Csak Magyarország és Lengyelország szavazott nemmel arra, hogy a jövőben a jogállamisághoz kössék az uniós forrásokat. Ennél világosabb beismerés nem létezik; az EU megkérdezte, hogy ki akarja felszámolni a demokráciát és ellopni az uniós pénzeket, a lengyel és a magyar kormány pedig feltették a kezüket.
A Demokratikus Koalíció szerint mulatságos, ahogy a magyar kormány igyekszik elkerülni tettei elkerülhetetlen következményeit. A DK szerint teljesen világos, hogy az EU a jogállamisághoz fogja kötni az uniós forrásokat, valamint az is, hogy ezt nem egy olyan szavazáson fogja megtenni, ahol a tagállamok egyhangú szavazása kell, és a bűnösök meg tudják vétózni.
Az Orbán-kormány el fogja veszíteni az uniós forrásokat.
Csak az a kérdés, hogy nekünk, az európai pártoknak sikerül-e elérnünk, hogy az Orbánék kezéből kivett pénz el ne vesszen, hanem az Unió közvetlenül ossza szét a magyar vállalkozások, civil szervezetek és önkormányzatok között. – írja Rónai Sándor EP képviselő.
A Nemzeti Sport írta meg először nyomozás folyik a Borkai ügyben méghozzá zsarolás és egyéb bűncselekmények gyanúja miatt, amiben állítólagosan egy volt válogatott futballista is érintett.
Mára a Magyar Nemzet rukkolt elő azzal az újdonsággal, hogy a két prostituáltat is előállították, egyes hírek szerint a futballistával egyetemben ők is a rendőrség vendégszeretetét élvezik azóta is. Ha igaz mindhárman Borkai megzsarolásával próbálkoztak, ennek köszönhetik a rendőrség marasztalását és a javaslatát előzetes letartóztatásukra.
A rendőrség elismerte, hogy az ügyben a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) zsarolás és más bűncselekmény miatt folytat nyomozást. Azt is, hogy több gyanúsított van, de a nyomozás érdekeire tekintettel a rendőrség nem adott bővebb tájékoztatást.
Polt Péter főügyész a parlamentben hozzá feltett kérdésre megerősítette, hogy az eset kapcsán több szálon is folyik nyomozás.
A különböző feljelentések nyomán a hajón szolgáltatást nyújtó két magyar és három horvát nő, valamint a horvát hajó üzemeltetőjének a szerepét a horvát hatóságok vizsgálják, mert ott teljes egészében büntetendő a prostitúció.
Borkai Zsolt a netre kikerült orgián való részvétele miatt előbb „kilépett” a Fideszből, majd lemondott a választások során szoros versenyben megnyert polgármesteri székről is.
Leszavazta az újpesti képviselő-testület, hogy a törvényes végkielégítés kétszeresét kapja az előző polgármester, Wintermantel Zsolt. Ezen a városházán mondtak fel tömegesen a Fidesz bukása után.
Wintermantel Zsolt és alpolgármestereinek végkielégítését duplázta volna meg a Fidesz az újpesti képviselő-testület tegnapi ülésén, de az öszellenzéki többség elutasította ezt – derül ki Déri Tibor (Momentum) polgármester Facebook-írásából. A javaslat az előző, fideszes polgármester és helyettesei javára a jogszabályok alapján a törvényesen kötelezően járó összeget megfejelve még további három hónapnyi bér kifizetését tette volna lehetővé.
Nagyságrendileg ez további 10+ millió forint kiadást jelentett volna a város költségvetésének. Annak a költségvetésnek, ahol
több, mint 230 millió forintot kellett átcsoportosítani, hogy a hivatali munkatársak, bölcsődei és óvodai dolgozók meg tudják kapni a jutalmat év végén
– írja Déri. A sor azonban nem áll meg itt, további változtatásokra lesz szükség, melyre a soron következő testületi ülésre Trippon Norbert frakciószövetség-vezető fog előterjesztést benyújtani. (Trippon az MSZP budapesti elnökségi tagja volt, a párt színeiben indult és nyert képviselői posztot Újpesten, aztán október végén átült a DK-ba.)
Az előterjesztésről Déri úgy véli, hogy nem aktuális a kérdés, az önkormányzat, a Polgármesteri Hivatal és az önkormányzat cégeinek átvilágítása után lehetett volna objektíven megítélni ezt a járandóságot, ha ezek a vizsgálatok valóban makulátlan képet mutatnak. Tripponnak ennél sokkal sarkosabb véleménye volt, hamarosan a jegyzőkönyvben elolvasható lesz a teljes leirat – tette hozzá a polgármester. A szavazáson végül 14 nem és 3 igen szavazat mellett elutasította a képviselő-testület a határozati javaslatot.
Újpest a választás után azzal került be a hírekbe, hogy először a polgármester és két képviselő eredményét támadták meg, majd a teljes fideszes vesztést követően tömeges felmondás volt a városházán. Mintegy negyven ember távozott, Déri és csapata szinte üres épületet örökölt meg.
Sokakat foglalkoztatott az elmúlt napokban, hogy Lázár János virágot vitt Horthy Miklós sírjához Kenderesre, és azt találta mondani, hogy Horthy hős katona és igaz magyar hazafi volt.
(A legszebbet erről is TGM írta) Sokunk számára magától értetődik, hogy Horthy sem hős katona nem volt, sem igaz magyar hazafi.
A kérdés az, hogy miért tette ezt Lázár, akivel a kormányból való kiválása óta sokan elkezdtek valamilyen értelemben rokonszenvezni. Lázárról régóta rebesgetik, hogy Orbán utódlását ambicionálja. Igyekszik önálló politikusi profilt építeni, kijelentve például egy ízben, hogy ő nem foglalkozik a focival. Amióta nem kormányzati politikus, Lada Niva Autóval közlekedik Hódmezővásárhely környékén. Ez a profilépítés ugyanakkor markánsan a nacionalista, irredenta irányba megy.
Olyanokat mondott a kormány sajtótájékoztatóján, hogy reméli, hogy nem véglegesek Magyarország mai határai. Arról beszélt, hogy a régió legütőképesebb hadseregét kell létrehozni. Újjá akarta építeni a magyar hadiipart.
Jól illeszkedik a Fidesz hatalomgyakorlásába, hiszen hozzá kapcsolódik a dohánypiac erőszakos újraelosztása és a Norvég Alappal folytatott kötélhúzás. Azzal érvelt akkoriban, hogy ne osszanak itt pénzt a magyar kormány egyetértése nélkül.
Ambícióihoz mindenekelőtt a mai Fidesz mai magja számára kell lehetséges alternatívának lennie. A mai Fidesz mai magja pedig olyanokból jött létre az elmúlt másfél-két évtizedben, akiknek már régen nincs, de nem is volt közük a három évtizeddel ezelőtti, világra nyitott, liberális Fiatal Demokraták Szövetségéhez, hanem egy nacionalista, szegényellenes, a nyugati világgal szemben gyanakvó pártban csináltak karriert és emelkedtek vezető pozícióba. Lázár maga is közéjük tartozik.
Horthyt magasztaló gesztusával az ő szemükben akar elfogadható lenni, ha majd valamikor felmerül az utódlás kérdése. A focihoz való vonzódást kivéve minden tekintetben ugyanazt képviseli, mint Orbán, csak olykor durvábban, szókimondóbban, nem lekerekített, hanem kihegyezett gesztusokkal.
Öt éven belül korlátozzák a dízelautók forgalmát a főváros belvárosában. Emellett szigorítják a járművek behajtását – mondta Dorosz Dávid főpolgármester-helyettes, aki a dugódíj kifejezést elütötte.
Jobb legyen a levegő minősége Budapest belvárosában, ez öt évre szóló terv, amelynek idején „felmerülhetnek olyan lépések”, amelyek a dízelautók korlátozásával járnak – mondta az RTL Klub híradójában Dorosz Dávid. Az új főpolgármester-helyettes az állandó dugókról és közlekedési káoszról beszélt, ami nem maradhat így.
A dugódíj kifejezést elütötte. Úgy fogalmazott, hogy a várható intézkedésnek
„lesz olyan formája, amivel a mostani szabályozást szigorúbbá tesszük”.
A behajtási díjról még a Demszky Gábor vezette főváros kötött szerződést az EU-val a 4-es metró támogatása fejében. Tarlós István elmúlt kilenc évi városvezetése idején semmilyen előrelépés se történt ebben. Sok szakértő szerint a dugódíjhoz a metró vonalát mindkét végén meg kellene hosszabbítani.
A Fidesz képviselői benyújtották az ún. országgyűlési törvény módosítását. Egyfelől a képviselői jogok durva korlátozásáról van szó, amikor az országgyűlési képviselők állami intézményekbe való belépését kötik előzetes bejelentkezéshez és az intézmény hozzájárulásához, másfelől a képviselőkre kiszabható szankciók súlyosbításáról.
Az előbbi esetben nyilvánvaló, hogy miről van szó, az utóbbi azonban bővebb elemzést kíván.
Szögezzük le: annak testtel való megakadályozása, hogy az ülésvezető elnök elfoglalja helyét az elnöki pulpituson, kétségkívül nem helyénvaló dolog, az Országgyűlés működésének meg nem engedhető akadályozását jeleni. (Először ezt a Jobbik alkalmazta a földtörvény szavazásának megakadályozására, másodszor az ellenzéki pártok együttesen az ún. rabszolgatörvény szavazása ellen.) Az ilyesmivel szemben nyilván demokratikus parlamentekben is ellenintézkedéseket tesznek. A magam részéről az olyan látványos akciókat, mint a feliratok felmutatása, a bekiabálások, a felszólalásoknál alkalmazott szemléltetés, a sértő kifejezések használata egyáltalán nem tekintem a működés akadályozásának. Az előbbinél tehát elfogadható az ellenintézkedés, az utóbbinál szerintem nem.
További kérdés, hogy lehet-e az ellenintézkedés szankció. Ez iránt komoly kételyeim vannak akkor is, ha a szankciókra sokféle külföldi példát lehet felhozni, és ezt a törvényjavaslat indoklásában meg is teszik. Az országgyűlési képviselők önállóak, egyenjogúak, a választóktól nyerték felhatalmazásukat arra, hogy az Országgyűlésben jelen legyenek, ott a házszabály szerint felszólaljanak és szavazzanak. A képviselői tiszteletdíj annak alapja, hogy ezekkel a jogukkal élhessenek. Ezeket a jogaikat a többi képviselő nem veheti el tőlük, egyik képviselőtől sem.
Nem véletlenül írtam az országgyűlési működés testtel való megakadályozása esetében ellenintézkedést, és nem szankciót. Az ülésvezető az országházi személyzet vagy akár az országgyűlési őrség révén megakadályozhatja a rendet sértő képviselőt a rend megsértésében, intézkedhet a működés feltételeinek helyreállítására, ez adott esetben elfogadható.
A képviselők kitiltása vagy tiszteletdíjuk megvonása viszont elfogadhatatlan.
Elfogadhatatlan volt ennek eddigi mértéke is. Nem véletlen, hogy az Európai Bíróság rendszeresen a képviselők javára, az Országgyűlés elnökével illetve többségével szemben ítélt ezekben a tiszteletdíj-megvonásai ügyekben.
Mindezek általános megállapítások. A mi esetünkben azonban nem egy-egy képviselő és a többség közötti konfliktusról, hanem ellenzéki képviselők és a házelnök illetve az annak döntését megerősítő kormánytöbbség konfliktusáról van szó. Az Országgyűlésnek mint a demokratikus államrend alapvető intézményének lényegével, kormányoldal és ellenzék együttélésével ellentétes, ha abban a kormánytöbbség rendszeresen szankciókat alkalmaz egyes ellenzéki képviselőkkel, illetve általában az ellenzékkel szemben. Nem más ez, mint az ellenzék elnyomása a kormánytöbbség által, ami megengedhetetlen.
Amit most tesz a Fidesz, az ennek az elnyomásnak a megkeményítése.
Hogyan lehet erre válaszolni? Mit léphet erre az ellenzék, amely ma nem képes megtenni, ami az egyetlen igazi megoldás egy önkényuralmi rendszerrel kapcsolatban, nevezetesen, hogy megdönti azt.
Emlékezzünk rá, hogy az ellenzék a parlamenti elnyomás korábbi eseteiben többnyire nem csinált semmit. Az alkotmányozás estében még tett: kivonult, nem vett részt abban. Helyesen tette. Ugyanakkor a kétharmados Országgyűlési törvény esetében, amikor a szankciók eddig érvényes változatát bevezették, az ellenzék azon túl, hogy nem szavazta meg, nem csinált semmit. Pedig már ez is – a tiszteletdíj részbeni megvonásának bevezetésével – súlyosan ellentétes volt a demokrácia elemi normáival.
Az, hogy az ellenzék eddig nem tett semmit, s így nem tette világossá a közvélemény számára, hogy ez már eddigi változatában is miért elfogadhatatlan, nehezíti azt, hogy most megfelelő választ adjon a fideszes többség újabb lépésére.
Mint annyiszor, ezúttal is felmerül, hogy az ellenzék hagyja el az Országgyűlést. Nem hiszem, hogy az ellenzéki képviselők elszánják magukat erre. Részben egzisztenciális megfontolásokból nem, részben pedig azért, mert nem akarnak lemondani az országgyűlési tevékenység kínálta megszólalási, véleménynyilvánítási, a kormánnyal szembeni vitatkozási lehetőségekről. Sokak szerint ez komolytalan érv, mivel ennek nincs számottevő hatása, én azonban nem osztom ezt a véleményt. Lehet a parlamenti tevékenységet egy önkényuralmi rendszer parlamentjében is jól, hatásosan csinálni, amit, ha ritkán is, de néha-néha a jelenlegi ellenzék is megmutatott. A törvényjavaslatok parlamenti megvitatása az önkényuralmi rendszer parlamentjében is rákényszeríti az ellenzéket arra, hogy kidolgozza a maga álláspontját a kormányéval szemben, végiggondolja, hogy túl a kormány bírálatán milyen pozitív elképzeléseket, programot dolgozzon ki. Kár lenne erről a kényszerről lemondani.
Hiba lenne ugyanakkor, ha az Országgyűlést nem elhagyó ellenzékiek semmilyen érdemi választ nem adnak az elnyomás effajta fokozására.
Megismétlem ezért egy korábbi javaslatomat, amelynek ez a módosítás újabb indokot ad.
A képviselőkkel szembeni kibővített szankciók alkalmazására a törvénymódosítás az ülésvezető elnök mellett az ülés vezetésében éppen segédkező jegyzőkre, illetve a jelenlevő, de éppen nem ülést vezető alelnökökre és jegyzőkre ró feladatokat. Hasonló feladatot ró a módosítás a parlamenti bizottságok üléseit vezető bizottsági elnökökre és alelnökökre is. Ezzel a kibővített hatáskörrel az ellenzék által delegált országgyűlési alelnökök, jegyzők, bizottsági elnökök és alelnökök nyilvánvalóan nem élhetnek, e hatásköröket egyszerűen nem fogadhatják el. Ebben a helyzetben a törvény elfogadására az lehet a válasz, ha valamennyi ellenzék által jelölt alelnök, jegyző, bizottsági elnök és alelnök lemond erről a tisztségről, és az ellenzéki pártok nem is jelölnek helyettük mást. Az országgyűlési életet kevéssé ismerőket meg kell nyugtatni: e tisztségek betöltésével semmiféle érdemi politikai hatást nem lehet elérni, csak annak a hamis látszatnak a keltésére jók, hogy demokratikus parlamentarizmus van még mindig Magyarországon. Hogy a Fidesz ettől nem fog megijedni? Persze, hogy nem.
Csak éppen az ellenzék ezzel kifejezésre juttatja, hogy az elnyomást elnyomásnak tekinti, és nem demokratikus állapotnak.
Ezt pedig a közvélemény számára demonstrálni kell.
Remélem, az ellenzék által jelölt parlamenti tisztségviselők vállalnák azt a pénzbeli veszteséget, ami emiatt érné őket.
Nem csökkent a lakásszegénységben élő 2-3 millió ember száma az elmúlt időben, a kormány alig tesz ennek csökkentésére. Sőt, jövőre 11-szer annyit költ a jómódúak lakhatására, mint a szegényekére.
Bár 2018-ban és 2019 első felében számos lakáspolitikát érintő kérdésben jelentős változásokat és fordulatokat láthattunk, a lakásszegénység szempontjából az alapvető tendenciák inkább a helyzet romlásának irányába mutatnak továbbra is – olvasható a Habitat for Humanity idei lakhatási jelentésében. A Habitat azokat tekinti lakhatási szegénységgel érintett háztartásoknak, amelyek megfizethetőségi, lakásminőségi és energiahatékonysági, területi, illetve jogi szempontból az átlagosnál rosszabb, kiszolgáltatottabb helyzetben élnek.
Rengeteg a pocsék minőségű lakás
Érdemben nem csökkent annak a 2-3 millió embernek a száma, akiket valamilyen formában érint a lakásszegénység. Bár a 4,4 millió magyarországi lakóingatlanból nagyjából 3,5 millió nem felel meg a korszerű műszaki és energetikai szempontoknak. Ebben nem csak önmagában borzasztó a helyzet, hanem régiós összehasonlításban is azt láthatjuk, hogy messze a többi ország mögött kullogunk a rossz minőségű lakásban élők arányát összehasonlítva.
Forrás: Habitat for Humanity
Továbbra sem láthatunk olyan jelentős kormányzati programot, amely kifejezetten ezt a problémát célozná fogalmaz a jelentés. (Olyannyira igaz ez, hogy pár éve a középületekre irányította át a kormány az eredetileg lakások energetikai korszerűsítésére szánt tetemes uniós pénzt.)
Az Eurostat adatai szerint 2018-ban nagyjából minden nyolcadik magyar háztartásnak volt valamilyen adóssága, ezen belül pedig
minden harmadik szegénységi küszöb alatt élő háztartásnak valamilyen közműhátraléka.
A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal 2018-as adatai szerint nagyjából egymillió ember áll közel ahhoz, hogy tartozásai miatt kikapcsolják az áramszolgáltatást otthonában. Többek között ennek is betudható, hogy a téli kilakoltatási moratórium ellenére 2018-ban átlagosan naponta 8,8 ingatlankiürítés történt.
Elszállt lakásárak
Mindeközben a kiadó és eladó lakások kínálati árai folyamatosan emelkednek, sőt, 2018-ban nemzetközi összehasonlítás alapján az egész világon Budapesten emelkedtek leggyorsabban a lakossági ingatlanárak.
Forrás: Habitat for Humanity
Így bár ingatlanpiaci szempontból Budapest és Magyarország egyre vonzóbb befektetési célpont, a lakhatás területén
alig találni olyan mutatót, amely ne a társadalmi egyenlőtlenségek növekedését jelezné.
A kormány a gazdagokat támogatja
Ezen a helyzeten az állami lakáspolitika nem javít, hanem a legtöbb esetben tovább mélyíti az egyenlőtlenségeket. Továbbra is alapvető probléma, hogy a lakáspolitikai beavatkozások közül egyre kevesebb olyat találunk, amely a lakhatási szegénységben élők helyzetén próbálna javítani. Sőt, a lakáspolitika mind inkább alárendelődik a tágabb gazdaságpolitikai céloknak, illetve a családpolitikának.
Olyannyira, hogy bár 2020-ig a kormányzati tervek szerint egyre inkább nőni fognak a lakhatással kapcsolatos költségvetési kiadások, ezek egyre kevésbé fogják elérni azokat a lakásszegénységben élő háztartásokat, akiknek pont a legnagyobb szükségük lenne rá. 2020-ra a tervek szerint
tizenegyszer annyi pénzt fog költeni a kormány az elsősorban a (felső-) középosztályt támogató konstrukciókra,
mint a kifejezetten a lakásszegénységben élőkre.
Forrás: Habitat for Humanity
Sőt, hogy még egyértelműbb legyen a kormány szelektív gyakorlata, azt szemlélteti a következő ábra.
Forrás: Habitat for Humanity
A Habitat szerint mind az albérletárak növekedése, mind a közműhátralékkal rendelkezők tartósan magas száma és aránya, mind a lakossági hitelek terjedése, mind pedig a kilakoltatások magas száma azt jelzi, hogy
a lakhatás megfizethetőségével kapcsolatban egyre több háztartásnak lesznek problémái.
Már hosszú évek óta nem csak egy szűk, mélyszegénységben élő réteget érint a lakásszegénység, hanem számos (alsó-) középosztálybeli családot is. Ha ők is belekerülnek a lakásszegénységet gyakran jellemző szegénységi csapdába, úgy a magyar társadalom kettészakadása a közeljövőben rohamos mértékben növekedhet. Bármennyire is úgy tűnhet, hogy a mostani ingatlanboom össztársadalmilag vagy gazdaságilag kedvező folyamat, a szegényebb társadalmi rétegeket inkább negatívan érinti az ingatlanszektor felfutása.
Fiatalok csapdában
Különösen súlyos megállapítás az, hogy a pályakezdő, családalapításra készülő korosztály jelentős része lakhatási problémákkal küzd, amely valószínűsíthetően kihat a tartósan alacsony szinten lévő termékenységi rátára is. A szülői házból való elköltözés, vagy a felsőoktatási tanulmányok alatti lakhatási kérdések kevésbé érintik a tehetősebb családokat, ahol az idősebb generációk korábban felhalmozott vagyonukból ki tudják segíteni a fiatalokat. De egyre szélesebb az a kevésbé tehetős réteg, ahol az ilyen intergenerációs transzferek helyett eladósodásra, vagy egyéb informális megoldásokra szorulnak a fiatalok.
Forrás: Habitat for Humatity
Az össztársadalmilag is kimutatható társadalmi polarizáció talán még élesebben jelentkezik a fiatalabb generációk esetében, ami rendkívül aggasztó a magyar társadalom jövője szempontjából. Az egyik legszembeötlőbb adat, hogy
a 18 év alatti gyermekek majdnem kétharmada túlzsúfolt lakásban él,
ami az EU-átlag háromszorosa, és messze kiemelkedik a V4-ek hasonló mutatói közül is.
A sor végén kullogunk
A Habitat a lakásszegénységgel és a megfizethetőséggel kapcsolatos főbb hazai tendenciákat is összehasonlította a környező országok és az EU hasonló folyamataival. Legfőbb megállapítása az, hogy
alig található olyan statisztikai mutató, amelyben ne sereghajtók lennénk a V4-ek között.
Magyarországon például a térség országai közül sokkal nagyobb arányban kitettek a szegénység veszélyeinek a vidéken élők, a gyermeküket egyedül nevelő szülők, a 18 év alattiak, vagy a többgyermekes családok.
Különösen rossz a lakásszegénység szempontjából a 18 év alattiak helyzete. A súlyos lakhatási deprivációban élők között az országban sokkal nagyobb a hitelllel rendelkező lakástulajdonosok és a szociális alapon bérlők aránya, mint a többi V4-es országban. Azaz a szociális bérlakásszektor és a hitelválságban érintettek helyzete egyaránt jelentősen rosszabb, mint a hozzánk leghasonlóbb kelet-európai országokban.
Megfizethetetlen lakbérek
A bérlakásban élők helyzete szintén kiemelkedően nehezebb: a megfizethetőségi problémák sokkal nagyobb arányban érintik őket, mint a visegrádi országok magánbérletekben élő lakóit.
Forrás: Habitat for Humanity
Látható, hogy míg kilenc éve is a jövedelmi létra második felében lévők számára volt megfizethető egy garzon, addig mostanra már csak a nyolcadik tizedben lévők képesek kigazdálkodni ezt.
Rövidesen megérkeznek az első új, Airbus gyártotta harci helikopterek, amelyekből tavaly húszat rendelt a honvédség. Az ár „természetesen” titok, de elérheti a 100 milliárdot.
Szűkszavú Facebook-bejegyzésben – „elindultak haza Németországból a honvédség helikopterei”, majd hogy kb 14:30 és 15:00 óra között lesznek a főváros felett – tudatta a Magyar Honvédség, hogy érkeznek az első darabok az Airbus H145M típusú könnyű harci helikopterekből, amelyekből 20 darabot rendelt a sereg. Idén várhatóan négyet, a többit 2021 végéig szállítja le a páneurópai cég. A mai kontingens pontos mennyiségéről nem írtak, de a képek tanúsága szerint 2-3 darab. A gép(ek) mindenesetre még német „rendszámot” viselnek.
Forrás: Magyar Honvédség
Ahogyan arról tavaly több ízben is beszámoltunk, a honvédség sok száz-, de inkább ezermilliárdos összegben vásárol mindenféle fegyvert és eszközt. Ezek összefoglalója itt olvasható a világpiacon megtalálható számok alapján becsült összegekkel együtt. (Helikopterből összesen 36 darab lesz, ugyancsak az Airbus szállít 16 darab H225M közepes kategóriájú harci helikoptert.)
A forgószárnyasok beszerzése kapcsán arról állapodtak meg a német-francia Airbus Helicoptersszel, hogy 2021-re a helikopterekhez szükséges alkatrészeket gyártó üzem létesül Magyarországon. A kormány vissza nem térítendő támogatást ad ehhez is, mint minden nagy volumenű ipari beruházáshoz.
Még a gyártósoron a magyar H145M. Forrás: Airbus Helicopters/Christian Keller
Az árak szokás szerint titkosak, a H145M könnyű helikopterről talált pár éves vételárak 13 millió euró körüliek, ami a 20 darabnál 84 milliárd forintot tesznek ki. De a gyártó tavaly júniusi bejelentése tartalmazza azt is, hogy a felszerelés része a vadonatúj, tavaly óta szállított HForce moduláris fegyverrendszer, amely lehetővé teszi a különböző irányított és nem irányított fegyverzet alkalmazását. A rendszer tartalmaz levegő-levegő, levegő-föld, illetve lézervezérlésű irányított rakétákat, 20mm-es gépágyút, 12,7mm-es géppuskát, valamint 68 és 70mm-es nem irányított rakétákat egyaránt. Ez nyilván jelentősen megdobja az árat.
Európai egészségügyi minimumszolgáltatás kell, hogy garantálja a magyar betegbiztonságot! – állítja Ujhelyi István heti szokásos brüsszeli levelében.
EP-képviselőként fontos és egyedi vállalása, hogy ebben a parlamenti ciklusban leteszi az uniós döntéshozók asztalára az európai egészségügyi minimumszolgáltatás kereteiről szóló javaslatát.
„Az általam kezdeményezett konzultáció során is egyértelművé vált, hogy az egészségügy fejlesztése, a betegbiztonság megerősítése az emberek egyik elsődleges elvárása felém, ennek érdekében lettem tagja az Európai Parlament ezzel a területtel foglalkozó szakbizottságának (ENVI) és tűztem ki elvégzendő feladatként az európai minimumprogram megalkotását.” – írja, majd az eddig megtett lépések eredményeként beszámol róla, hogy számos egyetértő támogatásra számíthat javaslata: „Nemcsak hazai, de nemzetközi egészségügyi civil- és szakmai szervezetek jelezték megkeresésemre, hogy készek megosztani tapasztalataikat és javaslataikat a közös munkában, de ugyanígy partnerre találtam már több uniós tagország egészségügyi miniszterében is, akik szintén nyitottnak mutatkoztak a javaslat iránt.”
Sokak határozott álláspontja, hogy tarthatatlan az egészségügyi ellátórendszerek egyensúlytalansága az Unióban.
Általános vélemény, hogy európai polgárok egészségi állapota és életminősége konkrétan azon múlik, hogy az Unió melyik tagországában élnek.
„Tarthatatlan, hogy az egészségügyi dolgozók elvándorlása miatt súlyos szakemberhiány veszélyezteti az ellátást a keleti régiókban. És tarthatatlan, hogy az egészségügy szervezését tagállami hatáskörben hagyva az Unió csak megvonni tudja a vállát az egyes tagországokban uralkodó siralmas állapotok miatt.”
Az egyetlen megoldásnak a minimumszolgáltatási keretrendszert teremtését tartja Ujhelyi – „ha már a magyar kormány számára az egészségügy csak másodlagos terület.”
Meg fogjuk csinálni!
Kemény szavakkal illeti a kormány egészségügyi tevékenységét. „Persze az illiberális kormánytól csak a kamu propagandára futja az ügyben, szerintük „soha nem látott mértékben újult meg” a magyar egészségügy.
Nos, ehhez kapcsolódóan legyen elég csak az elmúlt napokban nyilvánosságra került információkból néhányat felidézni: a hivatalos adatok szerint tavaly többen haltak meg kórházi fertőzés miatt, mint autóbalesetben. Az OECD jelentése alapján kimondható: százezrek nem férnek hozzá megfelelő egészségügyi ellátáshoz hazánkban. Ugyancsak nemzetközi jelentések alapján tudjuk, hogy magyar orvosok ezrei, nővérek tízezrei hagyják el a pályát vagy az országot. És, ha még ez sem lenne elég: az elmúlt napokban bukott ki, hogy van olyan szakrendelő, ahol már az időpontfoglaláshoz is csak időpontot lehet kapni.”
Ujhelyi nagy fába vágta fejszéjét. Világosan látja, hogy messze a cél, de, ha közösen és kitartóan teszünk érte megvalósulhat.
„Hosszú menetelés lesz, de az első lépéseket már megtettük.”
Vissza kell térnem a DK-s képviselők strasbourgi szavazásáról az oldalon kialakult vitára. Azt kérem, hogy azok a hozzászólók, akik egyetértenek a nemmel szavazással, gondolják végig a következőket.
Én sem tudom elképzelni, hogy Dobrev Klára, aki 2015-ben lakásában adott átmeneti szállást Budapesten tartózkodó menekülteknek, ne akarná, hogy a Földközi-tengerből kimentsék a gumicsónakokon menekülőket, akiknek veszélyben az élete. Ismétlem: nem tudom ezt elképzelni, és nem értek egyet azokkal, akik szerint képviselőink azt akarnák, hogy a menekülők fulladjanak a tengerbe. Éppen ezért még mindig nem értem, hogy hogyan szavazhatott nemmel a négy DK-s képviselő a LIBE állásfoglalás-tervezetére.
Az elmúlt napokban kiderült, hogy nem állok ezzel egyedül.
Hogy feloldjuk ezt a nyilvánvaló ellentmondást, lépésről lépésre haladva feltennék néhány tisztázó kérdést.
Ki kell-e menteni a Földközi-tengerből azokat, akik ott menekülnek a fekete-afrikai nyomor elől, a líbiai szörnyű állapotok közül? (Emlékeztetőül: Matteo Salvini szerint nem.)
Ha igen, engedni kell-e a hajók által kimentett menekülőket partra szállni egy európai kikötőben? (Emlékeztetőül: Matteo Salvini és Orbán Viktor szerint nem.)
Ha igen, annak az államnak kell-e egyedül gondoskodnia róluk, amelynek kikötőjében partra lépnek, vagy helyesebb, ha ezt a terhet megosztják egymás közt az európai országok? (Emlékeztetőül: Orbán az előbbit, Salvini az utóbbit mondja.)
Ha helyesebb megosztani a terhet, akkor egyetértünk-e azzal, ha egy-egy ország nem hajlandó részt vállalni ebben? (Emlékeztetőül: Orbán ötödik éve ezt hirdeti, és ezt is teszi.)
Ha viszont nem értünk egyet vele, akkor mi kifogásunk van az ellen a szövegezés ellen, hogy „minden uniós tagállamot” hívjanak fel a részvételre, és hogy a Bizottságot arra hívják fel, hogy „a tengeren érkezőkre vonatkozó állandó és kötelező áthelyezési mechanizmust” alakítson ki az Európai Unióban?
Ha viszont valaki ezt kifogásolja, vagyis amellett van, hogy a tengerből kimentettekről való gondoskodást hagyjuk a part menti államra, és ne vegyen részt abban az Unió minden tagállama, akkor beszélhet-e hitelesen „Európai Egyesült Államokról”? (Emlékeztetőül: Németországban a menekülteket arányosan elosztották és elosztják a Szövetségi Köztársaság tartományai és települései között, és nem hagyták a feladatot 2015-16-ban Bajorországra, ahova a menekültek többsége érkezett.)
Továbbá:
ha valaki amellett van, hogy a tengerből kimentettekről való gondoskodást ne hagyjuk egyedül a part menti államra, akkor mi történjék a tengerből kimentett menekülőkkel?
A négy EP-képviselő nemleges szavazatának indoklásában újra meg újra előkerül az az állítás, hogy a menedékkérők kötelező elosztását – Molnár Csaba fogalmazása szerint – „a Demokratikus Koalíció soha nem támogatta, mert semmi esély nincs az elfogadására”.
Ez engem meglep. Én úgy emlékszem, hogy Gyurcsány Ferenc számtalan alkalommal bírálta az Orbán-kormány álláspontját, hogy Magyarország ne fogadjon be senkit, és arra hivatkozott, hogy az ötszáz milliós Európa képes befogadni néhány millió háború elől menekülőt, és Magyarország is képes fogadni néhány száz vagy néhány ezer ide áthelyezett menekültet. Amikor Orbán népszavazást indított annak az álláspontjának a magyar választók általi megerősítésére, hogy senki ne kényszeríthesse Magyarországot menekültek befogadására – „csak a magyarok dönthessék el, hogy kivel élnek együtt” –, mi a népszavazás bojkottjára hívtunk fel, hogy az ne legyen érvényes, és ezt el is értük, Orbán nem kapta meg az érvényes választói megerősítést a kötelező kvóta elutasításához.
Mikor változott az ellenkezőjére a DK vezetésének álláspontja?
Ha pedig így változott meg a DK vezetésének álláspontja, akkor meg kell ismételni a kérdést: hova tegyük a kimentetteket?
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
