„Azt remélem, hogy a választáson résztvevő pártok nem lesznek annyira finnyásak, hogy a hatalomváltást megakadályozzák” – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek a Jobbik alelnöke, aki szerint tudomásul kell venni, hogy a nemzeti érdeket másokkal együtt kell képviselni. Z. Kárpát Dániel arról is beszél, hogy ha kormányra kerülnek, akkor Orbán Viktor mellett Simicska Lajos is számíthat elszámoltatásra. Végül az interjúban szóba kerül az is, hogy Vona Gábor miniszterelnök-jelölti vitára hívta ki Orbán Viktort, aki csak annyit válaszolt a kihívónak, hogy „megfontoljuk” a lehetőséget.
Gondolja, hogy lesz majd miniszterelnök-jelölti vita Orbán Viktor és Vona Gábor között azután, hogy a Jobbik elnöke „kiégett despotának” nevezte a kormányfőt?
Ma inkább arra fogadnék, hogy a miniszterelnök úr egyszerűen nem meri felvállalni a szópárbajt, s talán riválisait sem akarja a „maga szintjére” emelni. Pedig annak idején harciasan fellépett a jelölti vita érdekében a balliberális ellenfeleivel szemben, akik viszont férfiasan kiálltak ellene. Ezt a bátorságot akkor is el kell ismerni, ha azokkal a baloldali politikusokkal szinte semmiben sem értek egyet.
Talán azért is jöhetett létre a vita, mert az ifjú Orbán előtte nem sértegette ellenfeleit, nem gondolja?
Sajnos ma már nemcsak Orbán viselkedik kiégett despotaként, hanem az egész Fideszes „B közép” is.
Gondoljon bele, a heti azonnali kérdések órájának csúcsa az volt, hogy a miniszterelnök elfelejtette feltenni a mikrofont, elsütött egy poént, amit a nem a környezetében ülők nem is hallhattak, de a hívek azonnal röhögni, tapsolni kezdtek, ahogy „szerviliséknél” ezt elvárják.
Ezek után Orbán felcsíptette a mikrofont, majd megismételte a viccet, s az eddig is nevetgélő képviselők meglepetést mímelve kirobbanó tapssal, hangos nevetéssel jutalmazták a vezért, ahogy azt elvárják tőlük. Na, ezt a szervilis hatalmat akarjuk mi leváltani, azt reméljük, a félelmet, az uram-bátyám stílust felváltja majd az építkezés időszaka.
A kormány leváltásához nem elég az a támogatás, amit ma a Jobbik magáénak tudhat. Ezt érzékelve választás utáni esetleges együttműködést ajánlottak az LMP és a Momentum vezetőinek, tehát a XXI. századi pártoknak. Ezzel egyetértett?
Természetesen, hisz részt vettem a folyamatban. Viszont azt tudnia kell, hogy a Jobbik egyedül készül megnyerni a választásokat, úgy érezzük, hogy erre minden esélyünk megvan.
Úgy gondoljuk ugyanis, hogy Orbán Viktor kormányzása annyi ellenérzést vált ki a választókból, hogy a kampány hajrájában a ma még bizonytalanok majd tömegesen kezdenek támogatni bennünket.
Tehát arra számítunk, hogy a választási győzelemhez nem lesz szükség együttműködési kényszerre. A kormányzáshoz azonban, ha választást nyerünk, mégsincs meg 51 %, szükség lehet együttműködő partnerekre, akikkel bizonyos ügyek mentén szeretnénk együttműködni.
Viszont a választási együttműködés lehetőségét az LMP és a Momentum vissza is utasította.
Nézze, megértem a vehemens reagálást, hiszen a két párt egyelőre a parlamenti küszöb átugrásával van elfoglalva. Egyelőre tehát hitelességi küzdelmet folytatnak annak érdekében, hogy szélesebb választói rétegek támogatását is megszerezzék. Ezt a célt jobban elérhetnék, ha a választási programok ismertetésével lennének elfoglalva. Több XXI. századi pártnak ugyanis már van programja, szemben a Fidesz nevű alakulattal.
A Momentum elnöke egyenesen azt válaszolta az együttműködési ajánlatra, hogy a memóriájába nagyon mélyen beleégett az EU zászló égetése, a cigányozás, és a zsidózás. Mások nem mondják ugyanezt?
Én nem találkozom ilyennel. Sajnálom, ha egy pártvezető saját érzelmeit vetíti ki pártjának politikai mozgására. Nyilván a Momentumnak is, mint minden fiatal szervezetnek meg kell tanulni, hogy adott esetben lehet együttműködni más politikai erővel, ha az a nemzet javát szolgálja.
Akkor itt sokféle együttműködés lehetséges.
Egyedül Gyurcsány Ferenccel és a XX. század pártjaival, a Fidesszel és az MSZP-vel nem képzelhető el semmiféle együttműködés. Egyébként pedig azt remélem, hogy a választáson résztvevő pártok nem lesznek annyira finnyásak, hogy a hatalomváltást megakadályozzák, hiszen Magyarország helyzete egyáltalán nem rózsás. Úgy vettem észre a heti több alkalommal megtartott választási gyűléseinken, hogy ha a változás lehetőségéről van szó, akkor a szavazók tudomásul veszik a különböző politikai erők együttműködési kényszerének lehetőségét. Ugyanis
nem biztos, hogy Magyarország még négy évet kibír a Fidesz uralom alatt.
Vona Gábor azt mondta, hogy kész bocsánatot kérni a zsidóságtól, és a cigányságtól, ezzel ön is így van?
Nem. Nézze, nem vagyok hajlandó állandóan visszatekingetni. Ha ezt tenném, akkor ma is azon filozofálhatnánk, hogy a Fidesz miért vonult ki annak idején a Trianon megemlékezésekről, vagy mit keresett a liberális internacionáléban. Esetleg tépelődhetnénk Orbán Viktor büszkén vállalt Soros ösztöndíjáról is. Nincs a múltnak olyan pontja, ami előtt ne történt volna valami, amin civakodni lehet.
Miután az ország nehéz helyzetben van, ezért ma csak a jövővel szabad foglalkozni.
Korrektúra alatt áll a Jobbik 2018-as választási programja, amelyben egyetlen olyan mondat sem található – ahogy a korábbiakban sem volt – amely kirekesztene bárkit, bőrszíne, vallása, származása vagy bármilyen ismérve alapján.
Ez a válaszom.
Az nagy kérdés, hogy a választók elhiszik-e azt, hogy a Jobbik megváltozott, vagy szükség lenne négy újabb ellenzékben töltött évre, hogy elfogadják a fordulatot?
Azt tapasztalom, hogy több százezres, vagy akár milliós választói tábort már egyáltalán nem érdekli a pártok ideológiája, az izmusok, vagy épp a politikusok becsípődései. Ma már életlehetőséget keresnek az emberek a saját hazájukban; a munka, a bérlakás, a panel program, a meglévő ingatlan felújítása, az európai bér érdekli az embereket. Nyilván azt a politikai erőt fogják keresni, amely ezekre az igényekre hihető tervet fogalmaz meg.
Nem érzékeli, hogy akik a korábbi, radikális Jobbikot szerették, a változás után elpártolnak?
Nézze, politológus műhelyekben ez lehet vitatéma, de miután szervezeteink száma nő, a tagság bővül, ráadásul a szimpatizánsok tábora is gyarapodik, a kérdést nem érzem indokoltnak. Persze a Habony média rendre beszámol vidéki szervezetek feloszlatásáról, de ez nem igaz, hisz erről rajtuk kívül senki más nem tud.
Ön az egyik témafelelőse a Jobbik devizahitel-károsultakat segítő programjának. Egy évtized távolából lehet-e még valamit tenni a vesztesekért, azon kívül, hogy a kilakoltatást leállítják?
Ha nem hinnék ebben, akkor nem is foglalkoznék ezzel a problémával. A szerződések megvannak, az aláírás időpontja szintén, s az árfolyamok ugyancsak visszakereshetőek. Tehát semmilyen akadálya nincs annak, hogy a felvételkori árfolyamon számolják ki a tartozást. Ennek eddig egy akadálya volt, hogy az embereket kisemmiző bankok nem szeretnék ezt a döntést meghozni, és a kormány velük egyezett meg.
A mai kormány is radikális bankellenes politikát folytatott, de aztán nem akarták a bankrendszert megborítani, mert abba az ország is belerokkanna.
Úgy is mondhatnám, hogy a bankok lepaktáltak a jelenlegi kormánnyal, de számításaim szerint az utóbbi évek nyereségéből, vagy a tartalékokból kigazdálkodhatnák a döntés anyagi következményeit. Tehát
…a bankrendszert sem rengetné meg, ha visszaadnák az emberek elrabolt pénzét.
Egy ilyen interjúnak a szavatossági ideje nem túl hosszú, hisz így a kampány elején minden párt taktikázik még a szövetségesek megválasztásával is. Már a baloldali pártvezetők között is felmerül, hogy a Fidesz leváltása érdekében szükség lesz önökkel együttműködni. Ön ezt el tudja képzelni?
Jó ügyekért bárkivel hajlandóak vagyunk együttműködni, ha valaki például az alapvető élelmiszerek áfa tartalmát csökkentené, azt természetesen támogatnánk, még akkor is, ha a kormánypártok javaslataira kéne szavazni, de akkor is, ha ellenzékiére.
Végül is nem a Balkánon élünk – bár velünk szemben már ott is ez a divat – a nemzeti érdeket másokkal együtt kell képviselni. Bár nehéz komolyan venni olyan politikai erőt, amely fél évvel a választások előtt azt sem tudja megmondani, hogy milyen szövetségi rendszerben indul.
Ezt persze még önök sem tudják, ezt épp az előbb tisztáztuk.
Azzal kezdtük, hogy a Jobbik jelöltje mindenhol egyedül próbálja megnyerni az adott választókörzetet.
Tehát még csak nem is egyeztetnek a többiekkel?
Választási együttműködést senkivel nem kötünk. Az már más kérdés, hogy a választások után mi történik. Nyilván a szavazókon is múlik, hogyan alakul a forgatókönyv.
Van olyan lépés, amit a szövetség keresés, vagy együttműködés keresés közben semmiképp nem fogadnak el, inkább maradjon Orbán Viktor?
Nézze, az bizonyos, hogy a XX. század pártjaival nem lehet rendszert váltani.
Arra készülnek?
Igen, hisz korábban elsikkasztották.
Tehát a baloldallal akkor sem, ha marad Orbán Viktor?
A kérdés nem vetődik fel. A hatalomért sem lehet mindent feláldozni.
Végül is nekünk nem Orbán leváltása a fő célunk, mindez csak eszköz a hazai változások megindításához.
A Jobbik múltja, és a történelmi tapasztalatok miatt sokak félhetnek ettől a változástól. Mindenesetre, ha kormányra kerülnek, akkor jön az elszámoltatás, s ha jól tudom, Orbán Viktorral kezdik. A facebook oldalára kitett képen rács mögött látni a miniszterelnököt. Illetve elszámoltatnák még Mészárost és társait is. Nem túlzás ez?
Az lenne túlzás, ha 27 évvel a „módszerváltás” után nem jönne egy politikai erő, amely elhozza ezt a változást. Magyarországnak rengeteg energiája ment kárba a gyáva, a szervilis kormányok miatt, ezért mi semmiféle csicska-tempót nem vagyunk hajlandóak felvenni. Viszont hajlandóak vagyunk üzenni a piacnak, hogy a magyarsággal szemben olyan merényletet, mint a devizahitel volt, többé már nem lehet elkövetni.
A devizahitel bevezetése valóban a Fidesz kormány műve, de a többiek sem szüntették meg. Ezért büntetnék Orbánt?
Még a miniszterelnök is rács mögött találhatja magát, abban az esetben, ha tisztességtelen útra lép – ezzel maga Vona Gábor szembesítette őt az azonnali kérdések óráján.
Ha a miniszterelnök viselt dolgait alaposan fel akarják tárni, akkor Simicska Lajos meggazdagodása után is kutatni kell. Elszámoltatják őt is?
Nézze, egy tisztességes elszámoltatási folyamatban nincsenek kivételek. Ráadásul
Magyarországon törvények előtti egyenlőség van, szeretném, ha a gyakorlatban is így lenne, szent tehenekkel nem lehet rendszerváltást csinálni.
Arra készülnek?
Ne gondoljon vérengzésre, tisztességes, törvényeknek alávetett elszámoltatási folyamatot tervezünk.
Mi történik, ha a mentorukat rács mögé teszi a bíróság?
Simicska Lajos nem a mentorunk.
Nem?
Nem. Mentornak szellemi vezért tekintek, aki például a program írásában is részt vesz. Mivel ezt a Jobbikban jelen pillanatban én koordinálom, nyugodtam mondom, hogy terveinkbe senki nem szólhat bele.
Egyelőre az igazságtétel problémájával nem kell foglalkozniuk, ellenben azzal igen, hogy a Kovács Béla kémkedési ügyét a kampány közepén tárgyalja majd a bíróság. Az orosz kapcsolat, illetve a kémkedés gyanúja befolyásolhatja majd a közvéleményt. Előfordulhat, hogy a Jobbikot kikiálthatják nemzetárulónak?
Szeretem a sci-fit, könyvtárnyira való van otthon. Kovács Béla ügyében az a meggyőződésem, hogy a Fidesz-KDNP jobban tudta volna manipulálni az eseményeket, ha tényleg lenne valami a háttérben. Akkor a büntetőeljárást már lefolytatták volna. Lássa be: kémek nem rohangálhatnak évekig, ha a hatóságok szerint tényleg kémek, s arra bizonyítékok is vannak. Tehát a helyzet megoldása roppant egyszerű: az, amivel állítólag vádolják Kovács Bélát – ugye a vád egy része is titkos – az egyszerűen nem állja meg a helyét. Itt egyszerű lejárató kampányról lehet szó. Ugyanakkor a Fidesz a témát alkalmasnak tartja arra, hogy az országban zajló hihetetlen mértékű korrupcióról elterelje a figyelmet,
Gondolom, van sejtésük, hogy a Fidesz médiagépezet célpontjává válhat a Jobbik. S persze önöknek is van azért gyenge pontjuk, hogy fogják ezeket a támadásokat kivédeni? Megvédi önöket a Simicska média?
Nyilvánvaló, hogy mi saját magunkat védjük meg. Eddig 80 vesztes sajtóper jelzi a Habony-média túlkapásait, és nettó hazugságait. Nagyon nagy baj lenne, ha egy pártot egy médiabirodalomnak kellene megvédeni. Megtesszük azt, amit a Fidesz soha: minden településre eljutunk, aláírásokat gyűjtünk a bérunió mellett; ezek a személyes kapcsolatok pedig sokkal erősebbek, mint a televíziós lejárató kampányok. De mi álljuk a sarat…
