Kezdőlap Itthon Oldal 19

Itthon

Rövid iromány

„Az Orbán-kormány szerdán és vasárnapi ülésén háború elleni akciótervről döntött, ez több lépést is magában foglal – ismertette Gulyás Gergely. Ennek részeként szeretnének szembeszállni az úgynevezett „háborús propagandával”, ezért fontosnak tartják az átláthatóságot a pártoknál és a legnagyobb sajtóorgánumoknál.

– Kötelezni fogjuk a pártokat és a médiát arra, hogy a forrásaikat tegyék átláthatóvá a külföldi források esetén. Ez elvileg csak média esetén lehetséges, hiszen pártok nem fogadhatnak el külföldről forrásokat, pedig szintén az az elvárásunk, hogy ezeket a forrásokat hozzák nyilvánosságra. Magyarország fenntartja magának a jogot, hogy a külföldről érkező forrásokat, amelyek a háborús propagandát szolgálják: visszautalja a feladónak – fogalmazott a szóvivő.”

Mint az köztudott, a II. világháború utáni, aránylag békés korszakot megtörve elsőízben egy dicsőségre szomjúhozó pszichopata tömeggyilkos, egyben háborús bűnös indított fegyveres támadást egy másik szuverén ország ellen. A támadással öt, általa is aláírt nemzetközi szerződésen kívül az ENSZ alapokmányt is sikerült megsértenie. Mivel a világ és Ukrajna nem volt felkészülve a Krím annektálásának kivédésére (ekkora pofátlanságot a Nyugat el sem tudott képzelni), Oroszország 2014-ben sikerrel csatolta el Ukrajna egy részét. Az annektálás után igazából nem történt semmi, folytatódott a „business as usual” állapot, ettől a pszichopata tömeggyilkos vérszemet kapva újabb területszerző támadást indított a már megcsonkított másik ország ellen, mert úgy gondolta, a várható eljárás rá nézve nem veszélyes. Először is simán, legfeljebb egy hét alatt katonailag győz, Ukrajna megadja magát, ezt követően a szokásos ostoba ENSZ határozatokat megvétózza, majd jöhet a népszavazás a fegyverek árnyékában, és már kész is a lángelmés terv alapján kivitelezett újabb annexió. 603 628 km², 38 millió lakos.

Ezúttal azonban rossz volt a számítás, Ukrajna nem hagyta magát, a világ értelmesebbik része is észbe kapott, és békés belenyugvás helyett Ukrajnát segítve ellenállt. A nem az egyes országok, hanem az emberiség érdekét tekintve (azaz, hogy többé ilyen lehetőleg ne legyen) csak olyan béke képzelhető el, mely szerint az agresszor kivonul az összes megszállt területről, és kártérítést fizet. Minden egyéb törekvés nem béke -, hanem agresszorpárti, még ha a leglágyabb galambmosolygással párosul is.

Szintén közismert, hogy 1939-ben megjelent a „szürke könyv”, a mindössze 33 éves, jogi doktorként diplomázott Lajos Iván kötete, melyben Szerző a korban meglepő következtetésre jut: Németországnak nem szabad kirobbantania a második világháborút, mert ha megteszi, akkor azt el fogja veszíteni. Gazdaságilag. Várható ugyanis, hogy az Egyesült Államok is beszáll a háborúba, és akkor a Tengelyhatalmak gazdasági ereje nagyon kevés lesz a győzelemhez. Az ukrajnai háborút tekintve a helyzet jelenleg ugyanez, csak ki kell várni az agresszor gazdasági kifulladását. Más kimenetel nem lehetséges, mert kompromisszumra egyik fél sem hajlandó, és ukrán vagy orosz hajlandóság a jövőben sem várható.

A béke legagresszívebb, ide-oda röpködő galambja jelenleg a magyar kormányfő. Most épp nagy békeközvetítőként próbálja feltüntetni magát a világ felé, és ennek révén egyben nagy orosz érdekképviselőnek Putyin felé, aki szintén az Orbán-féle „békét” szeretné (orosz gáz, ugyebár), mely békegalambos attitűddel ráadásul már két választást nyert itthon, azaz számára ez a lehető legoptimálisabb taktika, ha mindenki másnak rossz, akkor is. Ezért „küzd” a külföldről érkező „háborús propagandára” fordítandó adományok ellen.

A végeredmény: a FIDESZ a magyar állampolgárokat akkor és úgy veri át közpénzből (nem pártpénzből!) finanszírozva, ahogy csak akarja. MTVA FIDESZ propaganda: 140 Mrd HUF/év, Rogán csapat FIDESZ propaganda: 45 Mrd HUF/év, állami vállalatok hirdetései „baráti” lapokban FIDESZ propagandáért cserébe: nem kevés Mrd HUF/év. Ellenpropaganda gyakorlatilag nincs. Az ellenzék a közpénz ládikóba nem tud belenyúlni, csak államilag folyósított pártpénze van, melyet a FIDESZ által ráuszított állami szervek mindenféle büntetésekkel folyamatosan kurtítanak, és most már a külföldi adományok is tilosak (a magyarországi gazdagok meg mind NER kedvezményezettek, ők az ellenzéknek nem fognak adakozni), azaz az ellenzék nem tudja hallatni a hangját sehogy, mert nincsen a saját propagandára egy vasa sem. Kivétel: Magyar Péter – neki volt. Illetve van. Plusz lesz.

A fenti, elképesztően pofátlan FIDESZ viselkedésről a NER lapok nem írnak, ami érthető. Az ellenzéki lapok ugyan igen, de az csak kevesekhez jut el. Ami a legmeglepőbb, a sokak által olvasott nagy függetlenek csöndje, hiszen egy baloldali győztes kormányváltás után sokkal jobb helyzetbe kerülnének a szegények, betegek, orvosok, tanárok mellett anyagilag ők is, arról nem is beszélve, hogy az újságírás legfőbb feladata, a nép felvilágosítása a hazugságokról, a csalásokról és a lopásokról. Azaz ha újságírókhoz méltón akarnak viselkedni, egyben jót akarnak maguknak (több állami hirdetés plusz a mostani tiltás helyett engedélyezett külföldi adományok), éjjel nappal üvöltve kéne nekik verni a tamtamot, hogy te nép, figyelj már ide, akkora, de akkora, sok éve folyamatosan elkövetett szemétséget mutatok neked, mint egy MOL torony! Másnap aztán tamtam ugyanúgy.

Gondolná az ember, hogy így fognak tenni. De nem. Érti valaki?

Orbán, a meztelen diplomata

A magyar miniszterelnök a világ minden fontos emberével találkozik júliusban hiszen jelenleg Kijev, Moszkva és Azerbajdzsán után Kínában tárgyal, majd a NATO közgyűlésen találkozhat “szövetségeseivel.”

Kérdés, hogy meglátogatja – e Donald Trumpot, akinek a barátságát 10 millió dollárért vásárolta meg? Most már csak azt kellene megtudni, hogy mi értelme van mindennek. A mai digitalizált világban a miniszterelnök közvetítési lehetőség nulla, mindenki közvetlen kapcsolatban áll egymással valamilyen formában.

Orbánnak ez PR sikert hoz, de a választások után ez inkább csak kompenzáció hiszen először bukkant fel számára is komoly ellenfél a nemzeti együttműködés rendszerében. Magyar Péter azzal, hogy hatalmas szavazó tábort gyűjtött össze azzal az egyszerű mondattal, hogy “Magyarország az Európai Unió legszegényebb és legkorruptabb országa lett” komoly kihívóvá vált. Főként mert Orbán Viktornak elfogyott a pénze: hiányoznak az Európai Unió eurómilliárdjai, és az európai választások nem hoztak olyan fordulatot, mely a pénzcsap megnyitását eredményezné. Putyin és Hszi Csin-ping csak Orbán rokonait, barátait és üzletfeleit finanszírozza, a rendszert nem. Biden elnök le akarja venni a sakktábláról Orbán Viktort, aki ezért lelkesedik igazán Donald Trumpért. Aki politikai védelmet talán ad, de egyetlen centet sem az ő “magyar barátjának”. Akkor miért szavazzunk rád Viktor? – kérdi a magyar választó, akinek a szíve ott, ahol a pénztárcája. Éppúgy mint mindenütt másutt a huszonegyedik században, ahol a nagy eszmék politikai hatása kimúlt. Maradt a prózai való: nézzük, miből élünk?

Háború ellenes akciótervet hirdetett a magyar kormány

A nevetségesség ha ölne, akkor már régen eltűnt volna a nemzeti együttműködés rendszere, melynek nevében most Gulyás Gergely bejelentette, hogy további adókat vetnek ki a bankokra és a multinacionális cégekre.

Mégis miért? Mert nincs egy vasunk sem – válaszolhatná őszintén Gulyás Gergely kancellária miniszter, akinek egykori jóbarátja Orbán Viktor legfőbb kihívója. Mi köze a bankoknak és a multiknak az ukrajnai háborúhoz, melyhez Magyarország egy fillérrel sem járul hozzá? Talán ők vagy a magyar lakosság a felelős azért, hogy a magyar gazdaság alig fejlődik, a költségvetési hiány viszont óriási, és senki sem tudja: miképp csökkentse azt.

A gazdasági logika megszorító csomagot követelne, de Orbán Viktor úgy fél ettől mint a tűztől hiszen ez romba dönthetné politikai életművét: a nemzeti együttműködés rendszerét.

Orbán számára a megszorító csomag politikai tabu. Neki pénzt kell szereznie mindenáron, de honnan? Brüsszellel elrontotta a viszonyt, ott senki sem ég a vágytól, hogy kiutalja a befagyasztott euró milliárdokat. Ha a piacon vesz fel kölcsönt, akkor az méregdrága, és emiatt egyre többet kell költenie a hitelek törlesztésére. Mi lesz így a 2026-os választáson?

Orbán, a meztelen diplomata tovább lohol, de pénzt sehol sem kap, sőt ígéretet sem. Marad Münchausen báró mint megoldás…

Mestermunka

Már háromszor vágtam le belőle, de még mindig rövid! – morogta a mester dühösen. Anyázott kicsit, ám aztán mit volt mit tenni, újból elővette a fűrészt. A munkának folytatódni kell!

Már egy jóideje ez a régi anekdota jut eszembe, mikor beleolvasok a független újságokba, és megtudom belőlük, hogy namicsinátmamámegin’ az a lehetetlen ellenzék. De főleg a Gyurcsány. Ezek mindig csinálnak valamit, ami a független, médiabirtokos értelmiségnek nem tetszik, de nem csak annak nem tetszik ám ám, hanem a politológusoknak, mindenféle megmondóembereknek, régi párttagoknak, egyéb „ellenzékieknek”, azaz a független értelmiséget illetően szinte mindenkinek. Illetve senkinek. Egyetlen további variáció van még a napi rutinban, éspedig az, hogy mit NEM csinált Gyurcsány, ami szintén nem tetszik nekik. Van ilyen is, például ma sem mondott le.

Azon értelmiségiek, akiknek nem tetszik valami (illetve semmi), nem azt teszik ám, hogy felhívják Gyurcsányt, vagy az akárkit a másik ellenzéki pártból, és elmondják neki, hogy ez így nem jó, hanem tollat ragadnak, és rögtön a választókkal közlik az ismét csak katasztrofális végeredményt, ami nekik ma is kijött az ellenzékkel kapcsolatban. Szinte segélykérően fordulnak hozzájuk, látjátok, kedves választók, mi annyira, de annyira szeretnénk, ha jót művelne az a Gyurcsány, és akkor jót írnánk róla, de hát megint csak rosszat csinált. És bizony úgy sejtjük, holnap ugyanúgy. Legalábbis nekünk biztos nem fog tetszeni.

Egyszer az jutott eszembe (részeg voltam, biztos), esetleg lehetséges lenne, hogy ezek a függetlenek nem csak hogy nem írják meg újságokban, ami szerintük rossz, sőt nem csak hogy az ellenzék adott pártját fölhívják helyette, közölni azt, hogy ez szerintük rossz, hanem még meg is mondják, hogy mi lenne a jó, és akkor a sok okos (hiszen értelmiségi!) elképzelésből kijön valami közös pozitívum, amit a párt aztán megcsinálván csupa lelkes dicséretet kap a kitalálóktól az összes független lapban – na de ez már akkora wishful thinking volt, hogy a Hubble nem látta a végét. Le is tettem róla hamarosan.

A független értelmiség nem érzi úgy, hogy a politizálásban felelősség is van, vagy neki azzal dolga volna. A politikát csinálják a politikusok, nekik nem az a feladatuk, hogy megmondják, ki a jobb, és miért (hiszen akkor tán még csak nem is lennének függetlenek, ha az egyiket – horribile dictu! – jobbnak minősítenék! Még ha igaz volna, akkor sem tehetik!), sőt nekik nincs is semmiféle feladatuk, mivel kizárólag a szabad és független újságírásért harcoltak, harcolnak, és fognak harcolni. Ez azt jelenti, hogy mindkét oldalról szabadon és függetlenül megírják, hogy ez sem tetszik nekik, meg az sem, amaz meg aztán pláne nem, ezért mondható, hogy 0 %-ban értenek egyet a NER-rel, 5%-ban pedig az ellenzéki oldallal (95%-ban nem). És akkor még sokat is mondtam ezzel az 5%-kal, mert a függetlenséget szigorúan őrizni kell.

Ma egyébként szerencsés napom van, mert csak két fűrészeléssel találkoztam. Az egyik a nagy, régi baloldali lapban található, és az utolsó mondatai így szólnak:

A felbomlott baloldali szövetség pártjai – mint már annyiszor – „megújulást” ígérnek. Ebből egyelőre annyi látszik, hogy sértett politikusok üzengetnek egymásnak. Megint a sebek nyalogatásának időszakát éljük, működik a felelősség áthárításának rutinja. Ez így kevés lesz.

Maga az írás a nemtudás, a rosszul tudás és a rosszindulat keveréke, én például egyáltalán nem hallottam arról, hogy a három párt üzengetne egymásnak, ráadásul a DK semmiféle megújulást nem ígér, sőt nagyon ellenkezőleg, minden marad, ahogy volt. Az írás további precíz értékelését idő- és helyhiány miatt hagyjuk a fenébe, a beidézése úgyis csak példa. A választók az ilyenekből szűrik le az ellenzék rendkívül pocsék mivoltát, és megint megerősítést nyernek abban, hogy Orbán rossz, sőt nagyon rossz, de ezeknél azért jobb. A fűrész kezelése ugyan látható módon nem szakszerű, de eredmény van, mert a darab hossza, azaz az ellenzék népszerűsége ismét rövidebb lett néhány (száz) arasznyival. Én ezt meg is érteném, ha a független értelmiség nem nyavalyogna minden választás után, hogy „ezek” már megint nem győztek. De hát ők intézték el a népszerűség rövidítéseket mestermódra, nem? Pont úgy, mintha Orbán győzelmére játszanának.

Az írásból talán egyvalami érdemel komolyabb figyelmet, ez pedig a „sértett politikus”. Sajnos a magyar értelmiség még nem jutott el addig (persze a nép sem, de őket meg lehet érteni – honnan tudták volna?), hogy a politikusság az egy szakma, amely speciális munkálkodást igényel, és ezért a munkálkodásért a politikus fizetést kap, amelyből eltartja a családját. Így aztán, ha egy párt rosszul szerepel, és kevesebb politikust tud eltartani, akkor a második-harmadik vonalban az állásukat elvesztők teljesen érthető módon válnak sértetté, azaz ez egy abszolút normális folyamat. A sértettség hamarosan bosszúvá alakul, és támadó jellegű nyilatkozatokban ölt testet a volt saját párt és annak vezetői ellen, mely nyilatkozatok igazságtartalma igencsak megkérdőjelezhető. Ebből adódóan a sértődött emberek közléseit nem szabad komolyan venni. Sajnos ezt a hibát, mármint a komolyan vételt mégis sokan elkövetik.

A mai Magyarországon politikával foglalkozó médiabirtokos és influenszer értelmiség három csoportra osztható. Az egyik a NER hívő csoport (~65 %), a második a függetlenek csoportja (~30 %), míg a harmadikat az ellenzéki nézetek mellett elkötelezettek alkotják (~5 %).

  • A NER hívők teljes mértékben, azaz 100 %-ban támogatják a NER általi politikát, miközben 100%-ban bírálják, gúnyolják és utasítják el az ellenzéki elképzeléseket. Láthatóan van az a pénz.
  • A függetlenek úgy gondolják, nem az a feladatuk, hogy megmondják, melyik a jobb, ezért mondható, hogy 0 %-ban értenek egyet a NER-rel, 5%-ban pedig a másik oldallal (lásd fentebb).
  • Az ellenzéknek értelmileg elkötelezettekről (az ellenzéknek nincs pénze) ugyanaz mondható, mint a NER „értelmiségiekről”, csak vicaverza, azaz 100%-ban az ellenzéket dicsőítik, és mindenben a NER-t hibáztatják.

Ezután egyszerűsített pontozásos rendszerben felírva a népre gyakorolt médiahatást:

  • A NER politikát segítő médiapontok: 65*100 + 30*0 + 5*0 = 6500
  • Az ellenzéki politikát segítő médiapontok: 65*0 + 30*5 + 5*100 =   650

A tízszeres különbségből kb. látható, hogy az ellenzék miért szerepel olyan rosszul. A számítás természetesen csak közelítő, de a különbség akkora, hogy még jelentős módosulások esetén sincs sok remény.

Én úgy gondolom, hogy ha a két oldal közül az egyik autokratikus, a másik demokratikus, akkor ennek a független lapok írásaiból ki kell derülnie (azért függetlenek). Az nem lehet, hogy a két oldal egyformának látszon, mert ha igen, akkor ott az újságírással valami baj van. Ennek valahogy úgy kellene történnie, hogy a NER elképesztő hibáiról és szemétségeiről való írások mindegyikében szigorúan benne lenne az is, hogy az ellenzék ezt mennyivel jobban csinálná, és mennyivel jobban tartaná szem előtt a nép jólétét, annak minden tagját beleértve, ha pedig a NER újabb hazugsággal jön elő az ellenzékről (ahogy szokott), és éjjel-nappal teljes erőből azt sulykolja, akkor a független lapokban szintén intenzíven és sokszor jelenik meg a cáfolat, a hazugság leleplezése. Amíg az ellenzék demokratizmusának a NER autokratizmussal szembeni fölényéből nem látszik semmi a független médiában, addig még reményről sem beszélhetünk (lásd a pontozást).

A helyzet legnagyobb érdekessége az új párt a palettán, amely Messiás jellegű vezére ellenére, még csak meg sem érintette a FIDESZ szavazóit. Csak az ellenzéki térfél szavazótáborát szabdalta tovább. Vezet is a FIDESZ jócskán előtte, és bár minden segítséget megkap a függetlenektől, valahogy mégsem látszik az a szavazócsoport, amelyet még meg tudna szólítani. A DK szavazói persze megszerezhetők, de ahhoz Gyurcsánynak véglegesen el kell tűnnie. Hogy el fogják intézni, az biztos (túl sokan fogtak össze ahhoz, hogy megúszható legyen), a kérdés már csak a hogyan. Kíváncsian várom a fejleményeket. Az persze kétségtelen, hogy a FIDESZ legyőzéséhez a DK szavazótábora is kevés. Még kellenek valahonnan valakik. Nem lesz egyszerű.

A Magyar Péter féle felívelést tekintve (ha a csodát, mint olyat nem vesszük figyelembe) nagy létszámú szervező erő, sok előkészítő idő és rengeteg pénz kellett. Számomra igencsak meglepő módon a független értelmiséget valahogy mégsem érdekli, hogy ki áll mögötte, nem járt utána még Hadházy sem, pedig ő az, aki a legtöbbször fényképezte le Hatvanpusztát. Hát sohasem fogjuk megtudni, Hölgyek és Urak?

Étkezőszékek nagy lakásokba: a kényelem, a stílus és tágasság harmóniája

0

A nagy lakások esetén az étkezőszék kiválasztása különleges figyelmet igényel, hiszen a nagyobb tér nagyobb szabadságot biztosít a dizájnban és elrendezésben. Az étkezőszékeknek nemcsak kényelmesnek és praktikusnak kell lenniük, hanem az étkező esztétikai megjelenéséhez is hozzá kell járulniuk. Az ideális székek stílusosak és multifunkcionálisak, hogy tökéletesen illeszkedjenek a nagy tér adottságaihoz.

A nagy lakások esetén az étkezőszék kiválasztása különleges figyelmet igényel, hiszen a nagyobb tér nagyobb szabadságot biztosít a dizájnban és elrendezésben. Az étkezőszékeknek nemcsak kényelmesnek és praktikusnak kell lenniük, hanem az étkező esztétikai megjelenéséhez is hozzá kell járulniuk. Az ideális székek stílusosak és multifunkcionálisak, hogy tökéletesen illeszkedjenek a nagy tér adottságaihoz.

A nagy lakásokban az étkezőszékek kényelme kiemelt fontosságú, mivel az étkező gyakran nemcsak az étkezések helyszíne, hanem a baráti és családi összejövetelek központja is.

A tökéletes étkezőszék megfelelő alátámasztást biztosít a hát és a derék számára, ergonomikus kialakításával hozzájárulva a hosszú távú kényelemhez. Az ülőfelületnek elég szélesnek és mélynek kell lennie, hogy kényelmes ülést biztosítson, míg a háttámla megfelelő magassága és dőlésszöge segít a test megfelelő megtámasztásában. Az ülőlap párnázása és kárpitozása tovább növeli a kényelmet, különösen hosszabb ideig tartó ülések esetén.

Az étkezőszékek anyagának kiválasztása szintén alapvető fontosságú, különösen nagy lakások esetén, ahol a bútorok hangsúlyos szerepet kapnak a tér kialakításában. A tömörfa székek melegséget és természetes szépséget kölcsönöznek az étkezőnek, és hosszú élettartamuk révén tartós megoldást jelentenek. A tölgy, dió vagy cseresznye különösen népszerű választások, mivel ezek az anyagok elegánsak és időtállóak.

A fém székek modern, ipari stílust sugallnak, és jól illeszkednek a minimalista belső terekhez. A kárpitozott székek luxusérzetet és kényelmet nyújtanak, és különböző szövetek vagy bőr anyagok közül választhatunk, amelyek eleganciát és otthonosságot kölcsönöznek az étkezőnek. A műanyag, olcsó étkezőszékek könnyűek, modern megjelenésűek és számos színben kaphatók, így ideálisak a fiatalos, dinamikus terekbe.

Dizájn és stílus

A nagy lakások étkezőszékeinek dizájnja meghatározza a tér hangulatát és stílusát. A modern székek egyszerű, letisztult vonalakkal rendelkeznek, és különösen jól illeszkednek a minimalista belső terekbe. A klasszikus stílusú székek gazdagon díszítettek, faragott elemekkel és elegáns formákkal, amelyek eleganciát és időtálló stílust sugallnak.

A skandináv dizájnú székek egyszerűséget és funkcionalitást ötvöznek, gyakran világos faanyagokból és természetes színekben készülnek, harmonizálva a nagy lakások tágas tereivel. A rusztikus székek masszívak és természetes anyagokból készülnek, meleg és otthonos hangulatot árasztva, míg az eklektikus stílusú székek különböző anyagok és formák kombinációjával egyedi és karakteres megjelenést biztosítanak.

Tartósság és minőség

Az étkezőszékek kiválasztásakor a tartósság és a minőség szintén alapvető szempontok. A minőségi anyagokból készült székek hosszú éveken át megőrzik funkcionalitásukat és esztétikai megjelenésüket. Az erős szerkezet, az erős lábak és a tartós csatlakozások biztosítják, hogy a székek ellenálljanak a mindennapi használatnak. Fontos, hogy az anyagválasztás és a kivitelezés megfeleljen a család igényeinek és életmódjának, különösen akkor, ha a székeket gyakran használják.

A tökéletes étkezőszék nagy lakásokba a kényelem, a stílus és a tartósság harmonikus kombinációját nyújtja. A megfelelő szék kiválasztása gondos mérlegelést igényel, figyelembe véve a kényelem szempontjait, az anyagok minőségét és a dizájnt. Az étkezőszékeknek nemcsak kényelmesnek kell lenniük, hanem esztétikai szempontból is meg kell felelniük az étkező stílusának.

A nagy tér lehetőséget ad arra, hogy tágasabb, kényelmesebb modelleket válasszunk, amelyek nemcsak az étkezések, hanem a baráti és családi összejövetelek során is kellemes élményt nyújtanak. A minőségi anyagok és az időtálló dizájn biztosítja, hogy az étkezőszékek hosszú távon is szolgálják a háztartás igényeit, miközben hozzájárulnak az étkező stílusos és otthonos megjelenéséhez.

Szexuálisan zaklatott Magyarországon egy 18 éves fiút Hilarion metropolita

Georgij Szuzuki orosz-japán fiút körözi a magyar rendőrség, mert Hilarion metropolita szerint jelentős értékeket lopott el az orosz ortodox egyház magyarországi központjából.

Az orosz ellenzéki Novaja Gazeta megírta, hogy valójában miről is van szó: az orosz- japán fiú Hilarion metropolita személyes “szolgálója” volt, amely finom körülírása egy sajátos kapcsolatnak a tekintélyes ortodox főpap és a fiatal fiú között. A Novaja Gazeta fotókat is közöl Georgij Szuzukiról amint Hilarion metropolita oldalán egyházi szertartásokon vesz részt.

Még kínosabb az, amit az ellenzéki lap Hilarion metropolita múltjáról ír: a tekintélyes főpapnak egyáltalán nem ez az első ilyen szexuális zaklatási ügye. Sőt főnöke, Kirill pátriárka épp azért helyezte Budapestre, hogy eltussolja a botrányt Oroszországban. Sokan meglepődtek azon, hogy Hilarion metropolitát Budapestre nevezték ki az orosz ortodox egyház vezetőjének hiszen Magyarországon nem él különösebben jelentős orosz ortodox közösség, a főpap pedig nagyon fontos ember volt az egyház központjában: a külügyminiszter tisztet töltötte be. Ezen a poszton épp Kirill pátriárkát követte, aki innen emelkedett azután az ortodox egyház élére Oroszországban.

Az orosz ortodox egyház és a KGB

Sztálin szétverte az egyházakat a Szovjetunióban, de amikor a náci Németország rátámadt az országra 1941 nyarán, akkor hirtelen felfedezte az orosz ortodox egyházat, és a pópák – a titkosszolgálat biztatására és valószínűleg hazaszeretettől vezéreltetve – körmeneteket szerveztek az általános mozgósításra és prédikációkkal támogatták a második Honvédő Háborút. Az ifjú Sztálin papneveldében tanult Tbilisziben, tisztában volt az egyház jelentőségével a nép gondolkodásában. Ezért hozzálátott az egyházak újjászervezéséhez – a maga módján: titkosszolgálati tisztek kezdtek papi szemináriumokba járni, majd hamarosan az egyház oszlopaivá váltak. Sztálin utódai folytatták ezt a tradíciót,

Andropov KGB főnökként már a Vatikánban is be akart szervezni bíborosokat – sikertelenül.

Az orosz ortodox egyház viszont teljes mértékben a KGB ellenőrzése alá került: mind Kirill pátriárka mind Hilarion a titkosszolgálat magasrangú tisztje is. Az orosz ortodox egyház ennek megfelelően be is tölti “hazafias” szerepét, és harcra lelkesíti az orosz katonákat az ukrán fronton. Ukrajna ortodox egyháza el is szakadt Moszkvától. Kirill pátriárkát emiatt az Európai Unió fel is akarta tenni a feketelistára. Ez azzal járt volna, hogy zárolják nyugaton maradt vagyonát, amely állítólag meghaladja az egymilliárd dollárt is. Ekkor lépett közbe a “békeangyal”, Orbán Viktor, aki megvétózta Kirill pátriárka büntetését mondván, hogy egyházi személyt nem érhet szankció. Brüsszel engedett, és Kirill pátriárka vagyona megmenekült. A pátriárka magas egyházi kitüntetésekkel mondott köszönetet.

Segít e most is Orbán Viktor a bajba jutott Hilarion metropolitának?

“Bár Orbán Viktor miniszterelnök barátja a metropolitának, de most olyan botrány van készülőben, amely miatt egy orosz ortodox püspöknek Párizsból a távol-keleti Magadanba kellett elbujdosnia” – írja a Novaja Gazeta arra a kínos ügyre célozva amikor Gurij Salimov orosz ortodox püspök szexuális zaklatás miatt el kellett, hogy hagyja kellemes párizsi palotáját, és saját egyháza Szibéria legtávolabbi csücskébe száműzte. Hilarion metropolita kényelmes budapesti palotáját aligha cserélné fel szívesen hasonlóan távoli lakhellyel valahol Oroszország „istenhátamögötti” területén.

A vagyoni piramis és az ellene lázadók

Margaret Thatcher konzervatív pártja kezdte el a globalizációt több mint 40 éve a liberális Hayek eszméire támaszkodva, a héten a konzervatívok tizennégyéves uralom után megsemmisítő vereséget szenvedtek el Nagy Britanniában.

Franciaországban a liberális Macront szorongatják a jobb és baloldali szélsőségesek, akik csak egy dologban értenek egyet: le Macronnal, akit Franciaország és Európa leggazdagabb embere, Bernard Arnault támogat, akinek vagyona meghaladja a 200 milliárd eurót. A globalizáció ezekben az országokban csillagászati vagyonokat eredményezett a legfelső egy százalék kezén miközben a bérből és fizetésből élők életszínvonala stagnált.

Thomas Piketty francia közgazdász Capital című könyve számokkal bizonyította a vagyoni piramis kialakulását: az alsó kétharmad joggal érezhette úgy, hogy átverték miközben az elit adóparadicsomokba mentette vagyonát. A dollármilliárdos Donald Trump azzal dicsekedett a választási kampány során, hogy 16 éve nem fizet adót! Amint megválasztották 2016-ban az első dolga volt az adókat csökkenteni. Most is ezt tervezi, noha az USA már most is csillagászati összeget, 892 milliárd dollárt fordít a korábbi kölcsönök törlesztésére, jövőre ez az összeg meghaladja az 1000 milliárd dollárt! Nagy Britanniában Liz Truss miniszterelnök rekordot állított föl: oly rövid ideig állt Őfelsége kormányának élén. Az ok: olyan költségvetést terjesztett elő, melynek a deficitje meghaladta a 40 milliárd fontot!

És nálunk?

Orbán Viktor államkapitalista rendszere illiberális retorikával küzd a globalizáció ellen – szavakban. A valóságban éppen olyan vagyoni piramist épít mint a globalizáció élharcosai.

A felső egy százalék nagyon is pénzénél van míg az alsó kétharmad államfüggő: nem azért szavaz a rendszerre, mert boldog benne és elégedett hanem azért, mert különben nem tudna megélni.

A nemzeti együttműködés rendszerének fiktív piacán csakis a kapcsolati tőke számít, a teljesítmény nem. Kik lázadnak ez ellen? Nálunk nem az alsó kétharmad, mely fenntartja Orbán Viktor tragikomikus rendszerét hanem a középosztály, amely úgy érzi: a globális versenyben is megállná a helyét. Mit üzen számukra Orbán Viktor? Ugyanazt mint Gyurcsány Ferenc: el is lehet innen menni…

Ennek a középosztálynak a felfutó csillaga Magyar Péter, aki észrevette, hogy a nemzeti együttműködés rendszere szétrohadt a sok képmutató hazugságtól. Saját fegyverével akarja legyőzni Orbán Viktort: a jól hangzó demagóg hazugsággal, amely elsősorban a bírálatban jeleskedik a teljesítményben nem: Magyarország a nemzeti együttműködés tizennégy évének eredményeképp az Európai Unió legszegényebb és legkorruptabb állama lett! Ez nem anomália, ez volt a rendszer célja, mert csakis az államfüggő alsó kétharmad szavaz meg olyan szisztémát, mely örökkévalóvá teszi a kiszolgáltatottságot. Közben pedig tovább épül a vagyoni piramis: Mészáros Lőrinc vagyona egyetlen évben 50%-kal nőtt, és megközelíti az 1000 milliárd forintot.

Szegény országban szupergazdagnak lenni – ez az igazi úri passzió hiszen itt minden ember sokkal olcsóbban megvásárolható mint Amerikában, ahol Orbán Viktornak 10 millió dollárt kellett „leperkálnia” Donald Trump “barátságáért.”

Címkérdés

Amikor az ember az írást befejezi, elgondolkodik azon, hogy milyen címet adjon neki, ha nincs még, vagy változtasson-e rajta, ha már van neki.

Sokan mondták, meg mondják is hogy hülye vagyok, mert az én címeim nemhogy nem bombasztikusak, de még csak nem is informatívak, általában megelégszem két-három szóval vagy akár még annál is kevesebbel.

Ebből következően nyilván kevesen olvassák az olyan műveket, amelyeknek például az a címük, hogy Passz, vagy Másfél, esetleg Horizont, és az én címeim hasonlítanak ezekhez.

Ez most azért jutott eszembe, mert olvasom a Mandineren, hogy „Úgy kiosztotta a magyar kormány Vera Jourovát, hogy még Brüsszelben is visszhangzik”, sőt ez a visszhangzás nem is elég a biztosan derék, de sajnos ismeretlen nevű újságírónak, mivel alcím is van hozzá: „Orbán Balázs jól rátapintott a lényegre.” Ilyen esetben én tovább szoktam lépni, hiszen a címből plusz alcímből már mindent tudok, szereplők, történések, megint megvédtük, hurrá, rohadék Brüsszel, éljenek az Orbánok, satöbbi, satöbbi, az pedig nem érdekel, hogy Jourová mifajta és mekkora bűnt követett el, amiért ilyen óriási, Brüsszelig ható és onnan visszhangzó kiosztást érdemel. Minél bombasztikusabb a delikvens kiosztása, annál kevésbé izgat.

A bűnöket tekintve az emberek nagy része naponta vétkezik, így az utóbbi időben már én sem figyelek arra, hogy minden idős hölgyet átkísérjek az út túloldalára, még ha ezen szarvashiba ellentételezéseképpen Orbán Balázs rátapintana is a lényegre, akkor sem, Jourovának meg nyilván még annyira sincs se ideje, se energiája az ilyen átkísérgetésekre, mint nekem, mert sokkal fontosabb dolga van. Ezért hagyjuk ott szegény öregasszonyt, és reménykedünk benne, hátha nem is akar átmenni.

Szóval általában nem érdekel. Mégsem lapoztam tovább. Újból elolvasva a címet meg az alcímet maga a művelet ragadott meg, mert lényegre tapintással kiosztani azért az már valami. Lássuk tehát a győztes hadműveletet. A dolog úgy kezdődött, hogy:

Jourová az Általános Ügyek Tanácsának ülése előtt nyilatkozott, ahol téma volt Budapest uniós értékekkel való állítólagos szembenállása. Elmondta, hogy a Bizottságnak észrevételei vannak a sajtószabadságról és a jogállamiságról Magyarországon. Magyarország évek óta vitában áll Brüsszellel, a hónap elején az Európai Bíróság 200 millió eurós bírságot szabott ki Budapestre az EU menekültügyi törvényeinek megsértése miatt. Jourová hozzátette, hogy a Tanács elnöksége lehetőség kellene legyen a magyar kormány számára, hogy bebizonyítsa, képesek ezt a feladatot becsületes közvetítőként ellátni, és most várja, hogy történjen valami, ami a professzionalizmust mutatja.

Ez eddig még csak a szokott rosszindulat („észrevételek”, ugye, meg „bírság”! Hát más nem kéne, Brüsszelkém?), viszont az alelnök asszony ezt a rosszindulatot fokozva volt olyan pofátlan, hogy az Európai tanács magyar elnökségének szlogenjével (Make Europe Great Again = MEGA) viccelődött, ugyanis azt mondta, „Nos, nem túl eredeti, igaz?” Nyilván arra gondolt ez a majd megmondtam miféle nőszemély, hogy Trump programja a „Make America Great Again”, azaz a MAGA kissé hasonlít a miénkre, holott mindenki láthatja, hogy ez vadiúj szlogen, hiszen nem America van benne, hanem Europe, ugyebár! Orbán Balázs ki is osztotta őket, ahogy kell, és mint az az x.com-on olvasható:

Věra Jourová és az Európai Bizottság szerint a MEGA szlogenből hiányzik az eredetiség. Nem vagyok biztos benne, hogy az olyan korábbi szlogenekben, mint a „Közelebbi Európa”, „Európa, mint feladat” és „Együtt. Rugalmas Európa.” tele voltak kreativitással és innovációval… Ez egy újabb pont, ahol Brüsszel ismét megragadja a lehetőséget, hogy igazságtalanul kritizálja Magyarországot.

Itt az ideje a cselekvésnek, ezt jelenti a magyar mottó! Célunk egy gazdaságilag versenyképes, biztonságos és virágzó EU, amely egy új versenyképességi megállapodást, egy megerősített európai védelmi politikát, egy következetes és érdemeken alapuló bővítési politikát, valamint egy gazdálkodó-orientált agrárpolitikát hirdet. Dolgozzunk együtt, és tegyük újra naggyá Európát!”

Napersze, lehetnek akadékoskodók, akik a kákán is csomót keresve azt ragozzák, hogy:

  • Nem az Európai Bizottság szerint, hanem csak Jourová szerint nem valami eredeti.
  • A Trump féle szlogent ismerve tényleg nem az.
  • Az Orbán Balázs által felsorolt korábbi szlogenek lehet, hogy nem elég kreatívak és nem elég innovatívak, de ilyesmiről Jourová nem is beszélt, ő csak az eredetiséget kérdőjelezte meg, amiben igaza is van. Ezért Orbán Balázs „lényegre tapintós” érve értelmetlen, tisztára olyan, mintha őt valaki hülyének nevezné, és ő azzal vágna vissza, hogy „Na, maga se valami szép!
  • Brüsszel”, azaz Jourová kritikája tehát nem igazságtalan, sőt csak egy vidám megjegyzés, melyet ha valaki sértődős-komolyan vesz, nyilván kiröhögik. Kivéve a Mandinert, mert az ottaniak kötelező feladata a nemkiröhögés. Minden baráti szöveg olvasását meg kell állniuk kiröhögés nélkül. Egyébként tudjuk, mi következik!
  • A szlogenünket nem Magyarország találta ki, azaz a kritika (ha ugyan ez az) nem Magyarországnak szól. Orbánék persze nagyon szeretnek az egész ország nevében beszélni, így ha a mi Viktorunk odaégetné a reggeli rántottát, és ezt például Manfred (Weber) megtudva elmosolyodna, a mi Balázsunk egy egész ország sztentori hangján dörögné, hogy: „Coki! Ne bántsd a magyart!”, holott Weber nem a magyart bántja, hanem Viktoron mosolyog, ugyanis a lakosság nagy része nem égette oda a rántottát. De még ha oda is égette volna, az elnökkel együtt maga is mosolyogna, ahelyett hogy sértődötten hülyeségeket írogat.
  • Az, hogy a mottó szerint itt az ideje a cselekvésnek, a „ki hitte volna” kategóriába tartozik. Az orbáni állítás szerint az eddigi mottók a passzivitást sugallták, ám velünk a „na de majd mi” korszak következik. Sajnos ez a szép elképzelés már most hamvába holt, fél év semmire sem elég, az új témák érdemi felvetésére sem, azaz a tényleges munkát majd, ahogy az szokás, az EP végzi. Orbán néha összehívja a Tanácsot, hogy rábólinthassanak a kidolgozott témákra.
  • Két dolgot remélünk az elkövetkezendő félévtől: kevesebb lesz a Tanács elnökének kiküldése a folyosóra, mert ott kell lennie a szavazásnál.
  • Az, hogy „Dolgozzunk együtt” stimmel, és az EU tagok szándékával egybevág (végre valami), valamint remélhetőleg azt is jelenti hogy nem vétózgatunk. Zsarolási célból pláne nem.

A fentiek alapján látható, hogy Jourovát Orbán Balázsnak olyan nagyon nem sikerült kiosztani, és még a lényegre való rátapintás sem jött össze, de azért felemelő látni, ahogy az általunk választott észkombájnok a mi nevünkben védelmezik a saját produktumaikat.

Hogy hülyeségekkel? Hát akkor úgy. Az is valami.

Trump 10 millió dollárért vált Orbán “barátjává”?

Charles Gati értesülései szerint ekkora kampány adományt kért a magyar miniszterelnöktől Donald Trump cserében “a barátságáért”, amelyben a fogadáson kívül benne vannak a közös fotók, és az elejtett dicsérő kijelentések Orbán Viktor politikájának nagyszerűségéről.

Trump és Orbán világában valójában minden a pénz körül forog, ezért hihető a történet bár 10 millió dollár az Egyesült Államokban is komoly pénznek számít. De hát kis ország nagy fiának semmi sem drága, hogy eldicsekedhessen az ő népének azzal, hogy az Egyesült Államok egykori és talán leendő elnöke “milyen nagyra tartja őt.”

Honnan jött össze a 10 millió dollár? Charles Gáti értesülései szerint Orbán házi oligarchái adták össze a pénzt. Hogy ők mit kaptak érte cserébe? Azt nem illik firtatni a nemzeti együttműködés rendszerében, melyben gyengén muzsikál a gazdaság, az egészségügy és az oktatás de a hatalomhű elit villámgyorsan gazdagodik. Az ország leggazdagabb embere, Mészáros Lőrinc egyetlen év alatt 50%-kal növelte vagyonát, amely így majdnem elérte az 1000 milliárd forintot – 990 milliárdot mutattak ki egy olyan évben amikor Magyarország gazdasága visszaesett, az életszínvonal nem kevésbé.

Mit kap 10 millió dollárért Orbán Viktor Trumptól?

Egyelőre csak a reklámot, amely Magyarországon nem érdekel túlságosan sok embert, mert kis hazánkban inkább Magyar Péterre figyelnek, aki kimondta: a nemzeti együttműködés tizennégy évének a mérlege az, hogy Magyarország az Európai Unió legszegényebb és legkorruptabb államává vált! Ezen Trump drágán megvett barátsága nemigen változtathat. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy Trump mint vérbeli üzletember kapni szereti a pénzt, nem pedig kiadni. Ha tehát elnök lesz, akkor sem számíthat egy centre sem Orbán Viktor az USA-tól.

Tudja ezt a magyar miniszterelnök, de mégiscsak beáldozott tízmillió dollárt e kétes célra. Miért? Mert Orbán fél! Mitől? Attól, hogy a CIA levadászhatja őt. Trump “barátját” nehezebb kinyírni, de a CIA igen leleményes amint azt Orbán szövetségese, az osztrák Szabadságpárt megtapasztalhatta az elmúlt években. Mi történt Jörg Haiderrel? Autóbaleset áldozata lett, utóda az Ibizagate miatt vált politikai hullává. A néppárti Kurz kancellár, aki együttműködött a Szabadságpárttal csodagyerekből pillanatok alatt hulló csillaggá vált Ausztria politikai életében. A jólértesült bécsi sajtó mindhárom esetben a CIA kezét vélte felfedezni. Miért? Mert az Egyesült Államok semmiképp sem tűri el, hogy neonáci mozgalmak hatalomra kerüljenek Európában. Ezért marad karanténban az Alternative für Deutschland Németországban, és ezért igyekeznek kirekeszteni a hatalomból a Szabadságpártot Ausztriában, ahol senki sem feledkezhet meg arról, hogy a Szabadságpártot egykori SS veteránok alapították meg.

Orbán Viktort mindez nem zavarja, de Washingtont igen. Ami a magyar miniszterelnök számára még nagyobb gond: Washington mind kevésbé tolerálja az oroszbarát politikát.

Érdeklődött is Orbán Viktor arról, hogy Trump milyen diplomáciát tervez, de a válasz számára lesújtó volt: a magyar kormánynak sem orosz sem pedig Kína barát politika nem elfogadható!

Trump persze valószínűleg tárgyalna Hszi Csin-pinggel és Vlagyimir Putyinnal, de egy pimf NATO szövetséges számára ezt elfogadhatatlannak tartja.

Így tehát Orbán Viktor 10 millió dollárért a nagy semmit vásárolta meg. A görögök úgy tartották az ókorban:

ha valakit bukásra ítéltek az istenek, akkor először annak eszét veszik el…

A sikerdarab (négyévente prolongálva)

Író, rendező, főszereplő Orbán Viktor. Róla aztán sok minden elmondható.

  • Elmondható például az, hogy néha tudatosan, néha tudatlanul, de mindenképpen sokszor hazudik (lásd Népszava, Bolgár írások).
  • Elmondható az, hogy a közpénzek jó részét a családjának, a barátainak és az üzletfeleinek osztja szét, és hogy a közpénzeknek egy másik jó részét szintén nem a magyar népre, hanem a kizárólag az ő és a FIDESZ népszerűsítését, valamint az ellenzék folyamatos pocskondiázását végző, kézivezérlésű médiabirodalmára fordítja (csak a közmédia 140 Mrd HUF/év).
  • Elmondható az, hogy 14 éves, korlátlan hatalmú uralkodása alatt csúszott le az ország gazdaságilag az EU utolsó helyére.
  • Elmondható az, hogy külpolitikájának „eredményeképpen” megvetett páriaként imbolygunk Európában, és már Meloni meg Le Pen sem akar velünk közösködni, ráadásul az EU a pénz folyósítását is megszüntette, amiből tulajdonképpen éltünk.
  • Elmondható, hogy az összes, elvileg semleges hatóságot telerakta a saját embereivel, gyakorlatilag örökre kinevezve őket, így aztán ezek a hatóságok nem az állam működését felügyelik, hanem az ellenzéket büntető és végrehajtó, a regnálók által kézi vezérléssel működtetett szervezetek.
  • Elmondható az, hogy a szükséges létesítmények megvalósítása és az épületszigetelési munkák el nem végzése miatt (másra kellett a pénz, na!), az energetikai függőségünk még mindig igen nagy, különösen az orosz gáztól, ami zsarolhatóvá teszi az országot.
  • Elmondható az, hogy a magyarországi oktatást és az egészségügyet rendőri felügyelet alá kellett helyezni, mert annyira kevés pénzt kapnak, hogy ilyen felügyelet nélkül nem működőképesek.
  • Elmondható az, hogy a Gyurcsány által végig fizetett 13. havi nyugdíjat 10 éven keresztül lopta el a nyugdíjasoktól (hiába ment az országnak jól), és csak a 2022-es választástól megijedve hozta vissza.
  • Elmondható az, hogy a nyugdíjak „megvédése” csak egy szimpla szinten tartás (kizárólag az infláció kompenzálása), mert a korábbi kormányok által használt svájci indexálást (ami nem csak az inflációt kompenzálta, de használatával a nyugdíjak a bérek növekedésével párhuzamosan nőttek) azonnal megszüntette, így a nyugdíjak mára már nagyon lemaradtak a bérek mögött.
  • Elmondható az, hogy az általa a kampányokban aduásznak használt rezsicsökkentés csak a nagyfogyasztóknak hasznos, mert ők több engedményt kapnak általa, mint amennyit plusz adóban befizetnek, a kisfogyasztóknak viszont többletkiadás a magasabb adók miatt (valamiből az államnak fizetni kell a rezsitámogatást – ingyenebéd az államháztartásban nincs). Ezért 27 % nálunk az ÁFA. Többek között.
  • Elmondható az, hogy a miniszterelnök úr által sokat emlegetett, havonta és háztartásonként 181 000 forint rezsitámogatás évi ~8700 milliárdot tenne ki, közben tudjuk Vargától, hogy az általa innen-onnan összekapart pénzből fizetett éves rezsitámogatás az országnak ~1000 milliárdba kerül, azaz a számlákra írt megtakarítási adatok egy nagy átverés részei.
  • Elmondható az, hogy az „államot eladósító elmúltnyolcévesek” 80,6 %-os GDP arányos államháztartási hiánnyal adták át neki a kormányzást, viszont akkor, azaz 2010-ben volt még a fiókban 2700 milliárd MANYUP tőke. Ez az összeg az akkori GDP kb. 10 %-a, így a MANYUP-ot is figyelembe véve a tényleges adósság csak 70,6 % volt. Ma már nincs MANYUP, mert Orbán egyetlen laza kézmozdulattal lenyúlta, így a mai 74,3 % GDP arányos államadósság nem csökkenthető semmivel, az annyi, és kész. Mondható tehát, hogy 14 évnyi rendkívül sikeres orbáni kormányzás után a GDP arányos adósságunk 3,7 %-kal magasabb, mint a „nagy eladósító” elmúltnyolcévesek idejében volt.
  • Elmondható még az is, hogy a mai adósbesorolásunk az S&P hitelminősítőnél pontosan ugyanaz (BBB-), mint ami a 2010-es kormányátadáskor volt, azaz hitelképesség ügyben sem jutott az ország Orbánnal a sok pénz és segítség ellenére az égadta világon semmire.

Egyvalami nem mondható el a miniszterelnök úrról: az hogy népszerűtlen. Hogy a föntiekből ez hogy következik, az jó kérdés, de mindettől függetlenül népe szereti, és miséket mondat érte. Kell is, mert a miniszterelnök úr a legnagyobb harcos, akit a Föld hordott a hátán. Mindig megvédi a magyarok érdekeit. Olyan, mint Attila, vagy mint Árpád, vagy mint a derék Dzsingisz kán (őt ebben a mai, kipcsákos korszakban szeretjük, mert egyrészt rokon, másrészt a harci tevékenysége hasonlít kalandozó eleinkére, csak ő nem kicsiben „kalandozott”, hanem nagyban, harmadrészt meg dicsőíti őt, hogy sokszor győzött – egyszer például egy Muhi nevű falunál is). Orbán méltó utódjuk lehet.

Szóval a magyar érdek. Az az első. Például most az a magyarok legnagyobb érdeke, hogy kimaradjanak a háborúból, ugyanúgy, mint ahogy kimarad Németország, vagy kimarad Lengyelország, az Egyesült Államokról nem is beszélve. Ezek mind-mind kimaradnak, hiába háborúpártiak. A mi óriási szerencsénkre a miniszterelnök úr elintézte, hogy mi is kimaradjunk. Iderendelte Stoltenberg NATO főtitkárt, és megmondta neki, hogy mi annyira kimaradunk, hogy nagyon! És kész. Szót se többet erről! A Stoltenberg behúzta fülét-farkát, és azt mondta, persze, természetesen, miniszterelnök úr, viszonzásul csak azt a csekélységet szeretné kérni, hogy Orbán úr ne ellenezze a NATO lépéseket. Egyiket se. – Na, jól van, pupák! – veregette meg a főtitkár vállát beleegyezően a mi Orbánunk, és már el is intéződött az ügy.

Ott van aztán a még félelmetesebb ellenség, aki el akarja árasztani hazánkat feketékkel, muszlimokkal, meg mindenféle egyéb nációval, holott az a mi szuverén-privilégiumos jogunk, hogy a saját országunkat magunk árasszuk el. Kínaiakkal meg thaiföldiekkel. A mondott ellenség természetesen a nagy tőzsdecápa, aki a szegény Európai Uniót évi egymillió migránssal akarja elárasztani. Ezekből lakosságarányosan nekünk 21 000 jutna, viszont van két probléma a számítással. Egyrészt Soros egy év múlva, azaz már 2016-ban helyesbítette az egymilliót háromszázezerre (erről miniszterelnök úr és kapcsolt részei nem beszélnek, azaz ez biztosan hatalmas nagy titok!), másrészt már az első szövegben azt írta a Cápa, mindenki oda kerüljön, ahol szívesen látják, és ahová maga is szeretne menni, ugyanis szerinte ez a befogadás sine qua non-ja, azaz ami nélkül a befogadás nem működik. Ebből láthatóan Soros már 2015-ben úgy gondolta, hogy Magyarországra ne jöjjön senki, mert egyrészt ide úgysem akar jönni senki, másrészt nem látnák szívesen, azaz pont az volt Soros terve, ami Orbáné is. Migráns ide egy darab se! Sajnos a miniszterelnök úr vagy nem tud latinul, vagy ez is nagy titok, mert erről sem szokott szólni. Hogy aztán Soros terve nem is terv, csak egy javaslat, amelyet az EU nem vesz nagyon komolyan, az már a harmadik nagy titok, ugyanis nálunk a kormány és pártszócsövek mindig Soros tervet mondanak, mindig egymillió migránst emlegetnek, mindig arról beszélnek, hogy Brüsszel erőszakkal fogja őket ide telepíteni, és csak miniszterelnök úr áldozatos harcának köszönhető, hogy még nincsenek itt. Vajon miért titkok ezek, és miért nem tud róla a nép?

A miniszterelnök úr harmadik nagy harca a gyerekátoperáltatók elleni. A miniszterelnök úr a tudatlanság fegyverével küzd, 18 éves koráig a gyermek nem csak az „aberrációkról” nem tudhat (Orbánék szerint minden az, ami nem fekete-fehér), hanem arról a „normális” szexről sem, amelyet majd 18 éves kora után a miniszterelnök úr sok új magyar gyermek nemzése céljából elvár tőle. Az, hogy a gyermeki tudatlanság törvényileg kötelezővé tétele és az abortusz elleni küzdelem hogy fér össze logikailag, egyelőre kiderítetlen. Ahogy nézem, sok munka lesz vele.

Itt tarunk most. Már negyedszerre nézzük azt a darabot, amely már elsőre is dögunalmas volt, de miután a legtöbben erre váltanak jegyet, nem cserélik másik darabra, mindenkinek ezt kell néznie. A színháztető már beázik, a székek recsegnek, a szereplők kilátástalanul ágálnak a kopár színpadon, a pattogatott kukorica elfogyott, az üdítő meleg, és nincs fűtés. Jó kis szórakozás, nemdebár? És hogy miért van így?

Pár éve láttam egy riportot valamely vidéki helyszínen az ottani Józsi bácsival.

  • Hogy kire? Hát nézze, a Gyurcsány elvette a tizenharmadik havi nyugdíjamat, az Orbán meg adott tízezer forintot. Van még kérdés ezzel kapcsolatban?

Mint az ismert, a tizenharmadik havit nem Gyurcsány (ő a regnálása alatt végig fizette), hanem a Bajnai kormány szüntette meg a világválság miatt, de Bajnai azt mondta, ha jobb kor jön, vissza lehet adni. Addig is bevezette a nyugdíjprémium rendszert, amely adható. Ez utóbbi az a tízezer forint, amiről a Józsi bácsi beszélt. Ebből következően minden nyugdíjasnak, ha tud a fentiekről, Gyurcsányra kellett volna szavaznia. De nem tudták. Az ország döntő része nem tudta. Ahogy a rezsicsökkentésről sem tudnak sokat, azon kívül, hogy van. Pedig nincs is törvénybe írva, hogy ezekről a választóknak kötelező nem tudnia.

Ez van. És mi itt ülünk, és nézzük tovább a nézhetetlen előadást. Nem lehetne tenni valamit, tessék mondani?

A provokáció

Ha az ember végignézi az ún. független értelmiségnek a június 9-i választás óta létrejött és az általuk birtokolt sajtóban megjelentetett produktumait, egyre erőteljesebben sugárzik belőlük a „Gyurcsány takarodj!” felszólítás.

Ez teljesen logikus és érthető is, mert ugyan mi értelme lenne azt forszírozni, hogy „Ungár takarodj!”, hiszen az LMP már a korábbi választáson sem játszott jelentős szerepet. Igaz, hogy most még feleakkora sem sikerült neki (2,18 % >> 0,87 %), sokat függetlenék nem érnének azzal, ha Ungár eltakarodna. Ez pontosan ugyanígy van a Momentummal (9,93 % >> 3,70 %) meg a Jobbikkal (6,34 % >> 0,99 %) is, egyedül az Összefogás az, amelynek szavazóbázisa ugyan közel egyharmadára csökkent, de még mindig van 370 000 ember, aki rászavaz. A cél láthatóan az, hogy ezek a DK-sok is a TISZA párt szavazói legyenek, anélkül a FIDESZ ellen esélytelen.

Addig, amíg létezik a DK, és főleg amíg Gyurcsány a pártelnök, a most is a DK-ra szavazók nyilván nem váltanak pártot, ugyanis akik akarták, már megtehették, és az Összefogás (DK – MSZP – Párbeszéd) kb. 660 000 szavazatnyi csökkenéséből láthatóan meg is tették. A többi szavazójuk megmaradt, és várhatóan marad is addig, amíg a gyurcsányi DK létezik. A fenti okból kell valahogy elérni, hogy Gyurcsány távozzon, akkor a DK szétesik, és a párt még megmaradt szavazói, mást nem tehetnek, átvándorolnak a TISZÁ-hoz, azaz az egyetlen olyan párthoz, amely

  • nem a megszűnés határán ingadozik, mint a Momentum, az LMP, az MSZP, a Párbeszéd meg a Jobbik,
  • nem szélsőjobbos, mint a Mi Hazánk,
  • nem viccpárt, mint az MKKP,
  • és főleg nem Orbán, mint a FIDESZ.

A mai FIDESZ ugyanis = Orbán. A TISZA úgy tesz, mintha ő maga nemcsak nem Orbán lenne (ami tény, mert Orbánból csak egy van), de FIDESZ-hez sincs semmi köze. Ebben az esetben nagy kérdés, hogy a FIDESZ-en kívül kinek van annyi pénze és akkora, a közösségi térben működő hálózata, amellyel Magyar ilyen mértékű felfuttatása pár hónap alatt megszervezhető.

A munka nagy valószínűséggel már vagy egy éve megkezdődhetett, mert egy efféle hadművelet nem csak nagy volumenű, de nagyon időigényes is – egy totálisan ismeretlen, ugyanakkor a baloldaliaknak túl fideszes egyénről van szó, akiről el kellett terjeszteni, hogy istenbizony áruló, és hogy van valamije Orbán ellen. A közreműködő influenszerek jó része nyilván nem tud róla, kinek a hackerei állnak a háttérben mikor lájkoltat és megoszt, de van akkora averziójuk Gyurcsánnyal szemben, hogy ha gyanakszik is egyik-másik, simán túllép rajta.

A szavazásból kiolvasható végkonklúzió: komolyabb eszközökhöz kell nyúlni, mert ez a szemét nem akar elmenni, és a szavazói nélkül a TISZÁ-nak nincs esélye Orbán ellen. Az első komolyabb eszköz a 444.hu-ban jelent meg „A paprikajancsi visszatér 3 – Feri nem megy a kutyák közé” címmel. A cikk határozott és egyértelmű provokáció, mégpedig hadüzenet nélkül, bemutatva a független értelmiség álláspontját, azaz hogy eddig sem voltunk úrifiúk veled szemben, te nyomorult, de amit most kapsz, az a korábbiak többszörös hatványa lesz! Felkapod majd a fejed, és hibázol, ha ezt elolvasod.

A sikerességet mutatja, hogy Gyurcsány visszaszólt, amit természetesen nem kellett volna, ugyanis erre várható módon egy emberként robbant a szakma, hogy hát itten a szabad újságírást támadják! A szabad újságírás tudvalévőleg az, hogy azt írok, amit akarok, és akkor nincs is korlátom semmi, mert nem tudnak rajtam kifogni.

Gyurcsány reakcióként azt írta, hogy az írást és a stílust megalázó szándékúnak, rosszindulatúnak, hatásvadásznak tartja. Az újságíróról az a vélemény a DK-ban, hogy “becstelen firkász, a lapja pedig szennylap”. Kijelenti azt is, hogy “magára valamit adó ember szerintünk undorral elfordul egy ilyen laptól.” Hozzátette, hogy a 444.hu kétségtelenül amellett kampányol, hogy Gyurcsány tűnjön el a közéletből, lehetőség szerint a DK-val együtt, a párt azonban nem gondolja ugyanezt a 444.hu-ról. Hogy ettől kezdve a DK Uj Péteréket ellenségének tartja, az viszont természetes.

Ha megnézzük, a gyurcsányi mű is tisztán vélemény, azaz a sajtó ellen semmiféle támadást nem tartalmaz, sőt külön kiemeli, hogy a 444.hu-nak is joga van a létezésre, ha finoman szólva nem is maga a The Times. A DK részéről így minden szabad sajtó ügyben elvárt követelménynek elég tétetik, nehéz vele bármit kezdeni. El is halt az ügy, csönd van a cikk körül, de azt hiszem, nem ez volt az utolsó támadás.

Kíváncsian várom a további fejleményeket. Esetleg Rogánék és/vagy Habonyék is beszállnak a közös ügybe (FIDESZ + ellenzék Gyurcsány ellen), hogy a 444.hu-nak az alpáriságát illetően kiváló, egyebekben viszont eléggé dilettáns, úri körökben tripla pihá-val jellemzendő akármicsodáját kissé feldobják. Ebben az egyben szakértők ugyanis. Ha már a többihez hülyék…

Persze ha a FIDESZ-nek a TISZÁ-hoz nincs köze, akkor nem teszik. Kénytelen lesz az ügyben érintett sajtó kizárólag saját erőre támaszkodni. Az meg sajnos nem sok.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK