Nyert a Fidesz. Nem kicsit, nagyon. Majdhogynem képes volt csodára is: alig maradt le egy tisztán listás választáson megszerzett kétharmadról. Ez az egyetlen gyógytapasz, amibe az ellenzék kapaszkodhat és kapaszkodik is.
Merthogy az ellenzék egy tapodtat sem javított helyzetén, már ha nem nevezzük az átstrukturálódás környezettisztító folyamatát annak.
Hiába hivatkozna bárki arra, hogy mennyire lejtett a pálya, a helyzet az, hogy előre tudta mindenki, milyen feltételekkel és körülményekkel számolhat és ennek tudatában vágott bele a megméretésbe.
Az önfogyasztás kétes dicsősége
Az MSZP hosszú, szorgos és kemény munkával erodálja magát, de csak most először nem volt képes különböző kommunikációs módszerekkel „elfedni a bajt”. Hangerővel már ezen a sekélyes pályán sem lehet érvényesülni. Egyedül Újhelyinek van hangja, s szintén egyedüliként Korózs Lajos szokott igazat mondani. Ráadásul ezt a csodás eredményt, a 6,68 százalékot a Párbeszéddel karöltve hozták össze, méghozzá úgy, hogy
sokan csak azért szavaztak a pártszövetségre, hogy legalább harmadikként bejuttassák Jávor Benedeket
képviselőként. Tudom, a ha nem egy politikailag értékelhető fogalom, de azért én eljátszottam azzal a gondolattal is, hogy nélküle az MSZP úgy járhatott volna, mint az MKP Szlovákiában, amely épphogy lecsúszott a képviseletről…
Néhány hete azt kérdeztem a Párbeszédtől, nem sajnálják e, hogy pártépítés helyett az MSZP farvizén ugyan bejutottak a parlamentbe, de az MSZP által rájuk kényszerített megalkuvó félrenézés (parkolási ügy) és további alkuk során elveszítették a zuglói polgármester jövőbeni pozícióját, felcserélték a főpolgármester-jelöltség mára elérhetetlennek tetsző álmával.
Szerintem néhány héten belül Karácsony Gergelyt lecserélik „Harcos Szabó Tímeára” és csak azért nem szakítanak a szocikkal, mert akkor odavész a parlamenti frakció számottevő apanázsa.
A jó választás erénye – feleségnek is
A Demokratikus Koalícióról annyit: a jó vezetőnek nem kell mindent jobban tudni a többieknél,
elég, hogy meg kell tudja választani, kivel száll egy hajóba. Gyurcsány jól választott. Feleséget is.
Talán már előbb kellett volna.
Ha túl nagy az arc
Nem látok az LMP belügyeibe. Hétről hétre érzékelhető volt a leépülés, a két pártvezető hangja egyre csendesült, egy ideig Ungár Péter aktívan ásta tovább az ellenzéki árkokat, majd a szépen fogalmazott magába visszaforduló mondatai hatékonytalanságát felismerve összefogáspárti hangokat is megpendített, de úgy, hogy
„összefogok veletek, ha hajlandóak vagytok elfogadni, amit én akarok”.
Itt van például a Puzsér-féle rémálom. Puzsér jó a médiában provokátornak, de már megbocsásson a világ, egy sétáló utcák programmal csak akkor vált nulla fölé értékelhetővé, amikor Vágóék hozzátették zöld víziójukat. Igaz, abban is talán a szlogen volt az egyetlen önálló gondolat, vagy talán az sem.
Azon nem csodálkozom, hogy az elnökség lemondott, azon sem. hogy Ungár hangos mea culpába kezdett, pedig ő aztán legalább azt a kétes értékű eredményt fel tudja mutatni, hogy sikerült a polgármester-választást a köz számára átláthatatlanná tenni, ami majdnem lehetetlenné teszi a most átstrukturálódott ellenzéki oldal számára az új főpolgármester-jelölt felépítését.
(Igazán sajnálom, hogy néhány hete Bokros Lajos nem állt kötélnek, nem adott interjút a FüHü-nek, pedig szándékaim szerint az első kérdésem lett volna: Ha ismét felkérik, elvállalná-e a főpolgármester-jelöltséget?)
Ha túl nagy a mellény
A nagy mellényt, ami az ellenzék legnagyobb pártja címmel járt, a Jobbiknak most szépen le kell vetni, és beállni valamelyik sorba. Lehet az LMP-vel összebútorozni, és ott még az erősebb jogán nosztalgiázni is a régi szép időkön, vagy
a szép lassan lemorzsolódó tagságot hagyni feloldódni
a Mi Hazánk kénsavas üstjében. Ha a tagság változása egy irányú, és csak odafelé mennek, el tőlük, abból sok nem sül ki. Végül pedig ne mondhassa senki, hogy előítéleteim vannak, így eshetőségnek meghagyom: igenis lehet a nyilas kutyából demokratikus szalonna.
Egy új mai mese: az okos leányok
Amikor a momentumosok elkezdték politikai pályafutásukat és igazi „vízen járóként” kiosztottak és kioktattak minden politikai résztvevőt, nem sok jót néztem ki belőlük. Jó helyre születtek és ezért a környezetükben szép számmal megtalálható, a politikai boszorkánykonyhát rutinosabban használók elkezdték lefaragni vadhajtásaikat, mígnem aztán egyszer csak kezdtek szerethetővé válni azon túl is, hogy a sármos Fegyőr mosolyáért odavoltak a tinilányok. Lányok. Igen, a két lány, nevezetesen Donáth Anna és Cseh Katalin okos és politikushoz méltó mondatai célba értek,
a fiúk pedig kezdtek igazodni az okos gondolatokhoz,
nemcsak jól hangzó mondatokkal ostromolták korosztályukat. Beértek. Gratulálok.
Aggodalomra csak az ad okot, hogy a két lány elmegy Brüsszelbe és kétségem sincsen afelől, hogy szép pályát futnak be ott. De vajon van-e harmadik éles eszű gondolkodó a Momentum tarsolyában? Nem bánom, lehet pasi is…
ha lehet egy javaslatom: Igazolási időszak van, Szél Bernadett és Hadházy Ákos jó erősítés lehet.)
