Kezdőlap Itthon Oldal 166

Itthon

Hallgatói nyilatkozat – 2020.09.14.

Mi, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói tanulni akarunk. Eddig is ezt tettük és ezután is ezt fogjuk. Az átalakítással megfosztottak minket alapvető jogainktól, semmi sem biztosítja többé az egyetemi közösség számára az önrendelkezést – rajtunk kívül. Mi vagyunk az autonómia garanciája.

Mi a hallgatók, és a sztrájkbizottság továbbra is tartjuk magunkat a követeléseinkhez: sem a ránkerőltetett új vezetőket, sem a fejünk felett meghozott döntéseket nem fogadjuk el; a blokádot fenn tartjuk.

A mai napon az elfoglalt egyetemen, tanárainkkal egyetértésben, az oktatás hagyományos keretrendszeréből kilépve köztársaságot alapítunk.

A köztársaság valutája az „elfoglaltság” lesz, amiről mindenki önmaga dönthet, hogyan használja fel. Klasszikusnak számító oktatási egységek, zárt és nyitott kurzusok, kreatív és a társadalmi helyzetre reflektáló akciók, vagy a közösség szervezésében és a blokád fenntartásában végzett munka ugyanolyan értékes tevékenységeknek számítanak majd.

A feladatunk megragadni a rendelkezésünkre álló eszközöket, és újraértelmezni, hogy mire való a színpad, a kamera, a fény, a függöny, a díszlet, a jelmez, a báb, a nézőtéren a taps, és a saját hangunk. Hiszen a művészet természeténél fogva tükröt tart a mindenkori fennálló rendszernek – mindenképpen aktuális.

A köztársaságunk egy kísérlet arra, hogy a tanszabadság jegyében, intézetek, szakok és órák kötelékei nélkül alkothassunk együtt.

Önkifejezést tanulunk 155 éve: a választott hivatásainkon keresztül árnyaltan és őszintén beszélni arról, ami körülöttünk és velünk történik. Most ez történik velünk és körülöttünk, így erről tudunk és erről akarunk beszélni.

Köszönjük az összes szellemi és anyagi támogatást, inspiráló és nélkülözhetetlen erőt biztosítotok nekünk ezzel. Igyekszünk annyit adni mi is, amennyit csak tudunk, a demokrácia és az alkotás jegyében, a demokrácia és az alkotás eszközeivel.

Alkotóközösség vagyunk, így nincs szükségünk órarendre.

Jelen vagyunk, így jelenléti ívekre sincs szükségünk.

Rágalom balról

Valamilyen ismeretlen okból Havas Szófia, az MSZP egészségpolitikusa, egykor a János Kórház orvosigazgatója jelenik meg az ATV Startban, az első blokkban, ahol mindig két pártpolitikus válaszol aktuális kérdésekre.

Eddig a dolog rendben is lenne: ő is elindul az MSZP tisztújításán női társelnök-jelöltként, történetesen Kunhalmi Ágnessel szemben. Szóba kerül, hogy az egészségügyi ellátásért nemcsak az előre tervezhető kezelések estében kell fizetnie annak, akinek nincs rendben az egészségbiztosítása, hanem sürgős esetben, mondjuk egy közlekedési baleset esetén is.

Erről Havas Szófiának, aki következetes baloldali alternatívaként lép fel a tisztújításon, az jut eszébe, hogy „2007 körül ez volt a politikai vitának és később a koalíciós válságnak is a témája,, a fizetős, magánbiztosítós egészségügy megalapítása, kialakítása”, értsd: az SZDSZ az egészségbiztosítás privatizációjával fizetőssé akarta tenni az orvosi ellátást, a szocialisták viszont erre nem voltak hajlandók.

Ez így nem igaz, ez rágalom. A második Gyurcsány-kormány több dolgot is elindított az egészségügyben. Egyfelől bevezették a vizitdíjat és kórházi napidíjat, mégpedig az MSZP pozícióban levő egészségpolitikusainak kezdeményezésére. (Havas Szófia nem volt akkor pozícióban.)
Másfelől az SZDSZ – és személy szerint Molnár Lajos miniszter – programja szerint több, egymással versengő magánbiztosítóra bízták volna az egészségbiztosítást. Ezek a biztosítók vásárolták volna meg szolgáltatóktól – orvosoktól, kórházaktól – a náluk biztosított magánszemélyek számára az ellátást. Tehát a biztosítók fizettek volna azért, és nem a biztosítottak. A biztosítottaknak, az egészségügyi ellátás fogyasztóinak ugyanúgy nem kellett volna fizetniük, mint a reformot megelőzően.
A vizitdíj mint co-payment bevezetésének, amire 2007-ben valóban sor került, ehhez semmi köze. Co-payment egyébként mindig is volt Magyarországon mint a gyógyszerek térítési díja, ami lényegesen nagyobb teher, mint a vizitdíj és kórházi napidíj lett volna.
A Fidesz annak idején azzal vádolta a szocialistákat és szabad demokratákat, hogy „fizetőssé teszik az egészségügyet”, és ezt a vádat „fizetőssé tették volna…” formában mindmáig ismételgetik. Ebben a formában ez éppen a biztosítási reformra vonatkozik. A Fidesztől nem is várunk mást. Nagy kár, hogy ezt a hamis állítást, melyet nyugodtan nevezhetünk rágalomnak is, MSZP-s politikustól halljuk az ATV-ben.

Orbán média háborúja folytatódik

Az ellenzéki Klubrádió frekvenciáját elveszi a médiahatóság, melyet a hatalom kézi irányítással működtet. A magyar miniszterelnök – miután elhárult a közvetlen veszély, hogy az Európai Unió pénzmegvonással büntetheti a demokrácia csorbítását – Magyarországon – újabb offenzívát indított a független intézmények ellen.

Először jött a színművészeti egyetem, majd pedig most a Klubrádió. A Reuters hírügynökség foglalta össze az eseményeket, beszámolva arról, hogy az európai szervezetek ezúttal is tiltakoznak mindkét hatalmi akció ellen, de a korábbi tiltakozások nemigen késztették meghátrálásra az Orbán kormányt.

„Demokráciákban fenn kell tartani a média sokszínűségét”

Erre hívta fel a magyar miniszterelnök figyelmét az Európa Tanács jogi biztosa a Klubrádió kapcsán. Dunja Mijatovics utalt arra is, hogy a sajtószabadság korlátozása az egyik oka annak, hogy az Európai Unió vizsgálódik a jogállami követelmények be nem tartása miatt a magyar kormánnyal szemben. Csakhogy az Európa Tanács tiltakozásának általában nem sok foganatja van, nem több erkölcsi ítéletnél.

A Der Spiegel a Klubrádió kapcsán arról írt, hogy az Orbán kormány szisztematikusan bedarálta a kritikus médiát az elmúlt 10 év során: először a közmédia következett 2011-ben, majd a Népszabadság, most pedig az Index és a Klubrádió.

Miért nyomul ily elszántan a miniszterelnök?

A médiában már hatalmas a kormányzati túlsúly. Orbán Viktor már csak a látszat kedvéért is ügyelhetne arra, hogy megmaradjanak a tiltakozás kis szigetei, melyeket fel lehet mutatni Brüsszel és az egész világ előtt. Csakhogy 2022-ben választások lesznek, és a jelenlegi gazdasági válság addig egyáltalán nem biztos, hogy elmúlik.

Akkor pedig a hatalomnak nemigen lesz módja, hogy a választók jóakaratát megvásárolja. Ráadásul az ellenzéki média arra figyelmeztetheti a kormánypárti szavazókat, hogy ők sem kapnak semmit. A nemzeti együttműködés rendszere ugyanis csak nagyon szűk körnek nyújt nagyon sokat.

