Ahogyan bő egy hete Putyiné, úgy Erdogan látogatása is indokolatlannak tűnik: semmi érdemi bejelentés nem történt. A Political Capital szerint a vizit a két vezető céljait szolgálta: Erdogant fogadják az EU-ban, Orbán pedig a „migrációellenes harc” főszereplője.
Vlagyimir Putyin pár órás villámlátogatása után mindenki azt találgatta, hogy mi értelme volt idejönnie. Még a folyamatban lévő és valóban fontos ügyekben (gázszállítási szerződés, Paks II) se volt semmilyen nyilvános bejelentés. A török elnök esetében se történt semmilyen kiemelkedő előrelépés a kétoldalú kapcsolatokban.
Ha csak az nem, amire a Political Capital (is) felhívja a figyelmet: a két vezető személyes érdekeit is szolgáló szimbolikus megjelenés és együtt mozdulás. A PC értékelése szerint Erdoğan elnök és Orbán miniszterelnök láthatóan egyetértenek az észak-szíriai török offenzíva megítélésében. Mindkét fél saját közönségének játszott: Erdoğan azt üzente az otthoniaknak, hogy szívesen látott vendég az EU-ban, Orbán pedig azt, hogy továbbra is kulcsszereplője a migrációellenes küzdelemnek.
Zömmel pimf ügyek
A PC véleménye az, hogy újabb, Magyarország számára hatástalan találkozó zajlott Budapesten. A felek közös sajtótájékoztatójukon
semmilyen nagyobb horderejű bejelentést nem tettek,
Magyarország török fegyvervásárlásáról sem esett szó. (Holott utóbbi hónapok óta nem cáfoltan emlegetett terv, a szóban forgó páncélozott szállító harcjárművek a tavaszi honvédelem napi felvonuláson már megjelentek.) Erdoğan és Orbán afrikai együttműködésekről, például vízügyi projektekről, illetve a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok javításának lehetőségeiről beszéltek, valamint a Maarif Alapítvány budapesti iskolanyitását jelentették be. Orbán megemlítette még, hogy Magyarország 2021 végétől a Török Áramlaton keresztül is gázhoz juthat. (Talán ez az egyetlen fajsúlyos téma, de szerződésről erről se tettek bejelentést.)
Inkább Erdogan bulija
A PC szerint a találkozó szimbolikusan Erdoğannak kedvezett. A török elnök profitált abból, hogy egy EU-tagállamban magasztalhatta az észak-szíriai török offenzívát és újjáépítési terveit. Így saját választói számára demonstrálhatta, hogy az EU nem egységes, és támogatói is vannak a tagjai között. Emellett Erdoğan egyes terrorszervezetekkel való „együttműködéssel” gyanúsította meg az EU-t és a NATO-t,
szembeállítva ezt Magyarország támogató álláspontjával.
A török elnök ismét megfenyegette az EU-t, hogy ha úgy érzi, Törökország elért a tűréshatárra, „kinyitja a kapukat” a menekültek előtt Európa felé.
Arra is panaszkodott, hogy nem kapta meg az EU által megígért támogatás egyik felét. Erre csatlakozva Orbán azt hangsúlyozta, el kell kerülni, hogy a menekültek Törökországból az EU-ba érkezzenek, ezért támogatja a török kormány tervét egy észak-szíriai biztonsági zóna kialakításáról.
A magyar miniszterelnök is belpolitikai okok miatt támogatta a török álláspontot, hogy megmutathassa, továbbra is mindent elkövet az „illegális bevándorlók” Európán kívül tartásáért. A sajtótájékoztatón Orbán – korábbi állításaira rácáfolva – azt hangsúlyozta, hogy a határvédelem önmagában nem elég az illegális bevándorlás ellen, mivel „azt nem lehet megállítani Törökország nélkül”.
Orbán képviseli a török érdekeket a szövetségesekkel szemben
A török-magyar kapcsolat fontosságának EU-s szinten megvannak a határai – szögezik le a kutatók. Az Erdoğan-látogatást megelőző hetekben Budapest számos Ankarának kedvező döntést hozott. A magyar kormány késleltette és gyengítette az EU közös állásfoglalását, amely elítélte Törökországot a Szíria ellen indított támadásért. Aztán Budapesten megnyílt a Türk Tanács első európai irodája. Végül a magyar kormány a török kormányzat álláspontját terjesztette az offenzívával kapcsolatban mind a hazai, mind a nemzetközi médiában.
A sajtótájékoztatón Orbán ismét kiemelte, hogy Magyarország kész segíteni Törökországot az EU-s csatlakozásban, és utalt a bővítésért felelős biztosi portfólió fontosságára – azt a (hamis) látszatot keltve, mintha ezáltal a csatlakozás a magyar kormány hatáskörébe kerülne. (Ami miatt súlyos kérdésekre számíthat Várhelyi Olivér bővítésibiztos-jelölt az Európai Parlament külügyi bizottságában jövő héten.)
Ennek ellenére Törökország képessége korlátozott marad arra, hogy elérje céljait az EU-ban és Magyarországon. Európai szinten az Orbán-kormány nem vétózta meg az Európai Tanács Törökországgal kapcsolatos állásfoglalását, sőt, a fideszes európai parlamenti képviselők is megszavazták az ezzel kapcsolatos EP-határozatot. Magyarországon az állítólag Fethullah Gülenhez kötődő iskolákat a török kormány kérése ellenére sem zárták be, a hatóságok pedig nem tiltották be az Erdoğan-ellenes tüntetéseket a látogatás napján. (Annyit tegyünk hozzá ehhez, hogy ezt jogszerűen nem tehették volna meg, de azt a szívességet megtették a törököknek, hogy az út szélén ujjával „bemutató” tiltakozót „lekapcsolták” – ahogyan kínai delegáció esetében korábban a Tibet melletti tüntetőket is elzavarták, alighanem törvénytelenül.)
Csak az üzlet
Magyarország autoriter rezsimekkel fenntartott kapcsolatainak haszna egyelőre csak a kormányközeli oligarchák körében csapódik le. Magyarország számos gesztust tesz autoriter rezsimek – főleg, de nem kizárólag Oroszország, Törökország és Kína – felé. Vélhetően gazdasági előnyökért cserébe, bár a kézzelfogható eredmények Magyarország számára egyelőre váratnak magukra. A nem uniós illiberális vezetők számára az egyik legfontosabb haszon, hogy saját álláspontjukat egy EU-tagállamban hangoztathatják – ezt Putyin minden budapesti látogatása során kihasználja, és így tett most Erdoğan is.
E kapcsolatok fő hozadéka Orbán számára az, hogy
kormányközeli oligarchák hasznot húzhatnak az autoriter országok hatalmas befektetési projektjeiből
(Paks II, Budapest-Belgrád-vasútvonal). Törökország esetében a rezsim a kormány körei és Adnan Polat török üzletember körei között köttetett üzletekből profitálhat. Az, hogy Magyarország sajtóértesülések szerint török fegyvereket vásárolhat, hasonló haszonnal kecsegtet.
