A jelek szerint ma is van Green Investments nevű cége Tiborcz Istvánnak, noha eddig úgy tudtuk, hogy csaknem három éve eladta az Elios-ügyben megégett társaságot egy szintén „közeli” Kft.-nek. A több furcsaság egyike az, hogy a két cégnek egyazon banknál ugyanazt a számlaszámot tartja nyilván a cégbíróság.
Nem biztos, hogy fantomcég a Tiborcz Istvánhoz tartozó (?) Green Investments & Solutions Kft (GIS), ahogyan azt a Népszava felveti a furcsán megduplázódott cégre rábukkanva. Az adatokban kutatva azonban több legalábbis érdekes részlet került elő attól kezdve, hogyan „élhet” ugyanazon néven más és más székhellyel gazdasági társaság. Az alapkérdés az, amit a napilap rögzített a Pest megyei cégbíróság munkatársai közti tanakodásból, hogy „Nem kellett volna ezt a céget kivezetni a cégjegyzékből?”.
Arról a GIS-ről van szó, amely 50 százalékos tulajdonnal rendelkezett a közvilágítási botránysorozat főszereplőjében, az Eliosban. S amelyről eddig úgy tudtuk, hogy 2014 tavaszán Tiborcz kiszállt belőle, felvéve 486 millió forint osztalékot.
Nos, az Igazságügyi Minisztérium céginformációs szolgálata négy GIS-t mutat keresésre: kettőt már töröltek, kettő még működik. A szolgálat tavaly augusztus 11. adatok nyomán a mai napon kiadott cégadatait nézhettük meg, vagyis bő hét hónapja fennálló állapotot.
Forrás: IM céginformációs szolgálat
A részletekből először normális ügymenet bontakozik ki. A 2010. március 29-én Pécsett bejegyzett GIS-t székhelyváltás miatt 2014. június 19-én törölték. A GIS ezután Csabdiban, a Tiborcz család Tiborc tanyai címén tűnik fel.
Nem egészen egy év elteltével innen is törlik a társaságot, hogy aztán ugyanitt, ugyanezen néven már ma is működő cégként jegyezzék be új jegyzékszámon, de az előzőével azonos adószámmal. Az új csabdi székhelyet 2014. április 30-án jegyezték be (vagyis szűk egy évvel korábban, hogy az előző csabdi GIS-t törölték volna). Ezen a napon jegyzik fel a cég 5 milliós tőkéjét, lesz ügyvezetőként Tiborcz a képviselője, és egyben egyedüli tag, vagyis tulajdonos. S egy nappal korábban viszik be a regiszterbe a GIS bankszámlájának számát.
Alighanem a költözéssor része, hogy nem sokkal ezután, 2014. június 19-én jegyzik be változásként a GIS cégjegyzék-számát, ami azonban azonos az akkor még nem törölt csabdi elődjéével. Ez a nap pedig ugyanaz, amikor megszüntették a pécsi „őst”.
A most lekért cégadatok szerint tehát ez a csabdi című GIS
a mai napig működő társaság, Tiborczcal mint tulajdonossal és ügyvezetővel.
Holott eddig az volt ismert, hogy Orbán Viktor veje 2015-ben eladta részét a szintén „közeli”, például a Várkert Bazár újjáépítésével milliárdokat kereső West Hungária Bau pénzügyi cégének, a WHB Befektetési Kft.-nek.
Ez pedig már a sorban negyedik GIS, biatorbágyi címmel, a WHB Befektetési Kft. tulajdonaként, Hauberl Gergely László ügyvezetésével 2015. április 28-29-i bejegyzésekkel.
Vagyis
ettől a naptól kezdve „fut” egymás mellett a két GIS,
az egyik Tiborczcal, a másik a WHB-val.
Ez eddig bírósági adminisztrációs hiba is lehetne. Csakhogy a két önálló GIS-nek ugyanazon bankban és fiókban vezetett azonos számú számlája van a cégnyilvántartás szerint. Sőt, a két társaság kézbesítési címe a WHB belépéséig azonos, az elektronikus levélcím pedig a mai napig ugyanaz.
Az európai azonosító jelük viszont eltérő, s mindkettő tavaly június 9-i bejegyzésű. Tehát amikor az uniós azonosító jelet tavaly nyáron kérte és eltérő számon megkapta a két Green Investments, Tiborcz hivatalosan már több mint két éve kiszállt a kényelmetlenné vált cégből.
Magyarország nemzeti katasztrófa felé tart, s ezért minden magyar számára az április 8-i választásoknak ébresztőként kell hatnia – üzeni a magyarokhoz intézett nyílt levelében Radványi K. Miklós. A jobbközép értékeket követő amerikai Frontiers of Freedom blogjában megjelent írás rámutat: kirívóan veszélyes idők előtt áll az ország. A választások közeledtével egyébként is szaporodik a Magyarországgal foglalkozó írások száma a nemzetközi sajtóban és blogvilágban.
Kollektív nemzeti öngyilkosság lenne, ha Orbán Viktor és a Fidesz felhatalmazást kapna egy újabb négy éves kormányzásra – írja a magyarországi ügyekben az elmúlt időben igencsak aktív Radványi, aki szerint az ország nem tudna kitörni a mélységbe lehúzó örvényből. Újraválasztása egyben azt is jelentené, hogy Magyarország első számú páriává válna a világban, ráadásul mindezekért a magyarok csak magukat hibáztathatnák. Nem csak az országukat veszítenék el, de egyben az egész civilizált világ gúnyának tárgyává válnának – írja a magyar származású, amerikai állampolgárságú, a reagani elveket követő washingtoni Frontiers of Freedom szervezet külpolitikai ügyeket vivő alelnöke. Azzal indokolja a levél megírását, hogy számára fontos Magyarország jövője, a nyugati világ integráns részeként, s aggasztja „Orbán bűnös bel- és veszedelme külpolitikája”.
Magyarország gazdasági téren az az Európai Unió egyik legszegényebb tagjává vált, akár az egy főre jutó GDP-t, akár a tényleges lakossági fogyasztást nézzük.
Az EU négy legszegényebb régiója mind Magyarországon található, az ország túlélése az uniós pénzeken múlik. Társadalmi téren sokkal többen vannak, akik kivesznek, mint akik betesznek a közösbe. Mentális téren pedig elég annyit mondani, hogy a magyarok az EU legboldogtalanabb nemzete. Az öngyilkossági ráta a világon az egyik legmagasabb.
Radványi úgy látja, ha újraválasztják Orbánt, akkor a mostani gyakori budapesti és vidéki demonstrációk csak főpróbának bizonyulnak majd arra, ami jön:
a mélyülő gyűlölet zavargásokat eredményez, s a rossz hangulatot és demagógiát mélyíteni fogja a mentálisan ingatag Orbán Viktor személye.
Nemzetközi téren Orbán mérgező – korrupciója már legendássá vált, s ez maga alá fogja őt és társait temetni. Megalomán terve, hogy hidat képezzen a NATO és EU, illetve Oroszország és Kína között katasztrófába fog torkolni. Mindezek miatt elsődleges biztonsági kockázatot jelent a NATO és az EU számára – véli Radványi.
Nem ez Radványi első nyílt levele – az előzőt Orbán Viktorhoz intézte, s abban is kemény szavakat használt, a többi között kijelentette: „Az Ön beteg egoja despota és morálisan üres államért kiállt…Csalódást okozott a népének…Azt kell remélniük, hogy Ön sürgősen távozik hivatalából, mert csak akkor tudnak újra szabadon élni, normálisan gondolkodni, és újra egy jobb jövőről álmodni”.
Radványi és szervezete, a Frontiers of Freedom egyébként nem csak beszél és ír: durván három hete bejelentést tett hivatalos amerikai szerveknél Orbán Viktor, több családtagja, barátja, valamint kormányának tagja ellen az emberi jogok durva megsértése és extrém korrupció miatt.
A Rex Tillerson, (akkor még hivatalban lévő, azóta távozott külügy-) és Steven Mnuchin pénzügyminiszternek címzett bejelentésben
Orbán Viktor, Lázár János, Rogán Antal, Polt Péter, Matolcsy György, Orbán Győző, Lévai Anikó, Mészáros Lőrinc és Tiborcz István ellen kért eljárás indítását a Global Magnitsky Törvény keretében.
A törvény felhatalmazza az amerikai elnököt arra, hogy megtagadja a vízumot attól, s befagyassza a vagyonát annak, aki súlyosan megsérti az emberi jogokat, illetve korrupciós és/vagy pénzmosási ügyekbe keveredik.
Radványi szerint biztos, hogy a vizsgálatot el fogják indítani, a FüHü-nek kifejtette: idővel elkezdik a nyomozást („persze itt sem őrölnek nagyon gyorsan a bürokrácia malmai”), s ha bebizonyosodik a bejelentés igazságtartalma, akkor megszületik a döntés arról, hogy ezeket az embereket felteszik a Magnitsky listára.
A Fühü által megkeresett neves Amerika- és biztonságpolitikai szakértő, Simonyi András azonban óva intett attól, hogy most bárki is azt gondolja: Orbánt és a megnevezett családtagjait, barátait és kormányának néhány képviselőjét már ki is tiltották az Egyesült Államokból. A volt magyar NATO, illetve washingtoni nagykövet, a washingtoni Johns Hopkins Egyetem Paul H. Nitze Nemzetközi Tanulmányok Intézet transzatlanti kapcsolatokkal foglalkozó központjának az ügyvezető igazgatója hozzátette:
„Ma még nem lehet megmondani, hogy ennek mi lesz a vége, hogy egyáltalán rákerülnek-e a listára, de maga a tény figyelemre méltó, hogy „összehozták a magyarországi korrupciót, az oroszokkal való furcsa kapcsolatokat, ezeket a neveket a Magnitsky törvénnyel”.
Magyarország kétes hírneve
Ahogy közelednek a választások, úgy bukkan fel Magyarország, a magyarországi helyzet egyre sűrűbben és mind keményebb megfogalmazásokban az idegen nyelvű médiában és blogokban – Csak az elmúlt pár nap termése: a Newsweek hosszú elemzése, amelyben a bevándorlásellenes kampány éppen annyira helyet kap, mint az, hogyan használja ki Orbán és a Fidesz a félelmet, de a korrupciós ügyekről is.
Pár napja közölt terjedelmes cikket a mértékadó Washington Post, a többi között azt vezeti le, miért sokkal több, mint retorika a kormány Soros-ellenes kampánya, felidézve Orbán március 15-i beszédét, amelyben „vészjóslóan” figyelmeztetett arra, hogy az április 8-i választások után „bosszúra” számíthatnak Soros szövetségesei.
De említhetnénk akár a US News & World Reportnak a Reuters-től átvett minapi írását, amely a korrupció kapcsán azt szögezi le, hogy összesen 10 (tíz) üzletember – köztük Orbán gyermekkori barátja, Mészáros Lőrinc, valamint veje. Tiborcz István kezében lévő cégek 2010 óta összesen 7,85 milliárd dollárnak megfelelő 1,975 billió forint értékben nyertek meg tendereket.
Nem először vetődik fel annak a gyanúja, hogy a zöld párt a Lehet Más jegyében és a mesterséges ekvilibrium bűvöletében inkább a kormánypártok malmára hajtja a vizet. Schiffer András időszakában ez még kifejezettebbnek tűnt: meglátszott ez parlamenti felszólalásaiban, bűnvádi feljelentéseiben és még ideológiai szinten is, amikor volt szíves tiszteletét tenni a Fidesz boszorkánykonyhájának számító Tusványoson is.
A schifferi hagyomány őrzése Szél Bernadettre hárulhatott a pártban és nemcsak azért, mert ő is nagyszerű ötletnek látta az illiberális állam szülővárosában megjelenni.
Ennek ellentmond, hogy Szél igazi harcos amazonként küzd, nemcsak a parlamentben, a fideszes rémuralom ellen.
Sőt egyetlen tárgyilagos szemlélő sem vetheti a szemére, hogy pártja létezésének értelme az eddigi, rendszerváltás óta történő politizálás elvetése. Ennek a majd három évtizedes közéleti vergődésnek a szemtanúi akár még szimpátiával és nem kis reménnyel tekinthetnek egy ilyen állásfoglalásra.
Még ennél is tovább mehetünk: az európai trendekbe lenne illő, hogy eddig ismeretlen, néha bizarr nevű/célú pártok aratnak sikert az eddigi hagyományos bal –s jobboldali pártokkal szemben. Ez történt Franciaországban, korábban Görögországban, sajátos módon az Egyesült Államokban is, újabban Olaszországban.
Jöjjön tehát az LMP, a Momentum és, számoljunk tízig, a Jobbik.
Akkor kuszálódnak össze a szálak, amikor az LMP politikusai a nagy választások előtti egyeztetések közepette rendre egymásnak ellentmondásos nyilatkozatokat adnak. A pártba visszatévelygő Vágó Gábor még, csak az ellenzéket lejárató, buta nyilatkozatot is tesz (Gyurcsány állítólagos részegségéről). Tudjuk be ezt a hevenyészett tárgyalások kusza mellékzöngéjének – járulékos kár.
Sokkal komolyabb fejtörést okoznak azonban a társelnök asszony sorsdöntő kérdésekben kifejtett véleménye.
Szél Bernadett az Ökopolisz Alapítvány keddi, a korrupció visszaszorításáról szóló rendezvényén szólalt fel. Keményen odamondogatott a kormány oldalnak (ma a kormányzás csupán a korrupció mellékterméke, a fő cél a korrupció), ahogy azt egy ellenzéki politikusnak illik.
Miközben szerintünk helyesen megállapítja, hogy „a nemzeti együttműködés rendszere a korrupcióra épül, de ha elzárják a csapokat, kártyavárként omlik össze”, a következő meglepő okfejtésének is nyilvánosságot ad: Az antikorrupciós törvények mellett független igazságszolgáltatást is szorgalmazott, megjegyezve a legfőbb ügyészről, ha Polt Péter egy kormányváltás után hajlandó lesz elvégezni a munkáját, és nem csak a fideszesek „pecsenyéjét akarja mosni”, akkor maradhat, ha nem, akkor szakmailag alkalmatlan, és távoznia kell.
Akkor most mi is van: a NER egyik alappillére, akinek a tevékenysége a jogrendszer bohózata, ha meggondolja magát és szépen viselkedik, akkor minden megbocsájtva, haladjunk tovább az orbáni úton?
Vagy talán így lesz más a politika?
Bűnbánó alattvalók kipirult arccal, új zászlót bontva menetelnek a szebb jövő felé?
„Valószínűleg nem túlzunk, ha azt állítjuk: az utóbbi idők legsúlyosabb belpolitikai botrányát fogjuk kirobbantani” – ezzel harangozta be a Migration Aid azt a sajtótájékoztatót, amelyen a kormánymédiában velük kapcsolatban megjelent vádakra reagált a szervezet vezetője, Siewert András. Szerintük, akár kormányzati támogatással és titkosszolgálati háttérrel, illegális tevékenységbe próbálták beszervezni őket, hogy ezzel járassák le a civil szervezeteket.
Március 19-én közölt leleplezőnek szánt cikket a Magyar Idők egy hangfelvétel alapján, amelyen szerintük Siewert András egy oknyomozó újságíróval beszél többek között Soros Györgyről. A cikk szerint az is felvetődik, hogy illegálisan épített a civil szervezet adatbázist a tranzitzónába érkező menekültekről.
Siewert szerdán megtartott sajtótájékoztatóján ismertette a Migration Aid verzióját a történetből. Azzal kezdte, hogy a cikket jegyző
Bayer Zsolt nem tudhatta, hogy ő is készített hangfelvételt ezen a bizonyos találkozón.
Saját bevallása szerint a Magyar Idők cikkének megjelenéséig ők maguk sem tudták, hogy valójában ki állt az akció mögött.
Elmondta, hogy 2017. december 19-én keresték meg egy fintechcég nevében e-mailben, és migrációs szakértőnek kérték fel. Siewertnek gyanús volt a bizonyos Alekszandrov úrtól érkező felkérés, ezért utánanézett a cégnek, és nem találta nyomát. Először azt gondolta, hogy kamuról van szó, és valaki „szórakozik” a szervezettel. Két nappal később újra kapott egy e-mailt ugyanettől a „megbízótól”, és ezúttal úgy döntött, hogy válaszol rá.
Egy bécsi találkozóra invitálták Siewert Andrást, hogy egyeztessék a megbízó elképzeléseit. Erre január 9-én került sor, és mivel a Migration Aidnél felvetődött a gyanú, hogy akár külföldi titkosszolgálat beszervezési kísérletéről is szó lehet, úgy döntöttek, hogy rögzítik a beszélgetést. A találkozón Alekszandrov mellett egy nő vett részt, aki az asszisztensének adta ki magát. Siewert saját beszámolója szerint előre felkészült a találkozóra, hogy úgy tűnjön, hajlandó közreműködni, mert kíváncsi volt, ki áll a háttérben. A találkozón a menekültek mellett arról is kérdezték, hogy
vannak-e kapcsolatai ellenzéki politikai pártokkal és más civil szervezetekkel.
Siewert András igyekezett mindenre kitérő választ adni, pedig még tüntetések szervezése is szóba került, de amikor törvénysértésre akarták rávenni, azt elhárította – állítja. Ekkor még konkrétan nem derült ki Siewert szerint, hogy mit akarnak a szervezettől. Az első után újabb bécsi találkozóra invitálták őket, erre február 12-én került sor, amikor Soros Györgyöt is szóba hozták. Ekkor merült fel a menekültekkel kapcsolatos adatbázisépítés is, és Siewert Andrásék azt mondták, hogy valóban létezik ilyen adatbázisuk, hogy lépre csalják a „megbízót”.
A találkozó után többször is leveleztek még. Siewert részletesen ismertette, hogy mikről kérdezgették az e-mailekben, és ebből az derült ki, hogy a pártok mellett civil szervezeteket is be akartak keverni az ügybe.
Siewert szerint pénzt csak költségtérítésként kapott a titokzatos megbízótól a Migration Aid. Azt mondta, azért tárgyalt továbbra is az Alekszandrovként bemutatkozó férfival, hogy rájöjjenek, ki áll az egész hátterében. Közben bejelentették az egész ügyet a magyar hatóságnál is, és átadták a három órás hangfelvételt, illetve az egész levelezést, amit a titokzatos cég képviselőjével folytattak.
„Alekszandrov” aztán a cégének honlapjával együtt eltűnt, és három héttel később, március 19-én megjelent a cikk a hangfelvétel részleteivel együtt a Magyar Időkben. Nagyon meg voltunk döbbenve – mondta Siewert arról, hogy nem gondolták volna, kik állnak a háttérben.
Illegális cselekedetekre akartak rábírni minket
– foglalta össze Siewert András, aki szerint a fideszes kampánycsapat áldását adhatta minderre. Szerinte fontos kérdés, hogy ki tudott még erről a kormánypártoknál, és ki finanszírozta az akció szerinte több tízmilliós költségét. (Az nem derült ki, hogy miből következtetnek ekkora összegre azon kívül, hogy hosszú ideig tartott az akció.)
Siewert azzal zárta le a sajtótájékoztatót, hogy ők mindenben a nyomozóhatóság rendelkezésére állnak.
A Fidesznek pedig azt üzente, hogy „aki másnak vermet ás, maga esik bele”.
Később újságírói kérdésre válaszolva elmondta, hogy a beszélgetés jegyzőkönyvéből, amelyet közzétesznek, világossá válik majd, miért gondolták azt, hogy egy titkosszolgálat és profik állnak az ügy mögött. Magát a hangfelvételt egyelőre nem hozzák nyilvánosságra.
Kovács Zoltán kormányszóvivő szerdán, még Siewert sajtótájékoztatója előtt felszólította a Migration Aidet, hogy válaszoljanak arra, valóban készítettek-e a bevándorlókról titkos adatbázist a tranzitzónában, és ha igen, mire használták azt. Szerinte tovább nőtt a Soros Györgyhöz köthető szervezetekkel szembeni aggodalom, miután ezek a szervezetek illegális tevékenységeket, például törvénytelen adatgyűjtést folytattak.
A kormány azonnal reagált Siewert sajtótájékoztatójára is:
„Amit a Migration Aid képviselője ma előadott, az egy szánalmas magyarázkodás.
Továbbra sem kaptunk választ arra, hogy építenek-e illegális adatbázist a tranzitzónában, és ha igen, akkor milyen céllal. A Migration Aid egy Soros által kitartott szervezet, melynek célja a bevándorlás szervezése” – írták.
Szerdán a Benedekek ünneplik a névnapjukat, akik nem hozták meg a meleget, bár hivatalosan ma kezdődik a csillagászati tavasz. Ma van a bábszínházi világnap is, így országszerte különleges programokkal készülnek a bábművészek. Itt pedig elolvashatja a szerdai lapszemlét.
Népszava: Fantomcég Tiborcz István után
Megduplázódott az Elios-ügyben kulcsszerepet játszó Green Investments kft. miután Tiborcz István kiszállt a cégből – írja a Népszava. A cégbíróságon az derült ki, hogy a kft.-ből azonos néven, de eltérő cégjegyzékszámon és adószámon kettő is létezik. A Green Investments 2015-ig volt Orbán Viktor vejének tulajdonában, akkor Tiborcz kiszállt a cégből. Épp duplázódott meg a cég: az Igazságügyi Minisztérium céginformációs honlapja szerint a Green Investments Kft.-nek ma is kétféle állapota hatályos. A név megegyezik, de eltér a cégjegyzékszámuk és az adószámuk is. 2017 nyarán pedig eltérő európai uniós azonosítót is kaptak. Az nem egyértelmű, hogy szándékos cégfantomizálás, vagy adminisztratív hiba áll az eset hátterében. A vállalat sajátos megduplázódása nyomán az is elképzelhető, hogy fantomcég tulajdonosa 2015 után is Tiborcz István lehetett, és hozzá kerülhetett a cégből akkor kivett félmilliárdos osztalék.
Magyar Nemzet: Átjáróház a letelepedési kötvényprogram? Csak húszan buktak el a sok ezerből
Húszezer kérelmezőből csak húsz letelepedésikötvény-igénylőt és 44 hozzátartozót utasítottak vissza a magyar hatóságok nemzetbiztonsági vagy közbiztonsági kifogással – írja a Magyar Nemzet arra alapozva, hogy mit mondott Végh Zsuzsanna, a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal főigazgatója az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának ülésén, március 5-én. A 2013–2017 között működő kötvényprogram keretében összesen 19 865 külföldi állampolgár kapott letelepedési engedélyt Magyarországon, egyharmaduk kötvényesként, a többség hozzátartozóként. Az engedélykérők esetében meghatározott ellenőrzéseket végeztek, amikben a bevándorlási hivatal felkérésére részt vett a magyar rendőrség, az Alkotmányvédelmi Hivatal és a Terrorelhárítási Központ is. A Magyar Nemzet szerint kérdéses, hogy ténylegesen milyen vizsgálatokat végeztek el a több mint 20 ezer érintett esetében.
Magyar Hírlap: Intő jelek jönnek naponta a nyugati no-go zónákból
A német, a svéd és a norvég állam csillagászati összegekkel támogatja a bevándoroltak integrációját, ám a források csak alacsony hatékonysággal hasznosulnak – mondta a Magyar Hírlapnak Póczik Szilveszter, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa. A Nyugat-Európában a döntően bevándorlók által lakott városnegyedek viszonyai szerinte a mi értékrendünktől igen messze állnak, ezért a migrációs hullám kapcsán Nyugat-Európában megfigyelhető negatív társadalmi és biztonsági folyamatok intő jelként szolgálhatnak.
Magyar Idők: Jelentős növekedés várható a szállásszolgáltatásban
Elégedettek a szállodaipar szereplői, az év első két hónapjában 5-10 százalékkal értek el nagyobb forgalmat tavalyhoz képest. A következő is az ágazat jelentős növekedését vetítik előre – mondta a Magyar Időknek Könnyid László, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének elnöke. Könnyid elmondta, hogy januárban több mint 25 százalékkal emelkedett a belföldi turisták száma Budapesten, és a Balatonnál is 22 százalék feletti növekedést mértek. Szerinte ez nagyban köszönhető a belföldi utazást népszerűsítő állami kampánynak, de változtak a lakosság utazási szokásai is, hiszen újra divattá vált vidékről Budapestre utazni. De a vidék is kezd felzárkózni, a kereslet valamennyi szállástípusnál és kategóriában megugrott – fejtette ki.
Hosszú cikkben elemzi a Newsweek a magyarországi helyzetet, írnak a bevándorlásellenes kampányról, arról, hogy Orbán és a Fidesz hogyan használja ki a félelmet, de a korrupciós ügyekről is. Kovács Zoltán kormányszóvivő azt mondta a lapnak: folytatódni fog a bevándorlás- és Soros-ellenes kampány.
MTI Fotó: Kovács Tamás
Lázár János hírhedté vált bécsi videójának a felidézésével kezdődik az egyik legelismertebb amerikai hetilap cikke. Leírják, hogy a miniszter arra panaszkodott, hogy egyre kevesebb a „fehér keresztény”, a „muszlim migránsok” pedig „lerombolják a várost”, és ez fenyegetné Budapestet is, ha Magyarország beengedné őket.
A Newsweek szerint
Orbán egy már sokszor használt, klasszikus lépést követett:
a szavazók iszlámtól és bevándorlástól való félelmére játszik. Ezzel a lap szerint Orbán az európai szélsőjobboldal kedvence lett – ugyanakkor „mindenki utálja, aki Marine Le Pentől balra áll”.
A lap felidézi, hogy ez a csata 2015-ben kezdődött, amikor menekültek százezrei érkeztek Európába, Orbán pedig szögesdrót-kerítéssel zárta le az útjukat a határon. Angela Merkel, aki a berlini fal árnyékában nőtt fel, akkor azt mondta: csak kerítésépítéssel nem lehet megállítani a menekülteket. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke pedig „helló, diktátor” kiáltással köszöntötte Orbánt az uniós csúcson.
Orbán és Juncker Fotó: MTI/EPA/Stephanie Lecocq
A Newsweek azt írja, a magyarok eleinte sajnálták a kétségbeesett menekülteket, akik parkokban és vasútállomásokon aludtak, mielőtt tovább indultak Francia- vagy Németországba.
Ez az érzés azonban gyorsan megváltozott.
Az Iszlám Állam európai terrortámadásai félelmet és dühöt váltottak ki a menedékkérők iránt, akik többsége muszlim. Elemzők szerint Orbán és a Fidesz ezt használta ki.
Az elmúlt három évben Orbánék a fókuszban tartották a bevándorlás ügyét, és közben az Európai Unió és Soros György is célponttá vált. Ez pedig sokáig úgy tűnt, hogy működik, bár többek szerint csökken a miniszterelnök támogatottsága. Mégis a lap azt írja:
a választásokon nem az a kérdés, hogy nyer-e a Fidesz, hanem az, hogy mennyivel.
Ez pedig a többi szélsőjobboldali pártnak is reményt adhat.
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
A Newsweek felidézi Orbán politikai pályájának kezdeteit és a kilencvenes évek fordulatát is, amikor rájött, hogy a nacionalizmussal nagyobb sikereket érhet el. Azt írják, retorikájában fontos helyet foglal el Trianon, és 2010 után egyik első döntése volt, hogy szavazati jogot adott a határon túli magyaroknak. Ezután
átírta az alkotmányt és szövetségeseit ültette az Állami Számvevőszék és az ügyészség élére,
majd az Alkotmánybíróságot a Fidesz jelöltjeivel töltötték fel, bírák százait küldték az új törvénnyel nyugdíjba, és a választási törvényt is úgy írták át, hogy nekik kedvezzen.
Közben pedig
Orbán gazdag barátai sorban felvásárolták az egyre csökkenő számú független médiumot.
Paul Lendvai azt mondta a lapnak: „Magyarországon nincs New York Times vagy CNN. Nincs független újság vagy tévé. Ezeket megszüntették.”
A Newsweek ír a korrupciós ügyekről is, megemlítve a Forbes elemzését, amely szerint az Orbán-család vagyona 23 millió euró lehet (ez átszámítva 7 milliárd forint). Írnak arról is, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal, vagyis az OLAF vizsgálatot kezdett Orbán vejének, Tiborcz Istvánnak az ügyei miatt, és felidézik a Jobbik (amely a lap szerint akár természetes szövetségese is lehetne a Fidesznek, hiszen ugyanúgy szélsőjobboldali) „Ti dolgoztok, ők lopnak”-kampányát.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Kovács Zoltán kormányszóvivő azt mondta: a korrupció nem nagyobb probléma itt, mint máshol Európában. „Tudjuk, hogy a korrupcióval küzdeni kell, és az ezért felelős hivatalok mindent meg is tesznek.”
A Newsweek szerint a hírekre válaszul
Orbán bevándorlásellenes retorikája csak egyre keményebb lett,
és most már az ország megmentőjének mutatja magát, aki a „keresztény Európát védi a muszlim hordáktól”, és a „migráns” kifejezés mára már valóságos szitokszóvá vált. A lap azt is írja, hogy ez a kampány évekig bejött a Fidesznek, és a február 25-ei, hódmezővásárhelyi választás sokk-ként érte a pártot.
Többek szerint ennek az volt az oka, hogy az embereket jobban érdeklik a gazdasági nehézségek és a korrupció, mint a bevándorlók elleni gyűlöletkeltés. Végh Zsuzsanna, a European Council on Foreign Relations elemzője azt mondta:
„Oktatásra, egészségügyre alig jut pénz, és ezek nagyon rosszul teljesítenek. (…) Az embereknek elege van a stadionépítésekből.”
A Newsweek megkérdezte a kormánypárti Magyar Hírlap újságíróját, Őry Mariannt is, szerinte viszont csak azért vesztett a Fidesz Hódmezővásárhelyen, mert minden más párt Márki-Zay Pétert támogatta. Szerinte országosan nem lesz ilyen összefogás. Kovács Zoltán szerint is anomália volt az eredmény. Ő azt is mondta, hogy
folytatódni fog a bevándorlásellenes és Soros-ellenes kampány,
„mert így tudják megértetni az üzeneteiket”. Szerinte ők csak nyíltan beszélnek.
MTI Fotó: Sóki Tamás
Orbán mostanra már egyfajta minta a szélsőjobbnak egész Európában, de van, akinek még Európában is. Steve Bannon például hősnek nevezte. Ugyanakkor a lap arra is emlékeztet, hogy Orbán több szövetségese is gyengül Európában: Marine Le Pen és Geert Wilders elvesztette a választást, más országokban viszont sikeresnek tűnik a hasonló ideológia: például Olaszországban vagy Ausztriában.
A Newsweek szerint Orbán hírhedt tusnádfürdői, az illiberális államot meghirdető beszéde óta a szélsőjobb erős emberei idealizálni kezdték Orbánt. Azt írják: megmutatta, mit lehet kezdeni a retorika, a körülmények és a hataloméhség koktéljával. A cikk Paul Lendvai szavaival zárul, amelyek szerint a Fidesz a választás esélyese, de „minden, ami gyengíti Orbánt és rezsimjét, a demokratikus erők győzelmének számít”.
Egy órán keresztül tárgyalt a tervezett választási együttműködésről az LMP és a Jobbik miniszterelnök-jelöltje. A zöldpárt elnöksége kedden értékeli a Demokratikus Koalícióval és az MSZP-Párbeszéd vezetőivel folytatott megbeszéléseket, majd döntenek a folytatásról. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője úgy látja, hogy a szavazók jobban akarják a kormányváltást, mint az ellenzék pártjai.
Az szinte az első pillanatban kiderült, hogy a pogácsa kicsit száraz volt, a whisky pedig elő sem került, de azt azért ma sem tudjuk, hogy miért nem járt sikerrel az LMP, illetve az MSZP-Párbeszéd tárgyalása, amelyet Gyurcsány Ferenc pártja, a DK kezdeményezett. Ön sejti?
Szerintem húzzák az időt. Az ugyanis világosan látszik, hogy az ellenzék hódmezővásárhelyi győzelme óta nagy nyomás nehezedik a pártokra. Az ellenzéki választók többsége ki akarja kényszeríteni a választókerületi koordinációt. A pártok azonban nem érdekeltek átfogó megállapodásban, és nem győzelemre rendezkedtek be, hanem az ellenzéken belüli rivalizálásra.
Csak nem azt akarja mondani, hogy azért nincs megegyezés, mert az ellenzéki pártok nem is akarnak megállapodni?
De, ezt mondom! Ugyanis az ellenzéki pártok elsősorban politikai túlélésre, és az ellenzéki oldalon belüli pozíciószerzésre vonatkozó stratégiákat dolgoztak ki a 2018-as választásra vonatkozóan. Tehát
a Fidesz legyőzésének lehetősége a hódmezővásárhelyi győzelemig nem is szerepelt a pártok céljai között.
Márki-Zay Péter váratlan győzelme azonban elérhető opcióvá tette a kormány leváltását, legalábbis az ellenzéki szavazók szemében. A pártok stratégiája azonban nem erre épült, váltani kellett volna. De ahogy a Fidesz sem tud megszabadulni a sorosozásra és migránsozásra épülő kampánytól, az ellenzék sem képes túllépni önmagán. Nem harcolnak a lehető legtöbb egyéni mandátumért, ehelyett a legtöbben megelégszenek azzal, ha a listás jelöltjeik a parlamentbe kerülnek, ennek érdekében számolgatják a töredékszavazatokat.
Vagyis úgy látja, hogy a váratlan hódmezővásárhelyi győzelemig az ellenzék le sem akarta váltani a kormányt?
Az időhúzásból ez derül ki. Közben persze az is probléma, hogy a hazai nyilvánosságban ma is varázsszóként kering az összefogás mantrája, ami mindössze arra jó, hogy összezavarja a választókat. Ma már ugyanis nincs összefogásra szükség és lehetőség, jogilag sem kivihető, de idő sincs már rá. Az összefogás ugyanis közös jelölteket, közös listát, esetleg közös programot jelentene.
Most csak arra van lehetőség, hogy 45-50 választókerületben egyes pártok visszaléptetik a jelöltjeiket a legesélyesebb ellenzéki javára.
Még csak azt sem kell kimondani, hogy kinek a javára lépnek vissza a remélt eredményért. Ez a legtöbb, amit a pártok tehetnek, nincs szükség eljátszani a nyilvánosság előtti tárgyalásokat, mert az taszítja a választókat.
Bizonyos együttműködés azért van, hisz a DK visszalépett az LMP miniszterelnök-jelöltje, Szél Bernadett javára. Ez nem az ön által is kívánt koordináció?
Ha valódi lenne az egyéni kerületi koordinációs szándék, s ehhez meglenne a politikai akarat is, akkor a megállapodásoknak a hódmezővásárhelyi győzelem után szinte azonnal meg kellett volna születni. Másrészt nem a nyilvánosság előtt kellene alkudozni, hisz a valódi megegyezések háttértárgyalásokon születnek, és nem a meghirdetett sajtótájékoztatók előtt öt perccel.
A választókat is csak az eredmény érdekli, nem a veszekedés.
Az LMP vasárnap esti sajtótájékoztatóján az hangzott el, hogy a DK nem kíván tárgyalni a Jobbikkal. Nem fordított a helyzet, hisz végül is a meghívás Vona Gábornak is szólt?
A koordinációról szóló egyeztetésektől a Jobbik valóban mereven elzárkózik, aminek van azért racionális magyarázata. A felmérések szerint ugyanis Vona Gábor pártja kockáztatná a legtöbbet – elveszthetné szavazótáborának egy részét – ha belemenne egy ilyen együttműködésbe. Ugyanis a visszalépések esetén más pártok szavazóinak többsége nem szavazna át a pártra. Ez igaz, bár az is nyilvánvaló, hogy a Jobbik lehetne rugalmasabb. Azok az ellenzéki pártok, amelyeknek hasonló súlyú érvük nincs, azok tárgyalhatnának a kölcsönös visszaléptetésekről. Ebben az esetben ugyanis beindul egy olyan választói réteg, amelynek nem ismert a pártpreferenciája, de az ellenzékre szavaz, mert lát esélyt a Fidesz kormány leváltására. A választó ugyanis nem a töredékszavazatokat tartja fontosnak, hanem a győzelmet.
Akkor a tárgyalástól való távolmaradásával a Jobbik nem gyengítette, hanem erősítette az ellenzéket?
Ezt nem állítom, de azt igen, hogy csak a Jobbik tudja racionális érvekkel alátámasztani a távolmaradását. A Jobbik szavazótáborának többsége, kb. 60 százaléka ugyanis a kutatások szerint nem szavazna át egy baloldali jelöltre, így a Jobbik nem feltétlenül erősítené a koordinációt. Vona Gábor ettől függetlenül korábban azt mondta, hogy az LMP, illetve a Momentum szóba kerülhet, mint tárgyaló fél, de csak a választás után. Ezután az előkészítés után az LMP egyes jelöltjei, vagy a függetlenek, Mellár Tamás, illetve Kész Zoltán javára akár vissza tudna lépni. Tehát lehetne szimbolikus gesztusokat tenni, de egyelőre ezt sem teszik. Azt is hozzá kell tenni, hogy nem mindenhol van, például a főváros nagy részében sincs is szükség a Jobbik bevonására a koordinációba. Vagyis lenne mód esélyes jelölteket állítani, ha a Jobbikon kívüli ellenzéki pártok nem az időhúzással foglalkoznának.
A tárgyalások folytatódnak, az LMP a teljes ellenzéki összefogást hiányolja, de tárgyal a Jobbik vezérkarával is, mi lehet ennek a tárgyalásnak a tétje?
A teljes ellenzéki összefogásra való hivatkozás inkább a visszaléptetések elkerülésére szolgáló kibúvónak látszanak. Visszaléptetésre persze az utolsó pillanatig van lehetőség, valószínű pár helyen ez meg is történik majd, főként, ha pártok saját szavazóinak nyomása tovább nő.
De jelentős számú visszaléptetésre már nem számítok, ezt már meg kellett volna tenni.
A visszaléptetések maximálisan hány plusz mandátumot eredményezhetnének?
Minden számítás azt mutatja, hogy az ellenzéknek 45-50 helyen kéne mandátumot szerezni, így a Fidesznek már nem lenne abszolút többsége.
Erre milyen esélye van az ellenzéknek?
Erre van esély. Ha van rá politikai akarat. Még a Jobbik visszalépésére sem lenne mindenhol szükséges, elég lenne hozzá a többi ellenzéki párt.
Amióta kiderült, hogy a kormányváltó hangulat miatt az ellenzék képes a Fidesz megbuktatására, azóta sikerült stratégiát váltani, s a győzelemre játszani?
Ahogy mondtam, egyelőre csak az időhúzás látszik. A töredékszavazatokat, a kampánytámogatás sávhatárait figyelik. Emellett féltik a biztos szavazótábort, bizonytalanok abban, hogy elég új szavazót mozgósít-e, ha csak egy esélyes jelölt marad a Fidesszel szemben. Az MSZP-Párbeszéd számára kockázatot rejt a tíz százalékos bejutási küszöb elérése. Főként, ha tovább faragja az egyéni jelöltek számát. De az LMP bejutása sem tekinthető még ténynek, szerintem hibásan úgy vélik rizikót jelent, ha a párt csökkenti a jelöltjei számát. Tehát vannak valós veszélyek, nehéz döntéseket kell hozni a pártoknak. Ezen kívül gyakran szó esik azokról az ellenzéki politikusokról, akik a Fidesz érdekeit szolgálják, a háttérből nyilván ők is akadályozzák a koordinációt. A felsoroltak együtt okozzák az ellenzéki tehetetlenséget.
Akkor tehát nincs más hátra, a pártok szavazói kell, hogy rákényszerítsék a győzelemre saját politikusaikat?
Az biztos, hogy nagy a szavazók nyomása a pártokon, érdemes elolvasni a politikusok posztjai alatt látható kommenteket. De az LMP nyíltan elmondja, hogy az aláírásgyűjtésekkor a saját választóik biztatták őket együttműködésre.
Mára beindultak a civilek is, ezek a szervezetek segítenek megtalálni a legesélyesebb jelölteket.
Ezen kívül befolyásolja még a választás eredményét, hogy a következő három hétben Simicska Lajos vagy a többi politikai szereplő milyen információt szolgál fel a nagyérdeműnek. Végső esetben ezek a hírek nemcsak a Fidesz számára lehetnek kényelmetlenek, hanem akár az MSZP esélyeit is ronthatják, akár tíz százalék alá is lökheti a pártot egy lejárató információ. Az ettől való félelem is akadályozhatja a Jobbik, illetve az LMP együttműködési hajlandóságát.
Az is a koordináció ellen hat, hogy egy esetleges győzelem után hogyan fog kormányozni a kibontakozni látszó koalíció?
Ez talán még messze van. A fő kérdés, hogy az ellenzéki szavazók többsége a kormány bukását akarja, a többivel aligha akar foglalkozni. És ha valaki végigolvassa az ellenzéki pártok programját, akkor egyértelműen kiderül az is, hogy hatalmas különbség nincs közöttük. Még a Jobbik és a baloldali pártok elképzelése is összeilleszthető, de vannak már közösen kidolgozott minimumprogramok is. De még mindig fennáll a lehetősége annak is, hogy az ellenzék csak korlátozott mandátumot vállal. Elfogadják azt a tíz fontos törvényt, ami meghatározó az ország életében, s új választásokat írnak ki. Ebben az esetben nem kell négy évig együtt kormányozni, s ezt előre jelezhetik. Vagyis a kormányzást illetően sok minden lehet.
Nincs „borsókúti paktum” – mondta a hétfő esti találkozóról a Hír TV kedd reggeli műsorában Vona Gábor, a Jobbik elnöke. Az M3-as autópálya borsókúti pihenőjében Szél Bernadett és Hadházy Ákos, az LMP társelnökei azért találkoztak Vonával, hogy rávegyék a Jobbikot az egyéni választókerületekben a teljes ellenzéki koordinációra a fideszes jelöltekkel szemben. Ez azonban nem jutott eredményre: Vona megerősítette korábbi álláspontját, miszerint az LMP irányába nyitottak, de a Jobbik egyedül indul a választásokon. Vona szerint abban egyetértettek, hogy a legfontosabb dolog a Fidesz legyőzésére nem a koordináció, hanem a magas részvételi arány, ezért mindenkit arra buzdítanak, hogy menjen el szavazni.
Senki sem tudja pontosan, hogy mire utalt Orbán Viktor, amikor március 15-én elégtételről beszélt, de a kontextus miatt fenyegetőnek tűnik a kijelentés – mondta a Független Hírügynökségnek Kálmán László nyelvész, az ELTE docense, aki saját bevallása szerint már régen feladta, hogy értelmet keressen a miniszterelnök szavaiban. A nyelvész szerint az ellenzék nem tudott eredeti retorikával előállni az ünnepen, pedig a kormány kommunikációja korántsem annyira bravúros, ahogy sokan hiszik. Arról is beszélt, kik kommunikálnak a legjobban a magyar politikusok közül.
Az elégtételről? Mivel senki sem érti, hogy ez pontosan mit jelent, mit akart vele mondani, ezért nagyon nehéz rá válaszolni. Egyesek azt mondják, hogy leginkább a Jobbiknak szólt az üzenet, esetleg az LMP-nek. Vagyis azok a pártok aggódjanak, akik nem működnek velük együtt, és ha ez így marad, akkor jönnek majd a megtorló intézkedések. Más értelmezést egyelőre nem látok.
Azért tettem fel ezt a kérdést, mert arra vagyok kíváncsi, hogy a nyelvész ezt üres fenyegetődzésnek veszi?
Nyelvi értelemben kevésbé tűnik fenyegetőnek, mint tartalmilag, amit beleolvasunk. Az elégtétel önmagában nem egy fenyegető szó, annyit jelent, hogy egy sérelmet kiegyenlít. De a kontextus miatt fenyegetővé válik. A miniszterelnök szájából, még ha lovagias kifejezést is használ is, ezt nem lehet másként értelmezni, csak fenyegetésként. A lovagias kifejezések meg amúgy sem illenek egy miniszterelnökhöz. Szóval
zűrzavaros ez az egész, de én már régen feladtam, hogy mélyebb értelmet keressek Orbán Viktor szavaiban.
Ezzel együtt nem gondolom, hogy itt mindenki be lett fenyegetve a miniszterelnök által, de a közhangulatra jellemző, hogy ezt is kihallották belőle
De lehetséges, hogy a fenyegetettség hangulata már elegendő ahhoz, hogy ennek megfelelően viselkedjenek az emberek…
Az Orbán-rendszer, okulva a korábbi diktatúrák tapasztalataiból, rájött, hogy felesleges totális keménységet mutatni, elegendő fenntartani a félelemnek a légkörét annyira, ami elegendő a biztonságos uralkodáshoz.
A március 15-i rendezvényeken szinte minden színpadról elhangzott e Nemzeti dal két sora, a kérdés, hogy „Rabok legyünk, vagy szabadok”. Mire lehet következtetni abból, hogy az ellentétes oldalon állók ugyanazt az idézetet választották?
Először is: nem örülök annak, hogy ugyanazt választották. 1848 polgári forradalma a feudális berendezkedés ellen irányult. Ennek egyik emblematikus vezetője,
az alapvetően balliberális, bevándorló hátterű fickó volt, ugye Petőfiről beszélünk.
Mit tud ezzel kezdeni egy illiberális vezetés? A szabadság mozzanatot emeli ki a munkásságából. Nem az egyéni szabadság értelmében, hanem a nemzeti függetlenséget. És ezt értelmezi át úgy, hogy a szélsőjobboldali népek jelszavává váljon. Ez az ő viszonyulásuk ehhez az ünnephez: csak a nemzeti függetlenséget szabad hangsúlyozni, és semmit nem szólni a társadalmi egyenlőtlenségekről. Az akkori Bécset a mostani Brüsszelhez kell hasonlítani, másként tehát arról beszélnek – a rabok legyünk vagy szabadok verssor idézetével -, hogy nyögjük.e tovább a Soros-Brüsszel rabigát, vagy nem. Azt nagyon sajnálom, hogy az ellenzék nem tudott egy ellenretorikát kitalálni. A baloldaliak nyugodtan idézhettek volna, akár Petőfitől is, erősen baloldali ihletettségű verset, a liberálisok meg liberálisat. Bár adjuk meg, hogy Karácsony Gergelytől hallhattunk azért ilyet. Mert ’48 tartalmazott erős társadalmi töltetet, nem pusztán a nemzeti függetlenséget.
Kálmán László. Forrás: Wikimedia Commons
Még úgy sem, hogy a baloldal azt akarta kiemelni, hogy az Orbán-rendszer maga a börtön?
Ez talán túlzás. De, amit én hangsúlyozni akartam, hogy
az ellenzéki retorikának élesen különböznie kell a kormányétól.
Tudni lehetett, hogy ők milyen irányt választanak. A baloldaliak és a liberálisok ki tudták volna aknázni az 1848-ban rejlő, számukra adekvát üzeneteket.
Az elmúlt nyolc évben kialakított lényegi egypárt rendszerben nem érezhetik úgy az emberek – az ellenzéki pártok -, hogy rabokká váltak?
Ismétlem: az emberek nem teljesen ezt érzik. Mint ahogy – sajnos – nem a mindennapi gondjuk a sajtószabadság hiánya. Itt nem visznek el minden nap embereket, nincsenek a határok lezárva, nincs csengőfrász… Egy átlagos magyar családban, vidéken az, hogy nem lehet fogni a Klubrádió adását, nem jelent problémát. Éppen ezért az ilyenekkel nem lehet igazi nagy tömegeket megmozgatni. Se a sajtószabadsággal, se más szabadsághiánnyal. Magyarországon számomra is érthetetlen, hogy
miközben Szlovákiában, vagy Romániában az állam diszfunkcionális működésére rendkívül érzékeny a lakosság, nálunk ez nincs így.
Pedig a Nemzeti Együttműködés Rendszerét mindenütt érzékelik, szinte minden vállalkozás a Fidesz kezében van, az ellenőrzés is, de valamiért ez itt nem mozgósítja az embereket. Nálunk nem vált ki akkora indulatokat a politikai és gazdasági hatalom összefonódása és keveredése, mint a környező országokban.
Sokan polemizálnak azon, hogy mi is az, ami ma hazánkban van: diktatúra, féldiktatúra, autoriter rendszer? Nyelvileg egyáltalán meghatározható?
Érdekes kérdés, hogy nyelvileg minek lehetne nevezni ezt a rendszert, és bár ez a szakmám, mégis teljesen hidegen hagy. Nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget, hogy minek nevezem el a rendszert. A politikusok szavaiból meg azért nem tudunk igazi következtetéseket levonni, mert a politika mégiscsak egy színpad, ahol mindenki szerepeket játszik, és mindenki olyan nyelvezetet használ, amilyen képet ki akar alakítani magáról, és ez nem feltétlenül függ össze azzal, hogy mit gondol, vagy mi a valóságos helyzet, hanem, hogy milyen látszatot akar kelteni. Például, ha a Fidesz megszólalóit vizsgáljuk, akkor ott két fő irányt találunk: egyrészt a mesterkélt, archaizálót, az engem rettentően idegesítő körülményességgel, aminek csak PR céljai vannak, hogy azt gondolják róluk, itt rettentő művelt emberek beszélnek, akik nagyon választékosan fejezik ki magukat, és év helyett esztendőt mondanak. Ez tehát az egyik cél, a másik pedig, hogy a demokrácia látszatát keltsék. Nagyon gyakran használják azokat a kifejezéseket, amelyek a polgári demokrácia kellékei. Ahogy Ungváry Rudolf mondja, ez egy rejtőzködő rendszer, maskarát visel, a demokrácia maskaráját.
Nyelvi maskara ez, nem?
De igen, hiszen ez segíti őket hozzá a rejtőzködéshez, hiszen a tettek mind ellentmondanak a demokratikus működésnek.
Hova tegyük akkor a némethszilárdi stílust?
Sokféle stílust igyekeznek megjeleníteni. Van az értelmiségi kör, Gulyás Gergely, Kovács Zoltán, Hidvéghi Balázs, Csepreghy Nándor, ők a képzett, művelt nyelvhasználatot képviselik. A másik csoport a Hollik, a Németh Szilárd, Tuzson Bence, akik a nép hangját képviselik. Lehet egyébként, hogy sokkal jobban gondolkodnak, meg műveltebbek, mint amilyennek mutatják magukat.
A Fideszt sokáig jellemezték úgy, hogy kommunikációs bravúrokra képes. Mondhatjuk-e azt, hogy mostanság, amikor botránysorozatokon mennek keresztül, ez a képességük már nem működik?
Én soha nem értettem egyet azzal, hogy bravúrosan kommunikálnának. Bizonyos rétegeinek a kommunikációban feltűnően jók, például abban, amikor folytonosan csak ismételgetik ugyanazt az állítást, szólamokat, anélkül, hogy kiesnének a szerepükből.
Nagyon jól tudnak csúsztatni, azaz nem a kérdésre válaszolni, hanem másfelé csúsztatni a témát.
Vannak persze ügyetlenek is, akik azonnal Gyurcsányozni kezdenek, ezek a legügyetlenebbek.
Vagy, ha egy nagykövetet visszahívnak, aki történetesen nő, de ennek semmi köze az eseményekhez, és erről kérdezik a miniszterelnököt, aki erre úgy reagál, hogy ő nem foglalkozik nőügyekkel. Ezek, mondom, a legügyetlenebb fajtái a csúsztatásnak, de általában ügyesen csinálják. De ez a kommunikációnak csak az egyik rétege, amiben ügyesnek mondhatóak. A mostani botrányoknál viszont már nem elég ez a fajta beszéd. Hadd említsem itt példaként Gulyás Gergelyt, aki, amikor Kósa Lajos ügyéről kérdezték, azt találta mondani, hogy a férfiak, ha nőkről beszélnek, gyakran túlzásokba esnek. Ez a fajta csúsztatás nem pusztán ügyetlen, már nem is elég ahhoz, hogy kimagyarázza az amúgy persze kimagyarázhatatlant. Amit hangsúlyoznék: a Fidesz a kommunikációnak ebben a rétegében, a történetmesélésben, amikor nem elterelni kell a figyelmet, hanem valamire ráirányítani, vagy valamit felvázolni, nos, ebben egyáltalán nem olyan jó. Soha nem is volt. És van egy harmadik réteg, amit tematizálásnak nevezünk, amikor bedobnak valamit, mint mondjuk a migránsozást. Ebben egy-két sikert elértek, de itt sem nevezném őket bravúrosnak.
Hova tegyünk egy olyan mondatot, amikor a Kósa-ügy kapcsán, lényegében a miniszterelnök – a szóvivőjén keresztül – annyit reagál, hogy, idézem, „kampánylyukból kampányszél fúj”?
Ez az úgynevezett átkeretezés, amikor egy bizonyos témáról más szempontból kezdek beszélni. Itt arról van szó, hogy a kérdést viszi el más irányba, mintha a kampány része volna, miközben a konkrét esetre kellene reagálni. Ezt sem nevezném ügyes csúsztatásnak. Van egy másik irány is, amit ad hominemnek szoktak mondani, ahol az adott személyre terelik a szót, arról kezdenek beszélni. Amúgy nagyon kíváncsi lennék rá, hogy milyen tréningeken készítik fel a Fideszeseket, mert nagyon hasonló a reakciójuk és a stílusuk.
Egyébként ma már le is lepleződnek ezekkel a módszerekkel?
Ez nagyon függ a hallgatóságtól. Nem akarok senkit alábecsülni, azt azonban tudjuk, hogy
a magyar lakosság szövegértési képessége nem a legjobbak közé tartozik. Sokaknak egyszerűen nem tűnik fel a csúsztatás, nem veszik észre.
Azt mondta, hogy a Fidesz kommunikátoraira két vonás a jellemző: az értelmiségi és a népet megszólító típusú. Hova soroljuk magát, a miniszterelnököt?
Középutat képvisel, illetve lavírozik a kettő között. Ő is használja időnként a terjengő, archaizáló kifejezéseket, de mégsem értelmiségi stílusban beszél. Tehát ő azt a szerepet játssza, ahol a nép egyszerű fia kiművelődött és felemelkedett; használja a műveltségre utaló kifejezéseket, de alapvetően egyszerű ember.
Ő mégiscsak a kolbásztöltéshez ért igazán, de kiiskolázták.
Szóval eljátssza azt a szerepet, ami nagyjából meg is felel az ő igazi élettörténetének. Radikálisan másképp beszél, mint Gulyás Gergely, vagy Kovács Zoltán; egyáltalán nem értelmiségi közönséghez beszél, de használja azokat a fordulatokat, amelyekkel éreztetheti, hogy művelt.
Tudna-e a magyar politikusok között egy nyelvi toplistát készíteni?
Hú, de nehéz… Ezen nem gondolkodtam korábban, ráadásul nagyon sok a szereplő…Meglepőt fogok mondani: van például egy párt, amelynek szinte minden megszólalója viszolygást kelt bennem, nagyon rosszul beszélnek. Ez a Jobbik, ugyanakkor a párt elnöke, Vona Gábor az egyik legjobban beszélő politikus a parlamentben. Nem tudom, miként oldják meg ezt a diszkrepanciát, hogy lényegében az összes Jobbikos tűrhetetlenül rosszul beszél, az elnök meg az egyik legprofibb megszólaló. Vona Gábor az élre kívánkozik, Karácsony Gergelyt ígéretesnek tartom, Kunhalmi Ágnes, ez már régi megfigyelésem, nagyon jól beszél, vagy például Demeter Márta az egyik legjobban beszélő MSZP-s politikus volt, és most LMP-sként is az.
A csinos nők beszédét kedveli?
Nem… Elismerem azt, hogy ennek köze van ahhoz, hogy csinos nőkről van szó, de csak annyiban, hogy az MSZP-ben és az összes magyar pártban a nők háttérbe vannak szorítva, Kunhalmi is csak most jutott kiemelt szerephez, Demeter, bár nem ismerem az okokat, de lehet, hogy azért hagyta ott a szocialistákat, mert nem kapott megfelelő szerepet, és amióta pártot váltott, valamelyest kibontakozott. Őt különben talán a legjobb kommunikátornak tartom a mezőnyben. De folytassuk a csinos nőkkel: Hajdú Nóra az Együttben a legjobban beszélő magyar politikusok közé tartozik, érdemtelenül keveset szerepel. Az LMP-ről semmi jót nem tudok mondani kommunikációs szempontból; Hadházy ugyan javul, de még nem jó, Szél Bernadettet sehová nem tudom helyezni.
És a Fideszesek?
Hát itt nagyon nehezen tudok elvonatkoztatni attól, hogy mit mondanak, mit képviselnek.
Elképzelhető, hogy azért van így, mert a Fidesz elkerül minden spontán helyzetet?
A spontaneitás kulcsszó. Ennek hiánya szinte minden párt megszólalóira jellemző.
Úgy beszélnek, szinte kivétel nélkül a politikusok, mintha kötelességük lenne elfedni a valódi érzelmeiket.
Azt gondolják, hogy célszerű valamilyen szerepet játszani, és ezzel valamilyen képet kialakítani magukról, ám azt hiszem, tévednek ebben. Sokkal célravezetőbb lenne sokszor az őszinteség, az emberek megérzik az őszinteséget és szimpatizálnak vele. Szél Bernadett például azért van hátul az előbb említett listán, mert neki nincs egyetlen őszinte szava sem.
Ha már őszinteség… Mennyire lepleződik le a hazugság a nyelven keresztül?
Ez is a hallgatóságtól függ. Vannak, akik érzékenyebbek, és azonnal látják, ha valaki nem őszinte. Ezzel külön tudományág foglalkozik. Vannak a hivatásos hazudozók, akik azért kapják az órabérüket, hogy egységnyi idő alatt mennyit tudnak hazudni, azokon nagyon hasonló jeleket fedezhetünk fel. Például a felvont szemöldököt, amitől megfeszülnek az arcizmok, és azt szolgálja, nehogy valamilyen spontán reakciót lehessen leolvasni, de ezekre nem mindenki érzékeny. Azt azért még szeretném rögzíteni, hogy az őszinteség hiánya nem egyenlő a hazudozással. Szél Bernadettnél is így igaz; nem azt állítottam, hogy nem mond igazat, hanem nem őszinték a gesztusai. Ezeket a jeleket pedig, különösebb képzettség nélkül is le tudják az emberek olvasni. Kunhalminál leolvashatóak az érzelmek, Szélnél nem. Megismétlem: szerintem a politikusoknak sokkal jobban oda kellene figyelniük arra, hogy ne leplezzék az érzelmeiket. És akkor sokkal népszerűbbé válhatnak.
Kedden is marad a hideg, téli időjárás, keleten továbbra is lehet havaseső vagy gyenge havazás. A Klaudiák ünneplik névnapjukat, alább pedig elolvashatja a mai lapszemlét:
Magyar Nemzet: Még fél tucat volt ügynök ülhet a kormánypártban
A fideszes Szita Károly ügynökmúltjáról beszélgetett Ungváry Krisztián történésszel a Magyar Nemzet. Ungváry szerint a dokumentumokból az derül ki, hogy a Krakus Péter néven jelentő Szita Károlynak aligha volt ellenére az ügynöki munka, és erkölcsi fenntartásai sem voltak. A történész szerint hiába tagadja Szita Károly hogy ő lenne Krakus Péter, számtalan azonosság van az életrajzi adatai és a Krakus által megadott információk között. Ungváry Krisztián szerint vagy el kell ismernie, hogy azonos Krakussal, vagy vállalnia kellene az írásszakértői vizsgálatot. A történész úgy fogalmazott, hogy az ügynökakták valójában zsarolási adatbankot jelentenek, és a jelenlegi Fidesz-frakcióban is legalább fél tucat olyan képviselő ül, akire terhelő adatok vannak, amit maga a politikai vezetés is pontosan tud.
Népszava: Nem barátkozni akarnak
Megindult egy verseny, hogy ki nem felelős azért, ha nem egy ellenzéki jelölt áll Orbán Viktor jelöltjével szemben április 8-án – mondta Kiss Ambrus, a Policy Agenda vezetője, az MSZP-Párbeszéd, az LMP és a DK vasárnap esti találkozójáról a Népszavának. Szerinte az LMP taktikai hibából olyan helyzetbe hozta magát, mintha a Jobbik elfogadhatóbb lenne, mint a baloldal, ami nehezen magyarázható. A Népszavának egy korábbi LMP-s is nyilatkozott, aki ámokfutásnak nevezte, amit Szél Bernadett, az LMP társelnöke és miniszterelnök-jelöltje most csinál. A DK-hoz küldött tárgyalódelegációból is látszott, hogy nem barátkozni akar az LMP, és nyitottabb a Jobbik, mint a baloldal felé, ami megdöbbentő – mondta az egykori párttag a lapnak.
Magyar Hírlap: A fiataloknak is tenniük kell a jövőért
A kormány az elmúlt nyolc évben a mai ifjúság számára építkezett – mondta a Magyar Hírlapnak Böröcz László Fidelitas-elnök. „Ha a következő évtizedekben olyan országban szeretnénk élni, ahol nem kell félni és terrortól tartani, nekünk, fiataloknak is a Fidesz–KDNP-re kell szavazni” – mondta. Megjegyezte, sokan, akik Erasmusszal külföldre utaznak, maguk is láthatják, hogy egyes európai nagyvárosok bizonyos részei hogyan alakultak át a migráció miatt.
Magyar Idők: Ezt a minaretet álmodták Újbudára
Találkozót kezdeményezett a titkosszolgálat vezetője az MSZP-s Molnár Gyulával polgármestersége idején azzal az iszlám központtal és minarettel kapcsolatban, amelyet a Budaörsi út mellett terveztek felépíteni – írja a Magyar Idők. A lap szerint a találkozón, amely aztán nem jött létre, vélhetően a beruházás nemzetbiztonsági kockázataira akarták felhívni Molnár figyelmét. Ezt a kockázatot a Magyar Idők szerint a mecset építtetője jelentette, a Jótékonysági Béke Alapítvány vezetője, Saleh Taayser, aki korábban a magyar elhárítás látókörébe került.
Több okból is bírálták a magyarországi helyzetet az Európai Parlament kulturális és oktatásügyi szakbizottságának (CULT) véleménytervezetében, többek között a felsőoktatási törvény módosítása, a roma gyerekek szegregációja és a sajtószabadság egyre jobban romló helyzete miatt.
Fotó: MTI/EPA/Patrick Seeger
A téma azért szerepelt a bizottság napirendjén, mert a belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottság (LIBE) készülő magyarországi különjelentéséhez a CULT is csatolni fogja a véleményét. A dokumentum várhatóan szeptemberben kerül majd az Európai Parlament plenáris ülése elé, amely adott esetben
ennek alapján kezdeményezheti az uniós alapszerződés hetes cikke szerinti eljárás megindítását Magyarországgal szemben
a jogállamiság elvek megsértése miatt. Ahogy korábban írtuk, ezt javasolja az EP költségvetési ellenőrző bizottságának jelentéstervezete is.
A CULT tervezetét Petra Kammerevert jelentéstevő ismertetette. Többek között emlékeztetnek arra, hogy tavalyi értékelésében a Velencei Bizottság rendkívül problematikusnak nevezte a felsőoktatási törvény egyes rendelkezéseit a jogállamiság és az alapvető jogok szempontjából. Elismerték, hogy a magyar hatóságok teljesítették az EP vonatkozó állásfoglalásának bizonyos ajánlásait, ugyanakkor sajnálatosnak nevezik, hogy az Európai Bizottság kísérletei eddig nem jártak sikerrel a kérdés rendezésére.
mélyen gyökerező és széles körben elterjedt jelenség, amely hozzájárul a romák társadalmi kirekesztéséhez,
és csökkenti munkaerőpiaci és társadalmi integrációjuk esélyeit”.
A jelentés szerint „a magyarországi médiaszabadság a mélyreható állami beavatkozások és a fokozott állami ellenőrzés miatt az elmúlt évben jelentősen romlott”, és ezzel összefüggésben sajnálatosnak nevezik a Népszabadság bezárását, illetve aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy
„kormányközeli oligarchák vették át az utolsó magyarországi független regionális napilapokat”,
a Riporterek Határok Nélkül szerint pedig példátlanul groteszk szintet ért el a médiakoncentráció az országban.
Kammerevert elmondta, sajnálatosnak tartja a Közép-európai Egyetem ügyének elhúzódását, és a folyamat felgyorsítására kérte a magyar kormányt. A szegregált oktatás kapcsán azt mondta, ez nem magyar sajátosság, de érdemes rá felhívni a figyelmet. Beszélt arról is, hogy a sajtószabadság nem csak törvényi úton korlátozható.
A néppárti (tehát a Fidesz pártcsaládjához tartozó) úgynevezett árnyékelőadó Michaela Sojdrova szerint
aggasztó a helyzet, és vannak jogos kérdések,
azonban tiszteletben kell tartani Magyarország jogát, hogy maga oldja meg a problémákat. Szerinte az Európai Bíróság még értékeli a felsőoktatási törvényt, és ennek lezárultáig nem lehet állásfoglalást elfogadni.
A rövid vita során Bocskor Andrea fideszes képviselő azt mondta: a tervezet több pontjával nem ért egyet, az sok túlzást tartalmaz és nem teljesen egyértelműek a megfogalmazásai. Szerinte tényszerű és fair véleményt kell készíteni, kettős mérce alkalmazása nélkül. Azt is mondta: „Magyarország igenis az európai család része, az európai értékeket képviseli és védi”, és
visszautasította a nacionalizmussal kapcsolatos vádakat.
Bocskor Andrea szerint a felsőoktatási törvény kapcsán a hatóságok megkezdték a tárgyalásokat, meghosszabbították a kitűzött határidőket, az Európai Bíróság eljárása ráadásul még nem ért véget. Beszélt arról is, hogy a szegregált oktatás felszámolása érdekében Magyarország számos lépést tett, például bevezette a kötelező óvodai oktatást.
A szintén néppárti Milan Zver, hogy a helyzet nem annyira negatív, mint egyes más uniós tagországokban, és Orbán Viktor eddig mindig végrehajtotta, amiben megállapodott az uniós intézményekkel. Helga Trüpel zöldpárti képviselő arról beszélt, hogy egyesek szerint ilyen helyzetben csak segítik a kormányt a bírálatok, az EP-nek azonban kötelessége kiállnia a jogállamiság mellett.
A CULT-ban március 26-ig nyújthatnak be módosító javaslatokat a véleménytervezethez.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
