Ha marad ez az irány, akkor a Fidesz még inkább alattvalóvá tesz mindenkit – mondja Fodor Gábor, a Magyar Liberális Párt elnöke. Szerinte az év végéig, a jövő év elejéig még van idő arra, hogy megszülessen az ellenzéki együttműködés a választásokra. Mint kifejtette: a mostani helyzet nem jó, de biztos benne, hogy Botka László után is meg fogja találni a megfelelő vezetőt a legnagyobb ellenzéki párt, mert kell vezető és kell program ahhoz, hogy eredményesek lehessenek. Ha nem sikerül, a párt egyedül is képes lesz jelölteket állítani.
Nem volt túl elsietett a Liberális Párt részéről elsőként csatlakozni a Botka-féle csapathoz?
Kaptunk egy levelet a szocialista párttól, amelyet részükről aláírt Botka László miniszterelnök-jelölt, Molnár Gyula elnök és Hiller István, a választmány elnöke. Szerintem az udvariasság azt kívánja, hogy erre érdemben válaszoljunk. Ezt tettük.
De udvariasan lehet nemet is mondani…
Miért mondtunk volna nemet, amikor végre egy átgondolt, tárgyalási alapnak megfelelő javaslatot tettek le az asztalra? Ráadásul korábban már tőlünk Szent-Iványi István vállalt külpolitikai tanácsadó szerepet az ellenzéki együttműködést ambicionáló miniszterelnök-jelölt mellett. Épp úgy, mint az Együttből Komáromi Zoltán és a Párbeszédből Bütl Ferenc. Nem trükköztünk, nem óvatoskodtunk, azt tettük, amit gondolunk.
Azt nem érzékelte-e, hogy miközben Botka László politikai elképzelései helyesek, de a stratégiája, taktikája helytelen, sőt helyenként taszító?
Mi nem Botka Lászlóval foglalkoztunk, úgy viszonyultunk hozzá, mint a demokratikus oldal közös miniszterelnök-jelöltjéhez. Úgy gondoltuk, hogy az nem a mi dolgunk, hogy ítélkezzünk a szocialisták taktikája fölött.
Azért van itt jelentős tartalmi különbség a liberális és a baloldali gondolkodás között, például a fizessenek a gazdagok, mint vezérelv – és most nem a szolidaritásról beszélek – , nagyon nem tartozik a liberális elvek körébe…
Nekünk, mint liberális pártnak a programunk nagyon sok olyan elemet tartalmaz, amely jelentősen eltér, vagy éppen szembe megy egy baloldali párt gondolkodásával.
„Most azonban olyan helyzet van Magyarországon, amikor a közöst kell keresni, úgy is fogalmazhatnék, hogy az ésszerű kompromisszumokra kell törekedni.”
A legfontosabb feladat most, hogy helyreállítsuk a jogállamot Magyarországon, hogy emberséges országot teremtsünk, hogy fellépjünk a korrupció ellen, hogy az egészségügyet és az oktatást végre tényleg stratégiai kérdésként kezeljük, hogy rendezzük a külpolitikai kapcsolatainkat a nyugati világgal. Ezek olyan fontos közös ügyek, amelyek zárójelbe teszik az egyéb elvi különbségeket. Igaza van, a fizessenek a gazdagok, mint program távol áll tőlünk, mást gondolunk erről, de az előbb említett témák mindennél előbbre valók.
Azért kérdeztem ezt öntől, mert többen vádolták azzal, hogy a saját parlamenti helyét szeretné bebiztosítani a következő ciklusra is, ezért keresi azokat az utakat, amelyekkel ezt el is tudja érni…
Ha van valaki a magyar közéletben, akit nem lehet ezzel vádolni, akkor az én vagyok. Senki sincs rajtam kívül, aki kétszer is lemondott volna a mandátumáról. Az én fő szempontom az, hogy legyen Magyarországon liberális párt. Ma is fontosabbnak tartom az elveimet, épp úgy, mint korábban, mint a parlamenti képviselőséget.
Akkor a liberális pártról: miért nem képesek kitörni abból az egy százalék körüli népszerűségi tartományból?
Egy-három százalék között mérnek bennünket, és ez kevés, de ahhoz képest mégiscsak eredmény, hogy a semmiből indultunk. Ráadásul a vetélytársaink sem tudnak látványos előretörést felmutatni. Senki nem mert liberális pártot csinálni Magyarországon, mert féltek a liberális szó megbélyegző mivoltától. Ezért nyugodtan büszkék lehetünk, hogy mérhető párttá váltunk.
A liberalizmus, mint olyan az egész világon visszaszorult…
Kétségtelen, hogy van, vagy volt ilyen jelenség. Általában a jobboldali konzervatív irányzat erősödött meg, miközben a baloldal válságba került. A liberálisokról nem mondanám, hogy válságban vannak, mert valóban volt az elmúlt 15 évben egy hanyatló tendencia, ugyanakkor az utóbbi időben inkább az erősödést láthatjuk. Ma az európai közösségben, az írországi választások után már nyolc liberális miniszterelnök van – a huszonnyolc tagállamból -, és jó eséllyel Csehországban is olyan párt nyeri a választásokat, ammelyik az európai liberálisok tagja. Szóval inkább erősödést láthatunk, hisz Németországban is a választások ezt mutatták.
Magyarországon azonban a liberális értékek – szabadságjogok, törvényesség, piacgazdaság, hogy csak néhányat említsünk – egyáltalán nem tűnnek fontosnak. Ami ugye azért is furcsa, mert a jelenlegi miniszterelnök is valaha liberális értékeket vallott…
A rendszerváltás idején a liberalizmus volt a legerősebb politikai áramlat Magyarországon. Göncz Árpád képe alatt ülve beszélgetünk, az ő személye szimbolizálja leginkább, mennyire erős volt ez a gondolkodás a rendszerváltás idején. Két liberális párt volt, az SZDSZ és a Fidesz, de minden pártban megvolt ez az áramlat, az akkori legnagyobb pártban, az MDF-ben is. Ebből pedig az is következik, hogy persze nem lehet visszafordítani az idő kerekét, de azokra az értékekre, amelyek akkor jellemezték a politikai életünket építeni lehet és kell is. Például a konszenzuális demokráciára, ami szembe megy az illiberális államfelfogással.
„Magyarországon az emberek többsége nem azt akarja, amit Orbán Viktor, nem akar illiberális demokráciát.”
A többség szeretne egy konszolidált békés országban élni, nem pedig örökké harcolni, mint ahogy ezt a miniszterelnök hirdeti. Nem volt persze ez mindig így, egykoron Orbán a liberális internacionálé alelnöke volt.
Van ekkora fordulat egy ember életében? Óhatatlanul felmerül a kérdés: melyik lehet a színjáték, a mai orbáni elvek megjelenése, vagy az akkori liberalizmusa?
Szerintem nem volt színjáték, őszintén volt liberális, közben azonban értékrendje átalakult, megváltozott. Hogy miért történt így, nos annak a magyarázata hiányzik. Mint ahogy annak vállalása is, hogy ő maga másmilyen volt huszonöt évvel ezelőtt.
„Megváltoztak az elvei, eszméi, lehetséges az ilyen, csak akkor erről tisztességgel számot kell adni.”
Ha már beszélünk a rendszerváltás időszakáról, van-e, tud-e valamilyen magyarázatot adni arra, hogy a rendszerváltás pártjai zömében megszűntek, erősödni közülük csak a Fidesz tudott…
A Fidesz is 95 környékén a szétesés szélére sodródott, akkor kezdett erősödni – a Bokros-Surányi csomagot először támogatva, majd néhány nap múlva szembe menve vele –, amikor a populista politizálásra váltott. Ebben hozott újat a Fidesz: csak az volt náluk a fókuszban, hogy az embereknek milyen a közérzete, az elvek másodlagossá váltak. Pedig ebben egyensúlyt kell találni, nem lehet állandóan az aktuális közhangulatnak megfelelni.
Így jutunk el Őcsényhez?
Igen, így. És ebben óriási felelőssége van a Fidesz politikusainak. Az őcsényi történet egy igazi szégyenfolt és sajnos szimptomatikus is.
„Ami ott történt az egyértelműen a sorosozó kormánypárt számlájára írandó, annak a hangulatkeltésnek a produktuma, amit a Fidesz művel.”
Milliárdokat költenek erre a propagandára, és ma még nem felmérhető, hogy mindez mekkora károkat okoz.
Amikor Őcsényt említettem, arra is gondoltam, hogy a miniszterelnök ma már ott tart, hogy nemhogy tompítaná, még erősíti is a lincshangulatot…
Pedig az lenne a dolga; minden politikai szereplőnek fel kell lépni a lincshangulattal szemben, és a kisebbségi jogok, az egyetemes emberi értékeket védők mellé kell állni. Ahogy ezt például a szombathelyi püspök tette; a keresztényi elvek mentén állt ki a menekültek és az őcsényi polgármester mellett. A magyar kormány évek óta szembemegy ezekkel az értékekkel is.
„Látható, hogy gyilkos indulatokat keltettek az országban, és egylőre felmérhetetlen, hogy milyen következményekkel majd mindez. „
Pedig ez a politika, ez a kampány, ez a gyűlöletbeszéd csak erősödni fog az elkövetkezendő fél évben, egészen a választásokig. A demokratikus ellenzéki pártok mit tehetnek ez ellen, már csak azért is mert se egység, se felület, se pénz…
Önmagukban a létükkel, a létünkkel tesznek ez ellen a demokratikus pártok. A kérdés az, hogy mi a dolgunk? Először is az, hogy ne üljünk fel a provokációknak, őrizzük meg a józan hangot, építsünk a jóravaló emberek gondolataira, ez a feladatunk. Kétoldalú persze a történet: kellenek a pártok, és kellenek az emberek.
Csakhogy a Fidesz és Orbán Viktor az emberek műveletlenségére, félelmeire játszik. Kálmán László nyelvész nyilatkozta a fühü-nek, hogy tudatos a kormányzat részéről az egyre silányabb nyelvi megfogalmazások használata, mint ahogy Rónay László professzor emeritus, volt katolikus újság-főszerkesztő szerint például a sátánozás is ezeknek a tömegeknek szól…Vagyis tényleg erre játszik Orbán…
Sajnos így van, a magyar közélet sokkal alacsonyabb szinten áll ma, mint a rendszerváltás idején. Mi, liberálisok nem megyünk bele egy ilyen színvonalú adok-kapok-ba. Nem veszünk részt a színvonaltalan gyalázkodásban. Persze igaza van, mi akkor az ellenszer? Hogyan tudunk fellépni a milliárdokból folytatott gyűlöletkampány ellen? Mi ragaszkodunk az előbb említett civilizációs szinthez.
De lehet-e ezzel az értelmiségi attitűddel bármilyen eredményre jutni?
Lehet. Van, amikor a racionalitásnak van konjunktúrája, és van, amikor nem. Az elmúlt időszak nem a józan mérlegelés, és a megfontolt kompromisszumok ideje volt. De ez meg fog változni, ez az európia tendencia.
Ön hisz azokban a közvélemény-kutatási eredményeknek, amelyek azt állítják, hogy ma a magyar társadalom többsége kormányváltást akar?
Igen, és ez még akkor is így van, ha az ellenzék nagyon megosztott.
Rendben van, de találnak-e maguknak olyan pártot, amelyik képes integrálni ezeket a szanaszét húzó pártokat, és ha talál is, kormányzóképes lesz-e például a Fidesz által mozgósított, utcai zavargókkal szemben?
Lehet ez utóbbin dilemmázni, de először jussunk el oda, hogy leváltjuk a kormányt. Ha ott tartunk, biztos, hogy meg fogjuk oldani ezt a helyzetet.
Igen ám, de a Fidesz olyan törvényeket alkotott, amely minden eszközt kivesz egy leendő kormány kezéből. Hogyan lehet ezzel szembe menni törvényesen?
Kitartással és türelemmel. Lesznek olyan törvények, amelyeket megváltoztathatunk, de akadnak, amelyeket nem.
„A Fidesz által kinevezett emberek, ha kellően erősek leszünk, idomulni fognak. „
Nem válaszolt a baloldal integrációjára vonatkozó kérdésre. Az vajon megvalósítható-e?
Igen. A mostani helyzet nem jó, de biztos vagyok benne, hogy Botka László után is meg fogja találni a megfelelő vezetőt a legnagyobb ellenzéki párt, mert kell vezető és kell program ahhoz, hogy eredményesek lehessenek.
Van olyan formáció, amire önök azt mondják, hogy na ezt nem vállaljuk…
Sok olyan mondat hangzott el már velünk kapcsolatban, amire megsértődhetnénk. A DK-val szövetkezett Bokrossal perben is vagyunk, de arra törekszünk, hogy meglegyen az a közös alap, amire az együttműködést építeni lehet.
Nem futott ki az idő önök alól?
Ha az együttműködés kialakítására gondol, akkor a válaszom nem. Nyilván a Botka-ügy nem tett jót ennek, de még megoldható a feladat. Rajtunk nem fog múlni, kellő alázatosság van bennünk ahhoz, hogy legyen megállapodás. Azt kell felmutatni a választóknak, hogy van közös gondolat és ehhez kell szabni az esetleges akciókat, kommunikációt.
Mikorra kell tető alá hozni az egyezséget?
Legkésőbb az év végére, január elejére.
B-terv van?
Van, haladunk a jelöltállítással, ha kell egyedül indulunk.
A Jobbikkal elképzelhető az együttműködés?
Szerintünk a Jobbikkal le kell ülni vitázni, meg is szoktuk hívni őket a rendezvényeinkre, de a politikai együttműködés lehetetlen. Egy szélsőjobboldali pártról van szó…..
És, ha marad Orbán és az ő kormánya, merre megy majd ez az ország?
Az ország most is rossz irányba megy. Őcsény ezt különösen jól megmutatta. Magyarországon az emberek boldogtalanok, perspektíva nélkül élnek, nekünk pedig az a dolgunk, hogy ezen változtassunk. Meg kell szüntetni ezt a könyörtelen és embertelen világot, mert ma ebben élünk.
Az illeberális állam alattvalót nevel az emberekből, olyan alattvalót, aki fölfele néz és mindig onnan várja a megoldást. Mi meg büszke, önálló polgárokra szeretnénk építeni. Ha marad ez az irány, akkor a Fidesz még inkább alattvalóvá tesz mindenkit.
