Kezdőlap Itthon Oldal 233

Itthon

Állampárti kongresszus, pártállami ajánlat

A külsőségek a szemlélőt az Építők Rózsa Ferenc Kultúrházára, az egykori MSZMP-kongresszusokra emlékeztették. Vörös zászlók ugyan nem voltak, csak piros-fehér-zöldek, de egyébként… Sorra szólaltak fel a párt nagy emberei Kósa Lajostól Németh Szilárdig, mint egykor a Politikai Bizottság tagjai, és senki sem vitatkozott, mindenki egy irányba beszélt.

Az egyetlen különbség, hogy az MSZMP kongresszusai a főtitkár beszámolójával kezdődtek, a kongresszus formailag arról vitatkozott, míg a Fidesz kongresszusán Orbán csak az újjáválasztása után beszélt. Még a látszatát is kerülték annak, hogy vitatkozni lehetne arról, amit Orbán kijelent.
Orbán beszédéből végre megtudhattuk, mi is az a „keresztény szabadság”. Lejegyeztem, íme.
„.A keresztény szabadság a politikában nem valami elvont dolog. Nagyon is konkrét, érthető és kézzelfogható. Világpolgárság helyett hazafiak, internacionalizmus helyett hazaszeretet. Azonos neműek kapcsolatának propagálása helyett házasság és család. Drogliberalizáció helyett gyermekeink védelme. Migráció helyett határvédelem. Bevándorlók helyett magyar gyerekek. Multikulturális zagyvalék helyett keresztény kultúra. Erőszak és terror helyett rendezettség és biztonság. December 5-i nemzetárulás helyett nemzetegyesítés. Ez a keresztény szabadság.
Hogy mi ebben a keresztényi, az még csak-csak érthető, az azonos neműek kapcsolatának elutasítása. A menekültek elutasítása aligha, hiszen a római pápa és a nagy nyugati egyházak vezetői a menekültek befogadása mellett vannak. De azt, hogy mi ebben a szabadság, az végképp érthetetlen. Orbán „keresztény szabadsága” körülbelül annyira jelent szabadságot, amennyire a második világháború utáni kelet-közép-európai „népi demokrácia” demokrácia volt. Vagyis semennyire. Ahogy a „népi demokrácia” a kialakuló kommunista diktatúra álneve volt, úgy az orbáni önkényuralom álneve az „új államelméleti modell”, a „kereszténydemokrata állam”, melyet Orbán a liberális demokrácia alternatívájaként ajánl nekünk, s amelynek jellemzője a „keresztény szabadság” lenne.

A kongresszusi beszéd legfontosabb eleme a nyugati világnak, ha tetszik Brüsszelnek szóló üzenet volt.

Miután megállapította, hogy Magyarország nincs már egyedül a „keresztény szabadság” politikájával, hanem egyike azoknak az országoknak, amelyek „nem hagyják magukat bevándorló társadalommá, kevert néppé alakítani”, ajánlatot tesz a Nyugatnak a békés európai együttélésre: fogadjanak el bennünket, magyarokat és szélesebben véve közép-európaiakat a magunk „kereszténydemokráciájával”, önkényuralmával. Íme az ajánlattétel, melyet hosszabban kell idéznem:
Mi az Unió tagja vagyunk, és azok is maradunk. Nem akarjuk kenyértörésre vinni a dolgot azokkal az országokkal, akik multikulturális országgá alakították a saját otthonukat. Elvégre az ő hazájuk, az ő otthonuk, az ő életük. De ez itt a mi hazánk, a mi otthonunk, a mi életünk. E fölött a magyarokon kívül más nem rendelkezhet, soha senki más. Éppen ezért megegyezésre kell jutnunk Európa két fele között, és mi meg is akarunk egyezni, Pontosan úgy, ahogy a magyar és közép-európai népek érdeke megkívánja. Bár az Unió nyugati és keleti fele láthatóan más utat követ, más eszmények vonzásában él, és más erényeket tisztel, az együttélés formái még ilyen körülmények között is kialakíthatóak. Azt reméljük, hogy a bizottság új elnökasszonya megbirkózik ezzel a méretes feladattal. Ránk számíthat. Egy ilyen együttélésnek persze világos feltételei vannak. Először is odaát el kell fogadniuk, hogy nekünk jogunk van a keresztény szabadság törvényei szerint berendezni az életünket, és fel kell hagyniuk az államaink és kormányaink elleni nyílt támadásokkal.

Nem vagyunk hajlandók többé európai pénzből finanszírozni a velünk szemben ellenséges Soros-féle álcivil szervezetek garmadáját.

Mi nem küldünk hozzájuk efféle fizetett politikai aktivistákat, hát ők is vigyék haza Közép-Európából a sajátjaikat. A megegyezés föltétele az is, hogy fel kell hagyni a közép-európai kormányok kormányai elleni rejtett akciókkal is. Nem juttathatnak hatalomba nekik tetsző politikai pártokat ilyen eszközökkel. Ibizából egy is elég volt. Az Európai Unió költségvetése nem arra való, hogy a liberálisoknak tetsző csapatokat, a nekik tetsző médiumokat és az ő céljaikat szolgáló bevándorlókat finanszírozzák, tüntetésszervezőket és aktivistákat képezzenek ki és vessenek be nálunk. Mi is látjuk, legfeljebb nem mondjuk, hogy Macedónia belpolitikai instabilitásáért, Románia évek óta tartó kormányzati bajaiért és térségünk néhány más országának nehézségeiért az ő rejtett támadásaik a felelősek. Igen, a nemzetközi baloldal, Washington és Brüsszel nemzetközi politikába beépült liberális hálózatai jelentik a legnagyobb veszélyt a közép-európai térség békés, nyugodt életére és gazdasági fejlődésére. Politikai trükkökkel és fake news hálózatok tucatjaival kell szembenéznünk. Ha valóban egyben akarjuk tartani Európát, akkor ezekkel a praktikákkal fel kell hagyni. Ezért volt helyes, sőt méltó és igazságos, hogy a Soros-megbízott Timmermans alól kirántottuk a bizottsági elnöki széket.”
Magyarul: hagyjanak fel azzal, hogy számon kérik tőlünk azokat a jogállami normákat, amelyek teljesítése egykor uniós csatlakozásunk feltételei voltak, s amelyeket 2010 előtt az ország teljesíteni igyekezett, most azonban elutasít, hiszen mi itt „más utat” követünk, „más eszmények” vonzásában élünk.
Ha tudomásul veszik, hogy mi a „keresztény szabadság törvényei szerint rendezzük be az életünket”, vagyis önkényuralmat vezettünk be, ha nem támogatják többé a nálunk tevékenykedő, az önkényuralmi rendszert megkérdőjelező civil szervezeteket, akkor továbbra is benn maradunk az EU-ban.
A hazai ellenzéket, akiket Orbán egyszerűen csak „a szocialistákként” említ Orbán, ellenségként kezeli, a rendszerével szemben, az emberi jogokért fellépő civil szervezeteket pedig ügynökként jellemzi, akiket a Nyugatnak vissza kell vonnia.

Az ellenzék és a külföld ilyen kezelését a kommunista pártállamokból ismerjük.

Szomorú, de sok jel mutat arra, hogy Ursula von der Leyennél és más uniós vezetőknél lehet erre fogadókészség.
Senkinek sem javaslom, hogy legyintsen Orbánnak erre a beszédére, vagy hogy gyengének gondolja őt. Az EP-választás előtt Orbán – legalábbis akkori szavaiból ítélve – még abban reménykedett, hogy egész Európában megváltoznak az erőviszonyok a szélsőjobb javára, a demokratikus centrumpártok rovására. Azt hitte, hogy szövetségeseivel egész Európának szabhat új irányt. Az EP-választáson csalódnia kellett, ez a várakozása egyelőre nem teljesült. Ebben a helyzetben most arra törekszik, hogy visegrádi szövetségeseivel együtt, a kört lehetőleg Ausztria és Olaszország felé kiterjesztve („… remélem, ma estétől az osztrákok újra, és csak idő kérdése, hogy az olasz szabadság is újra zászlót bontson, és utánuk több is jön talán”) létrehozza a „keresztény szabadság” övezetét, amelyben az Unió jogállami normái nem érvényesek. Ezt hirdette meg ideológiai alapvetésével összekötve a pártkongresszuson.

Bohóctámadás az állami tévénél

Ezúttal is bohócnak öltözött ember zavarta meg az ellenzéki képviselők tájékoztatóját, akik az állami tévében jártak. Nem kaptak ígéretet kiegyensúlyozott kampány-tájékoztatásra.

Nem kaptak semmilyen ígéretet arra, hogy az önkormányzati választási kampányban kiegyensúlyozott tájékoztatást nyújtanak, hogy lesz bármilyen vita Karácsony Gergely és Tarlós István, nagyvárosok polgármester-jelöltjei között – mondta Gréczy Zsolt (DK) az állami tévé előtt. Ezt megelőzően ellenzéki képviselők Papp Dániel vezérigazgatóval tárgyaltak. A hírhamisítóként aposztrofált vezető azt is elutasította, hogy beolvassák hírműsorban a múlt heti bírósági ítéltet, amely szerint törvénytelen volt a politikusok eltávolítása tavaly decemberben a tévé épületéből.

A tájékoztatót ezúttal is bohóctámadás zavarta meg. Egy idős – olykor zavartnak tűnő – férfi, aki Orbán Viktor feltétlen hívének nevezte magát, percekig akadályozta a sajtó informálását.

Forrás: Facebook/DK

Hadházy Ákos (független) elmondta, hogy nem kaptak választ arra: ha a miniszterelnök két hetente kap élő műsoros megszólalási lehetőséget, ellenzéki pártvezető miért nem már évek óta. Bősz Anett (független, Liberálisok) szerint el kell tenni az MTVA-ban készült felvételeket, hogy azok később felhasználhatók legyenek abban a perben, amelyet a rezsim kiszolgálói lenne indítanak.

Kocsis-Cake Olivio szerint az állami média gyakorlata „90 milliárdos választási csalás” (ekkora az intézmény éves költségvetése). Semmilyen választ se kaptak azokra a hírekre, hogy a Fidesz közvetlen utasításai szerint készítik az ellenzékiek lejáratásait, és a munkatársakat megfélemlítik. Ugyanerről beszélt Varju László (DK) is.

Az MTVA leváltotta azt az őrző-védő céget és munkatársait, akik tavaly decemberben felléptek a képviselőkkel szemben – mondta Harangozó Tamás (MSZP). Papp Dániel nem indokolta meg, miért, ha meg voltak elégedve velük.

Gréczy Zsolt közölte, hogy a történtekről az Európai Uniós és az Európai Parlament illetékeseit tájékoztatni fogják. Varju László pedig visszatérésüket ígérte meg.

Csak cinizmusra futja a kormánytól

Tényleg vérlázító a fideszes államhatalom pökhedni cinizmusa. Miután családról és keresztény értékekről papolnak, az ember azt gondolná, hogy vannak olyan kérdések, amelyekben ha minimálisan is, de józan helyzetértékelést és felelős tetteket lehet elvárni tőlük. De nem. A narancsuralmi rendszerben tényleg csak a cinizmus, a felsőbbrendű pökhendiség, a tények otromba semmibevétele létezik. – írja Ujhelyi István szokásos hétvégi levelében.

A Fidesz nem is titkolja, hogy harmadrangú területként kezeli az egészségügyet, amelyben – már az orvosi kamara szerint sem – garantálható a biztonságos betegellátás. Ezért fontos és szükséges az a javaslatunk, hogy hozzuk létre az egészségügyi minimálbér intézményét az ágazatban, amely tisztességes bérezést garantál az orvosoknak, illetve ápolóknak, és amely egyszerre jelenthet megoldást az elvándorlás kezelésére, így az egészségügyi rendszer működési biztonságának garantálására.

A napokban írásbeli kérdéssel fordultam Kásler Miklós emberminiszterhez, amelyben rámutattam: ha a kormány szándékai szerint „garantált ágazati bérminimumot” akarnak bevezetni a turizmusban a „tartósan kritikus munkaerőhiány miatt”, akkor egyszerű kormányzati döntés kérdése ugyanezt megtenni az egészségügyben is. Levelemre Rétvári Bence EMMI-államtitkár reagált, de válaszában az előző kormányok mocskolásán és szemfényvesztő hazugságokon túl sokra nem futotta, az egészségügyi minimálbérre vonatkozó javaslatra például egyetlen szóval sem válaszolt.

Az önmagában szánalmasan nevetséges, hogy majd tíz év kormányzás (még egyszer: tíz év!) után is csak óvodás visszamutogatásra telik, de vérforraló, ahogyan a mindenki számára világos tényeket is megpróbálják habonyi szótrükkökkel elfedni.

Rétvári államtitkár ugyanis azzal érvel, hogy a Fidesznek köszönhetően „egy 4-6 éves jogviszonnyal rendelkező OKJ-végzettségű, E2 fizetési osztályba besorolt ápoló bruttó átlagkeresete (mozgóbér-elemekkel és pótlékokkal együtt)” immár meghaladja a háromszázezer forintot, azt azonban elhallgatja, hogy a kezdő szakdolgozók bére alig duplája a létminimumnak, viszont kevesebb, mint fele az országos bruttó átlagkeresetnek. Ez ám a vonzó életpálya modell, nem csoda, hogy volt olyan időszak nemrég, amikor naponta három orvos és legalább két szakdolgozó hagyta el az országot.

Az egészségügy válságos helyzetére az ágazati bérminimum, az orvosok, ápolók és szakdolgozók tisztességes minimálbérének megállapítása jelentene rapid megoldást, míg a rendszerszintű problémákra egy európai egészségügyi minimumszolgáltatás meghatározása, támogatása és megkövetelése a tagállamoktól. Ez utóbbit egyik kiemelt feladatomnak tekintem EP-képviselőként, ezért is vállaltam munkát az Európai Parlament vonatkozó szakbizottságában. Miközben tehát a kormányzatról továbbra is csak cinikus pökhendiségre telik, mi a megoldáson dolgozunk. Mert nekünk a magyar emberek az elsők.

Az átláthatóság ígérete

A kormánymédiában tévesen „karigeri őszödi” beszédének titulálják a napokban netre került hangfelvételt, melyben közvetlen szövetségeséről az MSZP-sekről, de a DK-s Gy. Német Erzsébet esélyeiről is negatív kicsengésű mondatot hallhatunk a felvételen. Az őszödi egy hivatalos, de zártkörű rendezvényen hangzott el, ez pedig magánbeszélgetésben, amit titokban rögzítettek.    

Aki némileg konyít a hazai politikai viszonyokhoz, akinek nincsen valóság elleni filter az elméjén az  semmi olyat  nem hallhat a felvételen, amit egyébként eddig is ne tudhatott volna vagy éppenséggel ne sejthetett volna.

Csakhogy most Karácsony Gergely kimondta.

Kimondta, amit tudtunk: a fideszes képviselők a helyi  Mszp-s képviselőkkel karöltve a polgármester tartózkodása mögé bújva folytatták kisded játékaikat csakúgy, mint ahogyan azt a korábbi háttéralkuik során többször is megtették. Az is tudható volt, hogy az MSZP-ben sokaknak nem tetszett, hogy „pártjuk” első embere egy másik párt vezetője, aki ugyan nem igazán karizmatikus egyéniség, de saját pártjuk vezetőjéhéz képest egy valóságos néptribun. Nincsen ebben semmi újdonság, sőt, az összefogás létrejötte után a kampány során nagyon okosan a Párbeszéd mosolyogva levált az MSZP emlőjéről, önálló entitásként kampányolt. Vigyázott arra, hogy az Összefogással párosítsák nevét és ne az MSZP kádéempéjeként beszéljenek róla.

A politikában a kompromisszumképtelenség gyors halálhoz vezet. Karácsony képes volt kompromisszumra, de elfelejtette, hogy kivel kötötte azt. Elfelejtette, hogy a nála sokkal jobb politikai érzékkel rendelkező Gyurcsány Ferencet is milyen helyzetbe hozta saját pártja az őszödi beszéd idegen kezekbe juttatásával, azután, hogy a nekik  nem tetsző program megvalósítására szólította fel őket.

Gyurcsány legnagyobb ellensége nem a Fidesz volt, hanem saját pártja, az MSZP.

Az sem titok, hogy Tüttő Katát magánéleti viszony fűzi Leisztingerhez, aki mostanság az új Puchnak nevezhető, hogy Horváth Csaba a maga tisztességével legalább olyan közellenség lesz a zuglói képviselő testület számára mint Karácsony volt, hogy Gy. Németh Erzsébet nehéz helyzetben van a jól beágyazott fideszes polgármesterrel szemben, tehát hírérték csupán annyi, hogy ezt Karácsony valakinek kimondta. Valakinek, akiben vakon megbízott, ha egy politikus esetében létezhet ilyen személy, főleg kishazánkban.

Az MSZP-n belül eddig is folyt többoldalú aknamunka Karácsony ellen. Ebben sincsen újdonság.

Fentieknél sokkal érdekesebb, hogy ha magánbeszélgetésben is, de kinek válaszol Karácsony ilyen kendőzetlen nyíltsággal? Csakhogy Karácsony pont úgy nem fedi fel  a bizalomra érdemes kilétét, ahogyan Gyurcsány sem tette a bizalmára érdemtelenekkel, pedig azok a személyek korábban sem tartozhattak bizalmasai közé.  Azt kevéssé hiszem, hogy Karácsony úton, útfélen „igazságbeszédeket” tartott ismerőseinek, ahogy azt sem, hogy pontosan ne tudná hol és mikor készülhetett a hangfelvétel. Az eltorzított hangú, de érthető kérdések nagyon is célzottnak tűnőek még akkor is, ha nincsen alap azt állítani: a kérdezőnek tudnia kellett róla, hogy hangfelvétel készül a beszélgetésről.

Az azonban biztos, ahogyan a parkolási ügyben sem vált Karácsony előnyére, hogy tartózkodásával szemet hunyt a háttéralkut kötő Fideszes és Mszp-s banda üzelmei fölött, kevésbé cizelláltan cinkossá vált, ebben a mostani ügyben sem erősíti hitelességét annak a transzparenciának, amit a főpolgármesterség elnyerése esetére beígért.

Ba@ni és szűznek maradni egyidőben még Karácsony Gergelynek sem lehet!

Közpénz az autóvásárláshoz

Mondott-e valamit Gulyás Gergely a csütörtöki sajtótájékoztatón, amihez érdemes még kommentárt fűzni? Ahogy a menekültkérdésről, az új olasz kormány döntéseiről beszélt, abban semmi újat nem látok. Ahogy Greta Thunberget nevezte „beteg gyereknek”, azzal sokan és helytállóan foglalkoztak az elmúlt másfél napban, és nem kell hozzátennem semmit az ő felháborodott tiltakozásukhoz.

Egy olyan, meg is ismételt válaszára térek ezért vissza, amely másokat nem foglalkoztat.

A 444.hu újságíró arról kérte a miniszter véleményét, hogy a családi autóvásárlási támogatási akció keretében Audi Q7-es és Lexus autók vásárlásához is adnak 2,5 millió forintnyi állami támogatást, holott akik ilyen autókat vásárolnak, aligha vannak állami támogatásra rászorulva. Gulyás miniszter válasza az volt:

ha valaki a jómódúak közé tartozik, de legalább három gyereket vállal, akkor szerintem nem eltúlzott, hogy ha a magyar állam őt is részesíti ebben a kedvezményben”.

Az újságíró szerint aki 23 milliós autót vesz, az valószínűleg képes lenne erre állami támogatás nélkül is.
Szerintem, ha vállal három gyermeket, akkor bízzuk rá, hogy él ezzel a lehetőséggel.” Majd megmagyarázta a véleményét: „Szerintem itt egy kommunisztikus felfogás létezik, hogy támogatás csak a legrászorultabbaknak kell, és vannak olyan támogatások, amelyeket csak a legrászorultabbaknak kell adni. De vannak olyan támogatások, amelyeket nem rászorultsági alapon adunk, hanem egy élethelyzetre tekintettel. És kevés ember tesz annyit a jövőért, mint aki három gyermeket vállal. Tehát én nem érzem úgy, hogy ez helytelen lenne.
Akinek van pénze, azt miért kell támogatni, kötözködött tovább az újságíró, mire Gulyás megismételte: „Mert vállalt három gyermeket.
Bolgár György ezen a héten – amikor a rádió adománygyűjtő akciót folytat – hallgatókat hívott be a stúdióba, hogy vegyenek részt a műsorvezetésben, a meghívottak között az adás két olyan hallgatója is volt, akik Fidesz-szavazóknak mondták magukat. Indítékaik között mindketten a Fidesz családtámogatási rendszerét említették első helyen. Elterjedt vélemény az országban, hogy a „családvédelmi akcióterv” helyes intézkedéseket tartalmaz.

Amikor egyes intézkedéseiről a parlament szavazott, az MSZP és az LMP igennel szavazott, a DK nemmel, a Párbeszéd pedig tartózkodott. De még az utóbbiak sem azzal indokolták ezt, hogy a kormány lépéseit helytelenítik, csak azzal, hogy elégtelennek tartják.

Már korábban is elmondtam ezen az oldalon, hogy szerintem ezek az intézkedések lényegüket tekintve helytelenek, a leginkább nyilvánvaló módon az autóvásárlási kedvezmény és a négy gyermekes anyák életfogytig tartó személyi jövedelemadó-mentessége. Miért is?
Minden állam elvesz pénzt a jövedelemmel rendelkezőktől illetve az árukat és szolgáltatásokat vásárlóktól, hogy ebből közkiadásokat finanszírozzon, illetve a társadalom segítségre szoruló tagjait támogassa. Mint tudjuk, az adózás terheli a polgárokat, terheli a vállalkozásokat. Abban, hogy Magyarország fokozatosan lemaradt a régió többi országától, annak is nagy a szerepe, hogy az állami újraelosztás a többi visegrádi országban 40 százalék körül van, nálunk – akár korábban a balközép kormányok idején, akár a Fidesz-kormányok alatt – közel áll az ötven százalékhoz. Nagyon körültekintően kell ezért meggondolni, hogy milyen támogatásokat vállal az állam az adófizetők pénzéből, illetve milyen adókról mond le, milyen célok érdekében, milyen következményekre törekedve.
Az Orbán-kormányok 1998 óta folyamatosan bővítik a gyermekeket vállaló családok támogatását adókedvezményekkel és egyéb módon. Azt feltételezik és azt is hirdetik, hogy ennek célja a gyermekvállalási kedv növelése, a népességfogyás megállítása.

A demográfusok számára viszont közhelyszámba megy, hogy az állami beavatkozások csak átmenetileg növelik a családok gyermekvállalási hajlamát.

Az Orbán-kormány elmúlt kilenc évében még átmenetileg sem. (Legyünk korrektek: az egy szülőképes korban levő nőre jutó születések száma minimálisan emelkedett, de ez nem tudta ellensúlyozni a szülőképes korú nők számának csökkenését, és ez várhatóan jó ideig így marad.)

A gyermekvállalási kedv egy-egy országban sok-sok tényező hatására alakul, és ezek között a közvetlen tényező, a gyermekvállalás állami támogatása messze nem a legfontosabb. Valójában ezért arról van szó, hogy a magyar állam jutalmazza a gyerekvállalást, anélkül, hogy ennek a gyermekvállalás mértékére érdemi hatása lenne.

Már-már olyan dolog ez, mint a profi labdarúgás közpénzekből folyó masszív támogatása. Öntik a milliárdokat, mert Orbánnak ez a hobbija, anélkül, hogy a magyar labdarúgásban érzékelhető eredmények születnének. Öntik a milliárdokat a gyermekeket vállaló családok jutalmazásába, mert Orbánnak ez a hobbija, anélkül, hogy ennek érzékelhető hatása lenne a családok gyermekvállalására. A párhuzam persze csak részben igaz. A profi labdarúgásban ugyanis, amely üzleti tevékenység, az államnak igazából semmi keresnivalója. A családtámogatás nem ilyen dolog. Arra lehet és helyes közpénzeket fordítani, hogy a gyermekvállalás ne jelentsen aránytalan megélhetési terheket.
Erre találták ki Magyarországon a családi pótlékot és a gyest. Ezeket időről-időre emelni kell, hogy összegük együtt emelkedjék a munkajövedelmekkel. Annak azonban, hogy költségvetési milliárdokat – ideértve az adókedvezményeket, adóelengedést is – fordítsanak a gyermekvállalás jutalmazására ott, ahol az nem okoz aránytalan terhet a megélhetésben, nincs létjogosultsága egy olyan országban, ahol az állam az oktatáson, egészségügyön, idősgondozáson, rokkantak ellátásán igyekszik minél többet megtakarítani. Ahol ezekre az állami feladatokra messze nem jut elegendő, ott ugyanúgy

nem méltányos autóvásárláshoz nyújtani állami támogatást,

mint ahogy nem méltányos négy gyermekes anyákat mentesíteni a közteherviselés alól, s ez a „családvédelmi akcióterv” többi intézkedésével szemben is igaz.
Tegyük hozzá: az ilyen családtámogatási rendszer – mivel kedvezményeinek igénybevételét munkaviszonyhoz, hitelképességhez kötik – nem csupán nem felel meg deklarált céljának, a gyermekvállalási hajlandóság tartós növelésének, de jövedelemátcsoportosítást is eredményez a kimaradó szegény rétegek rováséra, a tehetősebbek javára. Erre a tulajdonságára a baloldali ellenzék rendszeresen felhívja a figyelmet, és igaza van. Ez azonban nem elég, A rendszer logikáját alapjaiban helyes megkérdőjelezni.

Keresztény szabadság

Engem most nem Greta Thunberg érdekel: nem az foglalkoztat, hogy igazat mond, vagy nem mond igazat, helyesen beszél, vagy nem beszél helyesen, de még az Asperger-szindróma sem érdekel, mintha – legalábbis Gulyás szerint – egy Asperger-szindrómást meghallgatni sem lenne érdemes, hiszen beteg, s semmi több, csak a felnőttek manipulációs eszköze. Lassan, szótagolva mondom, hogy Gulyás is megértse: As-per-ger-szind-ró-más volt – má-sok mel-lett – Le-o-nar-do da Vin-ci és Al-bert Eins-tein.

Arról sem kívánok most szólni – pedig hosszan lehetne –, hogy a civilizáció történetében az ellenség lejáratásának vagy ellehetetlenítésének mennyire megszokott és bevett eszköze volt mindig is a másik fél betegnek vagy beszámíthatatlannak történő minősítése. Csak egy példa: az antik pogány, főként görög nyelvű egyiptomi judeofób szerzők (Manethón, Apión) előszeretettel állították, hogy a zsidók betegek, bélpoklosok, testi fogyatékosok, vakok, sánták, „nyavalyások” voltak, s ezért megérdemelten űzték ki őket Egyiptomból.

Most kifejezetten az érdekel, hogy a Lónyay utcai Református Gimnáziumban érettségizett, s a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen jogi diplomát szerzett, egykor „református csodagyerekként” számontartott, ma „snájdig”, példamutató református hívőként emlegetett, az „egészséges kereszténységről” (úgy bizony!) szónokló, amúgy a „keresztény szabadság” attribútumát magán hordozó Orbán-kormány minisztere, Gulyás Gergely fenti megnyilatkozásával egy laza kézmozdulattal a pöcegödör legmélyebb bugyrába taszította önmagát.

Nem is annyira a nemtelen és mérhetetlenül primitív kijelentésével, hisz ezeket tőle már megszokottnak és menetrendszerűnek tekinthetjük. Ám ami a betegség keresztény (jézusi) felfogását illeti, „snájdig reformátusunk”, aki kimondottan pejoratív, lesajnáló értelemben nevezi a leányt betegnek, érzékelhetően éppen a lényeggel nincs tisztában. Jelesül azzal, hogy amikor egy vak embert látva Jézus tanítványai azt firtatták, milyen összefüggés lehet a betegség és a bűn között, a Mester világossá tette, hogy morális értelemben nem a betegség „okát”, hanem annak isteni rendeltetésű „célját” kell keresni („az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk” – János 9,3; „Ez a betegség… Isten dicsőségére lesz – János 11,3), ugyanis – Jesája nyomán (53,4) – Jézusról ezért mondja az evangélium, hogy „Magára vállalta a bajainkat és hordozta betegségeinket.” (Máté 8,17)

Ha Gulyás megfázik, avagy valamilyen elmebéli zavar támadna benne, a keresztény felfogás szerint ezeket is magára vállalja Jézus.

Gulyás aljassága már bonyolultabb kérdés: Jézus bizonyos értelemben persze azt is magára vállalja, de a „snájdig reformátusunk” valószínűleg tisztában van azzal, hogy annak ára lesz.

Gábor György

Mai kérdés – Mohácson a két polgármester-jelölt közül az egyikük tragikus hirtelenséggel elhunyt, így a másik jelölt akár egyetlen érvényes szavazattal elnyerheti a polgármesteri széket. Ön a fairplay nevében visszalépne a jelöltségtől?

 

This poll is no longer accepting votes

Mohácson a két polgármester-jelölt közül az egyikük tragikus hirtelenséggel elhunyt, így a másik jelölt akár egyetlen érvényes szavazattal elnyerheti a polgármesteri széket. Ön a fairplay nevében visszalépne a jelöltségtől?

Az európai minimum

Dobrev Klára szerint lesz európai minimálbér és európai minimálbér-szabályozás is. A Demokratikus Koalíció európai parlamenti (EP) képviselője szerint: Európában új és friss szelek fújnak, olyan változásokat készítenek elő, amelyek közelebb hozzák Európát a polgáraihoz.

Egy gazdasági közösségként létrehozott szervezet másként figyelt, más szempontok szerint tekintett a polgáraira, mint a később egységbe forró szövetség, mely már nem csak a gazdasági előnyök közös kiaknázására irányult, hanem a közös alapokra fektetett Európa irányelvek mentén tudott odafigyelni az olyan demokratikus jogokra, mint például a sajtószabadság, valamint a demokrácia, a korrupció helyzetére – mondta az Európai Parlament alelnöke.

Európa létrehozta a világ egyik legerősebb gazdaságát és demokráciáját, de nem volt képes létrehozni azt a közösségi élményt az ötszáz millió lakója számára, hogy összetartoznak

A gazdasági és a politikai jogok mellett elsikkadt, hogy hús-vér emberek alkotják az uniót. hogy egy ilyen szoros közösséget csak akkor lehet összetartani, ha az emberek a hétköznapokban is jól éljenek.

Az úgynevezett szociális Európa gondolata nem csak a minimálbérről szól hanem a boldog gyermekkort biztosító gyerekgarancia-programról, az oktatási minimumról, a munkanélkülieknek létbiztonságot nyújtó garancialapról is.

Ehhez természetesen meg kell teremteni a közös piac versenyképes gazdaságát, mely megteremheti a szociális problémák megoldásához szükséges fedezetet. Versenyképes gazdaságot csak úgy lehet megteremteni ha a lakosság megfelelő körülményeit a gazdaság megteremti. Egy ország versenyképessége azon múlik, hogy a polgárai megfelelően képzettek, egészségesek és szociálisan biztonságban érzik magukat a hazájukban.

A magyar átlagbérnél csak a román és a bolgár rosszabb, ráadásul a 4,4 millió magyarországi foglalkoztatottból 3,1 milliónak alacsonyabb a bére az átlagnál. Az európai minimálbér nem kell, hogy csak a munkáltatókat terhelje, mert újra adómentessé lehet tenni a minimálbért vagy nagyobb kulccsal lehet adóztatni a magasabb jövedelmeket.

Ezen túlmenően szükség lenne egy szolidaritási alapra is. Ha az EU képes arra, hogy költségvetésének csaknem 39 százalékát a mezőgazdasági gazdálkodóknak fizesse ki, akkor arra is képes, hogy az európai minimálbér bevezetése után egy átmeneti időszakban támogassa a kis- és közepes vállalkozókat – mondta Dobrev Klára az Európai minimálbér – karnyújtásnyira című konferencián elmondott beszédében.

Szegény Trócsányi

Őszintén sajnálom Trócsányi Lászlót. Hiába felkészült jogászprofesszor, hiába volt hosszú éveken át nagykövet nyugat-európai országokban, nem volt felkészülve arra, hogy a demokratikus világban komolyabban veszik az összeférhetetlenségi normákat, mint Orbán Viktor Magyarországán.

Hogy csak egy példát mondjak, vezető állami tisztségviselő nem fogadhat el vállalkozóktól ajándékot. Emlékezetes Christian Wulff német szövetségi elnök esete, aki egy ismerős vállalkozó villájában nyaralt, amiért nem fizetett, és emiatt és egy másik hasonló ügy miatt le kellett mondania államfői tisztségéről. Ezzel szemben – noha az ajándékok elfogadását a magyar törvények is korlátozzák – Orbán Viktor rendszeresen fogad el térítés nélkül magánrepülőgépes utazást vagy horvát szigeten való nyaralást ismerős vállalkozóktól, és ebben sem ő, sem hívei nem látnak problémát.
Miért is döntött úgy az EP jogi bizottsága, hogy nem engedi tovább Trócsányit a biztossá válás folyamatának következő állomására, a jövő hétre tervezett külügyi bizottsági meghallgatásra?
Nem azért, mintha korruptnak bizonyult volna, mint egyesek gondolják. Csak arról van szó, hogy megtartotta tulajdonosi részesedését saját korábbi ügyvédi irodájában, miközben miniszteri tisztséget töltött be, és ennek az ügyvédi irodának voltak megbízásai a kormánytól. (Ezt egyébként letagadta.)

Amikor a Medgyessy-kormányban a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter volt ügyvédi irodája kormányzati megrendelést kapott, a Fidesz még tudta, hogy ez nincs rendjén, és Kiss Elemérnek le kellett mondania. 

Régen volt, Trócsányinak a fontos precedens szemlátomást nem jutott eszébe. Az EP-képviselők többsége szemlátomást tudja: az összeférhetetlenségi szabályok arra valók, hogy kizárják a korrupt viselkedésnek még a lehetőségét is, és azokat szigorúan érvényesíteni kell.
Erre Trócsányi sem számított, és azok sem, akik Brüsszelbe küldték őt.
Hogy miért sajnálom Trócsányit? Azért sajnálom őt, mert a jogi bizottság e döntése valószínűleg – hiszen az új szabályokból következő blokkolásra még nem reagált Ursula von der Leyen, s még előfordulhat, hogy a jogi bizottság álláspontja módosul – megfosztja őt attól a lehetőségtől, hogy megvívjon egy érdekes politikai csatát a külügyi bizottsági meghallgatáson. Ezen a meghallgatáson feltehetően át kellene hidalnia azt a szakadékot, amely az Unió vezető országainak és az Orbán-kormánynak az Oroszországgal és Ukrajnával kapcsolatos álláspontja között feszül. Meg kellene jelölnie a bővítési folyamatban követendő kritériumokat egy olyan időpontban, amikor a magyar közállapotok messzire kerültek attól, aminek a koppenhágai kritériumok szerint nekünk a 2004-es felvételhez meg kellett felelnünk. Szegény Trócsányi minden bizonnyal alaposan készült erre az intellektust próbáló feladatra, s a jelek szerint ez a felkészülés fölöslegesnek bizonyulhat. Pedig de szívesen követtem volna élőben a meghallgatást az EP honlapján.

Hat év után kapott magyar menedékjogot az orosz ellenzéki

Ma egy pécsi bíróságon véget ért az az elkeseredett „pingpongjátszma”, amely a menekültügyi hatóság és a bíróság között folyt egy sokat szenvedett emberrel. Menekültként ismerték el Alekszij Torubarovot, akit Putyin rezsimje üldözött el hazájából. – – hozta a döntést tudomásunkra a Helsinki Bizottság.

A Magyar Helsinki Bizottság ügyfelének pere megjárta az Európai Unió Bíróságát (EUB) is, amely általános érvénnyel mondta ki: a bíróságnak akkor is joga van védelmet adni, ha a kormány hatósága ezt nem tenné. A mai pécsi ítélettel hazai bíróság először alkalmazta az EUB döntését. Torubarov győzelme reményt ad most számos más menedékkérőnek is, akiket önkényesen zárnak el a menedékjogtól.

Alekszij Torubarov egy politikai nézetei miatt üldözött orosz üzletember, ellenzéki aktivista.

Ám annak ellenére sem kapott menedékjogot a hazai hatóságtól, hogy arra világos iránymutatást adott a magyar bíróság.

Ezt a menekültügyi hatóság azért tehette meg, mert a kormánytöbbség 2015-ben elvette a bíróságoktól azt a több évtizedes lehetőséget, hogy maguk is megadhassák a menedékjogot.

Négy éven át csak arra volt joguk, hogy kimondhassák, ha a hatóságok jogellenesen döntöttek, de nem változtathatták meg a döntést. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a menekültügyi hatóság akár szó szerint ugyanolyan elutasító határozatokat hozhatott, amelyeket a kérelmezők újfent megtámadtak, majd a bíróságok ismételten jogsértőnek találtak, de a menekülők helyzete nem rendeződött. Ezek a meddő „pingpongjátszmák” éveken át folytak a menekültügyi hatóság és a bíróságok között.

A 2013 decembere óta itt élő Torubarov is többször járt így. Az ő kálváriáját látva a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírája harmadjára ráunt a hatóság packázására, és – a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédjének javaslatát elfogadva – az Európai Unió Bíróságához fordult 2017 szeptemberében. Arra kért választ, megfelel-e az uniós jognak a 2015 óta élő szabályozás, amely elvette a bíróságoktól az érdemi döntés a menedékjog odaítélésében.

Idén júliusban aztán a luxembourgi bíróság kimondta: ha a hatóság figyelmen kívül hagyva a bíróság döntését – új ténybeli alap nélkül – ugyanolyan határozatot hoz, mint előzőleg, akkor a bíróságnak mellőznie kell a megszorító szabályt, és másodjára magának kell megadnia a menedékjogot.

Ez Torubarov perében azt jelentette, hogy ma a pécsi bíróságnak egyetlen dolga lehetett: kimondja, hogy a hazájában üldözött orosz férfi menekültügyi védelmet kap Magyarországon. Így is történt: a Magyar Helsinki Bizottság ügyfelét hat év után menekültként ismerték el. Az ítéletnél azt is figyelembe vette a bíróság, hogy az orosz férfit Ausztriában bérgyilkos támadta meg, Csehországból pedig törvényellenesen küldték vissza Oroszországba.

„Mindannyian szívből örülünk annak, hogy Alekszij végre menedékjogot kapott. Ennek kellett volna történnie már az első alkalommal is. Mert ki a menekült, ha nem ő, akinek volt bátorsága nemet mondani az őt megsápolni akaró hatalmasságoknak és fellépni ellenük, amiért aztán bebörtönözték, kifosztották és elüldözték. Sok mindent kellett itt is elviselnie, nem akármilyen nyomás alatt élt az utóbbi hat évben” – nyilatkozta a pécsi ítélethirdetés után az orosz férfit képviselő Fazekas Tamás, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje.

Az Európai Unió Bíróságának döntése és a mai Torubarov-ítélet reményt ad más menekülőknek is, akik menekültügyének bírósági felülvizsgálatát addig függesztették fel, amíg eldől végre, a bíróságoknak van-e joguk ahhoz, hogy a menekültügyi hatóságok rossz döntéseit érdemben kijavíthassák. Most már befejezett tény: igen, van joguk hozzá, sőt bizonyos körülmények esetén kötelességük. Ezt jogvédőként és állampolgárként is üdvözülni kell.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK