Fontos

Mégis taxi az Uber

0

Az Európai Bíróság a taxisokéval azonos szolgáltatásnak minősítette az Uber tevékenységét, így ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint bármely másik taxis vállalkozásra – kommentálta az Európai Bíróság mai ítéletét Szimler Gergő, a KPMG Legal Tóásó Ügyvédi Iroda ügyvédje. Kérdés, hogy mi lesz ezután az önvezető autókkal.

Az EB arra az álláspontra helyezkedett, hogy az Uber a formabontó megoldása és működése ellenére éppúgy személyszállítást végez, mint a hagyományos taxicégek, ezért ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá.

A szakértő szerint már május óta kevesen mertek volna fogadni a cég győzelmére. Akkor a bíróság főtanácsnoka előzetes indítványban fejtette ki, hogy az Ubert

személyszállítási szolgáltatónak kell tekinteni és nem információtechnológiai vállalkozásnak.

Bár a főtanácsnoki indítvány nem kötelező erejű, a bíróság jellemzően elfogadja azt.

A mai ítélet viszont most már végérvényesen azt jelenti, hogy az Uber a jövőben kizárólag a tagállami, helyi szabályozás által előírt jogosítványok és engedélyek birtokában végezheti tevékenységét.

A döntés az EU tagállamokban mindenhol érvényes, de a személyszállító fuvarozókra vonatkozó konkrét szabályok tagállami, akár városi szinten is különböznek. Bár az ítélet országonként más és más kötelezettséget ró a cégre, a hatás mindenütt ugyanaz – mondja Szimler Gergő. Szerinte az Uber versenyelőnye minimálisra csökken, hiszen

a taxiszolgáltatókkal azonos szabályoknak,

engedélyezési eljárásoknak és biztosítéki követelményeknek kell megfelelnie. Budapesten ez a fix fuvardíj mellett a kötelező vizsgákat, az autókra vonatkozó minőségi előírásokat és az egységes sárga szín alkalmazását is jelenti.

Magyarországot az Uber kapcsán nem érinti ez a döntés, mert az amerikai cég tavaly nyáron önként kivonult a hazánkból. Azután, hogy taxisok autós felvonulós tiltakozásai követően törvényt alkottak arról, hogy az illetékes hatóság blokkoltathatja a mobilos alkalmazást. Ezen túlmenően előírták diszpécserszolgáltatás fenntartását, ami éppen az ilyen technológiára épülő szolgáltatás előnyét semmisítené meg. Igaz, a mobilos technológiát átvevő vállalkozások a taxis szabályok alapján működnek.

Az Uber olyan új felhasználói igényeket teremtett, amit, ha egy szolgáltató nem tud követni, hátrányba kerül azokon a piacokon, ahol a szabályozás nem erősen korlátozó. Ez látható a magyar piacon is, Budapesten

mára alapfunkció lett a mobilos rendelés mellett a mobil applikáción keresztüli kártyás fizetés és a kocsikövetés is 

– mondja Boros Árpád, a KPMG közlekedési és gyártási szakértője. 

Ettől függetlenül könnyen lehet, hogy az ítélet visszaveti az önvezetés terjedését – mondja Boros Árpád. Szerinte az egészen biztos, hogy az önvezető technológia áttörése az olyan dinamikus és technológiára nyitott közlekedési vállalkozások felől várható, amilyen az Uber, hiszen ezekkel szemben pontosan az a befektetők elvárása, hogy megelőzzék a többi piaci szereplőt.

A szakértő szerint ugyanakkor az Uber európai háttérbe szorítása megnyitja az utat egy vagy több – a szabálykövetésben inkább élen járó – európai vállalkozás előtt, hogy betörjenek erre a piacra, erősítve az európai régióba profitot termelő innovatív, technológiai alapokon működő vállalatok nem túl népes táborát.

Fapadostól vesz Airbusokat a honvédség

Két A319-es Airbust vásárol a Magyar Honvédség – jelentette be Simicskó István honvédelmi miniszter szerdán. Hetek óta tudható, hogy a csődbe ment Air Berlin gépparkjából vesz a kormány.

Két darab Airbus A-319-est vásárol a honvédség, a miniszter a pontos árat nem árulta el.  Simicskó csak annyit mondott, hogy ez a géptípus újonnan 70-80 millió euróba kerül, de ezeket a 8-9 éves gépeket ennek az árnak kevesebb, mint feléért sikerült megvenni.

Benkő Tibor vezérkari főnök szerint kedvező ár-érték arányban sikerült beszerezni az Airbusokat. A beszerzési összeg nemcsak a gépeket, hanem a pilóták, valamint a technikai személyzet kiképzését, felkészítését és a kecskeméti repülőtér üzemeltetési feltételeinek megteremtését is fedezi.

A vezérkari főnök elmondta: ezek az Airbusok

többcélú katonai feladat ellátására alkalmas csapatszállító repülőgépek.

A közvélemény érdeklődő része már hetek óta tényként kezelte, hogy a nemrégiben csődbe ment német fapados légitársaság, az Air Berlin légiflottájából fog vásárolni a kormány.

A honvédségi beszerzés lehetővé teszi a közbeszerzés mellőzését.

Az később fog kiderülni, hogy tényleg katonai célra fogják-e használni az A-319-eseket. Az utóbbi időben ugyanis többször került szóba – például Lázár János kancelláriaminisztertől -, hogy meg kellene fontolni a kormány számára saját repülőgépet venni.

Az Airbus A319 az A-320-as család tagja, ennek rövidebb törzsű változata. Kis- és közepes távolságokra készült típus, 160 utas szállítására alkalmas, csapatszállítás esetében legalább részben kiszerelhetővé kell tenni az utasüléseket. Nem friss modellről van szó, mert először 1995-ben lépett  szolgálatba.

Parragh László: Büntetnek minket

A jelenleginél nagyobb optimizmus a vállalkozók körében csak egyszer volt azóta, hogy az MKIK GVI konjunktúrajelentéseket készít: 2006-ban, amikor a választásokra ráfordulva fűt-fát ígértek a pártok – mondja Parragh László. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a Független Hírügynökségnek nyilatkozva magyarázatként kifejtette: örök igazság, hogy minél kisebb egy cég, annál jobban befolyásolja a politika, a politikai ígéretek, a várakozások. Ha azt sulykolja a politika, hogy kedvező változásokat visz végbe, akkor a cégek is optimistábbá válnak. Mikroszintre lebontva nagy a szórás, de „a magyar cégek jelentős részének az a legfontosabb problémája, hogyan élje túl a mai napot és a holnapot úgy, hogy a holnapután is az övé legyen”. Ami az egyik legnagyobb gond, az a szakképzett munkaerő kérdése, de Parragh szerint kettőn áll a vásár: hiába képeznek az elegendőnél is több szakmunkást, ha a vállalkozások nem fizetik meg őket, akkor külföldre szegődnek. Szerinte a megoldást a magasabb bérek jelentik. Nem hisz a nemzetközi versenyképességi jelentésekben, mint mondja: „egyszerűen így büntetnek minket amiatt, mert nem tetszünk annak a közösségnek, amely ezt meghatározza”.

 

A tagság a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarában (MKIK) ugyan nem kötelező, mégis elmondható, hogy rálátása van a magyar vállalkozói szférára. Egyáltalán, hány tagja van jelenleg, illetve mekkora az ipari és kereskedelmi vállalkozások száma ma Magyarországon, azoké amelyek regisztrációs adót fizetnek a kamarai szolgáltatások fejében?

A vállalkozások száma meghaladja az egymilliót Magyarországon, ezek közül hatszázezer sorolható abba a körbe, amelyet regisztrálunk, önkéntes tagjaink száma mintegy 25 ezer. Tagként csak azokat tarjuk nyilván, akik a tagdíjat ténylegesen befizették.

S ha már regisztrációs díj. Mennyi pénz gyűlik össze évente?

A 23 területi kamara által évente beszedett regisztrációs díj körülbelül 2,5 – 3 milliárd forint s ennek 10 %-a kerül a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarához, a többit helyben használják föl. Ez az MKIK költségvetésének töredéke, így erős csúsztatás az a rendszeresen hangoztatott állítás, hogy az MKIK ebből él.

Mennyire egyszerű beszedni így, pár év múlva? Más szóval, mennyire szokták meg a magyar vállalkozások a kötelező regisztrációs adó fizetését? Mert a bevezetésekor, 2012-ben nagy felzúdulás volt, sokan azt mondták, hogy tulajdonképpen egy új adóról van szó, hiszen nem kapnak érte semmit cserébe.

Ma is sokan berzenkednek még, de e mögött én egy erős hangulatkeltést is érzek, hiszen egy működő vállalkozás számára évente 5 ezer forint nem jelenthet valós megterhelést. Ez néhány doboz cigaretta vagy energiaital ára. Ha pedig valaki végignézi a szolgáltatásainkat, rögtön láthatja, hogy – vállalatmérettől függetlenül – mindenkinek sok mindent nyújtunk a képzéstől kezdve a Széchenyi kártyán át a kereskedelemfejlesztésig bezárólag.

Miután pedig a gazdaságpolitikára való ráhatásunk sem elhanyagolható, az elmúlt évek adó- és bürokráciacsökkentő lépései minden vállalkozás számára nagyságrendekkel nagyobb megtakarítást jelentenek.

A regisztrációs díj bevezetése sokat lendített a kamara helyzetén – gondolom én. Mennyire könnyítette meg az életét a szervezetnek? Mire futja a befolyó pénzből? Mennyire fedezi a vállalkozók kiszolgálását, a szolgáltatás minőségének javítását, illetve körének bővítését?

Bevételeink szerkezete rendkívül sokrétű. Önkéntes tagdíj, regisztrációs díj, különböző tanfolyamok, képzések díjai, mesterképzés, származási bizonyítvány, Választott Bíróság bevételei, államtól átvállalt feladatok, EU-s források… Hosszan sorolhatnám. A regisztrációs díj ad némi tervezési biztonságot.

Akárhogyan is, Önöknek van rálátásuk a magyar vállalkozói körre. Hogy látják, milyen a hangulatuk? Hogyan érzik ma magukat Magyarországon?

Erre nem tudok, ugyanis nem lehet egyértelmű, fekete-fehér választ adni. Vannak olyanok, amelyek köszönik, jól vannak, kiválóan boldogulnak, másoknak rosszabbul vagy egyenesen rosszul megy. Ez mindig az adott vállalkozás helyzetéből, gazdasági pozíciójából fakad. Miután több mint egymillió vállalkozás van, a szórás rendkívül nagy. Talán úgy lehet választ adni a kérdésre, ha részekre bontjuk az egészet, a tipikus vállalkozási csoportokra. E logika mentén vannak tehát a külföldi tulajdonú és/vagy exportra termelő közép- és nagyvállalatok, amelyek köszönik szépen, remekül boldogulnak. Miként azok a cégek is  – legyenek akár nagyon kicsik –, amelyeknek sikerült megtalálniuk egy piaci rést. Ugyanakkor a magyar cégek jelentős részének az a legfontosabb problémája, hogyan élje túl a mai napot és a holnapot úgy, hogy a holnapután is az övé legyen. Átlagot vonni – mint látható – nagyon nehéz és felesleges, félrevivő lenne.

Ám Önöknek vannak objektív eszközeik is, hiszen folyamatosan és rendszeresen mérik a vállalkozói kör hangulatát. Az mit tükröz?

Valóban, az MKIK Gazdaság-és Vállalkozáskutató Intézete (MKIK GVI) rendszeresen elkészíti a konjunktúra felmérését, ami a cégektől jött válaszokból áll össze, s így egy eléggé objektív, átfogó és hasznos képet ad a szféra hangulatáról és várakozásairól. Az értékét és a hitelességét ennek a kutatásnak az adja, hogy 1998 óta tartósan azonos metodikával készül – évek óta azonos alapon méri a hangulatot. Tudván tudva persze, hogy

a jelenlegi magyar közgazdaságtudomány politikával erősen átitatottá vált, ha megszólal egy-egy kutatóintézet, egy-egy kutató, akkor előre be lehet lőni mondandójának az irányát, hangsúlyait. Egyik oldalon sincs teljesen objektív vélemény,

ugyanakkor a GVI felmérése szerintem az, hiszen konkrét véleményekből – a vállalkozóktól jött konkrét visszajelzésekből – alakul ki. Ennek igazát úgy is be lehet bizonyítani, ha összehasonlítjuk a GVI előrejelzéseit a később bekövetkező valós gazdasági folyamatokkal. Persze, megpróbálhatnánk csűrni-csavarni az eredményeket, vagy akár befolyásolni azokat pusztán azzal, hogy jeleznénk a várakozásainkat, de nem tesszük, örülünk, hogy van egy olyan műhelyünk, amely eredményesen és objektíven végzi a feladatát.

Akkor az eredeti kérdés: hogyan érzik magukat a vállalkozások?

Az MKIK-GVI konjunktúrajelentésnek az alakulása kedvező képet mutat: az elmúlt 25 évben a cégek a mostanit tartják a második legjobb időszaknak, a második legoptimistábbak a jövőt illetően. Óriási optimizmus van ma a vállalkozói körökben.

Mikor voltak a legoptimistábbak?

2006-ban, akkor, amikor a választásokra ráfordulva fűt-fát ígértek a pártok. És örök igazság, hogy minél kisebb egy cég, annál jobban befolyásolja a politika, a politikai ígéretek, várakozások. Ha azt sulykolja a politika, hogy kedvező változásokat visz végbe, akkor a cégek is optimistábbá válnak.

Mennyire tükrözi a konjunktúraindex a valóságot? Pontosabban, mennyire vág egybe a más csatornákból érkező jelzésekkel? Egyáltalán, milyen egyéb csatornákból gyűjtik az információkat a vállalati hangulat megállapítására?

Egybevág a két további csatornából bejövő információkkal: egyrészt az MIKIK közgazdasági igazgatójának, Kompaktor Emíliának az irányításával folyó elemzések adataival – ők olyan kérdésekre keresik a választ, azokat a témákat kutatják, amit mi kérünk tőlük. A másik ilyen csatorna szubjektívebb, s esetlegesebb: a vállalati szférából érkező konkrét visszajelzések tömkelege. Folyamatosan kapjuk ugyanis a jelzéseket – például e-maileken keresztül vagy személyesen jönnek be hozzánk egy-egy konkrét, gyakorlati kérdéssel, megoldandó problémával. Ezek az információk nagyon hasznosak és szintén a rendelkezésünkre állnak.

És akkor ebből a háromból próbálnak kialakítani egy képet?

Úgy tartjuk korrektnek, ha megpróbáljuk összehangolni a három csatornából nálunk összefutó információhalmazt.

És e három összehangolása után hogyan látja, mi ma a vállalkozók legnagyobb problémája? A piaci szereplőket úgy tudom jelenleg a munkaerő kérdése izgatja a leginkább. Jól látom?

Valóban, s ezt visszaigazolja az MKIK GVI december elején megjelent „Rövidtávú munkaerő-piaci prognózis – 2018” jelentése is. E szerint 2017-ben 24 százalékponttal több vállalat bővítette a létszámát, mint ahány csökkentette. Ugyanez az arány – ez is fontos – egy évvel korábban 21 százalékpont volt, ami önmagában is a munkaerőkereslet erősödésére utal. Jövőre is további erősödést vetít előre a felmérés, ami annak ellenére is jelentős, hogy általában a foglalkoztatásra vonatkozó javuló tendenciák kevésbé bizonyulnak erősnek, mint ami megfigyelhető az üzleti helyzet javulásánál.

Ez azonban csak a létszámbővítés makromegközelítése. Hogyan áll mindez mikromegközelítésben? Más szóval, mennyire jelent problémát a munkaerő fellelése? Merthogy erre panaszkodnak sokan a vállalatok közül.

A szakképzett munkaerő kérdését tartják a legnagyobb problémának. Van egy angol mondás, „It takes two to tango”, amit talán úgy lehetne a legjobban lefordítani, hogy „kettőn áll a vásár”.  Önmagában ezt a problémát a piac nem tudja megoldani, ebben nekünk is szerepet kell vállalnunk. Bár ambivalens volt, mégis úgy láttuk, s azt mondtuk már tavaly, hogy kell egy bérfelzárkóztatási program.

Ugyanis a szakképzett munkaerő rendelkezésre állásának a legnagyobb akadálya az, hogy nem fizetik meg rendesen, s emiatt vállalnak nagyon sokan külföldön munkát, bár megjegyzem: azt ugyan nem mondhatjuk, hogy a trend megfordult volna, de azt igen, hogy a kivándorlás üteme lassult.

A vállalkozásoknak is megvan tehát a szerepe abban, hogy kapjanak megfelelő munkaerőt. Hiába képezünk ki mi például négyszer annyi szakácsot, mint amennyire elvben szükség volna idehaza, mégis szakácshiány van, mivel a szakácsoknak külföldön négyszer akkora pénzt kínálnak, mint a hazai munkaadók. És persze, hogy a sajtó azzal van tele, hogy szakácshiány van Magyarországon. Ez azonban már bér kérdése.

És mi a helyzet a munkaerő tudásával? Nagyon sok bírálat éri a szakmunkásképzés átalakításának az eredményét, azt, hogy lebutított tananyagot adnak csak át, hogy nem gondolkodó és a munkaerőpiac változásaihoz, a kor által megkövetelt igényekhez alkalmazkodni képes szakmunkásokat bocsátanak ki az új rendszerben.

Ami a szakmunkásképzést, az utánpótlást illeti, szeretném egy nem túlságosan gyakran idézett szempontra felhívni a figyelmet. A demográfiára. Ugyanis erre vezethető vissza annak ténye, hogy a képzésből öt év alatt nagyjából százezer gyerek esett ki, ezen belül 84 ezer a szakképzésből és 16 ezer a gimnáziumi rendszerből. Az elvárás csökkent, a keret ugyanakkor megmaradt a szakképzés területén. Ez abszurdum szerintem. Miként az is, hogy nagyon álságos a helyzet – mindenki igyekszik PC, azaz politikailag korrekt módon kezelni az oktatásban az ezért vagy azért hátrányos helyzetű gyerekek bent tartásának a problematikáját, erre is megnyugtató megoldásra lenne szükség. Ami pedig

a szakmunkások Ön – és nem csak Ön – által „lebutítottnak” minősített képzését illeti: azt kell mondjam, hogy a vállalkozói réteg igényeit szolgáljuk ki ezzel – ezt a hozzánk érkező visszajelzések is mutatják. Mi tejes mellszélességgel kiállunk e mellett!

Mi várható jövőre Önök szerint? Milyen olyan változásokra számíthatnak a vállalkozók, amelyek segítik vagy éppen nehezítik a dolgukat?

Ami a kamarát illeti – felfogásunk szerint mi akkor végezzük jól a munkánkat, ha nem látszunk. Rengeteget dolgozunk, a háttérben lobbizunk, s így a decemberi ünnepek előtt elárulhatom, hogy a kormánnyal egyeztettünk minden olyan kérdésben, amely érinti a vállalkozói kört Magyarországon.

Mondana példát?

Vegyük az adórendszert. El kell felejteni a söralátét-adóbevallást. Ma már minden szükséges információ összefut az adóhatóságnál, a NAV-nál. Ennek nyomán sikerült elérni, hogy megszűnjön a háromszintű adóbevallás, s hogy a NAV készíti el azt helyettünk. Megfordult a bizonyítási teher is.

Mennyire kiszámítható a közeg a vállalkozók számára? Mert sok bírálat érte például a kormányt amiatt, mert sokszor visszamenőleges hatállyal hozott törvényeket.

Erre egy kérdéssel válaszolnék: mikor volt az előző kormányok alatt precedens arra, hogy már év közben elfogadják a következő évre vonatkozó költségvetést? Emlékszem azokra az időkre, amikor december 31-én, az utolsó utáni pillanatban szavaztak róla az Országgyűlésben.

Ez adja a vállalatok részére a kiszámíthatóságot?

Egy jelentős részét feltétlenül. No meg az, hogy nincsenek évközi adóváltozások. Mindez fontos üzenetet jelent: a kiszámíthatóság és a stabilitás üzenetét.

És mennyire hat vissza a vállalkozások működési körülményeire a versenyképességünk romlása – ami  gyakorlatilag minden globális rangsorban látható, kezdve a davosi Világgazdasági Fórum rangsorával a Világban Doing Business rangsorán át a nemzetközi szervezetek és neves nemzetközi piaci tanácsadók, elemzők véleményééig.

Egyrészt, a magyar gazdaságban stabilitás van és fenntarthatóság; másrészt nincs olyan makroadatunk – például a foglalkoztatás, az államadósság, a forint ereje, a külkereskedelem, a folyó fizetési mérleg, stb. – , amelyben ne állnánk jól. Ami pedig a versenyképesség alakulásának a kérdését illeti: nem fogadom el a romlásról hangoztatott véleményeket, jelentéseket. Ezek zöme ugyanis szubjektív, egyszerűen így büntetnek minket amiatt, mert nem tetszünk annak a közösségnek, amely ezt meghatározza.

Azt mondja ezzel, hogy politikai megfontolásokból adnak romló képet a magyar versenyképességről?

Igen, de a taktika nem válik be, mert a reálgazdasági szereplők nem a rangsort nézik, hanem a valós helyzetet, s a saját konkrét területükön nyíló lehetőségeket. Amikor egy multi dönt, akkor a saját szűkebben vett területét és persze a saját érdekeit vizsgálja. És folyamatosak a multik befektetései nálunk.

Tegyük hozzá, van csábítóerő rendesen: például az egyedi kormánydöntéssel odaítélt egy munkahelyre vetített állami támogatás átlagos összege 2006 óta a háromszorosára, 12 millió forintra nőtt. Azaz egy munkahely megteremtéséért, és fenntartásáért pár évre egy befektető 12 millió forintot kap az államtól.

Ennek ellenére azt mondom, hogy komoly energiákat kell fordítanunk a nemtelen és politikai indíttatású támadások kivédésére ezen a téren is. Például éppen most kaptam egy olyan jelentést, rangsort, amely  szerint az üzlet biztonsága szempontjából Magyarországot Jemennel, Szomáliával és Ugandával egy súlycsoportban emlegetik. Mondja, ezt mennyire lehet már komolyan venni?

Havas Henrik: Az idők változnak, én viszont nem!

Nem hosszabbítja meg Havas Henrik idén lejáró szerződését az ATV. A döntés azután született, hogy a műsorvezető könyvet írt Vona Gáborról, a Jobbik elnökéről, ugyanakkor ezzel egy időben szexuális zaklatással vádolta Havast a Való Világ két szereplője, Baukó Éva és Molnár Anikó. Előbbi állítólag némi pénzért vállalta a feladatot, hogy megvádolja Havas Henriket. Az ATV vezetői a vádak tisztázásra vizsgálóbizottságot hoztak létre, majd közleményben tudatták, hogy a jövőben nem számítanak Havas Henrik munkájára.

Meglepődtél, hogy az ATV belső vizsgálata arra az eredményre jutott, hogy a továbbiakban nem akar alkalmazni, azaz mondhatjuk úgy, hogy kirúgtak?

Kirúgásról szó sincs, ez rossz kifejezés, mert az év végén egyébként is lejár a szerződésem, azt pedig már sejtettem, hogy azt nem akarják meghosszabbítani.

A belső vizsgálat elindulása előtt sem akarták?

De, tudomásom szerint akkor még akarták.

Tehát a belső vizsgálatnak ez lett a következménye, bizonyítottnak látták, hogy nőket zaklattál?

Nem tudom, erről semmit nem közöltek.

Nem is olvastad a vizsgálati jelentést?

Nem tudom, hogy volt-e vizsgálat, feltételezem, hogy volt, mert azt mondták. Semmilyen jegyzőkönyvet nem mutattak, és engem sem hallgattak meg.

Ezek szerint nem is szembesítettek azokkal, akik bár névtelenül, de újabb vádakkal álltak elő?

Nem volt semmi ilyen.

Ezek után a belső vizsgálat eredményét elfogadod?

Tekintettel a körülményekre, elfogadtam. Szeretném egyébként jelezni, hogy az ATV-vel nem akarok foglalkozni, december végéig még élő szerződés köt oda, amit nem bontottak fel. Kölcsönösen megállapodtunk abban, hogy nem nyilatkozunk.

Arról lehet beszélni, hogy a korábbi műsoraidat, melyeket már bemutattak, ismétlik-e vagy sem?

Fogalmam sincs, de abszolút nem is érdekel. Akit érdekelnek a műsoraim, megtalálják az interneten.

Lesz ebből az ügyből per?

Nem látok a jövőbe.

A két tévés celebnek tartott hölgy, Baukó Éva és Molnár Anikó vádjai – bár az előbbi állítólag némi pénzért – meglehetősen furcsa időpontban születtek. Ezekre az első reakciód az volt, hogy bepereled őket. Megtetted?

Elfogadom majd ügyvédeim tanácsát, egyikük kifejezetten kihívásnak tekinti, hogy tisztázzuk az ügyet, alaposan utánajár a dolgoknak. A másik jogász pedig a téma alapos szakértője.

A rágalmazás vagy a becsületsértés elég drága dolog…

Most ünnepek jönnek, nem foglalkozom az üggyel.

Mi ketten húsz évig dolgoztunk együtt a Magyar Rádióban, de soha nem hallottam tőled még csak kétértelmű megjegyzést sem lányokkal kapcsolatosan. Ezért aztán sok egykori kollégát lepett meg a kialakult helyzet.

Ha valaki visszanézi, akkor minden interjúm elején megtalálhatja, hogy nőkről nem vagyok hajlandó beszélni, tekintettel az anyámra, a feleségemre, s a lányomra, tehát most sem szeretnék a nőkről beszélni. De engem nem lepnek meg a történtek, egy ilyen molesztálási ügy időszerűnek tűnt, tekintettel a Marton László és Kerényi Miklós Gábor körül kialakult helyzetre.

Szerinted a te ügyed elsősorban a nőügyekről, zaklatásról szól?

Nem, ez arról szól, hogy írtam egy könyvet Vona Gáborról. Semmi másról nem szól, csak erről.

Szerinted egyértelműen a Vona-könyv politikai következményével van dolgunk?

Gondolkodtam, hogy írtam-e más könyvet az utóbbi időben, nem jut eszembe semmi. Ennek a borítóján viszont jól láthatóan ott a nevem.

Szerinted a hatalom számára kellemetlen a Jobbik pártelnökéről írott könyv?

Úgy tűnik, hogy igen. Ha jobban végiggondolom, hogy mi történt, akkor úgy gondolom, hogy igen. Tudnod kell, hogy 1999-ben a Fidesztől a rendszerváltás időszakában szerzett érdemeimért megkaptam az újságíróknak adható legmagasabb kormánykitüntetést. Most nem akarnak már kitüntetni, most más kaptam. Az idők változnak, én nem.

Korábban arról szóltak a hírek, hogy a kellemetlen újságírókat levadászhatják. Ezt magadra veszed?

Az egy óriási közhely, hogy megosztom az embereket. Van aki imád, de olyan is, aki gyűlöl, mindenesetre tud rólam. A terjesztett hírekkel viszont ennek vége, megpróbálják a nemzetet ellenem egységbe forrasztani. De nem kell megijedni, kapok biztató szavakat, az interneten is és az utcán is.

Gondolom, anyagi gondjaid nem lesznek. Tudod már, hogy mit fogsz csinálni?

Azt hiszem, megjavíttatom a két írógépemet – korábban inkább diktáltam a könyveimet, mint egykor a híreket – aztán megtanulok géppel írni. Lesz elég szabadidőm, írni fogok.

Igen, emlékszem, ígérted, hogy megírod a Vona-könyv fogadtatását, s benne ezt a furcsa zaklatási ügyet.

Letettem arról, hogy a saját sztorimat megírjam, volt arra más jelentkező, nekem semmi türelmem saját dolgaimmal foglalkozni. Valószínű forgatókönyvet írok vagy színdarabot, van egy félkész drámám is – akkor írtam, amikor öt évvel ezelőtt megműtöttek – most lehet, hogy befejezem. De először mégis inkább egy monodrámát írok majd, erről annyit elárulhatok előre, hogy egy diktatúrában játszódik. Majd meglátják!

Az elmúlt öt évben a következő műsorkészítők tűntek el az ATV képernyőjéről: Avar János, Bánó András, Bányai Viktor, Bolgár György, Dési János, Friderikusz Sándor, Havas Henrik, Kálmán Olga, Kuncze Gábor, Köves Pál, Mészáros Antónia, Mészáros Tamás, Németh Péter, Péterffy Judit, V Nagy Gyöngyi. 

Nyílt levél Orbán Viktorhoz a Vajdaságból

0

Az itt elő magyarság lélekszáma 200 ezer fő alá csökkent és közelebb van a 150 ezerhez, mint a 200 ezerhez, a csökkenés üteme pedig tovább gyorsul. Ennek a drámai méreteket öltő elvándorlás és természetes népességfogyás egyik alapvető oka. De bebizonyosodott, hogy a pénz önmagában nem alkalmas eszköz a közösségmegtartásra, amennyiben nem párosul az embereknek reményt adó személyes tartással és példamutatással.”

Az ellenzékben levő vajdasági Magyar Mozgalom levelet intézett a magyar miniszterelnökhöz, amelyben két olyan fejleményre – a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosításának közvitán levő tervezetére, illetve a vagyon-visszaszármaztatás körüli, a magyar embereket hátrányosan érintő visszásságokra – hívja fel Orbán figyelmét, és ezekkel kapcsolatban a magyar kormány segítségét kéri.

A levél rámutat arra, hogy a 2017 november 27-én, Szerbiában közvitára bocsátott törvénymódosítás munkaváltozata „látványos kudarca annak a megalkuvó kisebbségi politizálásnak, amelyet a Szerb Haladó Párt kormányra kerülése óta Pásztor István vezetésével folytat a Vajdasági Magyar Szövetség”, és hogy

a javasolt megoldások „a történelem során legjobbnak minősített magyar-szerb államközi kapcsolatoknak a megcsúfolását is jelentik.”

A Magyar Mozgalom álláspontja szerint a napvilágot látott tervezet a délvidéki magyar közösségre nézve egyszersmind sértő és megalázó, mert annak számos rendelkezése csorbítja, szűkíti, illetve megszünteti a nemzeti tanácsok – így a Magyar Nemzeti Tanács – hatásköreit és jogosítványait, ezzel pedig gyakorlatilag kiskorúsítja és gyámság alá helyezi az itt élő magyarság legfelsőbb önigazgatási szervét.

A magyar közösség tagjaitól a második világháború után elvett vagyon visszaszármaztatásának folyamatával kapcsolatban a Magyar Mozgalom arra hívja fel Magyarország miniszterelnökének figyelmét, hogy a vajdasági magyar kérelmezők többsége esetében – kevés kivételtől eltekintve – a bírósági rehabilitációs eljárásokban  kedvező ítéletek születtek ugyan, de a Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség sorra utasítja el a jogerős bírósági ítéletekkel rehabilitált magyar igénylők kérelmeit, azokra a hét évtizeddel ezelőtti katonai közigazgatási és államvédelmi dokumentumokra hivatkozva, amelyek alapján a második világháborút követően megállapították a kérelmezők felmenőinek bűnösségét. „A Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség tehát sorra bírálja felül a jogerős rehabilitációs bírósági ítéleteket, ami

homlokegyenest ellentétes a jogállamiság alapelveivel, másrészről mélyen igazságtalan a magyar közösséggel szemben”,

állapítja meg levelében a Magyar Mozgalom.

Fentiek ismeretében a Magyar Mozgalom, mint a délvidéki magyar közösség egyik legitim, politikai tevékenységet folytató civil szervezete arra kéri Magyarország Kormányát, hogy jelezze Szerbiának, hogy a Magyar Nemzeti Tanács autonómiájának további leépítését és a délvidéki magyarok vagyon-visszaszármaztatásának kormányzati részről történő tudatos akadályozását nem tudja támogatni.

A levél egyben reflektál Pásztor Istvánnak, a VMSZ elnökének nemrégi, nyilvánosan elhangzott becslésére is a vajdasági magyarok mai lélekszámára vonatkozóan, mely szerint még „mindig jóval, jóval 200 ezer felett vagyunk, közelebb a 250 ezerhez, mint a 200 ezerhez.”

„Az évről évre csökkenő diáklétszám, a magyarlakta településeken üresen álló és eladó házak és a betöltetlen álláshirdetések száma mind-mind arra utalnak, hogy az itt elő magyarság lélekszáma 200 ezer fő alá csökkent és közelebb van a 150 ezerhez, mint a 200 ezerhez, a csökkenés üteme pedig tovább gyorsul. Szervezetünk helyzetértékelése szerint a drámai méreteket öltő elvándorlás és természetes népességfogyás egyik alapvető oka, hogy a vajdasági magyar közösségnek nincs közmegbecsülésnek örvendő politikai ereje és vezetője, akire felnézhetnének, akit tisztelhetnének, akiben megbízhatnának az itt elő magyar emberek. Bebizonyosodott, hogy a pénz önmagában nem alkalmas eszköz a közösségmegtartásra, amennyiben nem párosul az embereknek reményt adó személyes tartással és példamutatással” – írják a levélben.

Karácsonyi ajándék: aláírás előtt a megállapodás

0

A Független Hírügynökség információi szerint látótávolságba került az ellenzéki pártok választási együttműködéséről szóló megállapodás. A ma délelőtti DK-MSZP tárgyaláson minden lényeges kérdésben megegyeztek.

A betervezett csütörtöki aláírás előtt a holnapi napon, azaz szerdán, mindkét párt elnöksége ülést tart. Amennyiben a szerdai elnökségi ülések is jóváhagyják, csütörtökön aláírhatják a véglegesített megállapodást.

Forrásaink szerint néhány vidéki helyen a DK, a fővárosban a szocialisták engedtek, így az első és legfontosabb lépés lezárulni látszik.

Karácsony Gergely személye ezen a tárgyaláson is szóba került, és tudomásunk szerint ebben is közelebb kerültek az álláspontok. Azaz, nem kizárt, amiről a Független Hírügynökség elsőként beszámolt, hogy a külön lista, de közös miniszterelnök-jelölt koncepciója látszik érvényesülni.

Az ellenzéki szimpatizánsok számára az utolsó utáni pillanatban, mondhatni karácsonyi ajándékként létrejöhet a megállapodás.

Hadházy: Kósa Lajos ukrán nyugdíjasokat telepítene Magyarországra

Hadházy Ákos szerint az év legdurvább korrupciós ügye, hogy Kósa Lajos felesége 6 millióért vásárolhatott meg egy százmilliós céget. Az LMP társelnöke közleményében azt írja: ez volt a jutalom a szövetkezeti törvény bizarr módosításáért:

Kósaék egy olyan lobbistától kaptak ajándékot, aki egy olyan céghálózatnál tevékenykedik, ami a törvény elfogadását követően azonnal szövetkezet-alapításba fogott, és közel félmilliárdot kapott ukrán nyugdíjasok betelepítésére. Hadházy Ákos, az LMP társelnöke úgy látja: elkészült és végrehajtás alatt van a Kósa-terv, amely egyet jelent az ukrán nyugdíjasok Magyarországra telepítésével.

Kósa Lajos felesége szimbolikus összegért, mindössze hatmillió forintért jutott hozzá egy olyan, 139 millió forintos eszközállománnyal rendelkező céghez, amelyről azt sem lehet tudni, hogy pontosan mivel foglalkozik. A vállalkozást a munkaerő-szövetkezeti szektor egyik fő lobbistája, Fiák István adta el, méghozzá két hónappal az előtt, hogy a Fidesz korábbi frakcióvezetője törvényjavaslatot nyújtott be a szektor újraszabályozásáról. Kósa Lajos nem hajlandó érdemben foglalkozni az üggyel, arra hivatkozik, hogy a felesége nem közszereplő. Pedig, miniszterként és országgyűlési képviselőként nagyon súlyos felelősség terheli abban, hogy közeli hozzátartozói a vele szoros kapcsolatot ápoló lobbistákkal üzletelnek.

Újra itthon képzik a pilótákat

0

Jövő évtől ismét itthon képezhetik a katonai pilótákat. Az évente 15-20 leendő pilóta új gépeket is kap, cseh Zlineket.

Húsz év után újraindul Magyarországon a katonaipilóta-, illetve légiirányító-képzés a Nemzeti Közszolgálati egyetemen, illetve a szolnoki légi bázison – mondta a szolnoki helikopterbázis parancsnoka az állami tévében.

Koller József dandártábornok közölte: a képzés beindítását, a leszerelő katonai pilóták pótlása, illetve az új repülőeszközök hadrendbe állítása teszi szükségessé. A négyéves képzés után a hallgatók vadászpilótává, szállítógép- és helikopterpilótává válhatnak.

A pilótaképzés 15-20 hallgatóval indul 2018-ban.

Jövőre lesz húsz éve, hogy megszűnt a katonai pilóták oktatása Magyarországon. Az elmúlt időben a harci gépek (Gripenek) leendő vezetői Kanadában kapták meg a vadászpilóta-képzést. Ennek a programnak, az NFTC-nek (NATO Flying Training in Canada) szerződése 2019-ben lejár – mondta el november közepén Szolnokon Koller tábornok.

A leendő pilóták új gépeket is kapnak. Az eddig használt csaknem 25 éves Jak-52-esek kiöregedtek, helyettük újakat vásárolt a Magyar Honvédség. A pótlást a cseh Zlin Aircraft cég végzi, amely két Zlin Z-242L kiképző gépet szállít – ezt a típust légiakrobatikai feladatokra gyártja a cseh vállalat; a MH vesz még felderítő és futárcélú repülőt is, két darab Zlin Z-143LSi-t.

Horn György: Az iskola, mint olyan, halott

Időről időre a közvélemény figyelmének a középpontjába kerül a budapesti elit iskolájának is mondott Alternatív Közgazdasági Gimnázium, ezúttal azért, mert a következő tanévtől elindítják az általános iskolai képzést. Engedély ugyan még nincs, de Horn György, az AKG megálmodója és egyben pedagógiai vezetője nem fél attól, hogy ezt nem kapják meg, hiszen „a kormány racionalista: bázisa pedig az a felső középosztály, amely a legnagyobb számban küldi hozzánk a gyerekeit”. Interjúalanyomra várva tipikus AKG-s jeleneteknek lehettem a szemtanúja, s beleszagolhattam az iskola szellemébe. Horn György láthatóan és megtapasztalhatóan szívvel-lélekkel, mindenek felett a gyerekek érdekeit szem előtt tartva dolgozik, pedig mint állítja: az iskolának, ahogy mi ismerjük vége. Paradigmaváltás folyik a világban. Az információ már ma is a levegőben van, biztosan nagyon egyszerűen el lehet majd juttatni az agyunkba ezt a közös tudást. Eddig az iskola töltötte be ezt a funkciót, de  ma már nem az iskola a közös tudás bázisa. „Ezzel mit kezdjünk? Nem mást, hogy az egész rendszert át kell gondolni és újra kell alkotni” – szögezi le.

 

„Iskolába járni ugyanis rossz dolog, ahogy tizenévesnek, kamasznak lenni is rossz, annak ellenére, hogy az ember felnőttkorában már egészen másként emlékszik vissza erre az időszakra” – mondta egy durván két éve adott interjúban. De én ellentmondanék: a két gyerekem nem most, felnőttként visszatekintve, hanem akkor, gimnazistaként is szeretett az AKG-ba járni, dacára annak, hogy eleinte nem akarták, én kényszerítettem őket erre hatalmi szóval. De nem voltak ők csodabogarak, a csibetársaik (azaz csoporttársaik) és évfolyamtársaik zöme is így élte meg az AKG-s éveiket. Nehezen hiszem el, hogy Ön nem szembesült ezekkel a véleményekkel az iskola fennállásának közel harminc évében. Akkor miért gondolja mégis így?

Máig nem változott meg a véleményem. Az iskola, mint tömegoktatási rendszer a 19. század végén jött létre, a polgári társadalomban végbemenő folyamat eredményeként szétvált egymástól a munkahely, a magánélet és a közélet. Az állam átvette az eredendően a családok, az emberi közösségek korábbi számos funkcióját – tette ezt hol erőszakkal, hol csak azért, mert muszáj volt. De akárhogyan is, a közösségek szétszakadtak. A hagyományos közösségek, társadalmak – minden nyűgükkel együtt is – nagyon sok kedvező hatással jártak az egyénre nézve: nem volt például egy faluban éhhalál, legfeljebb a legnehezebb időkben az egész falu szenvedett, de segítették egymást. Nem arról van szó, hogy ezt vissza kellene sírni, ez pusztán ténymegállapítás. Az állam – legalábbis a földrészünkön – a gyerekek nevelését, oktatását tömegoktatási intézményekbe erőszakolta be, az iskola munkahellyé vált, s mint ilyen kényszerpályává lett. A bekerülő gyereknek pedig már nem csak azt a tudást kell megszereznie, amelyet közvetlen környezete tud és tart hasznosnak átadni, hanem mindazt, ami a társadalom számára hasznos. Hasonló a társadalmi beilleszkedés kérdése is: az iskolarendszer kertében már nem csak oda kell egy gyereknek megtanulnia beilleszkedni, ahonnan jött, hanem a társadalomba, mint olyanba.

Akkor ez azt jelenti, hogy eredendően rossz az elképzelés?

Sok pozitív hatása, eredménye is van. Emiatt is tartom tragédiának, hogy az állam elkezdte visszavenni az iskolákat. Ám ami tény, az iskola nem tudja teljesíteni, vagy elhanyagolja három alapfunkcióját: a tanulási motiváció megteremtését és megőrzését; a tanulási képességek; valamint a szociális kompetenciák fejlesztését. Ezekre a kihívásokra az iskolai rendszer, ahogy mára kialakult és ma ismerjük, egyszerűen nem alkalmas, 150 év sem volt elegendő arra hogy alkalmassá váljék rá. Nem tud odafigyelni azokra a dolgokra, amelyeket a világ megkövetelne – gondolok például az együttműködés, az érdekképviselet, a megértés, a szolidaritás kialakítására, erősítésére a gyerekekben. Az AKG alapmotívuma az a törekvés, hogy az egyébként rossz műfajú dolgot, az iskolát minél kevesebb károkozással tudjuk megvalósítani. Ez súlyos feladat, de mi sem állíthatjuk sajnos magunkról, hogy egy gyereknek sem ártottunk.

Akkor Ön szerint a tudásnak a gyerek fejébe való beleverésén túl nincs haszna az iskolának, s nem is lenne rájuk szükség?

Osztom például a nézetet, hogy nagy társadalmi csoportok érdekében, sokak számára, a leszakadóknak, a nálunk mondjuk egy tanyán, másutt a sivatagban élőknek fontos az iskola. Miközben ez igaz, azért összességében az iskolarendszer nem tud a mai kihívásokra érdemi, épeszű válaszokat adni. Az intézmény funkciótlanná vált.

És akkor mi jöhet helyette? Visszatérünk a két évszázaddal ezelőtt megszűnt általános gyakorlathoz, hogy otthon, a kis közösségekben neveljük a gyereket? Mi lehet a mai értelemben vett, általunk ismert iskola alternatívája?

Az iskola, mint olyan, halott. Egészen másban kell gondolkodni. Elsőként azt kell végig gondolni, ami eredetileg az AKG létrejöttét is motiválta, mozgatta:  ha egy szakértelmiségi közösség – a  gyerekekhez értő pedagógus közösség – végiggondolja, hogy az adott feltételekkel mit tud kezdeni, s megtudakolja a családoktól, hogy kell-e ez nekik, és egyáltalán kinek. Ez lehet egy alternatív lehetőség. Ez az iskolai autonómiát feltételezi, azt az autonómiát, amely egyébként a kilencvenes évi törvényben is benne foglaltatik, s 2010-ig jogfolytonos is maradt. Az autonómiát azóta elvették, de a szövegben ott van továbbra is.

Mi mást kell mérlegelni az alternatíva megtalálásához?

Azt, hogy a gyerek nem az életre készül, hanem él – ami egyébként a mi közösségünk fő motívuma. Az iskolának tehát úgy kell teljesítenie az alapfunkcióit, hogy válaszokat adjon a kor aktuális kihívásaira.

Az AKG nagyon komoly érdeklődéssel övezett, jövőre induló általános iskolája az alternatívnak is az alternatívája lesz?

Az érdeklődés tényleg borzasztó nagy, persze meglátjuk a jelentkezéseket, hiszen fizetős iskoláról van szó. Mindenesetre nem csak a szülők, hanem a szakma részéről is nagy ez az érdeklődés: több mint száz tanító jelentkezett, hogy nálunk szeretne dolgozni, pedig Budapesten nagy tanárhiány van. A program most készül.

Ha már eljutottunk az AKG általános iskolához, hogyan áll az ügye?

Még nincs engedélyünk, de szerintem megkapjuk. Ez a közösség ugyanis megteremtette az összes, a törvény által előírt feltételt. Vettünk egy nagy épületet, akkora mint a gimnáziumé, igen kevés alapítványi iskolának van erre módja és teszi meg. Másfél éve dolgozik a programon – most már fizetésért – egy csapat, utoljára ilyen 1988-89-ben, az AKG gimnáziummal fordult elő.

Ön biztos abban, hogy megkapják az engedélyt? Nem érzi az ellenszelet a mai kurzus részéről a más, a szabad, toleráns, liberális szellemiségben nevelő intézményekkel szemben?

Miért akadályoznák meg az iskola elindítását? A kormány racionalista: bázisa pedig az a felső középosztály, amely a legnagyobb számban küldi hozzánk a gyerekeit.  Fontos a számára, hogy ennek a rétegnek az igényei ki legyenek elégítve.

Kicsit elkanyarodtunk az eredeti kérdéstől: mi jöhet a ma ismert iskola helyett?

Napjainkban olyan fordulat megy végbe, mint amilyent az emberiség legutóbb a Guttenberg galaxis létrejötte idején élt meg.  A kép, a virtualitás, az interakció megváltoztatta a tanuláshoz való viszonyt is. S magát az ismeretszerzést is. Hozzánk úgy érkeznek már a kis gyerekek a hatodik osztályba, hogy zömében tudnak angolul, ugyanis filmeket néznek eredeti nyelven, akár TV-n, akár például tableten. Rendben, ez a középosztály, de okos telefonja ma már a felmérések szerint a lakosság hetven százalékának van! Nagyon fontos fordulata ez a világnak. És ennek nyomán azt a dilemmát kell végig gondolnunk, hogy miként tudunk úgy adni választ a kérdésre, hogy az aktuális helyzetben találjuk és kidolgozzuk ki azt az újat, amelyet a fejlődés függvényében folyamatosan kell majd alakítani.

Ma ez mit jelenthet?

Például nálunk az egyik válasz az az, hogy már most alapvetően tankönyv nélkül tanítunk, tanulnak a diákok. Laptopon dolgoznak – ami persze sokba kerül. Az iskolának is, amely a tejes WIFI-lefedettséget biztosítja – amihez olyan szerverháttér kell, amely egy időben képes 1200 laptopot és telefont kiszolgálni –, s emellett mindazokat az eszközöket, amelyeket a gyerekek és a tanárok közösen használnak. A gyerekek saját használatú laptopjait pedig a szülőknek kell biztosítaniuk. Csak zárójelben jegyzem meg: a saját tapasztalataink szerint az állam által az oktatás digitalizációjára szánt 40 milliárd forint messze nem lesz elég. Az államnak el kellene azt döntenie, hogy biztosítja-e a szélessávot kvázi ingyen mindenkinek. Ha ez bekövetkezne, az óriási fordulatot jelentene.

De hát ez vajon az érdekében áll a mai kurzusnak? Hiszen az arra is épül, hogy minél kevesebb információ jusson el a szélesebb rétegekhez. Ha ingyenes a szélessáv, akkor az internet sokkal elérhetőbb lesz az ország legeldugottabb szegletében is.

Nem nagyon lehet ellenállni ennek. Ahhoz Kínának vagy Oroszországnak kell lenni, s cenzúrát kell bevezetni.

Ez a ma, de mi lesz holnap? Milyen lesz a holnap iskolája? Lehet már tudni, hogy mi váltja a mai rendszert – ahogy már szóba is került?

Paradigmaváltás folyik a világban. Ha a jövőképet nézzük: egyszerű állításon alapul, azon, hogy az információ az egész világról már ma is a levegőben van. Csak az a kérdés, hogy milyen eszközökkel hívom le. Egyelőre technológiára támaszkodunk ebben, de mi van akkor, ha azt mondom hogy az agyba bejuttatáshoz – mint minden információ esetében, a felhőből, a levegőből is – csak a szemünkre, fülünkre, orrunkra lehet szükség. Tudjuk, hogy mindaz, amit az érzékszerveinken keresztül begyűjtünk csak hullám, az agyunk alakítja át színné, szaggá, hanggá. Ha megoldjuk, hogy az információ ezeken keresztül eljusson az agyba, akkor minden olyan tudás, ismeret, azaz információ birtokában leszünk, amely a tudást jelenti. Azaz, például minden nyelven beszélhet mindenki. Megjegyzem, a Google fordító is ezt csinálja. Ha ez megoldódik, akkor már csak a közösségekre lesz szükség.

Ez nagyon a tudományos fantasztikum birodalmába tartozik a számomra…

Pedig biztosan nagyon egyszerű a megoldása annak, hogyan jut el az agyunkba mindaz, ami a világban megvan, a közös tudásunkban. Eddig az iskola volt az az eszköz, amely betöltötte ezt a funkciót, de  ma már nem az iskola a közös tudás bázisa. Ezzel mit kezdjünk? Nem mást, hogy az egész rendszert át kell gondolni és újra kell alkotni.

Lapszem – 2017. december 19.

0

Ma a Violák ünneplik a névnapjukat. Ez a magyar eredetű névalkotás az azonos nevű erős illatú, latin eredetű virág nevéből származik. Az Árpád-korban főleg bóknévként használták. Violák és mindenki más figyelem: itt a lapszemle!

Magyar Hírlap: Nem a tanároknak kell takarítaniuk az iskolákat

Többféleképpen kezelheti a tankerületi központ a takarítóhiányt egy iskolában: munkaerő-átcsoportosítással másik intézményből, eseti megbízással, de külső céget is felkérhet beszerzési eljárás keretében – közölte a Magyar Hírlappal a Klebelsberg Központ.

„A Telepi Utcai Általános Iskolában már nem biztosítja a takarítást a KLIK, ezért a továbbiakban a pedagógusoknak kell ellátniuk ezt a feladatot is” – állította nemrég a DK. A Klebelsberg Központ a híresztelésre reagálva közölte, sokadik alkalommal szembesül azzal, hogy a DK csúsztatásokkal próbálja megzavarni a nevelő-oktató munkát. A ferencvárosi iskolát működtető Belső-pesti Tankerületi Központ egy takarítócéget bízott meg a feladat ellátásával, amely már a téli szünetben elkezdi a munkát, de addig is megoldott a takarítás az iskolában – szögezte le a fenntartó.

Miután az Index is foglalkozott az üggyel, azt állítva, az iskola takarítását a pedagógusok és a szülők végzik, a Klebelsberg Központ ismét cáfolt, nyomatékosítva, az iskolában folyamatos a takarítás. A történtekről azt írták, az illetékes tankerületi központ döntött úgy, hogy októberben közbeszerzési eljárást ír ki, miután az intézményben „nem stabilizálódott a takarítói állomány”. Az eljárás a jogszabályoknak megfelelően lezajlott, és januártól él a szerződés a céggel, amely vállalta, hogy már a téli szünetben nagytakarítást végez az iskolában.

Népszava: Náci tengernagytól idézett a pécsi egyetem rektorjelöltje

Ne adj olyan parancsot, amit nem lehet végrehajtani” – olvasható Miseta Attilának, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) rektorjelöltjének pályázatáűban – írja a Népszava. Az idézet Erwin Rommel náci tábornagytól származik, aki a Német Afrika-hadtest parancsnoka, majd a normandiai partraszálláskor a védekező német csapatok vezetője volt a második világháború idején. Az egyetem Szenátusa tagjainak többségét ez nem zavarta abban, hogy Misetát hétfőn hivatalosan is megválasszák a PTE rektorjelöltjének. Ha a döntést Balog Zoltán humánminiszter is jóváhagyja, Áder János államfő hamarosan kinevezheti az egyetem új vezetőjévé.

A rektorválasztást azért kellett kiírni, mert a PTE jelenlegi vezetője, Bódis József megbízása a második ciklusa után, jövő júniusban lejár, többé nem jelölhető. Az új vezető megbízatása 2018. júliusától 2022. június 30-ig szól. A rektori székre Miseta mellett még hárman pályáztak: Bachmann Bálint, a PTE műszaki karának dékánja (ő nem sokkal korábban visszavonta pályázatát), Betlehem József, az egészségtudományi kar vezetője, valamint Gábriel Róbert, a természettudományi kar dékánja (ő 2007-2010 között már volt a PTE rektora).

Magyar Idők: Terjedőben a Jézus nélküli karácsony

Magyarországon már megszoktuk, hogy a karácsony közeledtével csillogó díszekbe öltöznek az utcák, egymást érik az irodai és iskolai karácsonyi bulik, a postának pedig – még az internet korában is – szokatlanul sok dolga van az ünnepi képeslapokkal – olvasható a Magyar Időkben.

Legyen bármennyire is fárasztó a készülődés vagy giccses a dekoráció, a többség számára valóban ez az év legvarázslatosabb időszaka.

Nem hiába értetlenkednek számos nyugati, keresztény többségű ország lakosai a karácsony megkurtítása láttán. Az utóbbi években ugyanis mindinkább bevált jelenség lett, hogy az iskolákban elmarad a karácsonyi ünnepség a vallásilag sokszínű diáksereg miatt, az utcai ünnepségek egyszerűen mellőzik a nevükből az angol „Christmas” szót, és inkább „Winter Wonderland”, azaz téli csodavilág néven működnek, illetve egyre több nemzetközi repteret találunk csupaszon, karácsonyfák és ünnepi dekoráció nélkül.

Magyar Nemzet: Mégsem lesz közös lista a baloldalon?

Miközben az MSZP és a frissen „a baloldal élére állt” Karácsony Gergely is folyamatosan hangoztatja, hogy a Demokratikus Koalícióval (DK) is közös listát kell állítaniuk, a Magyar Nemzet értesülései szerint a háttérben már gondolkoznak más forgatókönyvön is. Kezdenek ugyanis beletörődni abba, amit Gyurcsány Ferenc és pártja már jó ideje mond, vagyis hogy valóban önálló listával, és részben önálló kampánnyal vágnak neki a jövő tavaszi választásoknak.

A lap információi szerint a megoldás az lehet, hogy az MSZP és a DK is külön-külön listát állít, ám mindkét párt támogatja Karácsony Gergelyt, mintegy külsős miniszterelnök-jelöltként. Ez azt jelentené, hogy – az egyébként egyik párthoz sem tartozó, hanem az alig mérhető Párbeszédet vezető – politikus egyetlen listán sem szerepel, de rá épülhet valamilyen közös kampány. Karácsony Gergely szempontjából ez azért lehet jó megoldás, mivel már korábban leszögezte, hogy „egyszerű képviselőként” úgysem szeretne beülni a parlamentbe, csak akkor adja föl zuglói polgármesterségét, ha miniszterelnök lesz belőle.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK