Az elmúlt időszak a nemzetegyesítésről szólt, a következő évek pedig a nemzetépítésről fognak szólni – ezt mondta Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) ülésén a Várkert Bazárban.
Orbán Viktor megismételte azt, amit nemrég Kolozsváron mondott, miszerint „a Kárpát-medencében a jövőt magyar nyelven írják”. Szerinte ez egy kormányzati szándékot kifejező mondat, a Kárpát-medencére ugyanis úgy tekintenek, mint a magyar nemzet és kultúra kiteljesedésének terére.
Azt is mondta: „Nem egyszerűen meg kell védeni a jogainkat és közösségeinket, hanem
hozzá kell járulnunk a Kárpát-medence jövőjéről szóló gondolatokhoz, elképzelésekhez, tervekhez
a saját magyar logikánk, észjárásunk és érdekeink szerint”. Meggyőződése, hogy a Kárpát-medence jövőjét a magyar nemzetrészek összekapcsolásával „jelentős mértékben képesek leszünk befolyásolni”. Szerinte mindenki láthatja a térségben, hogy aki együttműködik a magyarokkal, az jól jár.
Orbán az új ukrán oktatási törvényről azt mondta: a magyar kormány nem fog kihátrálni abból az álláspontból, amely szerint a kisebbségi jogokból nem lehet visszalépni. Azt kérik, hogy ezt az ukrán fél is lássa be, ha ugyanis nem fogadja el az alapvető normákat, akkor az ország és az EU közötti együttműködésnek más lesz a minősége – fenyegette meg nem is annyira burkoltan Ukrajnát.
Orbán Viktor szerint erős anyaország nélkül nem lehetne sikeres külhoni politikát sem folytatni. Az anyaország szerinte megerősödött, ahogy fogalmazott:
„összefoltoztuk a nemzet szanaszét hasogatott szövetét”.
Örül annak, hogy konszenzus jött létre olyan kérdésekben, mint a külhoni magyarok állampolgársága, szavazati joga és autonómiatörekvései. Megjegyezte ugyanakkor, hogy van egy vita, amelyben helyes, ha a kormány is kifejti véleményét, a külhoni magyarság szavazati jogáról szerinte kialakult konszenzuson ugyanis most „hajszálrepedés” keletkezett. Ezzel kapcsolatban
a jelenlegi választási rendszert erkölcsileg helyesnek és igazságosnak nevezte.
Azt mondta: a magyarországi magyarok szempontjából a mostani elrendezés helyes és igazságos, jól képezi le a valóságot: „egy nemzethez tartozunk, de különböző helyzetben vagyunk”. Szerinte ezért választották azt a megoldást, hogy a magyarországi magyarok két szavazatot adnak le, a határon túliak pedig egyet. Azt mondta: ezen nem kívánnak változtatni, és aki ezt támadja, számíthat arra, hogy visszautasítják.
Arra biztatta a külhoni magyarságot, hogy minél többen vetessék fel magukat a választói névjegyzékbe és vegyenek részt a szavazáson. Egyúttal azt kérte a külhoni magyarság politikai vezetőitől, biztassák erre közösségüket.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Arról is beszélt, hogy több mint egymillió új magyar állampolgár van, de szerinte „valahol a félút környékén járhatunk”, ezért célul tűzte, hogy minden magyar, aki közjogilag is a magyar közösség részévé akar válni, megtalálja ennek lehetőségét.
Azt is kérte, támogassák teljes mellszélességgel az RMDSZ közreműködésével indított Minority SafePack kezdeményezést, amelynek lényege, hogy Brüsszel foglalkozzon az őshonos európai kisebbségekkel. Ez szerinte nem pártkérdés, ez nemzeti kérdés.
Beszélt a magyar gazdaságról is, szerinte
„most kell igazán szerénynek lenni, mert most van mire szerénynek lenni”,
az eredményekre mindenki büszke lehet, „Magyarországnak sikerült összeszednie magát”. Egy jegybanki tanulmányra hivatkozva közölte: az elmúlt hét évben 50 olyan reformértékű intézkedést hoztak, amivel sikerült új pályára állítani a magyar gazdaságot.
Azt mondta, hogy három olyan kulcsterületen, amely nélkül a modern gazdaságban szerinte nincs szuverenitás, így az energia-, a média- és a bankszektorban 50 százalék fölé növelték a magyar tulajdont, amit különösen értékes sikernek tart.
Arról is beszélt, hogy Magyarország Csehországgal és Németországgal fut versenyt abban, hogy az adott terület nemzeti össztermékében az ipari termelés hol teszi ki a legnagyobb részt. A magyar célkitűzés a 30 százalékos részarány.
Orbán szerint „kimondtuk (…), majd megvédtük azt a vezérgondolatot, hogy az EU-ban is a nemzeti érdek az első, ami Magyarországra nézve azt jelenti, hogy a magyar érdek az első”.
Szerinte Magyarország ma egy európai középállam pozícióját foglalja el,
nemcsak mérete és népessége miatt, hanem azért is, mert az elmúlt hét évben sikerült „önálló akaratot és mozgásteret” kialakítani.
Szerinte mára a Kárpát-medencében megerősödött és versenyképessé vált az a gondolat, amely szerint a közép-európai népek abban érdekeltek, hogy mindannyian erősek legyenek. Azt mondta, a magyar nemzeti érdek az, hogy legyen erős Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovákia és Ukrajna, és velük Magyarország szintén erős országként gyümölcsöző kapcsolatot alakítson ki.
Beszélt arról is, hogy nagyon komoly nemzeti teljesítménynek tartja a „migrációs hullám megállítását” a déli határoknál. Külön köszönetet mondott a délvidéki magyaroknak, mert – mint mondta – ott kellett kerítést építeni, ahol egyáltalán nem akartak.
Szerinte Magyarország ma Európa egyik legbiztonságosabb országa.
Azt is mondta: Magyarország növekvő számú magyar gyerekekkel, nem pedig növekvő számú bevándorlóval akarja orvosolni a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat.
A mi esetünkben kénytelen az önkormányzat beletenni pénzt, hogy működőképesek maradjunk. Ebben nekem nagy szerencsém van, mert mögöttem egy olyan önkormányzati vezetés van, amelyiknek fontos, hogy az itt élők a legjobb ellátásban részesüljenek. Ez nem pusztán a gyógyítást jelenti, hanem a megelőzést is. Ezért vásárolt például az önkormányzat a CT és MR vizsgálathoz szükséges gépeket, felszereléseket, melyekkel a kerületi lakosok NEAK támogatás nélkül – önkormányzati forrásból – ingyenesen kerülnek vizsgálatra 2 hetes intervallumon belül. Sok-sok későbbi betegséget előzhetünk meg az előzetes vizsgálatokkal. Ez valódi szűrés, amely valódi gyógyulást eredményez. Ennek köszönhetően egyébként a kórházi kezelés is lerövidül, hiszen a beteg pontos vizsgálati eredményekkel jelentkezik a kórházban, szükségtelenné téve az ottani, olykor napokon át tartó vizsgálatokat. Ezzel ráadásul annak a kockázata is csökken, hogy a beteg összeszedjen valamilyen fertőzést, ami ugye manapság meglehetősen gyakran előfordul. Ezáltal a kórházi lét ideje is lerövidül, a páciens hamarabb kerül haza, a saját környezetébe. Ugyanide kapcsolható az egynapos sebészet kérdése is, ami szerintem rendkívül fontos dolog. Vannak helyek az országban, ahol a szürkehályog műtétre hosszú hónapokat kell várnia a betegnek. Nálunk ez egy-két hét. Kérdem én, akkor miért nem forszírozzuk az egynapos sebészetet? Miért nem ott oldjunk meg olyan betegsége ellátását, amelyhez felesleges a betegnek a kórházban feküdnie? Egyébként 2007 augusztus óta végzünk intézetünkben egynapos sebészeti beavatkozásokat és az elvégzett műtétek száma megközelíti a tizenkétezret.
Nem tudom, csak azt, hogy ez így teljesen értelmetlen. Az egyik magyarázat az lehet, hogy a kórházi lobbinak ez az érdeke, a másik – ami pedig ölelkezhet ezzel – hogy bizonyos alulfinanszírozott kórházi tevékenységeket, ezzel akarnak pótolni. Természetesen tudom, hogy nem lehet mindent egynapos sebészettel megoldani, de a jelenleginél sokkal többet igen, ám ez a megoldás sokak érdekeit sérti. Pedig állami szinten rengeteg pénzt lehetne megspórolni, ha a járóbeteg ellátásban résztvevő intézmények közül kijelölnének néhányat, amelyek az egynapos sebészet területi centrumává válnának.
Ez minden sürgősségi osztályon így van. És ha már említette: a sürgősségi betegellátó rendszer ebben a formában nem működik. Én úgy látom, ez persze a magánvéleményem, hogy ma a sürgősségi osztályokon feleslegesen gyűlnek össze a betegek, arra várva, hogy eldöntsék, melyik szakorvos fogja őt kezelni, ahelyett, hogy akiknek egyértelmű a helyzete, azonnal ahhoz az osztályos orvoshoz fordulna, aki, amúgy, a végén úgy is kezelni fogja. Ha száz betegből kilencven egyenesen a megfelelő helyre menne, akkor máris megszűnnének ezek a lehetetlen állapotok. Hogy érthető legyek: ha valakinek begyulladt a mandulája, miért üldögéljen órákig a sürgősségin, ahelyett hogy rögtön a gégészetre menne, ahol különben a végén úgy is kiköt? A sürgősségi osztályok a jelenlegi formájukban túlterheltek, kevés az orvos, nincs meg a megfelelő infrastruktúra, és nincsenek meg azok a helységek, ahol a betegeket korrekten le lehet látni.
Dehogynem bazmeg. Az a helyzet, nem haragszom, csak indulatos vagyok. Másodszor fordul elő, hogy ilyen helyzetbe kerülök. Mondták például, hogy most már olvassák a Magyar Nemzetet, tíz évig, teszik hozzá, a kezükbe sem vették, mert propaganda újság volt. A faszomat, akkor honnan tudod, hogy az volt? Mert mondták. Te is ilyen vagy most. Hallottad… Ilyet kérdezel? Rendben van. Tanulságos. A diagnózisnak ez kiváló. Ezt csináljuk, kivétel nélkül. Minősítgetünk, alap nélkül.
