Amint arról a Független Hírügynökség is beszámolt, nemrégiben a csepregi óvodások is találkoztak a politikával. Akkor egy felújított út átadása volt az alkalom arra, hogy térden állva – igaz, szalmát terítettek alájuk – örüljenek a polgármester megjelenésének. A hivatalosságok a Luca-napi népszokással, a kotyolással igyekeztek magyarázni a dolgot, de az ügy azért így is elég kínos volt.
Legújabban a józsefvárosi óvodákban a gyerekeknek 3000 forintos játékutalványokat osztogattak Kocsis Máté fideszes polgármester áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánó sorai kíséretében. Ez utóbbit az olvasni még nem, vagy alig tudó gyerekek nyilván nagyra értékelték. Az igazi célközönség persze nem a gyerekek voltak, hanem a szüleik, akiknek inkább élelmiszercsomagokra, ruhákra és nem utolsó sorban pénzre volna szükségük.
Simicskó István honvédelmi miniszter nemrég váratlan látogatást tett egy óvodában, a Fidesz Erzsébet- és terézvárosi jelöltje óvodákat látogat és az őt az óvodások körében ábrázoló képeket Facebook-oldalára kiteszi.
Két évvel ezelőtt a zákányi óvodások Weöres Sándor verseivel szórakoztatták a határainkat védő katonákat, azt megelőzően pedig a mórahalmi gyerekekkel a kormányablakot dicsőítő rigmusokat szavaltattak.
Hozzávetőlegesen még négy hónap van a választásokig. Utána bizonyára békén hagyják az óvodásokat, és a gyerekek visszatérhetnek kedvenc játékaikhoz: a kislapáthoz és a kisautóhoz.
Elismerő mondatokba csomagolt alapos bírálatot kapott a kormány vezető multicégek éves jelentésében. Elavult az oktatás tartalma, lexikális tudás helyett az együttműködést kéne tanítani, dupla ennyit költeni rá, az „újraiparosítás” és az összeszerelő-üzemek tévút. Az együttműködés, párbeszéd hiányát újra és újra felhozzák. A csak német vállalatokat tömörítő kamara viszont érezhetően tartózkodik a bírálatoktól.
Tíz-tizenöt évre szóló országstratégiát sürget megalkotni a Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC), amely idei, 19. éves jelentésének az Okos Magyarország címet adta. A pár napja bemutatott jelentésnek csak az állami hírügynökség által közreadott összefoglalója vált ismertté, amely azonban
szinte semmit se tartalmaz a megállapítások legfontosabbjaiból.
Az olyan óriásvállalatok, mint a Magyar Telekom, a Heineken, a Henkel, a Nokia, az Ericsson itteni vezetői – mint írják – elsők között szeretnék felhívni a figyelmet a digitális átalakulás hozta legfontosabb tényezőkre, amelyek új lehetőségeket nyújthatnak a gazdaság és az államigazgatás részére. „Okos országgá válni összetett folyamat, amelyben az iparágak különböző szintjeinek, az oktatási intézményeknek, a kormánynak, és a társadalom tagjainak együttműködésére van szükség.”
Az országjelentés több ízben igyekszik hízelgő megállapításokkal kedveskedni, ezek között kifejtve azonban – a nemzetközi diplomáciában és üzleti életben megszokott visszafogott megfogalmazásban – szinte minden fontos kérdésben éppen
annak ellenkezőjét javasolja, mint amit a magyar kormány 2010 óta tesz.
Mindenekelőtt az országstratégiát – amelyben kialakítható lenne, milyen legyen Magyarország 10-15 év múlva – társadalmi párbeszédben, az állampolgárok bevonásával kellene megalkotni.
Melyik jövőbeni irányt kellene az országnak választania, hogyan fejlesszük az oktatást és a gyorsan változó világunkban élni és dolgozni képes munkaerőt – ezek olyan kérdések, amelyek mindenkit foglalkoztatnak – írják a HEBC vállalatvezetői.
Egy szokásos toposz előhívásával megállapítják, hogy az innováció szempontjából a munkaerő olyan versenyelőnyökkel bír, mint „a magyar emberek találékonysága és az erős természettudományos oktatás”.
A földközelhez érve viszont arról beszél a HEBC, hogy amikor a döntéshozók, vállalkozások tulajdonosai, cégvezetők befektetési információkat gyűjtenek Magyarországról, vegyes képet kapnak. Az ország számos előnye, például központi fekvése, biztonságos környezete és kommunikációs infrastruktúrája vonzza a külföldi befektetéseket.
De ahhoz, hogy a jövőben magas hozzáadott értékű iparágakat tudjunk idevonzani,
„úgy gondoljuk, hogy nyitottabb, modernebb gazdasági megközelítésre van szükség, amely magában foglalja az összes érintettel való egyeztetéseket is”.
Az oktatás és innováció összefüggésében mindjárt leszögezi a HEBC, hogy elmúltak azok az idők, amikor csak a tudás mennyisége számított. Napjaink világa a minőségről és a sebességről szól. A modern gazdaság erre vonatkozó igényét az oktatásnak is tükröznie kell, és „nem a lexikális ismeretekre összpontosítania”. Nem az a fontos, hogy a diákok hány órát töltenek el a házi feladatok elkészítésével, hanem hogy milyen szerteágazó érdeklődési köröket tudnak kifejleszteni a különböző tantárgyak tanulásán keresztül.
A Shell itteni igazgatósági elnöke szerint ami még mindig hiányzik, az több gyakorlati és projekttel kapcsolatos tudás.
A lexikális tudás könnyen hozzáférhető, és csökken az értéke
– írja oldalszéli megjegyzésében Fábián Ágnes.
Valósággal mélyütés a porosz iskolarendszer híveinek, hogy ha megnézzük a különböző sikeres oktatási rendszereket, láthatjuk, hogy a hangsúly az önfejlesztésen van, ami a gyerekeket kísérletezésre, hibázásra és arra bátorítja, hogy tanuljanak az ismételt próbálkozásokból.
Másik bolygón képzelhetjük magunkat, amikor a nagyvállalati vezetők által ajánlott megoldás a
„projekt-alapú munka, együttműködés és csapatmunka, kritikus gondolkodás, a kulturális sokszínűség iránti nyitottság, kérdezési technikák és a változások megfelelő kezelésének képessége”.
Ezek azok a személyes jártasságok, amelyeket azonnal alkalmazniuk kell az oktatási intézményeket elhagyó diákoknak.
Az ítélet félreérthetetlen:
Magyarország oktatási rendszere „alapvetően változatlan maradt az elmúlt évtizedekben”.
A HEBC véleménye szerint a nemzeti kerettanterven belül is „lehetne az iskolákat arra ösztönözni”, hogy különböző módszereken keresztül közelítsék meg a tanítást, adjanak teret a fejlődésnek és vonzzanak több befektetést az oktatásba. A modern tanulási módszerek bevezetéséhez a közép- és általános iskolák részéről is hozzáállásuk megváltoztatására van szükség.
„Ismerjük a finn és a német iskolarendszer eredményeit, ahonnan a gyerekek magabiztosan, a mai munka világában elengedhetetlen személyes készségekkel felvértezve lépnek ki.” Aligha lehetséges, hogy a HEBC-ben ne tudnák, mennyire kevés az iskolák önállósága a kerettanterven belül.
A további bírálatok bevezetéseként helyes kezdeményezésnek tartják a pedagógusok életpálya modelljének bevezetését, amely „némi javulást már fel is tud mutatni” a tanári hivatás státuszának emelésében. Mindazonáltal úgy látják, hogy ez a modell rövid távon hozhat inkább átmeneti megoldást. Magyarországnak hosszú távú stratégiára van szüksége a tanári hivatás megítélésének megváltoztatásában.
Míg az általános és középiskolai tanárok fizetése összevethető a V4-országokban tapasztaltakkal, a magyarországi tanári fizetések vásárlóereje a legalacsonyabbak közé tartozik, lemaradva ezzel Csehország, Lengyelország és Ausztria mögött.
Ezért
az oktatási költségvetés legalább kétszeresére emelését
indítványozzák már nem először.
„Vállalataink üdvözlik a duális oktatás bevezetését, mivel az elengedhetetlenül szükséges a magyarországi szakmunkások számának növeléséhez” – így az újabb buksisimogatás. De: Németországban és Ausztriában például a duális képzés intézménye és a szakképzés nagy elismertségnek örvendő életpályákhoz vezet, mivel erre az oktatási formára
„nem a lassan, nehezen tanulóknak való képzésként tekintenek, hanem olyan munkaerőbe történő hosszú távú befektetésként, amely képes alkalmazkodni a jövő kihívásaihoz”.
A gimnáziumok megtizedelése és a szakképzés lecsontosításának tükrében különösen érdekes a HEBC javaslata, hogy mérlegelni kellene a duális oktatás rendszerének továbbfejlesztését és továbbvitelét a felsőoktatásba, hogy a szakembernek tanulók a szakmával együtt felsőfokú képesítést is szerezhessenek. Véleményük szerint ez nagymértékben hozzájárulna a duális képzés céljainak és presztízsének javításához.
Egyértelműen kedvező a multicégek körében a Digitális Jólét Program 2.0 fogadtatása, amely 2018 végéig nagy sebességű, széles sávú internet-hozzáférést ígér minden magyar háztartásnak, biztosítva ezzel a digitalizációhoz és az internet-használathoz elengedhetetlen fejlettebb infrastruktúrát. Az internet-áfa jelentős csökkentése (öt százalékra), valamint a közösségek számára a digitális jólét alapcsomag keretén belül biztosított ingyenes internet-hozzáférés olyan kezdeményezések, amelyeket egyöntetűen fontosnak tartanak.
De azt is írják, hogy a digitalizációt az oktatással együtt kell fejleszteni, mert a fejlett infrastruktúra hatékony kihasználásához elengedhetetlen az oktatás színvonalának emelése, csak így leszünk képesek új termékek létrehozására és piaci bevezetésükre.
A HEBC-ben idézik azt a becslést, amely szerint 2030-ban a napjainkban ismert foglalkozások 75 százaléka már nem lesz.
A jövőben több szakképzett, speciális tudással rendelkező mérnökre és technikusra lesz szükség, ezért olyan programok létrehozását javasolják, amelyek
megkönnyítik az átállást a termelői iparágakról a szolgáltató iparágakra.
Magyarország növekedési pályán halad, már látszanak azok az eredmények, amelyek a Made in Hungary (Magyarországon készült) koncepciótól az Invented in Hungary (magyarországi találmány) szemlélet irányába történt váltásnak és a kutatás-fejlesztési rendszer aktuális reformjainak köszönhetőek – szól a következő elismerés. De mindjárt hozzáteszik, annak érdekében, hogy Magyarország továbbra is ezen a pozitív fejlődési pályán maradjon, az Invented in Hungary további népszerűsítését, valamint a nagy értékteremtő beruházások előnyben részesítését javasolják.
És hogy senki előtt se legyen kétséges, mire gondolnak, a HEBC tagvállalati vezetői kifejtik, hogy a gazdasági portfólió diverzifikálására van szükség. Az egyre növekvő automatizálás következtében a technológia számos hagyományos szektorban, például
az összeszerelő-iparban csökkenti a dolgozók foglalkoztathatóságát.
Ennek kapcsán visszakanyarodnak a kályhához. Finnország és Dél-Korea figyelmet érdemlően korán felismerte a magas minőségű oktatásba történő befektetés szükségességét és nagy beruházásokat vonzottak a kutatás-fejlesztésbe.
A nyugati cégekben a rögtönzés és megbeszélés hiánya régi kifogás. Újból és újból felhozzák ezt a HEBC jelentésében is. A befektetésekhez kiszámíthatóságra, kalkulálható szabályozási környezetre és stabil adópolitikára van szükség, az adószabályok gyakori és az érintettekkel nem egyeztetett változtatása negatív hatással van az ország versenyképességére – figyelmeztetnek nem először. És mindjárt megtoldják azzal, hogy bár előrelépés az online pénztárgépek rendszere vagy az Elektronikus Közútiáruforgalom-ellenőrző Rendszer (EKÁER) bevezetése, de az érintettekkel történő előzetes egyeztetés pozitív hatással lenne az új szabályozások végrehajtására, mivel kiszámíthatóbbá válna az új szabályok betartásához szükséges felkészülési idő.
Általában nincs aggodalom a nyugati partnerek körében a mostani gazdasági mutatók megítélésében. Vállalatvezetők azonban, így a HEBC-ben is szeretnék csökkenteni Magyarország függőségét az európai uniós alapoktól. Mi több, utóbbiak arra bátorítják a magyar kormányt, hogy
„gyorsítsa fel az ország gazdaságának integrációját az európai gazdaságba és vezesse be az eurót”.
Kiemelt része a diagnózisnak és terápia-javaslatnak az energia. Az országstratégiát ebben is fontosnak tartanák, egyenesen a következő 100 évre. És megint a dicséretbe burkolt fenntartás. Általánosságban helyeslik Magyarország energiaforrásainak diverzifikációját, írják, noha nyilván pontosan ismerik Paks II következményét, az egyirányú kiszolgáltatottság súlyosbodását. És ha nem lenne untató, megint „széleskörű párbeszéden alapuló” stratégiai megközelítést ajánlanak az ország energiastratégiájának továbbgondolásához.
Érzékelhetően eltérő megközelítésű és hangütésű a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) nemrégiben közzétett „villámfelmérése”, amelyet a Kimagasló befektetői hangulat címmel bocsátottak ki.
Eszerint a hazánkban működő német érdekeltségű vállalatok jelenleg kitűnőnek értékelik gazdasági helyzetüket. A vállalatvezetők válaszai szinte valamennyi kérdésben még derűlátóbbak voltak, mint áprilisban, amikor a kamara konjunktúra-felmérésének eredményei már igen derűlátó üzleti hangulatról tanúskodtak.
Figyelemre méltó, hogy a német érdekeltségű cégek – vagy a kérdést feltevők – mennyire nem tekintik (?) fontosnak az őket körülvevő jogbizonytalanságot és a gazdaság fejlődését gátló egyéb politikai tényezőket.
Forrás: DUIHK
A DUIHK által megkérdezett mintegy 100 vállalat 68 százaléka jónak tekinti saját üzleti helyzetét, mindössze három százalékuk értékelte azt rossznak. Ez az eredmény még a tavaszinál is érezhetően jobb (akkor 55 százaléknál állt a „jó”, és hét százaléknál a „rossz” válaszok aránya), egyúttal pedig ez a 2005 óta mért legjobb érték. Ugyanakkor nem csupán a jelenlegi helyzetet értékelik minden eddiginél jobbnak, hanem a következő 12 hónapra vonatkozó kilátásokat is: a válaszadók 52 százaléka számít saját helyzetének további javulására és csupán négy százaléka annak romlására. A DUIHK felmérései ebben a tekintetben sem mutattak soha ennél jobb arányt – írta jelentésében a kamara.
A DUIHK felmérésében a válaszadók 56 százaléka jelezte, hogy növelné beruházásait a következő tizenkét hónapban, 61 százalékuk pedig létszámbővítést tervez. A DUIHK eddigi felméréseiben soha nem mért még ilyen magas értéket ebben a két kérdésben.
„Közös lista kell Orbán Viktor legyőzéséhez”- nyilatkozta ma Karácsony Gergely. A Párbeszéd és az MSZP miniszterelnök-jelöltje azt reméli, hogy valamennyi ellenzéki párt belátja majd, hogy a siker érdekében együtt kell működni. A közös listán fontos helye lesz Gyurcsány Ferencnek, a DK politikusára az utolsó pillanatig várni kell – hangsúlyozta a Független Hírügynökségnek Karácsony Gergely. Ha viszont az ellenzék nem változtat jelenlegi stratégiáján, akkor a baloldal számára bohózatba fulladhat a választás. A szavazó számára egy ilyen helyzetben a viccpárt a legjobb alternatíva, tehát előfordulhat, hogy a Kétfarkú Kutya Párt komoly befutó helyet szerezhet a parlamenti választásokon.
Karácsony Gergely MTI Fotó: Illyés Tibor
Ma a legnépszerűbb magyar politikus Karácsony Gergely zuglói polgármester. A népszerűséget vajon be lehet váltani arra, hogy az ellenzék közös listát állítson, s ezzel növelje esélyét a választásokon?
Remélem, mert
sokkal inkább hasznos, mint népszerű akarok lenni.
A következő időben azon dolgozom, hogy a jövő év februárjában, amikor lezárul a jelöltállítás közjogi folyamata, akkorra a demokratikus ellenzék pártjai közös listát állítsanak, eközben a koordinált indulás részleteiről is szeretném, ha megállapodnánk.
Az mindössze két hónap, csakhogy a közvélemény-kutatások adatai nem túl hízelgőek. Miből gondolja, hogy ez sikerülhet?
Abból, hogy a választók kormányváltást akarnak, s erre buzdítanak bennünket is. Aki pedig ebben reménykedik, az összefogást akar, s úgy gondolom, hogy ebben bölcsebbek, mint a pártok vezetői. Nem szeretném, ha a demokratikus pártok belenyugodnának a közvélemény-kutatások jelenlegi méréseibe, s pusztán időmérő edzésnek tartanák a tavaszi voksolást a négy év múlva következő választásra, mert azt a választást nem biztos, hogy meg is tartják.
Gondolja, hogy ha a Fidesz a jövő évben is kétharmadot szerez, ahogy ma látszik, akkor utána már nem is lesz választás?
Bármi lehet, főleg ha az elmúlt nyolc év kormányzását, a jogállam felszámolásának lépéseit komolyan vesszük. Továbbá látjuk, hogy
a Fidesz nagyon közel van ahhoz, hogy betiltson egy ellenzéki pártot.
A napnál is világosabb, hogy ez a kormány nem kíván demokratikus versenyben részt venni, ezért ha lehetősége lesz rá, akkor meg is fogja azt szüntetni.
Jelen pillanatban ön számít Orbán Viktor kihívójának, s esetleg legyőzőjének. Mi kell ahhoz, hogy a ma még külön listán induló ellenzék a győzelem érdekében csatasorba álljon?
Úgy gondolom, hogy mindenkinek a közös lista lesz az érdeke.
Ha tudunk hitet és reményt adni a szavazóknak, hogy érdemes elmenni szavazni, akkor nem kétséges, hogy a többség a változásra szavaz majd. Tehát a pártok abban lesznek érdekeltek, hogy részt vegyenek a választás megnyerésében. Erre minden esély megvan, hisz az emberek kormányváltást szeretnének, csak az útját kell ennek közösen megtalálni, s remélem, hogy ezt a kalandos utat meg is találjuk majd.
Molnár Gyula és Karácsony Gergely MTI Fotó: Illyés Tibor
Komolyan mondja, hogy lehet közös listájája valamennyi ellenzéki pártnak, tehát meg tudnak egyezni az LMP, a DK, a Momentum, az Együtt, a Párbeszéd és az MSZP ma még külön utat járó politikusai?
Úgy gondolom, hogy
a DK politikusainak elvi ellenvetésük a közös listával szemben nem lehet, hiszen korábban leginkább épp ők támogatták.
A jövőben pont ezen fogok dolgozni, hogy olyan politikai helyzet alakuljon ki, hogy a többi párttal együtt a DK érdekeit is egy közös lista fogja leginkább szolgálni. Ennek érdekében nem fenyegetni, vagy zsarolni szeretném a politikusokat, hanem a választókat akarom meggyőzni.
A felsorolt pártok vezetőivel volt már alkalma erről tárgyalni?
Még nem, de remélem, hogy még ebben az évben sikerül közös asztalhoz ülni. Jelen pillanatban csak az MSZP és a DK között van tárgyalás, reményeim szerint a következő megbeszélésen már én is ott ülök majd az asztal mellett, és elmondhatom a véleményemet.
Önnek, mint a Párbeszéd-MSZP közös listavezetőjének van beleszólása azok kijelölésébe, akik a pártokat képviselik majd a választáson?
Természetesen nincs, nem is lenne életszerű. Vagy elfogadjuk egymást, vagy nem.
Az Együtt akkor csatlakozna a listához, ha 15 jelöltet állíthatna, miközben a párt tartósan egy-két százalékon van, mi erről a véleménye?
Szerintem minden elképzelésről tárgyalni kell, de ennek a javaslatnak az a gyenge pontja, hogy elengedné az ország körzeteinek 40 százalékát. Ez az ellenzék számára káros lenne, hisz azt üzenné, hogy lemondtak azokról a körzetekről. Olyan megállapodást kellene kötni, amely szélesebb összefogást eredményez, s az ellenzék erejét képes felmutatni.
MTI Fotó: Illyés Tibor
Korábban azt nyilatkozta, hogy szeretne ismert szakemberekből egy árnyékkormányt létrehozni. Politikusokból, vagy szakemberekből állna a kormányzat?
Is-is, de erről februárig, amíg nem születik meg az egyezség a közös listáról, addig nem szeretnék beszélni, mert nem akarom a két dolgot egymással összekeverni. De azt nagyon fontosnak érzem, hogy hús-vér emberek személyükkel hitelesítsék azt a politikát, amit kormányra kerülve folytatni szeretnénk. Azt gondolom, hogy az árnyékkormány megléte bizonyítja majd, hogy a baloldal kész a kormányzásra. Elsősorban a kulcstárcák szereplőit szeretném kijelölni, olyan embereket, akik vállalják, hogy győzelem után már másnap bemennek a minisztériumba és teszik a dolgukat.
Neveket mondana?
Nem, ugyanis nem akarom az együttműködésben résztvevő pártok érzékenységét megsérteni, illetve a jelöltállítási folyamatot megzavarni.
Az árnyékkormányról leghamarabb februárban lesz szó. Addig azonban felállítok egy szakértői testületet.
Ez a tanácsadói testület nem politikusokból, hanem olyan szakemberekből áll majd, akiknek tudása, és respektje egyaránt van.
Neveket itt sem említ?
Egyelőre nem. Jelenleg is tárgyalok egy csomó emberrel, leghamarabb jövő év elején tudom majd bemutatni a csapatot, amelynek tagjai szívesen részt vesznek abban a vállalkozásban, amely Magyarország igazságossá tételét szolgálja.
A kaposvári, a miskolci és a pécsi önkormányzat múlt heti civilek ellen indított támadásaira válaszul 118 civil szervezet emelte fel a szavát. Közös állásfoglalásukbanleszögezik: az érintett civilek támogatást, semmint támadást érdemelnének.
Az elmúlt napokban a kaposvári, a miskolci és a pécsi önkormányzat csupán azért kezdeményezte a civil szervezetek kitiltását a városából, mert bár azok átlátható módon működtek, de külföldi forrásokat használnak fel a helyi közösségek építésére. A pécsi képviselőtestület odáig ment, hogy egy konkrét szervezet, Az Emberség Erejével Alapítvány kitiltására szólította fel a város polgárait, amit később a közgyűlés határozatban is megerősített – emlékeztet az állásfoglalás. Az azt kezdeményező szervezetek teljességgel elfogadhatatlannak tartják az ilyen támadásokat, amelyek rámutatnak arra, hogy mennyire káros és megbélyegző a külföldről támogatott szervezetekről szóló törvény.
„Ezek az újabb lejáratási kísérletek is azt bizonyítják, hogy a jogszabály célja nem más, mint a civil szervezetek megfélemlítése és munkájuk megnehezítése.”
A kezdeményezők várják a további csatlakozókat, s arra kérnek minden állampolgárt, hogy mutassa ki támogatását a helyi civil szervezetek felé személyesen, a közösségi médiában vagy a civil szív viselésével.
Kivált a MoMa vezetéséből Pusztai Erzsébet. A politikus egyéb elfoglaltság és családi okok miatt távozott.
A szombati közgyűlésén Jávor Judit – középiskolai tanárt – választották meg elnökségi tagnak, az alelnöki posztot pedig Kajdi József jogászra, a MoMa alapítójára, korábban az Antall-kormány kormányhivatalának vezetőjére bízták.
A párt továbbra is kitart az 500 napos program mellett, amelyet bal- és jobboldaliak egyaránt el tudnak fogadni – tudatja a kiadott közleményük. A MoMa a legfontosabb célkitűzésének a koordinált indulásról való megállapodást tartja, s ugyan képes és hajlandó a közelgő választásokra országos listát állítani és saját miniszterelnök-jelöltet megnevezni, de mivel továbbra is esélyt kíván adni a demokratikus ellenzéki pártok megegyezésének, ezért ezt egyelőre nem teszi meg. A MoMa nem marad ki a választási együttműködésből, ugyanis annak, mint önálló párt, a részese lesz és hisz abban, hogy 2018 nem a lázadás, hanem a demokrácia éve lesz.
A párt közleménye vélhetően ezzel arra utal, hogy a Demokratikus Koalíció által összeállított listán – a korábban sugalltak ellenére – nem szerepel sem Bokros Lajos, sem más MoMa-s politikus.
Várhatóan 2020-tól megváltozik a KKV besorolás feltételrendszere, ami a hazai KKV szereplők számának növekedését fogja eredményezni. A jogszabályváltozással több vállalkozás lehet uniós pályázati források és adókedvezmények jogosultja.
Jelenleg azt még nem tudni, hogy az Európai Bizottság a pénzügyi mutatók és az alkalmazotti létszám megemelésével fogja növelni a KKV-k számát, vagy a besorolási kritériumok teljes újragondolásával, egy rugalmasabb, a gazdaság valós folyamataihoz jobban illeszkedő szabályozást fog kidolgozni. A cél azonban egyértelmű, a KKV-k számának növelésével, minél több cég számára elérhetővé tenni, a különböző támogatásokat és adókedvezményeket – mutat rá az Opten közleménye.
S hogy ez miért érdekes? Mint ismert, az Európai Unió támogatási rendszerében, különös tekintettel a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program (GINOP) felhívásaira, a legtöbb támogatás kedvezményezetti köre a KKV szektor szereplőiből kerül ki. A nagyvállalatok a támogatások jelentős részéből ki vannak zárva, ezért a cégek számára egyáltalán nem mindegy, hogy melyik besorolásba kerülnek. E mellett pedig a hazai támogatások és adókedvezmények jelentős részének is e vállalkozások a címzettjei.
Forrás: Opten
A tervezett jogszabályváltozás arányaiban Nyugat-Európában több céget fog érinteni, mivel ott a KKV aránya kisebb a cégstruktúrában, mint hazánkban. Magyarországon, bár valószínűleg kevesebb cég fogja elveszíteni nagyvállalati státuszát, mivel ezek a cégek számítanak a gazdaság motorjának, nem mellékes, hogy milyen források és kedvezmények nyílnak meg számukra a KKV besorolás megváltozásával.
A mai besorolás
A 2004. évi XXXIV. törvény alapján KKV-nak minősül az a vállalkozás, amelynek az összes foglalkoztatotti létszáma 250 főnél kevesebb, és éves nettó árbevétele legfeljebb 50 millió eurónak megfelelő forintösszeg, vagy mérlegfőösszege legfeljebb 43 millió eurónak megfelelő forintösszeg. E kategórián belül a törvény megkülönböztet mikro- kis- és középvállalkozási méretet is. Kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg. Mikrovállalkozásnak pedig az a vállalkozás minősül, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 10 főnél kevesebb, és éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg.
Nem minősül KKV-nak az a cég, amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni külön vagy együtt eléri a 25%-ot.
Emellett a pénzügyi és létszámadatokhoz hozzá kell számítani a vizsgált cég esetlegesen meglévő partner- és a kapcsolt vállalkozásainak adatait is. Mindezt két egymást követő üzleti évre.
Magyarországon a működő cégek 99,32%-a tartozik ebbe a kategóriába, arányuk az elmúlt 4 évben enyhe csökkenést mutatott. Ezen belül az egyéni vállalkozásokat és az őstermelőket nem számítva, a hazai működő cégek 1,67%-a minősült 2016-ban közép-, 5,52%-a kis-, 92,13%-a pedig mikrovállalkozásnak. A mikrovállalkozások számára a különböző pénzügyi források megszerzése és a kedvezmények igénybevétele biztosíthatja versenyképességük fenntartását, ami hosszú távon egy egészségesebb cégbázis kialakításához vezethet.
„Most nem kezdenék politizálni” – nyilatkozta Bárándy Gergely a Független Hírügynökségnek. Az MSZP országgyűlési képviselője azt mondja, ma az ellenzékben vannak olyan egy-két százalékos pártok, amelyekre a kutyáját sem bízná. Úgy látja: az emberek többsége kormányváltást akar, de nem lát alternatívát. Pedig összefogással még mindig leváltható lenne az illiberális maffiaállam. Mindannyiunk érdeke lenne az egyetlen ember korlátlan és korlátozhatatlan hatalmának széttörése. Bárándy úgy véli: rosszat tett az MSZP-nek Botka László lemondása, ugyanakkor úgy véli, Gyurcsánynak – aki most száznyolcvan fokot fordított a véleményén – illett volna saját magától hátrább lépnie. Nem tette, de szerinte a társadalom ki fogja kényszeríteni a közös listát. Az egyéni jelöltek esetében nem tartaná károsnak a Jobbikkal való technikai koordinációt, mert az igazi veszélyt Orbán Viktor és a maffiaállam továbbélése jelenti.
Itt beszélgetünk a Képviselők Házában, az MSZP-s irodájában…
Igen, persze.
Nincs még meg az LMP-s irodája?
Haha.. Ez egy igazi kacsa volt, és egyszer már erre reagáltam is. Abban ugyanis, amit leírtak, semmilyen racionalitás nem volt. Egyrészt a törvény szerint legalább fél év kell ahhoz, hogy egy képviselő másik frakcióba üljön át. Ennyi már nincs hátra a ciklusból. Másrészt, ami a jövőt illeti, a hír akkor jelent meg, amikor az LMP már elfogadta a saját országos listáját. Ennek az akciónak annyi volt az értelme, hogy újra zavart lehessen kelteni.
Annyi igaz, hogy szimpatizál az LMP-vel?
Az LMP számomra egy szimpatikus párt. Szívesen látnám a demokratikus összefogásban. Azt tartanám célravezetőnek, ha minden demokratikus ellenzéki párt közösen indulna, egy listán, ami – látja – teljesen azonos a pártom álláspontjával. A mai választási rendszerben ez az egyetlen esély arra, hogy le tudjuk bontani a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Emellett, határozott véleményem szerint a pártoknak 2018 után el kell gondolkodniuk azon, hogy miként fogjuk a demokratikus oldalt, egyelőre úgy tűnik, sajnos az ellenzéki oldalt megerősíteni, és ebben a folyamatban az LMP-nek is kell, hogy legyen szerepe. Örülnék annak, ha ez a közös gondolkodás mielőbb elindulna az ellenzéki pártok között.
Ha most kezdene politizálni, csak hogy ne engedjem ki ebből a kérdéskörből, melyik pártot választaná, az MSZP-t, vagy az LMP-t?
Most nem kezdenék politizálni.
Most nem kezdene politizálni.
Most nem kezdenék.
És miért nem?
Azért, mert, ha most kezdenék, külső szemlélő lennék. Egy külső szemlélőnek pedig, ami ma az ellenzéki oldalon látszik, az elkeserítő. Állandóan új és új ötletek kerülnek elő, sokszor öncélú és kicsinyes taktikázás folyik, ahelyett, hogy a valódi megoldás felé mennénk. Még mindig nem lefutott a választás, de ahhoz, hogy legyen bármi esélyünk, józanság lenne szükséges a pártok részéről. Egy, a Fidesz frakcióvezetőjével folytatott politikai vitában azt mondtam, nem csodálom, ha kívülről úgy látják az ellenzéki oldalt, hogy „ezekre még a kutyámat se bíznám rá.” Sokan bíráltak ezért, de ma is így gondolom: egy-két százalékon álló pártok lemondják a közös ünnepeinket, nem hajlandóak arról tárgyalni, hogy egy közös listán induljunk el, pusztán azért, hogy fél, vagy egy százalékkal feljebb tolják a népszerűségüket. Olyan ajánlatokat tesznek, amelyek nyilvánvalóan komolytalanok, legutóbb például, hogy egy 1 százalékos párt 14 körzetben indítson jelölteket, míg egy 10 százalékos 26 körzetben. Ez számomra elfogadhatatlan, és elkeserítő. Ezt a képet sugározzuk a társadalom felé, ennek a következménye az, hogy a kormánypártok magasan vezetnek.
A választások után a kép mindenképpen tisztább lesz, csak nem mindegy, milyen áron.
Meglep ez az elkeseredett hang, hiszen ön fiatal politikusként szép karriert futott be már eddig is, ilyenkor arról szoktak ábrándozni, hogy mit tennék, ha az én kezembe kerülne az irányítás, nem pedig arról szólni, hogy elegem van a politikából. Milyen trauma érte, hogy így beszél?
Nem ért trauma, és nem én vagyok kiábrándult, hanem, ahogy látom, az ellenzéki oldal szavazói azok. Ha, mondjuk egy holland, egy angol, egy amerikai, egy belga politikus vagy választópolgár elé tennénk azt a két adatot, hogy az emberek túlnyomó többsége kormányváltást akar, mégis a kormánypártok vezetnek toronymagasan, valószínűleg mérési hibára gyanakodna. Ennek az oka pedig egyszerű.
Az emberek kormányváltást akarnak, de nem látják az alternatívát. Ezt az alternatívát kellene felmutatnunk a választásig hátralévő időben.
A kérdésére azt mondtam, hogy most nem kezdenék politizálni. Ez azonban nem azonos azzal, hogy abba akarnám azt hagyni. Mindenkinél eljöhet ez a pont is, de ez nem most van. Most az a kötelességem, hogy azon a területen, ahol én tevékenykedem, a lehető legjobbat nyújtva alternatívát kínáljak a választóknak. Vagyis meggyőzzem az embereket arról, hogy az a közjogi gondolkodás, amit az MSZP-ben képviselek, képviselünk, az ország javára válna.
Egy mondatban összefoglalva, ez mit tartalmazna?
Egy mondatban nehéz, de ha mégis, akkor azt hangsúlyoznám, hogy szeretnénk a negyedik magyar köztársaságot létrehozni.
Akkor bővebben…
Abból kell kiindulnunk, hogy a közjogi programunknak mi a legfontosabb feladata. Nem más, mint az illiberális maffiaállam, a NER lebontása közjogi kereteinek megteremtése. A rendszer, ami ma Magyarországon működik, az egy XXI. századi autokrácia. Aki a XX. századi diktatúrákhoz szeretné ezt hasonlítani, tévúton jár. Teljesen más a természete ezeknek a rendszereknek. A hatalomtechnikai megoldás más, de a lényeg persze ugyanaz. Egyetlen ember korlátlan és korlátozhatatlan hatalmának biztosítása. Ilyen rezsim az orosz, a török, az azeri, a kazah, a fülöp-szigeteki, stb. Mind Magyarország új jóbarátai… Egyre többen írják le azt, hogy e rendszereknek melyek az általános jellemzői. És ami érdekes, ezekhez a jellemzőkhöz mindhez hozzá lehet rendelni a magyar elemeket. Legfontosabb elvi tételük, a „győztes mindent visz.” Magyarországon ennek legeklatánsabb példája az Országgyűlés Igazságügyi bizottsága elnökének örökbecsű mondata – Tocqueville után nagyon szabadon: „a demokrácia a többség diktatúrája a kisebbség fölött.” De számos példa van erre kormánypárti országgyűlési képviselők részéről is, melyeknek lényege, hogy amikor az ellenzék alkotmányossági problémákról, vagy a demokrácia szintjének csökkentéséről beszél, a válaszuk az, hogy ők nagy arányban nyerték meg a választásokat, s ez alapján felhatalmazásuk van a bírált terv megvalósítására. További ilyen elv a szuverenitás hangsúlyozása. Magyarországon erre számos példa volt. A Brüsszellel vívott szabadságharc, az idegen érdekeket szolgáló milliárdos által pénzelt civil szervezetek elleni kormányzati és törvényalkotási fellépéssorozat, a Velencei Bizottság véleményének rendszeres megkérdőjelezése szuverenitási alapon, stb. Eszközük a közelmúlt történelmének újraírása.
Számos XXI. századi autokráciában megfigyelhető jelenség, hogy a kormányzó erők legitimációjának megfelelően szabják át az ország történelmét. Magyar példaként:
2016-ban egyértelmű törekvése volt a kormánynak az, hogy az 56-os szabadságharc megemlékezésein a fókuszba az egyszerű forradalmárokat, a „pesti srácokat” emeljék, s az állami vezetőkről – akik többségükben kommunisták voltak – szó se essen.
További elem még a demokrácia újradefiniálása. Magyarországon mindez nem igényel hosszú indokolást, talán elegendő, ha a miniszterelnök illiberális államról tartott beszédére utalunk. De ide kívánkozik a köznyelvben NER-ként meghonosodott kifejezés is, melyet sokan a maffiaállam szinonimájaként, mások egyszerűen az Orbán-rendszer meghatározójaként emlegetnek. S még folytathatnánk. Még nem tartunk ott, mint Putyin Oroszországa, vagy Erdogan Törökországa, de közelitünk hozzájuk. Nos ezt a folyamatot kell megállítanunk. Ehhez van egy jól definiálható közjogi programunk az új választójogi rendszertől a korrupcióellenes ügyészség felállításán keresztül, az új bírósági igazgatási modellen át a közvetlen köztársasági elnök választásig…
Már meg ne sértődjön, de nincs önnek egy kis tudathasadása?
Már miért lenne?
Mert abban a pillanatban, amikor elkezd szakmai kérdésekről beszélni, háttérbe szorul az az énje, amelyik el van keseredve, magába van zuhanva.
Dehogy vagyok magamba zuhanva, ez félreértés. Az igaz, hogy ha szakmai kérdésekről van szó, akkor fellelkesülök, mert azokról pontosan és részletesen el tudom mondani, hogy mit szeretnék elérni. Amelyek ezen kívül esnek, azok nem rajtam múlnak. S ha már itt tartunk, a programjaink biztosan nem képezik akadályát az együttműködésnek. Az ellenzéki pártok megismert szakmapolitikai elképzelései között – leszámítva talán a Jobbikot – igen nagy az átfedés. Vannak persze különbségek, de ezek nem áthidalhatatlanok. 2012-ben a teljes közjogi programról, 2017-ben pedig a választójogi rendszerről sikerült is elég gyorsan kompromisszumos javaslatot alkotnunk. Utóbbi ott van a parlament előtt. Ráadásul, meggyőződésem, hogy az ellenzék személyi összetétel tekintetében is állja a versenyt a mai kormányoldallal, sőt, jobb a kínálata.
Van tehát program, tapasztalat, humán erőforrás, csak egy feladatunk lenne: létrehozni a jelenlegi választási rendszerben győzelemre esélyes szövetséget.
Ezért ehhez hozzátennék még valamit: rendet kellene tenni a fejekben és az egymás közti viszonyokban, a szocialista párton belül is. Apropó, belső viszonyok. Azt mondják, most ön azért került egy kicsit marginális szerepbe, mert Botka László csapatához tartozott. És ha már Botka: most mintha igazolva látnák többen a szocialista párton belül a Gyurcsánnyal kapcsolatos véleményét, főként azért, mert a DK elnöke most homlok egyenest az ellenkezőjét mondja annak, amit korábban – még Botka működése alatt – hirdetett…
Dehogy vagyok marginális szerepben. Mindig is szakpolitikusnak tartottam magam. Most is az vagyok. Annyit járok a TV-be és annyit szólalok fel a parlamentben, mint utoljára 2010-2011-ben az alkotmányozáskor. Hozzáteszem, hogy aki a pártunk jelenlegi helyzetében kiszorítósdit szeretne játszani, az ostoba és felelőtlen. Egy ereje teljében lévő pártnál ez lehet a politika része – sajnos ilyen ez a világ – de aki ma az MSZP-ben ilyesmin gondolkodik, az a párt létét és jövőjét veszélyezteti. Botkával folytatom: én nem tartozom senki csapatához. De szerintem az MSZP-nek, sőt, az ellenzéknek nagyon rosszat tett, hogy ő lemondott. Aki ezért dolgozott, annak lelke rajta. Állítom, hogy jó miniszterelnök-jelölt volt, s jobban állnánk vele, mint nélküle. A törekvéseit illetően persze voltak vitatható dolgok, például éppen az, amit Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban megfogalmazott, bár abban tökéletesen egyetértek vele, hogy az ország legnépszerűtlenebb politikusának magának kellene annyi józan belátásának lennie, hogy félreáll és nem terheli meg az együttműködést a saját személyével. De igaz: ennek csakis a saját döntésén kellett volna alapulnia, nem pedig egy másik párt képviselőjének elhatározásán.
Szerintem, könnyebb lenne egy szélesebb körű szövetséget összehozni, ha Gyurcsány maga döntene úgy, hogy hátralép. De ezen már túl vagyunk, s az látszik, hogy Botka Laci álláspontja csak egy kellemes hivatkozási alap volt a DK számára.
Mert most, hogy Gyurcsány személye már nem akadály a részünkről, miért is nincs közös lista? Gyurcsány álláspontot változtatott. Hat éven keresztül beszélt arról, hogy közös lista, közös jelöltek, közös miniszterelnök-jelölt, ez a győzelem forgatókönyve, pár hete viszont pont az ellentétjét hirdeti. Nem akar közös listát és miniszterelnök-jelöltet, és nem értem miért nem. Nem értem, miért ez a fordulat. Egy volt miniszterelnöknek kellene annyi felelősségérzettel rendelkeznie, hogy elsősorban az ország érdekeit nézze, és csak másodsorban a pártjáét. Az ország érdeke most az, hogy az Orbán-rezsimet leváltsuk, de legalább a kétharmados győzelmét megakadályozzuk. Ebből a szempontból marginális kérdés, hogy melyik párt hány képviselője jut majd be a parlamentbe.
Akkor most azt kérdezem: áprilisig van esély arra, hogy bármi megszülessen a közös álmokból?
A Demokratikus Koalícióval előrehaladottak a tárgyalások, így arra minden esély megvan, hogy a koordinált indulásban meg tudunk állapodni. Abban is bizakodóak lehetünk, hogy egy közös miniszterelnök-jelöltet elfogadnak. A közös listára már nem esküdnék meg, de mert szerintünk ez vezetne eredményre, kitartunk az álláspontunk mellett. Már csak azért is, mert van egy olyan érzésem, hogy a társadalom felhajtó ereje, amely elvárja tőlünk az együttműködést, ki fogja kényszeríteni a közös indulást. A Momentummal, az LMP-vel nem tartom valószínűnek, ők túlságosan elzárkózóak. Talán később egyes körzetekben a koordináció életszerű.
A realitás tehát ma az, hogy a DK-val meglegyen a megállapodás az egyéni körzetekben és Karácsony Gergelyt el tudjuk fogadni közös miniszterelnök-jelöltnek.
Ilyenformán a Párbeszéd része lesz az együttműködésnek, ugyanígy a Liberálisok is, de dolgozni azért és reménykedni abban, hogy az összefogás még szélesebb körű legyen, azt szabad és kell.
Ön hogyan gondolkodik a Jobbik-kérdésről? Sokan mondják, hogy egy náci párttal nem lehet még gondolati szinten sem együttműködni, mások szerint ezzel a Jobbikkal, a Fidesz, mint nagyobb veszély leváltása érdekében igenis össze kell fogni. Ön mit mond?
Először is: nem mondom, hogy a Jobbik náci párt. Vannak benne ilyen nézeteket valló emberek, de egyre kevesebben. Most egészen mást hirdetnek, mint a parlamentbe kerülésükkor tették, középre húzódnak. Bármi is motiválja őket erre, az országnak biztosan hasznára válik, hogy ha egy párt a szélsőjobb oldalról középre húzódik, s elnyomja a radikálisait, a maradék náci nézeteket valló tagjait. Hogy ez mennyire hiteles, a lelkükben mennyire őszinte, azt majd később megítéli a Jóisten. Amúgy nem egy ilyen változás volt már a politikában. Legutóbb 94’ és 98’ között lett liberálisból keresztény konzervatív a Fidesz. Szóval, amikor ők e folyamat hitelességéről beszélnek, megmosolyogtató. Nem véletlen, hogy a liberális és baloldalon egyaránt hallani pozitív véleményeket, már ami a taktikai megállapodások szükségszerűségét illeti. Így beszélt Heller Ágnes, Rangos Katalin, vagy az Élet és Irodalomban Felcsuti Péter is.
Senki nem koalícióról beszél, de még csak közös listáról sem, hanem a Fideszre írt torz választási rendszer miatt indokolható technikai koordinációról. Főképpen úgy, hogy a másik oldalon a kormánypártok radikalizálódását látjuk.
Nem csak a diktatórikus reflexeiket értem ezalatt. A náci Németország óta nem volt példa arra, hogy közpénzből finanszírozott állami kampány szított volna idegenellenességet. Nem véletlen, hogy Gaudi Nagy Tamás, Morvai Krisztina, vagy a goj motorosok élesen bírálják a Jobbik mai vezetését és éppen a Fideszben látják a jövőt, a Fideszben látják azt a helyet, ahova nekik tartozniuk kell. De külföldön sem Angela Merkel példaképe Orbán Viktor, hanem a szélsőjobboldali Marine le Pen. S annyi jót már régen hallottam a magyar miniszterelnökről, mint egy delegációban az osztrák szabadságpárti képviselőktől. Mielőtt még bárki félreértené, nem a Jobbikot dicsőítem, hanem a Fideszt bírálom élesen. Ma ugyanis az igazi veszély Orbán Viktor és illiberális maffiaállama. A kérdés tehát úgy vetődik fel, hogy miként váltsuk le a NER-t, s hogy ez kinek mit ér meg. Ezért merül fel egyre több emberben annak a lehetősége, hogy ehhez a Jobbikkal is koordinálni kell. S éppen ezért tartom anakronisztikusnak és rövidlátónak pártunknak azt a közleményét, amelyet a hétvégi jobbikos tüntetéssel kapcsolatosan fogalmazott meg, amelyben nácinak nevezte a Jobbikot, és hiteltelennek ítélte, hogy a demokrácia védelmében, az Állami Számvevőszék durva büntetése miatt rendez tüntetést.
Hadd emlékeztessek a CEU-ügyre: ahol a Jobbik ugyan folyamatosan hangsúlyozta, hogy nem szereti azt, ami a CEU-n zajlik, nem ért egyet az oktatóival, mégis elutasítja a Fidesz törvényét, mert „ma téged, holnap engem” tesznek tönkre… Ez a hozzáállás lett volna követhető és követendő ebben az esetben is.
Nem arról szól ugyanis a történet, hogy a volt fideszes oligarcha, Simicska Lajos által finanszírozott Jobbik mellett kell kiállni, hanem a jelenséggel szemben: a demokrácia-ellenes, az autokratikus lépésekkel szemben. Azzal szemben, hogy a Fidesz a politikai ellenfeleit diktatórikus módszerekkel akarja kiiktatni. Bármi is a véleményünk a Jobbikról. Nyilvánvaló a helyzet. A jogszabályok szerint független Állami Számvevőszék élére a Fidesz oda állította a saját országgyűlési képviselőjét, akinek most kiadta az utasítást egy ellenzéki párt tönkretételére. Holnap majd az MSZP-re, holnapután meg az LMP-re adja ki ugyanezt. Ismétlem: ma engem, holnap téged… Ezért is kötelességünk mindent megtenni, nekünk országgyűlési képviselőknek azért, hogy a Fidesz ne vezethesse tovább ezt az országot. Már most a félelem uralkodik. Nem sokan vannak, akik megengedhetik maguknak a kormány nyílt bírálatát. Van aki maga, s van, akinek a rokona dolgozik a közszférában. Van, aki a vállalkozását félti – joggal. Annak a pár tucat képviselőnek, akit ellenzékiként megválasztottak, mindent el kell követnünk a változásért. Deák Ferenc írta 1840-ben a követjelentésében: „Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény” Aztán 48’-ban mégis tagja lett az első felelős magyar kormánynak, majd később elvezette az országot a kiegyezésig.
Ma az Auguszták ünneplik a névnapjukat, mellettük négy, nagyon ritka név birtokosai is ott sorakoznak a mai kiemelt névnapok között: Karácsony, Zajzon, Gracián, Graciána. Az ünnepek előtti utolsó hétre ráfordulva lehűlt az idő, de messze még az igazi, kemény tél. Országos faggyal indult a nap, s délután is csak +2 fok körüli hőmérséklet lesz. Különösebb szél és csapadék nem várható.
Népszava – Ha harcolsz, esetleg túléled
Évente több száz beteg hal meg a hepatitisz C (májmoly) miatt, pedig 2014 óta van olyan szer, amely a betegek 95 százalékának teljes gyógyulást garantál. Csakhogy ezt a készítményt, mivel a kezelés betegenként 15-20 millió forintba kerül, a hazai egészségbiztosító a regisztrált 4000 betegből 1500-1800-nak tudta csak a finanszírozni. (Jövő januártól egy sikeres ártárgyalás nyomán, elvileg valamennyi beteg hozzáférhet már a kezeléshez.) Eddig, azért, hogy a 6 milliárdos keretbe beleférjenek, „sorba állították” a betegeket és azoknak engedélyezték csak az új terápiát, akiknél a régi, 2-2,5 millióba kerülő interferon kezelés hatástalannak bizonyult – írja a Népszava, amely alaposan körbejárta a témát, kifaggatott egy érintettet, aki elmesélte, hogyan lehet „kijátszani” – külföldi segítséggel, gyógyszerfutár bevonásával – a rendszert. A leletével megkeresett egy közismert német hepatológust és az ő segítségét, s második véleményt kért tőle. Ő irányította egy kezelési aktivistához, aki szervezetével évek óta segít Kelet-Európában és Közép-Ázsiában a generikus gyógyszerek beszerezésében, hogy a rászorulók gyógyszerhez jussanak.
A hatóanyagokra vonatkozó recept alapján, előre fizetés után négy nap alatt megkapta a gyógyszert, amitől négy hónap után meggyógyult.
A szakértő pedig megerősítette, hogy a megoldás működik, annyi szépséghibával, hogy az ilyen esetekben a betegeknek egyedi engedélyt kellene kérniük az Országos Gyógyszerészeti és Élelmiszer-egészségügyi Intézettől (OGYÉI). A szakember elmondta azt is, hogy nagyon sok készítményt – olykor hiánycikkeket, vagy Magyarországon még forgalomban nem lévő orvosságokat – gyógyszerfutár cégekkel szereztetnek be maguknak a betegek. Évente körülbelül tízezer ilyen egyedi kérelem érkezik az OGYÉI hivatalába.
Magyar Nemzet – Kétes fideszes üzlet: fordulat a nyúlketrecgate-ügyben
Hadházy Ákos, az LMP társelnöke alig két hónapja számolt be a heti rendszerességgel megtartott korrupcióinfóján arról, hogy Varga Gábor fideszes országgyűlési képviselőhöz köthetően – parlamenti padtársához, Simonka Györgyhöz hasonlóan – különös családi üzlet zajlik. Mindkét kormánypárti politikus rokonai ugyanis egy-egy kiterjedt cégháló tagjai, s ezek a vállalkozások gyakran európai uniós pénzzel is gazdagodnak. Különbség ugyanakkor kettejük közt, hogy míg Simonka György esetében – aki amúgy maga is feltűnik egy-egy cégben – vér szerinti rokonok a cégek tulajdonosai, addig a Varga Gáborhoz köthető vállalkozásoknál a rokonság a felesége hozzátartozóinál mutatható ki. Ugyanakkor a trükk mindkét esetben többnyire ugyanaz: miközben a hálózat egyik tagja megnyeri a brüsszeli forrást, egy másik elhozza az arra kiírt közbeszerzési eljárást. Két érdekes uniós pályázatot ismertetett néhány hete az LMP politikusa, mindkettő Varga feleségének családjához köthető. A hitvesi rokonsághoz tartozó cégek közül kettő is elnyert összesen 40-40 millió forintot nyúltenyésztő telep létesítésére Bikácson. Ezekről számol be részletesen a polgári napilap, amely érdekes hirdetésekre bukkant, amely azt bizonyítja, hogy a soha nem használt, uniós pénzből beszerzett kereteket most árulják.
Magyar Idők – Az egymilliomodik
A fenti címmel jelent meg a kormányhű napilap publicisztikája, amely azt a kormány számára örömteli hírt zenésíti meg, hogy az egymilliomodik honosított külhoni magyar és családja szombaton ünnepélyesen letette az állampolgársági esküt a Sándor-palotában. „Az első Orbán-kormány kezdte a magyarigazolvánnyal, majd a második folytatta a 2010-es állampolgársági törvény megalkotásával, a harmadik idején pedig elérték a milliomodik magyart” – emlékeztet a lap, amelynek szerzője szerint most
a 2011 januárja óta tartó nemzetpolitikai sikertörténet újabb főfejezethez érkezett, „éppen két évvel Trianon századik évfordulója előtt”.
A Kárpát-medencében, Magyarország határain kívül élő csaknem két és fél millió magyarból egymillió immár közjogi értelemben is a magyar nemzet részévé vált, az egységes politikai nemzethez tartozik.
„Az emberek a határnál, a buszon vagy az autóban magyar okmánnyal igazolják kilétüket, és még véletlenül sem a másikat, a régit veszik elő – ebben a kis döntésben benne rejlik mindennek az érzelmi jelentősége. Ha a nemzet egyetlen nagy szolidaritás, akkor a honosítás erős közjogi kapcsával most már nemcsak kultúr-, hanem államnemzetként is az” – szögezi le a szerző.
Magyar Hírlap – Egy elfelejtett tüntetés
„Azt a néhány száz, jobbikos becslések szerint néhány ezer embert ugyanis bajosan lehet tényezőnek tekinteni, pláne ha abból indulunk ki, hogy a Simicska-média szerint a cukiskodó formáció immár az Orbán-kormány első számú kihívója. Sőt a balliberális 444 által meginterjúvolt lelkes támogató szerint egyenesen a leváltója” – indul a szélsőjobbos lap publicisztikája, amely arra hegyezi ki a mondandóját, hogy mennyire abszurd ez az összefogás.
Felidéz „egy nem is a történelem ködébe vesző eseményt, amelyen jóval többen vettek részt, mint a mostani minicsődületen, ráadásul a Kossuth téren volt, és bizony valamennyi parlamenti párt képviseltette magát rajta” – írja a szerző, a 2012. decemberi demonstrációt visszaidézve, amelynek apropóját bizonyos Gyöngyösi Márton jobbikos honatya nemzetközi visszhangot keltő szónoklata váltotta ki, amelyben nemes egyszerűséggel a magyarországi zsidók listázását vetette fel. Akkoriban szélsőségesék még holokauszt-emlékműveket köpködtek, cigányoztak, nem volt tehát akkora meglepetés a vészkorszaki hangulatot idéző nyilatkozat, a felháborodás mégis összehozta az antiszemitizmust elutasító formációkat. Így történhetett, hogy például Rogán Antal a Fidesz, Bajnai Gordon az Együtt és Mesterházy Attila az MSZP színeiben közösen utasította el a vállalhatatlan eszméket, konkrétan a Jobbikot.
„Egy szó mint száz: volt itt már széles körű összefogás ügyek mentén, csakhogy öt évvel ezelőtt ez a közös nevező éppen a Jobbik által képviselt ideológia elutasítása volt.
Mindezek tükrében nem kicsit furcsa, hogy az immár a Spinozába járó pártvezér most azokkal „fogott össze”, illetve azok csatlakoztak hozzá, akik számára pár éve még vállalhatatlan volt a náci romantika. A kirakat persze más, a személyek azonban jórészt ugyanazok, Toroczkai és társai botrányos világnézete aligha maradt hátra valamiféle politikaváltoztató Macskafogó bendőjében”. Ez opportunizmus – minősít a szerző.
Napi szinten kapnak gyűlölködő telefonokat, e-maileket, kommenteket, köztük olyanokat is, amelyek erőszakkal fenyegetnek – ezt mondta Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke. A Független Hírügynökségnek adott interjúban beszélt a nemzeti konzultáció ellen indított perről, az Európai Parlamentben tartott meghallgatásról, a kormány civilek elleni támadásáról és a börtönökből való kitiltásról is. Azt is elmondta, mit gondol, amikor Soros-bérencnek nevezik őket.
Pardavi Márta Fotó: FüHü
Mit szól ahhoz, hogy a bíróság elnapolta a nemzeti konzultáció ügyében indított pert?
Igazából nem lepődtünk meg, mivel voltak olyan szakértői anyagok, amelyeket csak napokkal a tárgyalás előtt adhattunk be, és időbe kerül, míg az alperes Miniszterelnöki Kabinetiroda és a bíróság áttanulmányozza őket.
Mi az, amit a konzultációban pontosan sérelmeznek?
A fő problémánk az, hogy ami az 5. kérdés magyarázó szövegében a Helsinki Bizottsággal kapcsolatos, az a megítélésünkre ártalmas. Úgy állítja be a munkánkat, mintha azon dolgoznánk, hogy a Magyarországon levő külföldiek, ha bűncselekményt követnek el, enyhébb büntetést kapjanak.
Erről szó sincs.
A Miniszterelnöki Kabinetiroda ügyvédje azt mondta, hogy ez egy vélemény, de a kabinetiroda kiadott egy közleményt, hogy nem, ezek tények. Erről mit gondol?
Mi azt gondoljuk, hogy ez nem vélemény, hanem tényállítás. Egyébként alkotmánybírósági döntések kimondják: szemben az állampolgárokéval, a kormány „véleménye” nem élvez védettséget.
A kormányközeli sajtóban jelent meg, hogy Önök „egy rettegett terroristát pátyolgatnak”. Mit szól ehhez?
Teljesen egyértelmű, hogy aki ma Magyarországon a menekültek ügyében vagy a menedékjoggal kapcsolatban, mondjuk az emberi jogokra helyezve a hangsúlyt szólal meg, arra a kormány és emberei kígyót-békát kiabálnak. Ez a „külföldi megrendelésre dolgozó álcivil szervezettől” a „terroristákat pátyolgat” megbélyegzésig terjed. Fontos elem a bevándorlásellenes kormányzati kampányban, hogy az Európában ténylegesen megtörtént terrorista cselekményekkel próbálják összemosni a menedékkérők érkezését.
A menedékkérők közül mindegyiknek joga van ahhoz, hogy tisztességes eljárás keretében bírálják el a kérelmét,
így ennek a konkrét ügyfelünknek is. Az egy teljesen szokványos dolog, hogy a Helsinki Bizottság jogi segítséget nyújt egy menedékkérőnek, akinek az esetében felmerül, hogy ha visszaküldik, akkor a származási országában kínzásnak lenne kitéve.
Mi nem a terroristáknak nyújtunk segítséget, hanem azoknak, akik attól tartanak, hogy ha hazaküldik őket, akkor súlyos emberi jogi sérelem éri őket.
Ebben a konkrét esetben az ügyfelünk hosszú éveken keresztül jogszerűen tartózkodott Magyarországon, pont azért kapott védelmet a magyar államtól, mert visszaküldése esetén a hazájában kínzásnak lenne kitéve. Ezt a védelmet vonták meg tőle. Emiatt nyújtottunk neki jogi segítséget. A kormánysajtó úgy tesz, mintha csak tavaly derült volna ki, hogy kurd szeparatista erők „besorozták” ügyfelünket, aztán a török hatóságok elítélték őt emiatt. Ez már kezdettől fogva, 11 éve ismert volt a hatóságok előtt. Ehhez képest mi tavaly óta visszük az ügyét, mert megvonták a védelmet tőle, és szerintünk ez helytelenül tették.
Az évek során számtalan hasonló ügyben jártunk el. Az, hogy most hirtelen terroristaként bukkan fel a sajtóban, olyan lapokban, ahol a Helsinki Bizottságról naponta jelennek meg lejárató, kifejezetten besározó cikkek, jól illeszkedik abba az egyébként alacsony színvonalú lejárató kampányba, amit a Helsinki Bizottság és más független civil szervezetek ellen folytatnak. Azt a két évtizedes tevékenységünket, hogy ingyenesen nyújtunk jogi segítséget, próbálják úgy beállítani, hogy ezt a lejárató kampányt szolgálja. Mondjuk ki: a választási kampányban az egyik fő üzenet az idegenellenesség.
A másik, amivel rendszeresen vádolják Önöket, az az, hogy a Helsinki Bizottságot „Soros György tömi ki pénzzel. Valóban?
Egyfelől sokszor hallatszik az a hamis állítás, hogy a civil szervezetek, vagy konkrétan a Helsinki Bizottság titkolja, hogy milyen forrásokból gazdálkodik. Idén például 2017. május 31-ig kellett a civil szervezeteknek a pénzügyi beszámolóikat elkészíteni, mi is határidőre megtettük, ahogyan 14 év óta minden évben, úgy a honlapunkon most is hozzáférhetővé vált, és elküldtük a bíróságra is. Néhány nap múlva meg is jelentek a gazdálkodásunkat elemző cikkek, tehát
nyilvánvalóan nincs szó titkolózásról.
Azt, hogy a Nyílt Társadalom Alapítványtól (OSF) is kap a Helsinki Bizottság támogatást, mi sohasem titkoltuk, sőt, kifejezetten örülök neki. Ez az a szervezet nagyon sokat tesz azért, hogy globálisan, Közép-Európában és Magyarországon is folyhasson emberi jogvédő munka. Amiatt is fontos az OSF-től jövő támogatás, mert nincsenek direktívák és ukázok, hogyan is kellene végeznünk a munkánkat. Ez a támogatás egyszerre ad biztonságot és szabadságot nekünk.
Emiatt tudunk ingyenes jogi segítséget adni olyan magyar állampolgároknak, akiknek sérültek az emberi jogai, ám az államilag finanszírozott jogi segítségnyújtó rendszerben kizárt, hogy hatékony és magas színvonalú segítséget kapjanak.
Fotó: FüHü
Mindez nagyon súlyos hiányt pótol. Van olyan nap, hogy az ilyen megkereséseket kezelő kolleganőnk egyszerűen nem teszi le a telefont. Nem látunk ki a munkából. Ez azt is jelzi, hogy Magyarországon szinte nincs olyan hely, ahova az emberek bizalommal tudnak fordulni ingyenes segítségért. Rengetegen vannak, akik nem tudják megengedni maguknak, hogy ügyvédhez forduljanak, az állami jogi segítségnyújtási rendszer meg vagy nem érhető el számukra, vagy nem is tudnak róla.
Rengeteg olyan ügyben is megkeresnek minket, munkaügyi, társadalombiztosítási kérdésekben, amelyekben nem tudunk segíteni, mert nem tartozik a szűkebb szakmai területünkhöz.
A Helsinki Bizottságnak az OSF-n túl amúgy számos más fontos támogatója is van, és nekik is hálásak vagyunk. Tehát
amikor azt állítják, hogy a mi zsebünket Soros tömi ki, az tényszerűen nem igaz.
Az interneten meg lehet nézni, hogy pontosan hány forintot kaptunk, és mire. Az Európai Bizottságot, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát, az Unicefet is, meg más magánalapítványokat is meg kell említeni.
A kormányzati propagandát szolgálja, hogy a „Soros” szóra fűzik fel az üzeneteket. Ez ugyanaz, a választókat végtelenül lekezelő stílus, ami más üzenetekben is megjelenik.
Milyen típusú ügyekben segítenek?
Ami klasszikus, az azoknak a külföldi állampolgároknak az ügye, akiket, ha hazaküldenének, súlyos emberi jogi sérelem érné őket. Például a menedékkérők ilyenek. De vannak olyanok is, akik Magyarországra jöttek, családjuk van. Leggyakrabban az fordul elő, hogy az apa külföldi, felesége, gyerekei magyarok, de az apa tartózkodási jogcíme megszűnik. Viszont, ha hazatérne, akkor nagyon kicsi lenne az esélye, hogy visszajöhetne Magyarországra. Van, hogy a tartózkodási engedélyt kisebb adminisztratív ok miatt nem hosszabbítják meg, mert a külföldi elmulasztott egy határidőt. Viszont a kiutasítás következménye az lenne, hogy nem tudna a családjával együtt lenni.
Tehát itt nem menedékkérésről van szó?
Nem, de lenne emberi jogi sérelem, méghozzá magyar állampolgároknak is: a feleséget, gyerekeket fosztanák meg attól a jogtól, hogy a család együtt legyen. Nyilván nem minden ország esetén merül ez fel, de vannak olyanok, ahonnan nehezen kapna újra tartózkodási vagy beutazási engedélyt, és az sem várható el, hogy a magyar családja költözzön vele, mondjuk, Afrikába.
Ilyen esetekben is tudunk segítséget nyújtani. Olyan is van, hogy menekülteknek nyújtunk segítséget, hogy aki már itt van, és megkapta a menedékjogot, az idehozhassa a családját, jogszerűen, vízummal, repülővel, nem embercsempészeken keresztül.
De
sok olyan ügy van, ami magyar állampolgárokkal kapcsolatos.
Például, aki börtönbe kerül, akár előzetes letartóztatásba, akár szabálysértési őrizetbe, nála azzal foglalkozunk, hogy ő milyen körülmények között van, hogyan tud a családtagjaival kapcsolatot tartani. Az utóbbi időben egyre szigorúbbak ezek a szabályok. A beszélőn a fogvatartott apa már nem ölelheti meg a gyerekét. Ezt emberi jogi problémának látjuk, és próbálunk jogi segítséget nyújtani. És az embertelen elhelyezési körülmények és a börtönzsúfoltság miatt is fellépünk.
A nemrég indult Hétköznapi hősök kampányunkban pedig olyan emberek szerepelnek, akik jogi természetű problémával találkoztak, és ezt sok magyar állampolgár átéli, és ők úgy döntöttek, hogy kiállnak a jogaikért. Olyan ügyekben is, amiről sokan azt gondolnák, hogy reménytelen, pedig fontos. Az köti össze őket, hogy
az egyszerű állampolgár kiáll az igazáért, és mi ebben akarunk segítséget nyújtani.
Ha már említette a börtönöket, néhány hete arról szólt a hír, hogy kitiltották a Helsinki Bizottságot és még néhány civil szervezetet a börtönökből. Ez továbbra is így van?
Igen. Hosszú éveken keresztül folyt ez a civil megfigyelő munka, és az volt a határozott benyomásunk, hogy a büntetés-végrehajtás szervezetrendszerét is sikerült meggyőzni, hogy a civil szervezeteknek fontos szerepe van a börtönökben. Nem csak arról volt szó, hogy bementünk, aztán jelentéseket írtunk, hanem azt is éreztük, hogy fokról-fokra javulnak a körülmények, főleg ahhoz képest, hogy mondjuk a kilencvenes évek elején mennyire elképzelhetetlen volt, hogy civil szervezetek bemenjenek a börtönökbe.
Fotó: FüHü
Sokszor kaptunk olyan visszajelzést börtönparancsnokoktól, hogy a javaslataink azt is segítik, hogy nekik is jobb munkakörülményeik legyenek, és hogy a fogvatartottak közti feszültséget is tudták a javaslataink oldani.
Kíváncsi vagyok, hogy hova jutunk azzal a jelentős fordulattal, ami most a kérdésben történt.
Az együttműködési megállapodás hosszú éveken keresztül érvényes volt, most felmondták.
Európa-szerte több olyan modell van, ami lehetővé teszi a civilek, a kinti világ megjelenését ebben a zárt világban. Magyarországon most az ombudsmani hivatalban van egy egység, ami a fogvatartási helyszíneket vizsgálja. Ez testesíti meg a civil kontrollt, de ez egy kis létszámú főosztály, fizikai képtelenség, hogy mindenhol ott legyenek.
Tehát a büntetés-végrehajtás civil kontrollja terén most nagyot léptünk vissza, körülbelül a kilencvenes évek közepéig.
Ön szerint ez összefügg az általános támadással a civilek ellen?
Én azt gondolom, hogy összekapcsolódik, de, ha jól látjuk, akkor a bv esetén nem ez az egyetlen oka. Pintér Sándor belügyminiszter a parlamentben a civilellenes törvényre hivatkozott, hogy azért szüntették meg a megállapodásokat, mert aki nem tartja be azt a törvényt, azt nem lehet beengedni.
Csak sajnos ez az érvelés nem áll meg. Mondjuk a bevándorlási hivataltól még jóval a civilellenes törvény elfogadása előtt megkaptuk a felmondást. A felmondásokat indokló levelek közül egyik se hivatkozott pont erre a törvényre.
Tehát a miniszteri válasz kifejezte azt a kormányzati szándékot, hogy
egyes civil szervezetekkel, amelyek a kormánynak nem tetsző módon viselkednek és kritikát fogalmaznak meg, nem működik együtt az állami szervezetrendszer.
Tehát a kontextus világos. Azt látva, hogy más országokban is, ahol erős kormányzati és médiakampány folyik a civilek ellen, sorra mondják fel az együttműködéseket, mi itt is számítottunk arra, hogy valami hasonló fog történni. Ez egy újabb mérföldkő volt a hosszabb ideje folyó kampányban. Ez nem egy hungarikum, ez nagyon rossz nemzetközi példák magyar gyakorlatba való átültetése, olyan példáké, amelyeket nem kéne követni egy jogállamban.
A civiltörvény ellen egyrészt fordultak az Alkotmánybírósághoz, másrészt több másik szervezettel együtt úgy döntöttek, hogy nem regisztrálják magukat. Terveznek egyéb lépéseket?
Tervezünk. Már nyáron, amikor elfogadták a törvényt, bejelentettük, hogy nem fogjuk minden kiadványunkon és az internetes oldalunkon feltüntetni, hogy külföldről támogatott szervezet vagyunk, pont azért, mert közben folyik ez a megbélyegző kampány, és azt gondoljuk, hogy ez teljesen indokolatlan, sőt,
egy európai uniós tagállamban teljesen rendben van, hogy külföldi támogatásból is működnek szervezetek.
Részben elvi okok miatt utasítjuk el a törvényt, és azt is szeretnénk, hogy bíróság értékelné, hogy egy demokratikus társadalomban szükség van-e egy ilyen korlátozó törvényre. Ennek egyik módja az Alkotmánybíróság, a másik a strasbourgi emberi jogi bíróság. Még dolgozunk az utóbbinak szánt beadványon.
Elég fontos fejlemény az is, hogy az Európai Bizottság pert indított ebben az ügyben Magyarország ellen, és a luxemburgi uniós bíróság fog ítélkezni az ügyben. Ebben az érintett magyar civil szervezetek ugyan nem számítanak peres feleknek, de figyelmesen követjük az érveket és az ellenérveket.
Már tavasszal, amikor felmerült, hogy lesz egy ilyen jogszabály, akkor is előadtuk a kifogásainkat több helyszínen. Februárban volt az Európai Parlament az alapjogi, igazságügyi (LIBE) bizottságában egy meghallgatás, és már ott szó volt a kérdésről. Akkor még nem lehetett tudni, hogy pontosan mi lesz, de már ott jeleztük a problémákat, ahogyan utána is számos körben, más civil szervezetekkel együtt.
Múlt héten is volt egy hasonló meghallgatás ebben a bizottságban, amely miatt Önt személy szerint is sok támadás érte. Bizonyos médiumok olyanokat írtak, hogy Soros-bérencként, vagy a Soros-tervet megvalósítani megy oda. Mit szólt ehhez?
Pardavi Márta az EP-meghallgatáson Fotó: MTI/Európai Parlament/Dominique Hommel
A Helsinki Bizottság 2015 januárja után került a támadások kereszttüzébe. A Charlie Hebdo-merénylet után indult el, talán a nyilvánosság számára kicsit váratlanul ez az idegenellenes kampány, akkor még kicsit más volt tartalmilag. Mivel a Helsinki Bizottság a kilencvenes évek eleje óta foglalkozik menekültek jogvédelmével is, ez a munka hirtelen kereszttűzbe került.
Onnan kezdve
sok, a gyalázkodón túlmenő, már-már erőszakos, becsmérlő jellegű üzenet érkezett hozzánk,
amilyenek előtte nem. Nem volt jellemző, hogy napi szinten kapjunk gyűlölködő telefonhívásokat, e-maileket, Facebook-üzeneteket vagy hogy a Facebook-posztok alatt a kommentekben elképesztő, felháborító dolgokat emberek saját nevükkel, saját Facebook-profiljukkal írjanak. Ez a gyűlölet, ez a gyűlölködés minőséget váltott.
2015-ben és 2016-ban is nagyon sokat kaptunk a menekültek melletti kiállás miatt, de
nem gondolom, hogy ehhez hozzá kéne szoknunk, mert ez nem egy elfogadható dolog.
Nagyon sokszor van az, hogy a menekülteket becsmérlik, dehumanizálják ezek a kommentek, de van az, hogy kifejezetten azért veszi magának valaki a fáradságot, hogy felemelje a telefont vagy klaviatúrát ragadjon, és a saját, személyes profilja alatt írogasson, mert nem tetszik neki a véleményünk. Az ellenkező vélemény megfogalmazóját lényegében ki akarja valaki irtani.
Kapnak szó szerint ilyen telefonokat, kommenteket?
Igen. Ez nem mindig mindennapos, de időről időre, bizonyos aktuális eseményekhez kapcsolódóan, például a Soros-ellenes kampány bármilyen eleméhez kapcsolódóként, ezek jönnek. Amint az EP-meghallgatásnak vége lett, megint jöttek a telefonok.
És nem csak az ellenvéleményüket fejezik ki a telefonálók vagy a hozzászólók, hanem azt, hogy olyan társadalomban szeretnének élni, ahol nincsen olyan ember, akivel ők ne értenének egyet. És aki mondjuk az alkotmányos, az európai értékeinkért felszólal, annak nincs helye ebben a hazában. Tehát ez a hazaárulózós vonal.
Az mondjuk engem a magyar társadalom tagjaként kifejezetten zavar, hogy például egy saját nevével kommentelő fiatal férfi, aki a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre jár, olyat kommentel, hogy ő még nem ütött meg nőt, de most nagyon szeretne.
Ez nem egy vélemény, ő erőszakot akar elkövetni,
mert annyira felháborítja, hogy valaki Magyarországról azt állítja az Európai Parlamentben, hogy itt a jogállamiság sérül.
Az, hogy emberek ilyet gondolkodás nélkül leírnak, nekem azt mutatja, hogy tényleg nagyon aggasztó jelenséget látunk. És ez nem csak a Helsinki Bizottságnál van így.
Egyszerűen a menekültek témája olyanná vált, hogy emberek azt gondolják, bármit lehet mondani.
Olyan dolgokat fogalmaznak meg nyilvánosan, hogy ezt a fajta gyűlölködést nagyon nehéz lesz visszafordítani, viszont nagyon könnyű átfordítani adott esetben még veszélyesebb, konkrét erőszakká.
Fotó: FüHü
Nagyon sokszor kérdezik tőlünk, például külföldi partnereink, vagy nemzetközi emberi jogokkal foglalkozók, mondjuk az ENSZ-től, vagy akár az EU-n belül is, hogy ért-e minket már konkrét fizikai fenyegetés. Elsőre az ember nem is hiszi el, hogy ilyen kérdeznek. Hogy lehet az, hogy Magyarországról ezt feltételezik?! 2017-ben, egy EU-s tagállamról? És utána sajnos az ember végig gondolja, és az, ahogy a kormányzati médiában megy a lejárató kampány, meg egyéb támadások érik a civileket Oroszországban, Azerbajdzsánban, Egyiptomban, Törökországban, tehát nem is annyira távoli helyeken – ezen a mintán haladva akár ez is bekövetkezhet itt. Most nem tartunk még ott, de mi az, ami visszatarthatja a társadalmat attól, hogy ide eljussunk?
Én nem látom, hogy a visszatartó fékek nagyon erősek lennének.
Nagyon aggasztó azt hallani, hogy az őcsényi történetnél a miniszterelnök nem ítéli el az erőszakot, hanem egy olyan álláspontra helyezkedik, hogy meg is érti ezeket az embereket. Egy csomó másik ügyben lehet azt látni, hogy a véleményformálók, politikusok és nem politikusok nem ítélik el az erőszakot. Pedig nagyon fontos lenne megtenni, mert ez lehetne az egyik ilyen visszatartó.
Emiatt, amikor jobban belegondolok a kérdésbe, nem tudom azt mondani, hogy kizárt, hogy ez megtörténjen Magyarországon. Lengyelországban is megtörtént, nőjogi civil szervezetek ajtaját betörték, irodáját megtámadták. Nem vagyunk annyira távol ettől, mint ahogy elsőre gondolnánk.
A támadások mennyire befolyásolják a munkájukat? Ügyfelektől jöttek olyan visszajelzések, hogy jobban meggondolják, hogy a Helsinki Bizottságtól kérjenek segítséget?
A hétköznapi munkánkat nagyon befolyásolja, mert végezzük a munkákat, plusz foglalkozunk ezzel az előre nem tervezett körülménnyel, ami sok pluszmunkát igényel… Az ügyfelek számában nem látunk változást. A „külföldi ügynöközés, Soros-ügynöközés” miatt nem gondolják kevesebben azt, hogy szükségük van ingyenesen elérhető, viszont jó színvonalú jogi segítségre. A mi munkánk iránti keresletet akkor lehetne csökkenteni, ha az állami jogi segítő rendszer jobban működne.
Évről évre egyre többen fordulnak hozzánk, és egyre súlyosabb ügyekben.
Ez is egy jelzés arra, hogy milyen nagy társadalmi problémák vannak Magyarországon, amire nem akar, vagy nem képes az állami szervezetrendszer választ adni, és itt nem csak a kormányról van szó.
De az biztos, hogy folyamatosan hallani a megbélyegző kifejezéseket. Az is sajnos előfordul, hogy valakinek valódi problémája van, de mi nem tudunk neki segíteni, mert nem értünk mondjuk a társadalombiztosítási joghoz, akkor csalódottságában egy „biztos azért, mert csak a büdös migránsoknak segítenek” típusú kommentet elereszt.
Folyamatosan erősödik ez a narratíva, ez a személyes találkozásokba is begyűrűzik. Sokan mondják, akikkel kapcsolatba kerülünk, nem feltétlenül ügyfelek, hogy „ja, maguk azok a…” És akkor ezt így elviccelik.
A civilek leügynöközése, bérencnek nevezése a mindennapi szókészlet részévé vált, ha semennyire nem értünk vele egyet, akkor is használjuk.
Ahogy 2015-ben a magyar társadalom megismerkedett a teljesen eltorzított „migráns” fogalommal, most már ez is bekerült a szókészletünkbe.
Hiába használjuk őket viccből, ezek veszélyes szavak. Azzal, hogy beemeljük a mindennapi szóhasználatunkba, ennek a hazugságnak, gyűlölködésnek is teret engedünk. Persze elvicceljük azt, ami elfogadhatatlan, de egyre kevésbé gondolom azt, hogy rendben van, hogy ilyeneket mondunk. Erről sokat beszélünk, van, aki azt gondolja, hogy ezt így kell használni, el kell venni humorral az élét, nekem egy kicsit elegem van ebből. Ez már kezd nem viccessé válni, amikor jönnek az erőszakos kommentek.
A menekültek üdültetése miatt kialakult káosz miatt lemondott Fülöp János elsöprő többséggel lett újból a Tolna megyei település vezetője.
Ismét Fülöp Jánosnak szavaztak bizalmat az őcsényiek a vasárnapi időközi polgármester választáson: a régi-új faluvezető 1023 érvényes szavazatból 592-t kapott – írja a teol.hu.
A részvételi arány 50,34 százalékos volt, vagyis a 2045 voksolásra jogosult őcsényi közül 1028-an járultak az urnákhoz. Kozma Zoltánné 213, Guzsván István 59, Csapai János pedig 159 szavazatot kapott.
Az időközi önkormányzati választást azért kellett kiírni, mert a település eddigi független polgármestere, Fülöp János szeptember 27-én lemondott tisztségéről.
Fülöp János – aki 2006 óta vezette a Szekszárd mellett fekvő települést – korábban azzal indokolta a lemondását, hogy ezzel szeretne segíteni a településen kialakult feszült helyzet megoldásában.
A községben ugyanis sokan tiltakoztak amiatt, hogy egy helyi vállalkozó a menekülteket látott volna vendégül. A polgármester kezdeményezte a képviselő-testület feloszlatását, erre azonban a hattagú testületből négyen nemmel szavaztak.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