A döntő többség a kormánypárti oldalon is csak morzsákat kap. Ha pedig nem lesz morzsa sem, akkor meginoghat a többség.

Putyin, Lukasenka és Erdogan népszerűségvesztése egyáltalán nem finom figyelmeztetés a magyar miniszterelnöknek. Orbán Viktor tehát előre menekül , hogy biztosítsa hatalmát, amely mögött nem állnak testvéri tankok mint Lukasenka mögött.

A Fidesz fű alatt tovább vállalhatatlan haverjainak

Tudjuk jól Orbán Viktortól, hogy nem azt kell nézni, amit mond, hanem amit tesz; de azért ez mégiscsak erős. A Fidesz vezérkar ugyanis miközben a nyilvánosság előtt igyekszik európai arcot mutatni, sutyiban azért tovább csencsel és asszisztál azoknak a haverjaiknak, akik vállalhatatlanságuk miatt kiiratkoztak az európai szalonból.

Mindez nem holmi magyarosan ügyeskedő pávatánc, hanem elvtelen üzletelés és veszélyes szövetkezés azokkal, akik a birodalom sötét oldalán állnak. Erről pedig jó, ha mindannyian legalább tudomással bírunk.

Legutóbb a Politico adta hírül és kevesen vették észre, hogy a Fidesz EP-delegációjának vezetője, Deutsch Tamás a néppárti közösség egyik legutóbbi ülésén a nyilvánosság előtt védte meg például az Orbán Viktorral jó barátságban lévő – szintén néppárti – bolgár miniszterelnököt, Bojko Boriszovot, mondván az Európai Néppártnak kollektíven kellene kiállnia a pártcsaládhoz tartozó kormányfő mellett az őt ért támadásokkal szemben.

Nos, ez a „támadás” annyit jelent, hogy számos EP-képviselő szolidaritást nyilvánított a bolgár ellenzék mellett, amely sokadik hónapja tüntet Boriszov ellen, a hatalmon lévőket maffiakapcsolattal, a korrupcióval szembeni reform megakadályozásával és a szólásszabadság elnyomásával vádolva. Az alapvetően békés demonstrációk során legutóbb több civil is megsérült a karhatalom fellépése miatt.

A Fidesz számára azonban mindez nem számít, a Boriszovval meglévő emberi és vélhetően üzleti viszony nekik bőven megéri, hogy szembemenjenek az európai értékekkel és elvárásokkal.

Lelkük rajta. De nem ez volt az egyetlen fű alatti lépés, a magyar kormány ugyanis a mai napig nem ítélte el hivatalosan, egyértelműen és világosan a belorusz rezsimet és a hatalmi erőszakot.

Igaz ugyan, hogy az Unióban megszavazták a Lukasenkával szembeni lehetséges szankciókat, de közben a pult alatt mindent elkövetnek, hogy kedvezzenek neki. És higgyék el, ez tényleg nem valami rafinált többkulacsos játék, amelynek a végén a magyarok szokás szerint előbb lépnek ki a forgóajtón, minthogy bemennek. Ez puszta pénzsóvár elvtelenség.

Amikor Orbán Viktor a V4-ek lublini találkozóján a belorusz kapcsolatokról beszélt, akkor persze gyorsan bebújt az ezügyben karcos véleményt képviselő lengyelek szoknyája mögé, de onnan kikukucskálva már inkább azt tartotta fontosnak, hogy a Lukasenkával meglévő gazdasági kapcsolatokat ápolni és fejleszteni kell.

Hogy közben vélhetően csalással maradt hatalmon a belorusz vezér, az ellenzékieket pedig hol megverik, hol állami csuklyások rabolják el és viszik Isten tudja hova, az Orbánnak ezek szerint vajmi keveset számít. Csak a pénz. Az legyen rendben, a többi mehet a szőnyeg alá.

Nincs az a diktatúra, amelyiknek nem hajtunk fejet, ha megfizetik.

Szomorú ez. Mert rövid ideig-óráig talán még hoz is némi hasznot – a haveri köröknek persze -, de hogy ezzel a magatartással hosszú távon teljesen elszigetelődünk az európai közösségben és végül visszafordíthatatlanul az európai szalonon kívül találjuk magunkat, az kétségbevonhatatlan.

Orbán legnagyobb tévedése nem is ez, hanem hogy azt hiszi, ezek az újdonsült barátai majd befogadják a körbe és megvédik, amikor szükség lesz rá. Pedig úgy fogják adott esetben arrébb pöckölni, mint a szotyihéjat szokták a felcsúti VIP-páholyban.

Az orbáni külön-utasság akadályozza az európai védekezést

Értelmetlen és felelőtlen az a különutas magatartás, amelyet az Orbán-kormány tanúsít a járvánnyal szembeni uniós védekezéssel kapcsolatban – áll Ujhelyi István EP parlamenti képviselő nyílt levelében.

Mint az a sajtóban megjelent nyilatkozatokból világossá vált: a Fidesz-kormány nem támogatja az Európai Bizottság azon javaslatát, amely közös szabályok kialakításával tenné átláthatóbbá a tagállamok utazási korlátozásait, például egységes tesztelési szabályokon alapuló, koordinált és kiszámítható karantén-intézkedésekkel.

Erre nemcsak a vírus terjedésének hatékonyabb megfékezése, a polgárok egészségének védelme, valamint az unión belüli, biztonságos körülmények közötti szabad mozgás fenntartása miatt van szükség, de nem utolsó sorban az európai gazdaság kiszámíthatóbb működésének biztosítása miatt is. A szokásos orbáni kekeckedés most épp ennek fekszik keresztbe.

Teljesen világos és egyértelmű, hogy a Fidesz számára a sehova nem vezető EU-ellenes szabadságharc és a rövidtávú pártpolitikai érdekek hajhászása fontosabb, mintsem az átfogó és hatékony megoldás. A nemzeti hatáskörre hivatkozva akadályozzák a közös fellépést, miközben azokon a területeken, ahol kizárólagos nemzeti hatáskörrel bírnak – például a közegészségügy működtetése és finanszírozása -, már láthatóan rosszul teljesítenek. A koronavírus járvány egy olyan kihívás, amelyet szögesdróttal, propaganda-plakátokkal és katonai kifejezéseket pufogtató miniszterelnöki beszédekkel nem lehet megállítani. Ez az egészségügyi krízis a teljes európai közösséget érinti, ezért semmivel sem indokolható a közös megoldások és közös fellépések akadályozása.

A kormány továbbra sem akar szembesülni a valósággal, ezért nincs például széleskörű és ingyenes tesztelés. Az abnormális kuruckodás helyett inkább azzal foglalkozzanak, hogy mindennap rekordokat dönt a fertőzöttek száma, a legsúlyosabb károkat elszenvedő ágazatok pedig – mint például a turizmus – érdemi állami segítség hiányában a teljes összeomlás szélére kerültek.

Moria és mi

Nálunk sokadik hír a híradókban, jobb országokban az első: leégett a Moria menekülttábor Leszbosz szigetén.

A 2800 főre épített táborban tizenkétezren laktak – eddig. Most nem „lakik” ott senki, semmiféle tető nincs a fejük fölött, a holmijaik is jórészt megsemmisültek. Az elmúlt hónapokban százegynéhány kiskorú, szülő nélkül érkezett menekültet Németország és Luxemburg átvett, néhány más ország megígérte, hogy átvesz.

Most Németország Franciaországgal közösen kezdeményezi, hogy segítsenek Görögországnak, és az erre hajlandó európai országok vegyenek át menekülteket. Német városok, tartományok jelentkeznek, hogy befogadnának Leszboszról menekülteket, de a kormány szeretné elérni, hogy más országok is csatlakozzanak, és ne kizárólag Németország felelőssége legyen a dolog.

Kurz osztrák kancellár viszont azt nyilatkozta a minap – még a Morián pusztító tűzvész előtt – a Neue Zürcher Zeitungnak, hogy nem helyes a menekülteket Európában szétosztani, mert ezzel csak ösztönözzük, hogy további menekülök is elinduljanak, és az embercsempészek áldozataként a Földközi-tengerbe fulladjanak.

Ausztriában azért nem mindenki ért ezzel egyet.

Magyarként persze rögtön az jut az eszembe, hogy a menekültek elutasításának mégis csak Orbán Viktor volt az úttörője, ebben mindenki más, Kurztól a német AfD-ig és az olasz Salviniig őt követte. Dagadhat a keblünk a nemzeti büszkeségtől. A magyar politika pedig – ez a legszörnyűbb – mára ebben egységessé vált. Ausztriában legalább a zöldek (a kormánykoalíción belül) és a szociáldemokraták (ellenzékben) fölvetették, hogy az ország legalább a szülő nélküli kiskorú menekültek elosztásában vegyen részt.

Van-e ellenzéki Magyarországon, akár zöld, akár magát szociáldemokratának tekintő, aki ilyesmit ma szóba merne hozni? Van-e, aki ne azt mondaná, hogy a kerítés marad?

Ujhelyi: megnyitottuk az uniós forrásokat a turizmus munkahelyeinek megvédésére!

„Személyes kezdeményezésemnek köszönhetően az Európai Unió nemrég elindított SURE-programjának forrásait a turisztikai ágazatban dolgozók munkahelyeinek megvédésére is fordíthatják a tagállami kormányok!” – jelentette be pénteki online sajtótájékoztatóján Ujhelyi István szocialista EP-képviselő, az Európai Parlament közlekedési és turizmus bizottságának első alelnöke.

Az MSZP politikusa szolidaritásáról és támogatásáról biztosította a turisztikai szektor képviselőit és munkavállalóit, akik péntek délutánra tüntetést szerveztek Budapesten a koronavírus miatt válságba került ágazat megmentése érdekében. Ujhelyi István elmondta, hogy a turizmusban közel félmillió magyar munkavállaló megélhetése került bajba a járványnak köszönhetően, ezek többsége pedig kis- és közepes, valamint családi vállalkozás.

„A szakma már tavasszal jelezte, hogy csak pár hónapra elegendő tartalékkal rendelkeznek, ehhez képest a most őszi második hullám és az ehhez kapcsolódó kormányzati intézkedések miatt kilátástalan őszre és reménytelen télre kell készülniük”

– fogalmazott Ujhelyi, hangsúlyozva: a kormány részéről eddig leginkább csak ígéreteket, érdemi segítséget azonban nem kaptak a turizmusban dolgozók.

Az MSZP politikusa az EP szakbizottságának egyik vezetőjeként számtalan kezdeményezéssel élt az elmúlt időszakban az európai turisztikai ágazat mintegy 27 millió munkavállalójának érdekében. Ujhelyi emlékeztetett, hogy az Európai Parlament nemrég már elfogadott egy állásfoglalást, amelyben nagyobb koordinációt követelnek a tagállamoktól, az ágazatnak nyújtott gyors és azonnali likviditási segítséget, egy állandó válságkezelési mechanizmus felállítását és egy hosszútávú európai turizmus-stratégia megalkotását szorgalmazták a képviselők.

Ujhelyi István a sajtótájékoztatón kiemelte, hogy az Európai Unió által a rész-, vagy csökkentett munkaidős dolgozók bértámogatására létrehozott SURE-program közel 100 milliárd eurós keretéből – a magyar politikus javaslatára – immár a turisztikai ágazat munkavállalói is részesülhetnek.

A szocialista EP-képviselő hozzátette: a csehek, a románok és a horvátok is sikerrel igényeltek már több milliárd eurót ebből a keretből, de a magyar kormány pályázatát egyelőre jogszabályi problémákra hivatkozva elutasították.

„Az Európai Unió garantálja tehát a forrást ahhoz, hogy a munkavállalók bérkiegészítését egy rendkívül kezdeményes hitelből biztosítani lehessen és ezzel sok százezer munkahelyet megőrizhessünk.

Különösen fontos lenne ez a turizmusban dolgozók esetében, így arra szólítom fel a magyar kormányt, hogy mielőbb javítsa ki a jogszabályi problémákat és éljen az uniós forrás adta lehetőséggel, segítse ezzel a magyar munkavállalók megélhetésének megvédését!” – fogalmazott Ujhelyi István. Hozzátette: az EP szakbizottságának első alelnökeként egyetért a turisztikai ágazat demonstráló dolgozóinak szakmai követeléseivel – így például a járulékmentesség meghosszabbításával -, ezért aláírásával támogatta a petíciójukat, a tüntetésen azonban az esemény pártpolitika-mentességének megőrzése érdekében nem vesz részt.

Az uniós pénzek lenyúlásában a magyar kormány veri a mezőnyt

Az OLAF most közzétett jelentéséből, amely az uniós pénzek felhasználását vizsgálta meg a tagállamokban. A pénzügyi szabálytalanságokat vizsgáló hivatal célkeresztjében már évek óta benne van a magyar kormány, mert igen sok visszaélésre utaló jelet talált az uniós ellenőrzés.

A problémásnak ítélt uniós pénz kifizetések tekintetében Magyarország még Bulgáriát és Romániát is megelőzi pedig ez a két leginkább korruptnak tekintett tagállam az Európai Unióban.

Mi van pénzügyi szabálytalanság esetében?

Elvben a brüsszeli bizottság regionális főigazgatósága hozhatna büntető intézkedéseket, de ilyenekre nemigen kerül sor. Ehelyett inkább átcsoportosítják az uniós pénzeket a szóbanforgó  tagállamban. Az OLAF igazgatója találkozott Polt Péter főügyésszel, és állítólag a tudomására hozta: Brüsszelben egyáltalán nem örülnek annak, hogy az OLAF által megállapított pénzügyi visszaélések ügyében Magyarországon csak elvétve indul vizsgálat.

Jön az Európai Ügyészség

Az EU tagállamai épp azért határoztak az Európai Ügyészség felállítása mellett, mert szeretnének átláthatóbb gazdálkodást látni az uniós pénzeket illetően. A magyar kormány taktikusan távol maradt. Még Románia is belépett. Igaz, hogy az akkori kormány mindent megtett azért, hogy ne a román korrupció ellenes főügyész legyen az Európai Ügyészség vezetője. Laura Codreanu-Kövesi ugyanis több minisztert és polgármestert is rács mögé juttatott Romániában. Az akkori kormány végül megbuktatta őt Bukarestben, de Laura Codreanu-Kövesi megpályázta és elnyerte az Európai Ügyészség vezetőjének posztját. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy Macron francia elnök és Angela Merkel német kancellár őt támogatta mondván: erős ellenszélben bizonyította hazájában, hogy érvényt lehet szerezni a törvényéknek akkor is, ha az érintettek a kormány tagjai az adott uniós államban.

No comment…

Köszönjük az SZFE-vel szolidáris jelenlegi és volt ELTE BTK hallgatók videóját

Köszönjük az SZFE-vel szolidáris jelenlegi és volt ELTE BTK hallgatók videóját!#freeszfe

Közzétette: Színház- és Filmművészeti Egyetem – 2020. szeptember 6., vasárnap

A színművészeti-csata magva

Közel egy hónapja, augusztus 11-én L. Simon László fideszes képviselő, korábbi kulturális államtitkár járt az ATV stúdiójában, az Egyenes Beszédben, és a következőképpen magyarázta a Színház- és Filmművészeti Egyetem körül kialakult konfliktust:

„Lehet a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetésének más a véleménye, vezethetné más irányba, vihetné más irányba az átalakítást, de nincsenek ebben a helyzetben jelen pillanatban. (…) Az a lényeg, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetésének más a koncepciója, mint a kormány koncepciója. Nem lehet egyszerre két irányba haladni. A kormánynak az volt az elképzelése, hogy alapítványi struktúrában szervezi át az egyetemeket.”

Azért idézem föl L. Simonnak ezeket a mondatait, mert az azóta eltelt hetekben a műsorvezető A nap híre adásaiban, ahol többnyire ellenzéki politikusdokkal és független lapok újságíróival beszélget, újra meg újra feltette a kérdést: vajon nincs-e igaza L. Simonnak abban, hogy a nagy választói felhatalmazással rendelkező kormány megteheti, hogy a maga elképzelései szerint alakítja át a felsőoktatást, és annak részeként a Színművészetit is. Mint ahogy a választói felhatalmazással azt is megteheti, hogy másokat nevez ki a színházak vagy az egyetemek élére. Kérdésére egyik megkérdezett ellenzéki politikustól sem kapott választ. Pedig van rá válasz.

Demokráciában a mindenkori kormány és parlamenti többség az ország kormányzására és törvények alkotására kap felhatalmazást a választóktól és nem többre.

Sok olyan szférája van a társadalom életének, amelyre a kormány illetve a parlamenti többség felhatalmazása nem terjed ki. Pártállamban más a helyzet. Rákosi Mátyás mondta egykor: „Ebben az országban mindenért mi, kommunisták vagyunk felelősek.” Merthogy mindenről ők dönthettek, és döntöttek is.

Amikor több mint ötven éve elvégeztem a Közgazdasági Egyetemet, professzorom, aki történetesen az egyetem rektora volt, oda akart venni tanársegédnek a tanszékére, de nem tehette, mert a pártbizottság ezt nem fogadta el. (Nem voltam politikailag megbízható.) Az egyetemnek annyi autonómiája sem volt, hogy felvehessen egy tanársegédet, vagy meghatározhassa a politikai gazdaságtan tananyagát – mindenhez a minisztérium illetve a pártközpont jóváhagyása kellett. Monolit politikai rendszerben éltünk.

Azután 1990-ben, az új magyar demokrácia részeként, a plurális berendezkedés logikájának megfelelően létrejött az egyetemi autonómia, ugyanúgy, mint a köztestületként önállósult MTA és sok más független intézmény, és alkotmányban rögzítették a tudomány szabadságát, törvényben az Akadémia és az egyetemek autonómiáját.

E szerint a kormánynak illetve a parlamenti többségnek nincs hatásköre az Akadémiánál folyó kutatás illetve az egyetemeken folyó oktatás tartalmának meghatározására.

Akkor sem, ha mind az Akadémiát, mind az egyetemeket jórészt az állami költségvetésből finanszírozzák, hiszen a költségvetés sem a kormányé, hanem az államé, az országé.

Logikus, hogy ezzel szemben Orbán, aki az 1989-90-ben létrejött liberális demokrácia felszámolására vállalkozott, s „illiberális államot” épít a helyébe, nemcsak a politikai rendszer független intézményeit (Alkotmánybíróság, ombudsmanok, Számvevőszék, bíróságok) hajtja a maga uralma alá, de az olyan politikán kívüli intézményeknél is erre törekszik, mint az Akadémia vagy az egyetemek. Ugyanúgy logikus ez, mint hogy nem tűri meg az országban a CEU-t és fel akarja számolni a jogvédő szervezeteket.

Ahogy a monolitikus felépítésű pártállamban nem voltak független intézmények, ne legyenek a hasonlóképpen monolitikus fideszes pártállamban sem. Ha értenék az ellenzéki politikusok a plurális demokrácia és a monolitikus felépítésű pártállam közötti különbséget, akkor megadhatták volna a választ a műsorvezetőnek, hogy amit L. Simon mond, az demokráciában elfogadhatatlan.

Erről, az államtól, a kormánytól való szabadságról szól a Színművészeti Egyetem tanárainak és diákjainak megejtő szépségű szabadságharca.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK