak letelepedési kötvényt, valamint azokat a tízezreket is, akiket az olcsó munkaerőre éhes autógyárak igényének kiszolgálására hoztatok be! Ha pedig csupán a második variáció ellen ágáltok: megsúgom neked minden EU-s kormány sőt, maga a brüsszeli vezetés is hathatós intézkedéseket hozott  az illegális bevándorlás megakadályozására (veletek együtt, hiszen ti is megszavaztátok, a Frontex fejlesztését), nem is véletlen, hogy hatalmas mértékben csökkent az illegális bevándorlók száma! Emellett már eltörpül az az apróság, hogy a migránskártyát az ENSZ bocsátja ki az arra érdemes menekültek számára, s csak abban az országban használható fel, ahol kérvényüket beadták. (Szerintem az a havi 150 dollár nektek egy reggelire nem lenne elég.)

Rogán Antal szerint hivatalos dokumentumok nélkül senkit nem szabad átengedni a határokon, a Soros-féle szervezetek helyett pedig az érintett tagállamok határvédelmi kiadásait kell támogatni a központi uniós költségvetésből. Magyarország 2015 óta 300 milliárd forintot költött ilyen kiadásokra, Brüsszelből viszont támogatás nem, csak ígérgetések jöttek – fűzte hozzá.

Te Tóni, ki kérte tőletek azt a kerítést? Na ugye, sosem spóroltatok a mi pénzünkkel, ne csodáld, hogy nem akarja más kifizetni kisded játékaitokat!

A miniszter szorgalmazta a keresztény értékek erőteljesebb képviseletét is, kiemelve, hogy másfél ezer éve ezek jelentik az európai kultúra alapját.
A kereszténység Európában egyre inkább háttérbe szorul, a baloldal a létjogosultságát is megkérdőjelezi, miközben a muszlim országok a muszlim vallási jelképeket kötelező jelleggel használják – fogalmazott a miniszter.

Te Tóni, nekem semmi bajom nincsen a kereszténység iránt érzett aggodalmaddal. Javaslom neked minden keresztény földi helytartójának, Ferenc pápa intelmeit a hétvégi miséken felolvastatni! Ja, akkor mi lenne veletek  egy ellenségkép nélküli – és a „bárányok” megfélemlítése nélkül – májusi parlamenti választásokon? A választók nem akarnak páriák lenni Európában, elég ha Ti azzá váltatok! 

Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az uniós döntéshozatalt a magyar szavazatok is befolyásolhatják, amennyiben a májusi EP-választáson Orbán Viktor programja megkapja a többség támogatását, és a Fidesz jelöltjei erős felhatalmazással jutnak az Európai Parlamentbe.

Te Tóni, a magyar szavazatok semmit nem befolyásoknak az uniós döntéshozatalnál, két szerepet kaphattok: a Néppárt keretein belül csahos kiskutyaszerepben töltitek el a következő öt évet, vagy bármely más pártcsoportosulásban futottak még kategóriájú szerepben vergődhettek!

A baj csak az, hogy miattatok mi is.

Mária, egyebekben – Déli kávé Szele Tamással

Pincér, ír kávét kérek, ma sok pénzről fogunk beszélni, illik hozzá egy kis fényűzés. Szóval, kérem, hogy vágjunk a közepébe, itt van ez a Schmidt Mária, aki most már a focihoz is ért. Meg mindenhez is, ahogy az internetes szólás tartja: de nagyon megtanulhatott focizni, mert négymilliárdért rendez Puskás Öcsi-kiállítást a rövidesen megnyíló Puskás-stadionban.

Tulajdonképpen elég fárasztó lehet Schmidt Máriának lenni, az a sok pénz, felelősség erősen nyomhatja gyönge, törékeny vállait, a mindentudás súlyáról már nem is beszélve, ráadásul a Mindenható rokonszenvére sem számíthat ez a szegény asszony, ugyanis, míg Isten mindent tud, Schmidt Mária mindent jobban tud, és ez meglehetősen idegesítő lehet a Fennvaló számára is. De azért nem veri, sőt: egyre több és több pénz kerül azokba a kicsiny kacsókba, lassan már azt nem értem, hogyan bírja elkölteni vagy zsebre tenni? Én már belezavarodtam volna, az is biztos. Négymilliárd erre, ötmilliárd arra, tízmilliárd amarra… a fene bírná megjegyezni. De lássuk a mostani hírt!

„Schmidt Mária közalapítványát találta meg a feladat, hogy majdnem 4 milliárd forintból kiállítást rendezzen Puskás Ferencről a róla elnevezett 190 milliárdos stadionba. A kormány egyetért azzal, hogy a Puskás Aréna részeként megvalósuló Puskás Kiállítási Központot – ideértve az ahhoz szükséges kiállítástervezési, kiállítási eszközök beszerzésére irányuló, valamint belsőépítészeti és kiállításkivitelezési feladatok ellátását is – a Puskás Aréna épületének véglegessé vált építési engedélye és kivitelezési tervei alapján a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány valósítsa meg. Erre a feladatra idén 2,4, jövőre 1,5 milliárd adóforintot biztosít a kormány, mármint az aktuális költségvetés szerint.” (444)

Hát Puskás Öcsi-kiállítást rendezni már csak azért is könnyebb feladat, mint 1956-os emlékévet szervezni vagy a Sorsok Házát elfogadtatni, mert mindenképpen kevesebben fognak tiltakozni ellene – az egyetlen személy, aki ezt érdemben megtehetné, maga az érintett, Puskás Ferenc már semmiképpen sem fog ilyent cselekedni, a leszármazottai se nagyon.

Tovább könnyíti a feladatot, miszerint a Puskás-gyűjteményt nem kell fáradságos kutatómunkával összeszedni a világ minden tájáról, ahol őrnagyunk megfordult (elég komoly világjáró volt), ugyanis már egy helyre gyűjtötték, nevezetesen a Puskás Intézetbe, mely természetesen a Puskás Akadémia keretei között működik. Oda került mintegy húsz ládányi relikvia, Pelé dedikált mezétől a Helsinkiben nyert olimpiai aranyéremig – igaz, két részletben került oda, a húsz ládányi hagyaték Spanyolországból jött, erről Orbán Viktor állapodott meg annak idején Puskás özvegyével, egy másik adag pedig egy brit aukciósházon keresztül – az örökösök, úgy látszik, nem adtak oda mindent, és jobban bíztak a font sterlingben, mint a jó magyar forintban. Vagy másképp esett a dolog, meg nem vagyok mondhatója, de az a lényeg, hogy Schmidt Máriának és fullajtárjainak nem sokat kell majd róniuk a hanyatló Európa poros országútjait a kiállítási anyag begyűjtéséhez.

És most jönne Márkus László klasszikus kérdése, miszerint „mi került ezen a fotelon hétezerkétszáz forintba”, ezen a kiállításon majdnem négymilliárdba? De nem jön, éspedig azért nem, mert belefásul az ember abba, hogy sosem kap választ ezekre az érdeklődésekre, ha négymilliárd, akkor legyen négymilliárd, én kihoznám négymillióból is, elvégre itt tényleg csak a szállítást kell kifizetni, esetleg még az őrzés fog valamennyibe kerülni, de más költség nincs.

Mindegy, ha ennyi, akkor ennyi.

Sokkal izgatóbb az, hogy miképpen nézhet ki Schmidt Mária könyvelése?

Meg az, hogy milyen lehet a hivatalosan meghatározott tevékenységi köre?

Ugyanis annak idején, mikor a különös körülmények között boldogult Welsz Tamás ügyeivel foglalkoztam volt (olyan régen, hogy még az érintett is élt) megnéztem a céges iratait is, és volt neki olyan vállalkozása, aminek a tevékenységi körében a következők szerepeltek (egyszerre!):

„Mérnöki tevékenység, műszaki tanácsadás (főtevékenység), víz-, gáz-, fűtés-, légkondicionáló-szerelés, egyéb épületgépészeti szerelés, vakolás, épületasztalos-szerkezet szerelése, padló-, falburkolás, festés, üvegezés, ruházat-kiskereskedelem, lábbeli-, bőráru-kiskereskedelem, egyéb szárazföldi személyszállítás, számviteli, könyvvizsgálói, adószakértői tevékenység, piac-, közvélemény-kutatás, reklámügynöki tevékenység, médiareklám, előadó-művészet, előadó-művészetet kiegészítő tevékenység, alkotóművészet, egyéb foglalás (?), egyéb szórakoztatás, szabadidős tevékenység, bontás, építési terület előkészítése, lakó- és nem lakó épület építése, egyéb m.n.s. építés, egyéb speciális szaképítés m.n.s., villanyszerelés, egyéb befejező építés m.n.s., gépjárműjavítás, -karbantartás, gépjárműalkatrész-nagykereskedelem, gépjárműalkatrész-kiskereskedelem, közúti áruszállítás, egyéb műanyag termék gyártása, fémmegmunkálás, üzletviteli, egyéb vezetési tanácsadás, fordítás, tolmácsolás, összetett adminisztratív szolgáltatás, m.n.s. egyéb információs szolgáltatás, m.n.s. egyéb kiegészítő üzleti szolgáltatás, egyéb humán-egészségügyi ellátás…”

Nem is csodálom, hogy szegény Welsz úr nem bírt eleget tenni ennyiféle feladatnak, és előbb bissau-guineai állampolgárságokkal kezdett üzletelni, majd önkezével fejest belevetette magát egy afrikai mérges pókba egy rendőrautó hátsó ülésén.

Schmidt Máriát viszont féltem, ugyanis ő legalább ugyanennyiféle dologhoz ért kiválóan, sőt, foglalkozik is velük, most épp a futballtörténelemmel, korábban más ügyekkel, például azzal, hogy mi a különbség Dózsa László Ezerkilencszáznegyvenkettő és bizonyos Pruck Pál között, esetleg azzal az aprósággal, hogy miképp kéne oktatni a történelmet, netán az Európai Unió széthullását menedzseli, szóval nem lennék a könyvelője és féltem azt a szenzibilis, feminin idegrendszerét, azt az érzékeny, megértő lelkét, nehogy összeroppanjon ennyi teher alatt.

És különben is, a rendőrségen már kifogyott az afrikai pókméreg.

Azt írtam, hogy az Unió széthullását is menedzseli, de legalábbis jósolja – épp a minap nyilatkozta, nem kevés kárörömmel az Inforádiónak, hogy amennyiben Jean-Claude Juncker „politikai kormányzása” folytatódik, úgy

„…további országok unióból történő kiválása is elképzelhető. Amikor diktálnak és ránk akarnak kényszeríteni olyan dolgokat, amiket mi nem akarunk, ami kulturálisan idegen tőlünk, ami nem a mi kultúránk része, amikor állandóan megfenyítenek és sarokba állítanak, akkor nem tudom, hogy milyen együttműködés jöhet létre a jövőben. Nem mutatnak a mi térségünk iránt tiszteletet.”

Igen, jól tetszik érteni, a hölgy Magyarország uniós kilépésre céloz, ezen dolgozik már most, ez lenne néki annyi egyéb grandiózus projekt megvalósítása után a magnum opusa, főműve (bár persze, nem saját ötlet alapján, olyan ritkán van neki, akkor is minek, ez is nála magasabb helyről érkezett). Ő csak kivitelezi, ideologizálja, mondhatni szellemi ácsként tető alá hozza az eszmét, aztán szerényen tapsol az átadásnál az első sorban és pirulva veszi fel el nem hanyagolható összegű honoráriumát, mint eddig is annyiszor.

De mondom, túl azon, hogy nem irigylem a könyvelőjét, az is gond lehet, hogy mire költsön el annyi pénzt, amennyi fölött diszponál.

Hogy jó hírt is mondjak neki, kreatív módon képes vagyok megoldani a könyvelési problémái egy részét.

Kérem tisztelettel. Mivel őnagysága mindennel (is) foglalkozik, tehát mindenhez (is) ért – azt fel sem tételezném, hogy bármihez kontár módon, szakértelem nélkül nyúlna – azt mondanám, vállalkozásainak tevékenységi körét írassa át. Ez nem nagy kiadás és sokkal kevesebbet kell majd kínlódni a papírokkal.

Legyen minden vállalkozásának tevékenységi köre egy szóval: „Egyéb”.

Ez mindent lefed, és ő lenne Magyarország első és legavatottabb egyébszakértője, egyebistája, egyébológusa, egyébépítője, egyébszerelője, egyébszervezője és minden egyebe.

Ilyen egy magyar polihisztor, kérem. Minden egyébhez ért.

Ahhoz, ami a dolga lenne, nem: de az egyebekben tökéletes szakértő.

Minden egyebekben.

Csak azt az egyet nem tudom, hogy fogja majd eladni Dózsa László Ezerkilencszáznegyvenkettőt élő, eleven Puskás Öcsinek, de bízom a tehetségében: ezt is meg fogja oldani, ehhez is ért, elvégre ez sem történelem.

Meg az sem, amit máskor annak mond.

Ez mind valami más.

Valami egyéb.

Álvilág Budapesten – Déli kávé Szele Tamással

Kérek egy pótkávét. Mi az hogy nincs? Manapság, amikor minden hamis, minden pótlék, minden csak másolat, pont pótkávét nem tartanak egy ilyen drága kávéházban? Vegyék tudomásul, át fogok szokni a konkurenciához, ha nem tartanak cikóriát! Jól van, fiam, most kivételesen beérem egy igazi kávéval is, két cukorral, ahogy szoktam. Igen, habbal.

De miért vagyok én így megakadva a hamisítványokkal? Ezen a héten már a kulturális életet is ellepték, nem is akárhogyan:

a Király utcában állítólag hamis inka aranyakat mutogatnak, az Operaházban meg még az énekeseket is hamisítják!

Ráadásul nem az első eset, hogy mifelénk egy kiállításon érdekes tárgyak bukkannak fel, sőt, akár érdekes holttestek is. Tetszenek emlékezni a lopott Buddhára? Nem? Pedig tanulságos történet volt a maga idejében.

Úgy esett – még vagy négy éve – hogy a Magyar Természettudományi Múzeum rendezett egy Múmiavilág című kiállítást. Huszonnyolc különböző múmiát mutatott be – illetve egy idő után már csak huszonhetet – a világ minden részéről. Ennek volt a része egy mumifikálódott, szoborba zárt kínai szerzetes, aki önként vállalta sorsát. Volt ennek módszere is, évekig készült rá, megfelelő étrenddel, meditációval, mindenféle csodaszerekkel, tudom, hogy csinálják, de itt és most nem részletezném. Ez a mi szerzetesünk valamikor a Szung-dinasztia idején élhetett, olyan 1100 táján mumifikálódhatott, pár száz év múlva helyezték bele a mostani burkába – aztán hosszú ideig békén hagyták.

Tudni kell azonban, hogy kevés ilyen emlék maradt ránk Ázsiából (máshonnét természetesen egy sem), alig húsz-huszonöt, ugyanis a Nagy Proletár Kulturális Forradalom idején a nagy Mao elnök vörösgárdistái nem csak a zongoristák kezeit vagdosták le, hanem minden buddhista emléket is megsemmisítettek, aminek csak a közelébe jutottak. Akkor történt az is, hogy a pekingi régészek önként lemeszelték a Tiltott Város freskóit, amelyek a Majomkirályt ábrázolták – a vörösgárdisták örültek a buzgalomnak, békén hagyták őket. A régészek is örültek, ugyanis ők tudták, amit a gárdisták nem, miszerint a mész konzervál – és mikor vége lett a rémálomnak, elég volt óvatosan lekaparni, ott virítottak alatta a freskók sértetlenül. No, de ezek a szegény Buddhák nem úszták meg egy meszeléssel, ezeket rendre elégették, azért is olyan ritkák. Állítólag ennek a Buddhának a holland tulajdonosa sem tudta, mit vesz, szobornak hitte, csak egy gyanús repedés miatt tétette CT alá, ami a szobor nyakán volt. Hát uramfia, csontváz volt benne!

Mégpediglen lótuszülésben, tehát nem túl valószínű, hogy eszkimó cetvadász lett volna élete folyamán. Sőt, egy feliratokkal ellátott párnán ült, aminek később fontossága lesz. No, össze is szaladhatott a Drents múzeum, mert világcsodát vett a magát megnevezni nem akaró tulajdonos 1996-ban – az évszám is fontos lesz még.

A Buddha meg békésen üldögélt a holland múzeum tárlójában, sokan megnézték, szerepelt a katalógusban is, senki sem háborgatta, amint ezt illik is, míg a Magyar Természettudományi Múzeum kölcsön nem kérte az említett kiállításhoz, fő attrakciónak. Akkora hírverést csaptunk a sosem látott múmiabuddha körül, hogy vesztünkre egészen Kínáig hallatszott.

Ámde úgy áll a helyzet – elnézést, innentől a hivatalos, pinjin átírást fogom használni – hogy van Kínában sok tartomány, az egyiket éppenséggel Fujiannak hívják. Régebben magyarul fonetikusan Fucsiennek ejtettük. Áll pedig Fujian tartományban egy takaros kis város, név szerint Yangchun. Van annak egy szép, régi buddhista temploma, amiből 1995. október 20-án elloptak egy ugyanilyen Buddhát – annyira ugyanilyen volt, hogy a szobor utáni nyomozást vezető Lin Chengfa szerint még annak is pont a nyakán volt a repedés. Akárcsak a szobornak, amit a holland tulajdonos 1996-ba vásárolt, itt vagy ott, de semmi esetre sem a zsibvásáron. Hát, bizony gyanús a portéka, meglehet, ugyanarról a műtárgyról volna szó.

Nem meglehet: majdnem biztos. A párnán, amin a szoborban lévő múmia ül, írásjelek vannak, többek között azt írja, miszerint: „Puzhao Zhanggong Liuquan Buddha”. Ugyan szerintem inkább Fo-je lesz az, nem Buddha, de ezen ne akadjunk fenn, főleg, mikor megtudjuk a CCTV (Chinese Central TV) híradásából, hogy a várost legrégebben lakó család évszázadok óta vezetett históriás könyvében bizony szerepelnek a „Puzhao” és a „Zhanggong” szavak. Ráadásul ezeket az írásjeleket már a buzgó magyar kutatók olvasták le a párnáról. De még fontosabb, hogy a templom előtt lengő zászlón, mint azt a nyolcvanas évekből származó fotók bizonyítják, az volt olvasható, hogy „Xianhua Liuquan Zhanggong Buddha”. Minden jel arra mutat, hogy ez a szegény szerzetes nem magától kallódott el a világban, ezt bizony ellopták, 1995. október 20-án. Még ugyan igen gyorsan került Kína határain kívülre. A jó yangchuniak pedig bizony ezt az egészet, feliratostól, kiállításostól, holland tulajdonosostól az internetről tudták meg – igaz ugyan, míg a szobor ki volt állítva, búcsút jártak hozzá a Magyarországon élő kínaiak, nem volt titok, mi van nálunk. Vagy ki – ez már világnézet kérdése.

Így esett, hogy Buddha négy éve Budapesten járt, és rendőri kísérettel távozott.

De volt még ilyen cifra, kétséges kiállításunk: tavaly a Bodies nevű, preparált emberi testeket bemutató vernisszázsról derült ki, hogy alighanem Kínában kivégzett politikai elítéltek földi maradványait bámulja a tárlókban a nagyközönség, be ugyan semmi nem bizonyosodott, de az ellenkezője sem

– ehhez képest a mostani inka aranykiállítás esete felüdülés, ugyanis ebben legalább emberi holttest nincs.

De inka arany se nagyon. Arról van szó, hogy a kiállított műtárgyak ugyan gyönyörűek, egzotikusak és aranyból is vannak, csak éppen – nem eredetiek. A limai Mujica Gallo Aranymúzeum ugyanis fennállása óta többször keveredett botrányokba a tulajdonában álló műtárgyak eredetisége miatt: az alapító, bizonyos Miguel Mujica Gallo, volt perui külügyminiszter a gyűjteményt állítólag vadászkirándulásai alatt szedte össze, Amazóniában, csak azért ez nem olyan nagyon valószínű – hihetőbb, hogy sírrablóktól, orgazdáktól vásárolta fel, és ezek az elemek köztudottan nem csak kiásatni szeretik az antik tárgyakat, de ha úgy fordul a kocka, le is gyártják őket lelkiismeret-furdalás nélkül, ráadásul egy aranytárgy korát nem lehet C-14-es vizsgálattal megállapítani, mert nincs benne szerves anyag – marad a fém összetételének, tisztaságnak vizsgálata, amihez azonban mintát kell venni a tárgyból, és az esetünkben tilos. Mint az Index írja

