Itthon

„Ha Magyarországra nem szállítanak több olajat Oroszországból, akkor egyszerűen nem fogjuk túlélni, nem fogjuk tudni ellátni az országot. Hogy miért? Mert nincs megfelelő alternatív infrastruktúránk. Van egy másik vezeték, amely Horvátországból, az Adria partjáról fut Magyarországra, de annak a kapacitása nem elegendő ahhoz, hogy ne csak Magyarországot lássa el. Figyelembe kell venni Szlovákiát is, amely Magyarországról kapja az olajat, és egyszerűen nincs más választása. És részben Csehországnak sincs – fogalmazott a külgazdasági és külügyminiszter az orosz RBK TV csatornának adott interjújában.”

Hát ez az! – mondta Dadus kissé ingerülten, letette a kötést, és elővett egy Vörösmarty kötetet. „Most tél van és csend és hó és halál.” – Szegény Magyarország!

Mikor egy államnak külügyminisztert választ a kormányfő, általában azt tartja szem előtt, hogy a delikvens ismerje a világot, az országával szövetséges, semleges, valamint ellenséges országokat (mert ma már ilyen is van nekünk. Bizony! Csak sikerült elintézni!), és aránylag pontosan tudja, hogy a világban nagy valószínűséggel mi fog történni. Erről informálja a kormányt, amely majd megfelelően intézkedik. Ha nem csak a külügy, hanem egyben a külgazdaság is az ő feladata lesz, még szélesebb látókörrel kell bírnia.

Hazánk esetében a helyzet szerencsés, hiszen egy ifjú futsal hérosz intézi az ügyeket, a fürkészek és portyázók nagyrabecsült főnöke, aki már a COVID járvány során is hatalmasat alkotott. Az embert próbáló küzdelem emlékét a különböző raktárakban tárolt lélegeztetőgépek hada őrzi, mintegy 300 milliárdos értékben. Ami nem semmi. Sőt.

Az avatatlan szemlélőnek persze úgy tűnik, hogy ezzel az ügylettel nem csak az ország, hanem minden lakója is rosszul járt, de a rutinos polgár azért utána olvas:

Válasz online; 2021.06.02.

„A NER központi járványcégeként azonosított Fourcardinal Kft. 2020-ban 49,5 milliárd forintos Covid-árbevétel mellett közel 16 milliárdos profitot ért el, és ezt az összeget szinte hiánytalanul ki is vették a tulajdonosok a vállalkozásból osztalék formájában…  Az Orbán Viktor nemzetközi főtanácsadójához és Szijjártó Péter volt helyetteséhez közel álló lélegeztetőgép-kereskedő tehát nem járt rosszul… (hiszen) a 2020-ban mindössze hét alkalmazottal zakatoló cég 32 százalékos profitrátával dolgozott, amely az egészségiparban példa nélküli.

Volt hát, aki nem járt rosszul. 16 milliárdos nyereség. Az már igen! Hét alkalmazott esetén nem kell sokfelé osztani, hacsak… illetve nem szóltam semmit.

Ha arra gondol az ember, hogy Kiss László, harmadik kerületi polgármestert „korrupció gyanúval” zárták börtönbe, mégpedig mostantól tetszőleges akármeddig, nehogy befolyásolja a szegény, gyönge idegzetű tanúkat (akik úgy mellékesen dörzsölt bűnözők, épp vádalkut kötnek Kiss bőrére), és ez komoly (az), akkor rögtön Polt csodálatos szelektív képessége jut eszébe. Ha ugyanis valaki nem komcsi politikus, hanem lélegeztetőgép ügyben tenne korrupció gyanú miatt feljelentést, azon a főügyész úr úgy röhögne, hogy csorognának a könnyei. – Titkár úr! Kísérje ki! – mondaná kissé szaggatottan a telefonba, mikor már sikerült lehiggadnia. Nem is javaslom a próbálkozást senkinek.

Jelen témánkra térve. Mint azt az európai kőolajvezetékek infrastruktúrájáról tudjuk, a Barátság kőolajvezeték még Ukrajnában elágazik kétfelé, Szlovákia és Magyarország irányába, azaz ezt a vezetéket tekintve egyik ország sincs kiszolgáltatva a másiknak, és a szállítási kapacitás  is mindig elegendő mindkét ország számára, sőt Csehország számára is.

Magyarországnak és Szlovákiának van még egy csővezetékes olajellátó rendszere, mégpedig az Adria kőolaj vezeték, melyet eredetileg azért építettek, hogy az orosz olaj tengeri szállítással is eladható legyen. A vezeték persze fordított irányban is működhet, és a horvát omišalj-i olajterminálból küldhető olaj Százhalombattára, ahonnan egy külön vezeték indul a pozsonyi olajfinomítóhoz. A vezeték szállítási kapacitása 10 millió tonna/év, a Szlovákiába menő ág kapacitása pedig csak 3,8 millió tonna/év, Megjegyzendő, hogy az Adria vezeték kapacitása csak Magyarországnak elegendő lenne, de akkor észak felé alig menne tovább valami.

A Barátság normálisan működött. Egészen a háború kitöréséig. Ahogy naponta látjuk, Putyin mindent és mindenkit tönkrevágott könnyed kis kalandjával, nem kímélve a saját országát és annak lakosságát sem, így aztán ez sem lett kivétel. 2022-ben jöttek az EU szankciók. Ezt még megúsztuk valahogy, pláne hogy a MOL behazudta, hogy nem csak az Adria vezeték és a szlovákiak vezeték szűk kapacitása a baj (13 millió tonna/év és 5,5 millió tonna/év kapacitás kellene), hanem a százhalombattai és a pozsonyi finomítókban az orosz olajról a más típusú olajra való átállás iszonyatos pénzbe (500 millió EUR, azaz 200 milliárd HUF) és hosszú időbe (4 év) kerül, így nem lett embargós az orosz olaj, ám a helyzet folyamatosan romlik.

A Barátság vezeték egyelőre még nem állt le, azután sem, hogy Ukrajna embargó alá helyezte a Lukoil céget, mert azt az olajat, amely nem a Lukoil tulajdona, ma is továbbítják. A magyar vezetés azért megtalálta Brüsszelt:

„A békepárti álláspont miatt zsarolnak. Egyre erősebb a gyanú, hogy elsősorban az Egyesült Államok és a háborúpárti Brüsszel utasítására, vagy legalábbis engedélyével történik mindez. Nem véletlen az sem, hogy azután merült fel a vezeték korlátozása, miután Orbán Viktor nekilátott a nagyszabású békemissziójának a tűzszünet és a béke előmozdítása érdekében.”

A legutolsó fejlemény, hogy Mihajlo Podoljak, Zelenszkij elnök tanácsadója azt mondta egy interjúban augusztus 30-án, hogy 2025. január elsejétől leáll a Magyarországot, Csehországot és Szlovákiát orosz kőolajjal ellátó Barátság kőolajvezeték működése, de hamar kiderült, hogy mégsem. A tanácsadó valószínűleg összekeverte az olajat a gázzal, ugyanis a földgázt illetően valóban van egy jövő év január elsejei határidő, de a kőolaj szerződés  az EU-val nem 2025-ig, hanem 2029-ig szól. Megjegyzendő, hogy Szijjártó és Hernádi is cáfolták a dolgot, mert hivatalos értesítés a leállításról egyik sem kapott.

A fenti kellemetlen helyzet összefoglalásaként a következők állapíthatók meg:

• Ukrajna saját kijelentése szerint teljesíti az olajszállítási szerződést, amely elvileg 2029-ig szól. Ugyanakkor tény, hogy Ukrajna háborúban áll, ami (bármit mond is az ukrán vezetés) minden szempontból rendkívül bizonytalanná teszi a helyzetét, így az olajszállítás szempontjából is. Egyértelmű, hogy az esély a vezeték ukránok általi leállítására vagy akár a háborús akciók miatti komolyabb sérülésére egyáltalán nem nulla, sőt lényegesen fölötte van, bármi áll is a szerződésben.
• Magyarország az ukrán-orosz viszonyt tekintve jóval inkább oroszpárti lépéseivel és az azonnali békét, azaz Ukrajna azonnali megadását szorgalmazó politikájával elintézte, hogy az Ukrajnával való viszony meglehetősen jegeces legyen.
• A horvátokkal sem vagyunk jóban.
• A három tengerpart nélküli visegrádi országnak elegendő olajszállító kapacitás a Barátság vezetéken kívül jelenleg nem áll rendelkezésre, mert az Adria vezeték ehhez kicsi.
• A Barátság vezeték leállása az árak jelentős megugrását és a gazdaság komoly visszaesését okozná.

A pontokból következően az ilyen helyzetbe került ország kormányának egyrészt mindent meg kell tenni, hogy jóban legyen a jelenlegi olajvezeték vonalán fekvő összes országgal (esetünkben Ukrajnával), hogy hajlandóságukat a vezeték üzemben tartásához addig biztosítsa, ameddig csak lehet, másrészt feltétlenül intézkednie kell, hogy a tartalék vezeték (esetünkben az Adria) kapacitását a szükséges mértékben bővítse (összefogva az ezt szintén igénylő államokkal (esetünkben Szlovákiával és Csehországgal), és ugyancsak a legjobb viszonyra kell törekedni a tartalék vezeték vonalán fekvő államokkal is (esetünkben Horvátországgal), pláne, ha a vezeték bővítése a szükséges kapacitás eléréséhez ott is szükséges.

A magyar kormány szükséges tevékenységek közül – noha a háború már idestova két és fél éve folyik, azaz volt idő bőven felkészülni, sőt összefogva a csehekkel és a szlovákokkal elkezdeni a bővítést, esetleg be is fejezni – semmit sem teljesített.  Egyetlen ténykedése a riadt kiáltozás, ha gond van a Barátság vezetékkel, valamint a bűnbakkeresés, a mások szidása, és az azonnali segítség követelése.

A lehetséges okok közül kizárnám, hogy a kormány nem tudta, hogy háború van, vagy nem tudta, hogy Magyarországnak folyamatosan olaj kell, így aztán csak arra gondolhatunk, hogy nem állt össze a kép a kormánytagokban. Ez egy igen kellemetlen megállapítás, mert akkor tehetségtelennek kell minősítenünk a kormányfőt, mivel pedig autokráciában mindig a kormányfő a legokosabb (úgy választják ki a többit), inkább befejezem, minthogy tovább ragozzam a kérdést. Csinálja, akinek kedve van. Nekem nincs.

Már nagyon unom a sorozatos elbarmolásokat.