Pár hónapja még csak halasztásról döntött a kormány, most lemondtak a nemzetközileg is bírált elkülönült közigazgatási bíróságról. Lesz azonban módosított utódja.
A rendes bíróságokból szervezetileg kiszakított, akár nem bírókkal feltöltött közigazgatási bíróságot – legalábbis eredeti formájában – elereszti a kormány – derül ki Varga Judit igazságügyi miniszter nyilatkozatából.
Pedig május végén még csak meghatározatlan idejű elhalasztásról döntöttek. Azután, hogy itthon és külföldön kritikák kereszttüzébe került a 2020. elején hatályba léptetni tervezett törvény. A kifogások szerint a törvény túl nagy hatalmat ad túl kevesek kezébe, és aláássa a bíróságok függetlenségét. Ezt írta például áprilisban az ENSZ-nek a bíróságok függetlenségével foglalkozó különmegbízottja, Diego García-Sayán.
Levelében a különmegbízott azt írta, hogy a decemberben elfogadott törvény alapján túl nagy hatalma lenne az igazságügyi miniszternek, ami sérti az új közigazgatási bíróságok függetlenségét. A bíróságok a gyülekezési jogról, rendőri visszaélésekről és gazdasági ügyekről is döntenének, és ide tartoznak a választási ügyek is. A szervezet pedig az igazságügyi miniszter irányítása alatt működött volna. Ahogyan a bírák kiválasztása is, ráadásul nem bíró jogászok is talárt ölthettek volna.
A kormány tehát
nem vezeti be a szervezetileg elkülönülő közigazgatási bírósági rendszert,
ám egy most készülő törvénytervezet gyorsabbá és kiszámíthatóbbá teszi a közigazgatási bíráskodást – mondta Varga Judit.
A készülő törvénytervezet – minimális átalakítás mellett – világos keretet biztosít a közigazgatási bíráskodásnak, gyorsítja a jogorvoslatok lezárását és kiszámíthatóbbá teszi a joggyakorlatot. A tervezetet az Országgyűlés őszi ülésszakán benyújtják a parlamentnek.
A törvénytervezet szerint a polgárok érdekeit jobban kiszolgálni képes jogorvoslati fórumrendszert alakítanának ki, a mostani szerteágazó közigazgatási jogorvoslati rendszer helyett. A tervezet egyértelműbb és világosabb kereteket ad, és egységesebbé teszi a bírói joggyakorlatot is.
A részletekről szólva Varga elmondta:
tovább szélesedik azon ügyek köre, amelyek esetében a hatósági eljárás egyfokú lesz,
és ezután közvetlenül bírósághoz lehet fordulni a sérelmezett közigazgatási határozat ellen. A közigazgatási bírósági felülvizsgálati rendszer pedig kétszintű lesz: első fokon a megyei törvényszéken lehet megtámadni a sérelmezett határozatokat, ezután – a törvény által biztosított esetekben – lehet a Kúriához fordulni jogorvoslatért.
A miniszter közölte: a törvénytervezetben szerepel az is, hogy a bíróságok ítélkezésének egységesítése érdekében nemcsak a közigazgatási, hanem a büntető és a polgári ügyszakban is közvetlenül a Kúriához lehet majd fordulni, jogegységi eljárást kezdeményezni, ha egy jogkérdésben valamely bíróság eltér a Kúria döntésétől.
Transzhumanizmus és fluid identitás, kvantumfölény, apák és fiúk: évszázadot átfogó ideológiai elemzés. Minden együtt a szellemi bazárban; a bocskaiba öltözött Kövér László egy napja.
Nagyot ment ma Kövér László, az Országgyűlés elnöke. Először a Nagy Imre-szobor helyére állított, az 1918-1919-es vörösterror áldozatainak emléket állító Nemzeti Vértanúk Emlékműve remake-jének avatási ceremóniáján, majd a kereszténydemokrácia 75 éves magyarországi fennállását ünneplő tanácskozáson az Országházban osztotta meg gondolatait. Kommentár nélkül a főbb megállapítások kivonata.
A Vértanúk terén ezeket mondta.
Mi, magyarok – akiket a kommunisták bűnös népnek neveztek, s akiket szellemi, politikai örököseik ma is annak tartanak – nem hagyjuk beteljesedni az ellenünk elkövetett bolsevista bűnöket.
A Tanácsköztársaság olyan tragikus magyar polgárháború következménye volt, amelyet magyar földön született, magyar anyanyelvű, többnyire magyar nevet viselő emberek vívtak nemzettársaik ellen; olyan polgárháborúé, amelyben az Istent, a hazát, a nemzetet és a családot tagadó emberek kíséreltek meg leszámolni az istenhívő, hazaszerető és a nemzetet szolgáló, életüket több ezer éves civilizációs parancsokhoz igazítani törekvő honfitársaikkal.
Az egész Magyarországot túszul ejtő körülbelül ezer embert dühödt keresztényellenesség, buzgó internacionalizmus, heves nemzetgyűlölet, tudatos családrombolás és hazug jelszavak alatt az emberek kíméletlen kifosztása jellemezte.
A nemzeti vértanúknak 1934-ben felállított emlékművet a kommunisták 1945-ben lerombolták, majd fél évszázad múltán a posztkommunisták az elődeik által kivégzett kommunista szobrával foglalták el a helyét, azt üzenve: még a kommunisták által meggyilkolt nemzeti mártír is csak az lehet, aki korábban maga is osztozott a kommunisták bűneiben.
Az egy évszázadon átívelő szellemi-ideológiai pannó szüzséje a kövéri világban az „apák és fiúk” szellemében (1990-ben Grezsa Ferenc MDF-képviselő az Apák és fiúk című, antiszemita töltetű cikkben az SZDSZ antikommunista és zsidó felmenőjű politikusait, például Tölgyessy Pétert, Kis Jánost és Tamás Gáspár Miklóst vádolta azzal, hogy valójában népellenesek, és antikommunizmusuk a kommunisták kiszolgálása).
Az 1919-ben felszínre tört véres polgárháború más formában, szellemi és politikai küzdelemként ugyan, de napjainkban is zajlik. Az Istent, hazát és nemzetet tagadók 1919-ben burzsujoknak nevezték nagyapáinkat, 56 után retrográdnak apáinkat, 1990 után mucsainak valamennyiünket, akik hittünk a demokrácia erejében. Ma nacionalistának, populistának, Európa-ellenesnek, xenofóbnak, iszlamofóbnak, homofóbnak, és ki tudja még, mi mindennek neveznek bennünket csak azért, mert ragaszkodunk közösségeinkhez, kultúránkhoz, hagyományainkhoz. Ha engedjük nekik, visszatérnek, és meg fogják bélyegezni gyermekeinket, unokáinkat. A Lenin-fiúk utódai ma is itt állnak velünk szemben, és egyelőre csak a virtuális világban, de ott folytatják, ahol 100 éve a szamuelyk abbahagyták.
„A Lenin-fiúk utódai ma is itt állnak velünk szemben, és egyelőre csak a virtuális világban, de ott folytatják, ahol 100 éve a szamuelyk abbahagyták.”
Az 1919-ben gyökerező 21. századi szellemi és politikai küzdelmeket nem azzal nyerhetjük meg, ha nagyobb ütést mérünk a velünk szemben állókra, mint amekkorát kapunk tőlük. Magyarország véglegesen csak akkor nyerhet, ha a velünk szemben állók megtapasztalják, hogy
„a külföldről pénzelt istentelenséggel, hazaárulással és nemzettagadással Magyarországon soha többé nem lehet többséget szerezni.”
A demokrácia eszközrendszerével meg kell tudni őrizni egy olyan cselekvőképes politikai többséget, amely az istentelenekkel, a hazaárulókkal és a nemzettagadókkal szemben meg tudja védeni önmagát, nemzetét és a hazáját.
Az emlékművet Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László avatta fel. A keresztény történelmi egyházak képviselői megáldották az emlékművet és imát mondtak az áldozatokért. Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija imája előtt röviden szólt arról is: a Tanácsköztársaság az ezeréves magyar történelem első olyan eseménye volt, amelyben Istent deklaráltan megtagadták. Részt vett még Boross Péter volt miniszterelnök, Varga Judit igazságügyi miniszter, Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke.
A Nemzeti Vértanúk Emlékműve újraavatási ünnepsége. MTI/Szigetváry Zsolt
A parlamentben (a kereszténydemokrácia 75 éves magyarországi fennállását ünneplő tanácskozáson) elhangzott kövériáda.
Mindaz, ami a napjainkban az európai politikában, gazdaságban és kultúrában történik, lényegét tekintve nem egyéb, mint az identitásrombolók és identitásvédők küzdelmének vetülete.
Orbáni fordulattal „kellő szerénységgel”, de jó szívvel elmondható, hogy a kereszténydemokrata képviselőkkel együtt megalkotott és elfogadott magyar alaptörvény az identitásvédelem legkorszerűbb közjogi eszköze, amely biztosítja az önvédelem lehetőségét mindazon civilizációs támadásokkal szemben, amelyek Európát – és benne Magyarországot – fenyegetik.
Nincs ma Európában más nemzeti alkotmány, amelynek mélyebb keresztény értékalapja, erősebb nemzeti karaktere és korszerűbb családvédelmi közösségi szemlélete lenne, mint a magyarnak.
Kövér ez alkalommal is széles ecsetvonással húzott ívet az egyetemes kereszténydemokrata, a liberális, a fasiszta, illetve kommunista gondolatról.
Az egyetemes kereszténydemokrata gondolat az egyedüli, amely a múlt, a jelen és jövő idődimenzióiban természetes és egymásba fonódó közösségekként értelmezi az emberi társadalmat. A kereszténydemokrata gondolatban
„a jelenleg élők, a már elhunytak és a még meg nem születettek olyan közösséget alkotnak”
Ezt családi, hitbéli és nemzeti nyelvi-kulturális kötelékek fűznek össze, amelynek egyensúlyát az egyéni és közösségi jogok mellett, az egyéni és közösségi kötelezettségek gyakorlása is biztosítja, valamint az a tudat, hogy saját emberi létünk és akaratunk fölött létezik egy örök teremtő erő.
Mindezt az egyetemes kereszténydemokrata mondanivalót magyarul három szóban – Isten, haza, család – össze lehet foglalni. Ebben a három szóban minden benne van, amiért emberként érdemes élni, és magyar politikusként érdemes küzdeni a XXI. században is.
A múltból megtanulhatták, hogy
az emberi észbe vetett hittel visszaélő szekuláris haladáskultusz jegyében politikai uralomra törők
az európai politikában miként ásták alá a keresztény gondolat hatóerejét, és a XX. században miként torkollott mindez két világháborúba és két totalitárius diktatúrába.
A jövőben az a veszély fenyegeti Európát, hogy ezúttal az emberi identitással visszaélők, egy újabb haladáskultusz jegyében igyekeznek minden akadályt elhárítani az országok és nemzetek alávetésére és kifosztására szolgáló politikai uralmuk útjából. Az ebbe az irányba megteendő döntő lépés az Isten, a haza és a család kiiktatása az emberek lelkéből és életéből.
Az újabb haladáskultusz fedőneve ezúttal nem humanizmus, hanem az úgynevezett „transzhumanizmus”, amelynek hirdetői körmönfontan azt vallják, hogy a XXI. században a műszaki fejlődés olyan gyors, hogy az emberi identitás csak akadálya lehet a további fejlődésnek, ezért mindekinek úgynevezett „fluid identitást”, vagyis valójában identitásnélküliséget ajánlanak.
Az emberi értéktudat szétveréséhez a nemi, családi, nemzeti és vallási identitás szétzilálásán keresztül vezet az út, amelyen szétrombolhatók mindazon intézmények – a család, a nemzeti államok és keresztény egyházak -, amelyek az emberi önazonosság legfontosabb alkotóelemeit hivatottak erősíteni és oltalmazni.
A közösséginek mondott média, az úgynevezett mesterséges intelligencia és a kvantumfölény (?) eléréséért vívandó verseny XXI. századi világában az Istenétől, hazájától és családjától megfosztott emberekre korábban sohasem tapasztalt, csontig ható és lélekemésztő magány leselkedik
Máris felbontott fideszes tanácsadói szerződést Baranyi Krisztina. A IX. kerület előző vezetője teljesítés nélkül adott pénzt ismerősének. Egy kerülettel odébb a felülvizsgálat után is maradt az ellenzéki többség.
A mai napon felbontottam a szerződést azzal a céggel, melynek vezetője a Fidesz által segített álellenzéki Lokálpatrióta Egyesület képviselőjeként indult a választáson – közölte a Facebookon Baranyi Krisztina.
Szerződés az ismerősnek és a feleségnek
A Ferencváros új (összellenzéki támogatású, független) polgármestere szerint a Zymhod Kft. havi bruttó 381 ezer forintért „adott” üzletviteli tanácsokat Bácskai Jánosnak, az előző, fideszes polgármesternek. Dr. Tóth Lászlónak a 2015 óta érvényben lévő szerződés szerint
egy betűt sem kellett leírnia, a munka teljesítését a volt polgármester maga igazolta
– írja Baranyi.
A kerületvezető rátalált az egyesületi elnök feleségével, Deutsch Kornéliával aláírt szerződésre is. Eszerint
a nej feladata a Ferencváros újság cikkeinek átolvasása és ellenőrzése havi 100 ezer forintért
2019 márciusától ez év végéig. A lap munkatársai nem tudtak arról, hogy Deutsch Kornélia szintén itt dolgozik – fűzte hozzá Baranyi Krisztina. (Azt a kérdést nem tette fel, hogy felelős szerkesztő mellett mi szükség van polgármesteri hivatali ellenőrzésre.)
A kerületi lap vezetője: nem történt semmi
Lassan érthető lesz, hogy mire megy el 91 millió a kéthetente megjelenő lapnál, úgy, hogy a szerkesztőség nincs túlfizetve – írja a polgármester. Mindjárt hozzáteszi azonban: Veres László
főszerkesztő 2 millió forintért maradna szerződése lejártáig,
miközben az aktuális lapszám máris késik, mert szerinte nem volt esemény mostanában, ezért nincs tartalom az új lapszámhoz.
Ellenzéki többséggel vívhat a fideszes polgármester
Mindeközben egy kerülettel odébb, Kőbányán maradt az a – még néhány kerületben előállt – helyzet, hogy ugyan nyert vagy maradt a fideszes polgármester, de mögötte ellenzéki a többség. A X. kerületben D. Kovács Péternek nyolc-nyolc fideszes és összellenzéki támogatású, valamint egy LMP-s képviselővel kell együttműködnie.
Az egyik választókerületben Huszti András Norbert (Momentum) mindössze egy szavazattal győzött 13-án, de ezt a Fidesz megtámadta. A Fővárosi Választási Bizottság és az ítélőtábla elutasító döntése alapján a felülvizsgálat után pedig még nőtt is szavazatai száma 987-ről 995-re. Ezt tudató posztjában Huszti azt írja, hogy így „Kőbányán a testületi többség az ellenzéké, kontroll alatt tudjuk tartani a Fideszt”.
Közlekedési és közszolgáltatási miniszterelnöki megbízott lett Tarlós István – közölte Orbán Viktor sajtófőnöke.
Orbán Viktor miniszterelnök országos közlekedési és közszolgáltatási infrastruktúra fejlesztéséért felelős miniszterelnöki megbízottá nevezte ki Tarlós Istvánt – közölte Havasi Bertalan, a kormányfő sajtófőnöke csütörtökön.
Az indoklás szerint Budapest volt főpolgármestere Magyarország legtapasztaltabb és legsikeresebb önkormányzati szakembere, akinek tudására és javaslataira a miniszterelnök és a kormány is igényt tart.
Az önkormányzati választás estéjén – amikor már biztossá vált Tarlós veresége – azt mondta Orbán, hogy
„Budapest vesztett egy főpolgármestert, én viszont nyertem egy kiváló tanácsadót”.
Ezután Tarlós meg is erősítette ezt pár nappal később, azzal, hogy aktuális politikai és budapesti ügyekkel nem akar foglalkozni. S főleg nem szeretne vitatkozni az új főpolgármesterrel, Karácsony Gergellyel. Akivel az átadás-átvétel kifejezetten laza és barátságos beszélgetéssel történt meg. Karácsony pedig bejelentette, hogy – Demszky Gáborral egyetemben – Tarlós Budapest díszpolgári címére fogja jelölni.
Ha egyáltalán elkészül Paks II, könnyen lehet, hogy 2030 előtt egy watt áram se kerül ki belőle. A nagy egyetértés mögött ebben vita lehetett Putyin és Orbán között.
A paksi bővítés legfontosabb dokumentumcsomagja, a létesítési engedély jövő év közepéig kerül az Országos Atomenergia Hivatalhoz (OAH) – ejtette el egy mondatban egy más (de szintén magyar-orosz energetikai témájú) tájékoztatón Szijjártó Péter, még a Vlagyimir Putyin érkezése előtti napon.
Irgalmatlan mennyiségű dokumentum
Nem csekélységről,
mintegy 300 ezer oldalnyi irathalmazról van szó,
amelyet aztán az OAH bírál el. Korábbi információk szerint ez legalább egy évet, de lehet, hogy akár 15 hónapot is igénybe vehet. Még akkor is, ha ezekben a papírokban nem lesz hiba, kifogásolni való. Mivel azonban az orosz építő eddig semmilyen – az EU-normáknak eleget tevő – dokumentációt se tudott felmutatni, erősen kétséges, hogy első menetben mindenben elfogadható kérelemmel tudnak előállni.
Minden engedély késik
Az eredeti menetrend szerint – a 2014 elején Moszkvában, Orbán Viktor jelenlétében minden előzetes bejelentés nélkül aláírt szerződés alapján – a környezetvédelmi engedélyt 2015-ben, telephelyengedélyt 2016-ban kellett megkapni, ezeket követte volna a létesítési engedély 2017-ben. Majd pedig a rendszer-, és rendszerelem-engedélyek jöttek volna tavaly.
Ezek közül az első kettőt szerezte be a projektcég, és már azokat is csúszással. A környezetvédelmi engedély két évet késett, csak tavaly áprilisában adták ki, a telephely-engedély egy évet csúszott. A létesítési engedélyt 2018 közepére ígérték, de – ahogy látjuk – még be se adták. Talán jövő június végére megtörténik. Összességében a megépítéshez szükséges
több, mint hatezer engedélyből eddig csak 320-at sikerült beszerezni
– mondta pár hónapja Süli János Paks-miniszter egy képviselő kérdésre.
Már eddig két év csúszás
Ha ezek után alaposan átrágja magát a sok százezer oldalon a magyar hatóság, és nincs szükség iratpótlásra, javításra, egyéb lassító pluszmunkára, akkor ott tartunk, amiről már vagy másfél éve beszélnek szakmai körökben, hogy nagyjából két év késésben van a paksi gigaprojekt.
És, ismételjük, a létesítési engedély még „csak” ahhoz kell, hogy maga a munka elkezdődjék. És az építési, majd a gyártási és berendezés-beszerzési engedélyek – a nemzetközi tapasztalatok szerint – szintén magukba rejtik a további elhúzódások lehetőségét. Ahogyan a végén következő üzembe helyezési engedély kiadása. Mindehhez képest
az aláírástól számított öt és fél év elteltével mindössze a felvonulási épületekre van aláírt szerződés,
Az eredeti tervek alapján 2025-26-ra működésre készen kellene lennie Paks II-nek. Akkorra, amikor az országnak el kell(ene) kezdenie a tízmilliárd euró (jelenlegi árfolyam 3300 milliárd forint orosz kölcsön törlesztését a bevételekből. (A teljes beszerzési ár a kamatokkal együtt inkább ötezer-milliárd körül becsülhető. És ebben nincs benne a dunai hűtővízpótlás megnyugtató megteremtésének költsége, valamint a régi és új blokkok párhuzamos termelése idejére elkerülhetetlen villamoshálózat-bővítés ára. De ez a történet másik része.) A jelenlegi ütemezés szerint az első (akkor ötvenéves üzemidejét elérő) paksi blokk 2032-ben leáll.
A jelentős csúszást már a kormányban se palástolják. Tavaly szeptemberben szintén Moszkvában Orbán azt mondta, hogy nem baj, ha késik az építkezés, mert
„a határidők másodlagosak”
a végső siker mögött.
Mindeddig nincs hír arról, hogy szerződésmódosítással vegyék elejét annak, hogy az el se készült erőmű törlesztése megnyíljon 2026-ban.
Mindenhol úszik az idő és a pénz
Az eddig tehát legalább két év körüli csúszás aligha a vége. Az elmúlt évtizedekben nem épült olyan atomerőmű, amely ne szenvedett volna hosszú, akár tíz év késedelmet – és amelynek költsége ne futott volna az égig. (A hírhedett brit Hinkley Point C esetében a kezdeti 2017 végi üzemkezdet most 2025-ön áll, a kivitelezési költség pedig 18 milliárd fontról eddig 22,5 milliárdra nőtt.)
Magyarországnak leginkább a két finnországi erőműépítésre érdemes figyelnie. Az egyiket nyugati cégek építik, a francia Areva irányításával. Olyanok, amelyek tökéletesen tisztában vannak az EU-s normákkal, nem az első ezeknek megfelelő létesítményt húzzák fel Finnországban. Ezzel együtt idén tavasszal közölte az ottani hatóság, hogy
tíz év után (!) végre megkapta működési engedélyét
az Olkiluoto 3, és 2020-ban talán megkezdheti a termelést. Az erőmű eredetileg 2009-ben lépett volna üzembe, a költségek itt is elszálltak.
Ugyanez a típus
A másik viszont a miénkhez hasonlóan roszatomos kivitelezésben épül, ugyanolyan VVER-1200-as nyomottvizes reaktorait tervezik beépíteni, mint Paks II-be – és amely annyira új fejlesztés, hogy EU-normák szerinti működésben még sehol se található meg. A beruházó Fennovoima konzorcium tavaly decemberben jelentette be, hogy
négy évvel elhalasztja a létesítmény átadását,
holott ennek szerződését előbb (2013-ban) írták alá a Roszatommal, mint a magyar kormány.
A Hanhikivi 1 áramtermelése legkorábban 2028-ban kezdődhet. Mindez úgy, hogy az engedélyezési eljárás nagyjából másfél évvel előbb elindult, mint nálunk. És, főleg, hogy
a kivitelezőben a Roszatomnak 34 százalékos tulajdonrésze van. Vagyis az oroszok futnak a pénzük után.
Azért is érdekes ez a finn beruházás számunkra, mert az ottani illetékesek pontosan ugyanolyan problémákról számoltak be, mint amelyek Paks II esetében támadtak. Mindenekelőtt az, hogy az engedélyek beszerzése tart itt is, ott is, de ezeket mindkét országban biztonsági aggályok miatt nem adják ki az eddig megtagadták a hatóságok.
A benyújtott tervek hiányosak és ócskák a finnek megfogalmazása szerint.
Az oroszok nem ismerik az uniós eljárásrendet, illetve nem értik meg, hogy az előírásokat nem teljesítő dokumentációkat nem lehet erővel átnyomni. A finn információk szerint a négy év csúszás valószínűleg nem az utolsó késedelem.
Nem tudjuk, hogy az ügylet milyen hangnemben került szóba Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin mostani tárgyalásán, „átmegy-e” az üzenet, hogy ezzel a hozzáállással nem sokra mennek (ha egyáltalán).
Mindezek alapján nem nagy bátorság megkockáztatni azt a kijelentést, hogy
Paks II 2030 előtt egy watt áramot se fog előállítani,
de a nemzetközi tapasztalatok alapján még ez is erősen optimista becslés. Addig pedig a költségek (a már jelzett többletberuházások miatt is) megközelíthetik a 8-10 ezer milliárd forintot. Különösen ha a forint ebben az ütemben veszít értékéből. Ebben a tartományban pedig
gazdaságilag már végképp értelmetlen
– főleg ha az alternatív energiaforrások (leginkább a napenergia) drasztikusan leomló előállítási költségét nézzük. Már az kisebb csoda volt – és ez a legenyhébb megfogalmazás -, hogy az EU jóváhagyta Paks II tervét. Holott az ellenvélemények eléggé sok bizonyítékot sorakoztattak fel arra, hogy vaskos állami áramár-támogatás nélkül az erőmű talpon se tud maradni.
Nem voltak vitás kérdések a nyilvánosság előtt Orbán és Putyin találkozóján. Magyarország valószínűleg részt vesz a Török Áramlat gázvezetékben. Orbán energetikai függetlenségről beszélt, de folytatódik Paks II építése.
Magyarország abban érdekelt, hogy a Nyugat és Oroszország közötti együttműködés minél inkább javuljon – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök, miután Budapesten tárgyalt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Orbán a közös sajtótájékoztatón azt mondta: ha Európa nyugati és keleti fele, ha a NATO és Oroszország közötti kapcsolatok jók, akkor azzal Magyarország nyer.
A miniszterelnök megvédte az évenkénti, néha kétszeri kétoldalú találkozókat Putyinnal. Szerinte hosszú évekre visszanyúlik ez a gyakorlat, voltak sikeresebb és kevésbé sikeres évek, volt, amikor „tyúklépésnyit”, volt, amikor „hétmérföldes csizmával” haladtak előre – mondta, hangsúlyozva, hogy az előző év az utóbbi kategóriába tartozik.
Valószínű a csatlakozás a Török Áramlathoz
A gazdasági együttműködésről szólva kiemelte: az Oroszországgal szembeni szankciók bevezetése óta 2018 volt az első év, amikor a magyar-orosz kereskedelmi forgalom ismét nőtt, meghaladta a 6 milliárd dollárt. Magyarország szándéka, hogy próbáljon megegyezni oroszországi beruházásokról, tőkebefektetésekről, valamint hogy legyenek olyan exportképes termékei, amelyeket az orosz piac befogad. Magyarországnak már vannak húsipari, állategészségügyi, gyógyászati és gyógyszeripari beruházásai Oroszországban.
Putyin is arról is beszélt, hogy tavaly például 30 százalékkal növekedett a kereskedelmi forgalom a két ország között, ami 7 milliárd dollár. Arra törekszünk, hogy ezt még változatosabbá tegyük, de természetesen az energetika van az első helyen, ezt segíti a MOL és a Lukoil megállapodása is arról, hogy emeljék a Barátság kőolajvezeték hozamát.
Magyarország csatlakozásáról a Török Áramlathoz Vlagyimir Putyin azt mondta, hogy
ez Magyarország érdeke.
Ha ez megtörténik, csak üdvözölni fogjuk – mondta az orosz elnök. A Fekete-tenger alatt már befejezték a munkálatokat, magyar területen összesen 15 kilométernyi vezetéket kell létesíteni.
Energetikai függetlenség
Orbán Viktor hozzátette, hogy a magyarokat nem olyan nehéz megérteni, mert
„bizonyos tekintetben fixáltak a szuverenitásra”.
Ez az energiára is igaz, szeretünk függetlenek lenni abban, honnan szerezzük az energiát: az az érdekünk, hogy minél több helyről. Nem akarunk függeni egyetlen tranzitországtól sem, ha csak Ukrajnán keresztül jön az energia, az nekünk nem jó, abban vagyunk érdekeltek, hogy más irányból is jöjjön az orosz gáz. Ezért örülnénk a Török Áramlatnak – mondta a magyar miniszterelnök.
Paksi bővítés, metrók, hajók és a hatalmi háromszög
Szóba került a paksi bővítés is, az új létesítmény megduplázza az atomerőmű kapacitását – hangsúlyozta Putyin. A két ország metrószerelvényekről és folyami hajók építéséről is írt alá megállapodásokat.
A magyar-orosz politikai együttműködésről Orbán azt mondta, hogy egyetlen ország sem tudja megváltoztatni „házszámát”, minden ország ott van, ahová a Jóisten teremtette, márpedig
Magyarország egy Moszkva-Berlin-Isztambul háromszögben éli az életét,
a magyar politika célja pedig az, hogy minden nagyhatalom érdekelt legyen a sikerében, de különösen azok, amelyek regionális szempontból döntő befolyást gyakorolnak az életére. Ebbe illeszkedik a magyar-orosz együttműködés is, mert noha Magyarország természetesen
a NATO-nak és az EU-nak is tagja, és az is marad,
ez nem zárja ki bizonyos kérdésekben a politikai együttműködést Oroszországgal – közölte.
A Közel-Keleten is együttműködés
Ennek kiemelt területei között említette a keresztény közösségek védelmét szerte a világban, valamint a migrációt, ugyanis – mondta – mindkét ország ismeri az abban rejlő veszedelmeket. Utóbbival kapcsolatban megjegyezte: a balkáni útvonalon, Törökország és Magyarország között ma is 96 ezer migráns tartózkodik, akik észak felé mozognak, ez pedig aggodalommal tölti el és határvédelemre kényszeríti Magyarországot.
A kormányfő hozzátette: a Közel-Kelet stabilitása ügyében is van politikai együttműködés Magyarország és Oroszország között. Ha a közel-keleti térség destabilizálódik, akkor onnan növekvő számban érkeznek migránsok Európa felé, ezért Magyarország abban érdekelt, hogy a Közel-Keleten, Szíriában minél inkább katonai és politikai stabilitás legyen – mondta.
Ukrajnában nem az orosz érdek számít
Arra a felvetésre, hogy Magyarország megvétózta a NATO nagyköveteinek közös, Ukrajnával foglalkozó nyilatkozatát, Orbán Viktor azt felelte: a vita arról szól, hogy mit kezdjenek azzal a helyzettel, miszerint a kárpátaljai magyar kisebbség diszkriminációt szenved el és fenyegetettségben él. A magyar fél javaslata az volt, hogy ha már elfogadnak egy ilyen dokumentumot, legalább annyit érjenek el, hogy abban az ukránok vállalják a Velencei Bizottság indítványainak elfogadását – közölte, kijelentve: ha ez nincs benne a dokumentumban,
Magyarország nem tudja aláírni, mert az olyan lenne, mintha feladná a kárpátaljai magyarokat megillető európai jogokat.
Reményét fejezte ki egyúttal, hogy a kárpátaljai magyarok helyzete javulni fog az új ukrán vezetéssel, amellyel törekszik egy mielőbbi érdemi tárgyalásra. Amikor Magyarország megfogalmazza az Ukrajnával kapcsolatos álláspontját, nem Oroszország miatt vagy Oroszországra tekintettel teszi ezt, hanem a magyar nemzeti érdekekből kiindulva – tette hozzá.
A sajtótájékoztató előtt Orbán és Putyin jelenlétében 8 megállapodást kötött a két fél. Ezek között volt magyar-orosz régióközi együttműködésről szóló komplex program, társadalombiztosításról szóló egyezmény, továbbá onkológiai, sport- és testnevelési, valamint vasúti együttműködési szándéknyilatkozat, az Eximbank és az orosz Exiar közötti viszontbiztosítási szerződés, együttműködési megállapodás Szamara megye és Győr-Moson-Sopron megye között, végül egy együttműködési megállapodás a Mol, a Lukoil és a Transznyefty között a kőolajszállítás jövőjéről.
Friss vita az ellenzékben: delegáljanak-e az ellenzéki pártok három tagot a „közszolgálati médiát” tulajdonló szervezet kuratóriumába vagy sem?
Hadházy Ákos vagy Haraszti Miklós szerint nem, semmiképpen, hiszen ezzel nem érnek el semmit – a média tényleges ellenőrzését a Médiatanács látja el, és abba nem engednek be ellenzékit –, viszont hozzájárulnak ahhoz a látszathoz, hogy Magyarországon demokrácia van.
Két kurátorjelölt, Debreczeni József és Kránitz László érvelt Bolgár György műsorában a részvétel mellett, mivel szerintük a kuratóriumi tagság betekintést jelent a folyamatokba. Vágó István Facebook-oldalán általános síkon veti fel a kérdést: „Jól van, játsszuk le.
Rendben, az ellenzék nem ül be kuratóriumokba, felügyelőbizottságokba, kivonul a parlamentből, nem indul a választásokon, nincsenek képviselői az Európai Parlamentben, így mindenhol a Fidesz és szövetségesei (pártok és kamupártok) ülnek.
Ma is Tarlós a főpolgármester, minden várost (és más települést) a kormánypárt irányít, ellenzéki nem ül a képviselő-testületekben. Befejezi tevékenységét a Klubrádió, az ATV-be is Bayerék járnak, és a Népszava valamint az ellenzéki internetes portálok se „segítenek legitimálni” a fideszes hatalmat azzal, hogy „no lám, sajtószabadság van”, ezért tiltakozásul beszüntetik tevékenységüket.
Megszűnik a pártok állami apanázsa, nincs miből fizetni az alkalmazottakat, fűtést, utiköltséget, szórólapokat. Na, akkor hogyan tovább?”
Vágó kérdésére idestova öt éve, 2014. novemberében adtam meg a magam válaszát. Az És-ben jelent meg „Nem lesz 2018” című cikkem, melyben a következőt írtam.
„Új viselkedési módot kell kialakítani, amelyben az ellenzék a rendszer ellenzékeként viselkedik.
Mit jelent ez az Országgyűlésben? A tiszta megoldás az Országgyűlés elhagyása lenne. Azzal az illúzióval, hogy az országgyűlési fellépésnek számottevő mozgósító hatása lenne, fel kell hagyni. Ugyanakkor az országgyűlési jelenlét az ellenzék intézményesült voltát is kifejezi, s ennek előnyei is lehetnek, például az ellenzék nemzetközi jelenlétében.
Mindenképpen indokolt azonban az országgyűlési tevékenység részleges bojkottja. Ez jelentheti például azt, hogy a rendszerellenzéki képviselők 1. lemondanak mindenféle bizottsági tisztségről, nem vesznek részt eseti bizottságokban sem, 2. nem szólalnak fel az Országgyűlésben, 3. nem nyújtanak be sem önálló, sem módosító indítványokat, 4. nem kezdeményeznek vizsgáló bizottságokat, parlamenti vitanapokat, 5. elhagyják az üléstermet a miniszterelnök és a kormánytagok, valamint fideszes frakció-tisztségviselők felszólalásai alatt, 6. nem vesznek részt fideszes és jobbikos képviselőkkel közösen külföldre utazó parlamenti delegációkban, illetve külföldi delegációk fogadásában. (Az erre hajlandó delegációkkal külön találkoznak.) 7. Mivel a demokratáknak az önkényuralmi rendszerrel nem lehetnek – sem az ország polgáraival, sem a demokratikus külvilággal szemben – közös titkai, az ellenzékiek nem vesznek részt zárt üléseken, nem ülnek be a nemzetbiztonsági bizottságba. 8. A plenáris ülések kezdetén és egymást váltva utána is folyamatosan jelen vannak, a szavazásokon pedig – az indítványok tartalmát nem mérlegelve – kizárólag tartózkodó szavazatot adnak le, ezt előre kinyilvánítva. 9. Az európai parlamenti képviselők sem lépnek fel fideszes és jobbikos képviselőkkel közösen semmilyen – hangsúlyozom: semmilyen – ügyben. 10. Semmilyen kérdésben nem fordulnak a köztársasági elnökhöz, nem keltenek olyan illúziót, hogy ő Orbántól független politikai tisztségviselő. 11. Nem fordulnak a hitelét vesztett Alkotmánybírósághoz, és az ombudsmant sem kérik ilyesmire.
Ezen túl ugyanúgy nem szabad nyilvános vitákban együtt részt venni fideszes politikusokkal, ahogy jobbikos politikusokkal eddig sem volt helyes. Mindez azt hivatott kifejezni, hogy a demokraták a rendszert nem fogadják el a magukénak, nem tekintik demokratikus jogállamnak.”
E logika mentén javasoltam a 2018-as választás után, hogy a demokratikus pártok ne vállaljanak semmiféle parlamenti és bizottsági tisztséget az alakuló új országgyűlésben. Nem azt mondtam, hogy ne induljanak a választáson, nem azt mondtam, hogy ne üljenek be az Országgyűlésbe, hogy ne legyenek tagjai országgyűlési bizottságoknak, mert az országgyűlési tevékenység nyilvános fórumot biztosít ellenzéki nézetek kifejtésére. Azt azonban igen, hogy tisztséget ne vállaljanak, mert az azt a hamis képet festi, hogy az országgyűlés nemcsak a Fideszé, de az ellenzéké is, ahogy demokráciába szokásos. Demokratikus pártjaink hallani sem akarnak ilyesmiről. Képviselőink ott díszelegnek az ülésteremben az elnöki illetve jegyzői pulpituson, a bizottsági üléseken az elnöki asztalnál. Továbbra is súlyos hibának tartom ezt. Ugyanilyen hiba a kuratóriumi tagságok elvállalása.
Téved Vágó, amikor azt hiszi, hogy nem lehet a közéletből való teljes kivonulás és a mindenre kiterjedő együttműködés között jó megoldást találni. Csak végig kell gondolni a dolgot. A képviselői alapdíj elegendő az ellenzéki tevékenység egzisztenciális megalapozásához, a külön tisztségekkel járó többletjövedelemről le lehet mondani.
Megérkezett Budapestbe Vlagyimir Putyin. Hivatalosan földgázról, Paksról lesz szó elsősorban.
A fél főváros leállt már jóval az orosz elnök érkezése előtt, és így lesz az esti távozáskor is. Putyin az előzetesen kiadottak szerint a meghosszabbítandó orosz gázszállítási szerződésről és a paksi atomerőműről fog tárgyalni Orbán Viktorral. Továbbá a „keresztényüldüzésről”.
Az orosz elnököt Szijjártó Péter fogadta Ferihegyen. A konvoj ezután a Várba hajtott fel. Ott a két delegáció elkezdte a tárgyalást.
Putyin konvoja. MTI/Soós Lajos
Az orosz elnöki vizit ellen megmozdulások voltak. A Párbeszéd a Váralagút bejárata fölé molinót akasztott, amelyen a „diktátorok” felirat mellett Putyin és az egy hét múlva érkező Erdogan török elnök képe volt látható.
Az MSZP elnökhelyettese, Szakács László azt közölte: Magyarország érdeke, hogy minden nagyhatalommal kiegyensúlyozott kapcsolata legyen, de Oroszországgal ez a kapcsolat inkább alárendelt. Nekik nagyon úgy tűnik, hogy az orosz elnök
„mint tulajdonos, mint gazda”
jött el megnézni a magyarországi befektetéseiket – például Paks 2-t vagy a Nemzetközi Befektetési Bankot -, hogy „elszámoltassa” a magyar kormányt, hogyan állnak ezek a projektek.
Annak ellenére bukott el sok önkormányzatot a Fidesz, hogy javított szavazatai mennyiségén. A kistelepülés-nagyváros-olló tovább nyílt a Fidesz és az ellenzék közt, a legnagyobb városokon kívül csaknem öt százalékkal nőtt a kormánypárt támogatottsága.
A jelentős (országos) ellenzéki térnyerés az önkormányzati választáson elfed sok olyan tényt, amit pedig érdemes megszívlelniük azoknak a politikai erőknek, amelyek 2022 tavaszán szeretnének tovább lépni. A Political Capital (PC) elemzése a Fidesz szavazótáboráról felszínre hozott egy sor mélyebb adatot és tendenciát az elmúlt választások alapján.
Még megvan a többség, de ez később kevés lehet
Mindenekelőtt leszögezik azt – aminek ellenkezőjéről, fásult demotivált aktivistákról szóló hírek jelentek meg -, hogy a Fidesz mozgósító ereje változatlanul erős, nagy számban képesek újabb szavazókat is bevonni, a nagyobb várásokban és a fővárosban is. A kisebb településeken továbbra is jelentős az elköteleződés a kormányoldal irányába, aminek részben az értékválasztás, részben a kiszolgáltatottság, részben az ellenzéki beágyazottság hiánya az oka. Mindez azonban
nem feltétlenül elegendő a többség megtartásához, a többségi elv szerint működő választásokon a mandátum elnyeréséhez
– szól a figyelmeztetés.
Minél kisebb település, annál fideszesebb
Azt már az első gyorselemzések is megállapították, amit a PC is csak megerősít: minél kisebb egy település, annál nagyobb a Fidesz támogatottsága – kilenc választás alapján ez a tendencia rajzolódik ki. A fővárosi és a kistelepülési eredmények közötti olló a 2018-as országgyűlési választás óta nyílik tovább.
Rendkívül nagy területi és lakosságszám-egyenlőtlenségek figyelhetők meg emögött, és nem is valami „egyirányú utca”. Noha
a Fidesz felülreprezentált a kisebb településeken, szavazóinak bő egyharmada a fővárosban és a 23 megyei jogú városban él.
(Ezt ránézésre is megerősítik azok a választási eredmények, amelyek ellenzéki sikerről számolnak be, de a különbségek olykor igen csekélyek voltak.)
A megyék között
Vas, Bács-Kiskun és Győr-Moson-Sopron a három legerősebb Fidesz-bástya.
Pártlistáin jellemzően ezekben érte el legjobb eredményeit az idei EP- és tavalyi országgyűlési választásokon. Az erősorrend másik végén Budapest, Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megye helyezkedik el. Ahogy haladunk a nagyobb településtípusok irányába, úgy csökken a Fidesz-lista támogatottsága.
Az egyedüli törést a megyei jogú városoknál láthatjuk, de ott is csak 2010-ig: addig az évig a Fidesz kissé jobban teljesített a kiemelt 23 városban, mint a 20 ezer lakos feletti, nem megyei jogú városokban. 2014-ben azonban ez megfordult, és azóta beállt az arány.
A 2004 óta vizsgált adatok tehát igazolják, hogy
a Fidesz támogatottsága már hosszú ideje a településmérettel fordítottan arányosan alakul,
választástípustól függetlenül. Minden vizsgált választásra igaz az is, hogy a Fidesz a legjobb eredményt az 500 főnél kisebb településeken, a leggyengébbet pedig Budapesten érte el.
A Fidesz-KDNP listájának támogatottságának változása Budapest és az 500 főnél kisebb lélekszámú települések között az ábrán jól látható. Az olló az utóbbi időszakban tágul: korábban 15-20 százalék között szóródott ez az érték, a 2018-as országgyűlési választáson viszont már 23, a 2019-es EP-választáson pedig megközelítette a 25 százalékpontot.
Forrás: Political Capital
Vas kontra Budapest
A megyék közül egyértelműen Vas megyében a legerősebb a Fidesz. Mind a nyolc vizsgált választáson itt volt a Fideszre leadott voksok részaránya a legnagyobb. A rangsor végén is egyértelmű a helyzet.
A nyolc választásból hét esetében Budapesten szerepelt leggyengébben a Fidesz.
Csak a 2010-es országgyűlési választás a kivétel, ahol Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében gyengébben szerepelt a pártlista. Ez a két megye az, amelyik az összesített rangsorban is a második, illetve harmadik helyen végzett, hátulról. Ugyanakkor mindkét megyében a pozíció javulása figyelhető meg az utóbbi évek választásain.
Forrás: Political Capital
Több szavazat, de ez is kevés volt
Ha az október 13-i szavazatszámokat nézzük, azt látjuk, hogy néhány kivételtől eltekintve mindenhol növelni tudta szavazatainak számát a Fidesz jelöltje, sok helyen ezernél több szavazattal (III., XI., XVIII. kerület, Eger, Érd, Pécs, Szombathely). Mondhatjuk, hogy az eltérő részvételi arány miatt ez irreleváns információ, a mozgósítás ügye azonban nem így merül fel.
A Fidesz abból tud kiindulni, hogy a meglévő szavazóit minél nagyobb arányban elvigye szavazni; a részvételi arány ebből, illetve ellenfeleinek mozgósító képességéből alakul ki. Ami újdonság volt a 2019-es önkormányzati választáson, hogy
az ellenzék a korábbiaknál több szavazót tudott szembe állítani a Fidesz által fegyelmezetten biztosított szavazótömeggel.
Ezzel magyarázható, hogy a szavazatarányt tekintve négy kivétellel (XVIII. kerület, Eger, Pécs, Szombathely) mindenhol visszaesést könyvelhetett el a Fidesz, hiába növelte a szavazatszámát.
Forrás: Political Capital
Még nagyobb ellenzéki győzelem is lehetett volna
A 14 budapesti kerületi ellenzéki győzelem azonban kétarcú: egyrészt jelentős előre törés, főleg a korábbi állapothoz és a mérsékelt elvárásokhoz képest, másrészt már a 2018-as országgyűlési választási adatok azt mutatták, hogy az összes budapesti egyéni kerületben lényegesen több szavazatot gyűjtöttek a különböző ellenzéki jelöltek kormánypárti riválisuknál. Így aztán
az sem lett volna irreális eredmény, hogy szinte az összes kerületben az összellenzéki jelölt győzedelmeskedik 2019-ben.
Ehhez képest a Fidesz 9 ellenzéki polgármesterjelölt győzelmét meg tudta akadályozni.
A 10 megyei jogú városban szerzett ellenzéki polgármesteri cím is felülmúlta az előzetes várakozásokat. Ha viszont azt nézzük, hogy már a 2018-as országgyűlési választáson a 23-ból 21 városban többen szavaztak ellenzéki jelöltekre, mint fideszesre, és most először volt szinte mindenhol összellenzéki jelölt, az eredmény már nem is annyira kedvező az ellenzékre nézve.
Mindkettőhöz érdemes azért hozzáfűzni, hogy a kilenc budapesti és a 13 fideszes polgármester vezette megyei jogú városban is van több olyan, amelyben a közgyűlési többség az ellenzéké (végleges adatok a jogorvoslati eljárások miatt még nincsenek). Márpedig a képviselő-testület nagyon rövid pórázra foghatja a településvezetőt (lásd korábban Esztergom, a közelmúltban Siófok és Hódmezővásárhely példáját, vagy éppen Szombathelyt, ahol tavaly többségbe került az ellenzék, és a sok kérdésben megfordította az ügyek menetét).
Mindez jelzi a jelöltek fontosságát (távolról sem minden megyei jogú városban sugározta magából az ellenzéki jelölt a győzni akarást), illetve azt is, hogy bár jelentős az átszavazási hajlandóság az ellenzéki szavazók körében, a különböző ellenzéki jelöltekre leadott szavazatok nagyon messze vannak attól, hogy automatikusan összeadhatók legyenek.
A fölény megmaradt
A 2019-es önkormányzati választás megyei listás adatai nem hagynak kétséget afelől, hogy
Budapesten és a 23 megyei jogú városon kívül a Fidesz fölénye hatalmas
– vonja le a következtetést a PC. Ennek érzékeltetésére kiszámolták az arányokat. Míg 2014-ben még 48-61 százalék között szóródott a 19 megyében a Fidesz támogatottsága, 2019-ben már 51-69 között.
A Budapesten és a megyei jogú városokon kívüli országos átlaga 4,6 százalékponttal 57,2 százalékra erősödött öt év alatt.
Tehát a Fidesz minden budapesti kerületben és megyei jogú városban javítani tudott szavazatarányán, ami azt mutatja, hogy nem kizárólag a kisebb településeken van tartaléka. A szavazóhelyiségekbe elvitt több választó azonban már sok helyen nem volt elegendő a mandátumszerzéshez, aminek legfőbb oka a korábbinál hatékonyabb ellenzéki együttműködés.
Másképpen fogalmazva
az ellenzék úgy tudott polgármesteri székeket szerezni, hogy fideszes ellenfele szinte sehol nem gyengült.
A korábbiaknál hatékonyabb ellenzéki együttműködés következtében a 2014-es önkormányzati választáshoz képest nagyobb számban tudott az ellenzék újabb szavazókat megmozdítani, mint a Fidesz. Ez utóbbinak több oka volt.
Hihető és hiteles jelöltek
A PC szerint Budapesten 2006 óta először volt olyan főpolgármester-jelöltje az ellenzéknek, akiről el lehetett hinni, hogy képes legyőzni fideszes ellenfelét. Ez elsősorban Budapesten húzta a kerületi kampányokat, de országosan is volt hatása. Az öt évvel korábbi önkormányzati választáshoz képest nagyobb számban voltak hiteles, helyben beágyazott polgármesterjelöltjei az ellenzéknek (de megközelítőleg sem az összes budapesti kerületben és megyei jogú városban). Bár főleg a nagyobb városokban sokan Orbán-ellenes népszavazásként tekintettek az önkormányzati választásra, az ellenzéknek sikerült azt a réteget is megszólítania, amelyik helyi problémákra várt választ a jelöltektől.
A PC elemzői nem írnak ugyan erről, de mások már rámutattak arra is, hogy a Fidesz lényegében nem kampányolt. Pontosabban változatlanul a „migráncsos” üzeneteket sulykolták, továbbá személyes lejáratásokkal operáltak, a helyi ügyekről nem sok szó esett. Ezért nyilván ordító volt a különbség köztük és a konkrétumokról beszélő ellenzéki jelöltek fellépése között.
Az utcán nyert az ellenzék
A Fidesz által uralt médiatér és a köztéri hirdetésekhez való hozzáférés szinte teljes ellehetetlenülése okán az ellenzék megértette, hogy két fő csatornája maradt, ahol elérheti választóit: a közösségi média és a közvetlen jelenlét (utóbbi alatt a door-to-door kampánytól a kitelepüléseken át a telefonos megkeresésig terjedő eszköztárat értjük). Az egyik legmeglepőbb fejlemény, hogy a különböző ellenzéki pártok, jelöltek kampánycsapatai viszonylag hatékonyan összehangolták a munkájukat – értékeli a történteket a PC.
Ehhez hozzátehetjük, hogy az utcai jelenlét és a területek háztól házig „felszántása” éppen a Fidesz erős fegyvere volt korábban. A rutinból végzett kampányolás erre is rányomhatta bélyegét.
A Borkai-effektus
A PC-ben is úgy vélik, hogy a Borkai-botrány konkrét hatása ha pontosan nem is mérhető, feltételezhető, hogy az ellenzék mellett 2019-ben megmozduló pluszszavazók egy részére ez is mobilizáló hatással volt. Ezeknek a Fidesztől távolodó szavazóknak integrálása kulcskérdés az ellenzék számára a további építkezés szempontjából.
A kutatók megvizsgálták az eredményeket abból a szemszögből is, hogy ezekből milyen következtetések vonhatók le a jövőre.
Mi lesz 2022-ben? Hol az akna?
Bebizonyosodott, hogy az ellenzéki együttműködésnek nincs alternatívája, de önmagában a kooperáció még nem vezet sikerre. A 2022-es országgyűlési választás együttműködési stratégiájának kialakítása még várat magára, az önkormányzati választási modellből nem következik egyértelműen, hogy melyik utat érdemes választani. Ami biztos: az egyéni kerületekben csak egyetlen összellenzéki jelöltnek van esélye a Fidesz kihívójaként megjelenni, míg a külön vagy közös lista vitájában mindkét megoldás mellett szólnak érvek.
Az önkormányzati választás rengeteg szinten zajlik, ezért jóval nagyobb a tere az együttműködésnek. Ezzel szemben az országgyűlési választáson mindössze 106 egyéni mandátumon osztozkodhat az összes – együttműködésre hajlandó – párt. A 2022-es választásig hátralévő két és fél évben
a konszenzusos egyéni jelöltek megtalálása és felépítése az ellenzék talán legfontosabb feladata.
Ennél is nehezebb a konszenzusos miniszterelnök-jelölt megtalálása, amiből a polgármester- és egyéniképviselő-jelöltekkel ellentétben csak egy lehet, és nem csak személyi kérdés. Ez a pártok közötti vezető szerepről is szól.
A legtöbb akna a miniszterelnök-jelöltnél van, nem a közös lista vagy koordinált indulás vitájában.
Abból, hogy az ellenzéki választók sok helyen hajlandók voltak más párt polgármesterjelöltjére szavazni, még nem következik, hogy országgyűlési választáson egyetlen közös ellenzéki listában látnák a megoldást. Az esélyes, konszenzusos polgármesterjelöltek kiállítását nem kétséges, hogy díjazták a választók, de az EP-választáson az is látszott, van igényük arra, hogy akár a pártokat meglepve is kifejezzék változó pártpreferenciájukat.
Elkerülhetetlen, hogy a 2019-ben megszerzett önkormányzati pozíciókat a pártok saját hálózatuk, népszerűségük építésére használják. Ez kódolja a rivalizálást a pártok között, de az már csak rajtuk múlik, hogy ez destruktívnak vagy konstruktívnak bizonyul.
A mítosz megtört, de a kistelepülések nélkül aligha megy
Ahhoz, hogy a mai ellenzék a kormányváltás kapujába kerülhessen, a kormányzóképességükről kell elsősorban meggyőzni a rendkívül heterogén választókat. Az ide vezető első nagy lépést már megtették azzal, hogy az önkormányzati választási eredmények összetörték a Fidesz legyőzhetetlenségének mítoszát.
Ha azonban a kistelepüléseken nem tud terjeszkedni az ellenzék, akkor az országgyűlési választókerületekben kevés esélye lesz mandátumra váltani a városi erősödést.
(A legtöbb vidéki választókerületben a nagyvárosokhoz kistelepülések is tartoznak.)
Bár az adatok mélyelemzése világossá teszi, hogy a Fidesz továbbra is rendkívül erős, az önkormányzati választáson tapasztalt ellenzéki térfoglalás talán legfontosabb hatása az a percepció, hogy
megtört a Fidesz legyőzhetetlenségének mítosza.
Ez az a társadalom-lélektani változás, amelyre az ellenzék a jövőben alapozhat.
A Jobbik választmánya lefújta a tíz nap múlva tervezett tisztújítást, emiatt elmarad az elnöki poszton a csere is. Jakab Péter, ennek egyedüli várományosa elfogadta a döntést.
Elfogadom a Jobbik országos választmányának döntését, nem leszek a párt elnöke – írta a Facebookon Jakab Péter. Ő a párt parlamenti frakciójának vezetője, és eddig egyedüli pályázó a pártelnöki tisztségre, miután Sneider Tamás októberben közölte: nem áll sorompóba a posztért.
A tisztújító kongresszus november 9-én lett volna. A választmány azonban úgy döntött kedden, hogy jövőre tartja meg ezt. Jakab tájékoztatása szerint a küldöttek nem támogatták az újonnan megválasztandó Országos Elnökség mandátumának két és félévre hosszabbítását, hogy az a 2022-es országgyűlési választások után járjon le. Mivel Jakab Péter elnökjelölt a jelöltség elvállalását előzetesen ehhez az alapszabály-módosításhoz kötötte, így ígéretét betartva visszalépett az elnökjelöltségtől.
Az Országos Választmány ezért jelentős többséggel felkérte az Országos Elnökséget, hogy vonja vissza a tisztújító kongresszus kiírását és töltse ki az eredeti, 2020 májusáig szóló mandátumát. Az Országos Elnökség a Választmány kérését elfogadta, így a Jobbik jövő év tavaszán tartja meg rendes tisztújító kongresszusát.
Egyelőre ennyi tudható. Az se világos, hogy véletlen egybeesés-e, hogy ugyancsak kedden jelentette be Vona Gábor, az előző pártelnök, hogy kilép a pártból. A jelenlegi vezetés a május végi európai parlamenti választás számukra kedvezőtlen eredménye láttán (egyetlen képviselőt se sikerült kijuttatni) jelentette be lemondását.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
