A Zsolnay-örökösöket rendkívüli közgyűlésen akarják kizárni a Zsolnay Manufaktúra Részvénytársaságból. A vád szerint a név viselői rosszhiszeműen visszaéltek a Zsolnay névvel, és a védjegyekkel. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Mattyasovszky-Zsolnay Viktor nevetségesnek tartja a vádakat, s úgy gondolja, hogy a gyár jelenlegi vezetésének inkább a termelés visszaesésével, a részvények értéktelenné válásával kéne foglalkozni. A Zsolnay család tagja már 30 forintért eladná a korábban 200 forintra becsült értékpapírt. A védjegy vita közben kiderült, hogy a Zsolnay Gyár tulajdonosát, Bachar Najarit a védjegy-vitában a Fideszes körökben jól ismert SBGK ügyvédi iroda képviseli, amely egyébként az Orbán család ügyeit is intézi.
Lehet, hogy már a héten kizárják önöket a részvényesek közül, mert állítólag rosszhiszeműen visszaélnek a védjeggyel. Ez egészen pontosan mit jelent?
Végtelenül szomorú és megdöbbentő ez a történet. Mielőtt cáfolnám a nevetséges állítást, érdemes a védjegy lényegéről beszélni. Ahogy más portékák, úgy a Zsolnay porcelán elkészítéséhez szükséges tudást és az ehhez tartozó nevet, márkát is védi a jog; ettől válik valami ismertté, megkülönböztethetővé, illetve értékessé. Magyarországon a rendszerváltáskor elmaradt a reprivatizáció, tehát a régi tulajdonosok nem kapták vissza az egykor államosított gyáraikat. Ezért a korábbi tulajdonosok illetve örököseik legalább azt szerették volna elérni, hogy a családok immár márkává vált neveit a jogutód üzemek tovább már ne használhassák az engedélyük nélkül. Így az élelmiszeriparból ismert Pick, vagy a Herz, illetve a porcelánról jegyzett Zsolnay-család is szerette volna, ha a nevük engedély nélküli használatát a továbbiakban megszűntetik. Erre az egyetlen jogi lehetőségük az volt, hogy személyiségi jogi alapon indítottak pereket a jogutód vállalatok ellen.
Sajnos, egy ilyen un. „névhasználati perben” 1994-ben született egy szerencsétlen ítélet – amely teljesen ellentétes az európai joggal – kimondta, hogy az évtizedek során a márka jelzésére használt név, és a családi név gyakorlatilag elvált egymástól, vagyis a név már „tárgyiasult”. Olyan régóta használta már a gyár a hagyományos termékeire a Zsolnay nevet, hogy az már árujelzővé vált. A legfőbb bírói testület azonban nagyon-nagyon óvatosan fogalmazott, mert ítéletét kizárólag a hagyományos termékekre vonatkoztatta. Ez alapján a jogutód cégek ugyan továbbra is használhatták a családneveket, de azok további értékesítését, hasznosítását már nem engedte.
Korábban Ön is azzal vádolta a jelenlegi tulajdonos Bachar Najarit, hogy visszaél a védjeggyel, mert a gyár szellemi értékének számító oltalmat, védjegyet egy Swiss Art Kft-be mentette.
Úgy látom, hogy a Zsolnay kálváriája abból fakad, hogy Bachar Najari egy kereskedő. Mielőtt megvette a gyárat tisztán látta, hogy lényegében fillérekért hatalmas értéket vásárol. Persze az épület már romos, a technológia is elavult, de létezett egy több mint egy milliárd forintra becsült árukészlet – a gyárat 180 millióért vette meg – s ezen kívül van egy rosszul kezelt márkanév, pontosabban védjegyportfólió, aminek azért van egy viszonylag magas értéke. Ezzel lehet ügyeskedni, kereskedni, mert ez hatalmas profittal kecsegtethet!
Bachar Najari tehát megvette a gyárat és 2013-ban szinte azonnal kezdeményezte, hogy az élettársa, Cséplő Petra cégébe, a Swiss Art Kft. tulajdonába jegyeztessék be a Zsolnay legfőbb értékét, a porcelántermékekre vonatkozó védjegyet, tehát az úgynevezett Zsolnay márka nevet. Az akció akkor sikerrel zárult, senkinek nem szúrt szemet.
Illetve ön felfedezte, igyekezett is megakadályozni, s egy nyílt levélben hívta fel a tényre a figyelmet.
Soha senkinek nem írtam nyílt levelet, szigorúan magánlevelet írtam Pécs város polgármesterének, amit valakik kiszivárogtattak. Felhívtam a figyelmét, hogy érvényben lévő kormányhatározat tiltja meg, hogy bárki legálisan eladja, elidegenítse, vagy titokban saját cégébe mentse a Zsolnay Manufaktúra tulajdonát képező oltalmakat, védjegyeket. De ez az aláírt szindikátusi szerződésben is benne volt, tehát Bachar Najari illetve az élettársa jogsértést követett el, amikor a Swiss Art kft-be próbálta az értékeket kimenteni. Botrány is lett belőle, az MSZP mai elnöke Tóth Bertalan feljelentést is tett az ügyben hűtlen kezelés miatt. Mindenesetre a rendőrségi nyomozás, házkutatás után a szír tulajdonos – akinek akkor még nem volt tulajdonában az összes részvény – kénytelen volt a kiszervezett jogokat visszaruházni a manufaktúrára, különben a város azonnal felmondta volna a vele kötött szindikátusi szerződést. Hozzáteszem, hogy mindezt a tudomásom szerint a manufaktúra költségén volt csak hajlandó megtenni.
Viszont a Zsolnay Gyár jelenlegi tulajdonosa Bachar Najari szerint épp önök, tehát Mattyasovszky – Zsolnay Viktor és Mattyasovszky-Zsolnay Zsófia az, aki visszaél a névhasználattal, nem pedig a gyár. Ezért kell kizárni a részvényesek közül. Elismeri?
Szó sincs róla! Bachar Najari, pontosabban a jogásza mindenhol arra hivatkozik, hogy a „Zsolnay márkanév” kizárólag a manufaktúrát illeti. De pont itt van a legnagyobb zavar a fejekben. A márkanév ugyanis egy absztrakt, leginkább a marketing világában használt kifejezés. A jog inkább védjegyekkel, oltalmakkal, szabadalmakkal foglalkozik. A Zsolnay esetében kétféle árut: a porcelánt, illetve az épületkerámiát védi a törvény, ami ezen kívül esik, ahhoz a Zsolnay Manufaktúrának semmi köze, azaz erre a két un. áruosztályra illeti meg a manufaktúrát a védjegyoltalom. Ezt mi mindig is messzemenően tiszteletben tartottuk és a leghatározottabban tartózkodtunk attól, hogy bármilyen sérelmet okozzunk a manufaktúra törvényes gazdasági működésében.
Akkor talán eljutottunk oda, hogy az első kérdésre választ kapjunk. Ön milyen módon sértette a névhasználatot, amely miatt ki akarják zárni a Zsolnay részvénytársaságból?
A mi fellépésünk közvetlen előzménye 2015-ben kezdődött, amikor a Pécsi Egyetem megtisztelő megkeresése alapján fel akartunk támasztani egy régi hagyományt, és az egyetemmel közösen újra akartuk alapítani a nagy múltú Zsolnay Vilmos fúvószenekart. A családunk képviselői már épp alá akarták írni a megállapodást, amikor az egyetem jogászai felfedezték, hogy a Zsolnay Manufaktúrának 2012-ben lett egy titokzatos új védjegye kulturális tevékenységre. Felmerült, hogy ezek után nem csak tőlünk, hanem a gyártól is engedélyt kellene kérniük a zenekar névhasználatára.
Leforrázva állt a családunk a történtek előtt, hisz az említett ’94-es névhasználati per döntését, vagyis a családnevünk gyár általi használatát zokon vettük ugyan, de belenyugodtunk; tudomásul vettük, hogy a porcelántermékek esetén a manufaktúra használhatja a nevünket. Minden más esetben viszont úgy gondoltuk, hogy csak a mi engedélyünkkel használhatja valaki a családunk nevét. Azért ne üljünk már fordítva a lovon! Végeredményben nem mi viseljük a gyár nevét, hanem a gyár viseli a miénket! Csak később derült ki, hogy korábban – még mielőtt Bachar Najari megvette volna a gyárat – néhány tevékenységre bejegyeztek egy új védjegyet, tehát a Zsolnay név használatát levédték például vendéglátásra, biztosítási tevékenységre, süteményekre, pékárukra, és kulturális tevékenységre is. Miután az említett zenekar ez utóbbi kategóriába tartozik, ezért az egyetem joggal aggódott, hisz a manufaktúra a legnagyobb titokban, a tudtunk nélkül szerzett egy új, a zenekar tevékenységére is vonatkozó védjegyet.
Vagyis, ha megalakítják a Zsolnay Vilmos fúvószenekart, akkor Önök bitorolják a védjegyet?
Kétségtelen, rá kellett döbbennünk, ha meg akarjuk védeni a jogainkat, akkor nem tehetünk mást, mint hogy őrült pénzekért ugyan, de nekünk is védjegyeket kell bejegyeztetni, ellenkező esetben gyakorlatilag elveszik tőlünk a saját nevünket. A családunkból sokan belefáradtak már a korábbi méltatlan helyzetekbe, de Zsófia nagynénémmel úgy döntöttünk, hogy nekünk ez az ügy van olyan fontos, hogy feláldozzuk rá szinte minden szabadidőnk és kevéske is megtakarításunk, ezért közösen bejegyeztünk egy védjegyet kulturális tevékenységre, majd a zenekar ügyében már teljesen jogszerűen meg is állapodtunk az egyetemmel.
Miután ez megtörtént, többen azt mondták, hogy a Zsolnay nevek örökösei, tehát ön és Zsófia a védjegy használatáért több millió forintot is kértek pécsi vállalkozóktól. Ez igaz?
Ez egy brutális hazugság, ámbár egy normális világban az lenne a természetes, hogy ha valaki haszonszerzés céljából használja a nevünket, akkor fizessen érte, de sajnos a kutya nem fizetett nekünk. Egyedül a Zsolnay Örökségkezelővel kötöttünk megállapodást, akik az azóta már bezárt „Zsolnay étterem” névhasználatért fizettek egy teljesen jelképes összeget. Tehát minden ellenkező híresztelés csak hazugság. Emellett persze több rendkívül megtisztelő megállapodást kötöttünk többek közt Pécs városával, a Szakképzési Centrummal, és a Pécsi Egyetemmel vagy épp a Baranya Megyei Ipari és Kereskedelmi Kamarával, de ezekért senki nem fizetett nekünk egy fillért sem, csak arra törekedtünk, hogy a Zsolnay hagyatékot, a szellemiséget és az értékeket megőrizzük a városban. Ebből persze még nem volt háborúskodás, az csak akkor kezdődött, amikor mi bátorkodtunk elkezdeni saját nevük alatt egy aprócska gazdasági vállalkozást. Bejegyeztettünk ugyanis még két védjegyet olyan tevékenységre, amivel a Zsolnay Gyár soha nem foglalkozott, mi viszont szerettünk volna. Ez lenne a bűnünk. Ebben az országban ugyanis bárki folytathat gazdasági tevékenységet a saját neve alatt, kivéve a Zsolnay család.
Nagy botrányt robbantott ki a Ledina nevű porcelángyár megalakulása is, mely elszívta a dolgozókat a Zsolnay Gyártól. Nem tarthatott attól Bachar Najari, hogy Önök ebbe az ellenséges porcelángyárba akarnak beszállni a nevükkel, hogy ellehetetlenítsék az ősi családi manufaktúrát?
Erről akár meg is kérdezhettek volna, s botránykeltés nélkül tudhatnák a választ. Amúgy, ha bármi ilyen szándékuk lett volna, akkor ezt nyugodtan megtehettük volna, mégpedig védjegyek nélkül is, lett volna rá a jogi lehetőség.
Arról sejt valamit, hogy miként lett azonos jogi képviselete az eddig egymással ellenségesen működő Zsolnay és Ledina nevű cégnek. A Fideszes körökben jól ismert SBGK nevű ügyvédi iroda állítólag dolgozik az Orbán családnak, illetve korábban a kormánynak.
Ez mindenesetre rejtélyes történet, mert valóban az SBGK képviseli mostanában mindkét céget, miközben azok állítólag élet-halál küzdelmet folytatnak egymással. Ráadásul Bachar Najari két éve folyamatosan azzal a rémtörténettel kiabálja tele a világot, hogy állítólag Fideszes nagyurak és oligarchák ki akarták csinálni, el akarták venni tőle a gyárat. Most pedig ez az ügyvédi iroda képviseli a szír-svájci tulajdonost is szinte minden egyes ügyben. Számunkra mindenesetre nagyon furcsa és megmagyarázhatatlan az SBGK irodának ez a szerepvállalása és alapjaiban kérdőjelezi meg a valóságtartalmát Bachar Najari eddigi állításainak.
Gondolja, hogy van egy politikai kiegyezés, esetleg a háttérben találtak valami hosszú távú megoldást a Zsolnay gazdaságos működtetésére?
Kiegyezésről nem tudok, ismereteim szerint annyi történt, hogy a Zsolnay legfőbb ellenségének kikiáltott Ledina cég – ma már Pannon Porcelán – fővárosban élő tulajdonosa, és Bachar Najari igyekezett egymással megállapodni. Talán már meg is tették, nem tudhatom.
Visszatérve az ön védjegybitorlásához elárulná végre, hogy ön Zsolnayként hogyan követ, vagy követtek el rosszhiszeműen névjegybitorlást?
Szerintem nincs épeszű ember, aki ezt értené. Persze a mesterkélt jogi csűrés csavarását látom és értem. Jogász vagyok, természetesen minden törvényt és vonatkozó jogszabályt messzemenően betartottuk. Azért akarnak a részvényesek közül bennünket kizárni, mert azt állítják: azzal, hogy nekünk is vannak védjegyeink, ezzel mi megakadályozzuk a manufaktúrát, hogy fellépjen a jogosulatlan védjegybitorlók ellen. Ami egy marhaság, hiszen ilyen jogosulatlan névhasználók ellen eddig csak mi, az örökösök léptünk fel. Borzasztóan unjuk már, hogy tömegesen engedély nélkül használják a nevünket és a gyár pedig soha nem védte a nevet; megszámlálhatatlan mennyiségű cég és vállalkozás jogsértően viseli a Zsolnay nevet, kávézók sorától kezdve egészen autómosóig. A gyár soha senki ellen nem lépett fel, csak ellenünk. Azt hányják a szemünkre, hogy miattunk a manufaktúra a Zsolnay névhasználatért nem tud pénzt kérni. Nevetséges. Ezt nem mi, hanem egy 2005 évi kormányhatározat tiltja meg rendkívül szigorúan a manufaktúra számára. A manufaktúrának tilos a Zsolnay nevet árulni, annak használatát pénzért vagy ingyen átengedni. Esetleges kizárásunkkal törvényt sértenek, ugyanis fel sem merült, hogy mi más porcelángyár megteremtésén mesterkednénk, vagy bármi más módon kárt okoznánk a cégnek. Egészen más területen kezdeményeztünk vállalkozást, az a hatalmas bűnünk, hogy bőrtáskákat készítünk, amire amúgy van egy teljesen jogszerűen megszerzett és érvényes védjegyjogosultságunk is.
Ha ennyire jogszerű minden, akkor miért van botrány önök körül?
Konfliktusba kerültünk egy fővárosi, leginkább celeb körökben ismert ruhaipari céggel, amely olyan terméket, táskákat is gyártani kezdett, amelyre bennünket jogosított fel a védjegyünk. Tárgyalást ajánlottunk, ami elől arrogánsan elzárkóztak. Emiatt ellenük pert kényszerültünk indítani, amelynek során kiderült: a manufaktúra adta jogosulatlanul a ruhaipari cégnek a névhasználati engedélyt. Amit természetesen kormányhatározat tilt! Ráadásul a manufaktúra nem rendelkezik és soha nem is rendelkezett ruházati termékekre vonatkozó védjegyjogosultsággal.
Minden esetre az általunk perbe fogott ruhaipari cég – érthetően – azonnal perbe hívta a manufaktúrát, egyébként ekkor lett a gyár jogi képviselője az SBGK ügyvédi iroda. Legnagyobb elképedésünkre azonban a történtek után épp ellenünk hoztak júniusban egy első fokú ítéletet, azt állítva, hogy mivel mi részvényesek is vagyunk, ezért rosszhiszeműen ki akarjuk szorítani a manufaktúrát ruhaipari és egyéb piacokról. Mindezt természetesen nem hagytuk annyiban, fellebbeztünk, hisz ez egy első fokú, tehát nem jogerős ítélet.
Tehát emiatt az első fokú, nem jogerős ítéletre hivatkozva akarják önöket kizárni a részvénytársaságból?
Igen, ez történik. Vélhetően azért sietnek, mert a fellebbezést olvasva gondolom, nem nagyon bíznak egy számukra kedvező másodfokú ítéletben.
Ma még önök is tulajdonosok, bár a részvényeknek csak 0, 2 százalékával rendelkeznek. Ez pár száz, vagy pár millió forint lehet?
Viccel velem? A gyárnak van több, mint 2 millió részvénye, nekem ebből egyetlen darab van, ami 200 forint névértékű. A nagynénémnek meg 7 ilyen értékpapírja van.
Ez darabonként ma már legfeljebb 150 forintot ér, hisz miután a cég tőkét vesztett, csökkenteni kell a részvény árát.
Igen, erre jogszabály kötelezte a Zsolnayt, hisz olyan brutális volt a vagyonvesztése az elmúlt évek során. Az előző közgyűlést ezért hívták össze alig egy hónapja. Amúgy a részvény valós értéke szerintem legfeljebb 15-20 forint körül lehet. Az egész kizárási műbalhét sem értem. Ha felajánlották volna, hogy megveszik, akkor odaadtam volna már 30 forintért is.
A következő közgyűlés – ha jól tudom – akkor az önök kizárásáról dönthet. Hallotta?
Persze, tudjuk, per lesz ebből is. Kénytelenek vagyunk asszisztálni ehhez az abszurd színjátékhoz. Szemünkre hányták, hogy kihasználjuk a gyár által Zsolnay név reklámjára költött hatalmas összeget a saját Zsolnay bőrtermékeink eladásakor. Meg kell nézni a mérlegadatokat, a Zsolnay Porcelánmanufaktúra 2017-ben 265 ezer, 2016-ban pedig kemény 100.000 magyar forintot költött marketingre. Nonszensz.
Azt tudja, hogy Najari úr ügyvédje közben azt firtatta, hogy ön tulajdonképp nem is igazi Zsolnay, hanem Hódosiból lett azzá. Mi a véleménye?
Ez már az a gyomorforgató a személyeskedő része ennek a harcnak, ami minden nívón alul van és elsősorban az „ügyvéd úrat” minősíti. Egyébként éppen Bodnár ügyvéd úr a legnagyobb felelőse annak, hogy ez az ügy ilyen mélységig jutott.
Miközben az igazgatótanács az önök ügyével foglalkozik, azt olvashatjuk, hogy a gyár teljesítménye csökken, korábban 600 millió volt a forgalom, most a fele, zuhanásszerűen csökken az export. Önök részvényesként tudják, hogy ennek mi az oka?
Természetesen, mi a rendszerváltás óta figyelemmel kísérjük a történéseket. Hajdan szerettük volna visszavásárolni a gyárat, a családunk is jelentkezett a nyílt privatizációra. 2000-ben mi nem nevetséges 180 milliót, hanem 2 milliárdot ajánlottunk a legnevesebb magyarországi bankkal a hátunk mögött. Akkor sajnos született egy olyan döntés, hogy bárkinek eladó ez a gyár, de a családnak nem. Mai napig nem tudjuk az okát. Ezek után már csak azt láttuk, hogy a Zsolnay Gyár talpra állítására nincs politikai szándék. Miközben a herendi minta porcelángyárrá fejlődött, amihez minden politikai segítséget megadtak, a pécsi gyár lezüllött. Szinektől függetlenül minden kormány sorsára hagyta a céget, ezért ma már a Zsolnay gyár a végóráit éli. Szomorú történet, aminek a betetőzése volt, amikor eladták a kereskedő, Bachar Najarinak. Onnantól kezdve rémálom az egész. Erről egy komplett Kékfény riport készülhetne az elmúlt 5 év történetéből.
Az önkormányzat eladta a céget a szír kereskedőnek, de 2016-ban vissza akarta szerezni. Néha törvénysértő, erőszakos módon.
A pécsi önkormányzat már képtelen volt a Zsolnay veszteségeit fizetni, ezért is adta el fillérekért a „mesebeli hercegnek” Bachar Najarinak.
Akiről ma azt mondják, hogy ő csak bizonyos tőkéscsoport nevében, szinte strómanként vette meg a gyárat. Ez igaz?
Erről nem szeretnék nyilatkozni. Bár név szerint tudom, hogy kik akarták megvenni a manufaktúrát, de nekik nem akarta eladni az önkormányzat. Ismerem őket, találkoztam velük. Ezek után került színre Bachar Najari, aki a hírek szerint egykori üzlettársait átverte, meglátva a lehetőséget, hogy ő ezt egyedül is működtetni tudja. Ez „véres” üzleti háborúval járt a szír tulajdonos és az egykori üzlettársak között, az egész harcnak a Zsolnay Gyár lett az áldozata. Elvesztette vevőit, mára szinte teljesen ismeretlenné vált, elavult, haldoklik. Ugyanis a cég körüli állandó botrány nemcsak a befektetőket, de ma már vevőket is távol tartja.
Bachar Najari szerintem tudja, hogy ennek a cégnek vége, ezért árulja nyíltan a márkanevet, nyilván ezért sem szeret bennünket, mert időnként felvetjük, hogy a Zsolnay védjegyek körül másnak is van jogosultsága.
A pletyka szerint a tulajdonos eladná a 180 millióért vásárolt gyárat, van, aki szerint egy milliárdért, mások 9 milliárdról beszélnek. Igaz ez?
Ezt nem tudom, de reálisan legfeljebb ha 500 milliót érhet. Igazából már csak a névnek van még értéke, pedig a gyár még ma is csodákra lenne képes, ha végre újra megfelelő kezekbe kerülne.
Schmidt Jenő, Tab polgármestere, a Települési Önkormányzatok Szövetségének elnöke pozitívnak tartja, hogy 
