Közvetetten és nem durván ugyan, de a „ballibek” mellett Nagy Imrének is nekimegy a 888 annak kapcsán, hogy szobra helyén Trianoni emlékhelyet létesít a kormány. A Magyar Idők is két legyet üt egy csapásra – pontosabban, egy cikkben üti Oettinger német uniós biztost és a magyar baloldalt, teszi ezt az antiszemitizmus témájára felfűzve. S nem maradhat el a migránssal való riogatás sem – ezúttal az Origónak köszönhetően.
888.hu: A Fradi-szurkolók megtisztították a IX. kerületi városházát az LMBTQ-zászlótól
Hiába Baranyi Krisztina a IX. kerület polgármestere, úgy tűnik, hogy Ferencvárosban bőven akadnak olyan derék magyarok, akik nem kérnek az LMBTQ-lobbiból.
A kerület városházáját ugyanis fél napig sem „díszíthette” a szivárványos zászló, a Fradi Aryan Greens nevű szurkolói csoportja szombat este megtisztította az épületet.
Facebook
Ez a város…. Nem az a város… FERENCVÁROS !!!!!!!
– írták a Facebookon a kép mellé.
Magyar Nemzet: Bedobták a legaljasabb eszközt
• A közösségi média nélkül nem fogunk választást nyerni.
• Mi történt volna, ha Karácsony előre elárulja, hogy öt főpolgármester-helyettest fog választani, negyvenegy szakértője lesz a városházán és egysávosítja a Nagykörutat?
• Az Index kiszolgált már mindenkit: először az SZDSZ-t, aztán az MSZP-t, majd Gyurcsányt, Bajnait, Simicskát, aztán tisztára mosdatták Vona Gábort.
• Az ellenzék azonban itt is eltávolodott a valóságtól: egy ideig az volt a téma, hogy lesz-e elég lélegeztetőgép. Most már az a téma, hogy túl sok van.
• A Jobbik már nem mer taggyűlést összehívni, mert akkora a feszültség a párton belül.
• A 2019-es önkormányzati választáson sok esetben jobban szerepeltünk, mint az előzőn.
A telefon recsegve szólt, de néhány másodperc múlva felismerhetővé válik az egykori kancelláriaminiszter kormányinfón ismertté vált orgánuma. A vonal túlsó végén tehát immár valóban Lázár János, akit a Magyar Közlöny tanulsága szerint mától Orbán Viktor kormányfő a nemdohányzók védelméért felelős miniszterelnöki biztosnak nevezett ki.
A rövid bemutatkozás után sietve jelzem, hogy az egykori kancellária-minisztertől a Fühü számára szeretnék interjút kérni a napvilágot látott hírrel kapcsolatban. A pillanatnyi csönd után Lázár János udvariasan megköszöni, s egyetlen tőmondatban közli, hogy nem kíván élni az általam felkínált nyilatkozat lehetőségével, s már le is teszi a kagylót.
Maradnak tehát a megválaszolatlan kérdések.
Leginkább az, hogy Lázár János már az új kormány megalakulása előtt jelezte, hogy nem kíván kormányzati tisztséget vállalni Orbán Viktor kormányában, hisz emlékszünk: ő maga nyilatkozta, hogy a kormányon kívül is van élet. Akkor viszont talány, hogy miért vállalta el a miniszterelnöki biztos szerepét. Talán a kormányfő visszautasíthatatlan ajánlatot tett volna Lázár Jánosnak – a visszautasíthatatlan ajánlatok mibenlétéről vannak fogalmaink – aki néhány hónap szabadság után megváltoztatta korábbi véleményét, és elfogadta az állást?
Csak találgatni lehet, hogy Orbán Viktor miért keresett mindenáron állást Lázár Jánosnak. Az utóbbi biztosan nem kopogtatott a parlament kapuján, hogy munkát szeretne. Talán a kormányfő éjjelente álmatlanul forgolódott, hogy ennek a Janinak mégiscsak kéne valami feladatot találni? Lázárnak amúgy valószínűen nem merülnek le az akkumulátorai, hisz állandóan pihen. Lazán jár-kel a világban, néha szőrmentén kicsit gyepálja utódját, Márki-Zay Pétert, de inkább gyanús egyetértésben tárgyalgat a két politikus. Így aztán nem csoda, ha Orbánnak nem jön álom a szemére, talán még bosszantja is, hogy ez a Lázár nem akar (köz)szolga lenni a Fidesz kormányban.
S persze, a miniszterelnök okos ember, azonnal beugorhatott neki a trafik-ügy, amit Lázár még államtitkárkén olyan szépen megoldott. Igaz, kellett hozzá vér, veríték, és könnyek, de új kedvezményezetteket talált a biztos megélhetést nyújtó trafikokba, a régiek pedig mehettek a lecsóba. A hódmezővásárhelyi holdudvarából származó Sánta Jánossal – a sajtóhírek szerint az utóbbi számítógépén – elkészítették a trafiktörvényt. Sánta azóta a leggazdagabb magyarok közé tartozik, vagyonának meghatározó forrása a dohánykereskedelem.
Ebből is látszik, hogy Lázár János ért a dohányhoz, így aztán testhezállónak tűnik, hogy rábízzák a nemdohányzók védelmének feladatát, továbbá a dohánypiac szabályozásának összehangolását. De még az új típusú dohánytermékek, elektronikus cigaretták fogyasztását befolyásoló kormányzati álláspont kidolgozása is a miniszteri biztos feladata lesz.
A lényeg viszont, hogy ismét Orbán Viktor lesz a főnöke, fizetést viszont nem kap.
Lázár úr! – megértjük, hogy a kommentárhoz még keresi a szavakat, de azért sajnáljuk az elmaradt interjút!
„Az ellenzéki pártok számára ma a kormánypártok legyőzése távoli és valószínűtlen lehetőség”- írta a közelmúltban az Élet és Irodalomban Szűcs Zoltán Gábor. A politológus szerint mindez nemcsak az ellenzék tehetetlenségével, gyengeségével, hanem az autoriter Orbán rezsim életképességével is magyarázható. Az ma már világosan látszik, hogy a demokrácia gyengítése, a jogállam leépítése nem kizárólag magyar jelenség, ahogy a tekintélyelvű populizmus is széles körben terjed a világban. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Szűcs Zoltán Gábor szerint Orbán Viktor kormánya csak akkor buktatható meg, ha majd a többség az orbánizmus felszámolására szavaz.
Ma már a vak is látja, hogy az Orbán rezsim inkább autokrácia, nem pedig demokrácia. Ön pedig azt írja, hogy az ellenzék ezt a helyzetet még nem ismerte fel. Van arról fogalma, hogy miért nem?
Az Orbán-rezsim egy kompetitív autoriter rezsim. Az ilyen rezsimek lényegéhez tartozik, hogy az ellenzék azért nem tud a kormánypárttal szemben hatékonyan fellépni, mert az egyszerre mutat demokratikus és autoriter vonásokat Ez a kettősség alapvetően befolyásolja, illetve meghatározza a pártok mozgásterét. Látszólag ugyan a törvények uralma érvényesül, de közben rendszeresen születnek olyan, a törvényesség határát súroló intézkedések, amelyek megakadályozzák, hogy a kormánypártok mellett az ellenzék is eséllyel vegyen részt a politikai versenyben.
Vagyis az ellenzék képtelen eldönteni, hogy az autokrácia ellen harcol, vagy inkább demokrácia szereplőjeként?
Igen, ezt a döntést nehéz is meghozni, de hiányában az ellenzék képtelen helyzetbe kerül. Határozni arról, hogy az érvényben lévő szabályokat kihasználva részese marad a magyar politikai rendszernek, vagy kiszáll a számára nehezülő versenyből és nyíltan a fennálló rendszer ellen fordul. Ez nehéz döntés, ezért is erősek a világban azok a hibridnek nevezett autoriter rezsimek, amelyek ötvözik az autoriter és a demokratikus játékszabályokat. Ha ugyanis az ellenzék kiszáll a parlamentből és a rendszer ellen fordul, akkor elveszítheti a teljes anyagi bázisát. Még a jelenleginél is rosszabb helyzetbe kerülne. Ha viszont továbbra is szereplői maradnak a politikai versenynek, akkor pedig jó eséllyel csak a rendszert tartják életben, mert nagyon valószínűtlen, hogy a választásokon legyőzzék az uralkodó pártot. Ez az előnye a hatalmon lévők szempontjából az ilyen rezsimeknek: továbbra is fennáll a politikai sokszínűség, tehát a többpártrendszer, a valódi választások látszata, de közben sokkal kevésbé kell félniük a hatalom elvesztésétől, mint egy demokráciában.
Ha olyan fontos eldönteni, hogy az ellenzék a hátrányok ellenére marad a politikai rendszerben, vagy kilép abból és rendszerellenzékivé válik, akkor miért nem születik meg a döntés?
Azért, mert az ellenzék számára mindkettő veszteséggel jár. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen kompetitív autoriter rezsim – amelyben egyszerre érvényesülnek a demokratikus és diktatórikus politika elemei – belülről nehezen buktatható meg. Ugyanis – látjuk – a hatalom úgy alakítja a viszonyokat, hogy az ellenzék ne juthasson pénzhez, nyilvánossághoz, képtelen legyen bármiféle szervezettségre. Ugyanakkor a rezsim működtetői arra is gondosan ügyelnek, hogy az ellenzék el tudja látni az alapvető feladatait. Ez tartja a rendszerben az ellenzéki pártokat, ellehetetlenülésük esetén azonnal rendszerkritikussá válnának. Ezzel a taktikával az ellenzéket a rendszer legitimálására használja fel a kormány. Ez tehát a csapda.
Miközben tehát a demokráciának már csak a díszlete van, mert a kormány már rég lebontotta a jogállam kereteit. Ma a pálya a kormány érdekeinek megfelelően lejt. De ha az ellenzék csak dekoráció, ha nem győzhet, akkor minek marad benn a parlamentben?
Nem teljesen lehetetlen a kormány megbuktatása a választásokon. Ez motiválhatja is az ellenzéket, hisz a rendszer a nyílt és durva választási csalások nélkül szerzett többségi támogatásra épül. Ezért igyekszik a kormány a nagyon erőszakos, elnyomó intézkedéseket kerülni, ellenkező esetben már diktatúra lenne. Kétségtelen azonban, hogy nagyon lejt a pálya. Becslések szerint a kvótanépszavazásra több pénzt költöttek a kormánypártok, mint az egész 2014-es parlamenti választásokra – ami a rendszerváltás utáni legdrágább szavazás volt – tehát a céljai érdekében a fennálló rezsim elképesztő erőforrásokat képes mozgatni. Erre az ellenzéknek semmi esélye nincs.
Ha ez így van, akkor a kormány gyakorlatilag legyőzhetetlen, ön pedig a többi elemzővel együtt legfeljebb óvatoskodik, amikor a kormány bukásának elvi lehetőségről beszél. Viszont ez megtévesztő, nem gondolja?
Ez nem óvatoskodás. A kormány – ha nehezen is – de tényleg megbuktatható. A nemzetközi példák is ezt mutatják. Az Orbán-rezsim ugyanis egyáltalán nem egyedi. Tucatszám léteznek a világban hozzá hasonló kompetitív autoriter rezsimek, amelyekben nyílt és tömeges választási csalások nélküli választásokat rendeznek.
A választási csalás gyanúja azért itthon is felmerült, hisz a szavazatokat összesítő számítógép hosszú időre leállt…
Kétségtelen, sok szabálytalanság volt, de szisztematikus választási csalás nem történt. Ehhez képest Putyin Oroszországában gátlástalanul csalnak; szavazatokat vesznek el az ellenzéktől, s adnak a kormánypártoknak. Ilyen nálunk nem történt. Kétségtelenül létezett egy kormánypárti többség, hiába volt majdnem ugyanekkora tábora az ellenzéknek, de ravaszul kitalált választási rendszerben ennek nem volt jelentősége. A kormány olyan helyzetet teremtett, hogy a politikai palettán lévő pártok az erőiket nem tudták egyesíteni. Ráadásul a Fidesz mögött egy egész országot behálózó politikai gépezet működött, név és cím szerint tudták, hogy hol vannak a szavazóik és elvitték őket a szavazófülkékhez. Ilyen szervezettségre az ellenzék nem volt képes. Részben anyagi erőforrások közötti óriási különbség miatt, ami nevetségessé tette a választásokat.
Akkor végképp nem értem, hogy miért mondja, hogy a kormány legyőzhető, ha nem győzhető le?
Azért, mert elvileg legyőzhető, csak meg kell találni a módját. Ez más hasonló berendezkedésű országban már be is következett, ezért nem is állítható, hogy lehetetlen lenne.
Dél-Amerikától Ázsiáig nagyon különböző fejlettségű országokat tartanak hibrid rezsimnek, ezekre – Bozóki András szerint – az a jellemző, hogy épp akkora az esély a szükségállapot bevezetésére, mint az önkényuralomra, vagy ellenzéki győzelemre.
Igen, mert a világ meglepő módon sokkal jobban együtt fejlődik, mint ahogy azt egyetlen politikai kultúrába bezárkózva gondolnánk. A hibrid országok nagyon sokszor hasonló kihívásokra reagálva alakulnak ki, megfigyelések szerint a ’80-as években indult el a világban egy hibridizációs folyamat. A világban akkor kezdett csökkenni a véres erőszakon alapuló rendszerek száma, s helyette jöttek létre az álcázott demokráciák, tehát az autoriter rezsimek kialakítottak valamilyen demokratikus homlokzatot. Ez volt az a politikai trend, amely létrehozta ezt az életképesnek számító hibridet.
De ha jól emlékszem, akkor a földön akkor még nem volt menekültválság. Mi kényszerítette erre az útra az államokat?
A kétpólusú világrend meggyengülése, majd összeomlása hozta létre ezt a rezsimtípust. A folyamatot az indította be, hogy az Egyesült Államok, vagy az Európai Unió magához vonzotta a korábbi nyíltan autoriter rendszereket, s ennek révén elkezdődött egy demokratizálódás. A hibridizáció sok autoriter rezsim számára a túlélés esélyét kínálta.
Szóval a világ diktatúrái tartottak a demokrácia felé, nálunk viszont a liberális demokráciából haladunk az önkényuralom felé. Fordított folyamatról van szó?
Igen, mert közben az egypólusú világrend is meggyengült, az Egyesült Államok már nem képes olyan befolyást gyakorolni a világra, mint korábban, az EU bővítési folyamat is lelassult. A világgazdasági válság veszélyes helyzetbe sodort egy csomó országot. Emiatt terjed a populizmus, miközben két nyíltan autoriter rezsim, Kína és Oroszország politikai befolyása jelentősen megnőtt. Emlékszünk, nálunk is megjelent az orosz titkosszolgálat, amelynek erejét mutatja, hogy – a gyanú szerint – egyébként képes volt befolyásolni az amerikai választásokat is.
Közben a liberális világrend meggyengült, az uniós csatlakozásunk után az európai demokráciák minőségi indexei az újonnan csatlakozó országokban elkezdtek hanyatlani. Az uniós csatlakozás utáni normakövetés az országok részéről meggyengült. Ez tágította a gazdasági válságból éppen csak kikecmergő cseh, a szlovák, a lengyel és a magyar politikusok mozgásterét. Nem azonos mértékben, hiszen például a lengyel bíróságokat úgy tűnik, nem sikerül a politikának ellenállás maga alá gyűrni, ellentétben a védekezésre képtelen magyar bírói szervezettel.
Ez persze csak részben válasz arra, hogy az ellenzék miért képtelen a demokratikus rendszer védelmére. Ennek mi az oka?
Ne felejtse el, hogy 2006 után nálunk teljesen összeomlott a baloldal. Ez nem egy szokásos politikai összeomlás volt, hisz eltűnt a szocialisták komplett politikai infrastruktúrája. Hiába nyerte meg az országgyűlési választásokat az MSZP, az utána következő önkormányzati választáson bekövetkezett súlyos bukással a párt elvesztette teljes politikai hátországát. A helyi szervezetek leépültek, hiszen a szocialisták tömegesen kiestek az önkormányzati képviselőtestületekből, a baloldal politikai befolyása ezt követően drámai mértékben csökkent. Az összeomlást csak fokozta az SZDSZ bukása, ami újabb csapás a hagyományos baloldalra. A régi baloldal szinte teljesen eltűnt, megszűnt a hagyományos bal-jobb egyensúly. Ami nem azt jelenti, hogy az MSZP teljesen megsemmisült, de sok olyan területe akad az országnak, ahol évek óta nincs a pártnak saját jelöltje. Ezt a folyamatot csak kiegészíti, hogy 2006 után új pártok is teret foglaltak, s ezek nem a hagyományos baloldalt erősítik. Az ellenzék szükségszerűen szétaprózódik. Ezért is van nagyon súlyos politikai válságban a baloldal.
Korábban az MSZP-nek is volt kétharmada, tehát egyáltalán nem szükségszerű, hogy a rendszer elmozduljon az önkényuralom felé.
Igen, bár annak idején sokan nyomasztónak érezték a szocialista-liberális túlsúlyt. Viszont velük szemben a Fidesz politikája korábban is konfliktusos volt. Orbán Viktor mindig is arra törekedett, hogy átírja a fennálló politikai viszonyokat. Ezt történt az első kormányzása idején is, amikor „több mint kormányváltást” ígért, csak akkor nem volt hozzá kétharmados többsége a parlamentben. A Fidesz akkor is úgy politizált, hogy igyekezett a lehető legnagyobb hatalmat megragadni, de az akkori ellenzék korlátozni tudta ezeket a törekvéseket. 2010 óta erre nem volt sok lehetőség, bár azért a Fidesz is átélt néhány válságos időszakot. Elég csak a G-napra gondolni, ami után az alapoktól kellett újjáépíteni a gazdasági hátországukat De a baloldal politikai tévedései, hibái, például 2012 és 2014 között a baloldali ellenzéken belüli brutális háború vagy 2015 után a migrációs válságra adott rossz reakció miatt egyszerűen nem maradt elég energiájuk a Fidesz politikai hibáinak kihasználására. Ez egyébként valahol a rezsim logikájából is következik. Annyival erősebb az ellenzéknél az uralkodó párt, hogy az ellenzéki csoportok sokszor inkább egymás rovására próbálják a pozícióikat javítani.
Illetve néha olyan érzése van az embernek, hogy valójában az ellenzéket is a Fidesz vezényli. Ilyen körülmények között van esély hatékony ellenzéki politizálására?
Nyilvánvaló, hogy az ellenzék reakcióiban sok minden keveredett; a politikai alkalmatlanság, a kockázatkerülés, s a rossz alkuk. Azt tudjuk, hogy az LMP alapvetően nem ellenezte a kormányzat menekült-politikáját, még akkor sem, ha nem helyeselték a Fidesz nagyon durva, rasszizmusba hajló retorikáját. De a magyar állam határainak megvédését az LMP politikusai is kiemelt fontosságúnak tartották, akár a Jobbik. Így ők nem tudtak fellépni a kormánnyal szemben. A szocialistákat meg alighanem a félelem akadályozta egy karakteres álláspont kialakításában. Így a kormány valódi ellenzékeként ebben az ügyben a civilek léptek fel a maguk humanitárius álláspontjával.
Igen, mert ezt gondolták, vagy inkább ezt érezték az emberek is, nem?
Ne felejtse el, hogy a menekültválság közben a magyar állam egy időre megbénult. Ez alkalmat adott volna arra, hogy az ellenzék egy nagyon súlyos és valódi politikai problémáról beszéljen – lásd menekültek a Keleti pályaudvaron, vagy gyalog az M1-es autópályán, stb – amit azonban elmulasztott. Miközben nem működött a magyar állam! És a Fidesz ezt is megúszta, s végül úgy jöttek ki a válságból, mintha a kormány rátermett módon kezelte volna a válságot.
Ennél fontosabb, hogy az ellenzék a ma meglévő kétharmadot egy valódi összefogással meg tudta volna akadályozni. Ezt sem tette! Ez alkalmatlanság, kockázatkerülés vagy egyszerűen a Fidesz pénzelte őket?
Igen, mert a kormányzat úgy alakítja a helyzetet, hogy az ellenzéknek saját értékei ellen kellett volna cselekedni, hogy ez bekövetkezzen. Az LMP vezetői szívből gyűlölik az MSZP vagy a DK politikusait. De ennél is fontosabb, hogy az LMP szavazói is elutasítják a két pártot, s inkább nem szavaznak saját jelöltjeikre sem, nehogy ezzel a két baloldali pártot is támogassák. Az LMP csak úgy tudta volna megakadályozni a Fidesz kétharmadát, ha a fővárosban a DK politikusai javára visszalépnek. Ez lehetetlenné tette volna az LMP politikai túlélését. Az ilyen típusú konfliktusok stabilizálják az uralkodó párt helyzetét a rezsimen belül. Gondoljon csak arra, hogy a Jobbikkal szinte senki nem akart együttműködni.
Ezért nem értettem, hogy miért mondta az interjú során többször is, hogy az ellenzék győzhet a választáson, miközben nem!
Úgy kell ezt elképzelni, mint egy nagyon nehezen kirakható, de elvileg igenis kirakható puzzle-t. A kompetitív autoriter rezsim hagyja az uralkodó párt leváltásának elvi lehetőségét, de mindent megtesz, a nyílt csaláson és erőszakon kívül, hogy erre ne kerülhessen sor. Az ellenzéki sikerhez vezető utat természetesen nem ismerjük ma még és nem is egy interjúból fog kiderülni. Nagyon sok munka, hihetetlen szerencse és a rezsim meggyengülése is kell hozzá valószínűleg.
Azért nem csak erről van szó, hisz az időközi polgármester-választás során az ellenzék egységesen és minden kockázat nélkül beállhatott volna az egyetlen ellenzéki jelölt mögé. Felcsúton a Kétfarkú képviselője, Pásztón pedig Dömsödi Gábor mögé. Nem tette, el is bukták a választást.
Teljes a bénultság. Amúgy, ha már szóba került, a kétfarkúak működése is szép példája a kompetitív autoriter rezsim vonzerejének: a Kétfarkú Kutyapárt végső soron bevallottan az anyagiak miatt maradt tavasszal a választási versenyben, s így értékes szavazatokat vett el az ellenzéktől. A kétharmad nekik is köszönhető, miközben a politikusaik és a híveik meg vannak győződve róla, hogy amit tettek, az politikailag teljesen indokolt volt.
Azt írja a cikkében, hogy a Fidesz által működtetett úgynevezett versengő autoriter rezsim viszonylag stabil, életképes. Jobban, mint a liberális demokrácia?
Adott körülmények között életképes ez a rezsim, mert hatékonyan működtet egy stabil politikai gépezetet, s fenntartja a választói többséget. Ebben a pillanatban, tehát, amikor túl vagyunk egy gazdasági válságon, s a baloldal összeomlott, ez egy életképes rezsim. De nem arról van szó, hogy a magyarok nem alkalmasak a liberális demokrácia fenntartására, hiszen ha a Fidesz vezérkara váratlanul külföldre távozna, s a baloldal kicsit összeszedné magát, akkor a mai rendszer összeomlana, mert a centralizáltsága nagyon sérülékennyé teszi. Másfelől viszont a Fidesz hatalmi logikájából az következik, hogy közép-, vagy hosszú távon egy valódi autoriter rezsimet hozzon létre. Nem feltétlenül azért, mert akarják, hanem azért, mert az alkalmazott hatalomgyakorlási technikák – amiben jól érzik magukat – azt követelik, hogy ne konszolidálják a rendszert, hanem újabb és újabb területen alkalmazzák a máshol már „bevált” módszereket.
Akkor az ellenzék hibát követett el, amikor bement a parlamentbe, ehelyett az utcát kellett volna az ellenzéki harc színhelyéül választani?
Nem gondolom. A mai ellenzéktől legfeljebb arra telik, hogy akadályozza a mai rendszer átbillenését nyílt autoriter rezsimbe. S ha megmarad a mai versengő – tehát potenciálisan leváltható – autoriter rezsim, akkor viszont úgyis arra lesz szükség, hogy az emberek többsége le akarja váltani a rezsimet. Az elmúlt évek politikai vitái azért is voltak nagyrészt álcselekvések, mert az összefogás a mostani ellenzéki pártok között többé-kevésbé lehetetlen volt. E helyzet meghaladásához arra lenne szükség, hogy a politikai versengés nyíltan is arról szóljon, amiről a magyar politika valójában már évek óta szól. Arról, hogy a mai rendszer egy karizmatikus vezető körül szerveződő autoriter rezsim, amelynek támogatói egy meglehetősen heterogén összetételű politikai koalíciót alkotnak, s őket Orbánhoz való hűségük köti össze. Így, aki valódi ellenzéki, az az egész Orbán-rezsimnek, s az orbánizmusnak az ellenzéke. Már idén is sok minden ebbe az irányba mutatott, de még mindig nagyon messzinek látszik, hogy eljussunk a mai ellenzéki megosztottságtól odáig, hogy valóban megszülessen egy igazi antiorbánista alternatíva a mai rezsimmel szemben.
De ez részben meg fog történni akkor is, ha elmaradnak az ellenzéki politikai innovációk. Ahogy haladunk előre az időben, elkerülhetetlenül rájövünk, hogy a magyar politika egyetlen fontos kérdése az marad, hogy akarjuk-e Orbán Viktort vagy sem. Akarjuk-e, hogy Orbán és hívei döntsenek a gyerekeink iskolájáról, a magyar sajtóról, a kórházakról, az akadémia költségvetéséről, a bíróságokról vagy sem. Ahogy haladunk előre az időben, egyre világosabb, hogy ez a rendszer miről szól. S ha ellene szavazunk, akkor pontosan tudjuk, hogy mit akarunk. Pontosan az ellenkezőjét annak, ami ma történik az országban.
Miként korábban a nyugdíjasok esetében, úgy ezúttal sem a munkaerőpiacra ha részlegesen is de visszatérni kívánó kismamák támogatásának a jogosságát vitatják az általunk megkérdezettek a jövő évtől tervezett kismama-szövetkezetek esetében, csupán az eddigi tapasztalatok alapján attól tartanak, hogy a cél ismét csak a fideszhez közeli üzleti körök helyzetbe hozása és pénzhez juttatása. Hadázy Ákos első hallásra bizarrnak tartja a kismama-szövetkezetnek még az elnevezését is, Kórozs Lajos pedig a politikai marketing kategóriájába sorolja az ötletet. Mindketten szóba hozták a szociális, illetve nyugdíjas szövetkezetek negatív tapasztalatait.
Semmi értelme nincs az ilyen ötleteléseknek, kezdem azt hinni, hogy a kormánynak nincs épkézláb javaslata arra, hogy mit csináljanak az országban – megjegyzem, nem is folyik kormányzás csak politikai marketing tevékenység, s
így állhat elő a szociálpolitikától és szociológiától nagyon messze álló Novák Katalin veretes jelmondatokkal
– kommentálta a Független Hírügynökségnek a kismama-szövetkezetek létrehozására vonatkozó legújabb kormányzati ötletet Kórozs Lajos.
Azt szerettük volna megtudni az MSZP szakpolitikusától, hogyan vélekedik az Emberi Erőforrások Minisztérium család és ifjúságügyért felelős államtitkárának minapi bejelentéséről. Novák Katalin, az Echo TV-nek adott interjújában a többi között arról beszélt, hogy a jövő év elejétől a nyugdíjas- és diákszövetkezetek mintájára kismama-szövetkezetek alakulhatnak, amelyekbe férfiak is beléphetnek majd. A speciális foglalkoztatási forma előnyeit kihasználva akár heti 1-1 napra, vagy többször fél napra is lehetne munkát vállalni – közölte, hozzátéve: a szükséges adó- és egyéb jogszabályokat akár már ősszel megalkothatja a parlament.
wikipedia
Kórozs portálunknak leszögezte, hogy az elmúlt években az Orbán-kormány még a szót, „szövetkezet” is lejáratta, miközben nagy hívének tüntette fel magát, pedig – emlékeztetett –, a szövetkezet baloldali értékeket is demonstráló közösségeket jelent. De a lejáratáson túl még tönkre is tették mindazt, amibe belenyúltak; elsőként a szociális szövetkezeteket, amelyeket a fideszes feltörekvő párok üzleti vállalkozásaivá tettek, főként Dél-Magyarországon, Békés környékén. S Szolnokon is, ahol szociális szövetkezetként többezer embert foglalkoztattak fiktív módon, majd később ezeket a szövetkezeteket bedöntötték, nem fizették ki az embereket, akik ráadásul a szociális ellátás különféle formáitól is elestek, mivel egy soha nem működött szociális szövetkezet tagjai voltak. (Néhány oknyomozó írás a szociális szövetkezeti témakörben itt, itt és itt található.)
Félő – mondta Kórozs –, hogy a szociális szövetkezetekhez hasonlóan járnak majd el a kismama szövetkezetekkel:
először állami forrásokat csoportosítanak át hozzájuk, helyzetbe hozzák őket, majd a juttatott pénzek nagy részét a feltörekvő bárók lenyúlják, a szövetkezetek pedig idővel elhalnak, ám a pénzeknek akkorra már nyoma vész – fogalmazott Kórozs.
Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő attól nem tart, hogy „az első hallásra bizarr elnevezésű kismama-szövetkezetek a szociális szövetkezetekhez hasonlóan tömegesen elkövetett uniós pénzlenyúlást végeznek majd”, de attól igen, hogy a nyugdíjas szövetkezetekhez hasonlóan
csupán speciális munkaerőformát fognak kínálni úgy, hogy a kormányhoz közeli üzleti körök járnak ismét jól.
A Fühünek leszögezte: a szociális és a nyugdíjas szövetkezeteknél két fő jellemző volt tetten érhető.
Az egyik, hogy jelentős uniós támogatásokat vettek fel a sokszor kimutathatóan kamu szövetkezetek, a másik, hogy a számukra nyújtott kedvezményeket a létrehozók fölözték le.
A csalássorozat gyakori volt – tette hozzá Hadházy, aki szerint a nyugdíjas szövetkezetek lehetőségét kihasználva például Kósa Lajos köre járt jól.
Az egykori fideszes, majd LMP-s, jelenleg független politikus szerint nem arról van szó, hogy a kormány ne támogassa a munkát vállaló nyugdíjasokat vagy kismamákat, de kérdés, miért kell ehhez beléptetni őket szövetkezetekbe.
„A szövetkezeti forma lényege ugyanis, hogy kis csoportok önkéntes alapon létrejövő önsegítő társasága – de a kormány által elképzelt és támogatott szövetkezeteknél nem erről van szó”
– szögezte le. Azok – tette hozzá – a munkaerőpiac egy speciális formáját képezik, egyfajta különleges munkaerő-kölcsönzők.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának (MKIK) a kormányhoz nagyon sokszor igen hasonló megoldásokat támogató elnöke korábban maga is nekiment a nyugdíjas szövetkezeteknek. A Népszavának nyilatkozva kifejtette: „felesleges még egy szervezetet közbeiktatni ahhoz, hogy az idősebb korú munkavállaló is el tudjon helyezkedni, célszerűbb lenne ezt közvetlenül lehetővé tenni. A több évtizedes tapasztalattal bíró szakemberek továbbfoglalkoztatásának eszköze lehetne, hogy a munkavállalókat – a nyugdíjkorhatárhoz közeledve, majd azt elérve – lépcsőzetesen csökkenő járulékterhek illessék meg” – szögezte le.
Kórozs ki is tért a változtatásra, úgy fogalmazva: a szociális szövetkezetekhez hasonlóan tették tönkre a nyugdíjasszövetkezeteket is, hiszen a nagy fellángolás után fél évvel máris úgy változtatták meg az adó- és munkajogi szabályokat, hogy ne érje meg nyugdíjasszövetkezeteken keresztül dolgozni, illetve azokat működtetni.
Ezzel plusz teherként hátrányos helyzetbe hozták a nyugdíj előtt állókat, akik helyett a munkáltatónak inkább megéri már nyugdíjasokat alkalmazni,
hiszen jóval kevesebbet kell utánuk fizetni, mint a még nyugdíj előtt állók után – mutatott rá a szocialista képviselő. Mint emlékezetes, a jövő évre vonatkozó adószabályok szerint kedvezményesen lehet foglalkoztatnia nyugdíjasokat, akiknek a bére után csak szja-t vonnak le.
A Közérdekű Nyugdíjas Szövetkezetek Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KÖZÉSZ) a FüHü megkeresésére májusi adatokat közölt (augusztus végén hozzák nyilvánosságra az első nyolc hónap összesített számokat): ezek szerint az ötödik hónap végén
összesen 138 nyugdíjas szövetkezet működött, 30 ezre regisztrált tagsággal és hétezer aktív dolgozóval.
A szövetkezetek nettó árbevétele (a kezdetektől) 1,7 milliárd forint volt, ebből 1,5 milliárd került a nyugdíjasokhoz (megjegyzendő azonban, hogy bár tavaly júliustól volt lehetőség ilyen szövetkezetek létrehozására, ám a zavartalan munka a felállítással és általában az adminisztratív feltételek kialakításával kapcsolatos teendőket követően csak az idén indult igazán be.)
Kérdés persze, hogy mennyire tudnak annyira vonzó körülményeket teremteni, hogy a kismamák vissza akarjanak térni a munkaerőpiacra szövetkezeti keretek között. A nyugdíjasok esetében ez kevéssé sikerült – legalábbis erre mutat a GKI napokban nyilvánosságra hozott felmérése, melynek eredménye lehangoló.
Mint a mellékelt grafikonok látható, a magyarországi nyugdíjasok 80%-a egyáltalán nem vállalna el semmilyen kiegészítő jövedelemszerző tevékenységet. 11%-uk részmunkaidős állásban helyezkedne el szívesen, 5%-uk kötetlen munkaidőben, 2%-uk távmunkában, s mindössze 2%-uk tudná elképzelni magát teljes munkaidőben. Más oldalról viszont mintegy félmillió nyugdíjas valamilyen formában törekszik a munkavállalásra, ebből negyedmillió részmunkaidőben, 50 ezer teljes munkaidőben.
Magyarországon egyébként jelenleg mintegy 2,5 millió nyugdíjas él.
A Magyar Nemzeti Bank 15 millió forintra büntette az Altus Portfólió Kft.-t engedély nélküli pénzkölcsönnyújtás miatt, az ügyben büntetőfeljelentést is tesz. Dobrev Klára, az Altus Zrt. vezérigazgatója, Gyurcsány Ferenc felesége szerint a Matolcsy-féle jegybank nem független.
Az MNB tájékoztatása szerint a társaság a vizsgált kétéves időszakban közel 400 millió forint összegben nyújtott pénzkölcsönt jogosulatlanul – jellemzően kamat ellenében – több magán- és jogi személynek. Lapinformációk szerint többek között a költségvetési csalással gyanúsított Czeglédy Csaba kapott kölcsönt.
Közleménye szerint a jegybank 2017. december 6-án hivatalból indított piacfelügyeleti eljárást, és megállapították, hogy a társaság
„a kamatkikötés mellett folytatott pénzkölcsönnyújtási tevékenységét üzletszerűen végezte, rendszeresen, nyereség- illetve vagyonszerzési céllal,
előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányulóan.”
Magyarországon az üzletszerű hitel- és pénzkölcsönnyújtás az MNB engedélyéhez kötött pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek minősül. Az Altus Portfólió Kft. nem szerepel a jegybanki nyilvántartásokban, így
az MNB engedélyéhez vagy bejelentéshez kötött tevékenység végzésére nem jogosult.
Dobrev Klára a Facebookon reagált a büntetésre. Azt írja: „Matolcsy szerint bűn saját pénzből kölcsönt adni pár bajba jutott rokonnak, közeli ismerősnek, az Orbánnal szembenálló Demokratikus Koalíciónak. Ezzel szemben hazafias cselekedet a közpénzt alapítványokba menteni, és abból méregdrága bútorokat, szőnyegeket venni, rokonoknak hitelt adni, devizahiteleseket kisemmizni.”
Azt írja:
ő erről erkölcsileg és pénzügyjogászként is mást gondol,
és ezért igyekszik minden erejével támogatni az Orbánnal harcoló ellenzéket.
Dobrev Klára szerint „a Matolcsy-féle jegybank nem független”, és döntését is „az orbáni politika részének” tekinti, amivel szemben a jövőben még határozottabban fog küzdeni.
“Matolcsy szerint bűn saját pénzből kölcsönt adni pár bajba jutott rokonnak, közeli ismerősnek, az Orbánnal szembenálló…
Mai ülésén választja meg új elnökét a Nemzeti Választási Bizottság. Patyi Andrást Rádi Péter követheti a poszton.
A 24.hu információi szerint Rádi Péter lesz az NVB új elnöke, miután a közigazgatási felsőbíróság vezetésére készülő Patyi András lemond a posztról. Az elnök lemondásának elfogadása és az új megválasztása szerepel is az NVB ma délutáni ülésének a napirendjén.
Az új elnökről a testület tagjai szavaznak.
Az NVB-ben jelenleg a parlamenti többség által megválasztott tagok mellett a frakciók delegáltjai ülnek. A hvg.hu információi szerint Patyi András (legalábbis egyelőre) csak az elnöki posztról mond le, vagyis a bizottságnak tagja marad – azaz ő is szavazhat saját utódjáról.
Mráz Attila, a Társaság a Szabadságjogokért választási jogi szakértője szerint jogi szempontból nincs ezzel probléma. Ahogy a Független Hírügynökségnek elmondta: nemzetközi példák is vannak arra, hogy egy szervezetet valamelyik testületi tag vezet, és amikor lemond vagy megszűnik a vezetői megbízatása, akkor – a testület más tagjaival együtt – ő maga is szavaz arról, ki kövesse a posztján. Így önmagában nem látja kifogásolhatónak azt, hogy Patyi András is szavaz a saját utódjáról.
Rádi Péter ügyvédként dolgozott, 2013-ban az NVB póttagja lett, előtte a 9. kerületi választási bizottság tagja volt. 2015 szeptemberében, Csenterics Ferenc halála után lett a Nemzeti Választási Bizottság tagja. Az NVB-ben
legtöbbször a Patyi András által előterjesztett álláspontnak megfelelően szavazott,
de ellenkező esetre is volt példa: azok közé tartozott, akik elérték az elnökkel szemben, hogy Erdősi Lászlóné népszavazási kérdését hitelesítse a bizottság Nyakó Istvánéval szemben – ez volt a kopaszok hírhedtté vált akciója.
A pozsonyi Új Szó szerkesztőségi összefoglalóban ír arról, hogy egymásnak ugrottak a kormányoldalon a kultúra irányítói, vagy azok, akik most kérnek maguknak helyet az irányításban. Valószínűleg a háttérben itt is a pénz áll, szeptemberben új fordulatot vehetnek az ügyek.
A Fidesz-kormány már a 2010-es első kétharmados választási győzelme után támadást indított a magyar tudományos és kulturális élet ellen, úgy tűnik, nyolc év elteltével újabb kultúrharc következik – állapítja meg a pozsonyi napilap.
Akkor filozófusokat támadtak, idén elsősorban irodalmárok kerültek célkeresztbe.
Saját embereiket sem kímélik, ha „liberális elhajlással” gyanúsíthatók.
A támadást ezúttal is a kormánypárti sajtóban hirdették meg.
A harci kürtöt – ki más – a kormány félhivatalos lapja, a Magyar Idők fújta meg, még a választások előtt. Az azóta már cikksorozattá terebélyesedett kampány során a szerző, Szakács Árpád „Kinek a kulturális diktatúrája?” címmel kezdetben még „csak” arról írt, a „balliberálisok” számos területen, elsősorban a filmipar, a színház, a Magyar Tudományos Akadémia társadalomtudományi részlegein, az irodalomban és természetesen a médiában is „kulturális diktatúrát” valósítanak meg, csak azok a szerzők, művészek, tudósok érvényesülhetnek, akik a nekik megfelelő módon láttatják a világot, bezzeg például a magyar történelemről alig születnek jó filmek, könyvek. Szakács természetesen személyében is megtámadott egy sor ismert embert, a Magyar Narancs alapítójától, Vágvölgyi Andrástól kezdve Heller Ágnesen át a lapunkban is rendszeresen publikáló Kiss Tibor Noéig – lajstromozza az előzményeket az Új Szó.
„Egy darabig úgy tűnt, a jelenség megmarad a szokásos kormánypárti sorosozás szintjén, de a választások után és különösen az elmúlt egy-két hétben némileg váratlanul komolyabbra fordult az ügy, ugyanis
Szakács Árpádnál sokkal fajsúlyosabb szereplők is ringbe szálltak.”
Mindenekelőtt Orbán János Dénes, aki előbb az Erdélyi Magyar Írók Ligáját alapította meg, majd Kolozsváron a helyi irodalmi élet egyik fontos fórumaként szolgáló Bulgakovról elnevezett kultúrkocsmát üzemeltette – sikerrel. Később Magyarországra költözött és az induló Magyar Idők kulturális rovatának vezetője lett, de ennél is fontosabb talán, hogy a hatalom közvetlen kegyeltje, vezetője ugyanis az Előretolt Helyőrség nevű „Íróakadémiának”, amit a kormány közvetlenül is támogat, és amely bevallottan egy új típusú kortárs irodalmat próbál megteremteni. Mint azt Szabó Tibor Benjámin, az Atheneum kiadó igazgatója írta a Facebookon megjelent bejegyzésében, Szakács Árpádéval szemben Orbán János Dénes szavainak súlya van: miután leírta, hogy Karafiáth Orsolyát is egy tehetségtelen, nemzetietlen valakinek tartja, a költőnő megbízását rögtön visszavonta egy fideszes önkormányzat egy vetélkedő zsűrijéből.
Orbán János Dénes ráadásul nem is csinál titkot abból – folytatódik az Új Szó összefoglalója –, hogy
hatalmi úton, adminisztratív eszközökkel nyúlna a kultúrához és a szellemtudományokhoz.
A Heti Válasz utolsó digitális számában megjelent interjújában arról beszélt, teljesen át kellene alakítani az ELTE magyar szakának képzési programját, mert szerinte ott csak „elidegenítik az irodalomtól” az olvasókat. Orbán János Dénes és a hozzá hasonló kultúrharcosok gondolkodásmódját a legjobban az a Tusnádfürdőn lezajlott beszélgetés adja vissza, aminek során az Előretolt Helyőrség vezetője többek között azt mondta: „Ha már egyszer megszavaztak minket, akkor a kultúrpolitikánkat is megszavazták. Ez a valami, ami ellen mi küzdünk, távolabb mutat. Amikor verspályázatot írtunk ki, a versek nagy része arról szólt, hogy mekkora tragédia, ha nincs wifi!”.
Majd hozzátette, „fel kellene függeszteni” a szinhaz.hu állami támogatását, mert az online lap főszerkesztője azt mondta, nem ad teret az Előretolt Helyőrség tagjainak. Erre válaszolta indulatosan L. Simon László volt kulturális államtitkár, hogy: „Nem tudom, hogy miben szocializálódtatok Erdélyben, de ne menjünk ebbe az irányba könyörgöm, az anyaországban!”
Az uborkaszezon ellenére tehát a kultúrpolitikában továbbra is pörögnek az események Magyarországon – írja az Új Szó. Bár valószínűleg igaza lehet a már idézett Szabó Tibor Benjáminnak, amikor azt írta: a történtek nem egy központi forgatókönyv szerint zajlanak, hanem a lehetőséget megérezve a kormánypárti oldalon is egymásnak ugrottak a felek a potenciális források fölötti ellenőrzésért. Ezt támasztják alá egy fideszes képviselő szavai is, aki arról beszélt az Új Szónak: nincs „központi irányítás” az események mögött, hozzátéve, hogy
„a Fidesz frakcióban még mindig többen olvasnak Magyar Narancsot, mint Magyar Időket”.
Ebben a helyzetben egyelőre csak találgatni lehet, mire gondolt Orbán Viktor Tusnádfürdőn, amikor arról beszélt: szeptembertől itt is „nagy változások” jönnek majd.
Jövőre ismét elindul Pásztó polgármesteri posztjáért a független Dömsödi Gábor, aki a hétvégén alulmaradt az időközi választáson Fideszes ellenfelével, Farkas Attilával szemben. Dömsödi azt nyilatkozta a Független Hírügynökségnek, hogy feltehetően a szavazatok újraszámlálását is kérni fogja, mert mindössze 106 szavazattal szorult a második helyre. A független jelölt hiányolta, hogy az ellenzéki pártok nem álltak mögé egy megnyerhető választáson sem. Egyébként a Fidesz nyertes polgármestere 49 millió forintért kampányolt, ezzel szemben Dömsödi pedig 100 ezer forintot költött.
Érzeted előre, hogy ha csak néhány tucat szavazattal is, de elveszíted a polgármesteri széket?
A szavazás előtt még azt gondoltam, hogy vagy nagyon megnyerem, vagy nagyon elvesztem ezt a választást. Ugyanis a kormánypárt által beindított durva rágalomkampány annyira nemtelen volt, hogy a helyieknek dönteniük kellett, vagy én maradok, vagy a Fidesz embere jön. Végül egy barátomnak lett igaza, aki azt jósolta, hogy döntetlen körüli eredmény lesz, mert van, aki megtéveszthető, és van, aki viszont átlát a szitán.
A barátodnak lett igaza, hiszen csak 106 szavazattal maradtál le. Fel sem merült benned, hogy ez olyan kis különbség, hogy érdemes lenne a szavazatokat újraszámlálni?
Eddig ez eszembe sem jutott, de jó ötletnek tartom. Az biztos, hogy beavatkoztak a tisztességes választás menetébe, de nem azon a ponton, ahol a számlálást végezték. Ráadásul az egyik szavazókörben reggel 6-ig számolták a szavazatokat, és nem akarok kitolni a kollégáimmal, hogy ezt a munkát újra elvégezzék. Egyébként pedig úgy látom, hogy 106 szavazat nem kis különbség, ha csak 6 lenne, akkor kötelességemnek érezném, hogy újraszámolják.
Harmadik jelöltként indult Plecskó Péter, aki 122 szavazatot szerzett és esélytelennek számított, de ennyi szavazat megszerzésével téged pont megbuktatott.
Ez a politika! Kampányolt ellenem, majd mellettem. Kineveztem, majd a városgazdálkodás élén zűröket csinált, leváltottam. De szerintem nem ezért vesztettem.
Említetted, hogy komoly rágalomhadjárat indult ellened, amiről korábban nem beszéltél. Te ismerted ezeket a szövegeket?
Nem foglalkoztam velük, csak az utóbbi napokban láttam, hogy mennyire primitív módon rasszistáztak le, korábban a Fidesz honlapján szemkilövetőnek tituláltak, illetve részegesnek. Borzasztó aljas szövegek jelentek meg. Gondoskodom róla, hogy mindennek legyen jogi következménye.
Ha jól tudom, te igazából nem szálltál be a választási kampányba, még csak plakátokat, vagy röplapokat sem raktál ki, amelyeken a programodról tájékoztattad volna a szavazókat. Ez nem volt hiba?
Három és fél éve vagyok Pásztó polgármestere, ami hazai viszonylatban nem alacsony fizetés, de nem is olyan magas, hogy választási kampányt lehetne rá alapozni. Amikor polgármester lettem, akkor a saját, korábban megszerzett vagyonom feléléséből tudtam kampányolni; 2014-ben a legszebb veteránautómat adtam el, hogy kifizessem a nyomdaszámlát, meg a plakátragasztást. Ma már nincsenek ilyen tartalékaim, a fizetésemből pedig nem tudok erre a célra félretenni. Azt pedig nem akartam, hogy valaki támogasson.
Pedig a jelek azt mutatják, hogy esélyed volt a győzelemre. Más jelölt híján az ellenzéki pártok nem akartak felsorakozni mögéd?
A pártok támogatásának akkor lett volna értelme, ha mindenki egységesen beáll mögém. De a pártok nem tolongtak, még az LMP sem, amelynek színeiben tavasszal az országgyűlési választáson indultam. Viszont ha csak egy-két párt áll ki mellettem, az inkább ártott volna, mint használ.
Ezért aztán úgy nézett ki a választási hadjárat, hogy ellenem tankokkal, gépfegyverrel felvonult egy hadsereg, az én zsebemben pedig csak egy bugylibicska volt. Így álltam ki velük szemben.
Az egykori politikus Raskó György ezt úgy összegezte a Facebookon, hogy százezer forint állt szemben a tízmillióval. Az alacsonyabb összeget te, a rengeteget pedig a Fidesz költötte kampányra. Igaz?
Az első összeg stimmel, én valóban ennyit költöttem választási kampányra – a fele meg is maradt – de a második szám ponttalan, mert a Fidesz nevében a győztes Farkas Attila, illetve a Pásztói Polgárok Alapítványa 49 millió 999 ezer forintot kampányolt el. Erről egyébként sehol egy büdös szót nem írtak, csak véletlenül derült ki.
Mindenesetre a helyiek úgy értékelték, hogy Farkas Attila jobb polgármester lesz, mint te. A programok versenye volt ez, vagy a személyiségek versenyfutása, esetleg kizárólag a pártoké?
Farkas Attila alkalmatlan erre a feladatra, ezt bátran ki merem jelenteni. Se gyakorlata, se képessége nincs meg a város vezetéséhez. Ezt azért is tudom, mert lemondásáig ő volt a Fidesz által delegált pásztói alpolgármester. Hiába nem akartam, őt kellett kinevezni, mert a Fidesz rám erőltette. Ezért a testvérvárosi kapcsolatok ápolását bíztam rá. Bár a kampányban nem hangsúlyoztam, de Farkas az angol és német nyelvvizsga után úgy kapott fizetés-kiegészítést, egyik nyelven sem tud elfogadhatóan.
A történethez hozzátartozik, hogy Farkas Attila a tavaszi választás után azért távozott, mert az addig független Dömsödi Gábor LMP színekben indult a választásokon. Nem volt hiba a függetlenség feladása, ami neked a polgármesteri címedbe került?
Semmiképp nem volt ez hiba. Csak pártok segítségével lehet beszállni a nagypolitikába, márpedig nem lehet hagyni azt, amit a Fidesz művel az országgal. Csak együttműködéssel lehet a Fidesz kétharmadát megakadályozni, vagy a kormányt legyőzni.
Igen ám, de pont az LMP tiltotta meg az együttműködést, s emiatt nem sikerült megakadályozni a Fidesz újbóli kétharmados többségét.
De nekem az LMP-nél azt ígérték, hogy lesz együttműködés. Sajnos nem tartották be a szavukat.
Nem azért igyekeztél a nagypolitikába, mert nem bíztál abban, hogy polgármesterként már nem nyerhetsz Pásztón?
Győzni akartam az LMP színeiben. Az LMP Nógrád megyei elnöke azt ígérte, hogy ha ez mégsem sikerül, akkor a párt gondoskodik rólam. De pár nap múlva ez a hölgy kilépett a pártból.
Akkor nem is kérdezem, hogy a polgármesteri cím elvesztése után hívtak-e már…
Köszönöm, ha nem kérdezed, mert akkor nem kell válaszolnom rá.
Amikor az LMP-s indulásoddal kockáztattad a polgármesteri címed, akkor konzultáltál a pásztói szavazókkal?
Igen, és a pásztóiak most is megválasztottak, csak két kisebb település, tehát Mátrakeresztes és Hasznos polgárai szavaztak ellenem. Ott a Fidesz nagyon megerősödött. A helyi hatalom emberei épp olyan arrogánsak, mint az ország vezetői, csak a sameszok nem annyira jó képességűek, mint a főnökeik.
Meddig vagy hivatalban?
Vasárnap estig voltam. Persze dolgom még van, csak fizetést nem kapok érte.
A választás előtt azt nyilatkoztad, hogy nincs „B” terved, de a vereség után mégiscsak szükség lesz rá. Újságíró voltál, de ez a pálya manapság elég rögös. Van más ötleted?
Állásajánlataim akadnak, de a tervek is alakulnak. Mielőbb szeretnék dolgozni, hogy a csekkeket tudjam fizetni. De bízom magamban, ha egy veszteséges városból, Pásztóból nyereségest tudtam csinálni, akkor nem vagyok annyira hülye gyerek.
Lehet, hogy a következő pásztói önkormányzati választáson újra elindulsz a polgármesteri székért?
Három napja talán még azt mondtam volna, hogy ez még véletlenül sem fordulhat elő. Két napja még a lábam sem igen akartam újra betenni a városba. Ma viszont azt mondom, hogy mindenképp újraindulok, mert nem bírnám nézni, hogy lerohasztják Pásztót. Figyelni fogok, bő kétmilliárd forint van a számlánkon, nem engedem elherdálni a település vagyonát. Legrosszabb esetben bő egy év múlva újra választás, legjobb esetben már fél év múlva ismét nyerhetek. Úgyhogy reszkessetek Fideszesek!
Egy luxemburgi bíróság döntését sokféleképpen magyarázzák, a horvát fővárosban például úgy, hogy a MOL-vezért a magyaroknak ki kell adniuk. Addig is az Interpol tegye fel ismét a körözöttek listájára. Szeptemberben pedig meg találkozhat régi cimborájával, Ivo Sanader volt horvát miniszterelnökkel, akinek pere (a MOL-INA vesztegetési ügyben is) akkor újra kezdődik.
2011: Egy Marcellino nevű zágrábi fogadó csendes zugában egy miniszterelnök és egy nagyvállalat vezére cserélt nemcsak eszmét, hanem – a titkos videófelvétel alapján – valami mást is. Mondjuk egy gyufásdobozt, amire valamiket ráírtak. Ez volt az egyik bizonyítéka annak, hogy Ivo Sanader akkori kormányfő 10 millió eurós megvesztegetési pénzt vett át Hernádi Zsolttól, a MOL akkor és mostani vezetőjétől. Ez volt állítólag az ára, hogy a magyar olajvállalat megszerezze az irányítást Horvátország egyik nemzeti büszkesége a szintén olajban és földgázban utazó INA felett.
Azóta Sanader már ült, majd elég nagy meglepetésre szabadon engedték és pereit újra tárgyalják, méghozzá szeptembertől. A gyanú a MOL-vezér ellen továbbra is fennáll.
A horvátok kérésére Hernádi felkerült az Interpol körözési listájára is, majd onnan lekerült. Közben a horvát kormányok egyre elégedetlenebbül nézték a
„MOL karjaiban vergődő INA-t”:
Enis Zebić a Szabad Európa Rádió zágrábi veterán tudósítója azt mondta a Független Hírügynökségnek, hogy Horvátországban általános az a meggyőződés, hogy a MOL irányítása alatt a horvát vállalat visszafejlődött. Például a magyarok nem fektettek be a fejlesztésbe és a kutatásba; habár erre szerződésbeli kötelezettségük lett volna nem modernizálták a két olajfinomítót, a rijekait és a sisakit. Sőt a Sisak városában levő finomító bezárását is kilátásba helyezték és az ottani munkavállalókat a kereskedelmi részlegekbe helyezték volna át. Horvát szakemberek és a média többször annak a véleményüknek adtak hangot, hogy
a MOL tulajdonképpen fel akarja számolni az INA termelését
és a horvát piacot a MOL magyarországi és szlovákiai finomítóinak a termékeivel lepné el.
Volt olyan szándék is, hogy a Plenković-kormány kivásárolná az INA-t a MOL-tól. Csakhogy erre nincs elegendő pénze. Egyik ötlet az volt, hogy privatizálják (magyarul: eladják) a Horvát Villanygazdaságot, csakhogy ez akkor felháborodást keltett, hogy gyorsan elálltak tőle.
Súlyosbítja Zágráb anyagi helyzetét, hogy a régió legnagyobb vállalata, az Agrokor több tízezer alkalmazottal közvetlenül a csőd előtt állt és kénytelenek voltak túladni rajta, főleg orosz bankok (Sberbank) javára.
Ilyen előzmények után került sor a luxemburgi székhelyű európai bíróság döntésére, amit Horvátországban úgy olvastak, hogy Magyarország kénytelen az illetékes horvát bíróságnak kiadni Hernádi Zsoltot, mert „az Európai Unió Bírósága júliusi döntése szerint az uniós tagállamok igazságügyi hatóságai kötelesek határozatot hozni a részükre továbbított minden európai elfogatóparancs ügyében, annak végrehajtása nem tagadható meg azon az alapon, hogy az ügyészség megszüntette a büntetőügyben folytatott nyomozást, amelynek során az érintettet tanúként kihallgatták”. Ergo:
a horvát rendőrség ismét azt kérte az Interpoltól, hogy újítsa meg Mol elnök-vezérigazgatója ellen korábban kiadott elfogatóparancsot.
Ivan Turudić, horvát jogszakértő szerint Horvátország a luxemburgi döntéssel szakmai és erkölcsi elégtételt kapott; Magyarországnak alá kell vetnie magát a bíróság döntésének, különben az unióval kerül szembetűzésbe. A szakember hozzátette: a Hernádi elleni ügy csak 2020-ban évül el, tehát van jócskán idő, hogy ezt sikeresen befejezzék.
Fotó: Youtube (ATV)
Teljesen egyetért Hernádi Zsolt horvát ügyvédjének értelmezésével Zamecsnik Péter, hangsúlyozva: szó nincs arról az Európai Unió bíróságának az ítéletében, hogy Magyarországnak ki kell adnia Hernádi. A Független Hírügynökségnek leszögezte: az ítélet, amelyet ő is olvasott azt tartalmazza:
a magyar bíróságnak, ez esetben a Fővárosi Törvényszéknek arról kell döntenie, hogy kiadja-e Hernádit.
Úgy gondolja – információja ugyan erről nincs –, hogy a horvát hivatalos szervek a magyar hivatalos szervek útján intézik majd a dolgot, tette hozzá.
Felvetésünkre, hogy eddig mindig Hernádinak adtak igazat a magyar bíróságok, amikor eléjük került az ügy, Zamecsnik aláhúzta: kétfajta eljárásról van szó. Amit most a horvátok kommunikálnak az a kiadatással kapcsolatos, s nem magával az üggyel.
Az MTI jelentése szerint Laura Valkovic, Hernádi horvát ügyvédje a horvát hírügynökségnek azt mondta: az Európai Unió Bírósága nem azt mondta ki, hogy Magyarországnak ki kell szolgáltatnia Hernádi Zsoltot, a Mol elnök-vezérigazgatóját, hanem hogy Horvátország kiadatási kéréséről egy magyar bíróságnak kell döntenie.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
„Az ellenzéki pártok számára ma a kormánypártok legyőzése távoli és valószínűtlen lehetőség”- írta a közelmúltban az Élet és Irodalomban Szűcs Zoltán Gábor. A politológus szerint mindez nemcsak az ellenzék tehetetlenségével, gyengeségével, hanem az autoriter Orbán rezsim életképességével is magyarázható. Az ma már világosan látszik, hogy a demokrácia gyengítése, a jogállam leépítése nem kizárólag magyar jelenség, ahogy a tekintélyelvű populizmus is széles körben terjed a világban. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Szűcs Zoltán Gábor szerint Orbán Viktor kormánya csak akkor buktatható meg, ha majd a többség az orbánizmus felszámolására szavaz.
Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő attól nem tart, hogy „az első hallásra bizarr elnevezésű kismama-szövetkezetek a szociális szövetkezetekhez hasonlóan tömegesen elkövetett uniós pénzlenyúlást végeznek majd”, de attól igen, hogy a nyugdíjas szövetkezetekhez hasonlóan
Mint a mellékelt grafikonok látható, a magyarországi nyugdíjasok 80%-a egyáltalán nem vállalna el semmilyen kiegészítő jövedelemszerző tevékenységet. 11%-uk részmunkaidős állásban helyezkedne el szívesen, 5%-uk kötetlen munkaidőben, 2%-uk távmunkában, s mindössze 2%-uk tudná elképzelni magát teljes munkaidőben. Más oldalról viszont mintegy félmillió nyugdíjas valamilyen formában törekszik a munkavállalásra, ebből negyedmillió részmunkaidőben, 50 ezer teljes munkaidőben.
