Szeptember elsejével megkezdte munkáját Budapesten Hollandia új, budapesti nagykövete, René van Hell. A nagykövetség ezt egy Facebook-posztban tudatta – ezt pedig a 24.hu vette észre.
Az új nagykövet Gajus Scheltema –t váltotta, akinek a 168 órának adott interjúja kisebb-fajta diplomáciai háborúhoz vezetett a két Európai Unió-tagállam között.
A diplomata ugyanis a többi között azt mondta, hogy a magyar kormány éppen olyan elvek mentén kreál ellenségeket, amilyenek mentén a muszlim szélsőségesek teszik azt.
Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter ezt követően drámai hangvételű sajtótájékoztatón jelentette be, hogy megszakítjuk a nagyköveti szintű kapcsolatot Hollandiával.
„Az Európai Bizottság nem finanszíroz kerítésépítéseket a határokon… ne feledjük, a szolidaritás nem lehet egyirányú … minden tagállamnak készen kell állnia a hozzájárulásra … nem egy á la carte étlap ez, hogy a határvédelmet választjuk, de elutasítjuk a közösen elfogadott döntést a menekültek elhelyezéséről.”
Ez a lényege annak a válasznak, amelyet a FüHü kapott az Európai Bizottság illetékes szóvivőjétől, aki megelégedettséggel vette tudomásul, hogy Magyarország immár beismeri: a szolidaritás fontos elv az Európai Unió számára, s értékeli a közös érdekek Unió által kínált védelmét.
Mint a Független Hírügynökség is beszámolt róla, Orbán Viktor levelet írt Jean-Claude Junckernek, az EB elnökének, amelyben, az európai szolidaritásra hivatkozva, azt kérte, hogy az EU fizesse ki Magyarország számára a határvédelemre fordított mintegy 883 millió euró (270 milliárd forint) felét.
A brüsszeli szóvivő emlékeztetett arra, hogy a Bizottság és az EU ügynökségei már eddig is biztosították Magyarország számára a gyakorlati és pénzügyi támogatást a határvédelemre és a menekültügy kezelésére. A többi között kapott Magyarország 93,4 millió eurót a 2014-2020-as támogatási ciklusban, továbbá 6,7 millió eurót sürgősségi támogatásként. Emellett a magyar-szerb határnál 18 katona segíti a határfelügyeletet – a magyar hatóságok egyetértésével.
Ha Magyarország további finanszírozást szeretne kapni a Bizottságtól, Brüsszel kész gyorsan megvizsgálni a kérést, és ha a helyzet megkívánja, segíteni az Unió külső határainak a védelmében,
természetesen az uniós joggal összehangban.
Pontosan ez az, amit tesz Görögország, Olaszország, Bulgária és Spanyolország esetében, akik segítséget kértek ehhez – szögezte le a szóvivő.
A jelenlegi oktatási állapotok fenntarthatatlansága, a tanárok helyzetének romlása a közös az ellenzéki pártok többségének álláspontjában az iskolakezdéskor. Többségük visszaadná az iskolafenntartást a helyi közösségnek. Az LMP az egyszülős családokon segítene elsősorban.
A gyereküket egyedül nevelő szülőknek dupla teher a tanévkezdés, mivel egy fizetésből kell fedezniük az ezzel járó költségeket – olvasható az LMP közleményében. A családi pótlék kilencedik éve változatlan, miközben értékének harmadát elveszítette. A kormány eltörölte az óvodáztatási támogatást is, a munkáltató által adható iskolakezdési támogatás adóját pedig megemelte – írják.
Az egyszülős családok még a szintén nem könnyű helyzetben levő háromgyerekeseknek járó kedvezményeket sem kapják meg: nem jár nekik alanyi jogon kedvezményes iskolai étkeztetés, sem ingyenes tankönyv 9. évfolyam felett. Erre csak rászorultsági alapon lehetnek jogosultak, csakhogy már azok a családok sem esnek ebbe a kategóriába, ahol az egy gyermekes egyedülálló szülő minimálbért keres. Az LMP ezért
tízezer forintos taneszköz-támogatást nyújtana, megemelné a családi pótlékot, kiterjesztené az egy szülős családokra a nagycsaládos kedvezményeket, az iskolakezdési támogatást pedig visszaemelné a béren kívüli juttatások közé.
A nemzet felemelkedésének záloga a megfelelő oktatás, amely képes csökkenteni a társadalmi egyenlőtlenségeket, a Fidesz által elfoglalt oktatási rendszer irányítói azonban mindent megtesznek azért, hogy ez ne így legyen, de ez a pedagógusok tömeges pályaelhagyásához és ezáltal a rendszer összeomlásához vezethet – ezt már az Együtt közleményében írja Molnár Tibor regionális politikai igazgató. Mint írja,
a mai magyar társadalom minden problémája házhoz jön minden iskolába,
legyen az elitképző gimnázium vagy vidéki szakképző iskola, a leszakadó térségek falusi általános iskoláiról nem is beszélve. Emellett túlterhelt, az államnak többszörösen kiszolgáltatott és alulfizetett tanárok próbálják csökkenteni a társadalmi egyenlőtlenségeket, ami egyébként egy civilizált országban az oktatási rendszer legfőbb feladata.
Az aktív pedagógusok száma egyre csökken, tömegesen vonulnak nyugdíjba a Ratkó-gyerekek utolsó hullámának képviselői. Utánpótlás pedig nincs vagy alig van. Az iskolák életébe az igazgatói pályázatok kézivezérelt elbírálásával való beavatkozások sem könnyítettek a helyzeten – írta az Együtt politikusa.
Van, akinek ennyi is sok. MTI Fotó: Balázs Attila
Karácsony Gergely, a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje és Erőss Gábor, a párt oktatási szakpolitikusa szerint ez év őszéig az Orbán kormány ígéreteivel nem tett egyebet, mint becsapta a pedagógusokat: a fizetések „differenciálása” a valóságban azt jelenti, hogy sokan nem kapják meg az ígért béremelést. Ezen kívül becsapták a szülőket és a diákokat is: egységesen magas színvonalú oktatási rendszert ígértek, ám ehelyett a diákok teljesítménye és az egyenlőtlenségek is tovább nőttek. Azt írják, a Párbeszéd ehelyett
kínál, magolás helyett pedig a világ felfedezését, boldog iskolásokat.
A Liberálisok úgy látják, hogy az Orbán-kormány által átépített oktatási rendszerben régóta szenved minden szereplő, aki csak átlépi egy állami iskola kapuját. A most előkészített módosítások azonban szerintük szintet ugrottak:
a kirekesztés és a megalázás oktatási rendszerét hozta létre a Fidesz.
Azt írják, minden eddiginél megalázóbb tanárnak lenni, nem pusztán a bérezés miatt, hanem az erőszakosan központosított rendszerben megélt jogfosztások miatt is. A diákok sincsenek jobb helyzetben: túlterhelik őket, miközben a jövőjüket játsszák el.
Ezért a Liberálisok is azt követelik, hogy az iskolákat adják vissza a helyi közösségeknek, ne lehessen anélkül iskolaigazgatót választani, hogy a tantestület beleegyezését adná. A béremelésnek ösztönzőnek kell lennie, nem büntetőnek: nem szabad a beígért pedagógusi fizetésemelés bizonyos hányadát mozgó bérré tenni. A párt megszüntetné az állami és az egyházi iskolák közti súlyos különbségtételt a finanszírozásban.
A Demokratikus Koalíció Halásztelek iskolájának esetét hozza fel példaként. Az ellenzéki vezetésű Halásztelek önkormányzata saját pénzén bővítette volna a város iskoláját, de a kormány nem hagyta jóvá a beruházást.
Az oktatás központosítása óta az állam feladata lenne az iskolák fenntartása és fejlesztése, de az, hogy az önkormányzat felajánlását is elutasították, már az oktatás elleni szándékos támadásnak minősül a párt szerint. Azt írják:
a Fidesz szerint az iskola nem olyan fontos, mint a stadion, a sertéstelep vagy a kisvasút,
de ezért nem kellene megakadályozni a tanévkezdést, sportcentrumba és művelődési házba száműzve alsós magyar gyerekeket.
Alexander Winterstein, az Európai Bizottság egyik szóvivője brüsszeli sajtótájékoztatóján azt mondta: az EB kész megvizsgálni a magyar kormány kérését, de a szolidaritás kétirányú.
Orbán Viktor levelet írt Jean-Claude Junckernek, az EB elnökének, amelyben, az európai szolidaritásra hivatkozva, azt kérte, hogy az EU fizesse ki Magyarország számára a határvédelemre fordított mintegy 883 millió euró (270 milliárd forint) felét.
A szóvivő úgy reagált, hogy
az EU korábban már hozzájárult a magyarországi határvédelem költségeihez.
Elmondta, hogy rövid határidőn belül meg fogják vizsgálni az említett kérelmet és szükség esetén támogatást fognak nyújtani az országnak.
Arról is beszélt, hogy az unió továbbra sem finanszírozza határkerítések építését, ez nem fog változni, a határvédelem egyéb költségeihez azonban számos esetben hozzájárult. Azt is mondta, hogy:
az európai szolidaritás kétirányú utca, nem pedig egy á la carte menü, melyből az ember kiválaszthatja a számára hasznos részeket,
mint a hozzájárulást a határvédelem költségeihez, miközben más elemeket elutasít, például az uniós menekültügyi kvótákat.
Úgy fogalmazott: „Tudomásul vesszük, hogy a magyar kormány mostanra elismeri, hogy a szolidaritás fontos alapelve az Európai Uniónak.”
„Naivitás azt gondolni, hogy Orbánékat el lehet takarítani; 2018 ebből a szempontból végképp eldőlt” – mondta a FüHü-nek Békesi László volt pénzügyminiszter, aki 1998 óta már „csak” szakértőként vesz részt a közéletben, de akinek a szavaira ma is odafigyelnek, s nem csak a szakma.
Határozottan nem lát lehetőséget sem Bokros Lajos 500 napos programjának sikerére, sem a demokratikus ellenzék összefogására, s mint mondja, a gazdaságpolitikai programjaikat, elképzeléseiket, deklarációkat látva, kizárt a programok összefésülése is. Talán a DK és MOMA kivétel.
A választások közeledtével egyre erősödik a választói igény az összefogásra. Tekintsünk most el politikai szempontoktól, vegyük pusztán a gazdasági programokat, pontosabban azok híján azt, amit a demokratikus ellenzék egyes pártjainak gazdasági elképzeléseiről tudunk. Ezek alapján, Ön lát esélyt az összefogásra?
Két dolgot szeretnék előre bocsátani. Az egyik, hogy nem sorolom a demokratikus ellenzék közé a Jobbikot. Részint, mert nem demokratikus, hanem egy fasisztoid párt, amely a szélsőjobboldali nacionalista választókért harcol a Fidesz-szel. Zárójelben jegyzem meg:
nem zárom ki, hogy szoros választási eredmény esetén a Fidesz gond nélkül koalícióra lépne a Jobbikkal,
hiszen emlékezzünk csak rá, milyen vidáman vette be a kormányba a Torgyán-féle Kisgazdákat is. Az, hogy a Jobbik mit mond a gazdaságpolitikáról tulajdonképpen amúgy is érdektelen, hiszen amit akarna, azt amúgy is csak a Fidesszel koalícióban lenne képes megvalósítani. A másik, hogy a demokráciákban amúgy is a legkevésbé a gazdasági programok alapján döntenek arról választók, hogy hova ikszelnek. Ennek ellenére érdemes összehasonlítani a pártok programjait, pontosabban inkább azok irányait, hiszen többé-kevésbé kidolgozott gazdasági programmal egyedül csak a Demokratikus Koalíció és a Bokros Lajos féle Modern Magyarország Mozgalom, a MOMA rendelkezik. Mindennek tudatában, lát-e esélyt a gazdasági programok, elképzelések összefésülésére, s ez alapján egyfajta összefogásra?
Erre a válaszom határozott nem. Ráadásul a választások tétje sem szakpolitikai jellegű, habár messze nem mindegy, hogy a későbbi győztes milyen konkrét elképzelésekkel, célokkal kezd bele felhatalmazás esetén a kormányzásba. Ami biztos: a magyar politikai, gazdasági és társadalmi helyzet megváltoztatása még a legjobb szakpolitikai koncepciók, programok mentén sem valósítható meg a rendszer gyökeres megváltoztatása nélkül. Azokra a károkra, amelyeket a Fidesz 2010. óta okozott, az általa kialakított rendszernek a keretei között nem lehetnek jó szakpolitikai válaszok: ha marad az alapvetés, a filozófia, az intézményrendszer, akkor a megváltozó eszközök sem képesek alapvető változást elérni.
Óriási tévedés, hogy egy zseniálisan kidolgozott gazdaságpolitika elég ahhoz, hogy maga mögé állítsa a többséget a választásokon, mert az állampolgárokat nem ez érdekli, ők
érzelmi alapon döntenek, különösen egy olyan demokráciában, amelyben a vélemények manipulálásának döntő szerepe van.
De egy másik indokot is fel tudok hozni a határozott nemre: amennyire a nyilvánosságra hozott publikációk, információk alapján meg tudom ítélni, a demokratikus ellenzéki pártok gazdaságpolitikai elképzelései között kibékíthetetlenek az ellentétek. Némileg árnyalva a képet: egyedül a DK és a MOMA programját tartom összefésülhetőnek.
„Agyrém, hogy balról akarják előzni a Fideszt”
Arra persze egy interjú terjedelme nem elég, hogy pontról pontra végig vegyük ezeket az eltéréseket, de gondolom, tipizálni azért lehet a döntő különbségeket.
Az ellenzéki pártok egyik csoportja semmi mást nem akar gazdaságpolitikájával, mint megváltoztatni a meglévő elosztási viszonyokat és azok eszközeit. Tiszta agyrém, hogy balról akarják előzni a Fideszt, amely eleve abszolút túlelosztás-párti, s nagy szerencséjük van, hogy ezt a nemzetközi körülmények is lehetővé teszik a számára. Ám garantált csődhöz vezetne, ha eszközök hiányában még rá is tennének erre egy lapáttal. Értem én, hogyne érteném, hogy minden ellenzéki párt meg akarja változtatni ezeket az aberrált, szélsőségesen durva társadalmi szétszakadáshoz vezető elosztási viszonyokat.
De a gazdaságpolitika nem egyenlő az elosztáspolitikával!
Alapvetően téved az, aki szerint elég csak az elosztás alapvető elemeihez – a többi között a fiskális és a jövedelempolitika elemeihez, ez utóbbin belül az adó-, a bér- és a szociálpolitikához – nyúlni. Az ilyen kommunisztikus elosztási programok esetében mindig a háttérbe szorul a megtermelhető jövedelmek létrehozásának a programja, meg nem lévő eszközöket akarnak elosztani, és senki nem foglalkozik azzal, hogy a forrásokat is ki kell termelni ahhoz, hogy egészségesebb legyen a társadalom és fenntartható legyen a gazdaság.
Azzal kezdte ezt a választ, hogy az ellenzéki pártok egyik csoportja. Milyen más csoportok vannak, s azokat mi jellemez?
A másik csoport gazdaságpolitikájának a fókuszában ugyancsak szimpatikus célok szerepelnek, amelyeket lehetne is támogatni, ha lenne realitásuk: ez az a csoport, amely erőteljes zöld programot állít a középpontba. Ez globális ügy, s fontos is, de azért balgák lennénk, ha azt hinnénk, hogy egy akkora ország, mint Magyarország alapvetően képes lenne befolyásolni a főbb folyamatokat. Az persze már más kérdés, hogy vannak konkrét ügyek, amelyekkel kiemelten kell foglalkozni – ilyen például az energiagazdálkodás, Paks 2, aminek egyébként nem a környezetre gyakorolt hatása a fő veszélye, hanem az, hogy feleslegesen ismét egyoldalú függőségbe sodorja – hosszú időre – az országot a kiszámíthatatlan orosz birodalommal szemben.
S van egy harmadik típusa ezeknek demokratikus ellenzéki programoknak, legalábbis az eddig nyilvánosságra hozottak alapján: az eléggé sok elemében zavaros, harmadik utasnak minősíthető kinyilatkoztatások, amelyek elsősorban globalizáció-, tőke- és piacellenes koncepciónak minősíthetők. Ennek különféle elemei keverednek, mást mond az LMP, mást a DK és megint mást az MSZP, miként – ha indul egyáltalán – az Együtt is, a Momentum meg nem mond semmit erről – igaz más konkrét elképzeléséről sem.
Az újraelosztás több oldala
Említette, hogy nem szabad kizárólag az elosztás oldaláról meghirdetni az újraelosztást. Konkrétan mire gondol ez alatt?
Vegyük például a béremelés kérdését. Részben valóban objektív gazdasági körülmények miatt, részben erőteljes manipuláció, a torz elemzések terjesztése miatt
olyan kép alakult ki, hogy Magyarország a teljesítményéhez képest rettenetes bérlemaradásban szenved az uniós országokhoz képest.
Ezért az elosztáspolitika első célja ennek a résnek a szűkítése, egyfajta bérfelzárkóztatási program, s ebben az ellenzéki pártok is hasonlóan vélekednek, mint Orbánék – az egy kivétel Bokros pártja. Vannak egyszerűen szélhámos koncepciók, például a Pogátsa-féle „új egyenlőség” című ötletroham. Ezek a béreket és jövedelmeket kizárólag vásárlóerőként kezelik, olyan, vásárlásra, megtakarításra, beruházások finanszírozására alkalmas eszközként, amely keresletet teremt, s hozzájárul a gazdasági növekedéshez, s ezért üdvözlendő. Megjegyzem, hogy valóban van egyfajta kényszerhelyzet, hiszen valamit kell kezdeni a versenyképes munkaerőbázis iszonyú hiányával, de azért azt nem szabad elfelejteni, hogy a bér- és a jövedelem egyben kitermelendő költség is! Fedezetet kell rá teremteni a termelési, szolgáltatási folyamatban! Ha ezzel az oldallal nem foglalkozunk, akkor lufit fújunk. Ha az állam központilag beavatkozik a folyamatokba különféle programokon keresztül – mint a minimál bér, a szakmunkás bérminimum vagy a garantált bérminimum –, akkor mi lesz azokkal a vállalkozásokkal, amelyek ezt nem tudják kitermelni? Minden valódi termelékenység növelés nélküli béremelés következményeként először jön az elbocsátás, majd a termelés/szolgáltatás szűkítése, s végül jön a csőd – ez pedig szűkíti azt az erőt és potenciált, ami hozzájárulhatna a gazdasági növekedéshez, tehát öngyilkos lépés.
S a magyar gazdaságban elvétve akad a multikon és beszállítóikon kívül olyan cég, amely képes kitermelni a bérfelzárkóztatás fedezetét.
Nem szólva arról, hogy alapvetően hazug és elhibázott, hogy ugyanazért a munkáért nálunk ugyanannyi bért kellene fizetni, mint másutt: a kérdésnek azon kell eldőlnie, hogy a konkrétan felhasznált élőmunka egy egysége mennyi új értéket hoz létre! Bizony nálunk ez a mutató a német gazdaságénak a hatoda, s negyede az osztrákénak. Ráadásul az elmúlt hét évben a termelékenység Magyarországon 0,7 százalékkal nőtt, miközben a reálbérek és -jövedelmek több mint 20 százalékkal bővültek, azaz nyílt az olló, a kibocsátott teljesítmény már most sem áll arányban a bérekkel. Ezt tovább folytatni agyrém lenne!
Perverz az adórendszerünk
Az ellenzéki pártoknak az adórendszerrel kapcsolatban elég markáns nézeteik vannak. Az is az újraelosztás része. Ezeket hogyan látja?
Tény és való, nem tartható – sem a terhelés abszolút mértékét, sem a belső eloszlását tekintve – a kiépített perverz adórendszer. Amely kiemelten jutalmazza a magas jövedelmet, semleges a közepessel szemben és erősen terheli az alsó harmadhoz tartozó adóalanyokat. Amúgy is jövedelempolarizáció van, s erre ráerősít a rossz adórendszer. Abban igazuk van az ellenzéki pártoknak, hogy progresszív adórendszert kell bevezetni, kérdés, milyen legyen ez a .progresszió, de ez már szakmai kérdés. Ez azonban csak egy része a dolognak.
Itt az ideje egy egységes, értékalapú, de progresszív vagyonadó rendszer bevezetésének,
amelyben meg kell szüntetni a hatalmas vagyonok ingyenes, családon belüli öröklésének a lehetőségét is. Bizonyos, a normál életfeltételeken felül felhalmozott vagyontömeget szintúgy progresszív adóval kellene sújtani, s az ebből az államkincstárba befolyó összegek ellensúlyozhatnák az extramagas áfa, a diszkriminatív ágazati különadók fokozatos csökkentését.
Akkor nem is lát elfogadható gazdaságpolitikai programot?
Lehet, hogy az én tapasztalatom, elméleti felkészültségem következménye, de igazán koherens, modern, az ország számára valóban hasznos gazdaságpolitikai programja csak a minimális támogatottságú MOMA-nak van. Bokros Lajos koncepciójához világos célok és eszközök is tartoznak. Sajnos azonban nem látok esélyt arra, hogy megvalósuljon Bokros 500 napos választási programja, pedig az teljes joggal két lépcsőben gondolkodik: abban, hogy az első lépcsőben magát a rendszert kell megváltoztatni, helyreállítva a demokratikus, jogállami kereteket és intézményeket, s amikor ez megvan, akkor kell reparálni mindent, amit csak lehet, majd ezután a pártok programjai alapján választásokat tartani. Sajnos teljesen reménytelen, hogy a többség e mögé álljon!
Brutális harc a baloldalon
De hát miért?
Egyrészt egy brutálisan erős, nagyon csúnya és primitív eszközökkel folytatott hatalmi harc zajlik a baloldal vezetői pozíciójáért.
Az MSZP azért küzd, hogy legalább a megmaradt választói bázisát képes legyen megtartani,
ezt egy erőteljes baloldali fordulattal látja elképzelhetőnek megvalósítani, s ezért szakít a modernizáció elvével, nem programot hirdet, hanem politikai-elvi kinyilatkozást tesz, amelynek rendkívül sok elemével egyet lehet ugyan érteni, de nem rendeli mellé az eszközöket.
A DK is ugyanezért a választói tömegért harcol, de ennek a pártnak a programjában már vannak eszközök is a célok mellett. Ez a program nem annyira balos, bár néhány kérdésben – bérfelzárkózás, a minimálbéremelés ötéves ütemezett programja, stb. – ők is kikacsingatnak, de nem annyira durván, mint a szocialisták például az alapjövedelemmel. Mindkét gazdaságpolitika program, elképzeléscsomag, deklaráció egyetlen célt szolgál – a dominancia megszerzésének a célját a baloldalon –, s ezért nem is állja ki a reális kritikát, de hát valójában ők tudják a legjobban, hogy egyiküknek sincs esélye arra, hogy programjuk megvalósítására felhatalmazást kapjanak a választóktól. Így lényegében bármit mondhatnak. Az olyan, a racionalitásokat többé-kevésbé azért figyelembe vevő párt, mint az Együtt, az LMP és a Párbeszéd – ha egyáltalán túléli még ezt a választást – nem fésülhető össze sem a DK-val, sem az MSZP-vel, de mégis figyelni kell rájuk, már csak azért is, mert az ellenzéki választói bázis megosztására alkalmasak.
Nincsenek meg a kormányváltás feltételei
Ezek szerint nem lehet kormányváltás?
Meggyőződésem, hogy nincsenek meg ennek a feltételei. Mélyen megrendítőnek tartom, hogy marad a Fidesz, amelyet gazdasági oldalról nem fenyeget semmi olyan veszély, hogy jelentős veszteség érné, válság vagy éppen drámai életszínvonal romlás alakulna ki. Ellenkezőleg, miután 2020-ig még kitartanak az Európai Uniós támogatások, ezek csak segítik a kormányon maradást.
Az uniós pénzek jelentik a lélegeztetőgépet a Fidesz és a magyar gazdaság számára.
Ennek minden jel szerint 2020-ban vége szakad.
De az már a következő választáson éreztetheti a hatását. Tény, a következő uniós költségvetési ciklusban a kohéziós támogatások drasztikusan csökkenni fognak, s akár meg is szűnhetnek. Emellett az agrártámogatások mechanikus, mennyiségi, földalapu rendszerét minőségi fejlesztések utáni, nem automatikusan járó támogatási szisztéma válthatja majd fel, ami érdekes módon fogja érinteni az új magyar nagybirtokos oligarchiákat, akik ma lényegében kapavágás nélkül kapják a tízmilliárdos EU támogatásokat. Ennek lehet majd pozitív hatása is, elindulhat egyfajta földforgalom, hatékony kisbirtokokok kialakulása. Nem az így kieső uniós források pótlása lesz a fő kérdés, hanem az, hogy mi lesz a viszonya Magyarországnak az új Európával. Része akar-e lenni, s ha igen, mely áramlathoz akar tartozni, hajlandó-e a minden bizonnyal uralkodó csoportba törekedni, amely a mainál lényegesen nagyobb integrációt, összefogást feltételez, a nemzeti hatáskörök csökkentését.
Ez euróövezeti tagságot is feltételez. Érettek vagyunk mi rá?
A technikai feltételeket már most teljesíteni tudnánk, akár most beléphetnénk az ERM II-be, a csatlakozás előszobájába, a kérdés inkább úgy merül fel, hogy mikor lenne előnyös számunkra a csatlakozás. A válasz: csakis megfelelő gazdaságpolitika esetén, de Orbánék bezárkózó, diszkriminatív, az erőforrások újraelosztására támaszkodó gazdaságpolitikája közepette semmi értelme nem lenne, hiszen csakis a teljesítőképességet akadályozná, nem csökkenne a leszakadásunk, nem tudnának nálunk hatni az euróövezet előnyei. Ráadásul a mai árfolyamingadozással kezelhető feszültségek egyben lecsapódnának az árakban. De ha megváltozna a rendszer, s a normális gazdaságpolitika esélyei beláthatóvá válnának, akkor érdemes lenne belevágnunk. Az euróövezethez való csatlakozásról azonban érdekes módon – Bokrosékon kívül – senki nem is beszél.
Ám aki nem csatlakozik a többséghez, az marginalizálódni fog, hiszen vége az Orbánék által hirdetett „nemzetek Európájának”. Szerintem lesz az EU-ban egy olyan leszakadó csoport, amelynek tagjai nem hajtják vége a fiskális konvergenciát – ilyenek lesznek például a mediterrán országok, s
lesznek az euro övezeten kívüli EU tagok, akik leszakadnak a fejlett magtól, köztük Magyarország,
ha csak Orbánék ki nem provokálják a kirúgásunkat, vagy ki nem lépnek. 2020 előtt ilyenre azonban nem fog sor kerülni.
Korábban azt említette, hogy nem lát olyan gazdasági kényszert, amely a jelenlegi kormány bukásához vezethetne. Azért idehaza sem minden gazdasági szereplő lehet elégedett.
Az én egyik nagy tévedésem és csalódásom az, hogy meg voltam arról győződve: nem lesz ekkora tolerancia a Fidesz mindent sárba tipró politikájával szemben. Azt gondoltam, fellázadnak egy ponton a bankok, a multik – de tévedtem, kiderült, számukra mindent felülír a hosszútávú gondolkodás. A multik megalkusznak, s nem vonulnak ki, ők kihúzzák a változásig, mert tudják, ez a rendszer sem tart itt örökké – addig pedig megkötik a saját kis alkuikat, számukra csak az a lényeg, hogy nyereséget termeljenek, visszajöjjön a befektetésük, megmaradjanak a piacaik, a kivívott pozícióik.
Visszatérve a Fidesz számára biztos alapot jelentő gazdasági környezet kérdésére: a világgazdaság felől sem látszik számukra veszélyes trend, s idehaza rövidtávon nincsenek egyensúlyi gondok. Tény, hogy ebben következetesek voltak és eredményesen csökkentették a magyar gazdaság külső sebezhetőségét, finanszírozási kitettségét.
Két lehetséges kimenetel
Mindezzel azt is mondja, hogy örökké fog tartani a Fidesz-kormányzás?
Csak két momentumot látok, amely véget vethet ennek a rezsimnek. Az egyik belső meghasonlás, ami minden ilyen autoriter rendszer esetében bekövetkezik. A Fidesznél is könnyen belátható. A belső összetartást és így stabilitását nem kis mértékben az a hihetetlen anyagi érdekeltség alapozza meg, amellyel Orbán a kezében tartja a támogatóit; van ebben minden, a konkrét támogatásoktól kezdve az adókedvezményeken át, a piaci pozíciók biztosításáig. Az egyik oldalon a védelem, a másik oldalon pedig a versenytársak lejáratása, az állam teljes kisajátítása, a kontroll elleni védelem. Ez nagyon erős stabilitást ad, de éppen ez a gyengéje is ennek a rendszernek, ugyanis
amint elfogynak az elosztható erőforrások, a meglévő pozíciókhoz, vagyonokhoz, jövedelmekhez kell hozzányúlni,
s ez 2020, az uniós források csökkenés, elapadása után erősödik majd fel. Kialakul egy érdeksérelem, és kérdés, mikor éri el azt a kritikus tömeget, amely már képes felrobbantani a NER-féle mai monolitikus tömeget. Ezt nem lehet megjósolni, de kódolva van a rendszerben, szerintem a következő, 2022-es választásokra alakulhat ki.
És mi a másik momentum?
A másik a jól ismert dél-amerikai, argentin forgatókönyv: kritikus tömeget ér el a társadalom elégedetlensége, ami egy gazdasági válság esetén polgárháború szélére sodorja az országot. Ne adj isten, hogy ilyen bekövetkezzen nálunk!
Normál, demokratikus választás eredményként semmi esélyt nem lát kormányváltásra?
Nem, már csak azért sem, mert még ha össze is jönne egy nagy összefogás a demokratikus ellenzéki oldalon, s a sok elaprózott kis párt helyett összeállna egy hiteles választási párt, szakmai programmal, szakértő kormánnyal – ez talán még nem annyira lehetetlen –, de akkor sem lehet a fordulatot végrehajtani demokratikus módon. Hiszen
a Fidesznek a hatalom az az eszköz, amely nélkül nem tudja megúszni a büntetőeljárást, megtartani a harácsolt vagyont.
Ők tehát az életükért küzdenek. A hisztéria, az állandó fenyegetettség fenntartása, a széleskörű militarizálás az oktatástól kezdve a hadseregig egyazon célt szolgál: hogy ha kell, fel lehessen függeszteni minden demokratikus jogot, ki lehessen hirdetni a szükségállapotot, erőszakkal lehessen fellépni. S ne legyenek illúzióink: nem riadnának vissza az erő alkalmazásától. Naivitás azt gondolni hogy Orbánékat el lehet takarítani. A 2018-as választás ebből a szempontból sajnos már eldőlt.
Elindítanák a választásokon friss frakciótagjukat, Demeter Mártát – mondta Schmuck Erzsébet, az LMP frakcióvezető-helyettese. A pénteken a frakció tagjává vált volt MSZP-s politikus a költségvetési bizottság alelnöki tisztségét kaphatja meg, éppen Schmuckot váltva.
Schmuck Erzsébet elmondta: az LMP, amelyben jelenleg zajlik az egyéni országgyűlési képviselőjelöltek állítása,
elindítaná Demeter Mártát a jövő évi országgyűlési választáson.
Demeter Márta, aki az év elején lépett ki az MSZP-ből és annak képviselőcsoportjából, pénteki Index-interjújában hozta nyilvánosságra, hogy – a kötelező fél év független képviselőség után – az LMP frakciójához csatlakozik.
Schmuck Erzsébet: a képviselőcsoportjukba most belépő Demeter Márta szintén a költségvetési bizottság tagja, így ott jelenleg két LMP-s ül. Mivel frakciójuk hat fősre bővült, kérvényezni fogják, hogy az LMP a gazdasági bizottságban kapjon egy helyet az egyik költségvetési helyett, hogy Schmuck Erzsébet annak tagja lehessen.
Az MSZP közleményében azt írta: „Egy taggal ugyan bővült az LMP frakciója, de az ellenzéki képviselők száma ugyanannyi maradt.” A párt, ahogy írják, azt reméli, hogy Demeter Márta egy olyan közösségben találta meg a helyét, amely
nemcsak a saját túlélésében érdekelt,
hanem a demokratikus ellenzék együttműködésében és az Orbán-rezsim leváltásában.
A magyar miniszterelnök azt kéri, hogy az Európai Bizottság fizesse ki a magyar határvédelmi költségek felét.
A levelet Havasi Bertalan, Orbán sajtófőnöke küldte el az MTI-nek. A miniszterelnök azt írja benne, hogy
„Magyarország a migrációs válság kezdetétől tartja magát a külső határok védelmét előíró schengeni szabályokhoz.”
Szerinte Magyarország a háromezer határvadász szolgálatba állításával „nemcsak saját magát, hanem Európát is védi az illegális bevándorlók áradatával szemben”. Ez pedig a levél szerint 270 milliárd forintba került.
Orbán azt írja:
„A magyar álláspont szerint legfőbb ideje, hogy az európai szolidaritás a határvédelem ügyében a gyakorlatban is érvényesüljön.”
Szerinte a költségek viseléséből az EU-nak is ki kellene venni a részét, és azt tartaná méltányosnak, ha az unió a 270 milliárd felét fizetné.
Orbán levele szerint
a szolidaritás az európai közösség fontos alapelve.
Azt írja: „Remélem, hogy az európai szolidaritás jegyében joggal számíthatunk arra, hogy az Európai Bizottság a többi tagállam képviseletében eljárva az eddig felmerült rendkívüli határvédelmi kiadásaink felét belátható időn belül megtéríti.”
Arról viszont nem ír a levélben, hogy, szintén az európai szolidaritás jegyében, Magyarország befogadja-e azt az 1294 menekültet, akit az uniós döntés szerinte kellene.
A Szabad Pécs független hírportálon Babos Attila számolt be arról, hogy egy új döntéshozói testület segíti a város irányítását, amiből azt a következtetést lehet levonni: a polgármester már nem ura a helyzetnek. A kormányközeli PécsMa nem von le következtetést csak arról tudósít, hogy egy stratégiai irányító testület segíti a jövőben Pécs vezetését.
„Gyakorlatilag leváltották Páva Zsoltot, de mindenképpen meggyengítették annyira, hogy nem lesz már rendes beleszólása a város ügyeibe. Szóval egész egyszerűen nem lehet másra gondolni az önkormányzat internetes lapja, a PécsMa csütörtöki cikkét olvasva, mint arra, hogy
itt egy lemondás és visszahívás nélküli lemondatásról, polgármesterbuktatásról, felülről irányított puccsról van szó,
amit igyekeztek valamiféle elegáns köntösbe bújtatni. A Szabad Pécs természetesen küldi a kérdéseket a városházának. Például azt is, ki és milyen alapon is döntött erről úgy mégis. Azt, hogy Páva Zsoltnak mennie kell, az a városban szinte közszájon forgó pletyka volt. Számos forgatókönyvről beszéltek már korábban, a Szabad Pécs írt arról nem egyszer, hogy ez napirenden lehet, és hogy rengeteg jel utal arra, hogy Páva Zsoltot háttérbe szorítják vagy lemondatják. Az egyértelmű volt, hogy nem lesz polgármesteri lemondás, nem fognak bevállalni a választások előtt egy ilyen blamát, meg polgármesterválasztást, de hogy történni fog valami, az borítékolható volt.” (Szabad Pécs)
„Egy stratégiai irányító testület segíti a jövőben Pécs vezetését, amelynek célja, hogy a város kellőképpen helyt tudjon állni a település előtt álló feladatok ellátásában, a pénzügyi kihívásoknak jobban meg tudjon felelni, és a helyi gazdaság megerősödése is új lendületet vehessen – tudta meg lapunk. Szerdai ülésén döntött
a Fidesz-KDNP Frakciószövetség pécsi városi képviselőcsoportja arról, hogy a város irányítását immáron egy új, stratégiai kérdésekben a döntéseket előkészítő, de sok esetben döntéshozó elnökség segíti a jövőben.
Információinkat, miszerint a testületnek a polgármesteren és az alpolgármestereken kívül tagja lesz Pécs két egyéni körzetben megválasztott országgyűlési képviselője, Csizi Péter és dr. Hoppál Péter, lapunknak megerősítette az elnökké is megválasztott Csizi Péter.” (PécsMa)
A Greenpeace megbízásából a Závecz Research készített reprezentatív közvélemény-kutatást a budapestiek Római-parttal kapcsolatos álláspontjáról.
A part természetes állapotát megőrző, a jelenlegi Királyok-Nánási úton húzódó árvízvédelmi létesítményt megerősítő elképzelést a megkérdezettek 58 százaléka, a Tarlós István és a Fidesz által erőltetett parti mobilgátat csak 19 százalék támogatja.
A megkérdezettek 57 százaléka népszavazást támogatna ebben a kérdésben,
míg mindössze 11 százalék támogatná, hogy a Fővárosi Közgyűlés önállóan döntsön. A népszavazást támogatókon belül többségben vannak azok, akik egy III. kerületi népszavazást látnának indokoltnak, ennek a kikényszerítésére azonban nincs lehetőség, mivel az árvízvédelem a Fővárosi Önkormányzat hatásköre.
Az Együtt III. kerületi önkormányzati képviselője, Mihalik Zoltán, az összes óbudai-békásmegyeri ellenzéki képviselővel közösen tett erre vonatkozó kezdeményezést, amelyet azonban a bíróság is elutasított. Az Együtt és a Párbeszéd budapesti népszavazási kezdeményezés azonban meg fogja védeni a partot, hiszen a Fővárosi Választási Bizottság múlt hét pénteki elutasítása arra, a bíróság előtt már nem tartható indoklásra alapult, hogy a Fővárosi Közgyűlésnek sincs hatásköre a nyomvonal kijelölésében.
A bíróság döntését követően
az Együttnek és a Párbeszédnek 30 napja lesz összegyűjteni a 138 ezer aláírást a budapesti népszavazás kikényszerítéséhez.
Ennek sikere érdekében előregisztrációs kampányt folytat az Együtt az utcán és az interneten, azok jelentkezését összegyűjtve, akik vállalják, hogy alá fogják írni a kezdeményezést, illetve segítenek a gyűjtésben. Ezt az előregisztrációt már most több, mint 5000-en aláírták.
A népszavazást megelőző kampány lehetőséget fog nyújtani arra, hogy a szakértők részletesen be tudják mutatni az álláspontjukat. Az árvízvédelemnek ugyanakkor csak a műszaki megvalósítása szakmai kérdés. A Római-parton a természetes állapot megőrzése, vagy a hullámtérre épített ingatlanok közpénzből történő megvédése a fontosabb, a budapestiek közös döntése kell, hogy legyen.
Pataki Márton, az Együtt budapesti elnöke szerint a megkérdezettek 57 százaléka által támogatott népszavazásra az egyetlen lehetőséget az Együtt és a Párbeszéd kezdeményezése jelenti. Ennek sikere érdekében előregisztrációs kampányt folytatnak, amelyet már most több, mint ötezren aláírtak.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
