Huszonötmilliót ad egy új Audi-munkahelyre a kormány
Az elektromos-motor gyártását bővíti Győrben az Audi, amely a 250 új munkahelyre 6,4 milliárdos támogatást kap a kormánytól. Az e-motorgyártás központja a győri üzem lesz.
Az Audi 41 milliárd forintból bővíti Győrben járműgyártási infrastruktúráját, motorfejlesztési központját és elektromos meghajtásokat gyártó egységét – közölte Szijjártó Péter. Szinte napra pontosan egy évvel azután, hogy bejelentették az e-motorok gyártásának elkezdését.
Évekig mi fizetjük az új alkalmazottakat
A kormány 6,4 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást ad a 250 munkahelyet teremtő beruházáshoz.
Vagyis 25 milliót minden egyes munkahelyhez.
A hazai átlagot messze meghaladó fizetéseket figyelembe véve ez azt jelenti, hogy – a közterhekkel együtt – több évig a magyar adófizetők állják az új munkavállalók bérét az Audinál.
Ez illeszkedik abba a tendenciába, amelyben egyre nagyobb készpénzes hozzájárulással segít ide összeszerelő üzemeket, amelyek alacsony hozzáadott értéket előállító képessége súlyos problémákat okoz a jövőre nézve. elsősorban autóipari kapacitásokat a kormány. Ennek veszélyei elég közismertek, a járműgyártás felett sűrűsödő fellegek gyűlnek.
Nem így látja ezt Szijjártó. Szerinte mindenféle „okos szakemberek” az autóipar visszaesésével riogatnak, ezzel szemben az év első öt hónapjában 12 százalékkal nőtt a magyar autóipar teljesítménye, ezzel új csúcsot is megdönthet.
E-motorgyártási központ Győr
Az Audi Hungaria Zrt. igazgatóságának elnöke, Achim Heinfling (aki ősztől az ingolstadti központot fogja irányítani) kifejtette, hogy a vállalat e-transzformációs projektje a gyártásra és a fejlesztésre egyaránt kiterjed. Jelentős mértékben bővül az elektromos hajtásrendszerek előállítása a győri üzemben, a fejlesztési központ pedig új műhellyel és tesztpadokkal bővül 2022 végéig.
Az Audi Hungaria egy éve gyártja az elektromos meghajtásokat a márka első teljesen elektromos modellje, az Audi e-tron számára, és ezzel az e-motorgyártás központja az Audi konszernben.
Nem volt jó év a tavalyi
Az Audi győri üzeme az Audi- és Volkswagen konszern központi motorszállítója, amely a kedden bejelentett bővítést követően csaknem 13 ezer munkavállalónak fog munkát adni.
Tavaly 2,3 százalékos visszaeséssel
2307 milliárd forint árbevételt értek el. A motorgyártás darabszáma 1 954 301-re esett vissza mintegy 10 ezres csökkenéssel. A vállalat a járműipart érintő változásokkal indokolta a kis mértékű visszaesést, de a tavalyi eredmények ismertetésekor márciusban közölték, hogy idén nem számítanak további csökkenésre, és újbóli növekedést is elképzelhetőnek tartanak.
Heller elmúlt igazsága
Itt hagyott bennünket. Mihez fogunk most nélküle? Alighanem ő is helyeselné, ha tovább gondolkodunk azon, amit mondott, amit írt.
Naponta politizáló tudós volt. Egyike, s talán legtekintélyesebbje volt azoknak, akik már a 2018-as, elveszett választás előtt teljes, a Jobbikot is magába foglaló ellenzéki összefogás mellett érvelt. Ha az MSZP, az állampárt utódpártja demokratikus párttá válhatott, miért ne válhatna a Jobbik is demokratikus párttá egy megváltozott helyzetben, mondta. A legfontosabb ugyanis, hogy menet közben megállítsuk az épülő Orbán-rendszer kialakulásának, bebetonozásának folyamatát. Ha ez csak a Jobbikkal összefogva megy, hát úgy.
Azok közé tartozom, akiket meglepett, hogy ezzel állt elő, és nem is fogadtuk el a logikáját, sem a választások előtt, sem utána. Ami engem illet, azt gondoltam, s gondolom ma is, hogy a Fideszt akkor lehet legyőzni, ha azt a politikai irányt – az agresszív nacionalizmust és idegenellenességet, az európai integrációt elutasító bornírt protekcionizmust, a szegényellenes társadalompolitikát – elutasítja majd a társadalom többsége. Én ezeket az elemeket tartom ugyanis az orbáni politika fő pilléreinek.
A közpénzek és közvagyon iparszerű fosztogatását (amit pontatlanul korrupciónak szoktak nevezni, s amely jelenség köré a maffiaállam-teóriát építették) pedig csak
kísérőjelenségnek.
Márpedig a Jobbikkal valójában csak ez utóbbi jelenség elutasításában és ostorozásában van egyetértés, a politika többi kulcselemét illetően nincs, azokat illetően a Jobbik a Fidesszel mindmáig csereszabatos. A vele együtt elért esetleges győzelem ezért csak rendkívül ingatag győzelem lehetett volna, ha egyáltalán elérhető.
Ez az én, évek óta ismételt gondolatmenetem. Amit Heller Ágnes a Jobbikkal kötendő szövetség ügyében képviselt, szemben áll ezzel. Meglepett vele, de látnunk kell, hogy az ő érvelésében is súlyos igazság van. Immár tizedik éve vagyunk tanúi annak, hogyan épül föl egy demokratikus jogállam romjain az orbáni önkényuralom. Lépésről-lépésre épül az új rendszer, kezdve onnan, hogy 2010 nyarától minden kiegészítéssel inkább a magukévá tették az Alkotmánybíróságot, majd ősszel korlátozták a hatáskörét is, és felszámolták az államtól való függetlenségünk egyik legfontosabb elemét, a magán-nyugdíjpénztárakat, odáig, hogy a 2018-as választást követően megszüntetik a Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatát, súlyosan korlátozzák a magániskolákat és magántanulást.
Ezek az intézményi keretek, de az ország szolgasorba hajtásának legalább ennyire fontos oldala az, hogy hogyan idomul ehhez milliók viselkedése, világlátása. Ahogy 1989 előtt az akkori milliók számára magától értetődő volt, hogy hátralevő életüket is a pártállami rendszerben élik le, ugyanúgy 2010 óta a mai milliók is egyre inkább magától értetődőnek tekintik, hogy belátható ideig ebben a rendszerben fognak élni. Ehhez igazítják minden vágyukat, törekvésüket, ebben a rendszerben keresik a maguk helyét, ennek rájuk nézve adódó előnyeit igyekeznek kihasználni, és hátrányait csökkenteni. Ahogy 1989 előtt 99 százalék szavazott a Népfront jelöltjeire, és kilencvenvalahány százalék el is ment szavazni, úgy szavaz ma már ötvenvalahány százalék a Fideszre, de a falvakban ez sokfelé már ma is kilencvenvalahány százalék.
Persze lehet a félig teli poharat félig üresnek tekinteni: ma még csak ötvenvalahány százalék.
Az új egypártrendszer még csak épül, még nincs kész. Ennyiben volt jogos úgy gondolkodni, hogy ha ezt a rendszerépülést megszakíthatja egy választási vereség, bárkitől is szenvedi el azt a Fidesz, az új állampárt. Ez lehetett az alapja Heller Ágnes tavalyi álláspontjának, miszerint a Jobbikkal is össze kellett volna fogni az Orbán-rendszer megbuktatására. Lássuk be tehát: megalapozott álláspont volt.
Miközben nem kevésbé igazunk volt akkor, amikor azt gondoltuk vele szemben, hogy a Jobbik bevonása az Orbán-ellenes összefogásba erkölcsileg is, politikailag is hitelteleníti ezt az összefogást.
Ez állt Setét Jenő, a kiváló roma politikus felháborodása mögött, aki a nyilvánosságban a leghatározottabban utasította el Heller álláspontját.
Amikor Heller Ágnes megfogalmazta a maga álláspontját a Jobbikkal való összefogásról, a Jobbik még húsz százalékos párt volt, a legerősebb ellenzéki párt, a Fidesznek pedig nem volt meg az ötven százalékos szavazattöbbsége illetve kétharmados mandátumaránya. Azóta a Fidesz kétségkívül tovább erősödött (ezt nem teszi kétségessé, hogy Európában nem érte el nagyratörő, de irreális célját, a szélsőjobboldal blokkoló kisebbségét az Európai Parlamentben), a Jobbik pedig húsz helyett hat százalékos párttá, a legnagyobb helyett a harmadik-negyedik ellenzéki párttá zsugorodott. Egykori szavazói részben elmentek Toroczkai mozgalmához, részben a Fideszhez, és olyanok is lehetnek egykori szavazói között, akik visszatértek a baloldalra. Ha ma ez a helyzet, akkor egyre kevésbé éri meg a Jobbikkal való összefogással tenni bizonytalanná a Fidesszel szembeni ellenzékiség erkölcsi és politikai alapjait.
Ezt persze vele kellene megvitatni. Ha már nem lehet, akkor magunknak, magunkban kell megőriznünk az ő érveit is a magunkéi mellett.
Mit építenek az Orbán-birtokon?
Bunker, mélygarázs, wellness-központ, agy valami más épül az Orbán-család alcsútdobozi birtokán – találgat Hadházy Ákos. Várja az olvasók tippjeit a nagyszabású építkezésről.
„Valami hihetetlenül nagy építkezés zajlik Orbánék alcsútdobozi birtokán. Magam is meglepődtem, milyen változások történtek, amióta legutóbb arra jártam (a képek közül az egyiket két éve, a többit néhány napja készítettem)” – írta ma reggeli Facebook-bejegyzésében Hadházy Ákos.
A független képviselő magyarázásul leírja, a legfeltűnőbb, hogy új épület készül, jól látszik a mélyen a földbe ásott alap a már korábban felújított egykori cselédszállás és az istálló között. „Nem tudhatjuk, mi lesz ez – Önök is tippelhetnek, hogy bunker, esetleg mélygarázs vagy föld alatti wellness-központ épül-e ott” – írja Hadházy. Ami még látható, hogy a második egykori cselédszállást is teljesen átépítik, a tetőt leszedték, újraépítik, de addig belátni az épületbe. Elegáns megoldással az emeleti szobák egy óriási központi hallt fognak körül venni.
Nem tudni, hogy Orbán lovakat fog-e tartani, vagy focipálya lesz benne, de az egyik istálló új tetőt kapott, egy részén már fent vannak a cserepek. A másik sorsa még kérdéses, a régi tetőt ott is elbontották de egyelőre nem látunk újat rajta.
Ami még változás fentről látható, az egy nagy, szépen gondozott „konyhakert”. Két éve még csak egy kis fóliasátor mutatta, hogy az Orbán család valamely tagja szeret kertészkedni.
Az öt épületből, plusz egy kis víztoronyból álló, kívülről, az országútról szinte láthatatlan majorság amúgy régen Habsburg József nádoré volt, most papíron a miniszterelnök apjáé. Hadházy azonban felidézi, hogy néhány éve kiderült, azt valójában Orbánék használják. A majorságot 2011-ben 10 évre kibérelte M. Lőrinc. Ez a politikus szerint színlelt szerződés, mert a birtokot minden jel szerint az O. család használta. M. ennek ellenére évi 15 milliót fizetett a miniszterelnök családjának- a semmiért.
A nyilvános cégadatokból amúgy látszik, hogy M. Lőrinc egyébként idén előre kifizette a hátralevő bérleti díjat és „távozott” – persze valójában eddig sem volt ott. Mindenesetre időközben megvette az Orbán-uradalom szomszédjában fekvő grandiózus golf klubot és a hozzá tartozó kastélyt – olvasható Hadházy oldalán.
Valami van a levegőben, de még nem mindenki érzi
A lakosság még nem érzi az elemzők által jövendölt nehézségeket, a gazdaság szereplői viszont valamit „szagolnak” a levegőben – olvasható ki a GKI havi jelentéséből. A gazdaság állapotának megítélése általánosságban is romlott.
Júniusban – az áprilisi kétéves mélypont, majd a májusi javulás után – 2017 kora nyári szintjére esett a GKI Gazdaságkutató Zrt. konjunktúraindexe.
Két világ: üzleti és lakossági
Nem először regisztrálja a GKI a lakosság és az üzleti világ véleményének kettősségét.
Az üzleti várakozások szinte egész évre jellemző romlása folytatódott, miként a fogyasztóiak javulása is.
Az üzleti várakozások utoljára két és negyed éve voltak ilyen alacsonyak, a fogyasztóiak pedig egy éve voltak ilyen magasak.
Az üzleti szférán belül minden ágazatban romlottak a várakozások, de míg az iparban és a szolgáltató szférában a változás jelentős volt, az építőiparban és a kereskedelemben hibahatáron belüli. Az ipari bizalmi index júniusban 2017 eleji szintjére esett. Egyaránt romlott a termelési színvonal és a termelési kilátások, a rendelésállományok – ezen belül az exportrendelések -, valamint a készletek megítélése.
A lakásépítések lassan kifuthatnak
Az építőipari bizalmi index értéke júniusban lényegében stagnált. A mélyépítő cégek kissé derűlátóbbá váltak, míg a magasépítők kilátásai valamelyest romlottak – írja a GKI. Ez összefügghet azzal, hogy az ingatlanpiac, ezen belül a lakásépítések valószínűleg elérték zenitjüket. A kutatók által mért indexek ezt látszanak alátámasztani: az előző háromhavi termeléssel kapcsolatos elégedettség érezhetően, a rendelésállományok értékelése enyhén romlott.
A kereskedelmi bizalmi index értéke 2019 hatodik hónapjában a májusi emelkedés után gyakorlatilag stagnált, s ezzel az elmúlt öt évet jellemző viszonylag keskeny sáv közepéhez áll közel. Az eladási pozíció és a készletszint megítélése romlott, míg a várható rendeléseké javult. A szolgáltatói bizalmi index júniusban a 2017 eleji szintre esett. Egyaránt rosszabb lett az üzletmenetről, az elmúlt időszaki és a várható forgalomról alkotott vélemény.
Gyengült a foglalkoztatási szándék
A foglalkoztatási szándék az építőipar kivételével minden ágazatban érezhetően gyengült, összességében kétéves mélypontjára került (bár idén áprilisban már volt hasonló). Ennek jeleiről az autóiparban nemrég írtunk.
Ugyanakkor a lakosság munkanélküliségtől való félelme csökkent.
Az áremelési törekvés az iparban és a szolgáltató szférában erősödött, a kereskedelemben és az építőiparban visszafogottabb lett, s kissé csökkent a fogyasztók inflációs várakozása is. A cégek jellemzően 80 százaléka nem készül árváltoztatásra, az építőiparban azonban ez az arány csak 70 százalék
Az emberek optimizmusa még töretlen
A magyar gazdaság helyzetének megítélése összességében romlott,
ezen belül az iparban és az építőiparban jelentősen, míg a kereskedelemben és a szolgáltató szférában javult. Kedvezőbb lett a lakosság véleménye is.
A GKI fogyasztói bizalmi index a májusi enyhe csökkenés után júniusban dinamikusan emelkedett, melynél magasabban legutóbb egy éve állt. A lakosság saját pénzügyi helyzetének várható alakulását és főleg saját jövőbeli megtakarítási lehetőségét sokkal jobbnak látta, mint egy hónappal ezelőtt. Utóbbi közel 17 éves rekord. Az emberek a nagy értékű tartós fogyasztási cikkek vásárlási lehetőségét is kedvezőbbnek vélték, mint májusban
Ózd versus Eger, Soroksár
- „Egy az egy ellen” előbb négy, később hatpárti összefogással
- Ha egy közös jelöltet mégsem támogat mind a hat párt, akkor akit nem arra a támogatás megvonása ennek ellenére sem indít saját jelöltet
- A Jobbik minden jelöltje azt a pártot képviseli, amelyet náci jellegű pártként ismertünk meg
- Hogy az összefogás valójában mire jó, azt akkor látjuk meg, amikor az ellenzéki összefogás polgármesterei és helyi képviselői átveszik mandátumukat, és munkához látnak
„Egy az egy ellen” – így szól az ellenzék stratégiája az önkormányzati választásra. Széles összefogás a DK-tól az MSZP–Párbeszéden, LMP-n és Momentumon át a Jobbikig. Az EP-választás után az áprilisban még négy párti (MSZP–DK–Momentum–Párbeszéd) budapesti szövetséget is hat pártira (plusz Jobbik, LMP) bővítették.
Minden városban, budapesti kerületben egy polgármester-jelölt indul a Fidesz jelöltjével szemben, és az összes párt azt az egy jelöltet támogatja. Ugyanígy az egyéni választókerületeket is elosztják egymás között. Abban bíznak, hogy ennek következtében ott, ahol az EP-választáson többen szavaztak az ellenzékre, mint a Fideszre, az ellenzéki jelöltek nyerhetnek. Reménykedjünk, hogy így lesz.
Néhány napja viszont kiderült, hogy Ózdon a DK és a Momentum nem támogatja a jobbikos polgármestert. Nem, mert néhány éve náci ízű kijelentéseket tett. Nem indítanak vele szemben jelöltet, de nem támogatják, nem vesznek részt a kampányában.
Korábban MSZP-s politikusoktól hallottam, hogy a Jobbik jelöltjei esetében egyénileg mérlegelik: ki tekinthető olyannak, akit lehet támogatni – mint a Jobbik gyöngyösi vagy soroksári polgármester-jelöltjét –, és ki az, akit nem. Úgy tűnik, ma már a DK is így gondolkodik, a Momentum pedig, ha nem tévedek, mindig is így gondolkodott.
Sajnálom, de ez tévedés.
A választás: politika. A választók különféle politikák között választanak. Az önkormányzati választás is az. Sokszor mondják ugyan, hogy nincs baloldali meg jobboldali csatorna vagy köztisztaság, vagyis a helyi politikában a pártok különböző elvei félretehetők, de ez tévedés. Hogy csak egy-egy nagyon ismert példát mondjak: Kriza Ákos Miskolcon megmutatta, hogy mi a jobboldali várospolitika (a jobboldal szó magyarországi értelmében), Karácsony Gergely pedig Zuglóban azt, hogy mi a baloldali várospolitika. A menekültkérdésben Botka László mutatta meg Szegeden 2015-ben, hogy hogyan viselkedik egy baloldali városvezető. Toroczkai László Ásotthalmon pedig azt, hogy hogyan viselkedik ugyanabban az ügyben egy szélsőjobboldali polgármester.
A Jobbik minden jelöltje azt a pártot képviseli, amelyet náci jellegű pártként ismertünk meg, hiszen még félkatonai szervezetet is létrehozott, ahogy az egy náci jellegű párttól elvárható, és amely évek óta „néppártosodásról” beszél, ami politikailag tartalmatlan megfogalmazása valamiféle változási törekvésnek, de
az Országgyűlésben megszavazta a Fidesz hetedik alaptörvény-módosítását. Azt az alaptörvény-módosítást, amely egyebek mellett alkotmányossá (pontosabban alaptörvényessé, mert alkotmány ma nincs Magyarországon) tette a hajléktalanság üldözését és lehetővé tette a menekültügy még szigorúbb, még embertelenebb kezelését.
Megszavazta azt az Egerben közös polgármester-jelöltként induló Mirkóczki Ádám is, akit a Jobbikon belül mérsékeltnek tekintenek. Soroksári polgármester-jelöltjük, Berecki Miklós nem, mert nem országgyűlési képviselő, de ha az lenne, minden bizonnyal megszavazta volna.
Az önkormányzati választási együttműködések létrehozásánál a részvevők igyekeznek elkerülni azokat a témákat, ahol eltérnek a nézeteik. („Azt nézzük, ami összeköt, s nem azt, ami elválaszt.”) Ha depolitizálják az önkormányzati kampányt, akkor ez a kampányban akár még működhet is. Jó ez arra, hogy a pártok politikai identitása még jobban elmosódjon, mint amennyire a pártok egy részénél már eddig is elmosódott. Ugyanakkor Ózdon a DK és a Momentum híveinek nem lesz kire szavazniuk, hiszen csak a Jobbik vagy a Fidesz jelöltjére szavazhatnának. (Az idei EP-választáson Ózdon 1513-an szavaztak a DK-ra, ami 18,5 százalék volt, és 294-en a Momentumra, ami pedig 3,6 százalék.)
Ha hosszabb távra gondolkozunk, akkor sem az nem jó, hogy Ózdon nem lesz kire szavazni, sem pedig az, hogy másutt csak olyan politika képviselhető, ami minden ellenzéki pártnak elfogadható, és elmosódik a pártok arculata. (Sok tekintetben az országos politikában is elmosódik, de ezt most félreteszem.) Hogy jó-e ez az október 13-ig terjedő rövid távon, azt október 13-án este meglátjuk. Hogy valójában mire jó, azt akkor látjuk meg, amikor az ellenzéki összefogás polgármesterei és helyi képviselői átveszik mandátumukat, és munkához látnak. Akkor, amikor döntenek majd valahogy a cigánytelepekről, általában is lakásügyekről, a kilakoltatásokról, továbbá a közmunka elosztásáról, az óvodákban érvényesülő szegregációról (hiszen az iskolaiba már nincs beleszólásuk) és más, korántsem politikamentes dolgokról. A politika ugyanis nemcsak abból áll, hogy itt vagy ott legyőzzük-e Orbánt. Az első lépés persze ez, de a másodikról és harmadikról sem célszerű hallgatni.
Wizz Air, milánói járat
Előre leszögezem: semmivel és senkivel nem tudom igazolni, hogy egy fontos politikusunk a közelmúltban, a Wizz Air milánói járatán utazott volna. Miként azt sem, hogy a járat csak másfél órával az eredetileg megadott indulási időpont után indult haza, miután a fontos személy is megérkezett a gépre.
A történetet egy NER-közeli barátom mesélte, miközben kajánul mosolygott. Megpróbáltam az eset után érdeklődni, magától a Wizz Airtől is érdeklődtem a szóban forgó járat késésének okáról, de csak semleges magyarázattal szolgáltak: a tényt nem tagadták, de a repülőterek zsúfoltságával, Milánó mindennapos túlterheltségével magyarázták.
Már túl is léptem volna a történeten, amikor a napokban a hvg.hu oldalán megjelent egy hír: „Fapadoson utazott, gurulós poggyásszal vegyült Orbán Viktor” a Wizz Air egyik Milánó–Budapest fapados járatán. Az utasok felismerték, volt, aki fotót is készített a miniszterelnökről, aki testőrség nélkül, egyszerű turista utasként jelent meg a fedélzeten. meglehetősen hangos visszhangja volt a hírnek: az ellenzéki média némi kaján kétkedésével, de összességében pozitív kicsengéssel kulminálódott az eset. Itt talán napirendre is térhettem volna a történtek felett, de néhány kérdés nem hagyott nyugodni.
Hogyan és miért utazott miniszterelnökünk Milánóba? Annak kicsi a valószínűsége, hogy titokban ott szeretett volna meginni egy finom, igazi olasz kávét, vagy még egy pizza margheritát is megengedett magának? Megfeledkezett az időről, és késve rohant a Malpensa repülőtérre, hogy még elérje a Wizz Air 22 óra után induló budapesti járatát.
Talán ugyanazzal kapcsolatban utazott az a miniszter is Milánóba akiről utalást tett a barátom is, aki a korábban történt rejtélyes Wizz Air késésről mesélt? Szerinte a másfél órás várakozás okozója is „egyik vezető politikusunk” volt. Lehet, hogy a két eset összefügg?
A miniszterelnök a közelmúltban valóban járt az olasz városban, és aligha magánemberként ruccant ki Észak-Itáliába, sokkal inkább feltételezhető, hogy miután a Liga, az önmagán is messze túlnövő olasz kormánypárt, központja ebben a városban van, s Orbán „félhivatalosan” akár Salvini belügyminiszterrel is találkozhatott egy nappal az előtt a fontos szavazás előtt, amely Ursula von der Leyen bizottság-elnöki megválasztásáról döntött. Talán néppárti „futárként” vele ígértek a jelölt hathatós támogatásáért uniós segítséget a menekültek szétosztásában, vagy az olasz államháztartási hiány miatt amúgy napirenden lévő eljárásban némi enyhébb dorgálást.
Miniszterelnökünk pedig beváltható jó pontokat szerezhetett a Néppárt vezetői körében, amikor majd ősszel a felfüggesztés további sorsáról, illetve a hetes cikkely szerinti eljárás folytatásáról, vagy a hazai demokráciát ért bírálatok szankcióiról lesz szó.
Közben persze megihatta azt a finom kávét, és talán egy pizzára is megvendégelték.
(u.i.: A magánlátogatáson Szentpéterváron turistáskodó Orbánnal Viktor miniszterelnökkel egyidőben véletlenül épp ebben a városban tárgyal Vlagyimir Putyin. Semmi nyoma, hogy találkoztak volna…)
Nem lehet kizárni a Zsolnay leszármazottakat a Zsolnay Zrt.-ből
Hosszú, mondhatni végeláthatatlan harcok után fontos, de még közel sem végső állomásához érkezett a Zsolnay Zrt., kontra Mattyasovszki-Zsolnay Zsófia és Viktor a Zrt.-ből való tagkizárási pere. A felperest a Bajkai István nevével fémjelzett SBGK Ügyvédi Iroda képviseli, míg az alperes – lévén maga is jogász – saját képviseletét látja el az ügyben.
A Zrt. tavaly szeptemberben tartott közgyűlésén javasolta a gyár Bachar Najari néven ismert tulajdonosa Zsolnay-Mattyasovszky Zsófia és unokaöccse, a Pécsett jogászként dolgozó Zsolnay-Mattyasovszky Viktor, mint kisebbségi Zsolnay-részvényesek kizárását – mivel Najari szerint – a cégnek és a gyárnak ártó tevékenységet folytattak a részvényesek. Az ügynek külön pikantériája, hogy a két kisrészvényes történetesen két egyenesági Zsolnay-leszármazott. A közgyűlés határozata nem volt kétséges, hiszen a többségi tulajdonos vette napirendre, márpedig Bachar Najari a maga bármit 80 százalékos tulajdonosi részesedésével bármit meg tud szavaztatni. A közgyűlés meg is szavazta a két leszármazott kizárását. A kisrészvényesek védelmében a jog úgy rendelkezik, hogy a közgyűlés határozata után a bíróságnak is ki kell mondania a kizárást.
A Pécsi Törvényszék tegnap hozott elsőfokú döntésének értelmében a felperes keresetét elutasította, így a kizárás továbbra sem léphet életbe.
A Zsolnay gyár utóbbi évtizedes történetét ismerve nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy sem ez a per, sem a Zsolnay Zrt.-vel összefüggésben lévő számtalan másik eljárás nem itt ér véget.
Azt túlzás lenne mondani, hogy kíváncsian várjuk a folytatást, de jön az számtalan felvonásban anélkül is.
Portálunk itt, itt, itt és itt foglalkozott a Zsolnay-saga különböző fejezeteivel.
Elhunyt Heller Ágnes
Kilencven éves korában elhunyt Heller Ágnes.
A Széchenyi-díjas filozófus, esztéta, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja az MTA balatonalmádi üdülőjének strandjáról indult úszni, de ismerősei hiába várták a parton írta a 444.hu. Halálhírét megerősítette a filozófus Facebook-oldala és a Magyar Tudományos Akadémia is.
MSZP, van még lejjebb?
Közzétette 2019. július havi kutatását a Závecz Research. A korábbi mérésekhez képest jelentősen csökkent a Jobbik és az MSZP támogatottsága. A Jobbik támogatottsága a választókorú népesség körében 6%, míg az MSZP már csak 5% támogatót mondhat magáénak.