„1999-ben egy németországi kiállításon derült ki ismét, hogy az odavitt aranytárgyak jelentős része szintén gyenge kivitelezésű modern hamisítvány; ekkor az is napvilágra került, hogy melyik limai család készítette ezeket az egyre rosszabb megítélésű múzeumnak. 2002-ben aztán a perui hatóságok is közbeléptek. Előbb egy fogyasztóvédelmi társaság kezdeményezett vizsgálatot. Ezt a limai katolikus egyetem régészei végezték el, és arra az eredményre jutottak, hogy az aranymúzeum kiállított tárgyainak 85 százaléka nem eredeti tárgy. Ezután már a perui kulturális minisztérium szerve, a nemzeti kulturális intézet (Instituto Nacional de Cultura, INC) is saját vizsgálatba fogott, ami brutális eredménnyel végződött: a 4349 megvizsgált fémtárgy közül 4237 hamisítványnak bizonyult, és további több mint száz kapcsán komoly gyanú merült fel az eredetiségét illetően – szögezték le. A több mint 4000 tárgyról mindössze 12-ről állapították meg, hogy egyértelműen eredeti. A „nem eredeti” ebben az esetben több mindent jelenthet: valódi régiségek felhasználásával készült tárgyakat, valódi tárgyak másolatait, művészi újraértelmezéseit, vagy akár színtiszta hamisítványokat.”

Akkor úgy vagyunk az inkák aranyával is, mint az álhírekkel: lehet, hogy nem igaz, de hihető, lehet, hogy nem inka, de lehetne akár az is. Sőt, ha jó a hamisító, nem csak inka, de még annál is inkább!

Ókovács Szilveszter, az Operaház igazgatója meg a társulatának tagjait hamisítja. Illetve, kéri hamisításra, még pontosabban: hamis nyilatkozatokat kellett aláírjanak arról, miszerint ők afroamerikaiak.

Tessék?

Igen, kérem. És nem őrültek meg sem ők, sem az Ókovács, habár a módszer… hm, hogy is mondjam csak… dubiózus. Lássuk, mit is kellett aláírniuk a ma este fellépő művészeknek?

„Én, alulírott kinyilvánítom, hogy identitásomnak elválaszthatatlan részét képezi az afro-amerikai eredet és tudat. Ezért is külön öröm számomra, hogy George Gershwin Porgy és Bess című operájában felléphetek.”

De miért?

Azért, mert az amerikai feketék emberi jogi küzdelmeiben is szerepet játszó operát Ira Gershwin, a zeneszerző testvére és a dalszövegek írója rendelkezése alapján csak fekete színészekkel szabad eljátszani. Ezt a szerzői jogok fölött rendelkező családi alapítvány igyekszik világszerte betartatni. Tavaly viszont – talán egy tévedés folytán – olyan szerződés került Ókovácsék asztalára, amelyből kimaradt ez a kitétel, így gyorsan lecsapott az Opera a jogokra. A jogtulajdonos visszakozott volna, de már nem lehetett: négy előadást törvényesen lejátszottak, a jogtulajdonosok csak annyit tudtak tenni, hogy kötelezték az Operát, hogy a szóróanyagokon és plakátokon szerepeljen a következő mondat: „A Porgy és Bess jelen formában történő bemutatása nem engedélyezett, és ellentétes a mű színrevitelének követelményeivel”.

Mármost a kérdés érdekes, és ha elmélázunk rajta, hagyjuk figyelmen kívül Ókovács mester közismert kormánypártiságát: vajon mi a fontosabb? A világos rendelkezés az előadás kapcsán, avagy a műélvezet lehetővé tétele bárki számára? Mikor Ira Gershwin úgy rendelkezett, ahogy, arra gondolhatott: ezt a darabot az amerikai kontinensen kívül úgy sem fogják sehol előadni, és ilyen szempontból van is értelme az óhajának. De világsiker lett: így viszont lényegében véve csak amerikai és esetleg afrikai társulatok turnéin láthatnánk előadva… Döntse el más, hogy lenne jó, de az azért nem kis dolog, ahogy a budapesti Operaház tagjai nyilatkoznak afroamerikai azonosságukról – ezek után egy szót se halljak a kormányoldali sajtóban arról, hogy az ember nem határozhatja meg a tulajdon identitását.

Tessék mondani, van még ebben a városban bármi, ami az, aminek látszik?

És az országban?

Maximum ez a kávé valódi.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK