Nem indulnak fényes kilátásokkal Magyarországon az újonnan alapított cégek: durván minden ötödik lehúzza a rolót azelőtt, hogy átlépné az ötödik életévét, s csak valamivel több, mint felük éri meg a 10.-et. Az utóbbi években romlott a helyzet.
A cégek hosszú távú túlélés arányának eredményeképpen jutott el a hazai cégstruktúra a jelenlegi jellegzetes kor-eloszlásláshoz. A ma rendben működő cégek több mint a fele 10 évnél fiatalabb, de az ezredforduló környéki cégek is – a magas túlélési rátájuknak köszönhetően – szép szeletet hasítanak ki a mai cégstruktúrából. Erre a megállapításra jutott az Opten céginformációs cég, a cégek túlélési korát statisztikai adatok alapján vizsgálva.
Cégek eloszlása életkor alapján
Alacsony a túlélési arány
Mint az elmúlt húsz év adataiból készült elemzésükből kiderül: az évente újonnan alakuló 25-30 ezer cég túlélési képességei sosem voltak eget rengető magasságokban, de az új alapítású cégek várható élettartama évről évre egyre kisebb. Az ezredforduló környékén alakult cégek túlélési aránya volt a legmagasabb, a 2000 előtt és a 2004-2005 után alakult cégek esélyei már aránylag kisebbek voltak, de az ezredforduló környékén született cégeknek is csak a 85 százaléka érte el az öt éves kort, a 10 éves korig pedig már csak 64 százalék körüli arányban jutottak el. Ám ehhez képest is romlott a helyzet, hiszen az 5 éves kort az 5 évvel ezelőtt alapított cégek 73 százaléka, a 10 éves kort pedig a 10 évvel ezelőtt alapított cégek 51 százaléka élte csak meg. A helyzet azonban még ennél is rosszabb lehet, mivel akár több évig is eltarthat, mire egy céget törölnek, s ezalatt még szerepelnek az adattárakban.
Vállalkozások 5-10 éves túlélési rátája az alapítás évének függvényében
Van azért jó hír is
Az új alapítású cégeknek kevesebb mint 1 százaléka lesz milliárdos, ez azonban érthető, mivel a jelenleg rendben működő 490 ezer cégből csak 8 ezer olyan van, amelynek a 2016-os árbevétele meghaladta az 1 milliárd Ft-ot. Évtől függően az új alapítású cégek 0,6-0,9 százaléka lesz milliárdos cég 5 éven belül, de nem rajzolódnak ki különösebb tendenciák az alapítás évének függvényében – írja az Opten.
Tizenegy éve a legmagasabb a kkv-k árbevétel- és nyereség-várakozása a K&H Bank felmérése szerint. A legderűsebbek a mikrocégek, egyenesen duplázódást várnak bevételben és nyereségben egyaránt, ezzel szemben a nagy cégek borúsabban látják a jövőt, mint korábban.
Jelentősen megugrottak a hazai kis és közepes vállalkozások (kkv) pénzügyi várakozásai – derül ki a K&H Bank kis és középvállalkozási kutatás adataiból. Átlagosan 8,5 százalékkal több árbevételt és 5,1 százalékkal nagyobb profitnövekedést várnak a következő egy évben.
Ez 2006 óta a legmagasabb előrevetített várakozás.
A 8,5 százalékos árbevétel-növekedés 3 százalékpont ugrás az év eleji reményekhez képest. Ezzel megfordult az eddigi trend, és már nem a stagnáló, hanem a bővülő árbevételre számítók vannak többen: az előző negyedévi 34 helyett a cégek 45 százaléka számít 6 százalék feletti bevétel-növekedésre, miközben 53-ról 40 százalékra csökkent a jelenlegi bevétellel tervezők aránya.
Ezek a számok bőven túlszárnyalják az MNB jövő éves 2,8 százalékos inflációs előrejelzését, tehát várakozásaik szerint jó év elé nézhetnek a vállalkozások
– értékelte az adatokat Kovács Viktor Zoltán, a K&H kkv marketing-főosztály vezetője.
A különböző méretű vállalkozások árbevétel várakozásai ellentétes irányba mozdultak el, és a várt értékek igen eltérőek. Jelenleg a mikrovállalkozások a legoptimistábbak, árbevétel-várakozásaik több mint duplájára, 5,1-ről 10,4 százalékra emelkedtek. Ezzel szemben a középvállalkozásoknál 8,7-ről 7,2 százalékra csökkent a várt bevétel-növekedés nagysága. A kisvállalkozásoknál csupán kismértékű javulás történt, jelenleg 6,3 százalékos bővüléssel számolnak.
A hazai vállalkozások kiugró árbevétel-várakozásai az eredményvárakozásokban is tetten érhetők: 3,5-ről 5,1 százalékra nőtt a várt profit mértéke. Az adatok azt mutatják, hogy minél kisebb a cég, annál nagyobb eredménnyel számolnak. A mikrovállalkozások ebben is a legoptimistábbak, várakozásaik közel a duplájára, 3,3-ről 6,5 százalékra ugrottak év elejéhez képest. A kisvállalkozások gyakorlatilag ugyanolyan eredménynövekedést valószínűsítenek (3,7 százalék),
a középvállalkozások viszont csupán 2,5 százalék profitnövekedést prognosztizálnak, ami erőteljes visszaesés az előző negyedévi 6,9 százalékhoz képest.
A különböző ágazatok igen eltérő mértékű árbevétel-növekedést várnak. Jelenleg az ipari cégek számítanak a leglátványosabb, 12,2 százalékos bővülésre, de a kereskedelem sincs nagyon lemaradva a 9 százalékkal. A szolgáltató és a mezőgazdasági cégek azonban jóval az átlag alatti, 6,7 és 5,4 százalék árbevétel-növekedéssel terveznek a következő egy évben.
A profitvárakozásokat tekintve is hasonló a helyzet: az ipari cégek vannak az élen (7,4), őket a kereskedelmi cégek követik (5,4), míg a szolgáltató és a mezőgazdasági vállalkozások kissé lemaradva, közel azonos mértékű – 3,9 és 3,7 százalék – eredménynövekedést várnak.
Sok szempontból árthat Magyarországnak, ha az Európai Unóban az a döntés születik, hogy az Eximbank Zrt. adóssága beletartozik az államadósságba, megemelve azt mintegy 2 százalékponttal. Nem először fordul elő ilyen trükközés.
Nehézségeket okozhat a kormány, de a gazdaság egésze számára is, hogy az Európai Unió statisztikai hivatalának (Eurostat) a javaslatára az EU intézményrendszeréhez tartozó Monetáris, Pénzügyi és Fizetésimérleg-statisztikák Bizottsága (CMFB) javasolta a magyar Eximbank kormányzati szektorba sorolását. Ez annyit jelent, hogy az ott felmerülő tételek beletartoznak a költségvetés egészébe, s így az államadósság 74 helyett akár 76 százalékpontra is emelkedne.
A kormány számára azért is kínos az ügy, mert elveszítheti a maga által sugallt nimbuszát, amely szerint – szemben az elődjeivel – trükkök nélkül is képes volt csökkenteni és elfogadhatóbb szinten tartani az államadósságot. Ráadásul – ahogy a portfolio.hu elemzése írja: „az átsorolás első évétől kezdődően ugyanis egy szintugrást eredményezne a bruttó adósságszámokban ez a „művelet” és a mérleg folyamatos felduzzadása (ami egyébként a bank stratégiájának következménye) szintén tovább növelné az államadósságot”.
A gazdaság pedig azért szenvedhet kárt, mert a hiány emelkedése kihathat a gazdaság milyenségének a megítélésére is, s ez – ha a hitelminősítők és a befektetők is így látják majd – konkrét lépésekben, s végső soron számszerűsíthető károkban ölthet esetleg testet. Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője hétfőn az M1 aktuális csatornán mindazonáltal azt is mondta, hogy más országokkal is zajlott már hasonló vizsgálat, ám nálunk „a 74 százalék államadósság rátánál érzékenyebb a kérdés, de összességében nem ront akkorát a besorolás változása a magyar mutatón, hogy megtörjön az államadósság csökkenő trendje”.
Az Eximbank kérdése kényes amiatt is, mert az eredetileg a magyar exportőrök pozícióját, nemzetközi szinten szabályozottan államilag megtámasztott hitelekkel és hitelbiztosításokkal segíteni hivatott export-import bank az egymást követő Orbán-kormányok alatt furcsa hitelezési politikába fogott. A tűzhöz közel állók olyan projektjeit finanszírozta és finanszírozza, amelyekre nehezen lehetne rásütni, hogy a magyar külkereskedelmi expanzió érdekeit szolgálnák. Például az Index korábbi írása szerint: „…Garancsi István Kopaszi gáti fejlesztéséhez ingatlanfejlesztéséhez például 16,17 milliárd forintot, Andy Vajnának a Tv2 megvásárlásához 13,3 milliárd forintot hitelezett. A Mészáros Lőrinchez köthető cégek is kaptak nagy hiteleket a banktól, a Hunguest Hotelt 35,53 milliárd forinttal, a Mészáros tulajdonában lévő Opimus Grouphoz tartozó Wamsler SE tűzhelygyárat 933 millió forinttal segítette ki. „
Nem az első ilyen eset
Hasonló trükközéskor a Fidesz ennél sokkal finnyásabb volt: emlékszünk még, amikor – 2005-ben – a Fideszhez közel álló akkori jegybank vezetése, jelesül annak egyik alelnöke, Szapáry György egy, az uniós pénzügyminiszterek egyik ülését előkészíteni hivatott tanácskozáson (a korabeli sajtó megfogalmazása szerint) “kételyeinek adott hangot az autópálya-finanszírozás elszámolásával kapcsolatban. Akkor annyi történt, hogy a kormány ki akarta venni az autópálya-építési költségeket az államháztartásból, így csökkentve a hiányt.
Miközben a kormány az atomenergiára fókuszálva szinte buldózerként halad előre a PAKS-2 projekttel, a magyar lakosság ezzel szembe menve egyre erőteljesebben teszi le a voksát a megújuló energia mellett.
Több éves trend folytatódásáról számolt be legfrissebb statisztikai adatait közzétéve a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási hivatal: 2016. végére az előző év azonos időszakához képest közel 30 százalékkal nőtt a háztartási méretű kiserőművek beépített teljesítőképessége, s elérte a 165,5 MW-ot. A háztartási kiserőművek (HMKE, azaz 50 kW alatti beépített teljesítőképességű kiserőművek) kategóriában 2016 végén összesen 20 496 darab csatlakozott a villamosenergia-hálózatra, ami az előző év végi 15 220 darabhoz képest 35 százalékos növekedést jelent – olvasható a hivatal összegzésében.
Háztartási méretű naperőművek darabszáma méretkategóriánként (2016)
A növekedés elsősorban a napelemes rendszereknek köszönhető, azoknak mind a darabszáma, mind pedig a kapacitása bővült az érintett időszakban. 2016. végére 164,08 MW-ot tett ki a napelemes HMKE-k beépített teljesítőképessége, ami az összes beépített teljesítmény 99,17 százaléka. Ez összesen 20 401 db háztartási méretű naperőművet jelentett 2016 végén.
Csak a napelem népszerű
A napelem mellett egyéb megújuló energiaforrásba is beruházhatnának a magyarok, de nagyon kevesen teszik ezt – olvasható ki az adatokból. A felhasznált energiahordozó fajtáját tekintve még jelen van valamelyest a szél-, vízenergiát, biogázt, biomasszát, földgázt, valamint egyéb energiahordozókat (termálmetánt, benzint és dízelt) hasznosítása is a HMKE- szegmensben.
Háztartási méretű kiserőművek beépített teljesítőképessége energiaforrások szerint (2008-2016)
Sztrájkot hirdet a VDSzSz Szolidaritás, ha nem lesz eredményes a kollektív munkaügyi vita.
A szakszervezet közleménye szerint
csoportos létszámleépítésre készül az Utasellátó Központ
vezetője: több mint 50 vasutas elbocsátását tervezi, akik többségében hálókocsi-kalauzok, étkezőkocsikon szolgálatot teljesítő szakácsok, felszolgálók.
Azt írják, a a törvényes kereteken belül mindent elkövetnek azért, hogy vasutasok ne kerüljenek az utcára. Ezért, ha nem tudnak megegyezni, akkor sztrájkot hirdetnek.
Nyolc térségi országban kellene egymillió aláírást összegyűjteni a Jobbik kezdeményezte európai bérunió megvalósulásához. A nemzetközi jogász szerint a terv ellentétes az uniós joggal, Vértes András GKI-elnök a piacgazdasággal ellentétesnek tartja.
Vona Gábor elkerülhetetlennek nevezte a bérek rendezését, amikor augusztus 20-án útnak indította a párt által kezdeményezett európai bérunióról szóló aláírásgyűjtést. A Jobbik elnöke szerint a kelet-közép-európai országokat nem a felzárkózás miatt vették fel az unióba, hanem azért, hogy
a többi tagállam olcsó munkaerőhöz és piacokhoz jusson.
Vona pozitív példaként említi az NDK-t, amely az egyesítés óta komoly fejlődésen ment keresztül és erősebbé tette a német gazdaságot.
A Jobbiknak sikerült maga mögé állítani a régió hét országából hét pártot, szakszervezetet vagy magánszemélyt. A Magyarország mellett Horvátországban, Bulgáriában, Szlovákiában, Lettországban, Észtországban, Romániában és Lengyelországban indult kezdeményezés célja, hogy
egyenlő munkáért egyenlő béreket kapjanak az Európai Unió állampolgárai.
A jobbikos Gyöngyösi Márton szerint tévedés, hogy a nyugati országoknak nem érdeke a bérunió, mert a Brexit egyik fő oka is az olcsó kelet-európai munkaerő okozta szociális feszültség volt, de már a franciák és az osztrákok is törvényi szabályozással kénytelenek megoldást találni a problémára. Úgy véli: nyugaton is az alacsony bérekben látják a probléma lényegét, csak más szempontból: az egyik legnagyobb német szakszervezet, az I. G. Metal már irodákat nyitott Kecskeméten és Győrben, hogy kiharcolják a német autógyárak magyar munkásainak is az élhető béreket, megakadályozva ezzel, hogy Németországban keressék a boldogulásukat.
Az Európai Bizottság vonatkozó határozata egyértelműen kimondja, hogy a Jobbik kezdeményezése nem vonatkozhat a fizetésekre – mondta el nemrégiben az ATV-ben Lattmann Tamás nemzetközi jogász.
A kérdést közgazdaságilag megközelítők szerint a magyar gazdaság termelékenysége nem teszi lehetővé a nyugatit megközelítő béreket. Egy elemzés szerint ha holnap minden multinak az egy munkavállalóra jutó bérköltsége annyi lenne, mint például Németországban,
akkor az összes multi fogná a sátorfáját és itt hagyná az országot.
A bérek és árak az ország által megtermelt értékektől függnek, ami összhangban van az ország fejlettségével/versenyképességével.
Forrás: Eurostat, ténytárblog
Ha azonos szintre kellene emelni minden bért, akkor – mivel emögül hiányozna a munkavállalók által kitermelt többletérték – vagy valakinek kevesebb jutna, vagy valamilyen külső forrásból kellene ezt minden szereplőnek megfinanszíroznia (eladósodás minden szektorban). Mivel egyik sem jó opció, gyorsan otthagynák azokat az országokat, ahol a versenyképességi előnyt pont az alacsonyabb bérek jelentették.
Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke a fuhu.hu-nak ehhez hozzátette, hogy bár jól hangzik az azonos munkáért egyenlő bér kívánalma, és az egyenlő(bb)ség fontos cél, de piacgazdaságban kivitelezhetetlen: se az árak, sem a gazdaság teljesítménye nem azonos egyes országok között. Ha csak az egészségügyet nézzük, az például sokkal rosszabb teljesítményt nyújt nálunk, mint a fejlett országokban. A bérunió fékezné a fejlődést – mondta. Az NDK példájához pedig annyit tett hozzá, hogy az egyesítés után a németek 15 éven át évi 100 milliárd márkát, összesen 1500 milliárdot fordítottak a keleti országrészre, és a felzárkózás így se volt teljesen sikeres.
A hazai szállodák bevétele meghaladta a százmilliárd forintot az első félévben, ami 17 százalék növekedés egy év alatt. A balatoni szálláshelyek forgalma is közel ennyit gyarapodott, a fővárosiaké pedig majdnem ötödével. A vizes vb még nagyobbat dobott a vendégforgalmon júliusban.
Az első fél évben a magyarországi szállodák bruttó forgalma 17,4 százalékkal, a budapestieké 19,9 százalékkal, a vidékieké 14,9 százalékkal haladta meg a tavalyit – derül ki a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége (MSZÉSZ) legfrissebb adataiból.
Ezzel az összes bevétel 179,1 milliárd forint volt hat hónap alatt.
A fővárosi hotelek 91 milliárd forgalmat értek el. A balatoni régióban a szállodák mutatói szintén kétszámjegyű növekedést értek el: a teljes forgalom az első fél évben 13,1 százalékkal múlta felül a tavalyit.
Forrás: MTI
(A grafikonban látható kereskedelmi szálláshely tágabb kategória, mint a szálloda, magában foglalja az egyéb szállásokat is.)
Január és június között a szállodákban jelentkező összes vendégéjszaka 42,3 százaléka, a szoba-árbevétel 56,2 százaléka budapesti hotelekben keletkezett, miközben a szállodai kapacitás közel 33 százaléka volt Budapesten. Országos átlagban az egy szobára jutó bevételt nézve
a 3 csillagos hotelek teljesítménye javult a legnagyobb mértékben:
a 6 689 forint 22,9 százalékkal múlta felül a bázist. Az első fél évben 8 szálloda nyílt meg 407 szobával, ebből 4 Budapesten.
A második hat hónap is jól kezdődött a szállásadók számára. A Budapesten rendezett vizes világbajnokságnak köszönhetően az átlagos árbevétel 25-30 százalékkal magasabb volt az egy évvel korábbinál, az átlagárak 20 százalékkal emelkedtek. Júliusban
a hotelek csaknem telt házzal üzemeltek a verseny ideje alatt,
a foglaltság 90 százalék volt a tavaly júliusi 85 százalékkal szemben.
Az első félévben majdnem ötven százalékkal nőtt az eladott lakások száma tavalyhoz képest, a tervezetteké pedig negyvennel. Budapestre már kiadta a figyelmeztetést az MNB a jövedelmek gyarapodási ütemétől jelentősen elszakadt árak miatt. A fizetőképes legfeljebb felső három jövedelmi tized helyébe mindinkább az állam állhat finanszírozóként egyre nagyobb összeget öntve a lakástámogatásba a választások előtt. Kérdőjel a befektetési célú ingatlanok piaca, valamint az uniós agrártámogatások pénzének vándorlása.
A lakáspiacon – elsősorban Budapesten és Nyugat-Magyarországon – valósággal elszállt árak közepette már láthatók a megtorpanás első – meglehet, még távoli – jelei. A GKI Gazdaságkutató most közzé tett felmérése szerint az ingatlanpiaci kilátások túl vannak a csúcson, de még derűlátók a szereplők. Látható azonban, hogy hét negyedéves mélypontra került azok száma, akik biztosan vagy valószínűleg terveznek lakást venni-építeni. Azt is megállapította a GKI, hogy a várakozásokat tükröző index már csak Budapesten növekedett, az ország többi részén csökkent, és ugyancsak hét negyedéves mélypontra süllyedt.
Az értékesített (használatba vett) új ingatlanok száma félévkor 5004 volt, 46 százalékkal több az előző évi hasonló időszakinál. Ez pontosan akkora növekedés, mint az első negyedéves összehasonlító index volt. A kiadott építési engedélyek és bejelentések azonban lassulást mutatnak az idei két részidőszak között: tavasszal csaknem 90 százalékos volt az éves növekedés, félévkor (19,8 ezer) viszont már csak 40 százalék. Különösen Budapesten szembetűnő a mérséklődés: 320 helyett 212 százalék a változás mértéke, továbbá a községekben 166 százalékról 70 százalékra zuhant a tervbe vett kivitelezések dinamikája. (Az később derül ki, hogy egyszeri, például szezonális változásról vagy tendenciáról van szó. A GKI mindenesetre az építési telkek piacán is a várakozások romlásáról számolt be.) A gazdaság teljesítményének szempontjából az új építésű ingatlanoknak van elsődleges jelentőségük, ezért fontos mutató, hogy a piaci várakozások szerint a használt lakások értékesítési árában 2-2,5 százalékos változást (drágulást) várnak a megkérdezettek, egyedül Budapesten számítanak 3 százalékhoz közeli áremelkedésre, az új építésűeknél ennél két és félszer nagyobb ellenérték-gyarapodásra számítanak: a fővárosban stagnálásra, másutt stagnálásra-csökkenésre, egyedül a keleti országrészben prognosztizálnak hét százalékos növekedést.
Az MNB súlyos kockázatot lát
Az elmúlt két évben az új lakások négyzetméter-árai (is) szinte megállás nélkül növekedtek. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) májusi lakáspiaci jelentése arról számol be, hogy a Budapesten 2016 végén tapasztalt átlagosan 461 ezres négyzetméter-ár „már kiugrónak mondható”. Sőt, a jelentés legvégére elrejtve az MNB komoly figyelmeztetést ad:
„Budapesten a lakásárak növekedési üteme több éve meghaladja a háztartások jövedelmének növekedési ütemét”.
Továbbá „a fővárosi lakáspiacon felmerül kockázatként a lakóingatlanok értékének túlzott, a fundamentumok által indokolt szintet meghaladó emelkedése, ezért a budapesti lakáspiac folyamatos monitorozása kiemelten fontos”. Azóta ugyan júliusban Budapesten enyhe visszafordulás történhetett (a szárnyalás tempója az első félévben 11,3 százalékra mérséklődött az egy évvel korábbi 23,3 százalékhoz képest, ami csaknem 50 százalékos dinamika-süllyedés), de a tavalyi csaknem tízezer után idén reálisan elérhető a 15 ezer eladott új lakás – mondta a fuhu.hu-nak Petz Raymund, a GKI ügyvezető igazgatója, kutatásvezető.
A közelmúltbeli értékek mindenesetre jelentős bővülést mutatnak. Júniusban az építőipari termelés volumene 27,2 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbi alacsony bázist, az épületek építéséé 26,1, az egyéb építményeké 29,6 százalékkal emelkedett a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint. Májushoz képest a termelés növekedése 1,1 százalék, az év első fél évében 27 százalék volt az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Az építőipari vállalkozások június végi szerződésállományának volumene június végén 94,5 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbi, alacsony bázist. A második negyedévben az építőipar termelői árai is emelkedtek, 4,6 százalékkal az előző év azonos időszakához képest.
Mindezek alapján (is) gyakran teszik fel a kérdést elemzőknek: meddig tarthat a lakáspiac növekedése? Petz Raymund szerint a trendforduló megbecsülése a legnehezebb kérdés. A GKI kutatásvezetője úgy véli, mostanában ezen a magas szinten stabilizálódnak a várakozások, de nem látszik a kilátások további javulása. Ezzel együtt akár további 2-3 kedvező év is lehetséges. Egyelőre kemény korlátnak látszik 2019 vége, amikor lejár a lakásépítésre 27-ről 5 százalékra leszállított áfa ideiglenes időtartama, amit az EU-val a „szociális lakásépítésre” hivatkozva fogadtatott el a magyar kormány. Petz szerint még egy négy éves ciklusra talán sikerülne prolongálni, de azért ez nem száz százalék, mert a fő szabály az ingatlanokra az általános kulcs (nálunk a 27 százalék) alkalmazása. Ennek annyiban is súlyos következményekkel járó jelentősége van, hogy az áfa visszaállására minden bizonyára satufékkel reagálna a lakáspiac. Jelenleg azonban égető probléma a hiányzó munkáskéz. Emiatt már most több negyedéves, helyenként akár egy éves csúszásban vannak lakásfejlesztések, sőt, több projektről azt sejtik a piacon, hogy végül el se kezdődnek. A Budapesti Lakáspiaci Riport
egy hónapja 7500 lakás esetében számolt be csúszásokról.
Kiknek készülnek az új lakások?
A GKI szakértője egyetért azzal a felvetéssel, hogy az elmúlt időben kialakult gigantikus árak legfeljebb a legfelső két-három jövedelmi-vagyoni tizedbe tartozók számára érhetők el, ezek száma viszont nagyon erősen korlátos. Az ingatlanvásárláshoz-cseréhez nélkülözhetetlen „beugró” egyik forrása a meglévő vagyontárgy, a másik a különféle pénzügyi eszköz (megtakarítás, befektetés). Az MNB nemrégiben közzétett tanulmánya a háztartások megtakarításairól egészen döbbenetes vagyoni koncentrációról számol be (az adatok 2015-ösök, de az arányok lényegesen nem változtak azóta.) Eszerint a háztartások első (alsó) feléé a jellemzően ingatlant tartalmazó nem pénzügyi vagyon 15 százaléka, a maradék 85 a másik 50 százaléké. A megtakarításoknál ez az arány 11-89 (az adósságtól megtisztított nettó pénzállomány).
A felső két decilisnél található az ingatlanvagyon 54 százaléka és a megtakarítások 76 (!) százaléka
(ezen belül a leggazdagabb egytizedé a pénzügyi vagyon kétharmada). Ezeket összevonva a magyar háztartások nettó vagyonának 52 százalékát a felső tized, 15 százalékát a második decilis birtokolja. A nyolcadik tizednél már csupán a nettó lakossági vagyon 10 százaléka áll rendelkezésre.
Forrás: KSH
És itt nem feltétlenül milliomosokra kell gondolni: a mérés szerint a legfelső jövedelmi tizedbe már évi bruttó 3,5 millió forintnál volt a „belépő”, a kilencedik decilis kerekítve 2,2, a harmadik „leggazdagabbaké” pedig 1,8 milliós összes bevételtől kezdődik. Utánuk már az országos átlag (1,44 millió) jövedelmet épphogy meghaladók, majd az alattiak sorakoztak. Háztartásokat (optimális esetben kétkeresős családokat) feltételezve lényegesen magasabb összjövedelemről beszélhetünk, de azért
szó sincs krőzusokról, akik 600-700 ezer forintot stabilan tudnának kifizetni nagyobb új ingatlan négyzetméteréért.
Még a (jelenleg) lefelé tartó banki kamatok láttán se. (Ennek hosszabb távú kockázatáról itt olvashat.) A 6-7-ik decilisbe tartozó szülők kétszer bruttó másfélmilliós éves bevételéből már komoly számolgatást igényelhet belevágni 8-10 milliós kölcsön törlesztésébe tisztán piaci alapú megoldással. Különösen úgy, hogy a 2015-ös adatok szerint is a legkedvezőbb helyzetben a gyermektelen férfiak háztartásai voltak-vannak éves nettó 1,6 milliós jövedelemmel. A kifejezetten a több gyerekeseket segítő kormányzati családtámogatás természetesen módosít ezen a helyzeten, de az állami segítség jelenleg is a felső jövedelmi csoportba tartozóknak igazán előnyös. Ha területenként vizsgáljuk a jövedelmeket, azt látjuk, hogy mindössze Budapesten és Vas megyében volt a háztartásonkénti éves jövedelem 4 millió forint feletti. Nem nehéz belátni, hogy az alsó jövedelmi 60 százalékba tartozók családjainak gyakorlatilag esélyük sincs arra, hogy havi 60-80 ezer forint törlesztéssel járó kölcsönt vegyenek fel (és kapjanak banktól), amely alapjaiban változtatná meg lakásviszonyaikat.
S noha a jövedelem és a vagyon nincs minden esetben szoros korrelációban, az átlagot akár többszörösen meghaladó felhalmozás (az öröklést kivéve) az átlagnál jóval nagyobb rendszeres bevételt feltételez, különösen a gyarapodás éveiben. A háztartások helyzetét vizsgáló MNB-tanulmány szerint az életkori besorolás alapján relatíve legjobban „eleresztett”, 46-55 éves háztartásfők vezette családokban
átlagosan 14 milliós ingatlan- és 16 milliós pénzügyi vagyon található,
és e generációé a legnagyobb háztartási összvagyon is. A 65 évesekig terjedő következő csoportban 13 és 8 millió az ingatlan-pénzvagyon átlaga. Az átlagjövedelemben ehhez hasonló a helyzet: az életkori alsó-közép háztartások évi bruttó 4,5 millióhoz, a felső-közép 3,2 millióhoz jutottak két éve.
Forrás: MNB
A grafikon azt szemlélteti, hogy a részben mozgósítható, tőkeként felhasználható nettó (tartozásokkal megtisztított) vagyon átlagosan egyáltalán nem verdesi az eget. Budapesten meghaladja a 32 milliót, 20 és 30 millió közötti Vas, Somogy, Veszprém és Pest megyében. A legszegényebb területek: Jász- Nagykun-Szolnok (6 millió), Nógrád és Baranya (8 millió), Csongrád (9 millió). Természetesen ezekben a megyékben a lakásárak is lényegesen alacsonyabbak. Az egy háztartásra jutó vagyonban a legszegényebb és leggazdagabb megyék háztartásai között több, mint ötszörös a különbség. S bár ezekben az országrészekben lényegesen alacsonyabbak az árak, ennyi vagyon-jövedelem legfeljebb használt-használt lakás/ház tranzakcióra nyújthat fedezetet, ha egyáltalán van vevői érdeklődés. Ezek azok a területek, amelyek az elvándorlással leginkább sújtott részei az országnak.
Mesterséges költségvetési élénkítés?
Petz Raymund szerint hagyományosan elsősorban a felső osztályokat segítik a kormányok a lakástámogatással, s most is ezek erősítése a látható cél. Azzal együtt is, hogy a 2008-as válság után évekre befagyott lakáspiacon nagy elhalasztott kereslet ér célba mostanában. A szakértő a választások előtt további lazításra számít a dinamika fenntartása érdekében, de kérdés, merre megy tovább a kormány, megpróbálja-e az alsóbb jövedelmi rétegek előtt is kitárni a kaput. Annyit tudhatunk, hogy a CSOK-ra eddig elköltött 126 milliárd forint (ami 50 ezer családot érint) 2018-ban minden eddiginél több pénzt, 236 milliárdot ontanak a lakáspiacba különféle támogatások formájában. Ez magasra pumpálhatja a használt és új lakóingatlanok forgalmát, de jelentősen megemelheti a későbbeni törlesztési kockázatokat.
A GKI kutatásvezetője két nehezen áttekinthető terület esetében lát kérdőjelet. Fogalmunk sincs, hogy az EU-ból területalapú agrártámogatásképpen érkező pénzeső hányad része vándorol máshová, például ingatlanokba – fogalmaz. Ezzel részben összefügg, hogy a lakáspiacot nem kis hányadban a 40 százalékra becsülhető arányú befektetési célú vásárlások lódítják előre. Ezt láthatjuk az albérletek szintén rakétasebességű drágulásában, a lakáshotelek szaporodásában. Amíg más befektetési lehetőségnél itt nagyobb hozam érhető el, addig maradhat a nagy tőkebeáramlás a lakásokba.
Telítődés esetén számottevő visszaesés következhet.
A felfelé ívelő kereslet kielégítésére az elmúlt időben rohamosan épül ki a kapacitás az építőipari cégeknél. A tervezéstől a kivitelezés befejezéséig tartó egy-másfél év figyelembe vételével nem látható előre, milyen keresleti viszonyok lesznek 2018 végétől, s hogyan alakul az áfa. Az ingatlanpiaci szakértő nem mert becslésbe bocsátkozni arról, hogy a fizetőképes kereslet esetleges megcsappanása következtében hány építőipari vállalkozás mehet csődbe.
Habár első látásra impozánsan bővült az építőipari termelés volumene az idén júniusban, a 27,2 százalékos megugrás 2016. júniusához képest egy igen alacsony bázisról történt.
Az 1,1 százalékos havi bővülési ütemnél az idén csak egyetlen gyengébbet produkált az ágazat: áprilisban visszaesést rögzítettek. A jövő kedvezőnek tűnik a szerződésállomány alakulása alapján.
Az építőipar termelési trendje szépen megy felfele – ahogy az a Központi Statisztikai Hivatal által ma közzétett gyorstájékoztató grafikonja is mutatja. De van is honnan, hiszen a legfrissebb, mai adatot is beszámítva – a 2010-es év átlagának az eredményét alapul véve – a 109,4 százalékos mutató – ha éppen csak hogy, de azért még mindig elmarad a 2016. januáritól. Igaz, azt megelőzően egy borzasztó nagy zuhanás következett be.
A trendek fényében nem meglepő, hogy az első félév építőipari termelés volumene közel 30 százalékkal – pontosan 27,0%-kal – bővült az egy évvel korábbihoz képest.
Júniusi eredmények
S ami a konkrét, júniusi számokat illeti: az év hatodik hónapjában mindkét építményfőcsoport termelése emelkedett: az épületek építéséé 26,1, az egyéb építményeké 29,6%-kal. Az előbbi főként az ipari és raktárépületek, s kisebb mértékben a sportlétesítmények és oktatási épületek építésének az eredménye. Az egyéb építmények esetében
a közel 30 százalékos növekedéshez az alacsony bázis mellett az út- és vasútépítési munkák játszották a legnagyobb szerepet.
Növekvő szerződésállomány
A kedvező jövőt vetíti előre a megkötött új szerződések volumene, amely az előző évihez képest 39,6%-kal emelkedett. Ezen belül az épületek építésére kötött szerződéseké 26,8, az egyéb építmények építésére vonatkozóké 47,9%-kal – ez utóbbi a jövőbeni útépítésekre, illetve vasútfejlesztésre kötött szerződések eredménye.
Az építőipari vállalkozások hó végi szerződésállományának volumene június végén 94,5%-kal meghaladta az egy évvel korábbi alacsony szintet. Az épületek építésére vonatkozó szerződések volumene 41,0, az egyéb építményeké 126,8%-kal (!) volt magasabb, mint egy évvel korábban.
Nőnek az árak is
Az idén április és június között az építőipar ágazatain belül az épületek építésében 7,8, az egyéb építmények építése vonatkozásában 2,6, a legnagyobb súlyú, speciális szaképítésben 4,5%-kal nőttek az árak az előző év azonos időszakához képest – tette közzé a KSH.
Áremelkedés volt az előző negyedévhez képest is, az építőipar egészében 1,4 százalékos.
Komoly az építőipari drágulás
Jelentősen nőtt az építőanyagok ára, emelkedtek a fuvardíjak és a bérköltségek – olvasható a Magyar Idők egy mai, az építőipari vállalkozások körében végzett felmérés eredményeit ismertető cikkéből. Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) négyszáz mikro-, kis-, közepes vállalkozás és nagyvállalat megkérdezésével készült felmérése szerint minden építőanyag-csoportban legalább 10-15 százalékos áremelkedés tapasztalható a fővárosban és környékén. Az építőipari bérek is emelkedőben vannak: a segédmunkások keresete 15-20 százalékkal emelkedtek, de a fővárosban és környékén a jó szakmunkások fizetsége akár 35 százalékkal is nőttek.
A szakszövetség szerint a fentiek miatt sok esetben nem lehet az építkezést a korábbi vállalási áron megvalósítani. Szerintük az építés alatt lévő létesítmények többségénél a megrendelő és a kivitelező együttes felelőssége az áremelkedések korrekt kezelése – írja a napilap.
Sok meglepőt nem lehet azzal mondani, hogy a közelgő iskolakezdés nem csak a gyerekeknek okoz fejfájást: fő sok szülő feje is, hiszen nehezen tudja beleszuszakolni a család havi költségvetésébe az iskolakezdéshez szükséges tetemes pluszkiadásokat.
S hogy alaphangon mennyit is? Erről készített felmérést a REGIO Játékkereskedelmi Kft.
Egy új iskolatáska 5 és 15 ezer forint közötti összeget visz el, a tanszerekre 10 és 20 ezer forint között kell áldozni – mindezt gyermekenként persze. S e fölött ott vannak a tankönyvek, amelyeket azonban egyre többen kapnak meg ingyen. Ugyanakkora fentieken túl zsebbe kell még nyúlni az úgynevezett segédanyagokért is,
erre gyerekenként a családok 10-15 ezer forintot szánnak.
„Mindent egybevetve az első becsengetésig a nagy többség a havi kiadások 10-30, minden ötödik esetben pedig 30-50 százalékát fordítják az iskolára” – ismertette az felmérést legérdekesebb eredményeit Gyaraki Dávid, a REGIO JÁTÉK marketingvezetője. Minden ötödik válaszadó van olyan szerencsés helyzetben, hogy munkáltatója anyagilag támogatja az iskoláskorú gyermekkel rendelkező dolgozókat.
A tanszerek beszerzése idén is leginkább (73 százalék) az édesanyák feladata lesz, csak minden negyedik családban száll be az édesapa is az előkészületekbe – olvasható a felmérésről kiadott közleményben. A megkérdezettek 67 százaléka egyébként boltban vásárolja meg a szükséges cikkeket, ugyanakkor apróbb eszközöket, kiegészítőket, mint például a színes ceruza, a radír, a hegyező sokan már online rendelik.
A családok 70 százaléka augusztusban intézi a beszerzéseket,
de van egy 10 százalékos réteg, amely az utolsó pillanatra hagyja azokat.
A kiválasztás szempontjai nem éppen racionálisak: a megkérdezettek közül a legtöbben a legfontosabbnak azt tartja, hogy tessen a gyereknek. Ez a megfontolás megelőzi a tartósság és az ergonómiai szempontokat.
A nyári szünet utolsó heteiben a gyerekek felkészítése az iskolára már otthon elkezdődik: a megkérdezett szülők fele leginkább az előző évi tananyagot ismétlő füzeteket hívja segítségül, minden negyedik esetben pedig matematikai feladványokat old meg együtt a család játékos formában; tízből mindössze egy nebulónak nem kell a sulira gondolnia egészen az évnyitóig – áll a közleményben.
Az online felmérés időpontja, 2017. július 21-31. Keretében 1003 – 14 év alatti gyermekkel rendelkező szülőt kérdeztek meg az iskolakezdéssel kapcsolatban.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
