Igazi tavaszi időjárás várható szerdán: napsütésre és akár 20 fokos maximum hőmérsékletre lehet számítani az Izidorok névnapján. Itt pedig a mai lapszemle:
Magyar Hírlap: Biztos kezekben a választási rendszer
Előzetes eredmény még április 8-án, éjfél előtt várható, majd a következő napokban számolják össze a külképviseleti szavazatokat és a külhoni voksokat – mondta a Magyar Hírlapnak Pálffy Ilona, a Nemzeti Választási Iroda elnöke. Az interjúban arról is beszél, hogy pénteken jár le az átjelentkezési határidő, a levélszavazatok közül pedig a szombat éjfélig beérkezőket tudják figyelembe venni. Elmondta, hogy a jelölteknek egészen a szavazás megkezdéséig van lehetőségük visszalépni, ami a dél-amerikai külképviseleteken már szombaton 11 órakor megkezdődik. A választási informatikai rendszerre két cég felügyel, de egy esetleges kibertámadás esetén is lesz eredmény, mert ezt a papíralapú jegyzőkönyvek összesítése alapján értékelik ki.
Népszava: Ezt ajánlja Karácsony Gergely – és ezt kéri cserébe
Négy további választókerületben hajlandó visszaléptetni jelöltjét az MSZP-Párbeszéd az LMP és az Együtt javára, cserébe azonban elvárják, hogy a két párt minden olyan körzetben lépjen vissza, ahol a szocialisták jelöltje esélyesebb. Ez Karácsony Gergely ajánlata, amelyet Tóth Bertalan frakcióvezető úgy kommentált, hogy nem visszalépési szépségtapasz, hanem a győzelem forgatókönyve – írja a Népszava. Az MSZP frakcióvezetője hangsúlyozta: pártja a 106 egyéni választókerületből így összesen ötvenkettőt engedett át (46-ot a DK, 2-t független jelölt kapott, illetve most itt van Karácsony 4-es ajánlata), azaz egyértelmű, hogy mindent megtesz a kormányváltásért. 25 helyen ők várják el az LMP-től és az Együtt-től a visszalépést. Részben ott, ahol a szocialista jelöltek korábban egyéniben is nyertek, ott, ahol jelenleg fej-fej mellett állnak a Jobbik és a Fidesz jelöltjével, illetve ahol ők a legesélyesebb ellenzéki jelöltek – írja a lap.
Magyar Nemzet: Még saját aktivistáit is megfigyelheti a Fidesz
Csak a legmegbízhatóbb aktivistákat küldené mozgósítani a Fidesz a választás napján – írja a Magyar Nemzet birtokába jutott információkra hivatkozva. A pártközpontban 1-től 10 pontig értékelték az aktivisták teljesítményét, és a maximális számot elérők az adott településen egy név- és címlista alapján mozgósítanák a kormány szimpatizánsait. Ehhez egy iPad áll rendelkezésükre, és miután az iPadekben navigáció is van, azt is ellenőrizni tudják, hogy az aktivista valóban kiment-e a megadott címekre – írja a lap, amely szerint ezenfelül telefonos mozgósítást is tervez a Fidesz. Úgy tudják, lesznek a választókerületekben kisbuszok is, amelyekkel elviszik szavazni azokat a választópolgárokat, akik kérik.
Magyar Idők: Eredményes volt Miskolcon a korábbi rendteremtés
Feleannyi kiemelten kezelt bűncselekményt követnek el Miskolcon, mint 2012-ben, a közterületen elkövetett bűntettek száma pedig 56 százalékkal csökkent az utóbbi nyolc évben – mondta a Magyar Időknek Hubay György, a miskolci közgyűlés rendészeti bizottságának elnöke. Ez az önkormányzati rendészet felállításának, illetve a térfigyelő rendszerek fejlesztésének és a nyomortelepek felszámolásának köszönhető – írják. A városban további 1,6 milliárd forintból fejlesztik a térfigyelő rendszert.
Persze abban az esetben, ha a baloldali pártok alakíthatnak kormányt. És akkor már idén ősszel tartanák az önkormányzati választást, 2019 helyett. Gyurcsány Ferenc sajtóértekezleten azzal indokolta elképzelésüket, hogy nem egyszerűen kormányváltásra, hanem rendszerváltásra van szükség, ehhez pedig Orbán Viktor rendszerének valamennyi pillérét le kell bontani.
A pártelnök szerint a települési önkormányzatok egy jelentős része ugyanis nem a választók és a lakosság érdekeit képviseli, hanem a Fidesz „politikai akaratának egyszerű végrehajtója”.
Az új kormánynak ezért fel kell szólítania az önkormányzatokat, hogy „nyissanak utat” egy előrehozott választásnak – nyomatékosított. Ha ezt nem teszik meg, akkor arra kell kérni a választókat, hogy közvetlen nyomásgyakorlással kényszerítsék ki az előrehozott választást – tette hozzá.
Azt is elmondta, hogy
javaslatukról nem egyeztetettek más pártokkal.
Helyre kell állítani a sajtó függetlenségét – jelentette ki, hozzátéve, nem csak a közmédiára gondol, de vannak olyan szakmai, közéleti, erkölcsi követelmények, amelyeknek a magánkézben lévő médiumoknak is meg kell felelniük. Arra a kérdésre, hogy milyen követelményekre gondolt, azt felelte,
nem szabad hírt hamisítani, tényeket kell írni.
Helyre kell állítani az ügyészség pártfüggetlenségét, nem kell megbékélni azzal, hogy a szervezet időnként a Fidesz bűneit takargatja, a kormánypárt ellenfeleit pedig üldözi – fogalmazott Gyurcsány Ferenc.
„Az idióta szavunk eredetileg a görögben olyan polgárt jelentett, aki nem vesz részt a demokratikus politikai életében” – ilyen és sok hasonló sommás megállapítást, véleményt hallottunk a külföldön élő és szavazó magyar fiatalokkal beszélgetve. Összesen 58 356 magyarországi lakcímmel rendelkező magyar állampolgár adja le voksát a 118 magyar külképviselet valamelyikén a most vasárnapi országgyűlési választásokon. Közülük hat fogalmazta meg a Független Hírügynökségnek, mi motiválja a szavazáskor, miért és hogyan változtatná meg a mai diszkriminatív rendszert. Sarkos véleményeket is hallottunk, például azt, hogy pénzbüntetés terhe mellett kötelezővé kellene tenni a szavazást.
Felháborító, hogy nem szavazhatunk levélben
Báldy Zsolt először szavaz külföldön. Több oka is van annak, hogy elmegy szavazni – mondja a három éve fizikusi tanulmányait Németországban, a heidelbergi egyetemen végző fiatalember. Részint, mert magyar, családja, barátai, ismerősei Magyarországon élnek, nem szólva arról, hogy számára a szavazás a „demokrácia ünnepe“, amit nem csak lehetőségnek érez, hanem kötelességnek is tart. Legalább ekkora szerepet játszik a döntésében az, hogy vannak új, európai értékeket valló pártok, illetve egyre több párt képviseli ezt az irányvonalat.
„Több, mint kétszer annyi magyar megy el az idén külföldről szavazni, mint négy éve. Ez a kivándorlás és az elégedetlenség növekedésének az eredménye.
Ezzel egyenesen arányosan a választások közeledtével nő a magyarok szerveződése is” – sommázza tapasztalatait.
A környezetében azt látja, hogy minél idősebb az ember, annál többet látott az elmúlt évek politikájából, mindabból, ami a mai magyar politikai szituációhoz vezetett. „Érthető, hogy sokan csalódottak és reményvesztettek” – mondja, utalva a nagyon alacsony részvételi arányra. A külföldön élő magyarok esetében két szekció alakul ki: vannak, akik megpróbálják minél jobban ledobni magyarságukat és egyáltalán nem foglalkoznak magyar politikával, vagy a választásokkal, illetve vannak akikben felerősödik a hazafiasság, minthogy külföldön, külföldi ismerőseik számára ők képviselik Magyarországot, a magyarokat és természetesen erősödik a honvágy is – fejtette ki.
Hasonlóan sok külföldön élő magyarhoz, ő is összeköti a kellemest a hasznossal: ahelyett, hogy 120 kilométert utazzon a legközelebbi konzulátusra, inkább hazajön, és idehaza adja le a szavazatát április 8-án. De látja a környezetében, hogy sokak számára – ilyenek a diákok is – eléggé problémás megszervezni a részvételt a szavazáson – pénzt- és időt emészt fel. Sokan barátokkal, kint élő magyar ismerősökkel utaznak együtt, s igyekeznek összekötni a választási részvételüket egy kirándulással. Németországban elég komoly szerveződések vannak – s segít a Momentum Momentour telekocsi applikációja, valamint a tucatnyi külföldi Szavazz! csoport. „Sajnos nem olyan sok párt foglalkozik a nyugaton élő magyarokkal – hiába vagyunk sokan –, mert nagyon nehéz és költséges elérni minket a szétszóródás miatt” – számol be tapasztalatairól.
Felháborítónak tartja, hogy nem lehet online szavazni, s hogy a magyarországi lakcímmel rendelkezők levélben sem szavazhatnak.
„De amíg a politikai vezetőség érdekei nem kívánják meg – és egyelőre nagyon nem kívánják meg – ez nem is fog változni.”
Az elvándorolt fiatal értelmiség ellenszavazó
Gál Gabriella immár közel nyolc éve él Hollandiában, végzettsége szerint kommunikációs szakember, jelenleg pszichológiát tanul az UVA amszterdami egyetemen, s ettől a hónaptól teljes munkaidőben ügyfélkapcsolati munkatársként vállalt pozíciót egy japán cégnél.
Ez a második alkalom hogy Hollandiából szavaz. Ahogy négy éve, úgy ezúttal is nagyon fontosnak tartja a választáson való részvételt. Mint fogalmaz, ő azért él külföldön, mert a lábával már egyszer szavazott. Ugyan nem tud élni morálisan fojtó környezetben, de ettől még szereti Magyarországot, családja, barátai nagy része otthon próbálnak boldogulni, „nem tud nem foglalkoztatni a sorsuk”, s ezért is fontos a számára, hogy mi történik odahaza – fejti ki. Hozzáteszi: nem tartja elképzelhetetlennek, hogy egyszer ő is hazaköltözzön, „de ehhez minimum egy kormányváltás szükséges”.
Egy új kormány kell – fejti ki a –, amelynek érdemes adózni, mert a közt szolgálja és az adóforintjainkat és a támogatásokat nem lopja el. S amely összetartásért dolgozik az ellenséggyártás helyett. Ezért szavazok” – szögezi le.
A Hollandiában élő magyar barátai szinte kivétel nélkül mind szavaznak, „ha nem így tervezték volna, akkor lettünk volna elegen, hogy meggyőzzük őket” – teszi hozzá. Pedig sokaknak sokat kell utazniuk – neki például Amszterdamból körülbelül két órát vonattal és villamossal. Barátaival együtt mennek szavazni, s eredményváró összejövetelt is rendezünk, „ahol közösen izgulunk”.
„Szinte hihetetlen hogy nem szavazhatunk levélben, miközben a határon túli magyarok igen. Minél egyszerűbben kellene ezt megoldani, ajánlott levélben.
Nem szabadna a Fideszt támogató külhoni magyarok és a külföldre vándorolt fiatalok szavazási gyakorlata között különbséget tenni” – fogalmazza meg sokak véleményét, kitérve arra is, hogy a szavazási szándékunkat előre kell jelezniük, a külképviseleti névjegyzékbe való regisztrálással.
„Ez persze logikus, hiszen mi az elvándorolt fiatal értelmiség, ellenszavazók vagyunk.”
A nehezítés másként is előfordul – derül ki szavaiból. Több ismerősének ugyanis elutasították a Választasi Névjegyzékbe való regisztrálási kérelmet, mert rosszul adta meg a születési kerületet. „Nyilván ezt orvosolni lehet, de úgy érezzük hogy mindent megtesznek azért, hogy megnehezítsék alkotmányos jogunk gyakorlását” – mondja, s hogy némi humort is csempésszen a kemény szavak mellé, elmondta, hogy egy vicces bakit is találtak a kitöltendő adatlapon – „ kérdezem én, kinek az édesanyja született doktornak 🙂 Felénk ezt tanulás útján érik el az emberek…”
Legyen a választás állampolgári kötelesség
Hat éve él már Angliában az ingatlanüzemeltetési menedzserként dolgozó Kertész Maya, aki 2014-ben haza tudott jönni a választásokra, most azonban „csak” Londonig utazik, hogy leszavazzon. Habár ez a számára – az oda-vissza utat véve – gyakorlatilag elveszi az egész napját, és belekerül vagy 30-40 fontjába, mégis nagyon fontosnak tartja a részvételt, azt, hogy véleményt formáljon a kormányzásról. „Tele van a hócipőm azzal, ami otthon történik, döbbenetes, ami zajlik az országban” – összegzi, kifejtve: nem véletlenül költözött ki hat éve Angliába, ahol megtalálta a számítását, de egyszerűen nem tudja szótlanul szemlélni, hogy a jelen kurzus elveszi az otthon élők jövőjét – fiatalokét és idősebbekét egyaránt. Nem csak ő, a barátai – akik Európa számos országában, szétszóródva élnek – is így gondolják, ezért, aki csak tud, elmegy szavazni vasárnap.
Kertész Maya érzékelhetően indulattal, élesen fogalmaz, amikor a szavazás módja és technikája kerül terítékre.
„Egyértelműen lejtős pályát alakított ki a Fidesz a határon túli magyaroknak kedvezve a kivándorolt magyarokkal szemben”
– mondja. „Az rendben van, hogy állampolgárságot kaphatnak a határon túli magyarok, de az már nem, hogy az is befolyásolhatja, hogy milyen irányt vegyen Magyarország, aki soha nem élt és nem is szándékozik ott élni”. Azt meg még felháborítóbbnak tartja, hogy számukra egyszerű, időtakarékos és ingyenes a szavazás, miközben az akár ideiglenesen, akár hosszabb időre külföldön élő és dolgozó magyarok számára sok-sok pénzt és időt emészt fel, ha élni akar állampolgári jogával.
„Ahogy Ausztráliában már megtették, Magyarországon is kötelezővé kellene tenni minden magyar állampolgár számára a voksolást, aki nem tesz ennek eleget, arra pénzbüntetést kellene kiróni”
– fejti ki első hallásra meghökkentőnek tűnő álláspontját, amit finomít: „egy állampolgárnak nem csak jogai, de kötelességei is vannak, közte az, hogy hallassa a hangját.” Úgy véli egyébként, hogy mindegy, milyen módszert, technikát alkalmaznak a választásokon – lehet személyes, levél- vagy akár elektronikus szavazás –, egy a lényeg:
vagy így, vagy úgy, de mindenki egyformán adhassa le a voksát.
Tízórás autózás a szavazás ára
„Minden választáson részt vettem, szívesen foglalkozom társadalmi ügyekkel, napi szinten követem a politikai helyzetet. Az idei választáson azonban szerintem azoknak is részt kell venniük, akik nem politizálnak” – mondja Lendvai Ádám, aki életében először szavaz majd külföldön, mégpedig Spanyolországban. Pedig ennek érdekében neki egy bérelt autóval megállás nélkül 5 órát kell autóznia – s ugyanennyit majd vissza –, hogy Granadából eljusson a magyar képviseletre. Ugyanis a kisfia az anyukájával külföldre költözött, és az esedékes kapcsolattartás pont a választás vasárnapját is érintő időre esik. Az autóbérlésen túl az igazi gondot az okozza, hogy ez az utazás meglehetősen költséges és időigényes, s így a Granadai magyarok Facebook csoportjában szervez csatlakozókat, akik szintén vállalják a minimum 10 órás oda-vissza autóutat.
Habár az ő környezetében jellemzően mindenki elmegy szavazni, országos problémának tartja, hogy a politika kerülendő témává vált.
Az emberek büszkén vállalják, hogy ők nem politizálnak. „Érdekes ebből a szempontból végiggondolni, hogy az idióta szavunk eredetileg a görögben olyan polgárt jelentett, aki nem vesz részt a demokratikus politikai életében”
– hangzik egy érdekes megállapítása. Szerinte azonban az idén sokan fognak szavazni, mert felismerték: a távolmaradók száma kritikus esetben okoz igazán gondot, és ez a 2018-as választás egy ilyen kritikus alkalom.
Lendvai Ádám durva beavatkozásnak tartja a képviseleti demokráciába, hogy amíg a minimum 500 ezer külföldre kényszerült magyarnak nem teszik lehetővé a levélben szavazást, addig az egész életüket külföldön töltő határon túliak levélben szavazhatnak.
„Ennek nyilvánvaló politikai oka, hogy amíg a külföldön dolgozók jellemzően a hazai gazdasági és társadalmi állapotokkal elégedetlenek, addig a határon túliakhoz áramlik a kormánypropagandába csomagolt költségvetési támogatás.
Megdöbbentő adat, hogy a határon túliak tízszer annyian, több százezren fognak szavazni, mint a külföldre költözöttek” – szögezi le.
A jelen helyzetbenaz ideális megoldás az lenne, ha minden magyar állampolgár választhatná a levélben szavazást. A magyarországi lakcímmel nem rendelkező határon túli állampolgárok a maguk által állított egyéni képviselőkre szavazhatnának és nem a hazai párt listákra, „ebben a kérdésben egyetértek Karácsony Gergő tervével” – fűzi hozzá.
Hiszek a társadalom erejében
Már négy éve is, és most is New Yorkban adja le szavazatát az építész Nassli Viktor, aki hat éve él az Egyesült Államokban. Nagyon fontosnak tartja ugyanis, hogy „Magyarországnak legyen országhoz méltó jövője, ne pedig csak a varjak lakomázzanak rajta.” Baljós folyamatokat lát Magyarországon, ami ellen tenni kell azzal a kevés lehetőségünkkel, ami a kezünkben van – vallja, hozzáfűzve: a választás ezek közül a legerősebb eszközünk, még ha a pártpolitika irányából teljes is az ellenszél. „Hiszek a társadalom erejében. Hiszem, hogy minél több embernek kell elmennie szavazni. Egy demokráciában az állampolgárok és az állam közösen felelősek az ország működéséért. Ha erről a felelősségünkről lemondunk, akkor az nem demokrácia. Állampolgári kötelessége tehát tájékozódnia minden magyar állampolgárnak akár külföldön, akár otthon és felelősséggel behúzni az X-et, hogy ez az egyensúly visszaállhasson.”
Már többször is a fejéhez vágták, hogy ne beszéljen be a partvonalról, onnan könnyű.
„Nem, nem könnyű” – mondja – „mert Magyarország nekem is a hazám, a szeretteim ott élnek, akiknek a sorsáért aggódom. Az én életemet is befolyásolja, hogy mi történik otthon.”
Ő nem a politika miatt jött el, de amiatt nem akar jelenleg hazamenni, bár otthon szeretne élni, de talán nem annyira kalandvágyó, mint az, aki otthon maradt. Ráadásul amióta kint él, született egy kisfia, akinek a jövőjét tartja a legfontosabbnak. Többször megfordult ugyan a fejükben, hogy hazaköltözzenek, hogy együtt lehessen a család, de a jelenlegi oktatási rendszer rémisztő jövőképet festene a kisfia számára. Ezért is megye el szavazni, hogy ez változzon.
Az a kevés magyar, akit ismer el fog menni szavazni, köztük egy jóbarátja is, akinek 6-7 órát kell ezért utaznia. Tapasztalatai szerint egyébként aki régebb óta (évtizedek) él külföldön, az már nem igazán foglalkozik az otthoni politikával.
Ő is elfogadhatatlannak tartja, hogy sok külföldön élő magyar számára komoly akadályokat állít a rendszer a választójogának gyakorlásában. Nem tartja XXI. századi megoldásnak a jelenlegit, kiváltképpen úgy, hogy a levélben szavazás rendszere ezzel párhuzamosan működik. Nyilván meg lehetne oldani a levélben szavazást minden külföldön élő magyar számára, ha ez a döntéshozók érdekében állna – mutatott rá.
A megoldás szerinte az ügyfélkapun keresztüli szavazás lehetne egy olyan kódolással, többlépcsős azonosítással, amely nem teszi lehetővé, hogy mások visszaélhessenek az állampolgárok szavazatával.
Vissza kell térni a kétfordulós választáshoz
Már húsz éve él az Egyesült Államokban, jelenleg New Yorkban az ügyvéd Szőllősi Ildikó, így nem is először szavaz külföldön.
„Szeretem Magyarországot és aggaszt, hogy milyen illiberális irányba mennek a dolgok, főleg az utóbbi nyolc évben”
– ez az egyik oka annak, hogy szavazni fog. És persze az is, hogy a családja és a barátai miatt is követi a magyarországi közéleti és kulturális eseményeket – rendszeresen haza is jár –, s szomorúan tapasztalja, hogy már a gimnazisták sem látnak perspektívát Magyarországon.
„Állampolgárként és jogászként is különösen aggaszt, hogy az új választási törvénnyel a jelenlegi kormánypárt önkényesen bebetonozta magát; azt halljuk mindenhol, hogy lehetetlen ezzel a rendszerrel őket demokratikusan leváltani” – mondja.
Reménykedik abban, hogy az állampolgárok érzik, hogy fontos szavazni, és nagyon biztatónak tartja a civil kezdeményezés nyomására létrejött taktikai szavazás gondolatát. „Én is ezt fogom követni: a pártlistán a nekem legszimpatikusabb ellenzéki pártra szavazok, egyéniben pedig a legesélyesebb ellenzéki jelöltre”.
Határozott nemmel válaszol arra a kérdésre, hogy 21. századi-e a külhoni szavazás módszere. A többi között azért nem, mert diszkriminatív, hogy a lakcímmel rendelkezőknek nem áll módjukban levélben szavazni, ez megfosztja Őket alapvető állampolgári jogaiktól.
Nem tartja korrektnek a választási regisztráció folyamatát sem: elenyésző, apróbb hibák miatt visszautasítanak kérelmeket, s ezeket gyakran értelmezhetetlen elutasító határozatban tudatnak.
Egy példát is mond erre: egyik barátjának a kérelmét visszautasították, mert a születési budapesti kerületének a VIII. helyett a IX.-et adta meg; ő ezt orvosolni kívánta egy újabb, immár „helyes” kérelemmel, amire azt a választ kapta, hogy miután két kérelmet adott be, ezért azt is elutasítják. A TASZ-nak sikerült végül a helyzetet orvosolni.
Azt tapasztalja, hogy az elutasító határozatban sokszor nem jelölik meg az okot, hanem rébuszokban, félrevezető módon indokolják meg a visszautasítást. Az sem egyértelmű ezekből a határozatokból, hogy hova lehet fellebbezni. Ő maga négy éve fellebbezett, amire nem kapott választ, végül tanácsra újra megpróbált regisztrálni, s az már sikerült is – egyébként annyit rontott el, hogy fordított sorrendben írta be az édesanyja első és második keresztnevét (amit anyukája megváltoztatott lánya születése után, de a születési anyakönyvi kivonatban még az eredeti sorrendben szerepelt a két keresztnév).
Szerinte vissza kell térni az arányosabb választáshoz, a kétfordulós választási rendszerhez, ami jobban tükrözi a választók akaratát, s lehetővé teszi a kisebb partok számára is a részvételt.
„Ilyen mértékű, ennyi közpénzt felemésztő destruktív EU-ellenes kampányt egyik kormány sem folytatott. Ez példa nélküli Európában” – szögezi la a Független Hírügynökségnek adott intejújában Zgut Edit, a Political Capital külpolitikai szakértője. „A külpolitikai üzenetek egy a szélsőjobboldali szereplők retorikájával megegyező narratíva, amely a migráció biztonságiasító keretezésén, a civilizációk harcán és összeesküvés-elméletekre épülő világmagyarázaton alapszik, célja a társadalom polarizációja és a saját táborának mobilizálása a félelemkeltés erejével” – fejti ki, hozzátéve: egyrészt hatalomtechnikai szempontból van szüksége még mindig a Fideszre az Európai Néppártnak, másrészt van egy gazdasági szempont is , amiért az egyre szaporodó és élesedő bíráltok ellenére a nyugat – az élén az Európai Unióval – nem lép fel Orbánék ellen: például az, hogy az uniós támogatások mellett a német autóipar az Orbán-rezsim legfőbb finanszírozója. De egyre gyakrabban merül fel az uniós támogatások feltételhez kötése, ami jogilag ugyan nehezen kivitelezhető, de egy általános, mindenkire érvényes és az EU-költségvetés minden elemére kiterjedő szabály kidolgozása célravezető lehet – mondja a szakértő.
A külkapcsolatok alakulása egy ország létének nagyon erős befolyásoló tényezője, bár persze a választásokat – közvetlenül legalábbis – nem képes eldönteni. De vajon befolyásolni képes-e? A választókat befolyásoló tényezők sorában hol foglal helyet?
Kicsit távolabbról kezdeném: irányadó lehet az Ipsos-Mori Társadalomkutatási Intézet 27 tagállamra kiterjedő felmérése, miszerint Magyarországon elsősorban az egészségügy, a korrupció és a társadalmi egyenlőtlenség érdekli a választópolgárokat, és csak 3 százalékot kapott a kormánypropaganda keretében a csapból is folyó migráció rendszerszintű fenyegetettség problémája. Hódmezővásárhely részben azt bizonyította, hogy a csúcsra járatott hisztériakeltés ellentétes hatást is ki tud váltani. Ugyanerre a narratívára lettek felhúzva a külpolitikai üzenetek is.
A kormány a nemzetállami szuverenitás megvédésének és a bevándorlás feltartóztatásának kettős pillérére építi a legitimitását, miközben egy „háromfejű sárkánnyal hadakozik:
az EU-val, Soros Györggyel, és a migrációval. Ez egészült ki az utolsó percben a ENSZ-szel.
Ez utóbbi beemelése a kampányba talán kétségbeesett kísérletnek tűnik a feszültség fokozására, a harci kedv fenntartására. Ön szerint még ezzel is be lehet etetni a magyar társadalmat?
Ennek a hatékonysága erősen kétséges, de legalábbis kétesélyes. Az ENSZ-ellenes plakátok egyben kijelölték Fidesz Nyugat-ellenes politikájának spektrumát, az unió kereteit túllépve multilaterális szintre emelte a mainstream-elleni lázadást. Kevésbé érdekli, hogy egy nem kötelező érvényű ajánlás-tervezet kapcsán plakátolta tele az országot, csak az számít, hogy elhitesse a szavazóival: újabb frontot nyitott a külső beavatkozással szemben.
Erre azért volt szükség, mert a migránsellenes propaganda már nem érte el a kívánt hiszterizáló hatást?
Igen, és a rendszer természetéből adódóan nem lehet meghátrálni, Hódmezővásárhely után sem halkult a sorosozás és a migránsozás csúcsra járatása. Ez egy a szélsőjobboldali szereplők retorikájával megegyező narratíva, amely a migráció biztonságiasító keretezésén, a civilizációk harcán és összeesküvés elméletekre épülő világmagyarázaton alapszik, célja a társadalom polarizációja és a saját táborának mobilizálása a félelemkeltés erejével.
A legtöbb külpolitikai jellegű kérdés erre a láncra fűzhető fel a kampányüzenetek szintjén.
A Fidesz stratégiája, hogy egy kiterjesztett összeesküvés-elméletbe ágyazza a Nyugattal fennálló vitás ügyeket: azt próbálja elhitetni a szavazóival, hogy Magyarországot csak a menekültügyben elfoglalt eltérő álláspontja miatt érik bírálatok a jogállamiság leépítése, a rendszerszintű korrupció és a szabadságjogok szűkítése kapcsán.
De ennek ellenére sikeres, nem?
A Fidesz stratégiája annyiban mindenképpen sikeresnek mondható, hogy Brüsszelben még mindig nem mondták ki, hogy a jogállamiságot rendszerszinten fenyegeti a magyar kormány. Mindemellett az az Európai Néppárton belüli a növekvő frusztráció és elégedetlenség ellenére sincs kézzelfogható jele annak, hogy ki akarnának hátrálni a Fidesz mögül. Manfred Weber, a Néppárt főtitkára épp most állt ki megint a magyar miniszterelnök mellett, elismerve a migráció feltartóztatására hozott magyar intézkedések helyességét, azt hangsúlyozva, hogy Orbán Viktor „élénkíti az európai politikai vitákat”.
Vagyis egyelőre azt látjuk, hogy az unió inkább eltűri az orbáni illiberális hibrid rezsimet.
Gondolom, mindennek mélyen húzódó érdek-alapú okai vannak…
Egyrészt van egy hatalomtechnikai szempont: a Néppárt számára fontos az a 12 szavazat, amely ezt a pártcsaládot erősíti, s nem egy másikat. Nemrég Michael Gahler a CDU néppárti képviselője a magyar kormány Ukrajnával szembeni fellépése kapcsán nevezte „Putyin pincsijének” Orbánt, de rögtön hozzátette, reméli, hogy a Fidesz a Néppárt soraiban marad. Másrészt a gazdasági érdekek is sokat nyomnak a latba: az Orbán-kormány például nagyon jó kapcsolatokat ápol a német ipar szereplőivel, akik elsősorban a gazdasági-politikai stabilitásban érdekeltek.
Az uniós támogatások mellett a német autóipar az Orbán-rezsim legfőbb finanszírozója.
Van azonban némi ellentmondás – legalábbis látszólagos: miközben a magyar kormány Európa-ellenes jelszavakkal operál – „Állítsuk meg Brüsszelt!” – , a magyarok maradnak Unió- és integrációpártiak. Tehát a kampány ilyen szempontból nem sikeres, Orbánék mégis ragaszkodnak hozzá. Ez hogyan lehetséges, hiszen Orbánról azt tényleg el lehet mondani, hogy pragmatikusan politizál.
A magyar társadalom nagymértékben EU-párti, de ettől még érzékelhető a kormányzati propaganda hatása, ezt igazolta a Medián tavaly őszi mérése. Eszerint a lakosság első helyen a migrációt, Soros Györgyöt és külföldről támogatott civil szervezeteket nevezte meg külső fenyegető tényezőként, sorban utána az Európai Unió jött és csak ezt követően Oroszország. Ebből az is kiderült, hogy átment a kormányzat Brüsszel-ellenes fő üzenete: a megkérdezettek közül
másfélszer annyian tartották fenyegetőnek Brüsszelt, mint az Európai Uniót.
A Fidesznek több szempontból is kényelmesebb az Európai Bizottságból főellenséget kreálni: egyrészt Brüsszelnek csak korlátozott eszközei vannak a visszavágásra, a legfontosabb gazdasági ügyekben pedig másodhegedűs az irányokat érdemben meghatározó kormányközi intézményekkel, a Tanáccsal, az Eurócsoporttal szemben.
Akkor az ő szempontjukból ügyesen kezelik a külkapcsolati kérdések beemelését a kampányba?
A Fidesz szavazótáborának egy részét tudja ezzel cementálni, a szuverenitásra leselkedő külső fenyegetettség fenntartása mozgósítására is alkalmas, egyben szelepet biztosít az elitellenes frusztrációk kiengedésére. 2010 előtt még a Fidesz vádolta az „elmúlt nyolc év” szocialista-liberális kormányait Európa-ellenes retorikával, majd egyértelműen Európa-ellenes retorikára váltott. Az egészet egy széles értelemben vett szuverenitásdiskurzusba ágyazza, azon az alapon, hogy potenciális konfliktus húzódik a magyar érdek és a romlásba tartó migrációs kérdésekben „önveszélyes Nyugat” között, ezért elengedhetetlen a nemzetállami szuverenitás megerősítése. Orbán március 15-i beszédében odáig ment, hogy a veszély szerinte immáron Párizs, Berlin és Brüsszel irányából leselkedik ránk.
De a retorika visszaüt, nézzük meg, milyen reakciókat váltott ki Lázár János rasszista bécsi videója.
A start jele az volt, amikor Orbán kockás inget húzott a 2002-es választások elveszítése után és „elvegyült” a nép közé?
Orbán Viktor populistaként az Európai Uniót és a nyugati mainstream elitet állítja szembe a magára hagyott és kizsákmányolt emberekkel. Így írható le a Fidesz establishment-ellenessége.
Hogyan lehetséges, hogy miközben a magyarok Unió- és integráció-pártiságát alapjaiban nem sikerült megváltoztatni, eközben az Oroszországgal kapcsolatos érzeteket-érzelmeket igen? Olyanoknál is, akik családi okokból korábban erőtejesen oroszellenes érzelmekkel rendelkeztek.
Nem véletlen, hogy az oroszbarát geopolitikai attitűd elsősorban a Fidesz-szavazókat jellemzi. Tudatosan felépített stratégiával áthangolható a választói hozzáállás, ebben a kormányzati retorikával párhuzamosan nagyon fontos szerepet játszott a kormányzati irányítású médiában megjelenő oroszbarát és nyugatellenes narratívák. Eszerint Putyin a keresztény tradicionális családi értékek védelmezője a dekadens, hanyatló Nyugattal szemben
Ezek szerint van mód a társadalmi attitűdök megváltoztatására ilyen – történelmi léptékkel mérve – rövid időn belül is?
Láthatóan olyan szavazóréteg véleményét is meg lehet változtatni, amely eredendően inkább nyugatbarát volt és kevésbé oroszpárti.
És korrupció elfogadása, de legalábbis eltűrése? Annak mi az oka?
A korrupció itthoni érzékelésével kapcsolatban érdemes felidézni Lánczi Andrásnak, a Századvég Alapítvány elnökének a 2015-ben megfogalmazott álláspontját:
„amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”.
A Fidesz szavazótáborának egy része egyetért ezzel és cinikusan úgy véli, hogy „még mindig jobb, ha a mieinkhez vándorolnak a közpénzek”, mintha a politikai ellenfelek zsebébe kerülnének. Ebben szerepet játszik a kormánypárti média egyoldalú, politikailag elfogult tartalom előállítása, a kormányra nézve súlyosan terhelő ügyek elhallgatása. De Hódmezővásárhely megmutatta, hogy a rendszerszintű korrupció lassú méregként is hat, amennyiben az ellenzék egyre több elégedetlent tud mobilizálni..
És a külkapcsolatok szintjén?
A rendszerszintű korrupció egyre nagyobb nemzetközi figyelmet kap.
Vegyük az OLAF jelentést az Elios-ügyről, egészen Szabó Zsolt államtitkár 1,2 milliárdján át az úgynevezett gyémántügyig. Egyelőre nem látni, milyen következményei lesznek mindennek a külkapcsolatok terén, de
ha összeadjuk mindezt a jogállamisági vitával, akkor a magyar kormány elég kedvezőtlen alkupozícióban indul például a 2020 utáni uniós keretköltségvetés vitájában.
Egyre gyakrabban merül fel az uniós támogatások feltételhez kötése, ami jogilag azonban nehezen kivitelezhető. Egy általános, mindenkire érvényes és az EU-költségvetés minden elemére kiterjedő szabály kidolgozása viszont célravezető lehet. Szigoríthatnák például az uniós pénzek tagállami elköltését felügyelő mechanizmusokat az igazságszolgáltatási szervek függetlenségének erőteljesebb kikötésével.
Ön sokat forog külföldiek körében, mit tapasztal, hogyan látják a magyarországi helyzetet?
A brexit-népszavazás óta a destruktív EU- és Nyugat-ellenes kampányok még veszélyesebbek,
Nyugaton elsősorban amiatt aggódnak, hogy közép- és hosszútávon ennek rendszerszintű következményei lesznek az integrációba vetett bizalom és az intézményi legitimitás aláásásával.
Az unió egyelőre keresi a fogást az európaizáció visszaszorításán munkálkodó lengyel-magyar szövetségen, amely etnikailag homogén, keresztény, tradicionalista értékeken alapuló társadalmakban látja Európa jövőjét. Kérdés továbbá, hogy győzelem esetén milyen intézkedéseket hoz a Fidesz, az eddigi tapasztalatok ugyanis sosem a konszolidációról szóltak. A jogállamiság további gyengítésével és a szabadságjogok további szűkítésével még inkább a szélsőjobboldalra pozicionálná magát a Fidesz, amely
már egyébként is az európai szélsőjobboldali pártok hivatkozási pontja:
a holland Geert Wilderstől az olasz Matteo Salvinin át a cseh Tomio Okamiuráig követendő modellként emlegetik a magyar miniszterelnököt.
Egy utolsó kérdés: mennyire egyedülálló ez a fajta politizálás a régióban?
A szélsőjobboldali szereplőktől nem áll távol, de 2016-ban a szlovákiai választások előtt Robert Fico is hasonlóan populista, EU-ellenes, kirekesztő retorikával kampányolt. De Fico 2017-ben kormányon már a gazdasági és monetáris unió mélyítésére koncentrált, felismerve, hogy eurozóna-tagállamként kontraproduktív lenne szembemenni a mainstreammel. A közelmúlt fejleményei azonban felszínre hozták a szlovák demokratikus berendezkedés törékenységeit is a rendszerszintű korrupció és a szervezett bűnözés kapcsán. Csehországban Andrej Babiš is részben a csehek egyébként is kiemelkedő mértékű euroszkeptikus érzelmekre játszva győzött a választáson. Lengyelországban is elhangzott a korábbi külügyminiszter, Witold Waszczykowski szájából, hogy az unióba vetett társadalmi bizalom tudatos csökkentésére fog törekedni a kormány.
De ilyen mértékű, ennyi közpénzt felemésztő destruktív EU-ellenes kampányt egyik kormány sem folytatott. Ez példa nélküli Európában.
Rogán Antal, az Orbán-kormány propagandaminisztere sokáig arról volt közismert, hogy ügyes üzletasszonynak mondott felesége révén helikopterrel utazott lakodalomba, a parlamentben egy meglehetősen drága, ám az árához képest igencsak ízléstelen Gucci táskával villogott, valamint, hogy az általa szerényen 32 lakásos társasháznak nevezett Pasa parkban lakik, ahol a hírek szerint sokfős személyzet teszi elviselhetővé a család mindennapjait.
Mindez azonban csak a felszín, a mély ezeknél súlyosabb titkokat rejt. 2016. november 7-én az is kiderült, hogy Rogán a letelepedési kötvények körül bábáskodó Kertész Balázs ügyvéd közeli ismerőse. Amikor erről az első hírek megjelentek, Rogán először tagadta, hogy közük lenne egymáshoz, de ebben nem volt semmi új, az ominózus helikopterezésről is azt mondta első körben, hogy nem ő helikopterezett, hanem összekeverték valakivel.
Később elismerte, hogy ismeri Kertész Balázs ügyvédet, de állítása szerint csak azért láthatták az irodájába bemenni, mert felugrott hozzá egy kávéra.
Kérdezhetnénk, egy olyan közszereplőnek, mint amilyen Rogán Antal, miért ne lehetne ügyvéd ismerőse? Lehet.
Csakhogy Kertész Balázsról, akit Rogán előbb letagadott, majd később beismerte, hogy kávézni felugrott hozzá, az derült ki, hogy állandó lakcíme nem Magyarországon van, hanem Svájcban.
Egy Zug nevű városban tulajdonol egy egészen elfogadható méretű és színvonalú ingatlant, ami a helyiek szerint magyar pénzre átszámítva hozzávetőlegesen 580 millió forintot ér.
Ez a Zug nevű hely egyébként 2018. márciusában újra előtérbe került, mégpedig annak kapcsán, hogy Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF gyanús dolgokat talált Rogán Antal egykori feltalálási díjával kapcsolatban. Mint ismeretes, Rogán Antal nem csupán belvárosi polgármesterként és miniszterként alkotott maradandót, de feltalálónak sem piskóta:
társaival együtt találmányként nyújtotta be a digitális aláírás egy változatát, melynek révén uniós pénzből mintegy 250 millió forint ütötte a tudós csapat markát.
Nos, a gyanú szerint egy nagy vagyonok kezelésével és adóoptimalizációval foglalkozó svájci üzletember segített Rogánéknak, hogy Svájc leggazdagabb régiójába, az offshore paradicsomként elhíresült Zug kantonba tüntessék el az uniós pénzzel megtámogatott cégük nyereségét.
Svájcnak ez a része valóban adóparadicsom: azok számára jelent praktikus megoldást, akik az adófizetést szeretik okosba megcsinálni. Ezzel nem azt kívánjuk mondani, hogy a Zug városában lakcímmel rendelkező Kertész Balázs, aki az irodájában kávéztatta az Orbán-kormány propagandaminiszterét, zugügyvéd lenne. Ez csupán egy szójáték a svájci város, Zug nevével, és az igazi kérdés nem is ez.
Habony és Rogán Antal, MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Az igazi kérdés így hangzik: ennyi, nem közvetlenül a miniszterséghez köthető, ám annál több elfoglaltságot követelő tevékenységek közepette mikor van ideje és energiája Rogánnak az adófizetőktől kapott fizetéséért megdolgozni, azaz, miniszternek lenni? Ha a magát parasztgyerekként aposztrofáló Rogán polgármesterként, majd miniszterként kereste a kenyerét, miből telik neki az átlagot sokszorosan meghaladó színvonalú luxuséletvitelre, a vagyonnyilatkozatában többször is módosított méretű Pasa parki ingatlanra, helikopteres utazásra, vagy, amint az egy nappal ezelőtt kiderült, Budapest legdrágább éttermében elfogyasztott húsvéti családi ebédre?
Kérdések, amelyekre a magyar adófizetők optimális esetben is csak április 8-a után kapják meg a választ.
Kútvölgyi Erzsébet szerint, ha valaki őt bántani akarja, bármit megtud róla. A kitűnő színész liberális elvű házvezetőnőt játszik egy olyan világban, amelyben akár a barátság is megszűnik politikai nézetkülönbségek miatt. A Rosmersholm című Ibsen darabban, amit a Rózsavölgyi Szalonban mutatnak be, a konzervatív igazgató egyenesen kijelenti, hogy a háza küszöbét sem lépheti át az egykori barát.
A Rosmersholmban, amit próbáltok, keményen választaniuk kell a szereplőknek.
Hát most gondolj bele abba, hogy gyerekkoruk óta nagyon jó barát a két különböző pártállású férfi, akiket Gyabronka József és Fesztbaum Béla játszanak.
Az egyikük iskolaigazgató, aki konzervatív, a másikuk pedig szabadelvű.
Az igazgatót játssza Gyabronka, a szabadelvű férfit pedig Fesztbaum. Ő adja azt a liberális embert, aki visszavonul a maga kis burkába, nem akar részt venni nyilvánosan semmiben.
Ő egy reverendát levetett pap.
Igen, lelkész volt, aki levette a reverendát, mert elvesztette a hitét és számon kéri rajta az igazgató úr, hogyan lehet a hitét elveszteni. Ráfogja a házvezetőnőjére, hogy ez csak miatta van.
Aki meglehetősen támogatja az elveiben.
Hajjaj! Tökéletesen támogatja. Sok minden benne van ebben a darabban, a sötét, elfojtott érzelmek, amiket ha hamarabb kimondtak volna, akkor túlélők lennék. Rosmer és Rebecca West nem lesznek túlélők. Akiket ráadásul a konzervatív „ágazat” még azzal is vádol, hogy olyan nincs, hogy ők együtt élnek és nincs köztük viszony.
És miért lenne baj, ha viszony lenne?
Épp azt szeretné a konzervatív igazgató, hogy ha a barátja elvenné feleségül. Hiszen egy csökött agyú, konzervatív társadalomban, ha össze vannak házasodva, teljesen mindegy, hogy élnek-e szexuális életet vagy sem, akkor már van egy formája a dolognak, az már elfogadható. És ez azért fontos, mert a konzervatívok most megvettek egy megyei lapot, az a céljuk, hogy az elszabadult liberális gondolkodókat egy kicsit megfékezzék vele. Akkora a baj, hogy az igazgató úr két gyermeke is liberálisan gondolkodik, sőt egyesületet szervez abban az iskolában, amit ő vezet. Ráadásul már a felesége is liberális. Azért megy a régi barátjához, hogy meggyőzze arról, az új megyei lapnak legyen ő a szerkesztője. Nem kell a nyilvánosság elé állnia, megtarthatja az elefántcsonttornyát, csak legyen ő a szerkesztő. Ekkor még nem tudja, hogy másként gondolkodik a barátja.
Szóval nagyon aktuális a darab, igencsak szól az értékeket vesztett, kettészakadt Magyarországról.
Hajjaj, hajjaj!!! Nagyon! Nagyon! Nem csak Magyarországról van szó, hanem mindazon országokról, ahol ennyire kettészakad a lakosság. Jellemző, hogy a darabban is megszűnik a barátság, egyenesen kijelenti az igazgató úr, hogy a háza küszöbét sem lépheti át az egykori barát.
Milyen az a házvezetőnő, akit játszol?
Fotó: Éder Vera
Ő az, aki a földön jár, főz, mos, takarít, hogy ők ketten a szellemiségnek tudjanak élni. Nem próbálja véka alá rejteni az érzelmeit. A babona szerint, ha Rosmersholmban megjelennek a fehér lovak, az azt jelenti, hogy valakinek el kell távoznia az élők sorából. És miután minden érzelmi elfojtásukat tisztázzák, elhatározzák magukat, ahogy egykor Rosmer felesége tette, együtt a zuhatagba vetik magukat.
Tudom rólad, hogy újságolvasó ember vagy, mit gondolsz az ezzel a darabbal sok tekintetben párhuzamos magyarországi helyzetről?
A Rózsavölgyi Szalonnak van egy korombeli, öt-hat előadásnyi törzsközönsége, amelyik mindegyik produkciót megnézi. Szeretik ezt a nyugalmas, kávézgatós hangulatot, és nagyobb részük valószínűleg az igazgatóval értene egyet. Mert, ha egzisztenciálisan úrinő vagy úriember vagy, akkor neked rendben van az életed. Nem kell a liberális, a másként gondolkodó, a szabadelvű. Merem remélni, hogy ebből a történetből azoknak is lehet tanulni, akik még nem vaskalaposak, de már a szekrényben van a vaskalap. Tudunk róla, hogy barátságok, családok hogyan mentek tönkre a politikai másként gondolkodás miatt, ennek nem lenne szabad így történnie. Milyen jó lenne, ha mindenkit a teljesítménye alapján ítélnénk meg és nem annak alapján jutna a krumpliföld, hogy ki hova tagozódik be.
Azoknak jó része, akik nem tagozódnak be, már véleményt is fél mondani, akár csak a folyosón is, és visszajött az a mondat, ami már évtizedek óta eltűnt, hogy „ez nem telefontéma”.
Jaj, édes jó istenem, ez borzalmas! Ez szörnyű, hogy attól kell félnünk, hogy a lehallgató készülékek akár a mi beszélgetésünket is rögzíthetik. Annyit fejlődött a technika, hogy ha bárki akarná, New Yorktól Guatemaláig tudná, hogy milyen színű pulóver van most rajtam, hogy hol vagyok, hogyan könyökölök a radiátoron, hogy kinézek a Városmajorra, és látom, hogy itt megy el egy nőci piros esernyővel a bicikliúton. Ha valaki engem bántani akar, akkor bármit megtud rólam.
Amikor társalogsz a Vígszínházban, a büfében, vagy amikor most velem beszélsz, meggondolod, hogy mit mondasz?
Fotó: Éder Vera
De hát hallod, hogy nem! Én a büfébe régóta nem járok. Nagyon ritkán megyek fel, csak akkor, ha nem volt időm vásárolni magamnak elemózsiát. Igen gyakran a büfében felszínes dolgokról van szó. Most kisebb szerepeket játszom, de a próbaidőszakban mindig végig ott kellett lennem, így az utolsó premierem előtti időszakban, ha hiszed, ha nem, három-három és félezer oldalnyi könyvet olvastam el az öltözőmben.
Emlékszem egy régi beszélgetésünkre, akkor azt mondtad, hogy amikor nagyon kiakadtál valamin, rohanva elindultál fölfelé a harmadik emeletre, az igazgatói irodába, hogy fölmondjál. Ez azért nem történt meg, mert az első emeleten eszméletlen nagy röhögés hallatszódott ki a színészbüféből és gondoltad, hogy még azért oda benézel egy kicsit. Ott ragadtál és úgy döntöttél, hogy ilyen jó társaság nincsen máshol, mégsem mész el.
De ez nagyon régen volt, drágám! Nagyon régen. Most már a büféajtó zárva van, mert légkondicionáló működik bent, és ott most már zárt ajtók mellett ülnek az emberek. És ha kéthavonta egyszer fölmegyek oda, hogy ne kelljen kimennem egy almáért, akkor hallom, hogy felszínes, kedves jópofizás folyik. Régebben ott ült Tahi Tóth Lászlótól Szombathy Gyuláig, Kern Andrisig sok mindenki és nyomták a poénokat. Már az Andris sem poénkodik, beül a legeslegcsücskébe a büfének és ott egy koffeinmentes kávét megiszik és elmegy.
De miért van ez így?
Hát ez így alakult. Régen egymáshoz fel is jártunk, tudtuk, hogy a kollégánknak milyen a széke, az ágyneműje, az előadások után a színházban ragadtunk, beszélgettünk, jó kedvünk volt, a színház mögött ott volt a Művész Étterem, átmentünk oda.
Mostanra minden közösség szanaszét ment?
Fotó: Éder Vera
Igen. Sajnos igen. Teljesen véletlen, ha egy fiatal kollégáról én valamit megtudok. Például Wunderlich Józseftől, amikor Stohl András helyett beugrott a Jó estét nyár, jó estét szerelem férfi főszerepébe, és egy újságíró közös interjúja is összehozott minket, megkérdeztem, hogy hol született, vannak-e testvérei, kik a szülei, érdekelt engem, mint ember. Később a színpadon észreveszem, hogy milyen színész, hogy tehetséges-e? Azt látni fogom. Azt nem kell megkérdeznem. Igényem volt rá, hogy tudjak róla valamit, de szinte ő az egyetlen, akiről tudok.
Mitől lehet ez a bezárulkozás, ez már csak nem politika?
Nem, ez egy barom hozzáállás. Nem lehet beszélni, annak sincs tere, hogy a színház ügyeiről beszéljünk.
Ez is mutatja, hogy a Rosmersholm, amiben ugyancsak nem sikerül kibeszélni temérdek mindent, meglehetősen aktuális most, és mindehhez még a szereposztása is igencsak jó. Bár Fesztbaum Béla számára nyilván nehézség, hogy nem csak rendezi az előadást, hanem a címszereplője is.
De már a Rózsavölgyiben is zabálnivaló a Molnár Ferenc estje, amit szintén ő rendezett saját magának. Olyan intelligens, okos, türelmes, hogy azt el se lehet mondani. Én vagyok a legügyetlenebb az egész csapatban, mint takarítószemélyzet nekem néha tennem-vennem kell a színpadon és bizony elfelejtek dolgokat.
De nagyon izgalmas a csapat. Ott van például Láng Annamária, akit meglehetősen ritkán láthatunk mostanában Pesten…
Ő isteni!
Zrínyi Gál Vince pedig egy független együttes, a Ko-Ma vezetője…
Fotó: Éder Vera
Igen, igen, igen, de az egyik nagy nyereménye a csapatnak Lukáts Andor. Óriási nyeremény az intellektusával, a figyelmével, elképesztően neki való szereppel. Hajdan remek tanára volt Rosmernek, de mára már tönkrement az egzisztenciája, pontosan azért, mert a világ bemocskolódott körülötte. Zseniális. Akkor is, amikor éppen nem vagyunk a színpadon, nézzük, figyeljük egymást. Mondjuk az ötleteinket, amik be is épülnek a produkcióba. Azért ez nagy dolog ám! Én annak idején néztem, ahogy a nagyok próbálnak és sokat tanultam tőlük. Mostanában már nemigen fordul elő, hogy egy fiatal például azt figyeli, hogy én hogyan próbálok. Nem érdekli őket, hogy ez a lökött Kútvölgyi kérdez-e a próba közben, elfogadja-e a választ, amit kap, vagy csak bólint és elhiteti a rendezővel, hogy azt kérte, amit a színész csinál. Sokféle játékosság van a színházi próbában, amit érdemes lenne kifigyelni. De már nem biztos, hogy ez bárkit is érdekel.
Nem az ellenzék, hanem a mögöttük álló erő a veszélyes Orbán Viktor miniszterelnök szerint, aki Bayer Zsoltnak adott interjút az Echo TV-ben. A készségesen kérdező Bayer mellett Orbán Viktor a szokásos narratívára fűzte fel a mondandóját: a Fidesz Magyarország érdekeit nézi, az ellenzék valami mást, ami Soros Györggyel és embereivel kapcsolható össze. Arról is beszélt, hogy a Fidesz kampányai mindig hordoznak magukban humort és öniróniát.
A húsvét vasárnap leadott interjú március 30-án készült, a Fidesz alapításának 30. évfordulóján, ezért Bayer azzal kérdéssel kezdte a beszélgetést, hogy hogy lehet az, hogy a Fidesz az a párt, amely 30 éven át a politika élvonalában tudott maradni. Szerinte páratlan dolog, hogy a rendszerváltás óta megtartották ezt a helyet, és ez Közép-Európában is egyedülálló, hogy „nem estek egymás torkának”. Orbán hangsúlyozta, hogy akármilyen politikai kérdés került is elő az elmúlt 30 évben, két dologból sohasem engedtek: a szabadságból és a nemzeti függetlenségből, amit a miniszterelnök szerint a Fidesz két vezércsillagának is lehet nevezni. Ennek szerinte összetartó ereje volt. Majd hozzátette, hogy az ellen is küzdöttek, hogy belecsontosodjanak az állam nagy ügyeivel foglalkozó férfiak (vagy hölgyek, egészítette ki) pozíciójába, és a humor és az önirónia is mindig fontos volt.
„A kampányaink is mindig hordoznak magukban valamit ebből a humorból és az öniróniából”
– mondta. Szerinte a kampányokban mindig sok a visszataszító dolog, de számukra inkább mindig valami lehetőség, hogy részben megőrizzék a jókedvüket, részben élő kapcsolatba lépjenek a választókkal.
Orbán szerint van abban igazság, hogy most sorsdöntő választás jön április 8-án, utoljára pedig 1990-ben volt ilyen. Az elmúlt kormányoknak ugyanis volt lehetőségük a hibák kijavítására, most viszont ilyen nincs, mivel a bevándorlás áll a választás középpontjában. És, ha akár csak egyetlen lépést is teszünk a kevert népességű ország kialakítása felé, tehát bárkit is beengedünk, azt nem lehet visszacsinálni, nem lehet azt szétválogatni – mondta Orbán. Szerinte a fő kérdés az, hogy megmaradunk-e magyar országnak.
Orbán szerint „szamárság”, hogy a bevándorlással csak a valódi problémákról akarják elterelni a figyelmet az ellenzék szerint. „Részei egy olyan hálózatnak, amely azon dolgozik, hogy cenzúrázza a migrációról és a bevándorlásról szóló híreket” – mondta. Eljött az a pillanat szerinte, amire senki sem számított volna, hogy Nyugat-Európában cenzúra van: a híreket elhallgatják és meghamisítják, még a szociális médiában is (itt vélhetően a Facebookra és a közösségi médiára gondolt a miniszterelnök).
Szerinte a Soros-hálózat, ami ebben is szerepet játszik, saját magát leplezte le, ahogy például Bayer is bemutatja ezt a cikkeiben. Megismételte a korábban elhangzott kijelentést, hogy 2000 fizetett embere dolgozik Soros Györgynek a kormány megbuktatásán.
Egy másik kérdés kapcsán arról beszélt, hogy nyíltan ki kell mondani, hogy a baloldal nemzetközi karakterű, ezért támadja a nemzeti identitást erősítő témákat, például a bevándorlás elleni fellépést. Szerinte ez az alapvető felfogáskülönbség van a dolgok mélyén, illetve egy másik érdek is. Arról beszélt, hogy nem akar vádolni senkit, de ismer olyan európai baloldali pártokat, akik azért örülnek a bevándorlóknak, mert tudják, hogy állampolgárságot szerezve mindig a baloldalra szavaznak majd a nemzeti, konzervatív pártok ellenében. „Ezt nem kéne megengedni” – mondta. Orbán szerint a mostani választáson is vannak a „mi jelöltjeink”, és Soros jelöltjei, akik föloldanák Magyarországot egy nagy nemzetköziségben, ledobva a keresztény, magyar identitást, mint valami puttonyt. Arról is beszélt, hogy
már a Jobbik sem kivétel, létezik Vona-Gyurcsány paktum.
Ezután rátértek az ellenzékre, és Bayer azt mondta, aggódik, hogy talán nem is olyan gyenge az ellenzék, mint amilyennek látszik a nagy kavarodásban. Orbán szerint az egész ellenzéki kampányból nem lehet tudni, hogy ki mit akar, csak azt, hogy őt utálják és a keresztény, nemzeti koncepciót is. Orbán egyetértett Bayerrel abban, hogy az összefogás körüli mizéria miatt ügyefogyottnak tűnik az ellenzék, de szerinte nem szabad, hogy ez bárkit megtévesszen, mert erős hatalmak, komoly erők állnak a hátuk mögött. Nem őket, hanem a mögöttük álló erőket kell véresen komolyan venni – mondta Orbán.
Bayer utolsó kérdése az volt, hogy a hátralévő egy hétben mit tudnak még tenni, „mit tudunk segíteni”? Erre Orbán megismételte a mi jelöltjeink és Soros jelöltjei kijelentést hozzátéve a kampányszlogent, hogy nekik Magyarország az első, míg az ellenzéknek – akiket állítólag nem akart megbántani, ezért név szerint nem sorolta fel őket – valami mást. Akinek Magyarország az első, ne maradjon otthon – mondta Orbán. A sorosisták mind szavaznak, legyünk ott mi is! – fejezte be a miniszterelnök a gondolatmenetet.
Jobboldali érzelmű politikusok a Fidesz elleni szavazásra buzdítják az országot. Az interneten ma is megtalálható kampányvideóban egykori Fidesz-támogatók: Jeszenszky Géza, egykori külügyminiszter, nagykövet, Bod Péter Ákos, az MNB korábbi elnöke, Lukácsi Katalin, a KDNP kilépett tagja és Márki-Zay Péter Hódmezővásárhely frissen megválasztott polgármestere is az ellenzék támogatására szólította fel a konzervatív liberális szavazókat. Az indokokról Jeszenszky Géza történészt kérdeztük.
A közelmúltban ön is szerepelt egy kampányvideóban, Bod Péter Ákos, Márki-Zay Péter és a KDNP-ből kilépett Lukácsi Katalin társaságában. Ebben azt üzenik a választóknak, hogy a konzervatív és keresztény emberek szavazzanak a Fidesz ellen. Miért vett részt ebben az akcióban?
Elsősorban erkölcsi megfontolás vezérelt, mert a jelenlegi kormány félrevezeti a szavazókat, a hazugságok özönét terjeszti, ami súlyos kárt okoz mind az országnak, mind a társadalom gondolkodásának. Ezért biztatom honfitársaimat a Fidesz elleni szavazásra, elsősorban azokat a szabadelvű, konzervatív polgártársaimat, akik a rendszerváltozás idején az Antall-kormány hívei voltak. Ugyanis sokakkal együtt én is úgy látom, hogy nagy a baj Magyarországon! Szükség lenne egy jobb, tisztességes kormányra, amely valóban a nemzet érdekeit szolgálja.
Ebben a pillanatban ugyanis nem látok arra esélyt, hogy Orbán Viktor és társai megjavulnak, vagy a tisztesség útjára lépnek a választások után.
Pedig korábban azt nyilatkozta, hogy Orbán Viktor céljaival egyetért, annak megvalósítását azonban elveti. Mit fogad el, s mi zavarja leginkább?
Ez nagyon általános megfogalmazás: természetesen azt szeretném – sokakkal együtt -, hogy Magyarország egy jól működő, erős, sikeres, megbecsült ország legyen. Ha Orbán eszközei összhangban lettek volna a demokrácia normáival, akkor ma is támogatnám.
Ez a kormánnyal szembeforduló konzervatív, liberális csoport korábban a Fidesz támogatója volt. Ön például első Orbán kormány alatt amerikai nagyköveti posztot is vállalt, nemrég pedig Norvégiában képviselte az országot, Bod Péter Ákos még miniszterelnök-jelölt is volt. Önök változtak inkább, vagy a Fidesz?
Számomra evidens, hogy ez a Fidesz már nem a korábbi értékeket valló párt. Ha megnézi valaki Orbán Viktor beszédeit, látja, hogy ma már szöges ellentéte korábbi önmagának. Csak egyetlen dolgot említek példaként:
a mai kormányfő orosz kapcsolataiért 2007-ben még élesen bírálta a Gyurcsány-kormányt, ám miután Orbán hatalomra került, sokkal tovább ment a Putyinnal kötött kapcsolatok mélyítésében, mint korábban a szocialisták.
Titkos szerződés alapján bővítik a Paksi atomerőművet, miközben az általa termelt áram drága és eladhatatlan lesz. Nem beszélve az előnytelen orosz giga-hitelről, amelyet a magyar államnak fel kell venni.
Van-e bármilyen politikai racionalitás az orosz kapcsolatban, vagy ennek híján valóban felvetődhet a miniszterelnök zsarolhatósága, vagy bármilyen más ok?
Lehetnek olyan szubjektív okok, amelyek Orbán sértődékeny személyiségéből fakadnak. Washingtoni nagykövetként láttam a csalódottságát, amikor amerikai díszdoktorrá avatása után nem jutott be az elnökhöz a Fehér Házba. Ennek száz oka volt ugyan, de mégis nagyon sértette a hiúságát. Ugyanezt érezhette, amikor kormányra kerülve nem kapta meg a nyugati vezetők részéről azt a támogatást, amire számított. Orbán ugyanis 2010-ben olyan gazdasági programmal került hatalomra, amely az államháztartás deficitjét növelte volna. De ezt nem támogatta az akkori Európai Bizottság elnöke, amire a magyar kormányfő megsértődött, s bevezette az unortodox gazdaságpolitikát. Ennek ugyan csekély eredményei vannak, sőt, a szomszédjainkhoz képest is egyre jobban lemaradunk a gazdasági versenyben. Nyilván sértődöttségében fordult az unió ellen is, hisz korábban, 1994-től négy éven át elnöke volt a magyar parlament uniós bizottságának. Vagyis egykor a legnagyobb híve volt az európai csatlakozásnak, most pedig kártékony kampányt folytat Brüsszellel, illetve az Európai Unióval szemben.
Ennél nagyobb fordulatot nehéz elképzelni, amelynek a mélyebb okai nem ismertek.
Mindenesetre Orbán egész politikai pályafutása során hazárdjátékosnak mutatkozott. Ez néhányszor bejött, de azért azt józan ember nem gondolhatja, hogy a Nyugat megállíthatatlanul hanyatlik. Ha mégis így lenne, akkor sem feltételezhető, hogy Magyarország képes lenne az „eliszlámosodó és erkölcsi fertőbe süllyedő Európa közepén a lezüllés” folyamatát megállítani, miközben az ország gazdasága a nyugat-európai exportra épül.
Csak feltételezni lehet, hogy Orbán Viktor azért lett az orosz, a kínai, a török, valamint az azeri politika feltétlen híve és támogatója, mert vonzotta, hogy a liberális váltógazdasággal szemben nem négy, vagy nyolc évet kapna elgondolásai megvalósítására, hanem ennél sokkal hosszabb időt.
Felvillant előtte a Horthy korszak példája, amelyben egy irányvonal hívei jó húsz évig birtokolták a hatalmat, amíg a háború a rendszert szét nem verte.
Bizonyos jelekből feltételezhető, hogy ebben a törekvésében az egykori kormányfő, Boros Péter is támogatja Orbán céljait, sőt, eszközeit is. A rendszerváltás kormányából ön állt legközelebb Antall Józsefhez, ön szerint az egykori kormányfő hogyan vélekedne a Fidesz elnökének törekvéseiről.
A rendszerváltozás idején Antal József még becsülte a Fidesz radikalizmusát,
de az nem igaz – amit sokan hisznek, Orbán minderről pedig sejtelmesen hallgat – hogy Antall Orbánra bízta volna az országot.
Igaz, Boros Péterre sem bízta. Tanúsíthatom, hogy Antall József azt mondta: én személyesen senkit nem akarok utódnak kinevezni, ezt majd nektek kell eldönteni, ha én elmegyek! Azt nem akarom, nem is tudom határozottan állítani, hogy mi lenne Antall József véleménye Orbán Viktor hatalom-gyakorlásáról, de ha összehasonlítjuk kettejük tevékenységét, akkor azt látjuk, hogy a mai politikai gyakorlat szöges ellentéte a rendszerváltozás elveinek és gyakorlatának. Néhány példa. A parlament intézményét végtelenül tisztelő Antall a fontos parlamenti bizottságok vezetését ellenzéki politikusra bízta. Pl. a külügyi bizottság elnöki teendőit az MDF kormány kritikusa, Horn Gyula látta el, de minden bizottságban erős ellenőrző szerepet biztosított az ellenzéknek. Ezen kívül Antall igyekezett minden parlamenti ülésen részt venni, s még nagybetegen is felszólalt, komolyan vette az ellenzéki interpellációkat, ha tehette, személyesen válaszolt.
Tehát élénk parlamenti élet volt akkoriban, ma ennek nyoma sincs, ahogy nem cél már a pártsemleges közszolgálat sem.
A külpolitikában Antall sürgette az uniós csatlakozást, és a belépést a NATO-ba. Az orosz gazdasági kapcsolatokat fenntartotta, de óvatosságra intett, tisztában volt az orosz imperializmus feléledésének a veszélyével.
Vagyis nem annyira a pártok között van ma a törésvonal, hanem a demokrácia és a diktatúra áll szemben egymással?
Kétségtelen, Orbán maga hirdette meg, hogy ő nem liberális demokráciát akar. Pedig tudjuk jól, a liberalizmus a szabadság ideológiája, jómagam egy XIX. századi liberális vagyok, folytatója a magyar hagyománynak. Mi már a rendszerváltáskor bejelentettük: a jelző nélküli demokráciában hiszünk, amiben természeténél fogva benne volt a szabadság; a verseny, a nézetek szabad ütköztetése, a szólás lehetősége. Az illiberális demokrácia lényegében a demokrácia tagadása, vagy a csorbítása.
Azt ugyan nem állíthatjuk, hogy Magyarországon diktatúra van, de azt sem, hogy igazi demokrácia lenne.
Ma ugyanis nincs teljes sajtószabadság, nem lehet következmények nélkül bírálni a kormányt, az állami posztok betöltésének legfontosabb feltétele a párthűség. Már rég felszámolták a súlyok és ellensúlyok bonyolult rendszerét. Ezért is gondolom, hogy kívánatos volna a Fidesz leváltása. Különben politikusai tovább csorbítják a demokráciát, megszűnhet a bíróság függetlensége, s az ország vezetőinek magatartása miatt Magyarországot ki is tessékelhetik az unióból, ahol már így sem tudjuk érdekeinket megfelelően képviselni. A NATO-t ugyan nem támadjuk, de már ott is megrendült irántunk a bizalom a Putyin-barátság, illetve Paks II. miatt.
Az már egy további kérdés lesz, hogy ha az ellenzéki erők kerülnek hatalomra, akkor képesek lesznek-e felülemelkedni a pártérdekeiken, illetve egy új kormány képes lesz-e lebontani a mai rendszert, amit a Fidesz nyolc éven át szisztematikusan épített.
A kampányba beszállva azt vállalta, hogy a Fidesz melletti kiállásról lebeszéli a konzervatív, liberális szavazókat, de nem mondta meg, hogy kit lenne érdemes támogatni. Miért?
Ezt majd eldöntik a választók, nyilván megtalálják a legesélyesebb jelöltet, ebben segítenek a civilek is. A mi kiállásunk arra példa, hogy bár korábban támogattuk ezt a hatalmat, de miután letért a demokratikus útról, ellene fordultunk. Nem elhallgatunk, ahogy sokszor előfordul, hanem tiltakozunk. Nem vagyunk megvehetőek, sem megfélemlíthetőek. Fel akarjuk hívni a figyelmet arra, hogy Magyarországon rossz irányban mennek a dolgok.
Az a szerencséje a kormánypártnak, de abban talán a Fidesz is aktívan közreműködött, hogy az ellenzéknek nincs elismert, hiteles vezére.
Csak remélni lehet, hogy az ellenzék pártvezetői között találnak majd arra érdemes, rátermett vezetőt, aki megbirkózhat a feladattal. Ha a mai kormány megmarad, tehát Orbán Viktor marad a miniszterelnök, akkor a világ fokozott figyelemmel fog figyelni, hogy folytatódik-e a romlás, a demokrácia csorbítása, vagy esetleg javul a helyzet. Ez utóbbiban nem hiszek.
Történészként írt egy könyvet, amely Magyarország elveszett presztízséről szólt. Az elmúlt nyolc évben mennyire romlott az ország megítélése külföldön?
Ha valaki figyeli a nemzetközi sajtót, látja, hogy rendkívül sokat romlott Magyarország nemzetközi megítélése. A történelem bizonyos fokig ismétli önmagát. Magyarország ugyanis az 1848-49-es forradalommal és szabadságharccal egy nagyon kedvező megítélést szerzett a világban, amit aztán a XX. század elején elrontott. Magunk ellen fordítottunk olyan nemzeteket, embereket, akik korábban a barátaink voltak.
Amit ma a magyar kormány elkövet, az ennél is súlyosabb, szembefordul Európa nyugati felével, a szövetségeseivel.
Pedig Trianon a száz évvel ezelőtti presztízsvesztésnek is a következménye volt. Azt nem akarom sugallni, hogy ezek után egy új Trianon vár reánk, hisz területi veszteség ma már nem fenyegeti az országot. De a jól működő gazdaság kialakításához, a magyar külpolitikai törekvések érvényesítéséhez szükségünk lenne az Európai Unió vezetői, illetve az európai intézmények támogatására. Most ezt a támogatást veszítjük el, és ennek már Trianonhoz mérhető következményei is lehetnek.
A Momentum nyilvánosságra hozta a Medgyessy-bizottság titkosított parlamenti jegyzőkönyveit. A titkosítás öt éve lejárt, de azóta sem lépte meg ezt egyik párt sem.
„Ma már nem az a lényeges, hogy kit és hogyan szerveztek be, hanem az, hogy a nyilvánosság megteremtésével éppen a további zsarolások lehetőségeit vegyük ki” – kommentálta Körömi Attila, a Momentum képviselőjelöltje a párt lépését, hogy nyilvánosságra hozta a 2002-es Medgyessy-bizottság üléseinek akkor tíz évre titkosított jegyzőkönyvét. A bizottság feladata az akkori miniszterelnök Kádár-korszakbeli titkosszolgálati múltjának a feltárása volt.
Habár már öt év eltelt a titkosítás lejárta óta, egyik parlamenti párt sem tett semmit a nyilvánosságra hozatalukért. „A Momentum azzal, hogy nyilvánosságra hozza a Medgyessy bizottság jegyzőkönyveit, többet tesz az ügynökügyek tisztázása terén, mint az összes parlamenti párt együttvéve.”
Ők eddig csak akadályozták a nyilvánosságra hozatalt
– tette hozzá Körömi, aki a Medgyessy-bizottság tagja volt. Ő kikérte az ülések jegyzőkönyveit, amelyeket a párt nyilvánosságra is hozott.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Báldy Zsolt először szavaz külföldön. Több oka is van annak, hogy elmegy szavazni – mondja a három éve fizikusi tanulmányait Németországban, a heidelbergi egyetemen végző fiatalember. Részint, mert magyar, családja, barátai, ismerősei Magyarországon élnek, nem szólva arról, hogy számára a szavazás a „demokrácia ünnepe“, amit nem csak lehetőségnek érez, hanem kötelességnek is tart. Legalább ekkora szerepet játszik a döntésében az, hogy vannak új, európai értékeket valló pártok, illetve egyre több párt képviseli ezt az irányvonalat.
Gál Gabriella immár közel nyolc éve él Hollandiában, végzettsége szerint kommunikációs szakember, jelenleg pszichológiát tanul az UVA amszterdami egyetemen, s ettől a hónaptól teljes munkaidőben ügyfélkapcsolati munkatársként vállalt pozíciót egy japán cégnél.
Hat éve él már Angliában az ingatlanüzemeltetési menedzserként dolgozó Kertész Maya, aki 2014-ben haza tudott jönni a választásokra, most azonban „csak” Londonig utazik, hogy leszavazzon. Habár ez a számára – az oda-vissza utat véve – gyakorlatilag elveszi az egész napját, és belekerül vagy 30-40 fontjába, mégis nagyon fontosnak tartja a részvételt, azt, hogy véleményt formáljon a kormányzásról. „Tele van a hócipőm azzal, ami otthon történik, döbbenetes, ami zajlik az országban” – összegzi, kifejtve: nem véletlenül költözött ki hat éve Angliába, ahol megtalálta a számítását, de egyszerűen nem tudja szótlanul szemlélni, hogy a jelen kurzus elveszi az otthon élők jövőjét – fiatalokét és idősebbekét egyaránt. Nem csak ő, a barátai – akik Európa számos országában, szétszóródva élnek – is így gondolják, ezért, aki csak tud, elmegy szavazni vasárnap.
„Minden választáson részt vettem, szívesen foglalkozom társadalmi ügyekkel, napi szinten követem a politikai helyzetet. Az idei választáson azonban szerintem azoknak is részt kell venniük, akik nem politizálnak” – mondja Lendvai Ádám, aki életében először szavaz majd külföldön, mégpedig Spanyolországban. Pedig ennek érdekében neki egy bérelt autóval megállás nélkül 5 órát kell autóznia – s ugyanennyit majd vissza –, hogy Granadából eljusson a magyar képviseletre. Ugyanis a kisfia az anyukájával külföldre költözött, és az esedékes kapcsolattartás pont a választás vasárnapját is érintő időre esik. Az autóbérlésen túl az igazi gondot az okozza, hogy ez az utazás meglehetősen költséges és időigényes, s így a Granadai magyarok Facebook csoportjában szervez csatlakozókat, akik szintén vállalják a minimum 10 órás oda-vissza autóutat.
Már négy éve is, és most is New Yorkban adja le szavazatát az építész Nassli Viktor, aki hat éve él az Egyesült Államokban. Nagyon fontosnak tartja ugyanis, hogy „Magyarországnak legyen országhoz méltó jövője, ne pedig csak a varjak lakomázzanak rajta.” Baljós folyamatokat lát Magyarországon, ami ellen tenni kell azzal a kevés lehetőségünkkel, ami a kezünkben van – vallja, hozzáfűzve: a választás ezek közül a legerősebb eszközünk, még ha a pártpolitika irányából teljes is az ellenszél. „Hiszek a társadalom erejében. Hiszem, hogy minél több embernek kell elmennie szavazni. Egy demokráciában az állampolgárok és az állam közösen felelősek az ország működéséért. Ha erről a felelősségünkről lemondunk, akkor az nem demokrácia. Állampolgári kötelessége tehát tájékozódnia minden magyar állampolgárnak akár külföldön, akár otthon és felelősséggel behúzni az X-et, hogy ez az egyensúly visszaállhasson.”
Hajjaj! Tökéletesen támogatja. Sok minden benne van ebben a darabban, a sötét, elfojtott érzelmek, amiket ha hamarabb kimondtak volna, akkor túlélők lennék. Rosmer és Rebecca West nem lesznek túlélők. Akiket ráadásul a konzervatív „ágazat” még azzal is vádol, hogy olyan nincs, hogy ők együtt élnek és nincs köztük viszony.
