Kezdőlap Itthon Oldal 168

Itthon

Amit férfiingről tudni kell

Az ing a férfi ruhatár alapdarabja, amely magát az eleganciát testesíti meg. Minden, amit tudni érdemes a tökéletes férfi ingről.

Stílusos férfi ruhatár alapdarabjai

Ahhoz, hogy megtaláljuk a tökéletes férfi inget, több szempontot kell figyelembe vennünk a választás során. De milyen a tökéletes férfi ing? Egy biztos: sugárzó megjelenést kölcsönöz viselőjének. Ezt a hatást csak és kizárólag egy testalkathoz illő ruhadarab érheti el, amely kiválóan megfelel az adott alkalomhoz is. Mit érdemes tudni a férfi ruhatár alapdarabjáról, és melyek a legdivatosabb férfi ingek?

Divatos férfi ing fazonok

Ha valaki azt gondolta volna, hogy minden férfi ing egyforma, akkor most megcáfoljuk eddigi hitét és bebizonyítjuk, hogy vannak különbségek a fazonok között.

Az egyik leggyakoribb címke, amit a boltokban látni, az a slim fit felírat. Ez a fazon egy szűkített, tapadós inget rejt, amely leginkább magas, sportos testalkatú férfiaknak áll jól. A slim fit ingek nem igazán adnak mozgásteret viselőjüknek, így fontos a megfelelő méret kiválasztása, amelyben kényelmesen érezheted magad tárgyalás közben, vagy egy kiadós ebéd után is.

A második legismertebb fazon a body fit, amely egy szélesebb körben elterjedt férfi ing típus. Ez a fazon nem csak a kisportolt, vékony férfiaknak kedvez, hanem az átlagos testalkatú urak is szívesen részesítik előnyben. A body fit ing a slim fit inghez hasonlóan derékban és csípőben is szűkített, azonban jelentősen bővebb fazon.

A harmadik típus a regular fit férfi ing, amely az erősebb testalkatú férfiak kedvence. Ez a fazon bátran hagy mozgásteret, így bármely alkalomhoz tökéletes viselet.

Színes és mintás férfi ingek

A férfi ingek világa sem csupán fekete és fehér. Bár kétség kívül a fehér ing az, amelyik bárhol bármikor megállja a helyét. Ez a szín testesíti meg magát az eleganciát, így az üzleti életben, különleges alkalmak során ez a legjobb választás.

Azonban nem szabad megfeledkezni a színes és mintás férfi ingekről sem. Az egyik legnépszerűbb a favágó ing, amely kockás alapon piros, zöld vagy kék színkombinációkban kapható leggyakrabban az üzletekben. Közkedvelt még a csíkos, apró pöttyös, esetleg horgony mintás ing is. Az elegánsabb fazonok, színek és minták mellett egyre népszerűbbek a kicsit bohókás darabok, amelyek élénk színekkel, nagyobb mintákkal dobják fel a mindennapi viseletet.

Melyik alkalomra milyen férfi inget válasszak?

A legfontosabb aranyszabály, amelyet érdemes betartani, az a hosszú ujjú ing és a rövid ujjú ing viseléséhez köthető. Elegáns alkalmakon, hivatalos eseményeken hosszú ujjú ingben illik megjelenni, legyen ez egy munkahelyi megbeszélés vagy akár esküvő. A rövid ujjú ingek ezzel ellentétben kiválóan alkalmasak szórakozóhelyekre, családi és baráti összejövetelekre, vagy akár munkahelyre is, amikor nem vár minket egy-egy komolyabb tárgyalás.

Érdemes még az alábbi tanácsokat megfogadni:

  • A rohanós vagy meleg nyári hétköznapok szinte megkövetelik, hogy kicsit bővebb, body fit vagy regular fazont válasszunk, amelynek anyaga kellően lenge és nem engedi, hogy izzadságfoltok díszítsék.
  • A farmer ingek sportos eleganciát sugároznak, így bátran beépítheted a hétköznapi szettek közé, akár farmernadrággal párosítva.
  • A formális eseményeken a fehér ing mellett a halványkék és a világosabb színek még megengedettek, de a mintás, erős színek viselését érdemes elkerülni.

Összegzés

Az férfi ing vásárlása komoly feladat elé állítja a férfiakat, hiszen megannyi szempontra kell odafigyelni annak érdekében, hogy a tökéletes darabbal térjünk haza. A legfontosabb mind közül, hogy az ing megfelelően illeszkedjen testalkatunkhoz, ne válasszunk túl bő fazont, amely hanyagságot tükröz. Egy remekül kiválasztott fazon bárhol, bármikor eleganciát sugároz, így garantáltan nem okoz csalódást viselőjének.

Nem ciki pártpropagandistának lenni, csak letagadni gáz!

Orbánék kétségtelenül egyik legravaszabb húzása az volt, hogy amint tudtak rátenyereltek az állami hírügynökségre. Ingyenessé tették az MTI immár kontrollált és általuk befolyásolt híreit. Leuralták a nyilvánosságot és gombamód szaporították azokat a kamu-, illetve részkamu intézeteket, amelyek minden esetben az ő álláspontjukat szajkózzák a nyilvánosságban.

Mindenki látta már azokat az egyenöltönyös „szakértőket” és „elemzőket”, akik a kormánysajtóban robotikusan mondják a központilag kiadott paneleket.

Ne legyen tévedés, ők egytől egyig fizetett pártpropagandisták. Nincs ebben semmi ciki egyébként, pártpropagandistának lenni teljesen legitim állás (a közpénzből való finanszírozása azért felvet kérdéseket). Csak az a végtelenül szánalmas, amikor ezt megpróbálják eltagadni.

Bevallom, nem is értem az olyan – magukat nem kormányszolgának tartó – médiumokat, amelyek kritika nélkül szólaltatják meg rendszeresen a hír- és elemző anyagaiban például Deák Dánielt, aki egy szintén

állami pénzekkel kitömött kormányközeli intézet komoly elemzőjének igyekszik mutatni magát, de a fideszes narratíva kizárólagos és remegve igyekvő felmondása végtelenül komolytalanná teszi.

Hasonló a helyzet a szintén ügyes névválasztással Alapjogokért Központnak hívott propagandaintézettel. Önmagában megmosolyogtató, hogy csak a kormányzat által megtiport emberi alapjogokért nem sikerült kiállniuk egyetlen alkalommal sem. Igaz, nem is rejtik túl nagy véka alá helyzetüket: vállalt céljuk „ellenpólust” képezni a napjainkban az „élet számos területén túlburjánzó emberi jogi fundamentalizmussal és politikai korrektséggel szemben.

” Szeretném még egyszer leszögezni, hogy pártpropagandistának lenni nem ciki. megpróbálni független és objektív szakembernek mutatkozni közben viszont már annál szánalmasabb.

Ez igaz jelen esetben is. Az Alapjogokért Központ manapság azzal vetette észre magát, hogy egy általa szervezett, erősen fideszes „magánrendezvény” (ejtsd: kerti party egy kastélyban) után a fél kormány házikaranténba került. A koronavírust hordozóknak természetesen ezúton is gyors felépülést kívánunk. De nem csak emiatt

tökéletes példa a „független intézet”, amely vaskos közpénzekből működik: a Fidesz pártalapítványától és az MNB egyik alapítványától is milliókat kaptak.

A közpénzben fürdő cég vezetője az a Szánthó Miklós, aki a KDNP ifjúsági szervezetének volt tagja, de a sajtóhírek szerint képviselte már a Fidelitas-t is az Európai Néppárt ifjúsági tagozatában. Jelenleg egyébként nem mellesleg az állami segítséggel összetákolt, több száz újságot és egyéb médiumot kontrolláló fideszes médiagólem vezetője. A központ stratégiai igazgatója az a Kovács István, aki a Fidesz EP-listáján szerepelt még tavaly és pont lecsúszott a mandátumszerzésről.

Törcsi Péter kutatási igazgató pedig a hírek szerint rendkívül szerencsésen alapít céget,

2018-ban ahogy elindította saját tanácsadó vállalkozását, máris milliós megrendelést kapott a Miniszterelnökségtől és a Fidesz országgyűlési frakciójától. De a központ vezetői között szerepel Panyi Miklós igazgató-helyettes is, aki szemérmesen csak annyit ír magáról a honlapon, hogy az Európai Parlament „néppárti frakciójának magyar sajtótanácsadója” volt, ami lefordítva annyit jelent, hogy a fideszes EP-képviselők sajtótitkáraként dolgozott.

A cég vezető elemzői közül többen nemrég még a Miniszterelnökség és a kormánypropagandával foglalkozó Miniszterelnöki Kabinetirodán dolgoztak, a kormánymédiában rendszeresen szereplő Párkányi Eszter elemző pedig nem is olyan rég még a Fidelitas szóvivőjeként tartott sajtótájékoztatókat.

És még mielőtt az – épp Kovács Istvánék Megafon-projektje által kiképzett – kormánypárti kommentkommandó kifent klaviatúrával rám ugrana: nincs ezzel semmi gond. Képzett, világlátott emberek dolgoznak ennél a kormányközeli intézetnél. Pontosabban ennél az intézetnél is.

A baj azzal van, hogy adófizetői pénzzel tömik ki ezeket a propaganda-vállalkozásokat (vagy, ahogy a kormányzati sajtó írná „álcivileket”). Az általuk közvetített elemzéseket, kijelentéseket, állításokat pedig néhányan komolyan veszik és nem a Fidesz-kormány újracsomagolt álláspontjaként kezelik. Orbánék jól működő, profi megmondó-hálózatot építettek ki a nyilvánosság befolyásolására. Ha ezt látjuk, tudjuk és ennek megfelelő komolysággal viszonyulunk a szereplőihez, akkor hajlíthatják bárhogy a valóságot, az mindig utat fog törni magának.

Újhelyi István

Háttal Európának

A kormány eldöntötte, Gulyás Gergely bejelentette: a járvány visszatérése miatt a kormány újra lezárja a határokat. Nem olyan szigorúan, mint márciusban, de mégis csak azt határozták el, hogy külföldiek alapesetben nem utazhatnak be Magyarországra, a külföldről hazatérő magyaroknak pedig két hétre karanténba kell vonulniuk, ha csak nem mutatnak be két egymást követő tesztet.

Egyéb változást nem jelentettek be: nem korlátozzák az eddigiekhez képest a rendezvényeket, összejöveteleket, nem szankcionálják a higiéniai szabályok (maszkviselés, távolságtartás) megsértését, az iskolai tanítást pedig úgy vezetik be, hogy az osztálytermekben sem a távolságtartás nem megoldott, sem a maszkviselés nem kötelező, és még a hőmérőzésre irányuló javaslatot is elutasították, továbbá a pedagógusokat sem kívánják általában tesztelni.

A munkahelyeken sem térnek vissza a home office-hoz, a minisztériumokban pedig kifejezetten elutasítják azt. A focipályákon továbbra is lehetnek nézők, sőt a Szuper Kupa döntőjére még külföldről is jöhetnek nagy csapatokban.

Egy nappal korábban a német szövetségi kormány megegyezett a tartományokkal, hogy miként válaszoljanak a járvány terjedésére.

A karantén- illetve tesztkötelezettséget csak a veszélyeztetett országokból illetve régiókból beutazókra mondták ki, és nem mindenkire, aki külföldről érkezik az országba.
Az uniós országok többségéből, így Ausztriából és Magyarországról is szabad a beutazás. A maszkviselés be nem tartását viszont pénzbírsággal szankcionálják.
Az iskolai tanítást úgy vezetik be, hogy az osztályokon kívül minél kevésbé találkozzanak a gyerekek, a pedagógusokat tesztelik.
A focipályákon továbbra sem lehetnek nézők: a Bundesliga szerette volna, ha – szigorú szabályok szerint – lehetnének, de javaslatát az egészségügyi miniszterek elutasították.
A járvány kezdetén az EU több tekintetben nem működött, és ebben az országok közötti szabad utazás, Schengen megszüntetése volt a legsúlyosabb jelenség. Amikor a turistaszezon kezdetére Európán belül újra szabaddá tették az utazást, Európa politikusai többé-kevésbé elhatározták, hogy ilyet még egyszer nem csinálnak. Nem csinálnak azért sem, mert a fertőzések elterjedtségében jelentősen csökkentek az országok közötti különbségek. És azért sem, mert a mai Európában a határátlépések nagyon nagy része napi munkába járással vagy heti, havi ingázással függ össze. Ennek korlátozása súlyos gazdasági és szociális hátrányokkal jár.

A fertőzött országokból érkezők szűrése indokolt, a beutazási tilalmak meghirdetése – miközben minden más tekintetben szabad utat engednek a vírusnak – megint az európai normák tagadását jelenti.

Persze, hogy Orbánék ezen a ponton akcióznak a járvány kapcsán, az logikusan következik nacionalista, elzárkózó gondolkodásukból. Ilyen korlátozást már uniós tagállam nem vezetett be.
Tavasszal a magyar korlátozások nagyjából abban az irányban haladtak, mint a többi európai ország intézkedései. Gyökeres eltérés csak a gazdasági lépésekben volt: a magyar kormány összehasonlíthatatlanul szűkebb körben segített az egzisztenciájukat elvesztőkön, mint a legtöbb európai ország. Most viszont a határ újbóli lezárásával a járványellenes intézkedésekben is eltérő irányt választott.

A borsodi jelölés tanulsága

Azt írtam itt néhány nappal ezelőtt, hogy Setét Jenőnek igaza van, Bíró László mint közös ellenzéki jelölt a Borsod megyei 6. választókerületben nem támogatható. Pedig akkor még nem is ismertük azokat a durva antiszemita kijelentéseit, amelyeket azóta a kormánysajtó összeszedett.

Azóta megismertük. Bíró bocsánatot kért, és a többi párt ezt elfogadta.
Ez nevetséges. Ilyen uszító mondatokért nem lehet bocsánatot kérni. Nem egy interjúban vagy tévés beszélgetésben elhangzott félrefogalmazott mondatokról van szó, hanem leírt, átgondolt mondatokról. Vagy azért fogalmazott így, mert így gondolja, vagy mert azt gondolja, hogy a választók gondolják így, akiket meg akar nyerni. Akár így, akár úgy, ezért nincs értelme bocsánatot kérni, és az ilyen bocsánatkérést nincs értelme elfogadni. A bocsánatkérés sem azon nem változtat, hogy miként gondolkozik az illető, sem pedig azon, hogy mivel akarja megnyerni a választóit.
Az a közlemény ráadásul, amelynek alapján Setét Jenő rasszistának mondta Bírót, nem is az ő mondata volt, hanem a párt közleménye, amelyet ő feltett a Facebook-oldalára. Jakab Péter pártelnök pedig kiállt e közlemény mellett az Egyenes Beszédben. És kiállt a Csongrád megyei Jobbik-elnök melegekkel szembeni előítéleteket hangoztató álláspontja mellett is:

Azt tudom, hogy a magyar emberek számára mi a fontos, és mi a kevésbé fontos. A belpesti kávéházakban lehet, hogy az a fontos, hogy legyen szivárványos lobogó egy városházán, de általában akkor, amikor hónapról-hónapra nő a munkanélküliek száma, és egzisztenciák kerülnek veszélybe, és jön a tanévkezdés, és az ember azt sem tudja, hogy miből vásárolja meg a tanszereket, akkor a legkevésbé sem az foglalkoztatja az embereket, hogy most egy városházán van-e szivárványos lobogó, avagy sem.”

Magyarul: Jakab pártelnök szerint az embereket csak a jólétük érdekli, a jogaik nem, és ezért csak több jólétet kell nekik ígérni, több jogot nem. Meleg polgártársaink nem számíthatnak arra, hogy egy elképzelt „kormányváltás” után az új parlamenti többség a Jobbik képviselőinek részvételével jogegyenlőséget teremt a melegek számára.
Hogy a Jobbik nem fog ilyen dolgokban vétózni? Miért ne? Amikor a Karácsony Gergely vezette új fővárosi vezetés egyelőre csak leállította egy új Szent István-szobor felállítását Lukács György szobra helyett, a budapesti Jobbik-szervezet már is tiltakozott arra hivatkozva, hogy jobbikos szavazatok is kellettek Karácsony győzelméhez. Pedig a fővárosi közgyűlésben nincs is jobbikos képviselő. Az elképzelt majdani Országgyűlésben minden bizonnyal lesz.

Szóval, mindebből számomra az a tanulság, hogy baloldaliak és liberálisok aligha tudnak közösen kormányozni a Jobbikkal. Sokakkal ellentétben én nem kifogásoltam és ma sem kifogásolom, hogy 2018-ban nem lépett vissza a javamra a Jobbik és az LMP jelöltje a budapesti 3. választókerületben, mert úgy gondolom: olyan alapvető politikai különbségek választanak el bennünket, hogy ez nem várható el tőlük. Ma sem gondolom, hogy bármely választáson a Jobbik támogatásával szeretnék közös jelöltként elindulni. Mint ahogy azt sem hiszem, hogy szavaznék egy olyan közös listára, amelyen jobbikos politikusok szerepelnek.

Talán még sokan emlékeznek, hogy kemény vita folyt köztünk a DK-ban, amikor a párt 2014 őszén Miskolcon a rendpárti, sőt rasszista kijelentéseiről ismert Pásztor Albert volt rendőrkapitányt támogatta (az MSZP-vel közösen) polgármester-jelöltként. A fideszes polgármester fölényesen megnyerte a választást, a DK következő kongresszusán pedig Gyurcsány Ferenc elismerte, hogy hiba volt Pásztor jelölése.

A magyar egészségügy nemzetbiztonsági kockázattá vált!

Orbán Viktor néhány évvel ezelőtt, már miniszterelnökként azt mondta: „azt, hogy milyen lelkülete van egy országnak, az mutatja meg, hogy mennyire törődik, milyen színvonalon törődik, mennyire tartja fontosnak polgárai sorsát.” A jelenlegi kormányzat ehhez képest deklaráltan harmadrangú területként kezeli az egészségügyet és vele a magyar polgárok egészségét, sorsát.

Egy valóban nemzeti kormánytól elvárható lenne, hogy az egészségügyet nemzeti ügyként kezelje és ne csak szavakban, de tettekben is tegyen érte. Miközben Orbán Viktor arról szónokol az állami médiában, hogy a magyar egészségügyi rendszer „Európában a legjobban teljesítők közé tartozik”, a magyar valóság közben több mint riasztó.

Az Eurostat és az OECD adatai alapján Magyarország az EU halállistájának egyik vezetője. Kimondani is hátborzongató, de egy magyarországi kisváros lakosságával megegyező, sokezer ember életét lehetett volna megmenteni az elmúlt években, ha jobb lenne a magyar egészségügy. Hazánk nemcsak a kezelhető/gyógyítható halálozás kapcsán teljesít tragikusan (az EU-tagországok utolsói között végeztünk, csak Románia, Lettország, Bulgária és Litvánia produkált rosszabb adatokat), de

a megelőzhető halálesetek számában már egyenesen mi vagyunk a legrosszabbak.

Nálunk regisztrálták a legtöbb ilyen halálesetet, az EU átlag kétszeresét. Ezek azok a halálozások, amelyek megelőző- és szűrőprogramokkal, életmódváltással elkerülhetőek lennének. A statisztikai adatokból jól látszik, hogy ha az egészségügyi rendszerünk olyan színvonalú lenne, mint Ausztriában, akkor az ottani hasonló adatok arányait figyelembe véve Magyarországon tízezerrel kevesebb ember halt volna meg. Ennyit számít, hogy az ember a határ melyik oldalán él.

Ki kell jelentenünk, hogy a magyar egészségügy helyzete nemzetbiztonsági kockázat lett!

Azonnali és radikális lépések kellenek az egészségügyben, hogy megfordítsuk a romló statisztikát és mind több emberéletet tudjunk megmenteni az értelmetlen és megelőzhető haláltól. A mai napon ezért levélben kértem tájékoztatást Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkártól a kormány stratégiai elképzeléseiről, ahogyan arról is: mire és milyen formában akarják elkölteni a következő hétéves európai költségvetés egészségügyre szánt forrásait.

Ugyancsak választ várok a kormány képviselőjétől arra: mikor kívánják végrehajtani azt az ágazati stressz-tesztet, amely megmutatná az egészségügyi rendszer hibáit, fekete foltjait és alapot biztosítana az alapvető és átfogó minőségi kritériumok megteremtéséhez.

Emlékezetes, hogy az Európai Parlament még július elején fogadta el azt a stratégiai koncepciót, amely az uniós közegészségügy javítását és megerősítését szolgálja. Ennek egyik fontos pillére volt annak az „Európai Egészségügyi Uniónak” a koncepciója – benne a stressz-teszt szorgalmazásával -, amelynek kidolgozásában aktív szerepet vállaltam.

Rendkívül meglepne, ha a kormányzat nem akarná végigcsinálni ezt a minden szempontból hasznos stressz-tesztet, hiszen a javaslatot a Fidesz EP-képviselői is – igaz, csak az előzetes aknamunkájuk csődje után – megszavazták és támogatták, vagyis elvben tükrözi a kormányzat álláspontját is. Számomra az egészségügy helyzete nemzeti ügy, amely elsődleges prioritást kell, hogy élvezzen. A magát nemzetinek mondó kormány is lassan bizonyíthatná, hogy neki Magyarország nem csak plakátokon az első.

Ujhelyi István

Vasfüggöny

Ha jól értem, a vasfüggöny még mindig megvan. Budapesti nagykövetségek közleményben álltak ki a melegek szervezetei – precízebben az LMBTQ-mozgalom – mellett.

Hogy Magyarországon ilyesmire szükség van, az sajnálatos, de tény. Hogy a közlemény megszületett, az helyes. A dologban az az érdekes, hogy a közleményt a nyugat-európai, észak-amerikai országok, Izrael, Ausztrália és Új-Zéland nagykövetségei jegyzik.
A visegrádi országok, Románia, Bulgária, Szerbia, Horvátország, Szlovénia nagykövetségei nem szerepelnek a listán. Összesen három egykori szocialista ország: Lettország, Litvánia és Montenegró nagykövetségei csatlakoztak az akcióhoz. (A baltiak közül hiányzik Észtország, vajon miért?) Az Európát kettéválasztó, a Balti-tengertől az Adriai-tengerig húzódó vonal tehát –az említett kivételekkel – ma is megvan. Nyugat-Európa legtöbb országában elismerik a melegházasságot, Kelet-Európában tudtommal sehol. Az emberek egyenlő jogai, egyenlő méltósága az egykori vasfüggöny keleti oldalán csak korlátozottan érvényesül.
A melegek elleni uszítás ott volt Andrzej Duda kampányában a lengyel elnökválasztás második fordulójában, a szlovák parlamenti választás győztese is sietett leszögezni, hogy továbbra is ellenzik a melegházasságot, nálunk Orbán alaptörvénybe iktatta a maga házasság-definícióját. Romániában és Szlovákiában érvénytelen lett az ügyben kezdeményezett népszavazás – a nép ott is okosabb és toleránsabb, mint a politikai osztálynak az a szegmense, amely a népszavazást kezdeményezte.
Pedig, ha egyszer megbukik az Orbán-rendszer, ebben a kérdésben is le kell bontanunk a vasfüggönyt.

Meg vagyok sértve

Igen, sért, ahogy Fekete-Győr András – miután előzőleg a fejtetőre állított Gyurcsány-plakáttal fényképeztette magát a Balatonőszöd táblánál – elégedetten bejelentette, hogy Gyurcsány Ferenc azt közölte vele, hogy nem kíván a 2022-ben alakuló új kormány tagja lenni. (Nem volt ebben semmi meglepő, hiszen Gyurcsány ezt már a 2018-as választás előtt is mondta.)

Ezt követően pedig Márki-Zay Péter fejezte ki örömét, hogy Fekete-Győr szerint Gyurcsány ezt mondta, mert szerinte ez nagyban javította az ellenzék győzelmi esélyeit. Senkinek nem kell ugyanis attól félnie, hogy ha az ellenzéki jelöltekre szavaz, azzal Gyurcsányt „hozza vissza”.
Igen, sért, és nemcsak azért, mert a DK tagja vagyok. Persze, azért is.

Nem tudok róla, hogy bárki mással kapcsolatban akár Fekete-Győr, akár Márki-Zay arról elmélkedne, hogy ne legyen szerepe a feltételezett 2022-es kormányban. Se rasszista jobbikosokkall, se euroszkeptikus LMP-sekkel kapcsolatban.

Ami mármost a jobbikosokat illeti, Jakab Péter pártelnök az Egyenes Beszédben nyilatkozott elégedetten Gyurcsány kijelentéséről a következőképpen:
Én ezen a pártelnöki találkozón azt is világossá tettem, hogy a Jobbik csak egy olyan kormánynak lesz a tagja 2022 után, amelyik vállalja, hogy egy olyan Magyarországért fog küzdeni, amely jobb, mint az elmúlt harminc év valamennyi kormányzata alatti Magyarország. Ez azt jelenti, hogy ennek a kormánynak deklaráltan vállalnia kell, hogy úgy váltja le az Orbán-rendszert, hogy közben nem hozza vissza a 2010 előtti világot. Magyarán, ennek a kormánynak történelmi felelőssége lesz vállalni azt, hogy véget vet a lopásnak, a korrupciónak, és annak a tolvaj politikának, ami harminc év alatt Magyarországot Európa szegényházává tette. És, bocsánat, ebből a szempontból egyébként nagyon konstruktív, és gesztusértékű az, hogy Gyurcsány Ferenc valóban bejelentette, hogy nem lesz a kormány tagja.”
Nos, engem, aki abból az elmúlt harminc évből abban a húsz évben, amikor az utóbbi tíztől eltérően demokrácia volt Magyarországon, nyolc évig országgyűlési képviselő voltam, és összeférhetetlenségi törvényt sikerült kiharcolnom, és pártfinanszírozási törvényt is benyújtottam az Országgyűlésben, és

támogattam, amikor miniszterelnökként Gyurcsány próbálkozott az összeférhetetlenségi törvény szigorításával, merthogy ő saját pártjával szemben is fellépett a közélet megtisztításáért, bizony sért, ha őt hozzák összefüggésbe azzal, ami abban a húsz évben rossz volt, és hallgatnak arról, amit ez ellen tett.

A „harminc év” szóhasználattal a demokratikus húsz és az önkényuralmi tíz év összemosását pedig hamisításnak tartom.
Persze nem az a fontos, hogy engem ez sért. Az a fontos, hogy nem értek egyet ezekkel a ki- és bejelentésekkel. Azért nem értek egyet, mert azt tekintik a fő kérdésnek, hogy Gyurcsány benne lesz-e a feltételezett 2022-es kormányban, vagy sem, és nem azt, hogy mi lesz a feltételezett 2022-es kormány programja, mit fog kezdeni az országgal. A hat ellenzéki párt amellett, hogy megegyezett abban, hogy 106 választókerületben egy-egy közös jelöltet állít, megegyezett abban is, hogy közös választási programjuk lesz.

Vajon mi lesz ebben a közös programban, és mi nem lesz benne?

Aki ezt az oldalt olvassa, azt aligha lepem meg azzal, hogy én egyelőre nem tudom ezt a közös programot elképzelni. Nem tudom elképzelni, hogy hogyan lehet olyan programot készíteni, amelyben a határozottan Európa-párti DK és Momentum az euroszkeptikus LMP-vel és Jobbikkal meg tud egyezni. Hacsak olyan közös programban nem egyeznek meg, amelyben félreteszik ezeket az alapkérdéseket, és ugyanakkor mindenkinek mindent megígérnek, és amelynek alapján biztosan nem lehet az országot kormányozni. Tartok tőle, hogy valami ilyesmi történik.
Gyurcsány maga tett rendet ezekkel a ki- és bejelentésekkel kapcsolatban. Idézem, amit a Facebookon írt:

Nem elég győzni. Utána sikeresen kormányozni kell. A sikeres kormányzásnak sok feltétele van. Az egyik, hogy a kormány mögött erős, egységes, felelős frakciók, pártok álljanak. Tapasztaltam, hogy mihez vezet ennek hiánya.

Azt szeretném, ha az európai demokraták sikeres kormányt alakítanának és vezetnének a következő választás után. Abban látom dolgomat, hogy a Demokratikus Koalíció pártként és frakcióként erős, stabil hátországot teremtsen egy ilyen kormánynak. Vezetni szeretném ezt a pártot, és frakciónkat.”
Nem mindenben értek egyet mostanában Gyurcsánnyal, de ebben nagyon. Mármint abban, hogy egy feltételezett választási siker esetén (hogy ez a feltételezés mennyire megalapozott, azt most félreteszem) az az igazi kérdés, hogy hogyan lehet utána kormányozni. Hogyan tud kormányozni egy olyan pártszövetség, amelyben ennyire különböző politikai felfogások vannak jelen. Én is eltöltöttem négy évet egy parlamenti kormánytöbbség egyik országgyűlési képviselőjeként, és tudom, milyen nehéz volt a koalíciós együttműködés, holott az MSZP-t és az SZDSZ-t nem választotta el olyan világnézeti szakadék, mint az elképzelt 2022-es koalíció részvevőit.

Ahhoz, hogy ez a dolog egyáltalán működhessen, nélkülözhetetlen a DK-elnök Gyurcsány meghatározó szerepe.

Ahhoz, amit Gyurcsánytól idéztem, hozzá kell tenni még valamit. Ha netán az ellenzéki szövetség megnyerné a választást, nemcsak kormányozni kellene, hanem a demokratikus rendszert is újjá kellene építeni. Én nem látom, hogy az újjáépítendő demokratikus rendszer alapkérdéseit illetően ez az egyetértés meglenne. A DK-sok – maga Gyurcsány is – „európai demokratákként” szeretik jellemezni az ellenzéket, mások – legtöbbször az MSZP-s Kunhalmi Ágnes – szívesen beszélnek „köztársaságpárti” ellenzékről. Vajon beleértik-e ebbe az LMP-t, amely – a nagy nyugat-európai zöld pártoktól eltérően – szemben áll az Európai Unió fejlődési irányával, amelyet a DK és a Momentum támogat, vagy azt a Jobbikot, amely számos tekintetben ma is megkérdőjelezi a második világháború utáni Európa legfontosabb jogállami normáit, ahogy a Fidesz is? Még egy mondatot idézek Jakab Péter Jobbik-elnök interjújából: „A belpesti kávéházakban lehet, hogy az a fontos, hogy legyen szivárványos lobogó egy városházán, de általában akkor, amikor hónapról-hónapra nő a munkanélküliek száma, és egzisztenciák kerülnek veszélybe, és jön a tanévkezdés, és az ember azt sem tudja, hogy miből vásárolja meg a tanszereket, akkor a legkevésbé sem az foglalkoztatja az embereket, hogy most egy városházán van-e szivárványos lobogó, avagy sem.

Akik elvitatják a melegek igényét a jogegyenlőségre, akik nem ismerik el, hogy a fogvatartottaknak is vannak emberi jogaik, akik ellenségnek tekintik a menekülteket, azokat aligha lehet beleérteni a „köztársaságpárti ellenzékbe”, az „európai demokraták” közé, s azokkal nehéz lenne együtt újjáépíteni a jogállamot.

Setét Jenő igaza

A kiváló roma közéleti ember azon háborog, hogy az ellenzék közös jelöltje a Borsod megyei időközi képviselő-választáson olyan jobbikos politikus, aki nem is olyan régen még azt mondta, hogy a magyarokat a Hasszánoktól és Sztojkáktól, vagyis a muszlimoktól és a cigányoktól kell megvédeni.

Szerinte ilyen jelöltre ne szavazzanak a cigányok. Igaza van. Szerintem a nem cigány demokraták se szavazzanak ilyen jelöltre.

Abban ugyan már nem értek egyet vele, hogy a jobbikos jelölttel szemben szavazzanak a cigányok a Fidesz jelöltjére, de ezt nyilván érthető elkeseredésében tette hozzá. A lényeg nem ez, hanem az, hogy ilyen jelöltet demokratikus párt nem támogathat.
Persze, fel kell tenni a kérdést, hogy van-e olyan jobbikos jelölt, aki nem ilyen, aki jó szívvel támogatható közös jelöltként. Aligha. Aki bármikor korábban ahhoz a Jobbikhoz csatlakozott, abban a Jobbikban vállalt képviselőjelöltséget, amelyet Vona Gábor, Novák Előd és társaik vezettek, akkor sem különbözik érdemben a mostani borsodi jelölttől, ha mostanában nem beszél ilyeneket.
Mert az ellenkezőjét sem mondja: ők most hallgatnak az olyan dolgokban, amelyekben tíz éve annyira hangosak voltak. De azért a Jobbik a 2018-as választás után a Fidesszel együtt szavazott meg egy alaptörvény-módosítást, menekültellenes és hajléktalan-ellenes pontokkal.
Az ellenzéki pártok sok politikusa beszél manapság büszkén a teljes ellenzéki összefogásról, a DK-tól a Jobbikig. Ennek jegyében fogadták el Borsodban közös jelöltnek a jobbikost, aki a 2018-as választáson második lett a Fidesz győztes jelöltje mögött. Nem tudom, mire olyan büszkék. Arra, hogy a Fidesz legyőzésének reményében olyanokkal szövetkeznek, akik a legfontosabb kérdésekben ugyanazt gondolják, mint a Fidesz? Én a helyükben nem büszke lennék erre, inkább szégyelleném.
Aki pedig erre azt mondja, hogy e nélkül nem lehet legyőzni a Fideszt, azt válaszolom: éppen így nem lehet.

A Felhő számítástechnika alapjai

A Felhő, vagy hosszabb kifejezéssel „felhőalapú számítástechnika” az elmúlt években robbanásszerű növekedésen ment át. Ma már ott tartunk, hogy nem csak a szakmabeliek beszélnek Felhőről, de azok az átlagos felhasználók is, akiknek az IT tudása kimerül abban, hogyan telepítsenek egy alkalmazást az app-boltból.

A Felhő számítástechnika fejlődése számokban

Nagyon úgy néz ki, hogy a Felhő eddigi fejlődése szinte még semmi: 2019-re a globális ipari cloud computing a becslések szerint körülbelül 320,14 milliárd dollárt tett ki, és az előrejelzések szerint 2030-ra eléri az 1992 milliárd dollárt.

Emellett a kis- és középvállalatok világszerte integrálni kezdte a felhőalapú számítástechnikát az informatikai stratégiájába, követve a legnagyobb cégek példáját, mint amilyen az Instagram, az Etsy, a Netflix, a Xerox, az Apple és az Amazon.

Ráadásul a Felhő a civil szférában is hódít, hiszen egyre több kutatóintézmény, egyetem kezdi használni. A következőkben ezért bemutatjuk, miért is annyira jelentős a felhőalapú számítástechnika és miért érdemes a magyar cégeknek is minél hamarabb integrálniuk a saját rendszerükbe.

Mi az a felhő alapú számítástechnika?

A felhőalapú számítástechnika, vagy röviden Felhő az angol Cloud Computing tükörfordítása. Emellett találó a név, mert nem fogható meg kézzel úgy, mint a hagyományos szerverek vagy számítógépek.

Az igény szerint alakított számítástechnikai szolgáltatások – beleértve a tárolást, a szervereket, a hálózatépítést, az elemzést, az intelligenciát, az adatbázisokat és a kiszolgálókat – interneten (azaz a „Felhőn”) keresztül történő elérését és használatát jelenti.

Másként megfogalmazva, a Felhő olyan szolgáltatáscsomag, ami egy egységes felületen keresztül, a ténylegesen kiszolgáló számítógépektől távolról érhető el. Aki például egy alkalmazást telepít az okostelefonjára, máris Felhőt használ.

Miért gazdaságos megoldás a Felhő?

Egyszerűen mondva, a felhőalapú számítástechnika megtakarítja a vállalatok számára a saját adatközpontok és a szükséges számítástechnikai infrastruktúra beszerzését, üzemeltetését, beleértve a szakemberek bérköltségét is, mivel a Felhő szolgáltatók hozzáférést biztosítanak minden szükséges rendszerhez és szoftverhez, méghozzá sokkal kedvezőbb áron.

A felhő számítástechnika összehasonlítható a házbérléssel. Tény, hogy egy megvásárolt ház saját ingatlannak minősül, ám nem mindenki tudja teljesen kihasználni, ráadásul még kevesebbeknek áll rendelkezésre a szükséges összeg.

Ezért ahelyett, hogy előre hatalmas összeget fektetne egy cég a saját IT rendszerbe, a Servergardennél is bérelhető Felhő lehetővé teszi a vállalatok, intézmények, alapítványok, stb. számára, hogy csak az általuk felhasznált szolgáltatásokért fizessenek, és ezzel jelentős erőforrásokat takarítanak meg.

A felhő alapú számítástechnika típusai

Akár a természetben, az IT világában is különböző típusú Felhők vannak, amelyek az egyes felhasználók igényeihez igazodnak. Egyszerűen fogalmazva: nem minden felhőalapú számítástechnika válik be mindenki számára.

A felhőalapú számítástechnikát elsősorban a felhő elérésének módja alapján osztályozzák, és három fő típus ismert:

  1. nyilvános felhő,
  2. magán felhő és
  3. hibrid felhő.

A nyilvános felhőt egy harmadik fél felhő-szolgáltatója irányítja, amely szolgáltatásait az interneten keresztül nyújtja.

A privát felhőket kizárólag üzleti vállalkozások vagy szervezetek használják és különleges hozzáférési engedély szükséges hozzájuk, míg a hibrid felhő hídként szolgál a közösségi szféra és a céges világ között. Itt az adatok és az alkalmazások szabadon mozognak mindkét felhő között.

A felhőalapú számítástechnika előnyei

Röviden szólva három fő előnnyel bír a felhő:

  1. költséghatékonyság,
  2. biztonság,
  3. fokozott termelékenység.

A felhőalapú számítástechnika jelentős elmozdulás a hagyományos informatikai módszertől. Segít kiküszöbölni az üzleti vállalkozások esetében az egyéni adatközpontok felállításának szükségességét, valamint a speciális informatikai szakemberek, a jelentősen megnövekedett áramfogyasztás és a fizikai szerverek beszerzésének költségei sem lépnek fel – mindezt ráadásul úgy, hogy a legszélesebb körű szolgáltatások válnak elérhetővé.

A Felhő biztonságos és hatékony

A vállalkozások adatainak, infrastruktúrájának és alkalmazásainak a potenciális fenyegetésektől való védelme érdekében a felhőalapú számítástechnikai szolgáltatások robusztusabb szabályozást, technológiákat és vezérlőelemeket kínálnak, amelyek elősegítik az adatbiztonságot.

Másként megfogalmazva, a Felhő szolgáltatók világszínvonalú védelmet kínálnak a legjobb szakemberekkel, úgy, hogy ez általában már benne van a szolgáltatás árában.

Ahogy az üzleti vállalkozások megszabadulnak mindattól a költségektől, amik a saját, hasonló kaliberű számítástechnikai infrastruktúra fenntartásával járnak, az erőforrásaikat a saját termelékenységük növelésére tudják fordítani.

„A budapesti Lukács-archívum a végleges bezárás előtt áll”

„A budapesti Lukács-archívum a végleges bezárás előtt áll” – ezzel a címmel közölt cikket a sok nyelven sugárzó német közszolgálati adó. Lukács György filozófus archívumát két éve bezárták, a bírálók szerint politikai okokból, és a munkatársak azóta hiábavalóan küzdenek az újbóli megnyitásért.

Lukács (1885-1971), akit a 20. század egyik legjelentősebb marxista filozófusaként tartanak számon, 1945-től haláláig lakott a Belgrád-rakparti ház ötödik emeletén, és ma már csak egy kis kőből készült emléktábla emlékeztet erre a ház falán. Halála után létrejött itt egy archívum, amely az életművét őrizte és dolgozta fel. Két évvel ezelőttig jártak oda a világ minden tájáról a filozófusok és irodalmárok.

A cikk Mesterházi Miklóst idézte, aki 40 évig dolgozott ott, amíg őt és a többi munkatársat el nem bocsátották 2018-ban. Egyik napról a másikra lecserélték a zárakat, Lukács hagyatékának nagy részét a Magyar Tudományos Akadémiára vitték. „Ezzel olyan intézményt adtak fel, amelyre bármely város, bármely tudományos közösség büszke lenne” – mondta Mesterházi. Az archívum kezdettől az MTA fennhatósága alatt állt, és az akadémia a renoválás szükségességével indokolta a bezárást, de az máig nem következett be.

Sok bíráló számára teljesen nyilvánvaló, hogy a valós ok nem a renoválás, hanem politikai okok állnak mögötte.

A marxista filozófus archívuma már régen szálka volt a jobboldali-nacionalista Orbán-kormány szemében.

Orbánék Lukácsban „kommunista gyilkost” lát, mert 1919-ben állítólag parancsot adott szökött magyar katonák agyonlövésére.

Lukács emlékművét a Fidesz – a Jobbikkal karöltve – a nemzetközi tiltakozások ellenére már 2017-ben eltávolította. Aztán pár hónap múlva következett az archívum bezárása. Mesterházi és a munkatársak megalapították a Lukács-Archívum Nemzetközi Alapítványt (LANA), amely azért küzd, hogy az archívum visszatérjen eredeti helyére. Mesterházi szerint azonban az akadémiával hosszasan folytatott tárgyalások után ez már teljesen kilátástalannak tűnik. A filozófus ezt mindenekelőtt arra vezeti vissza, hogy a kormány nyomást gyakorol az akadémiára. Azt mondja,

a tárgyalás színjáték volt, és a miniszterelnöknek, valamint az akadémián lévő híveinek most sikerült végleg megszüntetni a Lukács-archívumot.

Az alapítvány tagjai azonban nem akarják feladni. Folytatják a Lukács-kutatást, és eredményeiket az interneten teszik közzé, intézményi támogatás nélkül is – írta a szerző.

A továbbiakban ismertette Lukács jelentőségét Németország számára, kapcsolatait Max Weberrel és Ernst Blochhal, és egyebek között emlékeztetett arra: Thomas Mann annyira becsülte Lukácsot, hogy róla mintázta Naphta alakját a Varázshegy című regényében. Ismertette Lukács György élettörténetét, és rámutatott: Lukács élete végéig szót emelt a kommunizmus és a kapitalizmus békés egymás mellett élése mellett. Dunaparti lakása a másként gondolkodók, az úgynevezett Lukács-tanítványok körének találkozóhelye volt, akik jelentős mértékben hozzájárultak a kommunista rendszer magyarországi liberalizálásához. Ebben része volt mások között Konrád Györgynek és Heller Ágnesnek. Ők mindketten egészen tavalyi halálukig az Orbán-kormány legélesebb bírálói voltak – ahogyan alighanem mesterük, Lukács György is lett volna.

Ara-Kovács Attila

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK