Néhány évvel ezelőtt még kevesen gondolták volna, ami mára valósággá vált: Orbán Viktor pártja, a Fidesz rendre jobbról előzi egykori szövetségesét. De úgy is mondhatjuk, hogy a Jobbik előzi középről a Fideszt,
Vona Gábor és a Jobbik amúgy Orbán Viktor „köpönyegéből” bújt elő: a Jobbik akkor még ifjú elnöke a Szövetség a Nemzetért polgári körben – ennek a körnek volt tagja Orbán Viktor is – kezdte a politizálást.
Az azóta eltelt években – nem minden alap nélkül – számosan összeboronálták a Fideszt a Jobbikkal, ám egy ideje, különösen a G-nap után, látványosan megromlott a két párt viszonya. Mióta Simicska Lajos, Orbán egykori barátja, harcos- és üzlettársa Orbán ellen fordult, a már nem is tagadja, hogy a Jobbikot támogatja. Egyre inkább úgy tűnik,
a két jobboldali párt háborúja már több egyszerű cicaharcnál.
S bár a politikában is érvényes a Soha ne mondd, hogy soha elve, minden jel arra mutat, hogy ez az egykor gyümölcsözőnek indult kapcsolat annyira elmérgesedett, hogy innen már valóban nincs visszaút.
Ilyen előzmények után fordultunk rá 2017-re, amikor is nyilvánvalóvá vált, hogy – legalábbis hogy a szólamok szintjén – a Fidesz már szélsőségesebbnek tekinthető, mint a Jobbik.
Legutóbb Vona Gábor az ATV stúdiójában nem csupán azt jelentette be, hogy kész bocsánatot kérni a zsidóságól és a cigányságtól, de amire talán kevesebben kapták fel a fejüket, ám legalább ennyire meglepő: a Jobbik elnöke a pártja által favorizált bérunió érdekében akár magyar hatásköröket is átadna Brüsszelnek.
Ez utóbbi gondolat merőben új a Jobbik szóhasználatában. Magyar hatásköröket átadni Brüsszelnek – egy ilyen gondolat nemcsak a Fidesznél de vélhetőleg a Jobbik sok szimpatizánsánál is kiveri a biztosítékot. Abba most nem mennénk bele, hogy a bérunió megvalósíthatatlan, amit nyilván a Jobbikban is tudnak, ily módon nem tekinthetjük másnak, mint a potenciális választókra kacsintó populizmus megnyilvánulásának.
Azért, mielőtt a szükségesnél is megengedőbb hangulatba ringatnánk magunkat, a teljesség igénye nélkül
vessünk egy pillantást a Jobbik elmúlt években elkövetett „csínytevéseire.”
2015-ben Kulcsár Gergely jobbikos képviselő beleköpött a fővárosi Duna-parton található, a holokauszt áldozatainak emléket állító vascipők egyikébe. Hogy a hatás teljes legyen, egy fényképfelvétellel is borzolta a jóérzésű emberek idegeit, amelyen a politikus a vascipők mellett pózol, és a jobb keze hüvelykujját felfelé tartja. Szöveget is mellékelt a fotóhoz: Kulcsár Gergely közölte, hogy „egy kis feltöltődésre” vágyott, ezért látogatta meg a Duna-parton, a képen látható vidám helyet”.
2012. novemberében Gyöngyösi Márton, a Jobbik külpolitikai szakértője a gázai konfliktus kapcsán csinált botrányt. A képviselő a magyar országgyűlésben azt mondta: eljött az ideje, „hogy felmérjük azt, hogy az itt élő, és különösen a magyar országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára.”.
2012. márciusában egy helyi konfliktus miatt magukat polgárőrnek nevezett gárdisták meneteltek Gyöngyöspatán. A Jobbik nagygyűlést is tartott a falu főterén, majd mintegy kétezren végigmasíroztak a cigánysoron.
2012. szeptemberében Orosz Mihály Zoltán Érpatak jobbikos polgármestere az általa háborús bűnösnek nevezett Netanjahu izraeli kormányfő és Simon Perez izraeli elnök bábuinak jelképes felakasztása előtt a polgármester egy papírból összetákolt, szabadkőműves jellel súlyosbított izraeli zászló taposott szét a csizmájával.
Hab a tortán, hogy Novák Előd, a párt azóta eltávolított alelnöke 2014. októberében egy Európai Uniós zászlót is elégetett.
Van hát mit jóvátenni, és van miért bocsánatot kérni. Kérdés persze,, hogy azok, akiket megbántott a Jobbik, elhiszik-e Vona pártjáról, hogy valóban megjavult. Másként fogalmazva: mi kell ahhoz, hogy a mostaninál is többen gondolják azt, hogy már nem a Jobbik, hanem, a Fidesz a rosszabbik rossz.
