Kezdőlap Itthon Oldal 246

Itthon

Nem fog a propaganda: európai állampolgárnak valljuk magunkat

Bak Mihály
-
0
Nem fog a propaganda: európai állampolgárnak valljuk magunkat

Javult az EU imázsa a magyarok szemében a kormányzati gyalázkodás dacára, és hiszünk jövőjében is. Az euró támogatottsága viszonylag magas és elsöprő többség EU-állampolgárnak tartja magát. Menekültügyben is reális a magyar közvélemény – a felmérésben.

Az európaiak optimistán tekintenek az EU helyzetére, öt éve nem volt ilyen pozitív a felmérés eredménye – áll az Európai Bizottság számára készült friss Eurobarometer felmérésről készült közleményben. A részletadatok láttán azt tehetjük hozzá ehhez, hogy

mi, magyarok szeretjük az Európai Uniót.

Az új Eurobarométer felmérés eredményeiből az derül ki, hogy a polgárok a gazdaságtól a demokrácia helyzetéig minden területen jóval nagyobb arányban tekintenek pozitívan az Európai Unióra. A 2014. júniusi felmérés óta most születtek a legjobb Eurobarométer-eredmények.

A felmérést az európai választásokat követően, 2019. június 7. és július 1. között végezték a 28 uniós tagállamban, valamint az öt tagjelölt országban 27 464 fő megkérdezésével. Magyarországon 1038 embernél jártak.

A főbb megállapítások közül kiemelhető, hogy az euró még soha nem élvezett ilyen nagy támogatást, az éghajlatváltozás pedig uniós szinten a polgárokat foglalkoztató második legfontosabb kérdéssé lépett elő, míg az első a bevándorlás maradt.

Bízunk az EU-ban

Az EU-ba vetett bizalom utoljára 2014-ben állt ilyen magas szinten, és továbbra is meghaladja a nemzeti kormányok vagy parlamentek iránti bizalmat.

A legutóbbi, 2018. őszi Eurobarométer felmérés óta 23 uniós tagállamban nőtt azok aránya, akik pozitívan vélekednek az EU-ról, az átlag 45 százalék. A legszembetűnőbb ez a növekedés Cipruson (47, +11), Magyarországon (52, +9), Görögországban (33, +8), Romániában (60, +8) és Portugáliában (60, +7). Vagyis

a folyamatos hazai gyalázkodó ellenpropaganda dacára hazánk fiai szemében jelentősen nőtt a közösségbe vetett bizalom.

Javult az unió imázsa

Külön rákérdeztek az EU imázsára is. Ez is javult az elmúlt években: 2018 ősze óta kettő, 2014 tavaszához képest pedig tíz százalékpont növekedés volt megfigyelhető, így a pozitív vélemények aránya az elmúlt 10 évben tapasztalt legmagasabb szintre emelkedett, az átlag 45 százalék.

Forrás: Európai Bizottság

Itt három lehetőség (pozitív, semleges, negatív) közül választhattak. Semlegesen a válaszadók 37 százaléka (2018 őszéhez képest +1 százalékpont), negatívan pedig kevesebb mint egyötödük (17, -3 százalékpont) vélekedik az EU-ról, ez utóbbiak aránya tíz éve nem volt ilyen alacsony.

Magyarországon 52 százalék szemében pozitív a kép, ami plusz 9 pont tavalyhoz képest,

semleges 37, mínusz 1, rossz 11, jelentősen, 8 ponttal kevesebb. Egy tavaly év végi felmérés (Publicus) szerint 68 százalék ma is belépne az EU-ba.

Pozitív jövőkép

Az európaiak többsége optimista az EU jövőjéről (61 százalék, +3 százalékpont), és csupán 34 százalékuk (-3 százalékpont) borúlátó. Magyarország a középmezőnyben van 68 százalékkal, és jóval az átlag alatti (28 százalék) a pesszimisták aránya.

Forrás: Európai Bizottság

Nem meglepő az Egyesült Királyság (47) véleménye a Brexit körüli huzavona közepette és a kiszakadási népszavazás után. Meglepő viszont a franciák borúlátása (50 százalék a korábbi 45 után).

Szeretik az eurót, jól áll a gazdaság

Jó hír az européereknek, hogy rekordszinten az euró támogatottsága is. A gazdasági és monetáris unió és az euró támogatottsága új rekordot ért el, miután az euróövezetben a válaszadók több mint háromnegyede (76 százalék, +1 százalékpont; 2014 tavasza óta +9 százalékpont) nyilatkozott úgy, hogy pozitívan vélekedik az unió közös valutájáról.

Az EU egészét tekintve az euró támogatottsága stabilan 62 százalékon áll. Magyarországon az átlag alatti az érték (57 százalék), aminél korábban – nem feltétlenül uniós tudakozódásban – mértek már többet is (tavaly májusban az EU még 59 százalékot mért, igaz, idén júniusban pedig 66 százalékot). A közös valuta értékét persze igazán azok érzik, akik ezt használják, ahogyan az a grafikán is látszik.

Forrás: Európai Bizottság

Több, mint egy éve egyre hangosabb a magyar kormány válságot jövendölő kommunikációja.

Nos, ez – eddig – nem győzte meg a magyarokat, akik a második legnagyobb arányban (72 százalék) teljesen jónak látják az EU gazdaságát,

és csak 22 százalék tartja rossznak. Ez ráadásul tavaly ősz óta plusz 7, illetve mínusz hét százalékpont változás.

Uniós állampolgárok vagyunk

Arról is tudakozódtak, hogy uniós állampolgárnak tartják-e magukat a tagországokban élők. Az erre adott válaszok (84 százalék teljesen, 26 egyáltalán nem) nem csak az uniós átlagnál (73, illetve 26) sokkal jobb, hanem

élesen ellentétben áll a kormányzat bezárkózó, a „nemzetek Európáját” hirdető álláspontjával és konfliktuskereső gyakorlatával.

Uniószerte a szabad mozgást, munkavállalást és letelepedést tekintik az EU legfőbb vívmányának. Nálunk a 83 százalék még az uniós átlagot (81) is meghaladja. Meglepő viszont, hogy mennyire alulértékelt (vagy nem megtapasztalt) a határok nélküli utazás előnye. A magyarok mindössze 42 százaléka mondta, hogy részesült ebben a vívmányban (az EU-átlag 56 százalék). Valószínűleg a sokak számára elérhetetlen külföldi utazás állhat a háttérben, mert az EU-n belüli olcsóbb mobilozás előnyére hazánkból mindössze 38 százalék helyeslés érkezett.

Problémák itt és ott

Sokat mondó az válaszsor, amelyet a legfontosabb kérdéseket firtató kérdésekre adtak az emberek.

Az EU-ban egyre fontosabb szerepet kap az éghajlatváltozás és a környezetvédelem,

de uniós szinten továbbra is a bevándorlás aggasztja a leginkább a polgárokat – még az erőteljes (2018 ősze óta 6 százalékpontos) csökkenés után is a válaszadók 34 százaléka ezt jelölte meg első helyen. Az éghajlatváltozás, amely 2018 őszén még az ötödik helyen állt, mára a második legfontosabb kérdéssé lépett elő egy erőteljes (6 százalékpontos) növekedés után.

Amikor a magyarokat kérdezték, tőlük is kétféle választ vártak. Az egyik az, hogy saját országukban, a másik pedig hogy az EU-ban melyek a legégetőbb problémák. Honfitársaink meglepő realitásérzékről tettek tanúbizonyságot annak ellenére, hogy mindent elönt a pozitív és a negatív propaganda.

A magyarok szerint mindennél messze legnagyobb baj az egészségi és szociális biztonsággal van: 45 százalék, a 21 százalékos EU-átlaggal szemben.

Ezt követi az infláció, megélhetési költségek (32 százalék, a 28-ak átlagában ez 21).

A bevándorlás csak a harmadik legfontosabb kérdés (megosztva a nyugdíjüggyel). Ezt 17 százalékban jelölték meg hazánk legfontosabb kérdéseként (miként a többi országban is saját magukra nézve). Az EU egésze számára ez 49 százalékban fontos kérdés a magyarok szerint, a 28-ak átlaga ebben 34 százalék. A terrorizmus nálunk a sor alján van szinte azonos (5, illetve 6 százalékkal) a saját országnak és az EU-nak fontos kérdésként. Ugyanez 23, és 18 százalék, amikor a közösséget érintően kérdezték a magyarokat és a többi országban élőket.

Még mindig Gyurcsány egyenlő Orbán?

Bauer Tamás
-
0
Még mindig Gyurcsány egyenlő Orbán?
Valamiért kimaradt nekem Balavány György május végi reakciója az EP-választás eredményére a hvg.hu-n. Kár, mert Balavány fontos, figyelemre méltó szerző, akitől sok nagyon szép írást olvastam az elmúlt hónapokban az Orbán-rendszerről. Ez az írása azonban alapjaiban téves, és ezt két hónap elteltével sem késő megmutatni.
Balavány azon esik kétségbe, hogy az EP-választás eredménye szerint „a DK a Fidesz egyetlen szóba jöhető kihívójává magasodott” és „újra az a kérdés, hogy Gyurcsány vagy Orbán. Erre bírt redukálódni a stupid magyar közélet”. Balavány ezt azért tartja kétségbeejtőnek, mert szerinte „Gyurcsány a napnál fényesebben bizonyította a kormányzása idején, hogy semmi, mondom: semmi, még egyszer mondom: semmi lényegi különbség nincs közte és Orbán Viktor között.”
Mivel próbálja Balavány alátámasztani ezt az abszurd állítást? Ide kell másolnom írásából egy hosszabb passzust, hogy megcáfolhassam. Íme:
„Szokták mondani, hogy „ő azért nem lopott annyit”. Hű, de meg vagyok hatva. Annyit tényleg nem lopott, de nem az a kérdés, hogy mennyit lopott, hanem hogy lopott-e? Mi az hogy, nagyon is. Gyurcsány demokrata volt valaha, egy nyomorult percig is? Lószart, mama. Nem tekintette az ország egyik felét, az ún. jobboldaliakat (Magyarországon nincsenek jobboldaliak, ez csak egy ostoba ellenségcímke) leverendőnek és eltaposandónak? Dehogynem. Vetült rá a konszenzuális politizálásnak akár az árnyéka? Egy percre sem. Tisztogatott, káderpolitikát folytatott és hatalomkoncentrációra törekedett? De mennyire. Démonizált és háborús retorikát alkalmazott? Abszolút. „Le kell verni a jobboldalt, és én megteszem hezitálás nélkül.” A független sajtó és a közszolgálatiság nagy tisztelője volt? Ezzel végképp nem vádolható. Széthullott alatta a magyar egészségügy? Apró darabokra. Rendbe hozta a gazdaságot, vagy súlyosan eladósította az országot? Utóbbi. Hát közérdekű adatokat hamisított-e vajon? Szemrebbenés nélkül. Lekordonozta a Kossuth-teret, korlátozta a gyülekezési szabadságot, vérbe fojtotta az ellene folyó tüntetést?! Bizony ám. Hazudott reggel, éjjel, meg este? Mint a vízfolyás.”

Lássuk a vádakat, pontról-pontra.

Soha senki nem hozott még fel tényt annak alátámasztására, hogy Gyurcsány lopott volna.

Vagyonát azt megelőzően szerezte, hogy beszállt volna a politikába.
Privatizált, vállalkozott, de sem a vállalkozás, sem a privatizáció nem lopás. Amióta politikus, semmivel sem nőtt a vagyona. Szó sincs róla, hogy Gyurcsány élén állt volna a közvagyon elsajátítására irányuló szervezett akciósorozatnak, mint Orbán. Mi több, Gyurcsány miniszterelnökként megpróbált fellépni az MSZP-n belüli korrupcióval szemben, éles ellentétben állt azokkal, akiket azzal szoktunk kapcsolatba hozni, kezdeményezte az összeférhetetlenségi szabályok megszigorítását. (Ezzel kapcsolatban ellenállásra talált az MSZP-frakcióban.)

Nem volna különbség Orbán és Gyurcsány között?

Az őszödi beszéd részleteit Gyurcsány miniszterelnöksége idején tette közzé egy ismeretlen eredetű felvételről a közszolgálati Magyar Rádió. Megtehette? Megtehette, megtette. Mert Gyurcsány miniszterelnöksége idején a közszolgálati Magyar Rádió és Magyar Televízió közszolgálati volt, és a kormánytól, a parlamenti többségtől függetlenül tette, mert tehette a dolgát. Gyurcsányt a baloldalon sokszor bírálják, amiért kormányzása idején nem hozott létre baloldali, az MSZP-től függő, azt szolgáló médiát, ahogy a Fidesz tette. Gyurcsány erre mindig azt válaszolja, hogy nem tehette, mert ahhoz közpénzt kellett volna erre fordítani, vagyis ellopni.

Nem volna különbség Orbán és Gyurcsány között?

Az első Orbán-kormány idején közpénzből hozták létre a jobboldal ikonikus intézményét, a Terror Házát. Sokan gondoltuk és mondtuk is 2002-ben, hogy a Terror Háza költségvetési finanszírozását fokozatosan meg kellene szüntetni. Maradjon fenn, de nem állami intézményként. Ezzel szemben Medgyessy miniszterelnök – Gyurcsány tanácsára, kíséretében Gyurcsánnyal – elment a Terror Házába, megnézte a kiállítást. Fenntartották a költségvetési finanszírozását is. Gyurcsány ott állt Medgyessy „árokbetemetési” próbálkozása mögött. Orbán és pártja egy pillanatra sem hagyta, hogy megpróbálják betemetni az árkokat, az ellenzéki nyolc évben végig fenn akarta tartani a belpolitikai hidegháborút.
Gyurcsány 2007. januárjában Szembenézés című, a Népszabadságban közzétett írásában tett hitet a jobboldallal való együttélés szükségességéről. Természetesen le akarta győzni a jobboldal nagy pártját, a Fideszt, de sohasem akarta a jobboldalt eltaposni, együtt akart vele élni.
Széthullott Gyurcsány alatt a magyar egészségügy? A második Gyurcsány-kormány tette az elmúlt két évtizedben az egyetlen komolyan vehető kísérletet a magyar egészségügy átfogó reformjára, a Fidesz pedig mindent megtette ennek megakadályozására. Ugyanazt tette a Fidesz, amit a Horn-kormány idején a nyugdíjreform ellen próbált tenni, csak akkor a népszerű reformot nem tudta megakadályozni, azért sem, mert akkor a reform mögött állt az egész kormánykoalíció, az egészségügyi reformot viszont sikerült megakadályozni, mert csak a koalíció egy része, az SZDSZ támogatta, és addigra a Fidesz sokkal erősebb lett, mint a nyugdíjreform idején volt. Hogy mi lett a reform megakadályozásának eredménye, azt ma láthatjuk az egészségügy állapotán.
Hazudott, közérdekű adatokat hamisított? Ezek legendák. Ő maga vádolta meg hazugsággal saját kormányát, de ez nem volt igaz, csak retorikai fogás volt az őszödi beszédben. Közérdekű adatok hamisításával a Fidesz vádolta meg, de még soha senki nem mutatta meg, hogy milyen adatot hamisítottak meg Gyurcsány miniszterelnöksége idején. Az állítás egyedüli alapja, hogy

az aktuális hiányadatot nem a 2006-os választás első fordulója előtt, hanem utána tették közzé. Ez nem hamisítás.

A magyar adatszolgáltatás olyan szorosan kapcsolódik az európaihoz, hogy adathamisítás nincs is lehetőség, akkor sem volt.

A 2006. szeptemberi és októberi tüntetésekkel szembeni rendőri fellépés semmivel sem volt durvább, mint erőszakot alkalmazó tüntetőkkel a világ bármely demokráciájában lett volna. Tessék Franciaországra gondolni! Ha hiba történt, az a rendőri fellépés utólagos politikai minősítésében volt tetten érhető.

Az elterejdt, és Balavány által is visszhangzott vádak alaptalanok.
Nekem a DK-ban komoly nézeteltéréseim alakultak ki Gyurcsánnyal, ezért mondtam le immár öt évvel ezelőtt a DK-ban viselt alelnöki tisztségemről. Ezek túlnyomórészt gazdaság- és társadalompolitikai nézetkülönbségek egy szocialista és egy liberális gondolkodású ember között. Nem érintik azonban azt, hogy Gyurcsány demokrata politikus, demokratikus keretek között töltötte be a miniszterelnöki tisztséget, a magyarországi demokrácia helyreállítására törekedve vezet egy ellenzéki pártot, Magyarországot a demokratikus Európa részének tekintette és tekinti.
Elismerem, a győzelem akarása olykor kínos hibákba viszi bele, mint öt évvel ezelőtt egy rasszista gesztusairól ismert polgármester-jelölt támogatása Miskolcon, vagy a tavalyi országgyűlési kampány ukránellenes videoklippje, de ezek a hibák – melyeket utólag el is ismer – nem állnak nála össze rendszerré, nem illeszkednek egy következetes politikai vonalvezetésbe, megmaradnak félrelépésnek.

Párhuzamba állítani őt Orbánnal, aki átgondolt terv alapján felszámolta Magyarországon a demokratikus jogállamot és önkényuralmat épített föl helyette, aki az országot kivezette a demokratikus országok közösségéből, aki politikájának alapjává tette a rasszizmust, súlyos félreértés.

Az Orbán–Gyurcsány párhuzam felújításával nemcsak az a baj, hogy hamis és méltánytalan. Ennél is fontosabb, hogy hibás politikai következtetésre vezet. Balavány írásának végén az alábbi következtetésre jutott: „Ja, és tisztelt momentumosok, kettős kihívás van: nemcsak a Fideszhez, de a másik politikai förmedvényhez képest is hiteles alternatívát kell felmutatni.” Az nyilvánvaló, hogy a Momentum más párt, más politikával, mint a DK, hiszen ha nem így lenne, nem kellett volna vezetőinek új pártot alapítaniuk. Balavány azonban ennél többet kíván, olyasmit, ami ugyanúgy ellentétes a DK, mint a Fidesz politikájával. Az eddigi legjelentősebb kísérlet arra, hogy egy politikai erő egyszerre mutasson fel alternatívát az egykori MSZP–SZDSZ kormányokkal és a Fidesszel szemben is, az LMP volt, és ez a törekvés – leginkább az LMP alapítójánál és legszínvonalasabb politikusánál, Schiffer Andrásnál – vehemens antikapitalizmusba, a létező Nyugattal szembeni ellenérzésekbe, gyanakvásba (és mellesleg a Fidesz nacionalizmusának átvételébe és a Jobbikhoz való közeledésbe) torkollott.
Az egykori MSZP–SZDSZ kormányok politikájával szemben sokféle fenntartása lehet az embernek, de az nem vitatható, hogy Magyarország jövőjét kapitalista gazdasági berendezkedésben, illetve demokratikus jogállamban és a nyugati demokráciákhoz való hasonulásban látták. Gyurcsány miniszterelnöki tevékenysége ennek jegyében telt, és alapjában véve ezt képviseli ellenzéki pártvezetőként is. Aki az LMP-hez hasonlóan egyszerre akar Orbánnal és Gyurcsánnyal szemben alternatívát, az óhatatlanul valamiféle harmadikutas megoldás irányába tolódik. Nagy szerencse, hogy ettől a Momentum nagyon messze áll, a jórészt néhányéves nyugati tanulmányok és munkakezdés után hazatért alapítók többé-kevésbé a mai Nyugat-Európához hasonló viszonyokat szeretnének Magyarországon is, ami semmiképpen nem „alternatívája” Gyurcsány politikájának.

Előbbre jutunk-e a tenyésztett „nemzeti tőkésekkel”?

Bak Mihály
-
2
Előbbre jutunk-e a tenyésztett „nemzeti tőkésekkel”?

Sokan figyelmeztetnek arra, hogy nem lesz jó vége a versenyképesség szempontjából (se) annak, hogy irányítottan, valódi verseny nélkül nyerik a megbízásokat a politikai kedvencek. Korrupciókutatók után itt egy újabb elemzése az uram-bátyám világ árának.

Nincs nap, hogy ne érkezzen hír arról, éppen hol és milyen állami megbízást nyer el a felcsúti zseni, a nemzeti vej vagy a kötélbarát (és a körülöttük csoportosuló kör). Ezek piactorzító hatásáról, például a törvényszerű drágulásról szól a 20 ezer építőipari közbeszerzést vizsgáló elemzés a Korrupciókutató Központ Budapest részéről, amely arra lyukad ki, hogy átlagosan 21 százalékkal voltak olcsóbbak a valódi versenyben elnyert megbízások.

A sima korrupciótól a jövővásárlásig

Mostanában pedig azt láthatjuk, hogy ezek az érdekeltségek egyre másra veszik be magukat stratégiai ágazatokba úgy, hogy magántulajdonú (esetleg külföldi) cégeket vásárolnak fel. Olykor súlyos kétségeket ébresztve aziránt, hogy egy multinacionális cég valóban üzleti megfontolás miatt válik meg a jelen és főleg a jövő ágazatában ténykedő leányától, amikor a teljes informatikai profilt átengedi Mészárosnak.

Ezzel a kérdéssel foglalkozik, igaz, nem magyar indíttatásból, hanem Olaszország példáján egy amerikai tudóspáros tanulmánya, amelyet a Defacto blog foglalt össze (és tett közérthetővé).

Haverok vagy érdemek?

A munka azt a kérdést járta körbe, hogy melyek a sikeres országok. Azok, amelyekben az előre jutásban a kapcsolatoknak van inkább nagy szerepük, mint a tudásnak és szorgalomnak, vagy amelyekben ez a rátermettségtől, hozzáértéstől és szorgalomtól függ. Más szóval a meritokratikus, az érdemeken alapuló vagy az uram-bátyám társadalmak (a haveri kapitalizmus – crony capitalism) jutnak-e messzebbre.

A szerzőket tehát Olaszország példája gondolkoztatta el. Az olasz gazdaság a világháború után nagyon gyorsan növekedett. Az olasz egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) a 80-as évek végére elérte Németországét. A 90-es években, és különösen az ezredforduló körül azonban a fejlődés megtorpant és Olaszország egyre inkább lemaradt Európa sikeresebb országai mellől.

Az ábra a termelékenységet hasonlítja össze. Azt, hogy egy óra alatt mekkora értéket (GDP-t) állít elő egy ország.

Forrás: De facto

Az látható, hogy 2017-re minden ledolgozott munkaóra több, mint 60 dollárral növelte a GDP-t Németországban és kevesebb, mint 48 dollárral Olaszországban. Ez a különbség megmutatja, hogy Németországban a munkavégzés mennyivel hatékonyabb a fejlettebb technológiáknak és a jobb szervezésnek köszönhetően (is).

Magyarország, valamint a maradék visegrádiak (Szlovákia, Lengyelország és Csehország) átlagos termelékenységének változása is látható. Ahogyan Olaszország Németországhoz képest, úgy

Magyarország is egyre jobban leszakadt a régióban

az elmúlt 25 évben. Míg a 90-es évek közepén a szlovák és a lengyel gazdaság is fejletlenebb volt, mára Magyarország lett a régió sereghajtója.

Úgy, tegyük hozzá, hogy 2010-ig relatív leszakadást szenvedtünk el, a trendvonal emelkedő volt, csak a többieké meredekebb, 2010 után viszont a magyar érték stagnált, a V3-ak elhúztak. (A De facto nem vizsgálja az ábrán a Magyarország esetében látható kis mértékű felfelé ívelést a görbe végén. Mi csak sejtjük, hogy a versenyképességi felmérésekben 2010 után megállapított folyamatos lecsúszást némileg ellensúlyozták a felpörgő nagy értékű nyugati beruházások, amelyek összeszerelő-üzem jellegükkel együtt is felfelé húzták a gazdaság hatékonyságát.)

A folyamatos lecsúszás

Az amerikai szerzők rámutattak arra, hogy ebben az időszakban a világgazdaság átalakulására nagy hatással volt az információ-technológiai (it) forradalom. Mi van, ha a meritokrácia különösen fontos a nagy átalakulások idején? Lehetséges, hogy ebben az átalakulásban teljesítettek jobban azok az országok, ahol a legtehetségesebbek, és nem a legjobb kapcsolatokkal rendelkezők voltak vezető pozícióban?

Ennek eldöntésére egy nagy mintás nemzetközi felmérés segítségével konstruáltak egy mutatót, amellyel össze tudták hasonlítani, mennyire voltak fontosak a képességek az előre jutáshoz a 18 vizsgált országban az elmúlt 20 év alatt.

A grafika azt szemlélteti, hogyan alakult ez a mutató Németországban, Olaszországban, és a visegrádi országokban az elmúlt évtizedben.

Forrás: De facto

Nem meglepő, hogy a mutató szerint az egész időszakban Németország a legmeritokratikusabb. Talán valamivel meglepőbb, hogy e mutató szerint Olaszország rosszabb, mint bármelyik visegrádi ország. Sajnos, az ábra azt is jól illusztrálja, hogy Magyarország a többi visegrádi ország alatt teljesít ebben a mutatóban (is), és egyre közelebb kerül az olasz szinthez.

Az it-szektor a lakmuszpapír

A szerzők statisztikai módszerekkel azt is összehasonlították, hogy a vizsgált 18 gazdaság szektorának termelékenységnövekedésében mekkora szerepe volt az it-forradalomnak 1995 és 2006 között. Az eredmények azt mutatják, hogy

a kevésbé meritokratikus országok fejlődésében a különbség éppen azokban a szektorokban a legnagyobb, amelyekben az új technológiának a legfontosabb a szerepe.

Úgy tűnik tehát, hogy a technológiai forradalom gyümölcseinek learatásában különösen fontosnak bizonyult, hogy a vállalatok élén a rátermettségük alapján kiválasztott vezetők álljanak. (És akkor ismételjük meg, hogy Magyarországon a Mészáros-féle 4iG nem csak a nem mellesleg német távközlési óriás informatikai cégét veszi meg, hanem azóta már több, egyenként is milliárdos közpénzes megbízásokat kapott.)

Igazságtalan és demoralizáló, de kit érdekel?

Egy társadalom, ahol a kapcsolatok többet érnek a tudásnál és a szorgalomnál, igazságtalan és demoralizáló – vonja le a következtetés a De facto. Ráadásul a legújabb kutatásokból kiderül, hogy ez nem csak a közhangulatnak, hanem az ország alkalmazkodóképességének, és így a gazdasági növekedésnek is árt.

Tehát a magyar politikai és gazdasági elitnek már csak ezért is arra kéne törekednie, hogy az uram-bátyám világ helyét egy meritokratikusabb kultúra vegye át Magyarországon. Azt mi tesszük hozzá: ennek realitása jelenleg igen csekélynek látszik. Különösen annak fényében, hogy az érdemeken alapuló felfogást otthon előre helyező országok politikai és gazdasági döntéshozói másutt inkább az üzleti lehetőséget látják a haveri kapitalizmusban.

Klímakatasztrófa? És hogyé’ adják?

FüHü
-
0
Klímakatasztrófa? És hogyé’ adják?

Azt írja Orbán Balázs, a Miniszterelnökség miniszter-helyettese, a „Migrációkutató Intézet” korábbi főigazgatója, hogy „a konzervatívoknak vissza kell venniük a zöldpolitikát a baloldaltól”.- kezdi kétszázötvenötödik nyílt levelét Ujhelyi István EP képviselő.

Milyen tökéletes mondat. Világos példázata annak, hogy a Fidesz és kiszolgáló személyzete miként gondolkodik. Úgy bármiről, most éppen a klímafenntarthatóságról és a környezetvédelemről. „Vissza kell venniük”. El kell venniük, birtokolniuk kell. Mindent ehhez mérnek, mindent csak így tudnak értékelni: „enyimé” vagy másé. Pont.   Mintha a környezettudatosság és a bolygónk sorsáért való aggódás kisajátítható, birtokolható lenne. Miniszter-helyettes úr, a klímakatasztrófa elkerülése és a fenntarthatóság megteremtése közös emberi ügyünk, nem pedig kilóra mérhető politikai tőke, az ég áldja meg! Ez tisztességes és felelős együtt-cselekvés kérdése; de látom, Önök tisztességből és felelősségből is hiányt szenvednek.

Nézzük akkor tényleg pusztán a tényeket! A júniusi EU-csúcson az Orbán-kormány volt az egyetlen, amely megvétózta a 2050-es klímasemlegességgel kapcsolatos uniós alkut. A Fidesz azzal érvelt, hogy csak akkor tudja támogatni a környezetvédelmi célokat, ha látja mennyi uniós forrás lesz az ipar modernizálására. Már megint a pénz. Ezeknek tényleg csak ez számít. Megvédik ők a környezetet, csak előbb fizessük őket jól meg! Tetszik tudni kedves fideszesek, a klímaválság nem állítható meg kerítéssel és nemzeti konzultációval. A tomboló viharokat és az aszályokat nem lehet majd a tranzitzónában éheztetni, majd kitoloncolni. A fullasztó Celsius fokokat sem lehet majd kvóta szerint szétosztani a tagállamok között. Ez nem játék, a fene egye meg!

Az idei július volt hivatalosan is a valaha mért legforróbb hónap a Földön!

És maguk tényleg azon gondolkodnak, hogy miként lehet „visszavenni” a zöldpolitikát a baloldali politikai erőktől? Nem visszavenni kell, hanem képviselni!

Úgy persze tényleg nehéz lesz, hogy az Európai Parlamentben közben a fideszes képviselők mindent leszavaznak, ami a környezeti fenntarthatóságot javítja. Mint legutóbb, amikor a tiszta levegő védelmét biztosító állásfoglalásról döntöttünk, a Fidesz képviselői pedig elutasították, hogy megfékezzük a közlekedésből, a mezőgazdaságból és az energiaszektorból származó légszennyezést. Ami egyébként csak Magyarországon évente legalább tízezer ember halálát okozza közvetve. De nekik a német multicégek érdeke fontosabb volt. Már megint a pénz.

És még egyetlen fontos apróság a kormánypártiak figyelmébe. Az Orbán-kormány hozzáállását a környezeti közügyeinkhez tökéletesen mutatja, hogy a zöldpolitikát nem miniszteri szinten kezeli, hanem pusztán államtitkári körben. Sőt, míg a környezetvédelem az agrártárcához tartozik, a klímavédelem az innovációs minisztérium egyik államtitkárának feladata. Ehhez képest az Európai Unió tagállamaiban – egyetlen kivétellel, ez az épp kilépő Nagy-Britannia – nincs másik olyan kormány, ahol ne lenne külön minisztérium a környezeti fenntarthatóság koordinálására. Sőt, két olyan ország is van, amelyben a komplexitás miatt több minisztérium is megosztva foglalkozik ezzel a kérdéssel.

Én értem és a NER eddigi működését megismerve meg is értem, hogy a Fidesz számára minden a pénz körül forog, csak az számít, ami pénzt termel vagy pénzzé tehető. Én azért lettem az Európai Parlament környezetvédelemmel foglalkozó bizottságának a tagja, mert – többgyermekes édesapaként is – pontosan értem, hogy a klímakatasztrófa elkerülése jelenkorunk valóban legfontosabb feladata. És nem holmi politikai birtokvágy kiélése.

Orbánék nyakára tekeredik a Microsoft-botrány

FüHü
-
0
Orbánék nyakára tekeredik a Microsoft-botrány

Miután amerikai hivatalos szervek konkrétan említenek magyarországi korrupciós ügyleteket a Microsoft által, amerikai képviselők kezdeményezik: külföldi tisztségviselők ellen is vádat emelhessenek Amerikában.

Republikánus és demokrata képviselők terjesztettek be törvényjavaslatot július 25-én a képviselőháznak külföldi tisztviselők vesztegetésének ügyében – tudatta a Népszava. A törvényjavaslathoz az Európai Biztonsági és Együttműködési Bizottsága részéről kiadott pénteki közleményből kiderül, hogy a más néven az USA Helsinki Bizottságaként ismert szervezet támogatásával kidolgozott jogszabály lehetővé kívánja tenni, hogy

az Igazságügyi Minisztérium vád alá helyezzen külföldi tisztviselőket vesztegetés miatt.

Azon amerikaiak ellen emelhető vád, akik a tengerentúlon kenőpénzt kifizetnek – ezzel a törvényjavaslattal ügyészeink képesek lesznek utána menni azon külföldi tisztviselőknek, akik a kenőpénzt kikövetelik. Az Igazságügyi Minisztériumnak új, hatékony eszközt adunk az embereket elszegényítő és a diktátorokat hatalomban tartó kleptokrácia elleni küzdelemhez – indokolta a javaslatot Tom Malinowski demokrata képviselő.

Az előterjesztők szerint

a transznacionális kleptokraták súlyos nemzetbiztonsági kockázatot hordoznak az Egyesült Államok számára.

A meglévő törvényeket nem a transznacionális kleptokrácia problémájának kezelésére tervezték, és mindegyik tartalmaz olyan hiányosságokat, amelyek miatt nem ideálisak a külföldi zsarolás megbüntetésére. Nem hagyhatjuk ügyészeinket a jogállamiság védelméhez szükséges jogi eszközök nélkül – fogalmazott Sheila Jackson Lee demokrata képviselő. A törvény

lehetőséget teremthet kiegészítő intézkedések, például szankciók alkalmazására,

és arra kényszerítheti a helyi kormányokat, hogy büntessék meg az ilyen személyeket – hangsúlyozta a republikánus Richard Hudson.

A törvényjavaslatból nem derül ki, hogy összefüggésben áll-e a Microsoft (MS) magyarországi cégének megvesztegetési ügyével, és talán csak a véletlenek összjátéka, hogy nem sokkal azután nyújtották be, hogy az amerikai igazságügy és tőzsdefelügyelet lezárta a MS-vizsgálatot. Ebben megállapították, hogy a cég 2013 és 2015 közötti itteni szerződéseivel legalább 14,6 millió dollárnyi (4 milliárd forintot meghaladó) nyereséghez jutott megvesztegetésekkel.

Hamis indokokkal és összejátszásokkal elért árengedményeket tártak fel a MS magyar leányánál, amelyek után azonban a szoftvereket jelentősen túlárazva adták el kormányhivataloknak,

a pénzből pedig megkentek hivatalos embereket.

(Hasonló ügyeket tártak fel más országokban is.)

Ennek nyomán az igazságügyi tárca büntetőpert indított a Microsoft ellen, de az ottani jogszabály alapján végül megegyezéssel zárták le ezt. Az anyacég elfogadta a 25,3 millió dollár (nagyjából 7,3 milliárd forint) büntetést, amelynek fejében eltekintettek a személyes felelősségre vonásoktól. A büntetésből két és fél milliárdot a MS itteni cége fizetett ki.

Az egyezségből kiderül, hogy akadt olyan szerződés, amelynek ügyében – az itteni MS-alkalmazott e-mailje szerint –

magától Orbán Viktortól szerezték meg a jóváhagyást.

A tőzsdefelügyelet (SEC) vizsgálatáról nyilvánosságra hozott jelentés is több országban folytatott korrupciós gyakorlatról számol be. Hazánkban a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV), az Országos Rendőr-főkapitányság és az Oktatáskutató és Fejlesztési Intézet ügyleteit említik konkrétan.

Az egyik itteni MS-viszonteladó Mészáros Lőrinc köreibe került, a NAV-os szerződésben pedig a teljesítésigazolást az Orbán-vej Tiborcz István Péter nevű testvére írta alá informatikai vezetőként. Később aztán már mindketten ugyanabban a cégben voltak, a HCS Experts nevűben, amely az MS egyik viszonteladója volt, s amellyel a redmondi óriás másfél éve szerződést bontott, de előtte Tiborcz István tulajdonosként több százmilliós osztalékot vett fel.

Az ügyben a legújabb fejlemények láttán feljelentést tesz a DK.

Gyűlölet: helyet cseréltek a muszlimok a cigányokkal és zsidókkal

Bak Mihály
-
0
Gyűlölet: helyet cseréltek a muszlimok a cigányokkal és zsidókkal

Diplomáciai nyelvezetben tisztelettel beszél a kormány a muszlimokról, a hivatalos kommunikációban durván fogalmaz. Ennek nyomán mára a magyar közvéleményben erősebb az iszlámellenesség a hagyományos antiszemitizmusnál és cigányellenességnél, s ebben összeért a populista jobboldal és a szélsőjobb.

Az idegengyűlölet a magyar közvéleményben magasabb, mint a posztszocialista blokk legtöbbjében, és a közvéleményben pár év alatt erősebb lett a muszlimutálat, mint a cigányellenesség és az antiszemitizmus. Ez a két fontos megállapítás emelhető ki a tíz országra kiterjedően vizsgált folyamatokat, a muszlimok Nyugaton és az új populisták felemelkedését elemző kutatásból. A Brooking Institution koordinálásában a magyarországi jelentést készítő Political Capital (PA) vett részt.

Hazai összefoglalójukban a PA-ban hangsúlyozzák, hogy a nemzetközi kutatás célja volt a jobboldali populizmus iszlámhoz és muszlimokhoz fűződő kapcsolatának feltérképezésén keresztül vizsgálni a jobboldali populista mozgalom megerősödését. E kapcsolat elemzése közelebb vihet jobban megérteni olyan fogalmakat, mint a nemzeti identitás, az államiság, az állampolgárság, valamint a többség és a kisebbségek viszonya.

A korszak meghatározó témája

A kutatás arra a jelenségre épül, hogy a muszlimokat és az iszlámot övező társadalmi viták a kulturális választóvonalakra és identitáskérdésekre fókuszáló politizálás egyik fő hajtóerejévé váltak. Ez lett a populista korszak egyik legmeghatározóbb témája,

amelyet egyaránt a zászlajukra tűztek jobboldali populisták és a szélsőjobb.

A magyar tanulmányban egyebek közt történeti áttekintést adtak a 90-es évektől kezdődően a hazai jobb-szélsőjobb (át)alakulásáról és felemelkedéséről, a jobboldali politikai térfél átrendeződéséről a migrációs téma felszínre kerülése óta. Foglalkoztak azzal is, milyen víziók vannak az identitásról és az ideológiai hovatartozásról, és milyen Európa-kép él.

Teljes Fidesz-uralom a nyilvánosságban, a közbeszédben

A tanulmányban ismertetik a 2010 után létrejött „szuperkétharmados” berendezkedést, amelyben a Fidesz olyan politikai rendszert hozott létre, amely teljes mértékben az ő politikai érdekeire lett szabva, és amely biztosítja, hogy

a párt teljes ellenőrzés alatt tudja tartani a politikai folyamatokat és a közbeszédet. 

Ennek sorában a politikai versenyt és pluralizmust kiüresítették azok a szabályok, amelyek kizárólag és tudatosan a kormánypártnak kedveznek, míg az ellenzéki pártokat hátrányos helyzetbe hozzák, a független szereplőket pedig igyekeznek elhallgattatni.

Ennek a dominanciának része, hogy a Fidesz 2015 óta uralja a migrációval kapcsolatos magyarországi közbeszédet. Ez két pillérre támaszkodik: a magyar társadalomban korábban is létezett a migrációval szemben félelem (csakúgy, mint térségben), másrészt a Fidesz létrehozta a közbeszéd feletti kontrollt.

Ennek érdekében

a médiát szinte teljesen uralja a Fidesz,

amelyen keresztül lehet folytatni a masszív propagandakampányokat, amelyek gyűlöletkeltő retorikán, összeesküvés-elméleteken és dezinformáción alapulnak.

Összeért a szélsőjobb és a populista jobboldal

Fontos megállapítás, hogy az ideológiában és a politikai magyarázatokban sok átfedés mutatkozik a populista jobb és a szélsőjobb között.

A domináns szövegezés mindkettejük esetében ugyanazon a három alappilléren

nyugszik: a nacionalizmuson, a migráció biztonságiasításán (amelynek központi eleme a civilizációk és vallások közötti háború víziója), valamint a liberalizmus- és rendszerellenességen.

A szélsőjobboldal és a populista jobboldal kétfrontos háborút folytat:

védik a „keresztény értékeket” az „iszlámizáció” elleni küzdelemmel, és védik a hagyományos értékeket a liberális, „1968 után ” ideológiákkal szemben.

Mind a populista jobboldalra, mind a szélsőjobboldalra jellemző, hogy összeesküvés-elméletekkel magyaráz politikai eseményeket, ellenségképet gerjeszt és félelmet kelt társadalmi csoportokkal szemben.

Alig pár év alatt épült be a közbeszédbe az iszlám

Rámutatnak arra, hogy 2015 előtt kifejezetten az iszlám nem volt jelen a magyarországi közbeszédben, azóta viszont ez a téma főként a „keresztény Nyugat” és a muszlim világ közötti kulturális háború összefüggésébe helyeződött. Mind a Fidesz, mind a szélsőjobboldali szervezetek körül levő interjúalanyok azt hangsúlyozták, hogy a kapcsolat a nyugati világ és a muszlim világ között legalábbis ellentmondásos, de még inkább problémás.

Az alapvető értékekben mutatkozó eltérések szerintük nagyon súlyosak, sőt, akár teljesen összeegyeztethetetlenek egymással. Ezzel magyarázzák azt, hogy a muszlim közösségek nem tudnak hatékonyan integrálódni a nyugati társadalmakba, miközben az ennek ellentmondó,

a sikeres integrációs példákat figyelmen kívül hagyják.

Vaskos kettős beszéd

Az interjúk felszínre hozták azt a máshonnan jól ismert jelenséget, hogy sok populista és szélsőjobboldali alapvetően nem ellenséges az iszlámmal mindaddig, amíg az „Európán kívül van”. Néhány szélsőjobboldali kifejezetten tisztelettel viseltet az iszlám iránt, de csak annak hagyományos környezetében és közösségében.

Ezzel összefüggésben a Fidesz iszlámmal és muszlimokkal kapcsolatos kommunikációját a kettős beszéd jellemzi. A hivatalos kommunikációban a Fidesz élesen, negatív szövegösszefüggésben beszél az iszlámról és a muszlimokról, de a kormánytisztviselők, beleértve a miniszterelnököt, elismerően beszélnek róluk a különböző diplomáciai eseményeken.

A kormány folyamatos migrációellenes kampányainak következtében a 2015 előtt jelentéktelen

arab- és muszlimelleneség mára erősebb lett, mint a Magyarországon hagyományosan jelen lévő cigányellenesség és antiszemitizmus.

Mind a magyar szélsőjobb, mind a populista jobb Magyarországot etnikailag homogén és dominánsan keresztény vallású országnak tekinti, a nemzethez tartozás pedig a közös nyelven, kultúrán és értékeken alapszik.

Félmillió villanyautót álmodnak az utakra

Bak Mihály
-
0
Félmillió villanyautót álmodnak az utakra

Bő tíz év múlva 450 ezer elektromos autó és 45 ezer töltőpont lehet az országban az elektromobilitási stratégia kiötlői szerint, bár ezt ők se gondolják komolyan. Jelenleg mintegy nyolcezer autót 580 töltő szolgál ki. Rossz hír a hibrideseknek, hogy megszüntetnék zöld rendszámukat.

Elsődleges nemzetgazdasági érdek, hogy Magyarország csatlakozzon az elektromos autózás által keltett fejlesztésekhez, és élenjáró lehessen az innovatív technológiák bevezetésében és elterjesztésében. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) ennek érdekében és a klímavédelmi célokkal összhangban végezte el a 2015-ben elfogadott Jedlik Ányos Terv felülvizsgálatát – olvasható a kormány közleményében.

Hátrább az agarakkal

A nagy szabású Hazai Elektromobilitási Stratégia nevű előterjesztést az Innovációs és Technológiai Minisztérium készítette. Bátor tervet vázol fel, bár a szerintük is

reálisabb számok sokkal visszafogottabbak, heted-nyolcadnyiak.

A közleményben az olvasható, hogy 2030-ra 450 ezer elektromos jármű közlekedhet a hazai utakon, amelyek kényelmes használatát országszerte 45 ezer elektromos töltő segítheti. A közzétett táblázat alapján azonban ennél sokkal kevesebb elektromos autó és busz elterjedése valószínűsíthető.

Forrás: ITM

Annak fényében érdemes a legóvatosabb prognózist komolyan venni, hogy a Belügyminisztérium nyilvántartása alapján 2018. október 31-ig zöld rendszámból 8482 darabot adtak ki, ami 7401 forgalomba helyezett jármű (az ezerdarabos különbség okát nem fejtik ki). Ezeket 580 töltő szolgálta ki.

Damoklész kardja a gyártók felett

Pedig az idő sürget. Az Európai Unió szoros határidőt fogadott el. Ugyancsak 2030-ra az újonnan gyártott autóknál 35 százalékos, a könnyű haszongépjárműveknél pedig 30 százalékos széndioxid-kibocsátás-csökkentést ír elő a járműiparnak a 2021-es szinthez képest. Ez gyártói modellpalettánkénti összesített csökkenés lesz. Az elmúlt években a legnépszerűbbek a nagyobb méretű SUV-ok, ezek magasabb károsanyag-kibocsátását a villamos meghajtás erőltetésével képesek ellensúlyozni a gyártók. Ha nem teszik, horribilis büntetés vár rájuk.

Sokat markolnának

Az elektromobilitási stratégia kilenc pontban határozta meg a legfontosabb célkitűzéseket, szinte minden területre kiterjedően:

  • a piacmodell részletes kialakítása,
  • a töltőinfrastruktúra fejlesztése,
  • az elektromos járművek vásárlásának támogatása,
  • a kormányzati és önkormányzati töltőállomás-telepítés és autóflotta-bővítés,
  • a közösségi közlekedés dekarbonizációja,
  • az önkormányzati energiatermelés és okoshálózati megoldás,
  • a lokális okoshálózatok országos sztenderdjeinek fejlesztése,
  • a töltési energia költségcsökkentési lehetőségeinek kihasználása és
  • az elektromobilitás társadalmasítása.

Valódi és alibizöldek

Elektromos gépkocsinak két kategória minősül: a tisztán elektromos (BEV), a belsőégésű motorral kombinált külső töltésű hibrid elektromos (plug-in hibrid), amelynek elektromos üzemben hatótávolsága legalább 25 km (PHEV), és ennek altípusa, a kiterjesztett hatótávolságú (!) EREV, amely villamos üzemmódban legalább 50 km-t képes megtenni.

Ezek a hibridek azonban legfeljebb papíron zöldek.

A két tonna körüli monstrumok villamos meghajtási teljesítménye csekély, hatótávolságuk elhanyagolható. Ezeket a kocsikat lényegében folyamatosan a belsőégésű motorral hajtják, és a jómódúak autói.

Ezt támasztják alá a darabszámok is. A tisztán elektromos BEV-ekből 3213-at helyeztek forgalomba, a „sima” hibridekből 2149-et, a megnövelt hatótávolságúakból 2020-at. ( Az értékesítés azonban folyamatosan növekszik a BEV-ek javára.)

Az eladott új elektromos autók piaci részesedésének alakulását mutatja az alábbi ábra.

Forrás: ITM

Ebben is roncslerakat leszünk?

Az se túlságosan kedvező, hogy az ezekbe a kategóriákba tartozó autók többsége (4179) használt import, újonnan értékesített 3222 darab. Ez azt jelenti, hogy egy csomó olyan e-kocsi kerül hozzánk szürkeimportban, amelyek akkumulátorainak kapacitáscsökkenése eléri vagy megközelíti a kritikus szintet. Hasonlóan a tízezer-számra beözönlő „kohószökevény” öreg dízelekhez. A koncepció ezért javasolja is a használtimport korlátozását.

A zöld rendszámok egy része ugrik

A négy évvel ezelőtt kezdődött program egy sor kedvezményt nyújt a zöld rendszámra érdemesített autók fenntartóinak. Nem kell regisztrációs adót, súlyadót, cégautóadót fizetniük, adómentes a tulajdonjog megszerzése, eddig 38 önkormányzat (köztük a budapesti kerületek) területén ingyenes a parkolás. Mindenekelőtt pedig a vásárláshoz másfél-milliós vissza nem térítendő támogatás jár.

Ebben azonban alapos változás várható. Az alibi-zöld autók támogatásának társadalmi elutasítása eléggé kézzelfogható. Ezért cseppet se csoda, hogy az ITM azt javasolja, ezeknek a magas károsanyag-kibocsátású, nagy tömegű hibrid hajtású járművek számára legkésőbb 2025-ig szüntessék meg a zöld rendszámot.

Szigorúbb repülési tilalom – tart a reptér-üzemeltető elleni hadjárat

Bak Mihály
-
0
Szigorúbb repülési tilalom – tart a reptér-üzemeltető elleni hadjárat

Megvalósulhat a Budapest feletti tényleges éjszakai repülési tilalom, kivételekkel. Az ezt megszegő társaságok ezer euró büntetést fizethetnek. A kormány megpróbálja kizeccölni a reptér-üzemeltetőt.

„Gyakorlatilag nullára” csökkentenék a főváros feletti éjszakai repülőforgalmat éjfél és reggel öt óra között – ezzel kommentálta a közeljövőben hatályba lépő intézkedéseket Tarlós István főpolgármester, balján Palkovics László innovációs és technológiai miniszterrel. Elvileg eddig is így volt, azzal, hogy hat le- és felszállást lehetett tervezni, de a valóság rendre felülírta ezt. Ahogyan eddig, úgy a jövőben se számít tiltott forgalomnak a külső ok miatti késés vagy egyéb elháríthatatlan helyzet.

Jön a bírság lehetősége

Az új szabályok értelmében duplájára emelik a le-felszálláskor megengedett hátszél erősségét, ellenkező esetben másik kifutóra irányítják a gépeket, továbbá a tilalmat megszegő légitársaságok ezer euróig terjedő zajvédelmi bírságot fizethetnek. Mindezek mellett 13-ra növelik a zajmérési helyek számát.

Tarlós elmondta, hogy a ferihegyi repülőtértől északnyugati irányba lévő sűrűn lakott rész zajterhelése gyakorlatilag megszűnik, és a délkeleti irányba szállhatnak majd le és fel az 1-es kifutóról a repülőgépek. Azt nem mondta el, hogy ezzel

az agglomeráció felett változatlanul megmaradhat a repülőforgalom,

ha a leszálláskor alkalmazandó hátszél iránya megköveteli ezt az útvonalat. Az ilyen helyzetre ugyanis nem vonatkozik a tilalom.

A hátszélre és a bírságra vonatkozó szabályok várhatóan szeptemberben lépnek hatályba.

Legjobb, ha eladják?

A kormány folytatja hadjáratát a ferihegyi repteret üzemeltető Budapest Airport jelenlegi külföldi tulajdonosával szemben. Tegnap Gulyás Gergely kancelláriaminiszter jelentette ki, hogy 2020. január 1-jével, ha kell, rendeleti úton tiltják be a fapados terminálrész használatát, ha nem történik változás, de az üzemeltető július 8-án nekilátott egy normális épületrész építésének.

Azt is belengette, hogy bár az államnak csak szabályozási-befolyásolási jogai vannak, de

a kormány rendelkezik megfelelő eszközökkel és ezekkel él is.

A kormány azt is egyértelművé tette a tulajdonosnál, hogy legjobb, ha eladja a repülőteret, ha nem képes kezelni a problémákat – tette hozzá.

Ugyanebben a hangnemben beszélt ma Palkovics. Mint fogalmazott, „a magyar emberek” és a kormány érdeke, hogy Budapestnek ugyanolyan színvonalú repülőtere legyen, mint Prágának, Bécsnek vagy Varsónak, mert ebben a pillanatban ez nem így van. Működőképes repülőteret szeretnének vagy a jelenlegi tulajdonosi konstrukcióban, alkalmas emberekkel, vagy ha ez nem megy, akkor másik tulajdonossal. A kormány lehetőségei kötöttek, mert „egy konzervatív kormány nem tehet semmit egy másik cég tulajdonával szemben”.
Ezekről már tárgyalnak a tulajdonossal, ha az egyeztetés nem lesz eredményes, akkor

„meg is kérik, adja el a repülőteret másnak”

– mondta Palkovics.

Össztűz már jó ideje

Az előzmények sorában pár hónapja Fürjes Balázs budapesti fejlesztési államtitkár vezetésével 77 pontból álló követeléslistát állítottak össze a Budapest Airportnak, és – ahogyan Gulyás jellemezte – „a lehető legnyersebb formában egyértelművé tették”, hogy az üzemeltető komoly szankciókra számíthat, ha gondatlan saját tulajdonával.

A kritikák jellemzően a Malév 2012-es csődje után sebtiben felhúzott fapados-terminálon tapasztalható áldatlan állapotok miatt érik az üzemeltetőt, a meglehetősen durva hangnem és a tulajdon eladásának erőteljes „ösztönzése” mögött azonban hírek szerint inkább más áll. Az, hogy más stratégiai cégek, sőt, ágazatok után

a reptér is kerüljön vissza „nemzeti kézbe”.

Ez azért különös, mert a Budapest Airportot 2005-ben csak részlegesen privatizálta az akkori kormány: a részvények 75 százalékát mínusz egy részvényt. A maradékot pedig már Orbánék adták el az akkori tulajdonosi konzorciumnak.

Az első kísérlet sokba került

Orbán-kormány másodjára megy neki a reptér-üzemeltetőnek. Első regnálásának végén, 2002 elején a kormány „kiszervezte” a mostanihoz hasonlóan kanadai érdekeltségű cég alól Ferihegyet. Akkor csak az üzemeltetés jogát kapta meg több évtizedre a kanadaiak és az állami tulajdonú Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság alkotta vegyesvállalat. Az első Orbán-kormány aztán a jelenlegi – akkor alapított – Budapest Airport Zrt.-t bízta meg az üzemeltetéssel.

A hoppon maradt kanadai cég perre vitte az ügyet, és nyert. Ennek alapján 2005-ben a Gyurcsány-kormánynak kellett 74 millió dollár kártérítést plusz a perköltséget kifizetnie.

Ez akkor mintegy 18 milliárd forintra rúgott.

A reptéri vezetés mindenesetre megpróbál baráti gesztusokat tenni. Éppen egy hónapja egyik napról a másikra leváltották a vezérkar két tagját. A kommunikációs igazgató – a veterán Hardy Mihály – helyére egy Fidesz-közeli személyt állítottak.

Lovász László dilemmája

Bauer Tamás
-
0
Lovász László dilemmája
Megjelent a hír: Maróth Miklós orientalista professzor, az MTA korábbi alelnöke lesz az Eötvös Loránd Kutatóhálózat elnöke. A törvény szerint az elnök személyére az innovációért felelős miniszter és az MTA elnöke közösen tesz javaslatot, és a miniszterelnök nevezi ki. Maróth a kudarccal végződött korábbi egyeztetéseken a minisztériumot képviselte. Tehát Palkovics jelöltjét kell Lovász Lászlónak elfogadnia, és vele közösen „javasolnia”.
A hír szerint Lovász ultimátumszerűen kapta a javaslatot. Maróth nevét már napokkal ezelőtt látni lehetett az interneten, az irányító testület többi tagjával – a hat, a minisztérium által delegált illetve az MTA által delegált hat taggal – együtt. Az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon az MTA által delegált tagokat is Palkovicsék választották ki?
Az Akadémiai Kutatók Fóruma közleményben jelentette ki: legjobb lenne, ha az MTA részéről senki sem vállalna szerepet az ELKH vezetésében. Ami nyilvánvalóan azt is jelenti, hogy az MTA elnökének sem szabad részt venni az ELKH elnökének jelölésében. Tehát az Akadémiának bojkottálnia kellene az egész folyamatot. Abból, hogy az MTA közgyűlése nagy szavazattöbbséggel elutasította az intézetek leválasztását az Akadémiáról, logikusan ez következne.

Emlékezetes: amikor Palkovics még csak fenyegetőzött azzal, hogy ha az MTA nem fogadja el az átalakítást, akkor törvénnyel teszik azt meg, Lovász László még azt mondta: igyekszünk meggyőzni a kormányt az álláspontunkról, de ha törvényt hoznak, akkor „vigyázzba vágjuk magunkat”, és végrehajtjuk a törvényt.

Amit akkor mondott, abból most az következik, hogy az MTA részt vesz az ELKH létrehozásában, delegálja a maga tudósait a vezető testületbe, és részt vesz az elnök jelölésében.
Bizony, a dilemma súlyos volt. (Volt, mondom, mert a hírből arra kell következtetnünk, hogy már megszületett a döntés.) Ha ugyanis az MTA elnöke illetve elnöksége nem venne részt az Országgyűlés által elfogadott törvény végrehajtásában, azzal a kormánnyal, a parlamenti többséggel szembeni nyílt ellenállás útjára lépne. Ha viszont a miniszterrel közösen aláírja az elnök jelölését illetve delegál tagokat a vezető testületbe, az olyan behódolást jelent, amilyenre a rendszerváltás kezdete óta nem volt példa Magyarországon.

Lovász Lászlónak ebben a helyzetben csak nagyon rossz döntése lehetett.

A lemondás lett volna az egyedüli megoldás, ami szintén megakadályozta volna a törvény végrehajtását.

Ezt a távot is megúszta Kenderesi

FüHü
-
0
Ezt a távot is megúszta Kenderesi

Hétszázötvenezer forint pénzbírság fejében lezárult Kenderesi Tamás zaklatási ügye Koreában. A sportoló hazatérhet, de itthon fegyelmi eljárás vár rá. A koreaiak udvariassága határtalan.

Éppen akkora pénzbüntetésre, 3 millió von (2542 dollár, mostani árfolyamon 746 ezer forint) megfizetésére kötelezte Kenderesi Tamást a dél-koreai bíróság, amekkora összeget a sportoló korábban letétbe helyezett – derül ki a Yonhap hírügynökség tudósításából.

A kvangdzsui vizes világbajnokság helyszínén az ügyészség azt kérte a bíróságtól, hogy pénzbírságot szabjon ki a magyar sportolóval szemben. Kenderesit vasárnap hajnalban vették őrizetbe, miután egy 18 éves helybéli lány szexuális zaklatás miatt feljelentés tett ellene. Mindketten egy éjszakai bárban szórakoztak.

Már tájékozódott a bírság összegéről

Később Kenderesi elismerte, hogy „megérintette” a táncoslány fenekét, de a zaklatás vádját visszautasította. Az ügyészség hétfőn vádemelési indítvánnyal átadta az ügyet a bíróságnak.

Kenderesi Tamás már előzően úgy nyilatkozott, hogy a várható pénzbírság összegét letétbe helyezi, csak hogy hazatérhessen.

Nem csak érintés?

A történtek megítélését erősen árnyalja, hogy a bár belső kamerájának felvétele alapján talán nem minden úgy zajlott, ahogyan azt Kenderesi nyilatkozta. A koreai leány nem táncosnő volt, hanem a magyar sportolóhoz hasonlóan szórakozó vendég, és az úszó inkább megfogdosta a lányt, ami elfogadhatatlan az ottani felfogásban (is).

Végletekig udvarias koreaiak

Csak érdekességképpen: a koreai sajtó rendkívül visszafogottan tudósított a történtekről, mindeddig nem hogy nevet, még nemzetiséget se osztott meg, csak „külföldi úszóként” említette Kenderesit. Ennek oka az, hogy

az ország hírnevén ne essen csorba.

(Azon az országén, amely a koreai turisták dunai hajótragédiája miatt amúgy is az ottani sajtó címlapjaira került nemrégiben.) Most azonban a Yonhap hírügynökség már „magyar úszóról” írt tudósításában, de ott elért eredményét – 200 méteres pillangóúszásban nyolcadik hely – se említi meg, csak akként írja körül őt, hogy a 2016-os riói olimpia bronzérmese.

Az ügynek azért még nincs vége. Wladár Sándor, a Magyar Úszó Szövetség elnöke azt mondta, hogy biztosan fegyelmi bizottság elé állítja Kenderesit, de azt még tudja, milyen büntetésre számíthat. Erről a bizottság határoz a koreai jegyzőkönyv és az úszó vallomása alapján.

A kiszabható szankciók között lehet a szóbeli figyelmeztetéstől és írásbeli megrovástól kezdve a pénzbüntetés, a juttatások megvonása, de akár el is tilthatják Kenderesit a versenyektől, edzőtáboroktól. Wladár Sándor azt is kijelentette, hogy a szövetség sem az óvadékot, sem az esetleges büntetést nem fogja állni az olimpiai bronzérmes úszó helyett.

Továbbiak

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség