Fontos Archives Page 204 of 478 › Független Hírügynökség

Zöld Híd-szeméthegy: az uniós büntetést legalább megúszták

-

2018-10-26

Zöld Híd-szeméthegy: az uniós büntetést legalább megúszták

Ma mentek ki utoljára a kukáskocsik Észak-Kelet Pest és Nógrád megye 116 településére, hétfőtől 340 ezer lakó szemetét nem viszi el senki a pénzhiány miatt. Egy komoly tételt viszont megúsztak: az uniós támogatást nem kell visszafizetnie a Zöld Híd nonprofit kft.-nek.

Péntek délelőtt a Zöld Híd B.I.G.G. Környezetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft. Facebook-oldalán megjelent a következő tájékoztatás. „Tisztelt Ügyfeleink!
Tájékoztatjuk Önöket, hogy a mai, pénteki napon a megszokott rend szerint elindultak a hulladékbegyűjtő járataink. További tájékoztatást a hétfőtől érvényes munkarendről 18 óra után nyújtunk.”

Ezzel párhuzamosan az Észak-Kelet és Nógrád megyében a Szentendrei szigettől Hollókőig működő cég mind a 116 településének vezetője megírta a leállásról szóló értesítést a katasztrófavédelemnek – mondta el a Független Hírügynökségnek a Zöld Híd ügyvezetője, Gyenes Szilárd.

Ezután a törvény értelmében az állami hatóságnak kellene gondoskodnia a szolgáltatás fenntartásáról. Csakhogy neki

nincs se embere, se kukásautója.

Ilyenkor egy másik szolgáltatót jelölhet ki. Kérdés azonban, hogy mely cég lenne ez, amely képes volna átvenni 340 ezer ember kommunális szemetének elvitelét – mondta az ügyvezető, hozzátéve: az elmúlt években éppen a Zöld Híd volt az, amely átvette másoktól a munkát. Ennyi erővel a Zöld Híd is megkaphatná azt a pénzt, ami a szolgáltatás költségeit fedezi – és amelynek hiányában ment csődbe a cég.

Gyenes szavaiból kiderül, hogy a katasztrófavédelem nem sokra menne azzal se, ha a cég autóit szeretné munkába fogni.

Az ötven kocsinak nagyjából fele folyamatosan rossz, a szervizelések is elmaradtak.

Az utóbbi időben a műszakonkénti 29 helyett 14-16 járművet tudtak kiállítani.

A cég számlája üres, mindössze a 300 alkalmazott egy havi bérét tudták félretenni.

A csőd több év folyamatos romlásának vége. Először a szolgáltatási díj befagyasztása 2012-ben, majd a 2013-as 10 százalékos rezsivágás ütött léket a Zöld Híd költségvetésében (is). A végső lökést az állami kukaholding (NHKV) létrehozása adta: az elmúlt években folyamatosan a tényleges költségeknél kevesebbet utalt a munkát elvégző társaság(ok)nak.

Eddig semmilyen tájékoztatást se kaptak a kormány részéről, fogalmuk sincs, hogyan lesz hétfőtől – mondta Gyenes Szilárd. Pedig személyes találkozón, levelekben sokszor felhívták a figyelmet a problémára. Október 19-i az ügyvezető levelet írt az NHKV-nak, amelyben arról tájékoztatja, hogy az elmúlt években felhalmozott több, mint 2,5 milliárdos fejlesztési hiány miatt nem lehet fenntartani a 116 település szolgáltatását. Ekkor helyezte kilátásba a mai leállást, ha addig nem kapják meg a tényleges kiadásaikat fedező pénzt visszamenőleg.

Ennek alapján a felelősség az NHKV-t terheli – figyelmeztetett Gyenes. És közölte azt is, hogy javasolni az önkormányzati társulás tanácsülésének előrehozott összehívását november 5-re, amelyen kérni fogja a felhatalmazást

az NHKV elleni per indítására.

Öröm az ürömben, hogy legalább az uniós támogatások visszafizetésétől nem kell tartaniuk. A Zöld Híd teljes beruházása nagy arányú közösségi pénzből valósult meg. A sok milliárdos vissza nem térítendő összeg fejében egyebek mellett vállalniuk kellett a fenntarthatóságot. Vagyis azt, hogy az amortizációt el kell különíteni a bevételen belül, ebből fedezve a szinten tartó beruházásokat. A Zöld Híd ezt a tartalékot élte fel a bajok kezdetekor.

Erről a cég tájékoztatta is az Európai Bizottságot és a hazai szerveket, de a szerződés e részének megszegése – a rezsicsökkentés miatt – általánosnak tekinthető Magyarországon. Ezért a Zöld Hidat nem büntették meg a támogatás visszafizettetésével – mondta az ügyvezető. Időközben pedig le is telt az 5+2 év, vagyis

„ezt megúsztuk”

– tette hozzá Gyenes.

Másfél éve újabb támogatást kaptak a Zöld Híd korábbi beruházásainak továbbfejlesztésére. Az 1,33 milliárdos költség 90 százaléka (12 forint híján 1,2 milliárd) vissza nem térítendő pénz. Ez azonban nem hozzájuk folyik be, hanem az államkincstárban vezetett számlára, a lebonyolító se a Zöld Híd. Itt is szerencséjük van, mert eddig semmi se valósult meg a pályázatból.

Decemberben kapnak 9 kukáskocsit. Kérdés, ezekkel mi lesz. Ezt Gyenes Szilárd se tudja.

Kannibalizmus az egészségügyben

Bak Mihály

-

2018-10-26

0

Maradékait rabolja ki saját maga az egészségügy, amikor három-négyszeres jövedelmet lehetővé tevő „bérszakembereket” alkalmaznak kórházakban. De rákényszerülnek, akkora a hiány. Legutóbb a Péterfy kórház műtőibe „beszervezett” aneszteziológusok és műtősök ügye vált ismertté.

Színtiszta kannibalizmus – ért egyet a felvetéssel László Imre, a DK szakpolitikusa, egykori kórházigazgató annak kapcsán, hogy a többedik hasonló eset került be a nyilvánosságba. A Péterfy utcai kórház egy éve kötött szerződést egy Wigwam Bau nevű céggel arról, hogy az négy év alatt folyamatosan rendelkezésére bocsát hat aneszteziológus orvost, 8-8 aneszteziológus szakasszisztenst, műtős szakasszisztenst és műtőssegédet, ahogyan ezt a 24.hu megírta.

A Közbeszerzési Hatóság honlapján megjelentek értelmében a szerződés értéke 1,032 milliárd forint. A Wigwam és a Péterfy kórház szerződése azt is tartalmazza, hogy az

orvosok után nettó 7 ezer, a szakasszisztensek után 3300, a műtőssegédekért 2300 forintot

számláz ki fejenként a szolgáltató. A szakemberek ebből részesülnek aztán javadalmazásban.

Ez egyáltalán nem eget verő összeg, a Honvéd Kórházban ennél is többet kénytelenek fizetni a közelmúltbeli (egyik) botrány kimeneteleképpen. A közalkalmazotti bértábla alapján foglalkoztatottak ennek harmadát-negyedét kapják kézhez, tehát azért van látható különbség – derül ki László Imre szavaiból.

Ezek az esetek bizonyítják, hogy nem mondanak igazat a kormányban arról, hogy a szükséges személyi állomány rendelkezésre áll a kórházakban – mondta a Szent Imre kórházat sokáig igazgató szakember. Ráadásul éppen az aneszteziológia és intenzív terápia az a terület, ami nélkül nincs fekvőbeteg-ellátás, és kórház sincs.

Az altatóorvosokat aranyáron „veszik”, ezért vannak ezek a többszörös díjak, amiket a kórházak kénytelenek kifizetni, noha a „normál” működéshez szükséges pénz sincs meg náluk.

A kereslet-kínálat kőkemény törvénye érvényesül.

Ennek egyik következménye lehet, hogy egyre nagyobb számban fognak felmondani egészségügyiek, aztán közvetlenül vagy ilyen közvetítő cégen keresztül elmennek dolgozni. És így szépen felzabálja magát az egészségügy.

László Imre szerint ennél rosszabba a helyzet, ha végrehajtják, amit Orbán Viktor akar: szétválasztani az állami és magán-egészségügyet. Amelynek keretében tilos lenne bármilyen fizető szolgáltatás az állami finanszírozás mellett (például egy ágyas szoba, tévé bérbeadása).

Ha az orvosoknak, ápolóknak választaniuk kell, vajon hová mennek? – tette fel a kérdést László Imre. Persze, hogy a gomba mód létrejövő magánintézményekbe – válaszolta meg. Nem kevesen, a páciensek fele magánellátást is igénybe vesz, még ha sokan – az irdatlan várólistákat látva – csak egy-egy vizsgálat erejéig. De rengetegen inkább vagyontárgyaikat adják el, csak hogy időben megműtsék őket, tehát nem véletlen, hogy Csányi Sándor is fantáziát lát magánkórházba fektetni – mondta László Imre. Mint mondja, csak ápolóból 9500-an hiányoznak, tehát két kézzel kapkodnak a kórházak minden egészségügyis után.

Akár kannibalizmus árán is.

CEU: lehet egy egyetemmel kevesebb?

Föld S. Péter

-

2018-10-25

0

Néhány évvel ezelőtt a legtöbb magyar azt sem tudta, hogy létezik a Közép-Európai Egyetem, a CEU, amely magyar és amerikai diplomát ad az oda beiratkozó hallgatóknak. Maga a kormány tette fel a politikai térképre a CEU-t azzal, hogy mintegy negyedszázados működése után hirtelen rájött, hogy az egyetem papírjai nincsenek rendben, s működése nem felel meg a hatályos magyar törvényeknek.

Az egyetem amint tehette, intézkedett, hogy megfeleljen minden előírásnak. – nem mellesleg, ezeknek korábban is megfelelt, ám a magyar kormány utólag változtatott a működéshez szükséges követelményeken. Ám az ügy még így sem oldódott meg, mert Orbán Viktor kormánya nem hajlandó aláírni az amerikaiakkal már jó ideje előkészített szerződést. Indokot nem mondanak, az ezzel kapcsolatos kérdésekre homályos, semmitmondó utalásokkal válaszolnak. Az egyetem működik, így az egyik válasz, míg a másik így hangzik: a törvények mindenkire vonatkoznak.

Michael Ignatieff, a CEU rektora csütörtökön sajtótájékoztatón jelentette be, amit már egy ideje sejteni lehetett: a CEU elköltözik Bécsbe. Hogy ez kinek jó – mármint az osztrákokat leszámítva, akik ingyen és bérmentve kapnak tőlünk egy nagyszerű egyetemet – nem tudni. Néhány hónappal ezelőtt nagy vihart kavart, amikor az új amerikai nagykövet, David B. Cornstein Orbán Viktorral történő találkozása után úgy nyilatkozott: Magyarországon sajtó- és szólásszabadság van, az emberek pedig, akikkel találkozott, elégedettek és boldogok. A CEU jövőjével kapcsolatban többször is kijelentette, hogy mennyire fontos neki és az amerikai kormánynak, és reményét fejezte ki, hogy minden akadály elhárul a további magyarországi működés elől.

Az máig nem világos, hogy Orbán Viktornak – mert hát nyilvánvaló, hogy az ő tudta nélkül kormányzati döntés nem születik ebben az országban – miért érdeke, hogy egy nemzetközi hírű, jól működő egyetem elköltözzön Magyarországról. Túl azon, hogy Orbánék nem túlzottan lelkesednek a tudásért, ezt látjuk a többi magyarországi egyetem, valamint az MTA-hoz való hozzáállásban, de önmagában ez nem indokolja, hogy egy jó nevű és sikeres egyetemet elüldözzenek az országból.

Sokáig azt lehetett gondolni – és ez még ma sincs másként – hogy a CEU adu ász Orbán kezében. A magyar miniszterelnök ugyanis emberemlékezet óta pedálozik, hogy valamelyik amerikai elnök fogadja őt, ám az amerikaiak, akiknek több okuk is van nem kedvelni őt, idáig nem tették meg neki ezt a szívességet. Donald Trump megválasztásával felcsillant egy reménysugár Orbán számára, hiszen az elnök mind politikájában, mind habitusában sokban hasonlít hozzá, ám egyelőre kevés jele látszik annak hogy Trump hajlandó lenn fogadni Orbánt.

A CEU tehát megkezdte a költözést Bécsbe, de még nem intett végleg búcsút Budapestnek. Mint mondják, a magyar főváros az otthonuk, ezért adnak még egy bő hónapot Orbán Viktornak és kormányának, hogy aláírja az amerikaiakkal az egyetem működését biztosító megállapodást. A labda tehát, ahogyan eddig is, a magyar kormány, illetve Orbán Viktor térfelén pattog. Hogy a magyar miniszterelnök mit lép, nem tudni. Lehet, hogy még reménykedik abban, hogy Trump hajlandó lesz találkozni vele, de az sem kizárt, hogy lemondott már erről.

Utóbbi esetben a CEU magyarországi sorsa megpecsételődött. Ha így lesz, annak nem az egyetem, és nem az amerikaiak, hanem a magyar emberek lesznek a valódi vesztesei.

David B. Cornstein: „folytatódjanak a tárgyalások”

FüHü

-

2018-10-25

0

David B. Cornstein: „folytatódjanak a tárgyalások”

Az USA nagykövetének közleménye a CEU mai bejelentésére reagálva:
David B. Cornstein nagykövet kijelentette, hogy „a CEU prioritás az USA kormánya számára, és elsöprő kétpárti támogatást élvez az Egyesült Államokban. Megértem a CEU álláspontját – a hosszantartó bizonytalanság nem fenntartható állapot egy oktatási intézmény esetében. Azonban még mindig lehetséges megoldást találni. Még mindig van egy apró esély arra, hogy az ügy rendeződjék, de gyorsan kell cselekedni. Mindkét féllel együtt dolgozom azon, hogy folytatódjanak a tárgyalások, és elfogadható megoldást találjunk december 1-e előtt.”

Költözik a CEU – közlemény

FüHü

-

2018-10-25

0

A CEU kampuszt nyit Bécsben, hogy 2019-től is biztosítva legyenek amerikai diplomát adó képzései. Az egyetem megőrzi tanszabadságát.

A Közép-európai Egyetem (CEU) kuratóriuma ma bejelentette, hogy az amerikai akkreditációjú mester és doktori programjaira jelentkező új évfolyam hallgatói a 2019-20-as tanévtől a CEU új bécsi kampuszán fognak tanulni. A Kuratórium 2018. december elsejével hagyta jóvá a költözést. A döntés oka az, hogy a magyar kormány eddig nem írt alá olyan nemzetközi egyezményt, amely lehetővé tenné, hogy a CEU New York-ban akkreditált amerikai intézményként szabadon működhessen Budapesten.

„Minden szükséges lépést megtettünk, hogy megfeleljünk a lex CEU-nak. Számos alkalommal jeleztük, hogy nyitottak vagyunk minden olyan megoldásra, amely garantálja intézményünk integritását és tanszabadságát. Addig vártunk, amíg lehetséges volt.” – mondta Michael Ignatieff, a CEU elnök-rektora. „Felelőtlenek lennénk, ha nem készültünk volna fel a CEU hosszútávú működésének biztosítására. Sajnálatos módon a magyar kormányzat elzárkózása attól, hogy egy számunkra is elfogadható megoldást kínáljon, erre a döntésre kényszerített minket.”

A döntést megelőzően a magyar kormányzat tovább szűkítette a tanszabadságot, törölte a társadalmi nemek tanulmánya szakot, és büntetőadók kilátásba helyezésével korlátozta a migrációval kapcsolatos kutatásokat.

A CEU szándéka mindig is az volt, hogy Budapesten maradjon, ahol több mint 25 éve van az otthona. A magyar kormányzat azonban 2017. áprilisa óta jogi bizonytalanságban tartja az intézményt.

„18 hónapig védelmeztük a jogunkat ahhoz, hogy amerikai diplomákat adó intézményként Budapesten maradjunk, de nem sikerült olyan garanciákat kapnunk a magyar kormányzattól, amelyek biztosítanák tanszabadságunkat.” – mondta Ignatieff.

„A CEU elkötelezett marad Budapest mellett, és továbbra is gazdagítani fogja a város szellemi és kulturális életét.” – mondta Ignatieff. „A lehető legtöbb kutatási és oktatási tevékenységünket Budapesten tartjuk.”

A lex CEU benyújtása óta az egyetem azon dolgozott, hogy olyan megoldást találjon, amely biztosítja az intézmény tanszabadságát. New York állam sikeres tárgyalások során olyan megállapodástervezetet véglegesített Magyarországgal, amely lehetővé tenné, hogy a CEU megőrizze amerikai akkreditációját. A CEU teljes mértékben megfelel a magyar kormányzat által meghatározott feltételeknek.

A CEU oktatási programokat indított partnerintézményével, a Bard College-dzsal. A megállapodástervezet értelmében a magyar hatóságok megvizsgálták ezeket a programokat, New York Állam Oktatási Hivatala pedig megerősítette a magyar hatóságok részére, hogy a CEU New York államban végzett oktatási tevékenysége tökéletesen megfelel a megállapodástervezet feltételeinek.

Ennek ellenére a magyar hatóságok jelezték, hogy nem fogják aláírni a New York állammal kötendő megállapodást. Minden erőfeszítés, amely megoldást keresett arra, hogy a CEU amerikai diplomákat kiadó intézményként Budapesten működhessen, meghiúsult.

„A CEU-t örömmel fogadja mind Bécs városa, mind Ausztria kormánya. Ezért őszintén hálásak vagyunk.” – mondta Leon Botstein, a CEU Kuratóriumának elnöke. „Örömmel várjuk, hogy a világ több mint 90 országából érkező diákunknak lehetőséget biztosítsunk arra, hogy egy másik jelentős közép-európai fővárosban tanulhassanak.”

„A költözés azt is jelenti, hogy visszatérünk a CEU eredeti, több kampuszt is magába foglaló tervéhez.” – mondta Botstein, aki azóta vesz részt az intézmény életében, amióta az egyetem ötlete felmerült 1990-ben.

A CEU Kuratóriuma és Michael Ignatieff, az intézmény elnök-rektora nagyra becsüli az Egyesült Államok budapesti nagykövete, David Cornstein erőfeszítéseit. „Hálásak vagyunk Cornstein nagykövetnek a CEU védelmében tett kivételes erőfeszítéseiért. Köszönettel tartozunk az Egyesült Államok Külügyminisztériumának, az Egyesült Államok Kongresszusának, New York Állam Kormányzói Irodájának, és New York Állam Oktatási Hivatalának az érdekünkben tett erőfeszítéseikért.”

„Köszönjük továbbá a világ minden tájáról származó sok tízezer támogatónknak, így több tucat Nobel-díjasnak, a nemrég elhunyt Kofi Annannak, és számos egyetem, így az Oxford, Columbia és Stanford egyetemek vezetőségének, és sokezer magyar tudósnak és állampolgárnak, hogy kiálltak a CEU mellett. Soha nem felejtjük el támogatásukat és barátságukat!” – mondta Ignatieff.

A 2019-20-as tanév elsőéves hallgatói Bécsben kezdik meg tanulmányaikat, és ott kapják meg amerikai akkreditációjú diplomájukat. A már korábban beiratkozott diákok Budapesten fejezhetik be tanulmányaikat. Arról, hogy a CEU oktatói és dolgozói hol végzik majd munkájukat, a CEU közösségével folytatott konzultáció során döntenek majd.

Ellenzék: egy út áll előttük, melyiket válasszák?

Föld S. Péter

-

2018-10-24

1

Ellenzék: egy út áll előttük, melyiket válasszák?

Egy nap elteltével már lehet mérleget vonni arról, hogyan emlékeztek 1956-ra a magyarok. Nagyjából úgy, ahogyan szoktak. Külön a kormány, és külön az ellenzék szimpatizánsai.

Orbán Viktornak a Terror Háza előtt elmondott beszédéről röviden annyit lehet mondani, hogy a miniszterelnök hozta a kötelezőt. Mint ahogy a futballban, a győzelemre álló csapatnak a politikában sem érdemes kockáztatni. Tartani kell az előnyt, mert ahogy múlik az idő, az ellenfél úgy veszíti el a reményét a győzelemre.

Orbán tehát biztonsági beszédet mondott, amiben nem volt semmi új és meglepő. A kötelezőt viszont a tőle megszokott színvonalon hozta. A hívek egyben tartása a cél, hogy azok egyetlen percre se lankadjanak, de legalábbis a jövő tavaszi Európai parlamenti választásokig kitartsanak. Ennek megfelelően Brüsszel, Soros és Sargentini lett megjelölve ellenségként. Sokakban, akik nem eléggé ismerik a történelmet, még az a képzet is keletkezhetett, hogy nem az oroszok, hanem az említett trió verte le 62 évvel ezelőtt a forradalmat, ők vonultak be november 4-én a szovjet tankokkal Budapestre. Ezt tapsolták meg Orbán hívei, akik, ahogyan az elmúlt években megszokhattuk, szigorú személyi ellenőrzés (casting) után járulhattak a miniszterelnök színe elé.

Az ellenzék október 23-án kihozta magából a maximumot. Nem sok ez, mert sok lehetőség nem áll a rendelkezésükre, de azért voltak új momentumok is az ünneplésben.

A legelső az, hogy a pártok külön és együtt is ünnepeltek. Utóbbi nem vonatkozik a Jobbikra és az LMP-re, mely két párt nem vett részt a közös megemlékezésben. Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de érdekességként érdemes megemlíteni, hogy e két utóbbi ellenzéki párt van mostanság a legnagyobb bajban: sorra hagyják el őket az ismert arcaik, az újak felépítése pedig még várat magára. A többi párt – legalábbis a saját lehetőségeihez képest – viszonylag elfogadható helyzetben van. Legalábbis abból a szempontból, hogy még a balhéiról, kibeszéléseiről ismert MSZP házatáján is csend honol, nincsenek ügyek, amelyek korábban jellemezték a szocialistákat.

Ezzel együtt, nem lehetett könnyű közönséget toborozni a közös ellenzéki tüntetésre. Nemcsak azért, mert sokakon apátia uralkodik, és egyre kevésbé hisznek abban, hogy Orbán és a Fidesz legyőzhető. De azért is nehéz közös megmozdulásokat szervezni, mert az ellenzék sokféle pártból, mozgalomból és emberből áll, akiknek ma gyakorlatilag egyetlen közös nevezőjük van: az, hogy elutasítják Orbán Viktort és a Fideszt. Ez a közös nevező, ami nem sok, bár talán nem is annyira kevés, mint sokan gondolnák.

Az MTI szerint néhány száz ember vett részt a Bem téri demonstráción, ám ez nem igaz: néhány ezren voltak, ami persze így sem jelentős, de jelenleg ez a realitás: ennyi emberrel sikerült elfogadtatni, hogy Orbán és a Fidesz leváltásához olyanokra is szükség van, akik sok mindenben mást gondolnak, mint ők.

Márki-Zay Péter, aki a rendezvény fő szónoka volt, sokakat képes megszólítani, de ugyancsak nem kevés azoknak a száma, akik a hódmezővásárhelyi polgármestert jobbikos (vagy annak vélt) kötődései okán elutasítják. A tüntetés felszólalói civilek és pártemberek hivatalosan a Hadházy Ákos által elindított európai ügyészséghez csatlakozás köré fűzték a mondanivalójukat, ám a tegnapi tüntetés túlmutatott ezen a konkrét célon. Arról (is) szólt, hogy meg kell találni azt, ami összeköti az egyébként különbözően gondolkodó embereket. Ez a közös gondolat pedig az, hogy az emberek nem kérnek a zsarnokságból és a korrupcióból. Ez a gondolat amúgy minden másnál jobban kapcsolódik 56 szelleméhez is, hiszen akkor is sokféle ember mondta ugyanazt, jelesül, hogy elég volt a zsarnokságból.

Sokan fanyalogtak az ellenzéki oldalon, hogy már megint nem történt semmi, de igazából nem is volt várható, hogy most ennél több történjen. Ami viszont látszik: az egyszer csúfosan lejáratott összefogás most új értelmet kapott, mert a politikai pártok rájöttek néhány igazságra. Ezek közül az első, hogy nem feltétlenül a pártok első embereinek kell megszólalniuk az ilyen rendezvényeken, mert őket már unják, és nem is mindig kedvelik az emberek. A másik tanulság, amit idén felismertek, hogy nem az amúgy összedolgozhatatlan programokat kell egymáshoz igazítaniuk, hanem meg kell fogalmazni olyan hívószavakat, amelyek sokféle embert képesek megszólítani. Ilyen például a korrupció elleni harc és az, hogy az emberek nem kérnek a diktatúrából.

Ezt ismerték fel az ellenzéki tüntetés szervezői és szónokai: hogy arra kell koncentrálni, ami összeköt, és nem arra, ami elválasztja őket egymástól.

Most már csak a neheze van hátra: ezt a sokak számára elfogadható „programot” kell minél többekkel megismertetni és rávenni őket a támogatásra. Nem mondunk újat azzal, hogy nem lesz könnyű. De megkerülhetetlen, mert ha az ellenzék valaha a siker reményében akar fellépni Orbán és a Fidesz ellen, akkor csak ez az egy út áll előttük és ezt kell választaniuk.

Visszább vonul a gyógyszertámogatásból az állam

FüHü

-

2018-10-24

1

Visszább vonul a gyógyszertámogatásból az állam

A többi visegrádi országgal ellentétben nálunk nőtt a lakosság gyógyszerköltése az elmúlt hét-nyolc évben. A támogatásokra most kevesebbet költ az állam, miközben jelentős volt az összesített infláció is – derül ki a Policy Agenda ismertetőjéből.

Jelentős mértékben spórol a kormány a lakossági gyógyszerkiadásokon, amióta hatalmon van – állapítható meg a Policy Agenda (PA) elemzéséből.

A gazdasági válság kitörésekor, tíz éve az akkori kormány 318 milliárd forintot költött a vényköteles gyógyszerek támogatására. Első saját költségvetésében a mostani kormány még kis mértékben megfejelte az előző évi kiadást, aztán viszont jelentős pénzkivonásba kezdett. Csak 2015-ben jutott el oda, hogy

nominálisan majdnem annyit adott hozzá a receptes árhoz, mint 2008-ban.

Tavaly is csak 22 milliárddal többet, mint tíz éve, 2011-hez képest viszont 5 százalékkal kevesebbet.

Forrás: államkincstár, eg.bizt alap, KSH/PA; b: becslés

A PA szerint a gyógyszerpiacon a lakosság 2010-ben 406 milliárd forint értékben vásárolt, és ennek 27 százaléka volt az állami támogatású gyógyszer. Az OECD adatai alapján akkor a gyógyszerkiadások az egészségügyi költések egyharmadát (33 százalék) tették ki Magyarországon. A visegrádi tagországok átlaga – Magyarországot nem számolva – ezzel szemben 24,6 százalék volt.

Azóta még tovább romlott ez az arány. 2011-hez képest 10 százalékkal nőttek a lakossági kiadások a támogatott gyógyszerpiacon. Tavaly a nyolc évvel korábbinál is kisebb arányban, 66,8 százalékban állta a számlát az állam. Ezzel szemben a V3 országok 77,1 százalékra növelték részesedésüket.

Vagyis a gazdaság állapotának javulását

ezek az országok kihasználták arra, növeljék az egészségügyben az állam szerepét.

Feltehetően ennek hatására jelentősen csökkent a gyógyszerre fordított kiadások aránya ezen országokban a teljes egészségügyi kiadásokon belül (21,4%-ra). A magyar kormány nem élt ezzel a lehetőséggel.

Ha csak a gyógyszer-finanszírozás pénzügyi részét nézzük, akkor az látszik, hogy az Orbán-kormány 2010-hez képest tavaly 3 százalékkal kevesebbet költött a betegek térítési díjának csökkentésére. Ez idő alatt ráadásul 23 százalékkal drágultak a gyógyszerek.

Az adatok szerint tehát

drágultak a gyógyszerek, gyógyászati cikkek, és erre a célra az állam még kevesebbet is fordított.

Ennek következtében 7 százalékkal növekedtek a lakossági térítési díjak azon a támogatott gyógyszereknél. Vagyis 2017-ben 8 milliárd forinttal többet költöttek a rászorultak, mint 2011-ben. Ezzel párhuzamosan megnőtt a nem támogatott gyógyszerekre elköltött összeg is, igen jelentősen, 27 százalékkal. Ez már 30 milliárd forint terhet rótt a lakosságra, és várhatóan tovább növekszik idén is.

A PA értékelése szerint a támogatott gyógyszerpiac sok szempontból nem szabályos piacnak számít. A támogatott szerek köre és mértéke nem a kereslet-kínálat szabályait követi, és nem is feltétlenül hatékonysági szempontokat. Ezért lehetséges az, hogy a „torz piaci működésnek” van egy olyan hozadéka, hogy a betegek elfordulnak a támogatott készítményektől, inkább jobban kinyitják pénztárcájukat és drágábban vásárolnak.

Ez utóbbi társadalmi szempontból pedig azzal jár, hogy a tehetősebbek gyógyulási esélyei nőnek azok kárára, akik nem képesek kilépni a nem támogatott piacra. Ez egyértelműen a tehetős beteg-szegény beteg szétválasztást erősíti.

Sok a stikában lebonyolított, verseny nélküli közbeszerzés

Bak Mihály

-

2018-10-24

0

Sok a stikában lebonyolított, verseny nélküli közbeszerzés

Rengeteg közbeszerzést megismerhetetlenül és verseny nélkül bonyolítanak le Magyarországon, a korrupciós kockázat közepesnek tekinthető. A számok alapján. A valóság sokkal rosszabb.

Csaknem 200 ezer közbeszerzést vizsgált át részletesen a Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) 2005 és idén augusztusa között. Jelentésében mindenekelőtt azt állapítja meg, hogy választási években mindig megnőtt a közbeszerzések száma, s lehet, hogy a teljes esztendő adatai idén is ezt fogják igazolni.

Öt mutatót vizsgáltak, amelyek közül az átlagember számára négy az igazán lényeges annak megbecsüléséhez, hogy

milyen mértékű lehet a közbeszerzések eltérítése.

Ezek: az átláthatóság, vagyis hogy valamilyen formában nyílt közbeszerzést bonyolítanak-e le, mekkora a versenyerősség (legalább két induló van-e), a verseny nélküli szerződések aránya, és az összegzett korrupciós mutató.

A tanulmány készítői nem választották szét két felé a 2005-től tartó időszakot, mert minden egyéb szemponttól függetlenül általában a közbeszerzéseket elemezték, pedig fontos. Magyarország 2004. május 1-jei belépése után a támogatásokban amolyan póttagnak számított egy ideig, mert az éppen futó uniós költségvetésben „összekapart” összegből részesült a 2007-14-es következő büdzséig. Amelyben aztán – egy főre vetítve – Lengyelország mellett a leginkább kedvezményezett tagok lettünk.

A tényleges támogatások pedig 2010-től kezdtek érkezni, ekkoriban lépték át az évi ezermilliárd forintot, szinte pontosan egybeesve az Orbán-kormány megalakulásával. Ekkortól

az összes közbeszerzésen belül egyre növekvő arányt képvisel az uniós támogatás.

Vagyis az állami vásárlások-megbízások körüli „ügyeskedéseknek” ekkortól lett lett igazán nagy tétjük.

Mindemellett két további tényezőt se vett számba az analízis, mert nem is vehetett. Ez pedig a „körön” kívüliek mindinkább visszaszoruló részvétele a közbeszerzésekben

a testre szabott kiírások gyarapodása miatt, illetve a „visszacsorgatott” támogatási összegek aránya.

Ezeket a statisztika nem képes nyomon követni.

A pusztán a számok alapján vizsgált közbeszerzések átláthatósága nem meglepő módon 2009-ig volt a legnagyobb: 70-80 százalékuk széles körben megismerhetővé vált. Ez az arány 2011-re 12 százalékra (!) zuhant, ahonnan kezdve nagy kilengésekkel 40 százalék körül mozog.

Vagyis

a közbeszerzési kiírások 60 százaléka nem nyilvános,

mert például meghívásos a tender.

A versenyerősség azt mutatja meg 0,3 és 1 közötti indikátorral, hogy van-e egynél több induló – minél kisebb a szám, annál gyengébb a verseny. Nos, ez a mutató is kezdetben, 2012-ig volt a legmagasabb, 0,6-ról 0,5 alá bukva a végére. Ezután 0,5-0,55, majd idén már 0,5 alatti számot regisztráltak.

Tehát

a tenderek nem kis részében mindössze egyvalaki volt „érdeklődő”.

A verseny hiányának aránya kezdetben 30-35 százalék volt, 2010 után 30 százalék alatt, majd kicsivel efölött, aztán ismét alatta. Idén 30 százalék körüli a verseny nélkül megkötött szerződések hányada.

Az átláthatóságból és a verseny hiányából képzett, ezek variációit összegző korrupciós mutató 0 (nincs vész), 0,5 közepes a baj és 1 (teljes korrupció) között lehet. Ebben az összevetésben is 2009-ig volt legjobb a helyzet, 0,2-0,3 ponttal, aztán meredeken megugrott 0,5-re, 2011-től pedig a 0,5 körül változik.

Ez tehát a számok nyelvén

közepes korrupciós veszélyt sejtet.

Amit arra már utaltunk, az igen nagy uniós részvétellel kiírt hazai közbeszerzések közt egyre több jel vall arra, hogy ezeket már összeállításukkor megbuherálják, személyre szabják, az elbírálásban pedig szinte minden létező szabályt megsértenek, lásd az Elios közvilágítási tendereit. Nem véletlen, hogy a jelek szerint ez egyik olyan ügy, amelyben az EU válaszút elé állította a kormányt: utólag visszaadja a támogatást vagy valódi büntetőeljárást indít.

Az pedig ugyancsak nyomon követhetetlen, hogy vállalkozói körökből származó hírek szerint a „körön” kívüli kisebb cégek esetében gyakran már 80 százalék a „visszakért” pénz aránya (amelyet túlszámlázással lehet némileg helyre billenteni).

Tehát a tisztán statisztikai alapon sem túl rózsás helyzet a valóságban sokkal rosszabb a közbeszerzések tisztasága körül.

Hajléktalanság vs. utcán élés

FüHü

-

2018-10-24

0

Érdekes pontra hívta fel a figyelmet Gémesi György, Gödöllő polgármestere, a parlament által nemrég elfogadott „hajléktalan” törvénnyel kapcsolatban. Véleménye szerint különbséget kell tenni a hajléktalanság és az utcán élés között. Szerinte a törvény kizárólag az utcán élést tiltja. Utána néztem, vajon más országokban (tőlünk Nyugatra) hogyan állnak (állami szinten) ehhez a kérdéshez.

Ami szembetűnő: a nyugati törvények nem tiltanak! A német, az amerikai (USA), vagy a brit jogszabályok, inkább előírások, és nem állami szinten foglalkoznak ezzel a témával, ami valóban az utcán hever. Németországban például nem a parlament szabályozza (bünteti) a hajléktalanságot, az utcán élést. Viszont van „szociális törvénykönyv” (Das Sozialgesetzbuch), mely szerint – elsősorban – az egyházak, szeretetszolgálatok feladata a segítés! A hajléktalanságnak kezelésének történelmi múltja van Németországban. Már Bismarck idejében, az állam nagy szociális átszervezése idején, téma volt ez. Akkoriban a problémát a vándormunkások okozták, akiknek nem volt hol megszállniuk. Ekkor alapították a „Herberge zur Heimat” (kb. munkásszálló), mely a munka- és szállás nélküliek elhelyezésére szolgált.

Manapság is a „különösen nehézhelyzetűek elhelyezésére szolgál”, például a frissen szabadultak visszavezetése a hétköznapi életbe, a gyerekét egyedül nevelő anyák megsegítése, gyerek és városi (ingyen) konyha, a szenvedélybetegséggel küzdők megsegítése, valamint az utcai szociális munka. A finanszírozás a tartomány (szövetségi köztársaság) és a helyi (városi) szervek feladata, a gyerekélelmezés (Kinderküche) nagy részét adományokból biztosítják.

A német diakónus web-oldala szerint: hajléktalan az, akinek nincs állandó lakhelye és szálláslehetősége, és éjszakáit közterületen, mint pl. parkokban vagy metró- és vasútállomáson tölti.
A hajlék- vagy lakástalanság okai lehetnek:

munkahely elvesztése
-adósság vagy más finanszírozási probléma
különélés vagy válás
családi belüli erőszak
bűnözői múlttal terheltség, pl. szabadlábra helyezés
akut vagy krónikus betegség
lelki, pszichikai probléma, mint pl. depresszió, skizofrénia vagy káros szenvedély
lakbéremelés és az ezzel járó környezeti minőségváltozás

A hajléktalanok és lakásnélküliek problémái:

Az élettani szükségletek, mint éhség és szomjúság, nagyon megnehezítik a kevés anyagi háttérrel és saját lakással nem rendelkezők helyzetét. A hiányos higiénikus feltételek, körülmények, és az egészségügyi ellátáshoz való korlátozott hozzájutás különösen megnehezíti ezen emberek életét. Mint a múltban, úgy napjainkban is nagy a társadalmi előítélet, a megvetés, az ellenszenv. A társadalom egy részében ma is él az a bürokratikus gyakorlat, hogy csak annak adnak ki lakást, akinek rendszeres bevétele van, ill. munkahelyet is csak az kaphat, akinek állandó lakhelye van.

A hajléktalanok másik problémája a lopás: az utcán éjszakázáskor, de a szükségszállásokon sincs lehetőségük vagyontárgyaik megvédésére.

Az utcán vagy a szabad ég alatt éjszakázók rendszeresen ki vannak téve erőszakos cselekedeteknek, támadásoknak.

Ez a társadalmi probléma Németországban is ismert, aminek megsegítése, megoldása, felszámolása elsősorban az egyházak és a civil szervezetek feladata.

A hajléktalanság, az utcán élés problémája a a korlátlan lehetőségek hazájában, az Egyesült Államokban is fennáll. Erről szól az amerikai (US) hajléktalan törvény (The Homeless Bill of Rights (also Homeless Person’s Bill of Rights and Acts of Living bill)). Pontosabban a hajléktalanok *jogai*-ról szóló törvény, ami (még) nem egységes, hanem szövetségi államokként változó…..és amin még dolgoznak a jogalkotók…

A lényeg itt is a jogokon van és nem a tiltáson.

joguk van a közterületek (public spaces) félelem nélküli használatára, anélkül, hogy a jog és képviselői (pl. rendőrség) zaklatással diszkriminálná őket.
joguk van szavazni
joguk van szabadon menedékhelyet, szociális segélyt, jogi tanácsot és tanulást, oktatást igénybe venni.
közterületen (is) joguk van a magánéletre
joguk van, hogy biztonságba érezzék magukat

Ugyanakkor Amerikában a hajléktalanság bűncselekménynek minősíthető egy törvényparagrafussal vagy egy rendelettel, mely megtiltja a közterületen való ülést, alvást, koldulást, evést vagy vallásgyakorlást.

Ez ellen küzd a Hajléktalanság és Szegénység elleni Nemzeti (országos) Törvény Központ (The National Law Center on Homelessness and Poverty), mely szerint a látható hajléktalanság bűncselekménynek nyilvánítása erkölcstelen és támadás az alapvető emberi életösztön ellen, és ugyancsak ellenkezik az amerikai nép alapvető vallási és politikai elveivel.

A német és amerikai példa is jól mutatja, hogy a hajléktalanság mindenütt (társadalmi) probléma, amiről nyíltan kell beszélni, és a bajokra orvoslást kell találni, amibe be kell vonni az érintetteket is! Vajon, erről miért nem tartott konzultációt a jelenlegi kormány és pártja? Miért nem vonták be a törvényalkotási munkába a szakembereket. Egyáltalán kikérték azok véleményét? Hol vannak, voltak az egyházak, melyeknek világviszonylatban is elsőszámú feladata a szegények, az elesettek, a kivetettek megsegítése, támogatása, lásd Németország vagy egész Dél-Amerika. Ez valójában nem állami feladat, ez a közösség feladata. A parlamentben ülők mit tudnak ezeknek a szerencsétlenek a sorsáról? Ugyanazt mondhatnánk, mint, amit (nagyon) sokan a migránsokra mondanak: fogadj be az otthonodba egyet! A törvényalkotók kikérték például (a jezsuita) Mustó Péter véleményét és tapasztalatát?

Igen, köztudott, hogy a hajléktalanok nem igazán szimpatikus emberek, legalábbis megjelenésük, viselkedésük sok kivetnivalót hagy maga után. Eltávolításuk a közterületről, főleg a turisták által rendszeresen látogatott helyekről, inkább megértést, mint ellenszenvet vált ki sokunkban. A módszer, ahogy ezt csinálják azonban embertelen! Nem egy átgondolt terv része, mely a kényszerből utcán élőknek jobb, „kulturáltabb” és biztonságosabb környezetet, „életteret” biztosít. Különösen a közelgő hideg, a tél elleni védelemre.

Szemtanúja voltam Los Angelesben olyan széles járdájú utcáknak, ahol a karácsonyi, szilveszteri időben egymás mellett feküdtek hálózsákos csövesek. Senki sem bántotta őket (a hatóság sem!) és, mint vendéglátóm mondta, az ott „táborozók” a sokkal hidegebb keleti partról (pl. New York környékéről) érkeztek, hogy itt vészeljék át a relatív enyhe telet. És, ha már hálózsák. Münchenben (és az Alpok vidékén) ilyenkor a helyi (ingyen) újságokban állandó hirdetés olvasható, hogy „akinek van felesleges, vagy már használaton kívüli hálózsákja, azt adományozza a parkokban, szabad ég alatt telelő hajléktalanoknak.” Az Alpokban kiránduló, hegymászó turisták nagyon jó minőségű hálózsákokban szokták átvészelni a hűvös nyári és őszi éjszakákat. Ott ilyenre is gondolnak! Sokan tudják, hogy a menhely nem a legjobb megoldás a tél átvészelésére. Igen, sok a lopás, a bezártságból, az összezártságból eredő frusztráció.

Végül egy vallomás. (még) Nem voltam hajléktalan, csak beleképzelem magam: biztos nem mennék (magyar) (állami?) menhelyre. Hol van a „privacy” – a privátszféra? Hol csukhatom magamra az ajtót, hogy a világ zajától távol nem csak testileg, de lelkileg is kipihenhessem magam? A katonaságnál volt módom ebbe belekóstolni. Az volt igazán jó, amikor hanyatt feküdhettem a mezőn és csukott szemmel álmodoztam, hogy milyen jó is lesz ismét otthon lenni. Igen, abban a 11 hónapban tanultuk meg értékelni a (családi) otthont. Vajon a börtön miért is büntetés? Ott is az összezártság a borzalom (a rend, a fegyelem). Szóval, a „menedékhely” NEM megoldás!

Erre mikor fognak rájönni a hajléktalanokon valóban segíteni akarók???

Stephen Elekes

Ez a Dagály nem az a Dagály!?

Kardos Ernő

-

2018-10-24

0

Szép lett a Dagály fürdő, és lehet még szebb is. De hiányoznak a fák, s az árnyékuk. A fővárosiak nemrég átadott strandja soha nem lesz olyan, mint volt – írja egyik bejegyzésében a Mentsük meg a Dagály fürdőt nevű Facebook csoport állandó látogatója. Mások azt kifogásolják, hogy ugyanazzal a zuhannyal tussolnak, mint a bezáráskor, de hajszárítóra, sőt, még fogasra sem költöttek. Miközben a mellette lévő Duna Aréna közel 50 milliárdba került.

Kicsit megkésve, de elkészült a Dagályfürdő. Pontosabban teljesen azért nincs még kész, a wellness részleg körül még mindig vannak elmaradások, de erről majd később. Ugyanis a fürdőt október elején már átadták a nagyközönségnek. Ez azért nagy szó, mert korábban – még nyár derekán – amikor az átadás részleteiről érdeklődtünk, akkor a Fühü tucatnyi kérdésére a kivitelező csak annyit válaszolt, hogy a „munka ütemesen halad”. Pedig már a kérdések megírásakor is túl voltunk az átadás hivatalos határidején, a válasz megfogalmazásakor már végképp. Az ütemesen haladó munka azonban végül meghozta gyümölcsét, még akkor is, ha ma nem tudjuk pontosan, hogy a tervezetthez képest mennyit késett a Dagály fürdő avatása. Az átadási ceremónia ezért lehetett rendkívül diszkrét, semmi csinnadratta, semmi szalagátvágás, egyszer csak kinyílt a néhány éve bezárt pénztár.

A végeredmény azonban szép, rendezett, modern. Az őszi napsütés is az úszókat igyekszik kárpótolni a strandmentes évekért. A gyér látogatásnak hála akár magányosan is róhatunk pár ezer métert, az úszómester szerint a víz hőmérséklete 26-27, a brüggölő viszont 36-38 fok közötti. Remélhetően ennyi is marad. A Dagály egyébként két vadonatúj úszómedencével bővült, és pár napja már a wellness részleg is várja a nagyközönséget. Némi üröm az örömben, hogy a merülő medence – bár elkészült – egyelőre használhatatlan. Ugyanis túlságosan mélyre sikeredett. Erdős Péter, a Mentsük meg a Dagályfürdőt honlap népszerű szerkesztője viccelődve mondja: arra gyanakszik, hogy a tervező mélyépítő lehetett, ezért dönthetett a 2 méteres mélység mellett. Jelen pillanatban tehát arra várunk, hogy a medencét a hatósági előírás szerint feltöltsék. Viszont a szaunázók addig is ingyenesen kapnak hideg ásványvizet. Persze pohárban!

Az már önmagában is lehűti a kedélyeket, hogy a termál medencében csak díszként szolgál a régen egyébként folyamatosan működő két nyakzuhany, s néhol levált csempék jelzik, hogy a fürdőnek ezt a részét vagy elfelejtették felújítani, vagy a milliárdokból erre már nem tellett, mert máshová tették. Lehet találgatni. Nos, ezt a problémát gyorsan megoldották. A zuhanyfejeket leszerelték, a helyüket beburkolták. Erre mondják, hogy ügyes.

Ami viszont egyenesen felháborító, hogy a szépen felújított, bár egyhangúan szürke épületben – amilyen az Aréna is – néhány lényeges dolog semmit sem változott. Úgy tűnik, hogy még ma is a két évvel ezelőtt otthagyott öreg hajszárító, fogas, akasztó és zuhanyozó van használatban. És amilyen telhetetlenek, az öltözőbe tükröt is szeretnének a fürdő szerelmesei, de az ezt szóvá tevő levelükre választ sem kaptak. Pedig a Mentsük meg a Dagály fürdőt honlap körül szerveződő több ezer békés fővárosi polgár türelemmel tudomásul vette a beruházó összes átverését.

A perzselő nyárban hoppon maradt úszni, fürödni vágyók persze bosszankodtak, amit a szervezők úgy próbáltak leszerelni, hogy a naponta dráguló, közel 50 milliárdért épített Duna Arénát, miután napközben teljesen üresen kongott, megnyitották a civilek előtt is. A siker mérsékelt volt. Pedig a belépő ára egyetlen úszásért csupán 500 forint. A feltételezések szerint ezért még szaunázni is lehetett, ugyanis az Arénában jól felszerelt wellness részleg is van. Információink szerint azonban azt soha nem nyitották ki, legfeljebb a sportolóknak. Erdős Péter azt is elárulta, hogy az Arénát és a Dagály fürdőt összekötő alagutat ugyan komoly összegért megépítették, de használni talán soha nem fogják. Csak terv marad az elképzelés, hogy közös belépővel mindkét intézmény látogatható. Emiatt persze nincs felháborodás, mert a fürdőzők leginkább a Dagályt akarták visszakapni.

A Dagály tehát – ha nem is akkor, nem is úgy, ahogy megígérték –, de működik. A szép időnek köszönhetően egyre többen keresik fel. Azt azonban még nem tudni, hogy meddig. Ugyanis a felröppent sajtóhírek szerint a komplett létesítmény építtetője, a Bp. 2017 KKft. hamarosan megszűnik. Ennek következményeként veszélybe kerülhet a Dagály fürdőt működtetető Budapest Gyógyfürdővel kötött megállapodás, amely biztosítja, hogy a fürdő medencéiben sporteseményeket ne rendezzenek. Ha viszont a szerződés már nem lesz érvényben, akkor bármi megtörténhet. S mindennek az ellenkezője is. De ezt a víz szerelmesei, akik Dagály ügyben többször befürödtek, jól tudják.

A Bp2017 KKft. a fentiekkel kapcsolatban a következő észrevételteleket tette:

A dagály strand bezárásakor a Budapesti Gyógyfürdő munkatársai mindent leszereltek, ami használható volt, így a zuhanyfejeket és minden egyebet még a kőszobrokat is elvitték. Korszerű új felszerelést kapott a fürdő minden helysége.
A Duna Arénát és a Dagály fürdőt összekötő alagutat ugyan valóban megépítették, de amíg a két létesítményt két külön cég üzemelteti, a BP.2017 KKft. állami tulajdonban van, a Budapesti Gyógyfürdő a fővárosé addig kihasználni nem lehet.

(szerkesztőségi megjegyzés)
Logikus lenne, ha a két létesítmény üzemeltetését a BP.2017 KKft. venné át hiszen mindkét létesítményt az állam finanszírozta, ki lehetne használni az elkészült alagutat, ha a létesítmények egy kézben üzemelnek, közösen használhatnák az úszni, strandolni, fürdőzni vágyók, így nőhetne a kihasználtság és mindennek tetejében

a bevételből csökkenteni lehetne a beruházásba fektetett tetemes összeget.

Fontos

Ma mentek ki utoljára a kukáskocsik Észak-Kelet Pest és Nógrád megye 116 településére, hétfőtől 340 ezer lakó szemetét nem viszi el senki a pénzhiány miatt. Egy komoly tételt viszont megúsztak: az uniós támogatást nem kell visszafizetnie a Zöld Híd nonprofit kft.-nek.

nincs se embere, se kukásautója.

Az ötven kocsinak nagyjából fele folyamatosan rossz, a szervizelések is elmaradtak.

A cég számlája üres, mindössze a 300 alkalmazott egy havi bérét tudták félretenni.

az NHKV elleni per indítására.

orvosok után nettó 7 ezer, a szakasszisztensek után 3300, a műtőssegédekért 2300 forintot

A kereslet-kínálat kőkemény törvénye érvényesül.

Egy nap elteltével már lehet mérleget vonni arról, hogyan emlékeztek 1956-ra a magyarok. Nagyjából úgy, ahogyan szoktak. Külön a kormány, és külön az ellenzék szimpatizánsai.

A többi visegrádi országgal ellentétben nálunk nőtt a lakosság gyógyszerköltése az elmúlt hét-nyolc évben. A támogatásokra most kevesebbet költ az állam, miközben jelentős volt az összesített infláció is – derül ki a Policy Agenda ismertetőjéből.

nominálisan majdnem annyit adott hozzá a receptes árhoz, mint 2008-ban.

ezek az országok kihasználták arra, növeljék az egészségügyben az állam szerepét.

drágultak a gyógyszerek, gyógyászati cikkek, és erre a célra az állam még kevesebbet is fordított.

Rengeteg közbeszerzést megismerhetetlenül és verseny nélkül bonyolítanak le Magyarországon, a korrupciós kockázat közepesnek tekinthető. A számok alapján. A valóság sokkal rosszabb.

milyen mértékű lehet a közbeszerzések eltérítése.

az összes közbeszerzésen belül egyre növekvő arányt képvisel az uniós támogatás.

a testre szabott kiírások gyarapodása miatt, illetve a „visszacsorgatott” támogatási összegek aránya.

a közbeszerzési kiírások 60 százaléka nem nyilvános,

a tenderek nem kis részében mindössze egyvalaki volt „érdeklődő”.

közepes korrupciós veszélyt sejtet.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA