Hasznos

Robotok: minden ötödik ember helyett

A 3,7 millió alkalmazott munkájának nagyjából ötödét (732 ezer embert) tudja kiváltani az automatizáció. Elsősorban a szakképzettséget nem vagy kevéssé igénylő foglalkozások, több, mint száz, vannak kitéve ennek a folyamatnak – derül ki egy kutatásból.

A szakmák automatizálhatóságát és ennek munkaerőpiaci hatását vizsgálta az MKIK Gazdaság-és Vállalkozáskutató Intézet tanulmánya. Az persze nem újdonság, hogy az automatizáció és a digitalizáció terjedése megállíthatatlan, a gazdaság versenyképességének vezérhajója lehet, hogy mennyi embert tudnak kiváltani automatikus, digitális eszközökkel.

Becslések szerint az automatizáció terjedésének üteme

Közép-Kelet-Európában a közeljövőben az európai átlagot meghaladó lesz,

azaz a munkaerőpiaci hatások feltételezhetően régiónkban is jelentkezni fognak – áll az elemzésben. Az MKIK GVI a Magyarországon nyilvántartott foglalkozások automatizálhatóságát vizsgálta és vetette össze a foglalkoztatottságra vonatkozó adatokkal.

A rutintól az absztraktig

Automatizálható feladatnak tekintik a rutinszerű, egyszerűen leírható, és ebből adódóan programozható feladatokat, illetve azokat, amelyek a technikai fejlődésnek köszönhetően mai tudásunk szerint kiválthatók robotok és számítógépek által. Bizonyos területeken az automatizálás továbbra sem megoldott, egyes nem rutinszerű, absztrakt és összetett feladatok, valamint az olyan készségek, mint a kézügyesség, a kreatív intelligencia vagy a szociális készségek továbbra sem válthatók ki. Ezek esetében a számítógépek legfeljebb kiegészítő szerepet tölthetnek be az emberi munka mellett.

A foglalkozásokhoz tartozó feladatok automatizálhatósága alapján

a szakmákat öt kategóriába sorolták be

a szerint, hogy feladataik milyen mértékben automatizálhatók. A skálán 1-es értéket kaptak azok a foglalkozások, amelyek feladatai közül egyik sem automatizálható, 5-öst pedig azok, amelyeknél mindegyik feladat automatizálható lehet. A besorolás rávilágít arra, hogy az automatizáció nem jár feltétlenül az érintett szakmák megszűnésével: a legtöbb foglalkozás esetében a részfeladatok egy része potenciálisan automatizálható, míg más feladatokat jelenlegi tudásunk szerint nem lehet kiváltani az új technológiákkal.

A magyarországi szakmák többsége az elemzés szerint a nem automatizálható kategóriába tartozik: a FEOR nyilvántartásban

122 olyan foglalkozás van, amelyek részfeladatai nem automatizálhatók.

79 esetében a feladatok egy része már automatizálható, nagyobb részük azonban nem. 93 foglalkozás részben automatizálható, ezen szakmák részfeladatai között nagyjából egyenlő arányban szerepelnek automatizálható és nem automatizálható feladatok. 90 szakma esetében a részfeladatok többsége automatizálható, 26 szakma esetében pedig a jegyzékben felsorolt részfeladatok közül az összes vagy szinte az összes automatizálható.

Forrás: MKIK GVI

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy

az utolsó két kategória foglalkozásai, 116 tekinthetők az automatizáció hatásai szempontjából leginkább érintetteknek.

Nagyjából minden ötödik embert érinti

A NAV 2018-as foglalkoztatottsági adataival összevetve tehát elmondható, hogy 3 743 689 foglalkoztatottból 164 496 dolgozott az automatizálható szakmákban (a foglalkoztatottak 4 százaléka), további 567 313 (körülbelül 15 százaléka) pedig olyan munkát végez, amelyek részfeladatai többségében automatizálhatók. Az összes foglalkoztatottnak tehát körülbelül ötöde dolgozik olyan szakmában, amelyek részfeladatai alapján egészében vagy nagy részében automatizálható.

Ez nagyjából 732 ezer ember.

A foglalkoztatottak legnagyobb része, 28 százaléka (körülbelül 1 millió fő) azonban olyan foglalkozást űz, amelyek esetében az automatizálás kiegészítő szerepet tölthet be, a feladatoknak egy része automatizálható. A munkavállalók további 9 százaléka olyan feladatokat végez, amelyek többségében nem automatizálhatók, míg 18 százaléka nem automatizálható szakmákban dolgozott 2018-ban.

Forrás: MKIK GVI

Az automatizálható szakmákban dolgozók aránya a szakképzettséget nem igénylő, egyszerű foglalkozások esetében a legmagasabb. Az ilyen szakmákban dolgozók 15 százaléka (körülbelül 69 ezer) automatizálható feladatokat végez, további 24 százalékuk (mintegy 99 ezer) olyan szakmában dolgozik, melynek részfeladatai többségében automatizálhatók. Az érintett 167 ezerből a legtöbben, 135 ezren „egyszerű szolgáltatási, szállítási és hasonló foglalkozásokban” dolgoznak (ide tartoznak például a rakodómunkások, árufeltöltők, kézi csomagolók, kézbesítők, hordárok).

Az irodai, ügyviteli és ügyfélkapcsolati foglalkozások főcsoportjában körülbelül 169 ezer ember, azaz az összes adminisztrációs szakmában dolgozó 76 százaléka végez többségében vagy egészében automatizálható feladatokat. A gépkezelő, összeszerelő és járművezető szakmák csoportjában a munkavállalók 14 százalékát (54 ezer főt) foglalkoztatják automatizálható, 24 százalékát többségében automatizálható szakmákban.

Az átlagnál magasabb az automatizálható szakmákban foglalkoztatottak aránya az ipari és építőipari foglalkozások esetében is: a foglalkoztatottak 15 százaléka (17 ezer) automatizálható, további 43 százalékuk (111 ezer foglalkoztatott) pedig nagy részében automatizálható szakmában dolgozik.

A mezőgazdálkodási és erdőgazdálkodási foglalkozásokban kevesebb, mint ezer fő dolgozik automatizálható szakmában, ami az összes ilyen szakmában foglalkoztatott 3 százaléka. További 42 százalékuk, mintegy 10 ezer azonban olyan foglalkozást űz, amelyek részfeladatainak többsége automatizálható lehet. A kereskedelmi és szolgáltatási foglalkozások főcsoportjában a foglalkoztatottak 18 százaléka (77 ezer) dolgozik teljesen vagy többségében automatizálható részfeladatokból álló szakmákban.

A legkevésbé automatizálható foglalkozásoknak a felsőfokú végzettséget igénylő szakmák tekinthetők.

A felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozások és az egyéb felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozások esetében nem találtak olyan szakmákat, amelyek teljes egészében automatizálhatók lennének. Utóbbi csoportban a foglalkoztatottak 8 százaléka (28 ezer fő) ugyanakkor olyan szakmában dolgozik, amely többségében automatizálható részfeladatokat tartalmaz.

Fejér megye az élen

A megyei szintű adatok szerint az azon szakmákban foglalkoztatottak aránya, amelyek részfeladatainak nagy része vagy egésze automatizálható, Fejér megyében a legmagasabb: 24 százalék. Ezt Komárom-Esztergom és Vas megye követi, ahol a foglalkoztatottak 23-23, Pest megyében 22, Bács-Kiskun megyében és Veszprém megyében egyaránt 21 százalék dolgozott 2018-ban ilyen szakmákban. A leginkább érintett szakmákban foglalkoztatottak aránya Nógrád (16), Baranya, Tolna és Heves (17 százalék) megyében a legalacsonyabb, Budapesten pedig 18 százalék.

Szabadulnának az összeszerelő-jellegtől

Magas, de csökkenő tempóban nő a gazdaság jövőre is – mondta Varga Mihály. A pénzügyminiszter ki nem mondva az ország összeszerelő-jellegétől távolodást említette célként.

A magyar gazdaság idén várhatóan 4,8 százalékkal bővül, jövőre a Pénzügyminisztérium 4 százalék körüli GDP-növekedést vár. A világgazdaság bővülése lassul, recesszió nem lesz, de a növekedés üteme mérséklődik – mondta Varga Mihály a Nemzeti Versenyképességi Tanács (NVT) ülése után. A pénzügyminiszter szerint át kell gondolni, milyen intézkedésekkel, hogyan – például a kutatás-fejlesztés kibővítésével, a régiók helyzetének átgondolásával – lehetne befolyásolni ezt a folyamatot.

Az NVT hétfői ülésén két nagy témával foglalkoztak: a Magyar Bankszövetség digitalizációval kapcsolatos javaslatait és a külföldi működő tőke Magyarországra vonzásának minőségi szempontjait tekintették át. Varga elmondta: a külföldi működő tőke beáramlásában igen jó az ország helyzete, az elmúlt öt évben a régióban a GDP-hez mért arányát tekintve három évben is a rangsor élén álltunk.

Ezután arról beszélt, hogy a jövőben azonban a működő tőke megítélésében

nem a munkahelyteremtés, hanem a minőségi szempontok, így a kutatás-fejlesztés, illetve a technológiaváltás segítése lesz az elsődlegesek.

A következő években el kell érni, hogy a gazdaság növekedése érdekében

egyre több iparágban valósuljanak meg külföldi befektetések,

és a külföldi működő tőke nagyobb szerepet kapjon a kevésbé fejlett országrészek felzárkóztatásában is.

Ezzel a pénzügyminiszter lényegében elismerte független kutatók vészharang-kongatásának megalapozottságát. Arról, hogy

az alacsony hozzáadott értéket előállító szalagszerű termelés állandó bővítése káros

– pontosabban a szabad munkaerő elfogyása után nincs hova fejlődni -, s

különösen veszélyes ezen belül az autóipar eltúlzott súlya.

Az úgynevezett közepes fejlettség csapdájának veszélyéről nem régiben itt írtunk.

Varga a pénzügyi szolgáltatások digitalizációjáról elmondta, hogy a Magyar Bankszövetség (MBSZ) 22 pontos javaslatcsomagot dolgozott ki a hazai pénzintézeti szolgáltatások javítására. Magyarországon egyre jobban terjednek a bankkártyákkal lebonyolított tranzakciók, egy év alatt 21 százalékkal nőtt a kártyás fizetések száma, ám az összes fizetési tranzakció mintegy háromnegyede még mindig készpénzalapú – ezt már Becsei András, az MBSZ elnöke mondta. Túl sok készpénz van a vállalkozásoknál és lakosságnál (sőt, megállíthatatlanul növekvően), ennek éves többletköltsége 450-500 milliárd forintra becsülhető.

A banki fejlesztések eddigi eredményeiről elmondta, hogy az érintőkártyás fizetés Magyarországon lényegesen könnyebb, mint sok más nyugati országban. A PM által életre hívott és támogatott pos- (kártyaelfogadó készülék-) program révén a kereskedők bankkártya-elfogadó terminált igényelhettek. Jövő márciusban pedig a bankok számára kötelezően elindul az azonnali fizetési rendszer – eredetileg már idén kellett volna, de első lépésben besült.

A bankszövetség a tranzakciós illeték egy részének eltörlésére tett javaslatot, nevezetesen a lakossági ügyfelek elektronikus műveleteinek, azaz elektronikus átutalásainak esetében. (A különadó részbeni kivezetését a PM is tervezte tavaly, de a parlament gazdasági bizottsága végül kivette ezt az idei költségvetésből.) Becsei kifejtette: a teljes tranzakciós díjbevétel 226 milliárd forint, a lakossági tranzakciók 50-60 milliárd forint adót eredményeznek, ebből a lakosság elektronikus műveletei mintegy 10 milliárd forint illetéket hoznak.

Mészáros erőművét vizsgálnák

Már tegnap be kellett volna zárni a klímagyilkos Mátrai Erőművet – mondta Schmuck Erzsébet (LMP), aki az általa vezetett bizottság kihelyezett ülését kezdeményezi. A Mészáros-birodalom visontai egységeinél lévő patakba szennyvíz folyt.

Kihelyezett ülést kezdeményez a Mátrai Erőműnél az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottságának LMP-s elnöke a hét második felére. Az ellenzéki párt parlamenti vitanap összehívását is kezdeményezi a klímavészhelyzet kihirdetésének szükségességéről.

Schmuck Erzsébet hétfői sajtótájékoztatóján felidézte, hogy a közelmúltban a helyi katasztrófavédelem jelzése szerint büdös, de veszélytelen gáz képződött az erőmű telephelyén. A Greenpeace viszont arról tájékoztatott:az akkreditált laborban elemzett mintájuk alapján

az erőmű telephelyénél lévő patakban lényegében szennyvíz folyt.

Az erőmű dolgozói közül is többen orvoshoz fordultak – tette hozzá.

Hasonlót korábban nem tapasztaltak Visontán – jegyezte meg a politikus, és felvetette, hogy a nemrég a közelben felépített keményítőgyár és az erőmű együttes hatása okozhatta a jelenséget. A bizottság tájékoztatást vár a Heves megyei katasztrófavédelemtől arról, hol és milyen szennyező anyagot mértek a környéken. Mely cégek okozhatták a szennyezést és hány dolgozónak voltak egészségi panaszai – sorolta a kérdéseket.

Azt is látni kívánják, hogyan végzi az engedélyezési és ellenőrzési feladatokat az illetékes kormányhivatal, amelynek a megelőzés is feladata – jegyezte meg. Választ várnak arra is, hogy a környező önkormányzatok és a lakosság miért nem kapott időben tájékoztatást.

„A Mátrai Erőművet már tegnap be kellett volna zárni”

– jelentette ki Schmuck, és klímagyilkosnak nevezte a létesítményt.

A Visontán és környékén komoly riadalmat okozó kénes bűz és irritáló gáz, valamint a patakszennyezés a Mátrai Erőműből vagy a keményítőgyárból származhatott, bár a mintákban lévő szerves anyagok inkább az utóbbira mutatnak. Mindkettő Mészáros Lőrinc cégbirodalmának része. Előbbit csak szűk két éve szerezte meg, de már szabadulna is tőle az utolsó két év milliárdos veszteségei miatt. A vevő a kisebbségi tulajdonos állami MVM lenne a három hete aláírt szándéknyilatkozat alapján.

Az ország második legnagyobb, lignitet égető erőművét rendkívül olcsón vette meg a Mészáros-féle Opus. Ahogyan azt a Népszava ma megírta, mindössze 11 milliárdot fizetett érte, amellyel együtt megkapta a korábbi években felhalmozódott 57 milliárd eredménytartalékot is. Ebből veszteséges év után is fizethetnek-fizethettek osztalékot.

Kiszúrt az utasokkal a kormány

Tíz év után újabb öt évet ad magának a kormány, hogy az egy óránál nagyobb késések esetén akár szállást kelljen adnia a MÁV-nak. Nem kizárt, hogy ennek lesznek jogi következményei, mert a MÁV az enyhébb követelményeket se teljesíti.

December 4-én lépett volna hatályba az a 2009-es kormányrendelet, amelynek megjelenése után napra pontosan tíz évvel módosított a kormány – vette észre a napi.hu. A Magyar Közlönyben megjelent egy mondatos változás alapján 2019. december 4-e helyett 2024. december 4-én lépnek hatályba a MÁV-ot kötelező – uniós jogszabályban előírt – utasjogok a vonatok késése esetére.

Még a Bajnai-kormány alkotta meg a rendeletet, amely a 2007-es uniós direktíva alapján a vasúttársaságra egy sor kötelezettséget ró a vonatok késésekor. Ha a vonat késve érkezik vagy indul, akkor a cégnek – vagy az állomás üzemeltetőjének – folyamatosan tájékoztatnia kell az utasokat a kialakult helyzetről, illetve a várható érkezési-indulási időről.

Emlékezetesek voltak azok a beszámolók az idei nyári hőségben, amikor

a sok órás késésben lévő járatok utasai semmilyen információt se kaptak.

Szemmel láthatóan maguk a személyzetek se tudták, mi a helyzet a vonat tovább menetelével.

Jövő szerdától azonban az egy órát meghaladó késések esetén a MÁV-nak ingyen kellett volna adnia ételeket, frissítőket, sőt, szállást, ha a késés miatt egy vagy több éjszakai tartózkodás válik szükségessé, és különös figyelmet fordítania a mozgáskorlátozottak és a fogyatékkal élők ellátására. A MÁV-nak és az állomások üzemeltetőinek kötelessége (lett volna), hogy a mozgáskorlátozottak és a fogyatékkal élők számára az állomás, a peronok és a járművek elérhetők legyenek. A vonat személyzetének pedig térítésmentesen kellett volna segítséget nyújtania ezen személyek le- és felszállásához.

Ezen kötelezettségek teljesítésének még a közelébe se jutott a MÁV,

ezért azt most inkább lerázta magáról a kormány. Első lépésben öt évvel. És főleg még mindig 2010 előttre mutogat vissza a késések fő okának tekintett pályaminőségben, ahogyan azt szeptemberben tette Schanda Tamás, az ITM politikai államtitkára egy képviselői kérdésre adott válaszából.

Nem kizárt azonban, hogy következménye lesz ennek. A MÁV késései ugyanis óriásiak. Az Index tavaszi írása szerint az összes járatot számításba véve a késési idő tavaly 2 120 970 perc volt, ami 4 évnek felel meg; egy évvel korábban csak 3,5 év volt. És ebben a hat percnél rövidebbek nincsenek is benne. És azok se, amelyek buszpótlással oldódnak meg.

Az nem derül ki az adatokból, mennyi az egy óránál több késés. De szeptemberben már tüntetés és petícióátadás volt a MÁV-val szemben. Akkor

az állandó 30-40 perces késések mellett az utastájékoztatás hiányára

és a tömött, légkondícionálatlan vonatokra is panaszkodtak az utasok. A MÁV információs oldalán nyomon követhető, hogy saját bevallásuk szerint mekkora késéssel közlekednek járataik. Rengeteg a legalább öt perces csúszás. A részletes, napi frissítésű – nem MÁV-fejlesztésű – adatok a mav-stat.info oldalon követhetők nyomon. Ebből kiderül, hogy vasárnap este hétig átlagosan négy perc volt a járatonkénti késés.

Az uniós direktíva változatlan nem teljesítése miatt akár kötelezettségszegési eljárás is indulhat Magyarország ellen. A határidő kitolásával ugyanis maradnak a jegyek ára utáni átalány-kártérítések. Ezek legfeljebb 50 százalékra rúghatnak (30 -119 perc késés esetén a menetjegy árának 25 százaléka, 120 perctől 50 százaléka).

Amivel pedig a tavaly novemberi európai parlamenti határozatnak se tesz eleget a MÁV. Ebben előírták, hogy már az egy óránál hosszabb késések után kell visszafizetni a jegy árának felét (negyede helyett), másfél óra után 75 százalékát, két órán túl pedig a teljes jegyár jár vissza kártérítésként. Ahogyan ezt megírtuk, az addig felmentést kapó országoknak (így Magyarországnak) legkésőbb egy évvel a megváltoztatott szabályok életbe lépte után alkalmazniuk kell az új előírásokat.

Amit szabad Jupiternek

A Magyar Hang tudósítója arról kérdezte ma Gulyás Gergely minisztert a budapesti román nagykövet kijelentéséről, miszerint a magyar állam romániai gazdasági szereplőknek folyósított támogatásai a továbbiakban csak kétoldalú államközi megállapodás esetén tarthatók fenn.

Gulyás miniszter a kérdésre azt válaszolta, hogy az Európai Unó egységes gazdasági térségében nem korlátozható az ilyesmi. Másképp fogalmazva: a magyar állam oszthat támogatásokat Romániában ottani vállalkozásoknak anélkül, hogy ebbe beleszólna a román állam.

Ismerjük el: ebben Gulyásnak igaza van.

(Azt a kérdést most félreteszem, hogy indokolt-e a magyar állam költségvetéséből, vagyis a magyar adófizetők pénzéből támogatni romániai vállalakozásokat, amelyek nem Magyarországon adóznak, miként dolgozóik sem.)
Gulyást helytálló válaszáról egy korábbi sajtótájékoztatón elhangzott válasz jutott eszembe, amelyet még Gulyás elődje, Lázár János tartott néhány évvel ezelőtt. Lázárt akkor a civil szervezeteknek nyújtott támogatásairól kérdezték, melyeket a Norvég Alap megbízásából pályázati alapon az Ökotárs Alapítvány osztott el, és ez annyira nem tetszett a kormánynak, hogy a rendőrséggel házkutatást tartatott az Ökotárs irodáiban, és annak vezetőjét elő is állították.

Lázár az ügyben azt nyilatkozta az újságírók kérdéseire, hogy Magyarországon ne adjon a Norvég Alap civil szervezeteknek támogatást a magyar állam véleményének figyelembe vétele nélkül.

Lázár akkori helyén ma Gulyás van, de amennyire tudom, a vita azóta sem rendeződött, és Magyarország egyáltalán nem veszi igénybe a Norvég Alap támogatásait. A kormány ugyanis mindmáig nem fogadja el, hogy a civileknek szóló támogatásokat (melyek csak kis részét teszik ki a Norvég Alap támogatásainak) tőle függetlenül osszák el Magyarországon, és ezért nem írták alá az erről szóló megállapodást Norvégiával. (A többi támogatott új tagállam megállapodott Norvégiával, és kapja a támogatásokat.)
Tehát Romániában a magyar állam annak ad pénzt, akinek akar, Magyarországon viszont a norvég állam nem teheti meg ezt. A magyar állam a Jupiter.

Hát persze, hogy gyengült a forint

Pár fillérrel ugyan, de ismét gyengült a forint, az új rekord 337,28 az euróval szemben. Az ok a makacs ragaszkodás az alacsony alapkamat, amiben nem várható változás.

Két napja a forint a 337,24-gyel érte el sokadig mélypontját. Ma reggel ennél alacsonyabb szinten, de azért magas értéken, 336,5-ön kezdődött a nap. Ezután aztán meredeken indult felfelé az eurókurzus,

és 337,28-cal új magaslaton állt meg.

Most ismét 336,5 körül zajlik a forgalom.

A probléma nem az úgynevezett feltörekvő piacú országok egységes csoportjáé. A magyar deviza az egyik legnagyobb értékvesztést elszenvedő a világban. Idén a mély válságba zuhant argentin pesót kivéve a kosárból, a forint a brazil reál, a chilei peso és a török líra kétes dicsőségű csoportjában bekövetkezett mértékhez hasonlóan romlott a dollárhoz képest. A térség devizái mind sokkal értékállóbbaknak bizonyultak.

A gyengülés fő oka az, hogy a Magyar Nemzeti Bank mereven ragaszkodik az alacsony alapkamathoz – ami persze a banki hozamokban is megmutatkozik. Ebből az álláspontjából legfeljebb valami drámai romlás billenthetné ki az eddigi közlések alapján.

2019 a korrekció éve volt a belvárosi ingatlanpiacon

Közeledik az év vége, aktuálisak lesznek lassan az év végi elemzések. Ha pedig van olyan terület, amelyik igazán élénken pezsgett és sok változást hozott 2019-ben is, az minden bizonnyal az ingatlanpiac.

Erősebbé vált a vevők alkupozíciója

A legnagyobb változások és mozgások évek óta a Belvárosban voltak. A Central Home szakértője, Ben-Ezra Orran szerint a korábbi előrejelzéseik pontosak voltak, nem hozott meglepetést az idei év.

Számunkra nem hozott nagy meglepetéseket az idei év – mondja Ben-Ezra Orran  Budapest belvárosának legnagyobb és legerősebb ingatlanközvetítő hálózatának a Central Home Ingatlanközvetítő ügyvezetője – Az év elején azt prognosztizáltuk, hogy ebben az évben csökken az eddig látott hatalmas áremelkedések üteme, és 2019 inkább a korrekció éve lesz. A korrekció jelenlegi szintjéhez és mértékéhez nyilván hozzájárultak az állam által támogatott folyamatok, a GDP növekedése is. Pontosan úgy történt, ahogy előre lehetett látni: a külföldi befektetők számára kevésbé volt vonzó a magyar befektetési piac, új desztinációk léptek színre, így bizonyos külföldi vevőcsoportok száma megcsappant, így lehet mondani példaként, hogy az előző éveknél kevesebb kínai vevő érkezett, akik eddig dominánsak voltak a budapesti ingatlanpiacon. Erősödött viszont a vietnami vevőcsoport, a mi tapasztalataink szerint legalább háromszorosan nagyobb létszámban jelentek meg.

A Central Home szakértője úgy látja, hogy a magyar befektetők szerepe a vártnak megfelelően tovább nőtt a belvárosi területeken, tehát ahogy a külföldi vásárlói csoport aránya csökkent, egyre inkább előtérbe kerülnek a magyar vevők, viszont ők inkább várakozó álláspontra helyezkedtek, kicsit kivárnak a vásárlással, hiszen őket nem sürgeti az idő. Egy piaci korrekciónak mindig természetes, velejáró jellemzője, hogy a vásárlók a megfelelő ingatlanárakra várnak.

Ez a jelenség tökéletesen megmagyarázza azt is, hogy a piac dinamikáját 2019-ben már egyáltalán nem a hirdetett ingatlanok ára határozza meg. Amíg az elmúlt 3-4 évben inkább az eladók tudtak diktálni, jelenleg a vevők alkupozíciója lényegesen erősebbé vált, így tulajdonképpen egyre nehezebb az ingatlanok reális értékét megállapítani.

A befektetők felújítanak, a kiadó ingatlankínálat nőtt

A befektetőknek még mindig a felújítandó lakások a fő profiljuk, majd azok további, profitot termelő eladása. A külföldi vásárlókat tömörítő vevői és befektetőcsoportok inkább az Airbnb, szűk belvárosban levő ingatlanjait célozták.

A 2019-es év során a várakozások szerint a kiadó ingatlankínálat sokkal nagyobb lett, az előző évek felújításainak, befektetéseinek köszönhetően, így a bérlők számára is jóval kedvezőbb lehetőségek nyíltak. Mivel a budapesti Airbnb-hullám egy kicsit apadni tűnik, sok befektető döntött úgy, hogy a kisebb hozam már nem éri meg ezen a piacon a több befektetendő munkát, így lakásaikkal inkább a hosszú távú kiadási piachoz csatlakoztak, amely ily módon a kínálat bővülését eredményezte.

Ha a bérbeadási piacot vesszük szemügyre, az első, amit tapasztalhatunk, hogy a lakások árának növekedésével a bérlők fizetőképessége nem emelkedett arányosan, viszont mivel a bérleti piacon az ingatlanok kínálata megnőtt, a bérleti díjakat sem tudták a lakástulajdonosok az elvárásaik szerint emelni. Sokan tapasztalhatták, hogy azokat a lakásokat, amelyeket tavaly és előtte könnyedén lehetett kiadni, azonos bérleti díjjal már jóval nehezebb volt idén.

2019-ben nagyon sok újépítésű projekt és lakás átadására került sor Budapesten, ennek a hatásai viszont kevésbé voltak érezhetőek a belvárosban – elemzi Ben-Ezra Orran. Nem tapasztaltunk az idei évben számottevő központtól való távozási folyamatot a belvárosban (például, hogy a belvárosi lakosok nagyobb számban értékesítik ingatlanjukat, hogy magasabb színvonalú lakásba költözhessenek), se azt a szándékot, hogy a belvárosban vásároljanak. A tranzakciószám csökkenését inkább a magas árak okozták.

2020-ban a Central Home elemzései szerint további korrekció várható, de a belvárosi ingatlan, mint befektetési forma, továbbra is kedvezőbb pozícióban lesz más alternatívákhoz képest.

337 felett járt a forint

Rekord rekord hátán. Kétszer is új szintet lépett át a forint, áttörve a 337-et az euróval szemben. Ismét előkerült a jegybanki alacsony kamat problémája.

Reggel mindjárt negatív rekordra ébredt a forint. Először 336,3-ra gyengült az euróval szemben, aztán új történelmi mélypontot ért el 337,24-gyel. Most 336,7 körül mozog a kurzus. A dollár 306 forint.

Legutóbb, ha jól követtük a gyarapodó szintlépéseket, szeptemberben érte el az addigi negatív csúcsot, a 335,85-öt.

Az ok ugyanaz, mint az elmúlt hónapokban mindig. Bizonytalanság a világgazdaságban, a lassulás látható jelei, bár ennek megítélésében eltérnek a szakértői vélemények. Vannak, akik szerint látni a fényt az alagút végén. Ennek következtében a jegybankok kamatpolitikája körül is viták vannak. Akörül, hogy a gazdaságok lassulása – Németországban már recessziója – további kamatcsökkentést igényel-e.

A neves hazai befektetési szakember, Zsiday Viktor már szeptemberben kikelt a kamatvágások ellen. Szerinte a valóságban semmi jele olyan átfogó világgazdasági válságnak, aminek láttán ilyen komoly beavatkozásra lenne szükség a gazdaságok serkentése érdekében. Karcolásra adnak morfiumot – érvel. A reálgazdaságra ezek az intézkedések nem nagyon hatnak, talán egy egészen kicsit segítenek, de még jobban belehajszolják a világ megtakarítóit az egyre drágább ingatlanokba és részvényekbe, mivel annak egyszerűen nem marad alternatívája: elrohad a pénzed a bankban, vagy beszállsz valami kockázatos eszközbe – fogalmazott. Például ingatlanba – olcsó a kamat is ehhez -, aminek következtében csak még magasabbra hágnak az árak, ez pedig tovább növeli a vagyoni egyenlőtlenségeket, ami az ökológiai katasztrófa mellett ma a legnagyobb probléma.

Az MNB következetesen kitart a laza, alacsony kamat politikája mellett. Ez azonban beavatkozást követelhet ki.

Leáll-e a gazdaság?

Valószínűleg nem fut nullára a növekedés a következő években, de nagyon súlyos feszültségek mutatkoznak a munkaerő-piacon túl is. Nem látszik a menekülés a közepes fejlettség csapdájából.

Végigfutott a hideglelés sokak hátán a Népszava által hétfőn ismertetett tanulmány nyomán attól, hogy pesszimista forgatókönyv szerint 2023-ra nulla növekedés vár a magyar gazdaságra. Az MTA Közgazdaság- és Regionális Kutatóközpontja (KRTK) optimista várakozása szerint azonban 2 százalékos teljesítményt se tart elképzelhetetlennek. A KRTK a munkaerő-piaci folyamatokat elemezte a Költségvetési Tanács számára szeptember végén készült elemzésben, értelemszerűen nem tért ki az egyéb makrogazdasági és társadalompolitikai tendenciákra.

Forrás: MTA KRTK

Az akadémiai kutatók megállapítása az, hogy 2016-2017-ben trendfordulóhoz érkeztünk, mind arányaiban, mind abszolút nagyságát tekintve csökkent azon nem magyarországi telephelyen dolgozó magyar állampolgárok száma, akiket a KSH Munkaerő-felmérése elér, (még rendelkeznek magyarországi lakcímmel), vagyis akik nem számolták fel háztartásukat. Továbbá, úgy tűnik, hogy még ha kis mértékben is, de elindult a régebben kivándoroltak visszaáramlása.

A munkatermelékenység kettévált

A makromodell előrejelzése szerinti lassulás fő oka az, hogy

a rendelkezésre álló munkaerő gyors növekedése megáll, majd visszafordul.

Ez a növekedésnek arra a komponensére utal, amely szerint – konszenzuális értékelés alapján – a csökkenő népesség és munkaerő önmagában lassítja a gazdaság bővülését. Ezt a folyamatot szerintük az általuk feltételezett gyorsabb termelékenység-növekedés se tudja ellensúlyozni.

Látható, hogy a hazai szektorban a munkatermelékenység több, mint tíz évben lényegében nulla, csak a foglalkoztatásban lényegesen kisebb részt vállaló exportáló cégeknél volt átlagosan 2 százalék javulás kilenc év alatt.

Ahhoz, hogy a mostani dinamikus gazdasági növekedés fennmaradjon, munkaerő-bővülés, sokkal erőteljesebb beruházási aktivitás, vagy pedig lényegesen magasabb termelékenység-növekedés kell – szögezik le. Az első lehetőség teljesüléséhez

a külföldre vándorolt magyarok hazacsábítására, vagy pedig külföldi vendégmunkásokra van szükség.

A beruházási ráta már most sem alacsony, ennek lényeges további emelkedését valószínűtlennek tartják. A hosszú távú növekedés fő forrásának tekinthető termelékenység-növekedés gyorsulása kétségkívül kívánatos lenne. Ehhez azonban mind a hazai kis- és középvállalati szektorban, mind az állami szférában alapvető strukturális átalakulásra lenne szükség.

Marad a még több munkáskéz

Az MTA kutatói több ponton mélyebbre is ástak. Megállapították például, hogy az üres álláshelyek arányának növekedésével párhuzamosan nő a túlórák száma és csökken a részmunkaidős foglalkoztatás aránya. Mindez arra utalhat szerintük, hogy többek között ezen eszközök alkalmazásával próbálnak a vállalkozások alkalmazkodni a toborzási nehézségekhez.

Az adatokból kiderül, hogy az 50 főnél kisebb vállalati méret csökkenti annak valószínűségét, hogy a munkavállaló túlórát vállal. A többségi külföldi tulajdonos ugyanakkor jelentősen növeli a túlóra esélyét. A referenciakategóriát jelentő Észak-Magyarországhoz és Dél-Alföldhöz képest a Dunántúl növeli a túlóra esélyét. A vállalat mérete és a részmunkaidős foglalkoztatás között pedig fordított a kapcsolat: minél kisebb a cég, annál nagyobb a valószínűsége a részmunkaidős foglalkoztatásnak.

Ezek az eredmények összhangban vannak azokkal a kutatói megállapításokkal, hogy a magyar gazdaság egyik súlyos fogyatékossága a krónikusan stagnáló, sőt erősödő

munkaintenzív gazdaságfejlesztési stratégia a kormány részéről.

Vagyis az újabb és újabb külföldi összeszerelő üzemek idecsábítása egyre több egy új munkaerőre jutó támogatási összeg fejében. Aminek egészen addig volt teljesítménynövelő hatása, amíg számottevő tartalék volt az gyarapodó gyártósorok mellé.

A közepes fejlettség csapdája

Ez a stratégia a gyengén fejlett országok receptje: tőke hiányában idegen forrásból bevonni pénzt, adni hozzá a szabad munkaerőt az alacsony hozzáadott értéket előállító termeléshez, amelynek legfőbb előnye a kicsi munkabérköltség. Ami azonban egy ponton megakasztja a növekedést, mert

nem képes (nincs pénze) átlépni a tőkeintenzív szerkezetre.

Ez a közepes fejlettség csapdája.

Számtalan elemzés vette végig ezt a folyamatot. Például Rippel Géza a Hitelintézeti Szemlében veszi sorra ezt a fejlődési irányt. Ő is megemlíti a hátrányos demográfiai trendet, amellyel szemben a humán tőke felhalmozása és a magas hozzáadott értékű szolgáltatások jelentős aránya csökkenti a hátrányt. A közepes fejlettségi-jövedelmi csapda a gazdasági szerkezetváltással is összefügg. A strukturális átalakulás során a kevésbé fejlett gazdaságokban először a mezőgazdasági termelés részaránya csökken az ipar javára, majd a gazdaság a szolgáltató szektor irányába mozdul el. Habár a fejlődés korai szakaszaiban érdemi növekedési potenciál rejlik az iparosodásban,

a termelékenység emelése elengedhetetlen a magas jövedelmi státusz eléréséhez

– írja a kutató.

Azok az országok tudták tehát nagy mértékben növelni növekedési potenciáljukat, amelyek magas hozzáadott értékű termelő és szolgáltató ágazatokat hoztak létre. A hazai innováció támogatása szintén hozzájárul a gazdasági expanzióhoz. A magasan képzett munkaerő, a fejlett intézmények, valamint a gazdasági és gazdaságpolitikai stabilitás mind előfeltétele a gazdasági fejlődésnek.

Rippel is leírja, hogy a közepes jövedelmi státusz eléréséhez vezető úton

a gyors gazdasági felzárkózást az olcsó munkaerő és a külföldi technológiák meghonosítása támogatja.

A magas jövedelmi státusz elérése és a közepes jövedelmi csapda elkerülése azonban csak a termelékenység emelése révén valósítható meg. Ennek élénkítése érdekében támogatni kell a hazai innovációt és feljebb kell lépni az értékláncokban. Ez különösen érvényes a kkv-kra, amelyek fejlődésükkel egyre nagyobb szerepet vállalhatnak a globális értékláncokban, ami növelheti termelékenységüket. Ezt támogatja az értékláncokon való feljebb lépésben a kutatás-fejlesztés is.

És amit a kormány tesz

Az ilyen elemzésekből egyértelmű tehát, hogy a csapdából kivezető egyik út az, hogy növelni kell a szolgáltató szektor súlyát, szélesíteni a kis-közepes vállalatok kutatás-fejlesztési aktivitását. Mindezek eredménye az, hogy a nemzetközi együttműködésben (az értékláncokban) sikerül túlnőni a szalagmunkát.

Vessük össze ezt a magyar kormány gazdasági stratégiájával és főleg gyakorlatával. A középpontban a szólamokkal szemben

a szolgáltatások helyett „újraiparosítás” áll,

egyre számosabb összeszerelő üzem (ráadásul egy ágazat, az autóipar túlsúlyával), központosított, mind inkább lebutított közoktatás, a felsőoktatási bemenet folyamatos szűkítése, a kkv-k egyre nyomasztóbb tőkehiánya. Az eredmény: nem csak a társadalom szakad ketté nyomorgókra és egyre gyarapodó kisebbségre, hanem a gazdaság is kevés külföldi tulajdonúakra és tőkeszegény hazaiakra.

Sötét jelen és jövő

És a hírek szerint a külföldi – sokkal termelékenyebb – külföldi cégek is kezdenek beleütközni a béremelkedés falába. Lassan kezdünk „túl drága” lenni. Ez különösen aggasztó most, amikor az iparban évszázados korszakváltás zajlik: terjed az élőmunkát alig igénylő robotizáció hihetetlen magas hozzáadott értékkel kecsegtetve. Az a veszély fenyegeti például Magyarországot, hogy nyakunkon marad a „kifutó” gazdaságszerkezet, a beszállítói értéklánc legalja. És akkor a csapda bezárul.

Az elmúlt évek „aranykorának”, a külső kereslet és az uniós támogatások keltette pénzbőség eltékozlását bizonyítják azok a felmérések, amelyek kivétel nélkül azt mutatják:

Magyarország nem oda fektette a pluszpénzt, ami a közepes fejlettségből felfelé lökne minket.

A versenyképességi statisztikák mind-mind ezt támasztják alá. A svájci IMD üzleti iskola 2019-es adatsora a térség szakadását mutatja. Egyes országoknak sikerült feljebb lépniük, mások rontottak, de legalább megőrizték korábbi helyüket. A tág régió legversenyképesebbje Litvánia (32. helyről a 29. helyre került). Szlovákia (53) két helyet romlott, Ukrajna (54) öt helyet egy év alatt. Horvátország (60) alig egy helyet javult, Szlovénia (37), Lettország (40), Magyarország (47, ami annyi, mint tavaly), Bulgária (48) és Románia (49) stabil maradt. A szintén előttünk álló Csehország (33), Észtország (35) és Lengyelország (38) rontott, mind a három ország négy hellyel került hátrább a rangsorban.

A közepes fejlettség csapdája tehát több országot fenyeget, de ha megnézzük, hazánk mit mutat több év alatt, sok örömre nincs okunk. A 2013-2019-es években (amikor forint ezermilliárdok ömlöttek hozzánk) mindössze 3 helyet sikerült javítani, míg mondjuk Szlovénia, Bulgária és Románia jobban nőtt. Vagyis

a versenyképesség stagnálását, inkább romlását látjuk.

A Világgazdasági Fórum (WEF) legutolsó rangsorában 141-ből Magyarország a 28 tagú Európai Unióban a 24. helyen áll, a globális listán pedig egy helyet javítva itt is a 47. lett. A részletek azonban legalább annyira lehangolók. Tavalyhoz képest 0,8 ponttal lett jobb: az IKT (információs és kommunikációs technológiák) alkalmazásában, az infrastrukturális ellátottságban, és a közműellátottságban. Versenyképesség-romlás volt azonban például az egészségügyben. A WEF-listán előttünk van Szlovákia (42), Csehország (32), Lengyelország (37), Szlovénia (35), mögöttünk pedig Románia (51) és Bulgária (49).

A Világbank Doing Business 2019 szerint a 190-es sorban Ausztria, Lengyelország, Csehország és Szlovákia, a régió jelentős része előttünk jár. Románia mögött közvetlenül az 53. helyen állunk. A minimális pontszámjavulás két változásnak köszönhető: a szociális hozzájárulási adó és a társasági adó csökkentése, és az önkormányzati építéshatóságnál az eljárási határidő rövidítése.

Vagyis sehol a láthatáron a gazdaságot átfogó versenyképességi fordulat, amit éppen kilenc éve ígér, illetve jövőbeni feladatként megjelöl minden évben a kormány és az MNB, utóbbi alig pár hete állított ki kettes alá bizonyítványt. Ami azt jelzi előre, hogy ha leállás nem is lesz a magyar gazdaságban, de tényleg kevesebb (jelenlegi állás szerint akár negyedével) pénz érkezik az uniótól, és valóban megérkezik a világgazdasági apály, akkor Magyarország beszorul a jelenlegi fejlettségi szintbe.

Visszakapaszkodott a bizalom a gazdaságban

Az iparban javult a jövő megítélése, a fogyasztók is valamelyest optimistábbak. Mindez azonban csak korrigált a megelőző nagy zuhanáson – derül ki a GKI friss felméréséből.

Novemberben kéthavi csökkenés után jelentősen emelkedett a GKI konjunktúraindexe, de nem érte el augusztusi, s főleg év eleji szintjét – írja a GKI az EU támogatásával végzett felmérésében.

Forrás: GKI

Ebben a hónapban az üzleti várakozások markánsan, a fogyasztóiak csak minimálisan javultak. Az üzleti várakozások novemberi emelkedése elsősorban az iparnak, kevésbé a szolgáltatásoknak köszönhető, az építőipari és kereskedelmi bizalmi index gyakorlatilag nem változott.

Az ipari bizalmi index a szeptemberi nagy esést követően második hónapja emelkedik,

s meghaladta augusztusi szintjét, az év eleinél azonban így is lényegesen kisebb. Októberhez képest lényegesen jobb lett az elmúlt időszaki termelés és a rendelésállomány – ezen belül az export – megítélése, javultak a termelési várakozások. A készletekről alkotott vélemény is kedvezőbb lett. Ez annak fényében figyelemre méltó, hogy

az elmúlt hónapokban szaporodtak a fő piacunknak számító uniós és német gazdaság lassulásáról szóló hírek.

Az építőipari bizalmi index az elmúlt négy hónapban alig változott. Novemberben a mélyépítő cégek derűlátóbbá, míg a magasépítők kissé borúlátóbbá váltak. Az előző háromhavi termeléssel kapcsolatos elégedettség minimálisan változott, a rendelésállomány értékelése enyhén javult. A magyar gazdaság jelenlegi egyik húzó ereje az építőipar, ezen belül a lakásépítések. Utóbbi körben a borúlátást indokoltnak nevezhetjük a GKI adatában: az új lakásoknál változatlan növekvő árak és a kedvezményes áfa részbeni kifutása az év végén nem növeli az optimizmust.

A kereskedelmi bizalmi index négyhavi csökkenés és egy havi növekedés után hibahatáron belül nőtt tovább, s ezzel az elmúlt 6 évet jellemző viszonylag keskeny sáv alsó negyedében maradt. Az eladási pozíció megítélése jóval kedvezőbb lett, a rendeléseké nem változott, a készleteké viszont romlott. A szolgáltatói bizalmi index novemberben határozottan javult, de még így sem érte el az augusztusi szintet. Egyaránt kedvezőbb lett az általános üzletmenet és a várható forgalom megítélése.

A foglalkoztatási hajlandóság összességében erősödött,

különösen az iparban és a szolgáltató cégeknél. A kereskedelemben nem változott, az építőiparban pedig romlott. Kis lépésekben, nagyon alacsony szintről, de harmadik hónapja emelkedik a lakosság munkanélküliségtől való félelme. Ez se teljesen harmonizál az elmúlt hónapok tapasztalatával. Egyes ágazatokban (például járműgyártás)

már létszámcsökkentésről érkeztek hírek.

Más területeken azonban változatlannak tűnik a munkaerőkereslet.

Az áremelési szándék az iparban és a kereskedelemben jelentősen erősödött, az építőiparban és a szolgáltató szférában viszont kissé gyengült. A lakosság inflációs várakozásai hullámzóan alakulnak, novemberben kissé erősebbek lettek. A magyar gazdaság jövőjéről alkotott vélemény kedvezőbb lett, főleg az iparban, de a szolgáltató szférában is. A kereskedelemben nem változott, az építőipar viszont kissé pesszimistább lett, miként a lakosság is.

A GKI

fogyasztói bizalmi indexe az októberi jelentős visszaesés után novemberben valamelyest emelkedett.

A lakosság saját pénzügyi helyzetét kevésbé jónak, jövőbeli megtakarítási képességét viszont sokkal kedvezőbbnek látta, mint egy hónappal ezelőtt. A lakosság a nagy értékű tartós fogyasztási cikkek jelenlegi vásárlási lehetőségét kissé romlónak, míg a következő egy évre vonatkozót kissé javulónak érzékelte.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK