Kezdőlap Itthon Oldal 15

Itthon

Mai kérdés – Ön szerint le kell mondani az DK elnöki pozíciójától Gyurcsány Ferencnek?

“Gyurcsány Ferencnek le kell mondani a DK elnöki posztjáról. Az még belefér, hogy ő legyen a DK tiszteletbeli, örökös elnöke, de vissza kell vonulnia a napi pártpolitikától. Feri az elmúlt 35 év egyik legtehetségesebb magyar politikusa, vagy talán ő a legtehetségesebb, de vele már a DK nem nyerhet. Ezt ennyi súlyos vereséget követően neki is látnia kell. Ha nem látja, akkor elvesztette a politikai tisztánlátását, és alkalmatlan a pártvezetésre” – nyilatkozta Leel-Őssy Gábor, a Demokratikus Koalíció gyulai tagja.

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint le kell mondani az DK elnöki pozíciójától Gyurcsány Ferencnek?
×

 

Kereszt

„Bár Orbánék hatvanpusztai birtoka mellett a Citadella átépítését is tervező Art1st Design Stúdió megkereste a Gellért-hegyi Szabadság-szobor alkotójának, Kisfaludi Strobl Zsigmondnak a jogörököseit a szobor átalakítása miatt, ők egyértelműen azt jelezték, hogy nem járulnak hozzá a szobor talapzatának átalakításához. Ennek ellenére felkerül egy kereszt a talapzatra – írja a Hvg.hu, amely egy látványterv birtokában érdeklődött a Várkapitányságnál a szobor átalakításáról, választ azonban nem kaptak, ellenben a Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldalára felkerültek a részletek.”

A szobrot a budapestieknek nem kell bemutatni. Olyan magasra és a városhoz olyan közel építették (gyakorlatilag a közepére), hogy még véletlenül se lehessen nem észrevenni. A megbízást hosszas tanakodás, Kisfaludi Strobl gondos lekáderezése, valamint Vorosilov tábornok engedélyének beszerzése után az Ideiglenes Nemzeti Kormány honvédelmi tárcája adta közvetlenül a szobrásznak, aki előzetesen közölte, hogy pályázaton nem indul, de a személyes felkérést elfogadja. A szobor eredetileg felszabadulási emlékműnek készült az elesett szovjet katonák emlékére, helyét maga Vorosilov tábornok jelölte ki, a szobrász mellett konzulensként működött közre Alexander Geraszimov, valamint a helyszín kialakítását tervező Borisz Jofan, a sztálinista építészet jeles képviselője, akik – ha „kellett” – több alkalommal módosítottak Strobl elképzelésein. Így az alkotás már minden feltételnek megfelelt.

Az eredeti műalkotás szobrai Kelet felé néznek. A főalak egy pálmaágat emel diadalmasan a magasba, és miután a pálmaág az ókor óta a győzelem jelképe, Magyarország pedig akkor éppen vesztett, a szoborcsoport nyilván nem nekünk készült. Ezt a tényt a felirat is igazolja: „A FELSZABADÍTÓ SZOVJET HŐSÖK EMLÉKÉRE; A HÁLÁS MAGYAR NÉP”. A főalak hat méter magas. Alatta áll maga a szovjet hős, azaz egy katona zászlóval és gépfegyverrel, aki egyáltalán nem sugall agresszivitást, teljesen olyan, mintha a felszabadításunk sétagalopp lett volna. A mellékalakok közül az egyik a sárkányölő, aki nyilván a fasizmus elleni harcot jelképezi, a másik a fáklyavivő, aki nagy valószínűséggel a kommunizmus lángját és világosságát hozza el nekünk. Ha akarjuk, ha nem.

1956-ban egy felkelő csoport a Sztálin-szoborhoz hasonlóan az akkor még Felszabadulási emlékmű két alakját meg akarta semmisíteni. Elsőként a szovjet katona szobrát sikerült ledönteniük a talapzatáról, de a legfelső nőalak ledöntéséről a műegyetemi hallgatóiból álló rendfenntartó forradalmi zászlóalj vezetőjének, Marián István alezredesnek sikerült őket lebeszélnie.

A rendszerváltás után a szoborcsoport eszmei átfogalmazását a Fővárosi Önkormányzat Városképvédelmi Bizottsága, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete hagyta jóvá. A talapzatáról eltávolították a Szovjet Vörös Hadsereg iránti hálát kifejező feliratot, a jelképeket, valamint a mellékalakok katonáit. Az új  szöveg a talapzaton: „Mindazok emlékére, akik életüket áldozták Magyarország függetlenségéért, szabadságáért és boldogulásáért”, és a szobrot azóta már Szabadság szoborként emlegetjük.

A hányatott sorsú mű a jelen változtatással újabb „átfogalmazáshoz” érkezett. Egy keresztet fognak ráapplikálni, mégpedig a mostani kurzus fő csapásirányának megfelelően, ugyanis valószínűleg rájöttek, hogy a Jóistennek ez a szoborcsoport ma még nem hálás, hiszen a Jóisten nem áldozta életét hazánk függetlenségéért, szabadságáért és boldogulásáért, azaz a szövegből pont ő kimaradt (Te jó Isten! Jézus, Mária!). Ezért külön, a szövegtől függetlenül, pluszként kell neki a hálát kimutatnunk, fennmaradásunkért, boldogulásunkért, de elsősorban természetesen az országnak ajándékozott hősért, Orbán Viktorért, aki a sok jót biztosítja nemzetünknek, mintegy másfél évtizede már. A sok jót most inkább nem sorolnám, nehogy e fennkölt pillanatban elröhögje magát valaki.

A fenti tényből következően, aki eddig úgy gondolta, hogy Magyarország szekularizált állam, az szálljon magába, gyakoroljon önkritikát, de főként vegye tudomásul, hogy ez nem így van. Derék vezetőink ugyanis nem csak úgy, saját elhatározás alapján, hanem folyton misére járva, azaz a Jóisten nevében, vele mintegy egyeztetve hagynak mindenkit magára. Vagy az árokparton, ha úgy jobban tetszene. Az állam immár nem felelős semmiért, a hajléktalanok a sorsukat maguknak köszönhető bűnözők, az elesetteket, betegeket segítsék a rokonaik, az államnak más dolga van, a kórházak gazdálkodjanak jobban, ha klimatizált helyiségekben akarnak az orvosaik operálni, a tanítók, tanárok örüljenek, hogy annyit kapnak, amennyit, különben is a tanári fizetés emelése – mint azt Orbánéktól tudjuk – Brüsszel dolga, nem a miénk, és ha ők nem adnak rá pénzt, náluk tessék reklamálni!

Ha a Fiú nem ezt prédikálta volna, az az ő baja. A magyar kormány a Jóistennek (Atya) felelős, és nem neki. Lásd a magyar családi hierarchiát. Egyébként a ma még rendelkezésre álló pénz döntő része a megfelelően kiválasztott csoport tagjainak adatik (klérus inkluzíve), akik egytől-egyig istenfélő emberek, és ugyan a tetteik alapján nagy valószínűséggel Pokolra fognak jutni, de addig legalább itt a Földön jól kiélik magukat. Pont olyan felelőtlenséggel, mintha szerintük nem is létezne Pokol.

Ám még mindig van remény. A kereszt felszerelése a lopott holmira többek elvárása szerint majd kiengeszteli az Urat, és ha mégis lenne túlvilági büntetés, akkor az ezzel majd megúszható. Várhatjuk tehát a keresztek ilyetén módon való szaporodását, véleményem szerint különösen a nullás kilométerkövön mutat majd jól Jézus szimbóluma, de sine ira et studio szemlélve a dolgot megállapíthatjuk, hogy az emberek megszokják majd ezt is. Ahogy eddig mindent sikerült megszokniuk.

Rossznyelvek szerint ugyan eme nagy vallásos érzületet mutató kormányzás a szavazatok miatt kell, hogy a vallásosok sose szavazzanak másra, ám mi ne is törődjünk a károgással, inkább csatlakozzunk a hozsannázókhoz, hogy egy komcsi műalkotás immár Isten dicsőségét hirdeti. A központi alak a vallás diadalát, a fáklyavivő a hitetlenek megvilágosodását, a sárkányölő pedig Orbán győzelmét példázza Brüsszel és a hazai ellenzék felett. A fenti jókat mintegy keretbe foglalja a nagy kereszt, amely így kijelöli Magyarország útját. Azon haladhat előre a dicső jövő felé.

In aeternum, amen.

“Ha háborús veszélyhelyzetet van, akkor miért nyaral Orbán az Adrián?”

Az javasolja a miniszterelnöknek Magyar Péter a Facebookon, hogy Adriai nyaralásából térjen vissza Budapestre, mert a kórházak jelentős részében nem működik a klíma, a Dunai Vasmű dolgozói pedig nem kapták meg a munkabéreket noha a kormány ezt megígérte.

“Viktorka az idén sem a Balatonnál nyaral”

hangzott el a Dunai Vasműben fizetésük elmaradása miatt tartott munkásgyűlésen. Orbán Ráhel nemrég az MCC Festen kijelentette:

“a Balatont tartsuk meg magunknak!”

Férje, Tiborcz István és Mészáros Lőrinc, a miniszterelnök szorgosan meg is valósítja ezt az elképzelést, de ez komoly ellenérzést vált ki sok helyen. Keszthelyen például a Fidesz elveszítette a választásokat, mert Orbán Viktor rokonai, barátai és üzletfelei elzárták Keszthely városát a Balatontól.

“Viktorka megint nem a Balatonnál nyaral. Talán azért van annyit az Adrián, mert Lölővel meg akarja azt magának venni. Ott még borostásan el tud rejtőzni a közutálat elől, itthon ez már nemigen menne. Minden egyes adriai kiruccanás megmutatja az álszent képmutató mivoltát hiszen nekünk azt tanácsolta: ”egyszer kibírjuk, ha nem megyünk el a tengerhez, nekünk ott van a Balaton”

– írta a Facebookon Perintfalvy Rita.

A Grazi Egyetem katolikus karának tanára hozzáfűzte:

”Viktorka, az emberek jelentős része nemcsak egyszer bírja ki, hogy ne menjen a tengerhez, van, aki egy életen át nem jut el oda, mert nem tudja megfizetni. Akárcsak a Balaton horribilis árait. Jó lenne, ha az ország vezetőinek fogalma lenne arról, hogy mi van a néppel?!”

Orbán Viktor egész rendszere pontosan arra épül, hogy a magyar lakosság kétharmada vagy még nagyobb része az európai szegénységi küszöb alatt él, és ezért rá szavaz. Miért? Mert állami támogatás nélkül aligha tudna megélni…

Mitől dollármilliárdos Mészáros Lőrinc?

A Forbes legfrissebb szupergazdag listáján öt magyar szerepel, az első helyen természetesen Orbán Viktor alteregója, Mészáros Lőrinc. Az ő vagyona tavaly 660 milliárd forintról 990 milliárdra nőtt egy olyan évben amikor az átlag magyar életszínvonala csökkent az infláció miatt.

Mészáros Lőrinc 50%-os vagyongyarapodása kiugróan magas a szupergazdagok között, de azért a dollármilliárdosok nem panaszkodhattak: megduplázták vagyonukat a Covid pandémia idején miközben az emberiség 99%-ának az életszínvonala csökkent. Ki áll az első helyen a világranglistán? Elon Musk, a Tesla, a SpaceX és az X ura: vagyona immár meghaladja az egyéves magyar GDP-t – 212 milliárd dollár. Elon Musk vagyonát 240 milliárd dollárra becsüli a Forbes.

A magyar listán a második helyezett Csányi Sándor, az OTP elnök vezérigazgatója, a harmadik Felcsuti Zsolt – Orbán egyik kedvenc oligarchája. A negyedik helyen Gattyán Görgy a pornó milliárdos szerepel. Ő úgy kötődik a nemzeti együttműködés rendszeréhez, hogy az adóhivatal megszüntette ellene a vizsgálatot amikor bejelentette: pártot indít az európai választásokon. A cél az volt, hogy ily módon gyengítsék az ellenzéket. Orbán számítása nem jött be: a baloldali ellenzék ugyan meggyengült, de Magyar Péter komoly kihívást jelent a hatalomnak már csak azért is, mert lépten – nyomon azt hangoztatja:

“a nemzeti együttműködés rendszerének eredménye az, hogy Magyarország az Európai Unió legszegényebb és legkorruptabb országa lett!”

A magyar lista ötödik helyezettje, Veres Tibor, a Wallis ura, akinek pályafutása jól példázza a magyar elit útját: Moszkvában végezte a nevezetes diplomáciai akadémiát, ahol Lavrov orosz külügyminiszter is diplomát kapott. Majd azután cége, a Wallis építette meg az MTVA székházát Óbudán. Az MTVA a közmédia Orbán Viktor által átszervezett változata, melyet Rogán Antal miniszter egyetlen telefonnal irányít.

Az orosz és a kínai példa

A magyar dollármilliárdosok az állam kegyéből gazdagodtak meg: jókor voltak jó helyen. Oroszországban és Kínában ugyanez a helyzet: a leghíresebb eset a Gazprom ügye. A Szovjetunió gázipari minisztériuma, melynek élén Csernomirgyin állt a privatizáció révén Gazprommá változott. Csernomirgyin, aki azután Oroszország miniszterelnöke is lett, egyik pillanatról a másikra dollár milliárdossá vált. Ő volt a szürovikok egyik vezére Jelcin elnöksége idején: ezek voltak a nyersanyag termelők , akik Oroszországban szinte egyedül rendelkeztek export képes áruval a Szovjetunió összeomlása után. Aztán persze jött Vlagyimir Putyin a szilovik csapat élén: az erős emberek a hadsereget és a titkosszolgálatot képviselték a hatalomban. Ma is ők irányítják Oroszországot miután Hodorkovszkijt, az olajmaffia fejét Putyin Szibériába száműzte ahonnan csak Merkel kancellár tudta kiszabadítani.

Az oligarchák ma hűek Putyinhoz vagy repülnek az ablakon kifelé mint a Lukoil igazgató tanácsának elnöke, aki elárulta a brit titkosszolgálatnak: Putyin hogyan támogatja külföldi barátait a Gazprombankon keresztül.

Emiatt Orbán Viktornak is volt néhány kínos pillanata amíg meg nem kapta a választ: magyar nevet nem találtunk a listán. Persze több lista is lehet.

Kínában az állami irányítás jóval hatékonyabb, mert a modern ágazatok támogatására irányul. Így lett dollármilliárdos a Huawei vezetője, aki a hadsereg kutatólaboratóriumának tudományos igazgatója volt ezredesi rangban. A még híresebb példa Jack Máé, aki az informatika iránt érdeklődő angol tanárból lett Kína leggazdagabb embere az Alibaba révén. Jack Ma az internetes kereskedés úttörője elérte, hogy fogadja a kínai tartomány első embere, egy bizonyos Hszi Csin-ping. Az ő támogatásával indult meg világhódító útján az Alibaba. Jack Ma előbb találkozott a megválasztott Trump elnökkel mint Hszi Csin-ping elnök.

“Jack és én nagy dolgokat viszünk végbe együtt !”

– harsogta Donald Trump. Aztán Jack Ma Kína egész pénzügyi rendszerét meg akarta reformálni az Alipay-jel. Leállították. Hosszú időre eltűnt. Vagyonának egy részét elveszítette, de még mindig dollármilliárdos. Már nem ő Kína leggazdagabb embere, és nem hirdeti úton útfélen, hogy ő Hszi Csin-ping elnök embere a kínai gazdaságban.

Legyőzheti-e az erkölcs az érdeket?

Azonos szituációkban az emberek többféleképpen gondolkodnak és cselekednek, ez megnehezíti vagy éppen lehetetlenné teszi annak megítélését, hogy mi is az igazán jó és mi a rossz. A politika világára ez hatványozottan igaz. Mivel a politikai cselekvések és döntések nem csupán a döntésben résztvevők és azok közvetlen környezetének életét befolyásolják, hanem egy ország lakosságának életére is hatással vannak.

Ezen írásomban nem célom, hogy választ adjak a nagy erkölcsi dilemmákra, nem célom, hogy megmondjam, mi a jó és mi a rossz. A célom, hogy gondolkodjunk ezekről a témákról és saját erkölcsi, morális meggyőződéseinket ne tekintsük általános igazságnak, mert ilyen általános igazság egyszerűen nem létezik.

Az erkölcs a jog és a politika

Az erkölcs, mint azt már feljebb is taglaltam, nem egy olyan téma, amiben egy általános igazság létezik. Az erkölcs, mint egy iránytű, útmutatást adhat ahhoz, hogy az egyéni felfogásunk és belátásunk szerint helyesen cselekedjünk.

Amikor arról beszélünk, hogy mi a társadalmi erkölcs vagy a közerkölcs akkor meghatározunk egy csoportot vagy egy ország lakosságát, mely egy meghatározott erkölcsi mérce szerint éli életét a társadalmon belül. Aki ezeket a szabályokat nem tartja be, azok büntetésben részesülnek „deviáns” viselkedésük miatt. Ez a büntetés lehet bírság vagy a társadalomból való kizárás is börtönbüntetés útján.

Magyarországon is, ahogyan minden más országban, létezik egyfajta közerkölcs. Általában ezekre az erkölcsi alapokra építkeznek a társadalom életét szabályzó törvények is. A törvények meghozataláért, kigondolásáért és végrehajtásáért a politikai vezetők felelnek. Ennek következtében az erkölcs és a politika valamilyen mértékben mindenképpen találkozik egymással.

A közerkölcs léte egyáltalán nem zárja ki azt, hogy mindenkinek lehessen saját meggyőződése és morális iránytűje élete során, mely szabályozza cselekvéseit. Ahány ember annyi vélekedés létezik egy időben a jó és a rossz fogalmáról. Egy egységes erkölcsi alap kijelölése és szabályainak meghatározása és betartatása, pontosan ezért a sokszínűség miatt nehéz feladat.

Az életünket behatároló és szabályzó törvények erkölcsi alapját a legtöbb esetben valamilyen vallási szemléletmód adja. Például nálunk és Európa-szerte ez a vallási alap a keresztény szemléletmód. Más régiókban, például az arab világban, az iszlám vallás tanai adják a törvénykezés alapját.

Könnyű felismerni a vallási alap rendkívüli hatását a jogra, elég csupán egy pillantást vetni a tízparancsolatra és máris láthatjuk, hogy az abban foglaltak mennyiben mutatkoznak meg a törvényekben és szabályozásokban.

Tehát az erkölcs alapot ad a szabályozásokhoz a politika dönt a szabályozások mikéntjéről, mely a jog eszközével válhat valóra.

A politika és az erkölcs kapcsolata

A politika és az erkölcs közötti kapcsolattal sok gondolkodó foglalkozott már, kezdve az ókori Görögország filozófusaival, mint Platón és Arisztotelész, majd később Machiavelli, Carl Schmitt vagy Aquinói Szent Tamás is csak, hogy néhány példát említsek.

A politika és erkölcs kapcsolatának értékelésénél a legfontosabb kérdés talán az, hogy mi a politika és mi az erkölcs célja. Cselekvéseinket egyéni szinten is céljaink határozzák meg, céljainkhoz igazítjuk azt, hogy egyes szituációkban miként döntünk.

Amennyiben az erkölcs céljának tekintjük, hogy szabályozza azt, hogy miként élhetünk együtt egy társadalomban, illetve segít eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz, úgy a politika céljának is hasonlónak kellene lennie, mivel a politika az, mely részben alakítja a közerkölcsöt és formálja az egyének hozzáállását bizonyos témákhoz. Mondjuk ilyen cél lehetne, hogy segít előre mozdítani a közjót, hogy az emberek számára a legjobb alternatívákat kínálja és meg is valósítsa a társadalmi együttélés eszméjét.

A tapasztalatok azonban nem ezt mutatják

A hatalmat egy demokratikus rendszerben addig tudja birtokolni egy párt vagy párt szövetség ameddig a választók bizalmát élvezi.

Amint a bizalom elvész, úgy a hatalom is. Úgy gondolom, hogy ez az egyik olyan mozzanat, ahol a politika és az erkölcs élesen elválnak egymástól. A politikusok cselekedeteit a legtöbb esetben nem csupán a közjó elérésének álma befolyásolja, hanem az is, hogy megszerezhessék és megtarthassák a hatalmat, amiből következik az, hogy lehetőséget kapnak arra, hogy elképzeléseikkel alakítsák a közösség életét, amibe beletartozhat az a célkitűzés is, hogy a közjó megvalósulhasson.

Azzal, hogy a hatalom megszerzése és annak megtartása előfeltétele a politikai élet alakításának és a döntéshozatal képességének megszerzésének, úgy az erkölcs egy alárendelt szerepbe kerül politika világán belül.

A hatalomtechnikai racionalitás ezért sok esetben képes felülírni az elvek és az erkölcsi szabályok betartásának fontosságát.

A politikai vezetők a választók kegyeiért versengenek egy demokráciában. Ahhoz, hogy elnyerjék a választók bizalmát a politikai vezetők népszerű intézkedéseket vezetnek be, ígérgetnek és látszatmegoldásokkal kedveznek egyes társadalmi csoportoknak, hogy elnyerjék szavazatukat és bizalmukat.

A legtöbb politikai párt legyen az kormányon vagy ellenzékben, ugyanúgy él ilyen és hasonló eszközökkel. A társadalmi csoportok hergelésének eszközével, az egészségügy és az oktatás világszínvonalra való emelésének kivitelezhetetlen ígéretével és még napestig lehetne sorolni a példákat.

A pártok és az erkölcs, egy egy felmerülő kérdés

Az egyik legnagyobb problémába akkor ütközünk amikor egy politikai tevékenységet az erkölcsösség szempontjából akarunk megítélni. Minden egyén politikáról kialkotott képét, saját értékítéleti fokmérője határozza meg, ezért is gondolkodunk eltérően a jó és a rossz fogalmáról.

Így máris ott tartunk, hogy csak egyéni véleményt tudunk megfogalmazni és nem általános igazságot.

A politikai pártok és az erkölcs kapcsolata talán abban érhető tetten igazán, hogy miként lavíroznak a politika világában és milyen mértékben áldozzák fel saját elveiket a politikai haszonszerzés és a hatalom technikai sikerek oltárán.

A politikai pártok közötti versengés, egy demokratikus rendszerben arra sarkallhat minden politikai erőt, hogy az erkölcsi kérdésekhez rugalmasan álljanak.

Felfoghatjuk ezt úgyis mintha egy futóversenyen lennénk, ahol vannak alapvető szabályok, mint, hogy hol kezdődik és hol végződik a pálya, de az nincs tiltva, hogy a versenyzők doppingoljanak és kigáncsolják egymást a verseny közben. Egy ilyen helyzetben vajon beszélhetünk e erkölcsről? Aki ilyenkor fair módon az erkölcsi normákhoz tartva magát versenyzik az bolond? Mert, ha úgy látjuk egy ilyen esetben nincs értelme az olyan fogalmaknak, mint erkölcs, értékek vagy elvek akkor miért várjuk el ugyanezt a politikai pártoktól?

Így nagyon is fontos az a kérdés, hogy a cél szentesíti e az eszközt?

Lehetséges-e az, hogy erkölcsileg rossznak bélyegzett tevékenység, piszkos módszerekkel történő kampányolás, ígérgetés vagy a társadalmi csoportok egymás ellen hergelése megengedett annak érdekében, hogy a hatalmat elnyerjék a politikai vezetők.

Az erkölcs alakítja a politikát vagy a politika az erkölcsöt?

A legérdekesebb dolog az erkölcs és a politika kapcsolata között, hogy a politika az, ami képes meghatározni az erkölcsöt és nem pedig fordítva.

A politikai vezetők döntéseik útján és saját kommunikációs tevékenységük révén alakítják a társadalom szemléletmódját, így azt is, hogy mit gondolnak az emberek a jó és a rossz fogalmáról. A politikusok előszeretettel élnek ezzel a módszerrel napjainkban is.

Ellentétpárokat neveznek meg és vezetik be azokat a közbeszédbe

Valamit nemzetinek vagy nemzetellenesnek bélyegeznek, mint ahogyan azt a Fidesz-KDNP teszi. Valamit demokráciaellenesnek, valamit meg demokratikusnak neveznek, akár a baloldali pártok, akik magukat demokratikusnak tartják míg a Fidesz-KDNP-t antidemokratikusnak, mindezt úgy, hogy az említett politikai erők ugyanúgy részt vettek a választásokon és kimutatható demokratikus támogatottsággal rendelkeznek. De ide lehetne még sorolni a baloldal és jobboldal közötti ellentétet is, mely fogalmak napjainkra kiüresedtek, de ennek ellenére is egyik másik politikai erő negatív vagy éppen pozitív értékeket társít ezekhez a jelzőkhöz.

A recept tehát egyszerű, a politikai pólusokhoz és ellentétekhez értékítéletet társítunk.

Ezek a jelzők nagyban meghatározzák azt, hogy a pártok saját szavazóbázisa, miként vélekedik más pártokról és azok szavazóbázisáról. Így nagyon egyszerű akár uszítani is a táborokat egymás ellen. Az uszítást erkölcsösnek tartjuk? Mindenki felteheti magában ezt a kérdést.

A politikai pártok efféle megkülönböztető, megbélyegző tevékenysége az, amivel elkülönítik saját magukat és szavazói bázisukat a többi párttól.

Mivel sok esetben a pártokhoz való kötődés erős érzelmi alapokon nyugszik a pártok szimpatizánsai véleményüket könnyedén azonosíthatják a választott pártok értékszemléletével. Ennek következtében egy szavazói bázis erkölcsi fokmérője idomulhat a párt jóról és rosszról kialakított képéhez. A politika ezen az úton keresztül tehát nem csupán a közerkölcsöt képes formálni, de saját egyéni erkölcsi viszonyulásinkra is kihatással van.

A politikai döntések és az erkölcs

Vannak olyan témák, mint a szegénység és korrupció kérdése, az egészségügy és oktatás kérdése vagy a kilakoltatások ügye, ahol mindenki azt szeretné, hogy javuljon a helyzet. A politikai pártok is azért kardoskodnak kommunikációjukban, hogy ezen területeken a kormány rossz munkát végez, de ők ismerik a problémák ellenszerét és csak annyi a gond, hogy nincsenek hatalmon.

Milyen érdekes, hogy ezek a témák, melyeket az ellenzék felkarolt, azok, melyek az embereket közvetlenül is érintik és a legnagyobb politikai értelemben vett haszon származhat belőlük.

Az erkölcsös tevékenységek önmagukban teremtenek értéket, mint az adományozás, az elesettek segítése, egy meghatározott vallás által diktált életmód követése vagy az őszinteség.

A politikában ez az önzetlenség nehezen elképzelhető, hiszen a hatalom megszerzésére irányuló törekvések tiszta célt állítanak a politikusok és a pártok elé. Így a politikai tevékenység már nem önmagában teremt értéket, mert mindig felsejlik a döntések mögött meghúzódó érdekek egész hálózata.

Sértődés

„A Vatikánt elszomorították a párizsi olimpia megnyitójának egyes jelenetei – áll az Apostoli Szentszék francia nyelven kiadott közleményében. – A Szentszék csak csatlakozni tud azokhoz a véleményekhez, amelyek az elmúlt napokban elhangzottak, hogy sajnálkozásukat fejezzék ki a számos keresztény és más vallás híveit ért sértés kapcsán.”

Na. Szóval sértés. Ha megvizsgáljuk a sértéseket, azok egyértelmű jellemzője, hogy a sértő személy a sértett személyt indokolatlanul rossz színben tünteti fel a többiek előtt, ezzel a sértett tekintélye csorbul, és a társaságban elfoglalt pozíciója alacsonyabb lesz, mint a sértés előtt. Lehet persze a sértés olyan is, hogy a sértő nem a sértettet, hanem egy vagy több, a sértett által tisztelt, nagyra tartott szeményt degradál le, illet negatív jelzőkkel, vagy helyez a sértett által negatívnak tartott kontextusba, ezzel csökkentve a sértett bizalmát a tisztelt személyben, ami a sértettnek rosszul esik, hiszen azt cáfolja, amiben eddig ő hitt, azaz a hitét kérdőjelezi meg. Ez sokakat nagyon fel tud idegesíteni.

A sértés a legtöbbször hazugság. Ha Karikó Katalinnak azt mondja valaki, hogy „Te hülye vagy”, az egyrészt sértés, másrészt hazugság (hogy szándékos hazugság vagy információhiány miatt következett be, az mindegy). Az érdekesség az, hogy bárki kapásból fel tud sorolni egy csomó embert, akiknél ez a kijelentés ugyan a felsoroltak érzelmeiket tekintve sértés, de így igaz. Ők meg vannak győződve róla, hogy nem hülyék, de ezt a többiek másképpp látják, ezért a sértő csak közölte a valót, egy rossz szót sem mondhatunk rá, legfeljebb az empatikus képességeit kérdőjelezhetjük meg. Pontosan ugyanígy van a mások által tisztelt személyekről állított dolgokkal is, van, ami igaz, van, ami nem, ezért ha valaki sértve érzi magát, az lehet jogos is, de ugyanúgy lehet jogtalan, hiszen ha igaz, akkor nincs alap a sértődésre, ha viszont hazugság, akkor van.

A vallások esetében más a helyzet. Hívői olyasvalamiben hisznek, ami nem bizonyítható se pro, se kontra, ezért minden, a hitüket érintő negatív megnyilatkozás jogosan sértheti a híveket, mivel általában fogalmunk sincsen, hogy az adott megnyilatkozás igaz, vagy nem igaz. Ugyanakkor persze minden hites ember vallástalanokra nézvést negatív megnyilatkozása pontosan ugyanúgy sértheti a vallástalanokat is, csak ezt le se… illetve az nem érdekel senkit. A fentiekből adódón vallásügyben semmi nem világos, semmi nem tiszta, azaz a sértésre is, meg a magsértődésre is rengeteg lehetőség áll rendelkezésre.

Leonardo „Utolsó vacsora” c. festménye érdekesen ábrázolja Jézust és körét. A vacsora egy jeruzsálemi ház emeleti termében lett megrendezve, amely a festményen hátrafelé hatalmas térnek látszik, és az ábrázolás azt sugallja, hogy a néző irányában is jó távolra nyúlik el. A királyok étkeztek így, egyenes asztal, a király középen, mellette a főbb méltóságok, szemben velük meg az udvar, ahogy a festmény szemlélőjéhez hasonlóan nézi a vacsorázó főnököt és sleppjét. Jézusék esetében az észszerűség azt diktálná, hogy ha csak magukban vannak, nem sorban helyezkednek el, hanem körülülik az asztalt, ne kelljen fölállva vagy kitekert pózban beszélgetni, ám a festmény nem ezt mutatja. Persze lehet, sőt ez a legvalószínűbb, Leonardo azért választotta ezt az elrendezést, hogy jól be tudja mutatni az összes résztvevőt, ami egy körbeült asztalnál nem lett volna lehetséges, ráadásul a neki a festményhez biztosított falfelület a milánói Santa Maria delle Grazie templom refektóriumában így lett a legjobban kihasználható.

A Vatikán által kifogásolt sértésre áttérve a párizsi megnyitón valóban volt egy hasonló videó, amelynek alakjai és beállításai Leonardo alkotására emlékeztettek. Halványan ugyan, de arra. A festmény és a videó közötti eltérés elsősorban az, hogy az alakok nem egy épületben, az asztalnál ülnek, hanem egy Szajna hídon állnak. Ennivaló nincs az asztalon, hiszen nincs is asztal. Az olimpiai rendező bizottmány hasonlóságtervező embere láthatóan nem állt feladata magaslatán (nem ismerte a festményt?), mert az alakok egy sorba rendezését ugyan betartotta, de a környezettel azonnal jelezte, ez nem Jeruzsálem, ott ugyanis nincs folyó – hacsak nem gúnynak szánta, hogy haha, nektek, vallásosoknak még egy nyomorult folyótok sincs a három világvallás fővárosában! Nekünk bezzeg van ám! Még ha koszos is. Ja, egyébként folyója Rómának is van, azaz a Vatikánnak nagy hülyeség lenne ezen megsértődnie.

Az ennivaló videóbeli hiányáról (= Jézus teste és vére) sajnos nem tudok mit mondani, az alakok jóltápláltak, biztosan vacsoráztak már, és valószínűsíthetően nem is utoljára, azaz őket másnap nem feszítik keresztre, mert ilyen ma már nincs. Hogy ennek a változásnak a felemlegetése akkora nagy sértés lenne vallásosok számára, akiknek például az autodafé a nagy vallásos korszakban mindennapos látvány volt, arról nem vagyok meggyőződve, hiszen esetünkben pont a Tízparancsolat V. parancsának betartása történik.

A videó központi alakja nem a Leonardo által elképzelt hosszúhajú, szakálltalan Jézus, hanem egy álló, kövér, tetovált nő, valamiféle csillagos fejdíszben, aki a kezével szívecskét formáz. Magyarán szeretetet hirdet a nézőknek. Ez valószínűleg azt fejezi ki, hogy a szeretet hirdetése nem privilégium, azaz bárki hirdetheti, még akár egy nő is, ha kövér, ha sovány, mindegy. Ebből adódón, ez csak akkor sértés egy vallásos számára, ha úgy gondolja, hogy a szeretetet csak férfi hirdetheti, senki más. Vakbuzgóbb vallásosok esetén csak sovány férfi, még vakbuzgóbbak esetén kizárólag a Messiás! Minden más blaszfémia.

A 12 apostol a videón legalább 16. Oka ismeretlen. Jézustól a néző szempontjából balra a harmadik egy fiatal lány két varkoccsal, őt nézve mintha a videó készítője arra utalna ezzel, Júdás közülünk bárki lehet, még ha a legártatlanabbnak nézne is ki. A videón sokféle alakot láthatunk, egyenként értékelni őket sok értelme nincs.

Az „apostolok” csoportját (ha már ragaszkodunk Leonardo festményéhez, és a számbeli eltérés minket nem zavar), néhány nő és néhány nőnek öltözött férfi színesíti. A Biblia szerint „…nők nem taníthatnak férfiakat és nem lehet szellemi hatalmuk fölöttük, mert Éva be lett csapva. Emiatt Isten a férfiaknak adta a tanítás elsődleges hatókörét. Isten elrendelte, hogy egyedül a férfiak szolgáljanak tanítói pozícióban a gyülekezetben. Ez nem azért van, mert feltétlenül jobb tanítók, vagy mert a nők alsóbbrendűek vagy kevésbé intelligensek lennének (ez nem így van). Egyszerűen Isten így alkotta meg az egyház működését.” Szóval, ha kérdezik, hogy miért így a vallásosok szerint, a válasz egyszerű. Csak. A nők ugyan nem alsóbbrendűek, de azok.

A fentiekből következőn nő nem lehet apostol, hiszen Éva nem állta meg a próbát. Ezt a kérdést már Leonardo is feszegette, aki ugyan nem nőnek öltözött, hanem nőnek látszó férfit festett a képre (lásd a festményen Jánost), de ez a videó hasonló témát feszeget, mégpedig azt, hogy de igenis, nő is lehet apostol, Nobel-díjas vagy olimpiai bajnok, és fennen hirdeti, mi ugyan nem teszünk különbséget ember és ember között, nem számít, hogy nő vagy férfi. Nekünk nincsenek elvárásaink, hogy így öltözzön, úgy viselkedjen, és azt tegye, ha egyébként a többieknek ezzel semmiféle kárt nem okoz. Mi ilyenek vagyunk, és ebben különbözünk tőletek.

A férfiak felsőbbrendűségét alapként kezelő egyháznak ez természetesen nem tetszik, de ezt nyíltan nem mondhatja ki (azon már túl vagyunk, hálaisten… illetve hála a szekularizációnak), ezért inkább megsértődik. Okként a szokásos szöveget nyomatja, az LMBTQ+ szakrális témába keverése, de hogy az miért sértő a vallásosokat illetően, továbbra is kérdés.

Úgy gondolom, a sértődés konkrét okát most már nagyon ideje lenne közölnie velünk. Érvekkel és levezetéssel, ha kérhetem.

Olimpiai bajnok börtönben avagy kis korrupcióból lesznek a nagy ügyek

Az Európai Unió azért fagyasztotta be az eurómilliárdok kiutalását Magyarországnak, mert észrevette: Orbán Viktor rokonai, barátai és üzletfelei gazdagodnak belőle nem pedig az ország népe.

A kritika kivédése érdekében a miniszterelnök engedélyezte néhány kisebb korrupciós ügy kivizsgálását: a vizes világbajnokság pénzügyi igazgatója emiatt tette át a székhelyét villámgyorsan Dubajba, Schadl György a végrehajtók főnöke előzetesbe került, lemondott az igazságügyi minisztérium államtitkára sőt később maga a miniszter is, és most itt van a vízilabda szövetség korrupciós ügye, melyet a DK képviselője, Vadai Ágnes tárt fel, és amelyet Polt Péter főügyész feljelentésként továbbított a rendőrségnek. Mi történt?

Orbán azért is támogatja a sportot, mert ott könnyebb lopni mint másutt

A sportban mindig is lazább volt az ellenőrzés mint másutt, sőt az ötvenes években, de még később is maga a belügy bíztatta a sztárokat a törvények megszegésére. Így bukott le Balczó András öttusa világbajnok csempészés miatt. Most a vízilabda szövetség ügyeit vizsgálják, és előfordulhat, hogy a korábbi elnök: Vári Attila kétszeres olimpiai bajnok évekre börtönbe kerül korrupcióért. Vári Attila elnöksége idején – 2020-2022 – nemigen működött a belső ellenőrzés a vízilabda szövetségnél: számlák nélkül szórták a pénzt. A legkínosabb eset egy szerződés, melyet a vízilabda szövetség a Breitling Sport Kft-vel kötött: több mint 378 millió forintért vásároltak tőlük sportfelszereléseket, melyek valós ára 160-200 millió volt.

A vizsgálat szerint a túlárazás 152% volt.

Így nem csoda, hogy Vári Attila utolsó elnöki évének a mérlege 487 millió forintos veszteséget mutatott.

Mi lenne, ha Mészáros Lőrinc vállalkozásait is így világítanák át?

Magyarország leggazdagabb embere, aki futball csapatot vásárolt Eszéken Horvátországban, egyetlen év alatt 660 milliárd forintról 990 milliárdra növelte a vagyonát. Ez 50%-os növekedés egy olyan évben amikor a magyar gazdaság visszaesett. A Transparency International az Európai Unió legkorruptabb országának nevezte Magyarországot. A hatalom válasza: a szuverenitás védelmi hivatal vizsgálatot indított, és az adóhivatal is tudakozódik a Transparency International támogatói után. Ez Orbán Viktor rendszerének teljes morális csődje. Hogy intézi a korrupciós ügyeket Andrej Babis, a cseh Ano mozgalom vezére, Orbán Viktor politikai szövetségese?

Magyarországon a korrupció munkaköri kötelesség, Csehországban bűncselekmény

“Javasoltam, hogy Marek Hrabacot töröljük az Ano jelölt listájáról, és zárjuk ki a mozgalomból is” – közölte Andrej Babis, Csehország ex miniszterelnöke miután pártjának helyi vezére lebukott egy korrupciós botrányban. Kedden a rendőrség 14 embert vett őrizetbe egy közbeszerzési botrány miatt, köztük Marek Hrabacot, Chomutov polgármesterét, aki az Ano észak csehországi listáját vezette. Szeptemberben rendezik meg az önkormányzati választásokat Csehországban, ahol az országos választásokon legutóbb az Ano hiába végzett az első helyen, mert senki sem volt hajlandó vele koalícióra lépni, és így Andrej Babis kipottyant a hatalomból. Az USA nagykövetsége szervezte meg Babis bukását. Miért? Mert Csehország szlovák származású miniszterelnöke egykor KGB-s volt éppúgy mint Putyin, és ez manapság nem számít ajánlólevélnek egy NATO tagállamban. Ugyanezért akarja levenni a sakktábláról az USA budapesti nagykövetsége Orbán Viktor miniszterelnököt, aki nemrég Moszkvában parolázott Putyinnal.

Wanted Orbán Viktor

Az USA nem viccel: ha nem Trump jön, hanem Kamala Harris, akkor a budapesti nagykövetség mindent megtesz majd azért, hogy távozásra bírja a magyar miniszterelnököt. Ehhez két fegyvere van: az egyik a korrupció, amely teljesen áthatja a nemzeti együttműködés rendszerét Magyarországon, a másik pedig az uniós eurómilliárdok.

A Magnyitszkij törvény lehetővé teszi az amerikai hatóságoknak, hogy külföldi korrupciós ügyeket is vizsgáljanak, ha azt nemzetbiztonsági érdek megkívánja. Orbán oroszbarátsága lehet ilyen amerikai nemzetbiztonsági érdek.

Putyin hűséges oligarcháinak vagyonát e törvény alapján fagyasztották be Nyugaton. Ursula von der Leyen újraválasztásával Brüsszel világosan üzent Magyarországnak: amíg Orbán a miniszterelnök, addig nem kapjátok meg a befagyasztott eurómilliárdokat! Mennyit ér ez meg nektek? – kérdik a magyar elitet. Nicolae Ceausescut a saját emberei áldozták be, hogy magukat mentsék. Az USA és az Európai Unió ugyanerre akarja rávenni a magyar elitet, amely, ha megtarthatja a lopott pénzt, akkor búcsút vehet a nemzeti együttműködés rendszerének fura urától, aki oly világot képvisel, melynek napja letűnt.

A csapatkapitány

Ronaldo kismiska hozzá képest. Ő nem csak a csapat kapitánya, hanem vezetőedző, egyedüli góllövő és klubelnök. Az történik a pályán, amit ő akar. Számolatlanul rúgja a gólokat, miközben a többiek hozsannáznak (nézők, tartalékok inkluzíve), aztán, mikor már az ellenfél is megérkezett, abbahagyja az üres kapus góllövést, és közli, hogy ilyen gyalázatos, szuverenitásunkba gázoló feltételek esetén, például, hogy az ellenfél is rúghat gólt, a mi különösen szuverén csapatunk nem játszik.

Az a minimum, hogy kapunk öt gól előnyt, és az ellenfél játékosainak az egész meccs alatt az egyik szögletzászló tizenöt méteres körzetében kell tartózkodniuk. Pályán kívül vagy pályán belül, mindegy nekünk, a tizenöt méter a lényeges. Mivel a mi nagyon szuverén csapatunk kapitánya rendkívül nagyvonalú, azt, hogy melyik szögletzászló legyen a tartózkodási hely középpontja, az ellenfél tetszőlegesen választhatja meg. A bíró is mi leszünk, illetve hát természetesen ő, a csapatkapitány, ami felfokozott szuverénségünkből következik. Ez a csapat érdeke, melyet mindenkivel szemben meg kell védeni.

Team first. Make Turul FC Great Again.

Rendkívül meglepő, és a többi csapat elképesztő rosszindulatát mutatja, hogy a mi szuverén feltételeinket egyetlen, szintén szövetség tag ellenfél sem fogadja el (szúrja a szemüket a határozott békepártiságunk), viszont a csapatkapitányunk mindhez ragaszkodik, mivel ez nekünk jár. Nem azért lettünk tagja a szövetségnek, és neveztünk be a bajnokságra, mondta még a kocsmában meccs előtt, hogy ne a szuverén megoldást válasszuk, azaz (horribile dictu!) a többség közösen megállapított szabályai szerint játsszunk, hanem azért, hogy a saját szuverén szabályaink szerint, ahol például az öt gól fór nekünk a minimum. De a migránssimogató nyugati banda ezt nem érti, így a legócskább zsarolásra is képes nemzetközi sportszövetség minden meccset 0 : 3-mal az ellenfelek javára könyvelt el. A csapat jelenleg a tökutolsó helyen szuverénkedik, már senki sem akar velünk játszani, ezért aztán derék, félelmet, feladást, nem ismerő, és ellentmondást nem tűrő csapatkapitányunk szervezett egy külön kis csoportot hasonló patriótákból, mint mi vagyunk. Kár, hogy a bajnokságra ennek semmilyen hatása nincs, legföljebb együtt dekázgathatunk a folyosón, ha unjuk már a parlamenti leszavazásokat. Érdekes, hogy derék csapatkapitányunk, aki állandóan azzal érvel, hogy amit ő mond, az az emberek akarata, milyen nehezen fogadja el, hogy a nemzetközi szavazás, amelyben alulmarad, az is az emberek akarata, csak nem 10 millió, hanem 400 millió emberé. A rendszer specialitása még a vétó, mikor 3 millió FIDESZ szavazó blokkol egy 400 milliós szövetséget.

Az ellenfél nélküli, magunknak rendezett meccseinkre sajnos a nagy sport TV-k nézői nem kíváncsiak, csak a hazai szurkológárda üvöltözi magát rekedtre, mikor kifutunk a pályára. A mezek sajnos kopottak, a pálya borzalmas állapotban, a kapukat tűzifának adta el a csapatkapitány egyik rokona, négy letűzött bot van helyette, a fű már csak itt-ott sárgállik a göröngyök között, a hajdani orvosi szobában a lehullott vakolat lett az úr. A kitört ablakú öltözőkben süvítő szél dalát az elszánt drukkersereg „Viktor! Viktor!” kiáltásai sem tudják elnyomni rendesen.

Egyetlen dolog van, ami még működik: a központi hangosbeszélő. A jól fizetett kezelők nagyon tudják, mit kell mondani, a rendszer nem csak a meccsek alatt üzemel, a hozsanna mindennap bevált, és érkezik is érte a jutalom.

A lelátó rozoga székein nem ülnek hanem állnak a drukkerek, hogy jól lássanak. Persze nem látnak jól így sem, főleg a zászlólengetés miatt. Mikor a csapatkapitány gólt lő, az egyenruhás tömeg fölmorajlik. A szurkolói egyenruhaként használt, minden boltban kapható, nemzetiszínű fölsők számozása egységesen „0”, ugyanúgy, mint a játékosoké, egyedül a csapatkapitányé „aki a szuverénül egycsapatos mérkőzéseken, ahol csak mi voltunk jelen, simán hozta a harminckettes gólátlagot. A többiek a labda hozzá passzolásában jeleskedtek, az ebben kiemelkedők az öltözőben kaptak a csapatkapitánytól egy Sport szeletet, melyet a magának meghatározott és minden gól után azonnal átutalt gólprémiumból vett. Az általa lőtt gólok utáni középkezdést a hiányzó ellenfél helyett a pályagondnok szokta elvégezni.

A sok teendő mellett létezett valami, amelyre egyáltalán nem jutott idő: az maga a csapat. A csapatkapitány igazából sosem ezt a lehangoló közeli jelent, hanem mindig a csillagos távolt fürkészte. Furtonfurt a világbajnoki döntőn járt az esze, ahol nincs ellenfél csak hazai szurkolók meg dicsőség doszt, de hamar kiderült, hogy ha Nyugaton akar győzni, akkor van ugyan pénz, de van ellenfél is, viszont ha Keleten, akkor hagyják ökörködni, mert az a keletieket nem zavarja (van ott is víziós ember rengeteg), viszont pénzt, azt nem adnak nekünk. Egy vasat se. Legföntebb hitelt magas kamatra és rövid futamidővel. Ez a kettősség tette meghasonlottá a kapitányt, már a maradék eszét sem tudta használni rendesen, és innentől kezdve csak a jövővel foglalkozott, ahol mindig ő győz egyedül. Álomvilágban élek, írta Troppauer Hümér. A hazai szuverén patrióták sok misét mondattak érte, de az sem segített egy fikarcnyit sem. A nemzeti csapat így magára hagyva menthetetlenül csúszott lefele, és minden paraméterben a legrosszabbat produkálta.

A kontraszelekció megbízhatóan működött, az államapparátusban mindenki úgy csinált, mintha dolgozna, egymás után születtek az érthetetlen, fölösleges, mindent központilag szabályozni akaró rendeletek és előírások a „valamit produkálni kellett, hogy lássák, hogy dolgozunk” elvet követve. A produktum minden döntést a központhoz rendelt ugyan, de megfelelő szinttől fölfelé minden eltérésre felmentést adott, azaz a tűzhöz közel ülők azt csinálhattak, amit akartak, nem korlátozta őket semmiben. A sajtó, és egy ideje már mindkét oldal sajtója csak arról cikkezett, ki szólt be kinek, a lényeges dolgokról senki nem írt és nem beszélt, a szellemi leépülést okozó fertőzés csontig hatolt, mint a jeges szél. És mindez egy ember érdeme: a csapatkapitányé.

Jó, persze, előtte a mai, illetve a ma már alig létező ellenzéket el kellett pusztítani, nullává kellett tenni, le kellett söpörni úgy a placcról, hogy soha az életben ne bírjon visszakapaszkodni, de ezt a feladatot szívesen vállalta az értelmiség, és egyenesen megmondta a népnek, bele a szemibe, hogy Orbán rossz, nagyon rossz, rettenetesen rossz, de az ellenzék még rosszabb lenne. Például még autokratikusabb rendszert vezetne be fekete autókban furikázó bőrkabátosokkal, akik mindenkit elvinnének, aki csak egy rossz szót szól D-ről vagy Gy-ről, még kevesebb pénzt fordítana az oktatásra és az egészségügyre, még jobban összeveszne a Nyugattal, a még megmaradt független lapokból is pártlapokat csinálna, az összes bíróságnak személyesen diktálná az ítéleteket, még több nyugdíjast és szegényt hagyna az út mentén, és az összes általunk adóként befizetett pénzt ellopná, nem csak egy részét, mint Orbánék, hogy a rezsinövelésről meg fiaink vágóhídra küldéséről ne is beszéljünk. Az, hogy a közzétett, bárki által olvasható programjaikban ezeknek pont az ellenkezőjét írják, ne tévesszen meg senkit, mert hazudnak. Bolgár úr a Népszavában hetente írja, hogy miket.

A nép persze megörült, hogy most már mindent tud, és logikus módon a kisebbik rosszat választotta. A választásból adódón a csapatkapitány négyszer kapott kétharmadot. Ha valaki körbenéz kies hazánkban, láthatja, hogy mi is az a kisebbik rossz.

Végül is jól jártunk a csapatkapitánnyal, nem? Hiszen a kisebbik rossz mégse a nagy. Igaz?

Ki fizeti Pokorni takarítónőjét?

0

A XII-ik kerület távozó polgármestere ellen vizsgálatot indított a budapesti rendőr-főkapitányság hivatali visszaélés gyanúja miatt, mert a Kétfarkú Kutyapárt feljelentése szerint Pokorni házában is egy önkormányzati alkalmazott takarít. A fideszes polgármester tagadja a vádat, azt hangsúlyozva, hogy ő fizeti az önkormányzati alkalmazottat, aki a házát takarítja.

Mint cseppben a tenger, remekül megmutatkozik ebben a kardinális kérdésben a magyar belpolitika morális és intellektuális válsága: miért ebben a jelentéktelen ügyben támad az ellenzéki Kétfarkú Kutyapárt? Miért nem azokat a milliárdos ingatlanüzleteket veszi elő, melyek miatt a Fidesz elveszítette a XII-ik kerületet, ahol maga Orbán Viktor miniszterelnök is lakik, és amely 1990 óta mindig jobboldali volt?

Pokorni Zoltán már jóval az önkormányzati választás előtt jelezte Orbán Viktornak, hogy el fogják veszíteni a kerületet, ha a miniszterelnök nem állítja le rokonai, barátai és üzletfelei nyomulását Budapest egyik legdrágább kerületében, ahol szembeötlő Tiborcz István, Mészáros Lőrinc és mások ingatlanszerzése és építkezései, melyek borzolják a lakosság idegeit egy olyan időszakban amikor csökken az átlagpolgár életszínvonala.

Orbán Viktor válasza ez volt: Business First! Első az üzlet! Pokorni ezek után jelezte, hogy nem indul a választáson, melyet a Fidesz nagy különbséggel el is veszített méghozzá a Kétfarkú Kutyapárt javára. A választók többsége proteszt szavazattal fejezte ki véleményét a Fidesz oligarchiáról, amelyik mindent lenyúl anélkül, hogy bármifajta teljesítményt nyújtana.

A hatalom eltiporja azokat, akik szemben állnak vele

A Kétfarkú Kutyapárt is pontosan tisztában van azzal, hogy milliárdos ingatlanbotrányok vannak a kerületben, melyek a miniszterelnök családjához és hűséges oligarcháihoz kötődnek, de nem mer ezzel előállni, mert jól ismeri Orbán Viktort: aki megpróbálja keresztezni a hatalom útját az ellen mindent bevetnek. Az adóhivataltól a titkosszolgálatig nem beszélve a médiáról.

Rogán Antal, a sötétség birodalmának ura, aki Orbán Viktor megbízásából leszámol mindenkivel, aki megpróbál szembeszállni a hatalommal.

Ezért támadja a Kétfarkú Kutyapárt Pokorni Zoltánt, aki fogatlan oroszlán immár. A rendőrség ellene nyomoz, nem a milliárdos oligarchák ellen. Tragikomikus, de ez a magyar realitás.

Ezért is válhatott politikai sztárrá pillanatok alatt Magyar Péter, aki nem fél kimondani a kínos igazságot: a nemzeti együttműködés rendszerének tizennégy éve alatt Magyarország az Európai Unió legszegényebb és legkorruptabb országa lett!

Ezzel az állítással szemben Rogán Antal jól olajozott gépezete is tehetetlen. Ezért is beszélt Orbán Viktor Tusnádfürdőn szinte kizárólag a világpolitikáról, mert a hazai ügyekben nem volt semmilyen mondanivalója. Sőt, egészen tragikomikus módon bejelentette az ideológiák végét. Amiből arra lehet következtetni, hogy Orbán Viktornak nemcsak a pénze és a szerencséje fogyott el, de semmilyen ötlete sincsen arra: miképp lehetne ezen változtatni?

Zsákutcában hol van előre?

Megbukni sokféleképpen lehet, de Orbán nem vonulhat nyugdíjba, nem távozhat úgy mint Pokorni Zoltán, mert a bukott miniszterelnök és rokonsága nem tud elszámolni a lopott vagyonával! Persze Orbán kiegyezhet az USA nagykövetséggel: hagyják futni a lopott vagyonnal, ha békésen távozik. De hát Orbán harcolni akar: ezért várja Trumpot, a 10 millió dollárral megvett jóbarátot, aki ugyan egy dollárt sem ad neki, de nem is akarja levenni őt a sakktábláról. Hagyja megbukni egyedül…

1,3 milliárd eurós kínai kölcsönből menekülhet meg Dunaújváros acélműve

Sztálinváros kohója sosem volt gazdaságilag igazán észszerű, de minthogy Sztálin a harmadik világháborúra készült szovjet támogatással felépítették, és köré települt a város, melynek levegőjét tönkretette az acélmű. A zöld átmenet azonban ide is elérkezik: az 1,3 milliárd eurós kínai kölcsön lehetővé teszi, hogy a szénalapú energia termelésről átálljanak egy korszerűbb technológiára.

Júniusban jelezte a vasművet üzemeltető cég, hogy a két kohó közül az egyiket leállítják, de új beruházást ígért. Most megjött a pénz: két új korszerű kohó épülhet, amelyek elektromos árammal működnek vagyis nem szennyezik a környezetet. Az új nagyolvasztó pedig zöld acélt állíthat elő, ez pedig igencsak kelendő az európai piacon, mert egyelőre kevés van belőle.

Az 1,3 milliárd euró az körülbelül 520 milliárd forint. Ki fogja ezt visszafizetni és miből? A Liberty Steel a magyar állam támogatásával szerezte meg az acélművet, ahol eddig csak ígért korszerűsítést. Most talán lesz is belőle valami…

Orbán keleti nyitása a gyakorlatban

Az egykori liberális, Amerikabarát politikus már Keletre tekint – ahogy ezt Tusnádfürdőn el is mondta. Korábban az amerikaiak neki mondták el: az USA-t Magyarország nem érdekli, a régióban Románia a kedvenc. Románia fel is futott a Ceausescu féle mélypontról, utolérte, és sok tekintetben meg is előzte Magyarországot, a korábbi reformkommunista kedvencet. Orbán Viktornak a vigaszág maradt, ez pedig a keleti nyitás. Ami persze nem kellene, hogy szakítást jelentsen a Nyugattal: ezt bizonyítja Giorgia Meloni, aki nemrég fejezett be egy sikeres kínai körutat miközben egyáltalán nem szakított sem Brüsszellel sem pedig Washingtonnal.

Orbán viszont olyannyira elrontotta a viszonyt Brüsszellel, hogy befagyasztották a Magyarországnak járó eurómilliárdok egy részét. A magyar miniszterelnök korábban nagy hangon közölte:

“ha nem kapunk pénzt az Európai Uniótól, majd adnak a kínaiak!”

Ma már nemigen beszél erről. Miért nem? Mert Matolcsy Györgynek megmondták Pekingben: ingyen pénz nincs! Csak hitel és beruházás van. Ez utóbbihoz viszont várják a magyar kormány támogatását. Ezenkívül nem támogatnak semmiféle huxitot – kilépést az Európai Unióból – mert Kínát csak egy olyan Magyarország érdekli, mely tagja az egységes 450 milliós európai piacnak.

Kínai bankok nemrég egymilliárd eurós hitelt adtak a magyar államnak, amely nagy sietve el is költötte azt. A kínaiak józanságát mutatta, hogy a kölcsönt csak három évre adták, mert nem bíznak Orbán Viktor hosszútávú terveiben. A kínaiak pragmatikusak, és ilyen politikát várnak a partnerektől is.  A globalizált gazdaságban nincsen ingyen ebéd. Ez mostanában úgy derült ki, hogy Pakisztán és Laosz kínai adósságcsapdába esett. Korábban Sri Lanka járt így. A szigetországnak Peking mosolyogva azt tanácsolta: forduljanak az  IMF-hez! A gazdasági válságból máig nem tértek magukhoz. Orbán Viktor is járhat így hiába találkozik oly gyakran Hszi Csin-pinggel, kommunista Kína vezetőjével a magát patriótának hirdető keresztény és nemzeti magyar miniszterelnök, aki már az ideológiák alkonyáról szónokolt Tusnádfürdőn pedig csak neki fogyott el a szerencséje és a pénze.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK