Itthon

Két javaslatot ad a Kúria a még folyamatban lévő devizahiteles perekben a bíróságoknak: forintosítást vagy az árfolyamok maximálását. A nem kötelező állásfoglalás eszerint kizárja a szerződések megsemmisítését a hiányos tájékoztatás esetében is.

A Kúria Konzultációs Testülete (KT) újabb állásfoglalásban kívánt támpontot adni azon devizahiteles perekben, amelyek még folyamatban vannak. A KT most azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy az árfolyamkockázatot a fogyasztóra hárító szerződési kikötések – tájékoztatás hiánya, vagy nem megfelelő volta miatti – tisztességtelenségének megállapítása folytán teljes egészében érvénytelen devizaalapú kölcsönszerződésre mely jogkövetkezmények alkalmazásának van helye és milyen tartalommal.

Ha már sikerült bizonyítani a bank tisztességtelenségét

Az előző állásfoglalásban bővebben fejtette ki a KT, hogy mely esetekben minősül tisztességtelennek a banki tájékoztatás, és némileg tágították az ennek kimondásához vezethető okok körét. A mostani tehát csak a devizahiteles érvénytelenségi perek azon – az eddigi tapasztalatok szerint szűk – körére vonatkozik, ahol a fogyasztónak sikerült bizonyítania, hogy az árfolyamkockázatról egyáltalán nem, vagy nem megfelelő (nem világos, nem érthető) módon kapott tájékoztatást.

Az állásfoglalás nem kötelező a bíróságokra nézve.

Fontos kitétel, hogy ezekben a perekben a bíróság az érvénytelenségnek csak egyetlen jogkövetkezményét alkalmazhatja: érvényessé kell nyilvánítania a szerződést, kiküszöbölve ezzel az érvénytelenségi ok miatt bekövetkezett érdeksérelmet. Az érvénytelenség egyéb jogkövetkezményeinek alkalmazása kizárt.

Vagyis a teljes devizás szerződések visszamenőleges megsemmisítése nem lehetséges

a KT szövegének értelmezésével. A kúriai testület két megoldást ajánl a további perekben.

Érvényes marad forintosítva

Az egyikben a szerződést a bíróság forintkölcsönként nyilvánítja érvényessé, mert a fogyasztó árfolyamkockázat alóli mentesülésének következménye a devizában való nyilvántartás megszűnése. Ezzel a szerződés már nem minősül devizaalapúnak és így kikerül a forintosítási törvények hatálya alól is.

Ez konkrétan azt jelenti, hogy

a kölcsön összegét a ténylegesen a fogyasztó rendelkezésére bocsátott forintösszegben kell meghatározni.

Ilyenkor ügyleti kamatként a forintra vonatkozó pénzpiaci kamat szerződéskötéskori értékének kamatfelárral növelt mértékét kell figyelembe venni.

Ezen számítás eredményeként a fogyasztó nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe, mint a szerződés érvényessége esetén. A forintkölcsönként való érvényessé nyilvánítás tehát legfeljebb a fogyasztó keresetének elutasítását eredményezheti, de nem keletkeztethet a pénzügyi intézet által érvényesíthető további követelést.

Vagyis – ha jól értjük – ebben az esetben a tényleges forintösszeg plusz a kamatok megfizetésén felül nem lehet további követelése a banknak.

Érvényes maximált árfolyamon

A másik lehetőség az, hogy a szerződést a bíróság úgy teszi érvényessé, hogy a deviza-forint átváltási árfolyamot maximálja, a szerződésben rögzített kamatmérték forintosítási fordulónapig történő érintetlenül hagyásával.

Ez a megoldás abból indul ki, hogy az a szerződési kikötés tisztességtelen, amely jelentős egyenlőtlenséget idézett elő a fogyasztó kárára. Az érvényessé nyilvánítás során a bíróságnak – a feltűnő értékaránytalanság kiküszöbölésével – nem teljes értékegyensúlyt kell létrehoznia a felek között, hanem

az aránytalanságnak csak azt a mértékét kell kiküszöbölnie, amely már jelentőssé tette az egyenlőtlenséget.

(Vagyis az árfolyamelfutásból származó túlzott mértéket.)

A bíróság feladata a mérlegelés

Az viszont a bíróság mérlegelési körébe tartozik, hogy mi legyen az a maximált árfolyam, amely mértékig a fogyasztónak még viselnie kell az árfolyamkockázatot. Ilyenkor figyelembe kell venni néhány szempontot.

Elsődlegesen annak van jelentősége, hogy

a devizaalapú szerződés alacsonyabb kamatmértéke által nyújtott előnyök meddig ellensúlyozták az árfolyamváltozásból eredő hátrányokat.

(Akkoriban 4-5 százalék kamatra lehetett felvenni például svájci frank alapú kölcsönt, a forinthitelek kamata ennek nagyjából háromszorosa volt.)

Jelentősége van továbbá a felvételkori árfolyamnak és az alkalmazott kamatmértéknek. Az átlagos fogyasztó által előre látható árfolyamkockázat meghatározása során az általa elérhető ismeretekre kell figyelemmel lenni, így euró hitelek esetén ki lehet indulni az intervenciós sávokból, amelyek léte a sajtóból jól ismert lehetett a kúriai testület szerint.

A legtöbbek által igénybe vett svájci frank alapú hitelek esetében a KT úgy fogalmaz, hogy az átlagos

fogyasztónak fel kellett ismernie, hogy a forint és a svájci frank inflációjának különbségéből adódóan az árfolyamok elcsúszhatnak.

A bírói mérlegeléshez a későbbi jogalkotás is adhat támpontokat. A fogyasztó által viselt árfolyamkockázat felső határaként figyelembe vehetőek a 2011-es törvényben meghatározott árfolyamok (svájci frankra 180, az euróra 250, a 100 japán jenre 200 forint). Figyelembe vehető továbbá az uniós irányelvben előírt 20 százalék mértékű árfolyamkockázat, mint amelyet a fogyasztó tájékoztatás hiányában is viselni köteles.

A bíróság által maximált árfolyam a forintosítás során is irányadó. A forintosítás fordulónapjától a forintosítási törvényekben meghatározott kamatszabályok az irányadóak. A fogyasztó tartozását vagy a részére esetleg visszajáró összeget ennek megfelelően kell kiszámítani.