Ma is kávézunk, ma is pártról, mozgalomról folyik a szó – éspedig egy olyan valamiről, amiről ez idő szerint azt ugyan tudjuk, hogy van, de ennél sokkal többet nem. Legyünk optimisták: habár közjogilag létezik ugyan, de mégis javítana a magyar közélet hangulatán, ha eltűnne szépen, csendben, a balladai homályban az Erő és Elszántság.
Egyáltalán: mi ez? Ez a fából vaskarika. Tavaly bontott zászlót, Vecsésen. Kódolva volt akkor az Új Erő születése, méghozzá a Jobbik cukikampánya és főleg tisztújító gyűlése óta, várható volt, hogy a csalódott szélsőjobberek új társaságot alapítanak, ahol megint lehet gyűlölködni, mert hát a néppártos Jobbikban nyilvánosan nem illett, csak négy fal között, azt hitték, akkor senki sem látja (csak időnként kilógott a lóláb, de a lólábak már csak ilyenek, természetük szerint).
Voltaképpen magának a Jobbiknak sem jött rosszul egy állítólag vele rivális mozgalom vagy párt, akikhez elvben semmi közük nem volt, és ezért mindent megtehettek volna, amit ők nem. A kormány pedig egyenesen kéjmámorban úszott, mikor azt gondolta, ez az Új Erő majd szavazatokat vesz el a Jobbiktól. A demokratikusnak mondott ellenzék se nagyon szólt ellene, hiszen nekik meg a jobboldal atomizálása, bomlása volt a választási érdekük: előállt tehát az a különös állapot, hogy Magyarországon a pillanatnyi helyzet miatt minden politikai oldalnak érdeke volt egy új, rasszista, neonáci párt megalakulása.
Kevés magyar politikai csoport született ekkora felhajtás közepette
Vajúdtak tehát a hegyek, meg merem kockáztatni, kevés magyar politikai csoport született ekkora felhajtás közepette: a sajtó szinte folyamatosan foglalkozott az új erővel, heteken keresztül egymást követték az elemzések, találgatások, nem csoda, ha az alapítók elhitték, hogy ők most már valakik. Emiatt akadt is némi konsternáció, ugyanis egy ideig az Origo még úgy tudta, hagy az újszülött neve Rend és Igazságosság (RIA) lesz, ami egyébként egy Orosz Mihály Zoltán érpataki maskaramodell és polgármester által még áprilisban bejegyeztetett formáció. Tény, hogy az Origo csak az érpataki főmuftit tudta elérni, aki sikeresen el is hitette velük, hogy ő a pártelnök. Korábban meg az Identitesz-elnök László Balázs keltette azt a benyomást a Magyar Időkben, miszerint ő az ész a csapatban. Aztán nagyon másképp alakultak a dolgok.
A végén mégis a Betyársereg főbalambérját, Tyirityán Zsoltot választották meg mirzának. Vagy amijük nekik van. Egyszóval vezérnek. A Hír TV tudósítása már nem is említette OMZ-t és az érpataki modellt, csak az Identiteszt és a Betyársereget: lehet, hogy volt közben egy Hosszú Kések Éjszakája?
Nem tudni, de tény, hogy mire tisztázódott a helyzet, Érpatak maskaramestere már tag sem volt az Erő és Elszántság nevű gittegyletben. Később megbukott polgármesterként is, és most perek sokasága vár rá – a jogi eljárásokat még ő indította a dicsőbb napokban, de most visszahullanak a fejére. Meg hát a közmunka-alapból is eltűnte magát a pénz Érpatakon, szóval nem lennék a bőrében. Ennyit Orosz Mihály Zoltánról.
De nézzük már meg jobban, mit akar az Erő és Elszántság?
Olyanféle szélsőjobboldali fúziót, melyben a lobogójukon látható toll az „értelmiségi” Identitesz mozgalmat jelképezi, a fokos pedig az erőt, vagyis a Betyársereget. Összefog tehát az ész és az erő a szélsőjobboldalon – mondjuk látványos eredményét ennek nem láttuk, de tételezzük fel jóhiszeműen, hogy így történt.
Az Erő és Elszántság tulajdonképpen ugyanazzal a céllal alakult, mint egy évvel később a Mi Hazánk, vagyis azért, hogy a szárnya alá vegye a Jobbik politikai árváit és az ő segítségükkel jusson a Parlamentbe vagy legalábbis indítson egy kellemetlen mozgalmat.
Érdekes interjút adott László Balázs, az egyik főmozgalmár annak idején a Magyar Időknek, ami kicsit rávilágít a belső állapotokra is:
„A Betyársereg politikai szárnya, az Identitesz, valamint az Érpataki Modell Országos Hálózata alkotják a július 8-án zászlót bontó mozgalom elindítóit. Mind a három szervezet lát egy nagy űrt a jobboldalon, ezért döntöttünk úgy, hogy közösen, és nem egymás ellenében indulunk meg ezen társadalmi réteg képviseletéért. Szükség van kardra, és szükség van tollra. Egy mozgalom legyen mind erejében, mind intellektualitásában minőségi. Én a Betyársereget a legmélyebben tisztelem, ők a garancia arra, hogy ez a mozgalom a legmélyebb elvhűséget birtokolja.”
Az Érpataki Modell aztán kiesett a pikszisből,
de ha megfigyeljük, az egyetemi polgár László Balázs itt finoman lehülyézte a Betyársereget, szerinte csak arra jók, hogy verekedjenek helyette. Hát, nem mondom, hogy a közeljövőben sok Nobelt fognak kiosztani közöttük, de azért erről szerintem a betyároknak kicsit más a véleménye és az érvrendszerük is lapidárisabb.
Azért nem is tapasztalhatunk nagy és feltűnő akciókat az Erő és Elszántság részéről, mert esetükben a tűz és a víz, az egyetemista identitáriusok, a magyar alt-right próbált összeházasodni a jóval egyszerűbb, viszont nyers erejéről ismert Betyársereggel. Lett is ebből a tűzből, vízből egy nagy, sűrű ködfelhő, egyéb sem. A betyárok nem vehették jó néven, hogy a filoszok dirigáljanak nekik, akármennyit is olvasták azok Dugint, a filoszok labdába sem tudtak volna rúgni egy verekedésnél – borítékolva volt a kudarc.
Nagy a csend
A mozgalomtól – amit bejegyeztek különben és paraszthajszálnyira volt a párttá alakulástól – kitelt néhány nyilvános akció, aztán nagy csend következett körülötte. A Betyársereg honlapja számolt be a velük kapcsolatos hírekről, ugyanis a Facebook levette az oldalukat még idén január 29-én, azóta nem jelentkeztek újjal, ami mutatja a mozgalom népes voltát és szakértelmét egyaránt. Ne feledjük, nem egészen tíz percükbe telt volna egy új Facebook-oldal elindítása. Bizonyára bokros teendőik miatt nem jutott idejük erre, ugyanis lakossági fórumokat tartottak akkortájt.
Azóta már azt sem.
A mostani helyzetről egy, a Betyársereg oldalán megjelent, 2018. november 23-i interjúból tudunk valamiféle képet alkotni. Az interjút Lantos János adta, régi ügyfél, aki eredetileg a Pax Hungarica Mozgalom (ezek hungaristák voltak, míg fel nem oszlottak) helyettes vezetője volt, később az Erő és Elszántság elnökségi tagja, most pedig a Mi Hazánkban vezető valamilyen szinten. Így néz ki egy mai magyar politikai karrier a szélsőjobboldalon.
Hát kérem, azt mondhatjuk a beszélgetés alapján, hogy hivatalosan a mozgalom sosem szűnt meg, csak éppen most az egész beolvadt a Mi Hazánkba. De szükség és igény esetén még elővehető külön csoportként is, szóval az az ember érzése, hogy ezt a nevet, a fokosos-pennás zászlóval együtt eltették szépen a sifonérba, hogy ha kell, elő lehessen venni.
Létezik még az Erő és Elszántság?
Hivatalosan igen, hiszen sosem szűnt meg.
A valóságban oly kevéssé, hogy az már szóra sem érdemes.
Az viszont tanulságos dolog, hogy ezeknek a szélsőjobboldali mozgalmaknak a vezetősége is, a tagsága is nagyjából ugyanabból a pár emberből áll, akik vándorolnak pártról mozgalomra, mozgalomról pártra, mint az ének szájról szájra.
Valami azt súgja, hogy nem lehet szó széles néptömegekről.
És ez önmagában véve elég jó hír.
