Kezdőlap Itthon Oldal 21

Itthon

Sors bona, nihil aliud

Szegény, szegény Magyar Péter! Keserves élet az övé, szinte kipécézték az istenek, hogy sehogy se tudjon zöldágra vergődni. Pedig milyen jól kezdődött a felívelő pálya.

Először a brüsszeli diplomata évek, Külügy, Miniszterelnökség, aztán Magyar Fejlesztési Bank, Diákhitel Központ, Európa Agrár- és Élelmiszeripari Magántőkealap, Magyar Közút Nonprofit Zrt., Volánbusz, és mikor lelki szemeinkkel szinte már láttuk a 14 éves karrier csúcsán a derék magyar állam által a gonosz tőkésektől visszavásárolt nemzeti kincs, a Budapest Airport vezérigazgatójaként, hirtelen beütött a krach. A feleség, aki kivitte Brüsszelbe, majd bevitte a belső körökbe, ahol sok a zsíros állás, lemondásra kényszerült.

Magyar a tanulmányai során valószínűleg jövőbelátást is hallgathatott (tarot-kávézacc szak), mert az asszonytól még annak lebukása előtt gondosan elvált, meg sem várva, hogy három kiskorú gyermeke felnőjön, azaz apa nélkül hagyta őket (nesze neked vallás meg jobboldali családmodell!), emellett biztonsági hangfelvételeket is készített az igazságügyminiszterként ügyködő feleségét provokálva, hogy ne álljon már ott üres kézzel a válás után… higgye mindenki azt, hogy a Magyar Péternek van valamije! Holott nincs. Semmije sincs. Illetve amije van, az nulla. Persze nem is kell, hogy legyen, elég, ha a választópolgárok úgy tudják: neki aztán van. És ők úgy tudják, mégpedig rendkívüli lelkesedéssel: – „Figyu má’ Bélám, hászen ez a mi emberünk, mer’ van valamije az Orbánék ellen! – Van? – Bizony, hogy! Meg lemondott az összes tisztségéről is a fideszéknél! – Annyira becsületes? – Ja. Nagyon az. Mindig mondja, hogy nem szabad lopni. Nem olyan ám, mint a Gyurcsány!”

Ennek a gondos férji előrelátásnak köszönhetjük, hogy most két nagy jobboldali pártunk van, melyek közül az egyiket a fideszes szavazók, a másikat meg a „baloldali” szavazók hozták össze. Van rajtuk kívül még egy szélsőjobboldali meg egy viccpártunk is, összesen stabil 10 %-kal, amely pártok nem közösködős típusok, így a tényleges versenyzők max. 90 %-on osztozkodhatnak. Ebből 45 % a FIDESZ-é, azaz a másik jobboldali párt (TISZA) csak akkor lehet vele egyáltalán egálban, ha az összes maradék „baloldali” szavazót megszerzi, és hol van akkor még a győzelem! Ezzel meg is érkeztünk a bajhoz.

Magyar Péternek persze semmi gondja, személyesen ő már készen áll a Varga Judit utáni időszakra. Jelenleg Brüsszelbe készül, azaz a megélhetése immár az asszony nélkül is gazdagon biztosított, plusz a háttérben van még egy jókora pártja, amely sok embernek tud komoly jövedelmet biztosítani. Közte neki is, ha kell. A kis pártok rosszul fizetnek, viszont napjaink Messiásának a mi jóvoltunkból elég nagy pártja lett, így aztán a megélhetés miatt nem kell aggódnia.

Miután Magyar Péter egyéni sorsát tekintve megnyugodtunk (eddig is a politikából élt, ezután is abból fog), térjünk vissza a bajra. A baj abból adódik, hogy a TISZA állítólag le akarja győzni a FIDESZ-t, ez vonzza ugyanis a választókat, egyébként nem lenne semmi értelme az „új erőnek” ugyebár. Ha nem akarna győzni, nem szavazott volna rá senki. A fideszes szavazókat érzelmileg persze meg sem érintette az új párt, nemhogy megfogta volna, ők így nem hagyják el régi pártjukat, és nem állnak át a TISZÁ-hoz. Nem úgy a baloldaliak, mert ők simán. Ebből következően az új baloldal nálunk a Jobboldal II, melyet személyesen a derék Magyar Péter képvisel.

Na, ekkor kérdezi meg az olvasó, és joggal, hiszen ezeket százszor megírtad már ecsém, mi ebben az új? Az olvasónak természetesen most is igaza van, és tényleg nem fárasztanám magam az ismételgetéssel, ha nem lépett volna be a politikai porondra egy új elképzelés, melyet a… khm… „független” tollforgatók döntő része támogat. Ebből következően illik komolyan venni.

A helyzet ugyanis az, hogy a TISZA párt előtt a győzelmi vonulás útjában egy nagy akadály tornyosul. Ez az akadály kívülről legyőzhetetlen, szavazói pont olyan ragaszkodóak, mint Viktor népe, csak ez a nép nem Viktoré, hanem a Ferié. A DK-n kívül a többi óellenzéki párt elhanyagolható, a Mi Hazánkkal meg az MKKP-vel nincs mit kezdeni, a választópolgárok közül azok a bizonytalanok meg egyéb párthívők, akiket meg lehet győzni, már mind meg lettek győzve (az ő jóvoltukból van a TISZA jelenlegi kb. 30 százalékos szavazataránya), azaz már csak egy csoport maradt, ahonnan elméletileg szavazókat lehet gyűjteni: mégpedig a DK szavazók. Mivel a Magyar vezette TISZA a bármiféle összefogást már eleve elutálta, a szavazatokat másképp kell megszerezni.

A DK szavazókat két csoport alkotja. Az egyik (az aránytalanul nagyobb) csoport a Gyurcsány hívők összessége, akik inkább vallásos, mint racionális alapon követik a vezért. A másik, jóval kisebb csoport (ebbe tartozik jelen sorok szerzője is) látja ugyan a tökéletlenségeket, de nem hit alapján, hanem tudatosan igyekszik választani, és neki pont az az européer szociáldemokrácia az ideális, amelyet Dobrevék képviselnek. Vitatkozom ugyan a programjuk néhány pontjával, de a kispártoknak a TISZA általi kiirtását látva, ma már messze nincs a politikai piacon senki más, aki egyrészt még tényező, másrészt akár csak megközelítené azt a kormányzást, amelyet a regnáló párttól várok. Tisztában vagyok a Gyurcsányra szórt vádak miféleségével is, így aztán nem „befogott orral” járok szavazni, hanem teljes határozottsággal. Szomorú dolog, hogy milyen sokszor kell az embernek olvasnia ezt a befogott orros hülyeséget, ami nem annyira a kényes ízlést, mint inkább az információ nagyméretű hiányát jelzi.

A DK szavazóiból a fenti jellemzés alapján természetesen csak az első csoport alkalmas arra, hogy TISZA párti szavazó legyen, és Magyar Péter jelenlegi, valamint a jövőben is várható, keserű sorsán valamit javítson. Rákosi ugyan azt mondta Puskáséknak, hogy „Elvtársak! Az ezüstérem is szépen csillog”, de ez se Rákosit, se az Aranycsapat tagjait, se a magyar népet nem vigasztalta meg – a mostani és jövőbeli ezüstérmesről, azaz Magyar Péterről nem is beszélve. Ha a hithű DK szavazók teljes csoportját át lehetne a TISZÁ-hoz vezényelni, sokkal jobb lenne a helyzet a TISZA győzelmi esélyeit tekintve, így aztán a teljes magyar, nem NER alkalmazott értelmiség elgondolkodott.

Első kísérlet: Gyurcsány lemond, és például Molnár Csaba veszi át a főnökséget, így a DK hithűinek fő kötődése megszűnik, és jobb híján átmennek a TISZÁ-hoz. El is indult a „monnyonle” kórus szervezése és folyamatos üzemben tartása a független lapoknál. Amiatt a baloldali szavazatvesztés miatt akarták lemondatni Gyurcsányt, amiről egyáltalán nem tehet, de az akciójuk sikertelen lett.

Nemrég indult a következő etap, amely szerint nem lemondania kell Gyurcsánynak, hanem pártjával együtt el kell tűnnie. Ezt hangoztatja például a HVG publicistája, aki szerint: „Lőjük le a poént statáriálisan: le kéne vonulni a pályáról, legalább egy körre.” Szó se róla, könnyebb a győzelem még egy Messiásnak is, ha nincs ellenfél a pályán, azaz a HVG felvetése logikus. A következő lépés nyilván az lesz, hogy Gyurcsányt kötelezni kell a Szentkirályi Alexandra féle viselkedésre, azaz hogy nem csak levonul, de arra utasítja a szurkolóit, hogy drukkoljanak helyette a Messiásnak, illetve hát szavazzanak rá, mert akkor még nagyobb a TISZA esélye a győzelemre.

Hogy mekkora, az megbecsülhető. A mostani listás EP választáson a FIDESZ 2.048 ezer listás szavazatot kapott, a TISZA meg 1.353 ezret. Tegyük fel, hogy Gyurcsány megteszi, amit „kérnek” (hehe) tőle, azaz eltűnik a DK-val együtt, és a szavazóit átirányítja a TISZÁ-hoz. Akkor a FIDESZ szavazatszáma marad 2.048 ezer, a TISZÁ-é meg a DK-MSZP-Párbeszéd szavazataival együtt 1.353 ezer + 367 ezer = 1.720 ezer. A különbség még mindig 328 ezer, ami jól jellemzi az arányokat, azaz T. Magyar Értelmiség, tessenek valami jobbat kitalálni, mert különben a TISZA első helyével baj lesz.

Bizony így van ez”, írta La Fontaine a meséi végén, mindig az a gaz Gyurcsány az ország felemelkedésének akadálya… vagy esetleg mégsem mindig ő?

Persze, ha a TISZA valamely kifürkészhetetlen okból győzne, akkor Magyar Pétertől szomorúan búcsút vehetünk, mert ő kint marad Brüsszelben örökös képviselőként (sors bona, nem igaz?), a TISZA vezetését pedig valamely kompetensebb potentát veszi át itthon, aki anélkül, hogy a hazai trenden bármit változtatna, visszavezeti az országot az EU-ba meg a NATO-ba, és megint lesz pénz meg becsület, mert Orbánnal csak tovább ásnánk el magunk. Jó mélyre, azt mondhatom.

Hogy ki lesz az új vezér? Azt javaslom, találgassanak.

Orbán: “Európa ne zárkózzon el a világtól!”

A magyar miniszterelnök pénteki közmédiás nyilatkozatában közölte, hogy tárgyalt Olaf Scholz német kancellárral, aki elővigyázatosságból nem tartott közös sajtóértekezletet Orbán Viktorral.

Miért nem? Bár Orbán Viktor Manfred Webert, az Európai Néppárt vezetőjét, nevezte Belzebubnak, valójában Németországban őt tartják annak, és egyáltalán nem véletlenül: a magyar miniszterelnök lehetőnek lát egy jobboldali – szélsőjobboldali paktumot vagyis a CDU- CSU összeborulását az Alternative für Deutschlanddal, amelynek neonáci csoportjai is vannak. Angela Merkel már emiatt veszett össze a magyar miniszterelnökkel, és ezért kellett távoznia a Fidesznek az Európai Néppártból. A neonácikat tűzfal választja el Németország politikai pártjaitól, és ehhez az Egyesült Államok is ragaszkodik.

Mit mondott most erről Orbán?

“Manfred Weber hungarofób ember, gyűlöli a magyarokat!”

Valójában Manfred Weber, aki egyébként a bajor CSU politikusa, azért utálja Orbán Viktort, mert a magyar miniszterelnök paktumot ajánl az Alternative für Deutschland szélsőjobboldali párttal!

Miről tárgyalt a német kancellár Orbán Viktorral?

Amíg Angela Merkel volt a kancellár addig Orbán Viktort kötötte a paktum, melyet 2012- ben kötött meg Németország vezetőjével. Ennek a lényege az volt, hogy amennyiben Orbán minden német elképzelést támogat az Európai Unióban, akkor Merkel megvédi őt a támadásoktól. Merkel távozásával a paktumnak vége, Orbán állandóan vétóval fenyeget, az Európai Unió pedig az eurómilliárdok megvonásával. Minthogy mind Scholz mind Orbán tudja, hogy az európai választások ebben nem hoztak változást, ezért nem is erről beszéltek hanem a német autóiparról, amely jelentősége meghatározó a magyar gazdaság számára. A német autóipar jelenleg az életéért küzd, mert nem készült fel a zöld átmenetre, és emiatt az amerikai és a kínai konkurrencia fenyegeti a saját piacain. Szegeden épül a BYD autógyár, mely az európai piacot célozza meg. Ezért Orbán az elzárkózás ellen beszélt hiszen Brüsszel épp a napokban jelentett be büntető vámokat a kínai elektromos autókkal szemben.

“A cél az, hogy Európa ne elzárkózzon, ne a félelem logikája mentén reagáljon a világ változásaira hanem kiterjessze a gazdasági kapcsolatokat, az egész földgolyón erősítse ezt a kapcsolatrendszert. Ne bezárkózzon hanem álljon készen a versenyre.”

Ugyanezt nyilatkozta a kínai sajtónak a Mercedes elnök vezérigazgatója Sanghajban amikor ott járt Scholz kancellár kíséretében. Orbán Viktor most látogatást tett a Mercedes központjában is, és úgy nyilatkozott, hogy a német óriás jelentős fejlesztésekre készül Kecskeméten. Ez nemcsak azért fontos, hogy többezer új munkahely létesüljön Magyarországon hanem azért is, mert lemaradásunk a digitális világversenyben némiképp enyhülhet majd.

“A gender marhaság nem szerepel a magyar uniós elnökség programjában”

Ezt közölte Orbán Viktor miután a választási kampányban No gender felirat is szerepelt, de a miniszterelnök már akkor is pontosan tudta, hogy ez a kutyát sem érdekli Magyarországon, ahol az emberek többsége megélhetési gondokkal küszködik. Régóta tudja ezt a magyar miniszterelnök,  de nincsen pénze, ezért választott ideológiai kampány témákat: No war, no migration, no gender! Ebből egyedül a háború és béke kérdése érdekelte az embereket, ezzel sikerült megmenteni kampányát a Fidesznek.

A probléma viszont továbbra is fennáll: Orbán Viktornak nincsen pénze!

Brüsszel figyelmeztette a magyar kormányt is a magas költségvetési hiányra. A gazdasági logikát követve Orbánnak megszorító csomagra kellene fanyalodnia, de ezzel tovább gyengítené szavazótáborát. Márpedig 2026 nincs olyan messze, és Magyar Péter, akit sokan támogatnak, veszélyes ellenfél. Mind Washington mind pedig Brüsszel szívesen látna egy olyan fordulatot Magyarországon mint amilyen Lengyelországban történt.  Csakhogy Kaczynski elbukhatott a választáson, mert egy lakótelepi lakásban él a macskájával, Orbán Viktor viszont Mészáros Lőrinc néven az ország leggazdagabb embere, aki a mindenki számára nehéz tavalyi esztendőben 50%-kal növelte vagyonát, mely így megközelítette az ezer milliárd forintot – 990 milliárd.

Lázár János, aki elbukta a választást Hódmezővásárhelyen, megkérdezte a lapjában: mi zavarja a legjobban a választókat a kormány tevékenységében? A válasz:

“Mészáros Lőrinc villámgyors gazdagodása miközben mi szegényedünk!”

2,5-3 millió ember szegény Magyarországon

Az Egyensúly Intézet szerint a lakosság 45-50%-a kijön a havi jövedelméből, és 15-20% az, amelyiknek nem okoznak gondot a napi kiadások. Magyarországon középosztálynak számít az a réteg, amely kijön a fizetésből.

Az Egyensúly Intézet szerint  ma Magyarországon 250 ezer forint kell a megélhetéshez. Az átlagos életszínvonalhoz havi nettó 400 ezer forint szükséges. A “gondtalan élet” havi 600 ezer forintnál kezdődik. Persze ezek nem családos mutatók, és elvonatkoztatnak a lakásviszonyoktól. Mindezzel együtt az európai statisztikai hivatal a KSH számaira hivatkozva közölte azt, hogy a magyar fogyasztás a legkisebb az Európai Unióban. A gazdasági minisztérium szerint ez azért van, mert a magyarok sokat spórolnak az ukrajnai háború miatt.

Magyarországot egyáltalán nem fenyegeti az ukrajnai háború, melyhez ráadásul egy fillérrel sem járulunk hozzá. Lengyelország vagy a balti államok sokkal inkább érzik magukat fenyegetve, és sokkal jelentősebb mértékben támogatják Ukrajnát mégiscsak magasabb ott a lakosság fogyasztása.

Vajon miért? Egyrészt, mert az infláció uniós rekordot döntött tavaly, és ily módon az árak jelentős része elérte az uniós színvonalat miközben a bérek és a nyugdíjak messze elmaradnak az uniós átlagtól, másrészt pedig Magyarországon óriási a jövedelmek egyenlőtlensége: tavaly amikor a lakosság döntő többségének az életszínvonala csökkent Mészáros Lőrinc egy év alatt
50%-kal növelte vagyonát 660 milliárdról 990 milliárdra.

A miniszterelnök veje, Tiborcz István is bekerült a tíz leggazdagabb magyar közé.

A szegénység fenntartása Orbán be nem vallott célja

Európai mércével mérve a magyar középosztály is a szegények közé tartozik hiszen csak épphogy ki tud jönni a havi fizetésből vagy nyugdíjból.

Ez az a kétharmados többség, amely fenntartja a nemzeti együttműködés rendszerét, nem azért, mert szereti, hanem, mert nélküle nem tud megélni. Jól tudja ezt Orbán Viktor is, amely épp ezzel tartja sakkban ezt a szegény többséget, amelyet olcsón meg lehet vásárolni a választások előtt hiszen annyira kiszolgáltatott helyzetben van.

Az egészségügy és az oktatás tudatos hosszútávú alulfinanszírozása is Orbán Viktor mestertervének része: a gyengén működő egészségügyi hálózat gyorsan a túlvilágra exportálja a nyugdíjas társadalmat, amelyre a miniszterelnöknek csakis a választások idején van szüksége. Az oktatás pedig nem gondolkodó embereket hanem alattvalókat termel. Gondolkodó emberekre nincsen szükség a nemzeti együttműködés rendszerében, ahol gondolkodni csakis a piramis csúcsán illik. Mindenütt másutt “hazaárulás, melyet külföldi ügynökök adnak elő.

”Ez a Türkménbasi rendszere magyar változatban. Csakhogy a türkménbasi a földgáz exportból befolyó dollármilliárdokból finanszírozhatta rendszerét míg Orbánnak erre csak az uniós eurómilliárdok maradnak, amelyek most épp nem csordogálnak.

Moszkva és Peking csak az elitet vásárolja meg: a többi a magyarbasi gondja. Akivel azért közlik Moszkvában és Pekingben is: eszébe se jusson kilépni az Európai Unióból, mert Kínának és Oroszországnak csakis egy trójai falóra van szüksége , a “szuverén Magyarország” a kutyának sem kell.

Orbán: az Európai Néppárt vezére Belzebub!

0

Miért hasonlította az ördöghöz Martin Webert szokásos pénteki rádiós interjújában a magyar miniszterelnök? “Létrejött a liberálisok, a baloldal és a Néppárt koalíciója Martin Weber vezetésével, akinek belzebubi szerepe van, mert ez egy háborúpárti koalíció, gyorsuló ütemben akarja Európát háborúba vinni”- jelentette ki Orbán.

A miniszterelnökelsősorban azért haragszik most Martin Weberre, mert az Európai Néppárt vezetője eljött Budapestre, hogy támogatásáról biztosítsa Magyar Pétert, és felvegye a Tisza pártot az Európai Parlement legnagyobb koalíciójába, ahonnan a magyar miniszterelnök kilépett mielőtt kirúgták volna. Miért kellett távoznia a Fidesznek? Min veszett össze végképp Angela Merkel kancellár és Orbán Viktor? Az Alternative für Deutschland szélsőjobboldali párt megítélésén. Őket tűzfal választja el a német politikai élettől a náci múlt miatt, és ehhez nemcsak a német pártok ragaszkodnak, de az Egyesült Államok is. Orbán viszont jobboldali – szélsőjobboldali koalíciót javasolt bevonva az Alternative für Deutschland mozgalmat is, melynek neonáci tagjai is vannak. Vagyis nemcsak személyes, de elvi vita is szembeállítja Orbán Viktort és Martin Webert, de ebben az ördög szerepet sokkal inkább a magyar miniszterelnök játssza, aki paktálna a neonácikkal.

Ukrajna tárgyalást javasol Oroszországnak

Orbán erről nem beszélt, de bizonyára felfigyelt rá, hogy Zelenszkij elnök kabinetfőnöke olyan békekonferenciát javasolt, melyen Oroszország is részt vehetne. Jermak kabinetfőnök azt követően nyilatkozott erről a Bloombergnek, hogy Biden elnök tárgyalt Zelenszkij ukrán államfővel Olaszországban vagyis egyeztetett lépésről van szó. Az USA aláírt egy tízéves védelmi egyezményt Ukrajnával, ez pótolhatná a NATO tagságot hiszen az Egyesült Államok vállal garanciát az Oroszország ellen önvédelmi harcot folytató állam megvédésére.

Ez azt is jelentheti, hogy Ukrajna és Oroszország nem a háború eszkalációja felé masírozik hanem megpróbál egymással fegyverszünetet kötni. A két Korea között 1953 óta csak fegyverszünet áll fenn, békeszerződés azóta sincsen. Dél Korea viszont ebben az időszakban a világ egyik legfejlettebb és legsikeresebb gazdaságát hozta létre. Ez Ukrajna számára is sokkal vonzóbb perspektíva mint egy megnyerhetetlen háború folytatása Oroszország ellen.

Pesten dekkol Lengyelország legkeresettebb jobboldali oligarchája

A Vsquare szerint az Andrássy úton egy luxus lakásban tengeti napjait Lengyelország állami olajvállalatának ex főnöke, aki kulcsfigurája volt a nemzeti együttműködés rendszerének, melyet a Tusk kormányzat megpróbál lebontani.

Tiborcz István közeli üzleti partnere újította fel a lepukkant házat az Andrássy úton, ahol most már méregdrága luxuslakások várják a bérlőket vagy a vevőket. Az a luxus lakás, ahol az Orlen olajvállalat ex főnöke meghúzza magát 147 négyzetméteres, az ára 1,6-2 millió euró. Az Orlen kiváló kapcsolatot ápolt a MOL-lal amíg Daniel Obajtek állt az élén. A lengyel oligarcha ügyei iránt igencsak érdeklődnek az ügyészek Varsóban, mert az Orlen hatalmas veszteséget halmozott fel. Obajtek inkább kereket oldott mintsem válaszoljon az ügyészek kínos kérdéseire.

NER – lengyel módra

Kaczynski rendszere Lengyelországban sokban hasonlított Orbán Viktor szisztémájához, melyet a magyar miniszterelnök 2010-ben vezetett be, de sokban különbözött is tőle. Az egyik leglátványosabb különbség az eredményesség: míg Lengyelország dinamikusan felzárkózott a fejlettebb uniós tagállamokhoz addig Magyarország lejtmenetbe került, és így mára már az Európai Unió legszegényebb tagállamává vált. Egyben a legkorruptabb is lett míg Kaczynski rendszerében a korrupció távolról sem ért el oly magasságokat mint Orbán esetében. Kaczynski egy lakótelepi lakásban él egy macskával míg Orbán Viktor Mészáros Lőrinc álnéven Magyarország leggazdagabb embere csaknem 1000 milliárd forintos vagyonnal.

Mi után nyomoznak az ügyészek jelenleg Lengyelországban? Miért menekült el az Orlen ex főnöke?

Az első ügy azzal kapcsolatos, hogy miképp egyesült az állami Orlen a Lotos energia szolgáltatóval, és hogy adták el a gdanski olajfinomító 30%-át a világ legnagyobb olaj társaságának, a szaúdi Aramconak. A Közel Keleten minden nagyobb üzletkötés körül ott lebeg a korrupció gyanúja, mert ezekben az országokban ez az ügyintézés természetes módjának számít.

A másik ügy, melyben a varsói ügyészek vizsgálódnak az Orlen hatalmas veszteségeihez  kötődik. Ennek fő oka a rezsicsökkentés, amellyel a PiS meg akarta nyerni a választásokat. Orbán receptjét követve a lengyel kormány is lényegesen csökkentette a rezsit 2023 őszén amikor már az ország a választásokra készült. A jobboldali kormány elveszítette a választást, de a rezsicsökkentés óriási lyukat ütött az Orlen kasszáján.

A harmadik ügy: hatalmas összeget – 1,5 milliárd zlotyt – utalt át az Orlen a svájci leányvállalatának minden indok nélkül.

A szejm is vizsgálódik Obajtek ügyében ugyanis az olaj óriás jelentős számú külföldi munkaerőt alkalmazott miközben a jobboldali kormány éppúgy a No migration – zéró migráns jelszóval kampányolt mint Orbán Viktor.

Obajtek egyelőre nem vádlott, de biztos, ami biztos Budapesten él egy luxuslakásban, és a PiS jelöltjeként részt vett az európai választáson a mentelmi jog reményében.

Orbán Viktor egyik embere mindenesetre rendszeresen felkeresi Obajteket az Andrássy úton. Héjj Dávid tartja a kapcsolatot a lengyel oligarchával a magyar miniszterelnök megbízásából.

EB

A modern kori Futbóliában (lásd: kies Hazánk) jól jött a választásoknak az EB kezdés előtti időpontra való időzítése, mert így a politikusnak, választóknak egyaránt fárasztó kampányolás nem esett időben egybe az ugyancsak fárasztó szurkolással (az igazi drukker a fotelban ülve is fut, rúg meg ütközik, azaz nem csak idegileg fárad el). Ezáltal őrizhetjük meg azt testi és szellemi frissességet, amelyre a szomorú jelent és a még szomorúbb jövőt tekintve ugyancsak nagy szükségünk van. Illetve lesz.

Ez a szükség a választások eredményéből látható. A regnáló hatalom simán a helyén maradt, csak az ellenfél térfelén történt átrendeződés, mégpedig erőteljes átrendeződés, ami a megjelent új szereplőnek köszönhető.  Az, hogy errefelé azaz a nekik ellenkező térfélen milyen arányok vannak, a narancsosokat egyáltalán nem zavarja, amíg az a térfél kisebb, mint az ő térfelük. Náluk egy a tábor egy a zászló, és nincs új erő egy fikarcnyi sem.

Az EP választás tisztán listás győzelmi aránya a szavazatokat tekintve az első és a második helyezett között 2.048.211 : 1.352.699 (+51,3 %), ami jól mutatja, hogy a 2026-os országgyűlési választásokon mit várhatunk, tekintve, hogy a Tisza csak a saját áradásával foglalkozik, mással együtt áradni nem fog, az kijelenthető.  Arról, hogy hogyan éri el, sőt haladja majd meg csupán önerőből a Duna vízhozamát, egyelőre fogalma sincs senkinek, de ez a nagy ujjongásban nem is érdekes. Lényeg, hogy a Maros nagyságát már elérte, sőt sokkal túl is lépte, aminek az ország döntő része nagyon örül. Az egy másik kérdés, hogy nem a Marost kellene elérni vízhozamban, hanem a Dunát, de ez a Tisza rajongókat nem nagyon foglalkoztatja, fő, hogy sok-sok apróság, így a kis Túr is siet beléje, a többit meg majd meglátjuk. A Csomolungma megmászása is így indul, neki kell vágni a meredélynek, hiszen ha valamit nem kezdünk el, sohasem fogjuk befejezni. A többit meg majd meglátjuk.

Szóval megvolt ez is, időben letudtuk a választásokat, bár a VAR még dolgozik egy helyen, ahol a különbség nagyon kicsi, a bíró vár mozdulatlan, a két csapat fölállt a középkezdéshez, de nem biztos, hogy az lesz belőle. Többen a gól annullálásában reménykednek, mert akkor hosszabbítás következik, mely esetben új helyzet, újult remények. Hogy addig se unatkozzunk, nézhetjük az EB meccseket.

Mint hajdani ifistát, akinek Tichy Lajos volt a példaképe (na jó, sokaknak inkább Albert), nyilván érdekel, de azt mondhatom, hogy ma már teljesen más a foci, mint akkoron.

Először is unalmasabb. Az őskorban egy hátvéd, két fedezet (középpályás, na) és hét csatár játszott egy csapatban, de mára, mikor nem a gólok meg a játék, hanem az eredmény a fontos,  elképzelhető olyan formáció is, hogy öt hátvéd, négy középpályás és egy csatár, aki szintén hátrajön védekezni, sőt, még ha akármilyen is egy csapat eredeti felállása, sűrűn előfordul, hogy mikor az ellenfél támad, az is elkezd a 10:0:0 formációban játszani. Puskásék még azt mondták Lórántéknak, nem baj, ha gólt kapnak, majd ők elől eggyel többet rúgnak, így aztán nem volt ritka az öt gól feletti mérkőzés, és a 7:1 meg a 6:2 sem számított akkora nagy számnak. Na persze azt a Honvéd – Vörös Lobogó (akkori MTK) meccset azért kevesen felejtik el, mikor a Honvéd ’55 telén 9:7-re győzött. Attól kezdve mindkét csapat remekül tudott „középkezdeni”.

A futballban ma már jóval kevesebb gól esik. Ennek oka, hogy a potenciális gól kivédekezése lényegesen könnyebb, mit a góllövés. Ha el kell rúgni a labdát akármerre, azt aránylag sokan meg tudják csinálni, mert az akármerre lényegesen nagyobb felület, mint a focikapu, amelyben ráadásnak még kapus is található, és ha ehhez hozzávesszük, hogy a csapatok nagy része az ellenfél támadásakor szinte teljes létszámban védekezik, azaz jóval több a védő, mint a csatár, a gólok csak csekély számban tudatos akciók következményei. Régen a ritkásan álló, és nehézkesebb védők között jó játékosokkal meg lehetett csinálni, de ma már a zseni is kevesebb, meg a védőfal is sűrűbb, ezért általában vagy védői hiba, vagy szerencsés labdapattanás kell hozzá. A tudatosan hárompasszos gólok ma már abszolút ritkák, legfeljebb a kétpasszos megy még, de mégis leginkább a valaki elfut, bead, és az érkező belövi, vagy a középpályás kiugratja a centert kihasználva az ellenfél rossz védekezését, aki nem hibázza el. Az ilyen egypasszosoknál többel összehozott, tudatos gólt mai meccsen nemigen láthatunk. Hogy aztán ha az elfutás még meg is volna, de a beadás túlságosan mély, magas, erős, vagy az érkező mellé rúgja, fölé, esetleg bele a kapusba (az is mellé tulajdonképpen), az sem ritka változat. Sőt, a kapus még védhet is.

Sajnos van még egy rendkívül kellemetlen, az engem, mint nézőt rendkívül irritáló változat is (természetesen most szubjektív vagyok), amikor az, aki elfutott, nem beadja, hanem megáll és visszahúzza. A visszahúzás azt jelenti, nem bízik magában, hogy jól be tudná adni. Esetleg „másiklábas”, mint ami az adott oldali beadáshoz kell, túl gyorsnak találja a labdát, csak állva tudja pontosan odarúgni, ahova kell, futva nem, vagy ilyesmi. A visszahúzás legfontosabb következménye az időveszteség. A védő, ha a támadónak előnye volt is, ilyenkor utoléri, aki a labdát kapná középen, túlfut az ideális helyzeten, például akár lesre, a védekező csapat lemaradt játékosai időt kapnak, hogy visszaérjenek, és besűrűsödjenek a tizenhatoson belül, azaz a helyzet lényegesen kedvezőtlenebb lesz a támadóknak, mint korábban volt. Kialakul a patthelyzet az egy, rosszabb esetben két szemben álló védővel, akik tolják a támadót kifelé, és némi kétségbeesett húzogatás után nincs már más lehetősége, mint a hátrafelé passz. Kezdődhet a pilincka a tízemberes felállt védelem ellen. Néha előfordul, hogy a bátrabbak cselezéssel próbálkozva beleviszik a szemben álló két védőbe a labdát, aztán annyi a támadásnak.

Pilinckának a védelem többszörös körbeadogatását hívom, anélkül, hogy körbeadogatók közül bárki venné a bátorságot és egy bepasszal vagy ívelt beadással megpróbálna helyzetet kialakítani. A körbeadogatás jellemzője, hogy a helyzet egy fikarcnyival sem lesz kedvezőbb a körbeadogatás bármelyik passza után, mint előtte volt.

A csapatok akár a legcsekélyebb letámadás hatására hátrafelé játszanak. Arra az edzői kérdésre, hogy „Mit csinál fiam, ha gólhelyzetbe kerül?”, az a jó válasz, hogy „Hátrafelé cselezek, Mester, amíg haza nem tudom adni”. Ritka a kockázatvállalás, talán mert benne van a hibalehetőség, éspedig minél rosszabb játékos valaki, annál inkább. A végső kétségbeesés miatt hazapasszolt labdával a kapus már általában nem tud mást kezdeni, mint hogy belerúg egy jó nagyot, lesz, ami lesz alapon. Persze nem lesz belőle semmi, lehet átkapcsolni egy másik adóra, ahol épp hirdetnek valamit.

Az intenzív, és sokkal inkább fizikai (rombolás), mint focitudásbeli (építés) képességeket igénylő védekezés hatásossága miatt több az átlövésből született gól. Ezek kis része véletlen (vak tyúk is talál szemet alapon), másik része megpattanó, a kapust így tehetetlenné tevő lövés, és csak kevés az olyan, mint amilyent a törökök ifjú sztárja, vagy a svájciak koszovói üdvöskéje lő, amelynél az ember bólinthat, hogy ez már igen! Az átlövések után persze a legtöbb labda sajnos a nézők között, a felső karéjban landol, azaz sokkal több benne a behunyt szemű, lesz, ami lesz szándék, mint az irányított tudatosság. Kellemetlen, hogy állítottból is.

A még kevesebb gól érdekében a foci mostanra sok mindent átvett a birkózó sportból. Főleg a kézimunka az, amellyel a támadó jól megállítható. Kétkezes lökések mindenfelől (azonos testhelyzet? Ugyan! Vállal? Ne tessen röhögtetni már!), teljes átkarolások, hogy a másik semerre se tudjon lefordulni, és mindez megtorlatlanul. A visszahúzást még csak-csak hajlandók büntetni, de a többit már nem. Az is idegesítő, mikor a felugró játékost kilökik a labda alól, és a bíró ezt sem fújja le, mondván, miért nem állt keményebben ellen, a kérdés csak az, hogy a levegőben miben tudott volna megkapaszkodni.

Az én ifjúkoromban minden fiú kipróbálta a focit, tehetség nem veszett el egy sem. Külföldre utazás, pénz, rajongás, szinte mindent tudott a sikereseknek biztosítani. Ma már sokkal bonyolultabb a helyzet, ezer más érdekesség áll rendelkezésre, és bizony jóval kevesebben választják ezt a sportot, mint hajdanán. Nincs is annyi nagy tehetség a pályán, ami elég jól látható. A gyönge játékos mindig a direkt megoldást választja, mert nem is ismer mást, és meg sem tudná valósítani, a közepes viszont mindig az indirektet. Ő az, aki úgy gondolkodik: na, csinálok még egy cselt, egy visszahúzást, egy trükköt, vagy nem egyből passz, hanem előtte „átveszem” a labdát, csak aztán adom tovább, ám sajnos ezzel mindig bajt okoz, mégpedig idő- és területvesztést, mert vagy elveszik tőle a labdát, vagy elnyomják, vagy fölrúgják, ezzel az akciónak annyi, még ha szabadrúgást kapnak, akkor is. Csak tíz méterre kellett volna oldalt passzolnia, és az összes előny megmarad, de nem. Ugyanis csak a zsenik képesek rá, hogy tudják, mikor kell a direkt, és mikor az indirekt megoldást választani, és minden meccsen látszik, hogy kik azok. Elég csekély a számuk, és sajnos olyan is van, hogy egy sincs belőlük ott a pályán. Ilyenkor – néha – másik csatornára kapcsolok, persze csak azért, hogy huszonöt másodperc múlva visszakapcsoljak, és visszatekerve megnézzem, azalatt történt-e valami.

Szóval egyre uncsibb ez az egykaptafásodó töpörködés, amit egyesek labdarúgásnak, mások focinak hívnak. Hogy miért nézem mégis? Azt semelyik rajongó nem tudja megmondani.

Agy

Olvasgatva a nem NER-es újságokat, melyeket ismeretlen okból sokan „baloldalinak” titulálnak, a választás utáni „aferiaztánjóllebőgött” ujjongásokból, „ezmégmindigittvan” dühöngésekből, az egyéb, leginkább gúnyolódó írásokból, na meg a fideszes lapok által sugárzott eleve erőteljes Gyurcsány-utálatból egyértelműen látható, hogy hogyan lehetne Orbánt pillanatok alatt leváltani.

A módszer rendkívül egyszerű, széjjel kell küldeni a fürkészőket meg a portyázókat, akiknek egyetlen feladatuk lenne, megtalálni az Antigyurcsányt, aki a népnek való felmutatása után simán, becslésem szerint minimum hétnyolcaddal hozna bármilyen magyarországi választást.

Mégpedig

  • anélkül, hogy sok közpénzt kellene lopni hozzá, mellyel az egyedi és a közmédia propa… újságírói lefizethetők (a közpénzfidesz összegszerűen kábé ötvenszeresen múlja felül a dollárbaloldalt, azzal a különbséggel, hogy közpénzfideszék nem kapják a pénzt attól, akinek van, hanem maguk veszik ki a közös kasszából, és nem csak választásokkor, hanem folyamatosan),
  • anélkül, hogy sok influenszer beszervezése és rengeteg őt dicsőítő bejegyzés + lájkolás + megosztás kellene hozzá a közösségi oldalakon, amelyek révén tök ismeretlen emberekből lehet másfél hónap alatt országos sztárt, sőt Messiást faragni,
  • valamint anélkül, hogy a „programját” ismerné a nép. Nincs is neki. Ez a Messiásra is jellemző, azaz az Antigyurcsány valamiképpen szintén Messiás. A program nemléte különben is kötelező, mert Dobrev árnyékkormányának volt programja, és annak az ellentettje ugyebár a „nincs program”. Dobrev, mivel volt neki, közzé is tette, csak nem törődött vele a kutya se.

A helyzet az Antigyurcsány megtalálása után már tudományosan is egyértelmű. Az mindenki előtt ismert tény, hogy a legrosszabb rossz, aminél rosszabb már nem képzelhető el, az a -∞ (mínusz végtelen), ami pedig közismerten = Gy. Ha ennek matematikai ellenpólusát képezzük, akkor a +∞ (plusz végtelen) = Agy, vagyis az Antigyurcsány maga a szellemi abszolútum, amelynél jobb egyszerűen nem létezik, így aztán nem kérdés, hogy kire kell szavaznia mindenkinek.

A gond az, hogy az Antigyurcsányt egyelőre nem sikerült megtalálni. Már voltak jelentkezők (LMP, Momentum, MKKP), de egyik sem volt az igazi, talán mert ezek zöld, liberális, kacagtató, meg efféle köntösökben léptek színre, és mivel semelyik sem tökéletes ellentéte Gyurcsány européer szociáldemokráciájának, nem is vihették sokra. A népek nem tudják ugyan, mi az az européer szociáldemokrácia, de ha Gyurcsány a képviselője, akkor biztosan valami borzalom, hiszen a Viktor is megmondta, hogy ezek a gyurcsányisták háborúpárti, migránssimogató gyerekátoperálók, akik, mielőtt halálba küldenék fiainkat, még gyorsan eladják az országot a Soros féle fegyvergyárosoknak. Viktornak meg csak hihetünk, nem? Hiszen a nyugdíjat is megvédte, ahogyan Selmeczi azt anno világgá sikoltozta volt, sőt Rogán többször is megmondta, hogy nincs kormányzati médiabirodalom.

Az Agynak mindazzal, ami Gy, tökéletesen ellentétesnek kell lennie. A lehető legkonzervatívabb, legszuverenistább, a globalistákat a legjobban utáló, a leginkább biblikus-trianonista, az oktatásra és az egészségügyre a legkevesebbet fordító, a svájci indexálást még véletlenül sem bevezető, a legtöbb embert az út szélén hagyó, a szegénységet maximális mértékben kriminalizáló (hajléktalanok, romák, stb.), és hogy az újságíró bácsiknak is elég tétessék, akik ezzel a tulajdonsággal szokták Gyurcsányt lenézően jellemezni, a legeslegkevésbé túlmozgásos személyt kell kiválasztani. Gyakorlatilag legyen szoborszerű, az az igazi. Bájos mosollyal az arcán.

Amint a fentiekből látható, ez afféle tízzel felszorzott Orbán-Toroczkai kombó, megspékelve szent őrülettel meg merev tartással, ami így együtt sajnos túl speciális ahhoz, hogy sűrűn forduljon elő kies Hazánkban.

Csak két ember él minálunk, akik az Agy előírt tulajdonságait megközelítik. Persze csak valamennyire. Az egyik valóságos, a másik reménybeli.

  • Az első természetesen Orbán Viktor. Ő már tett nevezetes dolgokat az Aggyá válás érdekében. Például lenyúlta a gyakorlatilag Gyurcsány által összegyűjtött, 3000 milliárdos MANYUP kasszát, 10 éven keresztül lopta el a 13. havi nyugdíjat, amelyet Gyurcsány a regnálása alatt végig fizetett, úgy tüntette el az EU pénzeket, hogy abból nem az ország gyarapodott, hanem a rokonok, barátok, üzletfelek (lásd a 20 milliós Zuschlag és a 13 milliárdos Tiborcz ügyek ordító különbségét), az oktatásra meg az egészségügyre nagyon kevés pénzt ad, így aztán rendőri felügyelet alá kellett ezeket helyezni, hogy egyáltalán működjenek, valamint eltörölte a svájci indexálást, amely Gyurcsány alatt végig hatályban volt. Ilyen orbáni húzásokból Gyurcsány egyet sem csinált, és Dobrev sem fog csinálni soha, azaz Orbán működése az Antigyurcsány működésének sok szempontból megfelel.

Egy apró gond még akad, ezen jó irányba tett lépések ellenére Orbán sajnos nem érte el azt a szintet, amelyet az Agy ideál megkövetel, ráadásul derék miniszterelnökünk áldásos regnálása következtében Magyarország úgy lecsúszott, hogy már Bulgáriával vetélkedik az utolsó előtti helyért, ami ugyan mellékkörülmény, de sokak számára igen kellemetlen. Orbán, tehát egyelőre nem mindenkinek a legjobb jó. Őt és a környezetét persze az országos pénzhiány egyáltalán nem zavarja, ami Hatvanpusztát tekintve érthető, ugyanis neki magának mégiscsak ő a legjobb jó.

Összefoglalva: Orbán nagymértékben hasonlít az Antigyurcsányra, nem véletlen hát a sokszoros kétharmad. Azért persze fejlődnie kell. Messze még a cél, a pozitív végtelen.

  • A másik potenciális Agy maga a Messiás. Mivel az Agy tulajdonságait ismerjük, kimondható, hogy ha egy Messiás nálunk sikerekre vágyik, jobboldalinak kell lennie, ugyanis Gyurcsány nem az. És valóban, az aktuális Messiás tényleg jobboldali, ezért csodálatos, hogy a Fidesz szavazóbázisa gyakorlatilag intakt maradt tőle (sőt még többen is szavaztak Orbánékra, mint 2019-ben), és a mi Messiásunk jobboldalisága ellenére nem a jobboldali, hanem a baloldali pártoktól szívta el a szavazóikat. Jobban belegondolva ez persze mégsem csodálatos, mert a baloldal szavazóinak láthatólag már mindegy, kicsoda, mindegy, hogy néz ki, és mindegy, mit akar tenni, egyetlen feltételük van, ne Gyurcsány legyen. Ez esetben viszont teljesen érthetetlen, miért nem jó nekik Orbán. Az emberi értelem kifürkészhetetlen. Az értelmetlensége is.

A Messiás jövője elég bizonytalan. A mostani választáson hétszázezer szavazattal kapott ki Orbántól, és az már első ránézésre látszik, hogy ennyi szavazat, amelyet még be kellene neki más pártoktól vagy a bizonytalanoktól gyűjteni, hogy Orbánt legyőzze, nincs a rendszerben. Pláne nem lesz elég 2026-ban, mikor azok a fideszesek is elmennek szavazni, akiket a FIDESZ, a polgármester, meg az EP nem érdekel, mert ők csak Viktorra szavaznak, senki és semmi másra, azaz a Messiásnak a győzelemhez még több szavazó kellene. Így a győzelme gyakorlatilag reménytelen… hacsak nem gondolunk arra: lehet, hogy nem is akar győzni? Mert ő a FIDESZ tartaléka?

A FIDESZ komoly magja tudja, hogy a mostanra már teljesen elszabadult miniszterelnöki hajóágyúval nehezen jut vissza a mérvadó Európába, azaz a Néppártba, így a TISZA menekülési útvonal lehet nekik, ha a FIDESZ Orbán miatt komolyabban kezdene erodálódni. Félnivalójuk a hazai óellenzéktől, azaz az européer szociáldemokráciától nincs, azokat a szerencsétleneket derék népünk jóvoltából a Messiás úgy söpri el, mint a förgeteg!

A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy Magyarországon csak az Antigyurcsány típusú vezetőre vevő a nép. Jelenleg az Agy ideált leginkább megközelítő Orbán-Magyar duó az első helyért vetélkedik. Jeleztük már a kételyt: lehet, hogy ez nem is vetélkedés, hanem elmés együttműködés (lásd Szentkirályi – Vitézy). Hogy melyik, az előbb-utóbb kiderül.

Van még sokaknak egy sánta reménye: a nem fideszes tábor összes szavazója a Messiás zászlója alatt egyesül, akiről csak két dolgot nem tudunk: hogy kicsoda, és hogy mit akar. Bár ez sem új, mert a 2022-es választáson láttunk már ilyet. MZP-ről sem tudtuk, hogy kicsoda, és hogy mit akar. Aztán megtudtuk. Az eredmény még a Holdról is látszott. Mellesleg, ha a Messiás így nyerne, akkor újból kialakul az „Egy a tábor egy a zászló” központosított hatalmi szituáció, ami pont ugyanannyira veszélyes, mint a mostani NER.

Választási érdekesség, hogy sok főfoglalkozású tutimondó azt üvöltözi a nagy magyar médiafronton, hogy Karácsonynak nem lett volna szabad Dobrevékkel szövetkeznie, mert íme, Dobrev riasztó hatása miatt csak épphogy tudott nyerni. Kérdés persze, hogy ha Karácsony nem áll össze a DK-val, és csak a Párbeszéddel indul, azaz a DK szavazói nem rá, hanem a saját jelöltjükre szavaznak, vajon hány voksot tudott volna összeszedni?

Na? Ki tudja? Szabad a pálya, emberek.

Egyre több nyugdíjas dolgozik, mert képtelen megélni a nyugdíjból

Tavaly már a nyugdíjas korosztályt 10%-a dolgozott míg 2010-ben a nemzeti együttműködés rendszerének hajnalán ez még csak 3,3% volt. Ebben nyilvánvalóan nagy szerep jutott az inflációnak, amely minden uniós rekordot megdöntött tavaly az Európai Unióban, melynek Magyarország a legszegényebb és legkorruptabb tagállama.

A tények: az átlag nyugdíj az Európai Unióban 1294 euró, ez mintegy 460 ezer forintot jelent. Ha valakinek ilyen “magas” nyugdíj jut Magyarországon, akkor szerencsésnek mondhatja magát. Mennyi az átlagnyugdíj Magyarországon? 388 euró vagyis 140 ezer forint. A nagy inflációt követő időszakban ennyiből nemigen lehet megélni. Az senkit sem vigasztal, hogy Bulgáriában még alacsonyabb az átlagnyugdíj: 226 euró, Luxemburgban, ahol a legmagasabb a nyugdíj, az átlag 2575 euró.

Miért szavaznak mégiscsak Orbán Viktorra a nyugdíjasok?

Orbán Viktor nagy politikai leleménye az, hogy létrehozott egy szegény államfüggő réteget, amelyet a választások előtt szerény juttatásokkal is meg lehet vesztegetni. Ez a réteg korábban is megvolt Magyarországon, ahol a lakosság kétharmada ide tartozik, de a baloldali-liberális kormányok elhanyagolták őket. Orbán számítása bevált: a kisnyugdíjasok és a többi szegény népréteg a nemzeti együttműködés rendszerének sziklaszilárd politikai alapjává vált. Megélhetése ugyanis kizárólag az államtól függ. Ezért szavaznak Orbán Viktorra nem pedig Rogán Antal propagandájának hatására. A kisnyugdíjasok azért hiszik el Rogán propagandáját, mert a miniszterelnök “jótékony“ juttatásaival megvásárolta a támogatásukat.

Orbánnak ezért egyáltalán nem fontos a lakosság többségét kitevő szegény és kiszolgáltatott milliók helyzetének javítása hiszen egy jól szituált és jól tájékozott középosztály megvásárlása jóval drágább.

Orbánnak most épp az okoz gondot, hogy nincsen pénze a választópolgárok megvásárlására. Miután eddig ezt az uniós euromilliárdokból fedezte a magyar miniszterelnök, a jövő sem ígérkezik felhőtlennek Orbán Viktor számára hiszen Brüsszel egyáltalán nem ég a vágytól, hogy kiutalja a befagyasztott eurómilliárdokat.

Orbán pofára esett Brüsszelben

Giorgia Meloni olasz miniszterelnök nemet mondott a magyar kormányfőnek arra az ötletére, hogy a frakciókon kívül kóválygó Fidesz tagja lehessen az Európai Konzervatívok és Reformerek csoportnak, melynek Itália kormányfője a vezetője – jelentette a Corriere della Sera.

Meloni és Orbán ideológiai szövetségesek, de politikailag nem azok, mert az olasz miniszterelnök együtt akar működni Brüsszellel és Washingtonnal, a magyar kormányfő viszont szembeszáll velük. Miért utasította vissza Meloni Orbán Viktort? Az oroszbarát diplomácia miatt. A szélsőjobboldali frakcióban, melynek Meloni a vezetője több olyan nacionalista párt is van, amely elfogadhatatlannak tartja Orbán Viktor oroszbarát külpolitikáját: a Finn párt , a belga Új Flamand szövetség, a cseh Polgári Demokrata szövetség – ODS és a Svéd Demokraták is. Finnország és Svédország azt követően lépett be a NATO – ba, hogy Putyin megtámadta Ukrajnát 2022 februárjában.

A magyar diplomácia megpróbálta megakadályozni Finnország és Svédország NATO tagságát

– nyilvánvalóan Putyin kívánságára. Sem Helsinkiben sem pedig Stockholmban nem felejtették ezt el.

A lengyel PiS, amely ugyanennek a frakciónak a tagja, nem ellenzi ugyan a Fidesz tagságát, de nem is küzd érte noha Orbán Viktort régi politikai szövetség köti Jaroslaw Kaczynskihoz. Csakhogy Lengyelországban egyetlen párt sem fogadja el Orbán Viktor oroszbarát politikáját, mert a lengyeleknek évszázados rossz tapasztalatai vannak Oroszországgal kapcsolatban, és emiatt maximálisan támogatják Ukrajna önvédelmi háborúját.

Orbán Putyin ügynöke

Ez a CIA álláspontja a magyar miniszterelnökkel kapcsolatban, és ez nem sok jót ígér Orbán Viktornak. Annál is inkább gondot jelenthet ez a magyar miniszterelnöknek, mert Donald Trump is jelezte, hogy elfogadhatatlannak tartja Orbán Viktor orosz- és Kína-barát diplomáciáját akkor amikor az Egyesült Államok mindkét nagyhatalmat stratégiai ellenfélnek nyilvánította. Trump tárgyalna Hszi Csin-ping kínai és Putyin orosz elnökkel, de ezt nem tartja elfogadhatónak Orbán Viktor esetében. Az USA hidegháborús időkben fegyelmezett alkalmazkodást vár el európai szövetségeseitől: Macron elnök is a saját kárán tanulta meg ezt. A francia államfő Pekingből visszatérve még azt tudatta a világgal:

”Európa nem lesz az USA vazallusa!”

Aztán Macron nagyon gyorsan beállt a sorba, és az Egyesült Államok vezető európai vazallusaként fenyegetni kezdte Oroszországot, mert így akarta meggyengíteni Marine Le Pen szélsőjobboldali mozgalmát Franciaországban. A csel nem jött be: Marine Le Pen mozgalma megnyerte az európai választást, amelyet Macron csúfosan elveszített. Ráadásul Marine Le Pen látványosan elfordult Moszkvától, amely korábban pénzelte őt. Marine Le Pen így akar szalonképessé válni Brüsszelben és Washingtonban. Orbánnak marad a bús politikai magány, mert Putyin manapság olyan mint Piszkos Fred a kapitány, akinek a barátsága öl…

Gyere te nímand…

Az ellenzék ismét vereséget szenvedett. Természetesen a baloldali, úgynevezett hagyományos ellenzék szenvedett vereséget, és persze a legnagyobb pofont most sem a FIDESZ-től kapta, hanem egy kívülről jött, egyáltalán nem baloldali (naná, hogy nem), és nem csak a FIDESZ-t, hanem az ellenzéket is leváltani akaró embertől, aki rejtélyes úton lett nagyhirtelen népszerű.

Pont úgy, mint 2022-ben, akkor is egy magányos hős emelkedett ki a habokból, vagy pattant ki valakinek a fejéből, mégpedig teljes fegyverzetben, ami az Olümposzt kivéve mindenütt egy kövér  képtelenség. Aki az ilyenekben hinni tud, annak minden hülyeség igaz.

A két évvel ezelőtti országgyűlési választásokon a politikában ismeretlen, köztudomásúlag vallásos, jobboldali, konzervatív Márki-Zay a miniszterelnökjelöltek közti előválasztási verseny első fordulójában óriási meglepetésre 20,4 százalékot szerzett, amellyel a harmadik, továbbjutó helyre futott be – maga mögé utasítva két pártelnököt, Jakab Pétert és Fekete-Győr Andrást.

Néhány napos alkudozást követően rábírta a korábban az előválasztás egyik esélyesének tartott Karácsony Gergely főpolgármestert arra, hogy lépjen vissza a javára, és a második fordulóban közel háromszorosára növelve a rá leadott szavazatok számát simán verte a döntőben Dobrevet, hiába szavaztak a DK jelöltjére hetvenezerrel többen, mint az első fordulóban.

Egy, a politikában ismeretlen, köztudomásúlag vallásos, jobboldali, konzervatív miniszterelnökjelölt. Hát, kérem, negyedosztályú bajnok még az angol FA kupában sincs, és ha belekalkuláljuk is a magyar politikán vörös fonálként végighúzódó, azaz mindig és mindenhol jelen lévő Gyurcsány faktort, meglepetésnek még akkor is sok… hacsak nem mozgósított valaki párszázezer szavazót Márki-Zay érdekében. Hogy kinek van annyi? Hát… aki nem vesz részt az előválasztáson és a szavazói ráérnek éppen… de inkább nem találgatok. Azt, hogy MZP diadalmenetének hogyan lett csúfos vereség a vége, sokszor megírtam már, nyilván a könyökén jön ki mindenkinek.

A mostani forgatókönyv más. Csak három óellenzéki párt fogott össze, a többiek jobban bíztak magukban, illetve a Figyelem! Nem Gyurcsánnyal vagyok! faktor hatásában, de végül mindenki ráfázott, ha Gyurcsánnyal volt, ha nem. Kivételes szerencse, hogy ha az EP választásokat meg a vidéket nem is, de az összefogók Budapestet hozni tudták az önkormányzatin (kivéve a venezuelaiak lakta I. kerületet).

A ráfázás lényege: az új üdvöske elvitte a szavazókat, az óellenzék összefogóinak szavazóit is, meg a magányosan küzdő óellenzéki pártok szavazóit is, ebből látszik, hogy a baloldali választópolgárok körében akár a jobboldaliság is sikeres lehet, mert ezeket a szavazókat Orbán eltávolításán kívül nemigen érdekli már semmi. Csak váltsák le, akkor majd megnyugszanak. Tőlük lehet az Orbánt leváltó erő akár maga a FIDESZ is, ha nincs más! Ebben igazuk van, mert tényleg nincs. Hogy pont miattuk nincs, mert ugyan elvileg van, de nem szavaznak rá, addig még nem sikerült eljutniuk.

A mai történetben a hasonlóság a két évvel ezelőttivel annyi, hogy itt is a semmiből jött valaki, és a sok szájtáti most is azt hiszi, hogy egyedül, nulla forint felhasználásával sok millió háztartásba személyesen becsengetve kábé egy hónap alatt magyarázta el a szavazóknak, hogy ő az igazi, jöjjenek már el vagy százezren a Kossuth térre tüntetni. A vidékieknek busz lesz dögivel. Még a főpróba is megvolt a Hősök terén, lásd: influenszerek tüntetése.

Az, hogy a baloldali szavazók nyolcvan százaléka hitt neki, a szavazatokból látszik, hogy a fideszesek közül gyakorlatilag senki, az szintúgy. A FIDESZ még több szavazatot is kapott az öt évvel ezelőttinél, ami százalékban csak azért kisebb, mert a részvételi arány megnőtt. Az új csodagyereket is sokan választották, de azért Orbánt 52 %-kal többen. A különbség 700.000 voks. Jó zsíros többség, azt mondhatom. Az óellenzékre persze jóval kevesebb választó szavazott, ott már csak a tényleges törzsszavazók maradtak, akiket nem lehet eltántorítani. Ezzel a hazai szavazótábor el is fogyott, a határok megmerevedtek, örökös első a FIDESZ, örökös második a TISZA, örökös harmadik a DK, a többiek meg a „futottak még” kategória. Egy módon lehetne rajta változtatni, ha a második meg a harmadik összefog egymással, plusz az összes többivel Orbánék ellen, de ehhez (Magyar Péter szövegeit hallgatva) a verébnek naponta többször kardot kéne rántani. Ne bízzunk benne túlságosan, hogy az új erő szövetkezik a régiekkel, az új erő ugyanis csak ellehetetleníti az ellenzék egységes fellépését, más dolga nincs neki.

Az óellenzék újabb nagy veresége után megkezdődött a szokásos értelmiségi „monnyonle” játék. Remélem, mindenkinek magától értetődik, hogy kiről van szó, természetesen Gyurcsány az, akinek a kutató/megmondó/elemző/utcaembere által kifejtett vélemények abszolút döntő többsége szerint a vereség miatt le kell mondania. Néhány sajtótermék kifejezetten élen jár a gúnyolódásban, például a 444.hu, ahol Gazda úr a „Ferenc lova megdöglött” és Haász úr „Az MSZP társelnöke levonta a következtetést a választás eredményéből, már csak egy Horn Gábor hiányzik ide” írások révén igyekszik összekacsintani az olvasókkal. Utóbbi célzásra sokan emlékezhetnek, az ún.”szociális népszavazás” kapcsán. Gyurcsányék ugyan bíztak benne, hogy nem lesz elegendő a részvételi arány (másban az akkori néphangulat miatt nemigen bízhattak), de ezt a bizonytalansági pontot az ellenoldal megfelelő szervezéssel sikeresen legyűrte, így aztán a vizitdíj meg a napidíj az ostobák mozgósításával elsöpörtetett. Ezt a pillanatot tartotta az SZDSZ megfelelőnek ahhoz, hogy elegánsan oldalt lépjen, és Gyurcsány az MSZP vezérkarával az SZDSZ nélkül(!?) jelenthesse be a megalázó vereséget, mégpedig azon témában, amelynek fő éceszgéberei és kivitelezői pont az SZDSZ tagjai voltak. A színpadon álló, vesztes Gyurcsányt meg a mögötte felsorakozott MSZP vezérkart a liberálisok („a Párt, amelyik ott sem volt”), tévén nézték néhány gúnyos megjegyzés kíséretében (Horn Gábor: Nem azt mondták, Feri, hanem azt, hogy te menj a p…ba). Ez volt a liberálisok hattyúdala, utána elképzelésük szerint kívülről akarták támogatni a kormányt, de ahogy a vizitdíj, az sem jött össze nekik. Béke poraikra. Megjegyzendő, hogy a Momentum sincs már ettől messze.

Az ellendrukkereknek a DK vereségéből adódó diadalmát, és ebből adódó örömködését elhagyva térjünk vissza a pártelnöki lemondásra. A lemondás követelése a politikában ugyebár akkor érthető, ha a párt a népszerűségi versenyben hátrébb szorul, így egy választáson kevesebb szavazatot kap, mint korábban. Ez történt most, a DK 5 éve az EP választáson 557.000 szavazatot kapott, a mostani választáson az Összefogás csak 366.000 szavazatot, amelyből az MSZP meg a Párbeszéd szavazóit kivonva kb. 320.000 lehet DK-s.

Az érthetőség után a jogosságot vizsgálva a népszerűség csökkenését két dolog okozhatja:

  • Saját működésbeli hibák. Például a DK rosszul kormányozta az országot, és Románia lehagyott minket. Vagy a DK néhány tagja pedofil ügybe keveredett. Vagy a DK egyes tagjai, kihasználva a feleségük vezető beosztását, zsíros állásokat kaptak a közpénzből fizetett apparátusban. Vagy a DK néhány tagjának a vagyona 5 év alatt extrém módon megnövekedett, és miután nem találtak föl semmiféle jól eladható akármit, valamint világsikerű vállalkozásuk sincsen, nyilván loptak. Mivel ilyesmikről nincs információ, a saját működésbeli hibák okozta népszerűségvesztést elvethetjük.
  • Külső, a pártot folyamatosan pocskondiázó tevékenység következtében bekövetkező népszerűségvesztés. Az mindenki előtt jól ismert, hogy a Gyurcsány faktor 2006. óta rendkívül negatívan hat bármire, ami a közelébe kerül, ámde mivel a faktor immár 18 éve változatlan erővel működik, nem mondható, hogy ez az utóbbi években bármi olyan hátrányt okozhatott volna, amit eddig még nem okozott.
  • Új mosópor (TISZA) megjelenése a piacon, amely vonzóbb a vásárlók számára, mint a boltban eddig kaphatók. Ebben az az érdekes, hogy az utóbbi 20 évben már egy csomó új mosópor megjelent (pl.: LMP, MKKP, Momentum, Jobbik), azaz a nép rászavazva bármelyiket győzelemre vihette volna, de nem. Volt köztük jobbos is, balos is, ám a nép egyikre sem volt vevő, nem úgy, mint most. Végkonklúzióként megállapíthatjuk, hogy a DK lesüllyedésének az új mosópor az oka.

Az ok ismeretében föltehetjük a kérdést: volt-e a./ indoka és b./ lehetősége Gyurcsánynak, hogy az új erőt olyan szintre futtassa föl, amely a saját pártját a DK-t is elsöpörve a baloldali szavazótábort a jobboldalra szipkázza át, mégpedig anélkül, hogy a FIDESZ szavazótáborában bármiféle kárt tenne?

Az indokot illetően csak akkor mondhatjuk, hogy igen, ha Gyurcsány pont ezt akarta volna, azaz önmagát pártostul jól hátba szúrni, azaz feltételezhető, hogy teljesen hülye, ám sokak vágyálmával ellentétben nem az, így semmiféle indoka nem volt az új erő létrehozásához és megerősítéséhez.

A lehetőséget tekintve mondhatjuk, hogy a felfutás nem volt gyors, hiszen rengeteg és hosszadalmas munka kellett ahhoz a közösségi térben (facebook, TIK-TOK, stb.), hogy milliónyi választóhoz jusson el a hír, mégpedig meggyőző erővel, itt a királyfi, aki majd legyőzi a sárkányt! Valószínűsíthető, hogy jóideje egy nagy, és a feladathoz képest korlátlan tőkeerejű szervezet dolgozott azon, hogy a királyfi berobbanjon a köztudatba. Az is biztos, hogy Gyurcsányék lehetőségeit egy ennyire hatékony szervezet nagysága és pénzigénye bőven meghaladja, azaz a Messiás felfuttatója Gyurcsány nem lehet. Annak kitalálását, hogy akkor milyen szervezet ez, és ki pénzeli, az olvasóra bíznám.

Mivel a fentiek szerint a baloldal szavazatvesztését okozó új erő felfuttatásához Gyurcsánynak se indoka se lehetősége nem volt, azaz semmi köze hozzá, ritka nagy ostobaság lenne bárki részéről nemhogy követelni, de egyáltalán arról írni, hogy mondjon le. A DK-nak különben sincs aktuális nímandja a fiókban, mint másoknak, akit előrántva, és a Vezér helyett a párt élére rakva majd győzelemre viszi harcukat, mert egyrészt Gyurcsány nélkül a megmaradt DK szavazók is elpártolnának tőlük, másrészt se elegendő emberük, se elegendő pénzük az ilyen méretű akcióra nincs.

Bezzeg másoknak bőven… nem igaz?

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK