Azt olvasom a hvg-ben, hogy a többi pártnak nem tetszik a Momentum előválasztási kampánya. Nem tetszik nekik, hogy a Momentum előreszaladt a jelölt-jelöltek bejelentésével – kiváltképp azzal, hogy Hadházy Ákost indítják Zuglóban, ahol a jelenlegi képviselő Tóth Csaba ellenfele lesz –, és Fekete–Győr András miniszterelnök-jelölti programot is hirdetett. Szerintem pedig a Momentum pont azt csinálja, amit egy előválasztáson csinálni kell.
Az előválasztás kezdeményezői sokat hivatkoznak a nemzetközi példákra. Egyéni választókerületi képviselőjelölteknél én nem tudok Európában előválasztásról, több aspiráns közül a helyi pártszervezetek tagjai szoktak választani. Az amerikai elnökjelöltek kiválasztása az előválasztás klasszikus példája. Emellett én a német szociáldemokraták esetében emlékszem a kancellárjelölt pártszavazással történő kiválasztására 1994-ben, az olasz baloldal 2005-ben a miniszterelnök-jelöltjét, a francia jobboldal 2016-ben az elnökjelöltjét választották ki így egy-egy alkalommal.
A klasszikus amerikai gyakorlatban az elnökjelölt kiválasztása éles párton belüli küzdelmet jelent, vastagon politikai tartalommal: a két nagy párt különböző szárnyai szállnak szembe egymással.
A demokratáknál Hillary Clintonnak és Joe Bidennak is a végén Bernie Sanderssel, a balszárny képviselőjével kellett kemény harcot vívnia. Igaz, a német szociáldemokratáknál a kancellárjelölti előválasztás egyetlen példájának nem volt politikai tartalma, és a francia jobboldalnál is sokkal kevésbé, mint ami az amerikai hagyomány. (Az olasz esetben különböző baloldali pártok, irányok jelöltjei versenyeztek.)
Az tehát, hogy a Momentum Fekete-Győr András programhirdetésével politikai programok versenyévé teszi a miniszterelnök-jelölti előválasztást, és feltehetően a Momentum Fekete-Győr által meghirdetett programját fogják képviselni jelölt-jelöltjeik az egyéni választókerületi előválasztáson, semmi mást nem jelent, mint hogy a momentumosok komolyan veszik az előválasztást.
Arra törekszenek, hogy az általuk helyesnek tartott politikának minél nagyobb súlya legyen a Fidesszel szemben álló oldalon, legyen az akár egy majdani kormánykoalíció, akár a következő ciklus parlamenti ellenzéke.
Más kérdés, hogy egyetért-e az ember a Fekete-Győr által meghirdetett programelemekkel. Van köztük, mégpedig nagyon fontos, amivel a magam részéről lelkesen egyetértek, mint például múlt vasárnapi programbeszédének kiinduló állítása, melyre a végén is visszatért: hogy
az új Magyarország nyugati ország legyen, nyugati piacgazdasággal, nyugati szabadságokkal, nyugatias oktatással, nyugatias egészségüggyel.
Hogyne értenék velük egyet – miközben az LMP ma első számú, leginkább komolyan vehető politikusa, Ungár Péter határozottan elutasítja ezt. Ebből az alapállásból szinte magától értetődően következik, hogy a Momentum kiáll az euró bevezetése mellett (azért csak „szinte”, mert a szintén nyugatias Csehországban ma konszenzus van az euró elutasításában), és természetesen ezt is üdvözlöm. Ungár ezt is vitatja, mint az LMP-sek általában, míg a Jobbik, amennyire ez megítélhető, megosztott ebben.
Hasonlóképpen következik ebből az alapállásból
az Európai Ügyészséghez való csatlakozás képviselete, amiben viszont tudtommal az egész ellenzék egyetért.
Nagyon egyetértek még egy kulcsfontosságú állításával: azzal, amit a családfelfogásról mondott – ez is a mai nyugati világ nyitott, toleráns családfelfogása, a melegek házasságkötésének és közös gyermeknevelésének elfogadása. Ezt még nem támadta meg senki az ellenzékből, de kíváncsi lennék, mit gondolnak erről a Jobbikban.
Elhangzottak ugyanakkor olyan ötletek is Fekete-Győr miniszterelnöki programhirdetésében, amelyeket nemhogy támogatni nem tudok, de még komolyan venni se nagyon.
Ilyen a négynapos munkahét ötlete:
ki hihet abban, hogy 2030-ra ennyire csökkentett heti munkaidővel fognak annyit keresni az emberek Magyarországon, hogy abból tisztességesen meg lehessen élni?
Csak Matolcsy mondogat olyanokat, hogy ilyen távon utolérjük Ausztriát, márpedig ott sincs négynapos munkahét. Felosztó-kirovó nyugdíjrendszerben nincs is egyéni nyugdíjszámla, de ha lenne is, hogyan lehetne az azon felhalmozott pénzből valamikor 35 éves életkor és a nyugdíjkorhatár között levenni akkora összeget, hogy abból hónapokra felhagyhasson az ember a kereső tevékenységével? A nyugdíjkassza tíz, húsz vagy harminc év múlva sem tesz majd lehetővé akkora öregségi nyugdíjakat, hogy abból idő előtt el lehessen venni jelentős összeget egy „alkotószabadság” vagy egy világkörüli utazás finanszírozására.
A „Magyarország-részvény” ötlete nem megvalósíthatatlan, csak értelmetlen:
állami vállalatokat csak olyan szektorokban értelmes dolog fenntartania a Fidesz utáni Magyarországnak, ahol nem a profit és ezáltal osztalék biztosítása a tevékenység célja.
Egy normális részvénytársaság kerülhet olyan helyzetbe, hogy egyáltalán nem fizet osztalékot, és nem lenne kívánatos, hogy egy állami vállalat vezetésére olyan nyomás nehezedjék a „részvényesek” milliói részéről, hogy mindenképpen fizessen osztalékot, mégpedig minél többet.
Az egészségüggyel kapcsolatban a brit és osztrák példa követését javasolta, ami pedig egyszerre nem megy: Nagy-Britanniában állami egészségügy van, amelynek teljesítményével többnyire elégedetlenek a britek, Ausztriában viszont biztosítási alapú egészségügy, még ha nem is annyira versenyelvű, mint a német vagy a holland.
Szóval, vannak komoly bajaim is a Momentum előválasztási programjával, de az mindenképpen örvendetes, hogy politikai tartalmat ad az előválasztásnak, politikai karaktert ad a miniszterelnökjelölt-jelölt mellett választókerületi jelölt-jelöltjeik fellépésének is.
Ne gondolja senki, hogy csak a Momentum lép fel így. A Momentum teszi ezt másoknál nyíltabbá, ami azért is van így, mert a Momentum nincs jelen az Országgyűlésben, és nem tudja saját nézeteit parlamenti megszólalásokban, törvényjavaslatokban, interpellációkban stb. terjeszteni, mint az előválasztás többi részvevője.
Aki figyeli a parlamenti ellenzéki pártok effajta fellépéseit, az pontosan tudja, hogy azok is folyamatosan a maguk programjavaslatait adják elő. Az MSZP például azt, hogy a nyugdíjemelés a következő ciklusban végig egységes összegű legyen, a Párbeszéd számon kéri – nemcsak a Fidesztől, de ellenzéki versenytársaitól is – az alapjövedelmet, az LMP pedig mind a határon túli pártpolitika kérdésében, mind az euró bevezetésével illetve általában az uniós politikával kapcsolatban a Fidesszel megegyező módon támadja a DK-t és a Momentumot.
Íme, kiderül, hogy
a hat ellenzéki párt álláspontja nemcsak másodlagos részkérdésekben, de alapvető kérdésekben is lehet eltérő. Miért is ne szólhatna erről az előválasztás?
És ahhoz mit szóljunk, hogy a Momentum Hadházy Ákost állítja jelölt-jelöltnek Zuglóban, ahol ma az MSZP-s Tóth Csaba a képviselő? Hónapokig tartott, amíg a hat párt meg tudott egyezni abban, hogy minden egyéni választókerületben tartsanak előválasztást. Leginkább a Momentum akarta ezt, legkevésbé az MSZP, amely szerette volna, hogy a jelenlegi képviselőknek ne kelljen versenyezniük az újraindulásért. Végül mindenki elfogadta, hogy kelljen.
A DK például a jelenlegi képviselők közül Burány Sándorral, Csárdi Antallal, Hiller Istvánnal, Hiszékeny Dezsővel, Kálló Gergellyel, Kunhalmi Ágnessel, Mellár Tamással, Molnár Gyulával és Szabó Szabolccsal szemben is állít jelölt-jelöltet az előválasztáson.
Csak Óbudán Szabó Tímeával szemben, Zuglóban Tóth Csabával szemben és Szegeden Szabó Sándorral szemben nem indít senkit a dolgok mai állása szerint. Még ismert országos politikust is elindít pozícióban levő képviselővel szemben: Arató Gergely hívja ki az előválasztáson Burány Sándort. Akkor miért ne indíthatná el a Momentum Tóth Csabával szemben Hadházy Ákost?
Tudom én persze, hogy mi a különbség. Hadházy indulásának Tóth Csabával szemben markáns politikai tartalma van: az MSZP-s képviselőt kapcsolatba hozzák – hadd fogalmazzak óvatosan – tisztázatlan folyamatokkal a zuglói politikában, Hadházy pedig a közélet tisztaságáért folytatott harc ellenzéki „védőszentje”, ahogy Fekete-Győr a jelölt-jelölés bejelentésekor fogalmazott.
Ez is velejár azzal, hogy a Momentum – ugyanolyan nyíltan, mint az LMP – markáns politikai tartalmat ad az előválasztásnak. Jól teszi. (Az LMP is.) Szerintem a Momentum előválasztási kampányával nincs semmi baj. Legfeljebb azzal van néhány ponton baj, legalábbis szerintem, amit mond. De ez is rendjén van.
