Itthon Archives Page 284 of 868 › Független Hírügynökség

Bíróságra ment a Pride és a TASZ: lazítottak a rendőri túlbiztosításon

FüHü

-

2019-04-23

Bíróságra ment a Pride és a TASZ: lazítottak a rendőri túlbiztosításon

Az idei Budapest Pride Felvonulás megrendezéséhez előírt szélsőségesen szigorú rendőri követelményeket a szervezők a Társaság a Szabadságjogok (TASZ) segítségével támadták meg a bíróságon. A Fővárosi Törvényszék ítélete nyomán a felvonuláshoz bármelyik utcából lehet majd csatlakozni.

A felvonulást minden évben megszervező Szivárvány Misszió Alapítvány évről évre egyre fejlettebb biztosítással garantálja a résztvevők biztonságát. A Pride Felvonulást, ami idén július 6-án a Kossuth térről indul, a szervezők a lehető legkorábban be is jelentették a rendőrségen. Budapest Rendőrfőkapitánya azonban csak azzal a feltétellel vette tudomásul a menet megtartását, ha azt a “négy fal között tartják”: a gyűlés helyszíneit és útvonalát a rendőrség kiüríti, kordonokkal lezárja, és a résztvevők mindössze három (3!) ponton csatlakozhatnának a gyűléshez.

A szervezők évek óta dolgoznak ennek a rendőri “túlbiztosítási” gyakorlatnak a lazításán, hiszen egy kordonok közé szorított menet, amelyhez útközben senki sem csatlakozhat, aligha képes a nyitottság és a szabadság üzenetét közvetíteni. A szervezők aprólékos és kitartó munkájának eredményeként egy olyan, 250-300 rendezőből, menetkísérő csoportokból, kamerás jogi megfigyelőkből álló biztosítási mechanizmus alakult ki, hogy tavaly már gyakorlatilag bárhol lehetett csatlakozni a felvonuláshoz. Az utóbbi években folyamatosan csökkent – az ellentüntetések dacára – annak kockázata is, hogy a tíz évvel korábban történtekhez hasonló erőszakkal zavarják meg a felvonulást. Mindezekhez képest idén a főkapitány mégis bekeményített: kihasználva az új gyülekezési törvény adta lehetőséget, korlátozó határozatban írta elő a szervező számára a menetbiztosítás módját.

A bejelentő a TASZ segítségével a Fővárosi Törvényszéken támadta meg a határozatot

Az itt született ítélet lényegében annak a biztosítási gyakorlatnak az elfogadására kötelezi a főváros rendőrfőkapitányát, amit a szervezők tavaly már sikerrel alkalmaztak, de amiről a rendőrség idén nem volt hajlandó tárgyalni. Eszerint maradnak a kordonok ugyan, de minden útkereszteződésben lehet majd csatlakozni a felvonuláshoz. Az ítéletet itt el is olvashatja.

A Pride nyitottsága szempontjából előnyös végkimenetel ellenére a bírósági ítélet indokolása nem a legszerencsésebb. A rendőrség a felvonulás résztvevőinek biztonságára hivatkozott, ehhez képest a bíróság mégis abból indult ki, hogy a területzárás és a kordonok felállítása mások, a menetben részt nem vevő személyek jogainak és szabadságának védelme miatt szükséges. Azonban sem ezt az eltérő kiindulópontot nem indokolta meg a bíróság, sem azt, hogy a menet teljes zárása hogyan védené meg az erőszakos ellentüntetőktől a kívülállók jogait.

“Értetlenül álltunk a rendőrség rugalmatlansága előtt, úgyhogy örülünk, hogy a bíróság a gyülekezési szabadság javára döntötte el ezt a konfliktust. Kár, hogy az ítéletből sem derül ki, milyen konkrét tényekre alapozta a rendőrség, hogy idén jelentős erőszakos ellentüntetések zavarhatják meg a felvonulást, és azt az álláspontját, hogy a menet megóvása csak a teljes terület és útvonal lezárásával lehetséges. Különösen annak fényében, hogy az elmúlt két évben részlegesen kordonok nélkül zajlott a felvonulás, és nem történt említésre méltó konfliktus” – mondta el Hegyi Szabolcs, a TASZ Politikai Szabadságjogok Projektjének munkatársa.

“Nagyon köszönöm a TASZ segítségét az ügyben. A Pride szervezői csapatával továbbra is azt gondoljuk, hogy nincs szükség a menet totális lezárására. Mégis lényeges fejlődésnek látjuk a Fővárosi Törvényszék ítéletét abban a tekintetben, hogy a szabadság és a biztonság ne legyenek egymást kizáró tényezők a Felvonulás lebonyolításában” – nyilatkozta Filó Mariann, az idei Budapest Pride Felvonulás bejelentője.

A Pride szervezőjét a perben a TASZ jogsegély-szolgálatának vezetője, dr. Hüttl Tivadar ügyvéd képviselte.

Marilyn Monroe is ebben szenvedett, a többség mégsem ismeri ezt a betegséget

FüHü

-

2019-04-23

0

Marilyn Monroe is ebben szenvedett, a többség mégsem ismeri ezt a betegséget

Endometriózisról beszélünk, ha a méh üregén kívül bárhol méhnyálkahártya sejtek jelennek meg, melyek követik a hormonálisan vezérelt menstruációs ciklus változásait. Ezek a normálistól eltérően elhelyezkedő sejtek steril gyulladást hoznak létre maguk körül, a környezetükben pedig krónikus fájdalmat okozó összenövések, letapadások alakulhatnak ki. Dr. Szakács Zoltánt, a Duna Medical Center nőgyógyászát és meddőségi specialistáját az endometriózisról kérdeztük. Egy olyan betegségről, ami körülbelül 200 000 magyar nőt érint, ráadásul a meddőségi problémák miatt orvoshoz fordulók 40-50%-a ebben szenved, mégis kevesek ismerik.

Miért ilyen ismeretlen ez a betegség?

Az endometriózis esetében még 15 évvel ezelőtt is igen gyakori diagnózis volt a „krónikus petefészek gyulladás”. A diagnózis alapját az adta, hogy a betegek időről időre fellángoló alhasi fájdalmakkal küzdöttek lázuk mégsem volt, ráadásul a laboratóriumi vizsgálatok sem utaltak gyulladásra. A betegek jellemzően antibiotikumokat kaptak, mégsem gyógyultak meg. Ha pedig műtétre került a sor, a sebészek az alhasi szerveket súlyosan összenőve találták. Ma már hála a nagy teljesítményű ultrahanggépeknek sokkal pontosabban meghatározható a fájdalom eredete és okozója.

Miért telnek el mégis hosszú évek a diagnózisig?

Ha a diagnózis felállítását követően visszamenőleg azonosítjuk a panaszokat, még a fejlett egészségügyi kultúrával rendelkező országokban is elszomorító adatokat kapunk. Különböző országok adatait összehasonlítva a betegség kialakulása és a diagnózis között 4-14 év is eltelhet. Ez azonban nem csak az egészségügyi ellátórendszerek hibájából adódik. Mivel a betegség biztos diagnózisa csak műtéti úton nyert anyag szövettani vizsgálatával mondható ki, ezért az olyan páciensek esetében, akiket nem műtöttek meg inkább csak endometriózis gyanúról beszélhetünk, nem pedig diagnózisról. – hangsúlyozza Dr. Szakács Zoltán.

Az endometriózis diagnózisa

A fájdalmak megjelenése, jellege már felveti a betegség lehetőséget, ahogy a véres vizelet esetén is felmerülhet a gyanú. Amennyiben a sejtek a méh és a hüvely közelében helyezkednek el, a betegség akár egy hagyományos nőgyógyászati vizsgálat során is felfedezhető. Gyakran tapintással észlelhető a petefészekben lévő ciszta, a méh megnagyobbodása, tömötté, kötötté válása, a petevezetők vagy a méhet tartó szalagok tömegessé, fájdalmassá válása, de a hüvelyben lévő csomók akár szabad szemmel is felismerhetőek. A legbiztosabb diagnózist egy korszerű, nagyon jó minőségű ultrahang vizsgálat nyújtja. Egy ilyen készülékkel a belek falán, a húgyhólyagban, vagy a hashártyán elhelyezkedő néhány milliméteres gócok is kimutathatóvá válnak.

Mi a helyzet a szexszel? És a gyerekvállalással?

Ha az endometriózis a hüvelyfalnál, a méh hüvelyi részénél, a méh hátsó falánál, vagy a hasüreg legmélyebb pontján helyezkedik el, a közösülés kifejezetten fájdalmassá válhat. A betegség mindenképpen megnehezíti a fogantatást, valamint gyakoribb a spontán vetélés is, de nem teszi lehetetlenné a gyerekvállalást. A csak a nemi szervekre lokalizálódó betegség műtéti kezelése után jó eséllyel lehetséges a természetes úton történő fogantatás, de a súlyos eseteknél (pl.: a húgyhólyagra, húgyvezetékre, a belekre is ráterjedő, és/vagy súlyos hasi összenövéseket okozó változatnál) javasolt a „lombikbébi” kezelés, mégpedig lehetőség szerint műtétet követően három hónapon belül.

Mi a megoldás?

Jelenleg nem áll rendelkezésre olyan, akár gyógyszeres, akár műtéti módszer, ami biztosan végleges gyógyuláshoz vezetne. A műtéti megoldás minden esetben egyénre szabott, és a legtöbb beteg esetében sajnos több alkalommal meg kell ismételni a beavatkozást. Ha a beteg még fiatal, és a gyermekvállalás előtt áll, mindenképpen a szervmegtartó műtét a cél, vagyis lehetőség szerint csak az elváltozást kell kimetszeni. Ha a beteg már idősebb, esetleg nem szeretne szülni, és a betegség a folyamatos fájdalom miatt a mindennapi életvitelét is súlyosan zavarja, felmerülhet a petefészkek és a méh teljes eltávolítása. A műtéti technika fejlődésének köszönhetően a legtöbb műtét napjainkban már minimál invazív sebészeti módszerekkel, vagyis laparoszkópia útján is elvégezhető.

Mit tehetünk ellene?

Sajnos az endometriózis megelőzésére nincs biztos módszer. Azonban az egészséges táplálkozás és a sport elősegíti a megelőzést, illetve a már kialakult betegség esetén is enyhíti a tüneteket. Mivel az endometriózis kialakulását segíti a tüszőhormonok, vagyis az ösztrogének túlsúlya, a cél a túlsúly kialakulásának megelőzése. Továbbá érdemes csökkenteni a koffein- és alkohol bevitelt, valamint ajánlott száműzni az étrendünkből az előre elkészített és tartósított ételek fogyasztását.

Juncker, Soros és az álhírek – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás

-

2019-04-23

0

Juncker, Soros és az álhírek – Déli kávé Szele Tamással

Rumos kávét kérek, kávésleány, aranyvirág, mint az öreg tengeri medvék, mert most vihar van ebben a mi kis Európai Uniónkban. Az igaz, hogy nem nagy vihar. Nem tájfun vagy hurrikán, a hullámai is elférnének kis helyen, nem kell hozzájuk egész Európa, elég a Kárpát-medence, még sok is – voltaképpen egy szimpla éjjeliedény is elég volna, ha belegondolunk.

De nem beszélek rejtvényekben, nekünk, tengerészeknek ami a szívünkön, az a szánkon: a vihar most is Jean-Claude Juncker és Orbán Viktor között dúl, illetve ez sem ennyire egyszerű, mert Orbán most azt játssza, hogy ő nagy úr, van más, fontosabb dolga is, tehát a kisinasával, Szijjártóval üzenget, míg Juncker maga áll ki a véleménye mellett, neki nincs kisinasa, bár mondjuk szüksége sincs rá. Orbánnak meg tényleg fontos dolga van: Kazahsztánba készül a végtelen sztyeppékre, a nagy hatalmú elbaszihoz, mit néki egy Juncker, mit néki Európa? Várják őt a féktelen lovasok, Ázsia kánjai, várja a messzi Kína.

De miről is van szó?

Arról, hogy Jean-Claude Juncker harcot hirdetett az álhírek ellen. A Berliner Morgenpost című lapban jelent meg vele egy interjú vasárnap ez ügyben – lássuk az összefoglalóját.

A kereszténydemokrata luxemburgi politikus a Berliner Morgenpost című német lap hírportálján hétfőn ismertetett nyilatkozatában kiemelte, hogy az európai parlamenti (EP-) választás kampányának időszakában személyesen is fellép az Európai Uniót (EU) vagy a közösség javaslattevő és végrehajtó intézményét, az általa vezetett brüsszeli testületet érintő alaptalan híresztelésekkel szemben.

„Reagálnunk kell, ha kormányok olyan állításokat tesznek az EU-ról vagy a bizottságról, amelyek nem felelnek meg a valóságnak” – mondta Jean-Claude Juncker.

Hozzátette, hogy ebben a tevékenységben személyesen is részt vesz a következő hetekben. Mint mondta, „húsvét után, szerdától visszalövünk”.

Kifejtette, hogy EU-tagállamok kormányainak részéről is tapasztalható igyekezet az EP-választás befolyásolását célzó manipulációra. Nemcsak Oroszország, hanem EU-s tagországok is megpróbálják „fake news révén terelgetni a választói akaratot egy bizonyos irányba”.

A Berliner Morgenpost beszámolója szerint az Európai Bizottság elnöke Orbán Viktor magyar kormányfőt említette példaként. Mint mondta, Orbán azt állítja, hogy őt terheli a felelősség a brit EU-tagság megszüntetéséért (Brexit), pedig meggyőző bizonyítékok szólnak ennek az ellenkezőjéről.

„A magyar kormány azt is állítja, hogy én vagyok a hibás Európa kelet-nyugati megosztottságáért, holott a bizottság mindent megtett ezeknek az árkoknak a betemetéséért” – mondta Jean-Claude Juncker.

Hát kérem, van az úgy, hogy ha valakit sokat sértegetnek, rágalmaznak, még a végén zokon veszi és odacsap. Kocsmában azért is vigyáznak az emberek a szájukra, mert ott könnyen elszáll egy-két pofon a szélben, de hát ez nem egy civilizált kocsma, ez a mindennél mocskosabb magyar politika. Itt még az is lehetséges, hogy a védekezést támadásnak tekintsék.

Azért az a plakátkampány nem volt épp a legszerencsésebb ötlet

Csak hát úgy voltak vele a srácok, hogy a Soros eddig még sosem reklamált, bármit is mondtak róla, biztos a Juncker sem fog, rakjuk őket össze, egy plakátra, milyen szép nagyot fog szólni – azonban Juncker ezt mégis zokon vette. Sőt, lassan Soros is kezd kijönni a sodrából, pedig nagyon hosszú ideig tűrt szótlanul: mikor átvette a The Nation folyóirat és a Fertel Alapítvány Ron Ridenhourról elnevezett bátorság-díját, keserűen megjegyezte: szülőhazájában Orbán Viktor kormánya egyfajta szupergonoszt faragott belőle, aki a magyar nemzet feltételezett keresztény identitására tör. Különben a díjjal járó 10 ezer dollárt Soros György az angol nyelvű Hungarian Spectrum blognak ajánlotta fel, amely szerinte fontos feladatot tölt be azzal, hogy az egész világ számára elérhetővé teszi azt, amit Orbán Viktor odahaza mond. – „Megérdemli, hogy jobban ismerjék és támogassák” – mondta a díjazott.

Lapunk ez úton is gratulál a Hungarian Spectrumnak, melyet kiválónak találunk és magunk is gyakran olvassuk – de most térjünk vissza a viharhoz.

Szóval, Juncker is, Soros is kezd kijönni a béketűréséből, és igazuk is van

Senki sem köteles szelíden tűrni, hogy gátlástalanul hazudozzanak róla. Junckert különösen az zavarja, hogy a Brexit miatt vádolják – hogyne zavarná, nem ő a felelős érte, hanem azok a brit választópolgárok, akik megszavazták. Ő még próbálta is enyhíteni a kialakult helyzetet.

Az már más kérdés – de holnap úgyis meglátjuk – miféle visszalövésre gondolt. Félő ugyanis, hogy derék, tisztességes, a tényeket tisztelő, európai válaszra, ami le fog peregni a magyar kormány ezer szemétdombon edződött gazembereiről. Legfeljebb újabb mocsokáradatot okádnak – mondjuk Szijjártó már meg is kezdte válaszában.

Mert ez a mi kis futsalhősünk, ez a sportos külügyminiszterke szükségét érezte a válasznak. Hogyne érezte volna, ha diktálták neki… no, mit is mondott?

„Európának új vezetőkre van szüksége, olyanokra, akik felismerik az európai emberek érdekeit, és képesek is azokat megvédeni. Az európaiakat nem kell terelgetni, ahogy azt Jean-Claude Juncker gondolja, ez az emberek lenézése. Az európai emberek pontosan tudják, hogy mit akarnak, és a májusi választáson el is fogják mondani. Tény viszont, hogy Jean-Claude Juncker európai vezetőként megbukott. A briteket nem tudta bent tartani a közösségben, a migránsokat pedig nem tudta az uniós határokon kívül tartani.”

Édes úr, magának nagyon sajátos fogalmai vannak arról, kinek mi a dolga. A britek kilépését megakadályozni például személy szerint senkinek sem, arról kizárólag a britek dönthetnek és senki más. Ők tudták, mit akartak (már nem akarják annyira) és a választáson el is mondták. De az azért nagyon aranyos, hogy mikor Juncker azt sérelmezi, miszerint a Brexit miatt vádolják őt igaztalanul, maga ahelyett, hogy cáfolná a sérelmet, inkább még meg is ismétli.

Amit meg a terelgetésről mond, azt engedje meg, de egy önhöz hasonló terelőkutyától el sem fogadom. Még a gazdájától, a számadó juhásztól sem: ne tegyen már úgy, mintha maguk nem kezelnék birkaként a szavazóikat.

Különben, felhívnám a figyelmet (Juncker úrét is) egy apróságra.

Egy jó nagy apróságra.

A magyar kormány propagandája még szimpla, ők a régi stratégiát követik, miszerint sokszor kell ismételgetni ugyanazt a hazugságot, és ha lehet, egyszerre mindig csak egyet, így megragad az emberek agyában. Ez azért jól ismert metódus: propagandának, hívjuk. Ez is álhírekre épít, természetesen – de ezeknél sokkal veszélyesebb, mondhatni az álhírterjesztés magasiskolája az, amit az orosz elvtársak végeznek. Az már nem csak annyiról szól, hogy hazugságokat ismételgetnek, az már a fogyasztó jellemét bomlasztja fel.

Az oroszok által így vagy úgy fenntartott álhír-világban bárki bármikor lehet liliomos szűz, ezüst páncélos Grál-lovag, emberevő sátánista vagy gyilkos útonálló, ugyanis semmi sem állandó, nincsenek tények, nincs bizonyosság, csak vélemény van és hit: valakinek vagy valaminek a minőségét nem a valós tulajdonságai döntik el, hanem az, mit hisznek el róla. És hányan. Az információáradat befogadói ne mérlegeljenek, hanem fogadják el, amit kapnak: nyilván azt fogják elfogadni, amit többször hallanak egybehangzóan. A propagandagépezet lényeges eleme azonban a Káoszgép, ami összevissza, értelmezhetetlen, szenzációs, elbizonytalanító tartalmakat, álhíreket ont magából, így aztán az olvasó belefárad a bonyolult igazság fáradságos keresésébe, és elfogadja a koherensen fogalmazó média hazugságait, ugyanis azokat legalább érti. Kavargó örvényekbe dobja az olvasót, aztán mentőövet mutat neki, amin Putyin neve áll. Nem dobja oda azt a mentőövet, ugyanis nem a kimentés a cél, hanem az alany benntartása a kavargó árban, de úgy, hogy higgyen benne: egyedül Putyin segíthet rajta, egyedül ő a stabilitás.

De hiszen tudják ezt az Unióban, épp emiatt egy közös védelmi egységet is felállítottak. Ezt Litvánia vezeti, amely állítása szerint sikeresen védi magát az oroszok félretájékoztatási kísérleteivel szemben.

Magyarország nem tagja ennek az együttműködésnek

Nahát.

Vajon miért nem?

Kérem szépen, az is kellemetlen, mikor sértegetik az embert, rágalmazzák, hazudoznak róla. De az csak része ennek a nagy, átfogó félretájékoztató manipulációnak.

Ha végre megindul a hadjárat az álhírek ellen, ne csak a rágalmakat célozzák majd meg.

Az egész gépezetre tessenek lőni.

Feleannyi fogyatékkal élőt alkalmaznak, mint amennyit kellene

Bak Mihály

-

2019-04-23

0

Feleannyi fogyatékkal élőt alkalmaznak, mint amennyit kellene

A cégek nem töltik ki a kötelező foglalkoztatási kvótát a megváltozott munkaképességűek alkalmazásában. Inkább fizetnek sok pénzt, noha anyagilag is jobban járnának, ha igyekeznének leküzdeni a gátakat a munkaerő-hiányt enyhítendő.

Törvény írja elő jó régen, hogy a munkaadók 25 fő felett alkalmazzanak megváltozott munkaképességűeket (akik aránya 11 százalék körüli, annyi, mint az EU-átlag). Ennek ellenére munkát végző hányaduk nem éri el a teljes foglalkoztatási arány egyharmadát. Ez az abszolút foglalkoztatási rátát tekintve azt jelenti, hogy körülbelül minden ötödik megváltozott munkaképességű dolgozik.

A kvóta kétharmada betöltetlen

Pedig ezzel nem járnak jól a cégek se – derül ki a defacto blog írásából. Tavaly inkább kifizettek több, mint 90 milliárd forintot, ahelyett, hogy az egyre növekvő munkaerő-hiányt ebből a forrásból is enyhítenék. Az előírás szerint a legalább 25 főt alkalmazó munkaadónak – beleértve az állami intézményeket és non-profit szervezeteket is – jelentős összeget kell befizetnie rehabilitációs hozzájárulásként az államkasszába,

ha a megváltozott munkaképességű dolgozók aránya nem éri el a létszám öt százalékát.

A szabályozás jelenleg 20-25 ezer fővel növeli a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását. A közvetlenül a 25 fős mérethatár feletti vállalatoknak átlagosan lényegesen több megváltozott munkaképességű alkalmazottjuk volt (körülbelül 0,6) mint a határ alattiaknak (0,3), ami azt tükrözi, hogy a rehabilitációs hozzájárulás jelentős ösztönzés a vállalatok számára. A megváltozott munkaképességű alkalmazottak száma azonban a mérethatár felett is jóval elmarad a kötelező foglalkoztatási szinttől (ami egy 25 fős vállalatnál 1,3).

Inkább fizetnek jó sokat

A tavaly munkát végző ilyen honfitársaink száma tehát 20-25 ezer, a rehabilitációs hozzájárulási bevételek friss adatai alapján azonban a kvóta nagyobb része, körülbelül 65 százaléka továbbra is betöltetlen (a költségvetési és non-profit szektorban is 55 százalék körüli). Vagyis 2018-ban a kötelező foglalkoztatási szintből mintegy 75 ezer ember hiányzott.

Az üres álláshelyek után a munkaadók hatalmas összeget, 2018-ban

mintegy 92,3 milliárd forintnyi rehabilitációs hozzájárulást fizettek az államkasszába.

Annak ellenére, hogy a munkaadók rengeteget spórolhatnak, ha a rehabilitációs hozzájárulás megfizetése helyett megváltozott munkaképességű embert alkalmaznak – írják a defacto blog szerzői. Sőt, ha egy kötelező álláshelyre egy félállású embert vesz minimálbér körüli keresettel, a vállalat még akkor is olcsóbban jön ki, ha az illető munkájának nincs hozzáadott értéke.

A grafikonból kiolvasható a vállalatok megtakarítási lehetősége. Ha egy munkáltató nem teljesíti a kötelező foglalkoztatási szintet, 2019-ben álláshelyenként havonta majdnem 112 ezer forintot kell fizetnie. Ez több, mint az a legalacsonyabb bérköltség, amellyel a kötelező álláshely betöltése esetén számolni kell: egy minimum heti 20 órában dolgozó, minimálbért kereső alkalmazott havi bérköltsége a járulékokkal együtt mintegy 90 ezer forint.

A munkaadók ráadásul a rehabilitációs hozzájárulás megspórolása mellett az esetek többségében

jelentős mértékű adókedvezményt is kaphatnak,

ami további megtakarítást eredményez.

A blog szerzői is kitérnek a cégek ódzkodásának okaira. Egyik lehetséges magyarázat, hogy a fogyatékos vagy tartósan beteg emberek iskolázottsága átlagosan viszonylag alacsony, és közülük sokan nem is keresik a munkalehetőséget. Amiben persze közrejátszik, hogy sokan nem is tudnak segítség nélkül munkát vállalni. És természetesen nagy az előítéletek szerepe is az uniós átlagtól messze elmaradó foglalkoztatási arányban.

Megszűnik a MoMa, Bokros Lajos pártja

FüHü

-

2019-04-23

0

Megszűnik a Modern Magyarország Mozgalom (MoMa), amelyet Bokros Lajos alapított 2013-ban. Búcsúközleményük szerint nem akarnak biodíszletként funkcionálni az erőtlen ellenzék mellett.

A párt a Facebookon tette közzé búcsúközleményét, ebből azért kiderül, hogy a MoMa vezetői nem vonulnak teljesen vissza, egy alapítványban folytatják. A közleményüket teljes terjedelemben idézzük:

„BÚCSÚKÖZLEMÉNY

2019. március 15-én megtartott utolsó közgyűlésén a Modern Magyarország Mozgalom (MOMA) tagjai megszavazták, hogy a párt fejezze be működését. Ennek legfőbb oka, hogy többé nem látjuk értelmét annak, hogy díszletként szolgáljunk ahhoz az erőtlen ellenzéki tevékenységhez, amely az önkényuralom szorításában jobbára az „éhezők viadalává” silányult.

Az elmúlt tíz évben egyre inkább bebizonyosodott, hogy a mai magyarországi ellenzék túlnyomó többsége legjobb esetben csak fügefalevélként szolgál a szabadságot és emberi méltóságot eltipró önkényuralom demokratikus látszatának fenntartásához, legrosszabb esetben pedig annak cinkosa, támasza, haszonleső kiszolgálója. A mai romlott, korrupt önkényuralom fenntartásához a MOMA semmilyen körülmények között nem kíván segédkezet nyújtani.

Nem a mi értékeink szorultak a politikai erőtér szélére, hanem a populista nacionalizmus avítt erői foglalták el a közélet minden területét. A sajtószabadság felszámolásával a szabadságelvű konzervativizmus, a kapitalista piacgazdaság és a képviseleti demokrácia, az alkotmányos jogállam és a nemzeti felemelkedés valódi értékei és törekvései nem juthatnak el az állampolgárokhoz. Az irigység, a félelem és a gyűlölet tombolása, a kultúra hanyatlása megbénítja a cselekvést.

A Modern Magyarország Mozgalom hét éven át tartó önzetlen küzdelme, amelynek középpontjában az egyén, a vállalkozás és a piac szabadsága, a magyar nemzet és Európa érdekeinek egysége, a sokszínűség ünneplése, a népek közötti feltétlen szolidaritás, a szegények és az elesettek támogatásának, felemelésének parancsa állt, nem vezettek sikerre. A mai magyarországi politikai térben ezeknek az értékeknek és törekvéseknek az együttesére, amit a MOMA képviselt, kevés igény mutatkozik. Az uralmi szerkezet, valamint a teljes politikai erőtér pedig gondoskodik róla, hogy ezt meg se lehessen teremteni.

A Modern Magyarország Mozgalom eszméit és értékeit magáénak valló közösség – egyben baráti kör – együtt marad. Aki ezekkel az értékekkel rokonszenvezik, megtalál bennünket a Szabadság és Reform Intézet Alapítvány (SZRI) rendezvényein és azok szervezői, támogatói, résztvevői között.

Bokros Lajos
az SZRI kuratóriumának elnöke
a MOMA volt elnöke Budapest, 2019. április 23.”

Gyerek kezébe olló

Bak Mihály

-

2019-04-23

0

Nem való a mondás szerint. Mások szerint gépkarabély annál inkább. Jó lenne csinálni egy Viktorjugendet – mondta az egyik ideológus. Az elvetett mag lassan kisarjadzik. Nagykanizsán már gyerekek-lányok kezébe adnak fegyvert a kereszténység védelme jegyében.

„Nemcsak a XVI. században kellett harcolni a magyar hagyományok megtartásáért, hanem napjainkban is hasonló feladat vár a nemzetre. Most is veszély fenyegeti a keresztény európai kultúrát, és ezen belül annak egy nagyon fontos részét és elemét, a magyar identitást, a magyar kultúrát is. Abban az esetben, ha a saját eszközeinkkel nem teszünk meg mindent annak érdekében, hogy ez megmaradjon, akár el is vehetik tőlünk. Összekeverhetnek bennünket úgy, hogy egyes nemzetek a saját identitásukat, a saját örökségüket, saját hagyományaikat kezdhetik elhagyni és tulajdonképpen felszámolni”.

Ezt Cseresnyés Péter miniszterhelyettes, országgyűlési képviselő mondta a IX. Thúry Portya hagyományőrző rendezvény fővédnökeként bő két hete Nagykanizsán. A képes beszámolót közlő helyi lap mindjárt címlapjára is tette, szájába adva, hogyan képzelik el a keresztény magyar haza védelmét.

A beöltöztetett fiúcska számára bizonyára jó kaland volt ez, talán nem is több ennél, és hamarosan elfelejti az egészet. (Az igazán csak szőrözés, hogy a modern gyakorló ruhához a 65-ös mintájú, tehát 54 évvel ezelőtti sapkát csapták a gyerkőc fejére.)

A gyerek mindjárt több fegyverrel is megismerkedhetett. A gépkarabély mellett páncéltörő gránátot is kezébe nyomtak.

Akinek azért szellemi fejlődésére is adnak.

De azért, biztos, ami biztos, felnőttek is ízelítőt kaphattak arról, milyen feladat várhat rájuk a végeken, ha jő az ellen, és már csak bennük bízhat a haza.

Tisztes háziasszonyok, kiérdemesült hadfik, mint aminő jól ismert fotókkal és híradófelvételekkel üzen a történelem éppen 74 évvel ezelőttről.

S akkor jussanak eszünkbe az évek óta amolyan ideológusszerepben tetszelgő G. Fodor Gábor szavai, amelyeket egy pártrendezvényen mondott egy-két éve, s amelynek hangfelvétele nemrégiben került ki a világhálóra. Arról, hogy

„jó lenne csinálni egy Viktorjugendet”.

Az a GFG óhajtja ezt, akitől azt is megtudhattuk négy éve, hogy a „polgári Magyarország” hívószava nem több politikai terméknél. Eszerint sokan „még ma is azt gondolják, hogy az 1998 és 2002 közötti Magyarország valóban polgári Magyarország volt. Ez óriási tévedés”.

Valakik a tűzzel játszanak, nem késsel, ollóval.

Pereskedünk, pereskedünk… – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás

-

2019-04-22

0

Pereskedünk, pereskedünk… – Déli kávé Szele Tamással

Valami jó erős duplát hozzon, kisasszony, ha elég finom lesz, nem locsolom meg, és ez több, mint amire ma a vendégek nagy részétől számíthat. Kérem, ma jogászkodni fogunk, még ha az ügy kicsinyes, jellemző és nagyon mai is, mert jogászkodnunk kell – a részletek sem akármilyenek, elvégre Judith Sargentinit perelte be az MTVA.

Az egy dolog, hogy beperelte, az lesz a fontosabb, miért: de legelébb azt lássuk, honnét tudjuk ezt? Hát az Origóból, mely betűhalmaz saját állítása szerint szöveg-, sőt, betűhíven vette át a hírt a V4NA nevű új magyar kormányhírügynökségtől, és vagy az egyik, vagy a másik anyagot átvette az MTI is, mondjuk mindegy, melyiket, hiszen egyformák – forrásmegjelölés nélkül, illetve az MTVA sajtóosztályát jelölve meg forrásként.

Annyit meg kell hagyni, hogy az MTI változtatott a szövegen, egy „amennyiben” helyett például „ha” szerepel, és többször is beiktattak olyan kifejezéseket, miszerint „kiemelték”, „írták”, „hozzátették” – lehetne mondani, hogy ez tökéletesen lényegtelen, ámde mégsem az, mint látni fogjuk.

De tekintsük előbb a lényeget. Hát miért perli be Sargentinit az MTVA?

„Média-MTVA

Az MTVA feljelentést tesz Sargentiniék kampányvideójának lopott felvételei miatt

Budapest, 2019. április 21., vasárnap (MTI) – Feljelentést tesz a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) Sargentiniék kampányvideójának lopott felvételei miatt – közölte az MTVA sajtóosztálya vasárnap az MTI-vel.

A GroenLinks holland baloldali párt a közelmúltban kampányvideót tett közzé Judith Sargentiniről „The Sargentini Report: A European struggle for democracy in Hungary” címmel. A felvételen ismeretlenek forrás feltüntetése, írásbeli szerződés alapján adott felhasználási engedély, valamint felhasználási díj megfizetése nélkül használtak fel több, az MTVA archívumába tartozó, szerzői jog által védett videoanyagot. A videó készítői még a csatornák logóit is kitakarták, így a szándékosság vitathatatlan – áll az MTVA közleményében.

Kiemelték, a vonatkozó magyar és európai jogszabályok alapján a más által készített műsorszámok, felvételek szerzői jogi védelem alatt állnak és felhasználásuk kizárólag a jogtulajdonossal kötött felhasználási szerződéssel és a szerző nevének forrásként való megjelölésével lehetséges.

Az MTVA honlapján közzétett felhasználási feltételek kifejezetten tiltják írásbeli felhasználási engedély nélkül az MTVA és jogelődjei által készített videoanyagok felhasználását. Ha bárki a szabad felhasználást meghaladóan kívánja felhasználni a szerzői jogi tartalmat, úgy a jogtulajdonos tartalomértékesítőjével kell szerződnie – írták.

Hozzátették: a forrásjelölésüktől szándékosan megfosztott felvételek engedély nélküli felhasználásával ismeretlen személyek az MTVA-nak tényleges vagyoni hátrányt okoztak. Mivel a büntető törvénykönyvbe ütköző jogsértés történt, az MTVA megteszi a szükséges jogi lépéseket és feljelentést tesz.

Pénteken az eset kapcsán a V4NA Nemzetközi Hírügynökség azt közölte: a Baloldali Zöldek a magyar büntető törvénykönyv szerint olyan bűncselekmény elkövetésével gyanúsíthatóak, amelyért akár három évig terjedő szabadságvesztés is kiszabható.” (MTI)

Elnézést, nem szoktam teljes MTI-híreket idézni, de most muszáj volt: szó ne érhesse a ház elejét, egy vak hangot sem változtattam rajta, így van odavésve, ahogy látni tetszenek.

Na, de mit jelent?

Azt jelenti, hogy Judit Sargentini kampányfilmjében az MTVA felismerte néhány korábbi, nyilvános videójának pár részletét, és mivel sem engedélyt nem kértek tőlük a felvételek használatára a készítők, sem pedig nem jelezték a forrásukat (ez különben már nem egy ügy, hanem kettő), ők most perre mennek. Sajtóban létezik ilyen, elvileg a forrásmegjelölés nélküli idézet tilos, és valóban jogdíjat kellene fizetni minden idézet után úgy a magyar jog, mint – most tessék figyelni! – a legújabban elfogadott uniós szerzői jogi irányelv szerint, csakhogy ha minden kósza, engedély nélküli idézet és képanyag miatt pereskednénk, én például nyugodtan beköltözhetnék a Markó utcai bíróság épületébe, mint bentlakó felperes, annyi keresetet adhatnék be.

Aztán meg az idézet mértéke sem mindegy: hiszen ha egy versnek egy sorát idézem, az jóval kisebb jogsértés, mint az egész mű átvétele. Ha egy képsorozatot vágnak be Judit Sargentiniről, amint Magyarországon épp ez vagy amaz történik vele, az mégis más, mintha a teljes hírt vágnák be. Sőt: gondoljunk bele, mivel a Sargentini-jelentés készültekor senki sem hitte volna, mekkora haragszomrádot játszik majd érte a magyar kormány, honnét lehetne bárkinek is saját felvétele az uniós politikusnő itteni tevékenységéről – az MTVA-t kivéve? Nem készült külön video-dokumentáció (hej, pedig kellett volna). Ők meg, mint látjuk, ez úton kívánnak visszaélni a monopolhelyzetükkel, illetve letiltani még a felvételeik részleteinek használatát is.

Ez nyilvánvaló politikai kötekedés

Főleg, mivel a végén három év letöltendővel fenyegetőznek – normális körülmények között ez egy szép, hosszú per volna, megjárná az első fokot, másodfokot, Kúriát, aztán kikerülne Hágába és ott végül hókon csapnák egy ítélettel, mely szerint vagy jelentéktelen a fontossága és maga a kereset is értelmetlen, vagy kiszabnának tíz eurocent büntetést, amit részletekben is ki szabad fizetni.

Csakhogy most már elfogadta az Európai Parlament a 17-es (korábban 13-as) irányelvet, ami nagyon sokat szigorít a szerzői jogokban eső bármiféle sérelem esetén az eljáráson. Az MTVA pedig ezzel él vissza, méghozzá az uniós jog történetében elsőként, és nem kétlem, hogy a magyar politika rengeteg alkalommal fogja követni a példáját.

Mondjuk, eddig úgy volt, hogy Orbán Viktor mondott egy beszédet itt vagy amott, benne mindennel, amit mondani szokott. Én ezt elemzem, bőségesen alátámasztom a véleményemet idézetekkel – hiszen meg kell alapoznom – és a kormany.hu-ról beillesztem a beszédről készült felvételt is. Az írásban én is arra jutok, amire szoktam: nevezetesen, hogy említett politikusnál kevésbé alkalmas személyt Magyarország és általában bármi vezetésére nem nagyon ismerek, és ha már vezetni akar, kísérletezzen inkább egy Hoffer típusú traktorral vagy az ipari árammal, az talán több sikerrel jár.

Ezek után a videófelvétel jogainak tulajdonosa, nevezetesen a kormany.hu beperli az írást közlő lapot, mivel nem kötöttek külön felhasználói szerződést velük sem a nyilvános videófelvétel, sem a beszéd szövegének használatáról. Ezen a forrás megjelölése – melyre mindig ügyelünk – sem sokat segít, ha nincs szerződés, az uniós irányelv büntetni rendeli a cselekményt. Az Origo mondjuk ugyanazt a szöveget idézi majd, de őket nem fogják beperelni, mert csak.

Lehetetlenné válhat az újságírás

Egyszóval, ha így értelmezzük a szerzői jogokat, ennyire szorosan, lehetetlenné válik az újságírás, mert tilos még a nyilvános források használata is, illetve minden esetben külön felhasználói szerződéshez kötött.

Tegyük hozzá: ezt a lehetőséget a magyar kormányszervek csak kihasználják, lehetővé bizony az Európai Parlament tette, a rossz irányelv elfogadásával – rossz, mert ezer visszaélésre nyújt lehetőséget, és lám, már vissza is élnek vele.

Azonban nem hallgathatom el, kérem tisztelettel, hogy én ebben az ügyben más szerzői jogi problémát is látok.

Éspedig azt, hogy túl nagy, minden mértéken felüli a szövegazonosság a V4NA-Origo híre és az MTI által közreadott nyilatkozat között. Vagy az egyik származik a másikból, vagy a másik az egyikből, esetleg mindkettő vagy mindhárom egy külső forrásból, melynek jogtulajdonosa valószínűleg az MTVA lehet.

Így, ha konzekvensek vagyunk a jogalkalmazásban, a bíróságnak köteleznie kéne, hogy a három hírközlő körben perelje be egymást, majd az MTVA perelje be őket egyenként és külön-külön is, hogy így álljanak helyre a sérülni látszó szerzői jogok.

Jogi szempontból az is aggályos, hogy rendben, az MTVA nem adott engedélyt a Baloldali Zöldeknek a képanyaguk használatára, de ha ez így peralap, akkor megkérdezném, mikor adott engedélyt a Fidesznek és a magyar közmédiának Jean-Claude Juncker vagy Soros György képmásuk használatára a kampányban vagy bármikor máskor?

Ez is jogsérelem, ha az egyik perelhető, perelhető a másik is.

Mégiscsak szép dolog ez a jog, kérem szépen…

Két ellenzéki téma (az impotencia elhúzódó korában)

Béndek Péter

-

2019-04-21

1

Két ellenzéki téma (az impotencia elhúzódó korában)

A hazai ellenzék – nem elhelyezve most egyes szereplőit a korruptság, a tehetségtelenség és a kényszerek háromszögében – evidensen nem érti, hogy a kormányra kerülés kb. legalkalmatlanabb módszere Orbán baráti símfelése: a híveit nem bizonytalanítja el, ha Gyurcsány mellett egy Dobrev, Karácsony mellett egy Fekete-Győr is felsorakozik ugyanazokkal a jelzőkkel.

Ezzel legfeljebb ugyanannak a vézna tortaszeletnek a negyvenhetedik újraszeleteléséért szálhatnak ringbe, amit ellenzéki térfélnek hívunk. Még a bizonytalanokat se képesek elérni egy még annyira tragikus szituációban sem, amilyen néhány éve már stabilan a mienk.

Az ellenzéknek – ha ellenzéki volna – elég lenne néhány vezértéma, amely illeszkedik a választók többségének felfogásához, és melléjük a megfelelő napi viselkedés. Van pl. két vezértéma, amit én évek óta érdemesnek tartanék a folyamatos ébrentartásra. Az egyik az adózás, a másik Európa. Mindkettő a legelemibb módon érint mindenkit és szimpátia építhető a megfelelő kezelésük mellé.

Adózás ügyben javasolnám első lépésben a bruttó bruttó bérekben történő gondolkodás elterjesztését. Ismeretes, hogy az átlagbér teljes munkaadói költségének kb 50%-át kapja kézhez egy munkavállaló, ezért az állam által beszedett pénzt ideje volna elkezdeni ehhez kötni és így reprezentálni. Én odáig is elmennék, hogy kormányon előbb virtuálisan, majd fokozatosan ténylegesen kifizetném minden dolgozónak a bruttó bruttó bért és komoly szankciók mellett kötelezném őket a saját kasszájukból történő adófizetésre először egyetlen számlára, majd három alszámlára (eü, nyugdíj és egyéb), hogy világos legyen, mi mennyibe kerül nekik. Egy liberális konzervatív (kis) állam aztán lehetővé tenné bizonyos határon belül a személyes mérlegelés alapján történő adófizetést (adómegajánlásokat): ki milyen szolgáltatásra tart igényt az államtól, annyit fizetne. (Mindenkinek lehetősége volna adórezsim-váltásra, de csak a visszamenőleges adókönnyítések egy részének kifizetése mellett stb.) Ám a mai helyzetben a legfontosabb az adótudatosság kialakítása: vajon egy tudatos társadalomban hányan ajánlanának fel adót migránsos plakátokra vagy az Orbán-család által nyert közbeszerzésekre?

A másik vezértéma – az EU – egy alapvetően (még) EU-barát környezetben Európa elmagyarázásáról szólna a magyar történelem nyugat-európai kötelékeitől a mai gazdasági érdekeinken át egy elképzelt nyugat-ellenes fordulat következményeinek tudatosításáig. A narratíva fontos része a liberális demokrácia és a kapitalizmus értékeinek (és persze javíthatóságának) tudatosítása – szemben az autokrácia és a szegénység törvényszerű összefüggéseivel.

Az ellenzéki lét felelősség, ami komolyságot és elkötelezettséget kíván. Mindent, aminek most híján vagyunk. A javasolt, vagy – eltérő ízlések esetén – egyéb nemzeti érdekű témákhoz való ragaszkodást és ezek végső győzelemre vezetését azon az alapon, hogy ez áll a nemzet polgárainak érdekében (ezt értve a nemzeti érdeken). De az utóbbi tíz év alapján nincsenek illúzióim a közelebbi jövőt illetően. A nemzet érdeke itt még mindig csak egy Hollywoodból ismert szókapcsolat.

Szindbád utazásai – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás

-

2019-04-21

0

Szindbád utazásai – Déli kávé Szele Tamással

Törökösen kérem ma a kávét, ha már kazahosan nem lehet, mert kazah kávé nincs: kínai meg főleg nem létezik, úgyhogy maradjunk a töröknél. Kérem, én rájöttem, hogy mi teljesen félreértjük ezt a mi kis kormányfőnket. Le is becsüljük, holott csak annyi a bűne, hogy nincs a helyén. Nem miniszterelnöknek volna ő való, hanem világutazónak.

Sőt, többet járt már Ázsiában, mint a legtöbb magyar orientalista, Körösi Csomától Germanus Gyulán át Stein Aurélig vagy Ligeti Lajosig, Polónyi Péterig, Csongor Barnabásig – elvégre a tudós emberek egyszer vagy maximum párszor utaznak el Keletre, aztán tanulnak, kutatnak, visszajönnek, de amit Orbán Viktor művel, az már valóságos ingajárat. Többet járja Kína és általában Ázsia földjét Marco Polónál is, hiszen a velencei is csak egy alkalommal ment el a Középső Birodalomba, az más kérdés, hogy az az út évtizedekig tartott – olyan ez a mi kormányfőnk, mint a messzeutazó Szindbád az Ezeregyéjszakából, és legalább akkora mesélő is.

Nekünk Ázsiáról mesél, az ázsiaiaknak Európáról, mint egy vándordalnok, ide-oda jár a két világ között – könnyű neki mostanság, a repülőgépek korában, meg ezek az útjai hivatalosak is, nem kell őket kifizesse saját zsebéből Csányinak, ezeket fizeti az állam.

Csak azon csodálkozom, hogy még nem beszél egy ázsiai nyelvet sem, habár udvarias emberek laknak Napkeleten, mindig hoznak neki tolmácsot.

Akkor, ha már így megadtuk neki a tisztességet, lássuk a húsvéti ünnepek utáni programját, mert zsúfolt lesz, annyit mondhatok.

Orbán Viktor miniszterelnök kedden Kazahsztánba utazik, ahol hivatalos látogatást tesz, aztán április 25-28. között Pekingben Kína vezetőivel tárgyal, és részt vesz a második Egy övezet, egy út fórumon. A magyar miniszterelnök a kazah fővárosban, Nurszultanban megbeszélést folytat Kaszim-Zsomart Tokajev államfővel és Askar Mamin miniszterelnökkel, valamint a tervek szerint találkozik Nurszultan Nazarbajevvel, Kazahsztán első elnökével is. Orbán csütörtökön Pekingben Li Ko-csiang kínai miniszterelnökkel tárgyal, és kétoldalú egyezményeket írnak alá. A magyar kormányfőt Hszi Csin-ping kínai elnök is fogadja.

Kazah földön bizony én is megállnék az ő helyében, mert egyfelől épp útba esik, másfelől, ami ott folyik mostanság, az nem mindennapi attrakció.

Az a helyzet arrafelé, hogy márciusban lemondott az elbaszi, minek következtében Asztanát már nem is Asztanának hívják, hanem Nurszultannak. Tapasztalt olvasók már kikövetkeztethették, hogy az „elbaszi” Nurszultan Nazarbajev örökös címe lehet, de nem azt jelenti, amire a magyar ember ösztönösen gondol a hallatán, nem sommás kritika országépítő képességeit illetően, hanem így mondják kazahul, hogy „a Haza Atyja”. Hogy aztán a lelkes turanisták, melyekből egyre több van mostanság, miképpen mutatják ki ebből a kazah-magyar nyelvrokonságot, az már hadd legyen az ő bajuk.

És ez a lemondás sem azt jelentette, hogy a hetvenkilenc éves Nazarbajev visszavonul a hatalomtól, és öreg napjait unokái nevelésével, valamint mormotavadászattal tölti, ellenkezőleg: az elbaszi úgy mondott le, hogy minden eddiginél nagyobb lesz a hatalma, tulajdonképpen a hatásköre olyan lett, mint Hszi Csin-pingé, pedig ő aztán élet és halál ura a Középső Birodalomban.

Viszont a kormány bukott, azt lecserélte.

Sőt: a lemondást tüntetések előzték meg, de ha valaki „színes forradalomról”, kazah demokratizálódásról fantáziálna, nagyot téved: még akkor jó, ha a kettőnek, mármint a lemondásnak és a tüntetéseknek nincs közük egymáshoz. Mert ha van, akkor a tüntetéseket is az elbaszi szervezte, tehát a markában tartja az illegális ellenzéket is. Bár innen nézve úgy tűnik, spontán demonstrációkról volt szó.

Lássuk csak, mit tudunk mi erről az emberről?

Kérem, először is azt, hogy huszonkét éves kora óta nem dolgozott. Most meg hetvenkilenc éves. Huszonkét évesen pártmunkás lett, 1984-ban már a Kazah SZSZK miniszterelnöke, 1989-ben a Kazah Kommunista Párt főtitkára, 1990-ben a függetlenné váló Kazahsztán elnökévé választották meg – hát Istenkém, elégedettek voltak vele bizonyára, de az is lehet, hogy senki más nem vállalta a jelölést – 1991-től mostanáig a Kazah Köztársaság első elnöke. Öt választást is megnyert a Nur Otan párt élén, ezen kívül még két párt működik hivatalosan az országban, az egyik a Nazarbajevvel szimpatizáló, az agrár-ipari blokkot képező AIST és az ASAR párt, amelyet Nazarbajev lánya alapított. A leányka különben sokoldalú tehetség: miután Nazarbajev betiltotta a teljes független sajtót, a maradék média irányítását az ő kis törékeny kacsóiba helyezte.

Ettől a Nazarbajevtől tényleg lehet tanulni, főleg, ha az ember Orbán Viktornak született.

De mit?

Hát például azt, hogy lemondása alkalmából Kazahsztán összes városának összes főutcáját és az összes megyeszékhelyet, nemkülönben Asztana városát is átnevezték Nurszultanra. Emiatt Asztanában verekedés tört a döntés támogatói és ellenzői között. Helyi sajtójelentések azt írják, mintegy 20 embert vettek őrizetbe a dulakodás miatt.

Azt meg még inkább, hogy úgy mondott el, ahogy. Vagyis kineveztette magát elbaszinak, ami azzal is jár, hogy a parlament élete végéig különleges jogkörökkel ruházta fel az elnököt, a hatalomból való távozása után is beszédet intézhet a parlamenthez, utasítást küldhet az állami szerveknek és – nagyon fontos – ő és családja mentesül minden jogi felelősségre vonás lehetősége alól. Ő a nemzetbiztonsági tanács vezetője, az állampártként működő Nur Otan elnöke és az alkotmányos tanács tagja is marad. Az éleződő helyzetben Nazarbajev kijátszotta az aduját: mint elbaszi, most már büntethetetlen, lemondott, haja szála sem görbülhet, de a hatáskörei miatt a felelősségre vonás veszélye nélkül igazgathatja az országot az állami szerveknek küldött utasítások útján, míg a világ s még két nap.

Hát kérem, lemondani tudni kell. De megy ám tovább Nazarbajevből (és Nazarbajevtől) Pekingbe, ahol az őt fogadó Hszi Csin-ping szintén életfogytig uralkodik, ha nem is a Menny, de a Párt Fiaként. Ott szerintem magyar népi táncokat fog előadni, például a kamatra kunyorálóst vagy a pávatáncot, mely folklórkincsünk része.

Világos, hogy az épülő Belgrád-Budapest vasútvonal lendített annyit a kínai-magyar kapcsolatokon, hogy annyi visszautasítás után végre szóba álljanak vele – az viszont biztos, hogy ha most kap kölcsönt, azt hetedíziglen fizetni fogjuk.

De vajon kap-e? Meglehet, mert igencsak barátkozunk mostanság… a Magyar Nemzet szombati írása a Zsenmin Zsibao dicsőségére is válna, olyan szépeket mond, a kínai pártsajtó is megnyalná utána mind a tíz ujját:

„A következő években is Kelet-Közép-Európa lehet a kontinens növekedési motorja, ennek is köszönhető, hogy Kína vonzó befektetési célpontnak tartja Magyarországot – mondta Varga Mihály pénzügyminiszter Csiang Csien-csinggel, a Kína–Kelet-Közép-Európa tőkebefektetési alap (SINO-CEE Fund) elnökével folytatott tárgyalását követően.”

Mit jelent ez magyarul?

Sokat nem, ugyanis mi mondtuk – kínai szemmel annyit, hogy igencsak nyújtogatjuk a markunkat azért a pár jüanért, mint a koldus, még az is lehet, megszánnak minket, de úgy, hogy aztán utána meg arról koldulunk.

No, de egyszer csak hazajön Orbán Viktor – azt tetszik hinni, a nagy utazás végén megpihen?

Dehogy pihen.

Május másodikán érkezik Salvini, összeesküdni az Európai Unió ellen, koromfekete, halálfejes zászlóval, ahogy azt kell.

Mondom én, nem becsüljük mi eléggé ezt a mi miniszterelnökünket.

Bár talán nem is miniszterelnöknek való.

Jobban beválna a Hét Tenger Ördögének.

Vagy Szindbádnak.

Az is sokat utazott.

Lendvai Ildikó: Arról jutott eszembe… – 8.

Lendvai Ildikó

-

2019-04-21

2

Lendvai Ildikó: Arról jutott eszembe… – 8.

Arról jutott eszembe, hogy válogattam az üzletben a húsvéti sonkák között. Jó, jó, majd csak kiválasztok egy pofás, egészségesen rózsaszín, nem túl zsíros darabot, de utána ott állok vezetői iránymutatás nélkül. Tavaly bezzeg a miniszterelnök látható volt a Facebookon, ahogy személyesen főzi a sonkát, és kiokosítja nemzetét a művelet összes fortélyáról, a fokhagyma, a bors és a babérlevél helyes arányban történő alkalmazásáról.

Tanúsíthatom: jó recept volt. Idén viszont gyötör a hiányérzet, a kormányfő most nem osztotta meg velünk tudományát. Pedig még emlékszem, milyen jól állt neki az a sikkes kék konyhakötényke. Hiányérzetemet csak elenyésző mértékben csökkentette, hogy a kormány másik nagy szakácsa: Németh Szilárd éppen a böjt idején avatta be a nagyközönséget a jó pacal titkába. (Lásd még József Attilánál: „Én egész népemet fogom,/ nem középiskolás fokon/ taní-/ tani.”) Pacalt általában szívesen fogyasztok, de valahogy idegenkedem attól, hogy húsvét vasárnap ezt reggelizzem a kalács és a piros tojás mellé. Különben is, nekem a miniszterelnök kell!

Valószínűleg ő is érezte, hogy valamilyen családias jelenet azért kellene így húsvét táján. Megértem, hogy nincs kedve mindig egy teljes tévéstábot és a fél testőrséget bebocsátani az otthonába, a hozzátartozóknak sincs permanens késztetésük belemosolyogni a kamerába. Ám a PR-osok úgy számoltak, ideje megint a kormányfő emberi arcát mutogatni. Mikor, ha nem húsvétkor, pláne a családpolitikai célok évadján, amikor a legaktuálisabb az „Isten, haza, család” jelszó!

Így aztán lett emberi arc, lett videó a neten, lett család, ha nem is Orbán Viktoré. A miniszterelnök Szabadkán járva a kampánygyűlés előtt vagy után ellátogatott az egymilliomodik határon túli magyar állampolgár otthonába. Ott van a fb-oldalán, a gyengébbek kedvéért angolul is: „family visit”. A vizitált család egyébként valóban rokonszenves: lányos alkatú feleség, derék, gazdálkodó férj, megilletődött nagymama, két helyes kisfiú. Némely újságíróval ellentétben nem szörnyülködöm azon sem, hogy Orbán a falon is ott lóg, bekeretezve. A honosítási szertartáson csoportkép készült, a családtagok között középen a kormányfő, egyik szélen Kövér, a másikon Áder. (Épp, ahogy a „Két szélin fakanál,/ Közepibe aranytál” népi gyerekjátékban.) Hát persze, hogy fontos, szép emlék nekik, hát persze, hogy kirakták.

A miniszterelnök, ahogy kell, nyájas és joviális, még a gyereknek is bemutatkozik („Tiszteletem, Orbán Viktor vagyok” – naná, ki lenne, mintha napok óta nem az ő fogadására készülnének itt!). Mindenki igyekszik természetesen viselkedni, de ilyen helyzetben ez szinte lehetetlen. Ezért néha mintha egy abszurd dráma jeleneteit látnánk, a magas vendég egy másik darabból jött elő. Nagy csokorral érkezik: „Kinek adjam a virágot?” – kérdi. „Hát akinek hozta” – adja az egyetlen lehetséges értelmes választ a házigazda, hiszen van nagymama és van feleség is, csokor meg csak egy, a PR-os gépezetben a fogaskerekek közé kerülhetett valami homokszem. Persze a fiatalasszony kapja, végül is a CSOK is csak 40 alatt jár.

A miniszterelnök nem téveszti szem elől az akció célját (a kamerák nem is engedik, hogy elfelejtse): érzékelteti, ő is az egyszerű magyar emberek világából jött. A nagyobb sráccal közli, maga is falusi gyerek volt, a házigazdának hosszú monológba bocsátkozik arról, annak idején a falujában hogy eresztették ki a csordát a legelőre. „Hát itt nincs legelő” – maradna a realitások talaján a családfő, de vendége meg se hallja, nem hagyja elrontani a kompozíciót. Akár az ünnepi beszédek közben: jól néznénk ki, ha minden beszólásra felelne.

Ahogy már a választás előtt Bözsi néninél bevált, megnézik az állatokat is. De itt súlyos hiányosságról kell beszámolnom: semmi „Helló, Röfi!” nem hangzik el. Igaz, koca nincs, de itt vannak a tehenek, és sehol egy „Helló, Riska!”. Pedig a házigazda bemutatja őket: „Négy fejős, három hasas”. Mármint a tehenek között.

Mindegy, kisebb zavaroktól eltekintve a „family visit” gördülékenyen lezajlott. TEK-esek és tévések elhagyják az udvart, (a kamera előtt eddig se nagyon volt szabad mutatkozniuk). Az „emberarcú miniszterelnök” fedőnevű akció sikeresen zárul, húsvétra felkerül a Facebookra, a YouTube-ra. Jönnek a különböző előjelű kommentek: „Magyarország szerencsés, hogy ilyen szép szál legény igazgassa. Amíg Orbán Viktor a miniszterelnök, addig baj senkit sem érhet.”

Vagy talán mégis. Mert van ilyen hozzászólás is: „Látogassa meg itthon a bedőlt devizahitelű kilencgyerekes családot is!”

Hálátlan ország…

Itthon

A bejelentő a TASZ segítségével a Fővárosi Törvényszéken támadta meg a határozatot

Miért ilyen ismeretlen ez a betegség?

Miért telnek el mégis hosszú évek a diagnózisig?

Az endometriózis diagnózisa

Mi a helyzet a szexszel? És a gyerekvállalással?

Mi a megoldás?

Mit tehetünk ellene?

De miről is van szó?

Azért az a plakátkampány nem volt épp a legszerencsésebb ötlet

Szóval, Juncker is, Soros is kezd kijönni a béketűréséből, és igazuk is van

Különben, felhívnám a figyelmet (Juncker úrét is) egy apróságra.

Magyarország nem tagja ennek az együttműködésnek

A cégek nem töltik ki a kötelező foglalkoztatási kvótát a megváltozott munkaképességűek alkalmazásában. Inkább fizetnek sok pénzt, noha anyagilag is jobban járnának, ha igyekeznének leküzdeni a gátakat a munkaerő-hiányt enyhítendő.

A kvóta kétharmada betöltetlen

ha a megváltozott munkaképességű dolgozók aránya nem éri el a létszám öt százalékát.

Inkább fizetnek jó sokat

mintegy 92,3 milliárd forintnyi rehabilitációs hozzájárulást fizettek az államkasszába.

jelentős mértékű adókedvezményt is kaphatnak,

„BÚCSÚKÖZLEMÉNY

De tekintsük előbb a lényeget. Hát miért perli be Sargentinit az MTVA?

Na, de mit jelent?

Ez nyilvánvaló politikai kötekedés

Lehetetlenné válhat az újságírás

Nekünk Ázsiáról mesél, az ázsiaiaknak Európáról, mint egy vándordalnok, ide-oda jár a két világ között – könnyű neki mostanság, a repülőgépek korában, meg ezek az útjai hivatalosak is, nem kell őket kifizesse saját zsebéből Csányinak, ezeket fizeti az állam.

Ettől a Nazarbajevtől tényleg lehet tanulni, főleg, ha az ember Orbán Viktornak született.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA