„Egy demokratikus jogállamban nem fordulhat elő az a kettős diszkrimináció, ami a magyar lakcímmel rendelkező külföldön élő magyarokat éri a választáson” – szögezi le a két éve Berlinben élő Czebe Katalin. A HR-területen dolgozó szakember egyike azoknak a fiataloknak, akik Németországban elindították az Itt szavazok mozgalmat – elősegítendő, hogy minél többen nyilvánítsanak véleményt április 8-án. Változást szeretnének, mivel „mindig hátborzongató hazajőve látni a kormány gyűlöletkeltő plakátjait, szembesülni azzal, hogy amit az Interneten látunk, az nem vicc, amit látunk, azok nem mémek, hanem ez maga a valóság Magyarországon” – mondja. Hozzáteszi: „Mi is magyarok vagyunk – hiába akarják ránk aggatni a magyartalan jelzőt –, szeretjük a hazánkat, s nem akarunk örökre kint maradni. Ezért is akarjuk egyre jobban hallatni a hangunkat, s beleszólni abba, ami hazánkban történik”.
Miért megy el szavazni?
Én nem csak kalandvágyból és karrierépítési megfontolásokból telepedtem le Németországban, súlyosan latba esett a döntésnél az otthoni deprimálóvá vált helyzet. Szeretnék majd hazaköltözni, s nem olyan Magyarországon képzelem el a jövőmet, mint amilyen az ország ma. Meggyőződésem, hogy attól, hogy ma jelenleg más országban dolgozom, ugyanolyan jogok illetnek meg, mint az otthon élőket. Ezért is tartom fontosnak, hogy szavazzak.
Ismeretségi körében mit tapasztal?
Elsöprő többségben felvetették magukat a választói névjegyzékbe, hogy elmehessenek szavazni. De hát ez természetes, hiszen a barátok általában hasonlóan gondolkodnak. Ami érdekes, hogy nem csak azok vállalják az ezzel járó nehézségeket, akik abban a négy városban – Berlinben, Düsseldorfban, Münchenben és Stuttgartban – és vagy környékén élnek, ahol lehet szavazni, hanem azok is, akik távolabb laknak. Én szerencsés vagyok, hiszen Berlinben élek, de nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba az elmúlt időben, az Itt szavazok kampány miatt is, s tapasztalom, hogy sokak számára igen nagy gondot okoz, hogy eljusson a szavazófülkéig. De azt is látom, hogy nagyon sokan próbálják megoldani – ebben egyébként mi is segítünk, ha nem is aktívan, de azzal, hogy közösséget teremtünk, információkat biztosítunk a számukra.
Akkor beszéljünk egy kicsit a mozgalmukról. Mi is ez pontosan?
Ez az Itt szavazok, amelynek a története nagyjából egy félévvel ezelőttre nyúlik vissza.
Tisztázzuk, ez ugye nem a választásokon való részvételt segíteni hivatott Momentumos kezdeményezés?
Nem, ez nem az. Tavaly tavasszal alakult a Szabad Magyar Követség (Freie Ungarische Botschaft), amely berlini, leginkább magyar, származású európai állampolgárok spontán szerveződött csoportja. Európai és magyar állampolgárként különböző projektekkel szeretnénk felhívni az EU nyilvánosságának és döntéshozóinak a figyelmét arra, hogy Magyarország jelen kormánya sikeresen kiürítette a demokrácia és a jogállamiság intézményeit, egyoldalúan saját igényei szerint átalakította a választási rendszert. Egy ilyen kezdeményezés keretein belül született meg az Itt szavazok kampány ötlete is, melyet jelenleg mi öten koordinálunk.
Célunk, hogy a tavaszi országgyűlési választásokra elősegítsük a minél magasabb részvételt pártállástól függetlenül a Németországban élő magyarok körében.
November óta aktívan dolgozunk ezért az ügyért – Facebook csoportot is létrehoztunk, anyagokat készítettünk, többek között összeállítottuk az egyes pártok programjairól szóló összefoglalókat, s személyesen is ellátogattunk Frankfurtba és Münchenbe, ahol találkoztunk ott élő magyar fiatalokkal. Fontos, hogy mindezt saját szabadidőnkben, saját pénzünkön tettük, tesszük.
Pártsemlegesek?
Igen, ez nagyon fontos. Mi nem szólunk bele abba hogy ki, melyik pártra szavaz – mi azt tartjuk elsődlegesnek, hogy minél többen menjenek el szavazni. Ennek érdekében összegyűjtjük és elérhetővé tesszük az információkat, arról is, hogy hogyan kell regisztrálni, miként lehet eljutni A-ból B-be, stb., tehát sok technikai segítséget is kínálunk. Egyébként közben nemzetközivé vált a csapatunk: mint már említettem, a kampányt teljesen önkéntes alapon, a szabadidőnk és a pénztárcánk terhére visszük, költségvetésünk sincs. Így azután mikor grafikus kellett infografika készítéséhez, akkor Tabiczky Zsófia, aki a szíve-lelke és legfőbb motorja a csapatunknak megkérte egy barátját, hogy segítsen nekünk. Így csatlakozott hozzánk ötödiknek a spanyol grafikus és designer Ramírez Salvi, akivel angolul kommunikálunk, miután egy mukkot sem tud magyarul.
És ami gyönyörű: teljesen magáénak érzi a célt, hiszen teljesen elérnek hozzá is – mint más külföldiekhez is – a nemzetközi médiában Magyarországról megjelentek, többek között a Fidesz-kormány autokratikus tettei.
Ha már itt tartunk: milyen ma Magyarnak lenni Németországban?
Az elmúlt hónapokban az első kérdések egyike, amit nekem szegeznek a németek vagy más külföldiek az az, hogy mit szólok „Viktor Orban”-hoz. Mert mindenki ismeri a nevet, és sajnos nem pozitív kicsengésben. Nagyon elszomorító, hogy az országunkat képviselő ember személye ilyen negatív üzeneteket keltő figura. Viszont az emberek engem, mint magyart optimizmussal és nyíltsággal kezelnek, de általában van egy pontja a beszélgetéseknek, amikor megpróbálják kideríteni, hogyan gondolkodom, a skála melyik részén helyezkedem el.
Visszatérve a választásokra: hogyan látja, mennyire lesznek aktívak a németországi magyarok?
Ahogy közeledik április 8-a, úgy élénkül az aktivitás, ez leszűrhető például a Facebook-oldalunkon is. Bár talán ebben az is szerepet játszik, hogy mi magunk is először csinálunk ilyet, menetközben mi is tanulunk – s az érdeklődés élénkülésének lehet az is az oka, hogy mi is profibbá váltunk menetközben.
Sokat kommunikál a kinti magyar fiatalokkal. Ön szerint általában véve is aktivizálódnak, s ha igen, miért?
Saját tapasztalatomat tudom csak elmondani: én azt látom, hogy külföldön – így Németországban is – sokkal versenyképesebbek a fizetések, s általában is a körülmények – ilyetén az egészségügy is például, és minden, ami egy jól működő állam ismérve. Ami azonban mégis talán a legfontosabb: itt mi demokratikus jogállamban élhetünk.
S mindig hátborzongató hazajőve látni a kormány gyűlöletkeltő plakátjait, szembesülni azzal, hogy amit az Interneten látunk, az nem vicc, amit látunk, azok nem mémek, hanem ez maga a valóság Magyarországon.
A mi generációnk tagjai megtehetik, hogy külföldön tanuljanak, hogy külföldön vállaljanak munkát, s nemzetközi tapasztalatra tegyenek szert. Ilyen tapasztalatok után különösen borzasztó szembesülni azzal, hogy mi folyik Magyarországon.
De mi is magyarok vagyunk – hiába akarják ránk aggatni a magyartalan jelzőt –,
szeretjük a hazánkat, s nem akarunk örökre kint maradni. Ezért is akarjuk egyre jobban hallatni a hangunkat, s beleszólni abba, ami hazánkban történik.
Ön hogy látja, mi lesz itthon?
Szerintem a kétharmad most biztosan nem lesz meg a Fidesznek, s még ha nem is lesz kormányváltás – racionálisan erre mutatnak a jelek és én inkább pesszimista vagyok, legfeljebb pozitívan csalódom – már akkor is elindulhatnak pozitív folyamatok. A most még kicsi pártok – mint az LMP vagy a Momentum – fel tudnak majd emelkedni, s elindulhat az uram-bátyám rendszer felszámolása.
Ön európai és 21. századinak tartja-e a magyarországi választások külhoni szavazásának a módját?
Egyáltalán nem. A legegyszerűbb, leggyorsabb és leghatékonyabb az elektronikus szavazás lenne, illetve ez párosulhatna a postai szavazás lehetőségével, hiszen még ma is szép számmal vannak, akik nem barátkoztak meg az internettel és már nem is fognak, de ez rendjén is van így. A kampányunk egyik oka éppen az, hogy ebben a helyzetben segítsük az embereket, mivel egyértelműen
akadályokat állítottak a magyarországi lakcímmel rendelkező, külföldön élő magyarok elé.
Már maga a pszichológiai akadály, amit elénk állítottak is nagyon káros, nem beszélve arról, hogy például Németországban is sokaknak többszáz kilométert kell megtenni ahhoz, hogy szavazhassanak. Nem arról van szó, hogy olyan jaj de nagyon bonyolult lenne a rendszer, de sokaktól sok-sok időt, pénzt, energiát követel meg, hogy fizikailag eljussanak a szavazás napján A-ból B-be. Pedig csupán csak annyit akarnak, hogy élhessenek az alapvető demokratikus jogukkal.
