Fontos

Toll és fokos – Déli kávé Szele Tamással

Ma is kávézunk, ma is pártról, mozgalomról folyik a szó – éspedig egy olyan valamiről, amiről ez idő szerint azt ugyan tudjuk, hogy van, de ennél sokkal többet nem. Legyünk optimisták: habár közjogilag létezik ugyan, de mégis javítana a magyar közélet hangulatán, ha eltűnne szépen, csendben, a balladai homályban az Erő és Elszántság.

Egyáltalán: mi ez? Ez a fából vaskarika. Tavaly bontott zászlót, Vecsésen. Kódolva volt akkor az Új Erő születése, méghozzá a Jobbik cukikampánya és főleg tisztújító gyűlése óta, várható volt, hogy a csalódott szélsőjobberek új társaságot alapítanak, ahol megint lehet gyűlölködni, mert hát a néppártos Jobbikban nyilvánosan nem illett, csak négy fal között, azt hitték, akkor senki sem látja (csak időnként kilógott a lóláb, de a lólábak már csak ilyenek, természetük szerint).

Voltaképpen magának a Jobbiknak sem jött rosszul egy állítólag vele rivális mozgalom vagy párt, akikhez elvben semmi közük nem volt, és ezért mindent megtehettek volna, amit ők nem. A kormány pedig egyenesen kéjmámorban úszott, mikor azt gondolta, ez az Új Erő majd szavazatokat vesz el a Jobbiktól. A demokratikusnak mondott ellenzék se nagyon szólt ellene, hiszen nekik meg a jobboldal atomizálása, bomlása volt a választási érdekük: előállt tehát az a különös állapot, hogy Magyarországon a pillanatnyi helyzet miatt minden politikai oldalnak érdeke volt egy új, rasszista, neonáci párt megalakulása.

Kevés magyar politikai csoport született ekkora felhajtás közepette

Vajúdtak tehát a hegyek, meg merem kockáztatni, kevés magyar politikai csoport született ekkora felhajtás közepette: a sajtó szinte folyamatosan foglalkozott az új erővel, heteken keresztül egymást követték az elemzések, találgatások, nem csoda, ha az alapítók elhitték, hogy ők most már valakik. Emiatt akadt is némi konsternáció, ugyanis egy ideig az Origo még úgy tudta, hagy az újszülött neve Rend és Igazságosság (RIA) lesz, ami egyébként egy Orosz Mihály Zoltán érpataki maskaramodell és polgármester által még áprilisban bejegyeztetett formáció. Tény, hogy az Origo csak az érpataki főmuftit tudta elérni, aki sikeresen el is hitette velük, hogy ő a pártelnök. Korábban meg az Identitesz-elnök László Balázs keltette azt a benyomást a Magyar Időkben, miszerint ő az ész a csapatban. Aztán nagyon másképp alakultak a dolgok.

A végén mégis a Betyársereg főbalambérját, Tyirityán Zsoltot választották meg mirzának. Vagy amijük nekik van. Egyszóval vezérnek. A Hír TV tudósítása már nem is említette OMZ-t és az érpataki modellt, csak az Identiteszt és a Betyársereget: lehet, hogy volt közben egy Hosszú Kések Éjszakája?

Nem tudni, de tény, hogy mire tisztázódott a helyzet, Érpatak maskaramestere már tag sem volt az Erő és Elszántság nevű gittegyletben. Később megbukott polgármesterként is, és most perek sokasága vár rá – a jogi eljárásokat még ő indította a dicsőbb napokban, de most visszahullanak a fejére. Meg hát a közmunka-alapból is eltűnte magát a pénz Érpatakon, szóval nem lennék a bőrében. Ennyit Orosz Mihály Zoltánról.

De nézzük már meg jobban, mit akar az Erő és Elszántság?

Olyanféle szélsőjobboldali fúziót, melyben a lobogójukon látható toll az „értelmiségi” Identitesz mozgalmat jelképezi, a fokos pedig az erőt, vagyis a Betyársereget. Összefog tehát az ész és az erő a szélsőjobboldalon – mondjuk látványos eredményét ennek nem láttuk, de tételezzük fel jóhiszeműen, hogy így történt.

Az Erő és Elszántság tulajdonképpen ugyanazzal a céllal alakult, mint egy évvel később a Mi Hazánk, vagyis azért, hogy a szárnya alá vegye a Jobbik politikai árváit és az ő segítségükkel jusson a Parlamentbe vagy legalábbis indítson egy kellemetlen mozgalmat.

Érdekes interjút adott László Balázs, az egyik főmozgalmár annak idején a Magyar Időknek, ami kicsit rávilágít a belső állapotokra is:

„A Betyársereg politikai szárnya, az Identitesz, valamint az Érpataki Modell Országos Hálózata alkotják a július 8-án zászlót bontó mozgalom elindítóit. Mind a három szervezet lát egy nagy űrt a jobboldalon, ezért döntöttünk úgy, hogy közösen, és nem egymás ellenében indulunk meg ezen társadalmi réteg képviseletéért. Szükség van kardra, és szükség van tollra. Egy mozgalom legyen mind erejében, mind intellektualitásában minőségi. Én a Betyársereget a legmélyebben tisztelem, ők a garancia arra, hogy ez a mozgalom a legmélyebb elvhűséget birtokolja.”

Az Érpataki Modell aztán kiesett a pikszisből,

de ha megfigyeljük, az egyetemi polgár László Balázs itt finoman lehülyézte a Betyársereget, szerinte csak arra jók, hogy verekedjenek helyette. Hát, nem mondom, hogy a közeljövőben sok Nobelt fognak kiosztani közöttük, de azért erről szerintem a betyároknak kicsit más a véleménye és az érvrendszerük is lapidárisabb.

Azért nem is tapasztalhatunk nagy és feltűnő akciókat az Erő és Elszántság részéről, mert esetükben a tűz és a víz, az egyetemista identitáriusok, a magyar alt-right próbált összeházasodni a jóval egyszerűbb, viszont nyers erejéről ismert Betyársereggel. Lett is ebből a tűzből, vízből egy nagy, sűrű ködfelhő, egyéb sem. A betyárok nem vehették jó néven, hogy a filoszok dirigáljanak nekik, akármennyit is olvasták azok Dugint, a filoszok labdába sem tudtak volna rúgni egy verekedésnél – borítékolva volt a kudarc.

Nagy a csend

A mozgalomtól – amit bejegyeztek különben és paraszthajszálnyira volt a párttá alakulástól – kitelt néhány nyilvános akció, aztán nagy csend következett körülötte. A Betyársereg honlapja számolt be a velük kapcsolatos hírekről, ugyanis a Facebook levette az oldalukat még idén január 29-én, azóta nem jelentkeztek újjal, ami mutatja a mozgalom népes voltát és szakértelmét egyaránt. Ne feledjük, nem egészen tíz percükbe telt volna egy új Facebook-oldal elindítása. Bizonyára bokros teendőik miatt nem jutott idejük erre, ugyanis lakossági fórumokat tartottak akkortájt.

Azóta már azt sem.

A mostani helyzetről egy, a Betyársereg oldalán megjelent, 2018. november 23-i interjúból tudunk valamiféle képet alkotni. Az interjút Lantos János adta, régi ügyfél, aki eredetileg a Pax Hungarica Mozgalom (ezek hungaristák voltak, míg fel nem oszlottak) helyettes vezetője volt, később az Erő és Elszántság elnökségi tagja, most pedig a Mi Hazánkban vezető valamilyen szinten. Így néz ki egy mai magyar politikai karrier a szélsőjobboldalon.

Hát kérem, azt mondhatjuk a beszélgetés alapján, hogy hivatalosan a mozgalom sosem szűnt meg, csak éppen most az egész beolvadt a Mi Hazánkba. De szükség és igény esetén még elővehető külön csoportként is, szóval az az ember érzése, hogy ezt a nevet, a fokosos-pennás zászlóval együtt eltették szépen a sifonérba, hogy ha kell, elő lehessen venni.

Létezik még az Erő és Elszántság?

Hivatalosan igen, hiszen sosem szűnt meg.

A valóságban oly kevéssé, hogy az már szóra sem érdemes.

Az viszont tanulságos dolog, hogy ezeknek a szélsőjobboldali mozgalmaknak a vezetősége is, a tagsága is nagyjából ugyanabból a pár emberből áll, akik vándorolnak pártról mozgalomra, mozgalomról pártra, mint az ének szájról szájra.

Valami azt súgja, hogy nem lehet szó széles néptömegekről.

És ez önmagában véve elég jó hír.

A bomláspárt – Déli kávé Szele Tamással

A mai kávéhoz szintén egy magát ellenzékinek nevező pártot mutatunk be, de nem kínáljuk, sőt erősen javasoljuk, hogy aki látja, kerülje el. Nem tudni még, lesz-e valami a Mi Hazánkból, válik-e belőle cserebogár, de ha igen, hát ne feledjük, az említett lény egy igen nagy és undorító ízeltlábú. Más egyéb meg nem is nagyon lehet Toroczkai László pártjából.

A Mi Hazánk voltaképpen nem más, mint a Jobbik bomlásterméke

Kezdjük talán ott, amikor a magyar szélsőjobboldalt monopolizáló párt elkezdett cukisodni, a szalonképesség érdekében. A magyar Parlamentbe ugyanis be lehet jutni gárdisták hátán lovagolva, de bent maradni, politizálni, nagy horderejű döntések és komoly pénzek közelébe kerülni már más tészta. Az Európai Parlamentben pedig – ahol sokkal nagyobb pénzekről van szó, tehát fontosabb a jelenlét – bizony viselkedni kell, ráadásul Európában láttak már bőrfejűt, nem lehet beadni a képviselőtársaknak, hogy ez egy magyar specifikum és nálunk így néznek ki a demokraták.

Megjelentek tehát a vizslakölykös Vona-fotók, mindenféle gesztust tett a pártvezetőség a szelídülés érdekében, tavaly még boldog hanukát is kívántak, aminél szerencsétlenebb ötlet nem is juthatott volna annak a politikai erőnek az eszébe, amelyből egyrészt egy vezetőségi tagnak zsidó származása miatt kellett távoznia, másrészt a tagság jelentős része kizárólag azért lépett be, hogy kiélhesse antiszemita, cigányellenes vagy homofób ösztöneit valahol.

De kellett a cukisodás, kellett a pénz és a jelek arra mutatnak, hogy Simicska Lajos is egy szelídülő radikális jobboldali pártot kíván anyagilag támogatni, nem pogromlovagokat. Ami meg is mutatkozott a választási eredményeken: a régi tagok és szavazók többsége csalódott a Jobbikban és inkább a párttól sok szempontból (például menekültügy) jobbra álló kormányra adta a szavazatát, új szavazók meg nem érkeztek, a megcélozni kívánt csalódott és bizonytalan, korábban balközépre szavazó réteg pedig nem ült fel a nyálas fotóknak és a propagandának. Miután Simicska Lajos is úgy döntött, hogy kiszáll ebből a kártyapartiból, Vona Gábor és a pártvezetés valóban két szék között maradt, a pad alatt.

Lássuk, hogyan zajlott le a pártszakadás

2018. április 8-án a Jobbik választáson elért gyenge eredménye miatt Vona Gábor lemondott, ezért tisztújító kongresszust írtak ki. Ezt megelőzően módosították a párt alapszabályát, bevezetve az elnökhelyettesi tisztséget. Az elnöki pozícióra elsőként Toroczkai László jelezte indulási szándékát, amelyet az ügyvivő elnökség által jelölt Sneider Tamás elnöki pályázata követett. A tisztújító kongresszuson a Vona Gábor által támogatott Sneider Tamás (elnök) – Gyöngyösi Márton (elnökhelyettes) páros nyert. A kongresszusi küldöttek csaknem fele (46%-a) a Toroczkai László – Dúró Dóra párosra szavazott.

Toroczkai László bejelentette, hogy Mi Magunk néven platformot alakít. Az elnökség bejelentette hogy Toroczkai platformját nem fogadja el, és eljárást indítottak Toroczkai és Dúró Dóra ellen, amelynek vége az lett, hogy Dúró Dórát a frakcióból, Toroczkait pedig a pártból zárták ki. Utána Dúró Dóra és Novák Előd kilépett a pártból, így a Mi Magunk platform önálló mozgalom lett. Toroczkai kizárása és a Dúró Dóra elleni eljárás eredményeként sok Jobbik-tag és alapszervezet jelezte a kilépését a pártból, egy részük csatlakozott az új mozgalomhoz.

Toroczkai László 2018. június 14-én Facebook-bejegyzésben tudatta a nyilvánossággal, hogy a platformalakítás meghiúsulása miatt az új mozgalom Mi Hazánk Mozgalom néven zászlót bont 2018. június 23-án Ásotthalmon. 2018. augusztus 19-én honlapjukon közzétették a megbízott megyei elnökök névsorát. 2018. augusztus 20-án Budapesten, a Városligetben tartott ünnepi rendezvényükön kihirdették alapító nyilatkozatukat, majd másnap, 2018. augusztus 21-én Dúró Dóra elnökhelyettes bejelentette, hogy a Mi Hazánk Mozgalom politikai pártként történő bírósági nyilvántartásba vétele jogerősen megtörtént.

Lett egy pót-Jobbik

Akkor tehát azon kívül, hogy a Jobbik jelentősen veszített a súlyából – a kormány legnagyobb örömére – mi történt? Lett egy pót-Jobbik. A magyar szélsőjobb átrakta a támogatóinak egy részét egyik zsebéből a másikba. Azon felesleges is elmélkedni, voltaképpen hány szavazóról van szó, ugyanis ha számot mondanánk, abból botrány lenne – amennyiben eltérne a párt által közölt hivatalos adatoktól, azonban ha minden pártnak elhinnénk a számot, amit a támogatóinak mennyiségéről közöl, Magyarországnak minimum hatvanmillió lakosa kéne legyen. Szóval elég az hozzá, hogy vannak szélsőjobb szavazók, és ezek vagy a Jobbikra, vagy a kormánypártokra, vagy a Mi Hazánkra voksolnak.

Annyian, amennyien.

Lássuk, miben különbözik a Mi Hazánk az összes többi párttól?

Az alapító nyilatkozatukból sok minden nem derül ki, teljesen semmitmondó panelrengeteg, annyira nem tartalmaz konkrétumokat, hogy akár baloldali szervezet is írhatta volna – akkor lássuk legalább a céljaikat.

Egyetértenek a határkerítéssel, az országhatár megerősítésével.
Megreformálnák a szerzői jogi törvényeket, betiltanák az Artisjust, és a hasonló szervezeteket.
Magyarországot a középhatalmak sorából feljebb kívánják emelni erős iparosítással.
Korlátoznák a genderelmélet népszerűsítését az oktatási intézményekben.
Betiltanák a parkolási díjakat.
Visszaállítanák a halálbüntetést.
Visszaállítanák a sorkatonaságot.
Fel akarják állítani a korrupcióellenes ügyészséget.
Törvényben akarják betiltani a burka viselését.
Megemelnék a bankadót.
Bevezetnék a bérrabtartást (orosz kényszermunkatáborokban helyeznék el a rabok egy részét).

Hm, ezek egy része régi szélsőjobboldali, sőt, jobbikos ötlet (például a sorkatonaság vagy a halálbüntetés visszaállítása), más része a kormánytól érkezett (határkerítés, genderelmélet), sajátnak maximum a parkolási díjak megszüntetését találnám, ami osztatlanul népszerű is lesz, és az orosz kényszermunkatáborokat.

Tessék? Kényszermunkatáborok?

Vannak Oroszországban, azon a finom lelkű, mélyen kulturált, mégis férfias Nagy Földön kényszermunkatáborok? Hivatalosan még akkor sem voltak, mikor voltak, most aztán pláne nincsenek, még akkor sem, ha a jelek szerint vannak. Az felvet pár érdekes kérdést, hogy orosz részről kivel tárgyaltak az ügyről, mert az az illetékes, amelyik ilyen ígérvényt tesz egy alig pár hónapja létező, különben is Oroszhonból nézve külföldi pártocskának, vagy maga is nemsokára bevonulhat egy ilyen szabadtéri munkaterápiás intézetbe, mert belekontárkodott a külügyekbe, vagy – jogosítványa volt erre a nála is illetékesebbektől, mondjuk az FSZB-től. Különben ilyen rendszer a világon sehol sincs, ez maga a közjogi őrültség, jogállamban kivitelezhetetlen volna, minden állam a saját polgáraival foglalkozik, idegen állampolgárt csak akkor büntethet, ha a területén követ el bűncselekményt. Igaz, Magyarország és Oroszország tekintetében kissé komikus jogállamról beszélni.

Mint látjuk, a célok egyszerűek, akár a faék. Kisebbségellenes programpont még véletlenül sem található hivatalosan a párt honlapján, arra azért ügyeltek, de nyilvánvaló, hogy a cukisodó Jobbik csalódott tagjait és szimpatizánsait gyűjtik egybe, egy Jobbik 2.0-ba, ami visszatér a régi mozgalom agresszív és kirekesztő alapelveihez, legfeljebb még nem mondja ki ezt nyíltan.

Kinek jó ez, mármint a párt vezetésén kívül?

A kormánynak, amely így legyengíti a Jobbikot és nem fogja hagyni megerősödni a Mi Hazánkat, de lesz talonban egy vérebe, amivel fenyegetőzhet: ha nem leszünk jók, szabadjára engedi.

A párt tagságáról nincsenek megbízható adataink, akárhányan is lehetnek, mégsem hinném, hogy erős mozgalommal van dolgunk: ez valaminek a felmelegített, kicsit kozmás maradéka. Láttunk már induláskor magukat mindent elsöprőnek beállító szélsőjobboldali kezdeményezéseket, ilyen volt a Magyar Hajnal is, aztán valahogy hírüket sem hallani 2014 óta (és nem is nagyon hiányoznak senkinek).

Mi lesz a Mi Hazánk sorsa?

Lehet belőle legrosszabb (illetve, nekik legjobb) esetben parlamenti párt 2022-ben, már, ha lesznek választások, és ott körülbelül a mai Jobbik szerepét fogják betölteni, mint álellenzék, amely minden fontos ügyben a kormánnyal szavaz. Természetesen nem ingyen.

Lehet, hogy a szélsőjobb militáns elemei veszik át benne a hatalmat (ha ugyan még nem azok gyakorolják) és ez esetben mint Parlamenten kívüli szervezet, elvégezhetnek egy csomó olyan piszkos munkát, amiket az Országgyűlésben ülő pártok nem engedhetnek meg maguknak, terrorizálhatnak akár falvakat, közösségeket is.

Aztán az is lehet, hogy a bejutási küszöb alatt vagy annak a környékén vegetálva – ne feledjük, a közvélemény-kutatások szeptemberben egy százalék körülire mérték a népszerűségét, ennél sokan tudnak többet, sőt, jóval többet is – némi fű alatt juttatott kormánytámogatásból, guruló rubelkékből, miegymásból elvegetál megélhetési pártként, míg meg nem hal. Mármint, a vezetői megélnek majd belőle.

Egy biztos: nagy alakításra tőlük csak világcsoda esetén számíthatunk.

Fogunk még vizsgálódni a szélsőjobb háza táján: de a mai kávéhoz legyen elég ennyi.

Élő közvetítés – A rabszolgatörvény ellen tüntettek Budapesten

A szervezet tüntetés végén néhány száz tüntető betört a Kossuth térre, dulakodtak a rendőrökkel, többen a földre kerültek. A rendőrök egy idő után visszavonultak. Több száz tüntető az Országgyűlés épülete előtt skandálta, hogy „mocskos Fidesz”.

Az éhség menetéről ismert Komjáthy szólította fel a tömeget, hogy törjön be a Kossuth térre. A lökdösődésben azonban megsérült, végül szocialista politikusok kísérték le a térről. Az MSZP alelnöke térdsérüléssel került a baleseti intézetbe. Fél három körül a tömeg szétszéledt.

MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Szakszervezeti vezetők mondtak beszédeket

Székely Tamás, a Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnöke beszédében azt hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek nyújtanak igazi védelmet a dolgozóknak. „A mi kollégáink korán halnak meg, nem úgy mint a benzinkártyás, közpénzen élő politikus urak!” Székely Tamás felszólította a képviselőket, hogy ne szavazzák meg a törvényjavaslatot.

Mezei Tibor, a külügyminisztériumi dolgozók képviselője arról beszélt, hogy az állami szféra és a versenyszféra dolgozóinak össze kell fogniuk, mert csak így érhetnek el közös eredményt. Azt mondta még, hogy „Az államtitkárok kapnak 21 milliót, az alkalmazottak meg plusz tíz forintot.”

Eörs Nóra a Hallagatói Szakszervezet részéről arról beszélt, hogy fontos a diákok és a munkások szövetsége. Ez már a sokadik alkalom, hogy összegyűlik a tömeg, de mindeddig tehetetlenek voltak a tiltakozók, a hatalom nem hallotta meg a kritikát.

Dr. Szilágyi József, Liga Szakszervezetek társelnöke, az EVDSZ elnöke elmondta, tiltakoznak az ellen, hogy a munka világát a kormány érdemi szociális párbeszéd megkerülésével terjessze az Országgyűlés elé.

Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke arról beszélt, hogy Magyarországon „mi viseljük a legnagyobb terhet, közben pedig Európa legkisebb bérét kapjuk.” Felidézte: a kormány elvette a nyugdíjpénztárakat, a cafeteriát, most pedig még több munkára, rabszolgamunkára kötelezik a magyart. Ebből elég volt! – tette hozzá, és európai béreket követelt a magyar dolgozóknak.

A tüntetők előzőleg a Jászai Mari térről vonultak az Alkotmány utcába

A rabszolgatörvény ellen tüntetők a Jászai Mari térről az Alkotmány utcába vonultak, a szervezők szerint valamivel több mint tízezren voltak. A Magyar Szakszervezeti Szövetség molinóját vitték elől. Az Alkotmány utca Kossuth tér felőli végéhez vonultak, de nem mentek be a Kossuth térre. Tegnap ugyanis a rendőrség közölte, hogy lezárják a Kossuth teret a tüntetés alatt. Ezt azzal indokolták, hogy nemzetközileg védett személy – a lengyel parlament alsóházának elnöke – érkezik a parlamentbe.

A tüntetők a Szent István körúton vonultak. A DK-sok egy rövid időre elállták a 6-os villamos útját is, de a rendőrök és a demonstráció szervezői kérésére felhagytak ezzel.

Évi 250-ről 400 órára nőhet a ledolgozandó túlórák száma, fizetni meg csak három év után kell, ha szerdán elfogadja a parlament a törvénytervezetet. Több ellenzéki párt és szakszervezet is támogatja a tüntetést.

A Mérce élő közvetítése a tüntetésről:

Álságos és nagyon átlátszó, ahogy a kormányzat a rabszolgatörvény elleni tüntetést igyekszik megakadályozni – írta a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) a Facebook oldalán. A szervezők tudomásul vették a rendőrség döntését, a vonulás végállomása az Alkotmány utca Kossuth tér felőli vége lesz, a színpadot is ott állítják fel.

Kálmán Olga a Kossuth térről jelentkezett be élőben, ahol a szakszervezeti képviselőkkel beszélget. Elsőként a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnökét, Kordás Lászlót kérdezte a rabszolgatörvényről.

Kordás elmondta, felmérésük szerint a munkavállalók 83%-a nem kér a rabszolgatörvényből. Úgy véli, a béreket kellene emelni, nem a túlórákat: a kormány által emlegetett „önkéntes túlmunka” egy kamu.

Az MSZP azt tervezi, ha mégis átmegy a hatnapos munkahét, népszavazást kezdeményeznek ellene.

MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Ellenzéki politikusok is ott voltak a tüntetésen,

többen a Facebookon osztottak meg erről videókat. Az MSZP-ből Ujhelyi István EP-képviselő, Molnár Zsolt országgyűlési képviselő és Tóth Bertalan pártelnök jelentkezett sárga mellényben. Tóth Bertalan azt mondta: „Baloldali pártként, szociáldemokrata pártként kötelességünk itt lenni”. Szél Bernadett az LMP volt társelnöke pedig úgy fogalmazott, hogy „a magyar ember nem hülye, pontosan tudjuk, hogy mit akarnak tőlünk, szét akarnak minket dolgoztatni”. A tömegben feltűnt többek között Gyurcsány Ferenc, Hiller István, Molnár Gyula, Kunhalmi Ágnes, Karácsony Gergely és Mesterházy Attila is. Az LMP, a Momentum és a Jobbik is részt vesz a tüntetésen.

A mentősök is tüntetnek, mert már most is sokat dolgoznak, a munkaerőhiányt pedig nem lehet a munkaidőkeret kitolásával megoldani, ráadásul a fizetésük is alacsony. A mentődolgozók másodállásban is dolgoznak, a túlórák emelésével ezeket a munkákat és az ezzel járó fizetést fogják elveszíteni.

A Város Mindenkié mozgalom és a Hallgatói Szakszervezet is szolidaritását fejezte ki. A tüntetésen megjelenő diákok arról beszéltek, hogy szabad egyetemet tartanak.

Már tegnap elkezdődtek a tüntetések a rabszolgatörvény ellen, a veszprémi vasasok tiltakoztak figyelmeztető útlezárással. Ma nem csak a fővárosban tiltakoznak a dolgozókat kizsigerelő törvénymódosítás ellen, Debrecenben is demonstrációt tartanak. A jövő héten Pécsen és Győrben is félpályás útlezárások várhatók.

Országos sztrájk kellene

Az Audi Hungária Független Szakszervezetének egyik képviselője elmondta, már most minden szombaton dolgoznak, úgy játszanak a munkáltatók a munkaidőkerettel, hogy már nincs hétvégéje az embereknek. Ha elfogadják a törvényt, szerinte országos sztrájkba kellene kezdeni.

A parlament szerdán szavaz a rabszolgatörvényről, a fideszes többség nyilván elfogadja majd.

Egyik egyház, másik nem

A politika mai hatalmi vámszedői és szerencselovagjai fenntartják maguknak azt az abszurd jogot, hogy ők mondják meg, mi egyház és mi nem. A vallási tevékenység ismérveinek létén, vagy nem létén vitatkoznak azok, akik a keresztény erkölcsre való hivatkozással döntenek az egyházként való bejegyzésről, ezzel támogatva, vagy megfosztva szociális, karitatív intézményeket az állami támogatástól.

Így lett a Szent Margit Anglikán Episzkopális Egyház bejegyzett, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség meg nem. Pedig annak oktatási intézményeiben, idősek otthonaiban és hajléktalan szállóin, könyvesházában és karitatív egyesületében, de még üdülőjében is a hitélet ott van, egyházközségeiről nem is beszélve. A vallási tevékenység tehát egyértelmű.

Bezzeg az említett Szent Margit Anglikán Episzkopális Egyház már messze nem rendelkezik ilyen mutatókkal, vallási tevékenységéről pedig annyit csak, amennyit Márfi Gyula érsek említett egy levelében: „Anglikán egyházból egyet ismerünk, ez Szent Margit Anglikán / Episzkopális Egyház néven található a régi jegyzékben. Nevéből ítélve a katolikusbarát High Church irányzathoz tartozik. Lelkészük Dunakeszin lakik, ahol semmiféle anglikán közösség nincs. A tiszteletes úr elsősorban a budapesti Angol Nagykövetség alkalmazottait pasztorálja.” Ez legalább korrekt közlés a levélben, ha a többi már messze nem is az. Az Episzkopális mégis bejegyzésre került, a Testvérközösség meg nem.

A Magyarországi Lectorium Rosicrucianum Egyesület egyházként történő elismeréséről is tárgyalt a nagyérdemű ház. Tartok tőle, hogy hitéleti mutatókban az említett anglikánokkal egy szinten állnak a rózsakeresztesek is, és az anglikánokkal együtt bizonyítják a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséggel szembeni politikai előítéletességet. Vérforraló ez mindenféleképpen! Skandalum azért, mert az utóbbi nem csak nevében hordozza magyarságát a másik kettővel szemben, de hitéletének gyakorlata is bizonyítottabban hazafiasabb a másik kettőnél.

A parlamenti többség politikai döntést hoz

Ha már az MTA elnöke korábban leszögezte, a vallási tevékenység vizsgálatával kapcsolatban, hogy „meggyőződésem szerint tudománytalanul járnék el, és félrevezetném az Országgyűlést, ha egy, az adott fogalmi keretek között tudományos megalapozottsággal és hitelességgel meg nem ítélhető kérdésben iránymutató tudományos állásfoglalást adnék” – akkor azt hiszem világos, hogy a kétharmados fölény birtokában a parlamenti többség politikai döntést hoz, amikor megmondja mi egyház és mi nem!

Saját törvényét szegi meg az Országgyűlés, amikor nem hajlandó dönteni a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség jogállásáról – így döntött az Alkotmánybíróság, erről október 5-én beszámolt a hvg.hu.

A hatalom szeretete győzött a szeretet hatalma felett!

Egyedülálló mutatvány a világban! Bohóckodás a keresztényi tanítással! Szégyenteljes farizeus magatartás ez! Pártérdekeiknek megfelelően, hatalomban való maradásuk szempontjainak mindenáron való figyelembevételével döntenek arról, amihez semmi közük sincsen!

Sanyargatnak bennünket, pedig mi csak szolgálni szeretnénk – hangsúlyozta Iványi. A hatalomnak hálásnak kellene lennie, amiért valaki őszintén elmondja a véleményét. Mást nem is tehetünk – jegyezte meg. A Bibliában nincs benne, hogyan lehet elvtelen kompromisszumokat kötni, és arra sem kapunk bátorítást, hogy megalkuvók legyünk. Az egyház nem hagyományőrző klub, kötelessége reagálni a napjainkban tapasztalható jelenségekre. Ha nem beszélhetünk szabadon arról, hogy a társadalomban és a közéletben hol sérülnek a bibliai tanítások, akkor – állapította meg Iványi Gábor – elveszítjük egyházi jellegünket!

Lehetett volna más – Déli kávé Szele Tamással

A mai kávézás alkalmával folytatjuk a nem kormányoldali pártokat és mozgalmakat bemutató sorozatot, annak minden nyűgével s nyilaival, ugyanis paradox helyzetben van a krónikás: rosszat írni nem akarna, jót nem nagyon tud, mert nincs mit, de udvariasságból elhallgatni a tényeket szintén nem érdemes. Mai alanyunk ugyanis a Lehet Más a Politika lesz.

Hát bizony, lehetett volna más is, ígéretes volt a kezdés, szomorkásabb a folytatás. Ugyanis arra, amit az LMP ígért, voltaképpen nagyon nagy igény lenne Magyarországon: alapítónyilatkozatuk szerint a liberális, balközép és közösségelvű konzervatív politikai hagyományokból is építkező, de önmagában koherens, ökológiai és radikális demokrata politikai irányvonalat követtek volna. A legfontosabb kérdéseknek a részvételi és képviseleti demokrácia minőségét, a társadalmi igazságosságot, valamint a környezetvédelem és az ökológiai fenntarthatóság kérdéseit tekintették annak idején, alapításkor.

Van ebben minden, mint a búcsúban: kicsit sok a dísz ezen a karácsonyfán, meg is roskadt alatta, amint teltek-múltak az évek. Bizony égető szükség lenne, hogy mást ne mondjak, egy valódi környezetvédő pártra minálunk, ugyanis a meglévők általában bevallottan vagy hallgatólagosan, de valamelyik nagyobb párt környezetvédő tagozatai, és nem titkolhatjuk azt sem, hogy volt időszak, mikor a magyarországi környezetvédő mozgalmak egy része kifejezetten a szélsőjobbal kacérkodott, annak ellenére, hogy ez a gondolkodásmód a világ összes többi részén vagy középen áll, vagy enyhén balra húz.

Csodálatos lett volna, ha sikerül hidat verni a liberális, a balközép és a konzervatív oldalak közé

Az is csodálatos lett volna, ha sikerül hidat verni a liberális, a balközép és a konzervatív oldalak közé, a közös értékekből építkezve – itt álljunk meg egy szóra, a „liberális” csak egy magyar specifikum miatt lett balközép besorolású a honi közgondolkodásban, a kényszer szülte 1994-es MSZP-SZDSZ koalíció folytán, a világ többi részein a liberális nem okvetlenül jelent baloldalit. Egy ilyen, gyűjtőpárt jellegű mozgalom talán helyére tudta volna tenni a fogalmakat is, a politikai irányzatok egymáshoz való viszonyát is.

De nem tette, kérem, nem tette.

A fontos merény kifordult medribül s elveszté tett nevét.

Hogy miért is? Annak ezer oka van, mondta a plébános, mikor a váci püspök megkérdezte, miért nincs déli harangszó a faluban, de a legelső ok mégis az, hogy nincs harang.

Az LMP esetében nem egy, hanem több fő ok is akadt. Az első, hogy nagyon eltérő gondolkodású és nagyon erős egyéniségek alkották már a legelejétől a vezetését – csodacsapat, mondhatnánk, csak éppen a verhetetlen tizenegyben sem volt mindenki középcsatár, itt meg mindenki gólkirálynak született… És hát az erős egyéniségek markáns véleményei erősen széttartóak voltak.

Rosszkor jutottak az Országgyűlésbe

A másik gond az lehetett, hogy nagyon rosszkor jutottak ők az Országgyűlésbe, a Fidesz-KDNP 2010-es, elsöprő, kétharmados győzelme után. Talán, ha nincs a kormánynak ekkora többsége, ha hiányzott volna elég képviselő a kétharmadhoz, az LMP politikai súlya, jelentősége is nagyobb lehetett volna – így azonban nem tudtak reális befolyást gyakorolni az események menetére.

Nem segített nekik a rengeteg kilépés, leszakadás sem. A magyar társadalom a Fidesz 2010-ben elért túlhatalmára egy darabig nem volt képes reagálni, aztán azonban gyorsan alakultak az ellenzéki mozgalmak, gyorsan értek el látványos sikereket és szintén gyorsan hunyt is ki a ragyogásuk. A legelső ilyen talán a Milla volt, akik 2012. március 15-én már jelentékeny politikai erőt képviselve, több tízezres ellenzéki tüntetést szerveztek. A Milla csoport és a Bajnai Gordon, korábbi miniszterelnök vezette Haza és Haladás Egyesület, valamint a Magyar Szolidaritás Mozgalom szövetségeként jött létre aztán az Együtt 2014, a megalakulás hírét ünnepélyes keretek közt, a 2012. október 23-i tüntetésen jelentették be, amit a Milla szervezett, és ahol Tamás Gáspár Miklós is felszólalt

Jött a pártszakadás

Azonban megalakulását követően, még 2012 októberében az Együtt 2014 csatlakozásra hívta fel az LMP-t, és ez megosztotta a párt tagságát, illetve – először – a vezetőségét. Az LMP novemberi kongresszusának két irány közül kellett döntenie: az egyik – Schiffer András által is támogatott – javaslat kizárta volna a csatlakozást, bizonyos feltételek teljesülése esetén megengedve a tárgyalást más kérdésekben; a másik szerint – mely mögött mások mellett a frakcióvezetés: Jávor Benedek, Karácsony Gergely és Szabó Tímea állt – az LMP megkezdhette volna a tárgyalásokat, egy későbbi időpontra tolva a döntést a tényleges csatlakozásról. Hosszas kongresszusi vita után a küldöttek többsége az első irány mellett állt ki, kizárva az Együtt 2014-hez való csatlakozást. A döntést követően Jávor Benedek frakcióvezető és Karácsony Gergely frakcióvezető-helyettes lemondott tisztségéről. A stratégiai tárgyalás hívei létrehozták a Párbeszéd Magyarországért Platformot és kiléptek. Ezt a lépést a párt tagságának körülbelül tíz-húsz százaléka bánta.

És sok, nagyon sok leszakadás volt még a párt történetében.

2014-ben az LMP már csak öt helyet tudott szerezni az Országgyűlésben, így a párt jelentősége tovább csökkent, 2018-ban nyolc képviselőjük jutott be, de mivel a vezetőségük állandóan változik, képtelenség megmondani még azt is, hogy pillanatnyilag milyen vezérelveket képviselnek.

Meg merném kockáztatni, hogy az LMP jelenlegi súlyánál nagyobb erőt képviselnek még azok is, akik az idők folyamán kiléptek a pártból – és ez impozáns lista lenne, ha összeállítanánk.

A párt egyik alapvető hibája az volt, amit az összes többi is elkövet:

azzal ugyanis, hogy elfogadják a mandátumot ebben a Parlamentben egyben elfogadják annak törvényességét is, belemennek abba a játékba, ami arról szól, hogy ez egy demokratikus állam, megfelelő és működő intézményrendszerrel. Mely intézményrendszer azonban nem működik, vagy legalábbis semmiképpen sem úgy, ahogy kéne – hiába volt minden nagy leleplezés, minden akció, hiába Szél Bernadett álruhás beszivárgása a rokkantnyugdíjasok jogfosztása idején. Működő intézmények híján, ha nyilvánosságra kerülnek a botrányos tények, mindenki elhűl, majd – és nem történik semmi. Nem indul vizsgálat, ha mégis indul, semmit sem talál, ha talál, azt nem tekinti fontosnak, és minden botrány elsikkad.

Sőt: minden leleplezés emeli a közönség ingerküszöbét, a heti botrányok viharában szinte már észre sem veszünk olyan vérlázító dolgokat, amik miatt tíz éve a fél ország az utcán lett volna. Így aztán hiába minden leleplezés, oknyomozás, jó szándék.

Lehetne most írni még sokat botrányokról, kilépésekről, vitákról és frakciózásokról az LMP kapcsán, lehetne firtatni a párt ilyen vagy amolyan szimpátiáit, de sok értelme nem volna.

Az LMP úgy indult, hogy azt mondta: lehet más a politika.

Egy másik országban lehetett is volna – itt nem.

Hosszú ideig még tényezői lesznek bizonyos szempontból a magyar belpolitikának, de valószínűleg sosem lesznek meghatározói.

És a mostani állapotokat tekintve ez talán nem is baj.

„Lehetett volna, mégsem az lett” – énekelné az Illés.

Egy barátságos reggel Orbánnak

Ismét kellemetlen kérdések nélkül abszolválhatta szózatát az állami rádióban Orbán Viktor. Elmondhatta, hogy ütésálló a gazdaság, de nem szabad hátradőlni, és hogy vérfrissítés kell az Európai Parlamentben.

Ütésálló a magyar gazdaság, mondta Orbán Viktor az állami rádióban péntek reggel, szemben a 2010-es „legyengült állapottal”. A magyar ember „tehetséges fajta”, ennek is köszönhető, hogy a befektetők azt látják, a munkásokra lehet alapozni, mert ezek szeretnek dolgozni és jó ötleteik vannak. A „rabszolgatörvényről” és az emiatti nagy szabásúnak látszó tiltakozásról, valamint ennek elsöprő elutasításáról nem beszélt a miniszterelnök, és erről kérdést se kapott a készséges riportertől.

De ezzel együtt se szabad most hátradőlni – mondta Orbán saját magának is adresszálva. Arról is beszélt, hogy

őt sose érdekelte, hogyan zárkózhatunk fel más országokhoz,

„engem a többiek nem érdekelnek, a magyarok önmagukban érezzék magukat sikeresnek”. Szerinte nem érdemes a külföldiek elvárásaihoz mérni a célokat. Ez azért érdekes, mert az elmúlt hónapokban számtalanszor beszélt arról, hogy 2030-ra az EU legjobb öt tagállama között lesz az ország.

Külön fejezetet szentelt az egészségügyi béremelésnek, amelynek középpontjában az ápolók lesznek, mert szakértők megkérdezése után arra jutottak, hogy ez a legkritikusabb pont. Vakarták a fejüket Varga Mihály pénzügyminiszterrel, aki képes lesz megteremteni a négy évre szóló 70 százalékos emelési program fedezetét – mondta Orbán.

Egyik demokrácia se tökéletes – válaszolta arra, hogy az Európai Parlament liberális frakciójának vezetője, Guy Verhofstadt személyét támadó plakátos kisbuszról a brüsszeli rendőrök leszereltették a posztert.

A nyugat-európai demokrácia elkényelmesedett, ezzel szemben ő minden reggel úgy kel fel, hogy

„derékon vágják”,

mindenért állandóan kritizálják. Ezért aztán vérfrissítésre van szükség az Európai Parlamentben – jelentette ki. „Látom rajtuk a ciklus végi fáradtság jeleit”, de a májusi EP-választás után lesznek új képviselők, és „javulni fog a demokrácia minősége” a magyar kormányfő szerint.

Arról ugyancsak nem érdeklődött a másik mikrofonnál ülő, hogy a kormánypárti gigaméretű médiaholding óriási vitát vált ki világszerte.

Pártvonalon kívül – Déli kávé Szele Tamással

A ma déli kávénk mellé megint egy kis pártpolitikát szervírozunk: ha meg tetszik figyelni, úgy fogyasztjuk a magyar nem kormánypárti mozgalmakat, mint a pizzát szokás, kívülről befelé, esetleg néha le-lecsapva egy izgalmasabb falatra. Hát, most a pizza keményre sült héja következik, de azt is meg kell enni: a kamupártok.

Kezdjük rögtön azzal, hogy a magyar kampányfinanszírozási törvényt annak idején, a rendszerváltás garabonciás napjaiban vagy finom lelkű idealisták, vagy dörzsölt brigantik fogalmazták, sőt, valószínűleg mindkét állítás igaz: ugyanis nagyon komoly lehetőséget nyújt minden, a politika színpadán frissen megjelenő, feltörekvő egyénnek és mozgalomnak. Még a mostani, 2013. évi LXXXVII. törvény szerint is:

„1. §. Az országgyűlési képviselők általános és időközi választásán minden egyéni választókerületi képviselőjelölt (a továbbiakban: jelölt) egymillió forint összegű, a központi költségvetésből juttatott támogatásra jogosult.

3. §. Az országgyűlési képviselők általános választásán minden pártlistát állító párt a központi költségvetésből az 5. § szerinti összeg
a) 15%-ával megegyező összegű támogatásra jogosult, ha legalább huszonhét,
b) 30%-ával megegyező összegű támogatásra jogosult, ha legalább ötvennégy,
c) 45%-ával megegyező összegű támogatásra jogosult, ha legalább nyolcvan,
d) 60%-ával megegyező összegű támogatásra jogosult, ha minden
egyéni választókerületben jelöltet állított.”

Nem nagy összeg ez, ha belegondolunk egy hagyományos választási kampány költségeibe, de nem is kicsi, ügyes pártok több száz milliót is összeszedhetnek, bár el kell számolni a kiadásokkal, azonban ez Magyarországon – ahol köznyelvi elem a „lepapírozzuk” és a „megoldjuk okosban” kifejezés – igazán nem jelenthet gondot. Tény viszont, hogy a szabályellenes finanszírozás esetén – így járt a Jobbik idén – bizony be kell fizetni az államkincstárba a fű alatt kapott pénzt is, ami komoly anyagi érvágást jelenthet.

Azt sem árt tudni, hogy a törvény szerint az országos listák után járó kampánytámogatást akkor kell visszafizetnie egy pártnak, ha a listára kapott szavazatok aránya 1 százalék alatt marad, ami reális eleme a törvénynek, hiszen ha egy mozgalom minimálisan sem képes teljesíteni, akkor tényleg nincs keresnivalója a közéletben, hiszen olyan kevés embert képvisel, és ha pénzt vett fel, adja is meg.

Az álpárt nagyon nagy üzlet is tud lenni

No, ezzel szokott baj lenni. A magyar pártpolitikusok – mármint az elismert pártok politikusai – szerint a kamupártokat kizárólag az ármány hozza létre, a célból, hogy tőlük szavazatokat vonjanak el (mondjuk egymásról is ugyanezt állítják), de azért ne feledjük, hogy az álpárt nagyon nagy üzlet is tud lenni. Nem akkora, mint egy kaszinó, akkora sem, mint egy Nemzeti Dohánybolt, de nincs is vele annyi munka. Lássuk most az idei választásokon egy százalék alatt teljesítő pártok és tartozásaik listáját, mert Jupiterre, tanulságos olvasmány!

MAGYARORSZÁGI CIGÁNYPÁRT – 154 167 773 forint tartozás
SZEGÉNY EMBEREK MAGYARORSZÁGÉRT PÁRT – 154 167 773 forint tartozás
TENNI AKARÁS MOZGALOM – 154 114 962 forint tartozás
KELL AZ ÖSSZEFOGÁS PÁRT – 154 167 773 forint tartozás
SPORTOS ÉS EGÉSZSÉGES MAGYARORSZÁGÉRT PÁRT – 154 160 229 forint tartozás
IRÁNYTŰ PÁRT – 154 160 229 forint tartozás
EURÓPAI ROMA KERESZTÉNYEK JOBBLÉTÉÉRT DEMOKRATIKUS PÁRT – 154 160 229 forint tartozás
NET PÁRT – 154 107 418 forint tartozás
REND ÉS ELSZÁMOLTATÁS PÁRT – 154 107 418 forint tartozás
MAGYARORSZÁGON ÉLŐ DOLGOZÓ ÉS TANULÓ EMBEREK PÁRTJA – 154 114 962 forint tartozás
CSALÁDOK PÁRTJA – 154 107 418 forint tartozás
KÖZÖS NEVEZŐ 2018 – 154 152 684 forint tartozás
ÖSSZEFOGÁS PÁRT – 308 214 836 forint tartozás

Azt én tudom, hogy a Cégbíróságon nem épp stiliszták dolgoznak, de egyiknél-másiknál azt csodálom, hogyan lehetett őket egyáltalán bejegyezni? Mire gondolhatott például a Sportos és Egészséges Magyarországért Párt alapítója, miféle politikai szándék vezette? Mi történt volna, ha tévedésből bejutnak a Parlamentbe vagy ne adja az Isten, győznek? Alaptörvénybe emelik a szögletet és a középkezdést?

És a NET Párt mihez kezdett volna? Garantálja a sávszélessséget?

A pénz eltűnt

Nyilván nem politikai, hanem pénzcsinálási szándékok vezették ezeket az ambiciózus hölgyeket és urakat, akik néha komoly hálózatokat is építettek a pártjaikból: ilyen volt a Magyarországon Élő Dolgozó és Tanuló Emberek Pártja. Ami egy ferencvárosi kerékpárgumi-üzletbe volt bejegyezve. Ők a Családok Pártjával működtek együtt, mondhatni koalícióban, mely egy kisboltban működött az iratok szerint, majd a szép közreműködésbe belépett harmadiknak az Összefogás Párt is, így aztán együtt több, mint hatszáz milliót markolhattak fel – a botrány akkor tört ki, mikor kiderült, hogy nem pártcsaládról, hanem teljesen valódi családról van szó, a család különböző tagjai nevén futottak a különböző mozgalmak.

Nyomukat ősi magyar hagyományaink szerint bottal ütik az illetékesek.

Hát igen, ugyanis nem csak egyéni jelöltek után jár a támogatás: ha a párt országos listát is tudott állítani, akkor a jelöltek számának függvényében akár további 597 millió forintot is felvehet. És fel is vesz, mint a mellékelt ábrák mutatják.

Azt tetszenek mondani, ez világbotrány? Az bizony, de valamiért hagyjuk.

Illetve, nem szimplán valamiért. A törvényt csak a kormányzó kétharmad tudná megváltoztatni, ám ők nem akarják, ugyanis részben igaz, hogy a kis pártok megosztják a szavazatokat, de az is igaz, hogy a kamupártok nem: azokra ugyan nem szavaz senki. Viszont, tekintve, hogy idén is huszonhárom párt indult az országgyűlési választásokon, és ezek közül tizenhárom, azaz jóval több, mint a felük volt kamupárt, elmondhatjuk, hogy a kamupártok egyrészt a kampánytámogatási törvény melléktermékei, másrészt, hogy igazi nagy kárt mégis inkább az államkincstárban tesznek.

Azt se feledjük, hogy a kamupárt elvben mindig ellenzéki – de csak annyiban, hogy nem tagja a kormánykoalíciónak.

Nem úgy működnek, ahogy azt nekik kitalálták, nem szívják el a szavazókat a többi politikai mozgalomtól, hiszen szinte csak tévedésből voksolnak rájuk a választók – különben nem kéne visszafizessék a felvett dotációkat. Illetve, ördögöt fognak azok visszafizetni, ahhoz előbb kézre kéne keríteni a felelősöket, de erre még szándék sem nagyon mutatkozik.

Épp ezért nem is jósolhatunk nagy jövőt nekik: olyan ez az üzletág, mint az olajszőkítés volt, egy ideig virágzott, ontotta a pénzt, aztán nem is annyira a rendőrségi fellépés, mint inkább a jogi környezet megváltozása miatt elmúltak a szép napok és az olajszőkítők áttértek más, hasonlóan jövedelmező bizniszre.

A kampányfinanszírozási törvény szigorítása nehézzé tenné valódi új pártok megjelenését is

Viszont, ha szigorítanák a kampányfinanszírozási törvényt – amit, esküszöm bármire, egy emberként szavaz majd meg az ellenzék is! – azzal lehetetlenné vagy végletesen nehézzé tennék a valódi új pártok megjelenését is, de hát a magyar pártélet olyan, mint egy úri kaszinó, amibe csak ritkán van felvétel és akkor is komoly ajánlókat kell hozni a jelentkezéskor. Azt senki se gondolja komolyan, hogy az Országgyűlésben bármelyik erő örülne a konkurencia megjelenésének: legfeljebb tudomásul veszik, mint az a Jobbikkal történt, vagy el sem hiszik, ahogy majd a Kétfarkúakkal fog történni, akik nézetem szerint a következő ciklusban nem is egy képviselőt adnak majd.

Már persze, ha egyáltalán lesznek választások.

Hát itt tartunk most, hölgyeim és uraim: ez volt a kamupártok tündöklésének és bukásának kora.

A fideszesek se támogatják a rabszolgatörvényt

A végszavazás előtt álló „rabszolgatörvény” kormányzati magyarázata saját hívei körében se „ment át”, 83 százalék ellenzi a jelentős túlórakeret-növelést. A Policy Agenda felmérése szerint a válaszolók harmada komoly veszteséget lát a Fidesz számára az ügyben.

A válaszadók alig 9 százaléka helyesli az úgynevezett rabszolgatörvény bevezetését – derül ki a Policy Agenda (PA) napokban készített felméréséből.

A közvéleményben a jelek szerint meglehetősen nagy hullámokat vető törvényjavaslatról rövidesen szavaz a parlament, szombaton szakszervezeti szervezésű tiltakozás lesz a fővárosban. Ahogyan arról mi is írtunk, a munkaerőhiányt akarják – elsősorban a nagy, főleg pedig a külföldi, német tulajdonú cégek javára – úgy megoldani, hogy kollektív szerződés, illetve az üzemi tanács hozzájárulása alapján 250-ről 400 órára emelik az éves túlóra-keretet.

Ennek elszámolását azonban 3 évre tolnák ki a mostani egy helyett. Mivel ennek alakulását a dolgozók nehezen tudják maguk követni, ez önmagában is lehetőséget teremtene a jövedelem csökkentésére. Emellett azonban mód nyílna a beosztás menet közbeni „önkéntes” módosítgatására, ami alapján a cégek mentesülnének a túlóra-pótlék kifizetése alól.

Vagyis a hatnapos munkahét de facto visszahozása mellett a fizetések is visszaeshetnek a törvénnyel.

A PA gyorsfelmérése szerint ezt a megkérdezettek több, mint négyötöde (83 százaléka) elutasítja. A válaszolók 51 százaléka szerint ez veszteséget okozhat a Fidesz megítélésére, 30 százalék szerint jelentős arányban. Érdekes módon azonban 20 százalék szerint jelentős, 11 percent szerint kisebb nyereséget eredményzene a Fidesz számára a megszorítás. A szakszervezeti tiltakozás viszont ugyancsak elsöprő, 81 százalékos támogatást élvez.

Zsolnay játszmák 3. rész – Csak a nászúton derült ki, hogy kicsit sem volt szűz a menyasszony

2013 elején Bachar Najarival a Zsolnay hungarikum sokadszor indul el a megdicsőülés felé. Vállalásban és tervekben nem volt hiány, a papír el is bírta, a Pécsi Önkormányzat meg hinni is akarta, talán mert az igazgatóságba Najari átengedte a többségi részvételt az Önkormányzat delegáltjainak, sőt a kisrészvényesek közül is beválasztottak egy személyt. Az áldott állapotot hamar felváltotta az áldatlan. Azóta mindenkiről – több felvonásban – lehúzták a keresztvizet.

 

A Zsolnay Manufaktúra 74,5%-os részvénycsomagjáért vívott ádáz küzdelemből, egy pályázó közül a győztes pályázatban az ajánlattevő Bachar Najari részletesen ismertette befektetői elképzeléseit:

  • Mindenekelőtt Svájcban, Magyarországon ezen belül is elsősorban Budapesten, majd a nemzetközi piacokon belül a Távol-Keleten kívánja a porcelán és kerámiatermékek értékesítését folytatni. A fenti értékesítési célországok egyúttal sorrendiséget is jelentenek, s első fázisban nem tervezi lerakatok, kereskedelmi központok kiépítését az adott célországokban, hanem nemzetközi üzleti kapcsolatai révén elsősorban nagykereskedőket kíván az értékesítéssel megbízni, akik professzionális szakmai és infrastrukturális háttérrel rendelkeznek.
  • Az értékesítés egyik elemét a luxus-szállodákon keresztül történő eladás jelenti, ahol egy-egy szállodában mintabolt kialakítása is szerepel a tervek között és ezáltal ez a speciális, nemzeti kulturális örökség részét képező, igazi hungarikumnak minősülő Zsolnay-termékek méltó helyükre kerülnek.
  • A Zsolnay-termékek termelése és értékesítése fokozásának a vállalat fejlesztésének alapvető pillére és katalizátora az a marketing tevékenység, amely egy komoly, felépített, összehangolt nemzetközi PR- és marketing-kampány keretében valósul meg.
  • Feltétlen gyors műszaki állapotjavításra és a termelési szerkezet átalakítására van szükség, a jelenlegi gépek és berendezések részben cserére, felújításra szorulnak és fokozatosan meg kell oldani, hogy a jelenlegi helyükről áttelepítésre kerüljön a termelés egy kisebb, költségkímélőbb működési területre.
  • Csoportos létszámleépítésben nem gondolkodnak, ugyanakkor feltétlenül szükséges a menedzsment létszámának csökkentése, míg a termelési ágazatban dolgozók átcsoportosítása várható a gyáron belül, de ezt az eredményes pályázat lezártát követően a termelés megkezdésekor fogják felmérni.
  • Fontos program beruházások között elsődleges a gépparkban megújítása. Ettől a selejtek mértékének jelentős leszorítását és a termelési, gyártási költségek csökkenését várják. A fejlesztésekhez, a működési költségek biztosításához a pénzügyi források rendelkezésre állnak, ugyanakkor mind magyarországi, mind svájci, mind pedig uniós pályázatokban is gondolkodnak és az ezzel kapcsolatos előkészületeket szakemberek útján megtették, ezen források elérése mind szakmai, mind pedig a pályázati cél szempontjából valószínűsíthető.
  • A működés azonnali finanszírozásának forrásai fennállnak és a vételáron felül a tőkejuttatás összege is szükség szerint a gyár működésének költségeihez, finanszírozásához igazítható. A pénzügyi források között a hitelfelvétellel nem számolnak, önerőből, illetve a nyereség „visszaforgatásából” kívánják a pénzügyi forrásoldalt biztosítani.

Olyan szépen indult

Najari feltűnését követő első, 2013 márciusi közgyűlésen még szent volt a béke a felek között. Pécs városának képviseletében Páva Zsolt pénzügyi kabinetjének egyik jogásza üdvözölte ünnepélyesen az egybegyűlteket, köztük egy másik akkori helyi potentátot, a Pécsi Vagyonkezelő (akkor még: Pécs Holding) Zrt. vezérigazgatóját, Barna Bélát is.

Najari nem jelent meg személyesen, de a képviseletében eljáró Kardos Éva nagylelkűen megnyugtatta az aggódó kisrészvényeseket: továbbítani fogja azt a kérést, hogy az éves üzleti terv elfogadásának joga kerüljön vissza az igazgatóság helyett a közgyűléshez – ez tudtunkkal azóta sem történt meg.

A kisrészvényesek ugyanakkor elégedettek is voltak, mert Kassai Pál személyében végre közülük való is került az igazgatóságba. Az önkormányzat is boldog lehetett, mert az öttagú igazgatóságba, ahova két főt eleve Pécs delegált, Kassai mellett a vagyonkezelős Barna Bélát is Bachar Najari jelölte.

Íme – mondhatták a városházán – a Zsolnay együgyű új befektetője a többségi tulajdona dacára magától odaadja nekik az igazgatótanácsi többséget, ahova a saját emberei közül csak a feleségét ülteti be; attól kezdve minden úgy lesz, ahogy ők akarják.

A foga fehére

Aztán Kassai rövidesen kikerült az igazgatóságból – ő egyébként ugyanaz a személy, aki az idei közgyűlésen egykori igazgatósági társa, Cséplő szemére olvasta próbára bocsátását. A Pécsi Vagyonkezelő Zrt. akkori vezérigazgatóját, Barna Bélát is visszahívták a Zsolnayból 2013 nyarán.

Barna eseténél jó felidézni: Bachar Najari jogi képviselője azt panaszolta a sajtóban, hogy ügyfele „korábban azzal is ki akarta mutatni a városvezetés iránti jószándékát, hogy az önkormányzat egyik cégének vezetőjét delegálta 2013 tavaszán a Zsolnay igazgatóságába”. Akiről azonban kiderült, hogy adóelmaradás miatt el van tiltva a cégvezetéstől, és ezért még annak az évnek a nyarán vissza kellett hívni.

„Najari külföldi nyaralása közben értesült erről – ekkor lett nyilvánvaló számára az is, hogy egyrészt az ellenfeleinek házon belül is vannak emberei, másrészt hogy a város olyan embert ajánlott neki, aki miatt a hatóság leállíthatta volna a gyár működését” – szól a szóban forgó újságcikk.

Noha Barna zsolnays szerepvállalására pontosan illik a leírás, a történetben hibádzik valami, a férfi az eset után ugyanis még évekig gondok nélkül irányíthatta a pécsi vagyonkezelőt: onnan 2016-ban távozott, bár ennek a pontos háttere nem ismert.

A könyvelő halála

Ettől kezdve lavinaszerűen pörögtek az események. Előbb némi késéssel ugyan, de befizettek 200 millió forintot a vállalt 500 milliós tőkejuttatás részeként, míg a további 300 milliót egy hajmáskéri telek apportjával kívánták egalizálni. Be is mutatták a szakértői véleményt mely 304 millió forintban meghatározta meg a telek értékét.

Mit tesz isten egészen véletlenül ennek a teleknek helyrajzi száma szomszédos Bartáék szintén hajmáskéri telkével, melyet az általuk igényelt hitelfelvétel biztosítékául kínáltak korábban. Az egybeesés oka közel sem a véletlen műve, hiszen Bartáék vitték magukkal először a tulajdonosokhoz tárgyalni. Információink szerint akár 30 milliót is fizethetett érte, s ha igaz a mendemonda azt sem készpénzben…

Sajátos fénytörésbe helyezi a kétes ingatlanapportot, hogy amikor annak befogadásáról 2014. január végén a Zsolnaynál döntöttek, a vállalat igazgatóságában ült Szebellédi István könyvvizsgáló is. Szebellédi nagy titkok tudója lehetett: a C.C.A. Zrt. és a C.C. Audit Kft. cégein keresztül számtalan fideszes önkormányzatnak dolgozott be (legnagyobb megrendelője éppen Pécs városa volt, ahol Páva Zsoltnak is adott gazdasági tanácsokat), azonban 2014 márciusában a Magyar Narancs értesülési szerint garázsában saját vadászpuskájával főbe lőtte magát.

A pécsi fáma további furcsaságként tartja számon, hogy Szebellédi a szóban forgó igazgatósági ülésen telefonról jelentkezett be, és – döntő szavazatként – polgármesteri nexusa dacára az önkormányzat delegáltjai ellenében voksolt.

(Addigra már kitették az önkormányzattól, már nem volt tanácsadó, Najari azért gyorsan betette igazgatósági tagnak, ezért Szebellédi szavazatára biztosan számíthatott.) Ügyes fiú ez a Najari! 

Védjegy vándorúton

Két szocialista politikus 2014 nyarán hűtlen kezelés miatt feljelentést tett, miután az uniós országokban érvényes közösségi védjegyoltalmat szerzett a Swiss Art Kft. Erre kizárólag a pécsi porcelánmanufaktúra lett volna jogosult. A Swiss Art Kft. tulajdonos-vezetője Cséplő Petra, a főtulajdonos Najari élettársa, egyben a porceláncég igazgatóságának elnöke volt. Azaz azt a testületet vezette, amelynek feladata a Zsolnay védjegyoltalmának menedzselése lett volna! Ez még a Najari–Cséplő páros számára is védhetetlen volt, hiszen az – egyébként Najari szájíze szerint készített –  Szindikátusi Szerződésbe foglaltakkal is ellentétes lépés.

A védjegy később magyarázkodások mellett visszakerült a manufaktúrához.

A Cséplő Petra – tehát Najari élettársa által jegyzett – Swiss Art Kft. esetéhez hozzátartozik, hogy a cég (ami a 2013 óta eltelt öt évben meghatszorozta árbevételét) egybecsengő értesülések szerint a többi viszonteladónál sokkal kedvezményesebben, az önköltségi ár környékén, körülbelül 60 százalékos áron vásárolja a gyártól, de nyereséget alig termel. Már ezt a 60%-ot is azzal a vezércsellel legalizálták, hogy felemelték az eladási árat, míg a bekerülési ár nem változott.

A Swiss Art 2016-os beszámolóból az is kiderül: a 144 milliós forgalom szinte teljes egészében porcelánértékesítésből jött össze, amivel szemben 124 milliós anyagköltség áll. Ez arra utal, hogy Cséplő az élettársa többségi tulajdonában álló gyár termékeit mélyen ár alatt értékesíti tovább. Azt nem tudni, hogy a haszon kinél csapódik le. Az sem mellékes, hogy a Swiss Art üzemmérete a Zsolnay-termékek piacához mérve egyáltalán nem aprócska: a Cséplő-cég árbevétele tavaly már meghaladta Zsolnay Zrt. teljes forgalmának egyharmadát.

2013 őszére mindenesetre úgy állt a helyzet, hogy Najari még fél éve sem toppant be Pécsre, az önkormányzat pedig máris elvesztette a de facto igazgatósági többségét. A Páva Zsolt környezetében mozgó macherek akár a szívükhöz is kaphattak volna, valójában ilyen dörzsölt volna a nyeretlen kétévest játszó pénzes nagybácsi, akiről a jogi képviselője azt állítja, hogy „az adott szó számára szent, a kézfogással szentesített szerződéskötést akkor is érvényesnek tekinti, ha azt soha nem rögzítik írásos szerződésbe“?

Feltehető azonban: a pécsi okosok 2014-ben már teljesen tisztában lehettek azzal, hogy milyen üzletember Bachar Najari.

SNM/ki

Folytatjuk

A Zsolnay gyárral foglalkozó cikkeink itt és itt és itt és itt és itt és itt és itt és itt találhatóak.

Örökélet, ingyensör – Déli kávé Szele Tamással

Ma délben itt, a kávé mellett folytatjuk a kormánnyal szemben álló politikai erőket bemutató sorozatunkat, és, mivel szeretjük a kihívásokat, nem egy hagyományos politikai szervezetre kerítünk sort, hanem arra, amit még meghatározni is nehéz a politikai palettán: a Magyar Kétfarkú Kutya Párttal fogunk foglalkozni. Ez a szervezet bizony feladja a leckét az elemzőnek, annyi szent.

Ugyanis még azt sem állíthatjuk, hogy a szó klasszikus értelmében véve politikával foglalkoznak. Illetve, az a gond, hogy épp a klasszikus értelemben vett politikát űzik, a polisz, „a város”, a közösség ügyeit próbálják rendberakni, de ez a munka, ami meghatározás szerint az állam és a pártok dolga lenne, úgy látszik rajtuk kívül nem érdekel egyetlen más szervezetet sem. A legzavarbaejtőbb, hogy az MKKP mintegy vertikálisan, függőlegesen áll a megcsontosodott magyar politikai spektrumban, ami vízszintes, jobbról balra terjed ki, de ezen a bal-jobb palettán egyáltalán nincs helye valaminek, ami sem ide, sem oda, sőt, sehova sem besorolható. Ez a párt vagy mozgalom minden előzmény, hagyomány és boldog ős nélkül, csak úgy egyszerűen – van. És minden szabványból, kategóriából kilóg.

Mondhatnánk, hogy ami nem része a magyar politikai kánonnak, annak nem sok esélye van a mi belpolitikánkban, közügyeinkben, a hivatalos és hivatásos politika pont ezt is mondja az MKKP-ről, némi lesajnáló legyintéssel: „viccpárt”, csak épp ez a vicc nagyon komoly is tud lenni.

De kezdjük a történetet az előidőkben

Mint azt saját magukról írják, „A Kétfarkú Kutya Párt 1214-ben alakult véletlenül. Aztán 800 évig nem csináltunk semmit. 2006-ban viszont megnyertük a választást.” Már ettől a falnak megy a vaskalapos politológia: de akinek humora van, mindent tud, akinek humora nincs, az mindenre képes. Az MKKP azért komolyan is meghatározza a téziseit: alapvetően az erőszakmentességben és a közvetlen cselekvésben hisz a párt, ezek útján kívánják elérni a céljaikat.

Vannak céljaik? – kérdezné a magyar belpolitikába belefásult olvasó.

Vannak bizony. A legfőbbek:

– az aktív állampolgári hozzáállás erősítése: támogatni az embereket, hogy a siránkozást és az önsajnálatot legyőzve kézbe vegyék a teendőket,

– értelmes politikai párbeszéd kialakítása, amely nem retorikai verseny egymás szidásáról – mert véleményük szerint a politizálásnak nem szabadna többé arról szólnia, hogy egyesek örömüket leljék egymás lehordásában,

– amikor szükséges, átvenni az önkormányzatok által elhanyagolt tevékenységeket, mégpedig olyan módon, hogy ez őket is cselekvésre, hatékonyabb működésre ösztönözze

– hozzájárulni egy olyan állampolgári szemlélethez, amelyben kizárólag konkrét ügyekkel foglalkozunk, nem pedig más pártokkal és azok épp aktuális reklámüzeneteivel.

Bizony, magad, uram, ha szolgád nincsen, valamennyien tapasztalhatjuk, hogy jobb magunknak megfogni a dolog végét, mint segítségre várni: de hogy ez a beskatulyázhatatlan állampolgári aktivitás nem a kedvence a hatóságoknak, az is biztos. Ami abszurd eredményeket szül: mikor a kijavított felcsúti kátyúk helyreállítását vagy a megépített buszmegálló lerontását követelik a szervek, még a legvaksibbak szeméről is le-lehull a hályog és meglátják, hogy az állam szervezete legalább annyira van ellenünk, mint értünk. Illetve, sok esetben kifejezetten ellenünk dolgozik.

Lehet politikai sikert elérni az aktivistáskodással?

No, de hát politikai sikert tán csak nem lehet elérni ezzel az aktivistáskodással? Dehogynem. Sőt, a Fidesz története egyik legkínosabb magyarázkodására kényszerült a Kétfarkúak miatt a kvótanépszavazás után. Az történt ugyanis, hogy az erkölcstelenül feltett kérdésre – „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” – becsületes ember helyes választ nem adhatott. Mellesleg, az Unió részéről fel sem merült ilyen törekvés, de mióta zavarták pártunkat és kormányunkat a tények? Az MKKP találta meg az egyetlen helyes megoldást: ellenkampányt indított „Hülye kérdésre hülye válasz” jelszóval, amiben arra buzdították a választópolgárokat, hogy jelöljék be mind az igen, mind a nem rubrikát és ezzel adjanak le érvénytelen szavazatot. Erre a célra néhány hét alatt 28 millió forintot meghaladó összeget gyűjtöttek össze az interneten, ami meghaladta a baloldali ellenzéki pártok hasonló célra fordítható eszközeit. Ebből a pénzből nagyságrendileg 500 óriásplakátot, valamint százezer A4-es lapot ragasztottak ki országszerte. A népszavazás végül érvénytelen lett az alacsony részvételi hajlandóság és a 6,2%-nyi (225 ezer) érvénytelen szavazat miatt.

Izzadt a kormány, de izzadt az ellenzék is

A kormány végül azt a csodálatos magyarázatot adta arra, hogy semmibe veszi a népszavazás eredménytelenségét, mivel „csak az érvényes szavazatokat veszik tekintetbe”. Hát, de akkor nem mondhatják, hogy a nemzetet kormányozzák, csak az lehet igaz, hogy az érvényesen szavazókat vezetik (nem mellesleg, így is van).

De az eredmény a hivatalos, ideológiai alapon álló ellenzéknek is feladta a leckét. Hogyne: ezek a négyszín-festők (a repedezett járdákat szokták így kipingálni), ezek a viccpártiak képesek voltak 6,2 százalékot szerezni, mikor a patinás és patinátlan, vérkomoly gittegyletek örülnek, ha négy százalék körül elmocorognak! A lesajnált Kétfarkúakat el is kezdték szidni, rágalmazni mindennel, ami eszükbe jutott, hívták őket kormányügynöknek, az ellenzék megosztóinak, csak éppen ettől ők nem lettek népszerűbbek, a Kétfarkúak meg nem lettek népszerűtlenebbek.

Vagy ott van a RÓSÁNÉKATÉKA ügye

Attól is fejre állt minden hagyományos politikus. Ez a kampánypénzekről szól: az MKKP még tavaly, tehát a választások előtt közölte, hogy az őket megillető kampánytámogatást politika helyett valami rendes dologra szeretnék fordítani, tessék pályázni náluk. Idézzük a felhívást (kivonatolva):

„Segíts a Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak elkölteni a 2018-as választási kampánypénzt!

A Rózsa Sándor I. Népi Kampánypénz Tékozló Alap (továbbiakban RÓSÁNÉKATÉKA) a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (továbbiakban MKKP) 2018-as kampánypénzének elköltésére kiírt pályázata.

Most végre komoly összegekkel tudjuk támogatni a jó kezdeményezéseket.

Várjuk olyan magánszemélyek, csoportok, szervezetek jelentkezését, akiknek jó ötletük van és ennek megvalósításához pénzre van szükségük.

A kampánytámogatást az ajánlóívek leadása után kapjuk meg. Összege attól függ, hogy hány jelöltünknek tudjuk összegyűjteni az aláírásokat, de minimum 123 millió forintot (maximum 500 millió forintot) biztosan ki tudunk osztani. Ezt a pénzt olyan projektek megvalósítására szeretnénk fordítani, amelyek minél több ember számára használhatóak, hasznosak, viccesek, egy-egy helyen hiánypótlók vagy/és jobb lesz tőlük a környék, és egyébként szép az élet.

Az MKKP programjaiban, akcióiban évek óta mindenki ingyen, önkéntesen vesz részt. Ezért a pályázat során előnyt élveznek azok az ötletek, amelyek elsősorban anyagköltségre pályáznak és többen összefogva, önkéntes munkában vállalják a megvalósítást.

A nyertes ötleteket a kampány idején, a választásig kell megvalósítani. (…)

PÁLYÁZATOT NYÚJTHAT BE:

Mindenki. Azaz: magánszemélyek, baráti társaságok, csoportok, szervezetek, intézmények, önkormányzatok, pártok.

A PROJEKT:

Lehet helyi vagy országos, esetleg intergalaktikus.

Lehet kérni felújításra, építésre, kampányra, applikációra, szolgáltatásra, eseményre és minden olyanra, ami:

– a kampányidőszakban (2018 március) nagyjából 30 nap alatt megvalósítható,
– vicces vagy hasznos vagy szép. De inkább ezek közül legalább kettő,
– hiánypótló,
– hangulatjavító, az emberek gondolkodását pozitív irányba befolyásolja,
– közösségépítő, minél többen vesznek részt az elkészítésében, megvalósításban, minél többen részesülnek az előnyeiből,
– tájékoztató, érzékenyítő, újszerű, kreatív, cselekvésre ösztönző.
De az ötlet alapja lehet az MKKP már megvalósult, vagy kidolgozott projektjeinek importja is.

A pályázatokat e szempontok alapján értékeljük.

NÉGY PÁLYÁZATI KATEGÓRIA VAN:

100 ezer-1 millió „Pelikán József”
1 millió-5 millió „Betyár”
5-10 millió „Kisgömböc”
10 millió felett „Stróman”

A nyertes ötleteket a választásig kell megvalósítani, dokumentálni, és az MKKP felé elszámolni.”

Ettől is lobot vetett a törvényhozók tekintete: hiszen a kampánypénzt emberemlékezet óta ellopni szokás mifelénk, nem szétosztani! Sikkasztást, visszaélést kiáltottak, de törvényesen csak mintegy 28 millió forintot tudtak visszakérni, a 2 százalékot el nem ért jelöltek támogatását, ugyanis minden párt úgy kampányol, ahogyan akar. Aki óriásplakátra költi, az is megteheti, aki hasznosabb dologra, az is.

Van-e jövője az MKKP-nek?

Van bizony. Még csak az van neki igazán: ne feledjük, a legkorszerűbb magyar politikai formációról van szó, amely nem is kívánja megragadni a hatalmat – vannak politikai céljai, de ezek között nem szerepel az ország irányítása. Az árnyékkormányzás annál inkább: az akcióik legnagyobb része is arra irányul, hogy rákényszerítsék a különböző hivatalos szerveket munkájuk elvégzésére. Megjavítani, használni akarják a rendszert, nem megsemmisíteni vagy átvenni.

Mivel nem akarnak győzni: legyőzhetetlenek.

Nem vicsorognak, mint a többi erő: vigyorognak.

Övék a jövő.

Csak nem követelik maguknak.

Azért fogják megkapni.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK