Kezdőlap Itthon Oldal 20

Itthon

Make Hungarians proud again!

Egyszerre rendkívül kiemelt és egyszerre rendkívül súlytalan időszakban kerül sor az uniós magyar elnökségre, amely hivatalosan épp holnap kezdődik és tart majd egészen az év végéig.

Egyszerre rendkívül kiemelt, hiszen épp egy európai választások után vagyunk, új időszak kezdődik az Unió életében, most alakul meg az új Európai Parlament és áll össze az új Európai Bizottság. De éppen ez utóbbiak miatt rendkívül súlytalan is lesz, illetve lehet a magyar elnökség, hiszen épp egy átmeneti időszak kellős közepén vesszük át a staféta botot: bár az új EP alakuló ülése hamarosan meglesz, de mire kialakulnak az érdemi erőviszonyok, a számtalan új képviselő pedig megtalálja az irodáit, addig szépen peregnek majd a hónapok. Hasonlóképp átmeneti lesz ez az időszak az Európai Bizottság lassú talpra állása miatt is, logikusan nem várható, hogy november előtt meglegyen az új uniós testület. Vagyis, egyszerre óriás figyelem lesz a következő hónapokban az európai politikán, illetve annak vezetőin és – szándékaitól függetlenül – egyszerre halkul majd el akaratlanul is a nagy zajban a magyar elnökség hangja.

 

Még mielőtt a felületes olvasók és a kormánypárti influenszer trollok arra hegyeznék ki a mondataimat, hogy nem drukkolok a magyar elnökség sikerének, gyorsan szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy én voltam az egyetlen ellenzéki EP-képviselő, aki néhány hónapja elmentem a Novák Katalin akkori államfő által az uniós elnökségre való felkészülés jegyében szervezett brüsszeli kerekasztalra. Nem mondom, hogy baráti és nyitott volt a hangulat az állami eseményen az engem rendszerint lehazaárulózó fideszes politikusok között, de akkor is kötelességemnek éreztem, hogy ott legyek és elmondjam a saját, valamint választóim véleményét, illetve elvárásait a magyar elnökséggel kapcsolatban. Most is és akkor is azt mondtam, hogy a soros magyar elnökség féléve egy tökéletes alkalom arra, hogy Magyarország megmutassa a szebbik arcát is az európai közösségnek, hogy olyan témákat és ügyeket tegyünk a közös asztalra, ami számunkra nemzeti minimumot jelent. Nem voltak nagy reményeim annak idején sem azzal kapcsolatban, hogy a Fidesz, illetve az állami gépezet bármennyire is nyitott lesz ellenzéki javaslatokra és témafelvetésekre (például az Európai Egészségügyi Unió és az egészségügyi minimum-szolgáltatás kapcsán), ahogyan végül be is bizonyosodott, hogy Orbánék ezt a hat hónapot sem elsősorban a nemzet és az európai közösség javára akarják felhasználni, hanem pusztán saját politikai céljaikra. Azt hagyjuk is, hogy nem volt semmilyen átfogó civil konzultáció vagy széleskörű egyeztetés a politikai oldalak között azzal kapcsolatban, hogy mi legyen a magyar elnökség prioritásai között – mert ezt már megszoktuk. Az sem okozott meglepetést, hogy a legutóbbi EU-csúcson a Fidesz miniszterelnöke ismét csak különutas volt a tagállami vezetők által kialkudott kompromisszumos csomag kapcsán. Orbán továbbra is Európa ellenzékében akar maradni, ami a nagyobb baj, hogy ott akarja túszként tartani egész Magyarországot is. Azzal egyébként, hogy az elmúlt időszakban fokozatosan emelte a tétet és egyre jobban felkorbácsolta az indulatokat az Európai Unió ellen, valójában saját uniós elnökségét is túszul ejtette, hiszen épp az EU-ellenes „szabadságharc” miatt kerül majd így vagy úgy, de kényszerpályára a magyar elnökség is. Pedig nem feltétlenül kellett volna, hogy ez így legyen.

 

Nyilván kevesen olvassák el az uniós elnökségek munkaprogramját (nem is várok el ilyen fajta politikai perverziót mindenkitől), én ahogy korábban, most is megtettem a magyar dokumentum esetében. Azt kell, hogy mondjam Önöknek, a közéletben a Fidesztől megtapasztalt abszurd EU-ellenes hőzöngés helyett ez az anyag legalább megpróbál tényleg szakmai alapon viszonyulni a feladathoz és egyes pontokon még az is érződik, hogy a szakmaiság bizony felülírta a rogáni propagandagyárból kiömlő, uszító baromságfolyamot. Etekintetben hasonlít egyébként az általam sokat idézett, 2009-es, fideszes EP-választási programhoz, amely egy aranybánya, ha az ember vállalható és progresszív, EU-párti mondatokat keres. (Nem véletlen, hogy a fideszesek egy ideje igyekeznek ez utóbbi programot letagadni és kitörölni, ahonnan csak lehet.) Azonban mindez persze nem egyenlíti ki azt az adottságot, hogy az előttünk lévő belga elnökség ideje alatt több mint negyven érdemi dossziét zártak le – nem is függetlenül az érkező magyar elnökség miatt még gyorsütemben -, így például a menekültügyi stratégiát, az uniós költségvetés felülvizsgálatát, vagy az ukrán csatlakozási tárgyalások megkezdésének kérdését. Nem állítom, hogy nem maradt fontos és érdemi csomag a magyar elnökség asztalán, de a mi félévünkben alapvetően két típusú dossziéval fogunk tudni foglalkozni: egyfelől a megállapodás hiányában évek óta álló, úgynevezett „beragadt” anyagokkal, amelyek esetében nem ígérkezik könnyűnek az áttörés, és a kompromisszum kialakítása, másrészt pedig a spanyol, illetve a belga elnökség számára prioritást nem jelentő, az elnökségi időszakok alatt le nem zárt, és így megörökölt dossziékkal. Politikai szemtanúként azt is hozzá kell tennem ugyanakkor, hogy épp a vaskos szakpolitikai anyagok hiánya teszi lehetővé a magyar elnökség számára, hogy szakpolitika helyett tisztán politikai kérdéseket tegyen az asztalra. Hogy ez utóbbiakat viszont épp Európa magányos ellenzékében miként lehet sikerre vinni, az Önök fantáziájára bízom.

 

A magyar kormány által megjelölt prioritások között van olyan, amely valóban égetően aktuális és van olyan, amely viszont egyértelműen Orbánék kapcsolódó, olcsó politikai haszonszerzése miatt kaphat gellert. Az „Új Európai Versenyképességi Megállapodás” tető alá hozása szerepel első helyen, ami valóban fontos lépés lenne az EU életében, azonban az persze kérdés, hogy épp az EU-ellenes, ál-szuverenista, ál-forradalmár magyar kormány tud-e a leghatékonyabban hozzájárulni a technológia-semleges ipari stratégia megalkotásához, az európai termelékenységet növelő keretek kialakításához, a nyitott gazdaság és a nemzetközi gazdasági együttműködések elősegítéséhez, emellett a növekedés és a versenyképesség szempontjából döntő tényezőnek számító, a biztos európai munkahelyeket teremtő, növekvő munkabéreket nyújtó rugalmas munkaerőpiac biztosításához. Azt pedig tényleg csak halkan teszem hozzá, hogy az Európai Bizottság már hónapok óta dolgozik ezen a csomagon (European Competitiveness Deal), vagyis a Fidesz-kormány leginkább csak okosan meglovagolja az amúgy is biztosan érkező és jó magas hullámot. Tutira mennek, mert ebből biztos eredmény várható a végén. Orbánéknak tehát ezesetben a spanyolviaszt sikerül feltalálniuk; de rutinos politikai szemtanú vagyok, az vesse rájuk az első követ, aki politikai vezetőként még nem „szörfözött”. Hasonlóképp kiemelten fontos az európai védelempolitika megerősítésének kérdése, amelyet szintén prioritásként jelölt meg a hazai kormányzat. Abszolút támogatandó cél, hogy a védelempolitikai szövetségek és együttműködés mellett az Európai Uniónak nagyobb szerepet kelljen vállalnia saját biztonságának garantálásában, megerősítve ellenálló- és cselekvőképességét. Ez viszont ismét csak felveti a közös európai hadsereg kérdését, amely Orbán Viktortól korábban olyannyira nem állt távol, hogy egykoron – egy bálványosi beszédében – maga is a mielőbbi felállítását támogatta, (és bár ezügyben a Fidesz álláspontja úgy tűnik, érdemben nem változott, de) mostanában mindenből ál-szuverenitási kérdést csinálnak, hogy a NATO-bővítés folyamatos gáncsolásáról már ne is beszéljek. És nyilván erre az európai partnerek is emlékeznek, sőt, jobban, mint mi. Az elnökségi programban szerepel az illegális migráció megfékezésének kérdése is, amelyet – bár valóban fontos és szintén aktuális kérdés – nyilvánvalóan pártpolitikai célokra fog használni a Fidesz és nem például arra, hogy az illegális migrációt szervező embercsempészek botrányos szabadon engedésének (egyébként uniós szabályokkal ellenes) gyakorlatát tárgyalják ki. Az egyik nagy patron a magyar elnökség tárában a bővítéspolitika kérdésének napirenden tartása, azonban itt is vannak gubancok. Annak ellenére, hogy az elmúlt években ezt a portfóliót a magyar kormány által delegált uniós biztos vitte, vagyis naprakész és eredményes tárgyalópartnerek ebben a témában, azonban minimum sajátos lesz, ahogy az EU csődjéről, szétbomlásáról, esetleges felszántásáról elmélkedő Fidesz fogja sürgetni például a balkáni országok csatlakozásának felgyorsítását, ráadásul úgy, hogy amikor legutóbb Ukrajna ügye volt napirenden, a magyar kormányfő inkább kiment kávézni.

 

Arra mindig és mindenképpen büszkének kell legyünk, hogy ránk került a sor és mi adjuk az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét. Fontos feladat, szép feladat, a figyelem most félévig Magyarországon lesz. Sajnálatos, hogy Orbánék egyelőre úgy tűnik, ezt a lehetőséget is elszalasztják és piti politikai játékokra használják majd. A magyar elnökség szlogenje például („Make Europe Great Again! – Tegyük Európát újra naggyá!”) önmagában, alapüzenetében még nem lenne problémás, ha nem direkt és tudatosan a korábbi amerikai elnök, Donald Trump ortodox-protekcionista politikájának szlogenjét („Make America Great Again!”) venné alapul és provokálná ezzel a teljes európai közösséget. Ez nettó provokáció, ami ráadásul teljesen felesleges, mivel egy jó (?) poén elsütésén túl semmi, de semmi hasznot nem hajt Magyarországnak. Orbán kap esetleg majd egy buksi-simit Trumptól, de ennyit azért nekünk nem ér. Mennyivel jobb lenne, ha őszintén és magabiztosan mondhatnánk jóelőre, hogy a magyar elnökségre minden magyar büszke lehet majd. Meglátjuk.

Ujhelyi István
politikai szemtanú

Kivándorlási rekord Magyarországról

Orbán Viktor tizennégy éve épülő földi paradicsomából tavaly rekord számban távoztak a magyarok: 35736-an. A kivándorlók fele Ausztriát célozta meg, egynegyede pedig Németországot.

Az Európai Unió legszegényebb és legkorruptabb országa egyre kevésbé vonzza a fiatalokat. Így aztán hiába szeretne a magyar kormány 5 millió foglalkoztatást, az beragadt 4,7 milliónál. Mit lehet tenni? Importálni a munkaerőt, jöjjenek a vendégmunkások, akiktől Orbán Viktor annyira óvja Európát.

Magyarország rohamtempóban importál vendégmunkásokat

Erre hívja fel a figyelmet a brüsszeli Politico, amely idézi Orbán Viktor miniszterelnököt, aki a migránsválság csúcspontján még így szónokolt:

”a magyar gazdaságnak egyetlenegy migránsra sincsen szüksége ahhoz, hogy jól működjön. Ahhoz sem kellenek migránsok, hogy az országnak legyen jövője.”

Szelényi Zsuzsa, a Central European University Democracy Institute program igazgatója ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta a Politiconak, hogy “a bevándorlás és a demográfia ugyanannak a kérdésnek a két különböző oldala.”

Az Orbán kormány már 2015-ben rendezett egy “demográfiai csúcstalálkozót” hiszen Magyarország lakossága már régóta csökken. Fekete Gyula író már a kilencvenes években kampányt indított: fogy a magyar! Azóta a népesség tovább csökkent. Egyébként  Európa többi országában is ugyanez a helyzet kivéve ott, ahol a bevándorlás ezt ellensúlyozza.

A magyar kormány sokféleképpen segíti a család alapítását, de így sem tudja elérni azt, hogy egy magyar családnak 2,1 gyereke legyen pedig ennyi lenne szükséges ahhoz, hogy a lakosság létszáma ne csökkenjen.

Jelenleg Magyarország lakossága 9,6 millió miközben a rendszerváltás előtt még meghaladta a 10 milliót. Az előrejelzések szerint 2050-ben 8,5 millióra fogyatkozik Magyarország lakossága. Az elöregedés egyre inkább jellemzi a társadalmat – éppúgy mint másutt Európában.

Ki dolgozik majd a nagy kínai és dél-koreai gyárakban?

Magyarország ambiciózus iparosítási programot hajt végre, melyet elsősorban külföldi cégek becsalogatásával kíván elérni. Régebben ezek elsősorban németek voltak, az új trend a kínai és dél-koreai technológiai import. A cégek toborzói jelezték: nincs elég hazai munkaerő. Az Orbán kormány válasza: három évre hosszabbította meg azt az időtartamot, melyet egy vendégmunkás Magyarországon tölthet. Természetesen az Európai Unión kívüli munkaerőre számít az Orbán kormány hiszen a legszegényebb uniós tagállam bérszínvonala csak a szegény országokban számít vonzónak. Hol toboroznak elsősorban? Ázsiában, mert ott még mindig viszonylag olcsó a munkaerő. Ezen belül is a Fülöp szigetek a magyar toborzók kedvence, mert keresztény hagyományokkal rendelkezik, és minden vendégmunkás beszél angolul. A Mongóliából vagy Kazahsztánból érkező vendégmunkások azért okozhatnak gondot, mert nem tudnak angolul, így a beilleszkedésük jóval nehezebben megy. Érdekes, hogy a távoli latin-amerikai országokból is érkeznek vendégmunkások Magyarországra: Brazília, Kolumbia és Venezuela munkaerő feleslegének egy töredéke itt csapódik le.

400 ezer külföldi állampolgár

Ahhoz képest, hogy Orbán Viktor már több mint tíz éve harcol a bevándorlás ellen, és a legutóbbi európai választáson is fontos jelszava volt a kormánypártnak, hogy No migration!, ez nagyon magas szám egy nem egészen 10 milliós országban. Az európai trend itt is érvényesül, és nemcsak a gyárakban, de a vendéglátásban vagy a szociális gondozásban is.

“A múltban 2% körül volt a külföldiek száma Magyarországon, ma ez a több mint 4% meglehetősen drámai változást mutat”

– nyilatkozta a Politiconak Vadasi Vivien, a Menedék jogi tanácsadója. Különösen, mert a vendégmunkások beáramlása viszonylag rövid idő alatt történt, és koncentrált formában: Budapesten aránytalanul sokan vannak. A pizzafutárok jelentős része már közülük kerül ki. Ráadásul a kormányzati propaganda annyira megcélozta a színesbőrű bevándorlókat, hogy az emberek ösztönösen is jobban figyelnek erre.

A nemzeti együttműködés rendszere multikulturális várossá változtatta Budapestet bár Orbán Viktornak egyáltalán nem ez volt az eredeti szándéka.

Jelenleg évi 65 ezer a vendégmunkás limit, Afrika és a Közel Kelet ki van zárva. Az Orbán kormány szeretné elválasztani a vendégmunkásokat a hazai lakosságtól, de ez csak kis létszám mellett lehetséges.

“Ha százezerszámra élnek és dolgoznak vendégmunkások Magyarországon, akkor nem lehet őket szétválasztani a helyi lakosságtól, és ebből még gondjai támadhatnak az Orbán kormánynak” – hangsúlyozza Szelényi Zsuzsa.

Az akadály

Mint az pár ember által ismert, rengetegszer írtam már Gyurcsányról, aki egy européer nézeteket valló, szociáldemokrata pártot vezet, ezzel biztosítva azt, hogy aki ilyen berendezkedésű országot szeretne (például én), az tudjon kire szavazni.

Azt mondja a derék Magyar Péter, hogy:

„Gyurcsány Ferenc ahelyett, hogy elismerte volna a felelősségét a magyar ellenzék túszul ejtésében és az orbáni kétharmadokban, inkább a magyar választók június 9-i világos döntését támadta és egyértelművé tette, hogy jelenlétével 2026-ban is segíteni kívánja Orbán Viktor hatalomban tartását”.

A magyar állam törvényei ugyanakkor biztosítják, hogy a választópolgárok a fülke magányában bármelyik pártot választhassák, amelyik csak tetszik nekik, azaz senki nem kényszeríthető semmire. Ennek fényében „a magyar ellenzék túszul ejtése” kissé értelmetlen szövegnek tűnik, az „orbáni kétharmadokban való felelősség” meg pont olyan, mint egy emeletes hülyeség. A mostani választáson Gyurcsánnyal a másképp teljesen elvesző, ezért az összefogást saját maguk által forszírozó kis pártokon (MSZP, Párbeszéd) kívül senki nem volt hajlandó összeállni, lehetővé téve ezzel azt, hogy az összes választó Gyurcsány kikapcsolásával választhasson ellenzéki pártot, miáltal a „az orbáni kétharmadokban való felelősség” szöveg hülyeségtartalma egyre nő.

Megjegyzendő, hogy mivel az ellenzék Gyurcsány ellenes része külön-külön indult (TISZA, Momentum, LMP, MKKP, Jobbik – a Mi Hazánkat direkt hagytam ki az ellenzékből), a választás során a TISZA párttal az élen külön-külön akkora vereséget szenvedett el a FIDESZ-től, hogy az a Holdról is látszik (az EP választásnál például a TISZA esetében a választói arány 2 048 211 : 1 352 699). „A magyar választók ezen világos döntését”, azaz az összes ellenzéki párt nagyarányú vereségét sajnos többen, például Magyar Péter, nem vették figyelembe, és lemondás helyett a helyükön maradtak. Pontosan ugyanúgy, mint Gyurcsány, csak ezért nem magukat szidják, hanem kizárólag Gyurcsányt.

Emlékeim szerint az „orbáni kétharmadok” esetén egy kivételével ugyanez volt a helyzet: a nép bárkire szavazhatott. Például 2010-ben ott volt a Lehet Más a Politika, amely direkt ezért alakult se Orbán, se Gyurcsány jelszóval, ott volt a Jobbik, amelyik már nevéből következően nem szociáldemokrata, a baloldaliaknak ott volt az MSZP Gyurcsány nélkül, azaz a választók tobzódhattak jobb- és baloldali gyurcsánymentes pártokban. De nem tették. Nem szólt nekik senki, hogy ne Orbánra szavazzanak, mert az életveszély az országnak (lásd 1998 – 2002), sőt a derék magyar értelmiség nem kevés tagja repesve várta a FIDESZ kétharmadát, hogy ezzel a korlátlan hatalommal Orbán majd elintézi a gonosz Gyurcsányt és komcsi bandáját! A repesés (és az ennek megfelelő „független” iránymutató munka) sikerrel járt, az ellenzéki pártok gyurcsánymentesen is leszerepeltek, ráadásul az értelmiség Gyurcsányék elintézésére irányuló vágya is bejött, mert Orbán tényleg elintézte őket, mégpedig úgy, hogy ma is attól koldul az összes ellenzéki párt. Pénzük nincs, mert a hatóságok azonnal elvonják, megszólalási lehetőségük szinte semmi (max. a Parlamentben mondottakat közvetíti a lakájsajtó a népnek), és nemhogy ők fordulhatnának sérelem esetén a mondott hatóságokhoz, hanem Orbánék utasítására azok vegzálják őket, mégpedig rendszeresen.

A kivétel, mikor Gyurcsányt nem lehetett a szavazáskor kikerülni, 2022-ben volt. Erre a választásra a teljes ellenzék (nagyon helyesen) összefogott, azaz az ellenzéki választók nem szavazhattak gyurcsánymentesen, de ezt a közvélemény kutatások szerint a választók simán elfogadták, mert a miniszterelnöki előválasztáskor a FIDESZ: Összefogás parti 46:46-ra állt. Mégpedig Gyurcsánnyal! Ráadásul Dobrev vezetett. És akkor a semmiből megjelent a 2022-es Messiás, mégpedig erőteljes jobboldali beütéssel, és ki tudja hogyan, kiknek a szavazataival, de simán nyerte az előválasztást Dobrev előtt. Aztán megkérte Dobrevéket, lépjenek hátrább, mert majd ő megcsinálja! Meg is csinálta, az eredmény szokás szerint a Holdról is látható lett, ahogy Orbán szereti mondani, az összefogásról meg ennek következtében megint és még erősebben elterjedt, hogy soha többé, mert a Gyurcsány, sőt a Gyurcsány, és különben is a Gyurcsány. Senki nem beszélt arról, hogy a bukásban mi MZP felelőssége (aki hátratolta Gyurcsányékat), és mi a független újságok felelőssége (melyek nem magyaráztak meg semmit, és nem cáfoltak semmit, amit a FIDESZ terjesztett, hiába ellenkezett az igazsággal – a nép így tudatlan maradt), mert hát kit érdekel mindez, ha az embernek van feketebárányos aduásza, amely mindent visz. Kijátsszák, oszt annyi. Megvan a felelős.

A mostani a választásból végre kiderült, hogy mi lett volna, ha Gyurcsány nem indul, helyette megszünteti a DK-t, utána Szentkirályihoz hasonlóan utasítja híveit, hogy mind az őt keményen elutáló Magyarra szavazzanak, fölrobbantja a házát, majd családostul Tongára távozik. A válasz egyszerű. A FIDESZ nem 2 048 211 : 1 352 699 arányban nyer, hanem: 2 048 211 : 1 719 861 arányban. Azaz nem 70, hanem csak 20 százalékkal. A gond ezzel az, hogy több szabad vokssal bíró választó az országban nincsen, így ez a 20 százalékkal lemaradós helyzet a TISZA pártot illetően a jövőben sem változik. Szemét Gyurcsány!

Magyar politizálásához ugyan illett volna, hogy az Akadály önkéntes levonulása után az ellenzéki oldalon üres kapura rugdossa a gólokat, csak az a baj, hogy az elődöntőt így megnyerve a döntőben simán szenved vereséget a saját testvércsapatától. Na persze, ha az általam összekombinált konteo, azaz a mesterterv beválik, akkor némi további munka, azaz fideszes szavazók meggyőzése és átcsábítása árán előbb-utóbb a TISZA fölülkerekedik a FIDESZ-en, és így az értelmesebb fideszesek mind átigazolva a TISZÁ-ba végre kiiktathatják Orbánt, aki ma már nem a vezetőjük, hanem elszabadult hajóágyúként csak kerékkötője az európai karrierjüknek. A NER persze marad, csak a lopás lesz sokkal kevésbé feltűnő, mert megszűnik a „Még többet, még többet!” elv (nyolcszoros túlárazás), és a „Legyen elég ennyi!” elv (két és félszeres túlárazás) váltja fel.

A baloldal totális megszüntetéséhez, azaz hogy a porondon csak két nagy jobboldali párt legyen, először a legfőbb Akadályt, azaz Gyurcsányt kell eltakarítani. Az eltakarítást a leghatékonyabban a párttársak, szövetségesek, ellenzékinek mondott, azaz elvileg Gyurcsány barát celebek, influenszerek és a sajtó egyéb nagytudású személyei végezhetik el. Ezek már amúgy is régóta utálják Ferit, akár mint versenytársat is, és most itt a ragyogó alkalom! Teszik is. Lásd például:

„Ne nevezze magát baloldalinak! Ön egy agresszív, toxikus hazudozó.” (6900 lájk)

Pottyondy persze eddig sem a Gyurcsányfanok felvonulásán villogott, várható volt tőle a totális begorombulás. Ami érdekes, hogy ő nevezi Gyurcsányt agresszívnak, azt viszont sajnos elfelejti megmondani, hogy Gyurcsány kit mérgezett meg, és mivel, valamint hogy mit hazudozott, így aztán mindezt a szegény olvasónak kell kitalálni. A derék influenszer hölgy a baloldal elárulását leginkább a következőben látja (a bejegyzésének további részeit inkább nem kommentálnám, jellegzetes „Mindenáron meg akarok sértődni, és meg is fogok!” írás):

Az viszont határozottan zavar, hogy a legutóbbi indexes önmosdatásában az lmbtq közösség jogait és képviseletét jelölte meg a kudarca egyik okának. Azt állította, hogy a magyar társadalom alap kultúrája szerint a társas kapcsolatok a férfi-nő kapcsolatára épülnek, ami kultúrát ön szerint védeni kell. Nem kell megpróbálni a magyar társadalmat egy elfogadóbb, humánusabb gondolkodás felé terelni. Tényleg, Ferenc? Ferenc! Ez a Fidesz dumája! Amellett, hogy ez kifejezetten durva, jobboldali-konzervatív álláspont, a leggyalázatosabb árulás és cserbenhagyás, amit egy baloldali politikus elkövethet.

Sajnos Pottyondy nem egészen érti, hogy miről van szó. Gyurcsány arról beszél, hogy eddig sokat foglalkoztak a kisebbségek bajaival-gondjaival. Ő, mint progresszív személyiség ezzel a gyakori foglalkozással egyet is ért, csak az volt a baj, hogy a nem kisebbségiek elkezdtek bosszúsak lenni a pártra, hogy ezeket a (itt „a magyar társadalom alapkultúrájára” jellemző szó következne, ha leírnám) kisebbségieket a DK túl sokat pátyolgatja, velük meg alig foglalkozik, pedig van ám nekik is rengeteg bajuk! Ezt megértve és elfogadva Gyurcsány úgy véli, hogy ez a pártmagatartás is hozzájárulhatott a szavazatok fogyásához, ezért a jövőben változik a hangsúly, és bár ő meg a párt továbbra is progresszíven gondolkodik az LMBTQ+ közösséget illetően, de elsősorban nem a magyar társadalom jelenlegi kultúráját akarja majd megváltoztatni, hanem a magyar átlagemberek helyzetének javításával fog foglalkozni. Amiben nincs változás: továbbra is keményen elleneznek a kormány részéről bármilyen beleszólást a társas kapcsolatokba. Úgy látja, hogy ez az influenszer által megkívánt terelés („a magyar társadalomnak egy elfogadóbb, humánusabb gondolkodás felé terelése”) jelenleg nem az ő feladatuk. Majd ha hatalomra jutnak… bár ahogy Pottyondyék egyre erősödő, sőt tömegesen gyurcsányellenes „tevékenységét” látom, sikerrel fogják megakadályozni. Pont azt, amit szeretnének, de hát volt már sok ember, aki lábon lőtte önmagát.

Szerintük inkább maradjon Orbán, és akkor lehet szidni Gyurcsányt, hogy már megint nem győzött, és monnyon le. Az a fontos nem?

“Magyarország viszonya Oroszországhoz pragmatikus”

0

A kormány pragmatikusságáról nyilatkozott a brüsszeli Politiconak Bóka János az európai ügyek minisztere, aki hozzátette: ”Semmi sem igazolja azt, hogy közel állnánk Moszkvához.”

A baj az, hogy az Európai Unió többi tagállama pontosan ezt gondolja, és az Egyesült Államok szintúgy. Márpedig Magyarország július elsejétől az Európai Unió elnöke, és a kijelölt prioritások között van az európai katonai erő és a hadiipar fejlesztése.

Magyarország ugyanakkor nem támogatja Ukrajna önvédelmét, Orbán Viktor miniszterelnök attól tette függővé Rutte NATO főtitkári megválasztásának támogatását, hogy garantálják: a NATO nem kér magyar katonákat és fegyvereket Ukrajnának. Ez szimbolikus gesztus hiszen a NATO alapszabálya csak akkor teszi kötelezővé a támogatást, ha egy tagállamot ért támadás, de Ukrajna nem tagja az észak-atlanti szervezetnek.

Magyarország ugyanakkor intenzíven fejleszti fegyveres erejét és hadiiparát: tavaly a GDP 2,11%-át költötte erre a költségvetés. A NATO 2%-ot vár el a tagjaitól.

Magyarország rohamtempóban fegyverkezik részben úgy, hogy importál fegyvereket részben pedig intenzíven fejleszti hadiiparát.

Csak két példa: Magyarország 44 Leopard tankot vásárolt, és több harci helikoptert az Airbustól.

Orbán Viktor megállapodott a svéd miniszterelnökkel négy Grippen vásárlásáról. Az ilyenkor szokásos kenőpénzekről mindenki hallgat, de a hadiszállítások mindenütt a korrupció melegágyát jelentik. Benjamin Netanjahu azért is folytatja elszántan a gázai háborút, mert ellene korrupciós vizsgálat van folyamatban ilyen ügyben. Pekingben most jelentették be, hogy két leváltott hadügyminisztert is kizártak az országot kormányzó kommunista pártból korrupció miatt.

“A fegyverek 85%-át európai cégektől vásároljuk meg” – nyilatkozta a Politiconak Ódor Bálint uniós nagykövet. Lengyelország és Románia – a két NATO tagállam térségünkben, melyeket az USA fontosnak tekint – jórészt amerikai fegyvereket vesz. Egy később kialakítandó közös európai hadsereg, melyet Orbán Viktor támogat, komoly problémákkal kerülhet szembe az eltérő fegyverzet miatt.

Néhány európai cég fegyvergyárat telepít Magyarországra, ezek közül a legjelentősebb a Rheinmetall zalaegerszegi üzeme. A Rheinmetall a Panther tankok új változatát Magyarországon fejleszti majd ki.

“Hiszünk abban, hogy ezzel erősítjük az európai hadiipart, mely az előfeltétele egy európai biztonságpolitikának” – nyilatkozta Bóka János uniós miniszter.

Putyin árnya Magyarország fölött

Orbán Viktor miniszterelnök mindinkább Putyin ügynökének tűnik Washingtonban és Brüsszelben, ezért a bizalom a magyar kormány iránt a mélypontra süllyedt. A biztonságpolitika különösen érzékeny terület, ahol nem számít jó pontnak, hogy Orbán Viktor parolázott Pekingben Putyin orosz elnökkel. Orbán az egyetlen olyan uniós vezető, aki ezt megtette azóta, hogy az orosz elnök megindította csapatait Ukrajna ellen 2022 február 24-én. Szijjártó külügyminiszter, aki megkapta a legmagasabb orosz kitüntetést, a Barátságot, rendszeresen találkozik Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel Oroszországban. Vajon miről beszélgetnek? Annál is inkább érdekli ez a CIA-t és a többi NATO tagállam hírszerzését, mert az orosz hírszerzés hekkerei feltörték a magyar külügy kódjait, és vígan hosszú hónapokat töltöttek el ott mielőtt amerikai figyelmeztetésre végül megszüntették az információ szivárgást.

Az orosz hírszerzést természetesen nem annyira a magyar külügy titkai érdekelték hanem azok a kapcsolatok, melyek a NATO-hoz és az Európai Unióhoz kötik Magyarországot.

Még Trump ex elnök is, akinek a választási sikeréért imádkozik Orbán Viktor, megüzente a magyar miniszterelnöknek, hogy nem helyesli orosz és kínaibarát külpolitikáját. A magyar miniszterelnök egyelőre kitart Moszkva és Peking barát diplomáciája mellett, de ez problémákat okozhat abban a félévben amikor Magyarország az Európai Unió soros elnöke. Stoltenberg távozó és Rutte érkező NATO főtitkár Budapesten figyelmeztette Orbán Viktort, hogy komoly kockázatot vállal azzal, hogy együttműködik Oroszországgal és Kínával hiszen mind a két nagyhatalmat az Egyesült Államok stratégiai ellenfélnek tekinti már 2021 óta, és nem valószínű, hogy Trump ezen lényegesen változtatna, ha novemberben megnyerné az elnökválasztást.

Miért vállal mégis ekkora kockázatot Orbán Viktor? Mert a magyar miniszterelnök úgy véli, hogy Biden elnök csapata le akarja őt váltani. Orbán viszont mindenáron maradni akar, mert

nem kíván úgy járni mint Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, aki 75 éves korában azzal néz szembe, hogy börtönbe kerülhet korrupcióért.

Orbánnak a családja is vastagon érintett a korrupciós ügyekben, ezért számára az orosz és a kínai együttműködés ellensúlyt jelent az Egyesült Államokkal szemben, amely hidegháborús időkben különösen rosszul tűri a renitens magatartást a NATO szövetségesektől.

Lehet-e Orbán Trump európai falova?

0

Tegyük újra naggyá Európát! – ez a magyar elnökség jelszava az Európai Unióban vagyis átvették Donald Trump jelszavát miközben Orbán Viktor pontosan tudja: Európában mindenütt tartanak attól, hogy Trump visszatér a Fehér Házba és nem is alaptalanul.

Az USA ex elnöke nem is nagyon titkolja, hogy leszarja az óvilágot benne ősei skót földjével együtt. Trump a brexit kapcsán megmutatta, hogy mi a véleménye az Európai Unióról, és az egész kontinensről.

A Buckingham palotában is azzal bíztatta Őfelségét, hogy Nagy Britannia nyugodtan kiléphet az Európai Unióból, mert utána ott várja a kánaán: az együttműködés lehetősége az Egyesült Államokkal. Mi valósult meg ebből? Ma sincs kereskedelmi egyezmény sem az USA és Nagy Britannia között. A brexit pedig annyira nem jött be Nagy Britanniának, hogy a konzervatívok hamarosan megfizetik ennek az árát: mindenki arra számít, hogy nagyot buknak az országos választáson.

Trump vidám kannibálként tekint Európára: minél gyengébb a “szövetséges” annál jobb, mert olcsóbban lehet felvásárolni. De mi a jó ebben Orbán Viktornak?

Ingyen blamálja magát a magyar miniszterelnök

Orbán Viktor az európai választások előtt még arról álmodott, hogy elfoglalja Brüsszelt. Ma a Fidesz továbbra is egy vécé előtérben szorong, mert a kutya sem kíván szövetségre lépni vele. Régi jó barátnője, Giorgia Meloni rácsukta  az ajtót mondván túlságosan is sokan ellenzik Orbán oroszbarát politikáját. A magyar miniszterelnök eddig Oroszország és Kína trójai falova volt Brüsszelben, lehet ezt még fokozni? Trump érdekében bomlasztani az Európai Uniót?

Ha Trumpot újraválasztják, akkor ő szíves örömest alkalmazná Orbánt mint kipróbált trójai falovat az Európai Unióban.

Kérdés, hogy mennyire zavarja őt a két másik gazdi: Oroszország és Kína. Orbánnak azt üzente, hogy nem tetszik neki a nagy barátkozás Moszkvával és Pekinggel, de ebből még semmi sem következik hiszen az, hogy milyen diplomáciát folytat majd Donald Trump csak november után dől el. John Bolton, Trump egykori nemzetbiztonsági tanácsadója azt állítja, hogy a régi új amerikai elnök közvetlenül tárgyalna Putyinnal, Hszi Csin-pinggel sőt Kim Dzsong Un-nal is. Ebbe a koncepcióba belefér Orbán Viktor is mint trójai faló Európában. A baj csak az, hogy ez nem hoz pénzt Orbánnak. Márpedig valamiből pótolni kellene a kieső uniós eurómilliárdokat. Ha nem lesz pénze, akkor nagyon is kérdéses lehet a 2026-os választás hiszen ingyen Orbán Viktor hatalmát sem őrzik, és nem is szavazzák meg. Ellenfele, Magyar Péter pedig már “bevette Brüsszelt”, ott ül az Európai Néppártban, amely alig várja, hogy Orbánt nyugdíjba küldjék mint univerzális falovat, amely saját hazáját az Európai Unió legszegényebb és legkorruptabb országává tette.

A Fidesz és a szerencsejáték

Így alakította a magyar kormány szerencsejátékkal kapcsolatos álláspontja a választási platformokat. A választási platformok meghatározó szerepet játszanak a politikai programok alakításában és a választók megnyerésében.

A Fidesz szerencsejátékot államosító álláspontja az elmúlt években egyre nagyobb szerepet kapott választási programjaikban, így jelentős hatással volt a szerencsejáték-iparra és a magyar társadalomra.

A https://casinorix-hu.com/ gyűjtése alapján az országban számos külföldi licenccel rendelkező online kaszinó is elérhető, de ezek gyakran alternatív linkeken működnek a szigorú szabályozások miatt. Ennek ellenére gyakorlatilag korlátlan számban elérhetők a nyerőgépek, asztali és élő játékok egyaránt.

Ebben a cikkben bemutatjuk, hogyan formálta a Fidesz szerencsejáték-államosító politikája a választási platformokat és milyen következményei vannak ennek a magyar közéletre.

A Fidesz szerencsejátékkal kapcsolatos álláspontja: a választási platformok áttekintése

A Fidesz politikája a szerencsejáték terén az elmúlt években jelentős figyelmet kapott. A párt 2010-től 2022-ig tartó választási platformjait elemezve világossá válik, hogy a szerencsejátékra vonatkozó jogszabályok módosítása és a szabályozási keret megváltoztatása fontos szerepet játszott a programjukban. A Fidesz következetesen támogatta a szerencsejáték szabályozásának államosítását, különösen a kaszinók és az online szerencsejátékok területén.

Ez a megközelítés nemcsak a választási kampányok során jelent meg, hanem a kormányzati tevékenységek során is, ahol a szabályozási keret állami keretek közé szorítása volt a fő irányvonal. A párt a többi között a koncessziós szerződések és az engedélyezési folyamatok szigorításával kívánta vonzóbbá tenni a magyar szerencsejáték-piacot a hazai befektetők számára, miközben egyértelműen a külföldiek kiszorítása volt a cél. Ezen túlmenően a Fidesz a szerencsejáték-ipart terhelő adók csökkentése mellett is elkötelezett volt, hogy ezek az állami vállalkozások könnyebben tudjanak működni és fejlődni.

A Fidesz szerencsejáték-államosító álláspontjának motivációi

A Fidesz szerencsejáték-párti álláspontjának mögöttes motivációi több tényezőre vezethetők vissza. Egyrészt a szerencsejátékból származó bevételek jelentős mértékben hozzájárulhatnak a magyar kormány költségvetéséhez, ami különösen fontos a gazdasági nehézségek (például világjárványok) idején. A szerencsejáték-ipar adóbevételei jelentős forrást jelentenek a kormány számára, amit infrastruktúra fejlesztésére, egészségügyi és oktatási kiadásokra fordíthatnak.

Másrészt a szerencsejáték-ipar munkahelyeket teremt, ami javítja a foglalkoztatási mutatókat és hozzájárul a gazdasági növekedéshez. Az új kaszinók és szerencsejáték-szolgáltatások létrehozása számos új munkahelyet teremt, nemcsak közvetlenül a kaszinókban, hanem az azokhoz kapcsolódó szolgáltatásokban is.

Emellett a szerencsejáték-államosító álláspont a választókra is pozitív hatással lehet, főleg azokra, akik élvezik a szerencsejáték nyújtotta szórakozást. A Fidesz emiatt szélesebb választói bázist érhet el és növelheti támogatottságát.

Az online kaszinóhirdetések morális vonatkozásai Magyarországon

A Fidesz politikája jelentős hatást gyakorolt az online szerencsejáték-iparra Magyarországon. Az engedélyezett szerencsejáték-szolgáltatók számának növekedése, valamint a szerencsejáték-hirdetések és -szponzorációk szabályozásának enyhítése mind hozzájárult az iparág növekedéséhez. Az online kaszinók és fogadóirodák száma az évek alatt csak nőtt, és ez egyaránt vonatkozik az állami és a külföldi szolgáltatókra.

A Fidesz kormányának politikája révén több új (kormányközeli körhöz köthető) kaszinó nyitotta meg kapuit Magyarországon, és a külföldi befektetők továbbra is nagy érdeklődést mutatnak a magyar szerencsejáték-piac iránt. 

A szerencsejáték-ipar fellendülése pozitív hatással volt az építőiparra is, hiszen az új kaszinók építése és a meglévők felújítása jelentős beruházásokat vonzott be az országba, ami még több munkahelyet teremtett és fokozta a gazdasági növekedést.

A Fidesz politikájának hatása a magyar társadalomra

A Fidesz szerencsejáték-párti politikájának társadalmi és morális vonatkozásairól is érdemes egy-két szót ejteni. Az egyik legnagyobb aggodalom a problémás szerencsejáték és a függőség kialakulása.

A szerencsejáték-ipar növekedése társadalmi problémákat is okozhat, például családok is széthullhatnak miatta, vagy pénzügyi problémákhoz vezethet. A szerencsejáték negatív hatásai a közegészségügyre vonatkozóan szintén jelentős aggályokat vetnek fel.

Ezen problémák kezelésére a Fidesz kormánya több intézkedést is bevezetett, mint például a szerencsejáték-függőséggel küzdők számára elérhető segélyvonalak és támogatási programok. Azonban ezek az intézkedések gyakran nem elegendőek, és további erőfeszítésekre van szükség a probléma kezelésére és a társadalom védelmére.

A szerencsejáték-ipar növekedése és az ezzel járó társadalmi problémák közötti egyensúly megtalálása komoly kihívást jelent a magyar kormány számára is, ezért hosszú távú stratégiákra van szükség a fenntartható fejlődés biztosítása érdekében.

Végszó

Az tehát világosan látható, hogy a Fidesz szerencsejáték-államosító álláspontja jelentős hatást gyakorolt a szerencsejáték-iparra és a magyar társadalomra. A politikai megközelítésük ugyan gazdasági előnyökkel is járhat, de ugyanakkor komoly társadalmi és morális kérdéseket is felvet. A jövőben fontos lenne további kutatások és intézkedések elvégzése annak érdekében, hogy a szerencsejáték-ipar átláthatóan és felelősségteljesen működjön, miközben védi a játékosok és a társadalom egészének érdekeit.

Miért ilyen a magyar média?

Magyar Péter, aki átvette a megbízólevelét Brüsszelben az Európai Parlamentben, indulatosan bírálta a magyar média elitet mondván “az úgynevezett független sajtó jelentős része is a hatalomgyár és a status quo fenntartásában érdekelt” – írja röpiratában Magyar Péter. Hozzáteszi: “Így tud a propaganda gondtalanul működni, így tud következmények nélkül hazudni, így tud bárkit akár magánszemélyeket is tönkretenni.”

Magyar Péter szerint is a média a negyedik hatalmi ág, de a valóságban ez inkább fikció mint realitás. Idézi Deák Ferencet, aki szerint

“a sajtótörvénynek egyetlen paragrafusa kellene, hogy legyen: ”hazudni pedig nem szabad!”

Egyáltalán nem véletlen, hogy a liberális Deák Ferenc nem vállalta el a neki felkínált kormányfői tisztséget , mert pontosan tudta: ez megvalósíthatatlan. Magyar Péter sem teszi fel a jogos kérdést: mitől ilyen a magyar média?

A magyar elit hazugságra van ítélve

A magyar társadalom döntő többsége a rendszerváltás után abban reménykedett, hogy hamarosan osztrák életszínvonalon fog élni. Az elit számára nagyon gyorsan kiderült, hogy erre jóformán semmi esély sincsen a többség számára. A választópolgárok ugyanezt csak néhány év késéssel realizálták, de végülis mindenki szembesülhetett azzal, hogy a periférián a globális kapitalizmus egészen más esélyeket kínál mint a centrum országaiban. A határ épp Ausztria és Magyarország között húzódik, ez nemcsak földrajzi, de jóléti határ is éppúgy mint az Egyesült Államok és Mexikó között.

Az elitnek ezt a siralmas helyzetet kell elfogadtatnia a választópolgárokkal, akik úgy érzik: átverték őket! Nem erre a rosszulléti kapitalizmusra fizettek be a rendszerváltáskor.

Ha a média nyíltan feltárná ezt a helyzetet, amelynek perspektívája se nagyon van hiszen Európa centrum államai is visszaesnek a globális versenyben: Németország, amely a térség zászlós hajója maga is keresi a helyét Észak Amerika és Kelet Ázsia versenyében. Az egész Európai Unióra stagnálás és csekély növekedés vár, a fellendülés reménye nélkül. Ez a vigasztalan kép sem a média számára sem a mindenkori hatalom számára nem fogadható el, mert illúziót kell kelteni ahhoz, hogy a társadalom működjön.

Kádár elvtárs ezt annak idején így fogalmazta meg a Kossuth Rádió reggeli krónikája számára, melyet “mindenki” hallgatott hiszen nem volt más:

“arra kell törekedni, hogy az emberek jó hangulatban menjenek munkába!”

Ezt Rogán Antal sem mondhatta volna szebben. Magyarországon a média nemcsak hazudik, de mellé is beszél: a legfontosabb témák meg sem jelennek benne. Mensonge par omission – mondják a franciák: azzal hazudunk, hogy nem beszélünk fontos témákról miközben jelentéktelen ügyek töltik meg a médiát.

Ez nemcsak a hatalom érdeke hanem a társadalom többsége sem kíván szembesülni saját vigasztalan helyzetével. Ki akar arról hallani, hogy egy jelentéktelen ország jelentéktelen polgára, aki egy provinciális rendőrállamban kucorog az Európai Unió szegényházában?!

A magyar Herosztratosz

Hja, kérem, időszámításunk előtt (nem szekularizáltak számára Kr.e.) 356-ban még könnyű volt az ilyeneknek. Ha valaki bement egy templomba, nem figyelt arra a kutya se, és ha égő fáklyával tette, hát akkor azzal! Ő tudja, nem? Bent sötét van, ő meg nyilván keres valamit. Volt azonban egy fáklyás ember, aki nem istennőt látogatni jött, hanem a történelemkönyvekbe való bekerülését forszírozandó felgyújtotta a templomot, melynek következményeképpen akkora világosság lőn Epheszoszban, hogy majd kiverte a szemét az odasereglőknek.

Az ügyben az az érdekesség, hogy nyilazó, szűz Artemisz, a független, határozott nő ókori ideálja nem védte meg templomát, és nem is büntette meg a gazembert, így azt a bíróságnak kellett megtennie. Meg is tette, majd a bűnös kivégzése után a nevének bármifajta említését is megtiltotta, mégpedig szintúgy halálbüntetés terhe mellett, hogy az esetleges követőknek elvegyék a kedvét a hasonló próbálkozástól. Sok sikert persze nem ért el vele, a név könnyedén fönnmaradt, és jóideje már az olyan cselekedeteket jellemezzük vele, melyek révén az elkövető károkozással akar hírnévre szert tenni. Ilyen például Kis Putyin, a pszichopata tömeggyilkos, akinek semmiféle jótulajdonsága nincs, ezért háborúkat kellett indítania, szekérderéknyi pénzt elkölteni, rengeteg embert legyilkoltatni, tetemes anyagi kárt okozni, plusz a gazdaságot tönkretenni, és nem csak az ellenség, hanem saját országában is, hogy valahogy elintézze azt a történelemkönyvbe kerülést. Elvégre Hitler meg Sztálin is benne vannak. Az aztán mégiscsak valami.

Megjegyzendő, hogy még, hogy ha a területszerzés nem is sikerül neki, a történelemkönyv már bizonyosra vehető, mert ennyire mocskos dolgot rég nem tett a Földön rajta kívül senki más. Putyin lett az, aki ebbe a viszonylag békés világba sikeresen visszahozta a gátlástalan, szadista erőszakot, az pedig, hogy a világ többi része nem egy emberként támadt rá fél nap alatt lerendezve a kérdést (áldozat és kármentesen), hanem vannak bőven szegény Putyin rettenetes fenyegetettségét megértők, meg békeharcosok, sőt még támogatók is, világosan megmutatja az úgynevezett „ember” szellemi képességeit és erkölcsi szintjét, ameddig sikerült eljutnia.

Egy mai Herosztratosznak, ha nem egy atomhatalom korlátlan kényura, sokkal nehezebb a dolga. Itt van például Orbán Viktor, a magyar miniszterelnök, akinek láthatóan nagyon komoly munkájába kerül a történelemkönyvbe való belekerülés. Háborút ugyebár nem indíthat senki ellen, mert abból csak röhögés lenne, templomokat nem gyújthat fel, mivel az ilyesmiből az elkövető elmeállapota kikövetkeztethető, ezért speciális harcot kell vívnia. Olyan harcot amelynek során az ellenség nem tud kárt okozni az immár 14 éve tejjel mézzel folyó, szép hazánknak… illetve hát olyan nincs, de ha már kár, legyen kicsi.

Az első lehetőség egy speciális ellenséggel való harc, amely ellenség nem véletlenül a szövetségesünk. Ilyenből kettő is van, az EU meg a NATO, amelyek közül az első ellen a miniszterelnök úr emberemlékezet óta küzd, ám az utóbbi időben bátran felvette a harcot a másikkal szemben is. Az ilyen ellenségek, amelyek egyben a szövetségeseink, a szövetségből adódón erősen korlátozva vannak a visszacsapást illetően, azaz ha Orbán éjjel nappal rugdossa is őket, nem söpörhetik el néhány gazdasági intézkedéssel másfél nap alatt a komplett NER-t Tiborczostul meg Orbán Győzőstül, hiszen Magyarország a szövetségesük, és ha az ország derék népnek derékhada derék értelmiségének hasznos és logikus irányításával állandóan Orbánt szavazza meg kétharmaddal, akkor ezt tudomásul kell venniük. Miniszterelnök úrnak ugyanakkor remek hivatkozás, hogy a nép őt akarja. A „No Migration, No Gender, No War” rendkívül ócska, az legelemibb ösztönökre apelláló, a gondolkodást totálisan kizáró, különösen bugyuta és mégis félelmetes szlogenrendszerről már nagyon sokszor írtam, ám miután követőim nincsenek (a NER lapoktól ez természetes, a „függetlenektől” megdöbbentő, de már kezdek hozzászokni – lásd 4*2/3; kösz mindenkinek, akit illet), a nép nem lesz felvilágosítva. Ezért a módszer nagyon hatásos, és még sokáig az is lesz. Ennek eredményeképpen, az ország tudjukmelyik része bámulattal figyeli a bátor miniszterelnök úr élethalál harcát Brüsszellel, melyben éjt nappallá téve, hősiesen védelmezi a magyarok érdekeit. Ha nem ő lenne a miniszterelnök, persze nem kellene védelmezni, és simán jönne a pénz, de erről az ország döntően nagy része nem tud.

Az EU meg a NATO sokáig kerek szemmel bámulva, hökkenten állt, és csak mostanában jutott el a tudatukig, hogy ez a krakéler-kókler őket használja egyrészt saját hírverésre, másrészt az itthoni szavazatszám növelésre, miközben ezzel csak úgy mellékesen megbénítja a két szervezet működését. Az eredmény fájdalmas, az EU csak nagyon nehezen tud mindenkire érvényes intézkedéseket hozni, viszont hogy Orbán benne lesz a történelemkönyvekben, mégpedig „Az emberiség fejlődésének és békés egymás mellett élésének fő kerékkötői” fejezetben, az tuti. Mégpedig csupa nagybetűvel. Különösen röhejes, hogy a miniszterelnök (pont ő!) nemrég arról kezdett hablatyolni, hogy az EU elvesztette a versenyképességet, ami valóban így van, és ez főleg neki, meg a hasonszőrűeknek köszönhető. Őt természetesen nem érdekli, hogy mekkora a kár, mivel anyagilag hat nemzedékre előre bebiztosította magát (a mi pénzünkből természetesen), neki az a lényeg, hogy beszéljenek róla. A dolog működik, ő már akkor is hír, ha az EU Tanács ülésén kiküldik a folyosóra, vagy megveszik a beleegyezését, például nem várnak el tőle semmilyen segítséget, de cserébe kussoljon, és szavazzon meg mindent. Ráadásul ezeket itthon nagy sikerként tudja eladni, ami fontos és szükséges ahhoz, hogy haláláig diktátor legyen.

Orbán ellenpéldája a szövetségeseivel nagyonis együttműködő luxemburgi miniszterelnök. Első kérdés: hallott valaki róla? Ugyan dehogy. Tudja valaki a nevét? A családján kívül nem sokan. Benne lesz az annalesekben? Egy nagy fenét. Úgy vész bele az ismeretlenségbe, mint ahogy a szürke szamár járt a köddel. Nem is szeretnék az országában élni. Borzalmas lehet. Sehol egy huszáros tett, egy hősi csíny, amely megakadályozza egy jó lépés megtételét, és az EU ott áll, bambán mereszthetve a szemeit, mi meg vigadhatunk, hogy miniszterelnök úr már megint megvédte a magyar szuverenitást. Igaz ugyan, hogy az az ő szuverenitása, mert nekünk magyaroknak minden szempontból jobb lett volna egy kompromisszum egy kicsit kevesebb szuverenitással, de jóval több pénzzel, amelyből például a tanárok fizetésemelése biztosítható, ugyanis a magyar vezetés úgy gondolja, hogy azt Brüsszelnek kell fizetni, nem nekünk, aminél nagyobb ökörséget nehéz akár csak elképzelni is. Így viszont a pénz nem jön, ami miatt Orbán fizetése nem lesz kisebb, csak a miénk. Az se sokkal jobb nekünk, ha átutalnak, mert az meg a büdzsén tátongó lyukak betömésére kell.

Van még egy ellenség, aki ellen rettenetesen küzd a miniszterelnök úr. Még jobb, mint az EU meg a NATO, mert nagy előnye, hogy még annyira sem tud ártani Orbánéknak mint az előbbiek. De ez titok, helyette a következőről hazudozik a propagandaminisztérium:

Az Operation Soros, vagyis a Soros-hadművelet olyan nyílt és fedett akciók sokaságából áll, amelyek alapvetően meg akarják változtatni a közép- és kelet-európai térséget. A Soros-birodalom története a ’80-as évek derekán indult és ma is tart. Mindent fel akar számolni, alá akar ásni, amiért a 20. században milliók ontották a vérüket: a demokráciát, a szabadságot, az önrendelkezést és a nemzeti szuverenitást. Az egész világot behálózó szervezetei mostanra identitásunk alapjait is meg akarják rendíteni. Át akarják nevelni a gyermekeinket, szét akarják rombolni a családjainkat, el akarják venni a hazánkat.”

Egyvalami igaz belőle: Soros valóban meg akarja változtatni mindazt, ami nem demokratikus, és például Magyarország nagyon nem az. Már sokszor írtam róla, például itt, és persze más is megpróbálkozott Sorosról írni, például a nagyeszű G. Fodor Schmidt Mária óvó szárnyai alatt. Természetesen nem ócska kis publicisztikát, hanem komoly formátumú könyvet (megvétele minden szervezetnek kötelező).

Sikerült a mentornak is tetsző címet adni: „Orbán kontra Soros”, melyről és az ehhez hasonlóról nekem mindig a muszlimok Allahhoz való hajlongásos imádkozása ugrik be a sok kis imaszőnyegen. Szerző Orbánt természetesen előre vette (hajlongás egy-kettő), és a címet úgy fogalmazta meg, mintha a két egyenlő szinten lévő személy „küzdene” (hajlongás három-négy), pedig két dologról a két személy vonatkozásában biztosan nem beszélhetünk: egyrészt azonos szintről, másrészt „küzdelemről”. A szint félelmetesen eltér, lévén az egyik világszerte megbecsült személyiség, a másik meg egy kis nemzet nem valami nagyeszű miniszterelnöke, aki magas nívón csak a kekeckedést műveli. A küzdelmet illetőleg meg mondható, hogy Soros szidalmazása nem küzdelem. Az ostoba szidalmazás meg pláne nem.

Amin jót mulattam:

Stumpf István a laudációjában rámutatott: Soros Györgyöt és Orbán Viktort, korunk két meghatározó és önmagán túlmutató személyiségét párhuzamba állítva kettejük világképét és harcát egy magyar elemző írja meg.”

Különösen tetszett Orbán, mint „kormeghatározó (hehe) és önmagán túlmutató (hehehe) személyiség”. Tervezem is, hogy megveszem a könyvet, és ha rosszkedvem lesz, beleolvasok. Majd igyekszem halkan röhögni, hogy ne zavarjak másokat.

Mi áll a magyar-kínai nukleáris egyezményben?

Aziránt érdeklődik Hadházy Ákos parlamenti képviselő mi áll a magyar-kínai nukleáris egyezményben? Joggal hiszen Hszi Csin-ping elnök látogatása idején  aláírtak egy nukleáris egyezményt is, amely elsősorban Paks 2 miatt lehet érdekes.

Mind a NATO mind pedig az Európai Unió gyanakodva nézi Paks 2 építését hiszen Kínát és Oroszországot az USA stratégiai ellenfélnek nyilvánította már 2021-ben, Putyin Ukrajna elleni agressziója miatt – 2022 február 24 – számtalan szankció sújtja Oroszországot. A polgári nukleáris ipar különösen érzékeny terület hiszen sok ponton érintkezhet a hadiiparral.

Májusban Orbán Viktor miniszterelnök így méltatta a magyar-kínai nukleáris egyezményt: “ez nagy lehetőségeket tartogat, mert Magyarország a nukleáris ipar tekintetében komoly nemzetközi tapasztalattal és presztízzsel rendelkezik (csakugyan?). Már több mint 50 éve benne vagyunk ebben az iparágban. Jelenleg Európa legnagyobb nukleáris fejlesztése Magyarországon történik. A terv az, hogy a következő évtized elejére már 60-70% között lesz a nukleáris energia aránya a magyar gazdaságban.”

Nagy kérdés, hogy mikor kezdheti meg az energia termelést Paks 2, ahol a komoly építkezés még meg sem kezdődött.

Aszódi Attila, Paks 2 korábbi kormánybiztosa úgy nyilatkozott, hogy

„a kínaiak már jobban tudnak orosz nukleáris erőművet építeni mint maguk az oroszok, és hamarosan ez lesz a helyzet az amerikai technológiával is.”

Valószínű tehát, hogy a kínaiak beszállhatnak Paks 2-be, de vajon milyen feltételekkel?

“Nem tekinthetsz bele a szerződésbe?”

Így kérdezett vissza Szijjártó Pétert külügyminiszter a parlamentben amikor Hadházy Ákos nála érdeklődött az ügyben.

“Nem tudom, megkérdezem, majd jelentkezem” – mondta Szijjártó Péter elviharzott hiszen manapság Orbán Viktor első janicsárjának igencsak sok dolga akad, mert mind a NATO-ban mind pedig az Európai Unióban kezdik megelégelni a különutas politikát, amely barátkozást jelent Oroszországgal és Kínával olyan időkben amikor mind Washington mind Brüsszel egyre határozottabban száll szembe Moszkvával és Pekinggel.

Szijjártó pofára esett

1,4 milliárd euró értékben újabb fegyverszállításról döntött Ukrajnának az Európai Unió külügyi tanácsa, amelynek Magyarország is tagja ugyan, de kihagyták a döntésből, hogy megelőzzék az akadékoskodást. Szijjártó tombol:

“korábban nem hagyták ilyen szégyentelenül figyelmen kívül az európai szabályokat.”

Majd ezt adta elő a magyar diplomácia vezetője:

“Hiába buktak hatalmasat az Európai Unió legháborúpártibb kormányai, továbbra is semmibe veszik a népakaratot” – harsogta Szijjártó. Aki arról az apróságról megfeledkezik, hogy Giorgia Meloni olasz miniszterelnök épp azért csukta be a kaput a Fidesz jelentkezése előtt a szélsőjobboldali koalícióba az Európai Parlamentben, mert ott sok párt közölte: amennyiben a Fidesz jön, akkor ők mennek! Az ok: a magyar kormány oroszbarát politikája.

Szijjártó műhisztije azért különösen nevetséges, mert Orbán Viktor megígérte Stoltenberg NATO főtitkárnak a Karmelita kolostorban, hogy a jövőben nem akadályozza az ukrajnai fegyver és segély szállítmányokat. Vagyis leszarják az ordító egeret, a magyar diplomáciát a NATO-ban és az Európai Unióban.

Orbán Viktor (ki más?)

Amikor arról van szó, hogy mi a hagyományos családmodellt védjük, és mi támogatjuk a fiatalokat, és támogatjuk a családokat, és azt szeretnénk, ha a családi életforma minél meggyőzőbb lenne, és nem akarjuk ezt fellazítani mindenféle marháskodással. Lassan már a széket is, amin elveszek, vagy a fotelt, amin ülök, azt is el lehet venni férjül vagy feleségül, tehát köszönjük szépen, azt nem tudom, hogy az állatok mikor kerülnek sorra, tehát ennek az őrületnek itt nincsen vége, de ezt mind el akarjuk felejteni, nem akarunk benne részt venni, és semmiképpen nem akarjuk, hogy a gyerekeinknek más mondja meg, mi a jó, mi a rossz, mi a helyes és mi a helytelen. Tehát nem akarjuk föladni a saját gyermekeink szellemi, ideértve a szexuális neveléshez fűződő szülői jogainkat. Amikor ezt a vitát vívom, ezt a csatát harcolom, akkor nekitámaszkodok annak a népszavazásnak, ami a gender kérdéseiről volt Magyarországon.”

Mindig nagy örömmel várja az ember a pénteket. Nem csak azért, mert másnap szombat lesz, hanem mert péntek az iránymutatás napja, ilyenkor van a heti nagyinterjú, mikor országunk kicsiny hajójának követhetetlen észjárású navigátora népének tudomására hozza, mi jó, mi rossz, mi a helyes, mi a helytelen. Ebben hasonlít Besenyő Pista bácsira, habár Boborján mentora nem a rosszat, a jót, a helyeset, meg a helytelent világította meg a népnek mintegy villámfénnyel, hanem a hülyeséget. Az is fontos ám, mert ha az ember nem tudja, mi az, rengeteget képes ilyenből összehozni. Például:

Mi ezzel nem akarunk foglalkozni, nem is értjük pontosan, mi ez, nekünk van egy életünk, mi úgy szeretnénk élni, ahogy eddig is éltünk.”

Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul, mondja ilyenkor az ember, ám országunk nagy kormányosának eszébe sem jut, hogy ha az ember nem ért valamit, arról lehetőleg nem dumál, de népszavazást aztán végképp nem rendez, hiszen a nemtudásból kiindulva még a kérdéseket sem tudja megfogalmazni rendesen (olyanok is lettek). Az, hogy szerinte támaszkodhat a „magyar nép” véleményére, és irtózatos küzdelme közepette e gránitszilárdságú népvélemény tömbnek vetheti a hátát, a teljes szavazókorú lakosság 47,3 %-át (azaz az összes fideszest) tekintve kissé túlzás. Ráadásul ezen kérdések nem a társadalmat, hanem az azt alkotó egyéneket érintő kérdések, melyekről nagy ostobaság népszavazást kezdeményezni. Ha a kérdés például az, hogy „Akarja-e ön, hogy az üzemi ebédlőben minden nap krumplifőzelék legyen?”, akkor még a 85 %-ban azonos véleményarány sem jelenti azt, hogy mindenki így akarja, nemhogy a 47,3 %! A 100 % persze már igen, de az csak diktatúrákban szokott eredmény, ott is csak a szavazófülkék belső fegyveres felügyelete esetén. A miniszterelnök úr mégis olybá veszi, hogy a „nép” döntött úgy, legyen minden nap krumplifőzelék.

Különösen hatásos szöveg, hogy „fogalmunk sincs, mi az, de nem kérünk belőle”. A miniszterelnök úr a „nem kérünk belőle” résznél szintén az egész országra gondol, amely őt támogatja. Nem is bízza a döntést senki másra. Ő dönt, és punktum! „Egyszemélyben”. Nyet.

Miniszterelnök urunk sajnos azzal sincs tisztában, hogy a házasság, és az abból következő család egy jogilag elismert, jogszabályok alapján működő szervezet. Olyan, mit a Kft., vagy még nagyobb méretben az EU, azaz emberek szövetkeznek valamilyen cél érdekében, és elfogadják, hogy rájuk ettől kezdve az eddigieken felül plusz törvények, szabályok és/vagy előírások vonatkoznak. A szövetkezés mindig önkéntes, a szerződés aláírásával és tanúk általi igazolásával véglegesítődik, azaz miután tudatosan aláírni csak emberek képesek, a szék meg a fotel nem, az állatok meg pláne, annak felvetése, hogy a székkel házasságot lehet kötni, a miniszterelnök úr szóhasználatával élve, marhaság. Emeletes. Az ilyet senki nem akarja, és senki nem is tervezi még a rettenetesen romlott (de nem hülye) EU-ban sem. Csak egyes szerencsétlenek rémálmaiban fordulhat elő, akik mindig arra gondolnak. Mint ahogy  Móricka is. Megelőzési javallat: este nem szabad sokat enni.

Annak a törvény általi tiltása, hogy bizonyos kor alatt senki ne köthessen házasságot, abszolút logikus, hiszen a gyermekek sem fizikailag, sem szellemileg nem alkalmasak a házasságban élésre, arról nem is beszélve, hogy megfelelő jövedelmük sincs a család fenntartásához. Az viszont, hogy két férfi vagy két nő miért nem köthet házasságot, rejtélyszámba megy, hiszen egyrészt mindkettő ember (lásd a feljebb írtakat), másrészt amellett, hogy fizikailag és szellemileg is alkalmasak a házasságkötésre (ezt a jog is elismeri, mivel ellenkező nemű partnerrel minkettő minden további nélkül házasodhat), az aktusból senkinek semmilyen kára nem származik.

A tiltás okaként valószínűsíthető, hogy a jelenleg regnálók attól rettegnek, ez a gyerekek tudomására jut (a házasság sokkal nyilvánosabb életvitelt jelent, mint akár az együttélés), sőt egymás közt esetleg még beszélgetnek is róla, ráadásul jószüleik nélkül, és ezen tudás miatt egyből elvesztik heteró mivoltukat. Hogy hogyan vesztik el, az egy további rejtély, mivel ugyancsak a jelenlegi regnálók jóvoltából 18 éves korukig fogalmuk sem lehet róla, mi az a heteróság meg homóság, meg hogy egyáltalán van ilyen. Ez a totális információ elzárás pontosan ugyanolyan, mintha a gyerekeket úgy próbálnánk megóvni a balesetektől, hogy 18 éves korukig ki sem mehetnek az utcára, nehogy véletlenül meglássák a forgalmat, meg a jövő-menő járműveket, mert akkor ők is közlekedni akarnak, sőt, horribile dictu, tán még villamost vezetni is! Ezen túlmenően a forgalomról filmet nem nézhetnek, könyvet nem olvashatnak, és arról felvilágosító előadást sem tarthat nekik senki. Azt, hogy mi lesz ebből, ha kiszabadulnak az utcára (és 13 – 14 éves koruktól tuti kiszabadulnak ám!), mindenki könnyen elképzelheti.

Azt, hogy mi a jó, mi a rossz, mi a helyes és mi a helytelen, mindenki tudja. Egyetlen gond, hogy mindenki másképp tudja, sőt még családon belül is, akár szülők, ha tetszik. Ezért van úgy, hogy sok gyerek azzal a tudással megy iskolába, kétszer kettő az öt, a rántotthúst kanállal kell enni, és a mindenkibe való jókora belerúgás abszolút szokásos agitációs módszer. Ebből következően, ha „semmiképpen nem akarjuk, hogy a gyerekeinknek más mondja meg, mi a jó, mi a rossz, mi a helyes és mi a helytelen … és … nem akarjuk föladni a saját gyermekeink szellemi, ideértve a szexuális neveléshez fűződő szülői jogainkat,” akkor ezeket a gyermeki tudásokat tilos korrigálni, hiszen a szülő jogaiba avatkoznánk bele.

Nálunk jelenleg az azonos nemű párok, nem házasodhatnak, és nem fogadhatnak örökbe gyermeket, ami az EU szerint hátrányos megkülönböztetés. A miniszterelnök úr azért küzd mintegy oroszlánként, hogy az EU álláspont ellenére megtarthassuk a tiltó jogszabályokat, mivel „…nekünk van egy életünk, mi úgy szeretnénk élni, ahogy eddig is éltünk.” Azzal nem törődik különösebben, hogy a többes szám első személy nem az összes állampolgárra, hanem csak rá és a hasonszőrűekre igaz, hiszen aki a szocializmusban (egypárti államdiktatúra) szocializálódott, másrészt katona is volt a Magyar Néphadseregben, az pontosan tudja, hogy ott nincs kivétel. Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére. Ha vigyázz van, az mindenkinek vigyázz, teljesen függetlenül attól, hogy kinek-kinek mi lenne jó, még ha azok, akik nem vágják magukat vigyázzba, nem is ártanának senkinek.

És a vigyázzt ő vezényli! Értve vagyok, sok kopasz?

Magyarország nem minden polgárának tetszik, hogy egy embertől függ, milyen törvények barkácsolódnak, melyet mindenkinek be kell tartani. Ha az elégedetleneken múlna, azaz ha ők vezetnék az országot, egyrészt sokkal toleránsabbak, másrészt sokkal segítőkészebbek lennének a polgárokkal. Rendkívül nagy pech, hogy ők neveltetésüknél és ízlésüknél fogva sohasem apellálnak a politikai kampányban olyan elemi ösztönökre, mint a halálfélelem (háború), idegengyűlölet (migráns), a másságtól való utálkozás („gender”), és hogy az ebből következően ócska erkölcsű, főleg ezekről hazudozó regnálók kezében van a média nagy része, az már csak a korona.

Sokáig gondoltam úgy, hogy Orbán a néphülyítést csak taktikából alkalmazza, de egyre inkább az a meggyőződésem, hogy ő még hiszi is, amiket mond, illetve amiket a szájába adnak a kampányguruk. Nagy kár, hogy a FIDESZ-nek a fenti, rendkívül profi kampánygurukon kívül szakértője nincs. Semmilyen sincs neki, így aztán országszerte arat a dilettantizmus. Főleg ha valamely szakkérdésben Orbán veszi kezébe a dolgot.

Szörnyű egy állapot.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK