Az eddigi 800 millió euróba kerülő határvédelmi költségek felére tart igényt a kormány az uniótól az európai szolidaritás jegyében: erről ír levelet Orbán Viktor Jean-Claude Juncker bizottsági elnöknek – jelentette be a Kormányinfón Lázár János. A kancelláriaminiszter szerint a gazdasági adatok jók.
Az elmúlt két évben a magyar kormány – nagyrészt egyedül finanszírozva – 800 millió eurót (270 milliárd forintot) költött a határvédelemre. Az európai szolidaritásnak a gyakorlatban is meg kell nyilvánulnia – mondta Lázár János. Orbán Viktor ezért levelet ír az Európai Bizottság elnökének, azt kérve, hogy
a pénz felét, 400 millió eurót kapja meg a közösségi kasszából.
Az illegális határátlépők folyamatosan jönnek, bár kevesebben, mint korábban, augusztus végéig 773-an voltak. Jelenleg 680-an tartózkodnak Magyarországon.
A kancelláriaminiszter beszámolt az új gazdasági adatokról. Eszerint
az első fél évben 140 milliárd forinttal több adóbevétel folyt be,
az államadósság 74 százalék. Eddigi legalacsonyabb szintjén tart a munkanélküliség, már 40 ezerrel kevesebb a közfoglalkoztatott, így 70 százalékhoz közelít a munkaképesek közt az állásban lévők aránya. (Arról nem beszélt Lázár, hogy valószínűleg minden eddig becsültnél többen, 600 ezren dolgoznak külföldön.)
A kormány megerősítette szolidaritását a Németország és az EU által „méltánytalanul és kettős mércét alkalmazva támadott” Lengyelországgal – mondta Lázár János. (Erről itt és itt írtunk legutóbb.)
Sajtóhírek szerint az Orbán-család közpénzből élő cégbirodalmának van egy 30 millió forintos magánhelikoptere. Mészáros Lőrinc – Orbán Viktor másik zsebe – eközben befolyásoló részesedést szerzett az MKB Bankban.
Amíg a magyaroknak az jut, hogy patkányok között feküdjenek az orvosok, műszerek és kötszer nélküli kórházakban, Orbán a saját helikopteréről nézegetheti az összelopott felcsúti birodalmát.
Varju László, a Demokratikus Koalíció alelnöke történelmi szégyennek tartja, hogy
Orbán Viktornak bankra és magánhelikopterre is futotta a magyarok kifosztásából.
2018-ban az országnak választania kell majd Orbán és Európa között. Aki tisztességes nyugdíj, európai oktatás és egészségügy helyett inkább azért fizetne adót, hogy a parlamenten helikopterleszálló is legyen a fideszes elitnek, az szavazzon csak Orbánra.
Semjén Zsolt azt mondta a HírTV-nek, hogy várja Veres András katolikus püspök javaslatait a lombikprogramról. Ráczné Földi Judit, a Demokratikus Koalíció elnökségi tagja közleményben kommentálta a bejelentést.
Veres volt az a főpap, aki szerint mindenki bűnös, aki részt vesz a lombikprogramban. A pápát „demens vénembernek” tartó álkeresztény kormány tehát nem csak állami iskolák átengedésével, hanem államra való befolyással is meghálálja a szószékeken zajló Fidesz-kampányt.
A Demokratikus Koalíció azt követeli, hogy az egyház ne avatkozzon bele a lombikprogramba! A DK szerint, ahogy az államnak nem lehet beleszólása a hitéletbe, úgy az egyháznak sem lehet beleszólása az állami feladatokba. Ha Veres András püspök beleszólást akar a lombikprogramba, akkor kérjen felhatalmazást a választáson politikusként, vagy váljon a téma hiteles és tudományosan felkészült szakértőjévé.
Utóbbi persze nehezen elképzelhető, hiszen ha az egyház irányította volna a világot az elmúlt évszázadokban is, akkor nem csak lombikprogram, hanem autó, repülőgép és mobiltelefon sem lenne.
Korányi G. Tamás 2017. augusztus 31-ével mondott le az üzleti és pénzügyi hírportálnál betöltött posztjáról.
A távozó főszerkesztő 1984 óta dolgozik újságíróként. Az 1991-ben alapított Napi Gazdaság országos napilapnak előbb tőzsdei rovatvezetője, majd főszerkesztője, illetve részben tulajdonosa volt.
A lap 2013-as tulajdonosváltása után a 2000-ben létrehozott Napi.hu főszerkesztői posztját töltötte be.
A Budapesti Értéktőzsde háromszor választotta az év tőzsdei újságírójának. Szakonyi Péterrel, a Napi.hu főmunkatársával együtt
társalapítója és szerkesztője a Napi.hu kiadásában megjelenő A 100 leggazdagabb című kiadványnak,
e posztját a jövőben is megtartja.
Korányi G. Tamás visszavonulása után tiszteletbeli főszerkesztőként segíti a Napi.hu szerkesztőségét.
Magyarország nem fogja fel annak következményeit, amit az orosz kapcsolatokkal művel, és az Egyesült Államok szemében bajkeverőnek tűnik – mondta hazánk korábbi washingtoni nagykövete.
Simonyi András szerint az amerikai kormány közel van ahhoz, hogy kimondja: elég volt. Úgy véli, nem lesz Trump-Orbán-találkozó.
Jelenleg az Egyesült Államokban már bajkeverőként tekintenek Magyarországra, amely a probléma része, nem megoldás – mondta a HírTV Egyenesen című műsorában Simonyi András. A korábbi washingtoni magyar nagykövet, jelenleg egy ottani egyetemi kutatóintézet vezetője szerint Magyarország
nem fogja fel annak következményeit, amit az orosz-magyar kapcsolatokkal művel.
A magyar kormányzati részről remélt Trump-Orbán-találkozó szerinte nem fog összejönni. „Nem lesz ebből semmi” – fogalmazott. Szerinte a magyar külpolitika ellenérzéseket vált ki a demokraták mellett republikánus körökben egyaránt.
A Paks 2 beruházás abszolút orosz stratégiai jelentőségű és életbe vágó, amellyel úgy tudja megfogni Magyarországot, hogy annak politikai következményei is lesznek – mondta Simonyi. Szerinte egyébként Magyarország addig kell az orosz elnöknek, amíg hazánk NATO-tag. Ha ez megszűnik,
„Putyin úgy játszik velünk, mint macska az egérrel”.
Magyarország kikerülése a NATO-ból nem zárható ki az ex-diplomata szerint, mert közel vagyunk ahhoz, hogy Washingtonban kimondják: uraim, ez sok. Az idő előtt visszahívott magyar nagykövet, Szemerkényi Réka abszolút transzatlanti tagja volt a Fidesznek, és eltávolították – fogalmazott Simonyi András.
Az ügyészség indítványozta a férfi előzetes letartóztatását.
Serfőző Katalin, a Csongrád Megyei Főügyészség helyettes szóvivője közölte, a gyanú szerint a férfi a bűnszervezetet vezető Czeglédy Csaba bizalmasaként működött közre a csoport irányításában, így koordináló szerepet töltött be.
A gyanúsított a bűnszervezet vezetőjének iránymutatása alapján, a szervezet alacsonyabb szintjén lévő társai irányításában,
a különböző hatóságok eljárásaiban felmerülő problémák elintézésében vett részt.
Tartotta a kapcsolatot a szervezet különböző szintjein elhelyezkedő gyanúsítottakkal, biztosította a szervezet folyamatos működéséhez szükséges feltételeket, személyeket és tárgyi eszközöket.
A gyanú szerint 2013 és 2016 között működő és Czeglédy Csaba által vezetett bűnszervezet az állami költségvetésnek összesen – az eddigi adatok szerint – 3,1 milliárd forint vagyoni hátrányt okozott.
A főügyészség indítványozta az újabb gyanúsított előzetes letartóztatásának elrendelését
a szökés, elrejtőzés, bűnismétlés, valamint az eljárás meghiúsításának veszélye miatt. Az ügyben csütörtökön dönt a Szegedi Járásbíróság nyomozási bírája.
Czeglédy Csaba (Éljen Szombathely!-MSZP-DK-Együtt) szombathelyi önkormányzati képviselő, ügyvédként az MSZP és a DK jogi képviseletét is ellátta több ügyben.
Az ötezer lakosú Tomatina nevű településnek világhírnevet szerző rendezvényre több mint 160 tonna paradicsommal készültek idén a szervezők. A zöldséget kamionokról dobálták, öntötték a tömegre.
Az egy órán át tartó „ütközet” nyomán a belvárosi utcákat teljesen beborította a paradicsompüré, több méter magasan jutott a házfalakra is. A csatázók kétharmada külföldről érkezett az eseményre. Voltak közöttük, akik
A korábbi évekhez képest változás, hogy fokozott biztonsági intézkedések mellett tartották meg az eseményt a két héttel ezelőtti katalóniai terrortámadások miatt.
A paradicsomcsatára érkezőket biztonsági kapuknál ellenőrizték, az autófogalom elől pedig lezárták a belvárost. A biztonságra összesen 700-an vigyáztak.
Az ünnepségre 140 ezer eurót költött a városka ebben az évben.
A Tomatina hagyománya 1945-ig nyúlik vissza, amikor fiatalok egy
csoportja megzavart egy felvonulást, a kialakult zűrzavarban pedig
egy közeli zöldséges paradicsomaival kezdték dobálni egymást az emberek.
Mindezt olyan szórakoztatónak találták, hogy egy évvel később, otthonról hozott paradicsomokkal szándékosan ismételték a csatát, amelynek a rendőrség vetett véget.
A hatóságok hiába tiltották be a paradicsomdobálását, az mégis minden évben megismétlődött, és 1959 óta hivatalos eseménynek számít a település életében.
Barack Obama volt amerikai elnökről neveztek el japán kutatók egy általuk felfedezett afrikai hangyafajt. Az új fajt Obama őseinek szülőhelyén találták.
A Zasphinctus obamait a kenyai Kakamega-erdő Nemzeti Parkban, Obama ősei falujának közelében találták az Okinavai Tudományos és Technológiai Intézet kutatói – olvasható a Zookeys tudományos folyóirat legújabb számában.
A doktori iskola indoklása szerint a névadással
tisztelegnek a volt amerikai elnök erőfeszítései előtt,
hogy fennmaradjon a Föld élővilágának sokszínűsége.
A japán kutatók két másik hangyafajt is ismert emberekről neveztek el. A Zasphinctus sarowiwaival Ken Saro-Wiwa nigériai szerzőre és környezetvédelmi aktivistára emlékeznek, akit egy olajkutatás-ellenes kampány után 1995-ben kivégeztek. A harmadik hangyafajt, a Zasphinctus wilsonit Edward O. Wilson biológusról nevezték el, elismerve hozzájárulását a hangyák élettanának megismeréséhez és a biológiai sokféleség megőrzéséhez.
A japán egyetem kutatói szkennelőtechnika segítségével elkészítették az újonnan felfedezett hangyafajok és híres névadóik 3D-s avatárját, hogy ily módon is hozzásegítsék őket a halhatatlansághoz.
23 civil szervezet nyújtott be alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybírósághoz.
A Magyar Helsinki Bizottság közleménye szerint a beadványt a bizottság és a TASZ jogászai készítették, és 23 szervezet, a Civilizáció csoport tagjai együtt nyújtották be.
A törvény alapján minden civil szervezet, amely legalább 7,2 millió forint támogatást kap külföldről, köteles magát regisztrálni a külföldről támogatott szervezetek nyilvántartásába, és ezt a címkét honlapján és kiadványain feltüntetni. Az ilyen szervezeteknek az 500 000 forintot meghaladó, külföldről érkező adományok esetén
a támogatók személyes adatait is közölniük kell az állammal, amely ezeket az adatokat nyilvánosságra hozza.
A Civilizáció kampány keretében több szervezet tiltakozott a megbélyegzés ellen. Szerintük a jelenlegi magyarországi politikai nyilvánosságban a „külföldről támogatott” jelző kizárólag arra alkalmas, hogy a szervezetek hitelességét és az irántuk megnyilvánuló közbizalmat aláássa. Mindez pedig szerintük sérti a civilek Alaptörvényben biztosított jó hírnévhez, a magánszféra tiszteletben tartásához fűződő jogát, valamint
sérti a szabad véleménynyilvánítási és egyesülési szabadságot.
A 23 szervezet között többek között olyanok találhatók, mint az Amnesty International, az Artemisszió Alapítvány, a Háttér Társaság, az Igazgyöngy Alapítvány (ennek vezetőjével, L. Ritók Nórával nemrég interjút is készítettünk, amelyet itt olvashat el), a K-Monitor Közhasznú Egyesület, a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület, az Ökotárs Alapítvány és Tudatos Vásárlók Közhasznú Egyesülete.
Azt is írják, hogy
az indítvány mintaként szolgál,
ha más szervezet is úgy dönt, hogy megtámadná a törvényt.
Az Alkotmánybíróságnak nincs törvényi határideje, hogy döntsön a panaszról. Amennyiben Alaptörvény-ellenesnek találja, akkor a törvényt, vagy annak egy részét, megsemmisíti.
Szlovákia és Csehország nem fordított hátat a Visegrádi csoportnak, csupán közelebb akar kerülni a mag Európához. Ennek az új Európának feltételezhetően nem lesznek zárva a kapui és oda mindig be is lehet jutni, illetve onnan kimaradni. A közép- és kelet-európaiaknak egyenlő feltételekért kell megküzdeniük. Interjú Szarka László történésszel (MTA BTK, Történelemtudományi Intézet).
Robert Fico, Emmanuel Macron, Christian Kern és Bohuslav Sobotka Salzburgban augusztus 23-án Fotó: MTI/EPA/Christian Bruna
Emanuel Macron francia elnök nem rég fejezte be közép- és kelet-európai körútját, amely során kikerülte Magyarországot (vagy csak nem tartotta fontosnak útba ejteni). Ki húzott hasznot ebből hasznot?
Macron már Brüsszelben a visegrádiakkal tárgyalva megüzente, hogy az unió nem szupermarket, valamint, hogy érdemes az uniós alapértékeket komolyan venni. Csak így lehet az EU-t újra gondolni. A nyugat-európaiak elsősorban azt szeretnék újra gondolni, hogy a kelet-európai különböző dömpingek (szociális, bér) ne érjék el, ne rombolják szét a nyugat-európai munkaerő piacot. Érdekes módon errefelé is megjelent az, hogy
ilyen „olcsó Jánosnak” sokáig nem jó lenni, erre nem lehet építeni fejlődési vonalat.
Nagyon ellentmondásos, hogy Tusványoson a szolidaritás megkérdőjelezéseként fogalmazott arról a magyar miniszterelnök, hogy Kecskeméten kicsik a fizetések. De hát különben nem jönnének ide. Ez egy olyan dilemma, ami csak az egyik oldalon nem lehet megoldani. Ez a salzburgi hangütés azért volt fontos, mert megérezték, hogy ezt csakis a kelet és nyugat párbeszédével lehet megoldani. Az osztrákoknak meg sikerült, habár erről már igyekeztek megfeledkezni, közvetítő szerepet vállalni. Arra meg nagyon ügyelt a prágai és pozsonyi miniszterelnök, hogy folyamatosan azt mondják:
ők nem Visegrád helyett beszélnek, hanem Visegrád nevében beszélnek.
És azok a munkacsoportok, amelyek Franciaország és a Visegrádi csoport között Brüsszelben megalakultak működnek és ők ezeknek a munkacsoportoknak a véleményét mondják el. Tehát, ha igaz, akkor Salzburgban nem történt meg az a magyar sajtóban felhangosított leválási kísérlet, amitől úgy félünk. Visegrádot egyébként annyi belpolitikai szándék vezéreli ahány tagállama van; 25 éve létezik és csak néha történt meg úgy 4-5 évig, hogy szorosabban együttműködtek volna ezek az országok. Most ez a menekült válság összehozta őket.
Messzebbre nem mennék, viszont,
ha szeptemberben nem jön össze a Franciaország-Visegrád találkozó Budapesten, akkor annak már lehet egy komolyabb üzenete.
Robert Fico, szlovák miniszterelnök amellett, hogy hangsúlyozta Visegrád fontosságát azt is nyilatkozta, hogy a visegrádiak tulajdonképpen az unió gazdasági húzó ereje. Ez reális?
Innen nézve sok mindent lehet mondani. A relatív számok bűvöletében élő magyar statisztikai irodalom meg a magyar politikai irodalom, hogy ugye, hány százalékkal lép előre a mínuszokból ez a térség. Ez egy nemes verseny, és látjuk, hogy jelen pillanatban Románia vezet. De hát honnan indultunk el? Ezzel együtt hatalmas fejlődés van Romániában és másutt, de a relatív számoknál mindig lemaradnak a valóságos gazdasági mutatók pl. Nyugat-Európában. A fejlődés dinamikája egy fontos tényező, a tényleges helyzet azonban valóban drámai képletet mutat Lengyelországban, Szlovákiában és Magyarországon is. Például a regionális szintek közötti drámai különbségek vagy a legmagasabb és legalacsonyabb bérek közöttiek. Legújabb adat szerint Magyarországon 100 ezer forintból él a vidék és 200 ezerből a főváros és környéke. Szlovákiában is ez van, talán mérsékeltebben. De
Pozsony olyan mértékben elhúzott az ország többi részétől, hogy most már Londonhoz és a legfejlettebb európai régiókhoz méri magát.
Szlovákia bérszintben és a nyugdíjaknál is mintegy 10-15 százalékkal jobban áll mint Magyarország. Szlovákia valamennyire magabiztosabb és ehhez hozzájárult az eurós fegyelem.
Sokan azzal is bírálják az Orbán-kormányt, hogy nem a fejlesztésbe, fejlődésbe ruházza be az EU-s támogatást és ezzel az ország jövőjét veszélyezteti. A többi visegrádi ország ezt másként csinálja?
Valamivel hatékonyabban, de a korrupció beleng ide is. A legutóbbi szlovák kormányválság is abból adódott, hogy az oktatásfejlesztésre szánt összegek egy jelentős részét nem az oktatási rendszerbe, hanem a különböző pártokhoz közel álló cégekhez mentek. Ezt most leállította a miniszterelnök és nagyon határozottan a sarkára akar állni ebben a dologban. De a rendszerben benne van az áttekinthetetlenség. Talán egy kicsit jobb a képzettségi háttere a szlovákiai munkaerőpiacnak.
Hogyan kell elképzelni, hogy mi lesz ez az új mag Európa? A francia-lengyel tengelynek erről van határozott terve? És akik ebből kimaradnak miben szenvednek majd hiányt?
Van egy nagyon leegyszerűsített képlet, amelyre van fogadókészség Szlovákiában is. Maga a miniszterelnök 10 éves ugrásról beszél, amennyiben Szlovákiának sikerül csatlakoznia. Ez elsősorban nagy béremelkedést jelentene. Mindez az eurózónára értendő. Persze itt is van ellentmondás, mert előre jutunk-e ha Görögország is marad a mag Európában. Banki szféra összehangolására, az adó- és szociális politikai harmonizálására van szükség, meg az eddig hiányzó ellenőrzési mechanizmusok megteremtésére. Ezzel nyilván csak a német választások után rukkolnának elő.
Kétségtelen, hogy Magyarországra nézve a veszély itt van
és amire magyar ellenzéki elemzők is utalnak: nagyon fontos megfontolni, hogy egy törésponthoz is eljuthat az Európai unióban a vezető gondolat. Tehát a Brüsszel-ellenes metaforák mögött valóságos elképzelések vannak arra, hogy az integrációt elmélyíteni akaró országok nem feltétlenül akarnak sokáig udvariaskodni és azt mondják, hogy most lépni kell. (…) A nemzetállami biztonságérzetet nem biztos, hogy azonnal tudja nyújtani az új Európa. Ezért, ha jön is egy javaslat, mindig meg lehetett beszélni. 2004 óta van egy tapasztalat, hogy egy ilyen megosztott Európában (már csak ha a bérekre gondolunk) egységes értékrendet számon kérni nem lehet. Akkor lehet, ha ezzel mint identitással, uniós identitással is azonosulni lehet. Egy londoni magyar ezzel tud azonosulni könnyedén, egy nyíregyházi vagy egy vásárosnaményi vagy egy tyukodi magyar bizonyos értelemben lehet, hogy szintén tud azonosulni, de ennek nagyon sok feltétele hiányzik.
Mi lesz azokkal, akik kimaradna a mag Európából?
Senki előtt nem zárul be a kapu. A metaforák szintjén ez nem egy lezárt rendszer, hanem innen kihullani is lehet és belépni is. A megfelelési kényszerek még jobban előtérbe fognak kerülni. Gazdasági megfelelési kényszer, adópolitika, korrupciómentesség, hatékonyság. Ez utóbbi egy misztifikált mutató, hiszen számtalan olyan cég működik Magyarországon, ahol ugyanannyi darabszám és óra per darab teljesítmény van és mégis tízszeres különbségek vannak a bérekben. A piacképességek mutatóit illetően remélhetőleg a visegrádi, slavkovi tárgyalópartnerek most már kiállnak magukért, nem úgy, mint annak idején Antallék. A feltételeket nem lehet egyoldalúan meghatározni.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
