Arról kérdezik az ATV Startban Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármestert, hogy civilek aláírásokat gyűjtenek egy petícióhoz azért, hogy mégse épüljön a ferencvárosi Duna-parton atlétikai stadion, hanem csak közpark legyen a rehabilitálandó területen.
A kezdeményezők arra hivatkoznak, hogy az építkezés még nem kezdődött el, csak a területet „rozsdátlanították”, továbbá hogy mind Baranyi Krisztina kerület, mind pedig Karácsony Gergely főpolgármester azt képviselte tavaly a választási kampányban, hogy ne épüljön stadion, hanem a főváros új nagy parkja jöjjön létre a ferencvárosi Duna-parton. Tavaly ősszel viszont a főváros és a kerület elfogadta a stadionépítést annak fejében, hogy a kerület jelentős fejlesztésekre kap pénzt a központi költségvetésből (rendelőintézet, lakóterületi rehabilitáció) és a park megépítése a stadion körül (a főváros pedig az egészségügyi alap- és járóbeteg szakellátás fejlesztésére kap ötvenmilliárd forintot).
Baranyi Krisztina szerint a véleményében „nincs változás, és abban sincs változás, hogy a civilekhez hasonlóan mindenki parkot szeretne a Duna-partra, csak ez nem lehetséges. Azért nem lehetséges, mert tavaly novemberben volt egy döntési pont, ahol eldönthette Budapest illetve a kerület vezetése azt, hogy melléáll ennek a projektnek vagy nem áll mellé. …Ez az alku, ami a kormánnyal köttetett, a ferencvárosiaknak, a ferencvárosi lakosoknak több tízmilliárd forintos olyan beruházást jelent és fejlesztést, amire a kerületnek a következő húsz évben sem lenne pénze. Ez jelent egy vadonatúj óvodát, jelent egy vadonatúj szakrendelő intézetet, jelenti nyolc nagyon lerobbant olyan komfort nélküli ház, lakásoknak a felújítását, rehabilitációját, ahol egyébként kétszáz család él úgy, hogy a vécé a folyosón van, jelenti a Kis-Duna…”
„A döntési pont azért volt tavaly novemberben, mert akkor lehetett volna még az atlétikai világbajnokságot úgy visszamondani úgymond, tehát a szövetségnek jelezni azt, hogy Magyarország nem rendez ilyen játékot. Akkor volt valóban egy nagyon szoros határidő, de most már nem hiúsulhat meg. Tehát a stadion meg fog épülni. Ha a tiltakozás olyan mértékű, amit egyébként nem nagyon tudok elképzelni, hiszen
ennél erősebb felhatalmazása a sportberuházásnak pontosan az alku folyamán, hiszen az alku arra futott ki, hogy ott az lesz, amit most a civilek követelnek.
Közpark, futókör, játszótér, kondigépek, extrém sportpark, egy nyüzsgő nagy déli zöldpark, hasonló a Margitszigethez, és egyébként a park közepén valóban lesz egy stadion. De ez az egyetlen olyan sportberuházás, amelyet utána közcélra lehet majd használni. Tehát ez egy olyan alku volt – és most egy kicsit tekintsünk el a Ferencvárosnak adott egyébként több tízmilliárdos fejlesztéstől – ami valóban visszaadhatja a Duna-partot. Mert ha nem lett volna ez a beruházás, ez a terület az állam tulajdona. Csak és kizárólag az államnak van pénze rajta fejleszteni. Tehát ha annak idején mi elutasítjuk ezt a beruházást, ez a terület az enyészeté marad, szennyezetten. Betongyár volt ott évtizedekig, betont gyártottak, teljesen szennyezett, rekultiválatlan terület, amelyet nem lehetett volna semmire sem használni. Ferencvárosnak nem lenne annyi pénze, hogy visszaadja ezt a területet az embereknek.”
Baranyi Krisztina érvelése fölöttébb meggyőző. Igen, a kormány visszautasíthatatlan ajánlatot tett a fővárosnak és a kerületnek: az atlétikai stadion támogatásának fejében többletforrásokat kínál egész Budapestnek, óvodát, rendelőintézetet és komfort nélküli lakóházak rekonstrukcióját a kerületnek, és emellett a majdani stadion körül közparkot és azt, hogy a sportlétesítményt használhatja majd a lakosság.
Mégis baj van ezzel az alkuval.
Magyarországnak, a magyar társadalomnak ugyanis nem érdeke, hogy újabb meg újabb sportlétesítményeket építsenek az adófizetők pénzéből az országban, mégpedig azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a Momentum népszavazási kezdeményezése nyomán meghiúsult 2024-es olimpiai pályázat helyett úgy pályázhasson egy későbbi időpontban az Orbán-kormány, hogy addigra a szükséges sportlétesítmények nagy része már készen áll.
Gondolom, állampolgárként, választóként sem a főpolgármester, sem a kerületi polgármester nem szavazna arra, hogy a költségvetésből tíz- és százmilliárdokat fordítsanak újabb és újabb stadionon és sportcsarnokok építésére.
Ezért is szerepelt a stadionstop a 2019-es önkormányzati választási programban.
Mégis kizsarolták belőlük az atlétikai stadion támogatását. A magyar önkormányzatok vezetőinak, a polgármestereknek és a főpolgármestereknek a hatalma ugyanis már-már látszólagos.
Az Orbán-kormány tíz év alatt olyan mértékben fosztotta meg őket a saját adóbevételektől (persze el kell ismerni, hogy ez a folyamat már a szocialista-szabaddemokrata kormányok alatt is jelentősen előrehaladt -, hogy saját pénzből semmilyen érdemi fejlesztésre nincs módjuk.
A „modern városok programja”, amire oly büszke a kormány, arról szól, hogy a kormány költségvetési támogatásokat ad a városokban szükséges olyan fejlesztésekhez, amelyeket normális viszonyok között egy megyei jogú városnak saját adóbevételéből kellene tudnia megvalósítani.
Egy metróvonal vagy egy repülőtér építéséhez másutt is szükség van központi támogatásra, de egy uszoda, alul- vagy felüljáró építéséről, híd felújításáról, járműbeszerzésről stb. egy város maga dönt és maga is tudja finanszírozni.
Ahhoz persze övé a teljes iparűzési adó és az szja egy része is, ahogy ez a kilencvenes években volt. Akkor az önkormányzati választás valódi hatalmat adott a polgármester vezette helyi önkormányzatnak. Az Orbán-rendszerben azonban ez nem így van.
Hiába nyeri meg a választást a polgármester és a mögötte álló többség, minden jelentősebb lépéséhez szüksége van a kormány jóváhagyására. E nélkül hivatalba lépésekor máris béna kacsa.
Ugyanezt láttuk a színházak ügyében: a fővárosnak nincs annyi pénze, annyi adóbevétele, hogy finanszírozni legyen képes a maga által fenntartott színházakat. Rákényszerült arra, hogy a fővárosi színházak jó részét átadja a kormánynak.
Nézzünk szembe vele: az Orbán-rendszer egészén belül az önkormányzati választáson szerzett mandátummal csak korlátozott hatalmat lehet szerezni, a választás győztese folyamatos alkudozásra, másképpen megalkuvásra kényszerül a vele szemben ellenséges, a főhatalmat gyakorló, és ezen az alapon minden pénzét elvonni kész kormánnyal.
Tartok tőle, hogy polgármestereink, főpolgármesterünk nem voltak ennek tudatában, amikor a tavalyi választáson elindultak.
