Fontos

Az orbáni külön-utasság akadályozza az európai védekezést

Értelmetlen és felelőtlen az a különutas magatartás, amelyet az Orbán-kormány tanúsít a járvánnyal szembeni uniós védekezéssel kapcsolatban – áll Ujhelyi István EP parlamenti képviselő nyílt levelében.

Mint az a sajtóban megjelent nyilatkozatokból világossá vált: a Fidesz-kormány nem támogatja az Európai Bizottság azon javaslatát, amely közös szabályok kialakításával tenné átláthatóbbá a tagállamok utazási korlátozásait, például egységes tesztelési szabályokon alapuló, koordinált és kiszámítható karantén-intézkedésekkel.

Erre nemcsak a vírus terjedésének hatékonyabb megfékezése, a polgárok egészségének védelme, valamint az unión belüli, biztonságos körülmények közötti szabad mozgás fenntartása miatt van szükség, de nem utolsó sorban az európai gazdaság kiszámíthatóbb működésének biztosítása miatt is. A szokásos orbáni kekeckedés most épp ennek fekszik keresztbe.

Teljesen világos és egyértelmű, hogy a Fidesz számára a sehova nem vezető EU-ellenes szabadságharc és a rövidtávú pártpolitikai érdekek hajhászása fontosabb, mintsem az átfogó és hatékony megoldás. A nemzeti hatáskörre hivatkozva akadályozzák a közös fellépést, miközben azokon a területeken, ahol kizárólagos nemzeti hatáskörrel bírnak – például a közegészségügy működtetése és finanszírozása -, már láthatóan rosszul teljesítenek. A koronavírus járvány egy olyan kihívás, amelyet szögesdróttal, propaganda-plakátokkal és katonai kifejezéseket pufogtató miniszterelnöki beszédekkel nem lehet megállítani. Ez az egészségügyi krízis a teljes európai közösséget érinti, ezért semmivel sem indokolható a közös megoldások és közös fellépések akadályozása.

A kormány továbbra sem akar szembesülni a valósággal, ezért nincs például széleskörű és ingyenes tesztelés. Az abnormális kuruckodás helyett inkább azzal foglalkozzanak, hogy mindennap rekordokat dönt a fertőzöttek száma, a legsúlyosabb károkat elszenvedő ágazatok pedig – mint például a turizmus – érdemi állami segítség hiányában a teljes összeomlás szélére kerültek.

Ujhelyi: megnyitottuk az uniós forrásokat a turizmus munkahelyeinek megvédésére!

„Személyes kezdeményezésemnek köszönhetően az Európai Unió nemrég elindított SURE-programjának forrásait a turisztikai ágazatban dolgozók munkahelyeinek megvédésére is fordíthatják a tagállami kormányok!” – jelentette be pénteki online sajtótájékoztatóján Ujhelyi István szocialista EP-képviselő, az Európai Parlament közlekedési és turizmus bizottságának első alelnöke.

Az MSZP politikusa szolidaritásáról és támogatásáról biztosította a turisztikai szektor képviselőit és munkavállalóit, akik péntek délutánra tüntetést szerveztek Budapesten a koronavírus miatt válságba került ágazat megmentése érdekében. Ujhelyi István elmondta, hogy a turizmusban közel félmillió magyar munkavállaló megélhetése került bajba a járványnak köszönhetően, ezek többsége pedig kis- és közepes, valamint családi vállalkozás.

„A szakma már tavasszal jelezte, hogy csak pár hónapra elegendő tartalékkal rendelkeznek, ehhez képest a most őszi második hullám és az ehhez kapcsolódó kormányzati intézkedések miatt kilátástalan őszre és reménytelen télre kell készülniük”

– fogalmazott Ujhelyi, hangsúlyozva: a kormány részéről eddig leginkább csak ígéreteket, érdemi segítséget azonban nem kaptak a turizmusban dolgozók.

Az MSZP politikusa az EP szakbizottságának egyik vezetőjeként számtalan kezdeményezéssel élt az elmúlt időszakban az európai turisztikai ágazat mintegy 27 millió munkavállalójának érdekében. Ujhelyi emlékeztetett, hogy az Európai Parlament nemrég már elfogadott egy állásfoglalást, amelyben nagyobb koordinációt követelnek a tagállamoktól, az ágazatnak nyújtott gyors és azonnali likviditási segítséget, egy állandó válságkezelési mechanizmus felállítását és egy hosszútávú európai turizmus-stratégia megalkotását szorgalmazták a képviselők.

Ujhelyi István a sajtótájékoztatón kiemelte, hogy az Európai Unió által a rész-, vagy csökkentett munkaidős dolgozók bértámogatására létrehozott SURE-program közel 100 milliárd eurós keretéből – a magyar politikus javaslatára – immár a turisztikai ágazat munkavállalói is részesülhetnek.

A szocialista EP-képviselő hozzátette: a csehek, a románok és a horvátok is sikerrel igényeltek már több milliárd eurót ebből a keretből, de a magyar kormány pályázatát egyelőre jogszabályi problémákra hivatkozva elutasították.

„Az Európai Unió garantálja tehát a forrást ahhoz, hogy a munkavállalók bérkiegészítését egy rendkívül kezdeményes hitelből biztosítani lehessen és ezzel sok százezer munkahelyet megőrizhessünk.

Különösen fontos lenne ez a turizmusban dolgozók esetében, így arra szólítom fel a magyar kormányt, hogy mielőbb javítsa ki a jogszabályi problémákat és éljen az uniós forrás adta lehetőséggel, segítse ezzel a magyar munkavállalók megélhetésének megvédését!” – fogalmazott Ujhelyi István. Hozzátette: az EP szakbizottságának első alelnökeként egyetért a turisztikai ágazat demonstráló dolgozóinak szakmai követeléseivel – így például a járulékmentesség meghosszabbításával -, ezért aláírásával támogatta a petíciójukat, a tüntetésen azonban az esemény pártpolitika-mentességének megőrzése érdekében nem vesz részt.

Az uniós pénzek lenyúlásában a magyar kormány veri a mezőnyt

Az OLAF most közzétett jelentéséből, amely az uniós pénzek felhasználását vizsgálta meg a tagállamokban. A pénzügyi szabálytalanságokat vizsgáló hivatal célkeresztjében már évek óta benne van a magyar kormány, mert igen sok visszaélésre utaló jelet talált az uniós ellenőrzés.

A problémásnak ítélt uniós pénz kifizetések tekintetében Magyarország még Bulgáriát és Romániát is megelőzi pedig ez a két leginkább korruptnak tekintett tagállam az Európai Unióban.

Mi van pénzügyi szabálytalanság esetében?

Elvben a brüsszeli bizottság regionális főigazgatósága hozhatna büntető intézkedéseket, de ilyenekre nemigen kerül sor. Ehelyett inkább átcsoportosítják az uniós pénzeket a szóbanforgó  tagállamban. Az OLAF igazgatója találkozott Polt Péter főügyésszel, és állítólag a tudomására hozta: Brüsszelben egyáltalán nem örülnek annak, hogy az OLAF által megállapított pénzügyi visszaélések ügyében Magyarországon csak elvétve indul vizsgálat.

Jön az Európai Ügyészség

Az EU tagállamai épp azért határoztak az Európai Ügyészség felállítása mellett, mert szeretnének átláthatóbb gazdálkodást látni az uniós pénzeket illetően. A magyar kormány taktikusan távol maradt. Még Románia is belépett. Igaz, hogy az akkori kormány mindent megtett azért, hogy ne a román korrupció ellenes főügyész legyen az Európai Ügyészség vezetője. Laura Codreanu-Kövesi ugyanis több minisztert és polgármestert is rács mögé juttatott Romániában. Az akkori kormány végül megbuktatta őt Bukarestben, de Laura Codreanu-Kövesi megpályázta és elnyerte az Európai Ügyészség vezetőjének posztját. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy Macron francia elnök és Angela Merkel német kancellár őt támogatta mondván: erős ellenszélben bizonyította hazájában, hogy érvényt lehet szerezni a törvényéknek akkor is, ha az érintettek a kormány tagjai az adott uniós államban.

No comment…

Köszönjük az SZFE-vel szolidáris jelenlegi és volt ELTE BTK hallgatók videóját

Köszönjük az SZFE-vel szolidáris jelenlegi és volt ELTE BTK hallgatók videóját!#freeszfe

Közzétette: Színház- és Filmművészeti Egyetem – 2020. szeptember 6., vasárnap

A színművészeti-csata magva

Közel egy hónapja, augusztus 11-én L. Simon László fideszes képviselő, korábbi kulturális államtitkár járt az ATV stúdiójában, az Egyenes Beszédben, és a következőképpen magyarázta a Színház- és Filmművészeti Egyetem körül kialakult konfliktust:

„Lehet a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetésének más a véleménye, vezethetné más irányba, vihetné más irányba az átalakítást, de nincsenek ebben a helyzetben jelen pillanatban. (…) Az a lényeg, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetésének más a koncepciója, mint a kormány koncepciója. Nem lehet egyszerre két irányba haladni. A kormánynak az volt az elképzelése, hogy alapítványi struktúrában szervezi át az egyetemeket.”

Azért idézem föl L. Simonnak ezeket a mondatait, mert az azóta eltelt hetekben a műsorvezető A nap híre adásaiban, ahol többnyire ellenzéki politikusdokkal és független lapok újságíróival beszélget, újra meg újra feltette a kérdést: vajon nincs-e igaza L. Simonnak abban, hogy a nagy választói felhatalmazással rendelkező kormány megteheti, hogy a maga elképzelései szerint alakítja át a felsőoktatást, és annak részeként a Színművészetit is. Mint ahogy a választói felhatalmazással azt is megteheti, hogy másokat nevez ki a színházak vagy az egyetemek élére. Kérdésére egyik megkérdezett ellenzéki politikustól sem kapott választ. Pedig van rá válasz.

Demokráciában a mindenkori kormány és parlamenti többség az ország kormányzására és törvények alkotására kap felhatalmazást a választóktól és nem többre.

Sok olyan szférája van a társadalom életének, amelyre a kormány illetve a parlamenti többség felhatalmazása nem terjed ki. Pártállamban más a helyzet. Rákosi Mátyás mondta egykor: „Ebben az országban mindenért mi, kommunisták vagyunk felelősek.” Merthogy mindenről ők dönthettek, és döntöttek is.

Amikor több mint ötven éve elvégeztem a Közgazdasági Egyetemet, professzorom, aki történetesen az egyetem rektora volt, oda akart venni tanársegédnek a tanszékére, de nem tehette, mert a pártbizottság ezt nem fogadta el. (Nem voltam politikailag megbízható.) Az egyetemnek annyi autonómiája sem volt, hogy felvehessen egy tanársegédet, vagy meghatározhassa a politikai gazdaságtan tananyagát – mindenhez a minisztérium illetve a pártközpont jóváhagyása kellett. Monolit politikai rendszerben éltünk.

Azután 1990-ben, az új magyar demokrácia részeként, a plurális berendezkedés logikájának megfelelően létrejött az egyetemi autonómia, ugyanúgy, mint a köztestületként önállósult MTA és sok más független intézmény, és alkotmányban rögzítették a tudomány szabadságát, törvényben az Akadémia és az egyetemek autonómiáját.

E szerint a kormánynak illetve a parlamenti többségnek nincs hatásköre az Akadémiánál folyó kutatás illetve az egyetemeken folyó oktatás tartalmának meghatározására.

Akkor sem, ha mind az Akadémiát, mind az egyetemeket jórészt az állami költségvetésből finanszírozzák, hiszen a költségvetés sem a kormányé, hanem az államé, az országé.

Logikus, hogy ezzel szemben Orbán, aki az 1989-90-ben létrejött liberális demokrácia felszámolására vállalkozott, s „illiberális államot” épít a helyébe, nemcsak a politikai rendszer független intézményeit (Alkotmánybíróság, ombudsmanok, Számvevőszék, bíróságok) hajtja a maga uralma alá, de az olyan politikán kívüli intézményeknél is erre törekszik, mint az Akadémia vagy az egyetemek. Ugyanúgy logikus ez, mint hogy nem tűri meg az országban a CEU-t és fel akarja számolni a jogvédő szervezeteket.

Ahogy a monolitikus felépítésű pártállamban nem voltak független intézmények, ne legyenek a hasonlóképpen monolitikus fideszes pártállamban sem. Ha értenék az ellenzéki politikusok a plurális demokrácia és a monolitikus felépítésű pártállam közötti különbséget, akkor megadhatták volna a választ a műsorvezetőnek, hogy amit L. Simon mond, az demokráciában elfogadhatatlan.

Erről, az államtól, a kormánytól való szabadságról szól a Színművészeti Egyetem tanárainak és diákjainak megejtő szépségű szabadságharca.

Keresztény értelmiségiek levele Vidnyánszky Attilának

Teljes terjedelemben közöljük 11 keresztény értelmiségi nyílt levelét.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem élére kinevezett kuratórium elnöke, Vidnyánszky Attila szeptember elsején az ATV Egyenes Beszéd című adásában ezeket mondta Karsai György klasszika-filológusról, színháztudósról, az ELTE, a Pécsi Tudományegyetem és az SZFE egyetemi oktatójáról, ez utóbbi doktori iskolájának vezetőjéről, számos tudós társaság tagjáról:

„Karsai Györgynek én nem fogom soha tudni elmagyarázni, hogy mi a nemzet, meg a haza, meg a kereszténység, mert alkalmatlan arra, hogy befogadja azt, amit én gondolok. Gondolkodása ebben a tekintetben kizárólagos és kirekesztő.” Vidnyánszky Attila kijelentése éles felháborodást váltott ki. Egyebek közt Gábor György e kijelentéseket antiszemita tartalmúnak ítélte azért, mert Karsai György zsidó származású.

Ebben a kiélezett helyzetben keresztény értelmiségiekként és Karsai György barátaiként, régi és új kollégáiként, tisztelőiként szükségesnek érezzük megszólalni.

Nem gondoljuk, hogy Vidnyánszky Attilának e szavai antiszemita tartalmúak lennének. Valószínűleg csak nem jutott eszébe a vita hevében, hogy nemzetietlenséggel, a kereszténység iránti ellenségességgel a harmincas években a magyarul érző és gondolkodó zsidó értelmiséget vádolták. Nekünk úgy tűnik, Vidnyánszky Attila csak arra utalt, hogy Karsai György nem osztja a nemzetről, a hazáról és a kereszténységről alkotott nézeteit. Ebben valószínűleg igaza van, hiszen közismert, hogy kettejük vitája már sok évvel ezelőtt elkezdődött. Ámde amennyiben Vidnyánszky Attila akár hazafiatlansággal, akár keresztényellenességgel vádolja Karsai Györgyöt, ebben semmiképpen sincs igaza.

Karsai György egész szakmai munkásságát, mind klasszika-filológusként, irodalomtörténészként, mind dramaturgként, vagy egyetemi oktatóként mélységesen átérzett, őszinte hazafiság jellemzi. Habár munkásságát széleskörű nemzetközi elismerés övezi, és könnyeden ír nemcsak magyarul, de franciául és angolul is, mindig is előnyben részesítette a magyar nyelvű publikációkat. Szenvedélyesen dolgozott és dolgozik a görög drámák magyar nyelvű, magyar színházi környezetben történő életre keltésén, a drámák szerkezetével, rejtett mondanivalójával kapcsolatos egyedülálló felfedezéseit elsősorban magyar nyelven közölte. Olyan új előadásmódokkal kísérletezik, amelyek a görög drámák mondanivalóját közel hozzák a mai emberhez, és azok időtlen értékeit időszerűen nekünk adják át. Karsai György tolmácsolásában ezek itt és most, jelenlegi magyarországi helyzetünkben szólnak hozzánk. Ráadásul tanulmányait olyan ékes magyar nyelven, olyan irodalmi stílusban írja, hogy azok maguk is a jelenkori magyar irodalom gyöngyszemei.

Karsai György 1989 és 2004 között Párizsban, Strasbourg-ban, Caën-ben és Lille-ben tanított. A Lille-i Egyetemen állandó állást ajánlottak neki, de nem fogadta el. Hazajött, mert magyar tudósként, magyar íróként ez a kultúra izgatta, ezt a kultúrát akarta gazdagítani, átadni, és azt akarta, hogy gyerekei ennek a kultúrának legyenek a részesei. Mondani sem érdemes, hogy a francia és a magyar egyetemi oktatói fizetések sem akkor nem voltak, sem most nem összemérhetőek. Az, hogy Karsai György és felesége, Csollány Éva a hazaköltözés mellett döntöttek, egyes-egyedül a hazájukhoz való ragaszkodással magyarázható.

Karsai György hosszú munkásságából egyetlenegy esetre sem emlékszünk, amikor negatív elfogultsággal állt volna hozzá a kereszténységhez, és Vidnyánszky Attila sem fog tudni ilyet felmutatni. Ámde, ha meg kell oldanunk egy nehéz filológiai kérdést egy görög vagy latin nyelven író keresztény szerzőnél, bármikor bizton fordulhatunk Karsai Györgyhöz, aki biztos tudásával és folytonos jóindulatával mindig készen áll a segítségre.

A magyar bölcsészettudományt éppen, hogy az jellemzi hosszú évtizedek óta, hogy itt az ókortudomány, a késő antikvitás és a kora kereszténység tanulmányozása, az egyházatyák korának és a középkor szellemi életének kutatása elválaszthatatlan egységet formál. E tudományágak művelői között akadnak keresztények, zsidók, agnosztikusok és ateisták, de ezt senki nem kéri számon a másikon, hiszen az egyéni meggyőződés nem tudományos kérdés. Módszertani kérdésekről, tudományos tézisekről szoktunk vitatkozni, a Magyar Ókortudományi Társaság, a Magyar Filozófiai Társaság vagy a Magyar Patrisztikai Társaság felolvasó ülésein a hozzáértők és az érdeklődők magyar nyelven hallgathatják a klasszika-filológia, a filozófiatörténet, az egyházatyák kora vagy a középkori teológia kutatóinak világszínvonalú előadásait. Ebből a körből kerültek ki a magyar és a nemzetközi tudományos élet vezető magyar tudósai, akik között nincs nagy különbség abból a szempontból, hogy az SzFE-n, az ELTÉ-n, a Debreceni vagy a Pécsi Egyetemen, a CEU-n, Cambridge-ben, Montrealban vagy Yale-en tanítanak. Ennek a magyar, angol, német, francia vagy olasz nyelven publikáló magyar tudóskörnek kiemelkedő alakja Karsai György.

Vidnyánszky Attila vádjaira Karsai György Szókratésszel felelt: meggyőződésünket – így ez esetben hazafiságunkat vagy kereszténységünket – nem a szavak ismételgetésével, hanem életvitelünkkel kell kifejeznünk. De idézhette volna Krisztust is: „Nem mindenki, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram!« megy be a mennyek országába, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7, 21). A mennyei Atya akaratát az cselekszi, aki a parancsolatokat megtartja. Ezek között pedig a két legnagyobb: „Szeresd a te Uradat Istenedet egész szívedből, egész lelkedből és egész értelmedből!” és „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” (Mt 22, 37-39). Mindenki magát vizsgálja meg, hogy teljesíti-e ezeket a parancsolatokat, és azután lásson hozzá, hogy felebarátját megítélje vagy leszólja. Ámde ekkor is gondolkozzék el Krisztus szavain: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek” (Mt 7, 1-2).

Bene László filozófiatörténész, habilitált egyetemi docens
Bugár István filozófia- és vallástörténész, az MTA doktora, egyetemi tanár
D. Tóth Judit irodalomtörténész, nyugalmazott egyetemi docens
Heidl György eszmetörténész, az MTA doktora, egyetemi tanár
Geréby György filozófiatörténész, habilitált egyetemi docens
Görföl Tibor, vallásfilozófus, teológus, habilitált egyetemi docens
Kendeffy Gábor filozófiatörténész, habilitált egyetemi docens
Nagy Levente klasszika-filológus
Parlagi Gáspár vallástörténész
Perczel István vallás- és filozófiatörténész, egyetemi docens
Somos Róbert vallás- és filozófiatörténész, az MTA doktora, egyetemi tanár

Orbánék zsarolása a teljes magyar nemzet tisztességét ássa alá!

Esküszöm, nem értem a fideszeseket. Tényleg rezzenéstelen arccal képesek kiállni és a jogállamisági mechanizmus ellen érvelni, amögött holmi hisztériát, a nemzetközi tőke magyarellenes háborúját, meg békaemberek összeesküvését sejtetni. Ha csak kényszerből hazudnak, akkor pusztán a lelkiismeretükkel kell elszámolni, de ha még el is hiszik, amit ilyenkor mondanak, akkor érdemes lenne felütni az aranyoldalakat és szakembert keresni.

A Fidesz épp az indulati csapkodással ismeri el, hogy tényleg ledózerolták a jogállami rendszert Magyarországon. Csak a tolvaj szokta szemébe húzni a sapkát, ha rendőrt lát; csak a puskázó diák kezd izzadni, ha asztalához közelít a tanár. Akinek tiszta a lelkiismerete, nincs oka félni semmitől.

Orbán és a Fidesz azért nem akar jogállamisági kritériumokat, mert minél mélyebbre akarják ásni az autokratikus rendszerük alapjait, mert folytatni akarják a rendszerszintű korrupciót, a bicskanyitogató pökhendiséggel vegyített nemzetrombolást.

Az európai közösség pedig végre megelégelni látszik, hogy az adófizetői pénzek a Fidesz vezérkar oligarcháinál, udvartartásánál, rokonságánál és hozzájuk köthető off-shore számlákon landolnak.

Ebben a klubban nem illik szotyihéjat köpködni a szőnyegre, majd panaszkodni a rendetlenségre. Orbán pedig ezt teszi évek óta, tulajdonképpen büntetlenül. Zsebre dugott kézzel kiskakaskodik a szalonban, majd teszkós szatyorba söpri a pogácsát a svédasztalról, végül kikéri magának, hogy megsértik a nemzeti szuverenitásában, amikor visszakérik tőle   az eltett étkészletet. Hiszen az jár neki. Ugyanez zajlik most, Orbán újból zsarolni próbálja az európai közösséget: saját személyes szempontjai szerint egyébként kiváló időzítéssel és eszközzel, az ország és a magyar nemzet, sőt az Európai Unió egésze szempontjából viszont mérhetetlenül felelőtlenül. Orbán, aki legutóbb még önmagát győztesként ünnepelve tért haza Brüsszelből – de akkor ezek szerint ez is kamu volt szokás szerint -, most újból beakasztja a kuruc pásztorbotot az uniós küllők közé.

Diplomáciai források erősítették meg, hogy a magyar kormány tényleg belengette: kétharmaddal elbuktatja a magyar Országgyűlés szavazásánál a koronavírus és az azt övező gazdasági válság miatt kiizzadott újjáépítési csomagot, ha létrejön a jogállami mechanizmus a források kifizetésénél.

Egy szóval: ha nem hagyják őket lopni, akkor senki másnak se jusson pénz a közösen felvett hitelből. A járvány miatt térdre rogyott országok meg tehetnek egy szívességet.

’Magyarok vagyunk, nekünk senki nem dirigál, hinnye!’

A Fidesz hiába mondta korábban, hogy épp a bajba került déli államokkal való szolidaritás jegyében támogatni fogják a közös, uniós hitelfelvételt (tegyük hozzá: azért hazánknak is jól jön majd a pénz), de ezek szerint a fideszes szolidaritás megint csak addig terjed, amíg a mi piti érdekeinket kiszolgálják.

Lássunk tisztán: Orbán egy rutinos gengszter, jó időben szorítja oda a fegyvert az Unió halántékához, az európai tárgyalófelek pedig nem is veszik blöffnek a fideszes zsarolást. A NER nyilván úgy van vele, hogy már azzal is beljebb vannak, ha megállapodás híján automatikusan marad az előző évi költségvetés, vagy Brüsszel enged keveset az elvi szorításból;

kisebb lopás, kisebb pénz, de annak is van helye a feneketlen étvágyú rendszerben.

A hazárdjáték akár – nekik legalábbis – kifizetődő is lehet, de megint tudnunk és látnunk kell: az, amit Orbán és a Fidesz művel a magyar nemzet és Magyarország mögé bújva, mérhetetlen károkat okoz hosszú távon a hazának. A kormányfő tíz éve arról beszél, hogy több tiszteletet akar kiharcolni a magyaroknak, ehhez képest tíz éve nem tesz mást, mint bűntetteivel a teljes magyar nemzet megbecsülését, hitelét és tisztességét ássa alá. Rongyos eurócentekért képesek kivezetni, sőt kivezettetni mindannyiunkat az európai szalonból.

Lehet, hogy az újjáépítési csomag támogatásaira türelmetlenül váró olaszok és spanyolok, vagy a fukar hollandok és a dominanciájukat őrző németek is találnak majd valami alkuképes megoldást az orbáni feszítésre, de jó lenne végre megtanulni, hogy a határozott és jó érdekérvényesítő államférfi nem egyenlő az útszéli zsarolóval. Előbbi hazafi, utóbbi börtöntöltelék.

Mai kérdés – Ön szerint százezer cselekvő tüntető elég lenne, hogy a hatalom meghátráljon és elfogadja a SZFE lázadó diákjainak követeléseit?

Milyen demokrácia az ahol az ítélet előbb megszületik, mint a tárgyalást megtartják?

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint százezer cselekvő tüntető és támogató elég lenne, hogy a SZFE lázadó diákjait alkotó partnerként hatalom kénytelen legyen elfogadni?

Ahmed H. és Anas Modamani

Németország az öt évvel ezelőtti határnyitásra emlékezik. Öt éve hangzott el Merkel kancellár híres mondata: Wir schaffen das, (Megbirkózunk vele). Megbirkóztak? Valójában igen.

Az öt éve érkezettek felének már van állása. A menekült gyerekek 80 százaléka jól érzi magát Németországban, beilleszkedett az iskolai közösségbe. Az ARD esti hírmagazinjában meginterjúvolták azt a szír megekültet, Anas Modamanit, aki a világhírűvé lett szelfit készítette Angela Merkellel. Gazdasági informatikát tanul mint diák, s közben pénztárosként dolgozik egy élelmiszerüzletben. Van lakása, van barátnője, van baráti köre.
Németországot, Berlint tekinti a hazájának, ahol nyugalomban, biztonságban élhet. Van persze bűnözés is a bevándoroltak körében, bár, akárcsak a németországi bűnözés általában, csökken.
Anas Modamani a bevándorlók jelképes alakja Németországban. Nálunk ezt a szerepet Ahmed H-ra testálta az Orbán-rendszer, arra a tulajdonképpen Cipruson élő szíriaira, aki a megafonon szólt a röszkei konfliktus többi részvevőjéhez, követ is dobált, és akit tíz év fegyházra ítélt a magyar bíróság.
Azóta már szabadon bocsátották és kiutasították, bár a kiutasítást nem sikerült végrehajtani, mert nem fogadta be senki. Talán azóta már ez is megoldódott.
Mindenesetre a magyar kormány és médiája a menekültet veszedelmes ellenségként ábrázolja, szemben a némettel, amely segítségre szoruló áldozatnak. Németországban egy ideig növekedtek az ellenérzések a menekültekkel szemben, az utóbbi időszakban viszont már mérséklődnek. Magyarországon a migránsokkal szembeni ellenérzések a rendszer fontos támaszává váltak.

Nem ciki pártpropagandistának lenni, csak letagadni gáz!

Orbánék kétségtelenül egyik legravaszabb húzása az volt, hogy amint tudtak rátenyereltek az állami hírügynökségre. Ingyenessé tették az MTI immár kontrollált és általuk befolyásolt híreit. Leuralták a nyilvánosságot és gombamód szaporították azokat a kamu-, illetve részkamu intézeteket, amelyek minden esetben az ő álláspontjukat szajkózzák a nyilvánosságban.

Mindenki látta már azokat az egyenöltönyös „szakértőket” és „elemzőket”, akik a kormánysajtóban robotikusan mondják a központilag kiadott paneleket.

Ne legyen tévedés, ők egytől egyig fizetett pártpropagandisták. Nincs ebben semmi ciki egyébként, pártpropagandistának lenni teljesen legitim állás (a közpénzből való finanszírozása azért felvet kérdéseket). Csak az a végtelenül szánalmas, amikor ezt megpróbálják eltagadni.

Bevallom, nem is értem az olyan – magukat nem kormányszolgának tartó – médiumokat, amelyek kritika nélkül szólaltatják meg rendszeresen a hír- és elemző anyagaiban például Deák Dánielt, aki egy szintén

állami pénzekkel kitömött kormányközeli intézet komoly elemzőjének igyekszik mutatni magát, de a fideszes narratíva kizárólagos és remegve igyekvő felmondása végtelenül komolytalanná teszi.

Hasonló a helyzet a szintén ügyes névválasztással Alapjogokért Központnak hívott propagandaintézettel. Önmagában megmosolyogtató, hogy csak a kormányzat által megtiport emberi alapjogokért nem sikerült kiállniuk egyetlen alkalommal sem. Igaz, nem is rejtik túl nagy véka alá helyzetüket: vállalt céljuk „ellenpólust” képezni a napjainkban az „élet számos területén túlburjánzó emberi jogi fundamentalizmussal és politikai korrektséggel szemben.

” Szeretném még egyszer leszögezni, hogy pártpropagandistának lenni nem ciki. megpróbálni független és objektív szakembernek mutatkozni közben viszont már annál szánalmasabb.

Ez igaz jelen esetben is. Az Alapjogokért Központ manapság azzal vetette észre magát, hogy egy általa szervezett, erősen fideszes „magánrendezvény” (ejtsd: kerti party egy kastélyban) után a fél kormány házikaranténba került. A koronavírust hordozóknak természetesen ezúton is gyors felépülést kívánunk. De nem csak emiatt

tökéletes példa a „független intézet”, amely vaskos közpénzekből működik: a Fidesz pártalapítványától és az MNB egyik alapítványától is milliókat kaptak.

A közpénzben fürdő cég vezetője az a Szánthó Miklós, aki a KDNP ifjúsági szervezetének volt tagja, de a sajtóhírek szerint képviselte már a Fidelitas-t is az Európai Néppárt ifjúsági tagozatában. Jelenleg egyébként nem mellesleg az állami segítséggel összetákolt, több száz újságot és egyéb médiumot kontrolláló fideszes médiagólem vezetője. A központ stratégiai igazgatója az a Kovács István, aki a Fidesz EP-listáján szerepelt még tavaly és pont lecsúszott a mandátumszerzésről.

Törcsi Péter kutatási igazgató pedig a hírek szerint rendkívül szerencsésen alapít céget,

2018-ban ahogy elindította saját tanácsadó vállalkozását, máris milliós megrendelést kapott a Miniszterelnökségtől és a Fidesz országgyűlési frakciójától. De a központ vezetői között szerepel Panyi Miklós igazgató-helyettes is, aki szemérmesen csak annyit ír magáról a honlapon, hogy az Európai Parlament „néppárti frakciójának magyar sajtótanácsadója” volt, ami lefordítva annyit jelent, hogy a fideszes EP-képviselők sajtótitkáraként dolgozott.

A cég vezető elemzői közül többen nemrég még a Miniszterelnökség és a kormánypropagandával foglalkozó Miniszterelnöki Kabinetirodán dolgoztak, a kormánymédiában rendszeresen szereplő Párkányi Eszter elemző pedig nem is olyan rég még a Fidelitas szóvivőjeként tartott sajtótájékoztatókat.

És még mielőtt az – épp Kovács Istvánék Megafon-projektje által kiképzett – kormánypárti kommentkommandó kifent klaviatúrával rám ugrana: nincs ezzel semmi gond. Képzett, világlátott emberek dolgoznak ennél a kormányközeli intézetnél. Pontosabban ennél az intézetnél is.

A baj azzal van, hogy adófizetői pénzzel tömik ki ezeket a propaganda-vállalkozásokat (vagy, ahogy a kormányzati sajtó írná „álcivileket”). Az általuk közvetített elemzéseket, kijelentéseket, állításokat pedig néhányan komolyan veszik és nem a Fidesz-kormány újracsomagolt álláspontjaként kezelik. Orbánék jól működő, profi megmondó-hálózatot építettek ki a nyilvánosság befolyásolására. Ha ezt látjuk, tudjuk és ennek megfelelő komolysággal viszonyulunk a szereplőihez, akkor hajlíthatják bárhogy a valóságot, az mindig utat fog törni magának.

Újhelyi István

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK