Magyarország dobogós az EU korrupciós ügyeiben, s messze a legkoncentráltabb a pénz „elirányításának” rendszere. Az egyszereplős tenderekben a lengyelek vezetnek, Szlovákiában hagyományos oligarcha ejtette foglyul az államot, a szlovákoknál nagy szisztematikus ügyek mentén lopják a pénzt.
A visegrádi országok az uniós támogatások legfőbb kedvezményezettje, és az EU-s pénz nem megfelelő felhasználása továbbra is a régió egyik legégetőbb rendszerszintű problémája, de a V4 korántsem tekinthető homogénnek – írja a négy országban végzett tanulmányok összefoglalójaként a Political Capital (PC). Az ilyen ügyekben vizsgálódó Európai Csalás Elleni Hivatalnak (OLAF) korlátozottak a lehetőségei, mert a tagállami hatóságoknak kell(ene) kivizsgálniuk az uniós forrásokat érintő korrupciós eseteket.
A hatóságok gyakran tétlenek
Az EU 2002 és 2017 között
több, mint kilencmilliárd eurótól esett el csalások miatt
úgy, hogy a tagállamok gyakran szinte semmit sem tesznek a szóban forgó korrupciós ügyek megelőzésére, illetve felderítésére – idézi a PC az Európai Számvevőszék év elején közzétett jelentését.
Ez különösen komoly probléma a visegrádi államokban, ahol a korrupciós kockázatok általában is magasak.
A leginkább rendszerszintű korrupciós ügyekben meglehetősen aggasztó esetekkel találkozhatunk. Ide tartoznak az Orbán Viktor miniszterelnök vejéhez köthető cég közbeszerzési győzelmei, az olasz maffia állítólagos megjelenése a szlovák mezőgazdasági támogatások környékén (amely aztán összefüggött az oknyomozó újságíró, Ján Kuciak és menyasszonya megölésével), és az Andrej Babis cseh miniszterelnök cégéhez köthető hotelkomplexumnak megítélt támogatások.
Ezekben az esetekben az a közös, hogy mind jelentős mennyiségű uniós pénzt emésztettek fel. Ennek tükrében nem meglepő, hogy az OLAF sok időt szentelt ezen visszaélések feltárásának.
Másodikok a fekete rangsorban
A legfrissebb OLAF-jelentés szerint a tavaly lezárt 197 ügyből Románia után a második helyen Magyarország és Lengyelország osztozik 10-10 üggyel. Románia esetében nyolc, Magyarország és Lengyelország esetében hét-hét vizsgálat zárult az OLAF által a tagállami hatóságoknak készített igazságügyi ajánlással.
Gyenge igazságszolgáltatás
A V4 korrupcióval kapcsolatos sérülékenységének egyik legfőbb eredője az igazságszolgáltatás gyengesége és hatékonytalansága.
Nagyon kevés nyomozás vezet eredményre a régióban
olyan ügyekben, amelyekben az OLAF visszaéléseket tárt fel.
Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában az ilyen esetek mindössze 22-33 százaléka végződött vádemeléssel 2016-ban, és a legérzékenyebb ügyeket érdemi nyomozás nélkül zárták le. Noha az OLAF jelentése „meggyőző bizonyítékokat” tartalmazott az Orbán Viktor vejének cégénél feltárt súlyos szabálytalanságokra nézve, a magyar nyomozóhatóságok bűncselekmény hiányában megszüntették az Elios Innovatív Zrt.-vel szembeni nyomozást.
Hasonló problémákkal néz szembe Szlovákia is, ahol annak ellenére, hogy relatíve sok visszaélést követnek el az uniós forrásokkal, ritkán minősítik ezeket az eseteket csalásnak és keveseket ítélték el a közbeszerzésekkel kapcsolatos visszaélések miatt – írja az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány. Jan Kuciak és menyasszonya, Martina Kusnírova meggyilkolása óta az egyik legfontosabb közéleti témává váltak a közvetlen mezőgazdasági kifizetések körüli csalások. Ezen visszaélések mértékét és szisztematikusságát a meggyilkolt újságíró hozta nyilvánosságra. A mezőgazdasági minisztérium, amely a támogatásokat kezeli, nem vállalt felelősséget semmilyen visszaélésért.
Találva érzik magukat a kormányok
A PC szerint a magyar kormány gyakran politikailag elfogult „kampányjelentésként” hivatkozott az OLAF munkáira, de Andrej Babis cseh miniszterelnök is hasonlóan közelítette meg a korrupciót. Ő az Európai Bizottságot vádolta Csehország „destabilizálásával”, amikor az ország a kommunizmus bukása óta a legnagyobb tüntetéshullámmal szembesült. (Csehországgal ellentétben Magyarországon ennek nincsen mobilizációs ereje, nem látni korrupció-ellenes tömegtüntetéseket, amely részben az erős politikai apátiára, részben pedig a társadalom értékszerkezetére vezethető vissza, amely megengedő a rendszerszintű korrupcióval szemben.) A PC-elemzés elkészülte óta vált ismertté, hogy a magyar kormány tavaly után idén se engedi nyilvánosságra hozni az Európai Tanácsnak a magyarországi korrupcióról szóló jelentés-fejezetet.
A lélegeztető gép
Az elemzők idézik a jól ismert tényt, hogy a V4-ek az uniós támogatások 11 fő kedvezményezettjei közé tartoznak, legfőképp Lengyelország és Magyarország. Az uniós forrásból finanszírozott közbeszerzések kulcsfontosságú szerepet játszanak e régióban az állami beruházásokban. 2014 és 2020 között az EU a szlovák állami beruházások 90 százalékáért felelősek, ami a legmagasabb arány Európában. Ez az arány Magyarországon is igen magas, a közbeszerzések 60 százalékát finanszírozzák uniós pénzből.
Az uniós támogatások átlagosan évente a magyar GDP 4-5 százalékát teszik ki,
ezek nélkül nem, vagy alig lenne növekedés a magyar gazdaságban,
és jelentősen kevesebb lenne az állami beruházás, és a reálkeresetek sem tudtak volna emelkedni az elmúlt három évben – vonja meg a szintén ismert mérleget a PC.
Példátlanul központosított magyar rendszer
Az uniós pénzből elsíbolt korrupciós járadékot ugyanakkor csak megbecsülni lehet: a Transparency International Magyarország becslése szerint
az uniós projektek átlagosan 25-30 százalékkal túlárazottak,
vagyis a korrupciós járadék egy uniós költségvetési periódusban meghaladja az ezermilliárd forintot is.
A modell fő nyertesei azok a cégek, vállalkozók és oligarchák, akik közel állnak a kormányhoz. Minden szempontból kirívó eset Mászáros Lőrinc meggazdagodása, aki öt év alatt a semmiből Magyarország legvagyonosabb embere lett, és már több mint 220 céget tulajdonol. Cégei 2017-ben a közbeszerzések 10 százalékát szerezték meg, és azok mintegy 80 százaléka uniós forrásból valósult meg.
Az erőforrás-újraelosztás ilyen mértékű koncentrációjára, illetve monopolizációjára nincs példa se az EU-ban, se az OECD-országokban
– áll a PC jelentésében.
A Központi Korrupcióellenes Hivatal (CBA) 2013-as elemzése szerint az uniós források korrupciós kockázatot jelentenek Lengyelországban is. A problémák a nagy infrastrukturális beruházásokkal, digitalizációval és energetikával kapcsolatos állami tendereknél vannak leginkább. A közbeszerzésekben körülbelül 120 milliárd zlotyt (egy zloty 76 forint) nagyon szigorú szabályok szerint költenek el a közbeszerzési törvény alapján. A maradék 80 milliárd zlotyt azonban állami szereplők költik el, amelyek gyakran nem veszik figyelembe a törvényt.
Négy ország, négyféle modell, némi hasonlósággal
Lengyelország büszkélkedhet az EU-ban a legmagasabb egyjelentkezős közbeszerzési aránnyal, az esetek 46 százalékában (ez Magyarországon 30 százalékot meghaladó arány). Az OLAF szerint a lengyel közbeszerzések 19-23 százalékát érintheti korrupció.
Az egyes országokban végzett elemzések alapján a PC arra a következtetésre jut, hogy a korrupció természetét tekintve a régió nem egységes. Marek Zelenka cseh elemző szerint az egyik legfontosabb, a korrupcióhoz hozzájáruló tényező az alulfizetett és így alacsonyan képzett közszolgák, akik könnyen manipuláhatók és nem tudnak ellenállni a magánvállalatok nyomásának.
A magyar korrupció természetére leginkább a központosított jelző illik, hiszen Magyarország az unió legcentralizáltabb országa mind a politikai, mind pedig a gazdasági rendszer szempontjából. Ez
a magyar állam úgynevezett „fordított” foglyul ejtése:
nem a már korábban meggazdagodott oligarchák ejtik foglyul az államot, mint például Babis Csehországban, hanem egy olyan informális kör, amelyben politikusok, oligarchák és szürke eminenciások mozognak, és amelyben a végső döntéseket legtöbbször maga a miniszterelnök hozza meg.
Szlovákiában több szisztematikus korrupciós eset is ismert, az egyik legfontosabb az úgynevezett „Gorilla-ügy” 2011-ből. Az ezzel kapcsolatos felvételeket a kétes hírű üzletember, Marián Kocner széfjében találták meg, akit jelenleg Ján Kuciak meggyilkolásával kapcsolatban gyanúsítanak és épp a tárgyalását várja. Grigorij Meseznikov, az Institute of Public Affairs vezetője szerint
a szlovák állam elfoglalását segíti
példának okáért a „szelektív igazságszolgáltatás,” ami a pártpolitika, üzleti körök, valamint a hatékonytalan és korrupt igazságszolgáltatási szervek összefonódásának terméke.
Annak ellenére, hogy a Transparency International korrupciós rangsorában Varsó áll a legelőkelőbb helyen, a lengyel helyzet távolról sem rózsás. Gregorz Markowski, a Batory Alapítvány munkatársa szerint a lengyel rendszer egyik legnagyobb problémája az, hogy
a kormányzó Jog és Igazságosság párt (PiS) folyamatosan gyengíti a bíróságok és az állami szervek autonómiáját.
Ez az úgynevezett „proto-korrupció”.
Vannak „karmai”az EU-nak, használni kéne
A PC arra a következtetésre jut a korrupciókat vizsgálva, hogy az EU a jelenleginél mindenképpen tehetne többet, noha megoldani nem képes a problémákat. Ezt állapította meg az Európai Számvevőszék is, ami az OLAF jelentős reformját sürgeti, mert a szervezet „veleszületett gyengeségekkel küzd.” Az Európai Parlament (EP) elfogadott egy javaslatot az OLAF és az új uniós ügyészség együttműködésének javítására, ami szabályozza köztük az információcserét és biztosítja, hogy nem dolgoznak párhuzamosan ugyanazon ügyeken.
Csakhogy – Szlovákiával és Csehországgal ellentétben – Magyarország és Lengyelország nem tagja az Európai Ügyészségnek, mindketten elutasították a csatlakozást szuverenitásuk megsértésére hivatkozva. Az EP elfogadta azt a javaslatot, ami jogállamisági, korrupcióellenes követelményekhez kötné az uniós kifizetéseket, de a végső döntés az Európai Tanácsé (amelyben az állam- és kormányfők ülnek).
Az új ötletek mellett azonban itt az idő arra is, hogy a már létező szabályokat betartassák – szögezi le a PC elemzése. Ilyen például a közös rendelkezések 142-es cikkelye, ami engedélyezi az uniós források felfüggesztését, ha egy tagállamban rendszerszintűen megsértik a jogállamisági elveket.
